Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)
1862-05-01 / 3666. szám
100-3666 13-ik évi folyam. Csütörtök, május 1.1862. e lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : I Hirdetmények díja : Szerkesztési iroda ! a szerkesztőséghez té e Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. „ . . . ro 7 .. . . 1 aS emelet Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részátvető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. J Bélyegdíj külön 30 ujkr Magánvita 5 hasábos Ferencziek tere 7ik szám, 1-so emeletig adtatnak el.______________ körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők,__________Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é,_______________petit-sor 25 ujkr,_____________ Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ május—júllusi 3 hónapos folyamára. Előfizetési díj 5 frt 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, april 30. 1862. (Szemle.) A táviró meghozta a porosz fővárosból azon tudósítást, mely az előzmények után épen nem lehet meglepő a figyelmes olvasóra nézve, hogy az első fokú választások mind Berlinben, mind, amennyire eddig tudva van, a vidéken, határozottan a haladási párt javára ütöttek ki. Ha az eredmény az ország egyéb részeiben is ehez hasonló lesz — pedig minden jel arra mutat — akkor bízvást elmondhatni, hogy a királyi kormány politikája oly fordulópontot ért, melyen két útközt kell választania: az őszinte alkotmányosság és őszinte absolutizmus útja között. Hogy Vilmos király bajosan fog a második sikamlós ösvényre térni, erre nézve, ha nem szolgálna elég kezességül azon lelkiismeretes pontosság, melylyel ő felsége a feloszlatott második kamrától az új választásokra, tehát az ország közvéleményére hivatkozott : elegendő ujjmutatást találnánk azon mély levertségben, melylyel a „Kreuz Zig“ és hasonló színezetű lapok tudósításai a választások elé tekintenek. Egy ily tudósítás nevetségesnek tartja a fusiót, a szövetkezést, az úgy nevezett conservativek, és a szabadelvű párt egyik kevésbbé előre haladt töredéke — az ú. n. „alkotmányosok“ közt. A túl conservativ tudósító az alkotmányos moderáciok politikai programmját oly falónak nevezi, mely „monarchia és népképviselet közt örökösen idestova ingadozik, de helyéből soha nem mozdul.“ És semhogy a conservativek egy vélt diadal reményében e pártnak engedményeket tegyenek , a „Kreuzzeitung“ felkiált: „Semmi compromissum az alkotmányosokkal, inkább vereség!“ Az e párthoz tartozó tudósító így jellemzi a szemközt álló ellentéteket : „A democraták a politikai dolgok feletti elhatározást a parliamentbe akarják helyezni; a conservativek azon kipróbált monarchiai institutiókba, melyeknek sem egy polgári, sem egy katonai kabinetbe nem szabad felolvadniok.“ Ismeretes formula, melylyel a felelős kormány ellenei oly kényelmesen sánczolják el magukat a sérthetetlen uralkodó háta mögött. Nevezetes egyébiránt az előttünk fekvő tudósításban azon ingerültség, melylyel a conservativ tudósító a Londonból érkező tanácsok ellen kikel. „A mi döntő köreinkben —úgymond — semmi sem hat oly szerencsétlenül, mint az az örökös hivatkozás Londonra,és az az örökös preceptorkodás Londonból. Ön tudja, hogy a legeszesebb és legconservatívebb angolok azért válnak szenvedhetetlenekké, mivel azon társadalmi előfeltételeket, melyekkel a politikai haladás ö nálok bír, és amelynek következtében ö nálok ezen haladás többnyire a szabadság gyarapodását vonta maga után, minden más országban csak úgy könnyedén meglevőknek tekintik. így tettek Portugálliában, igy tesznek most Poroszországban.