Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)
1869-04-08 / 79. szám
aalomra tudják gerjeszteni. Ki is zárta Dobra, a mit hosszú évek során keresztül Pesten egybegyüjtött, megeresztette szellemi korsócskáját és jól elkészülve kitálalta a makói népnek phrasisait, melyek mint a bomba, ha szétreped, meg is teszik a hatását. Nem a teljes koholmány ellen, mely ellenségét úgy is magában hordozza és önmagától tönkre megy, hanem a féligazság, a demagógia sötét elemei ellen, mely mosolygó arczával a kábulásra könnyen szédíthető érzelmeket csábszerével megnyerve magával ragadja, kell hogy küzdjünk. A sötétségnek nincs szüksége a világosságra, hogy ismerjük , de igen van az álszíneknek. Ők a szavak, és csakis a szavak hatalmasak! avagy van-e valami borzasztóbb és veszélyesebb az üres szavaknál ? A legmagasabb sánczokat bevették már, a legerősebb falakat halomra döntötték, hanem ami a szavak mögé rejti magát, az biztos és kigunyol minden erőlködést Két órakor vége lett valahára a választásnak saját örömünkre is, mert a nép fölbujtogatva, az urakat és zsidókat szidalmakkal és minden nemit boszantással zaklatta. Köszönettel tartozunk a hadnagy erélyes működésének, ki katonáival valóságos csatákat vívott a felzaklatott nép rakonczátlansága ellen. Fél háromkor megjelent Dobsa Lajos a városháza erkélyén, és onnan szokott handabandáival felvillanyozta a kortesbortól különben is felizgatott kedélyeket. Élete nagy fáklyaemenetet rendeztek hívei és azt hittük, hogy majd kiengesztelő hangon fog beszélni. De hiába ismét szónokolt és még most dühösebben, miután Kossuth nagyságától elragadtatva, pereatot kiáltott Deák elveire, melyekkel ez életben nem tud megbarátkozni. Körülbelül 100 pisztolylövés és rettenetes éljenzés vetett véget az örömnek, és mi csak annak örültünk, hogy az örömrivalgás nagyobb dimensiót nem vett, keveset törödván azzal, hogy mire felébredünk, a zsidóutcza majdnem minden házánál egy pár ablakot betörve találunk. R. Turócz, márcziu a hóban. Először is örvendetes eredménykép jelenthetem, miszerint mindkét választókerületünkben az előbbeni deákpárti képviselők, név szerint a szent-mártoniban id. Justh József santubnya-fürdőiben Justh Kálmán urak választattak meg. A szent-mártoni választás, miután a Jeszenszky János ultra tótnemzetiségi, s magát a fuzionált bal hivérelt valló jelölt nevét hangoztató, s a választáshoz megjelent 3092 választó közül 714 szavazattal kisebbségben maradt választók részéről, szigoru megintés következtében, egy kődobással keztetet, rendben és csendben folyt le. Nem így esett ki, azonban a stubnyafürdői, mert ott mindjárt a választó gyülekezet megnyitása alkalmával, a Justh Kálmán pártjával szemben álló pártok által elfoglalt, név szerint azon hely fetti, hol Mudron Pál ultra tót nemzetiségi jelölt zászlói lobogtak, csillapithatlan zaj hangzott fel, s később kős sár zápor is kezdett szállani, úgy, hogy a választás folyama alatt öt katona s közöttük maga a vezénylő kapitány is megsebesittetett, s a katonaság részéről is legszűkebb határok közzé szorított önvédelmében — mely mérsékeltség s általában a katonai közbejárás tövé csak lehetővé a választás eszközlését — néhány szurony szúrás ejtetett. E közben a középbalpárt jelöltje Voncs , a képviselőházhozi kérvényezési jognak fentartása mellett a jelöltségtől visszalépett, s minthogy pártok szerint történt a szavazás, a deákpárti jelölt Justh Kálmán pártja 2003 összeírt választó közül 1186 választójának leszavazta után, többszörös felhívásra szavazás végett senki sem jelentkezvén, a bekezdésben jelölt eredményül Justh Kálmán jelentetett ki a stubnya fürdői választókerület képviselőjéül. Egy deák-párti választó. Vízakna, április 