Pesti Napló, 1871. augusztus (22. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-08 / 181. szám
181. szám. Kedd, augusztus 8 1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 60 kr. Két hóra ... S „ 70 kr Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttór: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhivás „PISTI mba. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre.............................kft. Negyed évre..........................5 ft 50 kr. fcWF Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz, Pest, ferencziek tere,7. sz. alá küldendők. Pest, aug. 7. A ki a zempléni baloldali körnek az ellenzék szervezkedéséről kiadott manifestumát indítványozta, a ki elfogadta s a ki fogalmazta, s még az is, a ki kiadta : egytől-egyig ember a maga talpán. Ily jóizű, lélekfrissítő, üde olvasmányra nem akadhatunk a magyar ellenzéknek tíz évi gyümölcseit tartalmazó okmánytárában. Köszönet érezte a zemplén megyei baloldali körnek, köszönet kiváltkép Mezőssy László elnök úrnak, kinek a maga nemében classicus, minden izében ellenzéki, körmönfont irályát véljük felismerni a páratlan manifestumban, s köszönet végül az „Ellenőrinek is, mely nem késett ezt kiadni, s melynek hasábjaiban az országos ellenzék szervezkedését illető fölszólalásra Csávolszky Lajos saját maga személyében adta meg a választ. Hanem hogy a maga rendjén mondjuk el a dolgot, vissza kell mennünk Pest megye ellenzékének annak idején általunk is ismertetett szervezkedési művére. Ez elaborátumot, melyet az ellenzék közlönyei az egész országra nézve követendő példaként állítottak föl, nyomban követte Irányi Dániel nyilatkozata, mely a 48-as párt országos szervezkedésére egy országos nagy ellenzéki gyűlést tesz kilátásba. E két felszólalással szemben most kilép a sorompóba a zemplén megyei baloldali kör, s kifejtvén, hogy míg egy részről a pest megyei baloldali kör által készített terv lehet „vi se et per se“ magára, s külön-külön minden egyes megyére nézve jó és czélszerű, de az országos egyetemes elemekre nézve ki nem elégítő, más oldalról viszont Irányi Dániel csak a 48-as párt országos szervezkedését akarja: e két baj elől nincs más mentő szer, mint hogy az ország minden névvel nevezhető „ellenzéki és baloldali“ egyletei és körei alakítsanak egy közös és egyetemes, de se nem 48-as, se nem középbali, országos „ellenzék alakuló és szervezkedő gyűlést.“ Eddig a dolog in se et per se már eléggé lélekfrissitő, hanem a java még hátra van. Tervéhez a zemplén megyei baloldali kör mindjárt egy eljárási módozatot is csatol, s ez a maga nemében elannyira párját ritkító, hogy szó szerint ide igtatjuk: „S hogy kívánságunknak s gyűlésegybehivási tervünknek némi alakot és némi testet is adjunk — igy szól a zemplén megyei baloldali kör megbízásából maga az elnök, Mezőssy László a tegnapi „Ellenőrben — kimondjuk, hogy mi annak semmiféle tüntetési szint adni nem akarunk, s legfeljebb egy-két megbízottat küldvén bele mindenik kör vagy egylet, a tanácskozó testület szerény és „komoly“ legyen. S ha belenyugosznak az illető testületek, kíméljük meg az egybehívás fáradságától s a gyűlés terheitől az országgyűlési ellenzék vezéreit. S ha belenyugosznak a testvér egyletek, hogy a tüntetésnek még csak színét is mellőzzük, Pest helyett jelöljük ki gyűlésünk helyéül Aradot, mely városhoz a magyar embert annyi fájó, de mégis szent emlékek csatolják. S ha belenyugosznak az illető testvér körök, kérjük fel az egybehivásra b. Simonyi Lajost, ki derék atyától örökölt erélyességét, szervezkedési képességét az aradi ellenzék legutolsó győzelmével is tanusstá.