“ A conservativ tudósító szentül meg van győződve — vagy legalább úgy mutatja — hogy Poroszországban a „politikai haladás“ ez idő szerint esküdt ellensége a szabadságnak, s hogy az , részint tudva, részint nem tudva, a caesarismus szolgálatában áll, melynek előre vetett komor árnyait a berlini tudósító már világosan látja. Szokott panaszai oly pártnak, mely a közvéleménytől elhagyatva érzi magát, s mely, ha terrorizmusról nem panaszkodhatik, a külfölddeli gyanúsítás fegyveréhez folyamodik, így állván a dolgok, sokat nyer valószínűségben azon félhivatalos ingerültséggel meghazudtolt hít, hogy Hohenzollern- Sigmaringen herczeg a miniszterelnökséghez ismét közel áll, csakhogy kabinete ezúttal nem fogna oly heterogén elemekből állani, mint a múltkor. A Reichsrath képviselőháza május 1-jén kezdi meg újra üléseit, s a „Fremdenblatt“ ezen ülésre három interpellátiót jelent, melyek közül egy legalább is meglepő. Az első Rosthom képviselőtől tárgyazza a franczia-porosz kereskedelmi szerződést; a második Schindler úrtól az ismeretes nagyszerű levélsikkasztásokat; a harmadik végre Tschabuschnigg úrtól: a közelebbi időben két erdélyi német lapnak adott megj intéseket. Nem tudjuk honnan merítette a Fremdenblatt ezen értesülést, azt azonban nem vagyunk képesek megérteni, kihez, és micsoda alapon fogja az érdemes reichsrathi képviselő intézni ebbeli interpellatióját, miután tundtunkra eddig még sem gr. Nádasdy nem jelent meg a Reichsrathban a miniszteri padokon, sem Erdély küldöttei nem ülnek a Schottenthor előtti épületben. Arról azonban meg vagyünk győződve, hogy az interpellatiót minden esetre örömmel fogja feljegyezni a bevégzett tények sorába az Österreichische Zig, mely legközelebb az egységes állam eszméjének Magyarországbani terjedését abból bizonyította be, hogy a pesti kereskedelmi és iparkamara, a kereskedelmi minisztériumnak közelebb azon javaslatot tette: válasszon a monarchiában minden kamra egy vagy két tagot, akik a kereskedelmi minisztérium meghívására évenként gyűljenek össze Bécsben, s minden fontosabb előterjesztmények felett ezen congressusban tanácskozzanak. Az „Oest. org“ különösen el van ragadtatva örömében, hogy a kamra, még az octoberi diplomán is túl menve, az „ipartörvényeket“ is a bécsi minisztérium körébe utasítja. A pesti kereskedelmi kamra elnöke bizonyosan meg lesz lepetve, midőn őt aConstitutioneile Oesterreichischere részbeni fáradozásaiért úgy dicséri meg, mint aki arra van hivatva, „hogy a jogkontinuitás álarcza alatt járó politikai nihilismusnak, legalább a polgári rendnél, minél előbb véget vessen.“ Szolgáljon ez tanulságul. Bécsi dolgok. A Fremdenblatt egy örvendetes hírrel lepi meg a pénzügyminisztériumot.Szerinte a miniszteri felelősségre való biztos kilátás óta a pénzügyi válaszmányban azon meggyőződés „képződnék“, hogy a képviselőháznak az adók szaporítását a lehetőséghez képest meg kell szavazni. Egy, 100 millióból álló deficit mellett ezen rendszabályt elkerülhetetlennek tartják. „Megtakarítások által, mond a bécsi lap, ez idén és a közelebbi években alig lehet a kiadásokat évenkint 20 millióval lejebb szállítani; az állam-erida másfelől minden az államhoz tartozókra nézve iszonyú következményekkel lenne összekötve; a jövőt további kölcsönökkel zsákmányolni ki, lelkiismeretlen dolog lenne. E szerint más segédeszközt nem láthatni, mint az adószaporítást. Ugy de az államháztartásbani súly egyen által, az állam hitele legbiztosabban fogna emeltetni, és a valuta értéke helyre fogna állíttatni, s a nyeremény, mely ebből minden adózóra hárulna, bőségesen kárpótolná a több fizetést.