1-je. Mi a jobb- bal- és szélsőbal pártok közötti egyenetlenséget csak hírlapokból ismerő, s egy szívvel lélekkel hazánk nagyfia Deák elvét valló vízaknai kevés magyarság, minthogy a románok 3 (mind három) kivételével itt is visszavonultak az elvre, s mint később a következés meg is mutatta — az egyénre nézve is a köztünk minden áron konkolyt hintők erekedése daczára is egyetértésünk. A márczius 15- én tartott értekezleten a választók bizalma közkedvességben levő királybírónk Szíj és Sándor úr szemétében pontosulván össze, őt küldöttség által a követjelöltség elfogadásra felkértük, a ki is köztünk megjelenvén, oly programmot adott, mely köztetszéssel fogadtatott, ugyanekkor lépvén fel helybeli törvényszéki elnök Lakatos Sándor úr személyesen, valamint Pogány Károly úr képviselője által, s a választás előtt 3 nappal pedig megbízottja által tiszt Szász Domokos úr mind a 4-en jobboldaliak. A választás előtti napon Pogány Károly úr megbízottja által visszalépvén, csak 3 kötetjelöltünk volt. Márczius 22-én a választás a legnagyobb csendben megtörtént — az 570 választó közül 240 magyar lévén, ebből szavazott 191 (és 3 román), melynek eredménye az lett, hogy városi királybírónk Szős Sándor ur 188 szavazattal a J. Szász Domokos ur 6 szavazata ellenében országgyűlési követnek lelket éljenek között megváltoztatott, és mi azon meggyőződéssel hagytuk el a választási termet, hogy hazánk és alkotmányunk ügyét jobbkezesbe setenni nem is tudtuk volna. Vidéki tudósítás: Baja, ápril 2. Ne csodálkozzék nyájas olvasója a „Napló “nak, ha megválasztott követünkkel Tóth Kálmánnaltöbbször foglalkozunk, ne vegye rész néven, ha leírjuk húsvéti fogadtatását, mert hiszen ő a miénk, a mi közös ügyünk, ahhoz pedig szólani a paritás alapján mindnyájunknak joga van. Ő tagadja ugyan a közös ügyeket, sőt hogy egyszer rá szavazott, mit mondjak, csak onnan történt, mert azt hitte , hogy jobbról tisztábban fogja hallani az elnök hangját, azért ült oda, de midőn megtudta, hogy másutt is oly jól lehet érteni az elnököt, tüstént balról foglalt helyet. Mi ezzel mi nem törődünk, ő ami közösügyünkké lett, mi halljuk őt, — mi látjuk őt, ő a mi szemünk fényje, — szemünk reá tapadt. És talán nem is jó volna, ha máskint lenne. ő születésétől fogva neveli Bajának nevét, őt bölcsőjében csókokkal halmozták el a Múzsák— s a helye ugyan nem látszik homlokán — s mint maga mondja, bölcsője fölött a szerencse csillaga is tündökölt, s ezt mind Baja nevének örökítésére forgatja. Ez érdemére fejtünk ki oly roppant pompát, melyet husvét másnapján körünkben történt megjelenése alkalmával elkövettünk, s ő megérdemli, ő nekünk vasutat épit, hidat csinál, ipariskolát alapit, szabályozza a Sugoviczát, előmozdítja a kereskedelmet Baja városa életkérdését, nagy pénzösszegeket hoz forgalomba Baja városa érdekéből, — versekben, s mi boldogok leszünk, mert ezt mind zsebünkben hordozhatjuk,s ha valaki tagadni merészelné, —■ hogy ezzel birunk, megmutatjuk schwarz auf weist. Húsvéti fogadtatása valóban meglepően nagyszerű volt. Száz csolnakon halászok, molnárok, és mások, eveztünk fel a gőzös elé, mely követünket hozta, hogy mielőbb lábaihoz töltessük hódolatunkat, s midőn megláttuk a hajón szeretett követünket, száz meg száz torokból kiáltottuk: „Éljen Tóth Kálmán imádott követünk,“ és a gőzös lassított menetével lépést tartva jöttünk le az állomásig. Itt nagyszámú lovas bandérium, még a szomszéd közsgekből is, sok kocsi és temérdek nép várta őt, hogy átvehessék, s Bajára szállíthassák. A hajónál üdvözölte Ivanovics Pál városi orvos, volt központi-, és választóelnök, de erre követünk nem válaszolt, mert, vagy nem értette, vagy nem akarta érteni a nationalista érzelmeit, ami