Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-01 / 5261. szám
258-5261. Szerkesztési iroda: fferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Péntek november 1866?. 18. évfokain. Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetményeik utjai 7 hasábos petitser egyszeri lünketésnél 7 uj kr. • . Bélyegdíj külön 30 njkr Nyílt-tér , 5 hasábos petit 25 nj kr. Pest, oct. 31. 1867. Bécs, oct. 30. A A delegatiói törvény körül megkezdődött az alkotmányi bizottmány tanácskozása. Delegatiói törvény ? Bocsánatot kérünk, itt Bécsben, ha közelről nézi az ember, tulajdonképen csak deputátiókról van szó, és ezzel — sajnos — meg van erősítve mindaz, amit már 2—3 hét előtt egynémely tekintélyes itteni követnek szándékairól mondtunk. Olvasóink tán emlékeznek még, hogy már akkorában helyeztük kilátásba ezt a mostani fordulatot ; kimondtuk, hogy most itt akadnak olyanok, akik minél inkább szeretnének közeledni a personális uió felé, és nemcsak a közös ügyek körét a minimumra szorítani össze, hanem a tárgyalási módra nézve is a delegátiók helyébe olyan deputatió félét léptetni, melynek tagjai csak mintegy bizományosai volnának a két parlamentnek, és az általunk czélba vett delegatiónak csak árnyékát képeznék. Ami most történik, ránk nézve tehát meglepőnek nem mondható, hanem azt csakugyan nem vártuk volna , hogy annyian lesznek , akik ily felfogás mellett nyilatkoznak, és köztük majdnem mindazok, akik egy Lajthán inneni parlamentáris kormány alakítására volnának hivatva. Csak az egy Berger tudtunkra még nem nyilatkozott, hanem persze mafiore non la primavera. Taafe gróf belügyér, aki a bizottmány tanácskozásain jelen van, nem bír elegendő tekintélylyel, hogy a nézetek módosítására lehetne hatnia, és igazán nagy baj, hogy Beusz báró épen most nincs itt, midőn e fontos kérdés forog szőnyegen. Azt is régen jeleztük már, hogy a lengyelek mindenben engedékenyek lesznek, csak abban nem, hogy a delegátusokat maguk, illetőleg országuk gyűlése választhassa saját kebléből. Ha ezzel minoritásban maradnak, okvetlenül kilépnek, magukkal rántván a szlovéneket és tiroliakat is, s akkor kész a csendes parlament. Visszatérve a szóban forgó törvény alapelvére, különös sophistikának tartjuk, ha itten azt mondják, hogy a birodalmi tanács csak a magyar országgyűlés álláspontját foglalja el, midőn azt állítja, hogy a közös ügyek feletti határozathozás ezentúl is egyedül a két parlamentet illetheti, hogy tehát a delegáció soha, nem lehet önálló intézmény, hanem csak az illető parlamentek megbízottja. Itt önkénytelen vagy szántszándékos tévedés forog szóban. Midőn a februári alkotmány azt akarta megállapítani, hogy a közös ügyek elintézésére csupán csak a reichsrath illetékes, melyről Magyarország törvényei semmit sem tudnak, magától érthető, hogy mi azt mondtuk : ez nem járja; a mi törvényeink nem ismernek más képviseletet, mint a magyar országgyűlést, a törvényhozói hatalom tehát bármely ügyre nézve is csak ezen országgyűlést illetheti a koronával egyetemben! Ezzel csak saját alkotmányos jogunkat védtük a bécsi aorogálás ellenében, és védtük mindaddig, míg e jog fölülről is feltétlen elismertetésben nem részesült. De midőn ez megtörtént, országgyűlésünk az őt megillető, s már most mindenünnen elismert, jognál fogva oly törvényt hozott, melynek erejénél fogva az ő törvényhozási hatalmának bizonyos része bizonyos előfeltételek teljesíttetése után a delegatiókra ruháztatik át. A magyar delegatió tehát a magyar országgyűléssel természetes összefüggésben áll ugyan, amennyiben annak kebeléből keletkezik , de korántsem annak