Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-07 / 30. szám

30. szám. Kedd, február 7. 1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 22. évi folyam. Hirdetmények dija: Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre . . . 6 . 60 kr. Kit hóra .... 3 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 86 kr 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 26 n.ikr. PEST, FEBRUÁR 6. A Királyföld szervezése. Pest, febr. 6. (B.) Többször hangsúlyoztatok a bal­oldali padokról, miszerint a Királyhágón túl lassan halad az átalakítás, hogy ott még minden a régi kerékvágásban mo­zog, s főleg, hogy a Királyföld szervezé­sére vonatkozólag mi sem történt meg. Bizonyára nem egyszer tekintettünk aggodalommal mi is a Királyföld felé, fő­leg azon időben, a­mikor ügyeink még nem voltak consolidálva, s a bécsi reactió­­tól lehetett tartani, mert negyvennyolcz előtt, alatt és után ismételve meggyőződ­tünk arról, hogy Erdélyben elejétől fogva a szász bureaucraták képezték azon pár­tot, mely minden pillanatban kész volt a bécsi centralistákkal és pangermanokkal szövetkezni. De tapasztaltuk közelebbről azt is, mi­szerint ezen párt vezérférfiai, bár alig pár év előtt a verwirki elméletnek egész kész­­séggel hozták áldozatul a pragmatica sanctiót és Leopoldinum diplomát, s ezzel együtt tulajdon nemzetek jogait, mégis még ma is, nemcsak a kormány, hanem a képviselőkörökben is képesek hatást előidézni, s azokra bizonyos pressiót gyakorolni, és­pedig az­által, hogy ma­gukat úgy mutatják be, mint a kik egye­dül hatnak a Királyföld népére, s mint a­kik kiválóan vannak hivatva a nép érde­keit képviselni. Nem lesz tehát felesleges, ha most, mi­dőn a szász egyetem a Királyföld szerve­zése tárgyában ülésez, az ó és új szász párt álláspontját körvonalazzuk, a minisz­térium eddigi eljárása felett szemlét tar­tunk, s magára a tárgyra nézve is elmond­juk nézeteinket. Ha visszatekintünk azon időre, midőn az erdélyi képviselők a házban megjelen­tek, úgy fogjuk találni, miszerint ez idő­ben az újszász párt az erdélyi képviselők megjelenését ephemer természetűnek, s csak a koronázásra szorítottnak hitte, míg az új szász párt a szent István koronája területi épsége rehabilitatióját s igy az unió létesítését már akkor elfogadta kiin­dulási pontul. A 67. bizottmány működése alatt az ó-szászok Erdélyben látszólagosan semle­gesen viselték magukat, de tényleg a bé­csi Schmerling párttól vették utasításai­kat, azok szerint cselekedtek, s eljárásuk­ból mindig következtetni lehetett a bécsi bukott kormány czéljaira s aspiratióira. Az uj­szászok ezen időben sem űztek bé­csi politikát. Eljött a koronázás ideje s a királyföldi hatóságok nem voltak azon képviselve. Nem azért történt ez igy, mintha a leyális szász nép ez által tüntetni akart volna, hanem mert az akkori szászok grófja, Schmidt Konrád vezetése alatt álló ó-szász párt szeretett volna a nem­zet köpönyege alatt tüntetni, s ezért egy szász egyetemgyűlést akartak volna ki­erőszakolni, hogy aztán abból, mint kü­lön államból képviseltessék nem a nem­zetet, hanem magukat s szabadkozhassa­nak a történtek ellen. Azonban erre idő nem volt, s a minisz­térium sem tarthatta korszerűnek a bu­­reaucrata a szászokat összegyűjteni. Maga a nép mit sem tudott mind­ezek­ről, mik az ő nevében