Pesti Napló, 1868. január (19. évfolyam, 5307–5330. szám)
1868-01-22 / 5322. szám
17-5322. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencziek tere 1 Am loliU/int. A lap anyagi részé t 1U»*t*» lemények (eliífizetési pénz, kiadás körül» panaszok , hirdetmenyek) ; kiadó ItfA atalhoz intézi.emlék. •PESTI MPLC ■ ■ *—1— Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hasábos petitsor egyszeri hintésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Pest, jan. 21. 1858. Bármily egyszerű és igénytelen volt formai tekintetben a delegatiók megnyitása, lehetetlen, hogy a tény mély jelentősége át ne hassa a hazafi gondolkodását és érzését. Egyszerű és rövid a válasz, melylyel a fejedelem a magyar országgyűlés küldötteinek hódolatát fogadta, s ez által a forma szerinti trónbeszédektől merőben különbözik. Mindamellett a Felség szavai bő anyagot nyújtanak a gondolkozásra, s mind a bennök kifejezett eszméknél, mind a határozottan kijelölt iránynál fogva a pillanat magas jelentőségének színvonalán állanak. Alig csalódunk, ha felteszszük, hogy a királyi válaszban a magyar politikus és honfi figyelmét mindenekelőtt azon hely kelti fel, hol ő Felsége a közös érdekű kérdések megoldásához, melytől a fejedelem összes népes üdvét várja, a magyar delegátusok hazafiu törekvését veszi igénybe. Első alkalom ez, midőn a trónról határozottan halljuk kifejezni azt az eszmét, hogy a magyar hazafiság nemcsak Magyarország jólétének, hanem a velünk szövetkezett szabad népek üdvének is gazdag forrása. Nem régen volt, hogy az „összbirodalom“ barátai, kik tulajdonképen a két rész szabadságának ellenei voltak, még azt is tagadták, hogy a magyar hazafiság a pragmatica sanctio alapján létesült államszövetségnek lételét is megengedi: ma pedig a fejedelem felséges személye vallja és hirdeti, hogy a magyar hazafiús törekvésektől is várja a reá bízott népek jólétének kezességeit. Ragaszkodunk a királyi szóhoz, s hivatkozunk reá mindazokkal szemben, kik akár a „birodalmi egység, akár a közhelylyé degradált „állami függetlenség“ álcrája alatt ugyanazt a czélt óhajtják elérni: a biztos alapra fektetett szabadság megdöntését. Fő fontosságúnak tekintjük a királyi válasz azon tételét is,melylyel a magyar alkotmány megesküdt védője, a koronás fejedelem, azt, a meggyőződését fejezi ki, hogy Magyarország ősi alkotmánya az országgyűlési delegációk intézménye által csak újabb biztosítékot nyert. Örömmel és megelégedéssel látjuk, hogy a fejedelem mint magyar király szól a magyar törvényhozás küldötteihez, s nem érezvén többé szükségét akár a „birodalom“ Etelét, akár annak annyiszor ridegen hangsúlyozott „nagyhatalmi állását“ megbízottainkkal szemben különösen kiemelni, az új intézmény becsét csakis azon mértékkel méri, melyet minden magyar embernek legelőször is alkalmaznia kell, azzal t. i. hogy mennyiben biztosítja az Magyarország ősi alkotmányát? Jól tudjuk, hogy e szavak sem azokat, kik a delegátiókban Magyarország elszakadását a pragmatica sanctió alapította szövetségtől, sem pedig azokat, kik bennök a pragmatica sanctióban kikötött önállás megingatását vagy felforgatását akarják látni, egyszerre meggyőzni nem fogják; de annak tudata, hogy az új intézményt a magyar király is úgy tekinti, mint a magyar alkotmány biztosítékát, bennünk erős hitté emeli a meggyőződést, miszerint mindazon törekvések, melyek ez intézményből mást akarnak csinálni, mint a magyar alkotmány biztosítékát, a magyar királynál ép oly határozott ellenzésre fognak találni, mint a magyar nemzetnél. Bármit mondjanak német és magyar elleneink és ellenfeleink, annak