Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)
1865-06-25 / 4556. szám
144—4556 Sz.M‘k(*M/t«*si iroda , IordK'/.h'lv tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illeti» minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Vasárnap, junius 25/1865. 16. évi follyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI JTAPLQ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, nap helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é Évnegyedre 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj krr. Bélyegdij kikiin 30 ujkr. Nyílt-tér: 5 hasábos petitsor ' 25 uj kr. iáitk -Előfizetés! felhívás a -ti#PESTI NAPLÓ julius—deczemberi folyamára. ■21 MN v.«(«I ÍJ X Julius—deczemberi félévre ........................JO •'* RO Ea Julius— sejtemben évnegyedre .... A 99 -T* 99 A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala. Pest, június 21. 19995. (Fk) Bármily csekély azon közvetlen érdek, mely bennünket a távol Spanyolországhoz köt, az ottani események, bizonyos magasabb szempontból tekintve, kétségkívül ránk nézve is fontossággal bírnak. Aki az orvosi tudománynyal foglalkozik, azt szintén nem érdekli valami távollevő beteg személye, hanem éber figyelemmel kíséri mégis a kór jeleiről, lefolyásáról, és az alkalmazott szerek sikeréről szóló híreket. Ezen a világ minden részeből összehordott tapasztalásokból aztán bizonyos átalános szabályok és elvek vonatnak le, miknek hasznát vehetjük, midőn hasonló esetekben nekünk jut a gyógyítás kötelessége. Spanyolországnak ezerféle baja van, de sőbaj ott is a pénzügyi helyzet. Ha Izabella királynő tel pénztárakról rendelkezhetnék, alkalmasint nem jegyeznék fel ma azt a hírt, hogy Narvaez minisztériumával a reacto leköszönt, és helyét az O’ Donnel által vezérelt mérsékelt szabadelvűeknek engedte át, mert arról — minden tisztelettel legyen mondva semmi kétség nincs, hogy a reaetió politikája sokkal inkább van ínyére a spanyol udvarnak, mint a liberalizmus, és hogy ez utóbbit csak vas kénytelenség nyomása alatt karolta fel. Ezen nézetünk mellett szól azon tény, hogy néhány év előtt, midőn Páris felől különös nyájasság mosolygott Madrid felé, s a királynő azt hitte, hogy már most nincs mitől tartani, bármint fejlődjenek a dolgok az ország belsejében — hogy akkor a szabadelvűek , udvar részéről mind inkább cserben hagyattak, míg végre a hatalom ismét a szélső jobb oldalon álló Naivez kezébe ment át. Igaz, hogy a korszellem hatalma mng akkor is megéreztette magát, hay a conservativ cabinet nem mert régi nyerseséjével fellépi, hanem renellói viszketegét kissé liberális színben csillogó köpenyke alá rejté, s anélkül, hogy az alkotmányos apparátust szétverné,annak egyes részeit úgy törekedett módosítani,hogy azoknak fennállása mellett is többé-kevésbbé absolutistán lehessen kormányozni. Ez nem új jelenség az országok történeteiben. A konservatív pártok midőn uralomra törekedis mindig simulékonyabbak voltak a szabadelvűeknél, és nem átallottál ezektől kölcsön venni az árczát hogy a népnek talán kevésbé tetsző arczukat mögéje rejthessék. Hanem mindig az a szerencsétlenséges volt, hogy vagy tetteik is megfeleltek e liberális képnek, és akkor ők csak a szabadelvűek számára egyengették mindinkább az utat, vagy pedig nemsokára a sz ég kiütötte magát a zsákból, és akkor szerepükvek azonnal vége is volt. Hasonló