Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)
1869-04-04 / 76. szám
szerint, röviden szón fó-okok, melyek a (con)fusionált „ellenzéknek“ gyarapodását az idén előidézték, s főleg, (ez a legszomorubb) a szélsőbalnak nyújtottak aratást. Mi következik már most mindezekből ? Csak az, hogy ha ez okokat eltávolítjuk, az eredmények és bajok is maguktól megszűnnek. Nagy ideje tehát, ezen okok eltávolításáról s ezen bajok gyógyszereiről mielőbb gondoskodni; az eseményekből a kormány és Deák-párt beláthatta, hogy öszvetartásra s a reformok terén szabadelvűségre van szüksége a nem elbizakodásra; hogy erélyes törvényeket kell alkotni minél előbb s azokat azonnal életbe léptetni. Itt az ideje tehát a népnevelési törvényt az életben keresztül vinni; a honvédséget, mint a belbiztosság és rend törvényes támaszát, — azonnal életbe léptetni; a hiányos választási törvényeket átalakítani s újra kidolgozni, — mert félek hogy'jha ezen census megmarad s a választási törvények nem javitatnak, — 3 év múlva a Deákpárttal együtt a balközép is megbukik és Somogy elkezd parasztokat küldeni a képviselőházba Madarászékhoz. . . .! A kormánynak és Deákpártnak tehát, még ha uj csoportosulások lesznek is a jövő reform-gyűlésen, helyre kell hozni a bizalmat, mit irányában a szélsők a népnél elrontottak. Helyre hozhatja pedig és biztosíthatja magának az országra nézve üdvös, szabadelvű és erélyes törvények alkotása s mielőbbi életbe hívása által. Előra tehát biztosan és győzelmesen...!! MAGYAR JÁNOS: A vasutak és csatornák telekkönyvezése. A vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezésére szervezett központi telekhivatal működését folyó hó 1-én megkezdte, és mostan csak a vállalatok buzgalmától függ, hogy az 1868. 1.1. sz. által elrendelt telekkönyvezés mielőbb munkába vétessék. Azon kérdésre, vájjon a fentebbi vállalatoknak öszpontosított telekkönyvezése czélszerű és gyakorlati haszonnal bir-e, a törvényhozás már megfelelt az által, hogy a törvényt megalkotta; mi azon indokokat, melyek a törvényhozást vezérelték, csak röviden jelezni akarjuk. A telekkönyvezés fő célja: az ingatlanokra vonatkozó jogok nyilvántartása és pedig két tekintetben: a)hogy az ingatlan kiterjedése, minden viszonyai és az arra vonatkozó jogok hitelesen kimutattassanak és vita esetében a bizonyítás könnyítessék; b) hogy új jogok szerzésénél (legyen bár tulajdon, zálog vagy egyéb jogok) a szerződő feleknek az ingatlanok mostani helyzete könnyen és bizton bebizonyittathassék. Ha e két tekintet már a legcsekélyebb értékű ingatlanoknál is helyt foglal, mennél inkább fog helyt foglalni a fentebbi vállalatoknál, melyek nagy értéket képviselnek? De elemezzük mindkét tekintetet. Az ily vállalatok összes birtoka számtalan kis részletecskékből állíttatik össze, melyek a legkülönbözőbb tulajdonosoktól csaknem kizárólag kisajátítás útján szereztetnek. Ha már az egész országban a telekkönyvi rendszer behozatott, a vállalatok sem vonhatják ki magukat ennek rendelkezései alól, és kifogástalan tulajdont csak a telekkönyvi bejegyzés által nyerhetnek, különben folytonosan attól kellene tartaniuk, hogy a telekkönyvi jogosultak vagy a kisajátítás jogosultságát a kártalanítási ár megállapítását, úgy a kártalanítás kifizetésének helyességét megtámadják. Hogy ezen lejegyzés szükséges, azt a vállalatok is beismerték és eddigelé sok fáradalmakkal az általános telekkönyvi törvények szabályai szerint eszközölték is, azonban sok helyütt anynyi nehézségekkel kellett küzdeniök , hogy annak kieszközlése lehetséges nem volt, úgy hogy e tekintetben