Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-16 / 12. szám
12. szám Szerkesztési iroda: Ferenoxiek-tere 7. szám. I. emelet. 8 Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. 8bhMntetlen levelek csak ismert kénektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Farencsiek-tere 7. ágim földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Kedd, január 16,1872______________________________23. éviffolyam. Hirdetmények dija 1 Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼ egy helyben, házhoz hordva: Egész évre . . . 33 fkrt. Félévre .... 11 frt Negyedén. ... 5 . 60 tor. Két hóra .... 8 . 70 kr Egy hóra ... 1 85 kr hasábot petitsor egyuMfl hirdetésnél 9 ujkt. Bélysgdil ktttón 80 *kr. Nyílttéri ft hasábot fetitse*. ttajk*. Előfizetési felhívás „PESTI IPLI“ra. Előfizetési árak: Egész évre..........................22 ft. Fél évre..............................11 ft. Negyed évre.......................5 ft 50 kr. áWF Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. Pest, január 15. A horvát országgyűlés ma megnyittatott. Midőn e sorokat írjuk, szószerinti szövegében még nem ismerjük a megnyitó királyi leiratot, azt azonban tudjuk, hogy az okmány, kerülve minden elvileges fejtegetést, egyszerűen a megnyitási adtás formai oldalára vonatkozik. És ez tökéletesen helyén van így. A kormány ez eljárásával azt bizonyítja, hogy a Zágrábban történendőknek semmi irányban nem akar praeoccupálni. Hogy a kormány tényleg csakis a legális alapon állhat, az magától értetődik. Ami pedig a megindított alkudozásokat illeti, azok ma még oly stádiumban vannak, hogy velük szemben a leirat csakis a hallgatás álláspontját foglalhatja el. Ma, a megnyitás napján elmondhatjuk, anélkül, hogy bármely oldalról keserű ellentmondásra találnánk, hogy a horvát országgyűlés többszörös elnapolása, a nagyfontosságú ügy kedvező megoldásának nem vált hátrányára. A magyar állam és Horvátország között oly nagy horderejű, életbevágó kérdések várnak megoldásra, hogy a fölöttük megindulandó tárgyalásoknál mindenek előtt higgadt, komoly, a jog és méltányosság határai fölött tisztában levő nyugalomra van szükség mindkét részről. A szenvedély nem az a tényező, mely e tárgyalások menetében bárminemű szerepet játszhatnék. Mi részünkről legalább ma mégis más várakozással nézünk a horvát országgyűlés működése elé, amint azt tehettük volna kilenc vagy hat hónappal ezelőtt, és nem hiszszük, hogy a horvát nemzet képviselői a maguk részéről nem volnának ugyanazon helyzetben. Maga a tény eléggé beszédes. Mindjárt kijelentjük, hogy ezzel távolról sem akarjuk azt mondani, hogy bárminemű vérmes reményeket táplálnánk. Erre még most nincs semmi tüzetes b okunnk. A kormány és a horvát nemzeti párt között megindult alkudozások sikeres befejezése sok oly feltételtől függ, melyek közül ma még nem látunk egészen tisztán. Annyit constatálhatunk már ma, éspedig tehetjük ezt azon biztos hittel, hogy szavünk még horvát részről sem fog megcáfoltatni : magyar részről már eddig is kétségbevonhatlan jele adatott azon erős akaratnak, hogy a Horvátországgal való jó egyetértés és a testvéri frigy szilárd megújítása érdekében még a legnagyobb áldozatokra is készek vagyunk. E tekintetben parlament és kormány között nincs differencia, sőt tovább megyünk, és azt mondjuk, hogy nincs véleménykülönbség a ház összes pártjai között. Figyelmébe ajánljuk a horvátoknak azt a rendkívül jellemző magatartást melyet a magyar képviselőház a megindított