Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)
1872-11-21 / 269. szám
Figyelmet érdemlő volt e tekintetben Pestmegye, a központi első rangú megye közelebbi közgyűlésének lefolyása, melyben egyik bizottmányi tag megrótta az alispáni évnegyedes jelentést, amennyiben a jelentés szépen mellőzte nem csak a megyei pénztárak kötelességszerű megvizsgálásáról, de átalában a megyei pénztárak állapotáról, valamint a közmunka megváltási pénz felhasználásáról szóló köteles jelentést, holott egyik járásban évenként tetemes közmunka váltság befolyása mellett is egy pár év óta átépítésre semmi sem fordíttatik, ennek következtében indítványozta, hogy még az ülés folyama alatt vizsgáltassék meg a megyei pénztár, s mutattassék ki, mely pénzeket talált a pénztárban a szervezett megye, mi folyt be azóta az egyes pénztárakba,különösen a közmunkaváltsági pénztárba, továbbá hogy a közmunka és közmunkaváltság felhasználásáról szóló jelentés más napon terjesztessék elő, annyival inkább minthogy a hivatalos személyek magánnyilatkozatai szerint a közmunkaváltságról szóló számadások nincsenek rendben. Mi lett ezen felszólalásnak eredménye ? Nem más,mint hogy a megye első felelős tisztviselője kijelentette, hogy „elismeri , hogy a törvény értelmében köteles a pénztárakat megvizsgálni , és ő azt teljesítette is holnaponkint és arról mindig vett fel elnöki jegyzőkönyvet és azt elterjesztette az elnökségnek, vagyis : vizsgáló Beöthy Lajos, magának Beöthy Lajos alispánnak, de jövőre, ha kívánja a bizottmány, azt az alispáni jelentésben adandja elő.“ „Ami a közigazgatási végrehajtás körüli vádjait illeti, felszólaló bizottmányi tagnak arra csak azt válaszolja, hogy „hol nincs panasz, ott nincs biró, ha valaki rála panaszt emel közigazgatási visszaélés vagy hanyagság ellen, ő kötelességének ismeri e tekintetben intézkedni.“ S ezen nyilatkozattal kielégíttetett a közönség, még csak az iránt sem létetett kérdés az elnökség részéről sem, ha várjon akarja-e tárgyalni a közgyűlés a felszólaló bizottmányi tag indítványát, annyival kevésbé, hogy magáévá teszi-e vagy elveti a sürgős indítványt, hanem az alispán fennebbi nyilatkozata után szépen agyonhallgattatott hivatalosan az egész. Szüksége ehhez több kommentár, hogy elszomorodjunk megyei közigazgatásunknak nyomorúságos voltán, ha az elsőrangú központi Pest vármegyében is hasonló részint gyermeteg, részint boszarantó cynicus felelettel elégittetik ki a megyei közigazgatást szemmel tartó közönség ? A megye elsősorban felelős főtisztviselője a pénztárak köteles megvizsgálásáról egy éven át nem a megye közönségének tesz jelentést, hanem maga magának. A végrehajtási hanyagság mulasztások és rendetlenségek megrovásánál azt feleli, hogy „hol nincs panasz ott ott nincs bíró.“ Hát odajutottunk, hogy a közigazgatási mulasztásokra nézve nem elég a közgyűlés színe előtti nyílt felszólalás? A megye közönségét közösen érdeklő mulasztások orvoslása miatt már bírósághoz kell folyamodnunk ? De ha egy alispán, ahelyett hogy maga lenne rajta, hogy a pénztárak állapota és a közmunkaváltsági számadások független és nem érdekelt tagokból álló küldöttség általi minél előbbi megvizsgálása és összehasonlítása által a kételyek eloszlattassanak, a helyett ily cynicus feleletekkel látja jónak elnémítani és lecsendesíteni a felháborodott kedélyeket, ezt még felfoghatjuk, mert hát az alispán baloldali, az indítványt pedig jobboldali tette; de azt, hogy az elnöklő főispán még csak azon kérdést sem tette fel: várjon a közgyűlés akarja-e tárgyalni, vagy elfogadja-e vagy elveti a felszólaló bizottmányi tag indítványát ? — ezt nem értjük. Valamint azt sem értjük, hogy ha a bizottmány jónak látta ez indítványt agyonhallgatással mellőzni, Rudnyánszky Ferencz bízottá, tagnak pedig a