módon jártak a spanyol conservativek is. Már midőn kormányra léptek és meglehetősen mérsékelt programmal álltak elő, kevesen hitték, hogy mindvégig fognak hozzá ragaszkodni,s az előrelátás helyesnek bizonyult, mert minél tovább tartott a Narvaez cabinet uralma, annál inkább foszladozott a liberális köpeny, s utolsó időben a reaetió máris egész meztelenségében állott a nép szeme előtt; a nép többsége pedig határozottan a haladási párthoz tartozik. Mindazáltal nem tagadjuk, hogy lehetséges lett voln ezt, az elnyomási rendszert még tovább is fenntartani, ha a kormánynak pénze van. Spanyolország politikai küzdelmeiben a hadsereg mindig fontos szerepet játszott, a hadseregben pedig mindenkor elegen voltak a tekintélyes személyiségek sorából, kiket lekenyerezni könnyű, ha van mivel. Azonkívül telt pénztárak mellett a tömeg anyagi érdekeit is helylyel-közzel cirógatni lehet , és aki jóllakott, az kevéssé hajlandó a forradalomra, hanem inkább azt kívánja, hogy az Emésztésre szükséges nyugalomban ne háborgattassék. Akik innen azt következtetnék, hogy e szerint hát feleslegesek a szabadabb politikai intézmények, s hogy csak a népek anyagi jóllétéről kell gondolkodni, azok számára zártói közt megjegyezzük, hogy ezzel épen oly okosat következtetnek, mint ha azt mondanák, hogy mivel a föld termékenységére elegendő, miszerint az jól átmelegült és nedves legyen, tehát a napfény és eső egyaránt felesleges, hogy a legnagyobb politikai szabadsággal bíró államok, miként péld. Angii és Belgium, egyszersmind a legátalánosabb anyagi jóllétnek örvendenek, bizony nem puszta véletlen játéka. úgy látszik, ezt végre valahára Spanyolországban is megértették , s a sanyarú pénzügyi helyzet javítása érdekében szabadabb elvű politika felkarolását vélik szükségesnek, és ez nevezetes vallumért eddig nem így szokták valahás tenni. Eddig a „hátha mégis!“ politikához ragaszkodván, mindig legvégsőre juttatták a dolgot. Minél mélyebb volt az elég illetlenség, annál konokabb lett a reaetió,míg végre nyílt összeütközésre került a dolog, s a forradalom rádictálta az udvarra, amit ez önszántából tenni vonakodott vala, hanem persze a financziális helyzet sem volt még soha annyira kétségbeejtő, mint a jelen pillanatban. Ennek tulajdonítható, hogy évek óta most először köszönt le a reaetió anyagi küzdelem nélkül, hogy először tette le nyiltan azt a vallomást, miszerint vele és általa az állam bajain nem lehet segíteni, hogy az ő mesterségének vége van, mihelyt a nervus rerum, és ezzel együtt az anyagi erő hiányzik, hogy ő lerontani képes, de építeni nem, hogy uralomra vágyódik, de az uralkodtatásra szükséges eszközöket nem bírja előteremteni, hogy a szabadelvűek örökségét elkölteni tudja, de az aquirálást ismét csak ezekre bízza. Nem vagyunk oly vérmes reményüek, miszerint azt hinnők, hogy e leköszönés már végleges, hogy Spanyolországban a reaetió soha többé nem fog felülkerekedni, sőt valószínűnek tartjuk, hogy minél sikeresebben működik az új szabadelvű minisztérium, minél jobban sikerül neki a szétzilált viszonyokat ismét rendbe szedni, annál gyorsabban fog bizonyos körökben újra ébredezni azon vágy, a kormiányrudat ismét conservativ kezekre bízni. Hanem mimieu oly fiasco után, milyen a mostani, e conservativ párt hitele mindinkább megrendül, és minden sikerült kísérlet után a szabadelvűek