Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)
1868-11-08 / 5472. szám
, Pest, nov. 7,1868. Újabb idilben akárhányszor szóltunk azon tervekről, amelyek hazánk délkeleti határain, Romániában ellenünk kovácsoltatnak, és hogy ha ismételve is készek vagyunk azokra visszatérni, azt azért teszszük, mert meg vagyunk győződve, hogy ama fondorlatok csak akkor válnának reánk nézve veszélyesekké, amidőn róluk figyelmünket csak egy pillanatra is elvonatni engednék. Nem félelem szól belőlünk, mert hisz mikor volt szegény a magyar nemzet életére törő ellenségekbe és mégis fért-e valaha szívéhez a félelem vagy kislelkűség érzése, de kicsinyes veszekedés és ellenszenv sem tolmácsolja szavainkat, mert ezt méltatlannak tartjuk önmagunkhoz ily komoly kérdésekben. H a mi bennünket szólni kés tét, ami folytonosan a „Caveant connies“ intő szavait adja ajkunkra, az nem egyéb, mint éber őrködés a nemzet sorsa felett; éber őrködés, amely sem nem nagyítja , sem nem kicsinyi, de folyton mérlegeli a fenyegető veszélyt és minden pillanatban készen áll azzal szembe szállani. Ez az, amiért szorgalmasan feljegyezünk minden fenyegető jelenséget , minden ellenséges hangot, amely az ellenünkben oly siralyos szerepet vállalt Romániából hozzánk áthallatszik. Van ugyan egy magyar lap is, a „Magyar Újság“, amely ezen kérdést úgyszólván az egész európai sajtóval ellenkező és legfelebb az egyetlen „Nordd. Alig. Zig“-gal, Bismark úr közlönyével megegyező értelemben fogja fel és amely bizonyára magasabb érdekekből, a jelen feszült helyzet okát épen nem a román kormány ellenséges politikájában, hanem a magyar nemzetben , különösen annak 67-t törvényeiben keresi. De ki ne mosolyogna ezen? Ki ne mosolyogna, midőn a „Magyar Újság“ mindenesetre tettetett, de azért igen nagy komolysággal így szól: „A magyar nemzet bizalmatlan román szomszédaink iránt. Bizalmatlan a dacoromániai ábrándok miatt, melyek időnként nyilatkoznak egy-egy hirlapi vezérczikkben, egy-egy költeményben. A nemzeti felhúzulásnak eme nyilatkozataiból Magyarországon aztán rendesen naplármát ütnek azok , akik a magyarnak épen oly kevéssé őszinte barátai, mint r románoknak. A románok viszont bizalmatlanok a magyar nemzet iránt. Bizalmatlanok azon nyugtalanító gondolat miatt, hogy a magyarok elősegítik s anyagi erejökkel is támogatják az osztrák politikát, amelyre általános hit Európában, hogy kelet feli hódítási célzatokat táplál.“ Bizonyára lehetséges,hogy a románok, vagyis a jelen román kormányférfiak, és azok pártja, mert inkább csak ezekről van is szó, a legjobb barátaink és csak azért haraguszunk reánk, hogy Ausztriával szövetkeztünk és „közös ügyeket csináltunk. Hanem azt mégis bajosan hiszem, hogy ez a harag csak azon félelemből származik, hogy most már mi az osztrák politikának keleti hódítási célzatait támogatn fogjuk, inkább támadt az a gyűlöle azért, mert most már magunk is tudjuk magunkat védeni, de még Ausztria álta is támogattatunk a dákoromán párt „nyugati“ hódítási tervei ellenében. Vagy talán csalódunk, talán mégis fenyegetjük a románokat, talán mégis el félnek mi tőlünk, miután mi csakugyan nem akarunk tőlük félni ? Lássuk ! A román kormány épen most, miből mi a nemzetiségi kérdés megoldásánál kétségkívül nem kényelmes munkájává vesződünk, közölteti Kossuth, Klapka , Teleki manifistumát, abból a dunai confoederationalis időből, amidőn menekültjeink az osztrák absolutismus ellen vak méltó gyűlöletkben hazánk megváltáséért nagyon sokat, még Erdélyt is, sőt talán a menyországot is koczkára tettél volna. Ez okmány közlése talán válasz : mi fenyegető politikánkra? Egy