Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)
1870-02-23 / 43. szám
43. szám. Szerkesztési iroda: F Ferencziek tere 7. száza. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Szerda, február 23. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre...................11 frt Negyed évre ... 5 „ 50 kr. Két hóra. .... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 . 85 kr. 9 hasábos pesftsor egyszeri hirdetésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külímost gjkr. Nyílt tér : 6 hasábos patifreer 25 nj kr. Batthyány Lajos emlékére. — Huszonnegyedik kimutatás. Lapunk szerkesztőségénél újabban begyűlt : Marovszky Ádám 3 frt, Molnár Antal 1 frt, Illés Lajos 1 frt, Potyondy Béla 1 frt, Demjén Lajos 1 frt, Balog István 1 frt, Hunyady Lajos 1 frt, Mihályi Ágoston 1 frt, Korán Imre 1 frt, Jánossy József 1 frt, Koller Gábor 1 frt, Kóka János 1 frt, Kas József 1 frt, Jurenák Gyula 1 frt, Molnár Endre 2 frt; a borsodmegyei Bodván jan. 27-én tartott vadászati összejövetel alkalmával begyűlt, és Törös Pál által a „Vasárnapi Újság“ szerkesztője által átszolgáltatott 15 frt, összesen 33 frt; — a 20-ik kimutatásban foglalt összeggel együtt 1637 frt 33 kr. 3 darab tallér s fél arany. Figyelmeztetjük újra azon lelkes hazafiakat, kik e nemes czélra gyűjtenek, hogy febr. 28-án a gyűlést befejezzük. A honvéd-menházra beküldetett : Jurenák Gyula által 23 frt, mihez járultak : Marsovszky Ádám 3 frt, Molnár Antal 1 frt, Illés Lajos 1 frt, Pottyondy Béla 1 frt, Demjén Lajos 2 frt, Baky István 2 frt, Hunyady Lajos 1 frt, Mihályi Ágoston 3 frt, Korán Imre 2 frt, Jánossy József 2 frt, Koller Gábor 1 frt, Kaku János 2 ft, Kas József 1 ft, Jurenák Gyula 1 ft; — továbbá mint Kunhegyes községében hegyűlt, Rácz Mihály jegyző által beküldetett 28 frt 67 kr. rest, február 8.. A A torypárt állításai szerint az angol alkotmány fejlődésének története egy sajátságos jelenséget mutat. Minden szabadelvű reform, minden radicális újítás, mely ez évszázad folyamában az angol nemzet szellemi és anyagi emelésére bevezettetett az alkotmány keretébe, egyedül és kizárólag a torypártnak érdeme. A withek, a szabadelvűek csak beszélni tudnak — mondják ők, — fecsegéssel töltik a drága időt és a munkának terhét, a munkának kivitelét a tory-k nyakába vetik. Nem akarjuk ezúttal ez állítás igazságát — amennyiben az a múltat illeti, bővebb vizsgálat tárgyává tenni; annyi azonban bizonyos, hogy a torypárt ez öndicsérete vagy szemrehányása a jelenre nézve semmi jogosultsággal nem bír. Most egy éve csak, mióta a Gladstoneminisztérium által képviselve a wighek kormányozzák az országot s már is többet tenek a nemzet javáért, a népfajok közötti évszázados ellenszenv kiirtásáért, mint mennyi az utolsó tiz év alatt együttvéve e téren történt. Az ír egyházbill a parliament lefolyt sessiójának nem egyetlen áldásteli gyümölcse. Egész csoportja a közélet miinden ágára terjedő törvénynek lön kidolgozva és elfogadva, s hirek csakis azért nem hatott át a csatornán a continensre, mert az irbili rendkívüli hordereje háttérbe szokta őket. Gladstone azonban e babérokkal még meg nem elégszik. A folytonos munka képezi minisztériumának jelszavát. Míg ő az ír földbirtokbeli kidolgozásával foglalkozott, addig egyik minisztertársa részletes közoktatási törvényjavaslat elkészítésére fordítá idejét. A javaslat, melynek részleteit olvasóink már ismerik, pár nap előtt jön az alsóház elé terjesztve, s ha nem is áll egészen a múlt évben alakult birminghami közoktatási liga álláspontjának magaslatán, tagadhatlan, hogy a jelen angol viszonyokkal szemben nevezetes haladásnak