Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-15 / 5526. szám

11-5526 Péntek, január 15. 1869. 30. évf­­olyam. Szerkesztési iroda : Kiadó-hivatal: Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden f­özlemény a szerkesztőséghez intézendő. Dérm­entetlen levelek csak ismert kezüktől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét ilető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: 1. Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre......................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéséért felül fizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: / *• 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt­ tér : 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a FESTI NAPLÓ 18(19-dik évi folyamára* Előfizetési ar Egész évre...........................................................................24 forint. Fél évre.................................................................................12 „ Negyed évre..............................................................................6 „ Egy hóra.............................................................................2 „ A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan 14. 1869 Sic vos non vobis. Ugyanazon balközépes szélsőbal, mely Hevesben a leg­keseredettebb harczot folytatja egymás ellen, a fővárosban együtt tarta meg vállatási előtanácskozmányát és­ testvériesen megosztakozott a munká­ban, lévén a gyűlés létrehozója Irányi Dániel a „Magyar Újság“ elnöke pedig Jókai Mór a „Hon“ szerkes­tője. Ha e tünemény minden appendix nélkül állana előttünk, könnyen megfejth­etnők azt az ellenzék kis számából és gyönge voltából fővárosunkban, mert épen ez ele­nyésző kis száma kényszerítheti csupán együttes működésre azon pártokat, me­lyek czéljaikra s eszközeikre nézve ép oly távol álltak egymástól, mint — Irányi szerint állani fognak ezentúl is. Hanem e tüneményn­ek van appendixe is, az egyesülést nemcsak a körülmények kényszerítő hatalma létesíté, az egyesülés nemcsak a fővárosra szorítkozik, mélyebb terv képezi annak alapját. E tervről Irá­nyi Dániel hivatalosan értesíti a két haza közönségét a „M. U.“ keddi számának vezérczikkében. Mit annyiszor hiába pengettek, miben némelyek a baloldal győzelmének bizto­sítását találták, mi még legutóbb is való­színűtlennek látszott; a nagy­ eszme, a bal­oldal minden árnyalatának egyesülése a választások alatt, in optima forma előt­tünk áll, hogy új virulásnak indítsa az ellenzék már-már fonnyadó reményeit. Vájjon nem kísérlet-e csupán e kezdemé­nyezés, vájjon nem separált békekötés-e Jókai s Irányi között, min­t Aristophanes egyik bohózatában Dikaiopolis athenei polgár a spártaiakkal köt, nem kutatjuk. Czélunk nem is lehet a pártok belső mű­veleteibe tanácsokkal avatkozni, csupán hírlapírói kötelességet teljesítünk, midőn politikai életünk egyik jelenségét kellő világításba helyezzük. „Voltak ugyan a múltban s vannak jelenleg is eltérések az említett árnyala­tok között, de a főkérdésekre nézve leg­alább elvben és általá­nosságban mindenik egyetért. — Irányunkat mi ezentúl is követni el lévén határozva, attól még a leendő országgyű­lési ellenzék többsége által sem engedhet­jük magunkat eltávolíttatni.