Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)
1868-11-11 / 5474. szám
Pest, nov. 10.1808. (t. i.) A baloldal legújabb fellépésében fölülmúlta önmagát. Sok mindenre hittük képesnek azon pártot, mely másfél év óta indokolatlan akadályozás és könnyelmű agitatio által vélte egy kormányra tö-rekvő oppositio hivatását betölthetni, — de hogy ennyire el birjon feledkezni az alkotmányosság alapelveiről, hogy ennyivel lábbal bírja taposni a parliamentarismus minden traditióit, azt sohasem képzeltük. A baloldal most elmondhatja magáról, hogy hírénél oroszabb volt. A tények szolgálnak különben eljárásának legtalálóbb jellemzésére. A közös minisztérium az osztrák delegátió és a bécsi országgyűléssel szemben a „Reichsministerium“ czimet használván, a magyar delegátióban f. é. januárban Ghyczy és Kerkápolyi részéről interpelláltatok, s ez interpellátiója nem csak a Deákpárti Kerkápolyit, hanem megnyugtatta Ghyczyt és társait is , kik nyiltan és hosszabb, érett megfontolás után jelenték ki aggodalmaiknak megszűntét. Azóta nem történt semmi, ami az aggodalmakra okot adhatot volna, — legalább a baloldal nem emli semmi ilyest, — és mi történik ? Küszöbön áll a delegátiók tanácskozása az 1869-iki közösügyi költségek felett,s küszöbön állnak a napok, melyekben az osztrák magyar monarchia kül- és hadügyeiről Pesten határozzanak a két országgyűlés küldöttei. Európa szemei néhány nap múlva ide fordulnak, hogy Magyarország fővárosából értesüljenek a monarchia külpolitikájáról —eclarans jeléül annak, hogy a dualistikus államforma vágyból valósággá, eszméből testté és vérré vált, hogy a monarchia nemzetközi viszonyainak intézésében Magyarország Ausztriával egyenjogú befolyást gyakorol. És az osztrák bureaukratikus centrálisálló matadorjai, a Schmerlingek, Skenék és Rauscherek lemondanak a delegátióba kapott mandátumokról — félremagyarázhatlan jeléül annak, hogy nem remélnek többé legcsekélyebb sikert sem törekvérseiknek, hogy visszavonulnak Magyaroszág jogainak diadala elől, mely elől, meghajolni botor makacsságuk nem engedé. A nemzet színről színre fogja látni Magyarország állami önállásának nyilatkozváát, a delegátiók pesti ülésezése egy nemzeti ünneppé volt várandó, mely viszszavonhatlanul megpecsételte a 67-diki diadalt. De épen ez volt ellenére a baloldalnak. Hazafiai lelke nem engedhető, hogy ez ünnepély zavartalanul folyhasson le. Erről tennie kellett az ellenzéknek, ha hír akar maradni traditióihoz. És tett is, megvárta azon időpontot, midőn már egy perez sincs veszteni való, a midőn minden napnyi késedelem azon dilemmát hozza közelebb, hogy vagy a közös budget lelkiismeretes megvizsgálá-sára nem lesz idő, vagy alkotmányosan megszavazott költségvetés nem jöhet létre, és akkor egy oly indítványnyal áll elő, amelynek indokolatlanságát maga bizonyitítá be leghangosabban, akkor midőn aggodalmait megszűnteknek nyilvánitá. S vájjon nem világlik-e ki ebből, hogy " a baloldalnak csak ürügy kellett, semmi más? Amíg azon kérdés, vájjon a delegátiók Pesten vagy Bécsben tanácskozzanak-e ? — nem volt eldöntve, a baloldal hallgatott, hogy ha azok Bécsbe hivatnának össze, ezt használhassa ürügyül kilépésére. A kormány megfoszta őt ez ürügytől. Folyamodott tehát egy kevésbbé plauzibilis okhoz, s fellépett oly aggodalmakkal, melyeket félév előtt maga defavoyált --fellépett, nem megvetendő bátorsággal derivála a törvényből oly dolgokat, melyek benne nincsenek. És midőn oly higgadt és körültekintő férfiak, mint Ghyczy és