Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-07 / 30. szám
30. szám. Kedd, február 7. 1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 22. évi folyam. Hirdetmények dija: Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre . . . 6 . 60 kr. Kit hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 86 kr 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 26 n.ikr. PEST, FEBRUÁR 6. A Királyföld szervezése. Pest, febr. 6. (B.) Többször hangsúlyoztatok a baloldali padokról, miszerint a Királyhágón túl lassan halad az átalakítás, hogy ott még minden a régi kerékvágásban mozog, s főleg, hogy a Királyföld szervezésére vonatkozólag mi sem történt meg. Bizonyára nem egyszer tekintettünk aggodalommal mi is a Királyföld felé, főleg azon időben, amikor ügyeink még nem voltak consolidálva, s a bécsi reactiótól lehetett tartani, mert negyvennyolcz előtt, alatt és után ismételve meggyőződtünk arról, hogy Erdélyben elejétől fogva a szász bureaucraták képezték azon pártot, mely minden pillanatban kész volt a bécsi centralistákkal és pangermanokkal szövetkezni. De tapasztaltuk közelebbről azt is, miszerint ezen párt vezérférfiai, bár alig pár év előtt a verwirki elméletnek egész készséggel hozták áldozatul a pragmatica sanctiót és Leopoldinum diplomát, s ezzel együtt tulajdon nemzetek jogait, mégis még ma is, nemcsak a kormány, hanem a képviselőkörökben is képesek hatást előidézni, s azokra bizonyos pressiót gyakorolni, éspedig azáltal, hogy magukat úgy mutatják be, mint a kik egyedül hatnak a Királyföld népére, s mint akik kiválóan vannak hivatva a nép érdekeit képviselni. Nem lesz tehát felesleges, ha most, midőn a szász egyetem a Királyföld szervezése tárgyában ülésez, az ó és új szász párt álláspontját körvonalazzuk, a minisztérium eddigi eljárása felett szemlét tartunk, s magára a tárgyra nézve is elmondjuk nézeteinket. Ha visszatekintünk azon időre, midőn az erdélyi képviselők a házban megjelentek, úgy fogjuk találni, miszerint ez időben az újszász párt az erdélyi képviselők megjelenését ephemer természetűnek, s csak a koronázásra szorítottnak hitte, míg az új szász párt a szent István koronája területi épsége rehabilitatióját s igy az unió létesítését már akkor elfogadta kiindulási pontul. A 67. bizottmány működése alatt az ó-szászok Erdélyben látszólagosan semlegesen viselték magukat, de tényleg a bécsi Schmerling párttól vették utasításaikat, azok szerint cselekedtek, s eljárásukból mindig következtetni lehetett a bécsi bukott kormány czéljaira s aspiratióira. Az ujszászok ezen időben sem űztek bécsi politikát. Eljött a koronázás ideje s a királyföldi hatóságok nem voltak azon képviselve. Nem azért történt ez igy, mintha a leyális szász nép ez által tüntetni akart volna, hanem mert az akkori szászok grófja, Schmidt Konrád vezetése alatt álló ó-szász párt szeretett volna a nemzet köpönyege alatt tüntetni, s ezért egy szász egyetemgyűlést akartak volna kierőszakolni, hogy aztán abból, mint külön államból képviseltessék nem a nemzetet, hanem magukat s szabadkozhassanak a történtek ellen. Azonban erre idő nem volt, s a minisztérium sem tarthatta korszerűnek a bureaucrata a szászokat összegyűjteni. Maga a nép mit sem tudott mindezekről, mik az ő nevében folytak s az uj szász pártnak azon időben még nem volt elegendő befolyása arra, hogy a népet felvilágosíthassa. Miután a magyar király a koronázási esküt letette, eljött az ideje annak is, hogy az elnapolt kolozsvái országgyűlés végnép felosztattassék. — A szebeni tartományi gyűlés határozatai megsemmisittettek s a háznak is gondoskodni kellett egy az unió végrehajtásáról szóló t. czikkről. — A minisztérium sem tarthatta meg soká szász grófi minőségben azon férfiút, ki Erdélyben 1848. óta folyvást a bécsi politikusok érdekében működött. Ezen időben tetemesen megnehezedett az ó-szász párt állása, mert most már a megkoronázott magyar király és kormánya törvényes intézkedéseivel álltak szemben.