—Ugyanazon tábor külön szárnyának tekintjük ma­gunkat, mely ha közös ellenségre talál, mindenkor a másik szárnynyal egyesülni kész.“ Ezt mondja Irányi — diplomatice. Ha kivetkőzt­etjük a szép szavak szemérmes burkolatából, s mindennapi prózába át­ültetjük, a dolog kissé máskép fog hang­zani. Megteszszük. Mi szélsőbaliak oly ijesztő kisebbség­ben vagyunk, jelölteink — számra nézve is kevesen — oly kevés szere­lcsével di­csekedhetnek a kerületekben, hogy kép­telenek vagyunk chinai falainkat lerom­bolni és szövetségesek után látni. A bal­oldal „árnyalatai“ ugyan semmiben sem értenek egyet, kivéve abban, hogy a Deák-pártot meg kell buktatni, de miután végre is ez a „főkérdés“, kijelenthetjük, hogy mi arra nézve „elvben és általá­nosságban“ egyet akarunk. Egyetértünk abban, mi nem kell, abban, hogy mi kell, megtarthatja minden árnyalat külön nézetét. Ez alapon szövetkezünk. Az egyesülés ránk nézve igen hasznos és szükséges. Ma zérus vagyunk, de a ti szárnyaitok alatt és segélytek által meg­­erősbödh­etünk. H­a egyedül harczoltok, ti erősbödnétek a mi rovásunkra, de egye­sülten mindenesetre mi szaporodunk a ti rovástokra, s a balközépi deficitet majd szélsőbali képviselőkkel kell fedeznetek. A szélsőbal, melyet az ország elejtett, most tőletek reméli feltámasztását, noha bukásunk — a Deák-párt munkáján cm­­­­il­l­a ti érdemetek is. Az együttes mű­ködésnek még sok egyéb hasznos oldala van. Az országos közvéleményt e fus­ó tévútra vezetvén, eredménye a legna­gyobb véleményzavar leez­d, s miután ily h­aoticus viszonyokból azon pár­ húzhat legtöbb hasznot, melynek programnja a leghomályosb, s így a körülményekhez képe­s legkönnyebben Homizható is, eszerint bizton hihetjük, hogy a diatal (tisztelet, becsület a ti zavaros programm­­jaitoknak!) a mienk le­z. Egyesült erővel le fogjuk rombolni mindat, mi nem kell, azaz a nem­zetnek 1865/67-ben kivivőit s szentesített jogait; ha ezt megtettük, külön válunk s a romokon veszekszünk egymás közö­­ azon, hogy mit és hogy építsünk. Legyünk hát ma barátok, hogy hol­nap ellenfelek lehessünk. Támogassuk egymást ma, hogy hol­nap egymást megdönthessük. Helyeseljük ma egymásban azt, mit holnap kárhoztatni fogunk. Működjünk mi össze, hogy holnap ülőn működhessünk, és szövetkezzünk ma csupán azért, hogy holnap fegyverein­ket egymás ellen fordíthassuk. S miután a nonsensnek is szükséges egy becsületes, tisztességes firma, mely alatt a világ azt elfogadhassa, keresztel­jük el ellenségeskedéseinket „öszműkö­­désnek.“ Ha pedig netán e manoeuvrenek azon eredménye volna, hogy a baloldali árnya­latok együttleg többségben (az­az külön külön minoritásban) volnának, akkor mi számítunk oly egy jelenségre, mely az emberiség történelmében rendesen elő szokott fordulni, s melyet ti most elfeled­tetek. A természetellenes szövet­ségeknek következménye mindig az hogy a vadk­a kis­ebb fél szedi le azon gyü­mölcsöt, melyet a mérsékeltebb termesz­tett. E jelenség ne­m rebus, megmagya­rázza azt az emberi természet, mely tö­rekvéseinek vég­elenségénél fogva mindig a végletekkel rokonszenvez. Ti tehát szaporítani fogjátok meg fogyatkozott sorainkat, s előkészíti­tek i Diákat, így fordítottuk le Irányi szavait hét­köznapi nyelvre. Egyebet nem tehettünk. Az öngyilkos balközépet megfogtuk gal­lérjánál fogva, s figyelmez­ettük, neugor­­jék a szállőbal hallimaiba. Megakadá­lyozni nem áll kaolinunkban és érde­künkben. Mégis a következő kérdések merülnek fel előttünk : Kiterjed-e a Jókai-Irányi Kizüvetség Madarászra és Tiszára is? Jól tud-e egyá­talján a geszti jobb kéz valamit arról, mit csinál a pe­ti bal kéz? Hatósági élet, R.