Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)
1865-05-23 / 4530. szám
118-4530 Szerkesztési iroda: Peren ezek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérraentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kedd, május 23. 1865. 16. évi folyam. Keren,xiek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények; a kiadóhivatalhoz intézendők. MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helybeli, házhoz hordva . Félévre 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt kr. Öt'Té. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor " '. -86 uj krt^* V rí . Pest, május 22. 1865. A M. Tud. Akadémia ma tartott ülése kezdetén az alelnök, báró Eötvös József ur, az akadémia elnökének, gróf Dessewffy Emil urnak következő levelét nyujtá be : „Tekintetes Akadémia! Sietek egy örvendetes hír közlésével, melyet legszívesebben személyesen adtam volna elő, ha egészségi állapotom még egy pár hétig nem szabná elém a faluzást. „A császári első hadsegéd, nagy mélt gróf Crenneville hozzám intézett közleménye szerint, méltóztatott ő cs. és a pest királyi Felsége, a legmagasabb oltalma alatt álló M. Tudom. Akadémia palotája épitésére, 15.000 (tizenöt ezer) forintot magánpénztárából legkegyelmesebben adományozni és egyszersmind megengedni, hogy ezen összeg egy része az elnök belátásához képest , egy kísérleti vegymírhelyezésszerb felszerelésére is fordíttathassék. „Az idők és hazámfiai kedvezése nekem engedték azon szerencsét, hogy sok ilynemű jelentést tehettem e tisztelt testületnek, — azonban érezni fogja bizonyosan a Tekint. Akadémia velem együtt, hogy ma teszem a legörvendetesebbet, legfontosabbat és legnagyobb jelentőségűt. „A fejedelmi kegyelem ezen intézet irányában tanusított nyilvánítása által mindnyájunkban ébresztett érzéseknek hű tolmácsa vélek lenni, a midőn azt a javaslatot teszem, hogy legmélyebb hálánkat egy küldöttség vigye meg ő cs. kir. Felsége uralkodói székéhez, mely az elnökök vezetése mellett, általok felkérendő négy igazgató-tanácsi tagból és intézetünknek a Tek. Akadémia által választandó hasonlóan négy tagjából állana. „Fogadja egyébiránt a Tek. Akadémia szivesen azon kitűnő és őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel lenni meg nem szünök, Sz. Mihályon, május 20-án 1865. alázatos szolgája, gróf Dessewffy Emil elnök.“ Az akadémia jelen volt tagjai kitörő éljenzéssel fogadták ez örvendetes elnöki jelentést, s egyértelműleg elhatározták, hogy ő cs. és apost. kir. Felségének legmagasb uralkodói székéhez, az elnökök vezetése alatt, négy igazgató, s ugyanannyi akadémiai tagból álló küldöttség vigye meg a M. Tud. Akadémia legmélyebb háláját. Az igazgató tagokat az elnökség fogja felhívni, az akadémia részéről azonnal megválasztalák a küldöttségbe Korizmics László és Lónyay Menyhért tiszteleti, Zsoldos Ignácz rendes és Pauer János székesfehérvári kanonok levelező tagok. Az „Ost Deutsche Post“ 136-ik számában szól a „Debatte “-nak azon három czikkéről, melyekben a magyar kérdés megoldásának módja volt fejtegetve, s melyeket a „Pesti Napló“ is közölt volt a harmadik czikk híjján, figyelmeztetvén az olvasót ezen jól írt és helyes czikkekre. Az „Ost Deutsche Post“ nevezett számában a „Debatte“ ama czikkei „állítólagos programra“nak mondatnak, s a „programm“ szó ruháztatik rájuk elejétől végig. Az „O. D. P.