Pesti Napló, 1867. augusztus (18. évfolyam, 5184–5208. szám)
1867-08-02 / 5185. szám
177-5185. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Péntek, aug. 2.1867. 18.évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI HAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja* 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 nj kr. Nyílt tér: 6 hasábos petit sor 25 nj kr. Rendkívüli előfizetés a PESTI NAPLÓ-ra. August—septemberi 2 hóra. August — octoberi 3 hóra. . August — decemberi 5 hóra . 3 ft 50 kr. 5 ft 25 kr. 8 ft *5 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, aug. 1. 1867. Szemle. A folyó nyárszak a fejedelmek egymást érő találkozásáról leendő történelemben nevezetes. Hogy e nevezetesség, értve a társadalmi haladás fokozatos fejlesztését, fog-e mutatkozni eredményekben is, ez azon kérdés, mely a saison morte-nak alkalmas tárgyát képezheti.“ Alig van monarchia Európának, ki a párisi világtárlat megtekintését fel nem használta volna, vagy készülőben nem lenne felhasználni alkalmul arra, hogy a tudomány, művészet és ipar terén tett nagyszerű vívmányoknak festőileg elhelyezett csoportozatai közt pár szót ne cseréljen ama nagy uralkodóval, ki mig saját országában a politikai szabadság jogos törekvéseit czélzataiban gátolja, külpolitikája azonban — több hibája mellett is — a népek egyesülési törekvéseit nem kis mértékben részint közvetlen elősegítette, részint ilyen egyesülési mozgalmaknak — a czélhoz jutás kecsegtető ígéretével nyit utat. Kiknél ezen találkozások körül a politikai combinatiók fűzése a szenvedély egy nemét képezi, azok nem késtek minden egyes összejövetelből szövetségeket következtetni, melyek a népek jövendő sorsára jótékonyan vagy fenyegetően hathatnának --a szerint t. i., amint az ilyen szövetség egyik részese szabadelvűnek vagy absolutnak ismert hatalmasság volt. Azon előzékeny fogadtatás, melyben például az orosz czár részesült, habár az az udvariasságnak elmaradhatlan következése, s a mellett a házigazda vendégszeretetének is attribútuma, nem készek a világot azzal ijeszteni, hogy a keleti ügy rendbehozása czéljából Napóleon császár és a muszka czár közt határozott megállapodás történt. Midőn ezen látogatáshoz a porosz király csatlakozott Bismark gróf kíséretében, a három hatalmasság diplomatái kölcsönös tisztelgés végett egymásnak szintén látogatást tenek, már ekkor a fentebbi megállapodás száraz formulája nem volt elég, s helyette a három hatalmasság közt nem sokára létrejövendő szoros szövetség tartatott ezen, szerintök nem csupán szórakozási vagy tanulmányozási összejövetel megfelelő czéljának. Hogy mi lenne a szövetség alapja, minő jelszót tűzne zászlójára? — mindezek megfejtetlen problémák maradtak. A szultán megjelenése Párisban, ezen combinatiónak egészen ellenkezőjét tette napi hírré. Fuad basának sikerült volna, különösen a candiai felkelés ügyében, oly egyezményt hozni létre, mely a viszály complanatói sorából a muszka kormányt teljesen kihagyja. Újabban az osztrák császár látogatása az, mely élénk tárgyát teszi némely körök okoskodásainak. Ő Felsége párisi utjának nem csekély fontosságot nyújt azon körülmény hogy a franczia császári pár ezen látogatást Salzburgban megjelenésével mintegy megelőzve — a párisi összejövetel ez által csak mintegy viszonzási szint nyerne. III. Napóleonnak e meglepő előzékenysége pedig — ugyanazon okoskodás szerit __tán nem annyira azon rokonszenvben találja magyarázatát, melylyel a franczia uralkodó