— De ez sem akadályozta abban, hogy pártjuk fentartását újból meg ne kisértsék. — Régi szokásuk szerint azzal vádolták a magyar nemzetet, kormányt és törvényhozást, mintha az kész volna a szász nemzet jövőjét aláásni. — Nyíltan folyt az izgatás az ószászok lapjában, s különösen, sáz újonnan kinevezett szász gróf, Konrád Mór ellen intézték az ószászok támadásaikat, ki az új szász párthoz tartozott. Azonban ezen időben az ó-szász párt napról napra több tért vesztett, mert maga a nép ébredezni kezdett s kezdte belátni, miszerint az uj szász párt azon az úton halad, mely egyedül képes a nemzet jövőjét biztositni. Csak hamar bekövetkezett az utolsó fázis is, midőn a minisztérium az 1868-ik XLIII t. ez. 10 §. értelmében, az eddiginél tágasabb s a jogegyenlőség elvének megfelelő választási alapokon összehívta a szász egyetemgyűlést. Ez ellen is szabadkoztak az ó-szászok s azt állították, miszerint egyedül egy a régi alapokon összehívandó egyetem gyűlése van hivatva és jogosítva a Király föld szervezésére nézve véleményt adni. Azonban a minisztérium magát a népet s nem a szász bureaucrata urakat akarta kihallgatni s a választások eredménye bebizonyította, hogy daczára az ószászok állításainak, az ifjú szász párt az, mely a Királyföld népe rokonszenvét és bizalmát birja, s igy ma már Erdélyben a reactió utolsó csapata is szét van verve. A minisztérium a Királyföld szervezésére nézve az 1868. évi XLIII. t. sz. 10. §-ában következő utasítást és felhatalmazást nyerte : Utasittatott, hogy e tárgyra nézve hallgassa ki a kihallgatandókat, s felhatalmaztatott, hogy a Királyföld végleges szervezéséig is a királyföldi székek, vidékek és városok szervezését illetőleg, ideiglen intézkedjék. Amint a történtekből látszik, a minisztérium az adott hatalmat csakis annyiban használta fel, amennyiben elkerülhetlen szükségesnek mutatkozott, s a fősúlyt arra fektette, miszerint mihamarább oly egyetemgyűlést alkosson össze, mely már összeállításánál fogva inkább legyen hivatva magát a népet képviselni, mint a a régi bureaucraticus szerkezetű szász egyetem. Mi a minisztérium ezen eljárását egyfelől correctnek, másfelől sikerültnek tartjuk. Corrrect volt az eljárás, mert a pártokkal szemben a lojalitás terén túl nem lépett, az adott hatalmat túlságosan fel nem használta, s szemben a szász bureaucrata urakkal, épen azon népre hivatkozott, melynek nevében a párt a támadásokat intézte. De sikerültnek is mondható a minisztérium eljárása, mert a pártok szabad küzdelme következtében jutott többségre azon párt, mely Magyarország területi épségének, függetlenségének és alkotmányos szabadságának elejétől fogva híve volt. Ami a Királyföld szervezése részleteit illeti, miután ezekre nézve vélekedést adni elsősorban az egybegyűlt szász egyetem van hivatva, mi csak némely általános elveket kívánunk érinteni. Ami a szász egyetem jog- és hatáskörét illeti, — nézetünk szerint az egyetem nem gyakorolhat oly jogokat, melyek csak a törvényhozó hatalmat illetik meg, mert ez esetben a Királyföld a magyar államban egy külön államot képezne. — Oly jogokat sem gyakorolhat, melyek az egyes királyföldi hatóságokat autonóm jogaik élvezetében korlátolnák. Végre azon jogokat sem gyakorolhatja az egyetem, melyeket a régi trinationális alapokra fektetett erdélyi alkotmány korszakában gyakorolt, mert ezek a három uralkodó nemzet kiváltságos állásából folytak, s ennélfogva a jogegyenlőség elve életbeléptetésével elévülteknek tekintendők. Ellenben senki sem fogja megtagadni a szász nemzettől azon jogot, hogy vagyonát, belügyeit a törvény korlátai közt lehető legfüggetlenebbül kezelhesse. A parliament s a parliamentáris