egyszerű bizományosa, ami már onnan is kiderül, hogy az országgyűlés a delegatiónak utasítást nem adhat, s a delegatió határozatait vita tárgyává nem teheti, hanem azoknak — amennyiben a delegatió illetékességi körén belül mozognak — feltétlen elismerésére kötelezte magát. Tökéletesen igaz tehát, hogy a közösügyek körüli törvényhozás a két parlamentet illeti mindaddig, míg a delegatió létre nem jött, és illetni fogja megint, ha a delegatió intézménye bármily okból megszűnik, de nem illeti azon idő alatt, midőn a delegatiók a törvényes alapon léteznek és működnek. Ezen idő alatt a két parlament nem bírhat a közös ügyek közül törvényhozási hatalommal, a delegatiók pedig nem egyszerű ügyvivői a a két parlamentnek, hanem illetékességük határain belül önálló intézményt képeznek, mely mindegyik fél alkotmányos intézményeinek egyik kiegészítő része, csak úgy, miként maga a magyar országgyűlés vagy a bécsi reichsrath. Ezzel ellentétben áll a német urak felfogása, kik csak mintegy „próbára“ akarnák életbe léptetni a delegációk intézményét, miként a lisztárus egy kis búzát ad oda a molnárnak: ha úgy találja, hogy jól van őrölve, a többit is oda adja; ha nem, félreteszi, hogy alkalmas időben tán másnak adja át. Magától érthető, hogy nem ily alku volt az, mely a mi közösügyi törvényünk alkotóinak szeme előtt lebegett. Hiszen sok mindenféle dolog lehetséges a világon, s így az sem lehetetlen, hogy valamely előre nem látható esemény következtében a delegátiós intézménynek meg kellene szűnnie. Ekkor a mi országgyűlésünk ismét korlátlan törvényhozói jogainak birtokába lép, s akkor Bécsben is a februári alkotmányra vagy akármelyikre térhetnek vissza. Ez az ő dolguk, melyhez nekünk semmi közünk nincs. De „felmondható“ delegátiós intézményképtelenség, ennél aztán hasonlíthatlanul jobb a tiszta personális unió. Mi ezt is el fogjuk fogadni, ha kényszeríttetünk rá, de ha válságos pillanatban e personális unió következtében a monarchia ereje bénítva volna, ezért a felelősség, Isten és emberek előtt, nem bennünket fog terhelni. g? vagy k? Igen fontos vezérczikk számára kell egy kis helyet kérnem a „Pesti Napló“ban! Országszerte elharapódzott azon szokás, hogy iktatási iktatásnak írják. A ház asztalára letett miniszteri előterjesztvényekben, a bizottmányok (régi szül: most már : bizottságok) jelentéseiben, törvényjavaslatokban olvassuk, hogy ez vagy az, az ország törvényei közé beigtattatik; a főispánokat, superintendenseket, egyleti elnököket illető méltóságaikba ünnepélyesen beiktatják, stb. stb. Nézetem szerint mindezeket beiktatni kelene. Megmondom okát. Az ik rag sorozást jelent, s vele e kérdésre felelünk : hányadik ? — u. m. második, harmadik stb. Az ig ellenben határt szab e kérdésre : meddig ? — u. m. holnapig, egy hétig, addig a meddig stb. e. Idézhetnék egy nagy tekintélyt e felszólalásom mellett. Arra kellene hivatkoznom, ki nemcsak törvénykönyvünkbe és országgyűlési iratainkba iktatott már igen sok nagy fontosságú dolgot be, hanem a kinek az akadémiában is némi súlya van. Ő, ha e sorokat meglátja, szokott kedélyességével fogja megmosolyogni a plágiumot, melyet épen elkövettem; nem első, nem is utolsó visszaélés, mit vele elkövetnek. De hát a ki nekem nem hisz, ám kérdezze meg Gyulai Pált. Ne tessék pedig, kérem, ezt a k betűt pártkérdéssé tenni, mint lett a keresztény és keresztyén, írjunk, a menynyire lehet, jól. Z. A. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház oct. 31-kén tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károlyjegyző: Dimitrievich Milos. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök a beérkezett irományokat mutatja be, melyeknek közlését közelebbi számunkra kell halasztanunk. Papp Lajos képviselő egy kérvényt nyújt be, melyben a nagyvárad-kolozsvári vasútnak Brassó felé folytatását nem a boltai, hanem az esti szoroson át kérik a kérelmezők eszközöltetni , ez irányban lenne az a népes és termékeny Háromszékre is előnyös. A kérvényi bizottmánynak fog átadatni. Felvétetvén a napirend, vagyis a hevesi interpellátióra adott belügyminiszteri válasz, először is Almássy Sándor nyújtja be tegnap bejelentett indítványát, melynek tartalma következő: Indítvány Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék bizottmányának a felelős minisztérium által tett felfüggesztése tárgyában. Tekintve azt, hogy a kormány Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék bizottmányát az 1848. XVI. tcz. 2. §-a d) pontjának ellenére, mely igy szól: „Ezen állandó bizottmány a főispánnak, vagy távollétében az alispánnak elnöklete alatt, a megyei tisztviselőség hozzájárultával, annyiszor és addig, a mint s a meddig szükséges leend, összegyűlvén, mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyakorolni, mely törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illeti, önkényileg felfüggesztette. Tekintve, hogy a kettős megye törvényes hatóságát az 1848. vn. tcz. 26. §-a ellenére, mely igy szól: „Az ország minden törvényhatóságainak eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségben fenntartandó,“ megszüntette, és a megye kormányzását teljhatalmú kir. biztos korlátlan hatalma alá helyezvén, az 1848. III. tcz. 3. §-át, mely igy szól: „Ő Felsége a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar minisztérium által gyakorolja“ — megsértette. Tekintve azt, hogy a pragmatica sanctót érvényesítő 1723. III. tczikkét megsértette, s mindezen tények által az 1848. XVI. tczikkben az alkotmányosság védbástyájának elismert megyei szerkezetet Hevesmegyében lerombolta. Tekintve végre a fentemlitett kormány tényeket, melyek a törvények világos megsértésével végrehajtattak — hivatkozva az 1848. III. t. ez. 32-dik §-a a) alatti pontjára, mely ekképen szól: „A miniszterek feleletre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztositékait sérti“ — hivatkozva a 33 ik §. rendeletére — a kormányt vád alá helyezni kérik. Pest, 1867. oct. 31. Beadja : Almássy Sándor, Pap Pál, Csiky Sándor, Madarász József, László Imre, Böszörményi László, Vállyi János, Bobory Károly, Deáky Lajos, Patay István, Tisza Kálmán T. képviselőház! Én megvallom, hogy ámbár az előttem szólott képviselőtársam beadott indítványát elannyira nem helyeslem, hogy azzal szemben részemről bátor leszek egy más indítványt beadni, mindazonáltal igen tisztelt belügyminiszter úrnak a hevesi ügyben tegnapi napon adott válasza által én is sem kielégítve, sem megnyugtatva nem vagyok. Nem elégít ki ezen válasz, mert nem bizonyítja be, hogy az ország békéjére nézve, vagy az ország fennállására, vagy épen a trón biztosságára nézve oly veszélyes helyzetben lettünk volna, mely a minisztériumnak rendkívüli eljárását igazolta volna; nem nyugtat meg, mert egyáltalában nem ingatta meg azon meggyőződésemet, hogy a minisztériumnak e tárgyban követett eljárása, részint magában az alkotmányos elvbe, részint hazánk törvényeibe és a törvényes gyakorlatba ütközik. Azért, hogy ezen nézetemet, és annak alapjára fektetett indítványomat indokoljam, nem tartom szükségesnek Eger városának vagy Heves vármegyének végzéseit és határozatait taglalni. Lehetnek abban, többet mondok, vannak is olyanok, melyek saját meggyőződésem