Pesti Napló, 1862. december (13. évfolyam, 3843-3862. szám)
1862-12-10 / 3849. szám
Kecskeméthy Aurél urnak se a hitelintézet, se a magyar dunagőzhajózás egyáltalában nem tetszenek! — Köteles gustus ! Hisz válaszczikkeiben főczélja volt, a „ nemzeti “t pasquillirozni ! Szakérdem ! — s a kötelesség hűt teljesítése ez csupán! — E téren biztosan mozog ellenfelünk. Mi csupán annyit akartunk konstatírozni, 1-et, hogy ellenfelünk komolyan a tárgyhoz nem szóllott, s mert ezen ügyet, amint most már látható, nem tanulmányozta , egyetlen érvet sem bírt felhozni , alaptalan vádjai mentségére. 2-szor. Hogy charivari czikkeiben nevetségessé akarja tenni a nemzeti vállalatok eszméjét, két oldalról várva borostyánt, s végre sor, hogy a polémiának azon nemével él, mely a sör s borkancsók mellett vndító olvasmány lehet ugyan, de komoly közügyben és annyira bizonyít az illető járatlansága mellett, mint nyilvánossá teszi a pasquillire fogását s manoeuverjét, melylyel visszavonulását fedezi. Egyébiránt ellenfelünk állásának elismerjük azon egy előnyét, mely a többé semmit nem veszthetés s a semmit nem koczkáztatás tudatában rejlik. E cynismust még kevésbé irigyeljük Kákay Aranyos, vagy más formában Kecskeméthy Aurel úrtól, (sok alakja van), mint nemzetgazdasági ismereteit vagy positióját a fennforgóit a vitáiban. REVICZKY SZEVER: A görög ügy. Három napról, u. m. dec. 5. 6. és 7-ről szóló párisi lapok és e közben érkezett távirati tudósítások feküdvén előttünk, a görög ügy jelen állását következőképen veszszük ki azokból : A „Morning Post“ egy dec. 6-ról szóló londoni telegramus szerint jelenti, hogy az 1832-diki szerződés és az azt megelőzött jegyzőkönyvek megnjittattak. A leuchtenbergi ág elismertetvén az orosz császári család tagjának, ennek következtében ki van zárva a trónról épen úgy, mint a franczia-, angol- és oroszországi három uralkodó család többi tagjai. Most — teszi hozzá a„Post“ —más jelöltségek fognak felmerülni. Egy athenei clubb kinyilatkoztatta, hogy ha Alfred hű megválasztatása lehetetlenné válnék, akkor Derby lord egyik fiát kellene a görögországi trónra emelni. Az angol lap azzal végezi közleményét, hogy ha Görögország Al redget megkínálja a trónnal, a britt kabinet tréma szerint ki fogja jelenteni az 1830-as szerződéshez való ragaszkodását. Valóban, egy távirati tudósítás Athénéből dec. - ról megerősíti a „M. Post“ ezen közleményét, jelentvén, hogy dec. 2-dikán Londonból oly telegramm érkezett a görög fővárosba, amely dzs rírai Anglia Alfred bg megválasztatását nem fogadja el. Az athenei sürgöny azonban e jelentést egy igen fontos tudósítással kíséri, mely így hangzik: „Ezen telegramot következtében az ideiglenes kormány a király közvetlen választását (általános szavazat útján) rendelte el péntekre (dec. 5.) Alfred herczeget minden esetre megválasztják. Athénéban azt hiszik, hogy Anglia akkor aztán elfogadandja a választást.“ Sőt a Havas Bullier ügynökségnek egy sürgönye dec. 4-ről már azt jelenti Athénéből, hogy az általános szavazás a királyválasztásra megkezdődött 4-dikén. (tehát csütörtökön), s az folyvást fog tartani tíz napig. A sürgöny hozzáteszi , hogy a demonstrációk Alfred hg mellett folyvást tartanak a nemzetőrségnél, a tanulók és a polgárok közt. Úgy látszik tehát, hogy az utasítások Scarlett úr, az Athénében lévő britt követ számára, kissé megkéstek. Egy telegramus ugyanis Londonból dec. - től azt jelenti, hogy ezen utasításokkal vagy kabinet-futár csak 4-ikén este indult el Marseillebe, ahol annak 5-dikán este kellett hajóra szállni. Ezen utasítások meghagyják az angol képviselőnek, tudassa az athenei ideiglenes kormánynyal, hogy Anglia az 1830-diki szerződéshez és az 1832-diki jegyzőkönyvhöz híven, nem fogadhatja el egy koronaherczege trónjelöltségét. A sürgöny végül hozzá teszi, hogy ezen elhatározásról hivatalos közlés ment a milleriák kabinetjéhez és az orosz kormányhoz. 