Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-18 / 5454. szám
240 5464. Szerkesztési iroda : r •; ■«•szH nI. szám. II. emelet. i; I) Szellemi részit illeti minden is remény a szerkesztőséghez intézendő. Vérmetítetlen terelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. kiadóhivatal: Ferencaiek tere 7. s*l.íinioUyAjit. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Vasánap, october 18. 1868 19. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . Évnegyedre . . . . 11 frt. . . . 6 frt 50 kr. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 1 új kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 25 új kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, September 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 17,1868. Megyék és parliamenti rendszer. H. Alkotmányos fejedelem nem hibázhat, mert nem jól,közvetlenül, hanem felelős miniszterei által kormánoz. Tehát, ha a kormányzatban hibák, visszaélések vagy mulasztások történnének, az illető miniszter, vagy az összes minisztérium felelőssége egész súlyával vonatik a nemzet areopagja elé. Nincs nagyobb feladat, mint a fejedelem és nemzet bizalmából kormányra lépő miniszteré, s nincs súlyosabb annál a felelősségnél, mint a fentebbi alkotmányos két factor legszentebb bizalmát kezelő felelős kormányé. Mindentől független, csak egytől nem, a törvénytől. Ennek őre és végrehajtója, tekintet nélkül pártok v érdeketekre, melyek akár felemlítőleg akár csalogatólag jelentkeznének. És mint ilyen, megszoríttathatnék-e józanul ama felügyelet gyakorlatában, mely őt az ország közügyeire nézve törvényen Allépénál fogva megilleti ? S lehetne-e józanul a miniszteri felelősség következményeit realizálni akkor, ha a szabadság egyik elmaradhatlan kelléke gyanánt, pengetett decentralisatio oly irány- és mértékben foganatosíttatnék, mint az, alközépi publicistáink által kívántatik ? Mindez lehetetlenné válnék, mivel az állam igazgatásával törvény és alkotmány értelmében megbízott legfelsőbb orgánum kezeit békéban tartanák a megyék és városok, mint municipiumok alakjában működő alattas közegek, a törvény és alkotmány megóvásának plausibilis czíme alatt űzött folytonos alkalmatlankodásaik és resistentiásokkal. A megyék részére szabad kör és szabad mozgás követeltetik, mert szabad mozgás nélkül nincs alkotmányos élet , hanem a kormány, mely az ország, a nemzet jogai, politikai s egyéni szabadsága, közvagyon, rend, jólét, erkölcs és minden törvény integritásáért felelős, ne bírjon annyi szabadsággal, hogy ezen integritás érdekében szükséges intézkedéseit, mint kell, föltétlenül s az alattas közegek beleegyezése nélkül végrehajthassa. Ez képtelenség , és azok, kik ily fogalommal bírnak alkotmány- és szabadságról, nem fontolják meg a lehetetlenséget, mely a leggeniálisabb s alakulása alkalmával legnépszerűbb kormánynak is útjában áll, s épen annak a közszabadságnak lesznek ellenségeivé, melynek nevében szónokolnak. Jól ismerem a theoriát,melyet a decentralisták vallanak. Alapja ennek a történelem lapjairól tanulmányozott visszaélések és zsarnokságok, melyeket hajdan egyes miniszterek, Bükinghadok, Polignacok, Bourmontok, és ezekhez hasonlók elkövettek, kik utódok nélkül, különösen a túlzott irányú franczia központosítás classikus földén újabb időben sem maradtak , de akár a régi angol és franczia királyok, akár ujabbi időből Lajos Fülöp vagy III. Napóleon alatti korszakokat tekintsük, nagy különbséget találunk az ott fennállott vagy máig uralkodó és azon viszonyok között, melyek a magyar központi felelős kormány s a vidéki törvényhatóságok politikai működésében léteznek. A mi megyéink hajdan, egyenként és külön-külön , évnegyedenként összeült kis országgyűlések voltak s büszkék valánk ország-világ előtt, hogy a törvény és alkotmány ezen ős védhelyei bástyatüzeléssel utasíthattak vissz, s minden megtámadást amelyi a bécsi