“ Mint látszik, a „Fremdenblatt“-nak a gallicziai képviselők általtett nyilatkozat daczára legkisebb kétsége sincs az osztrák birodalom lakosai nagyobb adózási képességéről. Holott egy másik bécsi lapban meg azt olvassuk, hogy a földadónak javaslatba hozott fölemelésével a többi közt a ruthén fractióra való tekintetből felhagytak; a czukoradó fölemelésére nézve pedig a pénzügyi választmány 2-dik osztálya oly alkura lépett a kormánynyal, hogy ezen adónak 20 százaléknyi pótléka maradjon meg, s az adó az ezüstnek havonkénti átlagos értékéhez képest emeltessék. Azon módosító javaslat, melyet Szabel Boldizsár olmüczi képviselő a bankkal tervezett pénzügyminiszteri egyezményre vonatkozólag a pénzügyi választmány illető osztálya elé terjesztett, érdemileg oda megy ki, hogy a bank kiváltsága ne 25, hanem csak 10 évre hosszabbittassék meg; hogy a váltó czédula beváltásából származott adósság a banknál nem majd csak 1870-ig, hanem 1866-ig törlesztessék le ; hogy a 20 millió ezüstadósság a banknál ne húsz havi részletben, hanem csak 1865-ben és 1866-ban tisztáztassék ki; hogy az államnál hagyandó 80 millió kölcsöntől ne fizettessék 2 száztéli kamat, hanem legyen az kamatlan kölcsön ; hogy az államjavakra felvett adósság gyorsan amortizáltassék, és letisztázásáig kétszáztéli kamat járjon tőle; hogy a bank a maga értékpapirosait legfeljebb 1865-ig adja el; hogy a Reichsratb államadóssági bizottmánya ügyeljen fel a banknak alapszabály szerinti eljárására ; hogy az államnak a banknál levő adóssága letisztázása után (a fentebb említett 80 milliót ide nem értve) alkotmányosan tűzessék ki a határidő a készpénzzeli beváltás újra megkezdésére, valamint az egy- és ötforintos jegyek beszedésére , s a bank ezen rendelkezést kiváltsága elvesztésének terhe alatt teljesíteni tartozzék. Mint az este érkezett bécsi lapok írják, a Szabel-féle módosítvány első pontját, hogy t. i. a bank privilégiuma ne 25, hanem csak 10 évre hosszabbíttassék meg, az illető osztály többsége „ideiglenesen“, azaz úgy, hogy mostani határozatát még nem tartja kötelezőnek magára nézve, elfogadta. — A módosított és talán még egyébben is módosítandó egyezmény természetesen megint vissza fog kerülni a bankhoz, és igy kilátás van rá, hogy ezen kérdés még nem lesz elintézve hónapokig. Pest, ápril 30. 1862. (b) Oly helyzetben, midőn általános állapotaink javulását önámitás nélkül a közelebbi jövőben nem várhatjuk — az ország anyagi érdekeivel foglalatoskodni nemcsak fáladatos feladat, hanem kötelesség. A vasúti ügy vitatkozásai tehát jelenleg már e tekintetből is nem csekély érdekkel bírnak, s azért siettek a lapok a közönséget a gazdasági egyesület tegnap tartott nemzetgazdászati szakosztályának üléséről tudósítani. — E jelentésekből látjuk, mily fontossággal bír fővárosunk öszszeköttetése a tengerrel, miután egy év alatt 6 millió mérő gabna szállíttatott Magyarországból a tenger felé. Gyáriparunk nem lévén, s még sokáig nem lehet vén, nemzetgazdászati feladatunk: minél több gazdasági terméket előállítani, s a világvásáron értékesíteni. Minél több közlekedéseink lesznek tehát a tenger felé, annál nagyobb s élénkebb lesz a forgalom. Nem akarok ez ízben Fiuméről szóltani; s ez oly szükséges és természetes összeköttetés, hogy bármit tegyenek ellene, ezt az idő meg fogja szülni. Most azonban kivitelünk Triestnek megy, annak daczára élénkíteni kell a forgalmat ez irányban. Minél több pont fog tehát az ország dunántúli részein Kanizsával öszszeköttetésbe hozatni, annál nagyobb lesz a kivitel a tenger felé, s annál