nagy hiba, mert ennek sokat köszönhet. Ezután kezdett indulni a tömeg a város felé, de nehezen mozdulhatott, mert sok idő kellett ahhoz, míg zavarából ki tudott bontakozni. Elől zászlókkal ékített lovas bandérium tarka tömege, utána jöttek kocsik, e között érdem koszorús követünknek nemzeti színű tollakkal ékített négy lovas hintája, a négy lovat négy csatlós vezette, nehogy szeretve tisztelt követünknek, azalatt míg magát az éljenző népnek jobbra balra hajtogatja, valami baja történjék. Városi kapitány úr is jó eleve gondoskodott, hogy más oldalról is baj ne történjék, megszenteség idején a Deák-pártiaknak, hogy a házból ki ne lépjenek, hogy a kődobálás ne ismétlődjék. — így jutottunk el a piaczra, hol a várakozó népnek, láthatás végett körül hordoztatott. És hogy emlékezetes legyen e nagy nap, melyen Baja városának nagy fia ünnepélyesen fogadtatott, egy gyermek is legázoltatott, nem tudjuk él-e ? de annál nevezetesebb, ha meghalt. A négy lovas kocsi alig tudott keresztülhatolni a nép tömeg között, míg követünk a szentháromság körül körülhordoztatott, a nép megáll bámulni, mert ily nagy férfiút még nem látott soha. Végre nagy nehezen eljutott a városház kapujáig, hol Lösz Zsigmond városi főbíró vette át a szót üdvözölve legjelebbünket az erkélyről. Szokott erős logikájával — mint mondják — beszélt a következetességről, s erre példát is mutatott elő, mi nem hallottunk mást, mint elmosott hangokat. Erre a hintóra válaszolt százszor tisztelt követünk, de beszédje oly gyönge volt, hogy belőle egy árva szót sem hallottunk. A nép alig akart eloszolni, várt, mintha nem elégedett olna meg az ünnepélylyel, de mi mással már nem szolgálhattunk, s midőn látta, hogy várakozása haszontalan, szétment, s követünk is, fáradtan szüleinek szerető karjai közé rohant pihenni. De nem soká pihenhetett, mert az ily ünnepély elmaradhattak dísze, a temérdek fáklyája menet riasztotta őt fel nyugalmából, ismét volt üdvözlés, éljenzét, szónoklat, s a szónoklatra válaszolni kellett. Itt már szerencsésebb voltam, közel álltam szeretett követünkhöz, hallottam a kebel mélyébe ható lágy hangú beszédét, hallottam, midőn magát egy királyhoz hasonlította, kinek a mese azon szerencsés szerencsétlenséget tulajdonítja, hogy a mihez nyúlt,mind,aranynyá változott, a kenyér, a bor is, s a mint boldogságnak képzelt, átokká változott át, lehet, hogy a hasonlat találó, de minda .mellett mi azt ajánljuk, szakállát tartsa meg úgy mint van, le ne borotváltassa, igy szebb és férfiasabb is. Mondják, hogy ugyanakkor bankett is volt de nők nélkül mert már nem akarnak nyilvános helyen megjelenni a nők. Azt is kemélik, hogy még nincs az ünnepély befejezve, a választás emlékére ökröt is akarnak sütni, és népünnepélyt rendezni, bort folyatni — szép — minden esetre hálásabb, mint földet osztani máséból. Húsvét utáni nap követünk visszautazott Pestre, és különös, a világ nem tudta, de mi sem tudtuk, hogy az az egyén utazott el, kiért előtte való nap oly pompát fejtettünk ki. • B. S. Miskolcz apr. 4. A hírlapokból úgy látszik, hogy a követválasztások országszerte csaknem mindenütt megtörténtek . Ha a választások eredményét s azok körüli eljárásokat olvassuk, lehetetlen el nem szomorodnunk a felett,hogy annyi jeles és dicsőtehetségű férfiak estek el, kik erényeik, hazafiságuk és fáradhatlan munkásságuk által, nemcsak tulajdon községeik előtt, hanem országszágszerte hálás elismerést vívtak ki maguknak. Vannak népes városok, hol a választásoknál az ellenpárt alig néhány szavazattal vívta ki magának a dicstelen győzelmet, mivel örömittas mámorában énekelni még talán sokáig meg nem szűnik. Városunkban is vannak a dicstelen győzelemnek éneklői, kik