folytak s az uj szász pártnak azon időben még nem volt elegendő befolyása arra, hogy a népet felvilágosíthassa. Miután a magyar király a koronázási esküt letette, eljött a­z ideje annak is, hogy az elnapolt kolozsv­ái országgyűlés vég­­nép felosztattassék. — A szebeni tarto­mányi gyűlés határozatai megsemmisittet­­tek s a háznak is gondoskodni kellett egy az unió végrehajtásáról szóló t. czikk­­ről. — A minisztérium sem tarthatta meg soká szász grófi minőségben azon férfiút, ki Erdélyben 1848. óta folyvást a bécsi po­litikusok érdekében működött. Ezen időben tetemesen megnehezedett az ó-szász párt állása, mert most már a megkoronázott magyar király és kormá­nya törvényes intézkedéseivel álltak szem­ben.— De ez sem akadályozta abban, hogy pártjuk fentartását újból meg ne kisért­sék. — Régi szokásuk szerint azzal vá­dolták a magyar nemzetet, kormányt és törvényhozást, mintha az kész volna a szász nemzet jövőjét aláásni. — Nyíltan folyt az izgatás az ó­szászok lapjában, s különösen, sáz újonnan kinevezett szász gróf, Konrád Mór ellen intézték az ó­­szászok támadásaikat, ki az új szász párt­hoz tartozott. Azonban ezen időben az ó-szász párt napról napra több tért vesztett, mert ma­ga a nép ébredezni kezdett s kezdte be­látni, miszerint az uj szász párt azon az úton halad, mely egyedül képes a nemzet jövőjét biztositni. Csak hamar bekövetkezett az utolsó fázis is, midőn a minisztérium az 1868-ik XLIII t. ez. 10 §. értelmében, az eddi­ginél tágasabb s a jogegyenlőség elvének megfelelő választási alapokon összehívta a szász egyetemgyűlést. Ez ellen is szabadkoztak az ó-szászok s azt állították, miszerint egyedül egy a régi alapokon összehívandó egyetem gyű­lése van hivatva és jogosítva a Király föld szervezésére nézve véleményt adni. Azonban a minisztérium magát a né­pet s nem a szász bureaucrata urakat akarta kihallgatni s a választások eredmé­nye bebizonyította, hogy daczára az ó­­szászok állításainak, az ifjú szász párt az, mely a Királyföld népe rokonszenvét és bizalmát birja, s igy ma már Erdély­ben a reactió utolsó csapata is szét van verve. A minisztérium a Királyföld szervezé­sére nézve az 1868. évi XLIII. t. sz. 10. §-ában következő utasítást és felhatalma­zást nyerte : Utasittatott, hogy e tárgyra nézve hallgassa ki a kihallgatandókat, s felhatalmaztatott, hogy a Királyföld vég­leges szervezéséig is a királyföldi székek, vidékek és városok szervezését illetőleg, ideiglen intézkedjék. A­mint a történtekből látszik, a minisz­térium az adott hatalmat csakis annyiban használta fel, a­mennyiben elkerülhetlen szükségesnek mutatkozott, s a fősúlyt arra fektette, miszerint mihamarább oly egyetemgyűlést alkosson össze, mely már összeállításánál fogva inkább legyen hi­vatva magát a népet képviselni, mint a a régi bureaucraticus szerkezetű szász egyetem. Mi a minisztérium ezen eljárását egy­felől correctnek, másfelől sikerültnek tart­juk. Corrrect volt az eljárás, mert a pár­tokkal szemben a lojalitás terén túl nem lépett, az adott hatalmat túlságosan fel nem használta, s szemben a szász bureau­crata urakkal, épen azon népre hivatko­zott, melynek nevében a párt a támadá­sokat intézte. De sikerültnek is mondható a minisztérium eljárása, mert a pártok szabad küzdelme következtében jutott többségre azon párt, mely Magyarország