Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)

1869-04-01 / 73. szám

73. szám. Szerkesztői iroda Ufs­etoaa C. aaaa.. II. «mulat. * lap Mellami rU­sh ill.W) mindtn k8*l*ajA.rj * rr*rk.*i*»öbiphor­intAran­dfc. Ba r«w»ts*UB I»T.lek cs ak Um«rt koktól fogadtatnak el. FareucrUk tors 7. i1A11. fölilsirat. A lap anyagi résiít ülőit' a Bl!» Kiadó hivatal ijöUl­li uun mdnyek (aleüzet^ai fiúi, kixiUa kdrttli panaszok, hirdetmdnyek) a kiadó hivatalból UtófondSk:PESTI SIR R­EGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán! *Egy helyben, lm he* hord rar Félévre ..... 12 frt. Évnegyedre • ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. A l­enti kiadás kü­lönküldéseírt felü­lfizetés h­ivonkint . . 30 kr. Hirdetmények dija: I hasibos petitsor egyesért Ur detóanól 7 nj kr. Bólyagdij killón 30 njkr. Nyílt-tér­­ S hasiból pátit­sor 25 nj kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1800-dik évi fogaméra. E­löfizetési fela: Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre . 12 „ N­egyad évre..............................................................................6­­ E­gy hóra.............................................................................2 „ A „Pesti Napló” kiadó­hivatal». Pest, márc­. 31. 18110 A magyarajku vidékek és a válasz­tások. (II.) Szeretik constatálni baloldali col­­legáink, hogy országunk mindazo­n vidé­keiről, hol tisztán magyarajku választók laknak, baloldali szavazatok küldettek az országgyűlésre, a­miből aztán azt követ­keztetik, hogy pártunk, valamint a keblé­ből származott minisztérium nem is a tu­­lajdonképeni magyarságban gyökere­zik, hanem a nem magyar ajkú lakosok­ban bírja hatalmának tám­aszát. A dolog magában véve, eltekintve az ily distinctiók veszélyességétől, egy nem­zetiségi rheumától annyira zaklatott or­szágban, eléggé furcsa arról, hogy azon­nal felhívja a kritikai kételyt. Mert, hogy oly minisztériumban, mely a legjelesebb magyar kapac­itásokat foglalja magában, hogy oly“ pártban, mely csak negyed an­nyi „nemzetiségi“ képviselőt számlál, mint az ellenpárt, hogy ily kormányban és pártban épen a nem-magyar ajkú hon­polgárok lássák érdekeiket kiválóan és kizárólag képviselve, az oly paradoxon, mely tüzetesebb vizsgálat nélkül is ellen­mondásra készti a gondolkozót. De közelebbről tekintve a dolgot, úgy találjuk, hogy nemcsak a következtetés módja, de maga a tényállás előadása is hamis, hogy az állítás, melylyel ma fog­lalkozunk, a valósággal is, a logikával is összeütközésben van. A tényállást illetőleg, nem való az, hogy a tiszta magyarságtól lakott kerüle­tek csupán baloldali képviselőket küldöt­tek volna az országgyűlésre. E sorok írója nm foglalkozott annyira a válasz­tások statistikájával, hogy hamarjában elsorolhatná mindazon tiszta magyarajkú kerületeket, hol jobboldali képviselők győztek, csak néhányat említünk tehát, melyek jellemzők a dolog megítélésére. Sopron megyének, mely ezúttal kivétel nélkül jobboldali képviselőket választott, van két kerülete, hol tisztán magyarajkú választók laknak, és egy, hol a magyar elem annyira túlnyomó, hogy egy-két más nyelvű falu mellette számba sem jö­het ; a kapuvári, a csornai és a lövői ke­rületek ezek. Mind a három Deák-párti képviselőt küldött, holott kettő közülök az utolsó országgyűlésen (Lukinics