Pesti Napló, 1870. június (21. évfolyam, 124-146. szám)
1870-06-30 / 146. szám
146. szám. Szerkesztési iroda: Ferencniek tere 7. sírm. I. emelet-E lap beeltemi részét illető minden közlemény a szerkesztüséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kerektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencznek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Csütörtök, junius 30. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények dija: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, egy helyben, házhoz hordva. Égési évre . . . 22 frt. Félévre. . . .. . 11 frt Negyed évre ... 5 „ 50 kr. Két hóra.................. 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. PEST, JUNIUS 30. A Az olasz lapok még mindig sokat foglalkoznak a solferinói ünnepélylyel. Az „Italie“ kiemeli, hogy — noha az ünnepélynek katonai jelleme volt — az olasz királyi herczegek polgári öltözetben jelentek meg, s még rendjelt sem viseltek, sőt a melléjök rendelt katonatisztek sem viselték katonai egyenruhájukat. Az isteni tiszteletre csak a 25-dik gyalogezred egy szakasza s két ágyú volt kiszemelve. A legújabb külföldi lapok Rómából ismét ama hírt hozzák, hogy a csalhatlanság kihirdetésének előestéjén a curia arra határozta el magát, miszerint kezét az olyan fáradsággal megérlelt gyümölcsről elvonja. A „Karlsruher Z.“ félhivatalos bécsi levelezője azt írja, hogy az osztrák kormány Rómából igen fontos híreket vett. Ezek arról tanúskodnak, hogy a jezsuiták az utolsó pillanatban meg fogják engedni, hogy a dogma a legszelídebb fogalmazásban hirdettessék ki. Evvel öszhangzatban a „Patria“-t Florenczből bizonyos értekezletekről értesítik, melyek egyrészt Dechamps mechalni és Manning westmünsteri érsek az infallibilisták vezérei, másrészt Dupanloup orleansi püspök és Rauscher bécsi érsek az ellenzék vezérei közt oly czélból indultak m°g, hogy a csalhatlanság számára közvetítő formulát találjanak. Az „Ind. Beige“-nek Páris kormányköréből ugyanily dolgokat írnak, sőt itt még azt is beszélték, hogy a zsinat június 29-én egyszerűen elnapoltatik a nélkül, hogy a csalhatlanság kérdésében határozatot hozhatott volna. Végül meg kell még a bécsi „Volksfreund“ azon biztos forrásból merített hírét említenünk, mely szerint Dechamps érsek az általa előterjesztett négy kánont a püspöki joghatóság korlátolása ügyében visszavonta. Minde hireket összeállítva, nem épen valószínűtlen, hogy a csalhatlanság kihirdetése vagy egészen elmarad, vagy pedig csak szelídített formában fog megtörténni. A belga miniszterválság, mint a Journal de Bruxelles írja még mindig nem akar véget érni; a király D‘An chan bárót nem fogadta másodszor. A báró ellen a Journal de Genf azon vádat emeli, hogy a megbukott Lagrand-féle „Industriel“ czimü részvénytársaság egyik igazgatója volt s igy miniszter nem lehet: „ha már — írja a nevezett lap — elfogadunk egy eléri cális minisztériumot, úgy tagjai legalább becsületes emberek legyenek. “ Párisból igen kevés érdekes hír érkezett. A baloldal e hó 25-én tartotta első értekezletét a Picard-párt különválása óta. Tizennégy képviselő volt jelen. A párt főleg a küszöbön álló budgetvita felől tanácskozott, az egyes részek a tagok közt tanulmányozás végett szétosztattak. Végül az orleans-herczegek ismert kérvénye is szóba került, de a párt ez ügyben nem hozott határozatot. Többen a kérelem megadását óhajták, mások amaz aggályokat ismételék, melyek 1848-ban, midőn a Napoleonidák visszahívása volt szőnyegen, fölmerültek. Napoleon császár Nelaton orvos tanácsára az idén nem Vichybe, hanem