“ azt bizonyítgatja, hogy a „Debatte“-ban megjelent czikksorozat nem lehet a magyar felirati párt programmja. Politikai pártprogramodnak csak azt lehet nevezni, mit a párt előleges tanácskozás után megállapított és formulázott. De Magyarországban a felirati párt 1861 óta soha együtt nem tanácskozott, s a teendőkre nézve semmit meg nem állapított, semmit nem formulázott, egy szóval semmi pártprogrammot nem készített, s országgyűlésig nem is fog készíthetni. A „Debatte“ szerkesztője, Ludasy ur, e hónap elején Pesten lévén, meglátogatta Deákot és a felirati pártnak több tagjait. Társalgás közben, mely többnyire a birodalomnak s Magyarországnak közdolgairól folyt, Ludasy ur kérdéseire, mind Deák mind azon elvbarátai, kiket Ludasy úr meglátogatott, őszintén és minden tartózkodás nélkül elmondották a fennforgó lényegesebb tárgyakra nézve saját egyéni nézeteiket, mert sem kedvünk sem okunk titkolózni és politikai meggyőződésünket rejtegetni. E nézetek a teendőket illetőleg csak körvonalazások voltak. Ludasy úr azok lényegét helyesen fogta fel, s a „Debatte“ 125., 126. és 127-ik számaiban hiven adta elő. Nem nevezte ő e nézeteket pártprogrammnak, hanem a valósággal egyezésig, úgy mondotta el azokat, mint a libe-rális párt itteni táborában hallottakat. Deák azon főeszméket s elveket, mik a „Debatte ” emlitett három czikkében foglaltatnak, már hónapok óta gyakran elmondotta magántársalgás közben barátainak és ismerőseinek, meg olyanoknak is, kik nem ugyan azon politikai párthoz tartoztak. Gyakran fejtegette, mennyire alaptalan s igazságtalan azon ellenvetés, melyet sokan Magyarországnak alkotmányos önállása ellen felhoznak, mintha tudnillik ez a birodalom biztosságát veszélyeztethetné. Szólott azon módról is, melylyel, épen a sanctio pragmatikából kiindulva, a birodalom teljes biztosságát, s Magyarország alkotmányos önállását és függetlenségét, figyelmezve arra, hogy a Lajthán túli országok is alkotmánynyal bírnak, teljes öszhangzásba lehetne hozni. De mindezeket nem úgy adta elő, mint pártprogrammot, hanem csak úgy, mint saját egyéni nézeteit. Deák velünk együtt azon meggyőződésben van, hogy pártprogrammot csak a párt állapíthat meg, és azt csak az országgyűléseken teheti , midőn a párt együtt lesz, s midőn tudni fogja nemcsak azt, mit az ország kíván, hanem azt is, mit az országtól kívánnak. Mindaz, mi addig mondatik, csak egyéni nézet, melyet számosan oszthatnak ugyan, s ez esetben talán osztanak is , de nem pártprogramra. Felhozza az„O. d. P.,“ hogy a „P. Napló“a „Debatte“-nak csak két első czikkét közölte, a harmadikat pedig máig sem. „ J e 11 e m z ”—mondja az „Ostdeutsche Post“—hogy a Napló közlé, hirlapszemleképen amaz úgynevezett programm-czikkek egyik felét (azon száraz megjegyzéssel, hogy jól irt és helyes czikkek), mig a másik felét, tudtunkkal, máig sem adá ki, holott épen ez a ki nem adott rész foglalja magában a közös ügyek tárgyalására vonatkozó tulajdonképi javaslatot, és így az egésznek épen ezen magva nem részesül a helyesség valóban igen sovány dicséretében. Igaz, hogy azt a hírt terjesztették (mann sprengte aus), mintha a pesti rendőrhatóság nem engedte volna meg ezen rész kinyomtatását, de ez merőben hihetetlen“ stb. Az „Ost-Deutsche Post“, úgy látszik, tapogatva keresi és magyarázgtja azon okot, mely miatt a „Pesti Napló“ a „Debatte“-nak 3-ik czikkét nem is közlötte. Véletlenül reá talált ugyan, de mivel hihetetlennek tartja, mást keres, és abból következtetéseket von le. De legyen az „O. P.