Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)

1871-05-01 / 100. szám

101. mám. Kedd, május 2.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 frt Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, május 1. A kérdés, hogy váljon az ellenzék a delegátióban részt vegyen-e, egész kis publicistikai irodalmat teremtett. Elmond­juk e kérdés egyes fázisait, s ezekhez hozzáfűzzük megjegyzéseinket. Az ügyet múlt pénteken Horn Ede vetette fel a „Hon“-ban. Horn a mellett szólalt fel, hogy a jobboldal válaszszon a baloldalból is a delegátióba, s ha ez nem történnék, a baloldal egyáltalán ne vegyen részt a delegatió tagjainak"választásában. „Egy szóval — igy reassumálja Horn úr czikkét — vagy a választottak közül aránylagos képviselet engedtessék a bal­oldalnak, vagy választási jogával nem él. Ezt kivánják a baloldaltól. — Írónak egyéni nézete szerint — saját méltósága s a logica. .­ pártérdek szintúgy, mint a közérdek.“ Szombaton a két jobboldali „Lloyd“, Horn czikkébő­l kiindulva, a mellett írt, hogy a jobboldal fogadja el a baloldal e közeledését, és válaszszon az ellenzék köréből is a delegatióba. Ugyanakkor azonban a „N­on“-ban megjelent Jókai czikke, ki Hornt demontálva, kijelenté, hogy a baloldal ez ügyben teljesen fenn­tartja álláspontját, vagyis választ ugyan a delegátióba, de csak jobboldalit, s nem fogadja el a választást, ha a jobboldal né­hány baloldalira akarna is szavazni. Ugyanígy nyilatkozott az „Ellenőr.“ Vasárnapon Tisza Kálmán a „Hon“ és „Ellenőriben szólt a kérdéshez, s hozzászólt ugyanakkor a jobboldali „Re­form“ is. Tisza Kálmán azt mondja, hogy most is azt a nézetet vallja, „hogy ha s a­míg lesz delegátió, annak kizáró­lag a többség tagjaiból kell alakul­nia.“ Hozzáteszi ehhez, hogy a bal­oldal körében nyílt kérdésnek tekin­tetik, vájjon egyes megválasztott balol­daliak bemenjenek-e a delegátióba, vagy ne , de ha­ őt választanák, „a választást nem fogadná el, és szavazatát ellenzékire adni nem fogja.“ Hasonló értelemben nyilatkozik ma Mocsáry az „Ellen­őriben, míg t. collegánk a „Reform“ tegnap szintén helyessé, hogy csak­is jobboldaliakból választassák a delegatió, még pedig politikai okok foly­tán is. Kifejti t. i., hogy a delegatiónak határozott mandátuma van a háztól, s hoz­záteszi, hogy „mandátumot parlamenti értelemben csak annak adhatni, s csak az fogadhat el, a­kivel politikailag iden­tifikáltuk magunkat.“ Kissé kimerítőbben állítottuk egybe az e kérdés körül folyt hírlapi vitát, mert az több rendbeli érdeket nyújt. Mint eb­ből látjuk, a baloldal ma ez ügyben egé­szen más nézeteket vall, mint minőket vallott akkor, midőn a delegátióban ma­ga is részt vett, vagy akkor, midőn abból nagy garral visszalépett. Ma egészen új elmélettel állunk szemben, oly elmélettel, melyet ha elfogadnánk, ez a többségnek oly előjogokat, a kisebbségnek oly alá­rendelt szerepet juttatna, mely a törvény­hozók általános, jogosult illetékességi kö­rével állana ellentétben. S részünkről ki is jelentjük, hogy ez elmélethez soha sem adhatnék megegyezésünket. A delegáció az országgyűlés bi­zottsága, melynek rendkívül fontos mű­ködési köre csak kívánatosabbá teheti, hogy abban a törvényhozás összes fractiói képviselve legyenek. A budget igen ne­vezetes tételeit a delegatió állapítja meg, a hadügyi kezelés közvetlen ellenőrzése csak a delegatió által történhetik. Szem­ügyre vévén mindezt, de nem látjuk, hogy mily politikai okok lehetnek