kormány mindenhatósága ellen pedig igen könnyű a szász nemzetet a kérvényező jog alapján biztosítani. Nem tartanók helyesnek azt sem, ha a Királyföld városai, székei és vidékei autonóm jogaikban az által is korlátoztatnának, hogy közigazgatási tekintetben egy területté alakíttatva, a szász universitás alá helyeztetnének. Nem volna ez helyes, mert egy újabb bureaucraticus rendszer megalakulásának szolgálhatna alapul, s nagy részben akadályozná az egyes királyföldi hatóságokat szabad fejlődésükben s az azokban lakó polgárok jogait tetemesen csonkítaná. De nem volna helyes az eljárás azért sem, mert némely hatóságok, mint például Brassó és Besztercze vidéke és városai oly távol feküsznek a központtól, Szebentől, hogy a központosítás esetében azon vidékek és városok közigazgatási kötelességeiket igen nehezen teljesíthetnék, s belügyeik czélszerű vezetésében pedig épen akadályozva lennének. Hogy a Királyföld területén levő székek, városok és vidékek élén külön főispánok álljanak-e, vagy mindegyikében a szászok ispánja teljesítse a főispáni teendőket, nézetünk szerint nem vitális kérdés, de mélhatlan az, hogy a felelős kormány mindazon jogokat gyakorolja a királyföldi hatóságokban, melyeket más törvényhatóságokban gyakorolni jogosítva van. A nagyobb városoknak, mint Brassó, Szeben, Megyes, Segesvár és Besztercze mindazon autonóm jogokat a maga teljességében meg kellene adni, melyekkel a már meghozott t. ez. értelmében a szabad királyi városok bírnak. Ezen városokban a műveltség, az ipar, kereskedelem annyira fejlettek, hogy azok a maguk és vidéki községek hátránya nélkül belügyeiket ma már közösen nem vezethetnék. Ami a városok, községek, székek és vidékek belszerkezetét illeti, ezt nem volna helyes más alapokra fektetni, mint amelyre a Királyföldön kívül fekvő hatóságok szervezete fektetve van. Nem volna ez helyes közigazgatási és igazságszolgáltatási szempontból sem, de főleg azért sem, mert nem bírhat senki több jogot, s nem hordozhat több terhet, csak azért, mert a Királyföldön lakik. Általában meg vagyunk győződve, miszerint a szász egyetem gyűlésének többsége meg van győződve, hogy a privilégiumok s így a nemzetiségi privilégiumok korszaka is lejárt, s nem oda fog törekedni, hogy valami kivételes állást biztosítson magának, hanem arra, hogy az egyöntetű közigazgatás és igazságszolgáltatás alapján az unió teljes legyen, s hogy egy erős Magyarország oltalma alá helyezze a szász nemzet jövőjét. Pest, február 6. (A miniszterváltozásról szóló hírek.) Közvetlenül Eötvös halála előtt, egy képviselői lakoma folytán, melyen igen élénken variálták azt a themát, mely már jó hosszú ideje mindegyre kisért, t. i. Lónyay miniszterelnökségét, hire terjedt, hogy a magyar kormány körében közelebbre tetemes változások várhatók. Eötvös két nappal halála előtt benyújtá le-mondását, s e tényt, hir szerint, oly jelenet követé, mely — ha való — tüzetesen megvilágítaná a miniszterválságról elterjedt híreket. Eötvös lemondásának átvétele után a miniszterelnök ugyanis meglátogatá a beteget s kérte venné vissza a lemondást. Eötvös fenntartá azt, de viszont arra kérte volna gróf Andrássyt, hogy ne hagyja el az országot! E közben Eötvös meghalt, a magyar kormány körében két tárcza: a belügyi és közoktatásügyi tettleg megüresedett, s minthogy ugyanekkor az osztrák delegatio zárt tanácskozásaiban a botrányosságig menő heves jelenetek fordultak elő gr. Beust ellenében, az osztrák kormányválság végleges eldöntésének szükségessége pedig mintegy tetőpontját érte el : ily zilált viszonyok közepette természetes, hogy a conjecturális politika valóságos saturnáliákat ünnepel, és szinte ragadós lázzá vált a hírek colportálása, melyek a magyar minitárczákra is újabb meg újabb jelölteket léptetnek föl. Mint ezekből látszik,tulajdonképen