Pesti Napló, 1871. december (22. évfolyam, 277-301. szám)
1871-12-21 / 293. szám
293. szám* Csütörtök deczember 21.1871. 22. évifolyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. „zim. I. »meist. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferencziek-tere T. szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. F.rész évre ... SS frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két bóra .... . . 70 kr Egy hárs ... 1 „ 85 kr" Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 80 njkr. Nyilttér: 6 hasábos petítsor 85 njkr. Pest, decz. 21. A franczia közoktatási miniszter nov. 18-án kelt rendeletét közlik a lapok, mely az elemi népoktatás szervezetére vonatkozik, s az épen most megjelent népiskolai törvényjavaslatnak mintegy bevezetésül, előkészítésül szolgál. A miniszteri rendelet elsősorban a mostani tanévre vonatkozik ugyan, de igen egészséges eszméket tartalmaz s ez okból megérdemli, hogy hazánkban is, hol a közoktatás ügye oly fontos szerepet, játszani van hivatva, figyelembe vétessék. A miniszter kijelenti, hogy a népnevelés képezi a közművelődés alapját, s ez okból itt kell kezdeni a közoktatás reformjának munkáját. A népnevelés mostani hanyatlott állapotát a miniszter abban találja, hogy míg az előbbi kormányok sokat tettek a közép és felsőbb tanodákért, az elemi iskoláztatás ügyét egészen elhanyagolták. Az elemi oktatás nem képez magában befejezett oktatási kört s azért a tanítványok tökéletlen, hiányos és zavaros ismeretekkel hagyják el az iskolát. A baj abban rejlik, hogy az elemi oktatás terén is a centralisatió elvét alkalmazák, nem voltak tekintettel az egyes megyék egymástól nagyban elütő viszonyaira; némely megyében a közoktatás fényes fejlődésnek indult, másokban nem akart előre menni; a talaj alakulata, a lakosság sűrűsége vagy ritkasága, iparának sajátsága, az életmód, a vagyonososság, s a viszonyok egész sora, melyeket a központból ismerni nem lehet, döntő befolyással vannak az oktatásügy alakulatára. Hogy ezen tényezők tekintetbe vétethessenek, a tanítók, tanítónők közremüdését veszi igénybe, midőn felszólitja őket, hogy a jövő tanévre a tantervet s a tanidő beosztását elkészítsék s a tanfelügyelő elé terjesszék. Ezzel az eddig annyira centrálisait franczia tanügy terén uj korszak nyílik; az önkormányzat érvényesülésének kora, mely nélkül a tanügy állandó és szerencsés fejlődése nem képzelhető. Már a jelen tanévben következő tantárgyak fognak taníttatni: naponta félóráig vallásoktatás; a tanítás kezdetén és végén minden osztályban ének, mely hetenkint két órán át taníttatik; naponta félóráig testgyakorlat; történelem és földrajz hetenkint, egy óra stb. Valóban örvendünk, hogy a haoticus franczia viszonyokban a világosságnak legalább egy sugarát találhatni, mely épen a legfontosabb intézményre a közoktatás ügyére esik. A már tegnap részletesebben ismertetett közoktatási törvényjavaslat, melyre még alkalmilag visszatérünk, az önkormányzati életnek a tanügy terén is igen nagy hatáskört enged. Még egy másik fontos törvényjavaslat szövegét, a honvédelmiét hozta meg a franczia hivatalos lap. Ezen törvényjavaslat első pontja így hangzik: „Minden franczia személyes katonai szolgálatra köteles.“ A második pont eltörül mindenféle toborzási díjat; a harmadik pont kimondja, hogy minden ép franczia húsztól negyvenedik életévéig zászló aláhívható s tagja vagy a rendes hadseregnek, vagy a tartaléknak. A negyedik pont így hangzik: „A helyettesítés eltörültetik.