Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)

1869-04-04 / 76. szám

szerint, röviden szón fó-okok, melyek a (con)fusionált „ellenzéknek“ gyarapodá­sát az idén előidézték, s főleg, (ez a leg­­szomorubb) a szélsőbalnak nyújtottak aratást. Mi következik már most mind­ezekből ? Csak az, hogy ha ez okokat el­távolítjuk, az eredmények és bajok is maguktól megszűnnek. Nagy ideje tehát, ezen okok eltávolításáról s ezen bajok gyógyszereiről mielőbb gondoskodni; az eseményekből a kormány és Deák-párt beláthatta, hogy öszvetartásra s a refor­mok terén szabadelvűségre van szüksége a nem elbizakodásra; hogy erélyes törvé­nyeket kell alkotni minél előbb s azokat azonnal életbe léptetni. Itt az ideje tehát a népnevelési tör­vényt az életben keresztül vinni; a hon­védséget, mint a bel­biztosság és rend törvényes támaszát, — azonnal életbe léptetni; a hiányos választási törvénye­ket átalakítani s újra kidolgozni, — mert félek hogy'jha ezen census megmarad s a választási törvények nem javit­atnak, — 3 év múlva a Deákpárttal együtt a bal­közép is megbukik és Somogy elkezd pa­rasztokat küldeni a képviselőházba Ma­­darászékhoz. . . .! A kormánynak és Deákpártnak tehát, még ha uj csoportosulások lesznek is a jövő reform-gyűlésen,­­ helyre kell hoz­ni a bizalmat, mit irányában a szélsők a népnél elrontottak. Helyre hozhatja pe­dig és biztosíthatja magának az or­szágra nézve üdvös, szabadel­vű és erélyes törvények alko­tása s mielőbbi életbe hí­vása által. Előra tehát biztosan és győzelmesen...!! MAGYAR JÁNOS: A vasutak és csatornák telekköny­vezése. A vasutak és csatornák összpontosított te­­lekkönyvezésére szervezett központi telekhiva­tal működését folyó hó 1-én megkezdte, és mos­tan csak a vállalatok buzgalmától függ, hogy az 1868. 1.1. sz. által elrendelt telekkönyvezés mielőbb munkába vétessék. Azon kérdésre, váj­jon a fentebbi vállalatoknak öszpontosított te­­lekkönyvezése czélszerű és gyakorlati haszon­nal bir-e, a törvényhozás már megfelelt az által, hogy a törvényt megalkotta; mi azon indoko­kat, melyek a törvényhozást vezérelték, csak röviden jelezni akarjuk. A telekkönyvezés fő c­élja: az ingatlanokra vonatkozó jogok nyilvántartása és pedig két tekintetben: a)­hogy az ingatlan kiterjedése, minden vi­szonyai és az arra vonatkozó jogok hitelesen kimutattassanak és vita esetében a bizonyítás könnyítessék; b) hogy új jogok szerzésénél (legyen bár tu­lajdon, zálog vagy egyéb jogok) a szerződő fe­leknek az ingatlanok mostani helyzete könnyen és bizton bebizonyittathassék. Ha e két tekintet már a legcsekélyebb értékű ingatlanoknál is helyt foglal, mennél inkább fog helyt foglalni a fentebbi vállalatoknál, melyek nagy értéket képviselnek? De elemezzük mindkét tekintetet. Az ily vállalatok összes birtoka számtalan kis részletecskékből állíttatik össze, melyek a legkülönbözőbb tulajdonosoktól csaknem kizá­rólag kisajátítás útján szereztetnek. Ha már az egész országban a telekkönyvi rendszer beho­zatott, a vállalatok sem vonhatják ki magukat ennek rendelkezései alól, és kifogástalan tulaj­dont csak a telekkönyvi bejegyzés által nyer­hetnek, különben folytonosan attól kellene tar­taniuk, hogy a telekkönyvi jogosultak vagy a kisajátítás jogosultságát a kártalanítási ár meg­állapítását, úgy a kártalanítás kifizetésének he­lyességét megtámadják. Hogy ezen lejegyzés szükséges, azt a vállala­tok is beismerték és eddigelé sok fáradalmakkal az általános telekkönyvi törvények szabályai szerint eszközölték is, azonban sok helyütt any­­nyi nehézségekkel kellett küzdeniök , hogy an­nak kieszközlése lehetséges nem volt, úgy hogy e tekintetben az 