Pesti Napló, 1872. július (23. évfolyam, 151-175. szám)
1872-07-10 / 157. szám
157. szám. Szerda, julius 10.1873. 33. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét ileti, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 6 . 50 , 6 hónapra . . . 11 . — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felilfizet és havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, • ennek bármely lapján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATAIBA (ferencziek tere 7. sz.) küldendők. ■rjjmi»» '■■■ "»■■> -J 1 * lwLr■ 1 Pest, julius 10. A franczia nemzetgyűlés ugyanaz napon ratifikálta a frankfurti béke végrehajtása ügyében kötött egyezményt, melyen két év előtt Gramont herczeg a törvényhozó testület előtt a spanyol trónjelöltség ügyében az első nyilatkozatokat tette. A július 6-ai ülésről már részletes tudósításaink vannak. Körülbelül négy óra tájban lépett Broglie herczeg, bizottsági előadó a szószékre, rögtön csend lett. Az ülés folyama következő: Broglie: Előterjesztem azon bizottság jelentését, melyet önök a Németországgal kötött egyezmény megvizsgálására küldöttek. Számos hang: Olvassa fel. Broglie herczeg felolvassa a jelentést, melynek végén a bizottság egyhangúlag az egyezmény elfogadását ajánlja. E jelentést alább találják olvasóink. Dahire: Indítványozom, hogy az ülés zárt üléssé alakíttathassák át. Számos hang: Nem ! Nem ! Elnök: Az indítvány nem felel meg a házszabályoknak , legalább is 40 képviselő által kellene aláírva lennie. Különben megkérdezem a házat ! (Csak nem az egész ház Dahriel indítványa ellen szavaz.) Számos hang: Szavazzunk! Szavazzunk ! Elnök: Azonnal szavazni akar a kamra ? Számos hang: Igen ! Igen! Elnök: Még egyszer felolvastassam az egyezményt. Számos hang: Nem szükséges. Elnök szavazás alá bocsátja a június 29 dikén Németországgal kötött egyezményt. A szavazás alkalmával az egész ház az elfogadás mellett nyilatkozott. Az ellenpróbálás csak a szélsőjobb három enfant terriblete : Latourgie, Temple tábornok és Jaubert gróf emelkedett föl, s így a nemzetgyűlés az egyezményt szentesítette. Még szombaton este egy német udvari vadász érkezett Páriába, ki a Vilmos császár által aláirt okmányt elhozta. Vasárnap megtörtént a ratificatiók kicserélése s Arnim gróf a franczia köztársaság elnöke által aláirt példányt személyesen vitte el Emsbe. Most a kölcsön következik. Thiers már előterjesztő az illető törvényjavaslat, mely háromezer millió franknyi s öt százalékos évjáradékjegyekben kibocsátandó kölcsön felvételére hatalmazza meg a kormányt. Az illető javaslatnak legfontosabb része a harmadik pont, mely a pénzügyminiszternek megengedi, hogy addig is, míg a kölcsön befizetései, melyek részletekben eszközöltetnek, az állampénztárba folynának, a bankkal bizonyos operatiókat tehessen a végből, hogy a Németországnak teendő fizetéseket lehetőleg gyorsítsa. A törvényjavaslat elfogadása hihetőleg ép oly kevés akadálylyal fog találkozni, mint az egyezményé. Páriából egyszersmind azon örvendetes hírt is jelentik, hogy Thiers csütörtökön kijelente, miszerint kész a nyerstermék-adótervet elejteni, ha a kamra más adókat ajánland, melyek az állam szükségleteit fedezni képesek. Ez igen okos Thierstől, mert sok A „PESTI NAPLÓ“ TÄRCZÄJA. Adél regénye. Irta DROZ GUSZTÁV. Adél elbeszélése. (Folytatás.) Marsil, amint a szobán keresztül jött, az ajtókat valószínűleg nyitva felejtette, mert e pillanatban az étteremből hangos kaczaj és