Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-15 / 5526. szám
11-5526 Péntek, január 15. 1869. 30. évfolyam. Szerkesztési iroda : Kiadó-hivatal: Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden fözlemény a szerkesztőséghez intézendő. Dérmentetlen levelek csak ismert kezüktől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét ilető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: 1. Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre......................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéséért felül fizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: / *• 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt tér : 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a FESTI NAPLÓ 18(19-dik évi folyamára* Előfizetési ar Egész évre...........................................................................24 forint. Fél évre.................................................................................12 „ Negyed évre..............................................................................6 „ Egy hóra.............................................................................2 „ A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan 14. 1869 Sic vos non vobis. Ugyanazon balközépes szélsőbal, mely Hevesben a legkeseredettebb harczot folytatja egymás ellen, a fővárosban együtt tarta meg vállatási előtanácskozmányát és testvériesen megosztakozott a munkában, lévén a gyűlés létrehozója Irányi Dániel a „Magyar Újság“ elnöke pedig Jókai Mór a „Hon“ szerkestője. Ha e tünemény minden appendix nélkül állana előttünk, könnyen megfejthetnők azt az ellenzék kis számából és gyönge voltából fővárosunkban, mert épen ez elenyésző kis száma kényszerítheti csupán együttes működésre azon pártokat, melyek czéljaikra s eszközeikre nézve ép oly távol álltak egymástól, mint — Irányi szerint állani fognak ezentúl is. Hanem e tüneménynek van appendixe is, az egyesülést nemcsak a körülmények kényszerítő hatalma létesíté, az egyesülés nemcsak a fővárosra szorítkozik, mélyebb terv képezi annak alapját. E tervről Irányi Dániel hivatalosan értesíti a két haza közönségét a „M. U.“ keddi számának vezérczikkében. Mit annyiszor hiába pengettek, miben némelyek a baloldal győzelmének biztosítását találták, mi még legutóbb is valószínűtlennek látszott; a nagy eszme, a baloldal minden árnyalatának egyesülése a választások alatt, in optima forma előttünk áll, hogy új virulásnak indítsa az ellenzék már-már fonnyadó reményeit. Vájjon nem kísérlet-e csupán e kezdeményezés, vájjon nem separált békekötés-e Jókai s Irányi között, mint Aristophanes egyik bohózatában Dikaiopolis athenei polgár a spártaiakkal köt, nem kutatjuk. Czélunk nem is lehet a pártok belső műveleteibe tanácsokkal avatkozni, csupán hírlapírói kötelességet teljesítünk, midőn politikai életünk egyik jelenségét kellő világításba helyezzük. „Voltak ugyan a múltban s vannak jelenleg is eltérések az említett árnyalatok között, de a főkérdésekre nézve legalább elvben és általánosságban mindenik egyetért. — Irányunkat mi ezentúl is követni el lévén határozva, attól még a leendő országgyűlési ellenzék többsége által sem engedhetjük magunkat eltávolíttatni.—Ugyanazon tábor külön szárnyának tekintjük magunkat, mely ha közös ellenségre talál, mindenkor a másik szárnynyal egyesülni kész.