Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)

1865-06-25 / 4556. szám

144—4556 Sz.M‘k(*M/t«*si iroda , I­ord­K'/.h­'lv tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illeti» minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Vasárnap, junius 25/1865. 16. évi follyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők.PESTI JTAPLQ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, nap helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é Évnegyedre 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7­ uj krr. Bélyegdij ki­kiin 30 ujkr. Nyílt-tér: 5 hasábos petit­sor ' 25 uj kr. iáit­k -Előfizetés! felhívás a -ti#PESTI NAPLÓ julius—deczemberi folyamára. ■21 MN­ v.«­(«I ÍJ X Julius—deczemberi félévre ........................JO •'* RO Ea Julius— sejtemben évnegyedre .... A 99 -T* 99 A „PESTI NAPLÓ“ kiadó­hivatala. Pest, június 2­1. 19995. (Fk) Bármily csekély azon közvetlen érdek, mely bennünket a távol Spanyol­­országhoz köt, az ottani események, bizo­nyos magasabb szempontból tekintve, kétségkívül ránk nézve is fo­ntossággal bírnak. A­ki az orvosi tudomány­nyal fog­lalkozik, azt szintén nem érdekli valami tá­vollevő beteg személye, hanem éber figye­lemmel kíséri mégis a kór jeleiről, lefo­lyá­­sáról, és az alkalmazott szerek sikeréről szóló híreket. Ezen­­ a világ minden része­ből összehordott tapasztalásokból aztán bizonyos átalános szabályok és el­vek vonatnak le, miknek hasznát vehet­jük, midőn hasonló esetekben nekünk jut a gyógyítás kötelessége. Spanyolországnak ezerféle baja van, de sőbaj ott is a pénzügyi helyzet. Ha Izabella királynő tel­ pénztárakról ren­delkezhetnék, alkalmasint nem jegyez­­nék fel ma azt a hírt, hogy Narvaez mi­nisztériumával a react­o leköszönt, és he­­lyét az O’ Donnel által vezérelt mérsé­kelt szabadelvűeknek engedte át, mert ar­ról — minden tisztelettel legyen mond­va semmi kétség nincs, hogy a reaetió politikája sokk­al inkább van ínyére a spa­nyol udvarnak, mint a liberalizmus, és hogy ez utóbbit csak vas kénytelenség nyomása alatt karolta fel. Ezen nézetünk mellett szól azon tény, hogy néhány év előtt, midőn Páris felől különös nyájas­ság mosolygott Madrid felé, s a királynő azt hitte, hogy már most nincs mit­ől tar­tani, bármint fejlődjenek a dolgok az or­szág belsejében — hogy akkor a szabad­elvűek , udvar részéről mind inkább cserben hagyattak, míg végre a hatalom ismét a szélső jobb oldalon álló Nai­v­­ez kezébe ment át. Igaz, hogy a korszellem hatalma mn­g akkor is megéreztette magát, ha­y a con­­servativ cabinet nem mert r­égi nyerse­­séjével fellépi­­, hanem renellói viszkete­­gét kissé liberális színben csillogó köpeny­ke alá rejté, s a­nélkül, hogy az alkotmá­nyos apparátust szétverné,annak egyes ré­szeit úgy­ törekedett módosítani,hogy azok­nak fennállása mellett is többé-kevésbbé absolutistán lehessen kormányozni. E­z nem új jelenség az or­szágok történeteiben. A konservatív pártok midőn uralomra tö­rekedis m­indig simulékonyabbak voltak a szabadelvűeknél, és nem átallott­ál ezek­től kölcsön venni az árczát hogy a nép­nek talán kevésbé tetsző arczukat mögé­je rejthessék. Hanem mindig az a szeren­csétl­e­n­sége­s volt, hogy vagy tetteik is megfeleltek e liberális képnek, és akkor ők csak a szabadelvűek számára egyenget­ték mindinkább az utat, vagy pedig nem­sokára a s­z ég kiütötte magát a zsákból, és akkor szerepük­­vek azonnal