az 1868. l.t.cz., mely a lejegyzést az érdekelt felek érdekeinek sértése nélkül nagyon egyszerűsíti, valódi jótéteménynek tekinthető. De a lejegyzés egyedül a vállalatok érdekeit ki nem elégíti, ha nem szükséges még, hogy a lejegyzett birtok a vállalat nevére át is írassák,mert sok esetben hiteles bizonyíték leend szükséges a vállalati birtok állása felett, valamint a felett is, hogy a vállalat a kisajátítással jró kötelezettségeknek eleget ten: a vállalatok ezen biztosítékot talán a saját levéláraikban fentartott iratokból előszolgáltathatják, azonban a mellett, hogy az irathalmazban nehezen eligazodhatni, hiányzik a hitelesség, melylyel a fél által elkészített iratok mégsem bírhatnak. Rendes öszpontosított telek könyv mellett ezen átnézet és hiteles bizonyíték gyorsan előállítható, és a fentebbi törvényczikk különösen gondoskodott, hogy minden körü tények, melyek az ily vállalatok értékének megítélésére határozók, a telekkönyvben hitelesen kitüntessenek, s hogy így a vállalati birtok összes viszonyait kimeritőleg magában foglalja — mi által az ily vállalatokba beruházott roppant tőkék biztos alapot nyerenének. Eddigelé az ily vállalatok telekkönyvezése körül szétágaztak a vélemények és midőn egyrészről a helyszinelési utasítások nyomán némelyek azt meg nem engedték, más telekkönyvi hatóságok az egyes lejegyzett részletecskéket a vállalatok nevét átírták, hogy azonban az ily telekkönyvezés a czólnak meg nem felel és hogy csak az egész van, de nem az egyes részletennkek képezhet- nek telekkönyvi testet, s hogy így csak az öszpontosított telekkönyvezés bírhat érdekkel, további fejtegetést nem igényel. De a második tekintetnél fogva is fontos ezen telekkönyvezés, mert a szerződésre lépést legyen bár tulajdon átruházás, vagy kölcsön adással, nagyon könnyű,és a szerződő feleknek nem kell a vállalatra vonatkozó irathalmazokat átvizsgálni, ami tapasztalás szerint mindig nem is lehetséges, de különösen az elsőbbségi kötvényekre nézve még meg kell jegyeznünk, hogy csakugyan szokásban vannak, de törvényeink ezen elsőbbségnek törvényes biztosításáról sehol sem rendelkeznek, és előforduló esetben kételyek támasztathatnak, vájjon ezen elsőbbség egyéb követelések ellenében törvényesen megítélhető-e? Francziaországban az inscription által biztosítják, úgyszintén, a badeni nagyherczegségben is van rendelkezés, de nálunk hiányzik, azért is a telekkönyvezés behozatala által minden kételyek el fognak oszlattatni. A vállalatoknak, akik az eddigi eljárást már megszokták, talán mind az általános kisajátítási törvény, mind az 1868-ik 1. törvényczikk által behozott eljárás nem fog egészen tetszeni — azonban nem szabad felejtenünk, hogy a törvényhozás nem az egyesek kényelmességét, hanem csak a közérdeket veheti alapul, és habár első pillantásra nagyon is formaszerűnek mutatkozik a fentebbi '-'járás,a gyakorlat be fogja mutatni, hogy a vélt nehézségek csak képzelődések, hogy ezen bár szigorú eljárás nagyobb biztosságot fog nyújtani, mint az eddigi önkénykedés , és meg vagyunk győződve, hogy ez új intézmény a vállalatokra nézve valódi jótéteménynek fog bebizonyulni, és minthogy Európában Magyarország az első, mely e téren utat tört, reméljük , hogy becsületet fogunk vallani. Pest, 1869. ápril hs 2-án. Halmosy Endre: Kerkápolyi Károly Kolozs város kpv. bizottmányának elnökéhez képviselővé történt megválasztatása alkalmából a következő levelet intézte : Tisztelt elnök úr! Tegnap vettem folyó hó 30-tól kelt azon becses sorait, melyekben Kolozs városa részéről országgyűlési képviselővé lett elválasztatásmat