mérv­adók a jobboldalra, hogy csak­is saját köréből alakítsa a delegatiót ? Azt mondják, hogy a delegatió balol­dali tagjai szövetkezhetnének az osztrák delegatió egy töredékével és megbuktat­hatnák az egész kiegyezési művet. Ez érv olyan, hogy alig szorul c­áfolatra. Először is a delegatió alig azon tér, me­lyen ilyesmi sikeresen keresztülvihető. A delegatiónak határozottan kiszabott ille­tékességi köre van : a közös ügyek költ­ségeinek megszavazása, ellenőrzése, s e körön az alkotmány megsértése nélkül nem léphet túl. Nem igen félhetünk tehát a delegatió ily attentátumától, d­e továbbá figyelembe veendő, hogy az országgyű­lési többségről nem tehető fel az az ön­­megtagadás, hogy a delegatió többségét adja át az ellenzéknek, s így jelenleg is a Deákpártnak mindig kezében van, hogy a delegatió többségének kezében tartása által re­gulázza magát a delegatiót. A „Reforménak bizonyos tekintetben igaza van, hogy csak attól fogadhatni el mandátumot, kivel politikailag ugyan­­azonosított­uk magunkat. De kérdjük, várjon a magyar delegatió mely or­szággyűlésnek küldöttsége ? Úgy látszik, a magyaré, ugyanazé, melynek a balol­dal szinte tagja. Lehetne még egy érvet felhozni, de előre kijelentjük, hogy ezt az érvet még a legkevésbé helyeselhetnék. Ez érv az, hogy a ellenzéknek a delegatióból való távol maradása eshetőleg rövidíti a vitá­kat, s hogy úgy mondjuk, „könnyíti a kormányzást.“ Ez a szempont azonban kétségkívül olyan, hogy senki sem fogja ajánlani komolyan, hogy kedvéért a jobb­oldal „Silentium“ alá vessen egy egész pártot. Sőt ép ellenkezőleg. A delegationális választások közül nem a Deákpárt, ha­nem a baloldal keveredett ellenmondá­sokba. A Deákpártnak a delegatiók kez­detétől fogva határozottan megállapított eljárási módja van, s meg vagyunk győ­ződve, hogy e módhoz ma is szigo­rúan ragaszkodik. A Deákpárt óhajtja, hogy a delegacióban az ellenzék is részt vegyen, s csak kényszerű­ségnek engedett, hogy ellenzé­kire nem szavazott. Ez volt kezdettől fogva a Deákpárt el­járási módja, s nem kétkedünk benne, hogy ugyanezt fogja alkalmazni most is. Nem is találunk semmi okot, hogy ettől ezúttal eltérjen. A Deákpárt szívesen vi­seli egymaga a felelősség összes sú­lyát a delegatiók határozataiért, de épen mert ezt teszi, kétségkívül készségesen megnyitná a delegatió tanácskozási ter­mét a baloldal előtt, hogy győződjék meg közvetlenül a módról, melyen e ha­tározatok keletkeznek. A­mi minket speciálisan illet, mi csak örülhetnénk annak, ha közviszonyaink oly éles elméjű megfigyelője, a­mint például Gr­a­y­c­z­y Kálmán, a delegatió­ban részt venne, a­mint másrészt a balol­dalnak a delegatióban való megjelenése által, a jelen delegatio­nális intézménynek egy vistás oldala is meg lenne szün­tetve. A delegáció ugyanis ellenőrzi a közös kormányt, azt a közös kormányt, mely­nek némely tetteiért — például a külpo­litika vezetéséért a magyar kormány is felelős. Minthogy pedig jelenleg ez ellen­őrzést csakis a kormánypárt gyakorolja, tehát az a párt, mely a magyar kormány­nyal ugyanazonos, látni való, hogy itt némely tekintetben circulus vitiosus előtt állunk, melyet megörökíteni épen nem áll a Deákpárt érdekében. Ismételjük a mondottakat. Egész czik­­künk menetében nem szóltunk amaz érvekről, melyek a baloldal állítása szerint, ő reá nézve d­ö­n­t­ő­k. Ez ér­vekért a felelősség a baloldalt illeti, s ő számol róla, ha elegendőnek tartja arra, hogy a törvényhozás e