területi épségének, függetlenségének és alkotmányos szabadságának elejétől fogva híve volt. A­mi a Királyföld szervezése részleteit illeti, miután ezekre nézve vélekedést adni első­sorban az egybegyűlt szász egyetem van hivatva, mi csak némely általános el­veket kívánunk érinteni. A­mi a szász egyetem jog- és hatáskö­rét illeti, — nézetünk szerint az egyetem nem gyakorolhat oly jogokat, melyek csak a törvényhozó hatalmat illetik meg, mert ez esetben a Királyföld a magyar államban egy külön államot képezne. — Oly jogokat sem gyakorolhat, melyek az egyes királyföldi hatóságokat autonóm jo­gaik élvezetében korlátolnák.­­ Végre azon jogokat sem gyakorolhatja az egye­tem, melyeket a régi trinationális alapok­ra fektetett erdélyi alkotmány korszaká­ban gyakorolt, mert ezek a három ural­kodó nemzet kiváltságos állásából folytak, s ennélfogva a jogegyenlőség elve életbe­léptetésével elévülteknek tekintendők. Ellenben senki sem fogja megtagadni a szász nemzettől azon jogot, hogy vagyo­nát, belügyeit a törvény korlátai közt le­hető legfüggetlenebbül kezelhesse. A parliament s a parliamentáris kor­mány mindenhatósága ellen pedig igen könnyű a szász nemzetet a kérvényező jog alapján biztosítani. Nem tartanók helyesnek azt sem, ha a Király­föld városai, székei és vidékei auto­nóm jogaikban az által is korlátoztatná­nak, hogy közigazgatási tekintetben egy területté alakíttatva, a szász universitás alá helyeztetnének. Nem volna ez helyes, mert egy újabb bureaucraticus rendszer megalakulásának szolgálhatna alapul, s nagy részben aka­dályozná az egyes királyföldi hatóságo­kat szabad fejlődésükben s az azokban lakó polgárok jogait tetemesen csonkí­taná. De nem volna helyes az eljárás azért sem, mert némely hatóságok, mint például Brassó és Besztercze vidéke és városai oly távol feküsznek a központtól, Szebentől, hogy a központosítás esetében azon vidé­kek és városok közigazgatási kötelességei­ket igen nehezen teljesíthetnék, s belügyeik czélszerű vezetésében pedig épen akadá­lyozva lennének. Hogy a Királyföld területén levő szé­kek, városok és vidékek élén külön főis­pánok álljanak-e, vagy mindegyikében a szászok ispánja teljesítse a főispáni teen­dőket, nézetünk szerint nem vitális kér­dés, de mélhatlan az, hogy a felelős kor­mány mindazon jogokat gyakorolja a királyföldi hatóságokban, melyeket más törvényhatóságokban gyakorolni jogosítva van. A nagyobb városoknak, mint Brassó, Szeben, Megyes, Segesvár és Besztercze mindazon autonóm jogokat a maga teljes­ségében meg kellene adni, melyekkel a már meghozott t. ez. értelmében a szabad királyi városok bírnak. Ezen városokban a műveltség, az ipar, kereskedelem annyira fejlettek, hogy azok a maguk és vidéki községek hátránya nélkül belügyeiket ma már közösen nem vezethetnék. A­mi a városok, községek, székek és vidékek belszerkezetét illeti, ezt nem vol­na helyes más alapokra fektetni, mint a­melyre a Királyföldön kívül fekvő ható­ságok szervezete fektetve van. Nem volna ez helyes közigazgatási és igazságszolgáltatási szempontból sem, de főleg azért sem, mert nem bírhat senki több jogot, s nem hordozhat több terhet, csak azért, mert a Királyföldön lakik. Általában meg vagyunk győződve, mi­szerint a szász egyetem gyűlésének több­sége meg van győződve, hogy a privilé­giumok s így a nemzetiségi