közmunkaváltsági ügyet valahára rendezni e célzó indítványát más elodázó indítványnyal elütni, mire való a megyerendezési törvény IV. fejezetébe iktatott ellenőrzési joga a főispánnak ? Ezeket látva nem lehet tagadni, mit a felszólaló bizottmányi tagság mondott, hogy egyik fő bajunk, hogy nincs közigazgatási végrehajtást ellenőrző jó rendszerünk. E tekintetben nem mondotta meg, mily szabályrendeleteket tartana a megyéknél behozandóknak, de úgy látszik, hogy általában közigazgatásunk s végrehajtsunk reformja s ellenőrzése tekintetéből mindenek előtt szükséges lenne, hogy a megyék élére ne— bár különben érdemes és lelkes hazafiak — oly főurak állíttatnának,kik e fontos hivatalokat ma is még inkább csak dignitásnak tekintik, s inkább csak azon vannak, hogy ezen méltóságot minél kevesebb kellemetlenséggel viselhessék s az „engedjünk hogy békén maradhassunk“ elvénél fogva csak azon vannak, hogy minden nagyobb emotiok, összeütközések nélkül diszesitsék az elnöki széket, ahelyett, hogy csak egyszer is belenyúlnának a darázsfészekbe. A tapasztalás eléggé megmutatta, hogy democraticus korszakunkban elmúlt már a főispáni pompás fénynek s a lucullusi ebédeknek varázshatása. Amint az elköltött pezsgő ereje elpárolog, elpárolog hatása is az egésznek. Ma a megyék élére a kormánynak oly közegei kellenének, kik a megyei közigazgatást s a megyei viszonyokat alaposan ismervén, egyszersmind ne átallanának egy pár szobát hivatalos helyiségül a megye házában használatba venni, honnan a megyei ügyek vezetését biztosabban megfigyelhetnék, s egyszersmind ne vestedének, sőt bírnának politikai bátorsággal, ha kell, a nepotismus, indolentia s az elsimitási törekvésekkel nyíltan szembeszállni s ha a szükség kívánná, egy zavaros dolog tisztába hozatala körül maguk is hétszámra közremunkálni, azt hiszszük ily főispánok alkalmazása lenne első lépés megyei közigazgatásunk s átalában közkormányzatunk reformálására. Egy bizottmányi tag: C?-1!TM!!1-1-? .-HM11.1.1 negyedik fölvonásban Cornelius Licinia megengesztelék Gradiust, ki hajlandó Scipioval kibékülni, s viszont Scipio és Cornelia s neje tanácsára kész jobbot nyújtani. De míg Scipio Cornéliával beszél egy követ jelentetik, ki egy proconsul jelentését hozza Scipiohoz, s ki tulajdonkép nem volt más mint az ifjú Latorius, a ki hogy megmentse Grachust s Róma szabadságát, orgyilkosává lön Scipionak. A senatorok épen Scipiohoz akarnak menni, midőn szolgája ura halálát jelent. Scipio holttestét a fórumra viszik, Grachust fölverik éji nyugalmából, s Scipio gyilkosának hirdetik. Gracchus megtörve, kész megesküdni Róma papjai előtt, hogy ő nem gyilkos. S épen megjelennek hötödik fölvonás a betörök, s felszólítják az eskü letételére, midőn Latorres a fölfegyverzett aventiniekkel Letör s örömmel teszi Grachus lába elé a gyilkot, melylyel kivégezte a büszke Scipiot, Grachus legnagyobb ellenségét. Gradhus kétségbe esik, hogy az ő élete megmentője, legjobb barátja lön Scipio gyilkosává, lájt lelkének hogy szabadságot s rendet akart Rómában teremteni, s orgyilkosságot, anarchiát idézett elő, megfoszta Rómát a békétől, legnagyobb hadvezérétől -------e sok csapást nem bírja el, s míg a polgárháború vészes lármája hat fülébe, előrántja tőrét s öngyilkos lesz. Ez meséje „Gradius“-nak. Ami a játékot illeti, mind itt mind a Laubeszínházban Hammerstein előadásánál mindent elkövettek,hogy a lehető legjobban sikerüljön Wilbrandt e két műve. Lewinszkynek Latorius szerepével ismét egy mesteri alakjával több van. E két hőse kétségkívül Wilbrandt volt, s ő az oka, hogy tárczánk szűk keretét ő foglalván el, sem Bülow hangversenyéről, sem a philharmoniai concertről, sem Ladegast 3113. sípus 52 hangú orgonájának gyönyörű zenéjéről bővebben meg nem emlékezhetünk. De Bülow nemsokára