nem is egy, hanem három miniszteri válságról lenne szó, s a monarchia összes kormányrendszere mintegy gyökeres megújulási fázison menne át. Amint azonban ma állanak a dolgok, tüzetesb alappal csak az osztrák minisztériumra vonatkozó azon hírek birnak, melyek e minisztérium újjáalakulásának megtörténtét a közelebbi napokra tűzik ki. — Jó forrásból merítő bécsi levelezőnk e tekintetben már szombaton este sürgönyző nekünk, hogy ő Felségét Bécsbe várják, s azt hiszik, hogy ő felsége megérkeztével döntő határozatok fognak történni. Ő Felsége tegnap csakugyan elutazott, s bizonyosnak látszik, hogy már közelebb új férfiakkal megindul a régi munka, talán nagyobb erélylyel mint eddig , de alkalmasint ugyanannyi tapintattal s a siker ugyanoly kétes reményével. Mi a közös kormány s a magyar ministérium körében történő változásokról szóló híreket illeti, a közös bizottságok s az országgyűlésnek nyilvános tárgyalásaiban hasztalan keresnénk indokokat, melyek e híreknek ezúttali fölmerültét igazolhatnák; s hozzá tehetjük, hogy a mi speciálisan a magyar kormányt illeti, az országgyűlés, és nevezetesen a többség befolyásáról különös fogalommal bírhat az, ki hiszi, hogy a magyar minisztérium körében gyökeres változás e befolyás háta mögött, vagy annak ellenére végbe mehet. Ma különben csak kószahírekkel állunk szemközt, s így az egész dolog tüzetes méltatása feladatunk körén kívül fekszik. Megemlékeztünk azonban a hírekről, mert fel akartuk említeni azon jellemző voltukat, hogy mintegy mord’ordre-ra látszanak elterjedve lenni ; magára az ügyre természetesen visszatérünk. Néhány szó Korizmics László határozati javaslatához. Pest, febr. 6. Figyelemmel kísértem a földm. ipar- és keresk.minisztérium 1. évi költségvetésének országgyűlési általános s ez ideigi részletes tárgyaltatását. Azt hivém, hogy e téren a politikai pártok szenvedélye higgadt eszmecserének adand helyet s azt hivém, hogy e tárgy, melynek végczélja nem csekélyebb mint anyagi jólétünk akadályainak elhárítása s ezernyi áldás forrásainak megnyitása, teljes számban fogja találni azon országnak képviselőit, mely főleg földmivelésből él. Boldogok a hivők, keserű kifakadás elég s tekintve az ügy fontosságát, képviselő kevés volt. Vigasztaló tény gyanánt csak azt emelhetem ki, hogy a földmívelés czéljaira előirányzott őszi eteket — több helyütt a pénzügyi bizottság véleményének ellenére — a jobb- és baloldal készséggel szavazta meg. Az ezen irányban kedvező hangulat közepett ecsetelő Korizmics László a ház osztatlan figyelme mellett a hazai közgazdászat s különösen földmivelésünk állapotát, s kiemelve azt, hogy az okszerűtlen gazdászat káros következményeit csak a földmivelő nép szakértelmének hova hamarabbi fejlesztése háríthatja el, az illető minisztériumot határozatilag felhívandónak indítványozó, miszerint a haza területén száz földmivelési iskolának 10 év alatti felállítása iránt tervezetet nyújtson be. Ritkán ecseteltetett földmivelésünk primitív állapota oly élénk színekkel s emeltetett ki a hazai talajnak mind inkább fenyegető kimerülése olysan és meghatóan, mint azt az indítványozó tévé s a határozati javaslat tán elfogadtatik, ha egy figyelmeztető szózat kiválólag azon okból, mert az indítvány kivitele milliókat követelne, annak tüzetes tárgyalását javaslatba nem hozza. Hogy közgazdászatunk s különösen földmivelésünk életbe vágó intézkedéseket követel, hogy a kézi erő erejének napról-napra növekedő hiányát csak a munkatakarító gazdasági eszközök felhasznállása, az okszerű munka és földmiveleti beosztás, s különösen az állattenyésztés hanyatlásának vészes következményeit csak a gazdászat mellőzhetlen tényezőinek öntudatos felismerése háríthatja el, hogy a világ piaczain a versenyt a szomszéd és távol nemzetekkel csak úgy fogjuk kiállhatni, ha erőt s