ausztriai császár ő Felsége iránt viseltetik, mint inkább azon viszonyban, mely Franczia- és Poroszország közt a prágai béke óta és által alakult, s mely minden erőtetett barátság mellett sem ígér békés és egyetértő szomszédságot. A körülményeknek hasonló összejátszása szolgál tehát alapul azon következtetésre, hogy a két monarchának kettős összejövetele nem tisztán udvariasságból történik, hanem hogy ezen összejövetelnek kihatása lenne azon eseményekre, melyek a prágai béke folytán alakult új hatalmi kört Franczia és Poroszország közt fognák szabatosítani. Tartózkodunk, a mai ellentmondó hírek közt, véleményt mondani a tervezgetett franczia-osztrák szövetségre nézve, mert a politika mai adatai ha nyújtanak is a mélyebben gondolkodónak okot az aggódásra, de nem nyújtanak alapos tájékozást a közeljövőben kiütendő oly háborúra, melyben a fentebbi szövetség szerepkörre találna. / . Radich Ákos úr a m. kir. közlekedésügyi miniszterhez a „Pesti Napló “-ban öt czikken át nyílt levelet intézett. Biztos helyről úgy értesülünk, hogy az illető helyen sem az interpelláló e módjának indokát, sem az ezt okozó aggály alapját, sem a megbízók tulajdonképes czélját az öt czikkből kimagyarázni nem bírják, minélfogva képviselő úr és megbízói érdekéből kívánatos volna a nyílt levél útján érvényesíteni kívánt dolgokat szabatosan felsorolva, azon hivatalhoz felterjeszteni, hogy ekként az illető minisztérium a kívánság rétegéről tudomást, és érdeméről meggyőződést nyerve , a nyilt levélben képviselt fiumei vasut-bizottmány igényeit azon előzékenységgel és méltánylással vehesse figyelembe, melyéyel a közfontosságu ügyeket fogadni és kisérni úgy hazafias, mint hivatalos kötelességből megszokta. — A „Hon“ folyó évi julius 31-iki számában a hatodik hasábon ez áll: „Ha jól emlékszünk, Gorove István az 1849. ápril 14-iki határozat alatt, mint országos jegyző figuráit. . .. stb.“ Figyemeztetjük a „Hont,“ hogy ezen említett ülésben nem Gorove István, hanem a feledhetetlen emlékű Szacsvay Imre volt az országos jegyző, s mint ilyen, ő írta alá a határozatot. Bécsi dolgok. Csodálatos időket élünk, a levegőben van valami, amit mindenki érez, s ami mindenkire megteszi hatását. Előérzet-e ? Ki tudja. A hírlapok csápjai görcsösen reszketnek, s bizonyára a minden nap uj meg uj, gyakran hihetlen, de mindig jellemző hirek nemcsak a tétlenség, beállt idényének következményei; az idén több van ezekben a hirekben, mint máskor, s Isten tudja, mit előzendnek meg a nyomott lég e tüneményei. A régi „Presse“ ominósusan ritkítja szemléje elé: „A birodalmi tanács szétrobbantása!“ Ezt és nem kevesebbet czélozná egy titkos szövetség, mely az izgatás legregényesebb nemét űzi. A köz- és gyapontot egy előkelő hölgy termei képezik. A hálót képviselőkre is kivetették ; innen indult ki a csehekkel való fustó eszméje, mely e szerint csak eszköz volna e titkos szövetség kezében ; a czél volna, hogy így a birodalmi tanács mostani többségét szétrobbantsák, mielőtt a februári alkotmányt végkép revideálhatná, s a concordatumot aztán szépen ad graecas callendas halasztanák. Igen bámulatos, hogy némileg öntudatlanul egyik-másik reichsrath ur is e „feketék“ kezére dolgozik, így dr. Seud, a democrata, aki magát pártvezérnek szemelte ki. — Csinál is a „Zukunft“ magának capitalistat. Reichs- és Gemeinderath urnák programmjából, magasztalja a democratismust, hanem azt deriválja belőle, hogy a democratismus abból áll, hogy minden legkisebb nemzetiségi