Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-05 / 4813. szám
k a postaküldemények félszeg díjszabása"; meghagyták? Miért nem változtatták ezt is oly módon, mint a levélposta díjat? Miért nem hoztak ezen díjtételekbe is arnyosabb módozatot? Miért nem lehetne azoknál is, a távolság különbsége nélküli díjtételeket meghatározni ? A távolság különbsége nélküli díjtételek nemcsak sok visszaélésnek vágnák el útját, hanem a közönségnek sem lenne alkalma — ismerve a díjtételeket — a hivatalnokok irányában, azok megszabását illetőleg, gyanakodni. És mennyi kívánni való van még az egész szervezetben, különösen az ügykezelés módjában, a számadás-tételeknél, a statistikai adatok helyes gyűjtésénél ? Mindezeket csak gyökeres reformok által lehet és fog kelleni megváltoztatni. A reformokat a bureaucratikus szellem teljes kiirtásával kell kezdeni, befészkelte ez magát itt is, — ahol pedig bureaucratia van, ott fonákságok, ferde eljárások tömkelegével és lelkiismeretlenségekkel bőviben találkozunk; ki kell irtani azon számtalan formalitásokat, szükségtelen és időtrabló irkálásokat, a czéltalan ausweisok, verzeichnissok, consignatiok stb. seregét, a bonyodalmas kezelési módot és számadás-tételeket, mint mind megannyi hátrányokat és a bureaucratia idétlen szüleményeit; egyszerűsíteni kell a kezelési módot — gyorsaság és pontosság által uj életet kell belé lehelni, a magyar birodalom kilenc posta igazgatóságait egészen megszüntetni; az úgynevezett állam-postahivatalokat postamesterségekre átalakítani; minden megye székhelyére főpostamesterséget állítani, hogy a főpostamesterek a megye székhelyein a közgyűléseken és a megye tisztviselőséggel folytonos összeköttetésben lehessen, a felállítandó új postaállomások, vagy egyéb változatok, njítások vagy sérelmek érdekében értekezhessen és felvilágosításokat adjon; a városi főpostamesterségek jövedelmeit rendezni, s azon aránytalanságot , mely a városi és falusi postamesterek jövedelmei között van, megszüntetni, mert jelenleg amíg némely falusi postaállomás — semmi hivatalos munka és felelősség mellett 2—300 forint, sőt több tiszta és félretehető jövedelmet hajt havonként , addig sok városi postamester a munkahalmaz és felelősség terhe mellett alig képes tengeni; reformot várnak a postakezelők is, őket egészen függetlenekké kell tenni a postamesterektől a fizetés és ellátás tekintetében, biztosítani kell jövőjüket, de kineveltetéseknél jobban is meg kell őket válogatni, nehogy úgy, mint eddig, minden proletár és munkakerülő postakezelőnek felvétessék; az indóházi postahivatalokat egészen meg kell szüntetni, s helyükbe nagyobb állomásokon, a közönség kényelmére — csak felvételi ügylettel működő — fiók-posták hagyandók ; ellenben ki kell terjeszteni a vasúti mozgó (ambuláns) postahivatalokat. Pesten minden külvárosban, a vidéki nagyobb városokon pedig a lakosság száma és a forgalomhoz képest, a postamesterségek mellé külön egy-két fiókposta állítandó. Itt el nem hallgathatom a pesti postahivatal sötét, szűk lyukakból és ketreczekből álló ronda kinézését és kényelmetlen berendezését. Valóban, Magyarország fővárosában nemcsak a közönség által méltán megkövetelhető kényelem, de a kezelés pontos végezhetése tekintetéből is lehetett volna egy kissé kényelmesebb és tisztességesebb kinézésű postahelyiséget berendezni. Reméljük azonban, hogy a magyar minisztérium székhelyén, a minisztérium palotájában, vagy egy külön kormányépületben a központi főpostamesterség czélszerűbbb berendezés, díszesebb és kényelmeseb elosztással fog a közönség rendelkezésére állani. Továbbá, a vidéki városokban levő állami postahivatalok, mint ahogy már említettem, postamesterségekre átváltoztatandók. Tekintsünk csak egy ilyennek helyiségeibe, például Kassán, Debreczenben, N.