Pesti Napló, 1869. július (20. évfolyam, 148–173. szám)
1869-07-15 / 160. szám
160. szfl-Csütörtök, julius 15.1869. Szerkesztésiroda: Fereuieiek-tero 7. p>. I. emelet. K lap Rzellemi részülete minden közlemény a ^‘'•ettöségbe* intézi«*Bínoentetlen **l®k C8*^ ismert kezektőladtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részit illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . *12 frt. Félévre ..... 11 frt. Negyed évre ... 6 „ 50 kr. Két hóra.................. 370 kr. Egy hóra .... 1985 kr. 20. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit sor egyazon hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 új kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : Pontén házhoz hordva, vidékre postán küldve: A julius—deczemberi fél évre . . . .11 frt. — A julius septemberi negyedévre ... 5 frt 50 kr Egy hónapra ........................................... 1 frt 85 kr Az „Athenaeum“, Irodalki és nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos «is kiadó. I*«*i*l, július 14 UstO. Felsőház. A „Napló“ annyi összehasonlítási adatot terjesztett elő a felsőházi kérdés iránt, hogy, fölösleges ismétlést kivéve, nincs mit felhozni az ide vonatkozó tényekről. Ezentúl tehát arra szorítkozhatunk, hogy mondjuk el a nagyközönség előtt véleményeinket, vagy egyszerű ötleteinket arról, miképen kellene a mi (máig is) főrendi házunkat átalakítani. Nézetem szerint e kérdésnél két fő tekintet kell, hogy vezérelje a törvényhozást. Egyik, hogy míg a képviselőházban minden népszerű elem s új tehetségnek tér nyílik : a felsőházban nagy számmal legyenek azok, akik a közigazgatás minden ágában hosszasabb tapasztalással bírnak. Másik, hogy minden érdek képviselve legyen abban , annyival inkább, mert a nép választási jogát korlátozni, kategóriákra szorítani nem lehet. S azért könnyen megtörténhetik, és mégis történik, hogy néhány osztály érdeke, vagy épen nem, vagy csak igen hiányosan támogattatok az öszszes nép küldöttei által. Ezek szerint következők lehetnének a felsőházat alkotó elemek: ta) Nagybirtokosok, tekintet nélkül a czimre. Ezeknek legnagyobb része most is részt vehet a felsőházi határozatokban, de tettleg kis része jelen meg. Talán czélszerűbb volna, ha több (például 8 — 10) képviselőválasztó-kerület nagyobb birtokosai (olyanok t. i., akik legalább 3000 holddal lúnak) összegyűlve, maguk közül választanának két-két küldöttet a felsőházba. Ahol hitbizományok nincsenek , következve a birtok gyakran megy át más kezekbe, örökös birtokos pairek nem lehetnek. Az országos gazdasági társulat is küldhetne néhány tagot. b) Oly gyártulajdonosok s atalán iparosok közül, akik legalább 1000 forint egyenes adót fizetnek, a korona Kína meg a felsőházija — például húszat, és minden iparkamara választana egyet-egyet. c) Azon kereskedők közül, akik legalább 2000 forint egyenes adót fizetnek, a korona Kína meg — például húszat, és minden kereskedési kamara választana egyet-egyet a felsőházba. d) Talán nem túl merész ajánlat, hogy a művészek is testületileg alakuljanak. — Avagy csak az anyagi érdeknek (iparnak és kereskedésnek) legyen szabad kamarákat képezni, testületileg alakulni ? A szellemi érdekek tán legalább szintoly jogosultak, mint az anyagiak. Ha a művészi testület alakul, congressusa vagy kamarája választhatna néhány, például hat tagot a felházba, a koronának is szabadságában állana még néhányat meghíni. e) A tudományos és tanítási egyesületek választhatnának néhány tagot a felházba, a korona is hívatna kitűnő tanítókat és tudósokat. Tán nem volna elkobízott lépés,országos, átalános