bebizonyítása, hogy a magyar alkotmány a dynastiára bizott népek jólétének nem gátja, hanem forrása; annak bebizonyítása, hogy a magyar király csonkítatlanul teljesítheti királyi kötelességeit, anélkül, hogy az ausztriai császár hivatásában gátoltatnék; annak kieszközlése, hogy a király ez elvet meggyőződése gyanánt ország és világ előt fennen hirdeti és hirdetheti— ez a Deák-párt műve, ez a Deák-párt érdeme! Bécs, január 21. A kiegyezés műve a birodalom majdnem egyenlő hasonfelei közt két év óta foglalkoztatja az országgyűlést. E mű egész szervezete másfél év óta van tudva az ország előtt, s mégis most, midőn csu Szerda, január 22. 1808. pán végleges befejezéséről volt szó, több oldalról oly jelenségek mutatkoztak, melyek méltán feltűnhettek azok előtt, kik a delegátiók megválasztásában nem láttak egyebet, mint teljesen ismert előzmények ép úgy előre látott, valamint nélkülözhetlen következményét. A törvényhozók közt is többen találtattak, kik azt hitték, miszerint legméltóbb joggal hivatkozhatnak a következetességre, midőn egy oly törvény végrehajtásától vonják meg közreműködésüket,melynek megvitatásában folytonosan részt vettek, s jóllehet, azt ellenezték megalkotásánál, mindazáltal az ellenzés drastikus eszközével, a visszavonulással élni, nem tarták szükségesnek. Másrészről merőben tévesnek tartjuk azok felfogását, kik a delegátiónak a valóságnál is nagyobb fontosságot tulajdonítva, úgy vélekedtek és akként cselekedtek, mintha annak megválasztásánál az országgyűlés bizonyos tetőzetének megalkotásáról lett volna szó. Mi e nézetet is a helyzet teljesen hibás felfogásának tekintjük, mely midőn a helyes tájékozást gátolja, egyszersmind az alaptalan aggodalmakat még növeli és öregbíti. Mi a delegációt nem tekinthetjük egyébnek, mint az országgyűlés által igen fontos ügyek végzésére választott bizottságnak. Annak más országos bizottmányok feletti fontosságát egyedül onnan következtetni, hogy az országgyűlési bizottmányok munkálatai, mielőtt végrehajtatnak, rendesen az országgyűlés felülvizsgálata alá szoktak terjesztetni, a delegátiók pedig végérvényesen intézkednek, egyedül e miatt tulajdonítani a delegátióknak szerfeletti fontosságot, egyoldalú felfogásnak tartjuk. Vannak ugyanis az államtestületekben még más oly szervek, melyek igen fontos érdekekről és jogokról végérvényesen intézkednek. A főtörvényszékek közvetlen hivatása ugyanis a törvényeket alkalmazni , de azt mégis el kell ismernünk, miszerint a hatóság, melyet a főtörvényszékek végérvényesen gyakorolnak, szerfelett fontos, így még nagyobb fontossággal bír a miniszterek felett ítélő bíróságok, valamint az államtörvényszékek hatósága. Végül azt sem lehet tagadni, miszerint az elődolgozatokkal megbízott leggyakoribb országos bizottmányokon kívül léteztek eddig is oly országos bizottságok, melyek végérvényes dolgokat intéztek, s melyek munkálatai csak befejezésük után kerültek az országgyűlések elé. Mi a delegációkat igen fontosaknak tartjuk, nemcsak azért, mert végérvényesen működnek, hanem magáért a reájok bízott tárgy fontosságáért ; de másfelől úgy találjuk, miszerint a delegátiók hatásköre tetemesen van korlátozva úgy azon törvények által, melyek ama kört megszabják, valamint a viszonyok és dolgok természete által, melyek az írott korlátoknál még erősebbek és többet érnek. A delegatiók hatáskörében kétségen kívül a hadi budgetnek, vagy jobban mondva,a hadsereg évi költségeinek meghatározása annyira fontos, hogy minden egyéb teendőit csaknem absorbeálja. E kiadásokra nézve is mindkét delegatiónak összevágó érdeke: a lehető legnagyobb