“ Ezt mondja Irányi — diplomatice. Ha kivetkőztetjük a szép szavak szemérmes burkolatából, s mindennapi prózába átültetjük, a dolog kissé máskép fog hangzani. Megteszszük. Mi szélsőbaliak oly ijesztő kisebbségben vagyunk, jelölteink — számra nézve is kevesen — oly kevés szerelcsével dicsekedhetnek a kerületekben, hogy képtelenek vagyunk chinai falainkat lerombolni és szövetségesek után látni. A baloldal „árnyalatai“ ugyan semmiben sem értenek egyet, kivéve abban, hogy a Deák-pártot meg kell buktatni, de miután végre is ez a „főkérdés“, kijelenthetjük, hogy mi arra nézve „elvben és általánosságban“ egyet akarunk. Egyetértünk abban, mi nem kell, abban, hogy mi kell, megtarthatja minden árnyalat külön nézetét. Ez alapon szövetkezünk. Az egyesülés ránk nézve igen hasznos és szükséges. Ma zérus vagyunk, de a ti szárnyaitok alatt és segélytek által megerősbödhetünk. Ha egyedül harczoltok, ti erősbödnétek a mi rovásunkra, de egyesülten mindenesetre mi szaporodunk a ti rovástokra, s a balközépi deficitet majd szélsőbali képviselőkkel kell fedeznetek. A szélsőbal, melyet az ország elejtett, most tőletek reméli feltámasztását, noha bukásunk — a Deák-párt munkáján cmilla ti érdemetek is. Az együttes működésnek még sok egyéb hasznos oldala van. Az országos közvéleményt e fusó tévútra vezetvén, eredménye a legnagyobb véleményzavar leezd, s miután ily haoticus viszonyokból azon pár húzhat legtöbb hasznot, melynek programnja a leghomályosb, s így a körülményekhez képes legkönnyebben Homizható is, eszerint bizton hihetjük, hogy a diatal (tisztelet, becsület a ti zavaros programmjaitoknak!) a mienk lez. Egyesült erővel le fogjuk rombolni mindat, mi nem kell, azaz a nemzetnek 1865/67-ben kivivőit s szentesített jogait; ha ezt megtettük, külön válunk s a romokon veszekszünk egymás közö azon, hogy mit és hogy építsünk. Legyünk hát ma barátok, hogy holnap ellenfelek lehessünk. Támogassuk egymást ma, hogy holnap egymást megdönthessük. Helyeseljük ma egymásban azt, mit holnap kárhoztatni fogunk. Működjünk mi össze, hogy holnap ülőn működhessünk, és szövetkezzünk ma csupán azért, hogy holnap fegyvereinket egymás ellen fordíthassuk. S miután a nonsensnek is szükséges egy becsületes, tisztességes firma, mely alatt a világ azt elfogadhassa, kereszteljük el ellenségeskedéseinket „öszműködésnek.“ Ha pedig netán e manoeuvrenek azon eredménye volna, hogy a baloldali árnyalatok együttleg többségben (azaz külön külön minoritásban) volnának, akkor mi számítunk oly egy jelenségre, mely az emberiség történelmében rendesen elő szokott fordulni, s melyet ti most elfeledtetek. A természetellenes szövetségeknek következménye mindig az hogy a vadka kisebb fél szedi le azon gyümölcsöt, melyet a mérsékeltebb termesztett. E jelenség nem rebus, megmagyarázza azt az emberi természet, mely törekvéseinek végelenségénél fogva mindig a végletekkel rokonszenvez. Ti tehát szaporítani fogjátok meg fogyatkozott sorainkat, s előkészítitek i Diákat, így fordítottuk le Irányi szavait hétköznapi nyelvre. Egyebet nem tehettünk. Az öngyilkos balközépet megfogtuk gallérjánál fogva, s figyelmezettük, neugorjék a szállőbal hallimaiba. Megakadályozni nem áll kaolinunkban és érdekünkben. Mégis a következő kérdések merülnek fel előttünk : Kiterjed-e a Jókai-Irányi Kizüvetség Madarászra és Tiszára is? Jól tud-e egyátalján a geszti jobb kéz valamit arról, mit csinál a peti bal kéz? Hatósági élet, R.-Komárom, jan. 8. Tegnap tartatott ez évi első bizottmányi közgyűlésükk.Főispánunk Nádaasdy Lipót gróf ő még elnököl, s örömmé jegyzem meg, hogy ritka szélszámmálentek meg a közügyek által érdekelt megyei bizottmányi tagok, sokan, mint értesültem, azon hibás számításból is hogy országgyűlési képviselőink fognak eljárásaikról számot adni. A várakozók azonban nagyon megcsalódtak, de ezen csalódás, habár későn is, de mindenesetre azon tanulságos meggyőződésre fogja őket juttatni, hogy parlamenti képviselőink többé nem a vármegyét, hanem a kerületeket képviselik. Ha pedig ezek otthon a kerületekben még nem számoltak, tessék őket itt interpelálni, miért nem mondják el azt a sok szép üdvös törvényt, miket az országgyűlés Deák-párti többsége alkotott. Igaz hogy ők nem voltak e többség tagjai, de