szerint is megtámadhatók, de a kormánynak ezen ügyben követett eljárása nem a szerint ítélendő meg, mennyire jártak el correcte azon hatóságok, hanem a szerint, hogy magának a kormánynak ténye mennyiben egyezik, vagy ellenkezik az alkotmánynyal és a törvénynyel. (Helyeslés.) Azt sem látom szükségesnek, hogy a t. belügyminisztert követvén, arra nézve mondjak itt véleményt, hogy a váczi levélnek, egyik vagy másik mondatában foglaltatnak a veszélyes elvek, foglaltatik-e felségsértés , vagy bármely más bűntény, mert ezek felett azt tartom, e házban vitatkozni, és ez által mintegy határozatot provokálni, helytelen, mert e felett ítélni a törvényes bírónak kell. Nem szükséges ez, mert bármikép álljon e dolog ez esetben vagy más hasonló esetben, azáltal még, hogy valaki netalán ily dolgokat mondott vagy itt volna, egyátalában nem áll elő az országban azon rendkívüli állapot, mely rendkívüli eszközök alkalmazását igényelné, nem áll elő akkor, midőn csendesség van az egész országban, midőn a polgárok nyugalma sehol sem zavartatik meg. (Ellenmondás a jobboldalon.) Az elégedetlenség, amennyiben létezik, sehol sem adja jelét annak, hogy az alkotmányos eszközöktől eltérve, tettlegességre vetemedni akarna, nem szükséges ez azért sem, mert ha szinte alapos volna is most vagy máskor egy ily vád, az még, mondom, ha alapos volna is, nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy mielőtt azon vád felett törvényes bíró ítélt, közigazgatási úton kimondja, hogy a vádlott bűnös és bűnrészeseknek nyilvánítja mindazokat, kik a törvény szerint még csak vádlott irányban bizalmat nyilvánítanak. (Helyeslés a baloldalon.) Én sohasem tagadtam és nem tagadom a kormány azon jogát, hogy törvényes formák között törvényes közegei által vád alá helyezhessen bárkit, de azt tartom, hogy maga az alkotmányosság alapelve megkívánja, hogy a Vádlott felett a törvényes bírák ítéljenek,és azon eljárás, midőn ezt be nem várva, a bűnös „közigazgatásilag“ mondatik ki, oly eljárás, mely a polgárok biztonságát megsemmisíti, a személyes szabadságot képzeletivé teszi, oly eljárás, melynek példáját az absolut kormányok körében kell keresnünk. (Helyeslés a baloldalon.) Ez történt pedig tisztelt ház, Eger városára vonatkozólag, mert a kormány vádat emelt, a bírói ítéletet azonban be nem várta, hanem a vádat alaposnak közigazgatásilag kimondotta, a vádlottat és azokat, kik iránta bizalmat szavaznak, bűnösöknek nyilvánítja. (Egy hang a jobb oldalról: Jól teszi.) Ezeknél fogva az eljárásnak ezen első része az alkotmányosságba ütközik, a második része pedig, mely Heves megyére vonatkozik, a magyar törvényeket és a törvényes gyakorlatot sérti meg. Nem tartom szükségesnek, hogy itten bizonyítgassam azt, hogy a vármegyéknek — a törvénytelennek tartott rendeletet végre nem hajtva — az ellen felírni joguk van; nem tartom szükségesnek, mert még eddig legalább e házban azt senki sem tagadta, sőt amennyire tudomásom terjed, mind az igen tisztelt jobboldalnak, mind magának a minisztériumnak egyes tagjai kisebb és nagyobb körben, sőt kevés kivétellel hírlapilag is a törvényhatóságok ezen jogát, habár oly megszorításokkal is, melyeket túlságosnak tartok — még a jövendőre is fenntartandónak véleményezték. Annyi pedig mindenesetre áll, hogy e törvényes gyakorlat még ma semmi után eltörölve nincs. Gyakorolták is e jogot a vármegyék mindig, nemcsak 1848 előtt, hanem mindaddig, míg rendszeres állapotban volt az ország, gyakorolták 1848-ban is, és gyakorolták 1861-ben ismét, és nem tudom, hogy azon megyék is, melyekben az igen. jobboldalnak, s magának a