központi hatalom részéről nemzeti létünk vagy törvényeink ellen intéztetett. Nem is lehetett máskép, s csakis igy volt jól azon heterogén viszonyoknál fogva, melyek a nemzet és akkori kormányai közt léteztek. Mindenki tudta s ismerte akkor az ausztriai kormány irányát, mely Magyarország önállásának s független nemzeti államjogainak tervezetszerü absorptiójában állott. Az akkori bécsi kormányok hagyományos hűséggel működtek az absolut irányú bírodami központosítás létrehozásán, mely az ország önállását elnyeléssel fenyegette. Centralisatió lett volna ez is, de amelyet nemzetünknek életérdekű kötelességében állott történelmi tétele egész erkölcsi erejévé visszautasíti. De akkor az országgyűlések, felelős kormány hiányában, a negatívk és óvások erkölcsi hatályán kívül semmi tényleges hatalommal nem bírtak a kormány által elkövetett önkények és sérelmek megtorlására. S az országgyűlések ily helyzetében nagyon is helyén volt, hogy az országgyűlés csatározásait, a törvénytelen rendeletek végrehajtása elé vetett renitentiáTMv,TM ^6Jzk küszöbeinél 52 védbástya folytassa. Azonban az 1848-iki törvények folytán, — valljuk meg elfogulatlanul s legyünk igazságosak, — a magyar nemzet e meddő és méltóságát sértő küzdelem, a fáradságtól megszabadult. Nem a megyék többé, de a nép választja követeit, s így maga a nép és nem a megyék által képviselt nemesség van jelen országgyűlésünkön, mely a nép fennségének és akaratának, kell, hogy szent és sérthetlen kifejezése legyen. Parliam mti szervezete folytán önmagából jelöli ki a fejedelm bizalma és kinevezése alá minisztereit; évenkint együtt ül és hatalma nem ábránd ^Ct*° több^’ hanem tényleges, valódi hatalom, mely képes és erős megtorolni minden sérelmet, mit a felelős kormány törvényeken és alkotmányon elkövetne. Ő lett a nemzet areopagja és nem a megyék többé, melyek hajdani resisentiájának ezentúl nincs értelme, de sőt minden ellentállás, mit a megyék a kormány rendeletei ellenében megkísértenének, magát a közszabadságot s azt a népfennséget sértené, mely a nép és nem a megyék által választotta a feleletre vonás jogait, épen a nép nevében gyakorló parlamentben nyilatkozik. De ha a 48-diki alkotmányból fejlődő új viszonyok így állanak, ha a kormány a nemzet többségét képviseli, s minden tettéért, vagy mulasztásáért felelős, ha az országgyűlés évenként összeül s népképviseleti hatalmánál fogva minden önkényt megzabolázhat és büntethet, szükségese a megyéket ama közpolitikai állás és hatóságban továbbra is fenntartani, melyben ősrégi, feudális és aristocratikus szerkezetükkel a 48-ki korszakig léteztek? “M““®“» h°gy abban a szerkezetben többé meg nem maradhatnak, de azt is kimondom nyíltan, hogy oly eovszem holyhatságot ki sem akarom az okát törpiteni, vagy zsugorítani, hogy 81 Ilyen annál'mi“1»£ belekbelt községek ügyeit ellenőrizni és felülvizsgálni. Szereztessenek democratikus alapokon, hol a nép úgy személyeiben, mint érdekeiben teljesen és igazságosan képviselve tegyen, s ne legyenek többé uralgó családok színpadai, hanem műhelyei oly talentumok és akaratoknak, melyek képzettek és tiszták, tekintet nélkül születés szegénység vagy gazdagságra. Legyenek továbbá a társadalmi és politikai közvélemény kifejtői, tehát bírjanak joggal továbbra is hozzászólni társadalmi és politikai tárgyakhoz, melyek koronként felmerülnek. Ebből szükségkép következik ama jog is, hogy közdolgokra vonatkozó nézeteiket a kormánynyal feliratilag közölve, azok tekintetbe vételét kívánhassák, hogy a kormány rendeleteit a szelem teljes szabadságával discutiálhassák, s amennyiben azok foganatosításának rövid halasztásából a közrendet, köz- és magánjogokat veszély nem fenyegetné, azok módosítása vagy felfüggesztése iránt véleményeiket a kormányhoz terjeszthessék; úgy azonban, hogy a további véleményezés joga a második rendelet vételénél azonnal megszűnjék. Legyen végre a