velem tudatni, s a választási jegyzőkönyv egy hitelesített példányát részemre megküldeni mártóztatott. Fogadja tisztelt elnök úr ez értesítésért, fogadják Kolozs városának derék választói irántam az ismeretlen iránt tauított megtisztelő bizalmukért őszinte sziver köszöneter. Miért tagadnám, hogy nekem a távolban nyilvánult ezen bizalom jól esett; jól esett épen azért, mivel személyesen ismeretlen lévén, nem alapulhat az máson, mint azon állás helyeslésén, melyet elfoglaltam a múlt országgyűlés alatt. Századokon át megoldatlan maradt, s a Lajthán túli részek alkotmányos életre keltével inkább mint valaha égetőbbé vált kérdések vártak a megoldásukra s annyi meghiúsult kísérlet után a fejedelem országgyűlésünkre bizta a kezdeményezést. A világ érdeklődve várta, mennyi jóakaratot és értelmiséget bírunk a öszpontostani nagy föladattal szemben, s előre látható volt, hogy hosszú időn át a szerint fog ítélni rólunk, amit tapasztaland. Istennek hála, a munka sikerült, s befejezve lett a több százados vita, véget ért a per. Véget ért oly peralku állal, melyet a nemzet választottjainak nagy többsége és a fejedelem egyenlően mutányosnak , mert, a velünk ugyanegy fejedelmet uraló népek elfogadtak, s a műveit világ szintén osztatlan helyesléssel kísért. Az sem kérdés többé, ha igazat ad-e a nemzet képviselőinek, szent Istvén utólag űzik művét, egyezetben a fejedelemmel, a testvér népekkel s müveit világgal ? Daczára az eszközökben épen nem válogató, szinte példátlan izgatásoknak; daczára annak, hogy mindig nagy azoknak a száma, a kiknek vágyaik határozatlanok s épen azért semmi határozott által ki nem elégíthetők , újra is azok mellett nyilatkozott nemzetünk a választások által, akik létesíté a kiegyenlítést. Kolozs városának derék választói is azok közt foglaltak állást, akik nem akarják ma fölforgatni azt, ami kölcsön alkottatott tegnap; azok között foglaltak állást, akik nem akarják, hogy úgy tűnjék fel nemzetünk a reá most elismeréssel tekintő világnak, mint az, ki a'véletlenül lelt kincsnek értékét felfogni nem bírva, azt értetlenül ellöki magától. Pedig nekik is eleget, hirdették, hogy a közelebb múrt országgyűlés önként feladta hazánk alkotmányos jogait, hogy az általa kötött egyezmény megfsztotta Magyarországot állami lététől és önállóságától, összeolvasztván azt a közös ügyekre nézve az osztrák birodalommal, mint részt az egészszel. Igen, mert Kolozs polgárai nem azt keresték, hogy mit állítanak, hanem azt, hogy mit bizonyítanak, igen mert ők tudták, hogy nemzetek érintkezésében az államiság jelleme az által nyilvánul, hogy nemzet és nemzet, hogy állam és állt megyénekül állanak egymás ellenében, s épen azért szavuk egyenlően számit, függetlenül a népszámtól ha általán ez anyagi erőtől. Tudták ők, hogy a húsz milliót számító osztrák s a tizenöt milliót számító magyar állam közötti paritás csupán csak a megőrzött államiságnak lehet kifolyása ; tudák, hgy összeolvadás esetén ép úgy kevesebb, mert a népszámnak s anyagi erőnek megfelelő befolyás s igy kevesebb szó illetne meg minket, mint kevesebb ez, illeti meg például a nagyobb magyarországgal valóban egyesített Erdélyt, s azon koronát, azon Horvátországot is, mely különállása daczára is egyesült velünk a közös koronában. Azt is tudták, hogy meg lévén ekként óva hazánk állami tétele, bármit mondjanak, megóva kell lenni önállásának is, mint a mi nélkül nincsen állami lét. És azért nem engedték tévútra vezettetni magukat a delegatiók elleni divatos kifogások által. Hiszen tudták, hogy az 1867-dik évi XII. törvényezik, s törvénykönyvünk