-Komárom, jan. 8. Tegnap tartatott ez évi első bizottm­á­nyi közgyűlésük­k.Főispánunk Nád­aas­dy Lipót gróf ő még­­ elnököl­, s örömmé jegyze­m meg, hogy ritka szél­­számmá­­­lentek meg a közügyek által érdekelt megyei bizottmányi tagok, sokan, mint­ értesültem, azon hibás számításból is hogy országgyűlési képviselőink fognak eljárásaikról számot adni. A várakozók azonban nagyon megcsalódtak, de ezen csalódás, habár későn is, de minden­esetre azon tanulságos meggyőző­désre fogja őket juttatni, hogy parl­amenti képviselőink többé nem a vármegyét, hanem a kerü­leteket képviselik. Ha pedig ezek otthon a kerületekben még nem számoltak, tes­sék őket itt interpel­álni, miért nem mond­ják el azt a sok szép üdvös törvényt, mi­ket az országgyűlés Deák-párti többsége alkotott. Igaz hogy ők nem voltak e több­ség tagjai, de én azt tartom, hogy ha egye­bet nem tennének is, mint csak azt, hogy a törvények hosszú sorozatát s tartalmát elolvasnák, már­is nagy szolgálatot ten­nének a többség által képviselt haladási és cselekvési politikának, mert meggyő­ződnék a nép, hogy egyedül e politika és nem a negatív vezet a nemzet fokozatos erősödéséhez és felvirágzásához. De hiszen mind­ezt igen bölc­­en és nagy hatással ejtegető elnöklő főispánunk következő s igen alkalomszerű megnyitó beszédében : „Tisztelt bizottmány! közgyűlés ! „Legfontosabb országgyűléseink egyike, mely közjogi történelmünkben nagy jelentőségű kor­szakot képez, múlt évi decz. 10-én befejeztetett. „Ha visszatekintünk alkotmányunk hosszú szünetelésére s ama sivár évekre, melyekben a jog szavát önkény és korlátlan hatalom némitot­­ták el; s ha tekintjük ama zilált állapotokat és viszonyokat, melyek anyagi­ és szellemi érde­keink elnyomásával magát a nemzet lételét két­­ségbeejtőleg fenyegették , lehetetlen a hazafius érzés megnyugvásával nem szemlélni azon ered­ményeket, melyek az imént befejezett ország­­gyűlés szentesített törvényeiben foglaltatnak. „ Magyarország alkotmánya helyreállittatott; végrehajtó hatalom felelős kormány által ke­zeltetik; a király törvényesen megkoronáztatott; a szent István koronájához tartozó országok és nemzetek a testvériség szeretetteljes kötelékével ismét visszacsatoltattak; a viszonyok, melyek V­agyarország és ö­felsége többi országai közt érező közös érdekekre vonatkoznak, s melyek eddigelé az absolut hatalom által csaknem há­rom századon keresztül, nemzetünk önállása­ és függetlenségének számtalan sérelmével és sok­szoros keserűséggel kezeltettek, végre törvény útján szabályoztattak ; az ország költségveté­sét, valamint az adót az országgyűlés álla­pítja és szavazza meg évről-évre ; a magyar honvédség dicső emlékű intézménye, melynek idő követ­­ményei szerinti kifejtésében és az gyarapításában európai fontosságú védrendszer magva rejlik, újból életbe léptettetik ; egyenjogú befolyásunk a­­ birodalom közös érdekeire biztosittatott, s állami létünk épen e befolyás alapján az európai hatalmak által is elismerte­tett, és így Magyarország nemcsak régi és újabb