tudományi és tanítási egyesületbe pontosítani össze az akadémiát, Kisfaludy-társaságot, orvosok s természetvizsgálók sat. sat, — hogy úgy mondjam — töredék társulatait. f) Minden constituált egyház — és valószínűleg rövid időn mindegyik constituálva lesz — küldhetne autonóm gyűléséből (bármi legyen ennek neve) néhány tagot a felsőházba, a korona is meghívhatván néhányat. g) Hogy a jogtársaság (ország, állam) érdeke külön is képviselve legyen a felházban, a korona nevezhetné tagjaiul a kiszolgált megyei főtiszteket, a főítélőszékek kiszolgált tagjait, volt ügyéreket, házelnököket, követeket (ambassadeurs), katonai főtiszteket, volt képviselőket, s általába azokat, akik a törvényhozásban s közigazgatásban nagy tapasztalással bírnak. b) A nagykorú királyi herczegek ezentúl törvény szerinti tagjai volnának a felsőháznak. Ha a felsőház átalakítása iránti ötletem nem tetszik igen tisztelt szerkesztő úrnak, tán nem fog egészen visszatetszeni azon ajánlatom, hogy minden foglalatosság külön testületileg alakítassék. Hitem, hogy valódi szabadság csakis a körök elválasztása által érhető el. Talán a jövő nemzedék úgy fog már vélekedni az alkotmányról, hogy az a külön foglalkozások szerint alakított, (constituált) külön körök nélkül nem is képzelhető. Nyáry Pál és a pestmegyei tömeges kérvény. A lélekisme szerint a bátorság különböző fajtájú, így például megeshetnék, hogy Blondin, ki bámulatos lélekjelenléttel jár a szédítő magasságban a halál közvetlen szomszédságában vont vékony kötélen, ahogy Blondin, a harczi első ágyuszónál félénk nyúlszivüvé változnék. Nyáry Pálnak nem mindennapi sajátságos bátorsága van oly állítások nyilvánítására, melyek ha igazak volnának, aznapságtól fogva a logica szabályainak teljesen meg kellene változni. Nyáry Pál a merész eszmének, — hogy egy megye a parliamentáris felelős minisztérium irányában nem alárendelt, de coordinált hatóság — bátor feltalálóa. Nyáry Pál a folyó hó 10-diki országos ülésben a pest megyei tömeges petitio tárgyalásakor ismét remekelt. Nevetségesen meglepő volt, miként mellesztett meg a pestmegyei főszakács minden másokat alkotmányos jogaiktól csak azért, hogy a megyéé érintetlen maradjon, hogy a megyének annál több jusson. Ezúttal a bűvészet mestersége abban állott, miszerint minden megfosztandónak úgy országgyűlésnek — mint minisztériumnak, egy-egy füzér , egy-egy jog vettessék oda s hangelroztassék legott vissza az értelmezés perfidiájával. Az 1848. V-ik t. ez. által ezen törvény rendeletének végrehajtására s általában a képviselő választási ügynek minden ágazataiban való kezelésére és vezérletére a középponti választmány van megbízva. Nyáry Pál szerint e jég ép oly elvitázhatlan mint korlátlan. Ha a megye középponti választmánya jogával a törvények értelmében él, jól teszi, de ha e választmánynak eszébe jutna a törvény által nyert felhatalmazásával törvényellenesen élni, ez esetben a minisztérium talán, de csak is talán intheti, figyelmeztetheti őt kötelessége teljesítésére, s ha e figyelmeztetés használ, az is jó, de ha a választmány nem engedelmeskedik, ez esetben a minisztérium őt a törvény korlátai megtartására nem szoríthatja. És miért nem? Mindenek fölött azért, mert az említett törvény 46. pontja ugyanazon törvény rendeleteinek az illetők általi teljesítésére felügyeleti joggal, és épen csakis felügyeleti joggal, a minisztériumot ruházta fel, s ámbár minden más esetekben a felügyelési jog a teljesítési felett emineál, s a jogból a jognak érvényesítése mulhatlanul következik : ez egyetlen esetben azonban a felügyelési jog csupán