általában is közös delegatiót nem ismer, de igen is ismeri a magyar országgyűlésnek és a birodalmi tanácsnak külön delegatióit, a melyek külön tanácskoznak, rendszerint külön határoznak s megállapodásaikat külön terjesztik föl, mindenik a maga módja szerint saját fórumához, amaz a magyar királyhoz, emez az osztrák császárhoz. Az sem kerülte el figyelmüket, hogy a delegatióknak legfelsőbb helyen elfogadott ajánlatai is csak a külön pénzügyi törvényekben nyernek szentesítést, amelyeket megalkotni pedig a külön törvényhozásoknak joga s hogy mindezeknél fogva a delegatió valójában nem más, mint az országgyűlésnek egyszer mindenkorra megvont jogkörében tejhatalommal elbocsátott küldöttsége, s amit tesz, azt közvetve az országgyűlés teszi. Gyümölcséről vélvén legbiztosabban megismerhetni a fát, Kolozs városának értelmes választópolgárai nem akarják felforgatni azon művet, mely nem is egészen két év alatt olyan gyümölcsöket termett, minőket az országgyűlést berekesztett trónbeszédében oly megragadóan sorolt eleibünk maga a fejedelem, semmiféle okoskodásra nem bírván elhinni, hogy az államszerkezet ép akkor lenne megromolva, amikor előbb soha nem tapasztalt derekassággal végzi szolgálatát. És igazuk van, igazuk van, ha elutasítják maguktól azokat, kik állítják, hogy a haladásnak legnagyobb akadálya épen a mostani közjogi állapot, mely nem engedi, hogy annyi időt és pénzt fordítsunk az elodázhatlan javításokra, mint amennyit azokra szentelni óhajtanánk, a közös ügyes állapot által követelt költségek után nem sok maradván fenn, a belső szükségek fedezésére. Megfoghatatlan állítás, még megfoghatatlanabb törekvés, melyet állított bajon a közös ügyes állapot megszüntetésével kíván segíteni. Megfoghatatlan, miután még Irányi, a szélső bal ez idő szerinti vezére is, nyíltan kijelenti, hogy az ellenzék nem gondol arra, hogy többségre jutván, lerázza nemzetünk válláról az államadósságból egyszer elvállalt részt, mi nélkül pedig a közös ügyes állapot megszületése csak oda vihetne, hogy azután felét, vagy legalább 42 százalékát viselnék azon költségeknek, amelyeknek ma csak harmincz százaléka nyomja vállainkat. Márpedig itt minden százalék közel egy milliót teszen. Azt is nehéz belátni, mit nyernénk időben azáltal, ha azon ügyek is országgyűlésileg lennének tárgyalva, amelyeket most a delegációk intéznek ? Valóan nem a közjogi állapot fölforgatása azért föladatunk. S ugyan kik is azok, kik megingatván a népnek a törvényhozás iránti bizalmát, ezt hibáztatni s ama fölforgatást szorgalmazni merik ? Azon középbal az, mely magával sem lévén tisztában a teendők iránt, programmját még mindig nem bírta megállapítani, egyesülve azon szélső ballal, melyet annyiszor s oly határozottan elitélt volt. Hozzájuk csatlakoznak a nemzetiségeknek önnön véreik zömétől elszakadt s Temesvárt gyülésezett azon szóvivői, kik Magyarországnak, mint olyannak lévén ellenei, velük szövetkeznek s el énünk harczolnak. Ily elemek társaságában küzd azon középbal, mely magát kormányképesnek vallva, a kormányra törekszik is. Mi czélból? Valójában nehéz megérteni, alig lehetvén remény lenne, hogy mégis tartanák azon az említett elemek, ha eljuthatna rá. Hadd mondják hát az épen elsorolt elemek, hogy nekik nem kell delegátió, se közös minisztérium, s feleljük rá nyugton, hogy nekünk meg kell, tudván, hogy csak közvetítésükkel kerülhető ki azon képtelenség, hogy a fejedelem ugyanazonsága folytán közös ügyek olyanokut is láttassanak el, meg nem olyanokul is olyanokul amennyiben elláttatásuk fejedelmi közrehatást kíván, nem