“ A szolgálat alóli felmentések, melyeket a törvény különösen megállapít, végleges felmentést nem jelentenek.“ Az ötödik pont szerint a zászló alatt álló csapatok semminemű szavazati joggal nem bírnak. A hetedik pont szerint a franczia hadseregnek tagja csak franczia polgár lehet. Ezek a fontosságához mért terjedelemmel bíró törvényjavaslat alapelvei. Az egész munkálat 71 §-ból áll, s mint olvasóink tudják, a negyvenöttagú katonai bizottság által, Thiers heves ellenzése daczára, 43 szavazattal kettő ellen fogadtatott el. Thiers most a törvényjavaslatot felülvizsgálat végett egy második bizottághoz akarja utasíttatni. Ma előttünk van a két orleansi herczeg által választóikhoz intézett két nyilatkozat. Miután a nemzetgyűlés ismert szavazata már eldöntötte az ügyet, a két nyilatkozat is antiquálva van, s mi csak rövid ismertetésére szorítkozunk. A két herczeg elismeri, hogy kötelezték magukat, miszerint helyeiket a nemzetgyűlésben elfoglalni nem fogják, csakhogy azt hitték, hogy „ezen kötelezettség ideiglenes és visszavonható lesz,és ez okból ígéretüket most semmiseknek nyilváníták. „Miután azonban, írja Joinville herczeg, a köztársaság elnöke ezen értelmezést meg nem engedte, azon aggály miatt megállapodtam, miszerint oly színe lehetne az ügynek, mintha adott szavamat megszegni akarnám. Várni akarok tehát.“ Aumale herczeg, ki levelében magát kissé fel is dicséri, ugyanily szellemben nyilatkozik. Kár a dologgal olyan nagy zajt ütni, mert kilátszik a lóláb , látható, hogy a praetendensek még a botránytól sem riadnának vissza, midőn arról van szó, hogy életjelt adjanak magukról. Pedig a franczia nemzet emlékezni fog az orleansokra , midőn ezeket régen elseperte az idő. Ezek mai bukásuknak előkészítői. A német szövetségtanács elkészíti az Elsasz-Lothringia közigazgatási szervezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Ez 23 §-ból áll s mihelyt a császár megerősíti — a parlament hozzájárulása nélkül is törvényerőre emelkedik. A javaslat szerint a két tartomány három járásra : Alsó- és Felső-Elsaszra és Lotharingiára oszlik; az elsőben nyolcz, a másodikban hat, a harmadikban kilencz kerület lesz. A kerületek beosztását rendeleti után a császár határozza meg. A legfőbb közigazgatási hatóság a főelnök Strasbourgban, ki közvetlenül a birodalmi kanczellár alatt áll. Melléje adatik egy „császári tanács Eliasz-Lothringia számára,amely competentiális kérdésekben dönt s a közigazgatási igazságszolgáltatást végezi. Az egyházi ügyekben való visszaélések felett a szövetségi cancellária határoz. A főelnöknek joga van veszély esetén mindennemű intézkedést megtenni, az ostromállapotot kihirdetni, csapatokat requirálni stb. Ő a közoktatási ügyek vezetője, mint másutt a közoktatási miniszter. Az elemi iskolák és tanítóképezdék felügyelője a járásfőnök s a kinevezett tanfelügyelők. Madridból új kormányválságot jelentenek. A Malcampo-kormány alig néhány heti uralom után követte elődeinek példáját s visszalépett. A változás oka a municipális választások eredményében keresendő, melyekben a kormány nagyszerű vereségeket szenvedett. Az új kabinet alakításával valószínűleg Zorilla, a haladópárt vezére fog megbizatni. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Honvédszobraink. *) II. Félreismeretlen biztosítók nemzeti tételünk és culturai jövőnkre nézve, hogy „a XIX-dik század uralkodó eszméinek“ írója, nemzetünk philosoph államférfia elragadó lelkesedéssel állott az aradi hősök emlékszobra előtt, azonban e lelkesedésben bizonyára nagy része volt az eszmének is, melynek siralmas végzetén bánkódik e költői alkotás. És mennyi kétség férkőzik meggyőződésünkhöz, ha arra gondolunk, hogy ugyan e férfiú tartó több éven át képzőművészeti előhaladásunk egyik lényeges föltételét, az anyagi pártolást kezében, mint eszközét a tényleges productivitásnak és ugyan a honvéd eszmekor egy műalkotását megteremtőjének nem sikerült a műhely szentségéből a világ elé hoznia. Izsó Miklós „Haldokló honvéd“-jét csak hitből ismeri a közönség érdeklődőbb része, a nagy többség tán nem is gyanítja, vagy már rég feledé, hogy évek óta rejtegetődzik nemzeti ideálunk oly találó mozzanatban ellesett ábrázolása, ott porlódik és sem a nemzet nem érti, sem egyes nem találkozik, ki érteni akarná a kötelességre intő szózatot. Nem is mernék a műhely alkotó magányát bár gyönge szónkkal megzavarni és hívatlanul birálgatni akkor, midőn a művész teremtő képzelme még épen alkot és működik, ha a „Vasárnapi Újság“ már két év előtt tudtul nem adja és képben nem közli, hogy ime a költő-szobrász befejezte az alkotást. Ez által közvagyonná lett és vele mint művészetünk egyik figyelemreméltó tüneményével számítanunk szabad, sőt kötelességünk, mert az nem lehet közömbös, hogy mivel foglalkozott Izsó! „A bánkódó juhász“ öntudatos megalkotója helyes érzékkel fogta fel művészetét, midőn nemzeti életünk eme másik sajátos jelenségét a honvédet, a szabadság eszményét vette vésője alá. A francziának lehet jakobinusa, az olasznak garibaldistái, nekünk magyaroknak honvédjeink voltak és vannak. A szabadság eszméje az emberiségé; a honvéd a mienk, ezen alakban él emlékünkben, róla nem beszélünk eleget soha, mindig új, mindig kedves és elragadók e nemzeti alakok; izgatott képzelmünk ma is aggodalom és kitörő örömmel kiséri küzdelmüket: ha győznek, pagánt zengünk; ha legyőzetnek — még akkor is reménylünk! A honvéd lehet diadalmas vagy legyőzött, de mindig nagy. A legyőzött, de nem reménytelenül elhaló honvéd ideálja ide vonzotta Izsónkat művészete, mint mindnyájunk kedélye inkább hajol a bánatoshoz, ha kezeink kötvék és tennünk nem lehet, nem szabad; sőt ma is, midőn fönnmaradásunk nem egy kérdését annyi sikerrel oldok meg, még ma is nem titkosabb eszméink közé tartozik-e a győzelmes honvéd? Az általános hangulat üterét fogta kezében a művész és ekkor született meg „A haldokló honvéd“ eszméje. Mondhatjuk annyira lelkiismeretesen számolt a közhangulattal az egyes részletek megalkotásakor, kivált a fő tartása és az arcz némely vonásiban, hogy azokban a túluralkodó malabus elem, a szent és nagy szélért való lelkesedést és a hunytában is magasztos öntudatot nem engedi érvényesülni oly mértékben, mint azt képzelmünk sugallja. A capitoliumi „Haldokló gallus“ban, melynek mindenesetre része van „A haldokló honvéd“ eszméjében, szintén várakozáson felül nagy és nehéz kérdéssel állott szemben a művész. Ugyanis ezen megőrzött műemlékben együtt találjuk a pergamosi iskola két fő jellegét, mely azt elkülönzi nemcsak Phidias előtti, hanem Myron és Kresilas, meg Skopas és Praxiteles-féle iskoláktól, mert amaz első fölvette ugyan a nemgörögöket is művészetébe, hanem testalkatra, sőt még a cselekvésre nézve sem különböztette meg az idegent a görögtől, a különbség csakis a fegyverre és ruházatra szorítkozván az egész művön hellen szépség és nemesség uralkodott. Myron volt az első, ki Ladas szobrában haldoklót mutatott be, úgy „mintha üres tüdejéből az utolsó lehellet szállott volna ajkára.