Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-15 / 159. szám
vetlen fölvilágosítást ne követelhessenek. Azután meg, ha a közös kormány valamiképen — mitől ugyanisten őrizzen — jónak látná aktív politikát követni, kitől szerezné meg az arra szolgáló eszközöket ? Egyedül a bécsi birodalmi tanácstól és a magyar országgyűléstől! Csupán ezen két testület, de nem a delegációkat, illeti a kölcsönkötés ; egyedül azoknak áll jogukban az állampapírok szaporítása a törvényesen meghatározott illetéken túl. Azt hiszszük tehát, hogy amely testületek jogosítva vannak a politika szükségleteire szolgáló eszközöket megszavazni, ugyanazoknak áll jogukban és kötelességükben a birodalom politikájára is elhatározó lefolyást gyakorolniuk. A magyar országgyűlés nem is fogja e jogának megcsorbítását senkitől eltűrni, az osztrák birodalmi tanácsnak pedig legkisebb oka sincs az őt illető jognak csak egy betűjét is a delegátiókra átruházni. Tegyük rá kezünket az adókincsre — kell, hogy a birodalmi tanács politikája ez legyen. A delegátióban azonban az urak házának tábornokai a lengyelekkel együtt viszik a döntőszerepet. Ha ez utóbbiak már békés időben is oly magas katonai budgetet szavaztak meg, nem fogja-e európai bonyodalmak közt ezeket képzelniök még jobban félrevezetni ? Az ausztriai népek égető érdeke annálfogva jelenleg azon követelésben összpontosul: a birodalmi tanácsot gyorsan össze kell hívni ! Igen helyes, alapos okoskodás. Végül még egy megjegyzést. Mint történik az, hogy míg a bécsi hivatalos lap a helyzetről mégis csak közöl, habár nagyon hiányos, tájékozást, a „Budapesti Közlöny“ oly mélyen hallgat, hogy miatta bizony felfordulhatna az egész világ. Nem volna szíves a miniszterelnök úr intézkedni, hogy a birodalom magyar fele a pesti hivatalos lap útján nyerne gyors és tájékoztató felvilágosításokat ? Országgyűlés. A képviselőház ülése júl. 14-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) Elnök Somssich Pál, jegyzők Bujanovics L., Széll K., Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gy. gr., Rajner P., Eötvös J. K., Horvát B., Gorove I. Tárgy: a municipális vita. A szónokok sorában Dietrich Ignácz következik. Dietrich Ignácz szólni akar. (Nagy zaj : Eláll ! A képviselők nagy része kimegy a folyosókra.) Elnök : (Csenget.) Kérem a képviselő urakat méltóztassanak csendben lenni. (Kívül a folyósón zajos beszélgetés.) Fölkérem a háznagy urat odakint méltóztassék csendet csinálni. (Helyeslés.) Dietrich Ignácz (Végre szóhoz jut.): Elállt volna ő is, de több uj érvei vannak s ezeket nem hallgathatja el. Mivel itt nem új intézmény létesítéséről, hanem a réginek fentartásáról és némi módosításáról van szó, természetes, hogy azon lényeges dolgokat, melyek a régi megyének alapját képezték, megváltoztatni nem lehet, mert különben a törvényhatóságoknak nem rendezése, hanem megsemmisítése czéloztatik. Mivel pedig a szőnyegen levő javaslat czime is mutatja, hogy itt csak rendezésről van szó, szónok feladatául tűzi ki kimutatni, hogy mit kell elhagyni a javaslatból, hogy az czimének megfeleljen. Ha rendezésről van szó, csak az 1848 előtti megye rendezéséről lehet szó, mert 1848-ban a megyék csak ideiglenes szervezetet nyertek s igy a változtatásnál irányadóul nem szolgálhatnak. Nem az önkormányzatba, nem a biróválasztási jogba helyezi szónok a megyék lényeges tulajdonságait, mert hiszen ezzel a városok is bírtak, jóllehet 1848-ig nem voltak törvényhatóságok. A megye egyrészt azért volt az alkotmány védbástyája, mert követküldési és utasítási joggal bírt, és így részese volt a törvényhozásnak ; másrészt azért, mert megvolt a meveltetett, sok reménynyel és tisztességgel megtagadta hitét, mondhatni hazáját. És Rómáért, akár