-Váradon, Szegeden, Kolozsvárt, vagy ahol ilyenek csak léteznek, — mindenütt egy sereg hivatalnokot, s majdnem ugyanannyi hivatali szolgát fogunk találni, — látszólagosan mind el van ugyan foglalva, de tulajdonképen csak töltik az időt és heverésznek; mindegyiknek külön szakmája van, s a másiknak a világért nem segítene, minden harmadik napon többnyire szabadságot élveznek felváltva. Egy ilyen postahivatalt, hol most egy egész sereg hivatalnok van, egy postamester felügyelete alatt legfeljebb négy postakezelő bízvást ellát; nézzünk csak egy postamesterségi irodába például.Szombatban, Szatmári, Egerben vagy Maros-Vásárhelyt, s több ezekhez hasonló helyütt, s meg leszünk győződve, hogy egy postamester egy-két posta kezelőjével mennyit képes dolgozni; de ezek dolgoznak is igazán, és nem tartanak szentkeverdei napokat, s ha ezen helyekre beamtereket állítanának, legalább négy működő hivatalnok, egy főnök, s vagy három szolga jönne a mostani rendszer szerint alkalmazásba. A posták közlekedése mindenütt mindennapira változtatandó, a hajtási illetékek helyes megszabása és felosztása mellett, ellenben a fiókposták közlekedésénél leginkább csak a gyalogposta küldönczök lennének alkalmazandók. Ki kell továbbá terjeszteni a posta közlekedést minden legkisebb helységig, és pedig minden helység bírája vagy jegyzője tartozzék a falu leveleit összegyűjteni , jegyzőkönyvbe vezetni, s a hozzá tartozó legközelebbi postaállomásra elküldeni, az érkezetteket pedig az illető feleknek szétoszlatni. Ha a csavargók tovatoloncozását a helységek eszközöltethetik , akkor a közügy és saját érdekükben nem nagy áldozatot hoznak, ha naponként egy embert a postára küldenek. Egy szóval: az egész gépezetet, kívülről úgy mint belülről, uj alakba kell önteni, a szükségtelen nagy számú hivatalnok sereget a lehetőleg megkevesbíteni, a kezelést egyszerűsíteni, minél több uj postaállomást életbeléptetni, az egész hálózatot a lehetőleg kiterjeszteni, új postavonalakat kijelölni, minden olyat, mi a kezelés nehézkességére szolgál, kiküszöbölni, a statistikai adatok gyűjtését czélszerű módon és pontossággal elrendeltetni, mi által el lesz érve , hogy a mellett hogy a posták a lehető legnagyobb mérvben nyerendnek , sokkal kevesebb kiadásba fognak kerülni, a jövedelem nagyobbodni fog, czéljuknak s a közönség kényelmének úgy, mint a kormány érdekeinek jobban megfelelnek, el lesz végre távolitva minden bureaucratismus, mely felfelé a kormányt csak fejős tehénnek tekinti, s a kormány érdekét az egyéni érdek elől mindig háttérbe szorítja, lefelé pedig az alárendeltek irányában tanúsítandó kérlelhetlen mostoha eljárása által elfojtja azon magasztos szellemet, mely egy lelkiismeretes és hű tisztviselőnél múlhatlan szükséges kellék. Közelebbről talán alkalmam lesz a posták szervezetéről s a behozandó egyszerűsítésekről , egész részletekbe ható és kereskedelmi tudósítás. Adler L. váltóüzlet tudósításának f. évi