kiadást okszerűen takarítva olcsón termelünk s hogy e czélok eléréséhez csak a földbirtokosok minden rétegére kiterjedő elméleti s gyakorlati szakképzettség vezérelhet, mindezt ki fogná tagadni ? S ez okból az orsz. gazdasági egylet alelnökének mint képviselőnek felszólamlását csak hálás örömmel fogja fogadni a gazda közönség, csak a szakképzettség gyors fejlesztésének az indítványozó úr által ajánlott módozatára nézve ágazhatnak el a vélemények. Nem riaszt engem vissza az indítvány kivitelének tetemes költsége. Tán soha nem fektette a nemzet az adóalap néhány millióját gyümölcsözőbb tőkébe, mint fektetné akkor, ha a gyakorlati és elméleti szakképzettséget a földmivelők százezreire rövid időn át kiterjeszthetné. Nem kiadás, csak kölcsön lenne ez, melynek tőkéjét s kamatjait az okszerűbb gazdászat rövid idő alatt sokszorosan megtérítené. De elérnék-e a fentebbi czélt a javaslatba hozott módozat által, megfelelne-e a siker a kivite költségeinek ? nézetem szerint csak ez lehet kérdés. Vegyük figyelembe a hazabeli tényező viszonyokat meztelen valóságukban. Sajnos, de mi tagadás benne, a nép nagy része gyermekét még a nevelés első küszöbére, a helybeli elemi tanodákba is épen nem, vagy csak hatóságilag kénytetre járatja, — az országos népesség 3/s-de még imit olvasni sem tud, — az ország oly megyéiben is, hol a népmiveltség legkedvezőbb állapota mellett a tankötelezettek 80% -a vesz részt a tanításban, a szülők az ismétlési iskolák néhány óráira csak a hatóság parancsának engedve bocsátják a 12 évet túlhaladott gyermekeiket, mert azoknak zsenge erejét a házon belül s kívül már igénybe veszik, mily viszonyok között lehet-e reményünk, hogy szerte a hazában, a műveltség és vagyonosság sokkal alantabb fokán álló nép, gazdasági tanulmányozás végett, habár csak a szomszéd helységbe is küldte 17—18 éves fiát, kit a drága és meg nem bízható cselédség s azon igen gyakori körülmény mellett, hogy idős fiát tőle a katona kötelezettség vagy a kiházasulás elvonták, saját gazdasági érdekeinek feláldozása nélkül — az ő hite szerint — nem is nélkülözhet. Nézzük, mit tanúsít az az eddigi tapasztalat ? — ott áll a bradeki, keszthelyi, debreczeni állami s nagy szt-miklósi s brassói magán alsóbb földmivelési iskola, ott áll az érdiószegi vinczellér képezde, daczára az illető megyék s gazdaegyletek buzdító közreműködésének, daczára a tetemes államsegélyzésnek többnyire 10—12, a szabályszerinti kort el sem ért tanonczczal! Elejtsük-e tehát egyszerűen az indítványt? Semmi nincs távolabb tőlem, mint e gondolat. Azért ragadtam meg gyenge tollamat, mert lényegének fenntartásához akartam járulni. Ejtsük el a javaslati határozat merev számait,tartsuk fenn szellemét. Az általános népműveltségnek az elemi iskolák korszerű rendezésétől várt fokozatos emelkedése mellett emeljünk ott, hol a tényező viszonyok a siker reményére feljogosítanak, fokozatosan növekedő számban földmivelő iskolákat, inkább kevesebbet, de anyagilag és szellemileg jól felszerelve, mint többet a kellő felszerelés nélkül, s addig, míg e téren kedvezőbbé alakulnak a visonyok, a földmivelési szakképzésnek nyissuk meg minden forrását a lehető legnagyobb terjedelemben az elemi s különösen az ismétlő iskolák keretei között. Terjeszszük ki uraim ezérre a határozati javaslatot. Ha gondoskodva jelz arról, hogy az alsóbb és felsőbb elemi népiskolák tanárai a gazdasági tudomány egyes ágaiban elégséges képzettséget nyerjenek, ha gondoskodva lesz arról, hogy ezen iskolákban a nép 10—15 éves nemzedéke kenyérkereseti hivatásához képest az okszerű gazdaságvitelnek habár csak elemi alapismeretével is felruháztassék, ha gondoskodva lesz arról, hogy a népiskolák a gyakorlati oktatás czéljából mellőzhetlen, habár csak néhány holdnyi kísérleti területtel s habár latásra egyszerű, de a