1. A „France“ ezen töri fejét, mi indíthatta az id. kormányt arra, hogy a királyválasztást, melynek egy nemzeti gyűlés által kell vala történni, az átalános szavazat útján hajtassa végre ? s mi lehet oka annak, hogy ezen elhatározáshoz épen a nemzeti gyűlésre való választásokat megelőző napon nyúljon ? Talán ki akarta kerülni a vitákat ? talán azt hitte, hogy a nemzet által közvetlen választott fejedelem több erkölcsi tekintélylyel és valóságos hatalommal fog bírni? A „France“, úgye látszik, kötvetisz ez indokoktnak, s valószínűbbnek tartja, hogy az általános szavazathoz folyamodás az utolsó napon és az utolsó órában nem egyéb angol manifestatiónál. Ezzel csak a diplomatának a baja fog meggyűlni, most már a nép óhajtása is előtte állván. „Valóban, a „Havas Correspondance“ azt írja, hogy az Athénében lévő angol párt uralkodik a kormány, a miniszterek és a hadsereg felett, szóval, hogy az úr az egész országban. A „Francéinak tehát, mint fentebb láttuk, nem kis aggodalmat okoz az athenei kormány legújabb eljárása, s ezen aggodalom meglehetős ellentétben áll egy dithgrámbbal, melyet a „France“ alkalmasint előbb készített el a franczia kormány számára, úgy tüntetvén fel ez utóbbit a görög ügyben , mint a politikai legitimitás bajnokát, aki előállott, és komolyan figyelmeztette mind az oroszt, mind az angolt , hogy ők ambítiójukban megfeledkeztek 30 évvel ezelőtt elvállalt kötelezettségeikről. A „France“ szerint a világ azon veszélynek volt kitéve, hogy az 1855 diki nagy küzdelmek megújuljanak a három nagyhatalom közt ; azonban Drouin de Lhuys ur „mérsékelt és temporizáló“ politikája megmentette e veszélytől a világot. Laguéronniére ur lapja Drouin de Lhuys ezen győzelmét (melyről a világ, úgy látszik, igen keveset tudott) zálogául tekinti annak, mit vár, hat a közönség az olasz kérdésben az új külügyminiszter úrtól. A „Patrie“ december 5-diki számában azon közleményt hozza, hogy a müncheni udvar az Alfred by melletti manifestátiók folytán a védhatalmak egyikénél lépéseket tett volna egy bajor házból való herczeg jelöltsége mellett, megajánlván, hogy a belien alkotmány 40-dik czikkéhez tartandja magát, mely azt rendeli, hogy Otto király utódja a görög hitvallást tartozik vallani. Ugyancsak a „Patrie“ egy athenei lap után közli azon szavakat, melyeket Scarlett úr, az angol képviselő miniszter, az Alfred mellett tartott egyik demonstratio vezetőihez intézett. A beszéd így hangzik : „Athénnek! Hízeleg nekem a megtiszteltetés, melyben önök engem , az Alfred herczeg és az angol nemzet mellett tett manifestatiójuk által részeltetnek. Ami Alfred bg megválasztatását illeti, nekem ragaszkodnom kell az általam eddig követett tartózkodáshoz. Oly kérdés ez, mely a legmagasabb tekintetektől függ, mely tekinteteket nixisk hatalmamban meghatározni e pillanatban. Történjék bármi, biztosak lehetnek önök a mély érdekeltségről, melylyel Anglia Görögország iránt viseltetik. Higgadtságot és mérsékletet ajánlok önöknek lépéseikben, s ajánlom azt, hogy várják be nemzetgyűlésök egybejövetelét.