privilégiumok korszaka is lejárt, s nem oda fog töre­kedni, hogy valami kivételes állást bizto­sítson magának, hanem arra, hogy az egyöntetű közigazgatás és igazságszolgál­tatás alapján az unió teljes legyen, s hogy egy erős Magyarország oltalma alá he­lyezze a szász nemzet jövőjét. Pest, február 6. (A miniszterváltozásról szóló h­í­­r­e­k.) Közvetlenül Eötvös halála előtt, egy kép­viselői lakoma folytán, melyen igen élénken variálták azt a themát, mely már jó hosszú ideje mindegyre kisért, t. i. Lónyay miniszterel­nökségét, hire terjedt, hogy a magyar kormány körében közelebbre tetemes változások várha­tók. Eötvös két nappal halála előtt benyújtá le-­­mondását, s e tényt, hir szerint, oly jelenet kö­veté, mely — ha való — tüzetesen megvilágí­taná a miniszterválságról elterjedt híreket. Eöt­vös lemondásának átvétele után a miniszterelnök ugyanis meglátogatá a beteget s kérte venné vissza a lemondást. Eötvös fenntartá azt, de viszont arra kérte volna gróf Andrássyt, hogy ne hagyja el az országot! E közben Eötvös meghalt, a magyar kormány körében két tárcza: a belügyi és közoktatásügyi tettleg megürese­dett, s minthogy ugyanekkor az osztrák dele­­gatio zárt tanácskozásaiban a botrányosságig menő heves jelenetek fordultak elő gr. Beust ellenében, az osztrák kormányválság végleges eldöntésének szükségessége pedig mintegy tető­pontját érte el : ily zilált viszonyok közepette természetes, hogy a conjecturális politika való­ságos saturnáliákat ünnepel, és szinte ragadós lázzá vált a hírek colportálása, melyek a magyar mini­tárczákra is újabb meg újabb jelölteket léptetnek föl. Mint ezekből látszik,tulajdonképen nem is egy, hanem három miniszteri válságról lenne szó, s a monarchia összes kormányrendszere mintegy gyökeres megújulási fázison menne át. A­mint azonban ma állanak a dolgok, tüzetesb alappal csak az osztrák minisztériumra vonatkozó azon hírek birnak, melyek e minisztérium újjáalaku­lásának megtörténtét a közelebbi napokra tűzik ki. — Jó forrásból merítő bécsi le­velezőnk e tekintetben már szombaton este sürgönyző nekünk, hogy ő Felségét Bécs­­be várják, s azt hiszik, hogy ő felsége meg­érkeztével döntő határozatok fognak történ­­ni. Ő Felsége tegnap csakugyan elutazott, s bizo­nyosnak látszik, hogy már közelebb új férfiak­kal megindul a régi munka, talán nagyobb erély­­lyel mint eddig ,­­ de alkalmasint ugyanannyi tapintattal s a siker ugyan­oly kétes reményével. Mi a közös kormány s a magyar ministérium körében történő változásokról szóló híreket illeti, a közös bizottságok s az országgyűlésnek nyil­vános tárgyalásaiban hasztalan keresnénk in­dokokat, melyek e híreknek ezúttali fölmerültét igazolhatnák; s hozzá tehetjük, hogy a mi spe­ciálisan a magyar kormányt illeti,­­ az or­szág­g­y­ű­l­és, és nevezetesen a többség befolyásáról különös fogalommal bírhat az, ki hiszi, hogy a magyar minisztérium körében gyö­keres változás e befolyás háta mögött, vagy an­nak ellenére végbe mehet. Ma különben csak kószahírekkel állunk szem­közt, s így az egész dolog tüzetes méltatása fel­adatunk körén kívül fekszik. Megemlékeztünk azonban a hírekről, mert fel akartuk említeni azon jellemző voltukat, hogy mintegy mor­­d’ordre-ra látszanak elterjedve lenni ; magára az ügyre természetesen visszatérünk. Néhány szó Korizmics László hatá­rozati javaslatához. Pest, febr. 6. Figyelemmel kísértem a földm. ipar- és keresk.