Pesti Napló, esti kiadás, 1869. május (20. évfolyam, 98-120. szám)
1869-05-01 / 98. szám
08. szám. Szombat, májusején 1800 Ci4v-nivaul: Ferenczlekters 7. u. tSI4fzíni gléfizeté&l díj; jPesti:. küitíre, '»g* »"aapeeieu tiisäe» lUilia reggeli is «ti kistááa f-gvfkt: 1 hónsp?* S frt. • hónspr» ............................. . ., • hónapra ........................................lí ., Aa MÜ kiec.&a kftMJ ufcai réséért .'»18 ldt.«Uj haronkjcí...................................30 ki. ESTI KIADÁS. 20. évei folyam. SkHuízu U! iroda: Urimtru I. u. r. tmk. $U eiühtetési- és hirdetmjoy-'Uj tap indó-MZ«Halálos kS'deudS. £ lap szellemi részét illaté' miadera Maisain? 3 ««ifesszíösighsa hstésasti, Bémentellsi, iavelek o»j& ismert karakt?! fogadtatnak sí. Pest, május 1.1869. A törvények és rendeletek eddig a hivatalos kiadásokon kivül számos magán kiadásokban is láttak világot, melyek azonban valóságos mintaképei a hibás, hanyag, érthetetlen kiadásoknak. A kormány a magánkiadások hiányossága folytán kénytelen lesz oly intézkedéshez nyúlni, mely szerint egyrészről a törvények és rendeletek a legolcsóbban és leggyorsabban jutnak a közönség kezeihez, másrészről pedig a botrányos magánkiadásoknak eleje vétessék, s e végből, mint halljuk, legközelebb törvényt fog az országgyűlés elé terjeszteni, melynélfogva öt évre föntartja magának a törvények és rendeletek kiadásának kizárólagos jogát. Az országgyűlési tudósítások tárgyában egy hoszszabb czikk küldetett be hozzánk, mely szerint a tudósítást a gyorsírók vállalnák el. A terv, mely e czikkben foglaltatik, ellenjavaslat a múltkor e tárgyban minden lap által közzétett javaslat ellen; mi részünkről szívesebben ragaszkodunk azon programhoz, melyet a szerkesztők értekezlete állapított meg, s mely ellen a jelen czikk nem sok szerencsével polemizál ; mert azt hiszszük, hogy az abregét minden pártárnyalatú tudósító igen nagy előnynyel fogja használhatni, és mert a pártlapok külön igényei kielégíthetők az által, hogy a kívánt beszédek, ha nem oly fontosak, hogy az abregé amúgy is egész kiterjedésben közölné, külön leiratnak; és végre, mert attól tartunk, hogy azon darabonkinti ravisió és reproducálás, amint azt a „Hon“ közleménye tervezi, sok confusiót fog okozni. Hazai lapok.. Olvasóink emlékeznek talán a m. hó 20-ki esti lapunkban jelen rovatunk alatt a „Máramaros“ ellen, egy, a huazti választási excessusok miatt bíróküldés végett kiadott igazságügyminiszteri rendelet dolgában folytatott polémiánkra ? Ezen polémiára Várady Gábor ma a „Hazánk“ hasábjain oly érzékenységgel tér vissza, mely föltennünk engedi, hogy a baloldal ezen Metellusa és a „Máramaros“ közt intimebb viszonyok léteznek. Nem akarunk a czikk érzékeny oldalára felelni, mely fölpanaszolja nekünk, hogy egy vidéki lapot, mely az igazságügyminisztériumnak tarthatlan okoskodások alapján szent hivatala kezelésében pártoskodást insinuál, egy kis vármegyei tudatlansággal bátorkodtunk vádolni, s felhányja, hogy „egy egész vármegyét“ (!) „királgatási mámorunkban“ gunynyal emlegettünk, nevezvén azt „tekintetes nemes Máramaros vármegyének.