“ Míg a „Franco“ mint fentebb láttuk, Drouin de Lhuysur győzelmét ünnepli e kérdésben : az „Opinion Nationale“ épen ellenkezőleg azon rokonszenvet bámulja, melyre Anglia szert tudott tenni keleten ; ellenben világosan kimondja, hogy Francziaország hívei nem feküsznek rózsaágyon a görög királyságban. Christides senatort franczia érzelmeiért kitiltották az országból, hasonlóul Philémon urat, egy görögországi lap szerkesztőjét, azért, hogyLeuchtenberg bg mellett készített manifestatiót, sőt attól tartanak, hogy Canaris tengernnagynak is aligha vissza nem kell vonulni az ideiglenes kormányból, és pedig alkalmasint Francziaország iránti rokonszenve miatt , míg Colocotronis volt miniszterelnököt, kevés híjja, hogy meg nem ölték Athénében, amelyet sietve kellett elhagynia. A párisi lapok átalálhak, s meglehet, épen a francziaellenes hangulat miatt, igen komor szinben kezdik látni a görögországi állapotokat A Tárcza, Magyarország végposztolása. UN GARN’S UNTERGANG UND MARIA VON ÖSTERREICH, zum Theil nach Urkunden des k. k. Staatsaichiv’s zu Wien. Von Dr. Leopold Ritter v. S a c h e r-M a s o c h. — Leipzig T. 0. Weigel 186?. (Vége.) Hogy az erkölcsök nem lehettek különbek Németországon, mint nálunk, mutatja az, hogy ott előbb lázadtak föl a parasztok a földesurak ellen , a papság romlása ellen ott került kitörésre a reformatio. Ami a tisztán politikai szempontot illeti, Németország ép oly erélytelen, császárja ép oly financziátlan, hadseregtelen, tekintély nélküli volt, mint a magyar állam és magyar király. Maximilián 1495-től 1519-ig császárkodott Németországon. Ezen császárnak ép annyi panasza lehetett a Götz von Barlibingenféle urakra és a papi fejedelmekre, mint Ulászlónak és Lajosnak a magyar oligarchákra és püspökökre. Maximiliánnak nem volt serege, s a mi volt sem tudta fizetni, sőt udvarát sem bírta illendően eltartani, mert a pénzt ép oly makacsul megtagadták tőle a rendek, mint a Rákoson összegyűlt magyarok II. Lajostól. Azon szép szokás is megvolt ekkor szomszédainknál, hogy rendkívül sokat beszéltek a birodalmi gyűlésen s keveset határoztak , s a mi még nagyobb baj, senki sem engedelmeskedett a határozatoknak. Miért tartja hát Sacht úr a magyarnál még Ázsiában vele született, a nemzetségi rendszerből, vagy tán épen a vérszerződésből folyó jellemvonásnak a magyarban azt, hogy II. Lajosalatt az oligarchia hatalmaskodik , hogy adót nem örömest szavaz meg, s ha megszavazta sem igen fizeti s ennélfogva nincs miből kiállítani egy bredsertg, sőt még az udvar napi költségeit is? __mikor a mint látjuk, a civilisált s par excellence germán német birodalom ugyanakkor ép oly élhetetlen, s uralkodója ép oly koldus ? Tegyük most fel egy pillanatra, hogy Németország van a török szomszédjában Maximilián idejében s Magyarország rajta túl, mit sem gondolva vele, akármi történik veszélyben forgó szomszédjával. Kétségtelen, hogy Németország ép úgy jár a törökkel, mint a magyar, s szintoly kétségtelen, hogy ha azon biztos helyzetben Magyarországnak egy oly külföldi kincsekben a külföldi katonákban gazdag császárja akad, minő V. Károly volt, nemcsak regenerálja magát, hanem tán erősebb állammá alakul, minővé Németország azután is tudott alakulni. És valóban a H. Lajos alatti országgyűlések bizonyítják, hogy ha a külső nagy veszélyek közbe nem jönek, a nemzet magától kiforrja magát s az oligarchia buktával s az egyházi reform közbenjöttével a nemesség a megyékben, a polgárság a városokban a talán a közrend is oly elemeket képezene, melyekre királyi tekintély s egy szilárd kormány bizton támaszkodhatik. De a török hódítás, s vele az országnak szükségessé vált három felé szakadása megzavará a nemzet természetes fejtési folyamát, melyben korántsem voltunk oly elmaradva, mint aránylag később. A tudományok újjászületése Németországon tulajdonkép azon időkre esik, midőn a magyar nemzet összes erejét a szétdarabolt, egy részben elpusztított hazának fegyverrel megvédése veszi igénybe minden szünet, minden legkisebb megszakadás nélkül. Azonban a nyomorúságos helyzet ellenére, melyhez foghatóban egy európai nemzet sem volt az