“ megnyugodva, mi bizonyossá teszszük, hogy egyedül a sajtóviszonyokból származó akadály gátolta a Naplót az említett 3-ik czikknek szándékolt közlésében, és így mind azon következtetések, miket a nem közlésből ki akarnak magyarázni, merőben alaptalanok. Ennyit a lehető félreértések elkerülése végett. — Ismételjük, hogy azon főeszmék, miket a „Debatte“ elsorolt, Deáknak s némely elvbarátinak saját egyéni nézetei és a mieink is, melyeket a „Debatte“ nem az illetőknek megbízásából; de, minthogy e nézetek nem titkok, nem is az illetők ellenére, mint hallottakat, hiven köztütt. Kik lesznek azok, kik e nézeteket osztják — azt az országgyűlés fogja megmutatni.| ~ - Mi addig kerülni fogunk minden részletes fejtegetést és polémiát. Bécsi dolgok. Mint lapunk vasárnapi számában a magántelegramm jelentésű reichsratb képviselőháza május 20-kán nagy többséggel elfogadá a kereskedelmi szerződést. Rászavaztak 112-en, ellene 51-en. Visszatérünk a május 19 -i ülés vitájára. Kaiserfeld a szabadkereskedés felé közeledés nevében szól a szerződés elfogadása mellett. Ausztriában — úgymond — annyira haladtak már,hogy nincs bevallott hive a vámtilalomnak ; — mindenki csak a védvám embere. De a védvám oly függöny, mely mögött egy iránt lappanghat vámtilalom és szabadkereskedés. Van ebben egy nehézség, melyet semmi enquétebizottság és jogtudós világosan megoldani nem bír. Ez a nehézség abban áll, hogy oly számot találjunk a vámra nézve, mely mellett a verseny kizárva nincs, de mégsem oly alacsony, hogy a belföldi ipar a külföldinek feláldoztassék, így védvám az a vám, mely épen annyi versenyt enged meg, amennyi az ipar ösztönzésére ezen valódi czélra, elegendő A birodalom különböző nagy városainak iparkamrái rendkívül eltérő véleményeket adtak a védvám mekkoraságának tárgyában. A második nehézség a védvám mennyi ideig tartásának meghatározása. Ha egy tizenkét évi védelem biztosíttatik az iparnak, nem ismerek országot, melyben az iparosok annak leteltével azt mondták volna: nincs többé szükségünk védelemre (bravók). Ezen idő leteltével is az ipar ugyanazon „non possumus“t fogja kiáltani. S ez természetes, mert ha a belföldi ipar haladást teszen azalatt, új külföldi ipar sem marad hátra, s tizenkét év múlva is ugyanazon különbség lesz meg. (Helyes.) Az ipar versenyzési képességét és fejlését nem kell korábbi századok , vagy a jelen század évtizedei szerint ítélni, hanem azon óriási haladás szerint, melyet korunkban tesz az ipar, s melylyel a kilépést tartani nem bír, és nincs ösztöne a haladásra, tönkre jut a védelem mellett. (Helyeslés, bravúk.) De absolut szabad kereskedés sincs. A különböző államok különböző adózása, s különösen minden kormány abbeli kénytelensége, hogy az adókat vám alakjában is megvegye, ellene szegül a korlátlan kereskedési szabadságnak . Azért én és barátaim sem vagyunk a szabadkereskedés kivel amaz absolut értelemben Iparunkat egy hibás rendszer sok részben már természetellenes csatornákra vezette, sőt még ott is, hol természetes medre van,épen a prohibitis és túlságos védelem miatt a