takarékosság. Ahol pedig az érdekek elágazhatnának, ott a birodalom nyugati és keleti részeinek érdekei, a mérséklet, a béke és takarékosság előnyére, ismét a legüdvösebben ellensúlyoznák egymást. S akiknek ez nem elég világos, és nem nyújt elég biztonságot, fontolják meg, miszerint az újonczmegajánlás, valamint az ország védrendszerének megállítása, a rendes törvényhozásnak van fenntartva, valamint a kölcsönkötés joga is. Márpedig, a mai világban még rendezettebb pénzügy mellett is, mint a minő a birodalomé, háborút csak kölcsönnel lehet folytatni. Nem akarjuk mi a delegációk fontosságát sem túlozni, sem csekélyre becsülni, s és ezért örömünk őszinte a felett, hogy az országgyűlés választása oly férfiakban összpontosult, kiknek eljárása iránt már előre megnyugtató bizalommal lehetünk, kiktől méltán megvárhatjuk, hogy a különben is annyira megterhelt országra a lehető legkisebb terheket fogják vállalni, hogy nemcsak köz-, de magánnyilatkozataikban, sőt egész maguk viseletében hazánk többségének véleményét, meggyőződését fogják képviselni, személyesíteni. E vélemény, e meggyőződés: a béke, a takarékosság, a békés, de Zágráb, január 19. A „nemzeti párt“ nevet bitorló cotteriának demonstratív kilépése országgyűlésünkből, képzelhetni — nemzetünk heves véralkatánál fogva — mily élénk viták tárgyát képezi. Azaz, talán helytelenül nevezzük vitáknak, ami tulajdonkép egyetértőleges kárhoztatás, mely csak a hevesség fokozataiban különbözik. Mindenekelőtt tény az, hogy a demonstráló mit sem demonstrált. A „nemzeti liberálisok“ szépen elfogadják vala az petroyt, ha a választás eredménye részükre kedvezően üt valaki, hisz e párt tagjai egész multjukkal és felvergődésükkel az octroyk elfogadásának hálakötelezettei, s ma sem óhajtanak egyebet, mint petroyt, habár ma már nem Bécsből, hanem Moszkvából csengik azt. Non animum, dominum mutarent. Hanem minthogy a széles választási alapon a nemzet minden rétege cserben hagyta őket, s feltetlen minoritást képezendnének az országgyűlésen, ami csakugyan eltűrhetlen keserűség egy húsz év óta uralkodó pártra nézve — inkább oda hagyják a tért. Mit ér el e tüntetéssel Szubbotics cotteriája? Egyelőre semmit. Előbb, míg az országgyűlésnek kétharmadára volt szükség, hogy határozatképes legyen, egyharmad kilépése elég volt az országgyűlést határozatképtelenné tenni. Ma azonban egyszerű többség határoz , s így a kilépésnek semmi gyakorlati hordereje még akkor sem fogna lenni, ha kétszer 14 tagja kilépne. Ami pedig a kilépésnek további horderejét illeti, más országokban bebizonyult tapasztalás, hogy egy pártnak teljes viszszavonulása a tettleges vagy törvényes térről, és passiv szemlélésbe esése csak azon ritka esetben eredményezhet sikert, hogy ha, mint önöknél Magyarországban történt, az illető párt mögött csakugyan az egész nemzet áll, mely a passiv ellentállás minden terheit és kárait elviselni kész , hanem oly párt, mely a nemzetnek csak csekély részénél bir támaszszal, s mely az ország képviseletének csak kis töredékét képezi: olyan párt a visszavonulás következtében lassanként minden tettleges befolyását elveszti s végtehetetlenségre jut. — A mi igenis természetes: mert mig ő tétlen és szenvedőleges, addig a történet nem alszik, a nemzet tovább él, más pártok cselekszenek és tért foglalnak, míg amaz kiszorul. Másrészt, kik azok a „liberális nemzeti“ nevezet gúnyjára parádézó ellenzékiek? Talán a horvát szabadság hősei ? Az alkotmány vértanúi? Korántsem. Vezérük jellemzése ráillik mindnyájukra. Vezérök Szubbotics János, dr. Juris, a Bach-kormány által kapott hivatalt, német