Contevix vi 11 e nevű ismeretes fürdőhelyre fog menni, hogy ott zavartalanul gyógyíthassa magát. Izland még mindig nyugtalan. Legújabban Cork városában a mozgalmak főhelyén, fordultak komolyabb zavargások elő. A csőcselék az utczán néhány foglyot akart a rendőrség kezeiből kiszabadítani, miből oly verekedés fejlődött ki, mely három napig eltartott. Csak éjnek idején volt fegyverszünet. A néptömeg több utczán kiolta a gázlámpákat s itt ott torlaszokat sépite, honnan kőesővel fogadta az ellene kiküldött katonaságot. A hadi erő csak nagy nehezen volt képes az utczákat megtisztítani, mikor a lázadók a háztetőkre vonultak s innen bánalmazták a katonaságot. A lázadók közül tizenhatan fogattak el. Azt is beszélik, hogy egy katonatiszt igen veszélyes sebet kapott. A görög kormány a portával szerződést akar kötni a határkerületeken dühöngő rablók kiirtására. Photiades Bey konstantinápolyi követ legközelebb megkapja e czélra a megha-A rumén fejedelem meggyilkolásáról a párisi tőzsdén elterjedt hírek teljesen alaptalanok. Károly fejedelem legújabban a vidéken utazik s a kamarákat "pedig,melyek 27-re hivattak rendkivüli ülésszakra össze, ma fogja a miniszterelnök megnyitni. Orofz gróf eddigi orosz nagykövet Bécsben visszahivatása előtt kormánya nevében még egyszer kijelenté az osztrák magyar külügyminiszternek, hogy kormánya Fadejev tábornok röpiratait, határozatait rászallja. A berlini „Nation. Z.“ erről azt mondja, hogy a bécsi kormányt e nyilatkozatok nem igen nyugtaták meg, miután tudja, hogy Fadejev csak két hó előtt kapott igen előkelő orosz érdemrendet s ő tulajdonképen csak Babatinszky herceg tábornagy hangcsöve, kinek eszméi a tábornok irataiban jőnek kifejezésre. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Egy brit társaság. Gaboriau E. regénye. xm. (Folyt.) Ez volt Vitte-Haudry kisasszony utolsó kísérlete. Azon hat hónap óta, hogy az őrültség egy nemével hánykolódott legyőzhetlen akadályok között, erélye lassan kint megbénult. És most elcsigázva testben és lélekben, elnyomva, legyőzve, megsemmisítve, bátorságot vesztett. Még másfél év választa el Henriettet nagykorúságától. Mióta elmenekült atyja házából, nem kapott levelet Dánieltől, jólehet gyakran irt neki, és meg sem határozható visszatérése idejét. Követte volt Brévan úr tanácsát és elszántan elment a tengerészeti minisztériumhoz tudakozódni a Conquête után. Egy hivatalnok gondtalan hangon azt felelte neki, hogy ezen fregat utazása talán még egy vagy két évig tarthat.. . Várhatott-e a szerencsétlen ennyi ideig ? Nem! Minek folytatta volna a lehetetlen küzdelmet, minek ragaszkodott volna oly konokul néhány szomorú naphoz! Egészsége azonfelül nem állhatott ellen ennyi rohamnak. Mellében szúró fájdalmat érzett, köhögött, és mihelyt néhány lépést tett, lábai reszkettek és hideg izzadtság lepte el. Majd egész idejét ágyban töltötte, láztól reszketve, vagy leküzdhetlen álomba merülve, sötét képekkel teli képzelettel. Úgy tetszett neki, mintha száradni érezné életforrásait, mintha vére cseppenkint kifolyna nyílt seben. — Ha így elalhatnám, gondolá magában. Ezt kérte legnagyobb kegy gyanánt az istentől. Csak egy csoda mentheté meg őt, és még ezt sem kívánta már. Teljes közönyösség és véghetetlen utálat tölte el lelkét. Úgy látszott neki, hogy miután minden gondolhatót elszenvedett, nem marad már mitől féljen. És csakugyan, egy utolsó szerencsétlenség, mely reá lecsapott, egy sóhajt sem ragadt ki belőle. Egy délután, midőn lenn volt, félig nyitva hagyá ablakát, melynek szárnyai a szél által hirtelen betaszíttatván, egy székbe