május 1-i számából átveszszük a következőket : Ha utolsó tudósításomban a biztosítóintézeteknek versenye az üzletre nézve veszélyesnek lön feltüntetve, úgy azt a malomiparra nézve és azért, mert közelebb újabb vállalatok keletkeztek és a régiek nagyobittattak, teljességgel nem állíthatni, ellenben bármily verseny üdvös ott, ahol a versenyre nézve bizonyos meghatározott mérték, vagyis azon határ létezik, melyet a versenynek átlépnie nem szabad. Itt a verseny két tekintetből hasznos; először, nincs kétség benne, hasznos az a közönségre nézve, mely olcsóbban vásárolhatja az árukat, és másodszor hasznos magára a gyárüzletre, kénytelenek lévén az érdeklettek fennállásukért újabb segédeszközöket és módokat feltalálni. A biztosítóintézetek versenyéből még az általános jólét sem következik, ugyanis a társaságoknak virágzásától van azoknak fennállása feltételezve, hogyha pedig fennállásuk lesz kérdésessé , váljon miképen fog elég tétethetni a vállalt és csak később teljesítendő kötelezettségeknek ? más részről bizonyos, hogy ily társaságnak virágzása csak akkor lehetséges, ha az a felvállalt veszedelmeknek aránylag megfelelő biztosítéki dijt veheti fel, mely dij azonban a társaságoknak kelletinél nagyobb versenye miatt ki nem elégítő minimumra alászállott. A legtöbb ausztriai biztosítóintézetnek jelen helyzete máris állításomnak helyességét igazolja, bár azt a jövő meghazudtolná. Azon félelmet, mely a malomrészvényeseknek néhány tulajdonosát a keletkező verseny következtében nyugtalanítja, az irányadó körökben épen nem osztják. Ha a múltat a jövőnek tanító mestere gyanánt veszszük, találjuk, hogy az üzlet és annak jövedelmessége a malmok szaporodtával egyenlő mérvben növekedett. Midőn a hengermalom életbe lépett, kevésbé kedvező eredményeket tudott felmutatni, midőn azonban később még 6 nagy vállalat jött létre, az eredmény általában fényesen, úgy, hogy a hengermalom, mely az első években épen semmi osztalékot sem tudott fizetni, néhány év óta már 30—40%-ot fizet jövedelmül; a közelebb lefolyt év épen nem számítható a legjobbak közé, és a hengermalom mégis mintegy 36%-ot, a „Pannónia“ gőzmalom 20°/0-ot, az első budai gőzmalom mintegy 25%-ot fog osztalékul fizetni. Újabb malomvállalatok életbeléptetésének és a régiebbek nagyobbításának szükségességét már a múlt év bizonyította be eléggé, midőn a helybeliek a kapott megbízásoknak időnként eleget tenni képesek nem voltak, valószínűleg eladásra még más újabb piaczokat fognak találni, és ez az összes új malmokat élénken fogja foglalatoskodtatni, valamint valószínűleg még új malomvállalatokat fognak életbe léptetni, melyek mindannyian jövedelmezőleg fennállandónak. A helybeli malomvállalatok részvényeinek alacsony árkerete egy részben a múltkori tudósításomban említett általános okoknak tudható be, mindazáltal a vállalatoknak egymásközti versenyekkul nem alkalmazható. A tőzsde azonban mindent a jövő szempontjából tekint, ahová a félelem és remély sorolandó; e szerint a malompapírok alacsony árkerete a jövőtől való félelmet fejezi ki, amint e félelem alaptalannak fog bebizonyulni, az e nemű részvényekre nézve a kedvező következmények nem fognak elmaradni és azok árkerete azon mértékben fog emelkedni, amint az most jövedelmezések arányához képest csekélyebb. A lefolyt hó második felében csupán az első magyn biztosító társaság részvényeiben