újabb időkben, a magyar állam, a magyar nemzet, s az az úgynevezett ázsiai vegyületű alkotmány sem szűnt meg létezni, bármit hirdessen is Sacher úr , mert e Ritter oly udvariatlan, hogy létezésünket is kétségbe vonja. Aki még 1526-ban végromlásra jutott, az természetesen nem létezik többé. A mohácsi vésznél e háromszáz évvel megkésett lipcsei Parca nagy bajjal elvágja életünk fonalát, s úgy járunk vele, mint a halottak közé sorozott sebesült katona, ki hiában mondja, hogy hiszen még élne tán, s azt felelik rá : „fogd be a szádat, a doctornak csak jobban kell azt tudni !“ Ez azonban mind nem esnék roszul, hanem valóban fáj, hogy a kegyetlen Sacher nem ejt legalább egy könnyet a sírra — vagy jobban mondva a papírra, hol egy nemzet sülyedt el. Önnön halálunk feletti bánatunkat még azon kegyetlen felkiáltással öregbíti : úgy kell neked, miért nem adtad el nyelvedet, ruhádat, szokásaidat, alkotmányodat, szóval nemzetiségedet, hogy beleolvadtál volna ama felséges abstract eszmébe, melyet én civilisatio alatt érteni szeretek. Saeber úr sokkal szebbnek tartá vala, hogy (a mint ő véli) a török elnyelvén bennünket, a magyar nemzet helyett egy akármi más névvel nevezendő darab civilisatiót nyelt volna el bennünk — akkor méltók lettünk volna az ő siralmaira. Ezer szerencse azonban, hogy valamint gyakran csak papíron van meg egy egy nemzet, mely valóban nem létezik, úgy mi csak valósággal létezünk, míg némelyek papírján rég oda írták „finis Hungáriáé.“ A mohácsi vész után a török bennlakása és Sacher ur ellenére folytonosan teljesítünk egy nevezetes szolgálatot Európa irányában. Magyar várak, magyar nemzeti militia volt a gát 1542-től 1686-ig, mely feltartóztatá a török azon folytonos terjeszkedési vágyát, mely különben lassankint beette volna magát Németország belsejébe is. Magyar Jurisicsoknak, Zrínyieknek köszönhette a megrémült Bécs nem egyszer, hogy nagy ostromok alól fölmentetett, melyek, ki tudja, nem roszabbul végződtek volna-e, mint az, mely alól egy későbbi alkalommal Szobieszki mentette föl ? Tény az, hogy Magyarország egész területét a török soha meg nem bírta hódítani, s e tényt mi, de a szomszéd tartományok is, főleg magyar fegyvereknek s az annyit gyanúsított magyar institutióknak köszönhetjük isten után. És épen ezen istitutióik, alkotmányunk fenntartása az, mi egyik dicsőségünk, s mit Sacher nem tud vagy ignorál. Azt mondja, I. Ferdinánd a hódítás jogánál fogva volt Magyarország királya. Az nem nyom ily rengeteg hatalmú doctor előtt semmit, hogy maga I. Ferdinánd homlokegyenest ellenkezőleg tudta a dolgot. Ő megesküdött a magyar alkotmány minden pontjaira s különben is sem hívatlanul nem jött, sem nem követelt többet, mint az előbbi koronás királyok. — Azon időkben a magyar nemzet többnyire ép azért neheztelt, miért nem hóditnak többet a királyok Magyarországon, s örömest elnézték volna, hogy az egészet visszahódítsák a töröktől az ő segítségükkel. De nem hogy hóditni bitt volna kivált I. Ferdinánd, hanem még a török elleni megvédésben is keveset tett az egykorúak panaszai szerint. Ami a reformatiót illeti, melyre nézve azt mondja Sacher, hogy nyomtalanul vonult el ránk, mongolokba nézve, deérjük azt jegyezni meg, hogy a magyar nemzet roppant többsége elfogadta volt és vívta harcsait, s ez volt egyik fő emeltje arra, hogy őseink az alkotmány megvédésében is csaknem példátlan buzgalmat fejtettek ki, és meglátszik nyoma nemcsak számos iskolán, egy egész irodalmon és a nemzeti jellemen, hanem nyomot hagyott az a reformatio világtörténetében is. Elég legyen e részben csak egy nagy mongolt nevezni meg, kit is Bethlen Gábornak hittak. Felhozza többek közt azt is, hogy az új világrészek