vége is volt. Hasonló módon jártak a spanyol con­­servativek is. Már midőn kormányra lép­tek és meglehetősen mérsékelt program­mal álltak elő, kevesen hitték, hogy mind­végig fognak hozzá­ ragaszkodni,s az előre­látás­­ helyesnek bizonyult, mert minél to­vább tartott a Narvaez cabinet uralma, annál inkább foszladozott a liberális kö­peny, s utolsó időben a reaetió máris egész meztelenségében állott a nép szeme előtt; a nép többsége pedig határozottan a haladási párthoz tartozik. M­indazáltal nem tagadjuk, hogy lehet­séges lett voln ez­t, az elnyomási rend­szert még tovább is fenntartani, ha­­ a kormánynak pénze van. Spanyolország politikai küzdelmeiben a hadsereg min­dig fontos szerepet játszott, a hadsereg­ben pedig minden­kor elegen voltak a te­­kintélyes­ személyiségek sorából, kiket lekenyerezni könnyű, ha van mivel. Azon­kívül telt pénztárak mellett a tömeg anya­gi érdekeit is helylyel-közzel cirógatni lehet , és a­ki jóllakott, az kevéssé haj­landó a forradalomra, hanem inkább azt kívánja, hogy az Emésztésre szükséges nyugalomban ne háborgattassék. A­kik innen azt következtetnék, hogy e szerint hát feleslegesek a szabadabb politikai in­tézmények, s hogy csak a népek anya­gi jóllétéről kell gondolkodni, azok szá­mára zártói közt megjegyezzük, hogy ez­zel épen oly okosat következtetnek, mint ha azt mondanák, hogy mivel a föld ter­mékenységére elegendő, miszerint az jól átmelegült és nedves legyen, tehát a nap­fény és eső egyaránt felesleges, hogy a legnagyobb politikai szabadsággal bíró államok, miként péld. Angii és Belgium, egyszersmind a legátalánosabb anyagi jóllétnek örvendenek, bizony nem puszta véletlen játéka. úgy látszik, ezt végre valahára Spa­nyolországban is megér­tették , s a sanya­rú pénzügyi helyzet javítása érdekében szabadabb elvű politika felkarolását vé­lik szükségesnek, és ez nevezetes vallu­mért eddig nem így szokták vala­hás tenni. Eddig a „hátha mégis!“ politiká­hoz ragaszkodván, mindig legvégsőre juttatták a dolgot. Minél mélyebb volt az elég illetlenség, annál konokabb lett a reaetió,m­íg végre nyílt összeütközésre ke­rült a dolog, s a forradalom rádictálta az udvarra, a­mit ez önszántából tenni vo­nakodott vala, hanem persze a financziá­­lis helyzet sem volt még soha annyira kétségbeejtő, mint a jelen pillanatban. Ennek tulajdonít­ható, hogy évek óta most először köszönt le a reaetió anyagi küzdelem nélkül, hogy először tette le nyiltan­ azt a vallomást, miszerint vele és általa az állam bajain nem lehet segíteni, hogy az ő mesterségének vége van, mi­helyt a nervus rerum, és ezzel együtt az anyagi erő hiányzik, hogy ő lerontani képes, de építeni nem, hogy uralomra vágyódik, de az uralkodtatásra szüksé­ges eszközöket nem bírja előteremteni, hogy a szabadelvűek örökségét elkölteni tudja, de az aquirálást ismét csak ezekre bízza. Nem vagyunk oly vérmes reményüek, miszerint azt hinnők, hogy e leköszönés már végleges, hogy Spanyolországban a reaetió soha többé nem fog felülkereked­­ni, sőt valószínűnek tartjuk, hogy minél sikeresebben működik az új szabadelvű minisztérium, minél jobban sikerül neki a szétzilált viszonyokat ismét rendbe szed­ni, annál gyorsabban fog bizonyos kö­rökben újra ébredezni azon vágy, a kor­miányrudat ismét conservativ kezekre bízni. Hanem mimieu oly fiasco után, mi­lyen a mostani, e conservativ párt hitele mindinkább megrendül, és minden sike­rült kísérlet