pohárköszöntés hatott a könyvtárba. — Távozom — Buttogó Adél, fölállva és könnyeit törölgetve — bocsáss meg, hogy háborgattalak. — Megőrültél ! . . . Mentegetőzni, mintha oly haszontalan ember volnék ! Ez helytelen, kedvesem ! És a gróf is fölállott és Adél haját félre simítva, megcsókolta homlokát. — Látnom kellett téged barátom ... ha tudom, vártam volna, de hisz kívüled senkim e világon! Meg akartam mondani, hogy most egészen tied vagyok! Ha tudnád, mennyit szenvedtem ! — Bizonyára, elképzelem, szegény barátnőm, de most... Amint eszébe jutott, hogy mit érthetett Adéle „most egészen tied vagyok“ alatt, egy türelmetlen mozdulatot nem bírt visszatartani, sőt ingerültsége szinte kegyetlenné tette. — És mi változhatott volna meg közöttünk, édesem ? — Semmi, bizonyára semmi; jobban soha nem szerethetjük egymást, mint ahogy most szeretjük. Csak hogy isten megengedi, hogy ezentúl nem kell pirulni szerelmünk miatt, és fölemelt fővel járhatunk. . . Meg akartam mondani .. . Oly izgatott volt, hogy alig birtak szavak eldadogni : És én esztelen, ép ily órában jövök ... Bocsánat, bocsánat! — A bocsánatra nincs szükséged kicsikém. De mily bohó gyermek vagy te! A viszontlátásig,a viszontlátásig! És ujjhegyeivel kaczéran a leggyengédebb csókokat szórta feléje. Marsil visszatért az étterembe, hol roppant elragadtatással fogadták, mert a reggelit nélküle nem akarták folytatni, és már majd éhen haltak. Míg körülte minden nevetett és csevegett, a házigazda egészen gondolataiba mélyedt, így szólt magában: — Hisz mind igen szép dolog ez a tiszta szerelem, az örök kötelék, a jó isten, ki reánk mosolyog, a galambok, melyek szárnyaikkal csapdosnak bennünket! — De ami még mindennél is világosabb előttem, az, hogy a kicsike kezd borzasztóan terhemre lenni. Egészben véve Laumel derék czimbora volt, és én szívemből sajnálom, a szegény fiút! De hisz én nem ragadtam el erőszakkal tőle nejét! — Ez asszony kissé talán mégis igen önkényüleg határoz jövöm fölött! De azután csakhamar eszébe jutott ismét Adél megható odaadása, eszébe jutott, bizalmas könnyes tekintete, és ismét ama bizonyos részvétteljes hangulat lepte meg. — Szegény teremtés ! — mondá, és kávéját megczukrozta. Módot keresett, melylyel ismét mindent jóvá tehetne, és pedig oly módot, melylyel a felelősséget is tökéletesen elhárítsa magáról és a szegény özvegy könnyeit is felszámítsa. A gondolat, hogy nőül veszi, átezikázott agyán és önkénytelenül mosolyognia kellett, habár e dolog nem kevéssé foglalkoztató. De Marsil nem azon emberek közé tartozott, kik oly határozatra szánnák magukat, mi nyugtalanítaná őket; tökéletesen bevégzett tény volt, hogy a kedves szép kis özvegy, Marsil grófné soha nem lehet. Ő részben teljesen tisztában volt. Másrészt pedig, ha egy pillanatra elfogadta is, hogy mint kedvesét továbbra is megtartsa, megborzadt, ha e nőre gondolt, ki szabadon csak még exaltabb lenne, minden tekintetet és mértéket félre téve, minden utón benyomulna hozzája, és ajtót föltörve, ablakon bemászva, rajongó szerelmével őt körülfonva és megfojtva, igen költői, de gyakorlatban nagyon, nagyon kényelmetlen viszonyt nyújtana. A szerelem, gondola, csak élvezet vagy gyötrelem lehet; de azon napon, melyen nyomasztó teherré válik, a legnyomorultabb betegségek sorába sülyed, és mint a köszvényt ápolnunk kell. A jelen helyzet nehézsége csak is a forma nehézségében rejlik; keressünk csak egy kevéssé. Midőn Marsil barátai eltávoztak