­minisztérium 1. évi költségvetésének országgyű­lési általános s ez ideigi részletes tárgyaltatását. Azt hivém, hogy e téren a politikai pártok szen­vedélye higgadt eszmecserének adand helyet s azt hivém, hogy e tárgy, melynek végczélja nem csekélyebb mint anyagi jólétünk akadályainak elhárítása s ezernyi áldás­ forrásainak megnyitása, teljes számban fogja találni azon országnak kép­viselőit, mely főleg földmivelésből él. Boldogok a hivők, keserű kifakadás elég s tekintve az ügy fontosságát, képviselő kevés volt. Vigasztaló tény gyanánt csak azt emelhetem ki, hogy a földmívelés czéljaira előirányzott őszi eteket — több helyütt a pénzügyi bizottság véleményének ellenére — a jobb- és baloldal készséggel sza­vazta meg. Az ezen irányban kedvező hangulat közepett ecsetelő Korizmics László a ház osztatlan figyel­me mellett a hazai közgazdászat s különösen földmivelésünk állapotát, s kiemelve azt, hogy az okszerűtlen gazdászat káros következményeit csak a földmivelő nép szakértelmének hova ha­­marabbi fejlesztése háríthatja el, az illető minisz­tériumot határozatilag felhívandónak indítvá­nyozó, miszerint a haza területén száz földmi­­velési iskolának 10 év alatti felállítása iránt tervezetet nyújtson be. Ritkán ecseteltetett földmivelésünk primitív állapota oly élénk színekkel s emeltetett ki a hazai talajnak mind inkább fenyegető kimerülé­se olys­an és meghatóan, mint azt az indítványo­zó tévé s a határozati javaslat tán elfogadtatik, ha egy figyelmeztető szózat kiválólag azon ok­ból, mert az indítvány kivitele milliókat köve­telne, annak tüzetes tárgyalását javaslatba nem hozza. Hogy közgazdászatunk s különösen földmive­lésünk életbe vágó intézkedéseket követel, hogy a kézi erő erejének napról-napra növekedő hiányát csak a munkatakarító gazdasági eszkö­zök felhasznállása, az okszerű munka és földmi­­veleti beosztás, s különösen az állattenyésztés hanyatlásának vészes következményeit csak a gazdászat mellőzhetlen tényezőinek öntudatos felismerése háríthatja el, hogy a világ piaczain a versenyt a szomszéd és távol nemzetekkel csak úgy fogjuk kiállhatni, ha erőt s kiadást oksze­rűen takarítva olcsón termelünk s hogy e czélok eléréséhez csak a földbirtokosok minden rétegére kiterjedő elméleti s gyakorlati szakképzettség vezérelhet, mind­ezt ki fogná tagadni ? S ez okból az orsz. gazdasági egylet alelnöké­­nek mint képviselőnek felszólamlását csak há­lás örömmel fogja fogadni a gazda közönség, csak a szakképzettség gyors fejlesztésének az indítványozó úr által ajánlott módozatára nézve ágazhatnak el a vélemények. Nem riaszt engem vissza az indítvány kivite­lének tetemes költsége. Tán soha nem fektette a nemzet az adóalap néhány millióját gyümölcsö­zőbb tőkébe, mint fektetné akkor, ha a gyakor­lati és elméleti szakképzettséget a földmive­­lők százezreire rövid időn át kiter­­j­eszthetné. Nem kiadás, csak kölcsön lenne ez, melynek tőkéjét s kamatjait az okszerűbb gazdászat rövid idő alatt sokszorosan megtérí­tené. De elérnék-e a fentebbi czélt a javaslatba ho­­zott módozat által, megfelelne-e a siker a kivite költségeinek ? nézetem szerint csak ez lehet kér­dés. Vegyük figyelembe a hazabeli tényező viszo­nyokat meztelen valóságukban. Sajnos, de