ütödtek és azt feldöntötték. A szék támlájára volt hajtva Henriette cachembreje, ez az égő kandallóba esett, és mire feljött, már félig elégve találta. Ez az egyetlen értékes tárgya, volt még, és mindig könnyen kaphatott volna érte huszonöt louis d’ort. — Eh! mondá magában, nem tesz semmit! Három havi élelemmel kevesebb, ez az egész .. . Nem gondolt többé vele és a közelgő októberi béridővel sem törődött. — Nem fogom megfizethetni, mondá, Chevassat asszony fel fog mondatni, és akkor itt lesz az óra.. . De nagy meglepetésére a tiszteletreméló kapusnő nem faggató pontatlanságáért. . . Sőt azt mondá, hogy magára vállalja a háztulajdonosnőt várakozásra bírni. E megmagyarázhatlan kímélet egy heti időt engedett Henriettének. De végre egy reggel felébredt egy centime nélkül, semmije sem volt, mit pénzzé tehető.. . és éhezett. — Rajta, mormogá, mintegy jelentve önmagának a végső katastrófát, most csak néhány pereznyi bátorság kell ! . . Ezt mondá magában, de arettenetes bizonyosság, hogy a kérlelhetlen határidő elérkezett, fagyasztó iszonynyal tölté el belsejét, mintha a bakót látta volna szobájába lépni, hogy tudassa vele halálos ítéletét. Pedig már több volt egy hónapjánál, hogy az öngyilkosságra gondolt és még előtte való nap némi kínos élvezetet talált e gondolatban. — Gyáva volnék? kérdé magától dühös mozdulattal. Igen, ő félt, hiába idézi maga elé, hogy már nem választhat csak a halál 63 sir Tom, vagy Brevan között, ő meg volt rémülve. Fájdalom ! ő nem volt húsz éves, soha sem érzett volt magában oly buzgó életerőt, élni akart még, élni még egy hónapig, egy hétig,egy napig ! Csak a sálja ne égett volna el ! Ekkor tétova tekintettel kutatva nyomom lakását, szemébe ötlött a fáradságos mestermű, melyet elkezdett... egy mousseline ruha , csodálatos finomságú és gyönyörű mintájú hímzésekkel egészen kivárva ... De szerencsétlenségére még messze volt a befejezéstől. — Mindegy ! mondá, talán kapok érte valamit. Gyorsan összegöngyölitve a ruhát, elszaladt, megkinálni vele a kancsalitó zsibárusnőt, kinek már eladta volt fülbevalóját és később óráját. A rut vénasszonyt meglepni látszott a csodamű. — Nagyon szép, mondá, gyönyörű és ha be volna fejezve, sokat érne, de így senkinek sem fog kelleni. Mindazonáltal kész volt húsz, frankot adni érte, csak műkedvelésből, esküvők, mert maga annyit veszít rajta. Ez a húsz frank váratlan segély volt Henriettere nézve. Ez elég egy hónapra, gondola, és el volt határozva száraz kenyéren élni, ki tudja egy hónap alatt milyen események állhatnak be ? És e szerencsétlennek anyja után több járt másfél millió franknál! . . csak tudott volna valakit, csak lett volna barátja, ki tanácsával gyámolítaná tapasztalatlanságát. De ő hű maradt esküjéhez, és senkire sem bízta magát, és a legborzasztóbb aggályok sem ragadtak panaszra. Brevan úr tudta, ő, ki kérlelhetlen szabályossággal folytatta hetenkinti látogatásait. És e gyáva tolakodás, mely azelőtt feltüzelte Henriette bátorságát, — elviselhetlen kínná vált neki. — Ah! én megleszek borzulva, mondá neki egy napon, vigyázzon magára, Dániel vissza fog jönni. Mire Brévan úr, vállat vonva. Ha csak erre számít, mondá, úgy jól teszi, ha megadja magát, és azonnal nem lesz. Henriette leküzdhetlen iszonynyal elfordult tőle. És pedig szívverései, úgy szólva, meg voltak számlálva. November végén húsz frankja elfogyott, és hogy megélhessen, a legkétségbeesettebb eszközökhöz folyamodott. Mindent, mije volt, amit kivihetett szomorú lakásából anélül, hogy a házmester fel ne tartóztassa, mindent eladott darabonkint, hol húsz, hol tíz