Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)

1870-05-04 / 101. szám

lyel az oeconomiát irta le, ama párhuza­most mellékelte, a melyen az erkölcsiség, elve — a rokonszenv, tehát mások s sA* összes közönség iránti kötelességérzet­­s* vala előadva. De az emberek nag­_része egy oldalú nézeteket karol föl.%­ptkább, így a haszonbérlők többsége is a­ pap­ra bizta a gondoskodást az erkölcsi­­ségnél, és ha talán néha megszólalt a kis bíró, a lélekismeret, az alföldi ének mondatával felelt: Lélek, lélek. De hogy élek ! ? ! A haszonbéri hátralékok tehát rendkí­vül fölszaporodtak. Tétettek ugyan tör­vényes lépések, persze jó későn, a köve­telések megvételére, de a bankigazgató­­ság, nem vizsgálom mily okokból, a ké­sedelmes fizetőnek gyakran már a végre­hajtás vagy árverés pillanatában, midőn a követelés befolyandott, újra nyolc- tíz évi haladékot engedett részletfizetési kötelesség mellett. Azonban a részletes lerovási határidők ismét nem tartottak meg­, mert az ily eljárásnak elmaradhat­­lan következése volt­­a tisztviselők buzgal­mának csökkenése, és a bérlők hanyag­ságának növekedése. Nem csekély befolyással volt a hátra­lékok növekedésére azon körülmény is, hogy az uradalmak pereinek kezelése más kincstári ügyekkel­ annyira öszpontosítta­­tott az ügyészségek kezeiben, hogy az ügydarabok roppant halmaza miatt a pe­res ügyeknek éber, gyors és eredmény­tel­jes vezetését előreláthatólag föltenni sem lehetett. Mert a jogi ügyeknek vezetésé­nél azoknak kimerítő áttanulmányozása, folytonos figyelemmel tartása,szorgalmazá­sa, s átalában az ügyvédkedés természete decentralisatiót igényel, és­pedig oly mér­­tékben, hogy az ügyészségi személyzetből ugyanaz vezesse végig a pert minden, sta­­diumán, a­ki folyamatba tette , ami által az időben is gazdálkodás történik. Meg is történt e tekintetben a teendők elválasztása. Azonban a hivatalok máig sincsenek eléggé ellátva utasításokkal, s a munkafelosztásra­ nézve sok a hiány. Helytelen továbbá a haszonbérleti ár­veréseknél szokásos eljárás. Eddigelé ugyanis az árverések egye­dül a gazdasági tisztség által tartattak meg. Ez alkalommal árverési jegyző­könyvek vétettek föl. De nem volt ritka azon eset, hogy a­míg a gazdasági tiszt­­ség ily jegyzőkönyvek alapján a szerző­dést föltette s a bérlőnek aláírásával az ügyészség revisiája alá bocsátotta, azután pedig a jószágigazgatósághoz terjesztette föl, és miután ettől helybenhagyatott, be­­táblázás végett ismét az ügyészséghez tette át, — ez alatt a bérleti időből egy, sőt két év is letelt, s biztosítékul kitű­zött ingatlanság már vagy elidegenitve vagy túlterhelve volt , —­s így a ha­szonbéri tartozás öszszege fedezetlen maradt. . . Nem volna talán czélszerűtlen, ha az árverések a bérletidő letelte előtt néhány hónappal tartatnának meg. IV. IV. A guberniumnak az udvari kanczelláriával egyetértő aján­latát a császár jóváhagyja. Dr. Bruckenthal Sámuel gubernátor a hozzá in­tézett felszólítás következtében maga körülmé­nyes és indokolt tudósítását 1781-ben január 20-án, az udvari kanczellárhoz felküldötte. A­mint abban írja : a kérdéses ügyet az egész gu­­bernium elébe terjesztette, a tanácsosok közül a tárgyalásból senkit ki nem rekesztett,a guber­­nium javaslata szerint, mi hozzá­teszi: az övé is,­­ a hódolati ténynek úgy kellene megtör­ténni, mint a törvények kívánják, hogy abból mi a fontos ünnepély lényegéhez tartozik, bármi se hibázzék; a rendeknek azért a hitet ország­gyűlésen, egy királyi biztos kezébe kellene le­tenni, s az arról készítendő és az esküvőktől aláírandó hódolati okmányra mind a három nemzet pecsétjét rá­tenni. A gubernátor e jelentésében annak