1868. l.t.cz., mely a lejegyzést az érdekelt felek érdekeinek sértése nélkül nagyon egyszerűsíti, valódi jótéteménynek tekinthető. De a lejegyzés egyedül a vállalatok érdekeit ki nem elégíti, ha nem szükséges még, hogy a lejegyzett birtok a vállalat nevére át is írassák,mert sok eset­ben hiteles bizonyíték leend szükséges a vállalati birtok állása felett, valamint a felett is, hogy a vállalat a kisajátítással j­ró kötelezettségeknek eleget ten: a vállalatok ezen biztosítékot talán a saját levél­áraikban fentartott iratokból előszol­gáltathatják, azonban a mellett, hogy az irat­halmazban nehezen eligazodhatni, hiányzik a hitelesség, melylyel a fél által elkészített iratok még­sem bírhatnak. Rendes öszpontosított telek könyv mellett ezen átnézet és hiteles bizonyí­ték gyorsan előállítható, és a fentebbi törvény­­czikk különösen gondoskodott, hogy minden kö­rü tények, melyek az ily vállalatok értékének megítélésére határozók, a telekkönyvben hitele­sen kitüntessenek, s hogy így a vállalati birtok összes viszonyait kimeritőleg magában foglalja — mi által az ily vállalatokba beruházott rop­pant tőkék biztos alapot nyerenének. Eddigelé az ily vállalatok telekköny­vezése körül szétágaz­tak a vélemények és midőn egyrészről a helyszi­­nelési utasítások nyomán némelyek azt meg nem engedték, más telekkönyvi hatóságok az egyes lejegyzett részletecskéket a vállalatok nevét átírták, hogy azonban az ily telekkönyvezés a czólnak meg nem felel és hogy csak az egész van­­, de nem az egyes részletennkek képezhet-­ nek telekkönyvi testet, s hogy így csak az ösz­­pontosított telekkönyvezés bírhat érdekkel, to­vábbi fejtegetést nem igényel. De a második tekintetnél fogva is fontos ezen telekkönyvezés, mert a szerződésre lépést le­gyen bár tulajdon átruházás, vagy kölcsön adás­sal, nagyon könnyű­,és a szerződő feleknek nem kell a vállalatra vonatkozó irathalmazokat át­vizsgálni, a­mi tapasztalás szerint mindig nem is lehetséges, de különösen az elsőbbségi kötvé­nyekre nézve még meg kell jegyeznünk, hogy csakugyan szokásban vannak, de törvényeink ezen elsőbbségnek törvényes biztosításáról se­hol sem rendelkeznek, és előforduló esetben ké­telyek támasztathatnak, vájjon ezen elsőbbség egyéb követelések ellenében törvényesen meg­­ítélhető-e? Francziaországban az inscription által bizto­sítják, úgyszintén, a badeni nagyherczegségben is van rendelkezés, de nálunk hiányzik, azért is a telekkönyvezés behozatala által minden kételyek el fognak oszlattatni. A vállalatoknak, a­kik az eddigi eljárást már megszokták, talán mind az általános kisajátítási törvény, mind az 1868-ik 1. törvényczikk által behozott eljárás nem fog egészen tetszeni — azonban nem szabad felejtenünk, hogy a tör­vényhozás nem az egyesek kényelmességét, ha­nem csak a közérdeket veheti alapul, és habár első pillantásra nagyon is formaszerűnek mutat­kozik a fentebbi '-'járás,a gyakorlat be fogja mu­tatni, hogy a vélt nehézségek csak képzelődé­sek, hogy ezen bár szigorú eljárás­ nagyobb biz­tosságot fog nyújtani,­­ mint az eddigi önkény­kedés , és meg vagyunk győződve, hogy ez új intézmény a vállalatokra nézve valódi jótéte­ménynek fog bebizonyulni, és minthogy Euró­pában Magyarország az első, mely e téren utat tört, reméljük , hogy becsületet fogunk vallani. Pest, 1869. ápril hs 2-án. Halmosy Endre: Kerkápolyi Károly Kolozs város k­pv. bi­zottmányán­ak elnökéhez képviselővé történt meg­választatása alkalmából a következő levelet in­tézte : Tisztelt elnök úr! Tegnap vettem folyó hó 30-tól kelt azon be­cses sorait, melyekben Kolozs városa részéről országgyűlési képviselővé lett elválasztatás­­mat