másik okmányt is közöltet épp most lapjaiban a román kormány. Ez egy tavai kert és állítólag több nevezetes erdélyi romántól „a román ügy hatalma védnökeitől“ származó memorandum, mely elég legális ugyan „az osztrák monarchia“ iránt, de annál legálistalanabb Magyarország iránt, amely a szebeni oraszággyűlést törvényes képviseletnek , az erdélyi uniót jogtalannak kiáltja ki, amely a 48-ki polgárháborút a magyar oligarchia zsarnokságának és a román nemzet barbár üldöztetésének tulajdonítja, és amely végre így szól: ,,Azt hiszszük, hogy nem csak az osztrák monarchia megszilárdulása, de a keleti kérdés megoldása érdekében is Erdély nagyfejedelemségét nem szabad továbbra is elhanyagolni annak veszélye nélkül, hogy még olyanabb dolgok ne lepjék meg a világot, mint amilyenek az 1848-iak voltak. Erdély nélkül Bécs, mint a monarchia fővárosa, nincsen biztonságban, de a bántalmazott és az orosz uralom alatt levő Lengyelországként jogaitól megfosztott Erdély mellett jövő biztonságáért mi sem kezeskedik. Erdély elnyomatása, a románok elleni régi és lángoló nemzeti gyűlöletből származik.“ Továbbá addig, amíg Erdély nagyfejedelemség kielégítve nincs, az egyesült Románia sem nyugodhatik meg, mert az is izgatottságba jön minden politikai vagy társadalmi elégedetlenségből származó mozgalomnál, mely időről időre Erdélyben kitörni fog.“ Erdély kielégítését pedig más nem eszközölhetné a memorandum kívánalmai szerint, mint az unió megszüntetése, a szebeni országgyűlés sat. Ez az okmány a ,,M. U.“ szemeiben talán szintén azt bizonyítja, hogy mi fenyegetjük Romániát és hogy a román kormánynak oka van attól tartani, hogy mi Austriának hódítási politikáját, támogatnék ? Végre, hogy még világosabbá tegyük a román bizamatlanság természetét, idézzük a román kormány egyik lapjának a „Sentinellának“ Erdélyre vonatkozó sorait, amelyekkel az egy román ellenzéki lapnak egyik csikkére válaszolt. A Tromp. Carpatiloru, ez ellenzéki lap erőteljes szavakban mondta el, hogy nem a magyar nyomja el a románokat, hanem az orosz Bessarábiában, ahonnét csapatostul hajtatik el a román nép távol vidékekre, és hogy a román kormány ezért ne is Erdélyt emlegesse, amely soha sem volt az övék, hanem Bessarábiát, amelyet 50 év előtt rabolt el az orosz Romániától, mert Bessarábiában van a veszély és ,,a muszkák azok, akik a román nemzetiséget veszélyeztetik és nem a magyarok “ ! Ezen támadásra felel a román kormány fent idézett lapja és egész alapossággal a következőleg bizonyítja be, hogy miért kell a románoknak Erdélylyel és nem Bessarabiával foglalkozniok. „ 1.Mert Bessarabia csak egy talpalatnyi föld a Kárpátokon túli Romániához hasonlítva. 2. Mert a magyarokkal képesek vagyunk megküzdeni, mig a muszkák ellenében ez gyermekes agyrém volna. 3. Mert Erdély hiv mindkét, és sóhajtozik utánunk. Bessarábia pedig épen Boliacu úr lapjában (a „Tromp, Carpatiloru“-ban) nyilatkoztatja ki egy bizonyos Cerescu által, hogy ő szereti a muszkát at (?) és nincs szüksége Romá- Iniára. 4. Mert mi Erdélyben szükség esetében a román nép közt ezer vezetőre is találunk, kik képesek megérteni a román egység magasztos eszméjét, míg Bessarabiába ily vezetőket csak ezentúl kellene , képeznünk. Ide — folytatja a „Sentinella“ — miért háromszoros hazaárulás a jelen pillanatban elvonni a szabad Románia figyelmét Erdély szenvedéseitől Háromszoros hazaárulás, magunkat egy nagy és biztos győzelemtől megfosztani egy csekély és lehetetlen hódításért. Hazaárulás a „Trompeta“-ként azt kiabálni , hogy : Erdély nincs veszélyben! Románia soha sem bírta Erdélyt! A magyarok nem fenyegetnek! Jó szomszédaink a vitéz magyarok ! így csak egy Falstaff csak a hasának élő ész és szív, csak ölt lény beszélhet, a ki magát egy magyar túrós bödönért és az egész román nemzetét egy palack tokajiért eladja !