mi tagadás benne, a nép nagy része gyermekét még a nevelés első küszöbére, a helybeli elemi tanodákba is épen nem, vagy csak hatóságilag kénytetre járatja, — az országos népesség 3/s-de még imi­t olvasni sem tud, — az ország oly megyéiben is, hol a népmi­­veltség legkedvezőbb állapota mellett a tanköte­­lezettek 80% -a vesz részt a tanításban, a szü­lők az ismétlési iskolák néhány óráira csak a ha­tóság parancsának engedve bocsátják a 12 évet túlhaladott gyermekeiket, mert azoknak zsenge erejét a házon belül s kívül már igénybe veszik, m­ily viszonyok között lehet-e reményünk, hogy szerte a hazában, a műveltség és va­­gyonosság sokkal alantabb fo­­kán álló nép, gazdasági tanulmányozás végett, habár csak a szomszéd helységbe is küld­te 17—18 éves fiát, kit a drága és meg nem bíz­ható cselédség s azon igen gyakori körülmény mellett, hogy idős fiát tőle a katona kötelezett­ség vagy a kiházasulás elvonták, saját gazdasági érdekeinek feláldozása nélkül — az ő hite szerint — nem is nélkülözhet. Nézzük, mit tanúsít az az eddigi tapasztalat ? — ott áll a bradeki, keszthelyi, debreczeni állami s nagy­ szt-miklósi s brassói magán alsóbb földmivel­é­si iskola, ott áll az érdiószegi vin­­czellér képezd­e, daczára az illető me­gyék s gazdaegyletek buzdító közreműködésé­nek, daczára a tetemes államsegélyzésnek több­nyire 10—12, a szabályszerinti kort el sem ért tanonczczal! Elejtsük-e tehát egyszerűen az indítványt? Semmi nincs távolabb tőlem, mint e gondolat. Azért ragadtam meg gyenge tollamat, mert l­é­­nyegének fenntartásához akar­tam járulni. Ejtsük el a javaslati határozat merev számait,tartsuk fenn szellemét. Az általános nép­­műveltségnek az elemi iskolák korszerű rendezé­­sétől várt fokozatos emelkedése mellett emeljünk ott, hol a tényező viszonyok a siker reményére feljogosítanak, fokozatosan növekedő számban földmivelő iskolákat, inkább kevesebbet, de anyagilag és szellemileg jól felszerelve, mint töb­bet a kellő felszerelés nélkül, s addig, míg e téren kedvezőbbé ala­kulnak a visonyok, a földmive­­lési szakképzésnek nyissuk meg minden forrását a lehető leg­nagyobb terjedelemben az elemi s különö­sen az ismétlő iskolák keretei között. Terjeszszük ki uraim ezérre a határozati javaslatot. Ha gondoskodva jelz arról, hogy az alsóbb és felsőbb elemi népiskolák tanárai a gazdasági tudomány egyes ágaiban elégséges képzettséget nyerjenek, ha gondoskodva lesz arról, hogy ezen iskolákban a nép 10—15 éves nemzedéke k­e­­nyérkereseti hivatásához ké­pe­s­t az okszerű gazdaságvitelnek habár csak elemi alapismeretével is felruháztassék, ha gon­doskodva lesz arról, hogy a népiskolák a gya­korlati oktatás czéljából mellőzhetlen, habár csak néhány holdnyi kísérleti területtel s habár latásra egyszerű, de a legjobbaknak elismert gazdasági eszközök egyes példányaival elláttas­sanak , mely eszközökkel egyúttal a községi birtokon is létezhetnének miveleti kísér­letek, s a hazának sokkal csekélyebb áldoza­tok mellett ezer meg ezer milliónyi tankötele­zett növendékkel ellátott földmivelési nevelő is­kolája lesz, s ez intézkedésnek nem csak az ifjúság képzésére fog kihatni üdvös hatása, de a tudomány helyes alkalmazásának szemmel látható s kézzel fogható ered­ményein okulni fognak az apák is. A magyar delegátió ülése febr. 6-án. Elnök Bittó