népszerűsége gyarapodik; az ily megrendülés és megszilárdulási processus mindig és mindenütt bizonyos időt igényel, de ki- adása — miként az esés gyorsasága minden következő percben növekszik ; a reactiós intermezzók mindig rövidebbek lesznek, s az ég segélyével végre teljesen megszűnnek, hogy a szabadságnak szakadatlan békés fejlődése többé félbe ne szakittassék. Ez azon általános érvényű vigasztaló tanulság, melyet a legújabb spanyolországi eseményekből mentünk. Bécsi dolgok. A „Botschafter“, Schmerling úr közlönye, figyelmére méltatja a miniszterváltozásról szóló híreket. Bizonyos nagyok lenézéssel említi, hogy vannak, kik szeretnék megbuktatni a mostani kormány tagjait. Azok az urak - úgymond akik a reichsrath képviselőháziban vezéri szerepre jutának, oly térre játszták a kérdést, melyen eddig még nem állott: - a kormányhatalom forog szóban. Először is abban telik kedvük, hogy a mostani kormányt megbuktassák. De — jegyzi meg némi gúnynyal — senkinek sincs sejtelme róla, minő minisztérium következnék helyébe. íme a miniszteriálisuk rég megszokott fogása. A „Botschafter“ már számos ízben elmondá ezt, sőt a reichsrath képviselőinek annyiszor mondatott «ssemtei-staub«, hogy nincsenek köztök oly államférfiak, kik a kormányzáshoz értenének, s nincs a ki a mostani miniszterek megürülendő helyét elfoglalhatná. És tagadhatatlan, hogy az osztrák alkotmányosság első idejében ez a példátlan önérzet imponált is a képviselőháznak és a szabadelvűlebb sajtónak. Sőt ugyanazok, kik most oly erős ellenzéket képeznek, maguk is ily szellemielsőbbséget adtak meg Schmerling államminiszternek. Nemcsak nem tettek óvást, az ellen, midőn utóbbi politikai egyéniség önelégült kedélyességgel elmondá magáról, hogy ő az „Verfassung» Miniszter,“ hanem maguk is azonosíták Schmerling úr személyét az octrogált osztrák alkotmánynyl, s azzal rémíti önmagát, hogy Schmerling úr lelépte és az alkotmány bukása egy jelentésű- Most megváltozott Bécsben is a közvélemény. Se azt nem hiszi el senki a „Botschafter“ nek, hogy más alkotmányos miniszter ne volna található, sem pedig azt a másik rémítést, mintha Schmerling úr után más kormány nem következhetnék, mint a bureancratiából ujonezozandó absolut kormány. Utóbbi ijesztgetésnek is lehetett foganatja korábban. Most azonban alig képzelhető. A bureancraták hadserege nagyon hatalmas pártot képez még mindig a Lajthán tú, s kétségkívül nagyobb ellentétben áll a reichsrath képviselőházával, maint Schmerling úr és tiszttársai- kétségkívül visszaóhajtja azt az időt, mikor egy egy képviselet ellenőrzése és kritikái nélkül lehet kormányozni, mert ily alkalmatlankodó testületek mellett még a boldogító hatalmat sem óhajtja. De hogy ezélt érjen, épen nem valószínű jelen viszonyok közt. Különösen épen az a tárgy, melyben a képviselőház legtöbb függetlenséget és ellenzéki szellemet mutatott eddigelé, ti. a pénzügy nem engedi meg azt, hogy midőn képviseleti vagy absolutista rendszer az alteratíva, az utóbbi választassék. A birodalomnak egyik legnyomasztóbb és általánosan érzett baja a pénzügyi szorultság. — Még azok is, kik a birodalom hatalmi állásának fenntartását, mint elsőrendű szükségességet emlegetik, elismerik, hogy csakugyan gazdálkodni kell A dolog oly kézzelfogható, hogy nem a különböző felfogások kérdése, s még nem is csak a közvélemény szava, hanem