törvényeink, hanem a külföld elismerése szerint sem tartománya többé az ausztriai császár­ságnak. „Mindezek a lefolyt országgyűlésnek csak főbb momentumai, nem lévén c­élom mindazon nagyszámú intézkedéseket is elsorolni, melyek anyagi­ és szellemi érdekeink emelése, s tár­sa­­dalmi viszonyaink javítása végett a törvényke­zés, ipar, kereskedelem és nevelés terén tör­téntek. „Csak annyit akarok megjegyezni, hogy mindezek eléggé örvendetes eredmények arra nézve, hogy mi, mint saját sorsunknak immár urai, a visszaszerzett alkotmányos alapon or­szágos érdekeink további fejlesztésén, hazafias kötelmeink érzetében serényen és lelkiismere­tesen munkálkodjunk. „Jól tudom én, s ezt minden pártkülönbség nélkül lehet megvallani, hogy igen sok van még úgy társadalmi, mint politikai tekintetben, mi a legközelebbi országgyűlés által el nem intézte­­tett, s azt is értem, hogy sokan vannak, kik óhajtásaik és várakozásaik meghiúsulása miatt nincsenek teljesen megnyugodva. De én azt hiszem, hogy ha higgadtan megfontoljuk, mi­szerint mennyire elégtelen néhány hó, sőt né­hány év is arra, hogy százados hanyagság vagy részakarat mulasztásait teljesen helyrehozzuk , nem fogunk csodálkozhatni azon, hogy a min­denekelőtt szükséges kiegyezési alap alkotmá­nyos rendezésével oly sokáig elfoglalt ország­­gyűlés, minden igényt és várakozást ki nem elégíthetett. „Nincs ok azért a csüggedésre, annál több ok a lelkesedésre és tová­­­bi hazafiús munkára. Mert a­mi létre nem jöhetett a befejezett ország­gyűlés alatt, létrejöhet már a legközelebebbi alkalommal. Vagy ha valamely intézmény a gyakorlat által hiányosnak mutatkoznék, elég­séges alkalmat nyújt a minden évben együttülő országgyűlés arra, hogy a­mi hiányos, vagy épen káros az ország társadalmi vagy politikai érdekében, javító intézkedés alá vétessék. Mit e részben egyes hazánkfiai a törvény korlátai között s a két alkotmányos nemzet törvényes szövetségének s jogos érdekeinek tekintetbevé­telével kifejtenek, azzal csak a haladás és töké­letesedés ösztöne követtetnék, melynek hódolni magam is elengedhetlen hazafius kötelességem­nek ismerem; de másfelől az is kötelességünk­ben áll, hogy a szentesített törvényeknek enge­delmeskedjünk, a felelős kormány törvényes tö­rekvéseit támogassuk, s az európai láthatár bo­­rulatai közt egyetértve működjünk közre mind­azon dolgokban, mik alkotmányos jogaink, or­­szágunk függetlensége, területi épsége s állami létünk föntartása--és megóvására vonatkoznak. „Komárommegye mindig a haladás terén ál­lott. Egy szív lelkesité azt minden hazafius tö­rekvésekben, de mindig birt annyi bölcseséggel, hogy tisztelve a törvény alapját, soha sem lépett le arról hiú ábrándok és utolérhetlen eszmé­nyekért. „Ezen elv lelkesítsen mindnyájunkat jövőben is, és én meg vagyok győződve, hogy Komá­rom megye mindig első­sorban fog állani azok­­ közt, kik, míg egyfelől a közszabadság és poli­­­­tikai reformoknak lelkes bajnokai, másfelől eléggé bölcsek is egyszersmind törvényes esz­közökkel élni mindazon törekvések érvényesí­tése végett, mik kedves hazánk boldogságának emelésére irányozták. „„Adja Isten, hogy a fejedelem és nemzet között helyreállott bizodalom, mi további bizt­o és sikeres haladásunkra nézve nagy és szent kezesség, örökké fönmaradjon, s örökké éljen a bűn, mely a jognak