fontos functióitól visszavonuljon. De tiltakozunk az ellen, hogy a bal­oldal eljárási módjának szempontjait mint általános parl­amenti elméletet állítsa fel És állítjuk, hogy a Deákpárt szempontjá­ból a politikai indokok a mel­lett szólanak, hogy a delegatióba a bal­oldal is beválasztassék. Azt tudjuk magunk is, hogy gyakor­lati értéke e fejtegetéseknek alig lesz s nagyon valószínűleg — a baloldal a de­legatióból ezúttal is távol marad. Ennek oka azoban nem a Deákpártot fogja ter­helni. A Deákpárt a delegatió választásá­ra nézve ugyanis nem kötheti magát egyes, mintegy véletlenül útban álló egyé­nekhez, s így alkalmasint az fog történni, hogy — a­kik akarnak részt venni a delegátióban, azokat nem fogják választa­ni, é­s a­kiket netán megválasztanának, azok nem fogadnák el a választást. Pest, május 1. (Egy kis nyájaskodás.) A „Magyar Állam“ jelenti: „A kath. autonómiát szervező gyűlés 12 tagú állandó bizottsága tegnap, ápril 3- án Esztergomban az ország herczegprimásá­­nak elnöklete alatt ülést tartott, melyben megál­­lapittatott azon­­elterjesztés tartalma, melynek kíséretében az állandó bizottság a szervező gyű­lés munkálatát, a gyűléstől nyert megbizatásá­hoz képest ő császári és apostoli királyi felségé­nek átnyújtani szerencsés leend.“ — Meg va­­ n fővárosi enquete tanácskozmányai. — Az enquete egy tagjától. — A fővárosi rendőrségről. A fővárosi rendőrségről a kiküldött ki­sebb bizottság által a plénum elé terjesz­tett törvényjavaslat a következőket mond­ja : 1. §. A helyhatósági rendőrséget a fővárosokban a helyhatósági szabályalko­tó jognak ez ügyben is épségben tartása mellett, egységes szervezettel az állam kezeli saját közegei által fővárosi rendőr­ség elnevezése alatt. 2. §. Ezen fővárosi rendőrségről még ezen év folyamata alatt külön törvény fog intézkedni. 3. §. Addig a két városi rendőrség jelen szervezetében megmarad. Az imigy szerkesztett szakaszokban néhány nagyfontosságú elv és rendelkezés van kimondva. Mindenekelőtt figyelmez­tetünk azon körülményre, hogy a rendőr­ség ezentúl is helyhatósági marad, csak hogy az állam kezeli. Az imigy létrejött, ily elvből kiinduló rendőrség nem lesz az, a­mit például Francziaországban „álla­mi“ rendőrségnek neveznek, s a­melyhez mindenütt — nem egészen ok nélkül bi­zonyos ódium tapadt. S ez nem egyszerű játék a szavakkal. A czélba vett rendőrség­nek, habár az állam fogja is kezelni, csak­ugyan határozottan helyhatósági jellege marad. Megmarad ugyanis a helyhatóság­nak a rendőrségre nézve szabályalkotó joga, s e jogot lehetetlen kicsinyleni. E jog igen széles medrű, s teljesen biztosítja a főváros befolyását a saját területén mű­ködő rendőrségre. Csak a kivitel, az al­kalmazás az államé, ő köteles effectuálni azon szabályokat, melyeket a helyhatóság határoz. E szakaszokban továbbá ki van mondva, hogy a fővárosi rendőrség „egy­séges“ szervezettel fog bírni. Ezalatt tehát a rendőrségnek egész működési köre ér­tetik, mely nem vágható ketté, mely nem oszlatható részekre. A fővárosi rendőrség­ről még ez év folytán törvény­­javaslatot kell a belügyminiszternek a ház elé terjeszteni, a­mi nagyfontosságú bizto­síték, hogy az égető kérdés el nem fog odáztatni. S végül kimondatik, hogy addig is, míg az uj rendőrség az uj alapon meg­kezdheti működését, tehát esetleg még az uj restauratio, sőt a törvényben kimon­dott s tényleg életbe lépett egyesítés után, e mostani rendőrség megmarad jelen szer­vezetében. E