“ Ami ezt illeti, megvalljuk, hogy a Németh Bérezik és Rákóczyak meglehetősen demokírozták előttünk az „alkotmány bástyáidnak tiszteletét, s a vármegyei tudomány előtt absolute akkor sem vagyunk hajlandók meghajolni, midőn nem is a parliamentáris kormány rovására követelik tőlünk. Várady Gábor úr válaszának lényege abban áll, hogy a bíróküldés jogát ő is a hét- személyes táblának vindiálja; hivatkozik is példákra, megnevezi az ügydarabokat, s ez kétségkívül legerősebb érve; csak hogy ugyanezen érvet mi is használtuk,gy azt talán bebizonyította Várady G., hogy a hétszemélyes tábla is gyakorolta a bíróküldés jogát, de azt nem, hogy a kormány törvényt sértett, midőn a maga részéről szintén gyakorolta, mégpedig úgy, hogy akkor senkinek sem jutott eszébe a kormány ezen jogát kétségbe vonni. E mellett pedig sajnáljuk, hogy több fontos érvünket hallgatással mellőzte Várady úr, mert főkép azok — mint a viszonyok követelményei — követelték az igazságügyminiszter ilyetén, és nem más eljárát. — Budapesten csoda esett ! A „Hazánk“ a a „M. U.“ egymást cibálják. Az egész épületes históriát, mely a ba’oldal árnyalatainak vonaglását foglalja magában, illustrálja a „H.“ következő polemikus czikke : „Egy elegia----„Szomorú már tárgyánál fogva is, és még szomorúbb, a mint azt ékes magyarságban kikanyaritja Irányi Dániel, hogy megrázkódjanak s feljajduljanak reá a „Magyar Újság“ olvasóinak szivei és veséi. „Elpanaszolja pedig nagy szomorúan Irányi D. az ő közönségének, hogy miként akart az úgynevezett 48- as párt egyesülni a balközéppel, s miként hiusittatott meg e törekvése a balközép által. „Az elegia prózában következő: Irányi egy fusió által a balközéppel rehabilitálni akarta a szélsőbalt, a „Magyar Újság“-ot és magát. Ezért már fusiót ajánlott a választások előtt. A balközép vezérfér fiai azonban érezték azon nagy erkölcsi felelősség súlyát, melyet ez által magukra vállalnának, s mit sem akartak tudni a fusióról. Daczára annak, hogy a „Pesti Napló“ hónapokon át szépelte a létre nem jött létrejött fusiót, az egész szövetkezésnek az volt értelme, hogy az ellenzék árnyalatai a jobboldal javára nem fogják egymást rontani, hanem ez nem zárta ki azt, hogy ott, ahol csak maguk állnak szemben, meg ne küzdjenek.“ Itt kissé megállapodva, bátorkodunk megjegyezni, hogy Jókai igenis bőven dolgozott a fuz 8ióban, anélkül, hogy a „nagy erkölcsi felelősség súlya“ nyomni látszott volna őt. A „Hazánk“ így folytatja : „Azonban még ez nem indíthatta arra Irányi Dánielt, hogy felhagyjon kedvencz tervével , az ellenzéki árnyalatok egyesítésével. „A szomorú történet további részletei ezek : „A negyvennyolczas árnyalathoz tartozó országgyűlési képviselők f. é. ápril 23-án tartott értekezlete Irányit megbízta, hogy a balközépi kör elnökét egy közös gyűlés összehívására felkérje, mely gyűlésnek tárgyai lennének : 1- or: a két árnyalat közötti egyesülés ; 2- or: az elnökök és jegyzők választása ; 3- or: a trónbeszédre adandó válaszfelirat iránti megállapodás. „Irányi tehát, mint a szélsőbalok elnöke, érintkezésbe tette magát a balközép vezérfiaival, s azon javaslatot tette, hogy jelöljön ki a balközép maga közül elnököt s egy alelnököt, a hat jegyzői szék közül pedig négyet; a szélsőbal megelégszik egy alelnöki és két jegyzői székkel.“ Ez is hiú reménykedés volt, melyet Irányi D. a következő elegiában énekel meg: „A negyvennyolczas árnyalat, tekintve az ellenzéki képviselők csaknem’mindenben'egyező programmjait, s áthatva az egyesülés üdvösségétől és ismerve az ellenzéki választók, sőt a balközépi kör tagjai nagy részének, különösen az új tagoknak a magáéval azonos óhajtását, egyesülésre hívta föl a balközépet, s ez, ignorálni akarva a negyvennyolczas árnyalatot, mint ilyent, föltétlen alávetést követel tőlünk.