Pesten is rendez hangversenyt, Ladegast orgonájáról pedig még ez idényben még lesz alkalmunk írni. W—s G—a. Zenta, nov. 10. (A tiszai híd.) Zenta városa szép ünnepre virradt. Ugyanis ma tétetett le a tiszai állandó hídnak alapköve, melyre a közlekedési miniszter uron kívül a szomszéd vármegyék és kir. városok főispánjai is megvoltak hiva, de—sajnálatunkra— csak a bácsmegyei főispán ur jelent meg, kit lovasbanderium számos díszes fogatok kíséretében, nagyszámú polgárság örömzaja fogadott. A híd számos nemzeti lobogókkal és diadal kapuval volt feldíszítve és már korán reggel beláthatlan néptömeg özönlött a hídfőhöz. Az ünnepélyes egyházi szertartást Benedek Elek apát s plébános végezte. A beszentelés után elsőbb az apát, utána a főispán ur tartottak beszédet. A főispán urnái a helybeli testületeken kivül a szomszéd községek küldöttei is tisztelegtek, kiknek a népnevelés ügyét különösen szivükre köté és Zentát, mint példányképet állította elő, hogy e várost, mint Bácsmegyének gyöngyét, iparkodjanak e téren követni. Az ünnepély tisztességére a pinczi téren két tizikós hordóból folyt a szőlő leve a nép számára s rövid félóra alatt a hordó üres kongásával adta tudtul a még mindig szomjazó népnek, hogy hát kifogyott. A diszebéd d. u. 3 órakor vette kezdetét és csaknem egybeolvadt az esti bállal. A felköszöntések sorát főispán ur kezdé meg, poharát felséges urunk királyunk boldog hosszú életére emelé. Utána Benedek Elek apát felséges királynénkért emelte poharát, mindkét felköszöntés lelkes faljenzént indézett elő. Poharat emeltek még: Jankovics Aurél, Zenta város birája a jelenlevő főispán urra, Szántó Bertalan a közlekedési miniszter önméltóságára, Mikovits Józef Lovászi Mihály alispánra mint egykori zentai főjegyzőre, kinek a híd felállítása körül nem csekély érdemei vannak; Mihálkovits István Dungyerszky vállalkozóra, ki kész volt saját részéről is meghozni az áldozatot, Lovászi Mihály Zenta város polgárait élteté, kik a haza felvirágzásának két legfontosabb tényezőjét, az anyagi és szellemi téren előretörekvés zászlóját egész lélekkel megragadván, mindkettőnek meghozták az áldozatot az által, hogy egyrészről a népnevelés ügyét ritka buzgalommal virágzásra emelték, másrészről a közlekedési eszközök felállítása által az anyagi jólét alapját vetették meg. Michelics megyei főügyész Zenta város hölgyeire emelt poharat, kik — mint a római nők — büszkék lehetnek arra, hogy e városnak oly lelkes férfiakat adtak, kik városuk jóllétéért ily nemesen fáradoznak, munkálkodnak. Az ünnepély méltóságához lelkes felköszöntéseket mondottak még Matkovics szolgabiró, Zakó járásbiró és Bende József a becsei apát urak. Végül a főispán urnak egy befejező toasztja a lelkesedést annyira felfokozta, hogy az egész vendégkoszoru tapsokban és hatalmas éljenekben tört ki. E nap emléke sokáig élni fog köztünk. 1. 1. Fővárosi ügyek. Pestvárosnak közgyűlése. Pest, nov. 20. Az elnöklő főpolgármester d. u. 4 órakor megnyitván az ülést, a cholera bizottmány jegyzője C be nd ics felolvasta e bizottmány jegyzőkönyvét, melyben előrebocsájtott indokolás után a sürgős kiadásokra a már utalványozott 6000 frton kívül még 10.000 ftot kér utólagos elszámolás mellett. Vecsey Sándor ez alkalommal kijelenti, hogy teljes elismeréssel van ugyan a cholera bizottmány iránti becsüli buzgalmát, de azt hiszi, hogy az erélyesebben jár el, mintsem kellene, és mindent dobra üt, minek következése, hogy a város vendéglői üresek, a kereskedők és iparosok boltjait igen gyéren keresik fel, mert elijesztik az idegeneket és vidékieket a lapokban folyton elősorolt cholera betegek számával. Szóló nézete szerint az által, hogy a bizottmány túlmegy az erélyességben, a városnak nagyobb költséget is szerez, holottt az óvszerekről való gondoskodás