fölfedezése sem volt nagy hatással ránk. Tudtunkra vannak más tiszteletre méltó nemzetek is, kik tettlegesen nem vettek részt a világrészek fölfedezésében (s ilyen a nagy német nemzet is, mely, ha csak Helgoland szigetét nem tartja a maga fölfedezésének, tudtunkkal ilyen sósvízi dicsőségei nincsenek), egy az, hogy országuk fekvése nem kedvezett a tengerészkedésnek, más az, hogy nincs annyi világrész, ahány európai nemzet, ha mind csupa Genua és Portugál lett volna is. Az új világrészek fölfedezése igen is volt ránk hatással, és csaknem oly roszszul, mint egyik szomszédunkra, az olaszra nézve. A keleti kereskedés, mely útban vagy utazáson érinté Magyarországot, mely Konstantinápolylyal, Velencéével közel viszonyban tartott, s mely fontossá tévé ránk nézve a dalesát kikötőket, tetemesen csökkent az uj világrészek fölfedezése által igaz, hogy a krumpli nem átalános mindennapi eledel Magyarországon, habár némely éjszaki megyéink cultiválják; de annál több az akáczfa, pulyka és volt a dohány, melynek fogyasztás® tán nagyobb, mint bárhol Európában, s e miatt nemhogy nyugatilag civilisáltabbaknak, bárén ellenkezőleg sokkal keletiebb népnek tartanak, mint Amerika fölfedezése előtt. Mindent összefoglalva Sacher-Masoch lehet jó lovag, diplomaticus doctor, de két lényeges dolog hiányzik benne arra, hogy historicus legyen egyik, hogy olyanokról ír, miket nem ismer,a másik, hogy nincs is meg benne az akarat az igazmondásra. Könyvének politikai czélzata is van, — mint politikus épen a mondatotoknál fogva szerencsétlen. Mit használhat az a német közönségnek, ha egy szomszéd nemzetre nézve merőben ferde, hamis fogalma, kát terjeszt ? — Hiszen egy nemzetet, melyet civilizálni akarunk, vagy bármi czélra használni szándékszunk, jól ismernünk a főfő feladat. Semminemű érdek nem kívánja, hogy bármi más, mint a maga valódi színében lássuk. Ha ezt szenvedélyeik, előítéletük s más gyarlóságuknál fogva el nem érhetik is, legalább igyekezniörő kell rá. Ha a méltányosságot nem nézik is, tekintenék a jó német tudományosság érdekeit,, hírnevét Sacher ur ir Mária királynéról is pampleletjévben, az özvegy külföldi életét beszélvén el. Sol újat a érdekest mond. De nem az eredeti okmányokat közölvén, nem bízhatunk benne, vajját az előszeretet nem vakjtá el oly mértékben, mint a könyv többi részében a magyarok iránti ellenszenv, s vájjon ez egyoldalú és a történeti tényekkel könnyelműen bánó ember, ki ezenkívül; szereti a paradoxont, nem nyegléskedikje gyakran tudtán kívül is ? Szóval nem lehet hitele. SALAMON FERENCZ: „Patrie“ zavarokat jelent Laconiából, Livadiából és Atalante-ból. Paris-ban a ronnaiak fellázadtak a britt párt demonstratiói ellen . Alfred hű arczképét széttépték és lábbal taposták. A fegyelmetlenség bekapott a hadseregbe ; az állam pénzügyei rész lábon állanak stb. Ugyancsak a „Patrie“-nak írják Athénéből, hogy a „Castiglione“ franczia sorhajó 23-án érkezett meg a Piraeusba. A kikötő elé egy nagy csoport érkezett meg, mely a „Patrie“ szerint a városbeli legcsekélyebb tekintélyű emberekből áll vala, és a mely egy athenei ügyvéd által harangukozva, Alfred hű trón jelöltségét kiálltotta ki. Azonban a franczia hajó első ágyulövéseire, melyekkel az a görög lobogót köszöntötte csak, a csoportozás szétoszlott. Előtte való este nagy fáklyás menet Alfred herczeg tiszteletére. Azonban a „Patrie“-t némileg vigasztalja az, hogy az angol herczeg trónjelöltsége ellen a reactionb megkezdődött, s hogy november 30 ra egy ily Allred-ellenes demonstráló volt kitűzve. Azzal is vigasztalja magát a félhivatalos lap, hogy míg Athéné és Syradly zajosan nyilatkoznak Viktória királynő második fia mellett , addig nem voltak angol manifestatiók sem a Cyclades szigeteken, sem Morééban, sem Ruméliban, sem általában az ország bensejében. Hanem az „Opin. Nat.