holnap, minden habozás nélkül meghalna Catesby, és feláldozná magát Rómáért mint családja háromszáz évvel ezelőtt odaadta becsületét, széles birtokait s életét. És mindezek különböző indokoktól voltak vezetve, s azt hitték, hogy ellenkező czélzatoknak szentelik magukat. És mégis csak Róma volt — respublikái vagy caesari, pápai vagy pogány, mindig csak Róma volt. Szellő volt-e a szellőtlen éjben, mely e romok közt sóhajként fuvallt ? A fenyőfa csúcsa ingott egy törött boltív felett és mintha valami megmozdult volna a folyondárban, mely ellepte a nagy falat. Szellő volt, mely a szellőtlen éjben sóhajként fuvallt a romok közt. Valami régi magas sziklaépület állott azon kő látterében, melyen Lothair ült, s a melyet jöttekor észrevett, bár régóta ábrándjaiba merülve, nem fordította irányába tekintetét. Ábrándozásából felkelte határozatlan érzete valamely közbejött változásnak, mely gyakran zavarja és elvágja az ember magába merült gondolkozását. És körülnézvén, éráé, látá, hogy többé nincs egyedül. A holdsugarak egy alakra estek, mely a közeli sziklaépületről megfigyelte őt s a mint a világosság az alak fölé gyűlt, az perczrőlperczre határozottabbá, tisztábban kivehetővé lön. Lothair elő akart lépni, de csak karjait terjeszthető ki : beszélni akart, de nyelve bekötve volt. „Lothair“, mondá egy mély, édes hang, mit soha el nem felejthetett. „Itt vagyok“, felelt elvégre. „Emlékezzél.“ És reá veté ama derült és mégis ünnepélyes tekintetet, mely Theodóra utolsó tekintete volt és kitörölhetetlenül bevésődött szíve legmélyebb mélységébe. Lothair most végre tudott előlépni és lábaihoz borulni, de ah! midőn elérte, az alak a holdvilágba olvadt s ő elment — amaz isteni Theodóra, ki, remélem, visszatért amaz elysiumi mezőkre, melyeket annyira megérdemelt. *) Lánczy Gyula: Egyéb félretételi és ellentállási joga a törvénytelen rendeletek ellen. Jóllehet ezen utóbbi szokásjog eltöröltetett, a megyék azért folyton gyakorolták e jogot, nem ugyan a fegyveres, de legalább a passiv ellenállás jogát. Ezen utóbbi jogot kívánja szónak fenntartani a megyék számára tovább is, annál is inkább, mert nem ütközik össze a felelős kormányrendszerrel. Alkotmányos tisztviselőtől nem lehet megkívánni, hogy törvénytelen rendeletet teljesítsen. A kormánynak magának sem állt ez mindig szándékában. Erre analógiát nyújt a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény 19. §-a, melyben azon elv mondatott ki, hogy a bíró a törvényt nem vonhatja ugyan kétségbe, a rendesen kihirdetett törvény, érvényét nem veheti bírálat alá, de ha a magánfélek ügyében az igazságügyminiszter törvénytelen rendeleteket bocsátana ki, szabadságában áll a bírónak megvizsgálni, hogy törvényes e ezen rendelet, nem ellenkezik-e a törvénynyel, és ha az utóbbi eset forog fenn, szabadságában áll azt félretenni. Ha tehát ez hatalmában áll egy egyes bírónak, miért nem állhatna hatalmában egy egész alkotmányos testületnek. Ha ezt elveszszük a megyéktől, akkor megszűnnek az alkotmány védbástyái lenni. Nem elég biztosíték azonban, hogy a félretételi jogot meghagyjuk a megyéknek, kivált, ha a miniszternek is meghagyatik a jog a rendeletet saját közegei által végrehajtatni. Szónok ezért hajlandó volna a törvényhatóságoknak bizonyos befolyást biztosítani a törvényhozásra. Jóllehet nem pártolhatja Kossuth Lajos azon gondolatát, hogy ez úgy eszközöltessék, miszerint a megyék követeiből felsőház alakíttassék,e befolyást mégis szeretné biztosítani a törvényhatóságoknak és pedig úgy, hogy ha a képviselőház valamely fontos törvény meghozatala előtt ki akarná tudni a közvéleményt, a törvényhatóságokat meg kellene hallgatni. De ez nem volna elég. Ezenkívül még vétőjoggal kívánja felruháztatni