fractió számára nemzeti önállóság biztosíttassék, s ebben tér el a „Zukunft“ programmja Seud 1-étől, ez ugyanis tökéletes democratikus szabadságot akar, melynek védszárnyai alatt mindenki gyarapodhatik, a „Zukunft“ pedig tág nemzetiségi politikát követel, azután — úgymond — majd gondolhatunk a szabadságra is ! Azon hír, mely szerint Herbst és Kaiser fed Csehországba mentek volna békülni, szintén megelégedéssel tölti el a „Zukunft“ot, s ebből is igyekszik vizet hajtani malmára ; szóval : következtet borura-derűre mindenből, csak azt az egyet nem akarja acceptálni, hogy Magyarországon parlamentáris többségi kormány — Kaiserfeldnek híresztelt prágai útját minden oldalról megcáfolják ugyan, de azért a napi kérdést mégis a csele békülés képezi. Az öreg „Presse“ azt hiszi, hogy a sok nehézség, melylyel ez jár, nem az önkényből származik, melylyel a nemzetiségek követeléseiket formulázzák, hanem a helyzet viszonyaiból, melyek egyszersmind az egész szláv kérdés megoldását teszik szükségessé. A panszlavismus mesterkélt Hellé, ennek kimutatásából áll a szláv kérdés megoldása. Ausztriában nincs politikai szlavismus. A főtörzsek, a csehek, lengyelek s az illyr délszlávok, mind külön irányt követnek. A lengyelek törekvése nem ellenséges Ausztriára nézve , a kormány jól teend, ha oly autonómiát ad neki, mely a birodalom egységével megfér. A déli szlávok egyesülési vágya veszélyesebb: ezeket Ausztriának magához kell csatolnia, s ott kell bebizonyulnia, váljon az Andrássy-kabinet képes-e teremtő eszmékre. A cseheknek Ausztria határán kívül nics értelme, azért kapaszkodnak az orosz coloss sarkába : ezeknek adjanak mérsékelt autonómiát. Ha a déli szlávokkal a békülés megtörtént , akkor a csehek és szlovének bajai, mint tavaszi hó, fognak elolvadni. — Az új „Presse“ nem remél a tervbevett béküléstől semmit, nem is adna reá módot : a csehek foederalizmust akarnak a dualismus helyett, végső esetben foederalismust a dualismusban. — S t e u d e 1 programmja a „Politik“-ot is megszólamlítja: „Előre kinyilatkoztatjuk, hogy a cseh és morva foederalista párt kész transactióra lépni a német párttal, ha ez nem ignorálja a cseh korona államjogi viszonyát, s minden hegemónia kizárásával nemzetiség-politikai tekintetben egyenjogúságra törekszik.“ Nem tetszik neki Steudel azon nézete, hogy egyelőre minden nemzetiségi kérdés elmellőzésével csak a szabadelvű kérdések kivívására kell egy demokrata pártnak alakulnia. A „Politik“ mindenek felett az államjogi kérdéseket akarja megoldani. Bármennyire elismeri Magyarország államjogi állását, azért nem hagyhatja tekinteten kívül a háromegy királyság jelenlegi viszonya Magyarországhoz tarthatlan, minden tekintetben rendezetlen, azért is Ausztria érdekében rendezendő, van , mert hiszen, úgymond, a szlávok nincsenek a minisztériumban képviselve. — Kissé nevetséges ugyan (mert a „Zukunft“nak csak Miletics és Sztratimirovics szlávok, alig ezeken kívül még kettő-három a képviselőházból, és megnem foghatja, hogy a Deák-pártból alakult minisztérium mért nem vesz fel kebelébe egy-két tagot a szélső balból is — hanem azért a „Zukunft“ komolyan mondja. [Kaiserfeld prágai béke útjára a „Grazer Telegraph“ azt mondja : a szünet, mely a képviselőház működésében beállt, felbátorítja a conjecturalis kovácsokat, hogy phantaziájuk mindennemű fabricátumával eláraszszák a vásárt. Hogy minek a fabricatumok, mutatja többek közt azon terjesztett hír, mely szerint Kaiserfeld Prágába utazott volna, hogy