velem tudatni, s a választási jegyzőkönyv egy hitelesített példányát részemre m­egküldeni már­­tóztatott. Fogadja tisztelt elnök úr ez értesítésért, fo­gadják Kolozs városának derék választói irán­tam az ismeretlen iránt ta­u­ított megtisztelő bizalmukért őszinte sziver­ köszöneter­. Miért tagadnám, hogy nekem a távolban nyil­vánult ezen bizalom jól esett; jól esett épen azért, mivel személyesen ismeretlen lévén, nem alapulhat az máson, mint azon állás helyeslés­én, melyet elfoglaltam a múlt országgyűlés alatt. Századokon át megoldatlan maradt, s a Lajthán túli részek alkotmányos életre keltével inkább mint valaha égetőbbé vált kérdések vártak a­­ megoldásukra s annyi meghiúsult kísérlet után a fejedelem országgyűlésünkre bizta a kezdemé­nyezést. A világ érdeklődve várta, mennyi jó­akaratot és értelmiséget bírunk a öszponto­stani nagy föladattal szemben, s előre látható volt, hogy hosszú időn át a szerint fog ítélni rólunk, a­mit tapasztaland. Istennek hála, a munka sikerült, s befejezve lett a több százados vita, véget ért a per. Véget ért oly peralku állal, melyet a nemzet válasz­tottjainak nagy többsége és a fejedelem egyen­lően m­utányosnak , mert, a velünk ugyanegy fejedelmet uraló n­épek elfogadtak, s a műveit világ szintén osztatlan helyesléssel kísért. Az sem kérdés többé, ha igazat ad-e a nemzet képviselőinek, szent Istvén utólag űzi­k művét, egyezetben a fejedelemmel, a testvér népekkel s müveit világgal ? Daczára az eszközökben épen nem válogató, szinte példátlan izgatásoknak; daczára annak, hogy mindig nagy azoknak a száma, a k­iknek vágyaik határozatlanok s épen azért semmi ha­tározott által ki nem elégíthetők , újra is azok mellett nyilatkozott nemzetünk a választások által, a­kik létesíté a kiegyenlítést. Kolozs városának derék választói is azok közt foglaltak állást, a­kik nem akarják ma fölfor­gatni azt, a­mi kölcsön alkottatott tegnap; azok között foglaltak állást, a­kik nem akarják, hogy úgy tűnjék fel nemzetünk a reá most elismerés­sel tekintő világnak, mint az, ki a'véletlenül lelt kincsnek értékét felfogni nem bírva, azt értetle­­nül ellöki magától. Pedig nekik is eleget, hirdették, hogy a közelebb múrt országgyűlés önként feladta hazánk alkot­mányos jogait, hogy az általa kötött egyezmény megf­sztotta Magyarországot állami lététől és önállóságától, összeolvasztván azt a közös ügyek­re nézve az osztrák birodalommal, mint részt az egészszel. Igen, mert Kolozs polgárai nem azt keresték, hogy mit állítanak, hanem azt, hogy mit bizo­nyítanak, igen mert ők tudták, hogy nemzetek érintkezésében az államiság jelleme az által nyil­vánul, hogy nemzet és nemzet, hogy állam és állt m­egyénekül állanak egymás ellenében, s épen azért szavuk egyenlően számit, függetlenül a népszámtól ha általán ez anyagi erőtől. Tudták ők, hogy a húsz milliót számító osz­trák s a tizenöt milliót számító magyar állam közötti paritás csupán csak a megőrzött állami­ságnak lehet kifolyása ; tud­ák, h­gy összeol­vadás esetén ép úgy kevesebb, mert a népszám­nak s anyagi erőnek megfelelő befolyás s igy kevesebb szó illetne meg minket, mint kevesebb ez, illeti meg például a nagyobb magyarország­­gal valóban egyesített Erdélyt, s azon koronát, azon Horvátországot is, mely különállása da­czára is egyesült velünk a közös koronában. Azt is tudták, hogy meg lévén ekként óva ha­zánk állami tétele, bármit mondjanak, megóva kell lenni önállásának is, mint a mi nélkül nin­­­­csen állami lét. És azért nem engedték tévútra vezettetni magukat a delegatiók elleni divatos kifogások által. Hiszen tudták, hogy az 1867-dik évi XII. törvényezik, s törvénykönyvünk