olyanokul más tekintetekben. Épen mivel ez ily képtelenség, maradt írott m riaszt minden olyan törvény, amely ilyet kívánt s maradna ezentúl is az. Mellőzve azért a közjogi alap bolygatását, iparkodjunk azon, hogy a szerencsésen megnyert alapon minél teljesebben keresztül vigyük az annyira szükséges reformot, erkölcsileg és anyagilag oly fokra emelvén ezzel nemzetünket, amelyen könnyen hordhassa a reája nehezedő s nagynak csak is jelen állapotában nevezhető terhet. Ez lehetséges, hogy az mutatják legközelebbi tapasztalataink. Vagy ki nem érzi máris, hogy bár adókönyvében körülbelül a régi összegeket látja, azokat ma mégis könynyebben fizeti? Oka a kereset könnyebb voltában, a pénznek, épen az állami gazdálkodás javulása folytán beállott nagyobb bőségében meg is található. A törvényben kimondott s intézmények által kellően biztosított paritás megadta nekünk a monarchiában a minket megillető helyet. Legyünk rajta, hogy a reformok által képesítsük egyfelől magunkat annak állandóan megtarthatására , másfelől meg emeljük azon mpmonarchia súlyát, mely hogy javunkra essék a mérlegbe, egyedül tőlünk függ. A közelebb múlt országgyűlésnek, épen mivel az alapot kell letennie, aránylag kevés ideje maradt a reformálásra, de mivel az általa teremtett helyzet jó,rövid hónapok alatt mégis anynyit alkothatott, mint korábban évtizedek alatt sem volt lehetséges. Folytassuk, amit szerencsével kezdtünk. Az államélet szinte minden ága munkás kezekre vár. Tisztáztuk hazánk közjogi állását, de rendezésre vár még Fiume és tanulmányozásra a hahatárőrvidéké. Újra meghódítottuk törvényhozásunk részére azon hatáskört, mely azt megilleti, de választási törvényünk maradt minden hiányával s rendezetlenül maradt annak felső híja. Visszaállítok az országnak, mint egésznek törvényes kormányát, de rendezetlenek a törvényhatóságok úgy, miként a községek, rendezetlen a köztük és az országos kormány közti viszony. Pedig a nélkül nincs önkormányzás sőt alig lehet, bármily kormányzás. Megalkottuk a polgári perrendtartást s a felsőbb bíróságok szervezetét, de rendezetlenek az első folyamodású bíróságok s nincs kor igényeinek megfelelő polgári, se büntető törvényünk. Megszüntettük a szőlődézsmát, de a hűbériség több maradványai még mindig fennállanak. Javítgattunk mennyire azonnal lehetett, az adóknak egynémelyikénél, de előttünk élt az egész adórendszer tüzetes átvizsgálása s reformálása. A közlekedési eszközök szaporításával jelentékeny lökést adtunk nemzetgazdászatunk emelkedésére, de a teendőknek szinte elláthatlan tömege van hátra e téren is. Népiskolai törvényünk által letettük a nemzet szellemi emelkedésének legbiztosabb alapját, de magasabb tanintézeteink rendezésre várnak. íme milyen roppant halmaza vár reánk a még teendőknek, ha nem rombolunk is. Kolozs városa választópolgársága irányomban nyilvánított bizalmával megmutatta, hogy azok közé tartozik, akik építeni, nem pedig rombolni akarnak. Kérem a mélyen tisztelt elnök urat, tolmácsolja forró köszönetem e bizalomért, addig is, míg a közügyek reám nehezedő terhe meg fogja engedni, hogy körükbe sietve, személyesen mondhassak köszönetet, mi hogy mielőbb váljék lehetővé, szívemből óhajtom. Addig fogadják el azon ünnepélyes ígéretem, hogy mit erőm enged, mindent megteendők hazánk javának legjobb belátásom szerint eszközölésére s irántam nyilvánult bizalmuknak ezzel kiérdemlésére. Isten velünk! ____________________________________ Képviselőválasztások. Gyergyó Szent-Miklós márcz. 