és szabadságnak mindig hazája volt. „Ezen minden tekintetben fontos országgyű­lés után e mai napon tartatik legelső közgyűlé­sünk. Ennek tárgyai közt bizonyára egyik leg­­sürgősb és legérdekesb lesz azon magas kor­mányrendelet, melylyel az új országgyűlési kép­viselők választásához szükséges előkészületek rendeltetnek el. Mindezt, mind pedig a gyűlés egyéb tárgyait a tisztelt bizottmány figyelmébe ajánlom, s midőn ezt teszem, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy kifejezhessem örömö­met, miszerint ismét alkalmam van együtt­­lenni és együtt tanácskozni Komárom megye azon lelkes fiaival, kik a közügyek terén mindig buz­dító társak voltak mellettem és körülöttem, s épen ezért hosszú évek sorozata szentesíté meg köztünk a kölcsönös szeretetet és bizodalmát. „Ezek után a közgyűlést megnyitottnak je­lentem ki, s magamat mindnyájok Isives szere­tőjébe ajánlom.“ Háromszoros é jenzis követé szeretett főispánunk ezen hazafiam szellemű és ta­pintatteljes beszédét, mi felül szolgálha­tott arra, hogy mégsem oly villanyos me­gyénkben a légkör, mint azt némelyek hinni szeretnék vagy épen hirdetik is. Első alispánunk Ordódy Pál úr, ki a megyei belügyek ve­­tésében nagy szor­galmat fejt ki, névsori javaslatot tett a központi választmány megválasztandó tagjaira nézve, mit felolvasván, az egy két változtatással helyben is hagyatott, a jelenlevők törvény értelmében azonnal fel is eskettettek. A tagok száma kissé több, mint szükséges, de annál kevesebb talán az érdek, mi a mellőzés által meg­sértethetett volna. Ennek megtörténtével kihirdettettek az újabban érkezett törvé­nyek, miknek illő elszállásolása elintéz­­tetvén, a polgári törvénykezési rendtartás b mutatásakor Ghyczy Kálmán úr, ki megjelenésekor szives éljenzéssel fogad­tatott, tett igen helyes indítványt arra nézve, hogy mivel az új törvénykezési eljárás nyilvánossággal van összekötve, s e végből a helyiségek megválasztása és berendezése volna szükséges, küldessék ki egy választmány, mely mindazokra nézve, mike rés­ben szükségesek, mielőbb javaslatot tegyen, nehogy az igazságügy­miniszter úr életbeléptetés rendelete a megyét készületlenül találja. Felolvastatott több kormányrendelet is, s az e részben szükséges intézkedések minden nehézség nélkül tétettek meg. Mi a képviselőválasztási mozgalmakat illeti, ezek már megyénkben is megindul­tak. Madarassy Mór a további jelölt­ségről határozottan lemondván, helyébe Ordódy Pál terveztetik meg választatni, kiről, mint Deák-pártiról beszélnek mind­azok, kik higgadtságát s mérs­ékelt politi­kai elveit ismerik.Csallóköz részéről ifjabb gr. N­á­d­a­s­d­y Ferencz is felhivatott igen szép küldöttség által, de a bizodalmát kedves szülötte védelmére Ném­et­h Albert úr emelt szót, szent meggyőződéssel védve a határozatot s taglalván a leirat egyes pontjait. Átgondolt s talán be is tanult beszédének ismét indítvány lett a vége, mely szerint a minisze­­riumhoz fölh­assék, hogy a megye határozata nem azt akarja kifejezni, mit abból a miniszté­rium kiolvasott (sic !). Az indítvány határozattá emeltetett, s a felirat elkészítésével Puky Mik­lós elnöklete alatt Német A. Erdélyi J. és Be­­rencz J. bízattak meg. Elnöklő főispáni helyet­tes úr kijelentette, hogy miután a megyei bizott­mány a miniszteri leirat értelmének eleget nem , s határozatát vissza nem vonta, ezennel holnap tartandó gyűlésre egybehívja a megye bizottmányát, melyben egy legmagasabb királyi leiratot fog fölolvastatni. Szalay J. a jobboldal nevében kijelenté, hogy pártja az említett hatá­rat hozatalában részt nem vett, sőt azt ellenezte, s igy a miniszteri leirat által érdekelve nincsen. 