és a közönség megnyugtatása volna a fő feladat, és nem az elriasztás. Királyi Pál mint a belvárosi kerület elnöke kifejti, hogy a bizottmány csak annyi buzgalmat fejtett ki, mely okvetlenül megkivántatott s a bizottmány kebelében is előfordult ezen nézet, hogy nem czélszerű a járvány alatt megbetegedetteknek számát mindennap a lapokban ismételni, s ily értelmű feliratban meg is kérte a bizottmány a belügyminisztériumot, mely a lapoknak a hivatalos jelentést naponként megküldi. A bizottmány egy lapnak sem küldi meg a jelentést, hanem a lapok tudósítóitól függ, hogy mit tartanak czélszerűnek közleni. A bizottmánynak okvetlenül szükséges, hogy a főorvos elősorolja a járvány állását s a betegek állapotát, s e jelentésben mit sem titkolhat el, mert a közönség abban még jobban ütköznék meg, ha látni, hogy a temetőbe sok halottat visznek ki, a jelentésben pedig a megbetegedetteknek csekély száma szerepel. Simon Florent felhívja Vecseyt, hogy adja elő miben ment túl buzgóságában a bizottmány. A közgyűlés királyi felvilágosítását helyesléssel fogadván, a bizottmánynak a kívánt 10,000 frtot megszavazta. Dr. Fromm Pál lipótvárosi főorvos azon szomorú tapasztalásnál fogva, hogy e városrészben a szegény munkás nép alokhoz hasonló helyiségekben annyira összezsúfolva lakik, hogy hol 60 egyénre van számítva a hely, ott 160 an laknak, indítványozza, hogy olcsó munkáslakók építtessenek s részéről Lord úr és a sugárút építésére vállalkozó társulattalajánlatot és terveket nyújtott be. Burián, Jármay és Mátyás ezen ügyet azon módosítással pártolták, hogy czélszerű volna ily házakat a város más részeiben is építeni, miért is az indítványt a középítészeti bizottmánynak vélik kiadatni azon utasítással, hogy a cholera-bizottmány elnökei, a főorvosok és a főkapitány hozzájárulásával mielőbb javaslatot terjeszszenek elő a közgyűlésnek. Ezt a közgyűlés elfogadta. A sajtóbírósági esküdtségi tagok 1873-ik évi lajstromának elkészítésére Balassa elnöksége alatt Haris és Várady képviselők bízattak meg, s felhivatták, hogy azt i.é. deczember 20-ig előterjeszszék. Az országos iparegylet elnöke közölvén azon iparosok névsorát, kik a kecskeméti kiállításon a Pest városa által adományozott érmeket nyerték, ez tudomásul vétetett. Weiss Bernát kérdést intéz az elnökhöz, várjon felette már a kormány a város azon feliratára, melyben a raktáraknak a felső dunaparton való építését is kéri. Az elnök kijelenti, hogy a több hónap előtt felterjesztett feliratra e napig válasz nem érkezett, miért is czélszerű volna azt megsürgetni. Weiss a megsürgetést nem tartja elegendőnek, hanem a város országos képviselői útján kérvényt óhajt benyújtani az országgyűléshez. E nézetet pártolták Simon, Vecsey, Mátyus, s azt a közgyűlés elfogadta. Weiss kérdi az elnököt, mi történt az általa az utca koldulás megszüntetése ügyében beadott indítványyal. Thaisz E. főkapitány azon felvilágosítással szolgál, hogy ezen ügyben működő bizottmány javaslatba hozta, hogy Kőbányán a koldusok számára felek jelöltessék ki s engedtessék át a várostól e czélra, mig az épület költségeinek fedezésére gyűjtések történjenek; addig pedig, mig e menház felépül, az idevaló koldusok a dologházban helyeztessenek el, az idegenek eltolonczoztassanak. A dologház oly kicsiny, hogy abba a fegyszerek sem férnek el , így e megállapodásnak nem felelhet meg. Weisz e válaszszal nincs megelégedve,mire Thaisz kijelenti, hogy ő másra nem volt megbízva, sem más utasítást nem nyert. A főpolgármester megígérte, hogy az erre vonatkozó ügyiratokat tanulmányozandja s a közgyűlés elé terjesztendi. Várady Károly elősorolván a pártkapitánynak sok teendőit, összeférhetlennek tartja, hogy a kapitány Kiss Károly, mint városi képviselő a közgyűlés és bizottmányok üléseiben is részt