27. Az tudva van, hogy az egész Csikban, de különösen a gyergyó szent-miklósi kerületben, nagy ingerültséggel folyt a készülődés a baloldali követ választásra. Az is tudva van, hogy Cukszéket per eminentiam baloldalinak tekintette az ország, a mit a népnek választás előtt megcáfolni vajmi nehéz volt ott, hol az alkirálybirák háromötöde, a dulók és dúló segédek fele s egy pár kivétellel a törvényszék tagjai e nézetet táplálták és terjesztették s ennek nyomán némely baloldali lap még a jan. 30. Gy.-Szt.-M.son deákpárti értelemben nyilatkozott nagy értekezletről is fennen hirdető, hogy az ott is töbségben volt balpártiakat csak egy mesterségesen összeállított szavazógép némította el, büszkén hivatkozván a választás napjára, mely elégtételt szolgáltatand a fenebbi feltevéseknek. Voltak kik ez időben balosan demonstráltak, Deák Ferencz és pártja ellen — kik csak balkézzel emelték kalapjaikat, csak balkézzel szorítottak kezet egymással s csak azokkal kaczintottak, kik balkézzel emelték fel poharaikat. Mindezekre én visszatérni nem akarok, de mivel a választás napja, melyre ők hivatkoztak, eljött s már el is telt s mivel a választás éppen őket czáfolta meg, hogy az amit már most a választás folyamáról és eredményéről, amni szükségesnek látok, megérthető legyen, mélhatlanul meg kell hogy egy előző esetet említsek. Már régóta működik a Gyergyó-Szent-Miklósi községben egy tiszteletet érdemlő műkedvelő színtársulat. Ezen társulat közelebbről több derék Szt.-Miklósi örmény ifjakban nyert erősödést, kik Pesten tanulmányaikat végezvén , különböző életpályájuk kezdetén állanak. Ezen különben szép tehetségű ifjak néhánya s a műkedvelő társulat több tagja, egy a Sz.Miklósi színpadon pár héttel ezelőtt előadott darab végeztével rendkívüli s a szinezédután egy előre nem láthatott előadással lepték meg a közönségnek mér el nem távozott részét, s a balpárti követjelölt jelenlétében rendkívüli lelkesedés között a színpadon elénekelték azon — nem tudhatni ? — melyikek által készített kortesdalt, melyben többek között ezek fordulnak elő: „Nem kell nekünk Deák Ferencz, a követünk Puskás Ferencz.“ „Nem vezet már Mikó Mihály, minket többet az orrunknál, minek végeztével jelöltjüknek szerencsét is kívántak. Ha már ezen előzményeket megfontoljuk, — ha figyelembe veszszük, hogy a kikiáltott hatpárti követjelölt épen e kerületnek befolyásos igazgató király bírája, ha figyelembe veszszük a követjelölt részére hajló különböző factorokat s mindezeket az eredménynyel összehasonlítjuk, úgy hiszem nem fogja senki kétség alá vonni, hogy a gyergyószt.-miklósi választó kerület a Csikszákról keltett baloldali híreket fényesen megczáfolta s bebizonyító, hogy e kerület választói maguk gondolkoznak maguk helyett, s elveiktől még tekintélyek által sem engedik magukat eltántoríttatni. De lássuk a tényeket, elmondom czifraság nélkül, úgy amint történtek. A sz.miklósi kerület választása a hó 22-én kezdődött minden felül mutatkozó rendkívüli részvét mellett, a választásra megjelent az értelmiség teljes számban, a kerületben lakókon kívül jelen voltak több más kerületben lakó választóink is. Itt napon d. e. 10 óra tájban megérkezett a távolabb eső csikkarcsfalvi járás választóinak serege — elöl néhány lovas jött, zászlóikon Deák Ferencz nevével — utánnak hoszui sora a szekereknek, melyek mindenikében 4 választó ült. — így mentek ők tömegesen Aba Ifi Károly szállására, ott sem mondott senki helyettök és nevökben virágos, átgondolt beszédet, hanem közülök az egyik kilépett s egyszerű, de mélyen érzett szavakban elmondó, miként ők szeretik jelöltjöket, bíznak benne, de ők nem egy jelölt nevére, hanem Deák Ferencz s a pártja elveire lelkesültek, s azért választják jelöltjöket is követnek, mert hiszik, hogy ő is ez elvekért lelkesül, s ez elveket híven vallja magáénak.