szerkezettel szemben egy három tag által aláírott különvélemény nyújtatott be, melynek lényege a következő : A rendőrségnek azon teendői, melyek a sze­mély- és vagyonbátorságra vonatkoznak, a fővárosokban közös csendőrség által kezeltetnek­ csendőrfőnököt s a többi e czélból szükséges tisztviselőket a belügy­miniszter nevez. A közös csendőrség a közvetségek körül önállóan működik. A rendőrség egyéb teendői közvetlenül a városok illetékes tisztviselői által kezel­tetnek, a közbátorsági csendőrök, vala­hányszor a hatóság, ennek illetékes tiszt­viselői vagy biztosai részéről fölhivatnak, segédkezet nyújtani és a szükséges kar­hatalmat kiszolgáltatni kötelesek. A váro­soknak szabály­alkotási joga minden rend­őri ügyekre nézve egész kiterjedésében meghagyatik. A rendőri kihágások és a rend- és csendőri közegek eljárása ellen netalán intézendő panaszok fölött a két városban külön bírói székek ítélnek. Mit tartalmaznak e pontozatok? Rövi­den jelezni akarjuk. Mindenekelőtt a rend­őrség teendői két részre osztatnak. Olya­nokra, melyek a személy- és vagyonbá­torságra vonatkoznak, s „egyéb“ teen­dőkre. Hogy miben állanak ezen egyéb teendők, azt a különvélemény nem mond­ja. A személy- és vagyonbátorságra vo­natkozó rendőrséget az állam kezeli, sa­ját, a belügyminiszter által kinevezendő közegei által, az „egyéb“ rendőri teendő­ket a városi közegek végezik. E törvény szerint tehát kétféle policziánk volna, a különvélemény nomenclaturája szerint : csendőr és rendőr. E kétféle feladato­s illetőségű közeg egymáshoz való viszo­nyát későbbi statútum fogná meghatá­­r­­ozni ; egyelőre kimondatik az, hogy a csendőrségnek a rendőrség fölszólítására r­emelnek segédkezet kell nyújtania. A­­ szabályalkotási jogra nézve a különvéle­mény szintén kimondja, hogy az teljesen a városoknál marad. Végül rendőri kihá­gásokra, s a rendőrök ellen fölmerülő pa­naszokra nézve külön bírói szék fölállítá­sa mondatik ki. A fővárosi rendőrség szervezésének e két külön módozata fölött megindult te­hát a vita, mely elejétől végig nagy ér­dekű s igen tanulságos volt. A discussió menetében — a­mint ez már magából a kétféle megoldásból is előre kitűnt — csakhamar constatálható volt az, hogy az enquetnek nincs tagja, ki a fővárosi rendőrségnek jelen szer­vezetét fönn akarja tartani. Az iránt egy­hangú volt a nézet, hogy a fővárosnak jelenlegi rendőrségi szervezete nem felel meg feladatának, hogy az egy nagy fővá­ros igényeit minden tekintetben kielégí­tetlenül hagyja, hogy mind­ennél fogva az állam segélyét ez ügy körül okvetle­nül igénybe kell venni. E körül , mint már említettük, nem volt nézetkülönbség, az eltérés csak azon pont körül forgott, hogy az egész helyhatósági rendőrséget vegye-e az állam kezelése alá, vagy a rendőrségnek egy része tovább is helyha­tósági kezelés alatt maradjon? Így állíttatván föl a kérdés, az első megoldási javaslat pártolói, tehát a túl­nyomó többség egytől egyig azon meg­győződésüknek adtak nyomós kifejezést, hogy a polic­iális teendők kettéválasztása nemcsak nem tanácsos, hanem merőben lehetetlen. Az a megkülönböztetés, mely személy- és vagyonbátorságra vonatkozó s „egyéb“ ügyekről beszél, nem határozza meg a kettő közötti demarcationális vona­lat, és pedig azon egyszerű okból nem, mert ily elválasztó vonal húzása teljes lehetetlenség. A­mit általánosságban „he­lyi“ rendőrségnek neveznek, annak igen sok ágazata belenyúl a személybizton­ság körébe. Az egészségi