vegyen, miért is indítványozza, hogy Kiss Károly hivataloskodása tartamára az üléseken való jelenléttől felmentessék. — A jövő közgyűlés napirendjére tűzetett ki. Ezen ügyek elintézésével a közgyűlés napirendre tér. Dr. Császár Károly főreál tanodai tanár, a próbaév elteltével rendes tanári minőségében végleg megerősittetett. A városi rajztanodában ezévre egy alrajztanító állomás szerveztetett. Doecskó Ferencz vállalkozó mérnöknek a bécsi kiállításra küldendő lejtmérési rajzok elkészítése fejében 300 forintnyi előleget utalványoztak. A korcsolázó egyletnek a jövő télre a városligeti tónak egy része átengedtetett. A vízvezetéki mű után fennmaradt anyagszerekből a jók megtartatnak, a roszokat eladják. Az Erzsébet sétány Haussmann műépítész terve szerint fog parkíroztatók John Noris faburkolat-ajánlatát nem fogadták el. A középítészeti bizottmány és a tanács előterjesztése Beinwinkler Károly csatornázási rendszerének megvizsgálása ügyében hosszabb vitára adott alkalmat, melyben Patrubán, Simon, Havas, Vecsey, Széher, Poór és Gerlóczy vettek részt A közgyűlés a magán új házakban a csatornák öblítésére Beinwrinkler rendszerét ajánlja, a városban behozandó általános csatornázási rendszerre nézve pedig a hamburgi rendszer mellett nyilatkozott, miért felkérendi a közmunkatanácsot, hogy határozza el, mely csatornázási rendszert tart legcélszerűbbnek, mit annál inkább is megtehet, minthogy a város szabályzása már meg van állapítva s igy azon akadály is el van báritva, mely eddig a csatornázás rendszerének megállapítását lehetetlenné tette. Egyúttal bizottmányt küldött ki javaslattételre, hogy miként lehetne a régi házakban is a Beinwinkler öblitési rendszerét behozni, ezzel az ülés esti 7 órakor eloszlott. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, nov. 20. (Samassa József) szepesi püspök a lőcsei nagy gymnasiumnál húsz szegény sorsú tanulót iskoláztatván, azok szellemi kiképeztetését jelentékeny anyagi áldozattal teszi lehetségessé. (A jászkunok története) czímű műve Gyárfás István előfizetést hirdet. E műnek első kötete már megjelent 1870-ben, ez a jászkunok és a rokon törzsek őstörténelmét tárgyalja , a második kötetben a kozárok, besenyők, palóczok, moldvai kunok, valamint a Magyarországba lrott kun törzsek története tárgyaltatik részletesen. E kötet előfizetési ára 2 ft 50 kr. Tiz előfizető után egy tiszteletpéldány jár. Az előfizetési pénzek Szabadkára a szerzőhöz küldendők 1873-iki január 15-ikéig. (Uj életbiztosító társaság.) Egy idő előtt a kereskedelmi minisztériumnál több kérvény nyujtatott be ú combinatiókon alapuló biztosító intézetek engedélyezése iránt. A minisztérium a kérvényeket egy enquétónak adta át megvizsgálás végett, mely a Goldstein Vilmos és Reinicz Adolf urak által „Hajnal magyar álatbiztosító részvénytársaság“ czím alatt engedélyeztetni kért intézet tervének kivételével a többi kérvényeket visszautasította. Az említett társaság a ,L. C.“ szerint egészen új rendszeren alapulna és néhány nap múlva már megkezdené működését, miután az egész részvénytőke már alá van írva. (A jezsuiták ügye) e szerzet classicus földjén, Pozsonyban mint nekünk írják, nov. 12-én tárgyaltatott. Általánosságban már megemlékeztünk e tárgyalásról és most csak azt említjük meg, hogy a jezsuiták védelmében különös buzgóságot fejtett ki a pozsonyi tankerület főigazgatója, Bartos apát, ki egyebek között csak azt kívánta, hogy minden ember legyen oly jó, mint a jezsuiták.Különben erősen bizonyítgató, hogy a jezsuiták mit sem törödnek a politikával, hisz az utóbbi választások alkalmával nem is korteskedtek. Ilyen és hasonló érvek ellenében a szabadelvű véleménye döntött, kik Arad és Nagy-Szeben városok kérelmét támogatták. (Dr. Frennreisz budai főorvos tegnap reggel rövid