sou-ért, egy font kenyér árán . . . Először fehér ruháját áldozta fel, azután ágyterítőjére, függönyeire, ágyruhájára került a sor. Ezeket a többi követte, előbb a gyapot, melyet marokszámra hordott el, azután a vászon. Végre deczember vége felé szobája pusztább volt, mint ha tűz lett volna benne, csak egy alsó ruhája maradt, egy foszlánya sem maradt, melybe a jéghideg éjszakákon takarózhatot volna. Két nappal előbb, a rémület, győzött elhatározásai fölött, és egy hosszú levelet intézett atyjához . . Atyja nem válaszolt reá. Előtte való nap következő sorokat írta neki: „Éhezem és nincs kenyerem. Ha holnap délben nem jön segítségemre, egy órakor nem lesz többé gyermeke. Gyötörtetve a hideg és a nélkülözés által, kimerülve, már haldokolva, várt. . . Délben, atyjától nem kapván viaszt, négy óráig engedett magának halasztást. . Négy órakor, semmi.. . . Véget kelle vetni, mondá magában.^ Megtette intézkedéseit — Chevassat asszonynyal tudatta, hogy egész este nem lesz otthon, azután elegendő mennyiségű szenet szerzett. Két levelet irt, egyet atyjának, a másikat Brévan urnak. Azután teljesen felzárván szobájának minden nyílását, meggyújtotta két serpenyőben a szenet és lefeküdve ágyára, Istennek ajánló lelkét. Ötöt ütött az óra. Már sűrű és csipős gőz terjedt el a szobában, a gyertya csak halovány fényt vetett. Nemsokára oly érzés fogta el, mintha halántékai csavarba volnának szorítva. Fuldoklott, álom fogta el, gyomrában elviselhetlen fájdalmat érzett. Azután sajátságos, összefüggés nélküli eszmék forrongtak agyában, fülei csengettek, ere hallatlan erővel vert, émelygés fogta el, és pillanatokra azt hive, hogy a rémítő zúgástól feje szétrobban. A gyertya elaludt. A halál érzete által felriasztva fel akart emelkedni, de nem birt. Kiáltani akart, hangja hörögve torkában akadt. Gondolatai teljesen elhomályosodak .. lélekzete elakadt. . . Vége volt . . nem szenvedett többé! (Foly. köv.) Pest, junius 30. (A közgazdászati minisztériumban) tegnap értekezlet tartatott a közelebb Bécsben összeülendő magyar-osztrák kereskedelmi és vámkonferencia tárgyában. Kormányunk részéről ez értekezletben az előmunkálatok s első intézkedések felett folyt a tárgyalás, a vámkonferencia Bécsben julius [első napjaiban ülvén össze. (Zombor város helyszínelése.) Az uj telekkönyvi rendszer behozatala czéljából az igazságügyminiszter Zombor sz. kir. városában a helyszínelést elrendelte, s a Pesten foglalkozott helyszínelő bizottság néhány tagjait utasítani fogja a Zomborban f. é. augustus elsején megkezdendő helyszínelés teljesítésére. A helyszínelő bizottság fővezetésével egyelőre Namossy Endre osztálytanácsos úr és a központi telekkönyvi hivatal főnöke bízatott meg. A helyszínelés kivitelében pedig a körülményekhez képest ugyanazon szabályok lesznek irányadók , melyek Pestváros helyszínelésére nézve voltak megállapítva. —rr. (Würtembergi királysággal kötendő államszerződés.) Az egyptomi nemzetközi bíróság és a belga kormánynyal az írói és művészi tulajdon, úgy a gyári és kereskedelmi árujegyek minták és mustrák megvédése iránt kötendő államegyezmények iránti híreink alig hangzottak el s már is azon helyzetben vagyunk, hogy ismét egy újabb államszerződés iránti alkudozásokról értesíthetjük a közönséget. Ugyanis a würtenbergi királyi és az osztrák magyar kormány között egy oly szerződés létesítése iránt folynak a tárgyalások, mely a bűntettesek kölcsönös kiszolgáltatását, s polgári jogokban a kölcsönösen nyújtandó jogsegélyt tárgyazzák. A magyar kormány, melyhez ezen ügy hozzájárulás végett küldetett, hajlandónak