és magára maradt, szivarra gyújtvaÍróasztalához ült. A formát, amint látszik, mégsem volt oly könynyű megtalálni, mert kétszer háromszor is hozzá fogott levele megírásához. Végre minden félbeszakítás nélkül tele irt egy oldalt, alájegyezte nevét, borítékba tette és azonnal elküldte rendeltetése helyére. — A mi az ily történeteknél a legruttabb, — mondá, — az, hogy az ember észrevétlenül is kegyetlenséget kénytelen elkövetni, bármily könnyű kezet használ is hozzá. Eddig mindég azt hitte, hogy a szerelemben a kötelékeknek maguktól kell fölbomlani, mindég udvarias, sőt ha lehet vidám módon. Először életében érezte magát kényszerítve, hogy az első lépést nyíltan ő tegye meg. E nap a gróf kedélyére is melancholikus hatást gyakorolt: elégedetlen volt önmagával, és a mint hasonló esetekben történni szokott, komolyabban kezdte a dolgot fontolgatni s minden oldalról megvizsgálta, ha nem találna egy tartalék pontot, mely jogot ad neki, s azt igazolja. Művelt férfiaknál hasonló körülmények között az óhajtott vigasz soha sem hiányzik egészen. — Nos, mit teszek én tehát e pillanatban ? Kis télikésemmel megtágítom a köteléket, semmi többet, a többit meghozza az idő, és mi szabadok leszünk; ha ma e jelentéktelen kis metszést elmulasztom, úgy hat hó múlva már egy dorong sem volna képes e lánczot ketté törni. Megszabadítom magamat, de megmentem őt, őt a kis vak teremtést; valósággal csak magamra kellene gondolnom; én jobban, élesebben látok, mint ő, nem tilozok, azt mondom, hogy neki romlása lenne ez, és csak az örvény mélyébe rohanna . .. e helyzet számára csak örvény volt, míg, ha az idő könnyeit leszárítja, ha e gyermekes bohóságaival alább hagy, előnyös viszonyaival még egy derék ifjút boldogíthat, és állítani merem, hogy belőle igen derék feleség válik... még fiatal, gyermektelen és szeretetreméltó....... szegény gyermek! — Levelem nincs ügyetlenül tartva; mondhatnám becsületes, szeretetteljes. Miután ily meggyőződésre jutott, azt hitte, hogy semmi vád nem nehezedik többé reá, és általános bölcsészeti észleletek segélyével akart ez érdekes kérdéssel kibékülni. — Csak azon csodálkozom leginkább, — gondold, — hogy oly sok nőt lehet az életben találni, ki a korláton túl lép. Nincs talán férfi, ki legalább is féltuczat ilyenre ne akadt volna. Lehetetlen, hogy mindenik egy kis ördögöt ne hordana magában,mely őket ösztönzi ! Igaz őrültség! Itt például egy fiatal nő, vallásos neveléssel, az égtől erényes hajlamokkal megáldva, boldogság elé nézve — mert erény és boldogság egy és ugyanaz — egy nő, kinek szívébe a teremtő a legszentebb, leghatalmasabb érzelmeket rakta le, az anyai érzést, hogy a családi életet, melynek ő központját és lelkét képezi, s mindenek fölött drágává tegye előtte. És azt hiszitek talán, hogy e nő e szépen egyengetett utón halad? Legkevésbé sem; csapong jobbra, csapong balra, erdőn, mezőkön keresztül meggondolatlanul jár, két parlagon hagyott földeken, s nekünk szegény kitagadottaknak ilyeneknek kell lennünk, kiknek támaszul vagy vezérül sem az édes anyai szeretet, sem a házi tűzhely melege nem jutott. Kötelességünk az eltévelyedteket, ha kell erőszakkal is az elhagyott országutra visszaterelni. Ez mindenesetre szerfölött elszomorító, ha kissé higgadtan gondolkodunk fölötte. Itt egy lényről van szó, kinek a szabadulás karját akarom nyújtani; ez tiszta, mint a napvilág, kit meg fogok szabadítani, mintha egy folyam zavaros árjából menteném ki ... s talán