általában is közös delegatiót nem ismer, de igen is isme­ri a magyar országgyűlésnek és a birodalmi tanácsnak külön delegatióit, a melyek külön tanácskoznak, rendszerint külön határoznak s megállapodásaikat külön terjesztik föl, minde­­nik a maga módja szerint saját fórumához, amaz a magyar királyhoz, emez az osztrák császárhoz. Az sem kerülte el figyelmüket, hogy a delegatiók­­nak legfelsőbb helyen elfogadott ajánlatai is csak a külön pénzügyi törvényekben nyernek szentesítést, a­melyeket megalkotni pedig a kü­lön törvényhozásoknak joga s hogy mindezek­nél fogva a delegatió valójában nem más, mint az országgyűlésnek egyszer mindenkorra meg­vont jogkörében tejhatalommal elbocsátott kül­döttsége, s a­mit tesz, azt közvetve az ország­gyűlés teszi. Gyümölcséről vélvén legbiztosabban megis­merhetni a fát, Kolozs városának értelmes vá­lasztó­polgárai nem akarják felforgatni azon művet, mely nem is egészen két év alatt olyan gyümölcsöket termett, minőket az országgyű­lést berekesztett trónbeszédében oly megraga­­dóan sorolt eleibünk maga a fejedelem, semmi­féle okoskodásra nem bírván elhinni, hogy az államszerkezet ép akkor lenne megromolva, a­mikor előbb soha nem tapasztalt derekassággal végzi szolgálatát. És igazuk van, igazuk van, ha elutasítják ma­guktól azokat, kik állítják, hogy a haladásnak legnagyobb akadálya épen a mostani közjogi állapot, mely nem engedi, hogy annyi időt és pénzt fordítsunk az elodázhatlan javításokra, mint a­mennyit azokra szentelni óhajtanánk, a közös ügyes állapot által követelt költségek után nem sok maradván fenn, a belső szükségek fedezésére. Megfoghatatlan állítás, még megfog­­hatatlanabb törekvés, mely­et állított bajon a közös ügyes állapot megszüntetésével kíván se­gíteni. Megfoghatatlan, miután még Irányi, a szélső bal ez idő szerinti vezére is, nyíltan kijelenti, hogy az ellenzék nem gondol arra, hogy több­ségre jutván, lerázza nemzetünk válláról az ál­lamadósságból egyszer elvállalt részt, mi nélkül pedig a közös ügyes állapot megszü­letése csak oda vihetne, hogy azután felét, vagy legalább 42 százalékát viselnék azon költségeknek, a­melyeknek ma csak harmincz százaléka nyom­ja vállainkat. Már­pedig itt minden százalék közel egy milliót teszen. Azt is nehéz belátni, mit nyernénk időben az­által, ha azon ügyek is országgyűlésileg lennének tárgyalva, a­melye­ket most a delegációk intéznek ? Való­an nem a közjogi állapot fölforgatása azért föladatunk. S ugyan kik is azok, kik megingatván a nép­nek a törvényhozás iránti bizalmát, ezt hibáz­tatni s ama fölforgatást szorgalmazni merik ? Azon középbal az, mely magával sem lévén tisztában a teendők iránt, programmját még mindig nem bírta megállapítani, egyesülve azon szélső ballal, melyet annyiszor s oly határozot­tan elitélt volt. Hozzájuk csatlakoznak a nem­zetiségeknek önnön véreik zömétől elszakadt s Temes­várt gyülésezett azon szóvivői, kik Ma­gyarországnak, mint olyannak lévén ellenei, velük szövetkeznek s el énünk harczolnak. Ily elemek társaságában küz­d azon középbal, m­ely magát kormányképesnek vallva, a kor­mányra törekszik is. Mi czélból? Valójában ne­héz megérteni, alig lehetvén remény lenne, hogy mégis tartanák azon az említett elemek, ha el­juthatna rá. Hadd mondják hát az épen elsorolt elemek, hogy nekik nem kell delegátió, se közös minisz­térium, s feleljük rá nyugton, hogy nekünk meg kell, tudván, hogy csak közvetítésükkel ke­rülhető ki azon képtelenség, hogy a fejedelem ugyanazonsága folytán közös ügyek olyanokut is láttassanak el, meg nem olyanokul is olyano­kul a­mennyiben elláttatásuk fejedelmi közre­hatást­ kíván, nem