“ Kresilas pedig a görög képzőművészet első genre-szobrában szintén haldoklót Alít elénk a czélból, hogy az embert elhalásában, tehát az élet egy situatióját jelezze, „egy haldokló sebesültet, akin meglátszik, mennyi élet van még benne.“ A Skopas és Praxitelesnek iskolája, már a pathosnak, vagyis az ember szenvedelmeinek is helyt adott művészetében. A pergamosi iskola ezen legnevezetesb iskola, bizonyos sajátságait tette magáévá, de azokon lényegesen változtatott, amenynyiben nem hellénekkel az alacsonyabb pathos azaz a testi fájdalom okozta szenvedés és rá következő haldoklás befolyása alatt foglalkozott, így a capitoliumi „Haldokló gallus“-ban durva külsejű barbárt látunk, ki a harczot a legvégsőig folytatja és végre vad felindulása, és erővesztett izgatottságában kardjába dől; még foly vére a felduzzadt erekből, melle hatalmasan emelkedik gyors lélekzetéből, arczán a viharos szenvedély és kétségbeesés ül, mely öngyilkosságra vezető; de hiányzik onnét a szabad férfi büszkesége és a lelkesedés, mely hűen követi még halálában is azt, ki a szabadságért áldozza életét. Íme az eszme, mely hozzá tartozhatik a „Haldokló honvéd“ megszületéséhez, mennyire különbözik képzelmünktől. És Izsónak nemzeties alapon nyugvó öntudatos fölfogására teljesen szüksége volt, hogy a capitoliumi gallus nyomán haldoklót teremtsen, de az a haldokló honvéd legyen, honvéd, a ki hazáját és hazája szabadságát lángolón szereti és annak javáért életét áldozza oda. Le kelle vonni a capitoliumról mindent, mi benne barbár volt, a durva és nyers vonásokat átszellemült arczczá kell vala varázsolni, a testi fájdalom és szenvedés által összeránczolt homlok fedett nemes derültséggé és az erőszakosan fölnyilt ajkakat összezárva rájuk az ihletség csókját hinteni. Ily akadályok közt ekkora követelménynek hogy tökéletesen meg nem felelhetett Izsó ismert művészete daczára, az megbocsájtható. Nincs ugyan honvédünkön semmi nyoma a barbárnak, de másrészt a tulelegicua hangulat mellett elhomályosul az erély, mely nélkül pedig hőst alig képzelhetünk, különösen a fő előre hanyatlott tartása csaknem csüggedést árulhatna el, vagy épen csendes szunnyadást, ha a talapzaton heverő összetört kard maradványa arról nem beszélne, hogy itt kemény harcz folyt, melyet férfi bátorság és hatalmas kar vivott, mig végre a túlerő elnyomá és „a tölgy, melyen villám csap keresztül" ott düledezik, a zsibbasztó halál megtörte az erőteljes alkatot, az izmok tágulni kezdenek és csak a jobb kar támasztja meg mereven félig ülő és félig fekvő helyzetében a roskadozót. Félelem és rokonszenv fogja el kedélyünket, siratjuk és dicsőítjük a hőst. Mindezek daczára nem tehetjük, hogy néhány kifogásunkat elhallgassuk, melyek nagyon csökkenthetnék a hatást, ha már a szobor megtekintése előtt, annyira nem rokonszereznénk az eszmével, melyet képvisel. Érezzük mennyi nyugodtság és csaknem önleküzdésre van szükségünk, hogy megtartsuk teljesen tárgyilagosságunkat , midőn „A bánkódó juhász“ megteremtőjének „Haldokló honvéd“-jét kell plastikai szempontból bonczkés alá vennünk. Maga a művész is igazolni fogja azon állításunkat, hogy újabb szobrainál nagyobb mértékben használta a legkülönfélébb jelvényeket és sokkal gazdagabban ruházza szobrait, mint az előtt. A múlt napokban leleplezett Csokonay p. mennyire nehézkesnek látszik fölegyenesedett tartásában is, két- háromszoros és vastag ruházatában. „A haldokló honvéd“ ruházata elég könnyű