Tisza oly inditványnyal lépnek fel, melyre az eseményekben okot, a törvényben jogczimet nem találhatnak, — de mely ha elfogadtatnék,csak újabb világot hozna hazánk , va, — és fellépnek vele azon biztos tudat-ban, hogy indítványuk el fog utasíttatni, a mit lássunk-e fellépésben ? politikai vakságot, vagy egy előre kiszámított kort... Harmadik alternatíva itt nem képzelhető. Mert ha az indítvány tevői jó akarattal eredményt, és nem a többségnek puszta zavart, maguknak pedig olcsó népszerűséget akartak volna elérni, s fel kellett volna lépniök indítványukkal előbb, midőn az még egyébre is vezethetett volna, mint az alkotmányos élet erőszakos megszakítására. Mert ha a delegatióban, csak e bizottmány korlátolt hatásköre sugallta Ghyczy úrnak s társainak a megnyugvást, fel kellett volna lépniök aggodalmaikkal rögtön Bécsből viszszatértek után. Nem tették. Megvárták az időt, melyben bizonyos fensátiót fog tenni indítványuk. S ugyanezért nem mondtak le mandátumaikról egyszerűen, mint tette a bécsi centralisták vert serege. A baloldalnál nem a dolog lényege, hanem a hatás volt a vezéreszme — ezért kellett oly praeludiummal előztetniök meg kilépéseket, mely a képviselőháznak oly szűkre kimért idejéből ismét két napot rabolt el. Ezt elérte a baloldal. Elérte azt is, hogy a szélsőbal nem vádolhatja többé, mint addig, avval, hogy meghajlott a törvény előtt; elérte, hogy a választásokban hivatkozhatni fog arra, hogy nemcsak a kormány, hanem a törvény ellen is mert opponálni. Ez a haszna meglesz a baloldalnak. Mindenesetre akad nem egy hangos torok, mely dicsőiteni fogja azon nagy férfiakat, kik, midőn szavazáskor elhagyják a termet, s felmondják képviselői kötelességük egy részének teljesítését, s a Riegerek és Palaczkyak példáját oly meglepően tudják utánozni. Mert ez valódi cseh formája az alkotmányos életnek. Szavazáskor elhagyni a termet, s duzzogva félrevonulni. — Ghyczy és Tisza urakat társaikkal illeti a dicsőség, hogy Magyarországban elsők hirdetik ez uj alkotmányos theóriát! És mik lesznek ez eljárás eredményei ? A baloldal tán szerez vele magának pár kortest, s tán sikerül a szélsőbalt maga iránt kegyesebben hangolni. A Deák-párt levonhat magának belőle egy hasznos tanúságot. Levonhatja belőle magának azon leczkét, hogy másszor legyen fukarabb méltányosságával. Mert ha a többség nem tette volna azt, mit csakis puszta méltányosságból tett , hogy t. i. a baloldal tagjaiból is választott küldötteket a delegátióba, most nem volna e vistás jeleneteknek tanúja. A közönség pedig, mely elfogulatlanul olvassa a tegnapelőtti ülés vitáit, a Deákpárt szellemi s államférfim fennsőbbségének félreismerhetően nyilatkozásán kívül, észre fogja venni, hogy a baloldal minden parlamentáris bölcseséget kortesfogásokba helyez. Elvárjuk e fogás hatását. Elvárjuk, teljesített kötelességünk öntudatában, nyugodt lélekkel. A magyar delegáció a baloldal nélkül is meg fog felelni alkotmányos kötelességének. És mi magunkra veszszük a felelősséget, hogy indokolatlan izgágáskodásból nem engedtük az országot újabb zavarokba dönteni. De hogy ezt tenni akarta, hogy az alkotmányos kormányzást lehetetlenné tenni megkisérte, hogy az alkotmányosságról ily képtelen tanok apostolává lön, — ennek felelőssége a baloldalt terheli. Számoljon lelkiismeretével. Mi nyugodtan várjuk be a nemzet ítéletét. Pest, nov. 10. (Bp.) Sokan voltak, kik a képviselőház tegnapi ülésében tárgyalt indítvány valódi indokát keresték, és nem találták meg; többen voltak, kik