történt tetemes üzlet, részint készpénzben, részint későbbi kézhez szolgáltatásra és prémiumra. Az utóbbit illetőleg mintegy 100 darabról köttetett alku, úgy hogy azok 380—400 forint árkerettel junius végéig szolgáltathatók kézhez. Az ezd értékpapírokban hányattatások oly mérvűek voltak, miszerint ilyek magukon az irányadó európai tőzsdéken világrendűő események alkalmával is ritkán fordulnak elő, így a részvények rögtön és ok nélkül 380 ftról 456 ftra, tehát 70 fttal emelkedtek. Míg a tőzsdén 380 fton kínáltattak eladásra, a tőzsde után a jövő nap reggeléig 450 ftra emelkedtek, azonban a tőzsdén ismét 400 ftra szállottak alá, mely áron jelenleg kináltatnak. — Az idei osztalék részvényenként 12 forintra határoztatott. — A közgyűlés megtartásának napja még nincs megállapítva. *) *) Ezen közlemény kelte óta a kihirdetés megtörtént. Szerk. Egyéb értékpapírokban az üzlet fáig említésre méltó, és a legtöbbre nézve csak egyes vételek és eladások fordultak elő. A mátrai bányaegylet m. hó 14-dikén tartott közgyűlésén néhány kereskedő is jön az igazgatóságba választva, ami a vállalatnak jövőjére nézve csak üdvös lehet. Egyébiránt az öszszes részvényesek érdekéből kívánatos volna, miszerint e társaság ne titkolja közgyűlésének tárgyalásait , hanem azokat a napi sajtó útján tegye közhírré, miként az az összes részvényes társaságok részéről történt, sőt nézetünk szerint a főfelügyeletet gyakorló kormányhatóságnak kellene a nyilvánosságot sürgetnie, minthogy a társaság részint oly részvényesekből áll, kik nem laknak Pesten, részint olyanokból, kik nem vehetnek maguknak annyi időt, miszerint a messze fekvő Köztelekre menjenek , hisz az igazgatóságnak kötelessége a részvényeseknek számot adni, kik nem tekinthetők olyanokul, kik csak utófizetéseket teljesítsenek, semminemű osztalékban ne részesüljenek, még azonfelül tekintetbe se vétessenek! A folyó hóra a következő közgyűlések hirdették: Május 12-re, az első budapesti gőzmalomtársaságé. Május 28-ára: a „Pannónia“ gőzmalomtársaságé. Május 29-ére: a „Pannónia“ viszont-biztosítótársaságé. A budapesti lóvonatú vasúttársaság közgyűlése tegnap tartatott meg. Az általános pénzpiac folytonosan rész, az árkeret változik; ezen körülményben alig van más vigasztalás, mint az, hogy tekintve az árak csekélységét, nagyobb csökkenéstől már alig lehet tarthatni. eltörlése; a pápa azon rendelete, hogy Mexicó újra vesse magát alá Spanyolországnak; VII. Ferdinand visszahódítási esztelen kísérletei, melyeknek hírére a villongó mexikóiak közt azonnal egyetértés jött létre; Texas elszakadása az éjszak-amerikaiak beavatkozása által; a tömérdek belzavaz, miközben 40 év alatt 36 elnök cserélt helyet; Juarez, ez indus származású, de sok kitűnő tulajdonsággal bíró férfi ; a francziák keresett ürügyek alatt történt beavatkozása, Miksa császár trónralépte, s a dolgok úgynevezett „új rendje“ (lucus a non lucendo), mind élénk tollal, terjedelmesen és változatos képekben vannak leírva e könyvben. A tanulság belőlök az, mit szerző helyesen emel ki : e köztársaság azért nem szilárdulhatott meg, mert hiányoztak belőle a köztársasági érzelmű polgárok. Üres dicsvágy, haszonlesés, elvtelenség — ezek voltak a főbbek tulajdonai. Juarez azonban — szerző szerint is — kivételt képez. E fejezeteknél ismét a szerző óvatossága az, mi ellen kifogást teszünk. Az utóbbi franczia