a törvényhatóságokat és pedig úgy, hogy addig fontos törvényt az országgyűlésen tárgyalni ne lehessen, mig az a törvényhatóságoknak meg nem küldetett s ezek nem nyilatkoztak felette. Ha a törvényhatóságok háromnegyed része ellene nyilatkozik a törvénynek, akkor a törvényt el kell vetni. Ez mindenesetre nagyobb biztosítéka volna az alkotmánynak, mintha itt a képviselők nem is hallgatva a capacitatiora, kimennek a teremből, és minden ellenérv daczára megszavazzák a törvényeket. Szónok komoly figyelmeztetést intéz a házhoz, minő érvénybe sodorhat bennünket az ily eljárás, s kijelenti, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert meg van győződve, hogy most még nagy szükségünk van erős törvényhatóságokra, addig, míg rendezett országgyűlésünk nem lesz. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Csanády Sándor: Hivatkozván a házszabályok 118-dik §-ára,kérem a t. elnök urat, mélóztassék megolvastatni a jelenlevő képviselőket, vannak-e százan ? Elnök: T. ház! Nem tudom, betű szerint méltóztatnak-e venni ezen szabályt, mert igaz, hogy száz tag kívántatik a tanácskozáshoz, de tudjuk mindnyájan, hogy a házban jelen van nem száz, de kétszáz képviselő is, kik a csengetésre megjelenhetnek. (Felkiáltások balfelől: „Olvassuk meg.“ A jegyző megnyomja a csengetyű-telegrafot A képviselők minden oldalról bejönnek a terembe.) Most azt hiszem, folytathatjuk. Dobsa Lajos. Egy partecédulát kapott, melyben az örökösök krokodil-könyek közt jelentik egy szerencsétlen áldozatkimultát. Orvosokat is bocsátottak ágyához pro forma, de midőn az orvosok kijelentették, hogy még életképes, csak más életrend kell neki; egy kis fris levegő a szabad vitatkozás terén, egy kis szabad mozgás az önkormányzat mezején, egy kis vértisztító, amely megmentse a főispáni befolyásoktól, egy kis elixir a királyi biztosok elleni egy kis erős bedörzsölés ama nagy hatású Hoffmann cseppekből. (Élénk derültség.) Ekkor az örökösök megrémülnek és azt mondják sóhajtva: „És mit érett gyümölcs már a halálra!“ és agyonütik, de csak a testét, a lelkével nem bírnak, mert a lélek sokáig fel fog még a sírból járni és kisérteni, és szónok nem csodálná, ha egykorr járvány kézszorításával maga után vonná a kormány tagjait. Ez áldozat a megye, örökösei a kormány, a visszautasított orvosok a leszavazandó ellenzék, és végre ezen miniszteri törvényjavaslat a parte-cédula. S a jobboldal mégis derült kedélyű. Hja természetesen, mert ünnepet ül, a merev centralisatiót és a hiányos parlamentáris rendszer lakodalmi ünnepélyét. Magyarországot elsőrendű sógorságba hozzák az absolutismussal. A többség tán nem akarja megölni a megyét ? Caesar félt Cassiustól, mert halvány volt, rész gyomra volt és soha sem mosolygott. Caesar nem félne a jobboldaltól! Ott nem találna Cassiusokra, ott nem túluralkodó a halványság, s a jobboldalnak kitűnő gyomra van, mert aki az 1867-ki egyességet nemcsak képes volt megemészteni, de azt még delicátnak is találta, kinek a quóta és államadósság csak egy falat, ki a 800,000 katonát az országgyűlés 10 évi újoncz megszavazásának piqnant sauceában „hors d’ oeuvres “-nek ítéli, ki a honvédek mellőzését, a muszka vezetők nyugdíjaztatását táplálónak találta, ki még ezek után a bírói hatalomról szóló törvényjavaslatot mint egy gourmand a „desertet“ némi haut gout-val végig ropogtatta, és ki még mindazok után áhitva várja a fekete levest, e jelen törvényjavaslatot, hogy mint illatozó mokkát szürcsölgesse fel, de még ily caesari table d’hote-tal sem rontja meg magát, annak legalább is patent struczgyomra van. (Derültség.) Szónok irtózik a struczgyomroktól és nem bízik a galvanikus mosolygásban. Ami magát a törvényjavaslatot illeti, a kormány oly mély