nyelven hivataloskodása emelé őt főtörvényszéki ülnökségig, Schmerlingianismusa emelé a septemvirségig, s most egyszerre oly vakbuzgó „nemzeti liberális,“ hogy sem a horvát nemzeti nyelv uralkodása, sem Horvátország teljesen élvezett autonómiája neki nem elég. . . Mit nyújthat neki még a magyar király, mit az ausztriai császár? Ő jövőbeli politikát követ; neki költői sejtelmei vannak a leendő dolgokról; fiait már is Oroszországban nevelteti, mint hallani a stipendiumban. És a minő a vezér, olyanok hívei. Ezekkel egyezkedni akarni, ezeket érvekkel kapacitálni, jóakarattal megnyerni — hasztalan idővesztegetés volna. Sokkal jobb tehát, hogy kitértek az útból. Nélkülük hamarább fogunk valamire jutni. A magyar kölcsön és a franczia sajtó. I. A „Gazette Financiére,“ miután olvasóival politikai és gazdasági viszonyainkat alaposan megismertette, kiemeli a magyar kormány által tervezett vasutak rendkívül nagy jelentőségét, s figyelmezteti a francziákat azon előnyökre, melyeket a kiépítendő vasutak Francziaországnak s nyújtani fognak. „A magyar budget — így iz tovább e jelentékeny szaklap — képes megfelelni egy igen nagy kölcsön felvétele folytán keletkező kötelezettségeknek is. A kölcsön vett összeg — úgymond — nagy közmunkákra fordítva, szükségkép emelni fogja azon ország mezőgazdaságát, mely szűk években roppant segítségünkre lehet. Ezen első rendű tekintetek azon reményre jogosítanak bennünket, hogy a kérdéses kölcsönt méltán megérdemlett siker fogja koronázni.“ Végül még kiemeli a magyar kölcsön által nyújtott ritka biztosságot, a rövid idő múlva bekövetkezendő emelkedést jósol a magyar vasúti kölcsön kötvényeinek. A „L’ Echo Agricole,“ kiemelve a birodalom államéletében beállott szerencsés és szabadelvű fordulatot, így szól : „Magyarország nemzetgazdasági segédforrásai kimeríthetlenek , s az országgyűlés által amúlt októberben megszavazott 150 milliónyi kölcsön teljes sikerének nézhetni elébe, mely kölcsönnek czélja : a magyar vasúthálózat kifejlesztése és kiegészítése.“ A franczia szaklapok egyik legkitűnőbbike, a „Journal des chemins de fer,“ a magyar vasúti kölcsönt ismertetvén, következőleg is: „Magyarország azon helyzeténél fogva, hogy Európa központján terül el, régóta arra van hivatva, hogy országutul szolgáljon a nagykereskedelemnek, mely a gyárossal együtt egyedül képes a nyersanyagnak magasabb értéket szerezni. — Magyarország nagy mérvben ugyanaz Európának, ami a Loire Francziaországnak.“ Ezután az ország fő folyamait ismerteti, s azok szabályozásának szükségességét. „Miután az oly hoszszú harcz után önkormányzati függetlenségét az osztrák császárság túlkapásai ellen biztosítani sikerült, Magyarország első feladatául tűzte ki forgalmi eszközeit a miveit államokéval egyenlő színvonalra emelni.“ Miután a már létező fő vasúti vonalakat ismertetné, áttér azokra, melyek kiépítésére a kölcsön felvétele terveztetik : „Többször megkisértetett Erdély szívébe behatolni, Kassán keresztül a gallicziai piaczra eljutni, vagy Magyarországot Sziléziával és Morvával összekötni, de a mostoha körülmények e terveket mindannyiszor meghiusították Ma a politikai nehézségek eltűntek, de megmaradtak a földtani előnyök s a kereskedelmi követelmények. A 67-ei szűk év megmutatta, hogy Magyarország egész Európát képes eltartani. Két év óta nagy mennyiségű hússal lépett fel vásárainkon, pedig termesztőik a gyors és biztos közlekedés minden előnyeit nélkülözik, s kellő tőkék által intenzív gazdászat mellett, terményeiket megkétszerezhetnék.