megyének teljes belügyi autonómiája, mely keretébe foglalja a cselekvésnek és intézkedésnek mindazon tárgyakra vonatkozó szabadságát, melyek hozzá, mint a községek és magát,csak ügyeit s érdekeit elintéző közigazgatási hatósághoz tartoznak. Mert az országos központosítás érdeke egyáltalában nem szükségli azt, hogy a megyéket belügyi szabad cselekvésükben s autonómiájukban megszorítsa, s hogy azt az életerőt, mely úgy a megyei, mint városi municipiumokban a közhaza sorsa s közügyei iránti részvét által mozgattatik, megbénítsa. Nem is kételkedem, hogy a megyék be fogják látni szükségét annak, hogy eddigi közjogi állásuk a parlamenti rendszer által alkotott új viszonyokhoz idomítassék. Legalább az ezen rendszer alatt lefolyt másfél év tapasztalata jogosít azt hinni, hogy a megyék máris alkalmazkodnak az idők és újabb viszonyok követelményeihez. Intézkedéseikben nincs meg többé a régi politikai viszonyok nehéz súlya által igazolt renitentia, s ha mutatkozik is néha csattanós szavakkal s régi divatu óvással kísért féltékenység, a lég kibocsátását eszközlő szellentyű működése ez, a nélkül, hogy az általam is helyeselt s fentartatni óhajtott felirati jog határán túl, parliamenti folcipo kormányrendszerrel össze nem férhető ellentállásba törne ki. Az élet, a legújabb tapasztalat igazolja tehát, hogy a megyék fennállhatnak , mert hiszen az óvatosság és mérséklet, mely az újabb viszonyok helyes felfogásának tanújele, győz meg mindnyájunkat arról, hogy saját belügyi hatáskörében mozgó autonóm megyei parlamenti rendszer nem összeférhetlenek. BEÖTHY ZSIGMOND: csak a közlekedési eszközök emelkedésére vár. Áll ez a zsidóvári kőbányákról, és a zsil-völgyi kőszénről is. Mind a kettő magára a vasukra nézve is haszna vehető. A gazdasági egyesület „emlékirata az olcsó vasutakról“ a vidéki vonaloknál a napi forgalmat csak 7000 mázsára teszi. E szám már a fentebbiekben is meg van közelítvé, és ha hozzáveszszük azt, hogy a vonal Orsovánál a Dunára támaszkodik, nem kell kétkednünk, hogy tetemesen túl lesz szárnyalva; anélkül, hogy illuziókban ringatnék magunkat aziránt, hogy a temesvár-baziási vasutat, úgy a gőzhajózást egyelőre megfoszthatnák attól, amit eddig szállított (miután a temesvár-baziási vonal az államvaspályára támaszkodik, és a gőzhajózásnak mindig meg kell, hogy maradjon a maga hatásköre), mégis bizton számíthatunk ezek eddigi üzleteinek egy részére, és kilátásainkat nagyon növeli az a körülmény, hogy a Dunagőzhajózás nem csak télen, hanem magas nyáron is épen Orsova és Baziás közt meg van akadályoztatva, úgy, hogy az illetők gyakran átrakodásra is szorulnak, így el van zárva a baziási vonaltól, a minek az orsova-temesvári nyitva áll. De megmaradva az olcsó vasutak 7000 mázsányi forgalma mellett, mindazon időre míg az olcsó (vidéki) vonalt nem alakítják át a dunafejedelemségi kapcsolatok elsőrendűvé, nézzük a jövedelmi eredményt. Csak 7000 mázsát véve, mázsáját mértföldenként csak 1 krnyi díjjal (a tiszai pálya is 2 krt. szed) az üzleti költséget pedig vonatmértföldenként 9 frtra számítva (a skót pályánál 5,26, a Peebtes pályán 784 frt, a déli pályán ugyancsak körülbelül 9 frt) e szerint kerülne az üzleti költség pálya mértföldenként egy 7, aiau foi-tornba, a bruttó jövedelem pedig volna 25500 frt és adna minden, mértföld 12,360 forint évi jövedelmet. Ez 6‘14 perczentnyi jövedelme 20,0000 frtnak. Vonalunk mértfölde pedig kerülne 186,000 frtba. Szabadjon végre még magára a vonalra vonatkozólag némelyeket kiemelnünk. ASBÓTH JÁNOS: Vasúthálózatunkhoz. (A temesvár-lugov-o’sovai vonal.) IV. Áttérve azon forgalmi és közgazdászati viszonyok ismertetésére, melyek a temesmenti vonal bázisit képeznék, előre bocsájtjuk, hogy a Kassa megyét illető adatokat a lugosi vasúti bizottság összeállításai szeint közöljük. A személyforgalmat a (jelenleg államúti) vonalon tekintve Buzán és Mehádia fürdőit is a