“ Egész terjedelmükben idéztük a „Sentinella“ kifakadásait, hogy megmutassuk mily határig terjed az a — „Magyar Ujság“-i terminológia szerinti — bizalmatlanság, amelylyel bizonyos románok irántunk viehetnek. Meglehet, hogy a „Magyar Ujság” erre is azt mondja, hogy mindez csata egy-egy hirlapi czikk, költemény, puszta szó,“ és koránt sem a román kormány vagy nemzet tényei. Igaza lehet és logikája szerint talán csak az volna a romái kormány ténye, hogy ha az hadsereggel törne át hazánk határain és Erdélybél egy néplázadást idézhetne elő. De ha a „Magyar Újság“ azt tanácsolja a nemzetnek, hogy ezt előkészület nélkül bevárja és addig önmagát csalódásba ringatva, a közelgő fergeteg előjeleit csak „egy-egy hírlapi czikk, egy-egy költemény“ rovatába sorolja, ha azt hirdeti a „Magyar Újág“, akkor ne ringasson másokat és magát azon tévedésbe, mintha ő „magyar nemzeti poltika“ képviselője volna, mert akkor ő nem a magyar nemzetnek, hanem ellenségeinek érdekeit képviseli. Itt nem használ semmi hazafias szemforgatás! Az ismert tényekkel szemben hiába mondja hallatlan naivsággal (?), hogy: „Ha mi azt mondjuk román szomszédainknak, hogy vessenek véget a Magyarország rovására táplált dacoromániai ábrándoknak, ők viszont azt kérdhetik, minő biztosítékot nyújt a magyar nemzet arra nézve, hogy a magyarnak pénze s vére egy napon nem fog a románok legjogosabb állami s szabadsági érdekeinek megtámadására használtatni. „Hiában igyekszik, valamely, eszével élni tudó emberrel elhitetni, hogy e baj orvoslása csak „az lehet, hogy állami önállóságra törekedjünk. Ha egyszer saját kormányunk által s nem Bécsen át fogunk érintkezni szomszédainkkal, ha egyszer azon helyzetben leszünk, hogy mint önálló állam beszélhetünk velük, legyünk meggyőződve, hogy a viszálkodásnak magvt kölcsönösen eltávolítanunk, vagy nemzeti érdekeinkre nézve egymást megnyugtatnunk, és a barátságos viszonyt mindenik fél érdekében szórásra fűznünk nehéz nem leend.“ Nem a képmutatáson kívül csak a vakság beszélhet így! Nem a mi önállónk, hanem földünk kell a dákorománoknak. Nem Ausztriával kötött szövetségünk, hanem lételünk bántja őket, és nem is ama szövetség ellen, vagy ha igen, akkor ama szövetségben is csak lételünk ellen törnek ők. Nem azon politikával, amelyet jelenleg Romániában külbefolyás felszínre emelt, mi ki nem egyezhetünk soha. Mélyen fájlaljuk e szakadást, mert mi is tudjuk, hogy a román néppel egyetértésre és testvérrel együtt haladásra vagyunk utalva. De nem mi, hanem románok tértek le a természetes útról és nekik kell onnét visszatérni, nekik kell maguk eléltaszítani azon politikát, amely a mi életünk ellen tör, de az ő életérdekeiket is gyökerükben ása alá. És mi anélkül, hogy a „M. U.“ hamu prófétáinak sajátságos remediumaira szorulnánk, örömmel nyújtanák kezünket oly politikára, amely a jogoknak kölcsönös tiszteletén alapulna és czéljául egymás érdekeinek és haladásának baráti támogatását tűzné ki. — Ez igaz óhajtásunk és vajha ez óhajtás Romániában is mielőbb érvényre emelkednék. Addig pedig nem tehetünk egyebet, mint hogy vigyázunk magunkra és rájuk ! törekvése nem egyéb, mint hogy a kor ,mány vezetése azok kezébe jusson, akik akarják is, képesek is a nemzetiségek érdekeit kielégíteni.