csak képzeleti, olyas valami minővel a bakter a tiszre nézve bír, ki a----7 . •» azután megoltják mások, vagy more patria ég addig, mig magától el nem alszik. Az országgyűlés irányában nem voltak kegyesebbek Nyáry Pál okoskodásai. Hazánk bármely egyes polgárának, testületének, hatóságának, ha bárkitől, gazdagtól vagy szegénytől, királytól vagy koldustól sérelmet szenvedett, joga van orvoslás végett az országgyűléshez folyamodni, s az országgyűlésnek nem csak joga, de egyszersmind kötelessége a jogtalanul sértett felet oltalomba venni, neki orvoslást eszközölni; de ha Pest megyének számtalan választópolgárát a középponti választmány választói jogaiban sértő , s e sérelmet a belügyminisztérium túlságos engedékenységből nem orvosolta, ha e sérelmek orvoslására Pest megyének majd 4000 polgára az országgyűléshez folyamodik, s ha az országgyűlés ez alapos kérelmet a belügyminisztériumhoz oly czélból utasítja, hogy világos törvényszabta kötelességénél fogva a törvénynek érvényt szerezzen : ez törvénytelenség, ez jogsértés, és pedig ismét miért? azért : 1 er, mert a minisztériumot az 1848. V. t.-czik 46. pontja a megyei középponti választmányoknak a képviselői választások körüli eljárás felett felügyeleti joggal ruházta fel, és 2- er, mert az említett törvény 47-dik pontja szerint a verificatio joga az országgyűlést illeti és őt és ezért a követválasztások irányában nem illeti, nem illetheti semmi más jog, még az sem, hogy a hazafiak jogsérelmének orvoslást szerezzen. Nemde nagy és sajátságos bátorság kívántatik ily állításoknak csalhatlan igazságok gyanánt! proclamálására egy oly tanácskozó testületben, hol a szónokon kivil még több százan vannak, kik magoknak egy kis felfogást és logicát tulajdonitnak. Én részemről, mintsem ilyeket állítsak, előbb éreznék magamban bátorságot, hogy Blondin hátán tegyem meg a veszélyes utat a szédítő magasságban. a. v. A vörös könyvből. A czim- és kereskedelmi lobogó kérdésének a dualismus szellemében történt megoldása után Beust külügyér az alább következő kárrendeletekkel utasítá a külföldi hatalmasságoknál működő követségeket és consulatusokat , a megfelelő czim- és kereskedelmi lobogó használása iránt. Első helyen ő Felségének Beusthoz ugyanezen ügyben intézett legfelsőbb kéziratát közöljük. I. Legfelsőbb kézirat Kedves Beust! Miután az újonan szervezett alkotmányviszonyok úgy kívánják, hogy legfelsőbb okmányaimon különösen, a külhatalmasságokkal kötendő államszerződéseken a megfelelő czimek és szabványok alkalmaztassanak, akarom, hogy e szerződések kezdetén, melyekben személyem, mint szerződését és mint felhatalmazó fordul elő, czimem jövendőre igy használtassák : ,, Ausztria császára, Csehország királya, stb. és Magyarország apostoli királya.“ A szerződés további szövegében pedig a diplomatiai gyakorlatnak megfelelő, rövidebb alak lesz használható; igy : „ Ausztria császára és Magyarország apostoli királya“; továbbá igy : „O császári és királyi felsége,“ vagy : O cs. és k. apostoli felsége.“ Kormányom alatt alkotmányosan egyesült királyságok és országok együttességének kifejezésére ezen kitétel: „Osztrák-magyar monarchia“ és „osztrák-magyar birodalom“ váltakozva használható. Ezen határozatomat adja tudtára ön a birodalmi gyűlésben képviselt királyságaim és országaim minisztertanácsának, nemkülönben a magyar minisztériumnak; továbbá rendelje el,hogy a megváltozott czimnek megfelelő kifejezések, követségeim által a külföldi államoknál jeleztessenek és egyszersmind az államjogi és diplomatiai okmányokban alkalmaztassanak. Bécs, nov. 14. 