én azt tartom, hogy ha egyebet nem tennének is, mint csak azt, hogy a törvények hosszú sorozatát s tartalmát elolvasnák, máris nagy szolgálatot tennének a többség által képviselt haladási és cselekvési politikának, mert meggyőződnék a nép, hogy egyedül e politika és nem a negatív vezet a nemzet fokozatos erősödéséhez és felvirágzásához. De hiszen mindezt igen bölcen és nagy hatással ejtegető elnöklő főispánunk következő s igen alkalomszerű megnyitó beszédében : „Tisztelt bizottmány! közgyűlés ! „Legfontosabb országgyűléseink egyike, mely közjogi történelmünkben nagy jelentőségű korszakot képez, múlt évi decz. 10-én befejeztetett. „Ha visszatekintünk alkotmányunk hosszú szünetelésére s ama sivár évekre, melyekben a jog szavát önkény és korlátlan hatalom némitották el; s ha tekintjük ama zilált állapotokat és viszonyokat, melyek anyagi és szellemi érdekeink elnyomásával magát a nemzet lételét kétségbeejtőleg fenyegették , lehetetlen a hazafius érzés megnyugvásával nem szemlélni azon eredményeket, melyek az imént befejezett országgyűlés szentesített törvényeiben foglaltatnak. „ Magyarország alkotmánya helyreállittatott; végrehajtó hatalom felelős kormány által kezeltetik; a király törvényesen megkoronáztatott; a szent István koronájához tartozó országok és nemzetek a testvériség szeretetteljes kötelékével ismét visszacsatoltattak; a viszonyok, melyek Vagyarország és öfelsége többi országai közt érező közös érdekekre vonatkoznak, s melyek eddigelé az absolut hatalom által csaknem három századon keresztül, nemzetünk önállása és függetlenségének számtalan sérelmével és sokszoros keserűséggel kezeltettek, végre törvény útján szabályoztattak ; az ország költségvetését, valamint az adót az országgyűlés állapítja és szavazza meg évről-évre ; a magyar honvédség dicső emlékű intézménye, melynek idő követményei szerinti kifejtésében és az gyarapításában európai fontosságú védrendszer magva rejlik, újból életbe léptettetik ; egyenjogú befolyásunk a birodalom közös érdekeire biztosittatott, s állami létünk épen e befolyás alapján az európai hatalmak által is elismertetett, és így Magyarország nemcsak régi és újabb törvényeink, hanem a külföld elismerése szerint sem tartománya többé az ausztriai császárságnak. „Mindezek a lefolyt országgyűlésnek csak főbb momentumai, nem lévén célom mindazon nagyszámú intézkedéseket is elsorolni, melyek anyagi és szellemi érdekeink emelése, s társadalmi viszonyaink javítása végett a törvénykezés, ipar, kereskedelem és nevelés terén történtek. „Csak annyit akarok megjegyezni, hogy mindezek eléggé örvendetes eredmények arra nézve, hogy mi, mint saját sorsunknak immár urai, a visszaszerzett alkotmányos alapon országos érdekeink további fejlesztésén, hazafias kötelmeink érzetében serényen és lelkiismeretesen munkálkodjunk. „Jól tudom én, s ezt minden pártkülönbség nélkül lehet megvallani, hogy igen sok van még úgy társadalmi, mint politikai tekintetben, mi a legközelebbi országgyűlés által el nem intéztetett, s azt is értem, hogy sokan vannak, kik óhajtásaik és várakozásaik meghiúsulása miatt nincsenek teljesen megnyugodva. De én azt hiszem, hogy ha higgadtan megfontoljuk, miszerint mennyire elégtelen néhány hó, sőt néhány év is arra, hogy százados hanyagság vagy részakarat mulasztásait teljesen helyrehozzuk , nem fogunk csodálkozhatni azon, hogy a mindenekelőtt szükséges kiegyezési alap alkotmányos rendezésével oly sokáig elfoglalt országgyűlés, minden igényt és várakozást ki nem elégíthetett. „Nincs ok azért a csüggedésre, annál több ok a lelkesedésre és továbi hazafiús munkára. Mert ami létre nem jöhetett a befejezett országgyűlés alatt, létrejöhet már a legközelebebbi alkalommal. Vagy ha valamely intézmény a gyakorlat által hiányosnak mutatkoznék, elégséges alkalmat nyújt