több haszon fog háramlani az országra ezen öszszeköttetésből. S azért nemcsak a Pécstől Kanizsára tervezett vonal hasznos, hanem kívánatos egyszersmind, hogy Eszék, Sopron, sőt ha lehet Győr-Pápa is Kanizsával vaspálya által köttessék össze. E vonalak nemcsak az illető vidékekre nézve fontosak, hanem a dunáninneni s a tiszai vidékekre nézve is. Mert minél több termény szállíttatik a dunántúli részekből a tenger felé, annál inkább tágul a vásár Bécsben és Pesten a dunáninneni s a tiszai vidékek számára. Mi az eszék-fehérvári vonalt illeti: erre nézve a Deák Ferencz által formulázott, s a szakosztály által elfogadott vélemény megdönthetően. Mondják azonban, hogy miért s mily joggal lehet azon vidékeket, melyeket e pálya fogna átmetszeni, vaspályától megfosztani? Erre könnyen megfelelhetni. Ha csak e vidékek érdekei tartatnak szemmel , miért nem akarják Eszékről a vasutat Budára vezetni ? Ez által ez ügy egészen más képet fogna nyerni, s felfogásom szerint e vonal feletti vitát talán e terrénumra kellene átszállítani. Liptó-Szent-Iván, apr. 26.1862. lm !alább küldöm mását ama folyamodásnak, melyet a Liptó-Szt Miklós Verbiczei protestáns hívek készitettek, s mely papjok elleni panasza szál, a f. hó 24-én Turóczmegye Pribocz helységében fötisztelendö Geduly Lajos superintended és magos Szentiványi Márton kerületi felügyelő elnöksége alatt tartatott kerületi gyűlés utján, gr. Pálffy kir. helytartó e nagyméltóságához felküldetett. Megemlítem még, jelen voltam a kerületi gyűlésen, tanúja voltam ama tüntetéseknek, melyekkel a két elnök fogadtatott, láttam azon tisztelettel párosult rokonszenvet, melylyel a turóczmegyei protestáns hivek túlzó nagy része, a vallás authonomiájához és Geduly Lajos úrhoz ragaszkodik. Megjelentek ugyan a kerületi gyűlésen Hadzsa András, turócz-szucsáni lelkész és némely assulai, a gyűlés folyamát háboritandók, látván azonban, mennyire eltörpülnek a roppant ellenzék között, felhasznált ürügy alatt, eltávoztak, s az egész kerületi gyűlést oly siker koronázta, melyre nem is számoltunk. íme az emlitett folyamodás mása! Nagyuiságu gróf, m. k. helytartó úr! Midőn jelen sérelmes panaszunkkal nmigon elébe járulni bátorkodunk,nem jelenünk meg mint egyeseket érdeklő ügyünk elintézéséért folyamodók, nem mint politikai testület, jogán vagy hatáskörén elkövetett sérelmek orvoslását kérendők, nem kívánunk új szabadalmakat. Egy csendben megzavart egyháznak tagjai azok, kik lelkipásztoruk ellen panaszt emelni kénytelenek, kérvén nmagodat, állítsa, vissza megsértett egyházuk szentségét, adja vissza megrázkódtatott lelkiismeretük nyugalmát. Sajnos ha egy necclesia kebelében annyira elszaggatvák közte és lelkipásztora között a kötelékek hogy azokat saját erejéből ismét egybeoldani nem képes, s a legfelsőbb politikai hatósághoz folyamodik, hogy az egy bírónak teljes szigorával fellépjen és oltalma alá vegye, sajnos és mégis való, való és tény, mit előadandunk. Hosszabb idő óta tartanak a súrlódások ezen Verbicz-szent-miklósi protestáns ecclesiánkban, maga az egyház és lelkipásztora, Hadza Mihály között. — Panaszaink sora évek óta hosszú; nem akarjuk azokat egyenként elősorolni, részint azért, mert azoknak csekélyebbjeit, neki keresztényi indulatunknál fogva megbocsátottuk, részint azért, mert némely súlyosabb sérelmeink, milyenek például , hogy nevezett lelkészünk egy 80 éves úri hölgyet, midőn az Urnák asztalához vizekíteni akart, a szent oltártól elutasított, hogy nevezett lelkészünk, midőn két évvel ezelőtt egyháza a cs. k. pátenst elfogadni nem akarta, az oltár előtt hiveit