1868. Ferencz József, s. k. Beust, s. k. II. Körrendelet a csász. én kir. összes követségekkel. Buda, nov. 20. 1868. Van szerencsém átküldeni önnek .... egy f. hó 14-én kelt legfelsőbb kéziratnak kölenyomatát, melyben azon változtatások körülirvák, melyek— a birodalom mindkét fele uj alkotmányszervezetének megfelelő lévén — ő felségének, a császárnak és királynak, legkegyelmesebb urunknak czimében, továbbá ő felségének kormánya alatt alkotmányosan egyesült királyságok és országok egységének kifejezésében, jövendőre alkalmazandók lesznek minden államszerződéseknél és más diplomatiai és államjogi okmányoknál. Fölhivatik ön ... . hogy a kormány(ok)nál, mely(ek)nél ön megbizottkép szerencsés működhetni, ehhez képest megfelelő jelentést tenni, úgyszintén a főnöksége alatt álló konzuli hivatalokat ez értelemben utasítani szíveskedjék. Fogadja ön stb. Körrendelet a császári és királyi összes követségekhez. Bécs, február 1. 1869. Múlt évi nov. 20-diki körrendeletben, apostoli felségének, a császárnak és királynak uj czimzése mellett, azon kifejezések is közöltettek, melyeket ugyanazon hó 14 dikéröl kelt legfelsőbb kézirat nyomán ott, hol ő felsége kormánya alatt alkotmányosan egyesült királyságok és országok is, az osztrák-magyar állam együttességének jelölésére vonatkozólag, használni kell. Ezóta a csász. és kir. követségektől többféle kérdés intéztetett, a nekik és a cs. és k. konsulatUsOknak, mint az öszbirodalom képviselő hatóságainak megfelelő külön elnevezés iránt; de mivel a kérdésben levő cs. és k. diplomatiai vagy konsuli hatóságok czimzése, az egyszerű „k. k.“ és a tartózkodási helynek megnevezése által, p. o. „cs. k. követség Londonban, cs. k. főkonsulság Párisban“ stb. — valóban nem látszik minden kívánalmat kielégítőnek lenni; tudomására adatik tehát a csász. és kir. követségnek, egy m. hó 29-én kelt, a külügyi minisztérium által kézbesített császári határozat alapján, hogy az illető változtatások jelölésére, a következő kifejezések, a legfelsőbb helybenhagyást kinyerték: „Österreichisch-ungarische bothschaft (Gesandschaft, General-Consulat,Consulat), „Österreichisch-ungarischer Botschafter, Gesandter, General-Consul, Consul“ stb. „Ambassade Impériale et Royale d’ Autriche-Hongrie,“ „Ambassadeur extraordinaire de sa Majeste l’ Empereur d’ Autriche, Roi de Hongrie“ stb. stb. A császári királyi követség fölhivatik, ezeket zsinórmértékül venni, és egyszersmind az alatta álló consuli hivatalokat erről tudósítani. IV. Körrendelet a császári és királyi követségekhez." Bécs, márt. 21., 1869. A császári és királyi apostoli Felsége, f. évi febr. 18-tól kelt legfelsőbb elhatározásával, az osztrák-magyar monarchia számára uj kereskedelmi lobogó használását elrendelte. Mellékelve veszi ön ... a kereskedelmi minisztérium által kibocsátott hirdetésének példányát, s hasonló mennyiségű lobogó példányt, azon meghagyással, miszerint egy példányt a kormánynak, melynél ön szerencsés megbízottként működhetni, tudomásvétel végett, valamint az illető országos hatóságoknak .... megküldeni. .. Úgyszintén az alatta álló consuli hivataloknak egy-egy példányt a hirdetési és lobogómintából, hivatalos értesülés végett küldjön meg. Fogadja stb. . .y. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház Július 13 -kán tartott ülése. Elnök: Somssich Pál; Jegyzők: Jámbor Pál, Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., Mikó Imre gróf, Eötvös József b., Horvát Boldizsár, Lónyay Menyhért, Bedekovics Kálmán, Gorove István, miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Filipovits Simon, mint a basahidi választás megvizsgálása tárgyában kiküldött vizsgáló, bemutatja jelentését, mely a második bíráló bizottsághoz tétetik át. Nyáry Gyula b. főrendi jegyző áthozza a főrendek üzenetét, mely szerint a főrendek a birói hatalom gyakorlásáról, az építendő gráczi vasútról, a függő államadósság ellenőrzésére vonatkozójavaslat egyik szakaszának módosításáról szólójavaslatokat elfogadták, a vezetendő arany és ezüst pénzekre vonatkozó póthatározathoz hozzájárultak, a képviselőháznak az országgyűlési gyorsiroda szállásbérére vonatkozó határozatát magukévá tették, a többrendű kereskedelmi szerződésekre vonatkozó törvényczikkek beczikkelyezését szintén elhatározták, valamint a Szerbiával és egyesült Dunafejedelemségekkel kötött postaszerződéseket elfogadták. Szentiványi Károly: A múlt országgyűlés képviselőháza elhatározta, hogy elvárja azon képviselőktől, kik kormányhivatalra neveztetnek ki, hogy képviselői állásukról lemondjanak, és fölhatalmazta az elnökséget, hogy a szünetelés ideje alatt bejelentendő lemondások esetében, felszólíthassa az illető központi bizottságokat új választás eszközlésére. Tekintettel a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat rendelkezésére, indítványozza, hogy a mostani szünetelés idejére hasonló meghatalmazás adassék az elnöknek. Elfogadtatik. A ház végleg megszavazza a gácsországi mozdonyvasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot, mely több vasútra nézve tegnap hozott határozatokkal együtt a főrendekhez át fog küldetni. Hordát Boldizsár igazságügyminiszter több hozzáintézett interpellátióra válaszol. Pulszky Ferencz kérdésére, mely az ősiségi pátens 5. § ra vonatkozik, azt feleli, hogy e szakaszokat oly világosoknak ismeri, hogy azokra nézve a törvény magyarázásának szüksége nem forog fenn. Egyébként nem tartja tanácsosnak, hogy a ház concret jogi eseteknek fejtegetésébe bocsátkozzék, mert ez a pressiónak egy neme volna a bírói ítéletek ellen. Luksits Bódognak azt feleli, hogy annak oka, miért nem vette ki a ház levéltárából a múlt ülésszak alatt előterjesztett vadászati törvényjavaslatot, csak az, mert nem volt reménye, hogy az jelenleg tárgyaltathassék. Kéri azonban az elnököt, hogy azt a jövő törvényhozási idényre nyomassa ki. Ugyanazon képviselőnek azon felszólítására, terjesztessék elő a birtokviszonyok rendezésére és a királyi haszonvételek szabályozására vonatkozó törvényjavaslat, azt válaszolja, hogy a kormány a törvényjavaslatot a ház asztalára le fogja tenni, annak felvétele a tárgyalások gyorsabb, vagy hosszadalmasabb menetétől függ. Ugyanezt feleli Tisza Kálmánnak hasontartalmú interpellációjára. Csiky Sándornak azon kérdésére, miért nem lett azon kérelme teljesítve, mely szerint egy 389 főt 71 és15 krajczárból álló kincstári követelés ellene nem szüntetett meg; előadja, hogy ezen kincstári követelés nemcsak a királyi tábla, hanem legújabban a hétszemélyes tábla által is meg lett ítélve, tehát oly követelés, mely teljesen jogérvényre emelkedett birósági ítéleten alapul és melyet elengedni nem áll hatalmában. Ami Csiky ingóságainak 1850-ik évben történt elkobzását illeti, iparkodni fog, hogy méltányos követelésének mielőbb elégtétessék. Áttér Almásy Sándornak azon vádjára, mely szerint — mint a lapokban olvassa — a legfőbb törvényszéknek egy megnevezett tagját vesztegetéssel vádolta. Később Almásy, Csanády és Mednyászky képviselők társaságában meglátogatta és vádját oda rectifiálta, hogy ama törvényszéki tagról azt mondotta, hogy ügyvéd korában 4000 forintnyi dijt kötött ki magának és mindaddig, mig ezen dijt le nem fizették, az