Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)
1863-07-15 / 4024. szám
i 59~ 402 i 14-ik évi folyam. Szerda, júl. 15.1863. Szerkesztési iroda: Perencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap Bí®usez“ikre^111^° “it"rende*lemény Kia dó - hi v a t »l! I Előfizetési feltételek : I Hirdetmények dija : Perencziek terén 7-dik szám földszint I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli 1 félévre . . . . 10 frt 50 kr. é. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 6 hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. | Évnegyedre ... 5 frt 25 kr 0. é. | ______petit-sör 25 nj kr.___________ Előfizetési felhívás „FESTI NAPLÓ« július—decemberi félévi és júulius—septemberi negyedévi folyamára. Előfizetési ár: juli—decemb. 7. évre 10 ft 50 kr, Juli—septemb. 14 évre 5 ft 25 kr, A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Peat, just. 14 Szemle. Mexico est á nous. E sokat jelentő szavakkal kezdi a „Const.“ jul. 11 diki számát, és e nagy horderejű fegyvertény bejelentése, és commentálásával foglalkozik a politikai sajtó. Franczia szemüvegen nézve ez eseményt, melynek sikerét annyiszor vonták kétségbe — ha a Szajna mellett lelkesednek, s a mexicói hadjáratot a franczia hadsereg legmerészebb diadalai közé sorozzák — nemcsak feltűnőnek nem találhatni, de sőt egészen természetes, hogy a bennmaradottak szívből tapsolnak meszsze földön harczoló vitéz honfiaiknak, midőn ezek a nemzet homlokára a hadi dicsőség egyik legszebb borostyán-koszorúját tűzik fel, s a miveltség uralma alá egy nagy ország termékeny földjét, s embermillióit hódítják meg. Kérdezni csupán annyit lehetne, ha várjon a császári légiók, midőn felnyitják az európai polgárisodás és szabad közlekedés előtt Mexicónak eddig féltékenyen védett kapuit, teszik-e ezt egyszersmind a szabadság érdekében is, melynek megnyeréséért ama földön oly hoszszasan tartott a küzdelem, oly bőven folyt a vér, de igazán bírnia, azt a milliók anyagi és szellemi javára biztosítottan kezelnie, ez ideig sem lehetett. E kérdés kockáztatását megengedhetővé teszi a szélnek bocsátott hír, hogy Mexicó külön autonómiával Francziaországhoz lenne kapcsolandó. Ismerjük a külön autonómiákat az anya és a kapcsolt tartományok közt; megadja az a kecsegtető látszatot, hogy magához vonja a lényeget. E viszonyban rejlik Mexicó bajainak tulajdonképeni forrása; s ha a hősök, kik Pekinget elfoglalván, a menynyei birodalom urának visszaadák fővárosát, — ha a bajnokok, kik véres karddal írták neveiket Malakoff kemény szikláiba, hogy az éjszaki zsarnokság merész terjeszkedését százados kísérletek után elsők zabolázzák meg, — és ha a katonák, kik tanúi voltak a milánói bevonulás örömőrjöngésének, abban találták hősi tettek legszebb jutalmát, hogy a büszke város Olaszország fővárosa lehetett: most e városban,melyet Montezuma ősei alapítottak, Cortez meghódított, s Iturbides az idegen nyomás alól felszabadított, csak azért jelentek volna meg, hogy a császári hatalom birtokhatárait a pacificumig nyújtsák, s kényszeritett imádóinak számát pár millióval szaporítsák, — akkor — a franczia, mint ilyen, lelkesedhetik ugyan a katonai érdem és dicsőség e nevezetes mozzanata előtt, de mint örököse és hagyományosa a 89-ei végrendeletnek, mint választott előőrse a polgári haladás és a nemzeti szabadság hadának, inkább szomorkodhatik, hogy egy egyszerű nép szabadsága romjain kénytelen siránkozni azért, hogy a francia császári birodalom dicsősége határtalanságán örvendhessen. Francziaország a második császárság alatt az öntagadásnak annyi és oly szép jelét adá , miszerint inkább hihető, hogy a programm, mely a franczia lobogókat Vera Cruzhoz vezette, nem fog diadalmámorban félrevettetni sőt szigorú életbeléptetése áldószavakra ébreszti a népet, mely akarata ellenére lett nagykorúvá, erőssé, szabaddá.