elátkozta; nem ezekért folyamodunk, mert e sérelmeink egyházi törvényhatóságaink elintézésére bizatvák. Legújabb sérelmünk nem tartozik localis conventünk, sem egyéb egyházi hatóságaink elébe, de egyenesen amagod körébe vág, azért, mert nem annyira vallási, mint politikai horderejű. Midőn f. hó 20-án megváltónk feltámadása ünnepén Mindenhatónkat dicsőitendök, szent egyházunkban összejövénk, nevezett Hadza Mihály elkészünk, ahelyett, hogy a szentszékről Isten igéjét hirdette volna híveinek, politikai jellemű beszédet tartott, lázitót, fötisztelendő Geduly Lajos nagyrabecsült superintendensünk ellen,mondván : „valami Geduly nevű, superintendensnek tartja magát, és ti ezt annak akarjátok elismerni?ötét,ki hiteteket el akarja rabolni ? a ki kálvinistákká akar téríteni benneteket ?“ Annak daczára tehát, hogy ecclesiánk ötét főlelkipásztorának megválasztotta rés elismeri, annak daczára, hogy Geduly Lajos Ő Felsége által hivatalában kegyelmesen megerősittetett, Hadzsa Mihály mégis a legfelsőbb kegyelmes királyi sanctió ellenére ötét elismerni nem akarja. — Lázitó volt beszéde minden egyházi felsőbbség ellen; de lázitó volt beszéde kivált és egyenesen nemcsak a nemesség, de a vele egyet nem értő és ecclezsiánkhoz tartozó polgárság, s általában minden értelmiség ellen. Egy ügyben körülbelül ezek voltak szavai : „Lesz harcz ! — lesz nagy harcz — de ne féljetek az uraktól, én veletek fogok harczolni minden unialisták ellen, és a kik egyetértenek velem, keljenek fel és mondjanak szavaimra Ament!“ Vallásunk többi papjait pedig „néma kutyáknak“ nevezte és elszakadtaknak, mondván, hogy „ez gyalázat és szégyen, miképen tartják magukat, csak azért, mert békét akarnak.“ Általában legyen mondva, beszéde annyira lázító volt, hogy ha népünk szelídségében nem bízhatnánk, minden nap, sőt minden perezben csendzavarásoknak, sőt talán borzasztó következményeknek nézhetnénk elébe. Az áhitatos kereszténység ekként megbecstelenitve látván a szent ünnepet, ekkor megsértve vallásos buzgóságában, tömegesen felugrálva oda hagyá az Isten házát, sőt — Isten bocsássa meg — talán szitkok között, több érzékeny nő, ijedtében az ily hallatlan botrány fölött, kétségbe eső siásra fakadt, vagy elájult, és egy időre eszméletlenül maradt. És igy történt, hogy kik bűnbocsánatért esedezni mentek, papjuknak bűne miatt nagyobb vétekkel terhelve, tértek házaikba, és ez ünnepélyes szent nap nálunk hallatlan és példátlan zavarodás és gyötrelem napjává vált. Így van ecclezsiánk amigod hosszabb évek óta; nincs pásztorunk, kitől lelkiismeretünk vigasztalást nyerjen, mert lelkészünk agitátorrá lett, nincs ima házunk, mert ezt papunk politikai klubb épületté változtatta, szószékünk lázitó beszédek emelvénye lett, szent oltárunk itélőszék, melyről ezen egyház hívei elátkoztattak. Meglévén azonban győződve nagyalgod igazságos szigoráról, hogy valamint az ország békéjéről gondoskodik, úgy a vallásnak szent ügyét, és a lelkiismeretek nyugalmát szívén hordja, alázatos kérésünk oda terjed, méltóztassék nagy magodnak kegyesen oda munkálni , hogy panaszos , keserves ügyünkben minél előbb egy nyomozó teljhatalmú királyi biztos küldessék, ki megyénkben a békét, mert veszélyeztetik, egyházunkban és lelkiismeretünkben a nyugalmat, mert eltiportatott, újra helyre állítsa és bevezesse. Liptó Sz.