bizottság ez idő szerint csak 25000-nyie becsüli, de tudjuk, hogy a személy izgalom aránytalanul emelkedik a kötekedési eszközök emelkedésével. A teherforgalom már jelenleg is előnyösebbek mutatkozik és főszámaiban a követkeő: Kivitel: búza 296,250 mázsa , rozs 17140 m., repere is zab 36000, bab 5334, kukoricza 8500, szesz 10000, pálinka 150000, bor 500, gyümölcs és gyümölcsfélék 8000, te és szalona 2000, gyapjú 3000, rongy 2000, bor 3000, liszt (lugosi őrlő tár, 1. gőzmalom és kismalmok) 150,000 nadrági vasgyárakból 50000, fajfaneműek 50000, mész- és mészkövek 8000 m., 150000 mázsányi bevitelei évenként 1,082,724 mázsa. A ruszkabámai vasgyár, a ferdinandhegi, ruszkiczai lunkány és istvánhegyi fiókhelyekkel évenként kivisz 127,000 mázsát, és hoz élelmiszerekben, és iparkészitmlyekben 23,000 mázsát. Megjegyezzük itt, így e gyárak, épugy, mint a nadrgiak ez idő szerint csak tengdnek, nem bírván a versnyt a vasúttal biró délirányákkal, melyek az álla vaspályatársaság birtokban vannak. Forgalmuk telkedése tehát Országos csatornák. is. Tapasztaltuk 1863-ban, hogy az Alföld termékeny földje daczára, az ínségnek ki van téve. Ezen sajnos körülmény a kormány figyelmét magára vonván, hivatalos felvételeket rendelt el, amelyek nyomán bebizonyult az, hogy az aszály csakis az állandó vízhiánynak tulajdonítható. Mindaddig, míg a tiszaszabályozás oly nagy mérvben nem foganatosíttatott, míg 200 átmetszés és védgát által nem szabályoztatok, az áradás idejéből nagy mennyiségű víz maradt hátra a Tisza vidékén. A mocsárak nádkészlettel gazdagon ellátták a lakosokat annyira, hogy nemcsak házaik feddésére, kertelésre használhatták azt föl, hanem fűtésre is, sőt kemény télen takarmány helyett. De most az alföld ezer négyszög mftnyi térü léténél, egy millióm lakosságával sok mifdnyi távolságban folyó vízzel nem bírván, száraz rideg pusztává vált, a termelő föld s a mező minden tápláléktól megfosztva, csak is az eső rendes járásától függvén, csak ritkán adja vissza a kebelébe hintett magvat. A völgyek, lapályok kiszáradozva, nem látják többé el ajvidéket náddal, szalma s trágyakészlet természetes czéloktól elvonatnak, mert tüzelésre s fűtésre fordíttatik az eddigi nádanyagokat helyettesítvén. A lábas jószágnak helyről helyre kell tébolyogni, hogy kútra akadjon, a marhatenyésztést már csak hírből ismerik, a juhtenyésztés évről évre kisebb számra apad, nem csoda tehát, midőn az 186314 évben az alföldnek ismét eredeti kára hivatalos felvételek szerint termesztményekben 126 milliómra s lábos jószágban 6 millomra rúgott. A kormány közegei, melyek a körülmények megvizsgálására ki lettek küldve, egyértelműleg oda nyilatkoztak felterjesztéseikben, hogy az alföld üdvét csakis a csatornázásban találhatja, miért is a gyomai csatorna minél hamarábbi építésének megkezdését ajánlották. Kérelmezte azt már ezelőtt ő felségénél számos alföldi küldöttség, minek folytán az ar a szükségelt tervek felsőbb rendeletre még 1865-ben el is készíttettek. Sőt folyamatban is voltak már a tárgyalások az említett csatorna építése végett külföldi bankházakkal mint p. o. a berlini bankház Riebes fréres, amely 90 éves subventió alapján ajánlkozott ez építésre, ugyanakkor Meises Salamon nagy kereskedő s vállalkozó az akkori udvari kanczellár Majáth György ő excellenciájához fordult, vele közölvén, hogy egy pénzügyi tervezetet dolgozott ki, s ez oly rendszert foglal magában, mely még eddig az országban foganatban nem volt, a kincstárt nem terheli, mert a csatorna jövedelmével fizettetik meg s az eddig szokásban volt, a kincstárt terhelő és szegényítő subventiós rendszert nélkülözhetővé teszi. M. S. hajlandónak nyilatkozott ezen tervezetét írásban is . Excellenciájának beadni, hogy ha ebbeli ajánlata, mint saját szellemi tulajdona megőriztetik, ő nagyméltósága azt megígérvén, M. S. ajánlatát benyújtó, amire a kanczellár ezt részletesen