és Thalabér urak által) ellenzéki irányban volt képviselve. Ezenkívül Szegeden, Kecskeméten és Győrött, mely városok kiváló magyar jellegét senki sem tagad­hatja, szintén választottak Deák-párti kép­viselők. Többet nem említve, már e néhány idézet is bizonyítja, hogy azon állítás, mintha a tisztán magyar elem mindenütt ellenünk nyilatkozott volna, tényleg va­lótlan , de bizonyítja azt is, hogyha áll is, hogy a magyar vidrák túlnyomólag az ellenpártot szaporítják, ez nem azért van, mert ott magyarok laknak, hanem más­oknak kell fenforogni , mert ha ily körülmények külsőségei után indulni lehetne, nemcsak hogy jobban felelne meg a tényállásnak azon állítás, hogy a magyar elem, mint olyan mindig szélső­baloldali, hanem tényekre hivatkozva azt is mondhatná valaki, hogy az ország nem katholikus lakói többnyire ellenzékiek lévén, a kiegyezés főleg a katholikus la­kosságban nyeri pártolóit, s így a minisz­térium tulajdonképen a katholicismusra támaszkodik. Beismerve tehát, hogy a tisztán magyar lakosságú kerületek nagyobb számmal választottak ellenzékieket, mint Deák­pártiakat, mégis hamis következtetésnek mondjuk azt, hogy a magyar elem ellene nyilatkozott a Deák-párti politikának. Ez állításunkat pedig ú­j tényekkel támo­gatjuk, melyeket országunk és nemzeti viszonyaink alapos ismerője két­ségbe nem vonható, okokkal , melyeket mindenki, ki a választások mozzanatait megfigyelte, nyomósoknak beismerni kénytelen. Tény az, hogy a magyar lakosságú vidékek­­n­­­ak úgy, mint egyébütt az értelmiség és birt­ok túlnyomólag mehet­tünk ellenünk pedig a politikai éretlenebb rétegek nyilatkoztak. Nem a magyarság van ellenünk, hanem ellenünk van a ma­gyarság kevésbé érett része. A 48-iki alkotmány, mint minden de­mokratikus irányú alkotmány, midőn az állam vezetését a kiváltságosak kezéből kive­te, egy öntudatos, miveit és az ál­lam czéljait s léteszközeit felfogó közép­rend létrehozására számított, mely de­mokratikus alkotmánynál egyedül bir ál­­gyarlamalkotó képességgel. De e középrend elemei az egész ország­ban sehol sem léteztek oly kezdetleges, embryonális állapotban, mint épen a ma­gyarajkú polgárok között. Más nemzetiségeknél, különösen a né­metnél megvolt mint kész anyag a ke­reskedők és iparosok osztálya: a magyar faj azon rétegei, méh­eknek a 48-iki al­kotmány censuria a számszerinti túlsúlyt biztosította, ez alkotmány létrejö­tekor csak újonnan emanczipált jobbágy­okból és juratus nemesekből állottak. E két elem nem kevésbé becses ugyan és élet­képes középrend képezésére nem kevésbé alkalmas, mint a nem magyar ajkúak fej­lettebb demokratája, de hogy hivatásá­nak az alkotmányban megfeleljen, még fejlődnie kellett: a jobbágyoknak tanul­­niok, a juratusoknak felejteniök kellett. Ily helyzetben talált bennünket a sú­lyos húsz év, mely minden fej­lődést meg­akasztott. E húsz év azonban legjobban sújtotta azokat kik a magyar faj közép­­rendjét voltak alakítandók: nem nehezed­tek oly súlyosan a kereskedő és iparos o­sztály, mint a földmivelők és a volt alsó nemesség fejlődésére. Innen van, hogy a visszaállított alkot­mány a fentartásához szükséges intelli­gens demokratia, legfejletlenebb állapot­ban épen a magyar lakosok közt találta. Ha e ténynyel összevetjük azt a tényt is, hogy a 20 évi fonák rendszer anyagi csapásai is épen e