Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-01 / 5529. szám
1 225-5529. Csütörtök, october 1. 1868. Szerkesztési iroda: Kiadóhivatal. l'ns utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ 19. évi folyam. Előfizetési feltételek: Hirdetmények díja : Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre ..... 11 frt. Évnegyedre. . . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, september 10. 1868. A „Pesti Napid“ kiadó hivatala. Pest, sept. 30.1868. Az anyat.i emelkedést , melyet nem csekély részben politikai vívmányainknak köszönhetünk, alig jelzi valami felötlőbben, mint az a tény, hogy kiválólag szellemi termények is nagy társulatok alakulására adnak ösztönt. Az Athenaeum, mely ma nyílt meg, az irodalom érdekeinek akar kizárólag szolgálni, s az egyesült érd hatalmával remél oly sikert tüntetni fel, mint magános vállalkozóknak, kik vagy kevesebb eszközökkel rendelkezhetnek, vagy tán a magyar közönség hajlamának kevesebb zálogát bírják, alig lehetne előidézni. Az Athenaeumment nyomdai részvénytársulat sajátjává tevén Emich Gusztáv tág helyiségeit és egész üzletét, egy betűöntődével szaporitá, s egy lithographiai intézet felállításával tetézi be összhangzatos irányú vállalatainak sorát. Politikai közegeink nevezetes és szépirodalmi lapjaink egy részét, vagy mint kiadó kezeli, vagy mint tulajdonos, megszerző. Számos költői és tudományos mű kiadása szállott Emichtől az Athenaeumra, a tulajdonjog átruházásával. Örök tulajdonként lettek megszerezve a halhatatlan Petőfinek soha el nem veszendő művei, s alkalma lesz az Athenaeumnak legolvasottabb romanikusunk kedvelt regényeivel hazánk közönségének uj meg új élvezetet szerzeni. Midőn az „Athenaeum“ keletkezéséről fölszárnyalt az első hir, voltak, kik alig tudták megfogni, hogy oly értékek, melyek tisztán csak szellemiek, hogyan számíttathattak be a kamatozó, a dús osztalékot biztosító tárgyak közé. Az író eszméi, melyeket nyomtatás által állandósított, a költő lelkesedése, mely delejes hatásával magával ragadja a népet, és a történelemben gyakran szövi azon fonalakat, melyek nemzedékeken át jellemzik a nép aspiratióit; a tudós vizsgálódása, mely előkészít oly felfedezéseket, mik az ipart új és nagy hódításokra vezetik: ezen lényeges tényezők első tekintetre nem látszanak oly értékeknek, minek az anyagiak, melyeknek becsét oly sokan tudják kiszámítni. Ebből magyarázható azon aggály, mintha az „Athenaeum“ mint vállalat , bármily örvendetes jelenség, az osztalékot tekintve, nem versenyezhet a tisztán csak anyagi vállalatokkal. Mi, kik nem egyedül, s nem is főleg azon értékek után sóvárgunk, melyeket a mammon nyújt, legkevésbé sem ütköznénk meg azon, ha az „Athenaeum“ megalapításából több érdemet mint osztalékot szereznénk. Azonban minden előjel arra mutat, hogy a közbirodalom környezi új intézményünket, s máris felavatta azon kivételes vállalatok közé, melyektől sokat vár, s tán többet is, mint amit a kezdet nehézségei közt teljesíteni lehet. Rajtunk ne múljék, hogy távol ne maradjunk a közvárakozástól. K. A „Pesti Napló“ tarczája. October 1-jén. „Bánk bán.« Teljes szöveggel először vasárnap, sept. 27-én. Katona József tragoediája nemcsak magyar történeti darab, hanem egy darab magyar történet is. Néhány évvel Napóleon bukása mán, midőn nemcsak Magyarország, hanem egész Európa halottias álmot aludt, elzsibbadva világot rázó, szellemfelforgató és újító munkálkodásától , 1819-ben született „Bánk bán,és ama meddő, lelkesülés nélküli korszak a nagy iránt eltompult érzékével elvetette, mint bírálaton is alól levőt. Csak az ébredező közélet árja kapta fel ismét, és diadalútját folytatva hazaszerte, 48-ban érkezett ennek magaslatára. Aztán ismét nem láttuk 1857-ig. Azóta is pedig, ha színpadunkon megjelenhetett, nemcsak gyéren, hanem csonkítva is kellett megjelennie. 