a sorok közt vélték a leghelyesebb magyarázatot rejteni , de végre is bizonytalan következtetésre jutott mindkettő. Sokan nem hitték, hogy a bécsi Reichsrath, s a schein-constitutionalismus leghírnevesebb emberei épen balközépünknél találjanak szövetségesekre, s azért lelkiismeretesen fogtak a felhozott törvényszegés, vagy törvény meg nem tartási vád alaposságának megvizsgálásához. Mások a nagyváradi programm első pontjában, s a kapu előtt álló új választások reményeiben vélvén a váratlan lépés titkának valódi kulcsát találhatni, habozás nélkül fejtegetik az indítványnak úgy rejtett indokát, valamint számított következését is. A mai ülés kezdetén a ház elnöke egy levelet jelent be, melyet a magyar delegáció ellenzéki tagjai írtak alá , s melyben a delegátióból való kilépéseket tudatják, mivel a közös miniszter czmil kérdését a tegnapi határozat úgy döntötte el, hogy az az által okozott törvénysértés ellen sürgetett orvoslást megtagadta. A törvény, melynek meg nem tartását hozzák fel visszalépési okul a lemondó képviselők, igy szól: 1867. 121. sz. 27. §. „Egy közös minisztériumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek se a magyar korona országainak, se ő Felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E minisztérium a közös ügyek mellett se egyik se másik résznek külön kormányzata, ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Felelős lesz e minisztérium minden tagja mindazokra nézve, amik köréhez tartoznak, felelős lesz az egész minisztérium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapított meg ? E 14-soros szakasznak, melyik pontjs sértetett meg ? Egy hosszú és élénk vitát hallgattunk végig tegnap, nyilatkoztak az ellenzék legjelesebb szónokai, — mondtak hosszú és rövid beszédeket, polemizáltak, s közbekiáltoztak, — de mindezekből egyetlen árva tételt se halászhattunk ki, mely a törvénysértés mellett bizonyítván, igazolhatna oly fontos, s következéseiben jelentékes lépést, mint a megbizatásróli lemondás. Vegyük egyébiránt a pontokat sorban. Nem alakíttatott-e közös minisztérium ? Ez ellen egy oldalról se tétetett panasz, különben tény szól a törvény végrehajtása mellett. Beavatkozott-e a közös miniszter akár a cis — akár a translattán kormányt megillető ügyekbe? Erre nézve egyik minisztérium se panaszkodott, — egyik parlamentben se tétetett interpelláló, sőt ilyesminek meg- s szüntetését sürgető kérvényről se tudunk semmit. Vett-e részt a közös miniszter az egyik vagy másik rész kormányzatában ? Azt mondják, annyi dolga van saját ressortjában, hogy szívesen venné, ha segítnék, nem hogy ő segítsen. Vagy talán kitért a felelősség elől, — vagy megtagadta viselni e terhet, melyet reá a törvény rótt? Ezt az ellenzék se állítja. Hol tehát a törvény megsértése. A törvény megsértéséhez akarat, szándék és cselekvő erő kell. A közös miniszter az. évi jan. 31-ei delegationális ülésben hozzá tett kérdésre készséggel és őszintén felelt. Az örökös tartományokhoz intézett hivatalos felszólításokban a „Reichsminiszter“ kifejezést azért használta, mert ezt a magyar „közös miniszter“ német fordításának vélte, de tiltakozik az ellen, mintha e tettét törvénysértési szándék vezette volna. A delegátiót e válasz megnyugtatta, s maga Ghyczy Kálmán, azon Ghyczy Kálmán, ki ma zajosdatval tudatja ez okbóli kilépését a delegátióból, akkor megelégedését jelenté ki. E ténynyel szemben igazat kell adnunk azoknak, kik a tegnap tárgyalt indítvány valódi indokát a nagyváradi programaiban