“ Vajjon kell-e commentár e néhány sorhoz, mely classicus rövidségében a legfinomabb iróniát a maró sarcasmussal egyesíti? Íveket lehetne tele irni, anélkül, hogy e sorok szépségét, titkos allusióit, éles czélzatait kimeríteni lehetne. Mezőssy László úr mindenek előtt kijelenti, hogy szerény és „komoly“ testületet akar. Az akarat szép és nemes, s Mezőssy László úr tudja, hogy aki a czélt akarja, annak az eszközöket is meg kell válogatnia. Ő az eszközökkel is tisztában van. „Ha az illető testületek belenyugosznak, kíméljük meg az egybehivás fáradságaitól, s a gyűlés terheitől az országgyűlési ellenzék vezéreit.“ Kétszer is kiírtuk már e famosus sorokat, s mégsem bírunk tőlünk megválni. „Az egybehivás fáradságától való megkímélés,ds ez holnap már az lesz, amit a németek „geflügeltes Wort“-nak neveznek. A zemplén megyei kör halhatatlanná tette magát. Ez tehát annyi fáradság, annyi nappali munka és éjjeli csend eredménye! Azért viraszt Tisza és Ghiczy az országos ellenzék betegágyán, azért dolgozik, ir, beszél, s amit első helyen kellett volna említenünk, azért gondolkozik a pártért, s csak is a pártért, azért vádolja a kormányt, a többséget szem nem látott, fül nem hallott vétkekkel , hibákkal , mulasztásokká, hogy egy szép reggel előálljon a zempléni baloldali kör, s a zempléni baloldali körben Mezőssy László, s kiírja fekete betűkkel fehér papiroson, hogy „az országos ellenzék vezéreit kíméljük meg a fáradságtól.“ Hálátlanság a te neved, Mezőssy László! ________ _ S mit vétettek a szegény pártvezérek, hogy országvilág láttára szégyenszemre imigyen kiadják nekik a „laufpasst“? Nem tettek-e meg mindent, hogy az ellenzék ügye ma úgy álljon, amint áll, s az ellenzéki lapokban napról napra azt olvassuk, hogy ellenzékünk dolga a lehető legfényesebben áll! Nem kímélték-e meg az országos ellenzéket még csak a gondolkodásnak, az öntevékenység árnyának terhétől is; nem sütötték-főzték-e ki a dolgokat itt Pesten a lehető legszebben, úgy hogy az „országos“ ellenzéknek mindig csak a busásan terített asztalhoz kellett ülnie, az étlap már jó előre el lévén készülve; nem tudták-e a rendet, a fegyelmet, szófogadást fenntartani oly módon, hogy hatalmas, infallibilis szózatuk ellen az ellenmondásnak még csak kísérlete sem mert nyilatkozni; nem intézték-e innen Pestről az egész ország ügyeit, nem beszéltek-e az egész országos ellenzék nevében elég sulylyal, elég erélylyel és méltósággal? Mit vétettek, mit mulasztottak ők, hogy ily kimélytelen módon állíttatnak pelengérre! Me herele, ezt csakugyan nem érdemelték meg! És épen egy zemplén megyei baloldali kör, és épen Mezőssy László! Mikor itt Pesten oly szépen rendiben mennek mindig a dolgok. Tisza Kálmán kiadja a napi parancsot, Ghiczy Kálmán gyönyörű beszédben indokolja azt, s azután a haza meg van mentve. A teljesített kötelesség boldogító érzetével szétoszolnak , és másnap az ország házában a dolog úgy megy, hogy csak öröm látni. Az ellenzék soraiban kinek jutott itt Pesten még eszébe külön véleménynyel bírni, s e külön véleménynek még kifejezést is adni? Szegény Hornnak vannak néha ily számba nem vehető perczei, de ki fogja Hornt, ha külön nézete van, komolyan venni? Még a Deák-pártban, hol a mamelukok vadon nőnek, is találkozik néha-néha egy egy, ki azt hiszi, hogy neki az ő fejével, s nem a vezérekével kell gondolkozni; de mutasson valaki példát, hogy ilyesmi az ellenzék soraiban fordult volna elő? Az ellenzék nem vitatkozik sokat, nem szereti a benső huzavonát, hanem elhatározza a dolgot, s azután dicső dictiókat tart s szavaz! Szavaz derűre, szavaz borúra ! És mindezek daczára ily hálátlanság ! Nekünk természetesen nem az a feladatunk, hogy Mezőssy László urat s a zempléni kört