után a szabadelvűek népsze­rűsége gyarapodik; az ily megrendülés­ és megszilárdulási processus mindig és mindenütt bizonyos időt igényel, de ki-­­ adása — miként az esés gyorsasága minden következő perc­ben növekszik ; a reactiós intermezzók mindig rövideb­­bek lesznek, s az ég segélyével végre teljesen megszűnnek, hogy a szabadság­nak szakadatlan békés fejlődése többé félbe ne szakittassék. Ez azon általános érvényű vigasztaló tanulság, melyet a legújabb spanyolor­szági eseményekből mentünk. Bécsi dolgok.­ ­ A „Botschafter“, Schmerling úr közlönye, figyelmére méltatja a miniszterváltozásról szóló híreket. Bizonyos nagyok­ lenézéssel említi, hogy vannak, kik szeretnék megbuktatni a mos­tani kormány tagjait. Azok az urak - úgymond a­kik a reichsrath képviselőháziban vezéri sze­repre jutának, oly térre játszták a kérdést, me­lyen eddig még nem állott: - a k­ormány­­hatalom forog szóban. Először is abban telik kedvük, hogy a mos­tani kormányt megbuktassák. De — jegyzi meg némi gúnynyal — senkinek sincs sejtelme róla, minő minisztérium következnék helyébe. íme a miniszteriálisuk rég megszokott fogása. A „Botschafter“ már számos ízben elmondá ezt, sőt a reichsrath képviselőinek annyiszor monda­tott «­­ssemtei-staub«, hogy nincsenek köztök oly államférfiak, kik a kormányzáshoz értené­nek, s nincs a ki a mostani miniszterek megürü­lendő helyét elfoglalhatná. És tagadhatatlan, hogy az osztrák alkotmányosság első idejében ez a pél­dát­lan önérzet imponált is a képviselő­­háznak és a szabadelvű­lebb sajtónak. Sőt ugyan­azok, kik most oly erős ellenzéket képeznek, maguk is ily szellemi­­elsőbbséget adtak meg Schmerling államm­iniszternek. Nemcsak nem tettek óvást, az ellen, midőn utóbbi politikai egyé­niség önelégült kedélyességgel elmondá magá­ról, hogy ő az „Verfassung» Miniszter,“ hanem maguk is azonosíták Schmerling úr személyét az octrogált osztrák alkotmánynyl, s azzal rémíti önmagát, hogy Schmerling úr lelépte és az al­kotmány bukása egy jelentésű- Most megválto­zott Bécsben is a közvélemény. Se azt nem hiszi el senki a „Botschafter“ nek, hogy más alkot­mányos miniszter ne volna található, sem pedig azt a másik rémítést, mintha Schmerling úr után más kormány nem következhetnék, mint a bu­reancratiából ujonezozandó absolut kormány. Utóbbi ijesztgetésnek is lehetett foganatja ko­rábban. Most azonban alig képzelhető. A bu­­reancraták hadserege nagyon hatalmas pártot képez még mindig a Lajthá­n tú­, s kétségkívül nagyobb ellentétben áll a reichsrath képviselő­­házával, maint Schmerling úr és tiszttársai- két­ségkívül visszaóhajtja azt az időt, mikor egy egy képviselet ellenőrzése és kritikái nélkül lehet kormányozni, mert ily alkalmatlankodó testü­le­tek mellett még a boldogító hatalmat sem óhajt­ja. De hogy ezélt érjen, épen nem valószínű je­len viszonyok közt. Különösen épen az a tárgy, melyben a képviselőház legtöbb függetlenséget és ellenzéki szellemet mutatott eddigelé, t­i. a pénzügy nem engedi meg azt, hogy midőn kép­viseleti vagy absolutista rendszer az alter­atíva, az utóbbi választassék. A birodalomnak egyik legnyomasztóbb és általánosan érzett baja a pénzügyi szorultság. — Még azok is, kik a bi­rodalom hatalmi állásának fenntartását, mint elsőrendű szükségességet emlegetik, elismerik, hogy csakugyan gazdálkodni kell A dolog oly kézzelfogható, hogy nem a különböző felfogások kérdése, s még nem is csak a közvélemény szava, hanem a viszonyok kényszerítő paran­csa. Már­pedig a tapasztalás bebizonyítá magá­ban Ausztriában, hogy egészen hasonló viszo­nyok közt legdrágább kormányforma az abso­­lit bareauci atiinx, s másfelől a reichsrath kép­viselőházának egnagyobb ellensége sem mond­hatja a most f­olyó ülésszak után, hogy őszintén és teljes jóakarattal ne törekednék a birodalom eme nagy bajának orvoslására, sőt hogy már is nem csekély eredménye van törekvéseinek.