lantjaikat, mintha kezeikhez nőttek volna, sokáig letenni nem tudják A békés szellemű (?) „Magyar Újság“ hasábjain egymást érik a lefolyt győzelemről irt dicső magasztalások a miskolcz választásokról is elanynyira, hogy a hatalmas Augusztus császár diadalmenete azokhoz mérve csak árnyék s üres fény. Az ilyen dicséretekre tudnánk mi észrevételt tenni, de azt tiltja szerénységünk és hallgatnánk is, csak újabb és újabb rágalmakkal ne bántanának bennünket. A „Magyar Újság“ április másodiki számában szintén egy győzelemdicsőítő czikk jelent meg, melynek írója „Hebe“-t menyei nektárétól még most is kábulva ír rólunk, mert nem veszi észre, hogy szavaival saját magát és pártfeleit sujtja, a midőn rólunk így szól: „A jobboldalnak ma holnap emberei sem Vendnek, a tisztviselőkön kívül. A különbözőképpen éreztetett igaztalan eljárás annyira elidegenítette polgártársainkat tőlük, hogy a választás utáni napon a jobboldaliak kezet fogva tisztességesen mulattak a balpártiakkal, bevallván töredelmes szívvel és lélekkel, hogy ők elvoltak ámítva. Itt elakadt a szóczikkírónál a hallgat, mint a csuka, pedig óhajtottuk volna , ha az ámításokról is irt volna valamit. Bizonyítón, nagy önmegtagadás és türelem kivántatik ahhoz, hol annyi békeszerető s elvéhez most is híven ragaszkodó polgárok meggyőződése is gúnyoltatik, rágalmaztatk s elferdittetik. igen nehéz az ilyenre írni kíméletesen, de mégsem lehet máskép, mert az édes haza békéje és érdeke igy kívánja. Nagyon igaza van czikkírónak a midőn írja, hogy a balpártiakkal másnap kezet fogtunk, hiszen épen ez a vallomása az, mit följebb említünk , mint magát és saját pártját sújtja. Igen, mi nyújtottuk barátilag jobbjainkat azon szeretett polgártársainknak,kik néhány hónapok óta elámitások következtében bennünket vakoknak, hazaárulóknak, sírásóknak neveztek, tisztelet a kivételeknek, sokan szemtől szemben az utczákon szóval is bántalmaztak. De midőn czikkíró is bevallja rólunk a kibékülést, ezért mi korántsem hízelgőnk s nem tömjéneztünk magunknak, mert nem tettünk többet, mint minden becsületes s hazáját híven szerető honpolgárnak kötelessége tenni. Hanem a felettünki ítéletet bizzuk az elfogulatlan józan bírálókra, hogy váljon melyikünk állott följebb egymásnál, mind haza mind pedig felebaráti szeretetben, hiszen a pogány bölcs „Seneca” is így ír a megbocsátásokról. „A boszantásokat és megbántásokat békével tűrni és megbocsátani, nagy lelküek tulajdona.“ Továbbá biztosítjuk roi czikkirót ezentúl is, hogy mi elveinkhez valamint eddig, úgy ezután is hívek maradunk. A szeretet és tisztelet megfog maradni nálunk mindenkorra jeles tehetségű volt képviselőink iránt, kikkel vesztett az országgyűlés, de vesztett szegény városunk érdeke is. Ami az ámításokat illeti, arra csak röviden annyit felelünk: az oly értelmiséget, melyre valamint akkor, úgy most bukásunk után is büszkeséggel tekintünk — nem lehetett ámítani melsés eldoradokkal, hiszen ámítani csak tudatlanokat lehet és csakis azokkal lehet gyűlöltetni mindenkor az értelmiséget. Utoljára is csak annyit mondunk tisztelt czikkíró uraknak, ha kedvök telik benne, rágalmazzanak a gúnyoljanak bennünket még továbbra is, fogjuk azt tűrni az édes hazáért s olykor olykor fogunk is felelni, ne mi óvakodni fogunk sértő kifejezéseket használni, valamint most is úgy akartuk a rágalmat visszautasítani, fohászkodni fogunk naponként magunkért és az ellenpártiakért ekképpen : Oh! Népek nemzetek Istene adj jobb jövőt nemzetünknek, hazánknak, Mert már gyásznapjai valának. Egy jobb párti. Szolnok, márcz. 