támogatása s indokolása végett a homagium történelmi múlt­ját előadta, jelesen hogy az mikép ment véghez 1711­. és 1741-ben, tehát a két megelőző uralko­dás kezdetén. Mind­két esetben a hódolat or­szággyűlés­ alkalmával, törtet jelesen 1713-ban az erdélyi főhadparancsnok előtt esküdött meg a­ kormányszéket akkor pótló deputatió, mint szintén annak elnöke, az ország rendei pedig a hitet a deputatió előtt tették le. A megyékben, s a törvényhatóságokban a volt országgyűlési kö­vetek és a főtisztek előtt történt az eskületétel, s mind­két rendbeli hódolatról szokott módon alá­írt és megpecsételt okmány készült, így történt az 1741-ben is. A gubernium mind­ezeket fontolóra véve, azt véli, hogy ő Felsége szándékának leginkább az felelne meg, ha az ország rendes, csupán a hódo­lati eskü letétele végett egy meghatározott napra összehivatván, azt teljesítenék. Az erdélyi fő­­hadparancsnok arra teljhatalmú királyi biztos­nak kineveztethetnék, kivel egyetértve, a guber­nium a hódolati okmányt előre elkészíttetné, s mindent úgy intézhetne el, hogy az esküd­etétek mindjárt az első napon megtörténjék; egyszers­mind az összehívó rendeletben egy rendes­­ for­ma szerinti országgyűlésnek is, ő felsége enge­­delméből, az idő­s körülmények szerint leendő tartását megemlítn­ kellene. A gubernium, mint a gubernátor is ezt a kí­vánt czélra vezető legrövidebb és legkönyebb útnak gondolnák, mi azon fontos ténynek min­den ünnepélyességét megadná. Ha azonban a felség e véleményt elfogadhatónak nem találná, akkor nem maradna egyéb hátra, mint ez ügy­ben az üdv. kanczelláriától ajánlott hosszadal­masabb módon járni el. (Folyt. köv.) hogy az Ügyészeknek kellő idejük le­gyen a betáblázások eszközlésére , az­­ eljárás pedig­ egyszerüsíttethetnék az által, ha az árveréseknél a gazdasági tisztség mellett még az ügyészség részéről, egy az igazgatóságéról szinte egy kiküldött tag jelenne meg. Miután nyomtatott pél­dányok vannak, a szerződések nyomban megköttethetnének hely­behagy­a­thatná­­nak s még a bérlet kezdete előtt megtör­ténhetnék a betáblázás. "Törvényjavaslat az úrbéri birtokviszonyok rende­zéséről. (Folyt.) 49. §. A tagosítás minden határra nézve külön eszközlendő, és ennek folytán beleegyezése nél­kül senki sem kötelező, hogy valamely határbei birtokáért más község határában fogadjon e kielégítést. A tagosítás eszközlésének azon körülmény, hogy a rendbeszedés már egyszer megtörtént , akadályul nem szolgál. 50. §: A 43. és 45. §-okban érintett perekben hozott ítéletek s létrejött egyezségek csak jog­erőre léptük után hajtathatnak végre. A végrehajtás a járásbíróságot illeti, a­mely az annak folyama alatt netalán felmerülő vitás kérdések fölött is határoz, mely határozatok el­len fenhagyatik a felebbezés. 51. §. A 43. és 45. §-okban érintett perekben hozott ítéleteket, ezek tárgyát akár a birtoksza­bályozás megengedhetősége, akár annak végle­ges megállapítása képezze: másodfolyamodásilag a királyi ítélőtáblához, harmadfolyamodásilag a legfőbb ítélőszékhez lehet felebbvinni és pedig még akkor is,ha a királyi ítélőtábla az első bíró­­sági ítéletet helybenhagyta. Külön semmiségi panasznak nincs helye, és a semmiségi okok a felebbvitelben előadandók és ezzel együtt elintézendők. A törvényszék által hozott ítéletek és jóváha­gyott egyezségek a királyi Ítélő­táblához hiva­talból többé fel nem terjesztendők és ha a fe­­lebbvitel a törvényes határidő alatt be nem ada­tik , a végrehajtás hivatalból elrendelendő. 52. §. Birtokszabályozási perekben a végíté­let ellen a felebbvitelen és az 1836. X-dik t. ez. 10. §-ában érintett kiigazítási kereseten kívül egyéb perorvoslatnak (perújításnak) nincs helye. A kiigazítás a végrehajtás befejezésének nap­jától számítandó egy év alatt kérelmezendő, később, beadott kérelem hivatalból visszautasí­tandó. 