Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-01 / 100. szám
101. mám. Kedd, május 2.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 frt Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, május 1. A kérdés, hogy váljon az ellenzék a delegátióban részt vegyen-e, egész kis publicistikai irodalmat teremtett. Elmondjuk e kérdés egyes fázisait, s ezekhez hozzáfűzzük megjegyzéseinket. Az ügyet múlt pénteken Horn Ede vetette fel a „Hon“-ban. Horn a mellett szólalt fel, hogy a jobboldal válaszszon a baloldalból is a delegátióba, s ha ez nem történnék, a baloldal egyáltalán ne vegyen részt a delegatió tagjainak"választásában. „Egy szóval — igy reassumálja Horn úr czikkét — vagy a választottak közül aránylagos képviselet engedtessék a baloldalnak, vagy választási jogával nem él. Ezt kivánják a baloldaltól. — Írónak egyéni nézete szerint — saját méltósága s a logica. . pártérdek szintúgy, mint a közérdek.“ Szombaton a két jobboldali „Lloyd“, Horn czikkéből kiindulva, a mellett írt, hogy a jobboldal fogadja el a baloldal e közeledését, és válaszszon az ellenzék köréből is a delegatióba. Ugyanakkor azonban a „Non“-ban megjelent Jókai czikke, ki Hornt demontálva, kijelenté, hogy a baloldal ez ügyben teljesen fenntartja álláspontját, vagyis választ ugyan a delegátióba, de csak jobboldalit, s nem fogadja el a választást, ha a jobboldal néhány baloldalira akarna is szavazni. Ugyanígy nyilatkozott az „Ellenőr.“ Vasárnapon Tisza Kálmán a „Hon“ és „Ellenőriben szólt a kérdéshez, s hozzászólt ugyanakkor a jobboldali „Reform“ is. Tisza Kálmán azt mondja, hogy most is azt a nézetet vallja, „hogy ha s amíg lesz delegátió, annak kizárólag a többség tagjaiból kell alakulnia.“ Hozzáteszi ehhez, hogy a baloldal körében nyílt kérdésnek tekintetik, vájjon egyes megválasztott baloldaliak bemenjenek-e a delegátióba, vagy ne , de ha őt választanák, „a választást nem fogadná el, és szavazatát ellenzékire adni nem fogja.“ Hasonló értelemben nyilatkozik ma Mocsáry az „Ellenőriben, míg t. collegánk a „Reform“ tegnap szintén helyessé, hogy csakis jobboldaliakból választassák a delegatió, még pedig politikai okok folytán is. Kifejti t. i., hogy a delegatiónak határozott mandátuma van a háztól, s hozzáteszi, hogy „mandátumot parlamenti értelemben csak annak adhatni, s csak az fogadhat el, akivel politikailag identifikáltuk magunkat.“ Kissé kimerítőbben állítottuk egybe az e kérdés körül folyt hírlapi vitát, mert az több rendbeli érdeket nyújt. Mint ebből látjuk, a baloldal ma ez ügyben egészen más nézeteket vall, mint minőket vallott akkor, midőn a delegátióban maga is részt vett, vagy akkor, midőn abból nagy garral visszalépett. Ma egészen új elmélettel állunk szemben, oly elmélettel, melyet ha elfogadnánk, ez a többségnek oly előjogokat, a kisebbségnek oly alárendelt szerepet juttatna, mely a törvényhozók általános, jogosult illetékességi körével állana ellentétben. S részünkről ki is jelentjük, hogy ez elmélethez soha sem adhatnék megegyezésünket. A delegáció az országgyűlés bizottsága, melynek rendkívül fontos működési köre csak kívánatosabbá teheti, hogy abban a törvényhozás összes fractiói képviselve legyenek. A budget igen nevezetes tételeit a delegatió állapítja meg, a hadügyi kezelés közvetlen ellenőrzése csak a delegatió által történhetik. Szemügyre vévén mindezt, de nem látjuk, hogy mily politikai okok lehetnek