tekinthető. Alapelvét e javaslatnak korunk azon nagy eszméje képezi, hogy az állam kötelessége gondoskodni az elemi oktatásról. Ott, hol a létező iskolák akár mennyiségileg, akár minőségileg az állam által előírt kívánalmaknak meg nem felelnek, az állam a kényszer vagy a segélyezés eszközét tartozik alkalmazni a hiányok eltávolítására. Ez elvnek két igen fontos következménye van. Megtöri egyrészt az anglikán egyház omnipotentiáját a közoktatás terén, másrészt véget vet ama gyakran — főleg munkáskörökből — jövő panaszoknak, hogy a parlament megtiltá ugyan a fiatal gyermekeknek gyári munkára való alkalmazását, de nem gondoskodik arról, hogy ifjú éveiket olcsó és jó iskolákban tölthessék. Az egyházi befolyást illetőleg a javaslat a múltak hagyományai iránt tisztelettel viseltetik. Fentartja a hitfelekezeti iskolákat ott, hol azok az állam által kifejezett korkívánalmaknak megfelelnek. Sőt a községi iskolákat illetőleg is a helyi iskola tanácsokra bízza elhatározását annak, vájjon bírjanak hitfelekezeti jellemmel vagy nem ? De bármilyen legyen is az iskola , a javaslat gondoskodik, hogy falain belől a szülők és gyermekek lelkiismereti szabadsága senki részéről meg ne csorbíttassék. A vallásoktatás sehol sem köteles tantárgy. A javaslatnak kétségtelenül egyik legnagyobb gyöngéje az, hogy alkotója a kényszeriskoláztatás elvét kimondani nem merte. Angliában, hol az egyéni szabadság az alkotmányosságnak egyik legféltékenyebben őrzött kincsét képezi, azt is a személyes szabadság korlátolásának tekintik, ha a szülők gyermekeik boldogulásának és jövőjének megalapítására kényszer útján vezettetnek. A kormány tehát nem akarja már előre is népszerűtlenné tenni a bilit, kihagyta belőle ez elvnek általános kimondását, de megengedi a helyi iskola-hatóságoknak szükség esetén azt saját iskoláikra nézve elrendelni s igy — habár mellékutakon — az is A „Pesti Napló“ tárcíája. Az állam és egyház közti viszony szenved-e változást a személyes csalatkozhatlanság dogmáus megállapítása által ? H. Volt idő, midőn a jogtudósok behatólag foglalkoztak a kérdéssel: vájjon a teljes vallási szabadság megilleti-e az oly egyházat is, melynek a feje az államterületen kivül székel, s isteni tekintélynél fogva jogosítottnak, nemcsak, hanem kötelezettnek is tartja magát, az állam ügyeibe parancsolólag, tiltólag, semmisítőleg, oldólag és kötelezőleg avatkozni, és amely b) csalatkozhatlansági elvénél fogva a véleményszabadságot hit dolgában, ha polgárilag tűri is, erkölcsileg soha meg nem engedheti, s minden más egyházakkal szemben azon állást foglalja el, hogy, ha te vagy az erősebb, nekem kell, hogy teljes szabadságot engedj, mert én vagyok az igazság; ha pedig én vagyok az erősebb, bocsánat, de én ezt nem viszonozhatom, mert te tévedsz, és a térnek nincs joga semmi szabadságra. Az angolok a szigorú törvényeket, melyeket a katholikusok ellen hoztak, s több századon át annyi makacssággal tartottak fenn, ezen egyház megférhetlenségével minden más felekezetekkel, és azzal indokolták, mert még az állam függetlenségével sem egyeztethető össze, miután feje, a pápa jogot tart rá, hogy a királyt letehesse, a parliamenti aktákat cassirozhassa,s az alattvalókat a hűségi eskü alól feloldozhassa, mint ezt az előbbi századokban többször, a reformatio korában pedig különösen VIII-dik Henrik és Erzsébet ellenében meg is kísérlette. Cromwell 1656. decz. 26-káról Mazárinhoz kelt egyik levelében világosan értésére adja ezen bibornak és miniszternek, hogy ő nem idegen egy békeszerető és a hazai törvényt tisztelő katholicismussal békét kötni, s számára megfelelő körülmények közt