53. §. A törvényszék a határ új kihasítási térképet és birtokkönyvét az illető telekkönyvi és adósorozati hivatallal további hivatalos eljá­rás végett közölni köteles. Ennek megtörténtével az uj térkép is birtok­könyv a törvé­­yszék irattárában őriztetik. 54. §. Az ezen törvény 1-53. §-ai alapján lé­tesítendő ügyletekért és teljesített bírói eljárás­ért bélyeg és illeték nem fizettetik. VII. FEJEZET. Az úrbéri birtok eldarabolása és szerzése iránt fennálló korlátozások eltörlése. 55. §. Az 1836: IV. tcz. 9. és 10. úgy az 1840 VIII. tcz. 4. §-nak az úrbéri külső birtoknak a belsőségtől való elszakitását és a telkek szét­­darabolásá­tól, úgy az úrbéri telkek szerzését megszorító határozatai eltöröltetnek. 56. §. Az úrbéri telkek után járó erdő-, nádas- és legelő- illetmények szintén külön-váltan eli­­degeníthetők, mihely azok a telekönyvben kü­lön vannak kitüntetve. Ennek megtörténtéig a belsőség várhatlan tartozékát képezik. 57. §. A maradvány földekért járó váltság­összeg, ha a maradvány­ föld a többi úrbéri föl­dektől elkülönítve, vagy a váltságösszeg a telek­könyvben kitüntetve nincs, első­sorban a belső­­séget és a vele megmaradt külsőséget, ezek elég­­telensége esetében, a belsőséghez tartozott, de időközben eldarabolt külsőséget terheli. A viszkereseti jog a 11. §. értelmében érintet­­en marad. 58. §. A jelen törvénynek a közös legelő el­különítésére, az erdei és nádlási haszonvételek szabályozására vonatkozó határozatain, az elda­­rabolás mit sem változtat. 59. §. Ezen törvény kihirdetésének napja után, az úrbéri telkeknek az eddigi törvényes tilalom ellenére történt eldarabolása vagy a megengedett mértékben felüli szerzése a törvé­nyes engedély hiánya miatt többé meg nem tá­madható. Az ily tárgyú keresetek, a­mennyiben jogérvényes ítélettel el nem döntöttek megszün­tetendők Erdély úgy Zaránd, Kraszna. “Közép-Szolnok megyék, és Kővárvidék úrbéri viszonyairól 60. §. Erdélyre és Zaránd-, Kraszna-, Közép- Szolnok megyékre és a Kővárvidékre a követ­kező szakaszok határozatai alkalmazandók. 61. §. Úrbéri birtoknak tekintendő mindazon telek és föld, a mely az 1819/20-ik évi Cziráky féle országos összeírás alkalmával adózó­t szolgá­ló ember birtokában találtatván, mint úrbéri természetű birtok a most érintett összeírásba be­iktatva lett 62. §. Oly úrbéri telkek, melyek 1819. évi január 1-ja óta a Hármaskönyv I. r. 40. czime értelmében majorságiakká tétettek, urbériség czimén többé vissza nem követeltethetnek. Szintúgy az 1819. évi január 1-je óta tör­tént oly birtokszabályozások és telek-cserék­re jöhetnek többé kérdés alá, melyek a törvé­nyes határozatok megtartásával történtek, vagy atalán az illető hatóságok által végkép megerősittettek. 63. §. Úrbéri földbirtoknak tekintendők azon telkek is, melyek a volt jobbágyok kezére 1819. évi január 1-je után 1848. évi julius 1-ig oly módon jutottak, hogy ők ezen telkektől az adót és a földesúri tartozásokat fizették és szol­­gálmányokat teljesítettek, kivévén, ha ezen tel­kek később az országos törvényszék beleegye­zésével az adótáblából ismét kitörültettek. 64. §. Úrbéri természettel bírnak azon telkek is, melyek a volt törvények értelmében olya­noknak tekintettek , habár ezen telkek az 1819/26 évi összeíráskor elhalgattattak, vagy azóta az adótáblákból bármi ürügy alatt kor­mányszéki beleegyezés nélkül "kitörültettek is, azoknak birtokosai az említett táblákban akár mint curiálisták, taksások, szegődöttek (conven­tional) vagy bármiféle nevezet alatt vannak is bejegyezve. 