12-én meg számosabban jelentek a­ bizott­­mányi tagok a megye termében, mint tegnap, s feszülten várták a történendőket. Ma Isaák László II. alispán foglalta el az elnöki széket. A jegyzőkönyv hitelesítése közben olvastatott föl a bizottmány által határozott s a miniszte­­iumhoz intézendő fölirat szövege. Mintha N. A. ír stílusát láttuk volna, legalább patriarchális kifejezései ezt engedik gyaníttatni. E föliratban újólag ragaszkodik a megye hozott határozatá­hoz, de miután törvényt sérteni nem akart, kéri a minisztériumot, hogy leiratát mint fölöslegest tekintse. E fölirat egész terjedelmében elfogad­tatván, a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Most megnyílt a terem ajtaja s azon gr. Sza­­páry Gyula főispáni helyettes ur ő méltósága jelent meg diszöltönyben. Szűnni nem akaró „éljen ! kiáltásokkal fogadta a megye bizottmá­nya. Fölolvastatá a legmagasabb királyi leiratot, melyben Heves és Külső-Szolnok i. e. várme­gyék királyi biztosává neveztetik. Mily figye­lemmel hallgatta mindenki a komoly királyi szavakat. A fölolvasás után a királyi biztos át­vette a jegyzőtől a határozat szövegét s azt tekintélyénél fogva a bizottmány előtt nehány tollvonással megsemmisítette. Miután pedig a megyei bizottmányt föloszlatottnak nyilvánította volna, zajos és hosszantartó éljenzések közt el­hagyta a gyűlésbérmet. E két gyűlés folyama alatt szerzett tapaszta­latunk eredménye: 1-ör láttuk és tapasztaltuk , hogyan lehet egy egyénnek háromszor szavazn­i ; 2-or, hogy csak akarni kell, s a jobboldal több­ségben lehet a gyűlésekben ; 3-or a királyi biz­tost igen szívesen fogadta a megye közönsége, mert kétszer is megéljenezte. Ezt szívesen s örömmel registráljuk, megköszönte, s nem igérkezik a jelöltsé­get ez­úttal elfogadni. Többi képviselőink ismét fel kívánnak lépni. Eger, jan. 12. Tegnap tartatott meg ama rendkívüli közgyűlés, mely a megyei bizott­mánynak múlt év és hó 14-én hozott határozata következtében leérkezett miniszteri leirat tár­gyalására, a követválasztásokat vezető központi bizottság megalakítására hivatott egybe. Ma mindkét párt igen szép számmal volt képvisel­ve, örvendtünk, hogy egyszer már a jobboldalt is sorakozva láthattuk. Főispáni helytartó­i méltósága zajos éljenekkel fogadtatván,a gyűlést megnyitotta. Balogh István kifogyhatlan baloldali szónok vett az üszköt a gyűlésbe , egyszerre két indít­ványt is határozattá akarván emeltetni. Az egyikben, miután gondolta, hogy a megye kirá­lyi biztost kap, a tisztikart akarja meghagyatni helyén mindaddig, míg onnan a hatalom (V) ál­tal le nem szoríttatik. A heves vita azzal fejez­tetett be, hogy az indítvány egyszerűen mellőz­­tetett. Miután B. J. úrnak még az sem tetszett, hogy a gyűlés tárgyai a szokás szerinti Pro­gramm sorrende szerint vétetnek föl, elnöklő főispáni helyettes azon kérdést tette föl,­akarja-e a megyei bizottmány a sorrendet követni, vagy sem ? Miután fölkiáltás útján a többséget kiven­ni nem lehetett, szavazásra