a csehekkel szövetség iránt alkudozzék. — Szó és írásbeli tárgyalások minden esetre folynak, de csak a képviselőház előbbkelő tagjai közt, hogy — ha lehet — végleges megállapodás történjék a legfontosabb kérdésekben, melyek az ülések újbóli megnyílta után tárgyalás alá kerülnek. Ugyanezen lapnak írják Bécsből: Kormánykörökben némi nyugtalanságot szült a hangulat, mely legújabban Magyarországon nyilvánul . Perczelnek tüntetésszerű fogadtatása a komáromiak és pestiek részéről, kellemetlen hatással volt itt. Hogy a reichsrathban tett tapasztalatok folytán a Lajthán innen bekövetkezett rosz hangulat káros hatása tovább is fog terjeszkedni, azt itt nem igen akarják még belátni , de már is panaszkodnak clericális hálátlanságról. Az éles cáfolatok, melyek a bécsi herczegprímás irodájából jöttek a concordatum revisiójára vonatkozólag, elevenre találtak, s most még a „Wiener Kirchenzeitung“ is azzal állít be, hogy : „Tartózkodás nélkül valljuk be, miszerint feladtuk reményeinket az iránt, hogy Beust képes legyen feladatát megoldani. Úgy látszik, nem elég ember arra, kár is volt elvállalnia.“ (ül) Sör-adóztatás. A „Közlöny“ 22. és 23-ik számában egy új sör-adóztatási rendszer behozása tárgyában megjelent értekezésben legczélszerűbb adóztatási módul az átlagozás (Pauschallrung) ajánltatik. Habár ezen újítással tökéletesen egyetértünk is, a tíz éves átalány helyett három évest ajánlunk, mivel, szerény nézetünk szerint, az előbbit, az alább elősorolandó okoknál fogva, alapul venni alig lehetséges. 1864—55-ik év óta, midőn az osztrák adóztatási rendszer a sacharometer fokozat szerint behozatott, az ezzel egybekötött zaklatások folytán faluhelyeken több uradalmi és egyéb sörfőzdékben a sörfőzés abbahagyatott, mások az adónak többszöri emelése, üzlethiány, birtokosaik vagy bérlőik pénzügyi balesetei, némely tájékokon a falusi nép folyton növekedő elszegényedése miatt is hanyatlottak, vagy egészen is tönkre mentek, s igy megszűntek tovább működni. Ellenben néhány más sörfőzdék, helyzetüknél, elegendő tőkeerejük és állandó elfoglaltságuknál fogva, az utóbbi évek óta termelésükben nemcsak jelentékeny emelkedést tanúsítottak, hanem még folyton emelkednek és mind nagyobb kiterjedést venni készülnek, s főkép venni fognak, ha azon remények valósulnak, melyek a közlekedési eszközök javítása és kiterjesztése, a mezőgazdaság emelése, az ipar- és kereskedelem, a egyátalán a népjólét előmozdítása tekintetében, a minisztériumok tevékenységéiig méltán köttetnek. Miképen szolgálhat az előrebocsátott körülmények között a 10 évi átlag valódi helyen alapul ? Mi feltétlenül azon véleményben vagyunk, hogy a behozandó átalányozásnál (Pauschallrung) a 3 évi átlag a lehető leghoszabb, úgy méltányos, tekintettel a felek, mint a magas kincstár jól felfogott érdekére, és ezen 3 évi átlag felvétele évről évre folytatandó lenne, hogy így minden foglalkozásban levő sörfőzde átlagos termelésének igazságos és valódi mennyisége kitudathassék. Minden ellenőrködés teljes mellőzése azonban, mint minden más egyéb adóztatási módnál, úgy itt sem lehetséges, ellenkezőleg, az adónak igazságos és pártatlan kiszabása tekintetéből, magánál a kölcsönös megállapodásnál (Abfindung) szükséges az ellenőrködés behozása mintegy következő módon, hogy minden sörfőző köteleztetnék minden főzetet bejelenteni és a felett üzleti könyvet vezetni, miszerint ekként a legközelebbi évre az alap ismét meglelhető lenne. Ezen bejelentések valósága, melyeknek