“ A „M. Újság“ tehát elszakad a nemzeti közvéleménytől, ki akarva amenynyi félt (természetesen Miletics és Mocsopártját is) elégíteni. Mit kivánnak a nemzetiségek ? Mi csak két pártot ismerünk, azt, mely az ország integritását nem bántja s azt, mely annak romjain álmodozik egy ragyogó jövőről. Az elsőnek készségesen eleget teszünk, a másiknak — kereken kimondjuk, nem lehet eleget tenni, míg e földön egy ember létezik, akinek keblében a haza szeretete él. De a „M. Újság“ nem elégszik meg a kormánynyal,s a többséggel. Melyik párthoz tartozik hát ? Miután más nem létezik, — igen valószínű, hogy Miletics úrnak akarja azon „Liebesdiensteket“ meghálálni, melyeket ez vele tett, mikor a ,,M. Újságot“ és pártját a jövő választásokra melegen ajánlá. Középút nem létezik. De ha a dolog igy áll, elvárnák a „Magyar Újságtól“ hogy más ezegév alatt árulja „Zukunsts“lőréjét , mert a „magyar“ szó ez esetben csak mystificátio. Ez interpellátiónkra kiváncsian várjuk az egyenes választ s velünk együtt szeretné a hazai közönség is megtudni,hogy ~ szélsőbal a magyar államjogról bir-e meg valami fogalommal ? Kenezici log&atatn&K ej. Mai imánkhoz l'élhuh ürlifH vrc Pest, nov. 7. Miletics és Mocsonyi letették a bizottmányokban azon paragrafusokba szedett viziókat, melyeket ők nemzetiségi javaslatnak neveznek. Mély megdöbbenéssel fogadta volna azt a hazai közvélemény, ha íróit rég nem ismeri. De mert jól ismeri, pártjaink nem tettek egyebet, minthogy annál tűrtöbbel csoportosultak a többség munkálata körül. A phalanx erős és bajosan áttörhető mert minden józan gondolkodású hazai belépett — pártszinezet nélkül. Még a „Hon“ is fölemelkedett a helyzet szinvonalára s belátván, mennyire szükséges a Miletics-Mocsonyi párt sajnos tévelygésen rendre utasítani — kijelenti hogy e javaslat az ő soraiban sem számíthat hívekre Nem is történhetett az máskép, mert azon urak nem kívánnak kevesebbet tőlünk, mint hogy önkényt tegyük meg azt mit még Bach sem mert rajtunk elkövetni Da aboljuk fel az országot, hazudtoljuk meg históriánkat, mugunkat és jelent sülki, hogy mi csak vért szenvedtünk és tűrtünk, hogy újjászületésünk napján férfierőnk teljében a világ szine előtt öngyilkosságot kövessünk el. A phalanx erős, mindenki ott van,csak a „M. Újság“ harczol az ellensorokban 253 számában kijelenti, hogy : „a nemzetiségi kérdést, valamenyi félt kiélégítőleg megoldani a jelen kormány absolute képtelen.“ És hozzáteszi, miszerin Országgyűlési tudósítások. A képviselőház november 7-én tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző Mihályi Péter. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Dobrzánszky Adolf a következő indítványt terjeszti elő : Indítvány. Midőn a keleti egyház román és orosz ajkú híveinek egy része a római egyházzal egyesült, világosan kikötötte az e részben úgynevezett egyesülési okmány tanúsága szerint, hogy ezer egyesülés kizárólag csak némely dogmákra szór iitkozzék, s hogy következőleg a kel. egyház s szertartása és fenyítéke érintetlenül hagyassanak, hogy a papság és nép jövőre nézve is szabadon választhassa egyházi elöljáróit, jelesül püspökeit, és hogy az egyesült, vág. is gör. kath. egyház s annak papsága mindazon előnyökben részesitessenek, melyek a római kath. egyházat s annak papságát megölelik. Azonban a föltételek egyike sem tartatik meg, a mennyiben a gör. kath. egyház az egyedüli s hazában, mely a vallási és közokt. minisztériumnál nincs képviseve; a mennyiben továbbá az erdélyi román mitropolita kivételével püspökeit s egyházi elöljáróit általában a papság és a nép , jogos befolyásának, illetőleg választási jogának mellőzésével római szentszék nevezi; s a meny- s nyiben ebből kifolyólag más területben jelesül a társasági ügyekben saját egyházi