Pesti Napló, 1873. december (24. évfolyam, 276-299. szám)

1873-12-31 / 299. szám

hanem meg is oszlatható azokat. Viszonzásul­­kotmányos párt is több töredékre oszlott, l­egfőbb kérdésekben azonban e töredékek együtt szavaznak.Az ultramontánok elleni küzdelem kisebb arányú jön, s az alkotmánypárt a clerus egy részére támaszkodván, a sürgetett confessionalis törvényja­vaslatok sorsa bizonytalan. A nagy pénz­válság Ausztria közgazdasági éle­tében felszámíthatlan károkat okozott, az állam pénzügyei azonban annyiban érintetlenek maradtak, hogy remény van az egyensúly fenntartására.Ausztria a múlt évből egy nagy vívmányt­ mutathat fel, a köz­vetlen választások alapján alakult reichszatbot. Budapest, decz. 30. (Deák Ferenc­z) ez­úttal, új év napján, nem fogad üdvözlő küldöttségeket. A Deák­kor tagjai feliratot írtak alá, melyen, az évforduló alkalmából, legjobb kivonataikat tudatják az ünne­pelt hazafival. (Az orvos-sebészi clinika­ felál­lítására vonatkozó törvényjavaslat elkészült s a min. tanács helyben hagyását is kinyerte. A clinika az üllői uton levő egyetemi telkeken fog felállíttatni, s mint halljuk, 400.000 írtba kerül. Ez összeg az egye­temi vagy a tanulmányi alapból vétetik kölcsön. (A kép v. ház tanügyi bizott­sága) jan. 13-án kezdi meg ismét üléseit, s mint­egy korábbi hírünket rectificálva, fölemlíthetjük: a 21-es bizottsággal egy időben fog ülésezni. Tisza Kálmán e bizottság elnöke s Trefort miniszter a 21-es bizottságban lesznek elfoglalva, a minisztert azonban a tanügyi bizottságban Mészáros mint taná­csos fogja képviselni. (A törvényhatóságok rendezé­sére vonatkozó törvényjavaslat), a „Pester Lloyd” nagyszebeni távirata szerint a Ki­rályföld lakosságának nem szász többségében a leg­nagyobb örömet keltette. (Az uj területi felosztás­ alkal­mából a »Tem. Lapok« a magyar határőrvidéki ré­szek egyenitését sürgetik s azt a következőleg indokolják: „Egy főispán működését a kor­mány könnyebben szemmel tarthatja, mint négy főispánét. Az egy főispán állandóul a volt ha­­tárőrvidéki területen lakhatik; a vidék lako­saival, értelmiségével folytonosan érintkezhetik, a tisztviselők működését jobban ellenőrizheti, mint a négy főispán, kik közül az egyik Lugoson, a másik Verseczen, a harmadik N.-Becsk­ereken, a negyedik végre Szabadkán fog lakni. A határőrvidéki részek eszerint vendégkép és olykor fogják csak körükben tisztelhetni a kormány képviselőjét, ki informatióit nem önszemlélés és közvetlen tapasztalás, hanem mások értesítése útján nyerendi. Pancsova jelenleg fészke az omladinistáknak. A főispánnak állandóul itt kellene lakni. Sokan vannak, kik a határőrvidékre nézve kivételes rende­leteket, ostromállapot-féle intézkedést a forrongás és honellenes mozgalmak elfojtására szükségesnek tar­tanak. — Részünkről nem osztjuk ezen véle­ményt. —■ Elegendőnek tartjuk, ha a volt határ­­őrvidéki részekre egy erélyes főis­pán diskretionális hatalommal rendeltetik ki oly módon, hogy az állan­dóul a hely­színen lakni köteles legyen. Kivételes állapot, királyi biztos nem szüksé­gesek s a kormány diskretionális hatalommal felru­házhatja képviselőjét a­nélkül, hogy erre országgyű­lési intézkedés szükséges volna, mert ez a személyes bizalom kérdése csak. Már az előrebocsátottakból kitűnik, hogy poli­tikailag jobb, ha a volt határőrvidéki részek egye­sülve egy testben maradnak, mintha azok négy részre feloszlatva, négy külön törvényhatóság ki­­egészítő részeivé válnak.“ Budapest, decz. 30. Az év, mely holnap fejezi be pályafu­tását, nem fog nyom nélkül maradni az em­beriség történetében. A béke biztosított vol­tának bátorító érzete elfeledteté a nemzetek­kel ama sokszerü csapást, melylyel a természet szeszélye vagy saját hibáik őket sújtották.