* Nem hagyhatjuk az új világrészt oda, hogy rövid kirándulást ne tegyünk a éjszaki részében is. Itt is egy szép, egy hosszú álom készül szétfoszlani, s bebizonyítni, hogy csak álom volt. Washington köztársaságát, a polgári szabadságnak gyakorlatilag lehető , és elérhető mintáját veszély fenyegeti. A két éves harcznak válságosabb pillanata alig volt még a mostaninál. Lee átlépte a Potomacot, s annak balpártján oly állást foglalt, mely a köztársaság három legszebb államát hatalmába ejti, s az unió fővárosát minden perczben megtámadással rettegteti. A washingtoni kormány jónak látta az unió hadainak főparancsnokát, Hooker tábornokot ez állomástól elmozdítani, s helyére Meade tábornokot nevezni ki. Az előbbi jeles férfiú volt, és jó katona, de szegény vezér, — az utóbbi ismeretlen név, csak annyit jeleznek róla tájékozásul, hogy semmiféle politikai pártnak nem részese , miből azt kell következtetni, hogy a déli confoederatio előnyei nem annyira a sergek vitézsége, mint inkább az ellenfél politikai ármánainak lehet eredménye. Mindegy, e baljóslatú fordulat contresoup-ja éreztetni kezdé magát a britt alsóház jul. 9-fei ülésében, hol Palmerston lord az ismeretes Roebuck-féle indítvány e napolását kívánta , nem egyezhetvén meg a politikai eszélylyel, hogy Anglia e kérdés iránt akkor nyilatkozzék, midőn a világot két éven át függőben tartó éjszakameriai néppel eldőlni készül. Ha eszünkbe jut, mily szívóssággal óvakodott Anglia e viszályba csak távolról is elegyedni, s most az indítványozott mottót azért napolja el, mert reméli, nem sokára más alapon, s más viszonyok közt szólhat ahhoz, annyit be kell vallani, hogy a délieknek, legalább ez időre, sikerült a szerencsét vendégükül megnyerni. Sikerülni fog-e ez a lengyeleknek is ? Az ő ügyökben is indítványozott Hennessey, s az öreg Pamerston ezt is elhalasztatá, miért, tán itt is oly kedvező fordulatát várja az eseményeknek, mely az angol politika szerepét különösen megkönnyítendi ? Nem, hanem hogy várják meg Gorcsakoff herczeg válaszsürgönyét. Különös, hogy midőn a kabinet főnöke így véleményez és igy határoztat az alsóházban, ugyanakkor a kabinet egy másik nevezetes tagja, Russel gróf, a felsőházban tudatja a peekkel, hogy mivel az orosz válasz julius 15-dike előtt alig indittathatik el, s igy Londonba akkor érkeznék , midőn a nemes gróf nem lenne képes a parlament kívánságát e fontos kérdésben kielégíteni. — ő tehát közli a sürgönyt, s nem akarja a discussiókat tovább halasztani. Sok dolog történt már, mit — mert nem értették — csudának mondok; ilyen csuda lenne az is, ha majd később kiderítenék, hogy a két miniszternek ugyanazon ügyben homlokegyenest ellenkező ténye — egyetértésből, egy czélra történt. Záradékul megemlítjük, miszerint a török földön szétszórva lakó görögök ama petitiója, hogy I. György király mellé Bulwer adassék mentorul, sok és aggasztó okoskodásra nyit mezőt Párisban. Corfu tehát nem nagylelkűségből adatik át Görögországnak, hanem átadják Corfut, hogy átvegyék Görögországot. Most Bulwert kéretik ; később az ország biztossága és az európai béke érdekei a királyságnak angol csapatok általi megszállását fogják kikerülhetlenné tenni. Mindezen aggódnak Párisban, míg a londoniak félelem nélkül nézik a franczia lobogók lengését Mexicó távol földén, ahol a mexicóiaknak igen, de — az angol számításnak tán nem ártanak. — Heves vármegye gazd. egyesülete igazg. választmánya által 1863- dik évi julius 6-án tartott rendes havi ülés jegyzőkönyvének részes kiírása. Jelen voltak : Kovács László mint elnök, Berecz Ferencz, Bajza Antal, Horner István, Kürthy Antal, Kürthy János, Habovszky Antal, Móczár János, Pongrács Bonó, gróf Szapáry Imre, Slávoszt Frigyes, Zatykó József, és tagok. 