beavatkozás oly jogtalan, fonák és csalfa volt, mely erős kritikát érdemelt volna. Vagy talán a szerzőt az intő kíméletre, hogy az éjszaki szabad államok dicső és örvendetes győzelme úgyis megszülte e nagy tévedés Nemesisét ? Kibontakozva a forradalmak és harczok lőporfüstös levegőjéből, a könyv negyedik részéhez érünk, mely Mexicó mai népét, társadalmi és egyéb viszonyait ismerteti. A spanyol dölgf két osztályt állított fel, a „gente de razon“ (eszes nép) alatt önmagát érti, a „gente sin razon“ (ész nélküli nemzet) neve alatt pedig az Őslakókat. Maga ez egy adat eléggé jellemzi a spanyol szellemet. Az első fejezet a creolokat, vagyis bennszülött spanyolokat ismerteti meg velünk, e büszke, élvhajhász, közlékeny, tudatlan és kapzsi fajt, hamar öregedő és, mindig szivarozó hölgyeivel, kik igen kecsesen járnak, különös súlyt fektetnek csinos czipőikre, a fehérvarrás, hímzés és mosásra, mely magasb fokon áll náluk, mint bárhol Európában; látjuk henye családi életüket, de egyszersmind azon igen szép és általános jellemvonásokat is, mely a szülők mély tiszteletében áll, s könyörületes szivüket, melylyel ha elhagyott árvát lát, a legszegényebb is arra gondol : „ha még kutyát is nevelek, hogy ne gondoskodnám egy elárvult lényről, ki épen úgy ember, mint én!“ Amezticek (fehér apától és indus nőtől), szép növésű, ügyes faj, s e mellett becsületes. Ők képezik az öszvér-hajcsárokat, kik az árukat szállítják. A bizalommal soha sem élnek vissza. A lovat ugy szeretik, mint az arab, vagy alföldi magyar. Öltözékük festői. A szinvegyület szerinti mulattok, quarteronok és quinteronok szintén ismertetve vannak, s általában a néprajzi rész változatos, és teli van jellemző vonásokkal. A fehér szín — olvassuk többi közt — Mexicóban az előkelőség színe, s mexikói anyának nem mondhatunk kedvesebb bókot, mintha gyermeke fehérségét dicsérjük. Hogyha barna is az, örömest hiszi. Mexicóban mindenki igényli, hogy fehérnek tartsák. Az őslakók, a veres-barna bőrű (de majdnem egészen fehér talpú és tenyerű) indusok leírásában a szokások, foglalkozás, építkezés, s a távolról majdnem majmoknak látszó gyermekek harczias játékai stb., érdekes képek. A szülök nagyon szeretik gyermekeiket. Az indus kevés igényéhez mérve, elég pénzt keres, de azt el is költi. A nő sorsa nem igen irigylendő. Övé a munka nagyobb terhe, s elismerése vajmi kevés. Férje egykedvűleg bánik vele. „A nő — jegyzi meg szerző — csak ott részesül illő állásban, hová a keresztyénség és a finomabb erkölcsök behatottak.“ Az indus pedig, noha nyakán hordja az olvasót, csak külsőleg jó katholikus. Meg fogja lepni az olvasót az is, midőn egyik lapon megtudja, hogy a beteg indusok maguknak gőzfürdőket is csinálnak, oly módon, hogy sütőkemenetébe buva, az izzóköveket vizzel öntözik, s ily módon idézik elő a gőzt. Izzadás után hideg vízzel öntik le magukat. Az indus meg van elégedve saját barna bőrével, s a szűz Mária-képeket is rézszinre festeti. Megesett, hogy a harczoló indusok és spanyolok felett lengő zászlókon a barna és fehér szinü szent szüzek ellenség gyanánt állottak szemközt, s az is megesett, hogy egy nyert csata után az indusok barna szűz Máriája felett hadi törvényszéket tartottak a spanyolok, s azt, mint honárulót , lőpor és golyó általi halálra ítélték. Az indusoknak eredeti tánczaik, némajátékaik és regéik is vannak. — Legnevezetesebb