­­ Mindenütt erőteljesen pezsgett az élet, min­denütt hévvel dolgoztak a belső szervezkedés ’ nagy művén, mely néhol még csak az első stádiumig, a közjogi harczig, az államforma kérdése körül folyó küzdelemig jutott, mig más népek a politikai fejlődés magasabb foká­ra érve, egészen állami intézményeik javítá­sára, reformjára fordíttatták idejüket. Sem a nemzetközi békét, sem az európai népek al­kotmányos életét nem fenyegette veszély s az ellenök irányuló törekvések nyílt sisakkal még jelentkezni sem mertek. A következők­ben az egyes államok beléletében fölmerült fontosabb eseményeket akarjuk recapitulálni. A német császárság. A fiatal német császárság imponáló erejének büszke tudatával iparkodott belső szervezkedésé­nek munkáját előbbre vinni. Mint maga a biroda­lom, úgy tagjai, az egyes államok is versenyezve működtek e munkában, s nem volt akadály, melyet le nem győztek, nem volt ellenállás, melyet meg nem bénítottak volna. A porosz kormány legconser­­vatívabb tagja, Selihov földművelési miniszter le­mondása jan 14-én elfogadtatott, s helyére Königs­­marck gróf neveztetett ki. Február 7-én nyílt meg a porosz képviselőház tavaszi ülésszaka. Másnap tartotta Lasker ama híres beszédet, melynek követ­keztében csakhamar a kormány s az országgyűlés a vasutak concessionálási ügyeinek megvizsgálására királyi bizottságot küldö­t ki. A képviselőház az­után, folytonosan oly ügyekkel foglalkozott, melyek közeli rokonságban állottak az egyházi kérdéssel. Márczius elején elfogadta azon törvényjavaslatot, mely az alkotmány 15. és 18. pontjainak módosítá­sát mondja ki, s mely az egyházpolitikai törvények bevezetését képezte. E javaslatot igen heves vi­ták után márczius 13-án a felsőház is elfogadta. Egy nappal előbb nyitotta meg Vilmos császár trónbe­széddel a német birodalmi gyűlést. De a figyelem továbbra is a porosz képviselőházra irányult, mely élénk viták közben egymás után jóvá hagyta a kor­mány egyházpolitikai törvényjavaslatt. Ápril 24-kén Vilmos császár Pétervárra utazott. Május 20-án Roon gróf ünnepélyesen berekesztette a porosz or­­szággyűlés ülésszakát. Ez időközben a parlament főleg a költségvetés tárgyalásával foglalkozott, s azt május végén elfogadta. Júniusban a pénzverési tör­vényt tárgyalta. Ülésszaka jún. 25-én ért véget. Ez időben mind Frigyes Vilmos német koronaherczeg, mind Auguszta császárnő — ez utóbbi gyöngélkedő férje egyenes megbízásából — meglátogatták a bé­csi császári és királyi udvart. A nyári hónapok folyamában megkezdődött az új egyházpolitikai törvények végrehajtása. Minthogy a kath. püspökök a végrehajtással szemben részint actív, részint passiv ellenállást fejtettek ki, majdnem mindegyik a perek egész özönével lön elárasztva. Különösen sok kellemetlenséget okozott a kormány­nak Ledochowszky gróf posen­guaseni érsek, kinek világi jövedelmei zár alá helyeztettek. Később a kormány őt hivatalának önkénytes letételére szó­lította fel: az érsek tagadó választ adott s most el­mozdítása ügyében már megkezdetett a peres eljá­rás. Már előbb és pedig szept. 2-án a sedani fegy­verletétel évnapján leplezték le Berlinben, fényes ünnepélyek kíséretében a hadsereg dicsőítésére emelt diadaloszlopot. Október havában a közvéle­ményt a képviselőválasztási mozgalom foglalkoztatta. Okt. 5-én ugyanis a porosz képviselőház császári rendelettel feloszlattatott. 