30. Az „a Hon“ I. évi 61. számában, a „szolnoki balpárti értekezletből“ czímű aláírással, az itt elkövetett balpárti rokonozatlanságok szépítése és az ezt maga után várt panasz és fenyitó vizsgálat fitymálására irányzott nyilatkozat jelenvén meg, ezt a valósággali ellenkezése, cynipus felfogása és fenhéjázó ürességénél fogva kénytelenek vagyunk kellő értékre reducálni. Elbeszéli a balpárti nyilatkozat, hogy „Heves megye kir. biztosának rendelete következtében szigorú vizsgálat eszközöltetik Szolnok város balpárti választói ellen, és pedig mint mondja, csak azon potomságért, mert a múlt február hó utolsó napjainak valamelyikén a balpártiak által körmenet rendeztetvén, midőn ez egy korcsma előtt volt elvonulandó, az épen ott iddogáló jobbpártiakra a balpárti szavazók tömegét kísérő utczai gyermekek néhány ablaktáblát puszta pajkosságból bevertek, miáltal csak jelentéktelen ház és semmi egyéni sérelem nem okoztatott. És hozzá higgeszti még a balpárti nyilatkozat, hogy „ez a tényállás minden elferdítés nélkül.“ Először is nem való, hogy átalánosságban a szolnoki balpártiak ellen szigorú vizsgálat eszközöltetik, mert a vizsgálat csak nehány kolom- 08 ellen van folyamatban nem való, hogy a alpártiak körmenetek alkalmával azon korcsma előtt vonultak volna el, hol a jobbpártiak tanyáztak s a csőcselék gyermeksereg igy került volna oda, mert mint a vizsgálatból eddig is kiderült, a jobbpártiak tanyája a balpártiak útjába nem esett, hanm a kortesvezérek közül többen egyenes utjoktól letérve a jobb pártiak tanyája eleibe kanyarodtak s ott kihivólag megálltak, s igy vonult ezután utánok a többi fehértollas csőcselék is, verték és kajigálták be a vendéglő ablakait. Nem való, hogy egyéni sérelmezés nem történt volna, mert volt akit főbe vágtak, más akit vérzésig homlokban hajtottak, mire aztán a bent levő megtámadott és méltatlanul felingerült jobbpártiak fejszére, ásóra és ütőeszközökre kaptak és kitörni szándékoztak, sikerült azonban a vezetőknek részint a kapu bezárással, részint lebeszéléssel a kirohanást meggátolni, egy bizonyosan bekövetkező nagyobb vérengzésnek, sőt tekintve a kedélyek ingerültségét, tán emberhalálnak is elejét venni. Hanem ez a balpárti cinizmus előtt mint a nyilatkozatban mondják „jelentéktelen és nevetséges eset !“ Továbbá alázatos denunciatioval gúnyolja a balpárti nyilatkozat azon jobbpártiakat, kik a rokonczátlanságot a kir. biztosnak felseleztették s tőle szigorú vizsgálat eszközlését kérték, és tiltakozik a kir. biztos eljárása ellen, ki a rendes járási szolgabíró mellőzésével egy megyei törvényszéki ülnököt utasított a vizsgálat megtételére. Hogy azon néhány balpárti urak, kiknek fejéből és tollából a balpárti nyilatkozat kikerült, egy, a magyar államjogban gyökerező orgánum intézkedéseillen tiltakoznak akkor, midőn ők a Bach és Schmerling korszakot keresztül szolgálván, akkori uraiknak hűségesen engedelmeskedtek, azt ízlés dolgának tartjuk, mi azonban a kir. biztosi intézményt, mely jelenben nálunk „Nos Universitas“ törvénytelennek nem tartván és nem tarthatván már csak azért is ehhez kellett folyamodnunk, mert a helyhatósági és járási közigazgatási közegektől, kik a balpárt hívei voltak és kik a február 28-ai események megtörténtéig, bár már a balpárt részéről ezt több ablakbevetés előzte meg, az ellenségeskedés és összeütközés meggátlására mi intézkedést sem tettek, erélyes vizsgálatot saját feleik irányában nem várhattunk, nem pedig még azért sem, mert ez orgánumok egyike, azon scenára is, midőn követjelöltünk programját előadta, s az akkor tervszerűleg felállított fehértollasak által beszédében több ízben zavartatott. sőr a haza bölcse nevének említésével az is piszkoltatott, nyilvános helyen oda nyilatkozott, hogy „minden pompásan ment“ Végül még csak egyet említünk fel, at t. i.. , hogy a jobbpártiaktól a balpárti követ jelöltre s , nem hallott soha senki egy piszkolódó szót sem,, ti azonban tűritek, sőt tán gyönyörködtök benne, hogy a mi jelöltünk becsületes nevén a ti tábortokban componált és onnét kikerült ocsmány trágárságok it még most is egyre hangoztatják. Gondolkozzatok csak rajta, mivé nőné ki magát az amúgy is magasan lobogó pártgyűlölet, ha a mi pártunk is a tietekhez hasonló piszkolódással, insultálással, sőt terrorizálással élne? Több jobbpárti. Hivatalos. Közrendelet ( szőlőbirtokot terhelt) tartozások megváltása végett beadandó felszámítások tárgyában. Az 1868. és XXIX. tezikk által megszüntetett szőlőbeli tartozások megváltásának foganatosítása czéljából, az idézett törvény 25. §-a alapján, a váltságjogositottak miheztartása végett rendeltetik : 1. A megváltási eljárás a váltságdíjra jogositottaknak írásbeli beadványára indittatik meg; azért az illető jogosítottak, váltságdíj iránti igényeiket írásban bejelenteni s ebbeli beadványokhoz egy fölszámitási táblás előterjesztést 2 példányban csatolni tartoznak. Árvák, ügy gondnokság vagy csőd alatt lévők részéről ezen beadvány és felszámítási előterjesztésnek beadása az illető gyám és gondnok kötelessége, kik kötelesek ebbéli minőségüket az illető kinevezési okmány hiteles másolatának melléklésével igazolni. Ha a bemondás meghatalmazott által történik, a felhatalmazvány is melléklendő. 2. Egy beadványba és táblás előterjesztésbe csakis egy helység s a netalányhoz tartozó puszta határában fekvő szőlők foglalandók. 3. Ha a szőlőbirtok után járó tartozásokhoz egy és ugyanazon helység határában többeknek osztatlan joguk volt, az igények egy közös beadványba s előterjesztésbe foglalandók, és a felszerelt beadvány az által adandó be, ki az osztatlan közbirtokosságot képviseli. Ezen eset kivételével saját igényét minden egyes jogosított külön tartozik beadni. Az első pontban említett táblás előterjesztés a mellékelt minta szerint szerkesztendő; még pedig a) a czimlapon kiteendő a megye, szolgabirói járás és község, melynek határában a megváltás alá eső szőlő fekszik, úgyszintén az adóhivatal, melyhez tartozik; végre a váltságjogosított bemondó neve és lakhelye; egyszersmind pedig azon esetben, ha az illető helység vagy puszta határában a bemondón kívül még más szőlőváltságra jogosultak is léteznek ezek név szerint megemlítendők; b) az előterjesztés belső rovatai következőleg töltendők be. Az I. rovat az illető váltságkötelezettek folyószám szerinti megjelölésére szolgál s arab számmal vezetendő. A II. rovatba a váltságkötelezett szőlők birtokosainak vezetékes keresztneveik írandók be, amint ezek a telekkönyvben előfordulnak. Ha az illető szőlő tényleg nem a telekkönyvi birtokos, hanem másnak birtokában volna: a telekkönyvi birtokos neve alá a tényleges birtokos kereszt- s vezetékneve is zárjel közé kiteendő. A III. rovatba minden egyes váltságkötelezett (tényleges birtokos) lakhelye írandó be. A IV. rovatba a váltság alá tartozó szőlőbirtoknak telekjegyzőkönyvi sor- és helyszínelési száma iktatandó, mégpedig, ha valamely szőlőbirtokosnak a telekkönyvben külön előforduló több szőlője van, mindegyik részletnek telekkönyvi számai külön sorokban jegyzendők be. A bemondó feladata: a táblás előterjesztést, az illető telekkönyvi hatóság által hitelesítési záradékkal elláttatni az iránt, hogy a H.és IV.rovatokban foglalt telekkönyvi tételek helyesen vannak beiktatva. Ott, ahol telekkönyvek nincsenek, s igy a IV rovat hasábjai ki nem tölthetők, ezen rovatba, hosszában, beírandó: „Telekkönyv még nincs.