szenvedés után meghalt cholerában, és ma délután eltemettetett. (G8 -ra ellen.) Bécs harmadik kerületének német demokratikus egylete november 18 i ülésében a következő határozatot hozta: „A landstrasseni kerület német demokratikus egylete kinyilatkoztatja: A nagy börzeteremben egy Úgynevezett választók közgyűlése által Dr. Giskrának megszavazott bizalom ellen annál inkább kell tiltakoznia, mert dr. Giskrának épen nem sikerült, az ellene emelt legfontosabb vádakat is megcáfolni.Kiválóan kötelességének tartja a német demokratikus egylet, a dr. Giskra által előadott politikai moral ellen, mely szerint becstelenség és méltatlanság volna az, ha valamely képviselő elmulasztaná mandátumát azon intézetek javára, melyeknél igazgatósági tanácsos, felhasználni, határozottan tiltakozni és ez új politikai vagyis helyesebben mondva, igazgatótanácsosi morált, veszélyesnek és a közérdeknek ártalmasnak nyilvánítani. Egyszersmind kinyilatkoztatja az egylet, hogy dr. Capesius és dr. Menger interpellatióival és a ezekben foglalt elvekkel teljesen egyetért és kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy az egyedüli helyes út, melyet bármily képviselő testületbe megválasztottnak azon pillanatban, melyben azt hiszi, hogy választóinak bizalmát többé nem bírja,követnie kell, az, hogy tegye le mandátumát és vesse magát új választás alá.“ E határozat a népes gyülekezet által egyhangúlag elfogadtatott. (O rs z. m i d ta raj z t a n o d a.) A terézvárosi rombach-utczában ideiglen elhelyezett orsz. mintarajztanodának földszint lévő szobrászati tanhelyiségei, hol a falakba rekedt nedvesség folytán a lég minősége egészségi szempontból aggodalomra okot szolgáltat, a cholera járványtartamáig bezárattak, mely intézkedéstől azonban a felső emeleten folyó rajz és festészeti oktatás egész terjedelme érintetlen marad. (Új hetilap a vidéken.)Krausz Ármin veszprémi nyomdatulajdonos és könyvkereskedő újévtől kezdve „Veszprém“ czímű politikai (jobboldali) társadalmi és szépirodalmi hetilapot szándékozik kiadni. Hoz e lap ezenkívül rendes időközökben regénymellékletet is, mely jelesebb idegen ajkú hazai és külföldi írók műveit — legelőször is Thackeray egyik hosszabb beszélyét — ismerteti meg a magyar olvasó közönséggel. (A jogász-önképző kör Kassán), mint onnan nekünk írják, elvégre megalakult. A kassai jogakadémia hallgatói a hasznos czélra való egyesülést szem előtt tartva folyó hó 18-án egy jogász-önképző kör alakítására az akadémia egyik termében összegyűltek. — Demkő Imre jogakadémiai igazgató rövid beszédben előadá az egylet czélját, dicsérettel emlékezett meg azon buzgóságról, melyet az összegyűlt ifjak az egylet létrejötte körül kifejtettek, azután fölszólta a joghallgatókat, hogy az elnök választásával, kiki meggyőződése szerint és az ügyet megillető komoly méltósággal csupán az érdem és képességet tekintve, járjon el. — E figyelmeztetésre annál nagyobb szükség volt,mert az akadémiai ifjúság az elnök választása tekintetéből két pártra oszott, az egyik Hrabovszky Guidót, a másik Berzeviczky Albertet óhajtotta volna elnöknek megválasztani. A többséget Hrabovszky nyerte el, ki az önképző körnek egy évre választott elnöke. Kívánjuk, hogy a nemesre törő ifjak buzgalma ne culminált legyen az elnök választása körül, hanem legyen legfőbb törekvésük önmivelésük és tökéletesedésük. (A „Mátyás Deák“ czímű „életlap“, úgy látszik élete fogyatékán van, mert a „Magyar Állam“ mai számában helybeli rendes belmunkatársat keres, „aki képességet érez hetenkint 150—200 sornyi élezés, humoristikus tartalmú közremunkálásra“. Bérkocsisoknak és „a csarnok hölgyeinek“ itt jövedelmező mellékkereset és azonkívül alkalomkínálkozik magukat a „magasabb“ káromkodásban kiképezhetni. (Családi dráma.) Párisi lapok a következő