a viszonyok kényszerítő parancsa. Márpedig a tapasztalás bebizonyítá magában Ausztriában, hogy egészen hasonló viszonyok közt legdrágább kormányforma az absolit bareauci atiinx, s másfelől a reichsrath képviselőházának egnagyobb ellensége sem mondhatja a most folyó ülésszak után, hogy őszintén és teljes jóakarattal ne törekednék a birodalom eme nagy bajának orvoslására, sőt hogy már is nem csekély eredménye van törekvéseinek. Igaz hogy a reichsrath nagyobb nyilvánosságra hozta a birodalom pénzügyi bajait, mint bármikor volt; de a hitelre, ha most csekély , veszélyes csapás fogna lenni a képviselet ellenőrzésének megszűnte Különösen ezen szempontból tekintve, a reichsrath nem egészen Schmerling úr kegyelméből, sőt némileg ellenére érte el azt, hogy fennállása jelenleg életkérdéssé vált Ausztriára nézve. És csakugyan, az absolutismus lehetőségével való ijesztgetés kiment a divatból a miniszteriálisok részéről. Maga a „Botschafter“ sem tesz rá célzást ezúttal. Csak azon szokott fogárt használja, hogy emlékezteti a képviselők közül azokat, kiknek talán kedvük volna a kabinetbe jutni, holsy nehezen bírnák betölteni helyüket, sőt a „Botschafter“ alkotmányosságát jellemző egy másik figyelmeztetése is. Nem kell feledni, úgymond, hogy a miniszterek kinevezése a korona joga, és csupán csak ezé. A fennforgó esetben és ismert, viszonyok közt erre emlékeztetni a képviselőket, más szókkal annyit tesz : bírálhatjátok, leszavazhatjátok a minisztereket ahány szót tetszik , de azt el nem éritek, hogy kedvetekért miniszterek, s épen oly magas állású ember, mint az államminiszter, lemondjon. Sőt még azt is kimondja a nevezett lap, hogy bajosat jön el az az idő, mikor a korona a miniszterek kinevezése jogát megoszsza a képviselettel. Figyelemre méltó állítás Azt nem kívánják még Angliában sem, hogy a korona lemondjon a miniszterek kinevezése jogáról, s így a ..Botschafter“ csak arról szólhat, hogy Ausztriában a képviselőháznak soha sem lehet az a nyomatéka, hogy bizalmatlansági szavazatára egy egy minisztérium lelépjen. És miért ne lehetne Ausztriában Parlamentarismus ? A „Botschafter“ okát adja ennek is, bár csak ezélzásképen. Azért, mivel a birodalom nagyon sokféle elemekből áll. Ha jól értjük, ez azt teszi, hogy egy-egy alkotmányos osztrák miniszter, mint közelebbről is, azon helyzetben lehet, hogy a birodalom némely részét nem látja képviselve a reichsrathban. Miért mondana le oly képviselet kedvéért az egész birodalmat kormányzó minisztérium oly képviselet szavára, mely nem az összes birodalom képviselete, így Magyarországgal szemben azt mondja a „Botschafter,“ hogy a mostani reichsrath az összes birodalom képviseletének tekintetik az üres padok daczára, a képviselőházzal szemben pedig figyelmezteti azt, hogy a minisztérium az egész birodalmat kormányozta, míg a reichsrath nem vólhat a birodalom nevében . Minthogy a „Rothschafter“ hite szerint egy egy osztrák birodalmi miniszter lehet egyszerre absolutistikus és alkotmányos sőt ezt gyakran követeli is a birodalom sokfélesége, maga is tud egy lehellettel alkotmányos és absolutista elveket hirdetni. A „Rothschatter“ egész czikkében kerüli anuak fejtegetését, amit a reichsrath ellenzéke felhoz, hogy t. a pénzügyi kérdés szoros kapcsolatban áll a kormányzás rendszerével,s mindaddig, míg utóbbi a Lajthán túl reformon