alkudozásokkal szemben tanúsított. A kormánynak megindított adióját nem zavarta egy kérdéssel sem, nem vágott közbe még a legcsekélyebb megjegyzéssel sem. Mindenki tudta, hogy a horvát ellenzékkel való tárgyalások megindítása in fine finali nem jelent egyebet, mint új áldozatoknak hozatalát. Mindenki érezte, hogy komoly, hogy ne mondjuk, aggályos dolog, újra alkudozásokba bocsátkozni a kölcsönös viszonynak azon alapja fölött, mely mindkét fél föltétlen hozzájárulása mellett még csak néhány rövid év előtt hozatott létre. Hanem azért a parlament jóakaratú érdekeltséggel kísérte a kormány tevékenységét, a megindított alkudozásokba időnek előtte még egy kérdéssel sem avatkozva. Ezzel szemben a föl-fölmerülő kételyt elfojtva, e pillanatban még legyen szabad remélnünk, hogy a horvát nemzeti párt is a helyzet magaslatán fog állani. Legyen szabad hinnünk, hogy a kik Lónyai gróffal alkudoztak, s azok, kiknek véleményeit képviselték, nemcsak pártemberek, hanem egyszersmind hazafiak is és politikusok. Legyenek Zágrábban meggyőződve, hogy az az alkalom, mely fölött jelenleg rendelkeznek, a saját hibájuk és túlhajtásuk folytán elszalasztva, egyhamar többé vissza nem tér. Ma kezükben van sorsuk, s csak politikai ildomuktól, s jó belátásuktól függ annak sikeres megszilárdítása. Mi a jó siker legelső, múlhatlan föltételének a helyzet higgadt, nyugodt megismerését tartjuk. Csak aki tisztán lát, az haladhat biztosan. A ki úgy a saját, mint mások erejének méregetésében elfogult, egyoldalúan túlhajtó vagy kicsinylő, az a politika küzdterén okvetetlen elbukik. És mindenekelőtt önismeretet, önismeretet minden irányban. Horvátországban nem szabad soha szem elől téveszteni, hogy ez országnak csakis a Magyarországgal való unióban van egyedül jövője és üdve. E meggyőződésnek kell áthatnia azon politikát, mely ma Horvátország nevében készül beszélni és határozni. A horvát politikusoknak tudniok kell, hogy a magyar állam az marad, ami, az marad egész szervezete, politikai és jogi állása akkor is, ha netán a horvát többség oly utakra ragadtatja magát, melyekre mi nem követhetjük, míg ily esetben a horvát nemzet — ki tudja mennyi időre — önmagától ellöki a nemzeti erőgyűjtés és fejlődés legbiztosabb és egyedüli emeltyűit. Horvátországban tisztában kell lenni mindenkinek azon alap valóságos természetéről, melynek megújításáról jelenleg szó van. Mi nem azt mondjuk, hogy a parlamentáris élet szabályai Horvátországra nézve nem állanak, és hogy ott többség és kisebbség elvesztették eredeti értelmüket. Mi csak azt mondjuk, hogy a kérdés, mely fölött a discussió folyni fog, nem azok közé tartozik, melyek fölött egyoldalú országgyűlési többség dönthet. Itt szerződésről van szó, melynek bárminemű csekély megváltoztatásához mindkét szerződő fél megnyugvása és beleegyezése szükséges. Végzetes tévedés volna tehát azt hinni, hogy itt annak, aki a létező törvény megváltoztatását czélozza, feltételekről lehet beszélnie. Ezt nem teheti egyik fél sem, a másik fél mindig a törvényre és annak sérthetlen fentartására utalhat. És ez érthetővé fogja tenni minden horvát politikus előtt, kinek higgadt ítéletét a szenvedély meg nem zavarta, hogy Magyarországban sem kormány, sem parlament soha és semmi körülmény között nem fordulhat el azon párttól, melylyel egyetértve hozták létre a kiegyezkedés jelen alapját, és mely még jelenleg is meggyőződése egész erejével ez alapon áll és hozzá ragaszkodik. A ki azokat ignorálni tlhetné, kik