48 óta most hallottuk először ismét úgy beszélni a nagy tragoediát, ahogy neki beszélni az istenek adták , s valamint 48-ban , úgy ma is jelzője „Bánk bán“ annak, hogy a szabadság élet adó, üdítő áramlata Lengedez a Kárpátoktól Adriáig. Akik felfogtuk ezt, ünnepe , kettős ünnepet ülni mentünk a nemzeti színházba, s ünnepi hangulatban hagytuk el a házat, örömmel érezve, hogy a hangulatot az előadás nem zavarta. Vannak criticusok, kik a színházba lépve, s minden színésztől azt várják, amit a lángrészől láttak egy szerencsés pillanatban; vannak, kik nem az élvezetesnek élvezésére, hanem azért mennek a színházba, hogy öngyötrelemmel szagláljanak minden hiba, minden viezásság után, hadd parádézhassanak aztán felfedezéseikkel és éleslátásukkal. Mi nem érezünk hivatást ez, inkább hálás, mint hasznos szerepre. Nem szeretünk minden gyöngét hajánál fogva előrántani, hogy árnyékba vethessük a jót is; beérjük annak megjelölésével, aminek visszahatást kell szülni, annak megjelölésével, amin segíteni lehet, amiről hiszszük, hogy a színész, ha öntudatára jön, segíteni is fog. Amennyire csak lehet, szeretünk szemet hunyni, , nem annyira a hibákon, mint inkább a gyöngeségeken, ha csak egészben élvezhetőt nyújtanak nekünk. Azon illuzióban pedig épen nem élünk, hogy ismét lássuk azt, mit a lángész nyújtott egykoron, mert az hatalmas egyéniségének bélyegét üti minden alkotására, melyet ismételni senki sem fog ; végre a lángésznek örülni lehet, de azt kötelni nem lehet; beérjük azzal, ha tehetsé!?A művészek szorgalmas munkájával találkozunk. Bánki utolsó előadásában pedig találkoztunk ezzel, s ha bevalljuk, hogy nemcsak képzelni tudunk, hanem várunk is jobb előadást ugyanezen erőkkel, nem fogjuk elmulasztani annak kifejtését, hogy miért várhatjuk e jobb előadást csakrá. később méltányosan. Az egész előadás rövid jellemzése ez: meglátszott minden egyes mozzanaton, hogy az előadók lelkiismeretes odaadással és a művész önérzetes pietásával fogtak a nagy műhöz; de nem csekély mértékben érzett ki az előadásból a magyar színészet speciális modorossága is, ama modorosság, mely kétszeresen visszatetsző, ha régebben nem láttunk magyar drámai előadást, vagy ha épenséggel külföldi előadásokról jövünk, ama modorosság, mely színészeinknél egy arányban növekszik épen pietásukkal az előadandó mű iránt: a hamis pathosznak bizonyos éneklő hanghordozása. Valóban, egészen ment ettől csak Jókainé volt. Gertrudis királynéj a minden izében ,nagy asszony volt; hangjában a természetes fenség, a csináltnak, az affectáltnak minden árnya nélkül, arcza egy fejedelmi arcz; látása az emberi szív aristocraticus és royalisticus princípiumát érintette; minden mozdulata illustrálta Petur bán daczának büszkeségét, nyakasságának keménységét, hogy mivel asszonynak engedelmeskedni nem tud, még egy ilyen asszonynak sem engedelmeskedik. Valóban, ha Petur e fennsőbbséget nem érezte, érezte azt minden egyes néző, úgy állott előttünk Jókainé, mint egy rendithetlen alak a magyar színészvilág dicső korszakának romba dőlt világából, legnagyobb mértékben nyilvánult az említett modorosság Paulay játékában; ki kell ezt mondanunk, bár nem akarunk levonni semmit sem Endre királyának érdeméből; a részletek szorgalmas kidolgozását helyes felfogás és arányos játék vitte; érzés és tűz sem hiányzott, bár a hanghordozás ferdesége a természetlenség homályos fátyolát borította ezekre. A többiek nem épen játékuk érdeme szerint,hanem az említett modorosság szerint egész register fokozatot képeztek Jókainé és Paulay közt. Mindjárt megemlítjük, hogy a főszereplők e tekintetben is előnyösen váltak ki. Lendvaiért eleintén okunk volt remegni, de a második felvonás vége felé mindinkább belejött szerepébe, s láttuk, hogy meg tud birkózni nehézségeivel. Az első felvonásban, a másodiknak eldő jeleneteiben nagyon is nyalott volt,ha nem is az