factorokon hagyott legtöbb és legérzékenyebb nyomot, ak­kor természetessé válik előttünk, hogy a magyar lakosságú vidékek túlnyomólag el­lenzékiek,nem mint magyarok,hanem mint olyanok, kik egyéni viszonyaikban leg­több a nyaraságot tűrvén,állapotukkal leg­­kevésbbé lehetnek megelégedve, nem azért, mert magyarok, hanem azért, mert poli­ikalag nincsenek tájékozva, nem a kormány rendszerével szemközt, hanem azon kormánynyal szemközt, mely az őket közvetlenül érintő bajokon — két év alatt — segíteni nem tudott. Azon néposztályok, melyek a magyar­ajkú vidékeken a kormány ellen nyilat­koztak, kétségkívül Ghyczy és Tisza, Kossuth és Madarász ellen is szint oly ér­telemben nyilatkoztak, ha azok két évig kormányozni találják. Ez pedig nem a magyar fajnak sajátja hanem sajátja minden nemzet azon réte­geinek, melyek a parl­amenti életből csak annyit tudnak, hogy a kormányt meg le­het buktatni. Hasonlítsa össze valaki a som­ogy­­megyei magyarság jellegét, szellemét és iskoláit a kapuvári, csornai és lövői kerület magyar lakosságának jellegével, szellemével és iskoláival, és érteni fogja, hogy azok elle­nzékit, ezek pedig jobbol­­ dai számunkhoz egy fél év melléklet van csatolva, dalit választottak. Kecskemét és Szeged csak olyan magyarok, mint bármely sza­bolcsi kerület, de fejlődött keblekben ér­telmes középrend, és a­mely kerületek­ben ez volt túlnyomó, ott az elégedetlen­ség apostolai ellenér­e is Horváth Mihály és Horvát Döme lettek képviselők. Mindezeket azért tartottuk fontosnak elmondani, mert az ellenzék kétkedése a magyar ajkú vidékekkel már­is a kül­földi közvéleményt zavarba kezdte hozni azon faj életképessége iránt, mely itt a politikai vezérszerepet játsza, s mert azon esetben, ha az ellenzék állítása és követ­keztetései állanának, magunk is kétségbe­esve volnánk kénytelenek beismerni, hogy politikánk ellenkezik a nemzet szellemé­vel, mert hisz a nemzet érzülete — Ma­darász és társai mellett nyilatkozott. De szerencsére, a nemzet érzületének illetékes kifejezését nem a kevésbbé mi­­volt elemek szenvedélyes kitöréseiben ke­resi a szemlélő. Sem Európa, sem hazánk közvéleménye nem elég botor, a népet az „ó nép“-pel összecserélni, s így tudja mindenki azt is, hogy valamint ország­gyűlési pártunk magában foglalja mind­azt, a­mi a magyar faj régi emlékeiben nagy és szép, a­mi a modern magyar félszázados küzdelmeiben emelkedett és dicső, úgy az ország magyar lakosságá­nak azon része is, mely a magyar nem­zet múltját ismeri, jövőjét sejti, s a jelen megkélésére értelemmel bír, túlnyomólag de nagyon túlnyomólag a mi részün­kön van. A másik részt azonban azért, hogy máskép nyilatkozott, ne gáncsolja senki. Senki se tegyen neki oly szemrehányást, hogy nem ítétt meg egy alkotmányra, melynek jogait most csak másod­sor gya­korolta. Az alkotmány ujonczainak maga­viseletéért a mesterek felelő­sk , ezek pe­dig legtöbb helyt vajmi roszak, vajmi lelkiismeretlenek voltak. Ha eljövend az­­idő — és reméljük, ig­y közel van — midőn a néptanítók nem lesznek kortesek, de a kortesek nép­tanítók lesznek; ha a magyar faj dolgozó része tanult is lesz; szóval, ha az igazi democratia meghódítja az országot, akkor jobban fogja a magyar faj többsége is megérteni azok magyarságát, kik azt ad­ják meg neki, a mit nem igértek, s nem ígérik meg azt, mit meg nem adhatnak.