­­ Igaz hogy a reichsrath nagyobb nyilvánosságra ho­zta a birodalom pénzügyi bajait, mint bármi­kor volt; de a hitelre, ha most csekély­­ , ve­szélyes csapás fogna lenni a képviselet ellenőr­zésének megszűnte Különösen ezen szempont­ból tekintve, a reichsrath nem egészen Schmer­ling úr kegyelméből, sőt némileg ellenére érte el azt, hogy fennállása jelenleg életkérdéssé vált Ausztriára nézve. És csakugyan, az absolutismus lehetőségével való ijesztgetés ki­ment a divatból a miniszte­riálisok részéről. Maga a „Botschafter“ sem tesz rá c­élzást ezúttal. Csak azon szokott fogár­t használja, hogy emlékezteti a képviselők közül azokat, kiknek talán kedvük volna a kabinetbe jutni, holsy nehezen bírnák betölteni hely­üket, sőt a „Botschafter“ alkotmányosságát jellemző egy másik figyelmeztetése is. Nem kell feledni, úgymond, hogy a miniszterek kinevezése a ko­rona joga, és­ csupán csak ezé. A fennforgó eset­ben és ismert, viszonyok közt erre emlékeztetni a képviselőket, más szókkal annyit tesz : bírálhat­játok, leszavazhatjátok a minisztereket a­hány szót tetszik , de azt el nem éritek, hogy kedve­tekért miniszterek, s épen oly magas állású em­ber, mint az állam­miniszter, lemondjon. Sőt még azt is kimondja a nevezett lap, hogy bajosat­ jön el az az idő, mikor a korona a miniszterek kinevezése jogát megoszsza a képviselettel. Fi­gyelemre méltó állítás Azt nem kívánják még Angliában sem, hogy a korona lemondjon a miniszterek kinevezése jogáról, s így a ..Bot­schafter“ csak arról szólhat, hogy Ausztriában a képviselő­háznak soha sem lehet az a nyomaté­­ka, hogy bizalmatlansági szavazatára egy egy minisztérium lelépjen. És miért ne lehetne Ausz­triában Parlamentarismus ? A „Botschafter“ okát adja ennek is, bár csak ezélzásképen. Azért, mivel a birodalom nagyon sokféle ele­mekből áll. Ha jól értjük, ez azt teszi, hogy egy-egy alkotmányos osztrák miniszter, mint közelebbről is, azon helyzetben lehet, hogy a birodalom némely részét nem látja képviselve a reichsrathban. Miért mondana le oly képvise­let kedvéért az egész birodalmat kormányzó minisztérium oly képviselet szavára, mely nem az összes birodalom képviselete, így Magyarországgal szemben azt mondja a „Botschafter,“ hogy a mostani reichsrath az összes birodalom képviseletének tekintetik az üres padok daczára, a képviselőházzal szemben pedig figyelmezteti azt, hogy a minisztérium az egész birodalmat kormányozta, míg a reichs­rath nem vólhat a birodalom nevében . Minthogy a „Rothschafter“ hite szerint egy egy osztrák birodalmi miniszter lehet egyszerre absolutistikus és alkotmányos sőt ezt gyakran követeli is a birodalom sokfélesége, maga is tud egy lehellettel alkotmányos é­s absolutista elve­ket hirdetni. A „Rothschatter“ egész czikkében kerüli an­uak fejtegetését, a­mit a reichsrath ellenzéke felhoz, hogy t.