egyéniségnek,de mindenesetre a kornak érdességét szerettük volna jobban kiemelve látni; a benső indulat fokozását a hangnak csupán phisicai fokozásával jelezte, végre a természetes fensőség helyett valami lenéző kicsinylést és kicsinyes iróniát mutatott; ha mindehhez hozzáveszszük, hogy 10 évvel fiatalabb volt kelleténél, látjuk, hogy mindez roszul illik a férfiasan büszke, méltóságos olygarchához és ahhoz, hogy egyszerű fenségével kell imponálnia a királynénak is. De mindezen egy jelenet fordított. Ama hatalmas és igaz magyar zamata jelenet, midőn az összeesküdtek közt Bánk meghajtja a zendülő Peturt individualitásának erejével és ama mondásával, hogy ő a király személye, maga Endre parancsol itt. Itt Lendvai a helyzet magasságának színvonalára emelkedett, s az előbb említett gyengeségek azután is már csak elvétve fordultak elő; az előbbi jelenetekre csak az életkornak hiánya emlékeztetett, s itt-ott valami modern salontaság az érdesség helyett , egy-egy túlvitt felkiáltás , a jelmez czieromázottsága a nagy gyilkolási jelenetben ; másrészt örömmel constatáljuk, hogy Lendvai nem font gyöngyöket halálra, amin örülhet a régész, de aligha , néző, így nem is támaszthatunk játéka ellen nyomósabb kifogást, ha csak nem a végjelenetben; a csekélyebb erő csak akkor lesz hiba, ha olyanra használtatok, amire ki nem elégítő; a fő pedig az , hogy mindenki számot vessen erejével; másnál tán nem volt hiba, ha a megsemmisülés jeleneteinél mindjárt eleintén olyan hathatós registereket bűz, mint tette most L e ndvai, de hiba volt nála, mivel nem álltak rendelkezésére hathatósabbak. Pedig a megsemmisülés fokozatossága a végjelenetben Barkalatos conditiója egy jó „Bánk bánnak,“ ez ad nyomós súlyt a király végszavainak,ez koronázza meg a művet, mint tragoediát, ez tesz eleget az aestthetika minden tanának a költői igazság szolgáltatásáról, szemben a költő ama merészségével, melyet csak a lángész koczkáztathatott, hogy egy tragoediát irt, melynek hőse életben marad. Egészben örömmel láttuk, hogy ismét van „Bánk bánunk,“ mert Lendvai vissza tudja adni e komplicált jellemet, anélkül,hogy az uralkodó szenvedélylyel elnyomná a többi mozzanatot, s amiben hiányos volt, mind nem olyan, hogy ne tudna segíteni rajta. Feltűnő az, hogy ama jelenetekben, melyekben az indulatok és erkölcsi rugók leghathatósabban uralkodnak, mindig jobb volt, mint a kevésbé mozgalmasakban ; oka az, hogy e jelenetekben Lendvai játékát nagyon is csinálja, mesterkéltté és ha kendertermelésünk ügyéhez. Régóta elismert dolog,hogy földmivelésünknek fontosságát képezzi a kendertermelés. Az apathiai kender rég magára vonta már a külföld figyelmét , és hogy es iparág, daczára annak, miszerint az alvidéki kender kitűnő tulajdonságainál lógva keresett tárgya a kereskedelemnek, mégis annak termelése, az erre oly kiválóan alkalmas gazdag lapályokon, mind ez ideig nem birt oly terjedelemre vergődni, minőre hivatott volna — hogy ekként az ország egyik nevezetes pénzforrását képezze s nagyszerű kivitel tárgya legyen, — az okot csakis abban kell keresnünk, hogy az eddigelé egyedül ismert és szokásos módjához a kenderkikészitésnek az áztatáshoz sok helyütt hiányzik a tó- vagy folyóviz — s hozzá a nagybani kezeléshez megkivántató kézszükséglet gyér népességi viszonyainknál fogva, mely ép a kendertermelés vidékein áll aránylag az ország más részeihez kedvezőtlenebben, — elő nem teremthető. E viszonyok ismerete s az érdekek ujjmutatása érlelte meg a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszterben a gondoskodást a tekintetben: nem volna-e lehetséges, a technika jelen magas haladottsága közepett, a kendert a hosszadalmas, sok kezet igénylő áztatási eljárás mellőzésével — minek főtényezője a víz is — vízben szűkölködő országunkban a legtöbb esetben hiányzik gépek segélyével készíteni kina ekként, e