nem megy keresztül, a pénzügyek sem rendezhetők kielégítőbben. Ilynemű rendszerváltozás által masint miniszterváltozást kivárna, s azért ily komolyan nem veszi a dolgot. Úgy vélekedik (s ezzel zárja be czikkét), hogy minden rendben lesz, csak a képviselők ne vágyjanak kormányra, s az 1865. és 1866-iki budget tárgyában érjék be azon ajánlatokkal, melyeket a miniszterium tett ! — Pedig a képviselőház és miniszterium közt nemcsak a költségvetés számtételei hanem alkotmányos elvek és mélyebbre ható rendszerváltozás felett létezik meghasonlás. Nem oly lényegesen eltérők ugyan az államminiszter és képviselőház a magyar kérdésre nézve , de nyilvánvaló, hogy a képviselők a rendszerváltozásba beleértik a februári alkotmány revisióját is - azaz Schmerling úr művét szeretnék nemcsak Magyarországért, hanem sok más tekintetben is megváltoztatni. Ettől remélhetnek ők legtöbbet az „Umkehr“ re nézve, melyet hasztalan kívántak a feliratban a mostani minisztériumtól. Ama revistot pedig épen a magyar kérdés megoldásától reményük előidézendőnek. A Lajthán túli szabadelműeknek érdekekben alkotmányos érdekükben áll tehát a magyar kérdés megoldása, s ezért nagyon őszintének kell tartanunk a kiegyenlítési hajlamot. — Kétségtelen is, hogy mint közelebbről is — lesznek a reichsratlibau szószólói a magyar ügynek És ha következetesek akarnak lenni kiindulási pontjukhoz, nem fogik a kiegyenlítést a februári alkotmány betűi értelmében kívánni. Kiindulásuk a februári alkotmány szilárdabb alapra fektetése, s ennél egy a módosítása, így nem kellene azt venniök alapul, amit betetőzésnek szántak. Pedig valami ilyest veszünk észre az „Ostdeutsche Post“ (a képviselők egy,tekintélyes részének közlönye) egyik újabb czikkében. Nagyon kecsegtetőleg hírja a magyarokat, küldjék be képviselőiket a februári alkotmány által alakított mostani reformrabba, és takarékossággal vagyont szerezni, várjon tudja-e, mit nevez tulajdonának, mi a birtoka? Ha a családatya szerzett vagyonát fekvő jószágba fekteti, akkor vagy épen semmi, vagy aránytalanul csekély jövedelmet hoz, s ha papírokba helyezi, akkor nem tudja, mit hagyhat holnap örököseinek, ha majd szemeit bezárja. Elnézi, habár maga nem teszi is, hogy a szerzett értékek az élet elveiben vesztegettessenek el Ezen körülmények nagyon különböznek azoktól, melyyeket reméltünk, midőn az államminiszter híres körirata tekintetünk előtt az uj jövőt feltárta, midőn mondatott, hogy Ausztria az alkotmányban találandja eszközét annak, hogy a hatalom azon tetőfokára emelkedjék, mey az anyagi jóllét s a szellemi emelkedésnek alapfeltétel ". A gyarapodás eszköze e szavakban jelöltetett ki: „Takarékosság, s hol ez eszélyes határait éri, áldozathozás, mint a hazafiság tettekben is, és nemcsak szavakban kivan, ezek az eszközök.“ Ők igen , csakhogy az adózó népi , ezen áldozatok valóban elegendő mértékben rovattak, aztán más oldalról is kell áldozatokat tenni ; a közigazgatás, a hadsereg szervezése is kiván ilyen áldozatokat, ha a szükséges megszólítások ilyeneknek értetnek. Szónok vázlatot ad a budget eddigi tárgyalásairól, s felhozza, hogy a képviselőhöz nagyobb levonást kíván, mint az urak házának bizottsága. Kérdem most — úgymond — minő helyzetben van ezen kérdésben az urak háza? Feleletem : Szabadelműség és függetlenség a felső házak palládiuma, ahol hivatásaira fel