vélték találni, mert azt hirdetni, hogy nem kell delegáció, s mégis részt venni abban, kissé nehéz állás, főleg választóközönséggel szemben, mely a sophismákhoz nem ért, s azokat nem is szereti. Az ellenzék pedig népszerű akar maradni, a tout prix népszerű, még az igazság árán is. Hogy azonban jól választották-e az eszközt, mely régóta ingadozó hitelüket ott a távolban helyreállítja; s hogy jövőre következetesnek tartathassék-e az, kiről a három éves törvényhozási múlt csak következetlenéget bizonythat, — ennek igazolását bízzuk a jövőre. Mi felteszünk népünk többségében annyi józanságot, hogy meg fogja tudni válogatni, váljon bizalmával ahhoz forduljon-e, ki a szükségessé vált s és ezért indítványozott alkotmányreformot előrt elfogadja elvben, de az elvnek alkalmazásánál gáncsoskodik; előbb bemegy a törvényesített delegátióba s azután kilép csak azért, mert a képviselőház fontosabbaknak tartja a rábizottakat, s a hazát nézve nagyobb értéküeknek a még hátrelevő napokat, sem hogy a pártszenvedély alkotta ürügynek engedve, oly lépésre hagyta volna magát ragadtatni mely itthon veszélyes, ott künn nevetséges leendő. A benyújtott lemondás egyébiránt megenged, sőt magával hord egy másik kérdést: Lemondhat-e az egyszer megválasztot képviselő a bizottsági tagságról — csupa nézetkülönbségből ? Nem kötelez-e a többség határozati mindenkit — nézetkülönbség nélkül. És nincsen-e kapcsolatban a bizottságbeli kilépéssel a képviselői állásról val lemondás ? E kérdésekre közelebb visszs térünk. » Josnorich György úr a következ sorok közlésére kért fel bennünket: A „Hazánk“ 247. számának „Belügy“ czimi rovatában, a nemzetiségi képviselők által fod 30-án tartott értekezletről, a megelőző tudósító kiegészítéséül, én rám vonatkozólag a következők állnak: „Joannovics György államtitká kérte az értekezletet, legyen tekintettel az iráni hogy ő egyszersmind hivatalnok, és ne kívánj tőle azt, hogy védje a kisebbségi törvényjavaslatot a nemzetiségi ügyben, melylyel egyébirán rokonszenvez, mert a határozott védelem részől csak azt eredményezné, hogy meg kelll válnia hivatalától stb.“ E közlés ellen tények szólnak. Nem azt kértem én, hogy ne kelljen védenem a kisebbség javaslatot, mert ennek védelmére soha sem kötileztem magamat. Ottani felszólalásom ezéltt csak az volt, hogy a bizottsági többség javaslatát saját programmom alapján támadhassam meg, amelyet a nemzetiségi kérdésben képviselőnek lett megválasztatásom alkalmával vallottam, és azóta is változatlanul fenntartottam. Társaim helyeselték ez eljárásomat a nélkül hogy szükségem lett volna ez eljárásnak a „Hazánk“ által felhozott indokolásához folyamodni sőt ellenkezőleg, midőn az értekezlet több tagja hivatalos állásomat hozta szóba, én m minden félreértés elkerülésére újból felszólalván,határozottan kinyilatkoztattam , hogy csupán csak meggyőződésem érvényesítése , képviselői kötelességem teljesítése itt a döntő szempont, és hogy hivatalos állásomat itt semmiképpt kívánom számba vétetni, mert az erre való tekintet sohasem indíthatna engem arra hogy meggyőződésem, és küldőim iránti kötelességem ellen cselekedjem bármely irányban is Hogy ez így volt, és nem máskép, arra nézve hivatkozom tisztelt társaimra, az értekezlet tagjaira, akik elég méltányosak voltak azon alkalommal felhozott érveimet tekintetbe venni. Ezeket kelle nyilvánítnom a végre, hogy ha képe adjam az értekezletben rám nézve történteknek Joannovics György. 