65. §. A mennyiben urbériség vagy majorság czimén 1862. évi deczember végéig kereset be nem adatott , az ily kereset többé meg nem in­dítható, és a birtok a birtokos tulajdonává válik. Az 1848. évi január 1-én létezett birtok mel­lett az érvényes jogczim vélelmezendő, s ennél­fogva a bizonyítás terhe azt illeti, a­ki a tulaj­donjogot a birtokos irányában követeli. 66. §. A székelyföldi úrbériségek tárgyában a következők rendeltetnek: 1) Úrbéri természetű birtoknak tekintendő, s ennélfogva országos megváltás tárgyát képezi a székely földön a kolozsvári 184­9/7.3 tcz. l.§-a alapján mindazon telek és föld,mely az 1819/10-ik évi Cziráky-féle országos összeírás alkalmával adózó, szolgáló ember birtokában találtatván, mint úrbéri természetű birtok a most érintett összeirásbe beiktatva lett, s melytől az úrbéres azóta 1848. évig folytonosan országos adót fize­tett, s földesúri szolgálmányokat teljesített. Az ily birtokmajorsági birtok vagy székely örökség czimén többé meg nem támadható, ha­nem a volt úrbéres örök tulajdonává vált. 2) Minden oly birtok, amely az 1819/20. évi országos urbéri­ összeírásba felvéve lett, úrbéri természetűnek vélelmezendő mindaddig, a­mig be nem bizonyittatik, hogy az 1819/26. évi összeirás óta az úrbéri viszony megszüntetéséig vagy bírósági ítélet, vagy politikai hatóság ha­tározata, vagy elvégre az érdekelt felek jegy­­jogérvényes egyezkedése , úgymint: időleges kötések, zálog-, haszonbéri, szegődményi, vagy vagy más tisztán magánjogi szerződés által úr­béri természetét elvesztette. Arra nézve, hogy valamely az 1819/20 évi országos úrbéri összeírásban foglalt úrbéri bir­tok, úrbéri természetét később elvesztette, s ma­jorsági birtokká vált: a bizonyítás terhe azt illeti, a­ki a tulajdonjogot ez alapon köve­teli. 3) Ugyanezen jogvélelem kedvezménye ki­terjed azon birtokokra is, a­melyek az úrbért megszüntető törvény keletkeztekor valamely adózó szolgáló ember kezein voltak, a­mig az 1848 : IV. tcz. 6. §-a értelmében nem igazolta­­tik , hogy azok az 1819/20. évi országos úrbéri összeírásban nem foglaltatnak, s tiszta majorság természetével biró székely örökséget képeznek, vagy, hogy, habár az 1819/20. évi úrbéri össze­írásba bevezettettek is, de azóta úrbéri termé­szetüket elvesztették. A bizonyítékot ily esetben szintén azon fél tartozik előállítani, a ki a keresetbe vont birtok úrbéri természetét tagadja. Az úrbériség vagy székely örökség czimén a kereset többé meg nem indítható, ha az 1870. január 1-ig be nem adatott, és ily esetben a bir­tok a birtokos tulajdonává válik. (Folyt kőv.) Esküdtszéki tárgyalás május 3. A bíróság részéről elnök: Dobos József; bírák: D­á­n­i Nándor és Jakabfalvy Gyula; jegyző­k. G­e­r­a­m­b G. Az esküdtszék következő tagokból alakult meg: Balázs Dénes, Cseh Sándor, Far­kas Gyula, dr. Frank Adolf, K­o­v­á­t­s Pál, Lövik Adolf, dr. L­ö­v­y Ignácz, M­e­r­e­g­h­y János, dr. M­i­l­a­s­s­i­n Vilmos, Tamási József, Török József és Szi­lágyi Sándor. Vádló: V­i­rt­s­e­k Miklós bajai kőmives­­mester személyesen, ügyvédje Zólyomi Sá­muel. A vádlottak padján: Meyer György asz­talosmester, L­e­z­s­á­k Ferencz ácsmester, ifjú Varga János kőmivesmester és R­á­d­i Mihály ügyvéd, mindannyian bajai lakosok. 