olyanokul más tekintetek­ben. Épen mivel ez ily képtelenség, maradt írott m riaszt minden olyan törvény, a­mely ilyet kívánt s maradna ezentúl is az. Mellőzve azért a közjogi alap bolygatását, iparkodjunk azon, hogy a szerencsésen meg­nyert alapon minél teljesebben keresztül vi­gyük az annyira szükséges reformot, erkölcsi­leg és anyagilag oly fokra emelvén ezzel nem­zetünket, a­melyen könnyen hordhassa a reája nehezedő s nagynak csak is jelen állapotában nevezhető terhet. Ez lehetséges, hogy az mutat­ják legközelebbi tapasztalataink. Vagy ki nem érzi már­is, hogy bár adókönyvében körül­belül a régi összegeket látja, azokat ma mégis köny­­nyebben fizeti? Oka a kereset könnyebb voltá­ban, a pénznek, épen az állami gazdálkodás ja­vulása folytán beállott nagyobb bőségében meg is található. A törvényben kimondott s intézmények által kellően­­ biztosított paritás megadta nekünk a monarchiában a minket megillető helyet. Le­gyünk rajta, hogy a reformok által képesítsük egy­felől magunkat annak állandóan megtart­­hatására , más­felől meg emeljük azon m­p­­monarchia súlyát, mely hogy javunkra essék a mérlegbe, egyedül tőlünk függ. A közelebb múlt országgyűlésnek, épen mivel az alapot kell­ letennie, aránylag kevés ideje maradt a reformálásra, de mivel az általa te­remtett helyzet jó,rövid hónapok alatt mégis any­­nyit alkothatott, mint korábban év­tizedek alatt sem volt lehetséges. Folytassuk, a­mit szeren­csével kezdtünk. Az államélet szinte minden ága munkás kezekre vár. Tisztáztuk hazánk közjogi állását, de rende­zésre vár még Fiume é­s tanulmányozásra a ha­­határőrvidéké. Újra meghódítottuk törvényhozásunk részére azon hatáskört, mely azt megilleti, de választá­si törvényünk maradt minden hiányával s ren­dezetlenül maradt annak felső híja. Visszaállítok az országnak, mint egésznek törvényes kormányát, de rendezetlenek a tör­vényhatóságok úgy, miként a községek, rende­zetlen a köztük és az országos kormány közti viszony. Pedig a nélkül nincs önkormányzás sőt alig lehet, bármily kormányzás. Megalkottuk a polgári perrendtartást s a fel­sőbb bíróságok szervezetét, de rendezetlenek az első folyamodású bíróságok s nincs kor igé­nyeinek megfelelő polgári, se büntető törvé­nyünk. Megszüntettük a szőlődézsmát, de a hűbériség több maradványai még mindig fennállanak. Javítgattunk mennyire azonnal lehetett, az adóknak e­gynémelyikénél, de előttünk élt az egész adórendszer tüzetes átvizsgálása s refor­málása. A közlekedési eszközök szaporításával jelen­tékeny lökést adtunk nemzet­gazdászatunk emelkedésére, de a teendőkn­ek szinte elláthat­­lan tömege van hátra e téren is. Népiskolai törvényünk által letettük a nemzet szellemi emelkedésének legbiztosabb alapját, de magasabb tanintézeteink rendezésre várnak. íme milyen roppant halmaza vár reánk a még teendőknek, ha nem rombolunk is. Kolozs vá­rosa választó­polgársága irányomban nyilvání­tott bizalmával megmutatta, hogy azok közé tartozik, a­kik építeni, nem pedig rombolni akarnak. Kérem a mélyen tisztelt elnök urat, tolmá­csolja forró köszön­etem e bizalomért, addig is, míg a közügyek reám nehezedő terhe meg fogja engedni, hogy körükbe sietve, személyesen mondhassak köszönetet, mi hogy mielőbb vál­jék lehetővé, szívemből óhajtom. Addig fogadják el azon ünnepélyes ígéretem, hogy mit erőm enged, mindent megteendők ha­zánk javának legjobb belátásom szerint eszkö­­zölésére s irántam nyilvánult bizalmuknak ez­zel kiérdemlésére. Isten velünk! ____________________________________ Képviselőválasztások. Gyergyó Szent-Miklós márcz. 