vagy vásári po­­liczia csak „helyi“ jellegű, de azért szorul e bizonyításra, hogy e két ágazat teendői általánosságban a személybiztonság alá foglalhatók. A demarcationális vonal ki­jelölése theoriában is véghetetlen nagy nehézségekbe ütközik, in praxi azonban ez épenséggel ki nem vihető. Ribáry mi­nisztertanácsos fölemlítette, hogy midőn Szemere 1848-ban a fővárosi rendőrséget szervezni akarta, ő is megkisérlette a rendőrségi teendők kettéválasztását. — 30—40 rendőrségi tárgy között csak 3 vagy 4 található, melynek határozottan helyi jellege volt. De még akkor is, ha a kettéválasztás csakugyan lehetséges volna, az czélszerűség tekintetéből semmi­kép sem ajánlatos. Magában a rendőrség természetében fekszik, hogy az egységes legyen, hogy közegei a lehető legnagyobb solidaritásban álljanak egymással, hogy az egész gépezet minden kereke pontosan és minden fennakadás nélkül összeműköd­­jék. Lehetséges-e azonban ez, ha egy vá­rosban kétféle policzia működik, ha az összes teendőket nem egységes szellem vezérli, ha az alárendelt közegek kétféle parancs után, kétféle szabály szerint jár­nak el? A különvélemény szerint volna egy a kormány által kinevezett rendőr­főnök s két választott városi kapitány A háromnak teendői szoros, folytonos kapcsolatban volnának egymással, az egyik minduntalan a másikra szorulna, de azért az egyik nem rendelkezhetik, vagy csak igen nehezen és körülményesen a másik fölött, mindhárom körülbelől koordinálva volna egymással. Ki ne látná, hogy e viszony a rendszeresített zavar­nak, az örökös conflátusnak volna éltető forrása, s hogy ilynemű kezelés mellett a fővárosi policzia részben ugyan urat cserélne, de lényegben ugyanaz volna, a­mi ma, talán a mainál is elégtelenebb és lassúbb? A város lemondana jogai egy tetemes részéről és nem nyerne vele sem­mit; a kormány nagy anyagi terhet és felelősséget venne magára, de feladatai teljesítésében megakasztva, megbénítva volna. S ha már a rendőrség főnökei kö­zött kikerülhetlen volna a súrlódás, még sokkal fokozottabb és számosabb volna ez az alárendelt közegek között, melyek egymás mellett működnének, de nem szorosan meghatározott terrénumon, melyek külön hatóság és így külön fele­lősség alatt állanának, melyek az emberi természetben rejlő tulajdonoknál fogva örökösen farkasszemet néznének egymás­sal. Nincs példa rá az egész világon, hogy egy fővárosban kétféle rendőrség működ­jék egymás mellett. Csengery Antal szintén erélyesen föl­szólalt a rendőrség állami és egységes ke­­zelése mellett. Mindenekelőtt kiemelte, hogy a különvélemény — úgy a mint az az enquete előtt fekszik — már csak azért sem effectuálható, minthogy megfe­lejtkezik egy oly közeg létrehozataláról, mely a közösnek kimondott csendőrségre nézve együttesen alkotná meg a szabályo­kat. Az még csak épenséggel sem gondol­ható, hogy a közös csendőrség Pesten más s Budán is más szabályrendeletek szerint járjon el. Itt az egyöntetűség mellőzhet­­len, s azért gondoskodni kell annak bizto­sításáról. Nuntiumokkal a két város — természetesen az egyesítésig — csak nem állapíthatja meg szabályrendeleteit. Csen­gery kifejti, hogy a legliberálisabb alapo­kon rendezett fővárosokban a rendőrség állami és egységes. Newyorkban van ta­lán a legszabadelvűbb municipális szer­vezet, s a policzia ott is az államé. Genf szintén nagy municipális szabadságnak örvend, s szintén állami rendőrséggel bír, hogy Londont, Párist, Berlint, Bécset ne is