1. Elnök üdvözölvén az egybegyült tagokat, a múlt havi ülés jegyzőkönyve felolvastatott. Tudomásul vétetvén, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Horner István és Kürthy Antal urak kérettek fel. 2. Elnök előadja, hogy a rendkívüli szárazság, mely ezen évben hazánkat sújtja, egyesületünk területén is érzékeny csapással fenyegeti a gazdákat és a munkás néposztályt, minek következtében felhívja az egyesület igazgató választmányát komoly tanácskozásra, és oly intézkedések tételére, melyek a közügy érdekében kötelességgé váltak. A csapásnak mérvei ez idő szerint még ki nem számíthatók, mert ámbár az aratás eredménye részben már tudva levő kevés és silány, de a veszteség pótlása tekintetéből a következő 4—5 hét alatt kedvezőbb időjárással még sok változhatik. — Pár hét múlva teljesen előttünk fog lenni az aratás és aséplés eredménye, tudni fogjuk, hogy rétjeinken, vetett takarmányosainkon várhatunk-e, és mennyi takarmányt végre az oly nagy jelentőségű kukorica termésére nézve is tájékozva leszünk. A rendkívüli szárazság okozta csapás országszerte, de különösebben egyesületünk területén azért súlyosabb ezen évben, mint más hasonló esetekben, mert nemcsak a magtermelésre — mely némely helyeken tűrhető középszerűségig látszik emelkedni — hárem általában mindenütt a takarmányhiány által súlyosan fenyegető az állattenyésztésre nézve. A csapás mindenesetre súlyos, de még kedvezőbb időjárástól sok enyhítőt reménylhetünk, és azért elismerjük ugyan a baj rendkívüliségét, de annak mérveire nézve ez idő szerint még biztos számítást tenni nem lehet. Az egyesületi intézkedésnek szüksége általánosan el van ismerve. A teendőket következőkben körvonalazzuk: 1- 16. A csapás, a mérveinek határonkint való pontos részrehajlatlan följegyzése s megállapítása. 2- ik. A szakértők komoly tanácskozását elrendelni és tanácskozásaiknak eredményét az állattenyésztés érdekében közzé tenni, oly módokat ajánlván, melyeknek következtében a takarmány szűkében vagy teljes hiányában, állataink kiteleltetése — szigorú nélkülözés, takarékosság és áldozattal ugyan — de mégis lehetővé legyen. 3- ik. Oly helyeken, hol se takarmány, se gabonatermés annyi nincsen, hogy vetőmag vagy télire való élelemről gazda és a munkás osztály biztosítva lenne : eszközölni kölcsönt gabonában vagy pénzben, szerezni munkát, lenni közbenjáró illető helyeken, hogy előlegezések, s a segélyzésnek mindenmódjaiban részesülhessenek az illetők. Mindezen teendőkre nézve a közgyűlés fogja kijelölni az egyesület hatáskörét, egyelőre kijelentjük, hogy feladatunknak ismerjük: lenni a csapás által sújtott atyánkfiainak hű, pontos, önfeláldozó atyafi testvér és közbenjáró. Az igazgató választmány nem tartja szükségesnek eme rendkívüli teendők alkalmából külön bizottmánynak alakítását, szíves kötelességének ismervén ezen ügyben folyvást eljárni mindaddig, míg a közgyűlés másként nem rendelkezik, s ha kell, naponta is tanácsba gyűl, az egész ügyet magáénak tekintvén, azon reménységét fejezvén ki, hogy az egyesület tagjai minden telhető erélylyel fognak eljárni küldetésükben, időt, fáradságot — ha kell — kötséget és áldozatot nem kímélve, elkövetendenek mindent, hogy polgártásainkon e súlyos csapások alatt segíthessünk, hogy bizalmuk és szeretetük — mely hagyományos disze a magyar népnek — revertebb testvérei iránt növekedjék s megszilárduljon, és a bizalom — melylyel irántuk viseltetnek — érdemlett legyen. Ezen meggyőződéstől áthatva, az igazg. választmány a következő határozatokat hozza : 1 szet. Augusztus 23-án délelőtti 10 órára rendkívüli közgyűlés hirdettessék , melyen a rendkívüli nagy czél tekintetéből a tagok szives megjelenése különösebben is kikeressék. 2 pv. Az egyesület területét kiküldöttek járják be, s az alábbirott pontonkénti jegyzeteket a helyszínen szerzendő adatok nyomán ha, pontos és lelkiismeretes meggyőződésük szerint készítsék el, azokat augusztus 20 ig bezárólag múlhatatlanul beküldjék az egyesületi elnökséghez; az általuk beküldött adatok nyomán fogván az elnökség táblás kimutatást készíteni, mely a 23- ai közgyűlés teendőire nézve lesz irányadó alapul szolgálandó. 3- ot. Az egyesületi küldöttek személyesen vagy megbízottaik által augusztus hó második hetében helységeikben megjelenni fognak — miről az illetőket eleve tudósítják — egybegyűjtve a népet gazdákat és munkásokat, küldetésük czélját ezen jegyzőkönyv felolvasása mellett megmagyarázván, véleményüket kihallgatván, jegyzésbe foglalják mindazokat, miket tapasztalni fognak, s az illetőknek netalán külön véleményét és kérését is. 4 er. Miután a kormányhatóság már fölkéretett az adóbehajtások megszüntetésére — mire nézve már történnek is az illető hatóságok útján köszönettel fogadható lépések — ezen intézkedésünkről a megyei kormány értesítendő és segédkezése kikérendő. 5- öt. A kiküldöttek azon helyekre, melyek számukra ezúttal kijelöltetnek , csakugyan aug. hó 2-ik hetében menjenek, a mikoron már biztosabb tájékozás lesz eszközölhető, a hordás és nyomtatás eredménye tudva, a takarmányra való kilátás jobbadán bizton látható, úgy a kukoricza állásából a termés megítélhető lévén. — Az illető küldöttek — ha netalán akadályozva lennének eme megbízás végrehajtásában, — az elnökséget azonnal tudósítsák , egyszersmind maguk helyett ajánlván más kiküldendő tagtársat. 6- szor. A kiküldötteknek következő pontok ajánlhatnak különösen figyelmükbe, mely pontokra nézve saját meggyőződésük szerint teendenek szigorúan az igazság és valósághoz hű jelentést. 1 szer. A búza, rozs, árpa, stb. magtermés minő ? 2-szor. Elégséges e vető magot és élelemre. 3 or. A munkás osztálynak van e kilátása keresetre ? 4- tr. Ha nincsen, hol lehetne közel munkát nyernie magán vállalatoknál, vagy közköltségen készülni szokott miveknél, minők : csatornázás, vízszabályozás, töltésezés, kö- vagy vasút-építés stb. 5- ör. Melyik a legközelebbi piacz ? 6 or. Van-e kilátás kukoriczára? 7 or. Szalma vagy egyéb takarmányfélék vannak-e oly mérvben, különösen a szegényebb néposztálynál, hogy a helyes gazdálkodás, jó tanácsnak elfogadása szerint — a legszigorúbb nélkülözést véve alapul — a létező állatlétszám kitelelhet ? 8- er. A marhaállomány sovány-e? hullott-e már éhség miatt ? 9- er. Mit tehet, ajánl, vagy kíván azon helység eme szomorú és rendkívüli állapotok — ha ilyenek — enyhítésére ? kíván-e és mennyi költ csont pénzben, vagy gabonában ? mivel állhatnak jót a csapás által sújtottak a kívánt kölcsön fedezésére, megajánltatik-e a községi jótállás ? 1 vagy az egyesek egyik a másikért jótállva, hají landók-e felvenni, hatos kamatra,1 kölcsönt? vagy 1 másképen miképen ? 