“ komolyan tart San- rey lord, Derby fia megválasztásától. emu Az „Opinion Nationale“ a Rattazzi-kabinet bukásáról. Az „Opinion Nationale“, mint mindig, cselekvésre biztatja a kormányt a római kérdésben. Szerinte a volt olasz minisztérium azért bukott meg, hogy igen sokat várt és remélt a franczia kormánytól. Ez komoly dolog, mert ha a franczia szövetség szerencsétlenséget hoz azokra, kik hívei, attól lehet tartani, hogy a Battazziminisztérium utóda az angol szövetség felé fordítja tekintetét. Ez hiba volna, mert Anglia kizsákmányolhatja ugyan az olaszok rosz hangulatát , de komoly segélyt nem fog adhatni. Tulajdonkép az olaszoknak nincs mit tenniök egyebet, mint más nevek alatt folytatni Rattazzi politikáját, s várakozni, míg Francziaország kikér lethargiájából. Mert a római kérdés nem Olasz-, hanem Francaiaországban oldatik meg. Olaszországban egyetért minden párt a római kérdésre nézve, csak abban különböznek, hogy egyik nyugodtabb, másik nyughatatlanabb. Köztök nincs valódi meghasonlás. Ellenben Francziaország két felé van oszolva : egyik részen állanak az 1789-ki eszmék hívei , másik részen mindazok, kik visszaóhajtják a régi rendszereket. A csatatér köztök a római kérdés. A franczia kormány igyekszik , ámbár kevés eredménynyel, egy harmadik politikai rendszert alakítni, mely egészen sajátja. ... A kormány mind Turinban, mind Rómában oly javaslatokat tesz, melyeket mind a két helyen visszautasítanak. Mi megtörténvén, összedugja kezeit, s bölcs nyugalommal várja, hogy az egyetértés magától létre jöjjön az isteni jog és a nemzeti souverainitás, a középkor és a tizenkilenczedik század között. A római kérdés, melyet a kormány szándékosan hanyagol, mintegy tükrévé lett habozásának. Leszáll apránkint stélőbirói székéről, hogy perlekedő féllé váljék. Turint megaláztatással sújtja, miután maga megaláztatással bujtatott Rómában. Nem fogadják el concensióit; megtartják a hatalom polczán az öt sérelmekkel illetett férfiakat , s csaknem bizonyos lévén benne, hogy semmit ki nem vihet, fölhagyott a panaszokkal, nehogy maga kimutassa vereségét. Hy a béketűrés által fölbátorítva a clericális párt egész egy forradalmat tervez ; fennhangon beszél, fenyegetődzik, s kinyilatkoztatja, hogy neki nem kellenek a császárság hívei. A hízelgők hada elijedve e merészségtől, azon tanakodik, váljon helyes e föláldoznia magát egy magát ennyire elhagyott politikáért. Még a meggyőződéses emberek is attól kezdenek tartani, hogy csalódásban élnek , kétkedni kezdenek azon politikában, melyet nem értenek. E kétértelmű légkörben a lelkek demoralizálódnak. A római kérdés, mely eleinte csak külső kérdésnek, s az egyházi fenyíték ügyének látszott, a császári kormányra nézve saját tekintélye kérdésévé lett s életkérdéssé válhatik. Lehetetlen, hogy a császár még sohá be ne lássa ezt. Szeret várakozni és halogatni a megoldásokat , de eddig elő soha sem habozott határozottan föllépni, midőn a kérdések megérlelődtek. Most pedig világos, hogy a római kérdés megoldása parancsolóbb kénytelenség Franczia, mint Olaszországra nézve. Minden, még rosz megoldás is jobb lenne a mostani tespedésnél. Minő politikája van Francziaországnak ? semmiféle. Mit akar megkísérleni ? Semmit. Kell-e nekünk az olasz egység ?. Nem. A foederatio ? Az sem. A mozdulatlanság nem lehet tartósan a világ legtevékenyebb nemzetének politikája. Francziaországnak, ideiglenesen megfosztatván az egyéni tevékenységtől, s a központi hatalom kezébe ragadván mindent, szükséges legalább azzal vigasztalódnia, hogy a központi hatalom erélyes