polgári türelmet biztosítani. A pápával való összeköttetést az angolok úgy ítélték meg, hogy az egyszersmind összeköttetés a kül ellenséggel,egy II. Fülöppel, ki épen a pápai átok által tartá magát jogosítottnak az angol trón elfoglalására. Megerősíti őket e nézetben az, hogy akik ez összeköttetés közegeiül szerepeltek, complottokat és összeesküvéseket szerveztek, s e czélra a pénzt és egyéb eszközöket az ország ellenségeitől kapták. E nézet oly mély gyökeret vert az angol nép lelkében, hogy egy Locke, Boyle és atalán a 18-ik századi philosophok egész befolyása párosulva a római curia XIV. Benedek, XIV. Kelemen és VI.Pius alatt tanúsított engesztelő és békés magatartásával, s támogatva a római kath. dogma- és kánontudósok részéről adott megfejtések és biztosítékok által, hogy a pápai hatalom nem korlátlan, hogy a középkori túlkapások nem hitelvi jogosítás, hanem az idő és akkori gondolkozás kifolyásai voltak csak, s az állam a maga jogkörében egészen souverain, s hogy az egyház türelmetlensége csak is a tanokat illeti, az azokat valló egyének és polgárokra pedig teljességgel nem terjed ki, vagyis a tanok kárhoztatása az egyének polgári jogait és szabadságait semmiképen nem csorbítja; Ahogy, mondom, mindezen és sok egyéb tekintetek egész befolyása kivántatott hozzá, miszerint a mindent amnestiáló idők folytával az angol emberbarátok és liberálisok, kezdetben csak nagy messziről és igen csekély mérvben merjék a nagy művet megkísérlem, mely a katholikusokra nehezedett súlyos törvényes békékat napjainkban végre összetörte. „A kath. egyház, álliták az emlitett tudósok, tanítja a polgári hatalom isteni eredetét, az engedelmességet, s a tartozást, megadni a császárnak (az államhatalomnak) a mi a császáré, Istennek pedig, a mi az Istené. Tanai, intézményei, cultusa, fegyelme, legalább az ő hite és meggyőződése szerint, mind olyanok, és oda irányozzák, hogy az embert a bűntől óvják, s mindig jobbá és erkölcsösebbé tegyék. Ezen egyház, a hit erkölcsi életrendben fenntartja a tekintélyt, melyre a társadalomnak szüksége van, ha a végtelenig űzött elpárolgás által lelki nihilizmusba sülyedni nem akar. Az elfogulatlan történetírás az újabb időben már tisztába hozta, hogy a féltett túlkapások az állam jogos hatáskörébe, ama századokban, melyekben elkövettettek, az akkor uralkodott jogmaximák, gondolkozás és erkölcsök által igazolhatók, s a nemzedékre nézve,mely az állameszme öntudatával nem birt, midőn az egyházon kivül mindenütt csak ököljog uralkodott, s a tömegek egy rakonczátlan nemesség járma alatt nyögtek, valódi jótétemény voltak. Az emberiség érdekében áll nem annyira az, ki által és mely formában tartatik fenn a jog és a béke, hanem igenis, hogy az megtörténjék. Valamit ez csak az egyház által történhetett, hozzá való jogát nem vonta kétségbe senki. Amint azonban az állameszme ismét öntudatra ébredt, az állam az ő hivatását felismerte, s a czéljának megfelelő szervezkedés mindinkább tökéletes és szilárdabb lett, rögtön elfoglalta saját egész terét, a kérdéses egyházi igények elavult antiquitásokká lettek, s az ezek miatt ellene emelt vádnak ma már semmi tárgya nincsen : a világi hatalom gyengesége és a népek tudatlansága által lehetővé tett visszaélések megszűntek ezen okaikkal együtt, és hogy többé vissza sem is térnek, arról kezeskedik egész polgárisodásunk, —ezen óriási hatalom és erő, mely, ha csak romjain nem, hanyatlást és visszaesést nem tűr.