10- et. Ha mind gabonában, mind takarmányiban rendkívüli szükséget tapasztal a kiküldött, s a bekövetkező télre nézve kétségtelenül külintézkedést lát elkerülhetlenül szükségesnek, úgy az elöljáróság és nép közbejöttével segélyezési bizottmányt választasson — melyek névsorát feljegyezvén, azt utasítsa, hogy magát az egyesülettel tegye érintkezésbe, az egyesület el fogván követni mindazt, mi hatalmában van, hogy az illetőknek segélynyerésre nézve könnyebbség szereztessék. 11- et. Igyekezzék a kiküldött minél pontosabb tudomást szerezni a szükségnek mérveiről, és a szükségleti pénz vagy gabna-mennyiségnek meghatározásánál a gyakorlatiasság szerint ítélje meg az illetők előadását. Az illetők véleménye, s ha ettől eltérő lenne a kiküldött véleménye, az is külön jelentéshez lesz csatolandó. 12- szer. Kiküldetnek ezen utasítás mellett : Helységek és küldöttek nevei: Jászberény : Tarnay Alajos ; Árokszállás : Móczár János; Apáthi: Makó Gergely; Kis-Ér : Móczi Ferencz ; Ladány : Ozoróczky István; Fényszaru : Füzék Lipót; A. Sz. György : Morzál István; Jákóhalma : Cseőke József; Dora : Juhász István ; F. Sz. György : Pinkler Adolf; Mihálytelek : Sipos János; Alattyán, Fokoru : b. Flötting Adolf; Kötelek: Sz. Iván, N. Kürti : Halasai Kázmért; K.Köre, T. Nóra : Német Albert, Sarud, Halász, Poroszló : Brezovay László ; Hidvég, Kömlő, T. Sz. Miklós, Vezekény : Mlinkó Lajos, Átány, Szárazbeő : Szerelem Géjza, Heves, Csász : Okolicsányi József, M. Tárkány, Bessenyő, Erdő Telek: Szathmáry László; Maklár, Tállya, Kerecsend: Kürthy Ferencz, F. Abony, Tófalu, Kápolna: Papp Pál; Deménd, Szalók, Szólát: Bony György; Al. Debrö, Fel. Debrö, Sz. Mari, Verpeléth: Babics János; Kaál, Kompolt, F. Telek: Schik Ignácz; Márkáz, Domoszló, Nána, Vécs: Biró Alberth; Laár, Visontha, Vörösmarth, Halmaj, Ugra: Zatykó József; Zsadány, Mina, Bocsonád, Bőd: Gosztonyi Kálmán; Erk, Szalánk, T. Örs, Visznak: K. Orczy Félix; N. Füged, Karácsond, Ludas, Deák, Majzik Viktor; Adács, V. Györk: Borhy Dániel; Atkár, Halász: Kürthy Sándor; Sólymos, Tarjány, Oroszi: Bajza Antal; Gy. Püspöki, Rhéde, Ecsed: Fehér Miklós; Horth: Bokross János; Csány, Monostor: Fehér Alajos; Szűcsi, Apcz, Fancsal:Id. Fáy József; Hatvan, Pata, Pászthó: Kovách László; Sz. Püspöki, Sz. Jakab: Kürihy Antal; Felnémeth, Szarvaskő, Bakta: Császár József; Recsk, Derecske : Tahy Manó; Bodony, Bálla, Parád,Szék: Repiczky Ferencz; Sírok, Szájla, Tirpes, Füzes: Klanyáczky Alajos ; Pétervásár, Erdő-Kövesd, Lelesz, Ivád, Sz. Erzsébet, Sz. Domonkos : Gr. Keglevich Gyula, Szuha, Mindszent, Dorogháza: Kaszap Albert, Maczonka, Bátony : Hegedűs János, Bátor, Mikó falu, Bocs, Csehi, Bekecze, Aranyos Szúcs, Szederkény, Istenmezeje, Nádajfalu, Fedémes: Halassy Gáspár. 7. A csapás nagy, de nem mindenütt egyenlő, s kétségtelen, hogy némely helyen semmi segélyre nincsen szükség, nem mintha kár nem volna a rendkívüli szárazság miatt, hanem mert sok helyütt a csapás nem oly kétségbe ejtő, hogy saját erejükből az illetők, jó tanácsot fogadva, szigorú takarékosságot gyakorolva — egy jobb évnek biztató reményével — ki ne gázolhatnának ; sőt vannak helyek, és vannak körülmények, melyek szerint némelyek gazdáink közül nemcsak hogy külsegélyt nem igényelnek, sőt azt erősebben sújtott polgártársaiknak nyújtani képesek, s meg vagyunk győződve, nyújtani szívesen fogják is. — Mint minden szerencsétlenség alkalmával, úgy ezúttal is lehetnek, kik az általános csapás örve alatt igaztalanok lennének mások rovására; mire nézve az egyesület nevében ezennel kijelentjük , hogy csak a valódi csapással sújtott