legyen a cselekvésben. — Lehetetlen, hogy az oly mély belátású császár e helyzetet számba véve, ne eszközölje a szükséges megoldást. Azért az olaszok bizton várakozhatnak, s ne engedjék magukat Francziaország iránt ellenséges tettekre ragadtatni. A római kérdés megoldása sürgősebb Franczia-, mint Olaszországra nézve. Gazdasági e k resk. tudósítások. Pest, dac. 9-én. Erős hideg, s tegnap este óta néhány hüvelynyi hó. A hideg reggel 80 volt. Az általános üzleti állapot a múlt héten a külföldön nem sokat változott. Úgy helybeli piaciunkat sem érte jelentékeny változás, noha az agio nevezetesen csökkent, s a svájczi és rajnamelléki kereskedők is kimaradtak. A búzaforgalom rendes volt, a kelendőség 25.000 m. körül, amely nagyobbrészt fogyasztásra ment föl. Az árak a búzát illetőleg változatlanul megmaradtak. A rozsból is csak fogyasztási üzlet volt. A zab kissé fölebb ment, de sok nem adatott el. Bab vagy 200 m. kelt 2 ft 85 krjával. Gyapjút vagy 500 mázsát vettek meg árváltozás nélkül. A repcze 6 ft körül kelet, gyenge üzlet mellett, ebből a készlet igen kevés. A szilvapálinkából növekednek a szállítmányok; a bánsági akója 16—17, a szerémségié 18—19 ttjával kel. A szalonnaüzlet élénkül, mázsája 24 V2—27 tton járja. A törkölypálinkából majd semmi készlet, az árak épen ezért a kószámra 1 ttjával emelkedtek. Triesztben a múlt héten a gabnaüzlet javult, búza mind magyarországi 38,400 st. kelt el. Az összes gabnakelendőség 50,000 szarra tehető. Győr, f. hó 6 kán. A legközelebb múlt csekély országos és néhány hetivásár után a tegnapi hetivásár minden tekintetben egyike volt a legnagyobbaknak, mert gabna, sertés és baromfi annyi hozatott be, amennyi régen nem volt látható piaczunkon , amit részint a küszöbön álló ünnepek, részint a fagy által megjavult utaknak lehet tulajdonítani. A gabnát illetőleg a busát és árpát keresték ugyan, miután a hét folytán nagyobb eladások történtek, mindamellett a gabnaáraknál átalában mintegy 5 kmnyi csökkenés volt észrevehető. A sertés oly olcsó, hogy a kövérebbeknek fontját 25—27 kron vásárolták, a félhizottak pedig 22—23 kron keltek el. Beszállhtatott : búza 3148 mérő, rozs 1944 mérő, árpa 957 mérő, zab 1506 mérő, kukoricza 3197 mérő, köles 276 mérő, bab 182 mérő, burgonya 773 zsákkal. Az árak következők : Egy ausztrá ia, tiszta búza 4—4 ft 30 kr, közönséges 3 ft 60—80 kr, kétszeres 2 ft 80 kr—3 ft, rozs 2 ft 60—80 kr, árpa 1 ft 90 kr—2 ft 5 kr, zab 1 ft 60—70 kr, kukoricza uj 2 ft 25—35 kr, költs 1 ft 10—2 ft 10 kr, bab 3 ft 20—30 kr, széna egy mázsa 1 ft 10—30 kr, bor egy akó uj 4 ft 50—6 ft 50 kr, burgonya zsákja 80 kr—1 tt 10 kr. Arad, dec. 5 év. Az üzlet eddigi lanyhasága és élénktelensége még most sem akar szűnni, mivel külföldi kivitelre való rendelések, melyek javulást idézhetnének elő, még mindig hiányoznak, ehhez járul még a hetenkint előforduló hetivásárokra történő mindig csekélyebb gabnaszállítás, mely arra szolgál, hogy a forgalom még kedvezőtlenebbé tétessék. A bohózat a mai vásáron is nem volt különös jelentőségű, és minden gabona nem között a kukoricza legtöbb mennyiségben volt képviselve, s habár ezen czikk ára az utolsó időben Pesten csökkent, ez a mi piaczunkon e czikkre nézve még sem gyakorolt hátrányos befolyást, s ma is az üzérektől s szeszgyámokoktól 2 fe 15—20 kron vásároltatott. Búza, az egész mennyiség mintegy 800 mérőre rúgott, és a gőzmalomtulajdonosoktól 3 fe 60 kron vásároltatott; egy részlet sz.mártoni ára 3 ft 70 kron is kelt. Rozs mintegy 100—200 mérő volt a piaczon és szeszégetési szükségletre 2 ft 40 kr vásároltatott. Árpa nem hozatott be. Zab csekély mennyiségben hozatott és 2 fton kelt, 10% fölülméréssel. Szesz, ebben a