külföldi mögött nagyon hátra maradt. Nem tehetjük a jelen nemzedéket felelőssé a múlt bűnei miatt, melyek az államot terhelik. Időt, habár nem egy örökkévalóságot kell adnunk a fejtésnek. Nem kell felednünk a roppant haladást, melyet a külföld ipara az uj meg új találmányok által tőn, sem a megváltozott közlekedési viszonyokat. Az államok érintkezése most ezerszeres a régihez képest. Ezen érintkezések barátságosak, s csak visszautasítás által válnak ellenségesekké. Mi a védvámban tulajdonkép nem rendszert, csak átmenetet látunk, s ezen szempont is a vámtételek lehető leszállítása felé, s a politikailag és kereskedelmileg homogén államok közti vámsorompók elenyésztetésére, végre a közlekedés könnyítésére kereskedelmi szerződések által. Ezen értelemben a lépcsőnkénti reformra törekszünk, s ennélfogva ellene vagyunk minden olyannak, mi e téren hátralépés vagy megállapodás (tetszés) Ezen szempontból a szerződésben oly határt látunk, melyen túl a vámokat többé nem emelhetjük. Az átalános vámtarifában nemcsak az ipar buzdítását látjuk , hanem még inkább buzdítást a törvényhozásra és kormányra nézve, hogy előteremtse mindazon feltételeket, melyek a termelés nagyobbítására szükségesek, elhárítson gyorsan minden akadályt,mely útjában áll, s melyet rég el lehet vóla hárítani, hogy ne csak a gyümölcstelen államkiadásokban kelljen gazdálkodásokat hozni be, hanem gazdagon lehessen megszavazni a költségeket ott, hol gyümölcsöző kiadásokról van szó. Mi azt reméljük a mostani szerződéstől, hogy benn új erőket fog felserkenti és kifejleszteni, reméljük, hogy a külföldi tőke Ausztriába vezettetik, s új forrásai nyílnak fel a gyarapodásnak, mint más államban, hol hasonló rendszer fogadtatott el, teljesedni látjuk. Végül reméljük a mezei gazdaság fölvirágozását, mivel ennek virágzását mindig együtt látjuk ugyan az iparéval, de nem a mesterségesen ápolt, hanem természetesen termő, azaz nem ephemer iparéval. Szónok cáfolván styriai képviselő Waser beszédét (ki a szerződés elvetése mellett szólt), beszél List tanairól, melyek Németországra nézve üdvösek voltak, de a melyeken, mint tanokon, az idő már már túlhaladt, s ha tekintélyre kell hivatkozni, szónok Smith Ádámra, Cobdenre és a manchesteri iskolára hivatkozik. Ezen iskola mellett szól a tapasztalás és történelem. Helytelen azt mondani, hogy a szíriai vasipar tönkrejutott, s csak prohibitio segíthet rajta, mert épen ezzel volna elítélve. Egyetlen képviselő is, ki az általános érdeket tartja szem előtt, ki a különböző osztályok érdekeit mérlegeli, nem szavazhat oly vámokra, melyek a beviteli tilalom jellemét viselik magukon. Mindenki olcsó vasat követel, olcsó vas kell a kézművesnek, a mezei gazdának, a szállításnak, a kovácsoknak, lakatosoknak és építészetnek. Mindezeknek olcsó vas kell, s ezt az oly szükséges anyagot nem kell drágábbá tenni. Különben a szerződésben a beviteli vám a vasra nézve fel van emelve, s épen ezért a vasiparnak kellene a szerződéssel egyetértenie A vasipar pang, ezt nem lehet tagadni, de csak az átalános calamitás miatt szenved, a vámok ennek nem okai s az átalános fellendülésben részes leend. Ha nem ez lenne az eset, akkor a vasbehozatalnak kellett emelkednie, mely eset egyátalában nem áll. A Szónok ezt számszerűleg és statistikai adatokból kimutatja. A