3-adrendű vádlott védője: dr. K­r­a­j­t­s­i­k Ferencz pesti ügyvéd. A többi vádlottat R­á­d­i Mihály 4-ed rendű vádlott védi. A vád tárgyát a „Pester Lloyd“ 1868. évi 39-ki számában »óvás és figyelmeztetés“ czim alatt a nyilt­ térben megjelent czikk képezi, melyben Mayer György és Lezsák Ferencz alá­írásával az építkező közönség felhivatik, »hogy Kiltsek Miklósra semminemű építkezést ne bíz­zanak, mert ő mindenhol, a­hol csak építkezés volt rábízva, a pénzt rendesen előre felszedte és azután az építkezést abbanhagyva, eltűnt. Ezen tárgy már egyizben volt az esküdtszék előtt, kapcsolatban az 1867-ben megjelent szó­ról szóra hasonló másik czikkel, a mikor is az 1-ső-, 2-ed- és 4-edr. vádlottak vétkeseknek mondatván ki, elítéltettek, de ez ítélet a vádlot­tak sem­miségi panasza folytán a semmisítő szék által feloldatott és megsemmisittetett, mert az 1867- ki czikk már elévülvén, az többé vita tár­gyát nem képezhette, miért is csupán az 1868- ban megjelent czikkre nézve uj esküdtszéki tár­gyalás jön elrendelve mára. A két első vádlott mint közvetlen bűnösök, a két utóbbi mint ér­telmi szerzők vannak vádolva. Az illetők a vizsgálat folytán tagadják, hogy az 1868-as czikknek bármily részben is szerzői lennének. Vádló ennek igazolására tanukra hivatkozik, minek folytán Brezanóczy Pál csizma­dia ; H­u­n­y­a­di Antal kőmives; Nyilasi Juszti honvédtiszt ;Kutnyánszky György magánzó ; Prasser József ügyvédsegéd; Osztoics Simon városi főkapitány; K­om­ló­s­s­y Ferencz czipész; Heckershof­­fer József lakatos ;Horváth Mihály kasz­­nár ; ifj. K­e­r­é­k József fakereskedő; S­e­­b­ő­k József ügyvéd, mindannyian bajai lakosok kihallgattatván, az 1867-ki czikkről semmi tu­domással nem birnak. Hecks Adolf, a „Pester Llyod“ hirdetésé­nek kezelője, vádló által felhívott tanú meg nem jelenését az elnökhöz intézett levelében egy közgyűlésen való elfoglaltságával akarja igazol­ni, de vádló kivonatára mentsége el nem fogad­tatván, beállítására egy városi constabler kikül­detett, nevezett tanú csakhamar megjelenvén, 4-edi. vádlottban véli felismerni azon czikk be­adóját; ennek ellenében Fockt Fer­ pesti távirász magát nevezi meg azon czikk beadójául, kinek e czikket Bajáról Joó Ede sógora küldötte be levélileg. Vádlottak részéről tanukul kihallgat­tattak Berkes Kálmán városi tisztviselő ; R­a­i­t­s Alajos borbély ; Simíts Sándor kereskedő bajai lakosok (ez utóbbi tanú ellen vádló elmegyengeséget állít, de ezt nem igazol­ja); e két utóbbi tanú határozottan azt vallja, hogy Viltsek előttük többször kifejező óhaját, vajha az 1867-ki czikk újra megjelenne, hogy Vargát beperelhetné; Milassin V. és Lövik A. esküdtek kérdésére tanuk azt felelik, hogy Joó Ede és Vilcsek jó barátok, midőn a vádbeli 1868- iki czikk megjelent, vádló örömmel futott VIII. FEJEZET. tanukhoz és kérkedve mutogatta azt nekik,hogy ez már most jobban van elintézve, s hogy Varga most 5000 forintot fog neki fizetni. Vádló kivonatára tanukul kihallgattatnak még eskü alatt: Pető György csizmadia, Neugenbach Péter, Jankó Elek pesti ügyvéd és Mayer József el­­sőrendű vádlott fia), de semmi lényegest nem vallottak. Délutáni 1 órakor elnök az ülést felfüggeszti, hogy az esküdtek zárt helyiségükben villás­reg­gelizhessenek, kik is visszavonultak. — Fél­óra múlva helyeiket újra elfoglalván, elnök az ülést megnyitja. Vádló ügyvédje olvassa vádbeszédét. Felrozza, hogy Rády Mihály ellen jelenleg is 8—10 bűn­vádi per van folyamatban. Védők tagadják a vádlottak szerzőségét és bűnösségét, sőt egye­nesen Vilcseket gyanúsítják azon második czikk írásával, ki ezáltal Vargának akart kárt, magá­nak hasznot keresni. Az egész különben két kőmives közti kenyér­irigység kifolyása. Elnök a tényállást restimmálván,felteszi a kö­vetkező kérdéseket: 1) Foglaltatik-e a kérdéses czikkben rágalom, vagy nem? 2) elsőrendű vádlott szerzője-e a kérdéses czikknek, vagy nem? 3) szerzője- e vagy nem a 2-adr. vádlott? 4) szerzője-e a 3-adr. vádlott? 5) szerzője-e a 4-edr. vádlott ? 6) 7), 8,) 9) vétkes-e vagy nem 1-se 2-ed,- 3-ad,- 4-ed-rendű vádlott ?