fogják. Ha a ház vakon és feltétlenül helybenhagyja a kormány javaslatait, mit sem használ a kormánynak és kétségkívül árt vele magának. A kormány előterjesztette számokhoz való csatlakozás a másik ház ellenállását és állhatatos kitartását vonná maga után De megérhetnők, hogy ha a másik ház nem enged, a kormány nem fogadja el se a másik ház, se ezen ház számait, s ezzel bizonyára nem nyer tekintélye. A kormánynak nagy érdeke van a pénzügyi törvény létrejöttében nem akarhatja a meghajolást mivel ez érdeke ellen van. Valóban itt van már az ideje, hogy az állam költségeit a rendelkezés alatt álló erőkkel , a nép vagyoni erejével öszhangzásba hozzák, hogy ama költekezés, mely a korábbi önkényes intézkedési idők uszályaként szállt le, korlátoztassék is a jelen helyzethez, s a kitűzött czélhoz legyen alkalmazva. Az adó felemelésének és adósságcsinálásnak megvannak a maga természetes határai, mert ha e segélyforrások kiapadtak, mi lesz akkor? Ez arra emlékeztet engem, midőn egy szent férfiú egy illat, miután addig faggatott, hogy igy szólt volna „akkor meghalok,“ egészen megtérített; az ifjú ugyanis azon további kérdésre: hát aztán? életmódját megváltoztatta, és családjának javára megjavult. Ha mind a két ház egy irton halad, akkor körükből is pénzügyeinket illetőleg megszólal egy „mi azután?“ mely alapos és tartós javulást, magábatérést és visszafordulást eredeti programtanokhoz fog következtetni. Az ura házának, elismerem, nehéz és komoly kötelességet kell teljesítnie. Teljesítse azt a korona, a birodalom és népeinek érdekében, mely érdekek viszonlagosságukban azonosak Meg vagyok győződve, hogy az Itrakbázás nagy feladatot meg fogja oldani, ha az egyik fél, t. i. a képviselőház felé, mint barátságos közbenjáró fordul a kormányhoz pedig, mint jól érzük, őszinte és komoly intő. (Tetszés.) (Folytatása jövő számunkban.) A reichsrath urak házának június 23-iki ülésében szőnyegre került az 1865 iki budget, melyről az urak házának ezért a kinevezett bizottsága előterjeszté a maga jelentését Mint már említettük, számok dolgában a bizottság nem fogadá el a képviselőház szavazatát, hanem néhány millióval több költséget vél megszavazandónak a kormány részére. De a tárgyalás teljességgel nem kellemes hangzású a minisztériumnak. Ugyanazon panaszok és vádak hangzanak a, aristocrations urak házában, mint a polgáribb elemekből alakult képviselőházban. A felsőház engedékenyebb számok dolgában, de teljesen osztozik a képviselők nagy többségének nézeteiben. Elmondák az „urak“ is, hogy az adó túlságosan terhelő, hogy a birtokviszonyok egy katastropha által fenyegettethetnek stb. A pénzügyminiszter felhozta itt is, hogy az idei és jövő év némileg kivételesek, átmenetiek, amennyiben mintegy hatvan milliót kirónak az adósságvisszafizetések , míg az azutániakban csak mintegy 24 millió lesz ezen teher. De nem nagy hatással. A szónokok rendszerváltozást, reformokat,a nemzetgazdaság felvirágzását emelő intézkedéseket és nagymérvű takarékosságot, az adózó erő kímélését követelték, még pedig nagy erélylyel és határozottsággal. Gróf Auersperg Antal és gróf Thun Leo beszéde, melyekben ez elmondatott, oly nagy figyelemben és tetszésben részesültek, mely nagy ritkaság az urak házában. Beérjük ezúttal gróf Auersperg beszédének közlésével. Mindenki tudhatta előre — úgymond — hogy jelen ülésszak