legnagyobb termelő a leobeni kereskedelmi kamara, kijelenté, hogy nyersvasra nézve nincs szükségük vámra. Említi szónok az ezen század második évtizedében a vasiparban beállt pangást, pedig akkor nagy védvámokkal bírt; ő emlékszik, hogy a vasipar mily találmány következtében jutott tönkre, ez egy oly találmány volt, mely a felett elsiklott, s bizonyára senkinek sem jutott volna eszébe az ipar védelmére az új találmányt eltiltani. A Szónok kimutatja, hogy 1853. óta, midőn először szakítottak a magas védvámokkal, a vaskivitel ténylegesen emelkedett, míg a behozatal fokonként alábbszállt. Tiz évvel korábban, s még az 1850-es évben is a behozatal a kivitelt még jelentékenyen felülmúlta. Az elszigeteltetés hozatott szóba, úgy vélekednek, Ausztria önálló kereskedelmi politikát követhet, önálló kereskedelmi terület lehet, nehogy portugálokká és spanyolokká legyünk. De lehetséges-e ez az önállóság? — Éjszak felé csak előrehaladt nemzetek vannak a határokon, melyek már majd csak pénzvámokkal bírnak, délen félműveltségi népek, belül rokonulás nélkül különböző s más más műveltségi fokon álló nemzetek képezik a birodalmat. Hogyan lehet hinni, hogy ilyen állam önálló kereskedelmi területté lehessen ? Szónok az uralkodó kedvezőtlen viszonyokat átmenetieknek tartja, s ezért nem szabad visszafelé lépni, s ha a kedvezőtlen viszonyok megállapodottak, akkor a véd vámok sem használnak semmit is. Poroszország elleni gyűlölködés miatt nem lehet a szerződést elvetni s élszakitól az utolsó szálat, mely bennünket Németországhoz kapcsol. — Szónok a ház tetszése közt végzi beszédét. Herbst: Nem védvámról, nem kereskedelmi szabadságról, hanem azon kérdésről van szó, hogy várjon el kell-e fogadnunk az előttünk fekvő kereskedelmi szerződést. — Lehet valaki szabadkereskedés-pártoló, s mégis az ellen szavazhat. Ő nem csatlakozhat a bizottmánynak azon nyilatkozatához, miszerint a szerződés előnyei annak hátrányai felett túlnyomóak — úgymond szónok — s a helyzet lerajzolására tér át, amint az a jelen szerződés által állíttatott elő. — A februári szerződés egy, nagy eszmék által előidézett nagyszerű conceptió, melyhez képest a jelen szerződés valódi nyomorúság. A helyzet egészen másnemű, mint az a februári szerződés után volt. Ez utóbbi viszonosságon nyugodott, a vásárterek szélesbittettek, de mit mondjunk a jelen szerződéshez ? Vámokat látunk ott, hol előbb semmi vámok sem voltak ; felemelt vámokat oly iparágakra, melyek kelendőségi kútfőket szereztek maguknak a vámterület felé, és mégis azt állítják, hogy a helyzet nem változott lényegesen ? A vámegylet megállapított tarifával bírt, annak minden változtatás iránt Francziaországgal kelle egyezkednie, s ezért épen nem volt képes engedményeket adni. Ausztriának nem volt törvényesen fennálló tarifa-terve, hanem oly, pusztán papíron létező eszményi tarifa-terve volt, melyet minden pereben meg lehet változtatni. A helyzet tehát egyenlőtlen, s az ausztriai képviselő állása nehéz volt. Ha ekkor az egyik fél egyátalában létre akarja hozni a szerződést, a szerződésnek annak előnyére kelliztnie, ki a szerződéssel semmit sem törődik. Szónok az egyes szerződési határozatok éles bírálatába bocsátkozik, összehasonlítja a nyújtott előnyöket a hátrányokkal, és számadásszerűleg igyekszik kimutatni, hogy a hátrányok