16-án Vilmos császár Bécsbe utazott. Ezt megelőzte ama nagy fontosságú levelek közzététele, melyek Vilmos császár és a pá­pa közt az egyházpolitikai kérdésben váltottak. Oct. 28-án, illetőleg nov. 4-én ment végbe a képviselővá­lasztás, mely a szabadelvűek fényes diadalával vég­ződött. Csakhamar ezután Roon gróf miniszterelnök lemondása elfogadtatott s miniszterelnökké ismét Bismarck herczeg, helyettesévé Camphausen pénz­ügyminiszter, hadügyminiszterré pedig Kamecko tá­bornok neveztetett ki. Camphausen nov. 12-én nyitotta meg a porosz országgyűlés új ülésszakát. Dec­emberben a földmivelési miniszter leköszönt, tár­­czáját a kereskedelmi miniszter vette át. Erre a kormány előterjesztő a polgári anyakönyvek vi­telére vonatkozó törvényjavaslatot, melyet a ház decz. 17-dikén kezdett tárgyalni. Heves viták után elfogadta a javaslatot s decz. 20-án elnapolta üléseit. A felsőház külön bizottsághoz utasíta a javaslatot. Vilmos császár ez év utolsó két havában folytonosan gyöngélkedett. De újabban egészségi állapotáról kedvező hirek érkeznek. A kis német államok élete­­fontosabb mozzanat alig merült fel. János szászben király meghalt s Albert koronaörökös vette át az uralkodást. Francziaország: Francziaország ez évi története szerfölött változa­tos, s a köztársaságot csak a véletlen mente meg a ha­­láltól. Thiers uralma már a múlt év végén ingadozni kezdett; már akkor szétfoszlott a többség, mely ed­dig köréje sorakozott. A harminczas bizottság, me­lyet a ház 1872. nov. 29-én választott a végből, hogy a közhatalmak egymáshoz való viszonyának rende­zése ügyében javaslatot tegyen, januárban megkez­­dő működését. A ház február 13-án Thiers beszédére az ő óhajai értelmében elfogadta a bizottság javasla­tái. E közben Thiers új egyezséget kötött a német kormánynyal a terület kiürítésére nézve. Ezért a nemzetgyűlés köszönetet szavazott neki. Ápril elején Grévy kamraelnök állásáról leköszönt s a többség Buf­fet képviselőt választotta elnökké. Ápr. 28-án Páris­­ban Barodét radicális jelölt diadalmaskodott. Május­ban a cabinetben nézeteltérések mutatkoztak, minek folytán Jules Simon és Goulard miniszterek lekö­szöntek. Belügyminiszterré Perrier Kázmér nevezte­tett ki. E változás a monarchistákat igen kellemet­lenül lepte meg s május 19-én, midőn a kormány előterjesztő javaslatait a köztársaság végleges szer­vezése ügyében, a jobboldal interpellálta a kormányt belpolitikáját illetőleg. Ez interpellate május 23-án tárgy­altatott. Broglie herczeg igen hevesen megtá­madta Thierset s a minisztériumot. Másnap maga Thiers védelmezte politikáját s a köztársaság végle­ges szervezését erélyesen követelte. Este második ülés tartatott, melyben Ernőll monarchista azt in­dítványozta, hogy a ház sajnálatát fejezze ki a felett, hogy azon változások, melyek a kormányban legkö­zelebb végbe mentek, nem felelnek meg a conserva­­tiv érdekeknek. Ez ellenében Dufaure igazságügy­miniszter az egyszerű napirendet indítványozta, me­lyet a ház 362 szóval 348 ellen elvetett s 360 szóval 344 ellen Erneul indítványát fogadta el. Ezen sza­vazás következtében Thiers s a minisztérium beadta lemondását. A ház 368 szóval 339 ellen elfogadta a lemondást s Mac Mahon tábornagyot választotta a köztársaság elnökévé. Mac Mahon 26-án a nemzet­gyűléshez üzenetet intézett, melyben elfogadta a vá­lasztást s ígérte, hogy hű végrehajtója lesz a többség akaratának. Az új minisztériumot Broglie herczeg alakította meg kizárólag a monarchisták köréből. A kormány a legnagyobb erélylyel kezdi a közigazga­tási hivatalnoki kart minden köztársasági elemtől purificálni s igen sok praefectet és alpraefectet elmoz­dított. A diplomatiai karból szintén eltávolította a köztársasági érzelmű férfiakat. A nemzetgyűlés jul. vé­gén rekesztette be nyári ülésszakát. Időközben a kor­mány lefizette a hadi sarc­ esedékes részleteit. Az utolsó részlet szept. első hetében jön lefizetve, mire szept. 