testvéreinken kivánunk segíteni, s ez oknál fogva minden alakoskodás és a közbajnok ürügye alatt való nyerészkedés s Blattomban való bétszinüsködésnek ebbe az igazság és méltányosság szövétnekét gyújtani, s valamintképen az önfeláldozó nemes tetteket megvilágítani , úgy a visszavonulás vagy csalás kísérletét meghiúsítani, egyenlő kötelességünknek ismerendjük. Istenben helyezett azon reményt fejezzük ki egyszersmind, ha, mint igaz testvérek, egy szívvel lélekkel, egymást el nem hagyva, mindenki tehetsége szerint közreműködik, nem lesz ínsége s azon csapás, mely a hazán s egyesületünk területén az igazságos isten ostora gyanánt nehézkedik, s mely ellen zúgolódnunk nem szabad — ha fejünk felett elvonul — ismét közénk telepedik a remény egy jobb és szebb jövő iránt, melylyel a sokszor sújtott népet a nagy isten végre is meg fogja örvendeztetni stb. Kelt 1863-ik évi jul. 6-án tartott igazg. vál. ülésünkből. Kiadta : Rigó Antal, Kovách László, e. titkár, egyes, elnök, közbenjárás szerepe annál bajosabbá válik. Ha csak nem szemfényvesztés a nyugati hatalmaknak Lengyelország érdekében tett lépése, elérkezik az idő, hogy ez ország függetlensége kibontakozik a praeliminarék állapotából. Ekkor Ausztriának állása hasonló lesz ahhoz, melyben a krimi bábom alatt kellett tartania magát: t. i. nem állhat se az egyik, se a másik félhez. Galliczia és Velencze alig engedik meg, hogy akár Oroszország ellen, akár mellette lépjen föl. Szövetségesül a felek egyikéhez sem fog csatlakozni. Ekkor lép föl majd Olaszország. — így vélekednek az olaszok azon nyilatkozatok óta, melyeket közelebbről Visconti Venosta és Minghetti lőnek a parlamentben. Nem fölösleges világosan egybefoglalni azt, amit minisztereink mondtak a lengyel kérdés tárgyában : „Olaszország már előterjesztéseket ten Sz. Pétervárott Lengyelország érdekében, mielőtt Anglia és Francziaorszá tudtára adták volna a turini kabinetnek szándékukat. „Olaszország megnyitá előterjesztéseit, midőn Francziaország és Anglia felszóliták, csatlakozzék lépéseikhez. „Olaszország nem áll, mint Anglia, az 1815-i szerződések nézpomjára, sem pedig, mint Francziaország közép Európa csendességének érdekeiére. Mint oly államhoz illik, mely a nemzetek függetlenségének elvéből veszi származását, Olaszország az igazság, nemzetiség s a hatalmak jól értett érdekeinek szempontját foglalta el. „Eddig elmondható Olaszország, hogy helyzetének megfelelő állást foglalt el, s hogy méltósággal járt el Lengyelország érdekében. De ezután oly stádium állott be, midőn Olaszország egészen háttérbe látszott szorulni. S nem is lehetett különben. „Olaszországot e kérdésben geographiailag elhomályosítja Ausztria. Euter nemcsak határos a lengyel földdel, hanem ennek egy tetemes részét magában foglalja, míg Olaszország jókora távolságra fekszik. Diplomatiailag Ausztria részt vett Lengyelország fölosztásában, s e fontos praecedens neki nagy előnyt ad, míg Olaszország a bécsi congressusban nem vehetett részt. Általán véve: a lengyel kérdés minden előkészítő phasisaiban Ausztria elsőrendű szerepet játszott, míg Olaszországnak semmi szerepe sem lehetett. — De várjuk be a végét! „Bevárván a döntő pillanatot, midőn a diplomata minden kísérlete meghiúsultnak fog bebizonyulni, a dolog vagy széles alapú alkudozásra kerül, pk egy európai congressusra, hol a continens függő kérdései fognak tárgyaltatól, vagy pedig az ellenségeskedés megnyitására, Olaszország szerepe fontossá lesz. „Addig vitathatják az 1815-iki alapon, vagy a most előterjesztett hat pont alapján a lengyel kérdést, de