háladatos lesz ezért? Szó sincs róla. Ha hálára számítanánk mindenről le kellene mondanunk, még arról is, hogy kötelességünket teljesítsük. Marsil, kinek individualitása kétségtelenül alakká domborodott ki, ilyeténkép bölcselkedett a bois de Boulogneban, hova friss levegőt szívni kocsikázott. A tó partján lévő kávéházak egyikénél kiszállott, és miután egy pohár madeirát lassú kortyokban elköltött és a jó levegőt két óra hosszat élvezte, föltámadott étvágya és szerfölött jó kedélyben visszatért, miközben igy szólt magában: — Eh ! Csak türelem és okosság, majd jóra fordul minden. (Folyt. kör.) kellemetlenségnek veszi elejét. Mihelyt a kölcsön s a pénzügyi törvények megszavaztatnak , a nemzetgyűlés berekeszti , nyári ülésszakát s pár hónapra letűnik az események színpadjáról. Az elnapolás julius 25-ke táján fog megtörténni. ■ ■ — ..... ------- ■ ——- • ■■ --- ■ ' Megválasztott képviselők. A Deák-párt eddig nyert 52, vesztett 26 kerületet. A tiszta nyereség 26 szavazat. Pest, Július 10. (A horvát országgyűlés) felirati vitáiról még nincs semmi tudósításunk. Távirati hírek után tudjuk, hogy a két párt egyezménye folytán megállapított fölirati javaslat végleg elfogadtatott, hogy megválasztattak a fölirati küldöttség, s a magyar országgyűlésre küldendő képviselők. A fölirati küldöttség s a regnicolaris bizottság névsorát reggeli lapunk már közlé- Ez utóbbiban benne vannak úgy az unió, mint a nemzeti pártnak legkiválóbb képviselői. Ott van Prandau, ki e viszályok kiegyenlítése körül nagy érdemeket szerzett, ott van Zsivkovics, s ott találjuk a nemzeti párt notabilitásait, Strossmayer, Mazuranics, Voncila és Mrasovicsot. Egy távirat már a magyar országgyűlésre kiküldött képviselők névsorát is tudatja. Megválasztottak: a főrendiházba: Inkey és Smaics; a képviselőházba: Zsivkovics, Erdődy Rudolf, Pejacsevics P., Khuen Henrik, Modics, Mihajlovics, Puszt, Jakics, Nugent, Kresztics, Voncsina, Rogulics, Tombor, Bilics, Miskatovics, Mrazovics , Deremcsin , Kraljevics, Krsnyavi, Prandau, Kis, Jellacsics, Horvát, Muzler, Erdődy István. Mindezek örvendetes hírek. Érkezett azonban egy más távirat is, mely újabb viszályokról ad tudósítást. E hir szerint Prandau báró 16 nézettársával Rauch cselszövényei folytán az unionisták klubjából kivált, s a nemzetiek clubjába belépett. E távirat szövegezése, mint látszik, tendentiosus. Egyébiránt mi úgy tartjuk, hogy ezek az apró vizálkodások, melyek a kibontakozás úgy is nehéz művét még inkább megkeserítették, nem sokára önmaguktól meg fognak szűnni. A két párt között fennállt eltérések ma már lényegükben megszűntek, s most nincs egyéb hátra, mint hogy azok, kik eddig egymással szemközt küzdöttek, most vállvetve törekedjenek a benső szervezkedés nagy munkájának sikeres megoldására. (A horvát felirat) véglegesen megállapított szövege következőkben tér el a mai lapunkban közlött felirati javaslat szövegétől. Az 1—6 bekezdés marad. A 7. és 8. bekezdés egygyé egyesittetik. A 9.—12. bekezdés marad, a 13. és 14. egyesittetik következőleg. ,A bán jelenlegi állása felkelti bennünk az óhajt, azon módozatok megállapítása iránt, melyek ezen királyság önkormányzatát és a bán felelősségét az 1868. I. t. ez. 47. és 50. §§-ai értelmében még megvalósítsák; szintúgy Fiume város és kerülete ügyét az 1868 I. t. ez. 66. §-a és országgyűlésünk 1870 jul. 20 ai határozata értelmében még megoldatlan kérdésnek tekintjük, mely az ezen törvényben előszabott módon megoldandó. A 15.