tánczuk a „Malinese,“ Cortez indus kedvesének neve, kit e tánczban mindig csinos leány ábrázol. A vad indusok részletes leírása sokszínű rajzokra ad alkalmat. A tág rónák, a zöld gyeptenger, hol csak a vad indus kóborol, s a csörgő kígyó és vad fáczán tanyáz, a liliomerdők, szakadékos hegyek és örvényszerü völgyek, ime, ez a színhely. Montezumáról itt is élnek regék. A praerik indusai jobbára lovasok, s szilajon és igen ügyes ,n nyargalásznak lovaikon. Némely törzs roszul bánik hadifoglyaival, de nem mindenik; van a melyik magába igyekszik azokat olvasztani, s ha a fogoly győz a párbajban, akkor egész ünnepélyességgel, avatják be. A navajok legcsinosabban öltöznek köztük. A naptisztelet általános náluk, de nagyon babonásak és balga hitűek. Hiszik, hogy a föld egy teknősbéka hátán nyugszik, s ha ez megmozdul, abból földingás származik. A nagy szellemet majd minden vörösbőrű „nagy nyúl“nak nevezi, minthogy náluk a nyúl a termékenység jelképe. Hajdan küldtek hozzájuk térítőket, de az 1680-diki mészárlás óta felhagytak a kegyes szándékkal, melyet e szabad vadak nem akarnak megérteni. — Még egy vonást a sok közül. A vad indus neje nem több rabszolgáiénál, s a nőket rendesen lovakért cserélik egymástól. Mexicó földmivelési viszonyaiból kiemeljük, hogy ott sokoldalú és nagyszerű vízvezetési készületek találhatók: épített csatornák, gyűjtő tavak és szivattyúkutak. Szokoly elsorolja mind a szokásos termesztményeket. A termesztés sokoldalú, de nem áll magas fokon. „Ha a földet — jegyzi meg — csak úgy művelnék is, mint az aztékok a mexikói völgyben, legalább is fél milliárdnyi árut küldhetnének a világkereskedésbe.“ — A szőlőt a spanyolok erőszakosan kiirtották, a spanyolországi borkereskedés kedvéért. Az állattenyésztés nagy mérvű. Vannak családok, melyek jószágaikon 30—40,000 darab szarvasmarhát és lovat tartanak. Az öszvér drágább a lónál. Veracruz kereskedése évenként 70,000 öszvért vesz igénybe, Mexicó városában pedig több mint 5000 darabot használnak húzásra és kocsizásra. Az ország népessége 8,9 millió, as területe 83,028 négyszög mértföld lévén, egy egy mértföldre tíz lakos sem jut. Bár Mexicót Eldoradónak (arany országnak) nevezték, nem sokkal több aranyat termel, mint Magyarország és Erdély. Ez 5000 márkát, amaz 7000 et. De az ezüstbőség annál nagyobb. Évenként most 25—26 millió tallérnál több értékű ezüstöt visznek ki belőle, s Humboldt szerint : Mexicó bányáiból származik a világon forgalomban levő ezüst pénz kétharmad része, vagyis hatezer millió forintnál több. De a föld ára csekély, s egy hold közép számítással öt osztrák forint értéket képvisel. Az is nagy baj, hogy beviteli czikkekben Mexicó majdnem még egyszer annyi összeget emészt fel, mint amennyit nyer kiviteli kereskedése által. A sokoldalú érdekkel biró könyvet két ó-azték irodalmi emlék zárja be, mindkettő olyan, mely a letiport ős nép iránti részvétünket növeli. „Az azték anya tanácsai leányához,“ gyöngéd, okos, szeretetteljes és erényekben gazdag lélek sugallata; Nebau alkotott éneke pedig „az élet változandóságáról,“ teli van bölcseséggel. Ember, a bajok közt kétségbe ne ess, és a szerencsében el ne bizd magad, mert semmi sem tart örökké — ez bölcseségének lényege, ugyanaz, ami Thackeray legkitűnőbb regényeiben. E könyv tartalmát — noha igen hézagosan — megismertetvén az olvasóval, végül