István, jegyzők Bujanovics S., V é c s e y J. b. A közös kormány részéről jelen vannak: K­u­b­n hadügyminiszter, Lónyay pénzügy­­miniszter, Beust külügyminiszter, O­r­c­z­y B. K. osztályfőnök, Tegethoff admiral, Bene­dek tábornok és osztályfőnök. Az ülés kezdetéről esti kiadásunkban tettünk jelentést. Bujanovics Sándor a hadügyi albizottság részéről jelentést tesz az ezen bizottsághoz uta­sított kérvényekről. A bizottság valamennyi kérvényt figyelembevétel végett kiadatni vé­leményezi a hadügyminiszternek. Az albizott­ság a gácsi posztógyár megbízottjának, Stricker posztó- és pokróczgyárosnak, a több morvaor­szági és siléziai posztógyáros által beadott és a Skene Afred által beadott négy kérvénynyel egyidőben tanácskozás alá vette a Wahrmann, Petrovay és Szeniczey által a hadsereg felsze­relésére nézve beadott határozati javaslatait is, de tekintve azt, hogy a hadügyminiszter úgy is kijelentette, hogy a Skene-féle szerződés szi­gorú megtartását követelni fogja, ezen határo­zati javaslatok egyikét sem ajánlja elfogadás végett. (Helyeslés.) Wahrmann Mór kijelenti, hogy jólehet óhajtotta volna, mikép e kérdést ne csak kato­nai, de nemzetgazdászati és politikai okoknál fogva is tüzetes tárgyalás alá vegyék, mégis belenyugszik a hadügyi albizottság javaslatába, mert reménye, hogy a legközelebbi delegátiók majd úgy is kezekbe veendik e kérdés tüzetes megvitatását. A delegátió ezek után elfogadja a hadügyi albizottság jelentését a kérvényekről. Következnék jelentése a hetes bizottságnak, mely a két delegatió megállapodásainak egy­bevetésére és a különbségek kiegyenlítése tár­gyában véleményadásra volt kiküldve. Mivel e jelentés még ki sincs nyomtatva, Ürményi Miksa kéri a delegatiót, hogy e jelentés tárgyalását annak bővebb tanulmá­­nyozhatása végett elhalaszsza. Wenkheim László b,­tekintve azt, hogy a delegatió minden tagja alaposan van értesülve mindenről, a tárgyalás elhalasztását felesleges­nek tartja. Lényeges elvi különbségek voltak: az egyik delegatió háborús sympathiákat táp­lált, a másik nem akart részt látni, az egyik akarta a területi divisiókat, a másik nem és a hetes bizottságnak mégis sikerült kiegyenlíteni e nagy fontosságú elvi kérdéseket. Ha egyes tételekre van valakinek észrevétele, azt a rész­letes tárgyalásnál megteheti. Ürményi Miksa és többen hosszan vitáznak a felett rögtön vétessék-e tárgyalás alá a bizott­ság jelentése vagy nem. A többség a mellett van, hogy a jelentés rög­tön tárgyalás alá vétessék. Ürményi Miksa a 7-es bizottság által az oszt­rák delegáció határozatai alapján javasolt levo­nások következtében a hadsereg harczképessé­­gét megcsonkítva látja s azért nem fogadhatja el a hetes bizottság javaslatát még általánosság­ban sem. Szeniczey Ödön : Óhajtotta volna, hogy ide engedtessék a jelentés tanulmányozására, annál inkább, mert szerette volna a 7-es bizottság törléseinek, de különösen a miniszternek indo­kait ismerni, ki a 60 millióra kitett budget he­lyett a lajthántúliaknak 40 milliójával is beérte. Nem helyesli a 7-es bizottság engedékeny eljá­rását, de nem csodálja, mert hisz e tekintetben a miniszter maga ment jó példával elő. Csak azt szeretné tudni, hogy ha már töröltek, miért nem töröltek többet. A felelet reá Csak az lehet, hogy szenvedett volna a birodalom védképessége. Azt

Next