­juk, s egyesek majdnem pótolhatlanok, e veszteség még nem elegendő ok a csügge­­désre, melynek előjelei a gyengébb ideg­­zetűekr­ől mutatkoznak. A pártokat az önbizalom tartja fenn, amely párt el­kezdi veszteni többsége dac­ára a bizalmat ön­magába, az közel áll a bukáshoz, nekünk most is jelentékeny többségben levő Deákpártnak aggodalomra nincs okunk, de szükség, hogy bátran, öntudatosan és egész erélylyel szembe nézzünk a feladat­tal, mely reánk nehezedik. A jövő országgyűlés nem kevésbbé fontos az 1865—8-nál, pártunk feladata nem kevésbbé nagy a jövőben, mint volt a múltban. A múlt országgyűlésben meg­oldd a Deákpárt a közjogi viszályokat, elfoglalta s kijelölte hazánk újjá­szerve­zése alapjait, ez elfoglalt alapon az épü­let kiépítése, ez a jövőben feladatunk. De­ kormányzati viszonyainkban, a­merre fordulunk, mindenütt reformra, haladásra van szükség , közigazgatási, törvénykezési, adózási, kereskedelmi vi­szonyaink halasztást nem szenvedhető javítást igényelnek. Nézetem szerint a haza java függ attól, mennyiben lesz ké­pes az országgyűlés megfelelni az e téren hozzá kötött reményeknek, s ettől függ pártunk jövője is. Több oldalról szerzett tapasztalataim igazolják, hogy a baloldal erősbödésének egyik valódi oka, belviszonyaink zilált­ságában, rendezetlenségében rejlik. A köz­­igazgatás, igazságs s­olgáltatás lassú, s gyakran ferde menete, s az ebből szár­mazó elégületlenség igen sok oly egyént hajtott már a baloldalra, kik közjogi vi­szonyaink megoldását, annak idején meg­elégedéssel üdvözölték. — Fel is hasz­nálta a baloldal e körülményt egész ki­terjedésében, az országgyűlés mulasztásai és bűnei czime alatt e viszonyoknak álta­lunk is elismert hiányai, mint fő­emeltyű szerepeltek, s a választók közül sokan megfeledkeztek arról, hogy e kérdések megoldása időt igényel, s hogy pártunkat e téren­ erélyes haladásban nem az akarat, de az idő hiánya akadályozd. Belviszonyaink czélszerű, ha­déknél­­küli rendezésében rejlik nézetem szerint közjogi törvényeink igazolásának kulcsa. Mindenfelől hangzik a vád, hogy belvi­szonyaink minden ágának reformját köz­jogi törvényeink gátolják. E vád alapta­lanságának kimutatásába talán fel­esleges bocsátkoznom, csak egy körülmény iga­zolná némileg közvetve a pártra vonat­kozólag e vádat: a többségnek, mely a közjogi törvényeket alkotá, s mely több­ség ma is jelentékeny, habozása és tétlen­sége. Nem kétlem, e többség fel fogja fogni hivatását, egész erél­­­lyel, s öntudattal fog haladni kitűzött czélja felé, s ez által visszafoglalandja azon tért is, melyről leszorittatott. BUJANOVICS SÁNDOR: Igénytelen nézetek a felállítandó lyceumi osztályok szervezésére vonatkozó javaslat felett. III. Midőn a nagymélt. közokt. miniszter úr az egyes tankörök osztályainak szá­mára harmincz-harmincznégy heti tanórát tűzött ki, úgy látszik, azon paedagogiai elv lebegett szemei előtt, hogy minden tanmódnak szükségképens föladata az ér­telmes fejtegetés és olyatén fölvilágositás lévén, minél fogva az előadott tárgyat a tanuló tökéletesen fölfoghassa s mindazt, mi tanulmányi tárgyul vétetett, már a ta­nítás helyén s ideje alatt megismerhesse. Ámde a megértés, fölfogás és megismerés a maradandó tudásnak nem teljes ténye­zői, — ide még elkerülheti énül az emléke­zés kívántatik, mely