­­ a pénzügyi kérdés szoros kap­csolatban áll a kormányzás rendszerével,s mind­addig, míg utóbbi a Lajthán túl reformon nem megy keresztül, a pénzügyek sem rendezhetők kielégítőbben. Ilynemű rendszerváltozás által masint miniszterváltozást kivárna, s azért ily komolyan nem veszi a dolgot. Úgy vélekedik (s ezzel zárja be czikkét), hogy minden rendben lesz, csak a képviselők ne vágyjanak kormány­ra, s az 1865. és 1866-iki budget tárgyában ér­jék be azon ajánlatokkal, melyeket a miniszte­rium tett ! — Pedig a képviselőház és miniszte­­­rium közt nemcsak a költségvetés számtételei hanem alkotmányos elvek és mélyebbre ható­­ rendszerváltozás felett létezik meghasonlás.­­­­ Nem oly lényegesen eltérők ugyan az állammi­niszter és képviselőház a magyar kérdésre néz­ve , de nyilvánvaló, hogy a képviselők a rend­szerváltozásba beleértik a februári alkotmány revisióját is - azaz Schmerling úr művét sze­retnék nemcsak Magyarországért, hanem sok más tekintetben is megváltoztatni. Ettől remél­hetnek ők legtöbbet az „Umkehr“ re nézve, me­lyet hasztalan kívántak a feliratban a mostani minisztériumtól. Ama revistot pedig épen a ma­gyar kérdés megoldásától reményük előidézen­dőnek. A Lajthán túli szabadelműeknek érdekek­­ben alkotm­ányos érdekükben áll tehát a ma­gyar kérdés megoldása, s ezért nagyon őszinté­nek kell tartanunk a kiegyenlítési hajlamot. — Kétségtelen is, hogy mint közelebbről is — lesznek a reichsratlibau szószólói a magyar ügynek És ha következetesek akarnak lenni kiindu­lási pontjukhoz, nem fog­ik a kiegyenlítést a februári alkotmány betűi értelmében kívánni. Kiindulásuk a februári alkotmány szilárdabb alapra fektetése, s ennél egy a módosítása, így nem kellene azt venniök alapul, a­mit betetőzés­nek szántak. Pedig valami ilyest veszünk észre az „Ostdeutsche Post“ (a képviselők egy,tekinté­lyes részének közlönye) egyik újabb czikkében. Nagyon kecsegtetőleg hírja a magyarokat, küld­jék be képviselőiket a februári alkotmány által alakított mostani reformrab­ba, és takarékossággal vagyont szerezni, várjon tudja-e, mit nevez tulajdonának, mi a birtoka? Ha a családatya szerzett vagyonát fekvő jószág­ba fekteti, akkor vagy épen semmi, vagy arány­talanul csekély jövedelmet hoz, s ha papírokba helyezi, akkor nem tudja, mit hagyhat holnap örököseinek, ha majd szemeit bezárja. Elnézi, habár maga nem teszi is, hogy a szerzett érté­kek az élet elveiben vesztegettessenek el Ezen körülmények nagyon különböznek azoktól, mely­­­yeket reméltünk, midőn az államminiszter híres körirata tekintetünk előtt az uj jövőt feltárta, midőn mondatott, hogy Ausztria az alkotmány­ban találandja eszközét annak, hogy a hatalom azon tetőfokára emelkedjék, mey az anyagi jóllét s a szellemi emelkedésnek alapfeltétel ". A gyarapodás eszköze e szavakban jelölte­tett ki: „Takarékosság, s hol ez eszélyes hatá­rait éri, áldozathozás, min­t a hazafiság tettek­ben is, és nemcsak szavakban kivan, ezek az eszközök.“ Ők igen , csakhogy az adózó népi , ezen áldo­zatok valóban elegendő mértékben rovattak, aztán más oldalról is kell áldozatokat tenn­i ; a közigazgatás, a hadsereg szervezése is kiván ilyen áldozatokat, ha a szükséges megszólítá­sok ilyeneknek értetnek. Szónok vázlatot ad a budget eddigi tárgyalá­sairól, s felhozza, hogy a képviselőhöz nagyobb levonást kíván, mint az urak házának bizottsá­ga. Kérdem most — úgymond — minő helyzet­ben van ezen kérdésben az urak háza? Felele­tem : Szabadelműség és függetlenség a felső há­zak palládiuma, a­hol hivatásaira