“ Ám a könyörtelen „Hazánkénak erre is csak a következő válasza van : „Nos, Irányi fájdalmát mi is jogosultnak tartjuk Mert az egyáltalán nem kellemes dolog: a szélsőbalhoz tartozni, s kiváltképen akkor, ha ez olyan, a minő a magyar képviselőházé. Kényelmetlen helyzet mindenesetre oly párthoz tartozni, mely az egészben csak a nevetségesség szerepére van kárhoztatva, s melyet e szereptől — önmaga iránti tekintetből — nem menthet meg senki, mert a legjobb tanács, amit számára adhatni, az , hogy minél rövidebben végezze ki magát.“ Eddig van az érzékeny történet az „ellenséges testvérekről,“ s az egészből az tűnik ki, hogy mindketten csalatkoztak egymásban. Anynyi meggondolása egyiknek sem volt, hogy bele ne menjen a kútba inni; de most, hogy ki kellene jönni a kútból, egyik sem akar a bak szerepére vállalkozni; midkettő róka akar lenni, s valószínűleg az lesz a történet vége, hogy mind a kettő fele fog veszni a kútba, melybe oktalanul csalta egymást. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház május 1 én tartott ülése. Korelnök: Pribék Antal; körjegyzők : Zichy Feri, Victor gróf és Radó Kálmán. A kormány részéről jelen vannak Andrássy Gyula, gróf, miniszterelnök, Bedekovics Kálmán , Lónyay Menyhért, Horvát Boldizsár , Gorove István, Eötvös József b., Mikó Imre gróf és Wenckheim Béla báró, miniszterek. Ülés kezdete: d. e. 10 órakor. Jurka Bazil, körjegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, melynek hitelesítése után felolvastatik az osztályok által választott állandó igazoló bizottság tagjainak névsora. Megváasztottak:Hertelendy Kálmán, Házmán Ferencz , Fülöp Lipót, Dániel Pál, Ordódy Pál , Borcsa Pál, Rónay Lajos, Závics József, Antalffy Károly. Korelnök jelenti, hogy időközben még Tisza László nyújtotta be megbízó levelét. Degenfeld Béla gróf ellen kérvény érkezett. Jelenti továbbá, hogy Klapka György és Jugh Kálmán ellen szintén kérvények érkeztek be, de az elsőhöz semmi copia nincs mellékelve, az utóbbi mellől pedig az 1000 forint is hiányzik. (Derültség: „Vissza kell utasítani!“) Simay Gergely kérdést intéz az elnökséghez : minden kérvényhez mellékeltetett e az 1000 forint ? Ghycay Kálmán: A korelnök kijelentése szerint az 1000 frtnyi biztosíték letétetett. Klapka ugyan részt vehet a mai választásban, "de az ellene beadott kérvény annak rendje szerint tárgyalandó. Somssich Pál azt hiszi, hogy a Klapka elleni kérvény, melyhez másolat nincs csatolva, mit a 79. §. megkíván, visszautasítandó. Tisza Kálmán a 81. §-ra hivatkozva úgy véli,hogy csak az esetben utasíttathatnék vissza, ha nem tétetett volna le az 1000 frt. A kérvény minden egyéb kelléke felett a bíráló bizottság fog határozni. Deák Ferencz megjegyzi, hogy a kérvény mindössze egy ívnyi és addig, mig a ház megalakul, lemásoltathatik annak beadója által. Jó lesz , ha az illetők ezt megteszik. (Helyeslés.) Ezután az elnök választására tér át a ház. Betűszerinti névlajstrom nem lévén még elkészítve, a körjegyzők a névsort osztályok szerint akarják felolvasni. Madarász József hivatkozik a házszabályok 19. §-ára, mely szerint a körjegyzők egyike betűrend szerint olvassa a névsort Kívánja, hogy a névsor így készíttessék el s aszerint történjék a szavazás. Kor elnök erre jelenti, hogy most kapta