minisztériumnak tagjai adták az irányt, ezen jog gyakorlatát arra állapították volna, hogy collegiális kormány áll felettük, de mindnyájan arra állapították, hogy általában a megyének ahhoz joga van, gyakorolták e jogot, többet mondok, egész mostanig, 1867-ben is. Több példát tudunk, amelyekben oly törvényhatóságok, melyek nem tartoznak az elhíresztelt ellenzéki megyék közé, végre nem hajtották vagy épen félre tették, egy felírásban előadva indokaikat, a kormány oly rendeleteit — például az adóügyben — melyeket, tekintve az országgyűlés által adott indemnitit, hitem szerint a törvényesség szempontjából megtámadni alig lehet. Ily eset történt több vármegyében, történt Mármarosban , történt Békés megyében történt, ha jól emlékezem, Ungban, és sok megyében még. Tudom én azt, hogy régibb időkben is küldött a kormány biztosokat a vármegyék ellen, de eljárása akkor mi volt ? Én nem tudok rá esetet, midőn az alkotmány életben volt, hogy azért, mert egy vármegye egyszer felírt valamely tárgyban, királyi biztos küldetett volna ellene; a kormány megújította rendeletét, ha nem volt sikere, királyi resolutiót eszközölt ki, s csak ha ennek sem volt sikere, küldött kir. biztost az ily renitens megyére, hogy érvényt szerezzen rendeletének ; de még akkor is a királyi biztos soha arra felhatalmazva nem volt, hogy egy egész vármegyét büntessen, soha arra felhatalmazva nem volt, hogy a vármegyék gyűléseit felfüggeszsze (ellenmondás a jobb oldalon, élénk helyeslés a baloldalon); ellenkezőleg most Heves megye felírt Eger városára vonatkozólag kiadott alkotmányellenes rendelet ellen, anélkül, hogy végrehajtotta volna, felírt egyetlen egyszer, s a kormány nemcsak királyi biztost küldött ki rögtön, de a királyi biztost arra is felhatalmazta, hogy a bizottmányi ülése tartását betiltsa. (Helyeslés a baloldalon.) Én részemről, tisztelt ház, igazán fájdalommal mondom, mert nem hittem, hogy megértem, miszerint a kormánynak ezen eljárása által törvényeinket megsértve lássam. Azt mondotta tegnap a tisztelt belügyminiszter úr, hogy nekik (a minisztériumnak) Eger városa irányában lehetett volna a törvény teljes szigorával eljárni, ők azonban a szelídebb utat választották, amennyiben beérték a dorgálással és a rendelet megsemmisítésével. Fentebbiekben kimutattam, hogy a minisztériumnak ezen eljáráshoz joga nem volt; most még hozzáteszem azt, hogy ha joga lett volna, vagy joga lenne a törvények alapján ily szigorú eljáráshoz, akkor ezen szigorú eljárás az, melyet követnie kellett, ama szigorú eljárás, mely a vádlottat törvényes bírája elé helyezi, mert a kormánynak kötelessége a törvényt teljesíteni, a kegyelem a fejedelemnek joga. (Tetszés a baloldalon.) Azt is mondotta a t. belügyminiszter úr, hogy Eger városa már az által is megsértette a törvényt, s így a szigorú eljárást maga ellen felidézte, hogy csak rendes tanácscsal ellátott város lévén, hatáskörén túl politikai tárgygyal foglalkozott, s a felett határozott. Megengedem, hogy e tárgyat törvényeink szempontjából vitatni lehet , de igen csodálkozom, hogy a t. minisztérium, ha ezen eljárás törvénytelenségéről meg volt győződve, már csírájában nem fojtotta el a bajt, hogy azt a rendezett tanácsú városoknak el nem tiltotta akkor, midőn a legelső ilyen eset fordult elő, midőn irányában bizalmat szavaztak. (Tetszés a baloldalon.) Összevonva az eddigieket, kimutattam, hogy a minisztériumnak Eger városa irányában követett eljárása, ezen kérdéses tárgyban kiadott rendelet az alkotmányos elvvel ellenkezik, kimutattam, hogy a Heves vármegye irányában követett eljárás törvényeinkbe és a