védelmezzük, s azért áttérünk az indítvány érdemleges részére. A zempléni kör a két ellenzéki párt egységes szervezkedését akarja. Nekünk ez ellen semmi kifogásunk, amint is azt sem ellenezhetjük, ha a két párt egészen külön szervezkedik. Minden párt legjobban tudja, mit kíván politikai érdeke, s a politikai becsület és tisztességen kívül csakis ez lehet eljárásának zsinórmértéke. A pártok szervezkedhetnek a maguk akarata és belátása szerint, s ha a baloldal már most, a harmadik ülésszaknak még alig küszöbén fog már hozzá a szervezkedés nagy munkájához, ez csak azt mutatja, hogy mily nehéznek, mennyire minden erőt és előkészületet igénybe vevő nagy munkának tartja a választási győzelmet! Mi ugyan teljesen meg vagyunk róla győződve, ha nagy erőlködés kárba vész, hanem hisz a baloldal nem a mi felfogásunk szerint intézi dolgait. Egy dolog minden esetre rendkívül jellemző a zempléni kör föllépésében, az tudniillik, hogy Zemplénben, s valószínűleg még másutt is, a balközépet s a szélsőbalt voltaképen még mindig ugyanazon egy pártnak hiszik. Négy évig részletezte, tisztázta a két párt külön-külön programmját, röpiratokban, hírlapokban, tenger sok vezérczikkben fejtegették speciális álláspontjukat, s az „országos“ ellenzék még mindig nem akarja hinni és tudni, hogy itt nem egy, hanem két párttal van dolga. A zempléni kör egyenesen hivatkozik reá, hogy az országos ellenzék csak egy „ellenzéket“ ismer. A zempléni kör meggyőződéséből természetesen nem az következik, hogy a dolog csakugyan úgy áll. Történt már kísérlet elég, hogy a két párt összeforrjon, egy táborrá egyesüljön, de a dolog rendesen csakhamar abbamaradt. Nem oly könnyű az ám, amint Zemplénben hiszik. A mi fölfogásunk szerint i s azt hiszszük, a fejlemények nem fognak megcáfolni — a jobb és a balközép között nincs oly mélyreható, elvileges különbség, mint a balközép és a szélsőbal között. Jobb és balközép egyaránt elismer bizonyos közös ügyek létezését, s csakis ez ügyek tárgyalásának módjában különbözik. A „nem kell delegatió“ jelszó voltaképen nem vonatkozik a kiegyezkedés lényegére, hanem csakis az abban megállapított külformákra. Elismerjük, hogy azok is rendkívül fontosak, de a két külön álláspont közötti űr mégsem oly tátongóan mély, mint amilyen oly két fölfogás közt létezik, melynek egyike elfogadja, másika egyáltalán tagadja a közös ügyek létezését. Itt elvi különbség van, mégpedig kibékíthetetlen. S mindez csak a nyílt differenciákra vonatkozik, azokról, melyekről a szélsőbal hallgat, mi sem akarunk beszélni. Mindezt mi távolról sem azért mondjuk, mintha talán mégis tartanánk az egyesülés létrejöttétől. Az ellenzéknek be kell látnia, hogy reánk nézve csakugyan mindegy, akár megtörténik a fusió, akár nem. Bármily mélyreható legyen is elvben a két párt közötti különbség, in praxi mi most még mindig csak egy párttal állunk szemközt, melynek két része egymás ellen beszél ugyan néha, de rendesen együtt szavaz! Hogy megmaradjon a zempléni ellenzéki okoskodás utóizó egész üde teljében, bucsuzhatóul még néhány sort Mezőssy úr manifestumából: „Ha Deák Ferencz pártja érdekéért egy sorba állhat a muszka A PESTI NAPLÓ TÁROZÁJA. Az alkotmányos monarchia és a köztársaság. Laveleye tanulmánya. — Négy közlemény. — H. A németalföldi köztársaság, mely miután kivivta szabadságát, területének szűk terjedelme daczára elsőrangú hatalom szerepét játszotta, csak oly bonyolódott közszervezettel bír, mint az amerikai Egyesült Államok. Bár nagy figyelemmel tanulmányoztuk, aligha dicsekedhetünk ismeretével. Ha látjuk, mily nagy mértékben voltak megosztva a hatalmak, mennyire hiányzott minden egység, valóban csodálkoznunk