27. Az tudva van, hogy az egész Csikban, de kü­lönösen a gyergyó szent-miklósi kerületben, nagy ingerültséggel folyt a készülődés a balol­dali kö­vet választásra.­­ Az is tudva van, hogy Cukszéket per eminentiam baloldalinak tekin­tette az ország, a mit a népnek választás előtt megc­áfolni vajmi nehéz volt ott, hol az alki­­rálybirák háromötöde, a dulók és dúló segédek fele s egy pár kivétellel a törvényszék tagjai e nézetet táplálták és terjesztették s ennek nyomán némely baloldali lap még a jan. 30. Gy.-Szt.-M.­­son deákpárti értelemben nyilatkozott nagy ér­tekezletről is fennen hirdető, hogy az ott is töb­­ségben volt balpártiakat csak egy mestersége­sen összeállított szavazógép némította el, büsz­kén hivatkozván a választás napjára, mely elég­tételt szolgáltatand a fenebbi feltevéseknek. Voltak kik ez időben balosan demonstráltak, Deák Ferencz és pártja ellen — kik csak bal­kézzel emelték kalapjaikat, csak balkézzel szo­rítottak kezet egymással s csak azokkal kaczin­­tottak, kik balkézzel emelték fel poharaikat. Mindezekre én visszatérni nem akarok, de mivel a választás napja, melyre ők hivatkoztak, eljött s már el is telt s mivel a választás éppen őket czáfolta meg, hogy az a­mit már most a választás folyamáról és eredményéről, amni szük­ségesnek látok, megérthető legyen, mélhatlanul meg kell hogy egy előző esetet említsek. Már régóta működik a Gyergyó-Szent-Mikló­­si községben egy tiszteletet érdemlő műkedvelő színtársulat. Ezen társulat közelebbről több derék Szt.-Miklósi örmény ifjakban nyert erő­södést, kik Pesten tanulmányaikat végezvén , különböző életpályájuk kezdetén állanak. Ezen különben szép tehetségű ifjak néhánya s a műkedvelő társulat több tagja, egy a Sz.­­Miklósi színpadon pár héttel ezelőtt előadott da­rab végeztével rendkívüli s a szin­ezédután egy előre nem láthatott előadással lepték meg a kö­zönségnek mé­r el nem távozott részét, s a bal­párti követjelölt jelenlétében rendkívüli lelkese­dés között a színpadon elénekelték azon — nem tudhatni ? — melyikek által készített kortes­dalt, melyben többek között ezek fordulnak elő: „Nem kell nekünk Deák Ferencz, a követünk Puskás Ferencz.“ „Nem vezet már Mikó Mihály, minket töb­bet az orrunknál, minek végeztével je­löltjüknek szerencsét is kívántak. Ha már ezen előzményeket megfontoljuk, — ha figyelembe veszszük, hogy a kikiáltott hatpárti követjelölt épen e kerületnek befolyásos igazga­tó király bírája, ha figyelembe veszszük a követ­jelölt részére hajló különböző factorokat s mind­ezeket az eredménynyel összehasonlítjuk, úgy hiszem nem fogja senki kétség alá vonni, hogy a gyergyó­szt.-miklósi választó kerület a Csik­­szákról keltett baloldali híreket fényesen meg­­czáfolta s bebizonyító, hogy e kerület választói maguk gondolkoznak maguk helyett, s el­veiktől még tekintélyek által sem engedik ma­gukat eltántoríttatni. De lássuk a tényeket, elmondom czifraság nélkül, úgy a­mint történtek. A sz.­miklósi kerület választása a hó 22-én kezdődött minden felül mutatkozó rendkívüli részvét mellett, a választásra megjelent az ér­telmiség teljes számban, a kerületben lakókon kívül jelen voltak több más kerületben lakó választóink is. Itt napon d. e. 10 óra tájban megérkezett a távolabb eső csik­karcsfalvi járás választóinak serege — elöl néhány lovas jött, zászlóikon Deák Ferencz nevével — utánnak hoszui sora a szekereknek, melyek mindenikében 4 választó ült. — így mentek ők tömegesen A­b­­­a Ifi Károly szállására, ott sem mondott senki helyettök és nevökben virágos, átgondolt beszédet, hanem közülök az egyik kilépett s egyszerű, de mé­lyen érzett szavakban elmondó, miként ők sze­retik jelöltjöket, bíznak benne, de ők nem egy jelölt nevére, hanem Deák Ferencz s a pártja elveire lelkesültek, s azért választják jelöltjöket is követnek, mert hiszik, hogy ő is ez elvekért lelkesül, s ez elveket híven vallja magáénak.