nyilatkozott ugyan egy ilyen szerződés megkötése iránt tárgyalásokba bocsátkozni, de kijelentette egyszermind, hogy miután a szerződés első pontja a magyar menedéket érinti, míg a második, a magyar polgári magánjog majd minden ágára felterjeszkedik, elkerülhetlen szükségesnek tartja, miszerint a Stuttgartban tartandó értekezleten, hol e pontozatok végleg megállapíttatni fognak nem csak egy közös, hanem saját meghatalmazotta által is képviseltetve legyen. Az ekként megállapítandott szerződési pontozatoknak az országgyűlés elé terjesztése magától értetvén, csupán csak azt kívántuk még megjegyezni, hogy tudtunkkal ez a második eset, (az elsőre a Szerbiában kötendő szerződés iránti értekezlet adott alkalmat), melyben a magyar kormány egy idegen kormánynyal kötendő szerződés iránti értekezleten a közös képviselő mellett magát külön is képviseltetni foga. — Dr. Országgyűlés, A képviselőház ülése jan. 30-kan. Elnök: Somssich Pál, jegyzők : Bujanovics L., Széll K., Jámbor P. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr., Szávy József, Horváth B., Rajner P., Eötvös J. K., Kerkápoly K. miniszterek. A karzatok válogatott közönséggel telvek, a főrendiek karzata is igen látogatott-Elnök d. e. 10 órakor megnyitja az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett b irományokat, ezek közt Nyitra megye, Pécs városa és Gömör megye kérvényeit. A köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat ellen kérvényeket nyújtanak be: László Imre, Szentes város tanácsa; Csanády Sándor, 32 p. kovácsit választópolgár; Eördögh Frigyes, Mezőberény 271 lakosa részéről; Kiss Miklós, a kecskeméti népkör részéről; továbbá Szomjas József, Körmendy József, Vidics János; végül Házmán Ferencz, Buda város részéről. (Élénk helyeslés.) Szontagh Pál (csanádi) egy csanádmegyei telepközség kérvényét nyújtja be telepitvényes ügyben. Szaplonczay József több debreczeni lakos ellenkérvényét nyújtja be a Tisza Kálmán által bizonyos Debreczen melletti puszták bekebelezése iránt benyújtott kérvénye ellenében. Zinszky György kisebb érdekű kérvényt nyújt be. Bittó István benyújtja a pesti népnevelők egyletének kérvényét az országgyűlési teremnek az orszánitógyűlés részére leendő átengedése iránt. (Megadjuk , megadjuk !) Mindezek a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Csanády Sándor azon hir alkalmából, hogy ő Felsége Belat grófnak megengedte volna, miszerint családi czimerébe a magyar czimert is felvegye, a következő interpellációt intézi az ő Felsége személye körüli miniszterhez: 1. Való-e ezen hir ? 2. Ha való e hir, a miniszter befolyásával történt-e ez és ha az ő befolyásával történt, miként reményli azt a miniszter igazolhatni, hoy a magyar czimer egyes embernek, különösen pedig olyannak, ki nem is magyar honpolgár adományoztassék. 3. Ha tudta nélkül történt, tesz-e és minő lépéseket tesz, hogy az ország jogai és méltósága megóvassanak. Somossy Ignácz a következő interpellációt intézi a kereskedelmi és pénzügyi miniszterhez. Mikor szándékoznak eleget tenni a ház azon határozatának, mely szerint nekik miniszterré történt kineveztetések alkalmával le kellett volna mondaniok. Andrássy Gyula góf miniszterelnök válaszol Csanády Sándornak Beust czimerére vonatkozó interpellációjára.Szónok nem látta ugyan a czimert, de biztos forrásból vett értesítés nyomán állíthatja, hogy a magyar czimer nincsen benne, hanem annak csak egyes jelvényei, amint az több magyar nemes családnál is megvan, anélkül, hogy bárki is ezt közjogunkba ütközőnek tartaná. Különben ő felsége a czimerosztogatásban teljes joggal