törvényes gyakorlatba ütközik; ennélfogva bátorkodom indítványozni, mondja ki a képviselőház , hogy miután kétségtelen alkotmányos elv az, hogy a bárki által , bárki ellen és bármi okon emelt vád alapját képező bűntény vagy vétség valóban elkövetése felett ítélni egyedül a törvényes bírónak lehet, s a bűntény vagy vétségnek ily módon tett megállapítása előtt azt kormányzati úton bebizonyítottnak állítani nem szabad, miután kétségtelen törvényes joga a törvényhatóságoknak, hogy a törvénytelennek tartott kormányrendeletet végre nem hajtva, az ellen felirjanak, Heves vármegye pedig az Eger városára vonatkozólag kiadott s a fentebbiek szerint alkotmányellenes rendelet irányában egyedül ezen jogával élt, a minisztériumnak Hevesvármegye ellen követett eljárását, mint törvénybe ütközőt, nem helyeselheti. Mely indítványomat a ház asztalára letevén, a t. ház figyelmébe ajánlom. (Élénk hosszas éljenzés a baloldalon.) Nyáry Pál szokott modorában, patheticus lassúsággal, fösvénykedve különben elég terjedelmes hangjával, erősödött a baloldali indítvány törvény- és czélszerűségét bizonyítgatni; a dilemmák fegyverét is használta, csakhogy ezúttal bemálának hátrányára. Minthogy e nagy fontosságú kérdés vitáját lehető terjedelmessége és hűségében akarjuk közönségünkkel megismertetni, minden beszédet, mely a dolog érdemére újabb adatokat tartalmaz, vagy másként annak magyarázatára, felvilágosítására szolgál, közölni fogunk, s ezek sorában adandjuk Nyáry Pál most mondott beszédét is gyorsjegyzés után. Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter , T. képviselőház! Mindenekelőtt megjegyzem, hogy miután Tisza Kálmán t. barátom indítványát csak most tette le a ház asztalára ezen indítvány nem képezi mai napirendünk tárgyát, hogy ennélfogva mindazon okok, melyeket Nyáry Pál t. barátom ezen indítvány támogatására felhozott, csak annyiban tartoznak ide, amennyiben ugyanazon okok ezen tárgyra is alkalmazhatók, mely mai tanácskozásunk tárgyát képezi. (Helyeslés a középen.) Én tehát t. barátom előadását így tekintem. Kimondottam tegnap, és meggyőződésem ma, és az fog maradni mindig, hogy fontosabb tárgy, mint az, mely előttünk fekszik, alig kerülhet a t. ház tárgyalása alá, nem azért, mert ez miniszteriális kérdés, hanem azért, mert ezen speciális kérdés, mely itt előttünk fekszik, alkalmat szolgáltat arra, hogy a ház, nézeteit mondja ki azon viszonyra nézve, mely a kormány felelősségének elve, és a megyei rendszer között létezik. És épen azért tehát, én ezen kérdést nem tekintem pártkérdésnek. Köztünk nem lehet senki, ki azt ne tartaná főérdeknek, hogy e viszonyokra nézve addig is, míg erről a törvény szabatosan határozni fog, felváágosítsuk egymást és tisztába jöjjünk. Nincs köztünk senki, a ki megyei intézményeinket, őseink egyik legbecsesebb hagyományainak ne tekintené, a ki azt ne akarná fenntartani a jövőre nézve is. (Zajos helyeslés a középen. Egy rész tán lelkesebben nyilatkozott ezen institutió mellett. A kormány, úgy hiszem, saját nézeteit bebizonyította azáltal, hogy első kötességének ismerte a megyéket helyreállítani. És az, mit a kormány a megyék nagy többségénél tapasztalt, nem adott semmi okot arra, hogy a nép, a kormány ebbeli nézeteit megváltoztassa. Fel akarjuk tehát tartani mindannyian a megyei intézményt; a különbség köztünk csak abban fekszik, vájjon ezen czélt akkor érjük-e el biztosabban, ha a megyéknek oly hatáskört követelünk, minőt Heves megye magának követel , vagy az által, ha ezen intézményünket összes alkotmányunkkal összhangzásba hozzuk.