“ Ezután elmentek a választás helyére, egy baloldali térítőt, ki őket nem ismerve, baloldali eszméit köztük kelendővé tenni megpróbálta, félre ismerhetlen határozott szavakban maguk közül odább utasítottak s szavazataikat legszebb rendben beadták. Másnap e hó 23-án már korán reggel nagy mozgás vonta magára a figyelmet — a helybeli Deák párti választók a község két szélső pontján egybegyűlve, zeneszó m előtt, nemzeti lobogók alatt, a helyszínére érkeztek s jelöltjöket üdvözölve, a szavazást megkezdették. A tölgyesi járás román dúló biztosa mintegy 32 román ajkú választóval — hír szerint— már az előtti napon este a balpárt részére megérkeztek, de láthatóvá magukat nem tették. Híre járt annak is, hogy a balpárt egy tekintélyes választó sereget vár a község kebeléből a fenn már érintett balpárti ifjak vezetése alatt, de ez a remény meghiúsult. 10 óra felé már minden ponton számos nemzeti zászló lobogott. Igazságos akarok lenni s azért mindenekelőtt kiemelem, hogy a balpárt nagy zászlója sokkal pompásabb , sokkal gazdagabb volt, mint a Deák - párt nagyszámú, de egyszerű zászlói. E pompás arany hímzetes zászló „Éljen Puskás Ferencz követünk“ felírással délelőtt mintegy 10 óra tájban egy zenekar játszása mellett kivitetett, s a Szárhegy, Ditró, Remete felé vezető kapunál egy vendéglőre kitüzetett azon czélból, hogy az érkező balpártiak az alatt sorakozhassanak. Nem sokára mégis érkezett nevezett községekből egy nagy tömeg — Ditrói Cs. L. a balpártiak vezére szónoklatot tartott hozzájok s felszólító, hogy a balpártiak, kik Puskás Ferencz kerületi királybirót akarják választani, e zászló alatt egyesüljenek. A választók csendesen hallgatták végig a szónoklatot, — ekkor D. M. a Deák-párt egyik tekintélyes birtokos választója többek kíséretében oda lovagolván, a Deák-pártiak zászlójára mutatott s igy szólt: „Székely atyafiak! Íme itt Deák Ferencz zászlója van, nem azért szólok, hogy egyet is azok közül, kik ama halpárti zászló alá akarnak állani, visszatartóztassak, de azért, hogy megmutassam a zászlót, mely alatt a deák pártiak sorakozhatnak, e zászló alá csak azok jöjjenek, kik Deák Ferenczet meggyőződésből követik kinek meggyőződése mást parancsol, az menjen ama baloldali zászló alá.“ A tömeg harsogó „éljen Deák Ferencz“ kiáltással indult a Deák zászló alá, s midőn Cs. L. még egyszer felszólalt: „ide jöjjenek a balpártiak“ több választó nyugodt felelete igy hangzott: „itt közöttünk nincsenek olyanok uram, mi mindnyájan Deák pártiak vagyunk.“ E jelenet szóról szóra ismételtetett, mig a választó csoportok mind beérkeztek, midőn aztán az utolsó csoport házánál a pompás balpárti zászló rudjára tekertetett s egy balpárti férfiú bal hóna alá vétetvén , a hangszereiket bal hónuk alá vett zenészekkel együtt csendesen hevítetett. Hosszadalmas lenne leirni ünnepélyes bevonulását az ujfalvi, kilyénfalvi tekerőpataki, alfalvi, csomafalvi községek nagyszámu választóinak,kik mindnyájan zászlók alatt számos lovasok után szép rendben mint búcsúra menő nép érkeztek be csoportonként a községbe, csak egy ujfalvi székely jött magánosan s későbbre, mint faluja választóinak csoportja, ki, midőn lelkésze által kérdeztetnék „miért oly későre és egyedül? Így felelt, nem akartam bejönni idő itt, mert lábaim nagyon fájdalmasak, de nem tudtam meglakni a házban az asszonytól,a ki rám támadott, miért maradok el a Deák Ferencz zászlója alól.