bír és a kormány különösen a jelen esetben nem látja okát az intervenciónak, hogy e czimerosztás meggátoltassák. Csanády Sándor nem fogadhatja el a miniszterelnök válaszát, mert nem ő hozzá intézte interpellátióját. (Derültség jobbról és balközépről.) Különben nem fogadhatja el, hogy ő felséjgének joga volna miniszteri ellenjegyzés nélkül czimereket osztogatni. A ház tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát. Szlávy József kereskedelmi minister Somossy interpellatiójára felel. Sokkal inkább tiszteli a parlamentáris illemet, hogysem azonnal le nem mondott volna képviselői állomásáról, ha a ház ama bizonyos határozatának figyelmes elolvasása után kötelezve érezte volna magát erre. De ez nem így volt. A határozat körülbelül így szólott: A ház a parlamentáris illem követelményének tartja, hogy a képviselő, ki kormánykinevezéstől függő hivatalt vállal, képviselői állomásáról lemondjon, mert a választásnál brit qualifikátiója megváltozott. Szónok ez által nem érezte magát kötelezve a lemondásra, de mivel a parlamentáris illem nem változhatlan törvényen alapul, hanem az idő körülményeihez képest ingadozik, szónok czélszerűnek tartotta képv.társait megkérdezni a dolog iránt. Vele együtt mindnyájan azon nézetben voltak, hogy qualifikátiója nem változott meg, és ha megváltozott, bizonyára nem a ház határozata ellenére változott meg, mert míg szónok megválasztatása alkalmával csak államtitkár s így alárendelt vagyis illető miniszterétől függő ember volt, most ugyanazon kormánynak független, önálló tag intéző tagja. (Helyeslés.) Ugyanezen tárgyban szónok választóival is értekezett és ezek is egy szót sem szóltak,hogy követelnék, miszerint uj választásnak vesse magát alá.Ez válasza az interpellatióra. Somossy Ignácz kijelenti, hogy pártja megbízásából intézte interpellatióját a miniszterhez s hogy ezért érezte magát jogosítva azt megtenni. Különben kijelenti, hogy meg van elégedve. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Majoros István interpellációt intéz a kereskedelmi miniszterhez: Mi oka annak, hogy a zentai lávirdavonal, melyért már 10 év óta kérkérvényeznek és melynek kiépítése már engedélyezve is van, még mindig nem építtetik. Továbbá kérdi miként van az, hogy neki post bért kell fizetni küldeményeiért. Patay István csak egy „kurta“ megjegyzést akar tenni. Lukácsi Dániel már indítványba hozta, hogy a kérvények mielőbb tárgya Itassanak. Miért nem tűznek ki tehát tárgyalási napot ? Szlávy József kereskedelmi miniszter válaszol Majoros interpellációjára: Informálni fogja magát a zentai távirdaügyről és intézkedni fog a kiépítés iránt. Ami a poplabort illeti: szónok nagyon sajnálja, hogy a képviselőknek postabért kell fizetni, de törvény nélkül ezen nem lehet változtatni. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Ürményi Miksa Patay szavaira vonatkozólag figyelmezteti a házat, hogy a körvényi bizottság részéről már szintén sürgette a kérvények tárgyalás alá vételét. Andrássy Gy. gr. miniszterelnök átnyújtja a lánczhid megváltásról szóló szentesitett törvényt. Kihirdettetik s hason czélból áttétetik a főrendekhez. A ház erre napirendre tér és véglegesen megszavazza a csaba-k. m. vásárhelyi pályarész megnyitásáról szóló törvényjavaslatot. Szintén áttétetik a főrendekhez. A ház áttér a municipális törvényjavaslat tárgyalására. A szónoklatok sorát megnyitja Percze Béla mint előadó. Nyomban utána Tisza Kálmán szólt. Bővebben reggeli lapunkban. A választások eredménye nem úgy ütött ki, mint a közvélemény várta volna.A közvélemény államjogi küzdelemre