mérvadók a jobboldalra, hogy csakis saját köréből alakítsa a delegatiót ? Azt mondják, hogy a delegatió baloldali tagjai szövetkezhetnének az osztrák delegatió egy töredékével és megbuktathatnák az egész kiegyezési művet. Ez érv olyan, hogy alig szorul cáfolatra. Először is a delegatió alig azon tér, melyen ilyesmi sikeresen keresztülvihető. A delegatiónak határozottan kiszabott illetékességi köre van : a közös ügyek költségeinek megszavazása, ellenőrzése, s e körön az alkotmány megsértése nélkül nem léphet túl. Nem igen félhetünk tehát a delegatió ily attentátumától, de továbbá figyelembe veendő, hogy az országgyűlési többségről nem tehető fel az az önmegtagadás, hogy a delegatió többségét adja át az ellenzéknek, s így jelenleg is a Deákpártnak mindig kezében van, hogy a delegatió többségének kezében tartása által regulázza magát a delegatiót. A „Reforménak bizonyos tekintetben igaza van, hogy csak attól fogadhatni el mandátumot, kivel politikailag ugyanazonosítottuk magunkat. De kérdjük, várjon a magyar delegatió mely országgyűlésnek küldöttsége ? Úgy látszik, a magyaré, ugyanazé, melynek a baloldal szinte tagja. Lehetne még egy érvet felhozni, de előre kijelentjük, hogy ezt az érvet még a legkevésbé helyeselhetnék. Ez érv az, hogy a ellenzéknek a delegatióból való távol maradása eshetőleg rövidíti a vitákat, s hogy úgy mondjuk, „könnyíti a kormányzást.“ Ez a szempont azonban kétségkívül olyan, hogy senki sem fogja ajánlani komolyan, hogy kedvéért a jobboldal „Silentium“ alá vessen egy egész pártot. Sőt ép ellenkezőleg. A delegationális választások közül nem a Deákpárt, hanem a baloldal keveredett ellenmondásokba. A Deákpártnak a delegatiók kezdetétől fogva határozottan megállapított eljárási módja van, s meg vagyunk győződve, hogy e módhoz ma is szigorúan ragaszkodik. A Deákpárt óhajtja, hogy a delegacióban az ellenzék is részt vegyen, s csak kényszerűségnek engedett, hogy ellenzékire nem szavazott. Ez volt kezdettől fogva a Deákpárt eljárási módja, s nem kétkedünk benne, hogy ugyanezt fogja alkalmazni most is. Nem is találunk semmi okot, hogy ettől ezúttal eltérjen. A Deákpárt szívesen viseli egymaga a felelősség összes súlyát a delegatiók határozataiért, de épen mert ezt teszi, kétségkívül készségesen megnyitná a delegatió tanácskozási termét a baloldal előtt, hogy győződjék meg közvetlenül a módról, melyen e határozatok keletkeznek. Ami minket speciálisan illet, mi csak örülhetnénk annak, ha közviszonyaink oly éles elméjű megfigyelője, amint például Grayczy Kálmán, a delegatióban részt venne, amint másrészt a baloldalnak a delegatióban való megjelenése által, a jelen delegationális intézménynek egy vistás oldala is meg lenne szüntetve. A delegáció ugyanis ellenőrzi a közös kormányt, azt a közös kormányt, melynek némely tetteiért — például a külpolitika vezetéséért a magyar kormány is felelős. Minthogy pedig jelenleg ez ellenőrzést csakis a kormánypárt gyakorolja, tehát az a párt, mely a magyar kormánynyal ugyanazonos, látni való, hogy itt némely tekintetben circulus vitiosus előtt állunk, melyet megörökíteni épen nem áll a Deákpárt érdekében. Ismételjük a mondottakat. Egész czikkünk menetében nem szóltunk amaz érvekről, melyek a baloldal állítása szerint, ő reá nézve döntők. Ez érvekért a felelősség a baloldalt illeti, s ő számol róla, ha elegendőnek tartja arra, hogy a törvényhozás e fontos functióitól visszavonuljon. De tiltakozunk az ellen, hogy a baloldal eljárási módjának szempontjait mint általános parlamenti elméletet állítsa fel És állítjuk, hogy a Deákpárt szempontjából a politikai indokok a mellett szólanak, hogy a delegatióba a baloldal is beválasztassék. Azt tudjuk magunk is, hogy gyakorlati értéke e fejtegetéseknek alig lesz s nagyon valószínűleg — a baloldal a delegatióból ezúttal is távol marad. Ennek oka azoban nem a Deákpártot fogja terhelni. A Deákpárt a delegatió választására nézve ugyanis nem kötheti magát egyes, mintegy véletlenül útban álló egyénekhez, s így alkalmasint az fog történni, hogy — akik akarnak részt venni a delegátióban, azokat nem fogják választani, és akiket netán megválasztanának, azok nem fogadnák el a választást. Pest, május 1. (Egy kis nyájaskodás.) A „Magyar Állam“ jelenti: „A kath. autonómiát szervező gyűlés 12 tagú állandó bizottsága tegnap, ápril 3- án Esztergomban az ország herczegprimásának elnöklete alatt ülést tartott, melyben megállapittatott azonelterjesztés tartalma, melynek kíséretében az állandó bizottság a szervező gyűlés munkálatát, a gyűléstől nyert megbizatásához képest ő császári és apostoli királyi felségének átnyújtani szerencsés leend.“ — Meg va n fővárosi enquete tanácskozmányai. — Az enquete egy tagjától. — A fővárosi rendőrségről. A fővárosi rendőrségről a kiküldött kisebb bizottság által a plénum elé terjesztett törvényjavaslat a következőket mondja : 1. §. A helyhatósági rendőrséget a fővárosokban a helyhatósági szabályalkotó jognak ez ügyben is épségben tartása mellett, egységes szervezettel az állam kezeli saját közegei által fővárosi rendőrség elnevezése alatt. 2. §. Ezen fővárosi rendőrségről még ezen év folyamata alatt külön törvény fog intézkedni. 3. §. Addig a két városi rendőrség jelen szervezetében megmarad. Az imigy szerkesztett szakaszokban néhány nagyfontosságú elv és rendelkezés van kimondva. Mindenekelőtt figyelmeztetünk azon körülményre, hogy a rendőrség ezentúl is helyhatósági marad, csak hogy az állam kezeli. Az imigy létrejött, ily elvből kiinduló rendőrség nem lesz az, amit például Francziaországban „állami“ rendőrségnek neveznek, s amelyhez mindenütt — nem egészen ok nélkül bizonyos ódium tapadt. S ez nem egyszerű játék a szavakkal. A czélba vett rendőrségnek, habár az állam fogja is kezelni, csakugyan határozottan helyhatósági jellege marad. Megmarad ugyanis a helyhatóságnak a rendőrségre nézve szabályalkotó joga, s e jogot lehetetlen kicsinyleni. E jog igen széles medrű, s teljesen biztosítja a főváros befolyását a saját területén működő rendőrségre. Csak a kivitel, az alkalmazás az államé, ő köteles effectuálni azon szabályokat, melyeket a helyhatóság határoz. E szakaszokban továbbá ki van mondva, hogy a fővárosi rendőrség „egységes“ szervezettel fog bírni. Ezalatt tehát a rendőrségnek egész működési köre értetik, mely nem vágható ketté, mely nem oszlatható részekre. A fővárosi rendőrségről még ez év folytán törvényjavaslatot kell a belügyminiszternek a ház elé terjeszteni, ami nagyfontosságú biztosíték, hogy az égető kérdés el nem fog odáztatni. S végül kimondatik, hogy addig is, míg az uj rendőrség az uj alapon megkezdheti működését, tehát esetleg még az uj restauratio, sőt a törvényben kimondott s tényleg életbe lépett egyesítés után, e mostani rendőrség megmarad jelen szervezetében. E