(Helyeslés a középen.) Az 1848-as törv.ez. világosan kimondja, hogy a megyei bizottmányok gyakorolni fogják mindazon hatóságot, mely törvény és alkotmány szerint a megyei közgyűléseket megilleti. Mily törvény és mily alkotmány szerint ? A 48-diki törvényhozás kétségkívül nem érthetett ez alatt más törvényt és más alkotmányt, mint melyet 48-ban megalakított. A törvény e világos szavai tehát a megyei bizottmányoknak csak azon jogokat biztosítják , melyek nemcsak a régi magyar alkotmánynyal, hanem melyek a 48-diki törvénynyel is megegyeznek. (Helyeslés a középen.) Hogy pedig tisztelt ház, ez azon felfogás, melyet nemcsak az akkori törvényhozók, hanem melyet a magyar nemzet minden kivétel nélkül elfogadott, ezt bizonyítom én abból, hogy ámbár kérdésen kívül senki önök közt nem fogja kétségbe vonni, hogy a megyei közgyűlések egyik legfontosabb jogai közé tartozott az utasításadási jog, és a megyének ezen joga inkább képezte alkotmányunk garantiáját, mint bármi más, (helyeslés a középen, és hogy daczára annak, hogy ezen jog egy betűvel sincs eltörölve a 48 ki törvényekben, mégis, mivel ezen jog az 1848-ki törvény III. czikkelyével össze nem fér, az az egész Magyarország által megszűntnek tekintetett. (Élénk helyeslés a középen.) Ha tehá arról van szó, váljon a megyei közgyűlésnek valamely joga és hatásköre olyan-e, mely az 1848-ki XVI. t. czikknek általam idézett szavai alatt értetik, nem elég bebizonyítani, hogy a megyék, vagy legalább egyes megyék ezen jogot 1848 előtt gyakorolták, hanem be kell bizonyítani, hogy ezen, a megye által követelt jog az 1848-ki törvényekkel összeütközésben nem áll, (helyeslés a középen,) hogy jelesen, hogy csak a jelen esetről beszéljünk : azon jog, melyet Hevesmegye magának követelt, nem áll ellentétben az 1848-diki V-dik törvényczikkel, mely a miniszteri felelősséget tárgyazza. (Helyeslés a középen.) Az egész kérdés itt fekszik, és azért méltóztassanak megbocsátani, ha ebbe mélyebben bocsátkozom. (Halljuk.!) Én elismerem, hogy ha egyedül a törvénynek betűjét veszszük fel, akkor nincs a megyei autonómiának oly tág értelme, mely a miniszteriális felelősséggel úgy, mint az 1848-diki törvények értelmezik, össze nem férne, mert miután az 1848-diki törvény a kormányt mulasztásaiért csak annyiban teszi felelőssé,amennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott eszközökkel elháríthatók valnak, világos, hogy ott, hol a kormánynak eszköz nincs kezében arra, hogy végrehajtsa rendeleteit, ott minden kétségen kívül felelősségre nem is vonathotik. (Helyesli a jobb oldalon, ellentmondás a baldalon.) Ha a dolgot csak a logica szempontjából veszszük fel, akkor Heves megye követelése az igy értelmezett 1848-iki felelőségi törvénynyel tökéletesen összefér, — s én megengedem még azt is, hogy az által, hogy a felelősség, habár csak ily értelemben is — törvényetekbe felvétetett, valóságos constitutionalis haladást tettünk, mert minden igazságos elvnek felállítása s kimondása a törvényben valóságos haladás, még azon esetben is, ha annak semmi tracticus következései nem volnának. De várjon, kérdem, a 48-iki törvényhozásnak az volt-e szándéka, midőn a felelősségi törvényt felállította, hogy e törvénynek gyakorlati következései ne legyenek ? Így amint a törvény áll, a kör, melyre a miniszternek felelőssége terjed, azon arányban válik szűkebbé és tágabbá, amelyben a megyék hatásköre szűkebbre vagy tágabbra szertetatik. És ha a megyéknek jogát úgy értelmezzük , mint azt Heves megye értelmezi, azaz úgy, mint az még 1847-ben a megyéknek A mai szent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma nov. 3-kán fog megjelenni.