a minden évben együttülő országgyűlés arra, hogy ami hiányos, vagy épen káros az ország társadalmi vagy politikai érdekében, javító intézkedés alá vétessék. Mit e részben egyes hazánkfiai a törvény korlátai között s a két alkotmányos nemzet törvényes szövetségének s jogos érdekeinek tekintetbevételével kifejtenek, azzal csak a haladás és tökéletesedés ösztöne követtetnék, melynek hódolni magam is elengedhetlen hazafius kötelességemnek ismerem; de másfelől az is kötelességünkben áll, hogy a szentesített törvényeknek engedelmeskedjünk, a felelős kormány törvényes törekvéseit támogassuk, s az európai láthatár borulatai közt egyetértve működjünk közre mindazon dolgokban, mik alkotmányos jogaink, országunk függetlensége, területi épsége s állami létünk föntartása--és megóvására vonatkoznak. „Komárommegye mindig a haladás terén állott. Egy szív lelkesité azt minden hazafius törekvésekben, de mindig birt annyi bölcseséggel, hogy tisztelve a törvény alapját, soha sem lépett le arról hiú ábrándok és utolérhetlen eszményekért. „Ezen elv lelkesítsen mindnyájunkat jövőben is, és én meg vagyok győződve, hogy Komárom megye mindig elsősorban fog állani azok közt, kik, míg egyfelől a közszabadság és politikai reformoknak lelkes bajnokai, másfelől eléggé bölcsek is egyszersmind törvényes eszközökkel élni mindazon törekvések érvényesítése végett, mik kedves hazánk boldogságának emelésére irányozták. „„Adja Isten, hogy a fejedelem és nemzet között helyreállott bizodalom, mi további bizto és sikeres haladásunkra nézve nagy és szent kezesség, örökké fönmaradjon, s örökké éljen a bűn, mely a jognak és szabadságnak mindig hazája volt. „Ezen minden tekintetben fontos országgyűlés után e mai napon tartatik legelső közgyűlésünk. Ennek tárgyai közt bizonyára egyik legsürgősb és legérdekesb lesz azon magas kormányrendelet, melylyel az új országgyűlési képviselők választásához szükséges előkészületek rendeltetnek el. Mindezt, mind pedig a gyűlés egyéb tárgyait a tisztelt bizottmány figyelmébe ajánlom, s midőn ezt teszem, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy kifejezhessem örömömet, miszerint ismét alkalmam van együttlenni és együtt tanácskozni Komárom megye azon lelkes fiaival, kik a közügyek terén mindig buzdító társak voltak mellettem és körülöttem, s épen ezért hosszú évek sorozata szentesíté meg köztünk a kölcsönös szeretetet és bizodalmát. „Ezek után a közgyűlést megnyitottnak jelentem ki, s magamat mindnyájok Isives szeretőjébe ajánlom.“ Háromszoros é jenzis követé szeretett főispánunk ezen hazafiam szellemű és tapintatteljes beszédét, mi felül szolgálhatott arra, hogy mégsem oly villanyos megyénkben a légkör, mint azt némelyek hinni szeretnék vagy épen hirdetik is. Első alispánunk Ordódy Pál úr, ki a megyei belügyek vetésében nagy szorgalmat fejt ki, névsori javaslatot tett a központi választmány megválasztandó tagjaira nézve, mit felolvasván, az egy két változtatással helyben is hagyatott, a jelenlevők törvény értelmében azonnal fel is eskettettek. A tagok száma kissé több, mint szükséges, de annál kevesebb talán az érdek, mi a mellőzés által megsértethetett volna. Ennek megtörténtével kihirdettettek az újabban érkezett törvények, miknek illő elszállásolása elintéztetvén, a polgári törvénykezési rendtartás b mutatásakor Ghyczy Kálmán úr, ki megjelenésekor szives éljenzéssel fogadtatott, tett igen helyes indítványt arra nézve, hogy mivel az új törvénykezési eljárás nyilvánossággal van összekötve, s e végből a helyiségek megválasztása és berendezése volna szükséges, küldessék ki egy választmány, mely mindazokra nézve, mike résben szükségesek, mielőbb javaslatot tegyen, nehogy az igazságügyminiszter úr életbeléptetés rendelete a megyét készületlenül találja. Felolvastatott több kormányrendelet