szerkezettel szemben egy három tag által aláírott különvélemény nyújtatott be, melynek lényege a következő : A rendőrségnek azon teendői, melyek a személy- és vagyonbátorságra vonatkoznak, a fővárosokban közös csendőrség által kezeltetnek csendőrfőnököt s a többi e czélból szükséges tisztviselőket a belügyminiszter nevez. A közös csendőrség a közvetségek körül önállóan működik. A rendőrség egyéb teendői közvetlenül a városok illetékes tisztviselői által kezeltetnek, a közbátorsági csendőrök, valahányszor a hatóság, ennek illetékes tisztviselői vagy biztosai részéről fölhivatnak, segédkezet nyújtani és a szükséges karhatalmat kiszolgáltatni kötelesek. A városoknak szabályalkotási joga minden rendőri ügyekre nézve egész kiterjedésében meghagyatik. A rendőri kihágások és a rend- és csendőri közegek eljárása ellen netalán intézendő panaszok fölött a két városban külön bírói székek ítélnek. Mit tartalmaznak e pontozatok? Röviden jelezni akarjuk. Mindenekelőtt a rendőrség teendői két részre osztatnak. Olyanokra, melyek a személy- és vagyonbátorságra vonatkoznak, s „egyéb“ teendőkre. Hogy miben állanak ezen egyéb teendők, azt a különvélemény nem mondja. A személy- és vagyonbátorságra vonatkozó rendőrséget az állam kezeli, saját, a belügyminiszter által kinevezendő közegei által, az „egyéb“ rendőri teendőket a városi közegek végezik. E törvény szerint tehát kétféle policziánk volna, a különvélemény nomenclaturája szerint : csendőr és rendőr. E kétféle feladatos illetőségű közeg egymáshoz való viszonyát későbbi statútum fogná meghatározni ; egyelőre kimondatik az, hogy a csendőrségnek a rendőrség fölszólítására remelnek segédkezet kell nyújtania. A szabályalkotási jogra nézve a különvélemény szintén kimondja, hogy az teljesen a városoknál marad. Végül rendőri kihágásokra, s a rendőrök ellen fölmerülő panaszokra nézve külön bírói szék fölállítása mondatik ki. A fővárosi rendőrség szervezésének e két külön módozata fölött megindult tehát a vita, mely elejétől végig nagy érdekű s igen tanulságos volt. A discussió menetében — amint ez már magából a kétféle megoldásból is előre kitűnt — csakhamar constatálható volt az, hogy az enquetnek nincs tagja, ki a fővárosi rendőrségnek jelen szervezetét fönn akarja tartani. Az iránt egyhangú volt a nézet, hogy a fővárosnak jelenlegi rendőrségi szervezete nem felel meg feladatának, hogy az egy nagy főváros igényeit minden tekintetben kielégítetlenül hagyja, hogy mindennél fogva az állam segélyét ez ügy körül okvetlenül igénybe kell venni. E körül , mint már említettük, nem volt nézetkülönbség, az eltérés csak azon pont körül forgott, hogy az egész helyhatósági rendőrséget vegye-e az állam kezelése alá, vagy a rendőrségnek egy része tovább is helyhatósági kezelés alatt maradjon? Így állíttatván föl a kérdés, az első megoldási javaslat pártolói, tehát a túlnyomó többség egytől egyig azon meggyőződésüknek adtak nyomós kifejezést, hogy a policiális teendők kettéválasztása nemcsak nem tanácsos, hanem merőben lehetetlen. Az a megkülönböztetés, mely személy- és vagyonbátorságra vonatkozó s „egyéb“ ügyekről beszél, nem határozza meg a kettő közötti demarcationális vonalat, és pedig azon egyszerű okból nem, mert ily elválasztó vonal húzása teljes lehetetlenség. Amit általánosságban „helyi“ rendőrségnek neveznek, annak igen sok ágazata belenyúl a személybiztonság körébe. Az egészségi