nagyobbak. A vámértékek kiszámítása nem helyes, és Poroszország előnyére eszközöltetett. A szerződés tételei nem egyebek, mint különbözeti vámok a vámegylet javára, anélkül, hogy ezért kedvezményt nyernének, míg az ausztriai képviselő az értekezletben világosan kijelenté, hogy ő nem védelmezhetne ily különbözeti vámokat. Szónok ismételve tiltakozik az ellen, mintha ő úgy beszélne, mint védvám-pártoló , szerinte azon kérdésnek, hogy vajjon védvám legyen-e vagy szabad kereskedés, a jelen kérdéssel semmi köze sínes. Szónak számos vámtételeket hoz fel, úgy a mint azokat a szerződés szabályozza, s kimutatni igyekszik, hogy minden előny Poroszország részén van, mely mindegyik oly iparágat oltalmazni igyekszik, mely kivitelre alkalmas, és kérdi, ha vájjon ezek-e a szabad kereskedés amaz elvei, melyek határaink körül mindenütt virágzanak? Szónok lealázónak találja egy államra nézve saját törvényhozását megkötni, arra kötelezvén magát, hogy kiviteli jutalmakat fog behozni. Saját országunkra kell hagyni, hogy a népszerű elveket elismerje, vagy ne. Szónok a 25. czikkben (esetleges belépés a vámegyletbe) találja fel annak fő okát, hogy miért köttetett meg sajátkép a szerződés, azt a kereskedelmi miniszternek a berlini követek házában tett nyilatkozata után egészen illustriusnak tartja. S mégis sajátkép ezen czikkért tétettek engedmények. Ezen álláspontból ő nem nyilatkozhatik a szerződés mellett. A cartel őt szintén nem indíthatja erre, mivel ő nem fél a csempészettől, mivel az az ő véleménye szerint többé nem jövedelmez, szintoly kevéssé, mint a határközlekedési könnyítésekre vonatkozó határozatok, miket Poroszország mindig fenn fog tartani, mivel azok érdekében feküsznek. Azt mondák, hogy Magyarországnak saját borkereskedése érdekében a szabadkereskedést kell pártolnia, de épen ezért kell Magyarországnak a szerződés ellen lennie, mivel 12% évre a szerződés a borkivitelt lehetetlenné teszi. Egy oly szerződést, mely a bort illetőleg nekünk semmi kedvezményt sem nyújt, minden körülmények közt el kell vetni, mivel a bor a kivitelre legalkalmasabb czikkünk. — Épen azért kell Magyarország érdekeit védni, mivel az a házban nincs képviselve. Ha a szerződésben megszabott vámtételeket jónak tartják, maguk állapítsák meg azokat. Nem kell az ipart contumachozni, azt meg kell hallgatni, habár annak talán nem lehetne is igazat adni. Ne csatoljanak a már is létezőhöz még egy újabb elkeserítést is. Ő nem a védvám-pártoló álláspontjából beszél, s nem is a szabad-kereskedés-pártolóéból, hanem ausztriai álláspontból. (Élénk tetszés.) B. Hock osztályfőnök: Dr. Herbstnek beszéde oly annyira személyes fordulatott vett ő ellene, hogy kénytelve érzi magát, a szerződést annak közbenjáróit védelmezni. Herbst tanár úr úgy véli, hogy csupán a szerződést kell szem előtt tartani, hogy annak elfogadása iránt ítéljünk, s a vámtarifa reformját illető általános kérdésnek a szerződés elfogadásához semmi köze. Ezen nézetnek ellent kell mondania. Ha a vámreform a kormány vagy a követi ház nézetétől függne, akkor dr. Herbstnek némely ellenvetése alapos volna. De ha a vámreformok szüksége mint elutasílatlan állt elő, ha a reformot nem lehet alkalmas időre elhalasztani, akkor a kérdés más jelentőséget nyer. Hogy a vámreform szüksége beállt, ezt egy oldalról sem