nélkül a tudás el­enyészik. Hogy pedig a tanulók a hallott tárgyakat emlékezetükben megtartsák, azaz a szó teljes értelmében tudják, kell, hogy a tanítás idején kívül hony elegen­dő szabad idővel rendelkezzenek. Már azonban miként fognak elegendő szabad idővel rendelkezni, midőn, a rendkívüli tárgyakat be sem tudva, naponként, csak­nem minden megszakítás nélkül, hat óra hosszat a tanoda falai között fognak tar­tózkodni. Ne becsüljük túl az ifjak szellemerejét. A paedagogia tanítja, az élet igazolja, hogy­­nem elég az ifjúnak szellemi tápot nyújtani, hanem időt is kell neki enged­ni annak megemésztésére , mert különben nemcsak hogy egész életkorukra tihatan­dó tudományt nem fog neki adni az is­kola, hanem az észterhelő tárgyhalmozott­ság elméjét tompítani fogja. Továbbá a tanoda nem tarthatja fel­adatának a tanulók öntevékeny­sége elé korlátot emelni, sőt feladatai közé számítja, növendékeit mindenoldalú önkiképző­re buzdítani. De hogy fogja ezt tehetni a tantervjavaslat­ban foglalt nagy óraszám mellett ? Ör­vendenie kellene, ha köteles ,teendőiket pontosan s lelkismeretesen végrehajtand­­ják. Végre a sok ülés ép a fejlődés korá­ban, oly kártékony hatású lesz a test physicumára is, hogy azt a hetenkinti két órai tornászat ellensúlyozni ,teljességgel nem fogja.­­ Ezen okok alapján óha­junk abban öszpontosul, hogy a hazai ifjúságnak szellemi s testi kifejtése érde­kében, a kötelezett tantárgyak hetenkinti óraszáma, kivétel nélkül minden osztály­ban 25-re szállíttassák le. 2. A tanodának, ha hivatását méltókép betölteni akarja, nem szabad az élet s ta­nítás között hézagot hagynia , hanem kell, hogy a tanítás minden részleteiben a kor tudományosságának színvonalán áll­jon. E czért azonban csak akkor érheti el, ha a tanárok, mint működő tényezők, túlságos óraszámmal nem lesznek elhal­­mozva s illető szaktárgyaik irodalmát folytonosan éber figyelemmel kisérhetik s buzgalommal tanulmányozhatják. E te­kintet mellett szól még a tanulása ta­nítás közötti különbségnek sarkigazsága is. A tanárnak tár­gyát ugyanis nem csak jól tudni, hanem jól tanítani is kell, mi előkészületet köve­tel s ne higye senki, hogy az ily előké­születre a leggyakorlottabb tanárnak is szüksége ne volna. Nem lehet azonkívül a számításból kifeledni azt sem, hogy némely tanulmányok gyakorla­­t­i munkálatokat is kívánnak, melyeknek pontos elolvasása­ s kijavítására, heten­kinti 15 —18 tanóra mellett­, huzamosb ideig a tanár nem képes. — Ezekhez ké­­pest véleményünk szerint elégségesnek tartjuk, ha a lyceumban, hol csak is szo­rosabb értelemben vett szaktanításról le­het szó, egy-egy tanár legfölebb 12 heti órával bizatik meg. 3. Jól tudjuk, hogy népszerűtlen insti­­tutio mellett emelünk szót, midőn tanul­mányi süker s fegyelem tekintetéből az érettségi vizsgálat fentartását indítványozzuk. Midőn azonban ebbeli óhajunknak kifejezést adunk, a nevezett üdvös intézményt akként kívánnók mó­dosítani, hogy minden egyes tankörben csak a szorosabb értelemben vett szaktár­gyak legyenek a­nió­­s írásbeli vizsgála­tok objektumai, az általános műveltségre előké­zítő tanulmányokból pedig csak írásbeli vizsgálat tartatnék. 