11. §. Képviselővé kormány kinevezésétől függő hivatalnok nem választathatik. I 2. §. A képviselő, képviselői állásának elmúltától három évekig semminemű a kormány kinevezésétől függő hivatalt nem vállalhat. Magáévá tette Bobory Károly, Czeglédvári képviselője. Minthogy ezen törvényjavaslat már megfordult a képviselők kezein, kinyomatása ezutta nem rendeltetett el. Tárgyalása iránt a ház intézkedik, mihelyt az osztálytárgyalásokon részin már átment, részint a hozzájuk utasított ügyet megengedik. Ezután elnök úr bemutatja Ghyczy Kálmán és elvtársai által aláírt következő lemondó levelet: Mélyen tisztelt képviselőházi Bármikot azt a t. ház tudni méltóztatik, a 1867. évi XV. t. sz. nem hozzájárulásunkkal de sőt ellenzésünk daczára alkottatott, a mal évben elvállaltuk a bizottsági tagságot; mert az hivék, hogy a törvény mindenki által és mindez irányban meg fog tartatni, egy ily törvény kötelező erejét pedig magunkra nézve is elismertük E törvény azonban megsértetett és a t. ház tegnapi ülésében e sérelem orvoslására intézet indítványunkat elvetette, minek folytán meggyőződésünkből folyó kötelességünknek ismerjük a bizottságból kilépni, a bizottsági tagságról lemondásunkat teljes tisztelettel beadjuk. Kik is egyébiránt mély tisztelettel vagyunk m. t. háznak. Pesten 1868. nov. 10. Ghyczy Kálmán, Bonni Samu Perczel Mór, Tisza Kálmán, Simonyi Lajos, br. Manojlovics Emil, Várady Gábor, Papp Lajos, Somossy Ignácz, Ivánka Imre, Szontagi Pál (nógrádi.) E levél kinyomatik, s a ház holnap tárgyani fogja. Nyáry Pál, mint a népnevelési bizottság elnöke jelenti, hogy a bizottmány bevégző munkáját, melyet az arról szóló jelentéssel a házi asztalára letesz. A felolvasott jelentés tartalmi következői : A népoktatás nagyfontosságú kérdésénél megoldását csak úgy hitte óhajtott sikerrel kezdeményezhetőnek, ha az a hazánkban létezik különböző hitfelekezetű honpolgárok megnyugtatásával, s illetőleg a létező tényezők számbavételével történik. Ennélfogva mielőtt a törvényjavaslat érdemleges tárgyalásához kezdett volna, a t. képviselház utaslása nyomán is az országban létező hitelekezetek fejeihez felszólítást intézett, hogy e tárgyban legtöbb ismerettel bíró szakférfiakat jelölnének ki. A beérkezett válaszok folytán a bizottság 32 szakférfiút választott ki s hivott meg a tárgynak külön vizsgálati — úgynevezett enquéte — értekezleten leendő kellő felvilágosítása végett. ] Az értekezlet f. u. okt. 22 én, 27, 29 és 30 napjain megtartatott, s hogy annak eredménye várakozáson alul nem maradt, arról a t. képváltás az ./ a. mellékelt kézdőpontokból az azokra adott válaszoknak .//' a. rövid kivonatából, s az ] .// a. mellékelt gyorsírói jegyzetekből, s .///• a. írásbeli, nyilatkozatból bővebben meg fog győződhetni , hogy a bizottság az adatokat kellő figyelembe vette. Ily előzmény után fogván hozzá komoly feladatához a bizottság, mindenek felett kettőt tartott szem előtt : a nem kielégítő, sőt részben szomorr a jelentés a jobbnak óhajtott s általunk előkészítendő jövőt. Hibának tartaná művelődésünk bármily hiányos, de már fenálló tényezőit elrontani, mielőtt , biztos kilátása volna azok helyébe nyomban , más jobbat állíthatni. Amint óvakodott ettől a bizottság, úgy másrészt nagy gondot fordított arra, hogy a tökéletesedésnek s az előre törekvésnek sehol útját ne vágja, sőt azt mindenütt, ahol és amennyire lehet, kezdeményezze, előegítse. A tanszabadság elvéből indulván ki, nem volt szabad figyelmen kívül hagynunk azon jagoa féltékenységet se, melylyel a hazánkban létező