fel fogják. Ha a ház vakon és feltétlenül helybenhagyja a kormány javaslatait, mit sem használ a kor­mánynak és kétségkívül árt vele magának. A kormány előterjesztette számokhoz való csatlakozás a másik ház ellenállását és állhata­tos kitartását vonná maga után De megérhet­nők, hogy ha a másik ház nem enged, a kor­mány nem fogadja el se a másik ház, se ezen ház számait, s ezzel bizonyára nem nyer tekintélye. A kormánynak nagy érdeke van a pénzügyi törvény létrejöttében nem akarhatja a megha­­jo­lást mivel ez érdeke ellen van. Valóban itt van már az ideje, hogy az állam költségeit a rendelkezés alatt álló erőkkel , a nép vagyoni erejével öszhangzásba hozzák, hogy ama költekezés, mely a korábbi önkényes intézkedési idők uszályaként szállt le, korlátoz­­tassék is a jelen helyzethez, s a kitűzött czél­hoz legyen alkalmazva. Az adó felemelésének és adósságcsinálásnak meg­vannak a maga természetes határai, mert ha e segélyforrások kiapadtak, mi l­es­z ak­kor? Ez arra emlé­keztet engem, midőn egy szent férfiú egy illat, miután addig faggatott, hogy igy szólt volna „akkor meghalok,“ egészen megtérített; az ifjú ugyanis azon további kérdésre: hát aztán? életmódját megváltoztatta, és családjának javá­ra megjavult. Ha mind a két ház egy irton halad, akkor kö­rükből is pénzügyeinket illetőleg megszólal egy „mi azután?“ mely alapos és tartós javulást, magábatér­ést és visszafordulást eredeti pro­gramtanokhoz fog következtetni. Az ur­a házának, elismerem, nehéz és komoly kötelességet kell teljesítnie. Teljesítse azt a ko­rona, a birodalom és népeinek érdekében, mely érdekek viszonlagosságukban azonosak Meg vagyok győződve, hogy az Itrakbázá­s nagy feladatot meg fogja oldani, ha az egyik fél, t. i. a képviselőház felé, mint barátságos közbenjáró fordul a kormányhoz pedig, mint jól érzük­, őszinte és komoly intő. (Tetszés.) (Folytatása jövő számunkban.) A reichsrath urak­ h­ázán­ak június 23-iki ülésében szőnyegre került az 1865 iki budget, melyről az urak házának e­­zért a kinevezett bizottsága előterjeszté a maga jelentését Mint már említettük, számok dolgában a bizottság nem fogadá el a képviselőház szavazatát, han­em néhány millióval több költséget vél megszava­zandónak a kormány részére. De a tárgyalás teljességgel nem kellemes hangzású a miniszté­riumnak. Ugyanazon panaszok és vádak hang­zanak a­, aristocrations urak házában, mint a polgáribb elemekből alakult képviselőházban. A felsőház engedékenyebb számok dolgában, de teljesen osztozik a képviselők nagy többségé­nek nézeteiben. El­mondák az „urak“ is, hogy az adó túlságosan terhelő, hogy a birtokviszo­nyok egy katastropha által fenyegettethetnek stb. A pénzügyminiszter felhozta itt is, hogy az idei és jövő év némileg kivételesek, átmenetie­k, a­mennyiben mintegy hatvan milliót kir­ónak az adósságvisszafizetések , míg az azutániakban csak mintegy 24 millió lesz ezen teher. De nem nagy hatással. A szónokok rendszerváltozást, reformokat,a nemzetgazdaság felvirágzását emelő intézkedéseket és nagymérvű takarékosságot, az adózó erő kímélését követelték, még pedig nagy erélylyel és határozottsággal. Gróf A­u­er­s­p­e­r­g Antal és gróf Thun Leo beszéde, melyekben ez elmondatott, oly nagy figyelemben és tetszésben részesültek, mely nagy ritkaság az urak házában. Beérjük ezúttal gróf Auersperg beszédé­nek közlésével. Mindenki tudhatta előre — úgymond — hogy jelen