4. Szabadjon végre a tanügyi szervez­kedés alkalmából reményünket egyszer­smind az iránt is kifejezni, hogy az irály­i logika szabályai és a törvényszerkesztés alaki igényeivel homlokegyenest ellenke­ző, de mindemellett még jelenleg is ér­vénynyel bíró tanodai fegyelmi szabályok, a létesítendő középtanodai organismus három fokozata kis- és nagy­­gymnasium s lyceum- s az előhagdott kor kívánalma­­­s igényeihez képest, a tanártestületek hozzájárulásával mielőbb teljesen átalakíttatni fognak. A tanártestület megbízásából, NÁTAFAL­USSY KORNÉL, főgymn. ny. r. tanár. A választások után Eperjes, márci. 27. A képviselő-választások eredményét, valamint mindenütt a hazában, úgy mi is itt a felvidéken, feszült figyelemmel kísér­tük. Előttünk fekszik a megválasztott képviselők névsora, s ebből ma már a pártok állása, és számarányáról biztosan tájékozhatjuk magunkat. A lefolyt válasz­tás küzdelmekből kivonhatjuk a tanulsá­got s ebből kell merítenünk erőt, kitartást az uj és nehéz küzdelemre. Tagadhatatlan tény , hogy pártunk száma csökkent, a fájdalom többen épen legkitűnőbb, tapasztalás és érdemben leg­gazdagabb egyéneink közül kiszoríttattak a képviselőházból; pártunk eme kitűnő tagjainak tevékeny közreműködését, a törvényhozás terén nélkülözni veszteség, melynek súlyát igenis érezzük. Oka e szomorító körülménynek a több­ség rendes hibája, az elbizakodottság, kö­zöny, s az ellenfél erejének kisebbs­ése, s ezeken felül hoz­zá tehetjük részint a köz­ponti megfelelő rendezés hiányát, részint a vidéki párthíveknek a központi vezetés iránti indokolatlan idegenkedését, s evvel szemben az erélyes, ügyes vezetést a bal­oldal részéről. Míg a baloldal ezésszerű beosztás által meg tudta választani kitű­­nőbb tagjait egytől egyig, s ha egyike vagy másika egy választó - kerületben megbukott, az­onnal felléptették, s megvá­lasztották más választó-kerületben, nálunk úgy látszik ily eshetőségre senki sem go­n­­dolt,*) pedig választó-kerületekben, hol pártunk kitűnő tagjai felkaroltalak volna, alig szenvedtünk hiányt**) Mi tagadás benne pártünk, és a baloldal központi ve­zetése közt e tekintetben nagy a kü­lönbség. Azonban e veszte­ség megvan , de bár a hiányzókat nélkülözni fájdalmasan fog­*) Gondolt bizony, csakhogy a­zért előttünk legtöbb helyen oly erkölcsi torlaszok zárták el, melyekkel szemben már egyszer elejtett jelesein­ket nem koc­káztathattuk. S z e r­k. **) Jeleseink elejtése a választások zömével egy időre esett. S z e r­k. A „Hazánk“ márcz. 25 -i számában, a „tö­visek“ rovatában, a veszprémi vál.­elnökről „kormányha eljárás“ epithetonnal az állíttatik, hogy mintegy 70 baloldali választót puskatus­sal vezetett el a szavazástól, miért a tövisek írója, a „Hazánk“ ez éretlen bohócra, neki egy kis Lipótrend keresztet szán. Habár önmagában politikai éretlenségre mu­tat alkotmányos és parlamentáris kormányzat mellett valakinek kormányhű érzelmet vetni szemére, ezt lehet mégis a szemrehányónak eszéhez mérni; de ha valaki egyáltalán alap nélkül és merőben igaztalan állítást tény gya­nánt árul a közönségnek tekintélyes napi­lap­ban , az már a lelkiismeret dolga. Ily igaztalan és lélekismeretlen áll­­ásnak nyilvánítom azt, hogy a veszprémi választásnál bár­ki is punkatussal vezetett el a szavazástól, a felhívom a „tövisek“ íróját, hogy vagy ne­vezzen meg azon 70 választó közül egyetlen egyet, kivel ama méltatlanság elkövettetett vol­na, vagy vonja vissza állítását; különben én is

Next