vették tagadásba, s dr. Herbst is elismerte ezt. — Azon perezben, a midőn a franczia-porosz kereskedelmi szerződés s az arra alapított vámtarifa határunkon érvénybe lépett, nincs többé a vámreform kérdése kezünkbe adva, az szükséggé vált, mert azon állapotok, melyek már olasz határunkon fennforognak, nyugati s ésszaknyugati határainkra is kiterjedtek. Van derék pénzügyőrségünk és vámhivatalnokaink, nem szabad semmi megrovásukat sem megengednem, de a vámközegek eszménye sem lesz képes határunkat megvédeni, ha egyik oldalon a védvámrendszer s a másikon a szabadkereskedelmi rendszer uralkodik. (Igen helyesen.) A vámegylet szabadkereskedelmi rendszere kettős hatást gyakorol reánk; először magában azon országban, melyben uralkodik, leszállítja az árakat, 7, ezért a csempészetet a vámegyletből hozzánk előmozdítja,másodszor ha a vámmegterhelés közti különbség nagy, ámeg vámoltárukkal a csempészkedést is megkönynyíti- Az egyetlen eszköz ezen visszaélés ellen, pénzügyőrséget oly mértékben megszaporítani, mint ezt Olaszországban tenni voltunk kénytelenek, s még ezen eszköz sem volna elégséges, mert a csempészet és ingerei sokkal nagyobbak, mintsem hogy azt a pénzügyőrség megakadályozhatná. — De ha a vállreform szükséggé vált, akkor a szerződés a legnagyobb előnyöket nyújtja, mert bármit adjanak is érte oda, mind semmi, minthogy a vámreform szüksége által különbenis kényszerítve vannak reák . A vámegyleti tárgyalásoknak alapjául az új vámtarifa terv vézetett. Ezen vámtarifa-tervhez a kormány ellenállhatlan kényszerűséggel látá magát utasítva. Mi tehát csak azon különbségeket áldoztuk fel, melyek ezen új tarifa-terv s a vámegyletteli szerződés közt fennforognak. Herbst követ számos czikkeket sorolt fel, melyekre nézve vámtarifánk jövőben nagyobb tételeket tartalmaz, mint a vámegylet tarifája. Ha 1863. nov. 18-ki tarifánkat tekintjük, úgy mindenesetre megtaláljuk mindazon elősorolt czikkeket ugyanazon vámtételekkel; ezen tételek akkor nem a vámegyletre való tekintettel — a vámegyletnek a legkisebb engedményt sem akarák tenni hanem tekintettel a belipar szükségeire állapíttattak meg. A tarifareform e tekintetben autonóm volt, így példa törkölynél a 11 tallérnyi vám nem tartatott meg, hanem elégségesnek tartanak 5 ftnyi vámot. Ezen vám azonban nem új, hanem már bennállt az 51 és 53 ki tarifákban Herbst tanár emlité a megmeszesedett sodát Ezen 40 krnyi vám 1838 óta áll fenn, oly időben állapíttatott meg, midőn még a tiltó rendszer fenállt; átment az az első tarifába, melyben Ausztria a tiltó-rendszertől a magas véd vámrendszerhez fordult, t. i. az 1851-diki tarifához. Az 1853-ki tarifa szerkesztésénél a vámegylet irányában azon engedményt tevék, hogy ezen vámtételt fentarják, dauzára annak, hogy arra kényszerítve nem voltak. Akkor egy sodagyárnak kérvénye nyujtatott át a vám felemelése iránt, mely azt hivé, hogy a megbukáshoz közel van A minisztériumban voltak férfiak, kik ezen fontos gyártásnak állapotát szemügyre vették, azonban a tanácskozásnál azon tétel felemelése ellen nyilatkoztak, azon oknál fogva, mert a sziksa alapját képezi vegyészi iparunknak és segédanyag számos más iparágaink számára. Emlékeztetek az üvegiparra. Ha a vámegylet azt hívé, hogy e tekintetben magas vámot kell fenntartania,úgy ez a kormányt nem határozható