elismerésünket fejezzük ki Szokoly Victornak, ki gondos tanulmány és összevetések által ily érdeke e könyvvel gyarapító irodalmunkat, a kiadónak, ki azt nagyon díszesen és néhány sikerült képpel állította ki. VADNAI KÁROLY. minden ágra kiterjedő tervezetemet külön kiadásban nyilvánosságra juttatni. NAGYFALUSY. Különfélék. Pest, május 4. — E hónap 1-jére hazánk nagy fiát, Deák Ferenczet, a vidékről ismét hódolatteljes megtisztelés érdeklette. Közelebb a kecskeméti kaszinói társulat közgyűlésileg elhatározta, hogy egy hazánkfia iránti határtalan tiszteletét és bizodalmát egy hódolatteljes diszemlékirattal nyilvánítandja. S e melegen szerkesztett diszemlékiratot legújabban Foktor József prépost-lelkész és Deák László küldöttei által kézbesittett. Ez újabb őszinte megtisztelést nagy hazánkfia szokott szívélyességgel fogadta, és nyilvánította, vajha az átadó szónok által tolmácsolt óhajtások a közhaza érdekében mielőbb teljesüljenek ! A Prágából érkezett távirat szerint az ottani várkápolna egyházi díszítményei s a Lorettokincstár, nem különben V. Ferdinand király ő Felsége drágaságai tegnap Bécsbe érkeztek. Ferdinand ő Felsége hihetőleg Linczbe teszi át lakását. V Eszterházy Pál herczeg betegsége veszélyes fordulatot vett, úgy hogy Regensburgból érkezett sürgöny szerint, kevés remény van a felgyógyuláshoz. V Gelich Richard, a „Pester Tageblatt" főmunkatársa, magánviszonyok folytán, e lap vezetésétől visszalépett. A nevezett lap ez által igen sokat vesztett. V A volt Szinger-kávéház avanciírozott! A delinkék tanyáján a munka és szorgalom foglaltak helyet, amennyiben a Mandello-féle kő- és könyvnyomda nevezett helyiségbe tette a műhelyét. V Mint halljuk, a Vörösmarty-család akadályozva van a székesfehérvári ünnepélyen megjelenni. V Tegnaptól fogva a színházi előadások 71/a órakor veszik kezdetöket. Egy fiatal, szorgalmas özvegy asszony házvezetőül, társalkodónőnek, vagy más ilynemű foglalkozásra ajánlkozik. Az illető kellő műveltséggel bír és a kézi munkákban is igen jártas. Igényei nemcsak mérsékeltek, de valóban szerények. A „Fővárosi lapok“ szerkesztősége szívesen nyújt bővebb felvilágosítást azoknak, kik az ajánlottat alkalmazni akarják. Örömmel vettük a tudósítást, hogy a „Máramaros“ fennakadás nélkül meg fog jelenni. A cs. kir. pénzügyi minisztérium ugyanis megengedte, hogy a máramarosi kincstári igazgatóság rendelkezése alatt álló kincstári nyomda, melynek működése ápril végével egészen megszüntettetett, az említett lap kiadását egész június végéig teljesítse. Ezen idő alatt magánnyomda fog Szigeten felállíttatni, és így az említett lap rendes megjelenésének semmi akadálya nem leend. Ajánljuk e jeles lapot tovább is a közönség hazafias részvétébe és figyelmébe. Zágrábból távírják, hogy Zágráb és Sziszek között körülbelül 200 ölnyi távolságra, ismeretlen rész akaratú egyének köveket raktak a vasútvonalra, hogy a határőrvidéki katonasággal érkező vonat szerencsétlenségbe döntessék. A dolog azonban idejekorán tudomásra jutott, és igy a veszély elháríttatott. A tettesek még nem fedeztetek fel. -1- 1 dr. Faludy Géza, a pesti szegény gyermekkórház volt első segédorvosa, elhagyván a kórházat, lakását az autczába 1. szám alá tette át, hol naponként délután 2—3 közt a szegény gyermekek számára ingyen rendel. V Duchange, az Európához czímzett szálloda bérlője, a „P. L.