Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1869-01-15 / 11. szám
11. szám. Pititek, január 15-kén 1869. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................2 frt. 3 hónapra .......................... 6 , 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. 20. éri falt fám. Szerkesztési iroda: Uri utcza 6. sz. I. em. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 15.1869. Az „A lap nevelési statistika,“ melyet Kapós József képezde igazgató a közoktatási miniszter úrhoz, az ő meghagyása folytán, további intézkedés végett fölerjesztett, mint halljuk, az országos statiszikai tanács véleményező szakbizotmánya által f. hó 12-én a szerzőnek jelenlétében szoros vizsgálat alá vétetett. Az intézetek szélszerűbb vezérlete és a nevelés ezen fokának tudományosabb alapra fektetése végett berendezett könyvek egészen helyeslendőknek találtattak. Az ezen és egyéb fölvételeken alapuló „Végkimutatás“ pedig kötelező és nem kötelező részre osztatott; a kötelező rész a statistikai tanács földolgozhatása tekintetéből módosíttatni határoztatott, mig a nem kötelező rész az intézetvezérlők ügyszeretetébe és buzgalmába ajánlandónak véleményeztetett. — A „Végkimutatás“ kötelező részének módosítására fölkéretett Keleti Károly osztálytanácsos ur , Barsi József ur, és a szerző. Hazai lapok. Ahol a demokrata körök kezdék rövid, de „dicső“ pályafutásukat, oda a pestvárosi baloldali választók csak második lépésükkel jutottak el: t. i. a Beleznay-kertbe, hová Jókai és Szilágyi Virgil (mint elnök és mint jegyző) gyűlésre hívják őket, holnap délutánra. Az összejövetel czélja a bizottmány végleges megalakítása. Hogy pedig Pest városában mi czélja lesz a bizottmánynak , ha csak nem az, hogy ott is harczot idézzen fel, ahol a baloldal kudarcza bizonyos, át nem láthatjuk. Rebesgetik ugyan, hogy sem Jókainak, sem Szilágyinak nem akad kerülete az országban, s így körülbelül meg volna magyarázva, hogy miért látjuk az ellenzéki fusionált ügyek élén e két férfiút, ki valószínűleg abban reménykedik, hogy a netán fölidézendő zavarban sikerülene halásznia ; azonban aligha úgy nem járnak, hogy őket fogja meg a csuka, és nem ők a csukát Több tekintélyes aradi polgár aláírásával ellátott nyilatkozatot olvasunk az „Aradi Lapokban, mely szerint az aláírt polgárok elmentek Aczél Péterhez, megkérdezendők őt, váljon szándékozik-e a polgármesteri hivatalát azon esetre is megtartani, ha Arad városa részéről országgyűlési képviselőül megválasztatik ? Aczél Péter erre azt válaszolta, hogy országgyűlési képviselővé leendő megválasztása esetében a polgármesteri hivatalról, melyre Aradváros igen tisztelt polgárságának bizalma helyezte, lemondani nem fog. — P. Szathmáry K. folytatja „országgyűlés előtti“ elmélkedéseit. A pártokat azon bizalomból akarja megítélni, „melyet ezek a magyar nemzet jövője és képességei iránt táplálnak.“ Hallotta is állítólag a jobboldalon több ízben, pláne nyomatékosan kifejezve azon eszmét, hogy „a magyar nemzet nem bír képességgel, és így nem bírhat reménynyel arra nézve, hogy Közép-Európa keleti felében önálló országot képezhessen.“ Azután így folytatja : „Ezen állítás támogatására történik, hogy a jobboldali képviselők és journalisták egyiránt nem átallották néha egy térre lépni az elmúlt sötét idők azon férfiaival, kik nemzetünk létszámából néhány százezeret, vagy épen milliókat vitattak el s a nemzet önállásának létföltételeit ; az önálló hadsereget és pénzügyet még a múltból, a történelemből is ki akarták terülni. Hiszen még maga Deák Ferencz is azt állítja, hogy 1526. óta nem létezett magyar hadsereg, s hogy a 48-ki törvények sem tartalmaznak ilyesmit.“ Azt az eszmét, melyet állítólag nyomatékosan hirdettünk többizben is, nem mit találtuk fel. Nekünk csak fájdalommal kelle constatálnunk, hogy három század óta, mióta őseink a Habsburgokból választották fejedelmeiket, tényleg nem voltunk „önálló ország“ Európa keleti felében ; s noha mindig és mindig megújultak a függetlenségi törekvések, őseink : a Rákóczyak, Tökölyek stb., a nemzeti ügy számos vértanúi, századok során át nem tudtak kedvezőbb sikerre vergődni egy-egy problematikus előnyű békekötésnél, melynek legnagyobb vívmánya volt egy-egy meddő törvényczikkely, melybe hazánk függetlensége beigtattatott, anélkül, hogy tényleg ezen egész idő alatt csorbulan meglett volna csak közel úgy, mint az 1865/8-ki kiegyezés által létesíttetett. Az, hogy nemzetünk létszámából csak egyet is valaha eltagadtunk volna, oly gyermekes ráfogás, melyért P. Szathmáry K. úrnak pirulnia kell. Meglehet, hogy tévesen akár többet, akár kevesebbet irtunk, ami igen könynyen megeshetik, mikor hiteles számítás nem áll rendelkezésünkre. Jellemző a „Hazánk“ra, hogy ezt tudva, ilyeket kész valakiről föltételezni. Ami a hadsereget és pénzügyet