arra, hogy a beliparra való, tekintetből tett rendelkezést megváltoztassa. Átalában kérem, gondolják magukat bele egy közbenjáró helyzetébe, kinek nem oly férfiak irányában kell szólnia, kik semmi más hatalom által, csupán érvek és ellenengedmények által vétethetnek rá valamely rendszabály elfogadására. Mily benyomást idéztem volna elő, ha azt mondtam volna : 38-ki tarifánkban a sziksót 42 kiban állapítottak meg, 53-ki tarifánkban úgy mint a 63-diki tarifa tervben megtartottuk ezen tételt; de jelenleg, minthogy veletek új szerződést kötünk, ezért várnánk át egy forintra emeljük fel. — így van ez a Herbst által idézett czikkek egész sorára nézve. Herbst tanár maga mondá, hogy azok nagy része nevetséges, s ez valóban tökéletesen helyes; kivéve a sziksát, talán egy sincs azok közt, mely jelentőséggel bírna Több más czikk,melyeket Herbst tanár úr idézett, egészen véletlenül futottak bele. Tarifatételeink s a vámegyletei nem egyeznek tökéletesen egymással. Itt ott egy kis czikk az egyiknél benn van, a másiknál hiányzik. Ezen szerződésnél nem hivők beltarifánkat megváltoztatandónak, s igy történt, hogy egy tarifatétel tárulmányai közöl némelyek az Ausztria részéről szerződési tervezetben benn vannak, s a vámegyletében nincsenek, így p. a belsett gyertyabelek nálunk véletlenül a „fehérített pamutfonal“ tételében, a vámegyletnél mástételnél vannak idézve. A vegyanyagok vámtételét illetőleg megjegyzi szónok: Szintén nincs vegyanyag, kivéve melyeket Herbst úr idézett, melyek nálunk ne volnának kétszer vagy háromszor jobban megvámolva, mint a vámegyletben. Ha a kézművekre átmegyünk s a gyapjuárukat tekintjük, melyekre nézve sok dologban a vámegylettel ha előnyben nem vagyunk is felette, mégis egy lábon állunk, akkor úgy találjuk, hogy ott, hol a vámegylet 25 ftot fizet, mi 15 forintot fizetünk, hol 45 forintot, mi 30 ftot, hol az 70 forintot, mi 36 és 45 forintot; ahol a vámegylet, ha tarifánk valósággá válik, 150 ftot fizet,ott mi 45 ftot fizetünk. Lenáruknál átlag alig fizetjük felét annak, amit a vámegylet nálunk fizet. Nálunk a vámegylet üvegért fizet 6 ftot, mi nála 3 ftot, az úgynevezett bécsi csikkekért mi 6 ftot fizetünk, s nálunk 12 ftot. Ha tehát vámegyenlőtlenségről van szó, úgy ez nagyban és egészben nincs a vámegylet, hanem Ausztria javára. Ellenveték, hogy ezenkedvezmények Ausztria javára a franczia-porosz kereskedelmi szerződés által vannak adva, s akkor is megadattak volna, ha szerződést nem kötünk erre felelem: „talán igen“, de ugyanis, azon bizonyosságai: „talán nem.“ A vámegylet csupán a Francziaországgali szerződés által van kötelezve ezen tételeket megtartani, de szabadságában áll minden perezben más államok irányában különzeti vámokat róni ki, épen úgy mint nálunk a szerződésnél fogva lehetséges különzeti vámokat szabni ki, ha tanácsosnak tartjuk. Ha a szerződést elutasítjuk, s a fennálló tarifa általános vámjait a vámegyletre alkalmazzuk, vagy ha különben hozunk be egy tarifát, mely a vámegylet közlekedése elé legyőzhetlen akadályokat gördít, úgy valószínű, hogy az különzeti vámrendszert fog irányunkban használni Kereskedelmi tudósítás. Adler L. váltóüzlettudósításának máj. 16-ki számából közöljük a következőket: A hónap lefolyt felében tőzsdénkén mind a forgalmat, mind az árkelet tetemes hányattatás