okvetlen eljön az idő, midőn nyílt sisakkal kell szólani. Ezt várja Olaszország, s ennek kell bekövetkeznie elkerülhetlenül. „Olaszországnak — ez ujdon ul állana, mely az 1815-ki szerződések semminemű határozataiban részt nem vett, melynek semmi más joga nincs az éjszaki Európa ügyeibe avatkozásra, mint a szabadság és nemzetiség elve, melyet a világban képvisel — Olaszországnak nincs semmi köze a jelen diplomatiai kísérletekhez, melyeket meddőknek tart. „Minghetti úr feltűnő büszkeséggel nyilvánítá: politikáját magasb rendű eszmék sugallják, s bevárja a hatalmakat azon téren, hová meg kell érkezniük — s e tér a lengyel nemzetnek tettleges és biztosított constituálása. Talán ugyanekkor fog bekövetkezni az olasz kérdés végleges megoldása is.“ Mint ebből látni, Olaszország a szélső pártot képviseli a hatalmak közt a lengyel kérdés tárgyában. — E politika magában elég következetes. De épen következetessége miatt látszanak őt ellenmondásba hozni a viszonyok Oroszország iránt, mely elismeré az olasz királyságot, melylyel a keleti ügyekben egyértelmüleg hirdeté a nemzetiség elvét, nagy barátságot és rokonszenvet mutatott, és volna mindenesetre egy kis meglepő abban, ha most ő lépne fel leghangosabb követelésekkel s legellenségesebben az orosz kormány ellen. De várjuk be az eseményeket, — mint a fentebbi levél mondja. A lengyel kérdés Olaszországban. Érdekes tudnunk, minő nézetek nyilvánulnak a lengyel kérdésben azon államban, mely szintén szerepet játszhatik a fennforgó nagy európai kérdésben. Turinból írják júl. 8-án egy párisi lapnak : „Bármi legyen is Oroszország válasza, melyet napról napra várunk, úgy látszik, nem sokára Ausztria magatartása elő fog tűnni egész valóságában. Ausztria a közbenjáró szerepét vállalta el most is, mint a krimiai háború idején, mi akkor nem vezetett eredményre. Az általa most formulázott hat pont vég nélküli vitára nyit szabad tért. A javaslat nagyon átalános, s érdeme abban állana, hogy a megoldást tovább halasztja. De minél tovább haladnak az alkudozások, a Román lapok szemléje. A „Gazeta Transilvaniei“ legújabb számában (B) jegy alatt vagy két közleménynyel találkozunk, melyeket röviden megismertetni nem tartjuk fölöslegesnek. Azoknak egyikében értesítő előrebocsájtván, hogy még Bécsből tette abbeli ígéretét, maiszerint Prágában töltendő idejét a német és cseh nyelvek közötti kölcsönös viszonyok tanulmányozására fordítva, ebből saját kérdéseink megoldásánál is talán igénybe vehető bizonyos ismeretekkel szolgálhat, be nem válthatja. — Csalódtam — úgymond — és bárkinek, s következőleg önmagamnak is ajánlom, hogy egy két napi itteni mulatás mellett senki se merészeljen csak amúgy mendemondák után ez ország dolgai fölött ítélni, mert oly rövid idő alatt szerzett informatiók annyira ellentétbe fognak állani egymással, hogy utóvégre magad sem leendesz képes tudni, mit kellessen mindazokból hinni vagy nem. Mit egész biztossággal állíthatok e tekintetben, abban áll, hogy a cseh nyelv küzdelme a német nyelv ellen annyival komolyabb, amennyiben a cseh irodalom mind a magyar mind a román irodalomnál régibb; a mennyiben annak 40 millió lélek által beszélt s gazdag irodalmu nyelvvel van teendője; s a mennyiben a csehek a XVII. s XVIII-ik századok alatt elhanyagolván nemzeti nyelvük mivelődésének folytatását, széles tért engedtek a német nyelv számára nem csak a magasabb, hanem a polgári osztályokban is, mely már ma uralkodik az ország fővárosában, a közügyekben, és a lakosság ms részének közepette. Ehez még azon nehézség is járul, melynek már