czikkben az eddigi uralkodó piaczi élénkség némileg lanyhult, s jelenleg 48—49 kron fizettetett foka. Szilvapálinka 20 foka 14 '/a—15 tton kelt akonbint. Törkölypálinka 13'/2—14 tton. — Időjárás az egész héten át hideg és száraz. — A Maros már jéggel van borítva. Koloszvártt, dec. 4-én , bécsi mérő oszt. ért. Középár, tiszta búza 3 ft 50 kr, elegybúza 2 ft 60 kr, rozs 1 ft 90 kr, zab 1 ft, törökbúza 1 ft 60 kr, pityóka 85 kr, marhahúsnak fontja 11 kr. Szathmár, dec. 3-ki hetivásárra behozatott : tiszta búza 842 köböl, elkelt 620; kétszeres 512, elkelt 311; rozs 161, elkelt 92; árpa 210, elkelt 120; zab 746, elkelt 612 ; tengeri 613, elkelt 520; kása 412, elkelt 270; krumpli 516, elkelt 310; főzelékek 312, elkelt 200, aszszuszilva 310, elkelt 120. Az árak következők : tisztabúza 6 ft 40 kr, kétszeres 5 ft 40 kr, rozs 4 ft 20 kr, árpa 3 ft 40 kr, zab 2 ft 40 kr, tengeri 4 ft 60 kr, kása 11 ft, krumpli 2 ft, főzelékek 8 ft, asszuszilva 9 ft. Temesvár, dec. 3-dik. — Az itteni gabnikereskedelmi üzletről jelenleg csak sovány adatokkal szolgálhatok. Két hét óta annyi búzát sem hoztak be az eladásra, amennyi az itt helybeli fogyasztásra elégséges volna. Azért mind a molnárok s lisztárusok, mind a kereskedők, kik vásárolni akarnak, vételeiket leginkább foglalózás mellett, csak a legközelebb fekvő nagyobb helységekben eszközölhetik, emelt árakon, és pedig az első minőségű 86—87 fon. b. 3 ft 90 kr, a könnyebb féle 83—84— 85 fon. búza 3 ft 30 kr, 3 ft 60—70 krig, de ezen árra is kevés eladó találkozik. Az új morzsolt kukoricza árát múlt heti vásárban a helybeli fogyasztók — szeszégetők és sertéshizlalók kevés hozatal miatt — 2 ft 25—30 krig fölverték, ma azonban viszont 2 ft —2 ft 10 kron kapható. Zab ára 1 ft 70—80 kr, magtárakban 8—10 száztéli föladással. — Az elmúlt hét derekán két napon jó esőzésünk volt, mely a földekben fekvő buzamag kikelésére igen hasznosan hathatott, négy nap óta azonban a száraz éjjeli fagy annyira erősödött, hogy a Bégacsatornánkban múlt éjjel erős jég termett, mely egész estig megy, és a hideg tartósnak lenni mutatkozik. Jegyzéke a magyar írók segély-egylete javára rendezett jótékony sorsjáték folyó évi november hó 29-ik napján Pesten, a Köztelken kihúzott nyereménytárgyak számainak, megnevezésével a nyereménytárgyaknak. (Folytatás). Nyerő Nyereményszám tárgysz. 35. Sorozat. 16 78 Olvasótámla. 10 84 Szekrény varróeszközökkel. 618 201 Vegyes czikkek nők számára. 847 407 2 db könyv . a) Mezőgazd. Statistika. b) Fénygolyók a nősülésre. 79 482 Barna selyem házisipka aranynyal. 365 502 Kép : Die Sennerin. 36. Sorozat. 174 71 Iratállvány női kézi munkával. 277 176 Tájrajz : Devényvár romjai keretben. 902 244 Képállvány : Széchenyi és Teleki photografiozott arczképeivel. 670 32 6 3 db könyv: a) Mezögazd. Statistika. b) Szerelem és házasság c) Magyar pósa. (Folytatása következik.) Különfélék. Pest, dec. 9. * A „Sony“ bécsi levelezője írja, hogy gróf Apponyi György országbíró , molga Bécsbe érkezvén megbetegedett, s dec. 5-dikén le kellett feküdnie. Remélhető azonban, hogy a baj egy-két nap alatt ismét elmúlik. * A rakpart továbbkövezése a jövő tavasz folytán megkezdetik, mégpedig egyelőre a Lloydépülettől a görög templomig, 350 ölnyi hosszant. Kerül ez építés 770,000 ftba. * Kassa város tanácsa az ottani remek építésű góth stylü székesegyházról az újítás alkalmával levett három régi csonka kőszobrot Nagy Lajost, Róbert Károlyt, és magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolókat a magy. akadémia archeológiai bizottmányának felszólítása folytán a nemzeti múzeum számára engedő át. * Nyéky Mihály kir. tanácsos, nyugalmazott helytartótanácsos és a nemzeti színház volt