*Az esküdtek rövid tanácskozás után az első kérdésre egyhan­gúlag nyilvánosan igennel, a 2-i­k kérdésre tit­kos szavazattal 10 nemmel, 2 igen, — a harma­dikra 11 nem, 1 igen, — a negyedikre 11 nem, 1 igen, — az ötödikre 10 nem,2 igen, — a többi kérdésekre egyhangúlag nyilvánosan nemmel feleltek. Minek folytán vádlottak felmentettek s vád­ló 131 főt költségben elmarasztaltatott. Ülés vége­rd­ 1i órakor. Különfélék. Pest, május 3. (A 6- i­k o­s­z­t­á­l­y) a legközelebb tartan­dó első országos ülés után közvetlenül szokott helyiségében ülést tart. Tárgy: A bírósági vég­rehajtókról szóló törvényjavaslat­ tárgyalása. Széll Kálmán, a 6-ik oszt. jegyzője. (A Batthyány-em­l­ékre) föntebb z frtot mutatunk ki, mint Hrubi Venczel adományát. Hrubi kőmives-legény s adományának kis tör­ténete van. Nem rég fejezték be ugyanis Pesten a zöldfanterában a 25. számú ház építését, mely ház tulajdonosnője, az építés befejezésének al­kalmából a 69 főnyi munkásoknak 25 frt borra­valót küldött. A munkások e nagylelkűségért nyilvános köszönetet mondtak a „P. Lloyd“-ban és viszonzásául maguk között gyűjtést rendez­tek, melynek eredményét z­ártban átadták ne­künk a Batthyány-emlékre. (Mint értesülünk, Reviczky Sándor­, miniszterelnökségi osztálytanácsos lett elnöki titkár a semmitőszéki ülnökké kine­vezett Vértessy Sándor úr helyében. Reviczky urat fényesen képesített és kitűnő tapintatos modorral biró tisztviselőnek ismerik. A minisz­tertanácsi jegyzői állomásra pedig, melyet ed­dig Reviczky töltött be ideiglenesen — mint halljuk — valamelyik képviselő fog kinevez­tetni, miniszteri tanácsosi ranggal. (A consolidált államadósság rendez­ése és ellenőrzése­ iránt f. é. ápril 13-án szentesített törvény értelmében ezen államadósság kezelése s igazgatása a biro­dalmi tanácsban képviselt országok pénzügy­minisztériumára megy át, mely törvény, a közös pénzügyminisztériummal egyetértőleg, m. hó 30-án lépett ténylegesen életbe, mely időpont­tól kezdve a közös külügyminisztérium ideigle­nes hatásköre a consolidált államadósság ügyé­ben megszűnt. (Katonai dolgok.) Mivel a munká­latok a honvédruhabizottmánynál nagyobbára be vannak végezve, az oda rendelt tisztek s a legénység visszarendeltettek illető csapataikhoz.­­ A székesfehérvári központi lovagló-iskolát tegnap feloszlatták és parancsnoka Rokusz szá­zados a legénységet már elindította illető csapa­taikhoz. (A minap talált csontváz) azo­nossága csakugyan megállapittatott. Spannber­­gernek hívták és beszélik, hogy munkásaival igen roszul bánt s hogy ezek egyike gyilkolta volna meg. A kutatások a gyilkos kiléte iránt megindittattak. (Az eltűnt Baumann Zsigmond­ vagyona ellen a pestvárosi törvényszék ma meg­indította a csődeljárást. (A protestantismusra való át­térések­ újabb időben nagyon szaporodnak. Mint értesülünk, id. Szabó Pál, köztiszteletben álló pesti polgár, számos tagból álló családjával együtt a napokban áttért az ágostai hitvallásra. (A pesti első bölcsőde-egy­let) f. h. 5-re hirdetett közgyűlése közbejött akadály miatt szombaton f. h. 7-én 11 órakor d. e. fog a Köztelek kis termében megtartatni. (A játékpénzekkel) lelkiismeret­len gazok még mindig csalják a járatlanokat. Tegnap ismét elfogtak egy ily csalót a budai hídfőnél. (Széchenyi Ödön gróf) a budai tanácsnál legközelebb indítványba fogja hozni, hogy a tűzoltók intézménye Budán is behozas­sák. Az első felszereléssel együtt a költség az első évben 15,000, a következő években azon­ban csak 10,000 írtra rúgna. (Verkedés.) Múlt vasárnap Huttás Már­ton, kocsis az Erzsébet gőzmalomban, eddig ismeretlen egyénekkel a felsődunasor 58. sz. a. Grünhut-féle korcsmában mulatozás