“ Itt hg Eszterházynak juhairól mondott adomáját beszéli el, s azután czikkét igy végezi: „A búza és állatokhoz járul még kitűnő fehérségű s nagy mennyiségű gyapjúval, végre a legkülönbözőbb fajú borokkal, s ha a földszinéről annak gyomrába hatolunk, a Kárpátokban, és az erdélyi hegyekben gazdag kőszén-, vas- és rézbányákat találunk. A „Moniteur des interêts matériels“ Magyarország eddigelé aligha ismeretes roppant segédforrásait és a tervezett kölcsönnek egész Európára nézve productív rendeltetését fejtegetvén a franczia publicumnak az aláírásbani részvételt ajánlja. A „Constitutionell“ hasonló értelemben nyilatkozván, kiemeli, hogy a kölcsönzei aláírásoknak nagyobb része már Magyarországban fog fedeztetni. A párisi ,,L’industrie" a magyar vasúti kölcsön feltételeit ismertetvén, azt a következő meleg szavakkal ajánlja : „Valahányszor idegen kölcsönről szóllottunk, mint p. o. az utolsó orosz kölcsönkor, mindannyiszor bizonyos tartózkodással és elővigyázattal tettük azt. De most egész meggyőződésből ajánlhatjuk a franczia tőkéknek kínálkozó ezen új elhelyezési csatornát. Szerencsésnek éreznék magunkat, ha ezen, nekünk oly rokonszenves nemzetnek nemzetgazdászati téren tett első nagyszerűbb lépésében segítségére lehetnénk, mert ismerve a magyar nemzet hagyományos lojalitását, szabadelvűségétés kimeríthetlen anyagi kincseit, nem kétkedhetünk benne, hogy kötelezettségeinek lelkiismeretesen megfelelendő A „Le mémorial diplomatique“ hosszú czikksorozatban ismerteti Magyarország terménygazdagságát, s azután a vasúti kölcsönt, mint felette sokdat, már csak azért is ajánlja, mert a tervezett építkezésekből egész Európára nagy előny háruland. A „L’illustration" is kedvezőleg említi a magyar vasúti kölcsönt. A „Le moniteur des tirages financiers“ a kölcsönről írt hosszú czikkét így végzi: „Elvégre oly kölcsönnel állunk szemben, melynek minden dénárja reproductív czélokra fog fordíttatni, s őszintén elmondhatjuk olvasóinknak, hogy e kölcsönt, mely a legbiztosb garantiák mellett 7 százlélét jövedelmez, semmi veszély sem fenyegeti. A lekötött zálog biztos, a magyar kormány jótállása teljesen kielégítő, s a nyeremény busás. A Banque millárdjára alig jöhet szebb alkalom tétlenségéből kibontakozni’.“ A „Journal du crédit public“ Magyarország viszonyait ismertetvén, mindazon tényezőket feltalálja , melyek a munka szabad kifejlődését emelik, s annak nyereményét biztosítják. A Bécs és Pest között oly hosszan folytatott harcz után, szabadelvű alapokon megkötött békéből Magyarország közeli felvirágzását jósolja. A még e hó folytán kibocsátandó magyar vasúti kölcsönt a legelővigyázóbb és legérzékenyebb tőkéknek is bátran ajánlja. A „L'époque“ emlékezteti olvasóit, mily határozottan ellenezte a legközelebb kötött orosz kölcsönt. Amennyire rászalta azt úgy politikai, mint pénzügyi tekintetekből, annyira ajánlja a magyar kölcsönt. Mert míg amaz fegyverkezésre s talán már a tavasszal kitörendő, s Francziaország érdekei ellen viselendő háborúra fordíttatott, ezzel az ország anyagi érdekeinek emelése, s a kereskedelem fejlesztése czéloztatik. A „Le Pays“ egy külön czikkben ismerteti Magyarország kereskedelmi jövőjét. Idézi Ferencic la Roquette kereskedelmi miniszternek a Corps legislatifban mondott, Magyarországra vonatkozó szavait: „Az általános szükség közepette van egy ország, hol a legnagyobb bőség uralkodik, s ez Magyarország, mely legnagyobb részben pótolni fogja azon gabonaszükségletet, mely Francziaországban, Angliában és több tartományokban oly ijesztő mérvben nyilvánul.