Horvátországban ma is az 1868. XXX.czikkhez ragaszkodnak, az Magyarországnak nem csak rövid látást, de kézzelfogható hibát vél könnyedén imputálhatni. Előttünk Horvátországot nem képezi egy párt, s legkevésbé az, mely a legfontosabb állami és társadalmi érdekek fölött egyszerűen napirendre hinne térhetni. A horvát politikusok minden elhatározásaikban, minden nyilatkozatukban legyenek tekintettel a kérdésnek, mely őket foglalkoztatja, szerződési jellemére. S végül gondolják meg, hogy még azon esetre is, ha az 1868. XXX. tcz. bárminemű változtatásába beleegyeznénk, ezt csak azon föltétel alatt tehetjük, hogy a változtatásokat nem egy párttal, hanem a horvát országgyűléssel állapítottuk meg. A horvát politikának jelenleg mindenekelőtt egy feladata van : a különváló nézetek egyesítése, a jelenleg egymással szemközt álló pártok tömörülése. Ha ez sikerült, a föladatnak java meg van oldva, e nélkül az út, melyen a horvát politika halad, meg nem bízható süppedék. És ily útra mi nem lépünk. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Szungária, a legújabb orosz tartomány, Vámbéry Ármintól. Az ország, melyre csak az imént terjeszti ki a diadalmaskodó orosz sas végzet teljes szárnyait, oly kevéssé ismeretes, hogy érdemes lesz mind földirazi, mind néprajzi szempontból rövid leírását adni, mely nem lehet tökéletes, de ha lesz, amennyire tőlem telik. Szungária a khinai birodalomnak (amilyen alakja ennek az újabb változások előtt volt) észak-nyugati sarkán Keleti-Turkesztán északi és Oroszország keleti határáig, az Alatan hegyekig, az é. sz. 42. fokától majdnem a 48-ikig terjed. Bár felszíne halmos, mégis kedvező a földmivelésnek, s ez részben kövér, agyagos talajának, részben az öntözés könnyűségének köszönhető, mert erről az Ili folyam gondoskodik és annak mellékfolyói, melyek északról folyván alá, magának a folyamnak árját is növelik, a tartományt is keresztül-kasul öntözik. Dr. Radloff V., jeles német nyelvész, aki az európaiak közt először járt a világ ezen részén 1862-ben, a több mellékfolyó közt említi a Kast, mely nagyjára sziklás és zordon földet szel át; a Pilicsit, mely Kuldsa főváros közelében ömlik az Ilibe; az Ikliket, a Korgaszt, és végül egészen nyugaton az Uszszugot. Ha tekintetbe veszszük, hogy e folyók között vannak kisebb patakok is, és hogy az Ilitől délre fekvő földnek is többé-kevésbé jó öntözése van, bátran mondhatjuk, hogy Szungária földje,,még Keleti-Turkesztán rónáit sem véve ki, Ázsia legtermékenyebb tereinek egyike. Éghajlata sem megvetendő A tél kevésbé szigorú mint Dél-Szibéria határos síkjain: csak mintegy három hóig tart, eres ki és a legalsó pont, melyet a hőmérő higanya ér, a fagypont alatti 24. fok. A nyár olykor igen rekkenő, a hőmérő árnyékban Fahril 13—1172 fokig emelkedik, úgy hogy az ország égalji viszonyai kiválóan egészségeseknek mondhatók, és raszpárák és más bajok, melyekkel khinai városokban találkozunk, itt csak nagyon ritkák. A népesség milliónál valamivel többre megy, és kalmükökből és tatárokból áll. Az elsők számát dr. Radloff 18—20,000-re becsüli; értesüléseim szerint közel két annyi. Ők őslakói a tartománynak és Szungária nyelvekben b a kart teszen, jeléül annak, hogy a mongolok nyugati ágát képezik, mert a keletit rendesen jobb karnak nevezik. S amikor Kien-Lung khinai császár megtörte a kalmükök régi nagy hatalmát, nagy részük kivándorolt északra és északnyugatra, de húsz évvel ezelőtt visszatértek régi lakóhelyükre és úgyszólván körülövezték tanyáikkal, karmaikkal Dzungária völgyét. Délen a durgók, albánok és durbánok hadát találjuk, míg északon a khórunok törzse tanyáz. Ami nomád életmódjukat és foglalkozásukat illeti, nem igen különböznek kara kirghiz és kazák szomszédjaiktól, csakhogy inkább hajlik természetük a rondaságra és szegénységre. Sokszor hallottam egy utazó társamtól, hogy „jobb egy éjet a szabadban tölteni, esőben ázni, fagyban fázni, mint egy kalmük sátrában keresni menedéket.