történetet beszélik Mintegy hat hónapja M. James Robert úr, tekintélyes new-halifaxi kereskedő fiatal és szép nejét egy R. Péter nevű bankár karjai között találta. Mint valódi yankee azonnal tisztában volt magával a teendők iránt, kihúzta revolverét és meglőtte neje elcsábítóját. Tette miatt törvényszék elé került, mely azonban fölmentette. Amerikából Párisba jött nejével és itt a faubourg St. Honoré utczában bizományi üzletet nyitott; a házastársak között az elutazás óta egy szóval sem létetett említés többé az elbeszélt esetről. Körülbelül két hónap előtt egy levél érkezett Amerikából L.-né számára. A levél a bankárné volt szeretője, a megölt bankár kezeirása volt és következőleg szólt: „Itt a túlvilágon igen unalmas az én életem, jöjj el hozzám és szórakoztass. November kilenczedikére elvárlak.“ E levél iszonyú hatással volt a különben is már idegbeteg nőre. Rémülettel telve elbeszélé a dolgot egy barátnőjének, és ez nem tudott okosabbat tenni, mint az egészet a férjnek fölfedezni. L. ur vállát vont, és a barátnőnek ajtót mutatott. Azóta még öthat hasonló levél érkezett, a szerencsétlen nő,ki pillanatig sem vonta kétségbe, hogy a leveleket volt szeretője írta, kétségbeesve elkészült a halálra. November 9-én érkezett az utolsó levél, azt azonban nem a levélhordó hozta, hanem L.né íróasztalán találta. A levél következő sorokat tartalmazta, szintén volt szeretője kezétől: „Ma érted jövök. Délben háromszor kopogni fog szobád falán. Te utánam jösz és akkor egyesülve leszünk.“ — Dél van, az óra tizenkettőt üt. A szerencsétlen nő halálsápadtan és láztól töretve állt szobájában. Az óra még nem ütötte az utolsót, midőn három tompa ütés hallatszik a falon. L.-né egy rettenetes kiáltással összerogy, szélhüdéstől érezve, szörnyet halt. A besiető cselédséggel L. úr is belép a szobába, hidegvérben ránéz a halottra és azt mondja: „All right!“ Azután veszi a kalapját és eltávozik. Azóta senki sem látta többé, és ép oly kevéssé tudják a levélíró nevét, kinek segítségével a megbántott férj boszut állott hűtlen nején. (Politikai verseny a vasuton) Louisiana állam kormányzójának igazán vakmerő elszántsága, minőre a tett pillanatában talán csak az amerikai képes, múlt szeptember hóban öszszeesküvéstől és vérontástól mentette meg ez államot. Az állam kormányzója, Warmoth mint liberális, s az alkotmányzó, Pinchbaek, telivér néger, mint radikális az elnökválasztási mozgalom megindulása óta halálos ellenségek lettek, és a néger minden törekvése oda irányult, hogy a kormányzót és pártját megbuktassa és a fenálló választási törvényeket felforgatva maga üljön a kormányzói székbe. Mialatt Pinchbaek az országot keresztül-kasul beutazta és agitált,Warmot egy napon sürgős hivatalos ügyben New Yorkba hivatott. Mihelyt elutazott, a radikális párt hívei rögtön sürgönyöztek Pinchbacknak, ki a megállapított terv szerint Louisiana első vasúti állomásán fogta volna a forradalmi választási törvényeket aláírni. Ezután következett volna az eddigi hivatalnokok elmozdítása, a kormányzó vád alá helyezése stb. Warmoth, ki minderről mit sem sejtett, September 14-én New Yorkba érkezve a szállodában nem találkozik mással, mint Sinister Pinchbackkal, kiről azt hitte, hogy Maine kegyei között agitál. A két ellenfél azonban barátságosan kezet szorít,és estére találkozást állapítanak meg. Hanem a kormányzó hiába várta fekete kollegáját, és csak másnap reggel tudta meg, hogy az azonnal első találkozásuk után Pittsburgba utazott el. Warmoth azonnal sejtésiről van szó, és elhatározá az összeesküvést csírájában elfojtani. Miután barátjait az egész vasúti vonal hosszában értesítette volna, a pályára ült, és most elkezdődött a nagy verseny. Pinchbaek 24 órával megelőzte a kormányzót, ez azonban különvonaton Pittsburgig 12 órát nyert. Louisvilleből Humboldtban (Tenessee) különvonatot rendel, egyszersmind egy cantoni (Mississippi államban) barátjához a következő sürgönyt meneszté: „Pinchback gonosz szándékból haza siet; Cantonban bármi eszközzel tartóztassátok fel.