—17. bekezdés marad; a 18. következőleg hangzik a végleges szövegben . Azon könnyűség, melylyel a varasdi határőrvidék minden fenakadás nélkül a katonai életből az alkotmányosba átment, és a magyar határőrvidék I. évi július 9-én kelt legfelsőbb felirat folytán épen most átmegy, azon szilárd reménynyel tölt el, hogy felséged a mi, valamint az egész határőrvidéki nép alázatos kérését teljesíteni, és a horvát-szlavon határőrvidék hátralevő részét összeségében a három egykirályságba bekeblezni fogja, hogy az minél előbb ezen ’ királyságok alkotmányában és törvényhozási tevékenységében részt vehessen. ’ A 19.—20. bekezdés marad. (A hadi költségvetés magasságáról terjengő híreket, mi már több ízben jó helyről jött értesítések alapján megcáfoltuk. Ma a „Presse“ határozottan kijelenti, hogy a hadi budget magassága a tavalyival egyenlő lesz. Kuhn közös hadügyminister követelései tehát a többi ministerek részéről nem találtak támogatásra. (A bírói letétek kezelése tárgyában az igazságügy miniszter egy körrendeletben figyelmezteti a bíróságokat, hogy az oly pénzek, melyek valamely bűnvádi eljárással fügnek össze, és melyeknek ugyanazon darabokban való megőrzése a vizsgálat sikerére nézve szükséges, például, ha a tolvajság által károsított a tőle ellopott bankjegy seriesét és számát, vagy annak külön ismertető jelét megjelöli, s a vizsgálat folyamában az ekként megjelölt pénznemeknek lefoglaltatása elrendeltetett, — ily pénzek a folyó évi ápril 4-én 4010. sz. a. kibocsátott rendelet 70 § értelmében nem helyezendők el az adóhivatalban, hanem a bíróságoknál őrzendők meg. Figyelmeztettek egyébiránt a bíróságok, hogy a lefoglalt tárgyak elhelyezése körül mindazon intézkedések szorosan megtartandók, melyek azoknak kicseréltetése ellen megállapíttattak. (Újvidékről táv írják.) „Bacskaer Bote“ írja : A központi bizottság többsége, noha a választók összeírását a Mileticspárt érdekében intézte, azt most mégis megsemmisítette. Az összeírás alkalmával nagytöbbséget nyert Deákpártiak rendkívül fel vannak izgatva. A központi bizottság Deákpárti tagjai ezen önkényes tény ellen óvást tettek. Általán reményük, hogy a kormány ez összeírást fen fogja tartani. Miletics attól tart, hogy ha Újvidéken megbukik, a karloviczi congressusra legközelebb történendő választásnál és Milán fejedelem nagykorúvá nyilvánításánál nim busából, tehát befolyásából is veszteni fog, és azért oda törekszik, hogy a képviselőválasztást Újvidéken elhalaszsza.“ (Helvetiával kötendő egyezmény.) Az osztrák-magyar és a svájczi szövetség kormánya között régibb idők óta folytak az alkudozások oly egyezmény iránt, mely a két állam között felmerülő több rendbeli politico administratív és törvénykezési viszonyok körüli viszonyos eljárást szabályozandná; minthogy azonban az e felett folytatott tárgyalások több évi tartamuk daczára sem vezettek eredményre, ezen ügy egyszerűen abbahagyatván, a napirendről letűnt. Gróf Andrássy a külügyek vezetésének átvételekor sok mással együtt, ezen ügyet ismét a napirendre hozta, s az ezen egyezmény felett eddig folytatott levelezések és irományok azon kérelemmel küldettek meg a magyar kormánynak, * * # - ; . — Jul. 10. délig. — Deákpárti..........................................228 Ellenzéki ..........................................132 összesen 360, hogy ez iránti nézeteit magyar szempontból véve, a közös külügyminisztériummal mielőbb közölje. — rr. (Törvényjavaslat.) A