* így, s ezen módon okoskodtak nem csak a katholikus, hanem igen sok esetben a prot. történet- és jogtudósok is; s csudálatos, okoskodásaik majdnem minden prot. államban jótékonyan hatottak a katholikus polgárok sorsának enyhítésére, — de a kath. államok és fejedelmek féltékenységét és bizalmatlanságát még sem szüntették meg, mint ezt a „reszvényjog” fentartása, s egyéb a „jus cavendi“-ból folyó intézkedéseik váltig tanúsítják. S ha e féltékenység és bizalmatlanság alapját nyomozzuk, rájövünk, hogy ezen hatalmak nem voltak megnyugtatva az iránt, mintha a római curia középkori elveivel őszintén szakított, azokat megtagadta volna. A velenczei kudarcz után nem avatkozott ugyan többé nyíltan és egyenesen az államok polgári ügyeibe, de e jogról soha le nem mondott. Ha a pápák e jogot csakis történeti jognak tekintik, mely bizonyos korban, bizonyos viszonyok és állapotok közt önkényt és magától előáll, alaptalan lenne az államok minden aggodalma ma, midőn eléggé erőseknek érzik magokat, hogy minden visszaélésnek útját állják,s szükség esetében népeik öntudatában mindig támaszra találnak. De a pápák földi uralmi suprematiájukat magában a pápaságban gyökerezőnek tartják, s nem fogják elmulasztani érvényesíteni, mihelyt a társadalmi állapotok kedvezőkké alakulnak. így például VI. Gergely pápa az 1080-as római zsinaton IV. Henriket másodszor kiközösítvén, a jogot, az országokat egytől elvenni, és másiknak adni, egyenest a kulcsok hatalmából származtatja, mely szerint amit feloldnak a földön, fel van oldva a mennyben, amit pedig megkötnek a földön, meg van kötve a mennyben. A pápa ezen ítéletet a zsinaton hozta, benne tant hirdetett, s azt az egész egyházhoz intézte, tehát minden ismérvek megvannak hozzá, hogy ez alkalommal a legünnepélyesebben „ex cathedra“ szólott. ,,Tegyétek, úgymond, legszentebb atyák s fejedelmek (tudnillik sz. Péter és Pál), hogy az egész világ tudja és értse meg, miszerint ha van hatalmatok kötözni és áldozni a mennyben, tehetitek azt is, hogy országokat, birodalmakat, herczegség- és fejedelemséget, határgrófságokat és vármegyéket, és az emberek bármiféle birtokaitis érdem szerint bárkitől elvegyétek, és másnak adjátok. Ha ugyanis a szellemi dolgok bírái vagytok, mit kell rólatok, s hatalmatokról hinnünk, ha a világi dolgokról vagyon szó ?.. Tanulják meg a királyok és minden más világi fejedelmek, hogy mik vagytok ti, és mennyit tehettek, s féljenek megvetni az egyház parancsát. . Már tegyük fel, hogy a pápa csalatkozhatlanságát a jelen római zsinat kitalálja kiáltani, VII. Gergely ezen tanítása, mint általa a lelki kulcshatalomból származtatott, s ünnepélyes alkalommal, ünnepélyesen ex cathédra kihirdetett tan, azonnal dogmává válik. Mert a pápa ha csalhatatlan, vagy mindig, vagy sohasem volt az. »S ily dogma mellett mint fér majd össze a souverain állam és egy ilyen főnek isteni tekintélylyel alávetett egyház ? úgy hiszem, az erre való feleletet bátran lehet bízni minden egyes honpolgár józan esze és lelkismeretére. Ha az államhatalmak bizalmatlan és féltékeny állást foglaltak el eddig is a kuria irányában, pedig számolhattak püspökeikre, kik honpolgárok voltak, ismerték az állapotokat, tisztelték a törvényt, voksukat és befolyásukat érvényesíthették a zsinaton, mely nélkül semmi új tant sem lehetett dogmává emelni, s támogatva az államtól, elég tekintélylyel bírtak, minden illetéktelen beavatkozást a curia részéről, tisztelettel ugyan, de egyszersmind egész erélylyel is, visszautasítni: mire kell következtetnünk az esetre ha a pápa csalatkozhatlannak nyilváníttatott, s ő egymaga, ellenmondást nem tűrő hatalommal rendelkezik az egész egyház felett, a püspöktől kezdve le az utolsó laikusig ?.. . Alkotmányos országokban főleg mindig vannak pártok , s találjon a curia csak