adószám szerint kellene történniük, szakavatott, megbízható és lelkiismeretes hivatalnokok által, kik azonban magasabb osztályból, pl. a jelenlegi biztosok rangfokozatából valók legyenek, volna megbírálandó és ellenőrizendő. Ezáltal egyáltalában nem arra akarunk célozni, hogy az átalányi mennyiség túllépéséért az illető serfőző megbüntettessék, sőt ellenkezőleg, mindenki nagyobb tevékenysége és vállalkozási kedvének megengedendő, hogy többet is termelhessen, mint amennyit átalányozás szerint termelhetne ; az ellenőrködésnek csak arra kell szolgálnia, hogy az ő nagyobb tevékenysége a következő évre a pénzügyi kincstár részére is hasznot hajtóvá tétessék, amennyiben termelésének magasabb mennyisége a legközelebbi év átlagánál szintén számba vétetnék. Megfordítva, rosz időjárás, kedvezőtlen üzleti körülmények, bekövetkezett balesetek és hasonló okokból származott kisebb termelésnél ellenőrködés vezetése a legközelebbi átalányozásnál (Pauschallrung) az illető sörfőző javára szolgáland. Habár az ellenőrködést az évenként termelt mennyiség, illetőleg a kószám és erőfok tekintetében elengedhetetlennek tartjuk is, úgy másrészt mellőzendőnek vélünk minden mellékellenőrködést (Nebencontrolle), nehogy az általa megálla-modási mód (Abfindungs-Modus) egy sereg fölöséges és temérdek kiadást okozó hivatalnokkal terheltessék, s ez által a kincstár előnye ismét ellensúlyoztassék. Minden hamis vagy elmulasztott bejelentés el-nézés nélkül és szigorúan büntetendő, főkép falakon, hol a felügyelet a nélkül is több nehézséggel jár, mint a zárt városokban, melyekben 1 vagy 2 magasabb és jól fizetett hivatalnok elégséges lenne. Mindazonáltal, daczára az azon előnyök iránt, melyek a kölcsönös megállapodás (Abfindung) behozásával egybe kötve vannak, fentebb kifejezett méltánylásunknak, bátrak vagyunk egy más adóztatási rendszert javaslatba hozni, melynél az ellenőrködés igen könnyű és mely azon igen jelentékeny előnnyel bír, hogy az nemcsak a pénzügyi kincstárra, hanem az illető sörfőzőre nézve is már a behozatal pillanatától fogva sokkal megfelelőbb és igazságosabb, mint az átalányozás (Pauschalkrung), értjük ugyanis a maláta-adót (Malzsteuer), és pedig súly (Gewicht) szerint, mi minden nagyobbszerű változás okozása nélkül behozható, s melyhez minden sörfőzdében csak egy maláta-malom (Malzmühle) vagy malátatörő-gép (Malzquetschmaschine), és egy rendes, bélyegezett mérleg (cimentirte Waage) szükségeltetik, mik pedig minden rendezett sörfőzdében már a nélkül is megvannak, s ott, hol azok még be nem hozattak volna, csekély költséggel megszerezhetők. A maláta (Maiz), mint nyers termék, a sörnek lelkét képezi, készíttessék az bár akár árpából, akár pedig kukoriczából, mely utóbbi termény azonban inkább csak a falusi kis sörfőzdékben alkalmaztatik. Egyéb gabonanemek Magyarországban sörtermelésre már többé úgy sem használtatnak , a nyersterménynek megadóztatása pedig oly egyszerű, méltányos és igazságos, ezen adóztatási módnak előnyei a jelenleg fennálló szeszfokozat (Würzegrad) szerint való megadóztatási rendszer ellenében oly szembeszökő, s az épen ajánlott maláta adóztatásnak ellenőrzése (Überwachung) oly könnyű és méltányosan keresztülvihető, hogy bizonyára nem kell visszariadnunk e részben a continens legelőrehaladottabb műveit államainak, mint pl. Bajorország, Würtemberg, Porosz- és Szászország követésétől, melyekben a pénzügyi érdek nagy előnyére és az illető sörfözök könnyebbségére, illetőleg az azon államokban