közben a bor ereje által feltüzelve verekedést kezdett, mely azonban reá nézve igen szerencsétlenül végződött, mivel a megtámadottak késeikkel védelmezték magukat s a támadón több mint 30 késszúrást ejtettek. Szerencséjére a rövid élű késekkel nemes testrészt nem sebesithettek meg, mindazáltal Huttás nehéz sérülései miatt a Ró­kus kórházba szállíttatott. (A népoktatás előmozdítás­á­­r­a,­különösen a taneszközök­­kiállításában, a közoktatási minisztérium kezet fogva a szorgal­mas Ráth Mórral, a legnagyobb tevékenységet fejti ki. Ráth Mór kiadásában ismét természet­rajzi ábrák jelentek meg. Ez ábrák 15 táblából állanak: mindegyik tábla 16 hüvelyk hosszú, 10 hüvelyk széles kemény papírra van ragaszt­va. Közölök 12 táblán állatok, 3 táblán n­övé­­nyek, egy táblán ásványok vannak szépen ki­színezve. Mindenik tárgy mellett egy szám van, a­melynek megfelelő szám a tábla alján az állat, növény vagy ásvány magyar és latin nevét mu­tatja. E táblákhoz több mint négy nyomatott ívnyi magyarázó jegyzetek vannak csatolva. A rajzokat és szövegét dr. Rasch k. tanár tervez­te, szövegét magyar nyelvre Gönczy Pál f­ordí­totta. E szövegben a természet három országa rövid jellemzésén kívül az állatok, növények és ásványok ismertetőjegyeikkel, különösebb tulaj­donságaikkal, tartózkodási vagy találási helyeik­kel együtt rendszerbe foglalva vannak előadva. Az egésznek a kiállítása, az ábrák színezése, kivált tartalmasságát és árát tekintve, igen si­került. A hasznos ismereteket terjeszteni, az előítéleteket eloszlatni, a tanulás iránti kedvet felébreszteni a természeti tárgyak szemlétetésé­­vel s a természetrajznak tárgyias tanításával­­le­het legsikeresebben eszközölni. Ugyanazért mind a minap megjelent Geiszlerféle természetrajzi faliabroszokat, mind ezt a Raschféle természet­rajzi táblákat az iskolai elöljáróságok, a népis­kolai tanítók és a középtanodai tanárok figyel­mébe ajánljuk. A Raschféle, csinos tokba fog­lalt 16 táb­la ára 6 frt 60 kr. (Változ­ások a hadseregben.) Rosenzweig vezérőrnagy és budapesti vár- és térparancsnok altábornagyá és károlyvárosi al­­tábornokká neveztetett ki. Vezérőrnagyokká kinevezettek: a magyar állammenések felügye­­­lője Gradwohl ezredes; Reitz dandárnok Kas­sán ; Pejachevich gr. dandárnok Pozsonyban; La­tour ezredes szárnysegéd, s a koronaherczeg nevelője. Huyn gr. linczi osztálytábornok pa­rancsnokló tábornokká Prágában; Benkó altá­bornagy , Károlyvárosból áttétetett Linzbe; Westphalen gr. dandárnok Pozsonyban, Prágá­ban osztálytábornoknak; Auersperg gr. Dalmá­­tiából Bécsbe osztálytábornoknak ; Degenfeld gr. Temesvárra dandárnoknak nevezetett ki. (Hevesből)­­Írják a „Hon“-nak: Heves­megye bizottmánya Németh Albert indítványá­ra elhatározta, hogy az ismert hepp-hepp féle iratot, mint lázító és izgató művet a megye fe­­nyítő törvényszékének adja át, egyúttal szer­zőjének, valamint terjesztőinek vád alá helyez­tetését a megyei főügyészre bízta. Ez ügy — egy hozzánk intézett levél szerint —előfordult a mátrajárási Deákpárt Sírokon ápr. 28-án tartott választói értekezletén is. A jelen voltak kijelentették, hogy a mű névtelen szer­zőjével semmi solidaritásban nincsenek, tartal­mát mint alkotmányellenes két­élű fegyvert maguktól ünnepélyesen visszautasítják, s ezen határozatuknak nyilvános kifejezést adni kí­vánnak. (E 1 g a z o l á s.) Múlt szombaton délelőtt 10 órakor a váczi úton a naputera átellenében a közúti vasút kocsija által egy 18 éves Jancsár János nevű fiatal egyén elgázoltatott, de szeren­csére csak bal karján és arczán szenvedett sérü­léseket, melyek miatt kórházba szállíttatott Ál­lapota azonban nem veszélyes. (Öngyilkossági