sebet ejt e törvényjavaslattal a nemzet érzületén, mint az artézi kút, és e seben addig fog felbuzogni a sok sérelem és panasz, míg a jelen intézmény összedül és omladékai be nem temetik az artézi sebet. A kormány arra számított, hogy a magyar nemzetből az önkormányzat minden vágya kihalt. A centralisatió veszélyes voltát a következő párbeszéddel kiváló szónok bebizonyítani, melyet szónok egy nagyváradi földmivessel folytatott. Miért féltek ti a centralisatiótól ? Hát mi az a centralisatió ? Jaj atyifi, mit csináljak én magának, hogy meg is magyarázzam, sokat se beszéljek és ne is hazudjak ? Szerencsémre eszembe jutott egy kép a telegraphokról s ezt használtam fel. Képzeljen magának kegyelmed egy hosszú kutyát, olyan hosszút, hogy Pesten van a farka, Nagyváradra nyúlik a feje. Már most, ha a kormány ennek Pesten a farkát megnyomja, Nagyváradon vonyit és harap. (Elénk derültségis) Erre az ember azt kérdezte, hogy kit harap ? Reményem, felelem neki, hogy míg tiszta lelkű becsületes emberek lesznek a kormányon, addig a rosz embereket fogja harapni. Akkor hát nem veszélyes. Hát kegyelmednek a sógora nem becsületes ember ? A biza. Miért nem adott hát kegyelmed neki pénzt kötelezvény nélkül kölcsön ? Azért, mert a pisztoly jó ember kezében is elsül, azért mert az emberváltozandó, az ember halandó,és famíliám van, nem akarnám azt csak egy embernek, vagy az utánna következő rokonoknak passiójára s jóságára hagyni. Kegyelmed megfelelt helyettem. Lássa, most épen Európa egén felhők gyűltek össze. Már most ha ebből az következnék, hogy valami Bach-féle ember venné itt kezébe a kormányt, ha rálépne a kutya farkára Pesten, az ő kedvére is szintúgy harapna az N.-Váradon is. De már akkor nem kell a centralisatió! Szónok rászallja,hogy a municipális kérdésből is pártkérdést csináltak s kérdi, miért történt ez. A megfejtés nézete szerint ez: nálunk nem a házban tisztulnak meg az eszmék, nem is az osztályokban, sem a házban szerezzük a meggyőződést , ide mindenki már kész pártállással jő. A meggyőződést, úgy kinagyolva jó távol előre beszerezzük, a pártülésekben összegyaluljuk, összeköszörüljük. Az osztályokban már, mint pártférfiak jelenünk meg, és végre az országgyűlési teremben nem azért vitatkozunk, miért voltaképen kellene: vagy győzzél meg és megadom magam, vagy meggyőzlek én,és te add meg magadat — de vitatkozunk azért, hogy minél ügyesebben védjük pártállásunkat, s általa a pártot v. pedig a kormányt. Procatori fogásokhoz nyúlunk; egy vívó mester, ha nem is raffinirt ügyességével, de hideg kegyetlenséggel vetünk cselt elleneinknek, hogy kardunkba rohanjon és ha sikerültem az ő ügyetlenségének rójuk fel hibául, de még ebből is eszmék diadalára akarunk következtetni. Szónok ennek viszásságát példákkal kivánja illustrálni, például hozza fel Hoffmannt, ki nem akarta a dolgot pártkérdésnek tekinteni. (Nagy zaj.) Még a szabad elméket is megköti a pártfegyelem. Eötvös miniszter gyönyörűen elmélkedett a szabadságról, de midőn a virilis szavazatokra került a sor, akkor úgy tett mint Bodóné, t. i. másról beszélt. A kormány egy nagy mulasztást követett el. Egy nagy enquetet kellett volna egybehívnia, melyben minden vidék, minden érdek képviselve lett volna. A kormány szándéka, hogy a nép elveszítse minden önkormányzati vágyát. S a kormány ügyes, ígér valamit, ad is valamit, de mielőtt valaki élvezhetné a dolgot, elfedi kezével. Ad garast, csakhogy fából. A virilis szavazatok intézményét sem az nem indokolhatja, hogy a nagyobb teherviselőket nagyobb jogokban kell részesíteni; sem az, hogy a nemzetiségek kijátszására volna czélozva, de fellázad ez ellen a józan ész is. Ez olyan volna, mint a róka históriája, ki a gólyát meghívta ebédre, de