nagyszerű fejlődésre jutott és további óriási emelkedésnek örvendhető sörfözési ipar szabad fejlesztésének előmozdítására a maláta-adó, s annak lelkiismeretes, pártatlan és pontos ellenőrködés alatt álló beszedése már rég meghonosíttatott, de ellenben minden egyéb czéltalan és zaklató mellék-ellenőrködés (Nebencontrolle) megszüntettetett, s a megadóztatott sörfőzőnek, mihelyt adóját befizette vagy biztosította, akaratára hagyatik a megadóztatott nyersterményt tetszése szerint kizsákmányolni, illetőleg abból erősebb vagy gyengébb, jobb vagy silányabb sört termelni. Képletben fejezve ki, a „sör-adóztatási és ellenőrzési gépezet“ az idézett 4 államban egyszerű és jól szerkesztett, czéljának mindkét irányban tökéletesen megfelel, amennyiben egyrészről az államnak a szükséges jövedelmet behozza, s a mellett kevés költségbe kerül ; másrészről az iparra nézve nem terhes vagy épen gyűlöletes, hanem azt méltányosan és emberségesen adóztatva meg, egyebekben szabad tért enged, s ez okból ezen „gépezet“ mindenütt a legkedvezőbb véleménynek örvend, minthogy ez a jelenleg ismert és gyakorlatban levő rendszerek között a legjobbat és legtökéletesebbet képviseli, mi az eddig itt alkalmazásban lévőről semmi tekintetben sem állítható, mert az ausztriai „gépezet” igen bonyolódott szerkezetű, annálfogva nehezen kezelhető és tetemes javítgatásoknak alávetve, nehézkes, és sem a kincstár, sem a felek érdekének meg nem felel, ellenkezőleg ezeknek kezeit megköti, s őket az alkalmazott fő- és mellékellenőrködés — melyek ismeretesen keresztülvihetetlenek és csak az üzletet hátráltatnák — hasztalan zaklatásainak teszik ki. A söradónak jelenlegi magasságát alapul megtartva, Magyarországban egy, pl. 100 akó 12 sacharometer fokú sörből álló főzet befőzett sója (Einbräusteuer) 100 ft 70 krt tesz osztr. értékben, és egy ily főzethez átlag 25 mázsa maláta szükségeltetik. Feltéve tehát, hogy ezen adó, hasonló magasság megtartása mellett, malátaadóvá változtattatnék át, 1 mázsa malátát vagy malátadarát (Malz oder Malzschrott) 4 p. é.nttal kellene megadóztatni. Egyébiránt az adóláb (Steuersatz) ezen magasságának fenntartása mellett nem akarunk szót emelni, hanem inkább arra utalni, hogy a continens minden államai közt Ausztriában és Magyarországban a sörfőzés eddig — éspedig ezen iparág kifejlődésének hátrányára — a legmagasabban van megadóztatva, és statistikai adatok bizonyítják, hogy ellenkezőleg azon államokban, hol a népjólét a legnagyobb, a sörfőzési adó a legcsekélyebb, a sörfőzési ipar is a legkiterjedettebb fejlődés és előhaladásnak örvend. A sörtermelési adónak magassága 1 mázsa maláta és 1 akó 12 fokú sörszeszre (Bierwürze) visszavezetve, tesz pl.: Svájczban 100 Ł malátára 21 krt, 1 akó 12° szeszre 53/fo krt. Poroszországban 100 Ł malátára 1 ft 12 krt, 1 akó 12° szeszre 28 krt Francziaországban 100 Ł malátára 1 ft 76 krt, 1 akó 12® szeszre 44 krt. Würtembergben 100 Ł malátára 2 ft 32 krt, 1 akó 12° szeszre 58 krt. Bajorországban 100 Ł malátára 2 ft 67 krt, 1 akó 12° szeszre 661/8 krt. Belgiumban 100 Ł malátára 2 ft 94 krt, 1 akó 12° szeszre 735/1* krt. Minthogy pedig néhány év óta magában Magyarországban is a sör többé nem fényűzési czikk, hanem tápanyaggá (úgy szólva folyadékony kenyérré) vált, és annak hatása a táplálási mozzanatokra sok oldalról kedvezőbb annálfogva oda kell hatni, hogy a szegényebb sorsú embernek is a sör élvezhetése — mely nála gyakran a húsnak helyét pótolja — könnyebben lehetővé tétessék, és