“-ban bizonyos Benvenutitól Velenczében egy levelet közöl a nyilttérben, mely levél a vendéglőssel tudatja, hogy holnap megérkezik ide, és nála fog szállásolni, minthogy ez a világon a legszebb és a legolcsóbb vendéglő, és itt van a legszebb kilátás. Az utolsót mi és mások is elhiszszük, az elsőt és középsőt pedig higyje Bonvenuti úr. Hiába, sokra vitték már a reclámcsinálást. — Meghívás. Az országgy. gyakornokok testülete ig. bizottmányának tagjai, kedden, azaz f. hó 8-kán, délutáni 6 órakor (Magyar utcza 21. számú 1-ső emelet) tartandó bizottmányi ülésre tisztelettel meghivatnak. Pest, 1866. máj. 4-kén. Emmer Kornél titkár. — Gróf Teleki Ilona és gróf Kornis Klementina kisasszonyok — a beszterczai ev. ref. templom felépítésére gyűjtendő segélyre tett ígéreteiket fényesen váltották be. — az ő nagyságaik által előállított sorsjáték eredményét 340 írtban nyújtván át ezen elhagyott egyháznak. — A kijátszott tárgyak ezek voltak: Egy asztal-szőnyeg gróf Teleki Domokosnétól. Egy párna, egy sapka, egy asztaltakaró gróf Kornis Klementinától. Egy párna gróf Mikó Annától. Egy pár papucs, egy párna, egy úti táska gróf Teleki Ilonától. A fentirt 340 írtban az N. N.-től adott 9 ft készpénz is benn foglaltatik. A sorsjegyek vásárlói legnagyobb részben Erdély főrendü ifjúsága volt, 10—30 darabig is vásárolván a jegyekből. A két növendék grófnő nem88 tette — nem szorult a mi gyenge dicsőítésünkre. De szegény egyházunk nemzeti látja bennök, — és hálája végtelen. Kelt Beszterczén, 1866. április 18 án. Az ev. ref. egyház közönsége. — A beszterczei evang. református templom felépítéséhez kegyadományokkal járultak . 186. A nagy-enyedi ev. ref. tholog. nemes ifjak 16 ft. 187. A drebreczeni és takarékpénztár 20 ft. 188. Tirs Márton István ur Pagocsán 2 ft. Mely kegy-adományokért az egyházközönség nevében és megbízásából hálás köszönetet mond. Beszterczén, 1866. április hó 30 án. Borosnyai Pál, gondpok.ssinhis. Május 5-ére van kitűzve „A BŰVÖS VADÁSZ. Regényes opera 4 felv. —Távirati tudósnál a bécsi birséi öl május 4 tő:. 5% metalliques......................... 52.60. Nemzeti kölcsön........................56.—. Bankrészvény.............................. 637 —. Hitelintézet . .........................119 50 Londoni váltók ...... 120.75 Ezüst............................. 221. Arany ................................................. 591. KÜLFÖLD. Poroszország válasza Ausztria apr 26. sürgönyére a lefegyverzés tárgyában. Berlin, april 30. 1866. Excládhoz e hó 21-én intézett sürgönyömre Károlyi gr.f. hó 28-án közölte velem a császári kormánynak másolatban ide mellékelt válaszát Sajnálatomra nem hallgathatom el exclád előtt, hogy e hó 21-éről kelt kijelentésünkre válaszul másféle nyilatkozatot vártunk. Mi, mint azt akkor király ő felsége parancsára kijelentettem, bővebb nyilatkozatot reméltünk azon mérték és határidő felől, mely szerint a császári osztrák hadsereg hadilábra állításának megszüntetése eszközöltetnék, hogy így a lefegyverkezéseinkben egyenlő lépést tarthassunk Ausztriával, mire nézve azon feltevésből indultunk ki, hogy a császári kormány ép úgy szem előtt tartja a békeállapotra való teljes visszatérést, mint mi. A császári kabinet, úgy látszik, meggyőződött ugyan arról, hogy a Poroszország támadó rendszabályai miatti aggodalmak, melyek Ausztria fegyverkezéseinek indokul szolgáltak, alaptala