készült, nemzetiségi színezetet várt foederalistikus iránynyal egyfelől, — az „alkotmányhű“ párt , illetőleg másfelől a jelen minisztérium hivenek harczait. És ime a nemzetiségi csak helyivé válik, s véletlenül a birodalom másik fele egész területén felüti fejét ijesztőleg a fekete párt, az ultramontánok pártja. Greuternek jelentékeny szerep jutott, pártvezéri szerep, a szabadelvűek nagy ijedelmére. Alsó-Ausztriát kivéve, a többi tartomány és ország népe clericalis befolyás alatt áll, s kivéve a városokat, a papi szó után megy. A pártok most már Ausztriában következőleg állanak : a declaransok, kik az alkotmány és a jelen kormány ellen ellenzéket képeznek, a szabadelvűek, kik az alkotmányhoz ragaszkodnak, azonban általában még nem szavaztak bajaimat a kormánynak,köztök vannak az utóbbi kormány hívei is, — és végül a harmadik párt az ultramontánoké, kik az alkotmányt ugyan elismerik, — noha nem bánnák, ha megszűnnék, azonban a kormánynyal csak saját eszméik és nézpontjuk elfogadása mellett padólnának. Bécsben nagy feltűnést okozott s a kormánynak szemére is vetik, hogy az uralkodó, mint felső-ausztriai nagy földbirtokos egy ilyen ultramontán képviselőt választott ki Falkenhayn gróf személyében, s kérdik a kormánytól, várjon mit sem tett-e arra, hogy az uralkodó képviselője kormánya pártjához tartozzék. Albrecht főleg útjáról azt írja a „Tages Presse“, hogy ő felségének sajátkezű levelét viszi az orosz czárhoz, egy másik lap pedig a hosszas idei feszült viszony kisimítását mondja e küldetés ózdijának. A vörös könyv okmányai mint korábbi híreink kiegészítésére felemlíthetjük, négy csoportra oszlanak. Az első csoport a belügyekkel foglalkozó jegyzékeket foglalja magában, a köztük azon körjegyzéket, melyet Beust ápril 22-én bocsátott ki. A második rész a consiliumra vonatkozó okmányokat, a harmadik a marathoni rabló tényről szóló, s végre a negyedik rész az angliai állam hitelezőkkel folytatott alkudozásokat ismertető jegyzékeket tartalmazza. Bécsi dolgok. (A választások eredményei. A pártok uralkodó képviselői. Albrecht főherczeg varsói útja. A vörös könyv.) Izabella királynő lemondása. Izaballa spanyol királynő ünnepélyes lemondását a spanyol trónról a „Mont Un.“ következőleg írja le : Június 26-án, délután 20 órakor történt, hogy a királynő fiának javára való lemondását azon „jog“-ról, melyet Spanyolország trónjára még igénybe vesz, jegyzőkönybe iktatta. A királynő rózsaszínű fehér csipkével díszített selyem ruhát viselt; legszebb gyöngy- és gyémántékszereit vette fel, övén gyémántbroeke fénylett; úgy látszott,hogy nem sajnálja magas állásáról való lemondását. Jobbján az ifjú herczeg állt, feketébe öltözve, továbbá Don Sebastian infáns IV. Károly legifjabb s egyetlen élő gyermeke. Balján anyja Krisztina királynő, az infánsnők és Aquila gróf álltak. Don Francisco d’ Assissi a király férje szinte meghivatott, de nem jelent meg. A jelenlevők közt Lersundi és Gasset tábornokok, Sesto és Biancares herczegek és más spanyolok voltak láthatók. Mindenki „rangja és czime“ szerint foglalt helyet, a királynő szólít először, kijelentve , „hogy elhatározd, miszerint lemondását aláírja s ezen elhatározás okait minden spanyolnak tudtára akarja adni. Erre a „spanyol nemzethez“ intézett manifestumot olvasott fel, melyben röviden kormányainak történetét mondja el. Emlékezetbe hozza, hogy leggyöngébb ifjú korában hivatott a trónra,hogy ama belviszály közepett, mely Spanyolországot vértengerbe bobta, nőtt fel, hogy mint gyermek,mint leány és mint asszony ,foly Ion a pártok ellen küzdeni volt kénytelen, hogy