“ Ezután elmentek a választás helyére, egy bal­oldali térítőt, ki őket nem ismerve, baloldali eszméit köztük kelendővé tenni megpróbálta, félre ismerhetlen határozott szavakban maguk közül odább utasított­ak s szavazataikat legszebb rendben beadták. Másnap e hó 23-án már korán reggel nagy mozgás vonta magára a figyelmet — a helybeli Deák párti választók a község két szélső pontján egybe­gyűlve, zeneszó m előtt, nemzeti lobogók alatt, a helyszínére érkeztek s jelöltjöket üdvö­zölve, a szavazást megkezdették. A tölgyesi járás román dúló biztosa mintegy 32 román ajkú választóval — hír szerint— már az előtti napon este a balpárt részére megér­keztek, de láthatóvá magukat nem tették. Híre járt annak is, hogy a balpárt egy te­kintélyes választó sereget vár a község kebe­léből a fenn már érintett balpárti ifjak vezetése alatt, de ez a remény meghiúsult. 10 óra felé már minden ponton számos nem­zeti zászló lobogott. Igazságos akarok lenni s azért mindenekelőtt kiemelem, hogy a balpárt nagy zászlója sokkal pompásabb , sokkal gazdagabb volt, mint a Deák - párt nagyszámú, de egyszerű zászlói.­­ E pompás arany hímzetes zászló „Éljen Pus­­­­kás­ Ferencz követünk“ felírással délelőtt mint­egy 10 óra tájban egy zenekar játszása mellett kivitetett, s a Szárhegy, Ditró, Remete felé ve­zető kapunál egy vendéglőre kitüzetett azon czélból, hogy az érkező balpártiak az alatt sora­kozhassanak. Nem sokára mégis érkezett nevezett közsé­gekből egy nagy tömeg — Ditrói Cs. L. a bal­pártiak vezére szónoklatot tartott hozzájok s fel­szólító, hogy a balpártiak, kik Puskás Ferencz kerületi királybirót akarják választani, e zászló alatt egyesüljenek. A választók csendesen hallgatták végig a szó­noklatot, — ekkor D. M. a Deák-párt egyik te­kintélyes birtokos választója többek kíséretében oda lovagolván, a Deák-pártiak zászlój­ára muta­tott s igy szólt: „Székely atyafiak! Íme itt Deák Ferencz zászlója van, nem azért szólok, hogy egyet is azok közül, kik ama halpárti zászló alá akarnak állani, visszatartóztassak, de azért, hogy megmutassam a zászlót, mely alatt a deák pártiak sorakozhatnak, e zászló alá csak azok jöjjenek, kik Deák Ferenczet meggyőződésből követik kinek meggyőződé­se mást parancsol, az menjen ama baloldali zászló alá.“ A tömeg harsogó „éljen Deák Ferencz“ ki­áltással indult a Deák zászló alá, s midőn Cs. L. még egyszer felszólalt: „ide jöjjenek a bal­pártiak“ több választó nyugodt felelete igy hangzott: „it­t közöttünk nincsenek olyanok uram, mi mindnyájan Deák pártiak va­gyunk.“ E jelenet szóról szóra ismételtetett, mig a vá­lasztó csoportok mind be­érkeztek, midőn aztán az utolsó csoport házánál a pompás balp­árti zászló rudjára tekertetett s egy balpárti férfiú bal hó­na alá vétetvén , a hangszereiket bal hónuk alá vett zenészekkel együtt csendesen heví­tetett. Hosszadalmas lenne leirni ünnepélyes bevo­nulását az ujfalvi, kilyénfalvi tekerőpataki, al­­falvi, csomafalvi községek nagys­zámu választói­nak,kik mindnyájan zászlók alatt számos lovasok után szép rendben mint búcsúra menő nép ér­keztek be csoportonként a községbe, csak egy ujfalvi székely jött magánosan s későbbre, mint faluja választóinak csoportja, ki, midőn lelkésze által kérdeztetnék „miért oly későre és egyedül? Így felelt, nem akartam bejönni idő itt, mert lá­baim nagyon fájdalmasak, de nem tudtam meg­lakni a házban az asszonytól,a ki rám támadott, miért maradok el a Deák Ferencz zászlója alól.