kell, hogy ez állam ellentállhatott a continens leghatalmasabb birodalmainak, és középpontjává válhatott a nagy európai coalitióknak. Van-e egyszerűbb Róma, Velencze alkotmányainál? És Svájcz jelen alkotmánya, huszonkét kantonjával és megannyi külön régi hagyománynyal, helyi szokásjogával, particularistikus törvény hozásával, örökké változó alkotmányával — váljon ki ismeri alaposan? Már magában Zürich kanton intézményei is komoly tanulmányt igényelnek. Mint látjuk tehát, a köztársaság sehol sem járt azon egyszerű formákkal, melyeket francziaországi pártolói neki tulajdonítanak. Egy másik tulajdonság, mit rendesen a köztársaságnál feltételeznek, az, hogy csaknem a tehetetlenségig szorítja meg a végrehajtó hatalmat. S ez egyike azon indokoknak, melyekért a radikális párt oly szenvedélyesen ragaszkodik e kormányformához. Pedig ez is tévedés. A köztársaság főnökének, bár mint hívják, és bármikép választassék, nagyobb hatalma lesz mint az örökös királynak a valódi alkotmányos monarchiában. Ennek oka igen egyszerű. A köztársaság főnöke ez állásra csak személyes érdemei és becse folytán emeltetik. Hogy emelkedjék, kell, hogy hasznát vette legyen tehetségeinek, akaratának és megszokta legyen azokat érvényesíteni. Politikai eszméi megállapodottak, ismertek; épen ez eszmékért választották meg. A hatalom polczára érve, élni fog tehetségeivel, személyes tekintélyével a végből, hogy eszméit diadalra juttassa. Nem fog visszarettenni a törvényhozással való küzdelemtől, vagy más módokon fogja azt megtörni. A korona csaknem elveszett prestigiuma helyett, övé azon párt élő ereje, mely székébe emelte. A veto jogával bír, élni fog vele. Az Egyesült Államok csaknem valamennyi elnöke élt vele, s az utolsó előtti, Johnson, egész az árulási vád alá helyezéséig. Hiába választja a nemzetgyűlés a végrehajtó hatalom letéteményezését, hiába fogja állását ideiglenesnek kinyiatkoztatni, mégis meg fog maradni helyén, mert rendkívüli érdem vitte oda, és mert a legfőbb hatalom véghetlen tekintélyével élve, mindent ellensúlyozó befolyást gyakorland. Amilyen az ember, akkora a hatalom, melyről rendelkezik ! Szemünk előtt egy döntő példa áll. Tekintsük Thierst: Lehetetlen függőbbé tenni az állam fejét a nemzetgyűléstől, mint amilyen jelenleg ő. Egy szavazás, egy bizalmatlansági nyilatkozat, sőt ennél kevesebb, az elégedetlenség némi előjelei elegendők bukására. És mégis soha alkotmányos király azon,tekintélylyel nem birt, melylyel Thiers bir. Ő nem tehetetlen letéteményese a végrehajtó hatalomnak, kezében van a törvényhozás is; mindenható, talán mindenhatóbb a muszka czárnál. Tekintsék most a választott főnök tevékeny, erélyes, vállalkozó egyénisége mellett, az örökös uralkodó halvány szerepét az alkotmányos monarchiában. Nevelése, bármily gondos volt is, hihetőleg igen lágy lesz, mert folyvást csupa előzékenységgel, gonddal, hizelkedéssel veszik körül. Az életben nem kell neki helyéért küzdeni: e hely készen várja őt, és pedig a legmagasabb. Királyi cselekvőségének előkészülete, tudománya nem abban áll, hogy tanuljon akaratával élni, hanem ellenkezőleg, hogy tudjon arról lemondani; nem hogy teremtsen, érvényesítsen egyéni eszméket, de hogy ne is engedje sejteni, hogy ilyenekkel bír. Az alkotmányos uralkodók mintaképei, mind. Lipót és Victória, sohasem sejteték, mily párt felé hajolnak. Minthogy népszerűségüket nem erősíthetik új választások által, kell hogy azt a legnagyobb kíméléssel tartsák fenn. Angliában sohasem szemlélhetni többé amaz összeütközéseket törvényhozó 63 végrehajtó hatalom között, melyek Amerikában oly gyakoriak, sőt a mi több, nem is tartják többé lehetőnek. Oka ennek, hogy senki sem