hitfelekezetek saját autonómiájuk és területi s illetőleg egyéni szabadságok megóvásához az államnak különben nem tagadott felügyeleti joga irányában ragaszkodnak. Az álam e felügyeleti jogának szabatos körvonalazása fogja képezni e munka egyik czélját, s ha sikerül, érdemét. A közölt iskolákat a biz. nem az illető felekezeti iskolák rovására, hanem az elidőzendő üdvös verseny által azok javára is óhajtja életbe léptetni. Kötelező módon csak ott javasolja azok felállítását, ahol vagy semmi, vagy a törvényben megszabott kellékeknek megfelelő iskola nincsen, s azülető hitfelekezetek ilyennek felállítására s fenntartására a maguk erejéből nem képesek. A kiadodóvodák üdvös és szükséges voltát a bizottság elismeri s forrón óhajtja elterjedéseiket; de nem tartja azokat a tulajdonképeni „tanítás“ körében s a „közoktatási tanintézetek“ről szóló törvény keretébe foglalhatóknak s igy ajavaslatnak a kisdedóvodákra vonatkozó egész fejezetét mellőzendőnek vélte. Ellenben szükségesnek tartotta a „felsőbb“ népiskolát mellé még az úgynevezett polgári iskolákat, kiégésztő lanezszem gyanánt venni fel melyet mint népesebb városainkban az alsóbb és középosztály mivelődésének egy hatalmas emeltyűjét a mélyen t. képv. ház magas figyelmébe ajánl a bizottság. Ajavaslat szövegében és szerkezetére nézve a közokt. miniszter beleegyezésével is több lényeges módosításokat indítványoz a bizottság miért is azt új szerkezetbe foglalva A. alatt van szerencsénk előterjeszteni. Egyúttal tisztelettel mutatjuk be a bizottság , egész eljárását híven visszatükrözőkönyveket, a hozzánk áttett, s általunk kellő figyelembe vett beadványokat, az ügy érdekében folytatott levelezést, végre a miniszterijavaslatot és annak indokolását. Bécsi dolgok. A bécsi hivatalos lap három királyi kéziratot közöl, (Beusthoz egyet, egyet Andrássyhoz, egyet pedig Taafehoz, melyek a delegácziók megnyitását f. hó 16-ra halasztják. A reichsrath megkezdte a védrendszer tárgyalását. A többség előadója, dr. Grosz kijelenti, hogy a jelentéstételt csak kötelességérzetből fogadta el, s egynémely pontban a kisebbséggel fog szavazni. A kisebbség előadója, dr Rechbauer konstatálja, hogy a fegyveres békének mindenütt szemlélhető állapota gyalázati czivilizáczióra nézve. Az átalános védkötelezettséget kétélű fegyvernek tartja, melyet csak akkor lehet az állam jólétéért használni, ht demokratikus kezek demokratikus szellemben kezelik. Síkra száll a póttartalék és a hosszú szolgálati időtartam ellen , valamint a hadiláz magas száma és a törvény 10 évi érvénye ellen A kisebbség a jelen javaslatot átmenetnek akarja elfogadni a milicz-rendszerre, s minden ki akar belőle küszübölni, ami a katonai állam teremtését megkönnyíthetné. A többségi javaslat ellen föl vannak szónokokul jegyezve : Weichs báró, Dr. Figuly, Dristl Sturm, Kaiser, Skene és Payer. Mellette Dürckheim és Spiegel. Weichs báró már beszélt : kinyilatkoztatja hogy tökéletesen bízik a mostani minisztériumban, de a törvény végrehajtására nem ez, hanem a közös minisztérium van hivatva, s ő a maga részéről tartózkodik a többségi javaslat elfogadásával a közös minisztériumnak bizalmat szavazni. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház november 10-én tartott , ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző Paizs Andor. A jegyzőkönyv hitelesítése után Bodor Károly a következő törvényjavaslatot nyújtá be Törvényjavaslat. A képviselői állásnak a kormánytól függ a hivatalokkal való ÖSBZeférhetlenségéről.