“ De ez egy mohammedánnak véleménye, a ki vallása elveinél fogva mindig ellensége lesz a budhista kalmüknak, a ki megint épen oly vakbuzgó, mint morlem földije. Van két templomuk, egy a Takasz folyamnál, egy meg az Ili jobb partján; ez utóbbi téli székhelye főpapjuknak is, a Kham Da Lámának. Ezt rendesen nagy sereg pap kiséri, kik a népet olvasni. Írni tanítják, oly körülmény, melyet nem lelünk a pusztákon barangoló mohammedán papoknál. Téli lakhelyükre térnek a hideg évszak beálltán vagyonosak, ide jönnek a budhista zarándokok is és nagyszámú khinai kereskedő, aki mindenféle portékát árulnak, s így nyomor életük egy időre igen megélénkül. Azelőtt Pekingből küldött mandsu hivatalnkok kormányozták őket, de 1864 óta lerázva „Közép Virágzó Birodalma“ igáját,a maguk Ja szangja (törzsfője) alatt állanak, ennek fizetne évi adó fejében meghatározott számú juhot , tevét s kötelesek őt szolgálni háború idején. A tatárok, kiket tarandsiknak neveznek (szál tóvetöknek) is neveznek, mint nevek, mutati földmivelők és azon tatárok maradékai, kiket khinai kormány száműzött ide lázadó mozgamaik következtében, melyeket vakbuzgó kol handi khodsák (a próféta úgynevezett utóda élesztettek ) vezettek. Dr Radloff, az emlitő német nyelvész családaik számát 7 — 8000-r teszi; ezeknek mindegyike mivelhető földrést kapott a kormánytól s évenkint 32 kba (khin, mázsa)gabonával kellett adózniok; ez adó készeres volt háború idején, s ilyenkor a szegén tarandsinak még azonfölül barmaival is kelle robotolnia. Daczára e nagyerbeknek, azt momják, a tatárok Szungária legjobbmódu lakói, s azt főleg azon kiváló gondnak kell tulajdon tani, melyet földjeikre , öntöző csatornáikra forditanak, valamint azon türelemnek s kitartásnak, mely K.-Turkesztán valamennyi lakójt jellemzi. A tatár telepek az Ili folyam túlsó részén vannak, hol szerteszórvált helységeik Kasnak s más folyóknak partjain s az öntöz csatornák mellett, melyek az ő iparkodásuk fokán terjedtek el a tartományban. Természeti tulajdonaikban a tarandsik csa kevéssé különböznek K. Turkesztán északi lakóitól. Az északiaktól, mondom, mert a déli üresség nagyon észrevehetőleg viseli magán khokandi, kasmíri és északindiai mohammedinokkal való vegyülés bélyegét. Izmos, termett e nép, hozzászokott az élet minden bajaihoz, edzett az időjárás minden kegyetlenségei este Széles homlokuk, kiálló arczcsontjuk, kis szemük s vékony ajakuk nem igen vonzók az európainak, kinek szeme csak iráni és sémi arczokhoz szokott. A tarandsi egyszerű ember, de vannak tulajdonai, melyek messze főlé emelik khinai és kalmük földijének.Serénységéről már szólottunk; említjük még erős és igaz vallásos érzületét, a családi élet iránti szeretetét és mindenek fölött költői hajlamát. Khiva s Bokhara közti utamon esetleg több nap egy tarandsi társaságában voltam, kit zarándoklás vágya az Ili partjaitól Mahomed távol sírjához való útra indított. Mennyi kietlen pusztán, mennyi rabló, kegyetlen népségen kellett keresztülmennie, hogy