egyet, melyre támaszkodhatik, mely kész érdekeit az övével összekötni, nem fog-e a szellemi kard, miután a maga vágását megtette, hatni az anyagira is, hogy ellenkezőleg Krisztus parancsával, mozduljon ki az ő hüvelyéből . . . A javaslatba hozott kánonok XII-ike ugyanis azt tartalmazza : „Ha valaki azt mondja, hogy a mi Urunk és Üdvözítőnk Krisztus Jézus az ő egyházának csak arra adott hatalmat, hogy tanács és vélemény által hasson, nem pedig arra is, hogy törvény által parancsoljon, s az eltérő, két és megátalkodottakat külső biróságilag is üdvös büntetésekkel megfenyíthesse, és kényszerithesse, átok legyen.“ S hol lesz e törvényhozó és büntető hatalomnak határa, ha áll, amit VI. Gergely tanít a pápák jogáról. Királyokat letenni, törvényes birtokát bárkitől elvenni, és másoknak adni ? ha egy sincs eltörölve a büntetés és fenyítés azon módjait és eszközeiből, melyek alkalmazásának köszönik a pápák a középkorban elért óriási sikereket. . ? A pápaság látszatra gyengének látszik , de azon irányban, melyben az elégületlenség, a factiosus szellem és az anarchicus szenvedélyek, növekedni fog az ő befolyása is, a két világban; s meg vannak-e államférfiaink nyugtatva az iránt, hogy perplexitásaink nem fognak kizsákmányoltatni az elavult praetensiok újból felélesztésére ? .......... kola-kényszer elve Angliába is bejutott. E javaslat a Gladstone-minisztérium harmadik nagy joggal mondhatni világhírű műve. Ha a törvényhozás retortáin átmenve, megtisztul salakjától és törvényerőre emelkedik, úgy egyik méltó szeme leszen az angol alkotmányos intézmények ama hosszú lánczanak, melyet a világ joggal csodál és irigyel is az egyesült királyságoktól. Pest, február 22. (A határőrvidéki kérdésben) közelebb interpellate történik aképv.házban, mely alighanem alkalmat ad a ministerelnöknek, hogy a legújabban folyt tárgyalások fővonalait a házzal tudassa. (A közös hadügyministériumban, mind tudva van, a hadsereg ellátása tárgyában enquéte-bizottság ülésezik. E bizottság tegnapi közülésében a többségi javaslat, mely az egész ellátást egy vállalkozónak indítványozta átadatai, elvettetett, s helyébe Havas osztálytanácsos kisebbségi javaslatát fogadták el, mely az egész ellátási rendszer és vezetése gyökeres reformálását ajánlja. (A cs. kir. az ab. Dunagőzhajó-társaság) s a magyar kormány között tudvalevőleg tárgyalások folynak a társaság biztosítéki szerződésének megváltására.Mint a „W. Fr. Pr.“ értesül, a társaság igazgatóságának tegnapi ülésében elhatároztatott, hogy az igazgatóság a szerződéstől való elállást fogja indítványozni, de csak bizonyos feltételek előleges teljesítése mellett. E feltételek között elsősorban a mohácspécsi vasút teljes megváltása áll. Csak ha a társaság erről biztosíttatik, fogják egybehívni az eldöntő közgyűlést. E közben megelégedéssel hallottuk, hogy a pesti gőzhajó-társaságok fusiója örvendetesen előhalad. (A fővárosi kereskedők részéről az igazságügyminiszternél, mihelyest ez utóbbi egészsége ezt megengedi, egy küldöttség fog megjelenni, mely egy új csődtörvény mielőbbi előterjesztését kérelmezendi Ugyanez ügyben a Wahrmann Mórnál néhány nap előtt küldöttség volt, mely interpelláló megtételére szólította föl a Lipótvárosrész képviselőjét. (A czukor-enquete bizottság ma d. u. ülésében befejezte munkálatait. A szesz-enquete bizottság pedig ma reggel ismét összeült, hogy a beérkezett szakértői nyilatkozatok alapján végleges megállapodást létesítsen. A mostani tanácskozásokban azon szakférfiak is részt vesznek,kiket a magyarországi szeszgyárosok e eztelra mandátummal láttak el. (Udvarhelyszék közönsége) elismerésre méltó lelkesedéssel karolta fel egy Székelykereszturon felállítandó állami tanító képezde ügyét. B. Eötvös erdélyi körútja alkalmával Udvarhelyen értekeztek egy képezdének Sz.