került a sor, és 184 szavazattal 173 ellenében a sorrend elvettetvén, a fönnebb említett miniszteri feirat vétetett tár­gyalás alá. E miniszteri leirat, meg lévén győződve a mi­­nisztérium arról, hogy a megyei bizottmány nem higgadt és érett megfontolás után (igaz) hozta ama híres törvényellenes határozatát, tehát szi­gorúbb rendszabályokhoz nyúlni nem akarván, a hozott határozat megsemmisítését föltétle­nül elrendeli. Választási mozgalmak. Pest, jan. 14. A terézvárosi választók 5 órakor délután a lövöldében összegyűlvén, B­e­l­i­c­z­a­y, mint elnök megnyitotta a választási értekezletet, kiemelve­n annak fontosságát, kifejezést adva örömének a felett, hogy a választók oly szép számmal gyűltek össze, és különösen üdvözölve a zsidó polgártársakat, kiknek nagy részvéte, míg egy­részt az egyenjogúságnak ad kifeje­zést, más­részt mutatja, hogy ők, kik most lép­tek az alkotmányosság sorompóiba, mily élénk érdekeltséget tanúsítanak a közügyek iránt. Az értekezletet megnyitva, felszólítja a jelenlevőket egy j­e­g­y­z­ő választására, Jiadocza közfelkiáltással jegyzőnek meg­választatván, utal az általános megelégedésre, melylyel a kerület eddigi követe G­o­r­o­v­e István találkozott 61-ben úgy, mint 65—61S- diki ülésszakban. Ő ama párthoz tartozott, mely többségben volt, és tevékeny részt vett ama nagy horderejü eredmények kiví­vásában, melyet e pártnak köszönhetünk. — Helyén látja visszapillantani az utolsó évek történetére és velős szavakban vázolja a kü­lönbséget a mostani és a kiegyezkedés előtti állapotok közt. Úgy hiszi, hogy ennek folytán csak a közakaratnak ad kifejezést, ha kimondja, hogy a Terézváros választóinak többsége ezentúl is ragaszkodni fog a Deák párthoz (hosszas, szűnni nem akaró édjen). Beliczay elnök felhívja a jelenlevőket egy bizottmány megválasztására, mely a Deák­­párti választók érdekeit képviselje és ügyeit vezesse; szükségesnek tartja egyúttal dönteni a felett, váljon a megválasztandó képviselő ki­jelölése történjék-e meg rögtön, vagy bizassék akár a megválasztandó bizottmányra, akár a Deák-párti központi választmányra. Schmiedtlechner azt hiszi, hogy a terézvárosi választók túlnyomó többsége most is csak Ger­­ve Istvánt fogja megválasztani és e nyilatkozata a jelenlevők részéről átalános többszörösen ismétlődő éljemnel fogadtatik. Az értekezlet mindenekelőtt megválasztja közfelkiáltás útján a bizottmányi tagokat, kik­nek száma a 100-at jóval felülhaladja. A név­sor közlését jövőre kell halasztanunk. Elhatározza ezután az értekezlet G­o­r­o­vje István volt képviselő urat holnapután szomba­ton délelőtti 11 órakor küldöttségileg felkérni a jelöltség elfogadására. A küldöttséget Beliczay, mint a nagy bizottmány elnöke fogja vezetni és csatlakoznak hozzá a bizott­mány tagjai, úgy mint a többi jelenlevők kö­zül azok, akiknek ideje nincs másfelé igénybe véve. A küldöttség a vakok intézetének termében fog összeg­ülni szombaton 10 órakor. Kis-Kun­halasról veszszük a tudósítást, hogy az ottani Deák-párt Löw Lipót szegedi főrab­bit, jeles hazánkfiát tűzte ki képviselőjelöltül. Szepsi, (Abaujm.) jan. 10 „Pártszinezet nélküli értekezletre a képviselői választás körüli teendők fölött,“ ekkép volt megjelölve azon értekezlet czélja, melyet V­e­n­­dégi Gábor ur kerületünk 1865-iki választási

Next