ülésszak fontos és eldöntő lesz. Ha sötét képet rajzolok, nem egyebet hibáztatok, hanem a kedvetlen viszonyokat. Nincs is természetem­ben, hogy a pillanati helyzet kedvezőtlensége imáit szenvedő férfiakra követ­kessek Az is el van ismerve, ha nem is épen általánosan, hogy az alkotmány megadásának egyik indoka a pénzügyi szükség volt. S mi történt azóta a financziák emelésére ? Azt várhattuk volna, hogy az alkotmányos­ságnak épen hivatalos képviselői igbuzgóbban fognak törekedni a pénzügyi bajok megszünteté­sére Nemcsak az ő Felsége által annak idejében kinevezett budgetbizottság, hanem a szintén ő Felsége által összehívott megerősített birodalmi tanács is kimutató, minő nagy a veszély a foly­tonos deficit, s különösen a rendes kiadásokbeli deficit. De az „új korszak“ bekövetkeztével a r­é­g­i szántok megtartatnának, mint a régi és változatlanul fenntartott rendszer következmé­nyei. Tudom én, hogy gyökeres és maradandó reformokat rögtönözni nem lehet, s kiemeli a pénzügyi bizottság is, hogy ugrások nem tör­ténhetnek, de, igazat szólva, a lefolyt öt év alatt nagyon kevéssé ugrottunk, sőt neki sem futa­­mo­znk az ut­ásnak. (Nevetés.) Szónok az ál­lapotok, s különösen a vidéken való állapotok festése után így folytatja: Szeretném mégis a figyelmet oda irányozni, hogy ezen körülményekből az elerkölcstelenedés bizonyos foka következik. Ha valakinek, ezen siralmas viszonyok ellenére, sikerül, munkával Orosháza.június 20. X... Az alföldi birtokosok és községek — értvén az idő intéseit, hogy hazánk jövője nagyrészt a közgazdasági érdekekről van feltételezve — Trefort Ágoston felhívására s hó 2- án nagy számmal,­részint személyesen, részint képvise­lők által jelentek meg Orosházán egy értekez­letre az alföld fiumei vasút érdekében jelen voltak sok mások közt­­. Wenkheim Béla,Tót- Cbányi József, a megye főispánja Bonyhády, Schosberger nagykereskedő Pestről, Markovics Antal volt országgyűlési képviselő, bihari is csa­nádi birtokos, gróf Károlyi György nem jelen­hetvén meg, Horváth László főügyésze által kép­viseltette magát. — Képviselve volt Bihar, Bé­kés Csanád, Csongrád és Bácsmegyék érde­keltsége, különösen Sarkad, Gyula, Csaba, Oros­háza, Vásárhely, Szeged és Szabadka városok és községek. Trefort elfoglalván az elnöki szé két, előadta a vállalat kedvező fejlődését, míg az a kereskedelmi minisztériumnál folyt tárgyalá­sok közt a déli vasúti társaság privilégiumán fel nem akadott. Feladata e tanácskozmánynak­ gondoskodni, mikép lehetne a vállalat további fejlődésének ezen akadályát elmozdítani. Ő nem tud más eszközt, mint egy kérvényt ö Felségé­hez, ki ezen ügyet minden alkalommal legma­gasabb figyelmére méltatta. Ő nem akarja se magát, se másokat ám­tani, de annak daczára hiszi, hogy a jelen conjunctúrák közt, midőn a déli vasút­társaság olasz pályáit az osztrákok­tól elkülöníti, alkalom nyílik, hogy e társaság előjogának kérdése a túl a Dunán építendő vo­nalakra nézve, melyen ügyünk megakadott, re­ánk nézve kedvezőleg eldöntessék , mert erköl­csileg lehetlennek tartja, hogy Magyar- és Hor­vátország érdekei egy részvényes társaság ér­dekeinek hosszabb időre alárendeltessenek.­­ A javaslat egyhangúlag elfogadtatott,­­ a kérvény átnyújtására, Neumann gyulai pré­post úr vezetése mellett, a küldöttség Z­atka­i, Gyula, Csaba, Orosháza, Vásárhely, Szeged és Szabadka városok és községek képviselőiből állíttatott össze.

Next