kísérlet). K. Mihály, egykor vaskereskedő a budai várban, tegnap a ráczvárosban ott lakó testvérénél só­savval meg akarta magát ölni, de még jókor sikerült őt visszatartóztatni. (A retekutcza lakói) röszelik utczájuk nevét és folyamodtak a városhoz, hogy az em­lített utcza nevét „Révay“-utczára változtassák. (A szállodatolvajok.) Tegnap kisér­ték át a várost fenyítő törvényszékhez Kuszi János, Wolf Péter Lajos, és Weimann Frigyes Ottó személyében azon tolvajokat, kik a­z. év első negyedében a helybeli szállodákban nagy ügyességgel, nevezetes értéket képviselő lopáso­kat követtek el. A tettesek a szállodákba mint állítólagos bérszolgák lopódzkodtak be és a szobákból a ruhákat s egyéb tárgyakat, melye­ket kezeik közé kaphattak, azon ürügy alatt, hogy a ruhákat tisztítás végett viszik ki, maguk­hoz véve, megszöktek. Végre azonban Ku­­szy János Budán, hol a »Debreczen városához“ czimzett vendéglőben hason módon tolvajlást kísérlett meg, tetten érezvén, elfogatott s miután az ottani főkapitányi hivatal által e végett reá­szabott büntetést kiállotta, a pesti kapitányi hi­vatalhoz kisértetett. Kuszy János, foglalkozásra nézve pinczér és szabadságos katona, rövid ta­­gadás után beismerte, hogy Pesten is több szál­lodában Wolf Péter Lajos biztatására tolvajlá­­sokat követtet el. Wolf Péter Lajos ismeretes,igen veszélyes tolvaj, ki már számtalanszor volt fe­­nyitve s nagyobb bűntények miatt is elitélve, szintén elfogatott, azonban eddigelé vallomásra bírni nem lehetett. A harmadik bűnrészes, Wei­mann Frigyes Otto, ki egy időben a „Közbizton­ság“ czímű, szerencsétlen véget ért „rendészeti“ lap szerkesztőségében volt alkalmazva, jelenleg foglalkozás nélküli csavargó, a közreműködést beismerte. A tettesek az, Európa, a „Vadász­kürt,“ a „Magyar király,“ az „István főherczeg“ a „Tigris,“ a „Nemzeti* szállod­a,“ „Páris ,“ „London“ és „Vácz“ városához czimzett szállo­dákban követtek el lopásokat, melyek által az illető tulajdonosokat összesen több mint ezer­­ig megkárosították. (Egy bivaly, mely lépcsőn jár.) A „M. P.“-ban olvassuk: „Fejős bivalyt szállítottak be Kolozsvárra Kézeli tanfelügyelő urnák. A bivaly elszabadult a városban és több ideig ijesztgette a közönséget az utczán, míg végre a tanácsház udvarára terelték.Nemsokára azonban innen is kitört, s bőszült ordítással ro­hant ki a hátulsó kapun, keresztül a színház ut­czán a Torda utczába, s ott a gr. Bethlen-telekre rontott,melyeknek kapujában a múzeumi könyv­tárnak Szabó Károly ur neje állott, épen készü­lőben lévén kifelé. A mint a bőszült állatot meg­látta,becsapta előtte a kapuajtót, a bivaly azon­ban berontotta azt, s egészen megvadulva ro­hant az udvarra, hol Szabó Károlynak egyik kedves leánykája játszott. A kétségbeesett anya a szobába menekülve, csak az ablakból kiáltha­­ott leánykájára, hogy az udvaron levő hátulsó épcsőzeten szaladjon fel a bősz állat elől. A gyermek azonban nem halva a kiáltást, csak akkor veszi magát észre,midőn a bivaly már né­hány lépésre van tőle, neki szegezve szarvait. A gyermek ösztönszerűleg fut a lépcsőzetnek, sze­rencsésen eléri, de nyomában volt a bivaly is, s az aggódó anya előtt még iszonyúbb jelenet fej­lett ki,s a bivaly rohant a lépcsőnek, s eltűnt a gyermek után. . . Pár percz múlva szarvain a gyermekruha rongyaival tért meg, s azt eközben oda siető embereknek sikerült lefogni.És a gyer­mek? A gondviselés is nyomában volt. A bivaly a nyolczadik lépcsőfokon (tény!) utolérte, szar­vát már ruhái közé fúrta, de a ruha engedett, s csomókkal szakadt ki, s a lépcsőfordulat meg­mente a második rohamtól, mert a bősz állát nem tudott a fordulatnál tovább hatolni. A kis

Next