gyártmányt a világkereskedelem keresett tárgyává tenni. A párisi múltévi világkiállításra kormányilag kiküdöttek egyike már ez irányban vett utasítást. A jelentésből élénk örömmel értesült a miniszter arról, hogy — több rendbeli eredménytelen kísérlet után — Leoni és Coblenz uraknak sikerült 1860-ban Vauquenlieuben, Compiegne mellett, egy oly gyárat szerelni fel, melyben a nyers kender, úgy mint a földből kinyevetett, csakhogy természetesen száraz állapotban, minden áztatás nélkül, gépek által töretik , — s hogy e gyárban négyszeres gépezet mellett 200 ember működik — s keletkezése második évében már 10,000 mázsa kendert gyártott fel. E gyári kezelés előnye először az, hogy, mig áztatási rendszerünk mellett a töretlen kendernek csak 12—15°o-ja megnyerhető fonóanyagul, — a gyári kezeléssel 23 száztél fonóanyag nyeretik meg. Továbbá , tett kísérletek alapján kiderült, hogy a vauquenlicui gyártmány egy harmaddal erősebb a közönséges módon nyert kendernél — s ez okból kilogrammja 10—12 frankkal drágábban adatik is el. Ezen eljárás ellen azonban azon nyomatékos ellenvetés merült fel, hogy a gyári kezelés a kender növény rostjaiban létező mézgát ki nem vehetvén, mint ezt az áztatás eszközli, — a gyári után nyert kenderanyag kötélverésre felette alkalmas ugyan nagyobb erejénél fogva, de fonásra, a mézgarészek miatt, nem. Különnemű kísérletek tétettek a gyártmány mézgátlanítására, hogy ekként az a fonásra is teljesen alkalmassá tétessék. E fontos kérdés Lefebvre belga gépész által látszik megoldottnak lenni, amennyiben nevezett a kender mézgátlanítását chemiai után eszközli, — s hozzá, az eddig inkább csak a len kikészítésére szerkezett gépeket — a kender idomítására is alkalmazta. Értesülvén ez újabb jelenségről a közgazdászati miniszter, nem késett, ép úgy mint előbb a vauquenlieui gyárt megnézetni, azonnal Belgiumba küldeni szakértő biztosát. Knnek jelentéséből a haladásnak félre nem ismerhető mozzanatairól nyervén tudomást, ez év augusztus havában újabb tanulmány tárgyává téteté Lefebure rendszerét, sőt megbízottjait arra is felhatalmazá, hogy Lefebvre-rel alkudozásba lépvén, őt egy Pesten teendő nagyobbszerű kísérlet foganatosítására megnyerni igyekezzenek, hogy ekként a magyar gazda közönségnek alkalma legyen saját szemeivel győződhetni meg, a kendernek géppeli idomitása lehetőségéről s a nagyobb mérvű kisérlet egyúttal kedvező alkalmat szolgáltasson arra nézve, hogy megítélhető legyen: mennyiben előnyösebb — költség tekintetében — Lefebure rendszere, szokásos áztatási eljárásunkhoz képest ? Lefebure ennek folytán késznek nyilatkozott, átkelési költségei kártalanításának kikötése mellett, minden készülékeivel egyetemben Pestre jönni, s itt október 15-én és ezt követő napokban, a köztelek helyiségeiben egy nagyobbszerű kísérletet hajtani végre. Egyelőre csak ennyit kívántam figyelmeztetésül a termelő közönség irányában e tárgyról közleni A kisérlet sikerétől fog függni a további teendők sora, melyek közt első helyen áll: Lefebvre találmánya szabad használatának az ország részére leendő megvásárlása. Kell, hogy komoly figyelmet keltsön a kitűzött kisérlet — mindenkinél, ki közgazdászai ügyeink irányába érdekkel viseltetik, s óhajtja azt, mint óhajtania kell, hogy eddigi 20,000 mázsányi kenderkivitelünk , mely a 10,000 mázsányi behozatal által felére reducáltatik, mielőbb százezer mázsára emelkedjék, mi tekintve azt, miszerint az alvidék a kendertermelésre oly kiválóan alkalmas, a Lefebure rendszere, vagy ha az még némi hiánynyal bírna — annak tökéletesbítése útján, lehet csak elérhető. A kísérlet, mint említem, október 15-ére van kitűzve, de ha akár szállítási nehézségek, akár egyéb okból Lefebure az i napra elkészülni képes nem lenne, a távolvidéki érdeklettek iránti figyelemből, az elhalasztást közleni fogom e lapokkal — reményivé, közleményemnek a tárgy sürgősségénél fogva haladék nélküli közöltetését. Pesten, 1868. sept. 28-án. Kenessey Kálmán: Országgyűlési tudósítások. A képviselőház sept. 30-kan tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző: Mihályi Péter. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök az irományokat jelenti be, s ezek közt első helyen Fiume városnak sürgönyileg kifejezett örömét az elhatározott közvetlen bekeblezés felett. B. Eötvös József közoktatási miniszter benyújtja a folyó évi államháztartásról szóló, s kb. szentesítéssel ellátott törvényczikket . A ház élénk örömkifejezéssel fogadta a szentesítés helyét, Gödöllőt. A szentesített törvényczikk egész szövegében felolvastatott és kihirdettetett, s hasonló czélból átküldetni határoztatott a főrendi házhoz. Wenckheim Béla: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy az 1868-ai államköltség megszavazása és a legfelsőbb szentesítéssel ellátott ezen törvénynek épen e perczben történt kihirdetése után előre nem látott körülményeknél fogva bátor vagyok a t. házat egy utólagos póthitel megszavazására felkérni. Ezen lépésre a t. ház tagjai által úgyis tudva levő rablások és rabló csapatok botrányos merényletet indítottak, melyek az ország némely megyéiben és vidékén a közbiztonságot, a személy és vagyonbátorságot veszélyeztetik, és melyeket meggátolni és a rablásoknak elejét venni az illető hatóságoknak mindeddig nem sikerült, és amely abnormis és botrányos viszonyok megszüntetését csak a legszigorúbb rendszabályok s rendkívüli eszközök alkalmazása által tartom lehetségesnek. Ily értelemben értekeztem az illető hatóságokkal, javaslatba hozván egy kir. biztos kiküldését, ki katonai és rendőri hatalommal felruháztatván, működését több megyére s vidékre kiterjeszsze, meg lévén győződve, hogy ennek egységes és concentricus intézkedése által sikerülhet egyedül a megingatott közbiztonságot helyreállítani. Az illető hatóságok a rendőribb közbiztonsági ügyeket saját kerületükön hatóságilag kezelvén, ezen ajánlatomat optima üde elutasítván, bona fide képesítetteknek tartották magukat, a közbátorságot megyéjükben, elengendő katonai és pénzerő nélkül fentartani, és a közbiztonságot helyreállítani. Sikerült is ez az alföld némely vidékén, hol kedvező körülmények szerencsés találkozása mellett az ott garázdálkodó rablócsapatok annyira megsemmisittettek, hogy ott rablások, kisebb tolvajlási esetek kivételével, elő nem fordulnak. Azonban Somogy vármegyében, és az azt környező vidékeken, daczára minden jóakaratnak és az ottani megyei közegek erélyes intézkedésének , épen azon vidéknek erdős és berkes voltánál, és a népnek demoralisatiójánál fogva, minden kísérletek meghiúsultak, hogy a rablások ott már csaknem napirenden vannak és a szomszéd megyékre is elharapództak, úgy hogy Somogy vármegye részéről az utolsó közgyűlés alkalmával megkerestettem a végett, hogy teljhatalmú intézkedés által igyekezzem a bajon segíteni. Ekkér Somogy és a szomszéd megyékben a közbiztonság helyreállítását kormányilag kezembe vevén, és félszeg intézkedéseknek és fél rendszabályoknak barátja egyátalában nem lévén, rendkívüli eszközöknek felhasználását szükségesnek tartottam, s e tekintetben a czél elérésére a szükséges pénzeszközökről kellett gondoskodnom. Miután azonban az 1868-ik évi költségelőirányzatban e tekintetben nem gondoskodtam , bátor vagyok a t. házat felkérni, hogy a több vármegyében megingatott közbátorság helyreállítására szükséges és előre nem látott pénzmennyiséget, — csupán e czélra fordítandó költségekre — egy utólagos 100.000 forintig terjedő póthitelt megszavazni méltóztassék. Egyúttal megragadván az alkalmat a t. képr. háznak kijelenteni, hogy a közbátorság _____________________________ ——————— fentartása czéljából ezen vidékeken és megyékben némely rendkívüli eszközöknek életbe léptetését szükségesnek