is, s az e részben szükséges intézkedések minden nehézség nélkül tétettek meg. Mi a képviselőválasztási mozgalmakat illeti, ezek már megyénkben is megindultak. Madarassy Mór a további jelöltségről határozottan lemondván, helyébe Ordódy Pál terveztetik meg választatni, kiről, mint Deák-pártiról beszélnek mindazok, kik higgadtságát s mérsékelt politikai elveit ismerik.Csallóköz részéről ifjabb gr. Nádasdy Ferencz is felhivatott igen szép küldöttség által, de a bizodalmát kedves szülötte védelmére Németh Albert úr emelt szót, szent meggyőződéssel védve a határozatot s taglalván a leirat egyes pontjait. Átgondolt s talán be is tanult beszédének ismét indítvány lett a vége, mely szerint a miniszeriumhoz fölhassék, hogy a megye határozata nem azt akarja kifejezni, mit abból a minisztérium kiolvasott (sic !). Az indítvány határozattá emeltetett, s a felirat elkészítésével Puky Miklós elnöklete alatt Német A. Erdélyi J. és Berencz J. bízattak meg. Elnöklő főispáni helyettes úr kijelentette, hogy miután a megyei bizottmány a miniszteri leirat értelmének eleget nem , s határozatát vissza nem vonta, ezennel holnap tartandó gyűlésre egybehívja a megye bizottmányát, melyben egy legmagasabb királyi leiratot fog fölolvastatni. Szalay J. a jobboldal nevében kijelenté, hogy pártja az említett határat hozatalában részt nem vett, sőt azt ellenezte, s igy a miniszteri leirat által érdekelve nincsen. 12-én meg számosabban jelentek a bizottmányi tagok a megye termében, mint tegnap, s feszülten várták a történendőket. Ma Isaák László II. alispán foglalta el az elnöki széket. A jegyzőkönyv hitelesítése közben olvastatott föl a bizottmány által határozott s a miniszteiumhoz intézendő fölirat szövege. Mintha N. A. ír stílusát láttuk volna, legalább patriarchális kifejezései ezt engedik gyaníttatni. E föliratban újólag ragaszkodik a megye hozott határozatához, de miután törvényt sérteni nem akart, kéri a minisztériumot, hogy leiratát mint fölöslegest tekintse. E fölirat egész terjedelmében elfogadtatván, a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Most megnyílt a terem ajtaja s azon gr. Szapáry Gyula főispáni helyettes ur ő méltósága jelent meg diszöltönyben. Szűnni nem akaró „éljen ! kiáltásokkal fogadta a megye bizottmánya. Fölolvastatá a legmagasabb királyi leiratot, melyben Heves és Külső-Szolnok i. e. vármegyék királyi biztosává neveztetik. Mily figyelemmel hallgatta mindenki a komoly királyi szavakat. A fölolvasás után a királyi biztos átvette a jegyzőtől a határozat szövegét s azt tekintélyénél fogva a bizottmány előtt nehány tollvonással megsemmisítette. Miután pedig a megyei bizottmányt föloszlatottnak nyilvánította volna, zajos és hosszantartó éljenzések közt elhagyta a gyűlésbérmet. E két gyűlés folyama alatt szerzett tapasztalatunk eredménye: 1-ör láttuk és tapasztaltuk , hogyan lehet egy egyénnek háromszor szavazni ; 2-or, hogy csak akarni kell, s a jobboldal többségben lehet a gyűlésekben ; 3-or a királyi biztost igen szívesen fogadta a megye közönsége, mert kétszer is megéljenezte. Ezt szívesen s örömmel registráljuk, megköszönte, s nem igérkezik a jelöltséget ezúttal elfogadni. Többi képviselőink ismét fel kívánnak lépni. Eger, jan. 12. Tegnap tartatott meg ama rendkívüli közgyűlés, mely a megyei bizottmánynak múlt év és hó 14-én hozott határozata következtében leérkezett miniszteri leirat tárgyalására, a követválasztásokat vezető központi bizottság megalakítására hivatott egybe. Ma mindkét párt igen szép számmal volt képviselve, örvendtünk, hogy egyszer már a jobboldalt is sorakozva láthattuk. Főispáni helytartói méltósága zajos éljenekkel fogadtatván,a gyűlést megnyitotta. Balogh István kifogyhatlan baloldali szónok vett az üszköt a gyűlésbe , egyszerre két indítványt is határozattá akarván