* — A kormányzó Humboldtba érkezik. „Mennyi idő alatt lehetünk Cantonban?“ (Canton 585 ang. mföldnyire fekszik Humboldttól) — kérdi a mozdonyvezetőtől. „Ha kall 45 mföldet tehetünk meg egy órában.“ „Előre“ volt a kormányzó lakonikus válasza. A kormányzó még magára vállal minden felelősséget, és az őrült vadászat elkezdődik. — Időközben Pinchbaek Cantonba ér. „Ön Pinchbaek kormányzó?“ kérdi az állomás főnöke. „Én vagyok, sir. „A távirdahivatalban fontos sürgöny várja önt.“ Pinchbaek a hivatalba siet. „A sürgöny szorosan bizalmi“, felel a hivatalnok, kívánnom kell tehát, hogy igazolja azonosságát. Pinchback hamar talál egy ismerőst, e czélra azután átveszi a sürgönyt, és besiet vele a szomszéd szobába — a boríték alatt tiszta papiros van! „El vagyok árulva!“ kiált dühösen, ki akar rohanni, az ajtó be van zárva, végre kibocsátják, de a vonat már eltávozott. Másnap reggel kint ül Pinchbaek a pályaudvaron , ekkor őrült sebességgel egy vonat közeledik. A vonat megáll, és a kocsiból kilép a Warmoth kormányzó. „Ön legyőzött, kormányzó úr, ön megnyerte a versenyt“, szólt édes fanyar hangon a legyőzött ellenfél. „Jöjjön velem, Pinchbaek“, feleli a kormányzó, üljön be kocsimba és menjünk el együtt New Orleansba.“ És Warmoth diadalmasan magával vitte haza politikai ellenségét, ki mint győző remélt haza érkezni, s mint legyőzött jelent meg megrémült pártja körében. (Első utczai mozdony Chinában) Szeptember havában Tien-Tsin város európai telepében több sikerült kísérlet létetett egy utczai mozdonynyal, mely a chinai hatóságok engedélyével az idegen telep határain belül személy- és áruszállításra használtatni fog.Előbb a géppel külön történt kísérlet, azután kocsik függesztettek hozzá, melyekben 50 bátor szivü chinai foglalt helyet, végül a consul és a chinai kormányzó is egy első osztályú kocsiba szállottak. A chinai kormányzó meg volt lepve a gép könnyű fordulatai által és oly ékes jelentést tett az alkirálynak, hogy ez is kockáztatott egy próbát. A gépet maga a kormányzó keresztelte „Li Yung“-nak és e név nagy chinai betűkkel olvasható a mozdonyon. (Eugenia, a francziák excsászárnőjének) névnapját nagy fénynyel ülték meg Chislehurstben, mintha Sedanra és szeptember 4-re nem emlékeztek volna már.Számtalan virágcsokor vándorolt Francziaországból különösen pedig Páriából Chislehurstba. A virágok között főleg az ibolya volt nagy mennyiségben képviselve, mely a virágnyelvhez értők szerint hűséget jelent. Legutoljára érkezett Fouldnak az egykori franczia pénzügyminiszter egyik unokaöcsének óriási csokra. Számos vendég jelent meg, köztük Bassano, Treviso és Cambacénes herczegek, De Pierre báró és neje, Sancy és Carotte asszonyok. Ez alkalommal a párisi kereskedők egy hódolatnyilatkozatát nyújtotta át Lehousel. (Színház, művészet.) Toldynak élvezetes „Jó hazafiak“ jai új szereposztással kerültek színre. Náday adta a mérnököt elegánsan kellemesen és értelemmel. Gabrielle Molnárnéban jó személyesítőre talált. A második felvonás jelenete kitűnően sikerült. Előadása ízléses, átgondolt és változatos, a még hiányzó közvetlenséget pedig a gyakorlat fogja meghozni. Duka természetesen kedvesen játszta Arankát, és csakugyan meglepte a közönséget. Szigeti József, Feleky, Szathmáryné s Ujházy e műnek gárdája — nagy kedvvel játsztak, kivált Feleky és Ujházy, akik valóban pompásak voltak. Helyi hírek. (Az állandó cholera-bizottság) mai ülésében a járvány állásáról Halász tiszti főorvos bejelenti, hogy tegnap óta ma reggelig a 168 beteg létszám 13 mar szaporodott.