illeti, arra nézve jól fogja tenni P. Szathmáry K., ha a törvénykönyveket átnézi, kiböngészi belőlük mindazt, amit ezekre vonatkozólag talál; összeállítja mindazt, aminek nyoma van, hogy tényleg gyakoroltatott, s látni fogja, hogy ahhoz képest, amiből mai napság a hadügy és pénzügy áll, az, amiről törvényeink rendelkeznek, csak egy csekély fractió ; az pedig, amit tényleg gyakoroltunk, kevesebb a semminél, és semmi esetre sem több, de csak annyi sem, amennyit számunkra az 1867-ki XII., és a honvédelemről szóló t. ez. reservált. Nem tarthatjuk feladatunknak P. Szathmáry Károly urnál pótolni azt, amit megtanulni elmulasztott ; de utalván hiányaira, alkalmat szolgáltattunk neki az emenciálásra. Óhajtjuk, hogy jó hasznát vegye! Amit a többi pártokról ír P. Szathmáry K., arra nincs mit szólanunk; igen csodálkozunk azonban, hogy addig, míg úgy tesz, mintha a balközép programmjával teljesen tisztában volna, addig a szélsőbaloldalét,amely egyszerűség dolgában ritkítja párját, érthetlennek mondja; csodáljuk annyival inkább, mert ebben eltér az egész műveit közönségtől, mely ép ellenkezőleg véli a dolgot. Különben is furcsa ez a nyilatkozat épen akkor, mikor a két ellenzéki párt—a „Hon“ erősítései szerint—fuzionált, amit tényleg valóban nem is látunk. Zágráb, jan. 13. (Báni conferentia.) A báni conferentia tegnapelőtti ülésében befejezte az országos kormányzat szervezésére vonatkozó javaslat fölött folytatott részletes tárgyalásait. A bizottság javaslata csak annyiban szenvedett módosítást, amennyiben az azon alapelv elfogadása, hogy a felelősség kizárólag a bánra, mint a kormány fejére hárítandó, szükségessé tette. Ennélfogva nevezetesen a 9. §. így hangzik: „Az országos kormány, nemkülönben az egyes kormányzati kerületek élén a bán áll.“ A báni conferentia utolsó ülésében a bán a községek és municipiumok szervezésére vonatkozó javaslatok kidolgozása végett egy bizottságot nevezett ki, mely is Dutkovic A., dr. Filippovits, Josipovic, Krepach Albin, Kraljevic Fridrik, Kresztic Miklós, Kulmer gr., Kusevic Svetozár, Stojanovic Antal, dr. Vakanovic Antal, Verbände, Vokovic apát, Zlatarovic, Zivkovic és Zuvic urakból áll. Egy másik bizottságnak pedig azon feladat jut, hogy az urbariális viszonyok szabályozására egy javaslatot dolgozzon ki. E bizottság tagjai: Car, Jelacic Károly, Kukuljevic főispán, Miksic Kálmán, Ozegovic Lajos báró, dr. Sramm, Vukotinovic, Pogledic Ferencz, Kusevic Aurél, Kercivoj Julián, Jurkovic, Melincevic Antal, Sermage Richard gr., Stein jószágigazgató, Klobucaric Károly. Mindkét bizottság azonnal megalakult, s az első elnökül Kusevic főispánt, és előadóul Dutkovic A.-t, a második ugyancsak elnökül Klobucaricst, s előadóul Kroivoj Gyulát választotta meg. Böhönye, jan. 9. (Követ - fogás.) Furcsa dolgok történtek itt közelebb, mindenesetre érdekes a megemlítésre. A kaposvári baloldal ugyanis nem kapván már képviselőjelöltet széles e hazában, fölpakolta számos tagját négy- és kétlovas kocsikra (hogy kik voltak e tisztes vendéghívók, majd utóbb megírom), s eljöttek ide, fölkérni gr. Festetics Pált, az enyingi választókerületben az országos kitűnőség, Kerkápolyi Károlynak egykori vetélytársát. Megjelenik a díszes koszorú; a democratadictió végighangzik a nagyúri teremben, a kíváncsiság tetőponton; s a mi grófunk bizony sem többet, sem kevesebbet nem mondott, mint hogy köszöni a megtiszteltetést, hanem nem él vele; már lesz ő oly érdem ellenében, mint Somssich Pálé, nem akar föllépni. Minden arca álmélkodással telt el, s mire az edzett vezér tétova tekintett, ármádiájából alig volt egy pár, mind megszökött a teremből. S miután künn a konyhán sem igen ugráltak valami nagyjában, az úri légkörből kikopott democratia áthordozóskodott a fogadóba; itt volt aztán csak a hadd el hadd! a kiábrándulás oly ékes szavakban tört ki, melyekre rendesen csuklani szokott az, a kit emlegetnek. Külföld.. (A conferentia krónikája; Olaszország; új muszkahivatalos lap; meeting Bukarestben; Hollandia; az amnestia az Egyesült Államokban.) A conferentia második ülése Rangabe, a görög követ nélkül folyt le, miután az Athénből várt instructiók nem érkeztek volt meg. Hogy milyen lesz az utasítás, azt a következő elbeszélésből érthetjük meg, melyet a „Monteur Dalloz“ után közlünk : „Pénteken, jan. 8-án értesült Rangabe legelsőben a conferentia megnyitásáról. Péntek este ugyanis megjelent Lavalette osztályfőnöke a görög követségben, és Rangabeval kívánt találkozni. A görög követ nem lévén honn, Lavalette küldötte látogatójegyével azon szóbeli üzenetet hagyta hátra, hogy a conferentia első ülésére másnap délutáni 4 órakor pontosan jelentkezzék. Másnap ugyanazon hivatalnok újabban megjelent a követségi helyiségben és megkérdezte a követtől: megkapta-e üzenetét, és hajlandó-e a conferen-