emeltetni. Az egyikben, miután gondolta, hogy a megye királyi biztost kap, a tisztikart akarja meghagyatni helyén mindaddig, míg onnan a hatalom (V) által le nem szoríttatik. A heves vita azzal fejeztetett be, hogy az indítvány egyszerűen mellőztetett. Miután B. J. úrnak még az sem tetszett, hogy a gyűlés tárgyai a szokás szerinti Programm sorrende szerint vétetnek föl, elnöklő főispáni helyettes azon kérdést tette föl,akarja-e a megyei bizottmány a sorrendet követni, vagy sem ? Miután fölkiáltás útján a többséget kivenni nem lehetett, szavazásra került a sor, és 184 szavazattal 173 ellenében a sorrend elvettetvén, a fönnebb említett miniszteri feirat vétetett tárgyalás alá. E miniszteri leirat, meg lévén győződve a minisztérium arról, hogy a megyei bizottmány nem higgadt és érett megfontolás után (igaz) hozta ama híres törvényellenes határozatát, tehát szigorúbb rendszabályokhoz nyúlni nem akarván, a hozott határozat megsemmisítését föltétlenül elrendeli. Választási mozgalmak. Pest, jan. 14. A terézvárosi választók 5 órakor délután a lövöldében összegyűlvén, Beliczay, mint elnök megnyitotta a választási értekezletet, kiemelven annak fontosságát, kifejezést adva örömének a felett, hogy a választók oly szép számmal gyűltek össze, és különösen üdvözölve a zsidó polgártársakat, kiknek nagy részvéte, míg egyrészt az egyenjogúságnak ad kifejezést, másrészt mutatja, hogy ők, kik most léptek az alkotmányosság sorompóiba, mily élénk érdekeltséget tanúsítanak a közügyek iránt. Az értekezletet megnyitva, felszólítja a jelenlevőket egy jegyző választására, Jiadocza közfelkiáltással jegyzőnek megválasztatván, utal az általános megelégedésre, melylyel a kerület eddigi követe Gorove István találkozott 61-ben úgy, mint 65—61S- diki ülésszakban. Ő ama párthoz tartozott, mely többségben volt, és tevékeny részt vett ama nagy horderejü eredmények kivívásában, melyet e pártnak köszönhetünk. — Helyén látja visszapillantani az utolsó évek történetére és velős szavakban vázolja a különbséget a mostani és a kiegyezkedés előtti állapotok közt. Úgy hiszi, hogy ennek folytán csak a közakaratnak ad kifejezést, ha kimondja, hogy a Terézváros választóinak többsége ezentúl is ragaszkodni fog a Deák párthoz (hosszas, szűnni nem akaró édjen). Beliczay elnök felhívja a jelenlevőket egy bizottmány megválasztására, mely a Deákpárti választók érdekeit képviselje és ügyeit vezesse; szükségesnek tartja egyúttal dönteni a felett, váljon a megválasztandó képviselő kijelölése történjék-e meg rögtön, vagy bizassék akár a megválasztandó bizottmányra, akár a Deák-párti központi választmányra. Schmiedtlechner azt hiszi, hogy a terézvárosi választók túlnyomó többsége most is csak Gerve Istvánt fogja megválasztani és e nyilatkozata a jelenlevők részéről átalános többszörösen ismétlődő éljemnel fogadtatik. Az értekezlet mindenekelőtt megválasztja közfelkiáltás útján a bizottmányi tagokat, kiknek száma a 100-at jóval felülhaladja. A névsor közlését jövőre kell halasztanunk. Elhatározza ezután az értekezlet Gorovje István volt képviselő urat holnapután szombaton délelőtti 11 órakor küldöttségileg felkérni a jelöltség elfogadására. A küldöttséget Beliczay, mint a nagy bizottmány elnöke fogja vezetni és csatlakoznak hozzá a bizottmány tagjai, úgy mint a többi jelenlevők közül azok, akiknek ideje nincs másfelé igénybe véve. A küldöttség a vakok intézetének termében fog összegülni szombaton 10 órakor. Kis-Kunhalasról veszszük a tudósítást, hogy az ottani Deák-párt Löw Lipót szegedi főrabbit, jeles hazánkfiát tűzte ki képviselőjelöltül. Szepsi, (Abaujm.) jan. 10 „Pártszinezet nélküli értekezletre a képviselői választás körüli teendők fölött,“ ekkép volt megjelölve azon értekezlet czélja, melyet Vendégi Gábor ur kerületünk 1865-iki választási