czélját érje! Alamizsnákból élt és szerezte meg a Perzsián és Arábián át való utazásra szükséges tőkét, mert itt a zarándoknak jótékony segélyre nincs kilátása. Kétszer kirabolták s félt, hogy megint kifosztják a telhetetlen turkománok. Boldog és derült volt az istentadta ember, ha a teendő szent szolgálatra gondolt, és mélyen meghatottak a szemében csillámló könyek, midőn családjáról beszélt. Hogy annyiszor időzött családi emlékeinél, ennek köszönöm egy érdekes levél láttát, melyet neje irt, s mely érdekes volt, mert mutatta,hogy a mohamedán világ e félreeső részének asszonyai tudnak írni, s hogy irályuk ép oly lágy és virágos, mint Nyugatázsia hires asszonyainak levelei. Mi személyes erejét illeti, a tarandsi keletturkesztáni atyja fiaival legfélénkebb s gyöngébb az ázsiai mohammedánok közt — s ez főleg a hoszszas és súlyos khinai rabságnak tulajdonítandó, és ha nincsenek khinai hitfelei Junánban, még ma is buddhista urainak járma alatt nyögne. 1864- ben, mint tudja az olvasó, Tali-Fuban az említett khinai tartomány fővárosában,vallási mozgalom keletkezett, mely meg akarta dönteni a pekini uralmat s egy uj mohammedán kormányt állítani. Ez, tudjuk sikerült. A lázadás tovább terjedt Kan-Szu és San-Szi tartományokba és tovább Szungáriába s egyszersmind érintette a Thian-San hegység déli lejtőit. Ez utóbbi tartományokból jött esetleges hírekből — részben angol utazóktól is, kik azóta Khatent, Jarkandot és Kasgart látogatták — tudjuk, hogy ez a hat város országa (így szokták nevezni a mohammedánok K.-Turkesztánt) még szilárdan ragaszkodik függetlenségéhez és Kusbegi Jakabot uralja, aki elég bölcs volt baráti viszonyba lépni az indiai angol kormánynyal, sőt jó tanácsot kérni az alkirálytól, hogyan boldogítsa népét. Hallottuk továbbá, hogy Kis-Turkesztán hegyein túl — nevezetesen az Ili kerületében, Dzungáriában, 3 külön faj osztozott az uralomban : 1) A kalmükök, kik a lázadás kezdetén a hegyek mögé vonultak, azóta visszatértek legelőikre, az Ili partjaira. Öreges asszonyt uralnak, kinek haja hosszú fürtökben csügg nyakára, mely annyira meg van rakva aranypénzekkel a más becses ékszerekkel, hogy, ha sétál, két embernek kell tartani. Hogy ezen kalmükök, zaklatva hitfeleiktől s folyton kitéve a mohammedánok gyűlölködésének, sóvárogtak az orosz vérs urság után s szabad járásuk volt Veruce erődbe, az oroszok legkeletibb előőrseihez. 2) A tarandsik, kik egy khodsa fősége alatt egyesültek a jó viszonyban állanak Kusbegi Jakubbal, kit minden gonosz elleni védőjüknek tekintenek. 3) A dzungánok, khinai mohammedánok, kiknek főnöke Urumcsiban székel, s kik folyton ellenséges lábon állanak valamennyi szomszédukkal. így álltak az ügyek két év előtt, amidőn atarandzsik összekoczozantak az oroszokkal azon védői szerep következtében, melyet egy kirgiz csapat irányában elvállaltak; ez sérelmet követett el orosz tiszteken, s úgy akarta elkerülni a muszkák büntetését, hogy Szungária területére vonult vissza. Kulpakovszki tábornok, Isszik- Kul parancsnoka, egyszerre csak felszólította a kuldsai hatóságokat, küldjék vissza a szökevény kirghizeket, egyszersmind fényét Fest, január 15. (A Nákó-féle háznak) kormány czélokra megvásárlása tárgyában egy f. levelezőnk arról értesít, hogy a kormány azon eredeti czéljához — mely szerint a megvásárolt házat az országgyűlés alsó és felső házának elhelyezésére szánta — maga sem ragaszkodik mereven, hanem mind inkább azok nézetéhez hajlik, kik ezen házat — az évenkint több mint 60.000 frtnyi házbért fizető igazság és kereskedelemügyi minisztériumnak elhelyezésére tartják legalkalmatosabbnak. Az utóbbiak szerint a beruházandó vételár még az adók betudása mellett is meghozná az ötös kamatot, s a vétel az államkincstárra nézve igen előnyösnek mondható.