-kereszturon felállításáról, s most a kormánynak e czélra igen szép ajánlatokat tettek. Nevezetesen: Keresztur város és falva ajánlott 4 hold telket, s 4 évig ideiglenes tantermeket, — a keresztúri unit, gymnasium (a képezde elemi iskolájának helyiséget, a tanítónak lakást s a képezdei tanulóknak téli és nyári gymnastika helyet ígért szintén 4 évig (mig t. i. az állami épület elkészül). Ezenkívül 43 székely község ■ tőle telhető munkát és épületanyagot ajánlott, s mindegyik község írásbeli kötelezvényben terjeszté fel ajánlatát a ministerhez. Összesen, ígérnek 4325 napszámot 900 szekér fövenyt mintegy 100 öt követ, téglát, fát stb. kitől mi tellett. Még ezen felül a szék közönsége decsején tartott közgyűlésén elhatározó, s kötelező magát, hogy három éven át a közönség kebelében lévő minden ház szám után ”egy-egy napszámot ad, vagy annak értékét, s e munka felében a képezdet felében az Udvarhelyszéken állítandó reáliskola építésére fordíttassék. A határozat szerint a szék 40,000 napszámot adand Ha mindenütt ily tettleges buzgósággal karolnák fel ez ügyet, mint a derék székelyek, egy év alatt létre jöhetne a 20 tanító képezde. Mint halljuk, már az őszszel megnyílik a tanintézet Sz.-Kereszturon. Pest, febr. 22. □ A jobboldali szónokok sorát a képviselőház mai ülésében Samassa József nyitotta meg. E beszédben találjuk legélesebben, a legtöbb gonddal és praecisioval körvonalazva azon álláspontot,melyet a jelen viszonyok között per excellentiam „ultramontánnak“ kell neveznünk Nem tudjuk, hogy e beszédben visszatükröződnek-e Eötvös báró egyházpolitikai intenziói, hanem a ma hallottak után kívánnunk kell, hogy Samassa úr csak saját egyéni politikai nézeteinek adott legyen kifejezést.Az egész beszéd polémia volt Ghyczy Kálmán szónoklata ellen, polémia, mely fegyvereit majd a múlt századok törvénytárából, majd az új kor modern eszméiből, majd a positív törvényből, majd az elvont radicális államelméletből merítette. Egyáltalán rendkívül beszédes jelenség, hogy az ultramontanismus szószólói mily ritka ügyességgel tudják változtatni álláspontjaikat. Ha arról van szó, hogy az államnak minden téren meg kell óvnia jogos befolyását: rögtön kezek ügyében van a radicalis theoria, mely szerint az államnak semmi köze az egyház ügyeihez. Ha pedig a fundatiok természetének meghatározásáról van szó, akkor belemerültek a múlt századok porlepte adásba, s a betűkből bebizonyítják,hogy itt kis állami czélokról egyáltalán szó sem lehet. Az „álláspontok“ e caleidoscopszerű változata rendkívül érdekes és jellemző. Samassa beszédéből, mely a mai napnak minden esetre legérdekesebb mozzanata volt, csak két pontot akarunk kiemelni. Ő megtámadja Ghiczyt, hogy mig egy oldalról azt kívánja,hogy az alapítványok természete előbb tüzetesen megvizsgáltassák s csak azután határozzon a ház, más részről már maga ítéletet mond ez alapok természete fölött s igy praejudicál a későbben hozandó határozatnak. Mi Samassa úr beszédéből úgy vettük ki, hogy ő hasonló hibába esik. Ő is hivatkozik a parlamenti vizsgálatra, hanem egyúttal hosszú okoskodással a tanulmányi alap tisztán katholikus természetét bizonyítja. Megjegyzendő továbbá Samassa úrnak Zsedényi ellen tett amaz érvelése, mely szerint a catholica autonómia megállapítása körül egész más eljárást kell követni ma, mint követtek a protestáns autonómiával szemben 1790-ben. Ez óvatos és kissé homályos nyilatkozat csak nem tehet anynyit, hogy az