-Miklós, 1862. ápril 23. Következnek az aláírások. Sz. egyszersmind hiszi, hogy egy férfiú, kinek rendeltetése a megye közérdekét előmozdítani, félretévén minden személyes vagy nemzetiségi tekinteteket, nem fog ellenkező irányt működéseinek kitűzni. Befejezésül aztán levelező azt is megérinti, miként a megürült bihari harmadalispánságra, némelyek szerint egy kálvinistát, mások szerint pedig egy oly románt szemeltek volna ki, kiről a románok tudni nem akarnak, és nem is úgy volna az kiszabva, hogy valaha magát románnak nehesse ki stb. Mindezekre csak azt jegyezzük meg, hogy habár levelező előtt is tudva van, miként a megyei hivatalok nem választás, hanem kinevezések folytán töltetnek be , mégis okoskodásaiból az tűnik ki, mintha egyik vagy másik románnak elmellőzése, vagy hivatalátóli megfosztatása egyenesen nemzetiségi indokból történik, levelező e tekintetben igen tévesztett nézetben van, s ha saját hite szerint is, elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a népek előkészíttessenek kibékülésre nemcsak magával a kormánynyal, hanem egymás közt is, akkor tanácsosabb az idő előtti gyanúsításokat kikerülni, s egy kérdés alatt álló hivatalnokot, ügyének szabályszerű ellátása előtt talán hivatlanul védelmezni. De legsajátszerűbben tűnik fel levelezőnek azon megjegyzése, miszerint Bihar megyében a megürült harmad alispánságra oly románt szemeltek legyen ki, kiről a románok mit sem akarnak tudni, s ki nem is úgy van szabva, hogy valaha románnak nőhesse ki magát; az, hogy a románok e bizonyos egyénről mit sem akarnak tudni, annak hátrányára nem szolgálhat, azonban azt nem tudtuk, hogy némely románnak egy, talán már megállapított minta szerint kell szabva lennie , vagy talán bizonyos politikai nézetek a természet rendének is szabályokat kívánnak előírni, melyek után teremtményeit alkotnia kelletik ! — Kár, hogy levelező, kivel nem minden román van egyforma gondolkozásban — e qualificatiókat nem közli, talán alkalmilag használhatnák még azok is, kik csak azt tartják, hogy egy szabad nemzet fiának mindig szabad intézmények létesítésére kell törekednie. (v.) Román lapszemle. A „Concordia“-lap 29. számában egy N.-Váradról közlött levél foglaltatik, melyből kivonatban a következőket igtatjuk ide. Levelező (e.) kiemelvén azon jó hatást s közmegelégedést , melyet volt bihari kir. biztos Petrák János úr az odavaló románokban idézett elő, midőn a megyei szervezés alkalmával, különös figyelmet fordítván a bentlakó népességek viszonyaira, majd nemcsak mindenhová románokat, vagy a román nyelvet értő egyéneket nevezett ki hivatalnokokká, miután ezen biztosnak halála következtében, mondja továbbá, egy másik, nem kevésbé érdemes úr foglalta el e helyet, csakhamar igen aggasztó hír kezdett mindenfelé az iránt terjedni, hogy a román hivatalnokok által foglalt állomásokat felette sokalván, e tekintetben bizonyos leszállítási terv lenne megállapítva némely helyekre, különösen a főpontokra nézve; és hogy mindezek közt a főkérdés az lenne, miként a központi főszolgabírói állomást egy románnak oda nem engedhetik, már azért sem, mert a harmadalispánság is ugyancsak román által lévén betöltve, a két hivatalos tekintély sok olyasmit forralhat egymás közt, mi végre mégis káros lehet a megye javára; tehát szükségesnek találták a belényesi főszolgabírót, ki ellen némely igazolatlan vádak emeltettek fel — hivatalából elmozdittatni, oda a jelenlegi nagyváradi főszolgabírót áttétetni, ennek helyébe pedig egy magyar embert kinevezni. Végre levelező azon észrevételt teszi, hogy mindezek ekkorig nem más, mint puszta beszéd, reményű is, hogy tettleg a hit nem fog valósulni, mitől Isten mentsen, mert minden fenntartás nélkül nyilváníthatja, miszerint ennél tapintatlanabb, s mindazokra, kiktől az ily intézkedés függ — mind pedig a megye nyugalmára nézve kedvezőtlenebb incidens nem lehetne, miből kiindulva óvatosságot ajánl a mostani körülmények közepette, nem felzaklatván, hanem inkább megnyugtatván a különben is sebzett kedélyeket. Pest, april 30. 