vagy vásári policzia csak „helyi“ jellegű, de azért szorul e bizonyításra, hogy e két ágazat teendői általánosságban a személybiztonság alá foglalhatók. A demarcationális vonal kijelölése theoriában is véghetetlen nagy nehézségekbe ütközik, in praxi azonban ez épenséggel ki nem vihető. Ribáry minisztertanácsos fölemlítette, hogy midőn Szemere 1848-ban a fővárosi rendőrséget szervezni akarta, ő is megkisérlette a rendőrségi teendők kettéválasztását. — 30—40 rendőrségi tárgy között csak 3 vagy 4 található, melynek határozottan helyi jellege volt. De még akkor is, ha a kettéválasztás csakugyan lehetséges volna, az czélszerűség tekintetéből semmikép sem ajánlatos. Magában a rendőrség természetében fekszik, hogy az egységes legyen, hogy közegei a lehető legnagyobb solidaritásban álljanak egymással, hogy az egész gépezet minden kereke pontosan és minden fennakadás nélkül összeműködjék. Lehetséges-e azonban ez, ha egy városban kétféle policzia működik, ha az összes teendőket nem egységes szellem vezérli, ha az alárendelt közegek kétféle parancs után, kétféle szabály szerint járnak el? A különvélemény szerint volna egy a kormány által kinevezett rendőrfőnök s két választott városi kapitány A háromnak teendői szoros, folytonos kapcsolatban volnának egymással, az egyik minduntalan a másikra szorulna, de azért az egyik nem rendelkezhetik, vagy csak igen nehezen és körülményesen a másik fölött, mindhárom körülbelől koordinálva volna egymással. Ki ne látná, hogy e viszony a rendszeresített zavarnak, az örökös conflátusnak volna éltető forrása, s hogy ilynemű kezelés mellett a fővárosi policzia részben ugyan urat cserélne, de lényegben ugyanaz volna, ami ma, talán a mainál is elégtelenebb és lassúbb? A város lemondana jogai egy tetemes részéről és nem nyerne vele semmit; a kormány nagy anyagi terhet és felelősséget venne magára, de feladatai teljesítésében megakasztva, megbénítva volna. S ha már a rendőrség főnökei között kikerülhetlen volna a súrlódás, még sokkal fokozottabb és számosabb volna ez az alárendelt közegek között, melyek egymás mellett működnének, de nem szorosan meghatározott terrénumon, melyek külön hatóság és így külön felelősség alatt állanának, melyek az emberi természetben rejlő tulajdonoknál fogva örökösen farkasszemet néznének egymással. Nincs példa rá az egész világon, hogy egy fővárosban kétféle rendőrség működjék egymás mellett. Csengery Antal szintén erélyesen fölszólalt a rendőrség állami és egységes kezelése mellett. Mindenekelőtt kiemelte, hogy a különvélemény — úgy a mint az az enquete előtt fekszik — már csak azért sem effectuálható, minthogy megfelejtkezik egy oly közeg létrehozataláról, mely a közösnek kimondott csendőrségre nézve együttesen alkotná meg a szabályokat. Az még csak épenséggel sem gondolható, hogy a közös csendőrség Pesten más s Budán is más szabályrendeletek szerint járjon el. Itt az egyöntetűség mellőzhetlen, s azért gondoskodni kell annak biztosításáról. Nuntiumokkal a két város — természetesen az egyesítésig — csak nem állapíthatja meg szabályrendeleteit. Csengery kifejti, hogy a legliberálisabb alapokon rendezett fővárosokban a rendőrség állami és egységes. Newyorkban van talán a legszabadelvűbb municipális szervezet, s a policzia ott is az államé. Genf szintén nagy municipális szabadságnak örvend, s szintén állami rendőrséggel bír, hogy Londont, Párist, Berlint, Bécset