említse. És ez nagyon természetes. A­­város jelleméből foly, hogy itt a rend­őrségi teendők fontosságban úgy mint számban rendkívül fokozottak. Itt van az államélet tényezőinek gyypontja, itt tart­ja üléseit a parlament, itt székel a kor­mány. Tekintetbe kell továbbá venni a fő­­városi lakosságnak folytonos hullámzá­sát, a nagy számú idegeneknek összetol­­ódását. Mindez erős, jól szervezett rend­őrséget igényel, s ez csak állam közvetí­tse mellett érhető el. Csengery végül a következőkben formulázza nézeteit. A fő­városok rendezéséről szerkesztendő tör­vényjavaslatnak a rendőrségre vonatko­zó szakaszaiban a következők veendők föl : 1. A rendőrségi végrehajtás és a rend­őrségi bíráskodás külön választatik. 2. A rendőrségre és annak hatáskörére nézve a belügyminiszter, a rendőrségi bí­ráskodásra nézve a belügy- és igazságügy miniszter fognak törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. 3. Addig, míg e törvények életbe lép­nek, a mostani rendőri közegek új vá­lasztás alá nem esnek. 4. A város jogkörében maradó szabály­­alkotó jog a két város végrehajtott egye­sítéséig egy a két város részéről válasz­tandó delegált közeg által fog gyakorol­tatni. Ez indítvány határozatba ment. Ástala ki van mondva, hogy ezentúl a rendőr­ségi közegek nem leendőnek egyszers­mind bírák is, a­mi egy igen fontos jogelv életbe léptetése. Magától értetik, hogy az alkotandó bírói szék egyszersmind a rendőrségi közegek ellen fölmerülő pana­szok tárgyában is illetékes leend. A má­sodik pontra nézve az enquete nagy meg­nyugvással fogadta az elnöklő belügymi­niszter azon kijelentését, hogy az illető törvényjavaslat a minisztérium kebelében már elkészült, s már előre tekintetbe ve­szi az összes felhozott szempontokat. A harmadik pontnál szóba hozatott, hogy az állam nem veheti-e kezelése alá a rend­őrséget a szóban levő törvényjavaslatok megszavazása előtt, úgy, hogy kikerülhe­tő legyen azon anomália, miszerint eset­leg teljes tisztújítás történjék, s csak a mostani rendőrség maradjon meg ? A vita menetében azonban kitűnt, hogy ez lehe­tetlen, minthogy ez nem jelentene egye­bet, mint a mostani visszaélések törvé­­nyesítését. Az illető törvények szerkesz­tése különben nem is oly nehéz és körül­ményes dolog. Néhány czikkből állhat az egész, a személyzet és hatáskör kijelölé­séből, míg az eljárást az 1842-diki bünte­tő törvényből lehet alkalmazni. A­mi végül a 4-ik pontot illeti, ez mint szembeötlő, csak ideiglenes intézkedést tartalmaz, mely azonban a két város egyesítéséig kikerülhetetlen. A statútu­moknak — mint már említettük — múl­­hatlanul egyöntetűeknek kell lenniök, a­mi pedig csak egységes tárgyalás és ha­tározathozatal által érhető el. E delegált közegben a belügyminiszter által kineve­zett rendőrfőnöknek volum informativum­­mal kell bírnia. Szóba hozatott még a rendőrség költ­ségeinek kérdése, s mint magától érthető körülmény említtetett, hogy úgy az ál­lam, mint a város a költségek fedezékében részt fog venni. Az arány kijelölése az illető törvényjavaslatban fog megtörtén- Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.­ gyunk győződve, hogy e küldöttség az alkot­mányos királytól azt a feleletet leend majd „szerencsés“ nyerni, hogy őfelsége a munkálatot minisztertanácsának s országgyűlésének adja át. (A kép v. ház köréből.) Lapunk zártáig érkezett tudósítások szerint az I., III. és VI-dik osztályok holnap kedden, d. e. 10 órakor ülést tartanak.

Next