“ Az V. rovat az éven kinti tartozásoknak 10 évi átlagos kimutatására szolgál. Ezen rovat egyes hasábjai a szerint töltendők ki, amint valamely szőlőtől hegyvám, dézsma, vagy egyéb tartozás járt a jogosítottnak. Ahol például a közelebb lefolyt 10 év alatt terményben adózás állott fenn, és a szőlőbirtokos „hegy vámot“, azaz valamely meghatározott, nem változó bormennyiséget tartozott évenkint beszolgáltatni : ezen évi tartozás a rovatnak „hegy vám“ felírást viselő hasábjában lesz minden egyes váltságkötelezettre nézve kiteendő. Ahol a tartozás dézsma,azaz a termés bizonyos hányada (tized, kilenczed stb.) volt: az átlagos évi mennyiség a,,dézsma" felírást viselő hasábba egyénenként iktatandó. Ahol pedig a tíz év alatt készpénzfizetés (akár hegy vám, akár más czimen) volt gyakorlatban: az évi tartozás átlagos mennyisége a „készpénz“ felirata hasábban lesz egyénenkint kiteendő, s igy tovább. A munyiben némely vidéken divatozott szokáshoz képest, valamely hegyközség tagjai, tartozásaikat évről évre megszabott összegben együttesen rótták le, a nélkül, hogy a jogosítottnak tudomása volna arról, miként osztották föl ezen egyetemes összeget egymás közt egyénenként a kötelezettek, s ahol ennélfogva a váltságra jogosított az egyes szőlőbirtokosok tartozásait egyén- és részletenként bemondani nem képes, ily esetben a váltságkötelezettek nevei, azoknak lakása, és a szőlőbirtokok telekkönyvi számai az illető rovatokban, egyénenkint előaoroltatván, a váltságkötelezettek által együttlegesen fizetett összeg a legutolsó váltságkötelezett neve után az V. rovat illető hasábjába írandó. A VI. rovatban az 1868. évi tartozásnak be-, vagy be nem lett szolgáltatása „igen“-nel vagy „nem“-mel megjegyzendő. A VII—XII. rovat a biróilag vagy egyezségileg megállapítandó évi átlag-összegnek, a váltságtőkének, a félévenkint előre fizetendő törlesztési részletnek, és az 1868. évre járó kamatnak hivatalból leendő bevezetésére üresen hagyandó. A XIIL rovat a fenforogható különös körülményeknek feljegyzésére szolgál. Ezen felszámítási előterjesztés szintúgy mint a beadvány, a váltságdíjra jogosított, vagy jogosítottak, illetőleg gyám, gondnok, vagy meghatalmazott által aláírandó, s azon esetben, ha valaki a válságot mint hitbizományi jószág biztalója veszi igénybe, ebbeli minősége az aláírásnál nyilván kiteendő. 5. A falssá táblás előterjesztés azon esetre odacsatolandó aloadványíros, ha az ide ,közben létrejött egyezségre nézve a törvény 20 § -a értelmében a hitelesítés, vagy pedig, ha a már azelőtt keletkezett váltság szerződés , va jogérvényes ítéleteknél fogva fennálló válság tartó ásokra nézve az idézett törvény 16 § -a alapjait az átváltoztatás követik. Az első esetben a felszámítási táblának bemondási hat rovata (I—VI.), az utóbbi esetben pedig csak az I. II. III. és IV. rovatok lesznek a bemondó váltságjogosított fél által kitöltendők. 6. A beadványnak, melylyel a táblás előterjesztés benyújtatik, következőket kell tartalmaznia: " A) Azon esetekben, midőn a törvény 20. §-a értelmében a váltságdíj megállapítása kéretik: a) Ha a jogosított a tartozásokat természetben kapta, a beadványban előadandó a bornak, egyéb termesztménynek vagy napszámnak azon összes évi mennyisége, melyet a jogosított az illető határbeli összes kötelezettjeitől a tízévi átlag szerint szedett, s a mely a táblás előterjesztésben egyénenkint részletezett évi tartozások mennyiségének sommáját képezi. (Vége követk.) A P. Napló magán-távirata. , Béc 8. ápr. 7. A kir. tanács iskolai bizottsága elfogadta a népiskolai törvény tárgyában beterjesztett előadói jelentést. Az 50.és 52-ik §-hoz a kisebbség indítványt adott be. A népiskolai törvényjavaslatot hétfőn vagy kedden veszi a bir. tanács tárgyalása alá. Berlin, ápr. 7. Azon hír, mintha a a Rajnánál rövid időn gyakorló tábor állíttatnék fel, félhivatalosan megczáfoltatik. A nyugoti tartományokban ez évben csak osztály-manőverek fognak tartatni. Távirati tudósítás a bécsi börzéröl Bécs. apr. 7. (Esti tárlat.) Bijelrénav. 