ne is említse. És ez nagyon természetes. Aváros jelleméből foly, hogy itt a rendőrségi teendők fontosságban úgy mint számban rendkívül fokozottak. Itt van az államélet tényezőinek gyypontja, itt tartja üléseit a parlament, itt székel a kormány. Tekintetbe kell továbbá venni a fővárosi lakosságnak folytonos hullámzását, a nagy számú idegeneknek összetolódását. Mindez erős, jól szervezett rendőrséget igényel, s ez csak állam közvetítse mellett érhető el. Csengery végül a következőkben formulázza nézeteit. A fővárosok rendezéséről szerkesztendő törvényjavaslatnak a rendőrségre vonatkozó szakaszaiban a következők veendők föl : 1. A rendőrségi végrehajtás és a rendőrségi bíráskodás külön választatik. 2. A rendőrségre és annak hatáskörére nézve a belügyminiszter, a rendőrségi bíráskodásra nézve a belügy- és igazságügy miniszter fognak törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. 3. Addig, míg e törvények életbe lépnek, a mostani rendőri közegek új választás alá nem esnek. 4. A város jogkörében maradó szabályalkotó jog a két város végrehajtott egyesítéséig egy a két város részéről választandó delegált közeg által fog gyakoroltatni. Ez indítvány határozatba ment. Ástala ki van mondva, hogy ezentúl a rendőrségi közegek nem leendőnek egyszersmind bírák is, ami egy igen fontos jogelv életbe léptetése. Magától értetik, hogy az alkotandó bírói szék egyszersmind a rendőrségi közegek ellen fölmerülő panaszok tárgyában is illetékes leend. A második pontra nézve az enquete nagy megnyugvással fogadta az elnöklő belügyminiszter azon kijelentését, hogy az illető törvényjavaslat a minisztérium kebelében már elkészült, s már előre tekintetbe veszi az összes felhozott szempontokat. A harmadik pontnál szóba hozatott, hogy az állam nem veheti-e kezelése alá a rendőrséget a szóban levő törvényjavaslatok megszavazása előtt, úgy, hogy kikerülhető legyen azon anomália, miszerint esetleg teljes tisztújítás történjék, s csak a mostani rendőrség maradjon meg ? A vita menetében azonban kitűnt, hogy ez lehetetlen, minthogy ez nem jelentene egyebet, mint a mostani visszaélések törvényesítését. Az illető törvények szerkesztése különben nem is oly nehéz és körülményes dolog. Néhány czikkből állhat az egész, a személyzet és hatáskör kijelöléséből, míg az eljárást az 1842-diki büntető törvényből lehet alkalmazni. Ami végül a 4-ik pontot illeti, ez mint szembeötlő, csak ideiglenes intézkedést tartalmaz, mely azonban a két város egyesítéséig kikerülhetetlen. A statútumoknak — mint már említettük — múlhatlanul egyöntetűeknek kell lenniök, ami pedig csak egységes tárgyalás és határozathozatal által érhető el. E delegált közegben a belügyminiszter által kinevezett rendőrfőnöknek volum informativummal kell bírnia. Szóba hozatott még a rendőrség költségeinek kérdése, s mint magától érthető körülmény említtetett, hogy úgy az állam, mint a város a költségek fedezékében részt fog venni. Az arány kijelölése az illető törvényjavaslatban fog megtörtén- Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. gyunk győződve, hogy e küldöttség az alkotmányos királytól azt a feleletet leend majd „szerencsés“ nyerni, hogy őfelsége a munkálatot minisztertanácsának s országgyűlésének adja át. (A kép v. ház köréből.) Lapunk zártáig érkezett tudósítások szerint az I., III. és VI-dik osztályok holnap kedden, d. e. 10 órakor ülést tartanak.