törvényei is fenyítéke általában mellőztetnek, sőt rendtartás is hanyatlásnak indul. Mnrthogy pedig a kétoldalú egyesülési szerződés ilynemű egyoldalú megsértése csak az által vált és válhatik lehetségessé, hogy ehhez az államkormány segédkezet nyújt, mit a jelenlegi felelős kormány részrehajlatlan jogérzületéről fel nem tehetünk, s minthogy másrészt az egyesülési kétoldalú szerződés értelmében minden a dogmát nem érintő intézménye a kör keleti egyháznak egész kiterjedésében alkalmaztató, sőt a jogegyenlőség és viszonyosság elvénél fogva alkalmazandó a gör. keleti egyházra is Tiszteletteljesen kérjük a t. házat, méltóztatnék határozatilag kimondani, illetőleg kötelezi a t. vallás- és közoktatási miniszter urat, hogy a görög-kath. egyház román és orosz részeiben külön megtartandó nemzeti congressusoknak szervezése tárgyában mielőbb tvjavaslatot terjeszszen elé; s hogy addig is, mig e részben törvény hozathatnék, ési közölje saját felelősségi mellett az ilynemű ideiglenes congressusok öszszehivását ugyanazon alapon, mely a gör.-kel egyházra nézve már is törvény által ellen fogadva. Dobrzánszky Adolf, Vlad Alajos, Medál Endre, orszgy. képviselők. Ezen indítvány felolvasása után Lónyay Menyhért pénzügyminiszter a bor- és húsfgyasztási adó tárgyára vonatkozó törvényjavaslatok előterjesztését következőleg vezeti be . • Lónyay Menyhért. T. ház ! Az ezen e folytán hozott adótörvények, két adónem kivételével, minden egyenes én közvetett adóról intézkednek, azok érvénye egész 1869. év december 31-éig terjesztetett ki a szentesített törvények által. Azon két adónem, melynek érvény , csak a folyó év utolsó napjáig mondatott ki: bor- és húsfogyasztási adó és a személyes kereseti adó; ezekre vontkozólag tehát kötelességemnek tartom a t. h.znak a törvényjavaslatokat benyújtani. A borfogyasztási adónál javaslatba hozom hogy az évi bortermelé 5°i0-re, szőlősgazdává házi szüksége fedezésének tekintetéből adó ab ne vetessék, és hogy ezen adómentes bormennyiség 15 adóig terjedhet. Ez, úgy hiszem, a eddig gyakorlatan volt szabályoknál kedvezőbb, és a termekre nézve méltányos eljárá Továbbá javaslatba hoz a bor- és húsfogyastási adó beszedésénél az átutalás elmellőzését és azon nagyobb községeknél, melyek a fogyasztási adó beszedése iránt egyezményt létesítenek, a beszedési költségek fedezésére bizonyos öszszeg elengedését. Ezek azon reformok, melyeket a bor- és húsfogyasztási adóra nézve a jelen körülmények közt javaslatba hozni lehet. Ami a személyes kereseti-adót illeti: az ezen adónem megállapítása alkalmával hozott határozat értelme szerint javaslatba hozom a Magyarországban létező személyes kereseti-adó-szabályoknak Erdélyre is való kiterjesztését, és így megszüntetését mindazon dijaknak, melyek Erdélyben védelmi dij, fejadó, pótadó és polgári dij czime, valamint a szomszéd török tartományokba legeltetés végett hajtott marhák legelődijja fejében fizettetnek. Mindezen különböző czimek alatti adóztatások helyett be fogna hozatni a Magyarországban divatozó személyes kereseti adó. Hasonlókép javaslatba hozom megszüntetését azon eltéréseknek, melyek a személyes kereseti adó kiszabása tekintetében Magyarország bizonyos területén, u. m. Bács-, Temes-, Torontál- és Krassó megyékben léteznek. Ez által ismét egy újabb lépés történnék az adók mérvének egyenlősítése felé a magyar korona területén. Ezen intézkedés folytán Erdélyben ugyan a népnek legszegényebb osztálya, mely a fejadó által aránytalanul terhelve volt, nevezetes könnyebbségben részesülend, azonban az államjövedelem ezen czímen csökkeni nem fog, és így a méltányosság azt