országgyűlésnek még inarticulálni sem kell az autonómiát ? Ez a radicalismusnak oly neme volna, melyet értenénk ott,hol a teljes és korlátlan vallásszabadságot teszik az állam és egyházak közötti rendezés alapjául, de mely igen különös jelleggel bir azon oldalon, melynek érdekeiért küzdött ma köszönetét érdemlő őszinteséggel — Samassy úr! Rónai Jáczint röviden beszélt és nem egészen hatástalanul. Egész okoskodása sokkal óvatosabb volt, sokkal erélyesebben hivatkozott az egész vita idő- és alkalomszerűtlen voltára, semhogy értenek, mért tartotta épen a proposnak ama kifakadását, melyet a „kétségbeesett“ szabadelvüség ellen intézett. Gróf Zichy Ferdinánd Eötvös báró eljárását minden tekintetben correctnek találta. Az ülés végén beszélt Zuppán Zsigmond, ki igen kedélyes, jóizü ötletekkel bővelkedő tisztelendő urnak mutatta magát. Polémiái nem nélkülözik az elmeélt, de azért még a találtak mosolyát sem fanyarítják el soha. Magyar kiadása Pater Greuternek, de annak kesernyés utóizó nélkül. Országgyűlés. A képviselőház febr. 22-iki ülése. (Esti kiadásunk pótlása.) Napirenden van a vallás és közoktatási ministerium budgetjének általános tárgyalása. Samassa József nem kíván szólni Ghiczy K. azon aggodalmairól, melyeket az a kath. autonómia mikénti szervezésére nézve táplál, hanem csak arra szorítkozik, miket Gicczy a köznevelésre s a ministerium kezelése alatt álló alapokra vonatkozólag mondott. Hogy a kath. ifjúság azáltal, hogy neveltetése oly iskolákban történnék, melyekre a létesítendő autonóm testületnek befolyása van, talán századokra visszavettetnék, szónok nem hiszi, mert épen a papság által alapított iskolák emelték a magyar nemzetet azon nagykorúságára, melynél fogva nem engedné, hogy századokkal visszavettessék. Hogy kié a tanítás és nevelés ügye, a felekezeteké vagy az államé-e, erre nézve szónok azt állítja, hogy legkevésbé lehet állami ügynek mondani, mert mindenkinek volt iskolája, de az államnak még mindig nem volt. A közoktás inkább sociális mint állami feladat. Az iskola ne legyen állami, hanem létesítsünk teljes oktatási szabadságot. A kor követelményeinek csak ez felel meg. Legyen verseny állami, felekezeti és magániskolák között. Ha kizárólag az állam joga volna a nevelés, attól lehetne félni hogy minden ember tulságig magán viselné az állam bélyegét. Szónok azután áttér az alapokra. Ecseteli a zavart, mely az egyház és állam között fennállott, de az újabb kor által tetemesen megváltozott viszonyokból keletkezett. Szól a nyomasztó helyzetről, melybe a kath. egyház az állammal való egyesülése folytán jutott, úgyhogy nincs az a fontos és nincs az a jelentéktelen egyházi ügy, melybe az állam beavatkozást nem gyakorolhat. Kivánta volna hogy Ghyczy a tanulmányi alapra nézve is felfüggesztette volna ítéletét addig, mig ez alapok jogi természete megállapítva nem lesz, mert nézete szerint ezen alap jogi természete is kétes, mint a többié és most még nem állítható határozottan államvagyonnak. Az egyházi és állami jogok összezavarása régenten meg volt magyarázható, de mióta a vallási egyenlőség és viszonosság ki lön mondva, a kath. egyház viszonyának is meg kell változnia az állam irányában. Vissza kell követelnie az államtól azt, amit az államnak átadott azon előnyök fejében, mikben az az egyházat részesítené és melyekről az egyház szintén lemond. Épen mivel a miniszter kezelése alatt álló javak jogi természete nincs megállapítva, szónok nem tartja a minisztert arra kötelezhetőnek, hogy e javakról a számadásokat a ház elé terjeszsze, mert az 1848. HL tér. 6§. értelmében ezt csak az „országos“ alapokra nézve köv