rettentő lapos edényekben tálaltatott, úgy hogy a gólya nem ehetett; másnap azonban megboszulta magát a gólya, mert meghitta a rókát ebédre és nagyon magas vékonyszájú edényekben hordatta fel az ételt. Ha mi a nemzetiségek ellenében szövetkezünk a virilis szavazatokkal, holnap a hatalom szövetkezik ellenünk más tényezőkkel alkotmányunk felforgatására. Szónok nem akarja rászedni nemzetiségi testvéreit. S ha nem is akarta a kormány ezt, a dolog legalább úgy üthet ki, úgy járhat vele a kormány, mint a makói hajdú a pipaszárral. Ha nem is bűn a kormány törvényjavaslata, de legalább is tévedés, sőt hiba. A főispáni candidationális jog hivatalnoksereget teremt, mely roszabb lesz a Bach-korszak hivatalnokainál. Istenem, micsoda tisztikar lesz ez! — kiált fel szónok — O Csaszlau népe ! (Hosszan tartó derültség minden oldalon.) Te büszke! te önérzetes faj ! miért hagytál el bennünket ? Te, az aristocraticus — bureaucraticus, gorombasággal párosult pedantismus fanyar önérzetével szembe mertél szállni a Kreis-Hauptmann inasával, sőt még a Kreis-Hauptmann mindenható gazdasszonyával is. Vége ennek jövőre, a megyei tyrannussal, a főispánnal nincs mit tréfálni, az kötéllel mulatozó tyrannus nem ért a tréfához. Jövőkor tisztviselője, te főispánod előtt egy félig csukott bicska lesz. (Derültség.) echója szavának, vihara haragjának, rabszolgája szeszélyének. Mire való tehát az a sokk ? írják ki csak azt: a főispán a megye, a megye a főispán, és punctum. Azt mondja Tóth Vilmos képviselő, illetőleg állambiztos, (Derültség.) ezt igy kivánja a renddel párosult szabadság. Mikor ezt kimondá, „renddel párosult szabadság“, szónoknak eszébe jutott a papnak a macskája. Egy pap, mint jó gazda, mindig maga adta ki a húst a konyhába. A hús mindig elveszett, s a gazdaasszony mentsége mindig az volt: „Megette a macska“. Egyszer ismét kiadott a pap két font húst, a gazdasszony ismét jelenti, hogy elveszett. A pap kérdi, hol van a hús ? Felelet : „megette a macska.“ A pap sem volt lusta, felkapja a macskát, megméri, s épen két font volt. Mire a pap következő szavakra fakadt : „A hús megvan, már most hol van a macska ? (Hangos nevetés az egész házban.) Ha a törvényjavaslatot annak a papnak a mérlegére dobnók, úgy találnók, hogy itt is megvan a rend, de már most hol a szabadság ? Megette a macska. (Derültség.) És micsoda rend lesz az 1. ház ? Rend a temetőkben éjfélkor! rend a sírok közt! sötétség az égen! némaság a légben! A törvényjavaslat reformot akar. Neró is reformátor volt Rómában, csakhogy tűzzel-vassal reformált. Tán mi is is ilyen reformot fogadjunk el ?! Vessen kiki számot magával, hogy emelkedett fővel mondhassa el egyszer választói előtt, miként szónok elmondja hogy a javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Domahidy Ferencz eláll a szótól. Popovits Zsigmond: Nem tartja a népképviselet feladatának, hogy azok jogait, kik általa képviseltetnek, confiskálja. Sokan mondják : nem jogokról, hanem kötelességekről van szó, tehát e kötelességek teljesítése azokra ruháztassék, kik erre vagyonos helyzeteknél fogva legalkalmasabbak. Szóló ezt a feudalismus elméletének mondja. Azon adatokból, melyeket Schwarz Gy. fölemlített, kiderül, hogy Csik- Szeredán virilis szavazattal az fog bírni, ki 7 frt 14 krt, Oláhfalun pedig az, ki 5 frt 68 kr. adót fizet. Már pedig az erdélyi választási törvények szerint választó csak az lehet, ki 8 írt censussal bír s e szerint lesznek, kik virilis szavazati joggal fognak ugyan bírni, de választási joggal nem. (Fölkiáltások balfelől : Biz ez absurdum ! A virilis szavazatot igazságtalannak, törvénytelennek mondja s e törvényjavaslatot, mely ily elveken alapszik, a részletes tárgyalás alapjául nem foadja