képzelheti, miszerint a korona korlátolhatná a parliamentet; ezentúl ez a legfelsőbb hatalom. Francziaország 1789-ben forradalmat támasztott, hogy ne kelljen a királynak vétójogot engedélyezni. A véto borzalommal tölte el a szabadság minden barátját — pedig alap nélkül. A modern alkotmányok az uralkodónak megadják a vétót. De ez csak parádé-fegyver, nem arra való, hogy használják. Ha tehát, mint ellensége az önkénynek, azt akarod, hogy a végrehajtó hatalom gyönge és tehetetlen legyen, csak alkotmányos uralkodó kezébe rakd le. Egész más hatálya lesz egy választott elnök kezében, mert az, amíg hatalma tart, élhet a szilárd akarat egész tekintélyével, a harczolás szokásának edzettségével, az általa képviselt pártok szenvedélyével s e tekintélylyel, e fensőséggel élni is fog; mig az alkotmányos király nem él azzal, melyet az alkotmány vagy a korona prestigiuma neki kölcsönöz. Egy szóval, a jelen társadalmunkban, a végrehajtó hatalom gyönge lesz, mihelyt örökös, — erős, mihelyt választott. Minden egyéb feltétel egyenlősége mellett, a nagy dolgok egészben véve jobban kezeltetnek az alkotmányos monarchiában, mint köztársaságban, melynek elnökét a nép választotta, p. o. az Egy.-Államokban. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy az alkotmányos monarchiában nem az uralkodó intézi az ügyeket, hanem a kabinet feje. Márpedig e miniszterelnök szükségkép kiválóbb férfiú, kétszeres választáson kell átmennie, legtehetségesebb tagja egy többségnek, melyet maga és a választók többsége teremtett. Állását csak talentum, előrelátás, politikai tapintat és ékesszólás útján vívhatta ki; csak addig tartja meg, míg működését siker kiséri. Komolyabb válság megfosztja a hatalomtól. Kell tehát, hogy bölcs legyen terveiben és szerencsés vállalataiban. A korlátlan uralkodók az állam kormányzását néha oly miniszterek kezére bizzák, kik jelestek a parlamenti kabinetek tagjainál; mert e minisztereknek nem kell szónokoknak lenniök, és az ember lehet igen nagy államférfi a nélkül, hogy bírjon az ékesen szólás adományával; — de a korlátlan uralkodó választása gyakran legkicsinyesebb, sőt kárhozatos indokokból ered, s akkor oly emberekre száll, kiknek tehetetlensége az ország vesztére válik. Az alkotmányos kormány alatt a miniszterelnök választása tán nem emelkedik oly magasra, de soha nem sülyedhet annyira alá, mert mindig a tevékeny, uralkodó s az ország által elismert képesség következése. Köztársaságban az elnököt néha a tett szolgálatok, a kivívott dicsőség folytán választják, de néha azon tagadólagos érdem folytán is, mert semmi más véleményt nem sért és senkit el nem homály esit. Amerikában gyakran e tulajdonságok határoztak az elnökjelölésnél. Azt hiszszük, csaknem szabály gyanánt lehetne kimondani, hogy Anglia miniszterelnökei általában felette állnak az északamerikai elnököknek, kivéve a köztársaság alapítóit. Az elnök arra való, hogy cselekedjék, ő felelős. Nem elegendő, hogy uralkodjék, kell, hogy kormányozzon, de nem tartja hatalmában a congressust, sőt kevés móddal, eszközzel rendelkezik, melylyel reá hathatna, mert miniszterei nem lehetnek a kamarában. Kormányzói képessége tehát gyakran meghiúsíttatni fog, máskor összeütközéseket idézend elő; mindenesetre csak nehezen fog alkalmazkodhatni az állam kormányához. Ez komoly baj, mely nem maradt észrevétlen, de el kellett tűrni, hogy a hatalom usurpátiája s az államcsínyek veszélyétől meneküljenek. Két rész közti választásban abban áll a bölcseség, hogy a kevésbé roszat válaszszuk. Annyi tény, hogy ez országban a legképesebb ember előbb jut miniszterelnöki állásban az ügyek vezetéséhez, semmint a köztársaság elnöki tisztségben