294.90 Kjss. vasul 2335. il’amvt. 331.' .. 1860-iki tori, 128.40. 1864& soisj. 103 30. Napoleondor 10 05%, Adóm. Dió800. —. Lombndok 233. Magyar ízülrésse 112.50 Fér. Jósa. v&sp. — écd TOmp. ——. Anglo-Husg. —. I neib. vwp. ■ ZálogkőriBox —. ' JVfdinway 198.—. Anglo- Ansatrfiau 319. Qalicri&i vasat 218.—. Kidéi i Tussal v. —. Járati, —. bank Északkeleti vanp. Bankróásv. — — Thrai v. —. Bécs u. bank —. Ker. b. —.—, járati. ezüst járadék —.—. Általános bank. —.—-/, Franco-Ausztrián 158. Ja. Szíriai iparrészv. —. Keresk. bank 981[a. Szilárd. Frankfurt, apr. 7. Válófoly£.m 941[s. 1859 kis metaliques 65%. Uj ezüst köles. —. Nemzeti köles, 55 kg. Régi metaliques —.—. Uj adómentes 51 Vt. A afrikai 183 -ig 87. Osatr. hitelrésze 293 lr Osztr. államvasut 313.— 1854 ki sorsj. 947g. 1860 ki 83%. 1864 diki 122.—. Fr. József vasút.— Osatr bankrészv. 692. Lombardok 221.— Bágyadt. Berlin, apr. 7. Cseh nyug. vasút 78— Galiczai vasút 88 ó ra. Államvasut 177%. Önk. köles, 124%. Metaliques 50%. Nemzeti köles. 56%. Hitelsorsj. 90 1860 ki sorsj. 82%. 1864 ki sorsj. 69%. Ezüst köles. 62. Hitelrészv. 123 Vs. Bécs 80 Bágyadt. Stettin, ápr. 7. Búza táv. 60—68, máj. 667,,, rozs táv. 50%, zab — olaj táv. 10%, máj. 9% szesz táv. 15, máj. 15%. Franco/ Különfélék. Pest, április 7-én. Királyné őfelsége tegnap a német színházat szerencsélteté legmagaab látogatásával. A közönség őfelségét lelkesült éljenekkel üdvözlé, midőn a második felvonás alatt megfelette, az éljenzés darab közben is többször ismétlődött. — Az udvari páholy mellett gróf Festetics minisztert és b. Nopcsa főudvarmestert is láttuk. — Királyné ő Felsége a német színházban az árvaleány növelde javára adott tegnapi előadás alkalmából az emlitett intézet elnökének Weisz B. F. urnak 200 frtot méltóztatott az intézet számára legkegyelmesebben küldeni. — József főleg a Komlóskert vendéglősének, a ki egykor mint kapitány szolgált és most megvakult, tetemes segélyt utalványozott. — Lónyai miniszter ur ma jött vissza Pozsonyból. — Gr. T a a f e, osztr. miniszterelnöki helyettes ma reggel Édesből Pestre érkezett. s Gr. Széchenyi Istvánért a budai krisztinavárosi vérkápolnában, hol a nagy halott egykor menyegzőjét tartotta, holnap, sora 8-án 9 órakor fogják megtartani a gyászmisét . Maria Ludovica császárné emlékezetére ma délelőtti 10 órakor tartották meg a gyászmisét a budai főtemplomban. A kultuszminiszterium a lipótvárosi templom építésére az évi 40,000 ftból 10,000 ftot utalványozott a még fedezetlen költségek fedezésére. Egyúttal az építészeti bizottság felszólíttatott, hogy a templom tovább építésének, illetőleg átalakításának tervezetét mielőbb nyújtsa be. " A vallás és közoktatási minisztérium kör. " rendeletét, melynél fogva az iskolák az uj törvények értelmében rendszendők ba,a a győri püspök e méltósága következőkép ajánlja legújabb körlevelében papságának figyelmébe : „A nagyméltóságű vallás és közoktatási minisztérium folyó márcz. hó 17-től kelt körrendeletében sürgeti, hogy iskoláink »ként rendeztessenek be,és szereltessenek föl,amint az uj 1868- ki népiskolai törvények 11-ik és más, ott idézett §§-ai elrendelik. Miután ezer, iskoláinkat illető gondoskodás a parochiális gyűlések összehívását már előre föltételezi, ismét fölhívom mindenik esperes és plébános urat, hogy a parochiális gyűléseket összehívni, mint fölebb említve volt, és azokban az új törvények követelményeinek eleget tenni igyekezzenek. A könyvekről, földképekről, gömbökről stb.. . . magam fogok legközelebb utasítást adni. Végre figyelmeztetem miket, hogy az igazgatók