—rr. (Mi azonban az utóbbi czélt tekintve is azt mondjuk, hogy építtessen a kormány új házat, s ne vegyen régieket. A Szerk.) (A börtönészet emelése érdekében még ez év folytán Londonban tartatni szándékolt nemzetközi kongressuson az igazságügyminiszter — mint halljuk — az igazságügyminisztérium valamelyik tagja által fogja magát képviseltetni. A kiküldött kötelességévé fog tétetni, hogy észleleteit és tanulmányait, azoknak a hazai börtönészet terén leendő gyakorlati értékesíthetése végett a kiküldetés befejeztétől számítva legfeljebb három hónap alatt jelentésbe foglalva az igazságügyminiszternek bemutassa.—rr. (Pest város adóbehajtása). A pénzügyminiszter következő rendeletet intézett: A múlt 1871.év végével lezárt számvevőségi kimutatások Pest városának adóviszonyait a következő számtételekben mutatják : hátralék volt 1870. év végével 2020206 frt V* kr; ehhez jön az 1871. évi előírás 4.564,541 frt 20 72 kr, tesz az összes tartozás 6.584,747 frt 21 krt. Erre befizettetett 1871. decz. végéig : a) készpénzben 3.472,720 frt 35 kr, b) leíratott 403,680 frt 41 gE3.876,400 frt 76 és kr. maradt hátralék 1871. év végével 2.708,346 frt 44 "A kr. E szerint Pest városának törvényhatósága az adóbeszedés körül őt megillető kötelességének kellőképen eleget nem tett, a mennyiben nemcsak a hátralékokból előirányzott 2‘A milliónak reá eső öszszegét nem szedte be, de az 1871. évre kivetett összegből is hátramaradt 688,140 frt 44 krral, s igy a múlt évről fenmaradt tartozása ez összeggel emelkedett. Ha ilyként Pest városa, mely az ország általános fejlődésével folyvást növekedő előnyökben részesül, a közterhek lerovásában az országban átlag elért eredményeknek is messze mögöttük marad, s ha e hátramaradást jóvá tenni nem sietne, úgy nem maradna más hátra, mint az 1868. XXI. t. sz. 62.§-ának törvényhozásilag eszközlendő módosításával oda hatnám, hogy az adóbehajtás sikeresebb eszközlése a pénzügyre ruháztassék. A t. törvényhatóság érteni fogja, mily kevéssé örömest tenném ezen lépést, s egyszersmint osztani fogja azon nézetemet, mely szerint akkor, midőn az ország leggazdagabb vidékeit ért elemi csapások a kincstárra úgy is nagy súlylyal nehezednek, nem nézhetem nyugton, hogy annak fővárosa az ily időben elért átlagos eredménynek is mögötte maradjon. Elvárom ennélfogva, hogy a beállott hátramaradás mielőbb, mindenesetre pedig a folyó évnegyed végéig, tökéletesen kiegyenlíttessék. Kelt Budán 1872. január 13. Kerkapoly m. k. (A mivel a pénzügyminiszter fenyeget, azt a város maga kérte, hogy t. i. az adóbehajtást az állam vegye át, mi által a város tetemes költségtől megszabadul. A szer.) magyar tudományos világ. Helfy valószínüleg azért koczkáztatta e vádat, mert tavai egy szélsőbali képviselő, ki ajánlva volt, az akadémiába nem választatott meg, holott köztudomású, hogy e ténynél épen nem a pártérdek volt a döntő. Szóba került az írói segélyegylet ügye is, és Horvát Mihály egy emelkedett szellemű beszédben indítványt tett a Toldy-dotatió érdekében. Ez utóbbi indítványt a pénzügyi bizottsághoz utasították, attól tarthatni azonban, hogy ha Lónyay indítványa értelmében, a 4000 frtot úgy szavazzák meg, hogy Toldy nyugdíja egészíttessék ki ez összegre, ez nem lesz kitüntetés Toldyra, hanem egyenest megterheltetés. Toldy úgyis tetemes nyugdíjra tarthat számot, s igy ha azt 4000 írtra ki is egészítik, nyugdíjaztatását rendelvén el, megfosztják jelenlegi nagyobb jövedelmétől. Ha tehát a ház az érdemes szót akarja kitüntetni, szavazzon meg bizonyos összeget, függetlenül a nyugdíjtól; ez utóbbi Toldyt úgyis mint tanárt, s nem mint irót illeti meg. .. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Az ülés tárgyai : A kérvények 53., 54. sorjegyzékei bemutattatnak. — Török Sándor határozati javaslata a házszabályok revisióját illetőleg elvettetik. — A vallás és közoktatási budget tárgyalása folytattatik.) Elnök : Somssich Pál. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Széll Kálmán, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak • Lónyay M. gr., Pauler Tivadar. A közoktatási budget. Folytattatik a költségvetés 8-dik rovatának tárgyalása, mely alatt a pénzügyi bizottság történelmi műemlékek felkutatására, felásatására, lajstromozására, osztályozására, kiadására és javítására 16,500 frtot kér megszavaztatni. Henszlmann ezen összeget 20,000 írtra kéri felemeltetni. Szontagh Pál (csanádi) : Midőn még legszükségesebb költségeinket sem fedezhetjük kölcsön nélkül, kénytelen a műemlékek iránti kegyeletes érzelmeit a jelen és jövő financiális helyzete iránti köteles gondoskodásnak alárendelni. Az összeg törlését kéri. Puszky Ferencz nem kívánja a szót szaporítani, hanem a beadott indítványt a pénzügyi bizottsághoz kéri utasíttatni. P. Szathmáry Károly : Azon esetben, ha a ház elhatározza, hogy ezen indítványt rögtön tárgyalja, néhány szót akar ahhoz szólani. Ivánka Imre felszólalása folytán az indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Elnök felteszi a kérdést, vájjon elfogadja-e a ház a műemlékek tételénél előirányzott összeget. Csengery Antal: Arra figyelmezteti a házat, hogy itt nemcsak összeg megszavazásáról van szó, hanem a pénzügyi bizottság egy indítványáról, hogy t. i. az előirányzott összeg a műemlékek kiadására is fordíttassák. Ha ezen indítvány nem fogadtatik el, akkor Henszlmann indítványa, mely ennek alapján az összeg felemelését kívánja, önmagától elesik. Kautz Gyula: Arról van szó, hogy a ház elfogadja e azon hozzátételt, mit a pénzügyi bizottság a minisztérium által előirányzott tételhez toldott, felvette ugyanis a műemlékek kiadását is. Ha ezen hozzátételt a ház el nem fogadná, akkor a pénzügyi bizottság egy igen fontos argumentumtól fosztatnak meg, melyet Henszlmann indítványa ellen használhatna. A ház elfogadja a pénzügyi bizottság javaslatát ; a többletet illetőleg Henszelmann indítványa a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A 9-ik rovat alatt a karrinai templom kijavítására 3000 frtot ajánl a pénzügyi bizottság megszavaztatni. A különvélemény ezen kiadás elhalasztását kéri,míg a minisztérium az építkezési összes költségek fedezéséről biztosítva leend. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 15-én. I. A képviselőház mai ülésében irodalmi érdekek tárgyalása képezte a vita nevezetes pontját. A kisebbségi javaslat helytelen gazdálkodásával szemben Csengery Antal szólalt fel az akadémia egyik nevesb érdekű dotatiója mellett, mi Helfynek azon tenvér szélsőbali megjegyzésre adott okot, hogy az akadémiában is a pártérdek túluralgó. — E megjegyzést Lónyay, mint az akadémia elnöke utasitá vissza, és vissza fogja azt utasítani az összes