el. Majoros István: Először élesen kikel Latinovics Vincze ellen. (Elnök rendreutasítja szónokot) s aztán hosszabban szól a törvényjavaslat ellen. Szónok nemcsak nem fogadja el a virilis szavazatokat, de kivánja, hogy a municipális bizottságok tagjai dijaztassanak; a főispánságot pedig mint haszontalan bútort kiküszöböltetni kivánja. Stratimirovics György nincs jelen, s így kimarad a szónokok sorából. Berzenczey László. (Halljuk!) Hiszen azon kevés embernek, aki benn van a teremben, a kicsi hang is elég. (Derültség.) Oly parlament, oly majoritás, mint itt van, még soha sem volt a világon. Elismeri, hogy a törvényjavaslat nem jó, de azért mégis elfogadja. Azt mondták, hogy Erdélyért tesznek mindent, mert a magyarság ott a románok torkában van. Erdélynek, hol a székely, szász, democratikus intézményekkel már akkor fenntartotta magát, midőn Magyarország még nem is volt magyar, most aristocraticus intézményt akarnak adni a virilis szavazatokkal. A székelyeket lefőzték pálinkával és kis üsttel, s azt mondják, hogy ezért adják fel jogaikat. A szászok azt mondják, csak maradjon meg a mienk, a tiétek mehet a többivel. Ez nem circumspectus emberekhez való. Tudniok kellene, hogy az ily politika torkukra forrhat. Aztán miért szorítsuk háttérbe a románokat ? Szónok nem szereti, ha a románok túlterjeszkednek, de ha a megyében sem érvényesíthetik egyenjogúságukat, hol érvényesítsék azt. Most egyszerre kezdünk félni a románoktól. Szónok felszólítja az erdélyi képviselőket, hogy gondolják meg jól a dolgot, és vigyázzanak, nehogy a vidéken őket mondják e törvény okozóinak. Szónok megmondta 1847-ben a kolozsvári országgyűlésen, hogy a nép közt lázítanak, hogy forradalom szélén állunk, de akkor nevettek, s azt mondták, milyen humoristikus ember, pedig a keserves jövő megmutatta, hogy neki igaza volt. Erős megyékre szükségünk van,mert ha nem is a mostani kormánytól kell félni, de jöhet kormány, amidőn ennek túlhatalmaskodása ellenében az alkotmánynak szüksége lesz támaszra, és ha nincsenek törvényhatóságok, hol lesz a támasz ? Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés balról.) Staneszky Imre, ki egy teljes óráig szólott államiam, jogi és nemzetiségi szempontból óhajtott hosszasan beszélni, de tapasztalván többek türelmetlenségét, — mint mondja — csak néhány tárgyilagos megjegyzésre akart szorítkozni. úgy látszik, e törvényjavaslat oidtandó íratott s egyedüli,végezélja, hogy általa a kormány a maga pártjával kölcsönös biztosításra lépjen. E törvényjavaslatban 1. §-tól az utolsóig nem lát egyebet, mint egy nem önálló, nem teljes művet, mint csupa jogmegszorítási jog zavart. Az 1. szakaszban definiált önkormányzat az 1848. törvények szellemének, irányának megfelelő municipális önkormányzat satkrája sem lehet. Az 5. §. föltételezi a községek rendezését, e törvényjavaslat tehát a községi nélkül nem tárgyalható. A 20. §, mely a bizottságok mikénti alakításáról szól, sérti a 48-diki törvények szellemét sérti a demokratiát. Szóló kérdi Rónay Jáczinttól,a paptól, ki a virilis szavazatokat védte, tette-e ezt Krisztus tanai szerint, ki egyenlőséget, democratiát hirdetett ? Ha már behozta a kormány a virilis jog új, idegen intézményét, miért nem hozta be a nők választási jogát. Ne hagyjuk magunkat új eszmék dolgában más szomszéd államok által túlszárnyaltatok. Mindenütt hévvel fölkarolták a nők választási jogát, Stuart Mill egész könyvtárt írt a nők emancipatiójáról, Amerikában pedig gyakorlatilag alkalmazzák. (Madarász József úgy van jól.) Szóló ezután bonczolgatja a törvényjavaslat egyes szakaszait. Áttér a politikai tekintetre. Az egész törvényjavaslaton a központosítási és a kormányi hatalom terjeszkedésének vágya vonul