“­­ Mintegy 12 óra lehetett, midőn a minden fe­löl összesereglett választók, a papiak tágas udvaráról, hol Antalfi K. üdvözletére egybe gyűltek vala, kiindultak, elöl a lovasok zászlók­kal, utánnak a gyaloglevők. Mintegy kiáradott tenger omlott ki a nép az udvarról az utczára, hol aztán a községből és szomszéd falukból összegyűlt bámulók seregével egyesülve, kanyarodott fel a templom felé. A leirdatlanul lelkesült tömeg — választók és nem választók, mintegy 3—4 ezer léleknek te­kinthető — hirtelen egy csoportba vonult,a lova­sok mintegy gyűrű úgy vették körül a tömeget, a zászlók magasra emeletiek, a Rákóczy-induló harsogott Most egy fehér lovas előkelő választó termett a csoport előtt, s tajtékzó lováról a tömegnek intvén, a zene elnémult, s egy pillanatra sik­ csend állott ba, mialatt D. M. a legköze­lebbi házra mutaván körül­belől így szólt: „Székely atyámfiai! Tudják-e önök, hol ál­lunk? ” Íme ez a ház az, melynek szín­padáról pár héttel ezelőtt elénekeltetett a cor­­tes-dal, mely így kezdődik : „Nem kell ne­künk Deák Ferencz.“ Azt hihetné valaki, hogy ez a mi nevünkben mondatott, nézzenek Önök zászlóinkra, azok már­is megczáfolták e felte­vést, — de szükség, hogy mi is megczáfoljuk ezt itt éppen e ház előtt, szükség, hogy e pillanat­ban és épen e ház előtt tudtál adjuk az egész országnak, hogy a Szent-Miklósi kerület válasz­tó székely népe egy szívvel, egy lélekkel Deák Ferencz zászlóját követi, hogy mi benne rendit­­hetlenül bízunk, s elveit mindnyájan magunk­nak valljuk.“ Erre megdördültek a taraczkok, — hangzott a zene, a sapkák és zászlók magasra emeltet­tek, s 4000 torok egyhangúlag s eg­ész erejével kiáltotta „éljen Deák Ferencz.“ A jelenet, mely 10 perczig tartott nagyszerű elragadó, de a házba levőknek, kikhez hihetően eljutott azon egyes hang, mely a tömegből a szónok első szavaira elhangzott „széjjel kell szedni a házat“ nem kevésbbé rémületes volt, s megfogható, hogy azok ez idő alatt a hátulsó ajtókat és kapukat keresték fel. De a 10 percznyi lelkesültség után D. M. ke­zének felemelésével jelt adván, ismét csend lett s e szóra „menjünk szavazni,“ a tö­­meg legszebb rendben s egyetlen ingerült szó nélkül szavazni indult. A tölgyesi román dulóbiztos Zs. román ajkú választói mindezekről értesülvén, s látván, hogy azon zászlóalj, melybe dulójuk őket besorozni óhajtotta , nem alakulhatott, hihetőleg néhány szemrehányó szó után hazafelé vették útjukat,­ dulójuk pedig komoly megfontolás után mint legutolsó szavazó bezárta a választást Antalfi Károly nevével. A választás eredménye lett, hogy Antalfi Ká­roly 1604 szavazatot nyert baloldali jelölt Pus­kás Ferencz pedig 4, mondd: négy szavazatot. Hátra van még arról értesítenem a közönsé­get, hogy e választás alatt egy kellemetlen szó sem mondatott senkinek azon nyilatkozat kivé­telével, melyban részesült a fennebb említett bal­oldali férfin, ki mindkét nap megpróbálta a tö­meget baloldali értelemben kapacitálni s mindkét nap kissé kíméletlenül elutasittatott — meg­em­lítvén azt is, mikép a Deák-párt előkelői a vá­lasztás bevégeztével kedélyesen mulattak együtt a balpárt egész táborával azaz azon négy bal­párti hivatalnokkal és Cs. L.-al, kikből ezen tábor ezen választókerületben áll. így választ, igy tüntet, igy beszül Csikszék­­ben a szent-mi­klósi választókerület. 1. 1. Folytatása mellékleten. Hivatalos. Igazságügyminiszteri rendelet a polgári törvénykezési rendtartást tárgyazó 1868. LIV. törvényczikk életbeléptetése, s az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában. (Vége.) 4. A hol ezen intézkedésekben, valamint az ezek által fentartott korábbi törvényekben és

Next