tartottam. Ennél fogva ezen utólagos póthitel megszavazását kérem. (Fölkikiáltás: Elfogadjuk!) Zsedényi az előterjesztett költségtervezetet megvizsgálás végett a pénzügyi bizottsághoz kívánja utasítani. Bénis L. a szóval előadott kívánalmat írásban kívánja benyújtani, s ez tétessék át a pénzügyi bizottsághoz. Deák Ferencz: T. ház! A mai Közlöny hivatalos részében megjelent egy rendelet, mely épen ezen közbiztonság föntartására szükséges szabályokat tartalmazza, melyek kétségen kívül azon megyékben, ahol a közbiztonság föl van dúlva, hasznosak, sőt valóban szükségesek is. Minden félreértés elkerülése végett azonban egy megjegyzést teszek. Az 5 ik szakaszban az van, hogy : „A megelőző szakasz alapján hozandó rendőri szabályok pontos és rögtöni foganatosításának biztosítása czéljából kir. biztos urat egyúttal felhatalmazom arra, hogy az áthágókra büntetést szabhasson, és azt rövid rendőri útón végre is hajthassa.“ Én meg vagyok győződve, hogy a belügyminiszter úr ezt mindig „a törvény korlátai közt“ értette, mind a kiszabandó büntetésekre, mind azok végrehajtására nézve; de én igen jónak tartanám, hogy még az is meg lenne említve, hogy „a megyei közegek közbejöttével“ (Helyeslés.) Úgy hiszem, hogy így értette a miniszter úr, de mivel az már itt köztünk is nem találtatott egész világosnak, arra szólítom fel a miniszter urat, hogy minden félreértés elkerülése végett, minthogy már a rendelet ki van adva, pótrendelet által világosítaná fel a megyéket, hogy azt így értette, nehogy az gondolják, hogy valami drákói hatalommal van a kir. biztos felruházva, s hogy a törvények fel vannak függesztve. A törvények felfüggesztésének csak ostromállapotban van helye, itt pedig csak kir. biztos küldetik ki, mert ostromállapot néhány rabló banda végett nevetséges volna. Mivel tehát úgy vagyok meggyőződve, hogy a miniszter úr maga is így értette, a közönség és az illető megyék megnyugtatásául czélszerűnek vélném, ha a miniszter úr ezt pótló utasításban kijelentené. Ghyczy Kálmán: Én e rendszabályokat általában részemről is igen szükségeseknek tartom, és miután csak most vagyok értesülve azokról, mik a „Közlöny“-ben foglaltatnak, azok folytán, miket Pest belváros érdemes képviselője előterjesztett, azon véleményemet vagyok bátor kijelenteni, hogy nézetem szerint a kit biztosnak bírói hatalmat tulajdonítani nem lehetne, hanem azt hiszem, a correct eljárás az volna, ha minden oly esetekben, melyekben vétkes hanyagságot vagy rendeletei elleni ellenszegülést tapasztal a biztos, az illetőket megfenyítés végett az illető törvényhatóságnak adja át, és ezáltal rendes bírósági úton eszközöltesse a megfenyítést. Én részemről így óhajtanám a felvilágosítást a törvényhatóságokhoz intéztetni. Wenkheim Béla belügyminiszter. Minden félreértés elkerülése végett, tehát ily értelemben mind az illető törvényhatóságoknak, mind az illető kir. biztosnak, pótutasítást fog a minisztérium adni, (átalános helyeslés!) hanem a megbeszélés akként történt, mert bizonyos rendőri szabályokat kellett neki adnom. Ezeknek áthágói a rendes közegeknek lesznek átadandók, és ezek által megfenyítendők, amit minden félreértések elkerülése végett, mind a kir. biztossal, mind a hatóságokkal tudatni fogok. A kívánt költségpótlék javaslata véleményezés és megvizsgálás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Felvétetvén a napirend, a ház először is a népnevelési törvényjavaslat átvizsgálására alakuni határozott huszonötös bizottság megválasztását óhajta eszközölni, s e czélból a szavazati jegyek be is adattak. Az eredmény a holnapi ülésben fog kihirdettetni. A napirend második pontját a szőlődézsmáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása képezi. Kacskovich Ignácz pótczikket indítványoz a 3-ik §-hoz, de ezen indítvány az előadó megjegyzése folytán a 21-ik §. tárgyalására uta