kívánná, hogy Erdélyben ezen előállandó hiány azon adók emelése által pótoltassák, melyeknél Erdély kedvezésben részesült, de miután a jövő törvényhozás feladatainak egyike úgy is az leend, hogy az adónemeknél létező különbségek lehetőleg kiegyenlítessenek : ez a hiánynak pótlását jelent igen különösen Erdélyre róni javaslatba nem hozom. Midőn ezen két törvényjavaslatot a t. ház asztalára leteszem, azon kérést intézem a t. házhoz : méltóztassék elrendelni, hogy ezen kétféle törvényjavaslat mielőbbi véleményadás végett az állandó pénzügybizottsághoz áttétessék. ■ Simay Gergely: T. ház ! A t. pénzügyminiszter úr előterjesztéséből körülbelől azt vettem észre, mintha az állam bevételei csak ezen előterjesztett módosítandó kérdések módosításával a többiekre nézve fenntartandók lennének még az 1869 végére is. Nekem közelebbről szerencsém volt Erdélyre nézve az urvámok tekintetében, melyek az állam bevételeinek egyik részét teszik, egy interpellációt intézni a t. miniszter úrhoz azon indokból, mert az ottani vámállomásoknak újból 3 évre leendő haszonbérbe adása volt tervezve. Amaz interpellációmra mai napig sem voltam szerencsés választ kaphatni. Hogy másodsor szólaltam fel ezen tárgyban, bizonyosan fontos aggályaim lehettek, mit ezennel nyilvánítani is kívánok. Ezen igazságtalanság folytán netalán beállható azon eshetőségnek akartam elejét venni, nehogy miként 1861-ben a nép maga amaz utvámok fizetést ténylegesen megtagadja. En t.hát éppen ezen eshetőségnek kívántam elejét venni, de mindenesetre még egy utolsó eszközhöz is kívántam nyúlni; t. i. a 69-ki állam költségvetés alkalmával nézetrokon képv. társaimmal egy határozati javaslatot terjeszteni a t. ház elé, ha hogy nem leszek elég szerencsés ezen interpellátionális utón orvoslást nyerni, ezen kiáltó igazságtalanság és sérelem ellen. Lónyay Menyhért pénzügym.: Azon ülésben, melyben a t. képviselő úr interpellatióját előadta, nem voltam jelen, ennélfogva interpellatiójának tartalmáról ma sem vagyok értesülve. De azok után, melyeket elmondani méltóztatott, következőket vagyok bátor megjegyezni : Az út- és hídvámoknak ezen év végéig leendő fenntartását a törvény megszabta s ennélfogva semmiféle sérelem nem ejtetik sem Magyarország, sem Erdély bármely részén, ha t. i. az utvámok beszedése iránt a szükséges intézkedések megtörténtek. Az utvámok megszüntetésének kérdése szorosan összefügg a közlekedési eszközök,különösen az utak fenntartásának kérdésével , én úgy hiszem t. hát, hogy e törvényhozás igen rövid tartama alatt a ház valószínűleg nem érend rá e kérdésben intézkedni. Egyébiránt ami azon észrevételt illeti, hogy e t. képviselő úr úgy van értesülve, hogy az új vámok bérbeadására nézve 3 évre köttettek szerződések, megvallom, erről nem vagyok értesülve. De ha így történt is, természetesen csak fentartással történhetett, ha a törvényhozás ez az évidvámok megtartását továbbra is rendeli. Elnek az említett indítvány nem közlésének okát kifejtvén, az ülés napirendre tért. Elnök úr kérdése : kívánja-e a ház, hogy Ghyczy Kálmánnak a tegnapi ülésben benyújtott indítványa napirendre tűzessék, igenlőig döntetvén el, a tárgyalásra a hétfői ülés kitüzetett. Más tárgya a mai ülésnek nem lévén, azt a elnök eloszlató. II i v al a I o s. Rendelet a görög keleti szerb metropolia cet házi, iskoli és ezekre vonatkozó anpitványi ügyeinek szabályozna tágyában. (Folytatás.) 50. §. A jegyzőkönyvet az elnök, a jelenvi tagok, valamint a jegyző aláírják. Kivonatok légi pecsétje alatt^8 ^ “ ^b*** 1 betekintés végett, elébe terjesztendő. y 1 ° • Ha valamely bizottmányi tag, hiv£