megvizsgálva a subventió alapján immár folyamatban vett tárgyalásokat annak következtében megszüntette,Riche et frére ajánlatát visszautasítván. Nem tagadható, hogy M. S. ajánlata egyszerű közlése által már érdemet szerzett magának a kincstár iránt — az által gátolván meg, hogy a kormány egy új 90 éves subventionális terheltetéstől megmentetett — s ha a kormány M. S. ajánlata értelmében a lökgyomai csatorna építését azonnal nem foganatosította, csak abban kell annak okát keresni, hogy az utolsó években eredményezett politikai átalakítások küszöbén álltunk, minél fogva M. S. ajánlata az ígért titok pecsétje alatt dr. Sennyei kezébe jött, a hol közös pecsét alá téve, a királyi biztos kezébe adatott, ahol egész folyó évi márczius hóig status quóban maradt. Még ugyanakkor esetlegesen M. S. egy fontos pénzügyi dolgában egy ismert orságos értelmiséggel értekezletbe jővén, ez alkalommal a most érintett egyéniség M. S. ebbeli ajánlatáról, illetőleg tervezete előnyöseégérő átlagos tudomást von az elég fontosnak találta arra hogy M. S. meghívását a pénzügyministerhez előidézte. — M. S. ezen meghívásnak engedve, egész terjedelmében adta elő pénzügyi tervezetét, melyet is a pénzügyminister azonnal felkarolt, azon megjegyzéssel, hogy azt a közlekedési ministerrel is közölje annál inkább, mivelhogy a vasúti csatorna az országos kölcsön foganatosítása következtében, nem sokára foganatba fog vétetni, a közlekedési miniszter távol lévén M. S. Hollán Ernő államtitkár ő magának tette a megkívánt közlést, aki oda nyilatkozott, hogy ebbeli írásbeli beadványával várjon, míg arra nézve fölszólitást fog kapni. Ezen írásbeli fölszóllitás is bekövetkezett f. é. május 29-én, s juliushó 4-én hogy a netalán még pótlólagos nyilatkozat ugyan e hó 6-ig a közlekedési ministeriumhoz be legyen nyújtva, —■ M. S. mindennek eleget tett, de még más kétrendbeli vállalkozó is nyújtott be ajánlatot ugyanezen csatornára, az egyike azonban a vállalkozóknak végajánlata benyújtására hosszabbítást kért a nélkül, hogy erről M. S. hivatalból értesítve lett volna. Ezen hosszabbítási idő alatt M. S. tervezete mások által is megismertetett, s eképen három éven át jól megőrzött szellemi tulajdona elidegeníttetett. De miután elvégre M. S. azon felszólításnak is eleget tett, miszerint 200.000 ftnyi biztosítékot letéteményezzen, a tárgyalások megkezdettek. Az e czélból kiküldött vegyes bizottmányban a kereskedelmi, és pénzügyi ministérium is képviselve voltak. Itt végre kiderült hogy M. S. ajánlata s tervezete,mind költség összegére, mind a 3 évvel ezelőtt felterjesztett pénzügyi módozatra nézve a kincstárnak a legnagyobb előnyöket nyújtja minek következtében a bizottmány egyhangúlag végleges ajánlatát elfogadta s Meisels szerződéskötésre ajánlotta július 16 án tartatott zárt ülésben,amelyben a pénzügyi, közlekedési miniszerek is személyesen részt vettek, mely alkalommal a jelen volt M. Salamonnak azon elégtétele volt, hogy tervezetének czélszerüsége elismertetett és a vele való szerződéskötés elhatároztatott s jul. 17. az alá is íratott Mai számonkhoz félivelléklet van eaafolva* Bécsi dolgok. A „Gazeta Narodowa“ egy varsói levelet közöl, mely azt beszéli, hogy az orosz czár Varsóban létekor Thum-Taxis herczegnek, ki őt a magyar-osztrák fejedelem nevében üdvözölte, a többek közt azt mondá : „Örülök, hogy Ausztria végre megszűnt a lengyelekben biani, s hogy Ferencz József nem utazott Gácsországba, mert ily politikai tüntetést meg nem tűrhetnek.“ Thurn Taxis erre megkérdezte a czárt, hogy vajjon ezt megmondhatja e kormányának, mire azt nyerte válaszul, hogy a „amint tetszik.“ Ez elég categorikus beszéd, de legyen szabad nekünk is categorice kimondani róla véleményünket : mi legkevésbé sem örülnénk azon, ha „Ausztria“ megszűnt volna a lengyelekben bízni, s bár igen örülünk, ha szerencsések vagyunk a csalhatatlan czár tetszését megnyerni.