kir. honvédelmi miniztérium két új törvényjavaslatot kül- delt szét a szakminiszterekhez tanulmányozás végett; ezeknek egyike a tanuló ifjúság had- és fegyvergyakorlatairól, a másika pedig a honvédség rendes gyakorlatainak módosításáról szól, s legközelebb minisztertanácsi tárgyalás alá kerülendnek — rr. (A mezei birság-pénzek) iránt, mint halljuk a belügy- és igazságügyminiszterek egyetértőleg akkér szándékoznak határozni, hogy miután az 1840-dik évi IX. t. ez. 43-ik szakaszának alapul szolgált intenzio, mely szerint a mezei rendőri kihágás eseteiben befolyt pénzbírság pénzek a megyék északbeli közegeinek díjazására és egyéb megyei szükségletek fedezésére voltak fordítandók, annak folytán, hogy a megyei összes szükségletek immár az álampénztárból fedeztetnek, végleg megszűnt, ezen bírság pénzek jövőre nem a megyei — mint ez még sok helyütt szokásban van — hanem az állampénztárba szolgáltassanak be.—rr. KÜLFÖLD. Broglie herczeg jelentése. Broglie herczeg jelentése a jun. 29-ki németfranczia egyezmény ügyében következőleg hangzik: Uraim ! Midőn a nemzetgyűlés Bordeauxban a versaillesi béke kínos praeliminárjait megerősítette,Francziaországot hivta tannul,hogy oly vereségek következményeit viseli, melyek oka nem ő volt.“ Három hóval később, midőn a nemzetgyűlés 1871 május 18-án a praeliminarékat végleges békévé változtatta, még egyszer kijelente, hogy egyedül a kényszerűség erőszakolhatta ki tőle az oly súlyos lemondás ezen tényét. Ezen kérlelhetlen kényszerűség még folyton reánk nehezedik, fontos ezt szem elől nem téveszteni, ha a kormánynak a német császársággal kötött új szerződését kell vizsgálnunk, melynek az a czélja, hogy a versaillesi béke határozmányait kiegészítse és megkönnyítse. Önök tudják, hogy a hallatlan hadi kárpótlásból, melyet a diadalmas Németország kívánt, még két harmadrész — három milliárd — fizetendő, s hogy ezen annyira terhes adósság következtében még hat megyénk és Belfort kerület 50,000 német által megszállva tartatik. A három milliárd csak 1872. május 2-án jár le. De kezdettől fogva világos volt, hogy ily összeget egyszerre en bloc sem Francziaország le nem fizethet, sem Németországon blocát nem vehet anélkül, hogy a tőkének oly hullámzásától ne kelljen félnünk, melynek a kereskedelmi mozgalom egyensúlyát, s az egész világ pénzforgalmát megzavarni kellett volna. Valóban a versaillesi béke 7. pontja előre látta a részletekben és bizonyos időközökben való fizetés engedélyezését. Az új egyezmény első pontjában az engedély végrehajtását szabályozza. Ezen pont szerint az első milliárd fizetésének az eredetileg kitűzött határidő előtt két részletben kell történnie, tehát 1873. febr. 1. előtt. A második milliárd 1874. mártius 1-én jár el. Az utolsó fizetés pedig 1875. mártius 1-ig elhalasztható. Ezen halasztás előnyünkre szolgálna azon esetben, melyet nem akarunk föltenni, ha a teljes kifizetés valami közbe jövő események által akadályoztatnék. A kormány, mely súlyt fektet arra, hogy ezen megkönnyebbítést kinyerje, azt reményt — s mi vele reményljük — hogy nem lesz szükséges vele élnünk. Valóban lehetséges lesz ezen fizetést, mint a többieket, anticipálni, ha jónak találjuk és pedig vagy egyszerre vagy részletekben, melyek azonban 100 milliónál kisebbek nem lehetnek. A franczia kormány erről a németet mindig egy hóval előbb fogja értesíteni. Miután a megszállott terület csak pénzbeli kötelezettségünk záloga, természetes