és gondozása is helyes és kifogástalan, de két jelvény, a nyakára akasztott tarsoly és az ölében fekvő, bár törött nyelű, mégis egészen ép, sőt felcsokrozott zászló fölösleges. Fölösleges azért, mert semmi részben sem egészíti ki, vagy jelzi közelebbről a szobrot, sőt elfödi az alakot épen ott, hol a tagok hajlanak, tehát a hol legszebb szerep nyílik a művészetnek, másodszor pedig apró eshetőségekkel foglalkoztatja a figyelmet, minden annak a szépséget és nagyságot bámulnia kellene. Hasonlóképen ki fogja a Csokonay szobor szülőindáit a meglepő alak és arcz tökélyéül fölszámítani ? Nem helyeselheti még a plastika „A haldokló honvéd“ lábainak elhelyezését és azt sem, hogy a félig fekvő és félig ülő alakot hullámzatos vagy inkább rögös talajra tegyük. A lábak nem kifogástalanok azért, mert a néző felé eső jobb láb kinyújtva, a háttérben levő bal pedig öszszehúzva lévén, a jobb czomb csaknem egészen elfedi a ballábat és csakis a térdnek van némi szabad tere, ez által egyszersmind a balkéz nagy nehézséget okoz, úgy hogy abból is csak a kéz feje látható. E részben határozottsággal ajánlhatjuk a „Haldokló gallust.“ A göröngyös talaj felett az egészen simának azért van előnye, mert míg a sima talajnál a test és izmok hullámzatos vonalai teljesen érvényesülhetnek, addig a rögös talaj azokat igen károsan alterálja. Azon reménynyel fejezzük be szemlénket, hogy kedvező jelek közt fejlődő képzőművészeti viszonyaink maholnap munkára intik jeles művészünket és a jelzettmódosításokkal nem sokára egy magasztos szobor fogja diszitni a képzőművészetnek felállítandó csarnokot. A legyőzött és haldokló honvéden kívül él képzelmünkben a diadalmas,győzelemittas honvéd is. A honvéd névhez egy fényes győzelmet köt Budavár ostroma és bevétele. Helyes gondolat, Budán, az ország ősi fővárosában a győzelmes honvéd emlékét megörökíteni szoborral, mely későbbi idők és nemzeteknek hirdesse a nemzeti önérzet és szabadság legmagasabb ideálját. A győzelmes honvéd szobra oly alkalom, melyet a genie megragadva, fénypontjára emelheti összes szobrászainkat. Képzelhetünk-e fényesebb hivatást magyar szobrászra nézve, mint a győzelmes honvédet megteremteni, amint erőteljesen lépdel és megáll, nem kidomborult erek és kifejlődött izmok parancsolnak hódolatot *) Lásd a „P. N.“ decz. 11-diki esti kiadását. Országgyűlés. A képviselőház ülése decz. 21-én. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll, Szeniczey, Jámbor, Majláth. A kormány részéről jelen vannak : Bittó, Szlávy, Pauler. LawstMMEWCiwA * Fest, decz. 21. (Kép v. választás.) Szegedről, decz. 21-ről távirják nekünk : Gr. Karácsonyi Guidó a jobbpárt jelöltje — Miss i s balpárti ellenében a csakovai kerületben 400 szótöbbséggel képviselővé választatott. (Fiuméból) decz. 18-ról írják nekünk: Négy nappal ezelőtt Fiume város polgárai egy lelkes jelenetnek voltak szemtanúi, mely anynyiban közfigyelmet érdemel, mennyiben sokat emlegetett Matcovich Gáspár képezte annak köpontját. A f. hó 14-ki tanácsülésben ugyanis Walluschnig városi képviselőnek egy hosszabb indítványa olvastatott fel, melyben felsoroltatván Matcovich Gáspár érdemei Fiume városának felvirulása körül, határozni kéretett: 1. Fejezze ki a városi tanács jegyzőkönyvileg, miszerint Matcovich Gáspár, városi tanácsos magának a haza körül elismerő érdemeket szerzett. 