irományokat nem adta ki. Kérte Almásytól a szerződés előmutatását, de ez kijelentette, hogy nincs annak birtokában; továbbá kérdésére előadta, hogy azonosat 1864-ben, tehát a magyar törvények uralma alatt történt, melyek egy esetet kivéve, mely azonban itt nem forog fenn, megengedik, hogy az ügyvéd felével szerződésre lépjen. A dolog ily helyzetében nem lát a vádlott tényben semmi törvénytelenséget és kijelenti, hogy a vádat alaptalannak találja. Egyúttal kéri, hogy hasonló vádak okadatolva adassanak elő, különben megingattatik a birói hitel és tekintély. Simonyi Ernő azon állítására, mely szerint a legfőbb törvényszék két tagja 11 Engelmüller és Kosalko a vérbiróságnak lettek volna tagjai, előadja, hogy az első 1853 ig semminemű hivatalt nem vállalt — és hogy az akkori politikai mozgalmakra egyátalában nem volt befolyással. Mind jellemére, mind juridicai képességére minden tekintetben kiállja a birálatot és a miniszter elnevezésért szivósan magára vállalja a felelősséget. A másodikra nézve szintén előadja, hogy semmiféle vér- vagy vészbíróságnak tagja nem volt. Almásy Sándor csak azt állította, hogy ama törvényszéki tag, kit ezennel megnővéz, Tóth Lőrincz, ügyvédi helyzetével visszaélve csak azért, hogy a kiályi táblánál egy ítélet kimondassék és expediáltassék, 4000 frtot kötött ki magának. Horvát Boldizsár kérdi, fentartja e Almásy vádját. Almásy Sándor: Nem vádképen hozta fel a mondottakat. Horvát Boldizsár: E teremben gyanúsításnak nem lehet helye, itt csak vádolni lehet. Almásy Sándor: tehát fentartja a vádját Horvát Boldizsár, felszólítja Almásyt, adja be írásban vádját okmányokkal együtt, hogy szigorú vizsgálatot rendelhessen el, de fentartja ama legfőbb törvényszék tagja számára is, hogy elégtételt szerezhessen magának. Simonyi Ernő azt mondja, hogy Hängelmüller és Kosalko kineveztetése a nemzet közérzületét sértették. Horvát Boldizsár: Kérdi, kitől kapta Simonyi ezen mandátumot, hogy nemzet közérzületét tolmácsolhassa. Reisz Szilárd tökéletesen meg van nyugtatva a miniszter válasza által. A miniszternek a hozzáintézett több nemű interpellációra adott válaszai tudomásul vétetnek. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter , T. ház : Az országgyűlési jelen ülésszaknak nemcsak napjai, de úgyszólván órái is meg vannak számlálva; ennélfogva ezen rövid időnek egy részét nem szívesen veszem magam részére igénybe, de miután általában adós maradni nem szeretek, engedje meg a tiszt, ház, hogy 3 rendbeli hozzám intézett interpellációra egymás után válaszoljak. A válaszszal pedig adós annyival inkább nem kívánok maradni, miután mind a három tárgy részben az adófizetőket, részben pedig általában a pénzügyeket érdekelvén, kötelességemnek tartom a szükséges felvilágosításokat megadni. Gróf Bethlen Sándor képviselő úr interpellációt intézett hozzám az iránt, hogy „szándékozik-e a pénzügyminiszter Erdély némely útján létező út éshídvámokat megszüntetni, és ezen utvámok jövedelmét taval tett ígérete szerint a közelebbi budgetbe be nem venni, mire a következőkben van szerencsém válaszolni: Mint a múlt évben kifejeztem azon nézetet, úgy jelenleg is azon nézetben vagyok, hogy a jelenben még fennálló utvámok különösen Erdély némely vidékeit aránytalanul terhelik; azonban a törvényhozás 1869-dik évre a jelenben fennálló utvámoknak szedését elrendelvén, azokra nézve lényeges változást ez év folytán tettleg be nem hozhatok ; egyébiránt az erdélyi Utvámokra nézve már bizttmányi tárgyalásokat is tartottam, és felkértem az erdélyi királyi biztost, hogy tenne az iránt javaslatot, minő