keresztül. Hosszasan szól a nemzetiségi kérdésről és csaknem egészen felolvassa Eötvös bárónak a nemzetiségi kérdésről írt művét. Szóló e törvényjavaslatot, mely jogilag hiányos, politikailag alkotmányunkkal meg nem fér , nemzetiségi igényeinket sérti, még azon esetben sem fogadná el, ha a vörös bársonyos karszékekben Hodossin Miletics féle minisztérium ülne. A vita folytatása holnapra halasztatván, az ülés d. u. V. 3 órakor eloszlik. T. ház! Nézetem szerint e tvjavaslat minden hiányai és az előttem szóló Hoffmann képviselőtársamnak oly nagy nensállót okozott jeles beszédében mondott érvei daczára is olyan, mely a részletes tárgyalás alapjául elfogadható, mert egy alaki mint anyagi része — némi módosításokkal — a köztörvényhatóságok önkormányzati jogát teljesen biztosítja; s miután én a megyei rendszernek minden utógondolat nélkül én oly barátja vagyok, mint a tisztelt ellenzék bármely tagja, mint ilyen óhajtom, hogy az önkormányzati rendszer a lehető legtágabb, de legbiztosabb alapra is fektettessék; s miután mondom a jelen megyei önkormányzattal egész az émelygésig jóllaktam, kívánom és óhajtom, hogy mielőbb a mostaninál jobb, de mindenesetre a népképviseleti rendszerre alapított oly önkormányzat lépjen életbe, mely a parlamenti rendszert s a miniszterek felelősségét ne tegye lehetetlenné. (helyeslés balról.) A megyei rendszernek valódi igaz barátja nem kívánhat oly önkormányzatot, mely a miniszteri felelősség eszméjének meg nem felel, én határozottan merem állítani, hogy nem én, hanem azok lesznek a megyei önkormányzati rendszer sírásói, akik annak oly tág hatáskört óhajtanak, mely mellett felelős kormány nem létezhet (helyeslés jobbról.) Ha önök valósággal akarják az önkormányzati rendszert, akkor fogjanak kezet velünk, kik ez oldalon a törvényjavaslatot nem elodázni, hanem javítani akarjuk, s akkor biztos vagyok róla, hogy oly önkormányzatot teremthetünk, mely a kor kívánalmainak minden tekintetben meg fog felelni. S midőn e tvjavaslat nemcsak szüksége, de minél előbbi életbeléptetése iránti óhajomnak átalánosságban kifejezést adtam volna, engedje te hát, hogy egyúttal jelezzem pár szóval ezen tvjavaslat azon helyeit is, melyeknek megváltoztatását múlhatatlan szükségeseknek látom, mert ellen esetben ezt magam sem fogadhatnám el. (halljuk). E törvényjavaslat alapelvei és sarkkérdései között legfontosabb nézetem szerint a szászok kivételes helyzete, a városok, a főispáni hatalom és a virilis szavazatok. Bár feltűnő tehát, hogy e tvjavaslat a királyföld rendezéséről később szándékozik intézkedni, ez sokakban azon jogos gyanút ébreszt fel, hogy szász testvéreink talán némi kiváltságokban szándékoltatnak részeltetni ? Én megvallom nem irigylem tőllük e kiváltságot, és szívemből óhajtom hogy ők is a többi nemzetiségekkel egyaránt és egyszerre olykép eléghessenek ki, hogy miként Mocsonyi Sándor t. képviselőtársam múltkori jeles beszédében igen helyesen mondá: „a magyar nemzetnek e hazában természetes suprematiája mellett, mindazon jogokat megkaphassák, melyek a magyar állam eszméjének egységével nem ellenkeznek.“ (helyeslés a szélsőbalon). Azt sem tartom valami nagy horderejű dolognak, hogy váljon a városokra nézve külön törvény által intézkedjünk-e vagy sem ? mert ha valaki úgy teszi fel a kérdést, hogy várjon Budapest mint az ország fővárosa nem szükségel külön intézkedést ? erre határozottan igennel felelek. De megvallom másrészt, hogy én szavazatommal sohasem járulnék ahhoz amit tegnap Pulszky Ferencz és ma Zsedényi Eduárd a különben igen tisztelt képviselőtársaim mondottak, hogy t. i. „ők azért óhajtanak a városokról külön törvénynyel intézkedni, mert azok lakóira a virilis szavazatokat alkalmazni nem kívánják (felkiáltások