2. Tekintve ugyancsak Matcovich G. urnák bokros és jeles érdemeit, nem különben annak korlátolt anyagi helyzetét, ajánljon fel annak a város egy évenkénti 2000 frt tiszteletdíjt, hogy az, ily módon tevékeny életének végnapjait gond nélkül élvezhesse. Feltételvén a kérdés, a városi tanács magáévá teszi a két indítványt; nem így azonban Matcovich Gáspár úr , ki kijelenteni sietett, miszerint minden képviselőnek első és fő kötelessége lévén magát a város s így közvetve a haza javának előmozdítására szentelni, ő mint ilyen, semmiféle díjat nem fogadhat el s óhajtja, vajha mindannyi képviselő osztaná e véleményét. Erre az indítványnak csak első pontját fogadták el. Az elnök az ülést V* 11 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti,hogy Ung megye alispánja megküldte a Kandó Kálmán képviselő megválasztatása folytán felmerült vizsgálati költségek egy részét 277 frt 60 krt, a hátralevő 200 frt azért nem szedethetett be, mivel azok, kik a vizsgálat elrendelését kérték , részint elhaltak, részint megtagadták az aláírást, részint tartózkodási helyük kitudható nem volt. Az elnök utasíttatik, hogy a ház erre vonatkozó határozata folytán a hátralevő összeg behajtása iránt intézkedjék. Az elnök bemutatja id. Pogány András, Érsek Mátyás és Gyárfai Tóth László borsodmegyei nádasdi lakosok kérvényét, az úrbéri kárpótlást tárgyazandó pótrendelvény létrehozatala iránt; továbbá: Arad megye közönségének feliratát a törvényhatóságok közigazgatási költségei iránt, és Szabadka város kérvényét, melyben ifj. gróf Ráday Gedeont kir. biztosi állásában továbbra is meghagyatni kéri. Mindezek a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Táncsics Mihály a következő interpellatiót intézi az igazságügyminiszterhez: 1. Van-e tudomása a t. igazságügyminiszter urnak azon botrányos, igazságtalan és embertelen eljárásról, mi az. 1871 évi nyár kezdetén Aszód mv. brósága és váczkerületi Plachy Bertalan szolgabiró ur által Stern Mór aszódi nevelőn elkövetett, mit a mellékelt okmányok világossá tesznek. 2. Ha igen, nem szándékozik e t. igazságügyminiszter ez ügyben szigorú vizsgálatot rendelni el, hogy azok, kik az ide csatolt okmányok alapján hivatalukkal való visszaélést követtek el a törvény értelmében érdemek szerint bűnhődjenek ?!“ Végleg megszavaztatik ezután a január és február hóban viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvényjavaslat. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat hitelesítetvén, a törvényjavaslat a főrendiházhoz határoztatik elküldetni. Tárgyalás alá vétetik a pénzügyi bírói hatóságnak az egyes kb. első folyamodású törvényszékekre leendő átruházásáról és a pénzügyi főtörvényszék ideiglenes fentartásáról szóló törvényjavaslat. Vidliczkay József azon financziális törvényeket, melyeknek őréül kívánja a miniszter a javaslatba hozott külön bíróságokat felálítani, pénzügyi és nemzetgazdászati szempontból az államéletre sorvasztó hatásuaknak tartja. Minthogy ő e financziális törvényeket eltöröltetni kívánja s e törvényjavaslat különben is visszalépést jelez a törvénykezés reformjában, azt nem fogadja el. Szilágyi Virgil: Nem speciális bíróságok felállításáról van e törvényjavaslatban szó, hanem arról, hogy az igazságügy miniszter felhatalmaztatik némely tvszékekre pénzügyi hatóságot ruházni, mely intézkedés a feleknek is érdekében áll. Maga a pénzügyi előadó is elismerte, hogy a jelenleg fenálló pénzügyi szabályok oly caost képeznek, melyben eligazodni alig lehet. Ha tehát ezen szabályok alkalmazása valamennyi királyi törvényszékre ruháztatik, ebből az fog következni, hogy azoknak minden egyes bírói