“ Mintegy 12 óra lehetett, midőn a minden felöl összesereglett választók, a papiak tágas udvaráról, hol Antalfi K. üdvözletére egybe gyűltek vala, kiindultak, elöl a lovasok zászlókkal, utánnak a gyaloglevők. Mintegy kiáradott tenger omlott ki a nép az udvarról az utczára, hol aztán a községből és szomszéd falukból összegyűlt bámulók seregével egyesülve, kanyarodott fel a templom felé. A leirdatlanul lelkesült tömeg — választók és nem választók, mintegy 3—4 ezer léleknek tekinthető — hirtelen egy csoportba vonult,a lovasok mintegy gyűrű úgy vették körül a tömeget, a zászlók magasra emeletiek, a Rákóczy-induló harsogott Most egy fehér lovas előkelő választó termett a csoport előtt, s tajtékzó lováról a tömegnek intvén, a zene elnémult, s egy pillanatra sik csend állott ba, mialatt D. M. a legközelebbi házra mutaván körülbelől így szólt: „Székely atyámfiai! Tudják-e önök, hol állunk? ” Íme ez a ház az, melynek színpadáról pár héttel ezelőtt elénekeltetett a cortes-dal, mely így kezdődik : „Nem kell nekünk Deák Ferencz.“ Azt hihetné valaki, hogy ez a mi nevünkben mondatott, nézzenek Önök zászlóinkra, azok máris megczáfolták e feltevést, — de szükség, hogy mi is megczáfoljuk ezt itt éppen e ház előtt, szükség, hogy e pillanatban és épen e ház előtt tudtál adjuk az egész országnak, hogy a Szent-Miklósi kerület választó székely népe egy szívvel, egy lélekkel Deák Ferencz zászlóját követi, hogy mi benne rendithetlenül bízunk, s elveit mindnyájan magunknak valljuk.“ Erre megdördültek a taraczkok, — hangzott a zene, a sapkák és zászlók magasra emeltettek, s 4000 torok egyhangúlag s egész erejével kiáltotta „éljen Deák Ferencz.“ A jelenet, mely 10 perczig tartott nagyszerű elragadó, de a házba levőknek, kikhez hihetően eljutott azon egyes hang, mely a tömegből a szónok első szavaira elhangzott „széjjel kell szedni a házat“ nem kevésbbé rémületes volt, s megfogható, hogy azok ez idő alatt a hátulsó ajtókat és kapukat keresték fel. De a 10 percznyi lelkesültség után D. M. kezének felemelésével jelt adván, ismét csend lett s e szóra „menjünk szavazni,“ a tömeg legszebb rendben s egyetlen ingerült szó nélkül szavazni indult. A tölgyesi román dulóbiztos Zs. román ajkú választói mindezekről értesülvén, s látván, hogy azon zászlóalj, melybe dulójuk őket besorozni óhajtotta , nem alakulhatott, hihetőleg néhány szemrehányó szó után hazafelé vették útjukat, dulójuk pedig komoly megfontolás után mint legutolsó szavazó bezárta a választást Antalfi Károly nevével. A választás eredménye lett, hogy Antalfi Károly 1604 szavazatot nyert baloldali jelölt Puskás Ferencz pedig 4, mondd: négy szavazatot. Hátra van még arról értesítenem a közönséget, hogy e választás alatt egy kellemetlen szó sem mondatott senkinek azon nyilatkozat kivételével, melyban részesült a fennebb említett baloldali férfin, ki mindkét nap megpróbálta a tömeget baloldali értelemben kapacitálni s mindkét nap kissé kíméletlenül elutasittatott — megemlítvén azt is, mikép a Deák-párt előkelői a választás bevégeztével kedélyesen mulattak együtt a balpárt egész táborával azaz azon négy balpárti hivatalnokkal és Cs. L.-al, kikből ezen tábor ezen választókerületben áll. így választ, igy tüntet, igy beszül Csikszékben a szent-miklósi választókerület. 1. 1. Folytatása mellékleten. Hivatalos. Igazságügyminiszteri rendelet a polgári törvénykezési rendtartást tárgyazó 1868. LIV. törvényczikk életbeléptetése, s az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában. (Vége.) 4. A hol ezen intézkedésekben, valamint az ezek által fentartott korábbi törvényekben és