legjobbaknak elismert gazdasági eszközök egyes példányaival elláttassanak , mely eszközökkel egyúttal a községi birtokon is létezhetnének miveleti kísérletek, s a hazának sokkal csekélyebb áldozatok mellett ezer meg ezer milliónyi tankötelezett növendékkel ellátott földmivelési nevelő iskolája lesz, s ez intézkedésnek nem csak az ifjúság képzésére fog kihatni üdvös hatása, de a tudomány helyes alkalmazásának szemmel látható s kézzel fogható eredményein okulni fognak az apák is. A magyar delegátió ülése febr. 6-án. Elnök Bittó István, jegyzők Bujanovics S., V é c s e y J. b. A közös kormány részéről jelen vannak: Kubn hadügyminiszter, Lónyay pénzügyminiszter, Beust külügyminiszter, Orczy B. K. osztályfőnök, Tegethoff admiral, Benedek tábornok és osztályfőnök. Az ülés kezdetéről esti kiadásunkban tettünk jelentést. Bujanovics Sándor a hadügyi albizottság részéről jelentést tesz az ezen bizottsághoz utasított kérvényekről. A bizottság valamennyi kérvényt figyelembevétel végett kiadatni véleményezi a hadügyminiszternek. Az albizottság a gácsi posztógyár megbízottjának, Stricker posztó- és pokróczgyárosnak, a több morvaországi és siléziai posztógyáros által beadott és a Skene Afred által beadott négy kérvénynyel egyidőben tanácskozás alá vette a Wahrmann, Petrovay és Szeniczey által a hadsereg felszerelésére nézve beadott határozati javaslatait is, de tekintve azt, hogy a hadügyminiszter úgy is kijelentette, hogy a Skene-féle szerződés szigorú megtartását követelni fogja, ezen határozati javaslatok egyikét sem ajánlja elfogadás végett. (Helyeslés.) Wahrmann Mór kijelenti, hogy jólehet óhajtotta volna, mikép e kérdést ne csak katonai, de nemzetgazdászati és politikai okoknál fogva is tüzetes tárgyalás alá vegyék, mégis belenyugszik a hadügyi albizottság javaslatába, mert reménye, hogy a legközelebbi delegátiók majd úgy is kezekbe veendik e kérdés tüzetes megvitatását. A delegátió ezek után elfogadja a hadügyi albizottság jelentését a kérvényekről. Következnék jelentése a hetes bizottságnak, mely a két delegatió megállapodásainak egybevetésére és a különbségek kiegyenlítése tárgyában véleményadásra volt kiküldve. Mivel e jelentés még ki sincs nyomtatva, Ürményi Miksa kéri a delegatiót, hogy e jelentés tárgyalását annak bővebb tanulmányozhatása végett elhalaszsza. Wenkheim László b,tekintve azt, hogy a delegatió minden tagja alaposan van értesülve mindenről, a tárgyalás elhalasztását feleslegesnek tartja. Lényeges elvi különbségek voltak: az egyik delegatió háborús sympathiákat táplált, a másik nem akart részt látni, az egyik akarta a területi divisiókat, a másik nem és a hetes bizottságnak mégis sikerült kiegyenlíteni e nagy fontosságú elvi kérdéseket. Ha egyes tételekre van valakinek észrevétele, azt a részletes tárgyalásnál megteheti. Ürményi Miksa és többen hosszan vitáznak a felett rögtön vétessék-e tárgyalás alá a bizottság jelentése vagy nem. A többség a mellett van, hogy a jelentés rögtön tárgyalás alá vétessék. Ürményi Miksa a 7-es bizottság által az osztrák delegáció határozatai alapján javasolt levonások következtében a hadsereg harczképességét megcsonkítva látja s azért nem fogadhatja el a hetes bizottság javaslatát még általánosságban sem. Szeniczey Ödön : Óhajtotta volna, hogy ide engedtessék a jelentés tanulmányozására, annál inkább, mert szerette volna a 7-es bizottság törléseinek, de különösen a miniszternek indokait ismerni, ki a 60 millióra kitett budget helyett a lajthántúliaknak 40 milliójával is beérte. Nem helyesli a 7-es bizottság engedékeny eljárását, de nem csodálja, mert hisz e tekintetben a miniszter maga ment jó példával elő. Csak azt szeretné tudni, hogy ha már töröltek, miért nem töröltek többet. A felelet reá Csak az lehet, hogy szenvedett volna a birodalom védképessége. Azt