és első minőségében jobban fog állásának megfelelhetni, mint a másodikban. A monarchiában tehetségeit veszélytelenül érvényesítheti, mert usurpatióra nem gondolhatnak az emberek ; a király állandó korlátot képez. Mint elnök minél rendkívülibb képességekkel bír, annál nagyobb és szélesebb terveket fog táplálni, sőt bizonyos értelemben annál inkább fogja hona nagyságát akarni, mit egyedül maga által vél eszközölhetni, s annál nagyobb lesz a kísértés,hogy az erő által, melyről rendelkezik, állandósítsa hatalmát Eszerint az alkotmán yai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, vezetővel — így végzik soraikat a zempléni pártalakítók — a kétfelé vált ellenzék is jobbját adhatja egymásnak !“ Már most az ellenzéken melyik rész képviseli Deák Ferenczet, s melyik a muszkavezetőket ? Pest, aug. 7. (A magyar magánjogi törvénykönyv javaslat élén) Horvát Boldizsár volt igazságügyminiszternek következő nyilatkozata van lenyomatva, melyet — mint hallottuk — a jelenlegi igazságügyminiszter is utólag magáévá tett. Figyelmeztetés és kérelem. E munkálat, amelynek kidolgozására Hoffmann Pál egyetemi jogtanár és országgyűlési képviselő urat voltam szerencsés megnyerni, csupán első tervezetnek, kritikai anyagnak tekintendő. Csak ha ez a közvélemény előleges bírálatán áthaladt, válik lehetségessé magát a törvényjavaslatot, a keletkezendő észrevételek kellő figyelembevétele mellett megállapítani. A tárgy fontosságánál fogva , hogy jogéletünk azon zavarokból, amelyek egy magyar polgári törvénykönyv eddigi teljes hiányából erednek, mielőbb kibontakozhassék, hazafias tisztelettel és bizalommal kérem fel az ország ügyvédi egyleteit szintúgy, mint az egyes szakférfiakat, méltóztassanak a jelen munkálatra vonatkozó észrevételeiket, akár az alapelvekre, akár a beosztásra, akár pedig az irályra s a jogi műszavakra nézve, rövid indokolás kíséretében vagy magán után, vagy pedig a nyilvánosság közegei által, 1872-ik évi július 1-jéig tudomásomra juttatni. Kelt Pesten, 1871. évi mártius 15-én. Horvát Boldizsár, s. k., m. k. igazságügyminiszter. (A szláv botrány irodalomból.) Hogy a nemzetiségi izgatók lapjaikban mily fegyvereket használnak, erről tanúságot tehet a következő idézet: A zágrábi „Obzor“-ban ugyanis bizonyos Oreskovics A. Belgrádról nyílt levelet intéz Andrássyhoz, melyben figyelmezteti őt a végvidék polgárosítása tárgyában folyt beszélgetésükre, s akkor tett ígéretére és „becsületszavára,“ melyet azonban, mint a határőrvidék polgárosításáról szóló legfelsőbb intézkedések tanúskodnak, nem váltott be. A közöttük történt megállapodások akkoriban írásba foglaltattak, s ennek daczára is másképen ütött ki a dolog. Kérdi, vájjon a végvidéki erdők eladatásáról szóló hirdetések, a miniszterelnök tudtával történtek-e, avagy nem; ha igen, igyekezzék az eladást felfüggeszteni, mert különben azt kell hinnie (már t. i. Oreskovicsnak), hogy ép úgy ő, mint az összes végvidéki nép is politikailag reászedetett és elárultatott. (Az egész dolog pedig valószínüleg annyira igaz lesz , hogy Andrássy gróf nem látta soha Oreskovics urat.) (A tót Maticza.) A „Narodné Noviny“ jelenti, hogy aug. 2-án a tót Matica közgyűlése Th. Szt.-Mártonban a nevezett intézet elnöke, dr. Kozacek József nagyváradi kanonok által személyesen megnyittatott. A megnyitó beszéd tót nemzeti szellemben tartatott, buzdító jellegén kívül valami felemlítésre méltót nem tartalmaz. Az országos középtanodai tanáregylet közgyűlése. Vasárnap, aug. 6. A Széchenyi-sétatér termében a kitűzött órára nagy számban jöttek össze a helyből és vidékről érkezett tanárok. Az egész társaság külső megjelenése azt mutatja, hogy az egylet néhány