tisztviselője kénytelen lesz ezen caosban búvárkodni, s idejének nevezetes részét a pénzügyi szabályok megtanulására fordítani , mi által a felek más érdekei hátramaradást és sérelmet szenvednének. C h o r in Ferencz : Úgy látszik, hogy az igazságügyminiszter úr nem viseltetik bizalommal az általa kinevezendő bírák iránt, s nem hiszi őket képesíítetteknek arra, hogy a fenálló pénzügyi szabályokat helyesen értelmezni , alkalmazni lesznek képesek. Nem látja át, hogy ha egyik másik törvényszék bír képességgel helyesen megmagyarázni ezen pénzügyi szabályokat, mi oknál fogva nem bír azzal valamenynyi ? Miután ezen javaslat által megzavartatik a bírói eljárás egyöntetűsége, nem fogadhatja azt el. Csiky Sándor hasonló indokból ellene nyilatkozik. Szontagh Pál (csanádi): A pénzügyi feltörvényszékek ideiglenes fentartását illetőleg azt hiszi, hogy ezt a miniszter nem takarékossági szempontból, hanem azért tartja fen, hogy bizonyos kedvelt egyének alkalmazása iránt zavarba ne jöjjön. Jobban szerette volna, ha ezen törvényjavaslat helyett a miniszter a kir. táblai alelnökség megszüntetése iránt adott volna be törvényjavaslatot. Bittó István igazságügyminiszter. Ezen törvényjavaslatban nem speciális bíróságoknak felállításáról van szó, hanem csak arról, hogy az igazságügyminiszter, és úgy, mint ez a bányabírói hatósággal történik, az egyes királyi törvényszékeket pénzügyi bírói hatósággal felruházhason. Ezen czélszerűségi tekintetek parancsolják ezt, mert, mint már mondatott is, a pénzügyi szabályok jelenlegi állapotukban oly haotikus egészet képeznek, hogy addig, míg azokban gyökeres reform nem történik, valamennyi törvényszékre azoknak alkalmazását ruházni nem lehet; különben ezen pénzügyi szabályok már átdolgoztattak és a jövő törvényhozás legelső tárgyalási anyagát képezendik. Szontagh Pál megjegyzésére, hogy a pénzügyi féltörvényszék azért tartatik csak fen, mert egyes egyének alkalmazása iránt különben zavarba jönne a minisztérium, megjegyzi, hogy a pénzügyi feltörvényszék bírói elmozduhatlan hivatalnokok, kiket vagy egész nyugdíjjal nyugdíjazni, vagy hasonló rangban beosztani kellene. A megjegyzés tehát legalább is nem találó. Ami a királyi tábla alelnökségének megszüntetését illeti, erre nézve megjegyzi, hogy a törvényhozás a királyi tábla bíráinak létszámát már megállapította, s ha az alelnökséget megszüntetni akarná, erre nézve külön novella volna szükséges. Várady Gábor nem fogadja el a törvényjavaslatot. Senki többé szólásra nem jelentkezvén, a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben elfogadtatik. Ezután következett az 1871. XXXI. t. czikk életbeléptetésére szükséges intézkedésekről az igazságügyminiszter által beadott törvényjavaslat tárgyalása. Az ülés tovább foly. A képviselőház közoktatásügyi vitájából. Pulszky Ágost beszéde decz. 20-dikán. T. ház ! Az általános budget tárgyalásánál az ellenzéknek egyik t. vezérférfia azon tételt állította fel, hogy a költségvetésben kimutatott hiányokat nem fogadhatja el végleges eredményül mert a bevételek bizonytalanok, a kiadások azonban bizonyosak. Ez kétségtelenül áll. De valamint minden szabálynak meg van a maga kivétele úgy vannak ezen szabálynak is s ezt az előttünk fekvő budget is bizonyítja. Mert az, hogy a vallás és közoktatási minisztérium bevételei tényleg befolynak, hogy ugyanis a kivánt költségek a ház által megszavaztatnak körülbelül bizonyos, de a múlt évek tapasztalásaiból kiderül, hogy ami nem bizonyos ez-az, hogy