1862. Csakugyan oly nagyon jutányos-e a „Westbahn“vasuti társaság által Bécs-London közt terveit kirándulás? Köztudomás szerint a Westbahn vasúti társaság azt hirdeti, hogy ha 300 utazó találkozik, kik együtt akarnak Bécsből Londonba, s vissza kirándulást tenni, kész a társaság Bécs-Boulogne Folkstone-Londonba s vissza minden utast a 2-ik helyen 95 forintért ezüst pénzben ideoda szállitni. Számítsunk. Első helyen áll a 95 ft ezüstben ide jár az ágié 30 ft, ez együtt tesz 125 ftot,s ha pesti ember kivánná ezt a train deplaisirt használni Pest—Bécs közt, az út ismét kerül oda és vissza 24 ft 94 krba, vagyis mindösszesen kereken 150 forintba. Ha a pest-londoni magyar ügynökség révén utazik valaki Pestről déli Németországon Párison keresztül Londonba, s onnét Belgium és éjszaki Németországon keresztül vissza, kerül az út 160 forintba, de ez esetben az utas jóval többet lát, kiszálhat ott, hol tetszik, használhatja a társulati egyezség folytán megállapított jutányosabb vendéglői árakat, s Párisban, Londonban a magyar ügynökség minden tekintetben kezére jár. Ám tessék a két utat, mindkettőnek érveit s kényelmeit összehasonlítni , s következtetést vonni. A különbség egyébként abban rejlik, hogy a „Westbahn“ hasznot keres, Geschäftet akar csinálni, szállítván egy csomóban 300 embert, — a pesti-londoni magyar ügynökség ellenben a haszonról letett, czélja az lévén, hogy minél több magyar embert ösztönözzön a tanulságos kiutazásra, mert meg vagyok győződve, hogy azok, kik hazánkból kiutaznak, s látni fogják a meglátogatandó nagy nemzeteket, be fogják ismerni azt is, hogy e nemzetek azért nagyok, mert munkások, takarékosak s a tudomány áldásait felhasználják, kiutazó hazánkfiai tehát mint a munkásság és tudományos mivelődés apostolai fognak visszatérni, s ez megmérhetlen nyereség, melylyel, minden fillér anyagi hasznán kívül, beéri s jutalmazva érzi közremunkálását a pest-londoni magyar ügynökség. É r kö v v. Gazdasági s kerested, tudósítás. Pest, apr. 30-kan. Szép, napfényes idő. A viz apad. — A gabnaüzlet tegnap igen lanyha és csendes volt. A búza alig tarthatá meg a csekély mérvű eladásoknál tegnapelőtti leszállási árát is, — mig az egyéb gabnaneműekben épen semmi forgalom nem volt. Amsterdamban változatlan a búzaár; a rozs kissé lejebb ment; az odessai gabnavásáron gyenge pangás, mely azonban folyó hó 18-káig még nem birt egyenlő niveaura vinni az ottani árakat az európai többi világpiaczokéival. A 18 ikivételek összege 29,000 cs. Londonban az árpa és zak ára szilárd, az őszi gabnaneműekben gyenge üzlet. Hamburgban az árak megtarták magukat, daczára a nagybéti és húsvéti üzlet szünetnek, sőt az északi termények árai még emelkedtek is. — Prágában a gabnaüzletben még semmi változás. A csehországi vetések igen szépek, az időjárás kedvező. A vételmennyiségek gabnából oly csekélyek, hogy a följegyzést sem érdemlik meg. Nagy-Várad, ápr. 27. Néhány hét óta pangás uralkodik piaczunkon a gabnaüzletben, egyedül a kukoricza kel élénkebben, s tartja meg árát. E czikket nagyban veszik a szeszgyárosok, miután egy új szerkezetű zúzógép által oly módon tudják széttörni, hogy belőle 18—20 péttel több szeszt bírnak készíteni. Első rendű búza 4 ft 25 kr, selejtesebb 3 ft 75—90 kr, rozs 2 ft 80 kr, árpa 2—2 ft 10 kr, zab 1 ft 40 kr, kukoricza 3—3 ft 10 kr. A bor egészen el van hanyagolva. Temesvár, ápr. 25. Külföldről nevezetes