volt azon követelés, hogy az occupatio oly mérvben csökkentessék, amint a kötelezettség megszűnik. Ez az az elv, melyet a szerződés feállít. Két megye azonnal az első fizetés után kiüríttetik, két más pedig a második fizetés után. Fájdalom azonban ezen lassan kiütt kiürítés jótéteménye igen meszsze áll attól, hogy teljes legyen. Egyfelől nem nyerjük vissza a teljes és szabad rendelkezést a kiürített területrészekkel; a teljes fizetésig semlegesek maradnak katonai szempontból, azaz nem kaphatnak más franczia csapatokat, mint a rend fentartásához szükséges helyőrségeket, új erőditvények bennök nem emelhetők s a létezőket kiterjeszteni nem szabad. Igaz, hogy kölcsönösen kötelezi magát a másik kormány is, hogy új járműveket nem emel azon területeken, melyek megszállását meghosszabítandja. Ezen kívül (s ez a legfájdalmasabb) a részbeli kiürítés azon idegen csapatok létszámának közvetlen leszállítását nem vonja maga után, melyek a megszállott megyékben öszpontosíttatnak. Ezen határozmány igen terhes ezen szerencsétlen, már csaknem két év óta megszállott területekre, melyek épen szomszédoi megszabadulása által jobban megterheltetnek. A kormány ismételve kijelenti nekünk, hogy minden fáradozása daczára lehetetlen volt jobb feltételeket nyerni. Azon reményt táplálja, hogy idővel tényleg itt némi megkönnyebbítések fognak eszközöltetni s ezen lehetőséget a szerződés 6 pontja is tartalmazza. Különben, mint mondá, nem hanyagol el semmit, nehogy polgáraink egyik részének java a többiekre nézve bajjá váljék. Haladéktalanul barakok fognak azon megyékben emeltetni, melyek kiürítése még elhalásztatik, hogy a szaporított csapatok elhelyeztessenek. Ezen biztosítást a köztársaság elnöke maga adta nekünk s felhatalmazott, hogy azt a jelentésben különösen kiemeljük. A bizottság több tagja, egyik érdeklett megye képviselői azt kívánták, hogy pótezikkely útján határozott dispositió tétessék nem ugyan,a szerződésben s a törvényjavaslatban, mely önök elé terjesztetett, hogy biztosíttassák, miszerint a német csapatok áthelyezése mindaddig nem eszközölhető, míg azon helyiségekben, hol öszpontosíttattak, minden előkészítve nincs, hogy nem csak a katonák elhelyeztessenek, hanem a tisztek, a lovak és a hadiszer is oly módon, hogy a lakosok a mostani tehernek minden eurypalitásától megkíméltessenek; a kormányok határozott ígéreteivel szemben a módosítvány szerzője nem tartotta szükségesnek ahhoz ragaszkodni, de mi azt reméljük, hogy óhajai mindenben teljesedni fognak. A bizottmány csatlakozott azon eszméhez, mely a pótczikkelyt sugallta. De a kormány formaszerű ígéretei, melyeket följegyeztünk, olyanoknak látszanak, hogy ama jogosult igények bennünk teljes kielégítésre találnak. Azon biztos reményt tápláljuk, hogy a kiürítés a tagtársaink által óhajtott formában fog eszközöltetni. Már a versaillesi praeliminárék tért engedtek a reménynek, hogy a német császár késznek fog mutatkozni a tartozott összeg teljes vagy részletes lefizetése előtt pénzügyi biztosítékot elfogadni, ha ezeket elegendő biztosítékot nyújtóknak látja. Ezen reményt e pont a harmadik milliárdra és kamataira megerősíti anélkül, hogy azt teljesen bizonyossá tenné. Midőn tehát ilynemű pénzügyi biztosíték fog egy, aránylag nem igen nagy összegre alkalmaztatni, könnyű lesz olyat találni, mely Németország megelégedését megnyeri. A kormány valóban azt reményli, hogy ilyen nemsokára elő fog terjesztethetni, s így a nyugtalanság-