“ Nagy elismeréssel szól minisztereink szabadelvű irányáról, s különösen kiemeli Lónyay érdemeit a földhitelintézet oly kedvezőtlen viszonyok közti megalapításánál, s annak tapintatos és biztos vezérleténél! Hasonlólag kedvezően nyilatkozik a kölcsönről a L’International,s szerinte Ausztria jövendőjére Magyarország döntő befolyást fog gyakorolni. A félhivatalos „La France“ Magyarország politikai és anyagi körülményeiből a legjobb következtetést von a kölcsön sikerére. Sokáig folytathatnék még ez érdekes sorozatot. Azonban nem akarjuk olvasóink türelmét fárasztani, csak annyit jegyzünk meg röviden, higy nincs egyetlen franczia lap, mely a magyar kölcsönt figyelmére ne méltatta volna; nincs egy is, mely hazánk hiteléről, anyagi jövőjéről elismeréssel ne szólott volna. Fogadjuk e nyilatkozatokat is egyik kedvező előjeléül azon új korszaknak, mely a nagy alkotmányos regeneratíó által az anyagi téren is inauguráltatott. Pest, január 21. Megyebizottmányi tisztelt tagtársam, Ivánka Imre, a „Hazánk“ múlt vasárnapi számában éles bírálat alá vette azon nyilatkozatomat, melyet a „Pesti Napló“ f. hó 18-ai számában a pestmegyei viszonyokra vonatkozólag tett. Tisztelt tagtársam azzal gyanúsít, mintha fel-' szóllalásomra magánérdek, vagy személyemnek háttérbe szoríttatása leitt volna. Ez ellen tiltakoznom kell. Amaz ügy által, melyben felszólaltam, egyéni érdekem legkevésbé sincs érintve; ami pedig háttérbe szor ittatásomat illeti, azon szerény térről, melyet igénylek, magamat hátraszoríttatva legkevésbé sem érzem. Felszóllalásom oka volt, mert a politikai téren a politikai pártok vezetésében sem a valódi, sem - miként tisztelt bírálóm mondja - a quasi diétátólságnak (én egynémelyek pressiójáról szólottam) szükségét nem látom. Meggyőződésem szerint okszerű és tapintatos vezetésnek sem szigorú, sem szelidebb dictátorságra szüksége nincsen. De ám legyen, tartsa valamelyik párt oly szigorú viszonyt vezetője, vagy vezetői és többi tagjai között helyesnek, ezzel az ellenfél véleménynyilvánítása iránti illő türelemnek és kíméletnek szüksége még megcáfolva nincsen. Márpedig ép ez az, mit közelebbről a pest megyei gyűléseken nem kis mértékben nélkülöztünk. Bírálatában azt állítja továbbá tisztelt tagtársam, miszerint ama famosus feliratban az ő pártja által óhajtott változtatások azért nem történtek meg, mert köztudomás szerint az ellenfélnek czélja nem az volt, hanem a felszólalás alkalom akart lenni Pest megye szellemének, s ezen szellem képviselőjének sikeres megrohanására. Igaz,hogy a közelebbi időben a pest megyei baloldal az alkotmányos mérsékelt párttól eredt minden indítványt bizonyos megfoghatlan gyanakodással fogadott, s bővebb megfontolás nélkül, szeszélyes ellenszenvvel utasított vissza. Azonban ilyesmire a jelenleg fennforgó ügyben sem volt legkisebb ok. A mérsékelt alkotmányos párt vagy jobboldal némely tagjainak írásban vagy épen táviratilag történt figyelmeztetése miként döbbentheti meg a baloldalt ? Hiszen maga a tisztelt bíráló mondja, miszerint Pest megye nem az országgyűlés többségének, hanem a baloldalnak nézetét osztja, s ez szerinte nem Pest megye többségének , hanem egyetemes szellemének nyilvánulása. A gyűlésen folyt tanácskozások egész folyama továbbá kétségtelenné teszi, miszerint a mérsékelt alkotmányos párt czélja nem a baloldal megrohanása, hanem a hírneves felirat némely, a megye tekintélyéhez sem illő bombastius kifejezéseinek módosítása volt. Ha e részben a baloldal a mérsékelt alkotmányos párt nézeteit valamennyire osztja, miért nem tett a maga részéről külön indítványt ? Miért áldozta fel ezen, nem csek egy szersmind határozott és folytonos haladás az állam és társadalom minden ágazatában. . 7.