ezen okból nem pártoljuk az eddig alkalmazásban levő legmagasabb adólábnak (Steuersatz) megtartását, hanem inkább méltányosabb adólábat ajánlunk, pl. minden 1000 maláta, vagy maláta-dara után 3 ftot, hogy igy egyúttal a sörfőzési ipar is emeltethessék, mi által meg ismét a mezőgazdaságnak is több oldalú előnyök szereztetnek, mely iránt szerény nézetünket nyilvánítani, talán még bővebbi alkalmunk leend. Tárgyunktól, t. i. a maláta-adó behozásától kissé eltérve, arra ismét visszajövünk, amennyiben kimutatandjuk, hogy az könnyen behozható, könnyen ellenőrizhető, s hogy az illető eljárás ismeretéhez semmiféle tanulmány sem kívántatik. Az illető sörfőző kötelezendő ugyanis, hogy minden teendő főzetet, az arra fordítandó malátadara súlyának megnevezése mellett az illető adóhivatalnál annak idején, pl. 24 órával előbb bejelentsen, a maláta-malom és a maláta-mérték pedig adóhivatali zárlat alatt tartandók. Mihelyt aztán a bejelentéshez képest az illető adó kifizettetett, vagy biztosíttatott, az egy vagy több főzetre való maláta az adófelügyelő vagy biztos, vagy egyéb, arra szánt ellenőrködési hivatalnok felügyelete alatt fog összetöretni vagy összezuzat- ni, megméretni, a maláta-forralási kódba (Maischbottig) töltetni (vagy, ha egyszerre több főzetre való maláta szolgáltatik ki, általában a malátadara a sörfözőnek oda méretni és átadatni) és ezzel a hivatalos eljárás be van fejezve; a sörföző pedig malátáját annak jobb vagy silányabb minősége szerint akként használja fel, amint neki tetszik. A maláta adónál tehát az ellenőrködés csak arra szorítkoznék, hogy a felhasználásra bejelentett maláta — azonban csak annyi, és sem több, sem kevesebb—szabad forgalom és használatba jöhessen, azért a ráeső adó befizettessék vagy biztosíttassék, és ezzel az adóhivatali eljárás bevégeztessék, minélfogva a hütőkád (Kühlschiffe), erjedési pincze (Gährkeller), állagpincze (Lagerkeller) stb. ellenörködtetése (mit pontosan keresztülvinni a nélkül is lehetetlenség), mint Porosz-, Szász-, Bajorország- és Würternbergben, egészen mellőzendő volna, miáltal csak keveset számítva is, a jelenleg Ausztriában és Magyarországban a sörfőzés ellenőrzésére alkalmazott pénzügyőr-testületnek (Finanzwachkörper) fele fölöslegessé és teljesen nélkülözhetővé válnék, a nélkül, hogy ez által az állam bármi tekintetben is hátrányt szenvedhetne, miután a malátától, mint nyers terménytől, az adó már még a feldolgozás előtt behajtva (vagy fedezve) lenne, s az aztán a pénzügyi kincstárra nézve teljesen közönyös, hogy a több vagy kevesebb malátából erősebb vagy gyengébb sör állíttatik-e elő? Ez által és az adólábnak fentebb ajánlott, pl. 100 font malátától 3 frtra való mérséklése által ezen iparágba új élet leheltetnék. Többen, kik eddig vesztegeltek, ismét hozzáfognak a sörfőzéshez, a csempészkedésnek eleje vétetnék , ellenben a pénzügyi kincstár részére az ellenőrzési közegek által nem csonkított gazdagabb jövedelem biztosíttatnék. Óvunk azonban oly hivatalnokok alkalmazásától, kik családjaikkal fizetésükből megélni nem képesek, hanem csak nyomorultan tengődhetnek; választassanak alkalmas, kiismert ügyességű erők, milyenek az eddig beiskolázott hivatalnokok között bizonyára találtathatnak, láttassanak el ezek illendő fizetéssel, hogy hivatalaikat kedvvel és szeretettel kezelhessék, de másrészt szigorúan megkívántassék tőlük a kötelességhű, lelkiismeretes és becsületes szolgálatteljesítés. A csempészkedések pedig történjenek azok akár