fontos és eldöntő lesz. Ha sötét képet rajzolok, nem egyebet hibáztatok, hanem a kedvetlen viszonyokat. Nincs is természetemben, hogy a pillanati helyzet kedvezőtlensége imáit szenvedő férfiakra követkessek Az is el van ismerve, ha nem is épen általánosan, hogy az alkotmány megadásának egyik indoka a pénzügyi szükség volt. S mi történt azóta a financziák emelésére ? Azt várhattuk volna, hogy az alkotmányosságnak épen hivatalos képviselői igbuzgóbban fognak törekedni a pénzügyi bajok megszüntetésére Nemcsak az ő Felsége által annak idejében kinevezett budgetbizottság, hanem a szintén ő Felsége által összehívott megerősített birodalmi tanács is kimutató, minő nagy a veszély a folytonos deficit, s különösen a rendes kiadásokbeli deficit. De az „új korszak“ bekövetkeztével a régi szántok megtartatnának, mint a régi és változatlanul fenntartott rendszer következményei. Tudom én, hogy gyökeres és maradandó reformokat rögtönözni nem lehet, s kiemeli a pénzügyi bizottság is, hogy ugrások nem történhetnek, de, igazat szólva, a lefolyt öt év alatt nagyon kevéssé ugrottunk, sőt neki sem futamoznk az utásnak. (Nevetés.) Szónok az állapotok, s különösen a vidéken való állapotok festése után így folytatja: Szeretném mégis a figyelmet oda irányozni, hogy ezen körülményekből az elerkölcstelenedés bizonyos foka következik. Ha valakinek, ezen siralmas viszonyok ellenére, sikerül, munkával Orosháza.június 20. X... Az alföldi birtokosok és községek — értvén az idő intéseit, hogy hazánk jövője nagyrészt a közgazdasági érdekekről van feltételezve — Trefort Ágoston felhívására s hó 2- án nagy számmal,részint személyesen, részint képviselők által jelentek meg Orosházán egy értekezletre az alföld fiumei vasút érdekében jelen voltak sok mások közt. Wenkheim Béla,Tót- Cbányi József, a megye főispánja Bonyhády, Schosberger nagykereskedő Pestről, Markovics Antal volt országgyűlési képviselő, bihari is csanádi birtokos, gróf Károlyi György nem jelenhetvén meg, Horváth László főügyésze által képviseltette magát. — Képviselve volt Bihar, Békés Csanád, Csongrád és Bácsmegyék érdekeltsége, különösen Sarkad, Gyula, Csaba, Orosháza, Vásárhely, Szeged és Szabadka városok és községek. Trefort elfoglalván az elnöki szé két, előadta a vállalat kedvező fejlődését, míg az a kereskedelmi minisztériumnál folyt tárgyalások közt a déli vasúti társaság privilégiumán fel nem akadott. Feladata e tanácskozmánynak gondoskodni, mikép lehetne a vállalat további fejlődésének ezen akadályát elmozdítani. Ő nem tud más eszközt, mint egy kérvényt ö Felségéhez, ki ezen ügyet minden alkalommal legmagasabb figyelmére méltatta. Ő nem akarja se magát, se másokat ámtani, de annak daczára hiszi, hogy a jelen conjunctúrák közt, midőn a déli vasúttársaság olasz pályáit az osztrákoktól elkülöníti, alkalom nyílik, hogy e társaság előjogának kérdése a túl a Dunán építendő vonalakra nézve, melyen ügyünk megakadott, reánk nézve kedvezőleg eldöntessék , mert erkölcsileg lehetlennek tartja, hogy Magyar- és Horvátország érdekei egy részvényes társaság érdekeinek hosszabb időre alárendeltessenek. A javaslat egyhangúlag elfogadtatott, a kérvény átnyújtására, Neumann gyulai prépost úr vezetése mellett, a küldöttség Zatkai, Gyula, Csaba, Orosháza, Vásárhely, Szeged és Szabadka városok és községek képviselőiből állíttatott össze.