balfelől — természetesen). Valóban gyönyörű szabadkőmivesi politika, és még gyönyörűbb tanuságtétel az illető képviselő urak egyenlőségreli fogalmaikról! (nevetés). Hát azt akarják a t. képviselő urak, hogy a virilis szavazatok súlya alatt esik mi megyeiek és szegény földmives népünk nyögjön, a városok lakói pedig nem ?! Kérdem a t. képviselő uraktól szíveskedjenek nekem megmondani,hogy mivel különbözik az a szakolczai, bazini avagy debreczeni csizmadia — akár miveltség, akár vagyonosság tekintetében — a megyei földmivelttől ? bizonyára semmivel sem (igaz, úgy Van jobbról), s azért ne feledjék azt a közmondást, hogy: „amit magadnak nem kívánsz, ne óhajtsd azt másnak se.“ (általános helyeslés). Én tisztelem az illető képviselő urak e gustusát, de Németh Albert engedelmével és szavaival nem instálok belőle (általános nevetés). Mindezeknél fogva a városoknak ilyetént külön törvény általi rendeztetésébe soha bele nem egyezném, (helyeslés jobbról). (Vége köv.) *) E sajátságos, de a psychologiailag indokolt jelenet teljes megértésére a t. olvasót ismét figyelmeztetjük arra, mit ismertetésünkben is megírtunk, hogy t. i. tóthair Theodórának halála órájában megfogadta, hogy sohasem térend a r. kath. vallásra. A képviselőház július 9 -i üléséből. Hrabár Manó: (Eláll, eláll felkiáltások jobbról). T. képviselőház! Én örömest tenném meg azok kívánatét, kik az elállást hangoztatják, ha sajátszerű helyzetem e tvjavaslattal szemben szólanom nem késztetne, (halljuk balról). T. hát! Nincs s nem lehet tárgy vagy emberi mű fény- és árnyoldal nélkül; és ez okból én kevésbé ütközöm meg azon, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló tvjavaslatnak — úgy miként azt a központi bizottság a ház elé terjesztő, — van sok árny-, de tagadhatatlan, hogy több fény oldala is. Óra bosszant lennék kénytelen a t. ház becses türelmét igénybe venni, ha mindazt mit a törvényjavaslat előnyeiről, de hátrányáról is im itt e csomagban feljegyeztem, de hogy igazoljam, miszerint nem a szólhatási iszketeg, hanem miként előbb mondom — sajátszerű helyzetem e tvjavaslattal szemben késztet a szólásra —, az egy héten át mintegy 58 előttem elmondott beszédre tett megjegyzéseim elmondásától ezennel elállók, szorítkozom egyenesen magára e tárgyra (’halljuk.) Fővárosi ügyek. Pest, jul. 14. A ma délután folytatólagosan tartott városi közgyűlést az elnöklő főpolgármester megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után Megy aljegyző felolvasta a belügyminiszter urnak leiratát, melyben a Dunaparton naponkint élénkebb volt közlekedés érdekében a felterjesztett partrendőrségi szabályokat, bár azokban sok javítni való lenne, ideiglenesen helyben hagyja, valamint a szükséges személyzetnek, mint a parti kapitány, biztosok stb. ideiglenes fizetését is. A partrendőrségi szabályoknak életbeléptetésével s a személyzetnek alkalmazásával a szervező bizottmány, egyetértve a tanács és főkapitánynyal, bízatott meg. Napirendre térvén az ülés, a Pest városa számára tervezett új építési szabályok vétettek tanácskozás alá. A kinyomatott s a képviselők közt kiosztott szabályok átalános alapul elfogadtatván, a részletes vitatkozás megkezdetett, mely a 25 §-ig haladt, mikor is (este 6 órakor) a tárgyalást meg kellett szakítani, mert nem volt jelen 40 tag.— Különfélék. Pest, jul. 14. (Orvosi jelentés.) Klotilde főherczegasszony ő cs. és kir. fensége és az ujdonszülött főherczegnő egészségi állapota a legkedvezőbb. Abauth, 1870. július 14-én Dr. Braun Gusztáv tanár. (Fábry István, a pesti kir. Ítélő tábla elnöke) egészségének helyreállítása tekintetéből saját kérelmére f. hó 26-tól az£ emitandó két havi szabadságidőt nyert azságügyminisztertől, mely időtartamra a k