16-án az utolsó német katona is elvonult a franczia területről s az eddig megszállva tartott vi­dékek visszakerültek az országhoz. Ekkor indult meg a royalisták cselszövénye, mely Chambord gróf monarchiájának visszaállítására irányult. A Bourbon és Orleans házak már előbb kibékültek s a két prae­­tendens párthívei fusióra léptek a királyság vissza­állítása czéljából. A többség már biztositott volt a restauratió részére, midőn oct. 27-én megjelent Cham­bord gróf nyilatkozata, mely a merev legitimitásra támaszkodva, minden szabadelvű engedményt eré­lyesen visszautasított. Ennek folytán a monarchisták terve megbukott s a nov. 4-én összeült nemzetgyű­lésben Broglie herczeg törvényjavaslatot terjesztett elő, mely azt ajánlá, hogy a mostani provisorius kor­mányforma alapján Mac Mahon meghatalmazásai tíz évre meghosszabbittassanak. Noha a bizottságban, melyhez a ház a javaslatot véleményezés végett utasítá, a köztársaságiak voltak többségben, a nem­zetgyűlés 68 szótöbbséggel nov. 19-én, minden felté­tel nélkül, hét évre meghosszabbitá Mac Mahon ha­talmait. Nov. 26-án a Broglie kormány újjá szervez­kedett s csakhamar előterjeszté a mritek kinevezé­sére vonatkozó törvényjavaslatot. A ház nagyobbára a költségvetés tárgyalásával foglalkozott. Megemlí­tendő még, hogy az év folyamában az összes ktístvi­selőválasztások a köztársasági jelöltek diadalával végződtek s hogy Bazaine pere oct. 6-án vette kez­detét s decz. 10-én ért véget. A törvényszék Bazai­­net halálra és degradatióra ítélte. A köztársaság el­nöke ez ítéletet húsz évi várfogságra változtatta. Bazaine decz. 26-án kísértetett fogsága helyére, nagy súlyt tulajdonított azoknak, miután képzelődve mások érzelmeit oly bensőséggel ruházta fel, mint a­milyenek voltak az ö­véi. Az igazság iránti szenve­délyét lehetett volna legerősebb érzelmének tartani, ha nem lett volna oly határtalan nemessziveisége és szeretetkészsége, a­mely mindig kész volt kiáradni minden oly emberi lényre, ki csak a legkisebb ér­zelmet is képes volt cserébe adni. Erkölcsi jellemének többi része olyan volt, a­mely természetszerűleg szokta követni az elme és szív ezen tulajdonságait; a legnemesebb szerénység összekötve a leglágyabb büszkeséggel; egyszerűség és őszinteség, a­mely határtalan volt mindazok iránt, kik képesek voltak azt elfogadni; határtalan borza­dást minden iránt, a mi visszás, s megvető méltat­lankodást minden durvaság és zsarnokoskodás, hűt­lenség vagy becsületlenség iránt a magaviselet és jellemben, míg ugyanakkor a legszélesebb megkü­lönböztetést tett az önmagában véve rész (mala in­se) és a pusztán megtiltott rósz (mala prohibita) közt, vagyis azon tények közt, a­melyek az érzelem és jellem benső rosszaságát árulják el, és azok közt, a­melyek csupán megsértenek a magokban véve rósz vagy jó illedelmi szabályoknak, és a mely megsér­téseket, legyenek azok magukban véve akár helye­sek, akár helytelenek, oly személyek is elkövethe­tik, kik minden más irányban szeretetre és tiszteletre méltók. Egy ily tulajdonságú lénynyel a szellemi élet bármily mérvével érintkezni, természetesen csak a legjótékonyabb behatást gyakorolhatta fejlődésemre, bár e hatás csak fokozatos volt, és sok év elmúlt, mielőtt az ő és az én értelmi fejlődésem azon teljes társulással haladhattak előre, a­milyent elértek utol­jára. Azon jótétemény, mit én nyertem, sokkal na­gyobb volt, mint az, a­mit én reménytem, hogy ad­hattam , ámbár reá nézve, a­ki véleményeit első­sorban erős érzelmi jellegének erkölcsi szemléle­téből meríte, kétségkívül nemcsak segítség,­­ hanem bátorítás is lehetett, hallani, hogy vala­ki ugyanazon eredmények nagy részéhez tanul­mány és okoskodás útján jutott el , és értel­mi fejlődésének gyorsaságiban elmei tevékeny­sége, mely mindent ismeretté változtatott át, kétség­kívül ép úgy nyerte az anyag nagy részét tőlem, mint más forrásokból. A­mit én nyertem tőle, értel­mileg is, r­észletezve csaknem végetlen volna; általá­nos jellegéről azonban egy pár szó adhat, bár na­gyon tökéletlen, fogalmaz. Azoknál, kik mint az emberi nem legjobbjai és legbölcsebbjei mindnyájan, nincsenek megeléged­ve az emberi élettel, a­mint az van, sőt a­kiknek érzelmei teljesen összeesnek annak gyökeres javítá­sával, két fő gondolkodási régió van. Egyik a vég­leges czélok régiója, az emberi élet legmagasabb valósítható eszményének alkotó elemei. A másik a közvetlenül hasznos és gyakorlatilag elérhető régiója. Mindkét irányban többet nyertem az ő ta­nításaiból , mint minden más forrásból összevé­ve. És hogy megvalljuk az igazat, főleg e két végletben fekszik a valódi bizonyosság. — Az én saját erőm egészen a bizonytalan és csalóka közepes régióban van, az erkölcsi és politikai tudományok elméletében , — a melyeknek követ­keztetéseit illetőleg, — bármely alakban fogadtam el vagy termeltem azokat, akár mint nemzetgazda­ság, bonczoló lélektan, logika, történelem, bölcsészet vagy bármi más is, — szellemi tekintetben nem ke­vés hálával tartozom az ő bölcs kétkedéséért, a­mely, bár nem akadályozott meg abban, hogy kö­ves­sem gondolkodó tehetségeim becsületes­ használa­­tát, bármily következtetés legyen is annak eredmé­nye, mindazáltal nevezetes mérvben őrzött, nehogy a bizalom azon fokával ragaszkodjam azon vélemé­nyekhez, vagy kérkedjem azokkal, a­mikre az ily szemlélődések természete nem jogosít fel; — sőt ezen felül nemcsak nyitva tartó elmémet elfogad­ni, hanem örömmel üdvözölni és mohón keresni is, még oly kérdésekben is, a­melyeken igen sokat gon­dolkoztam, a tisztább felfogás és jobb bizonyítékok minden valószínűségét. Gyakran találtam magaszta­­lásra — mit csupán részben érdemiek meg, — azon nagyobb gyakorlatiasság miatt, mit sokan találni vélnek irataimban, összehasonlítva a legtöbb író irataival, a­kikről azt tartják, miként nagy átaláno­­sítások vannak bennük. Azon iratok azonban, a­me­lyekben ezen minőség felfedeztetett, nem egy elme művei voltak, hanem kettő csatlakozásáé, a­kik kö­zül az egyik ép oly kitűnően gyakorlati volt a jelen dolgok megítélése és felfogása körül, mint a­mily magasztos és vakmerő a távol jövő iránt való képze­lődései körül.« John Stuart Moll a tűnő év legnemesebb ha­lottja ; műveit, politikai életét jellemeztük már több­ször; nem rég megjelent önéletírása e nemes szív, e nagy lélek legbensőbb világába enged pillan­tanunk. Anglia. Angliában az év elején nagy volt az izgatott­ság azon hadjárat miatt, melyet Oroszország Khiva ellen megindított. Januárban jelent meg Londonban Suvalov gróf a czár küldötte s 8-án értekezett Granville külügyminiszterrel. Békés nyilatkozatai folytán az angol kormány belenyugodott az ügybe, melyen úgy sem tudott volna változtatni. Február 6-án nyitotta meg a királyné a parlamentet. Mártius 12-én a ház 287 szóval 284 ellen elvetette azon tör­vényjavaslatot, melyet a kormány az ír­ egyetemi ügyre vonatkozólag előterjesztett. A szavazás kö­vetkeztében Gladstone és kormánya beadta lemon­dását, melyet a királyné el is fogadott. Minthogy azonban az ellenzék vezérei nem akartak kabinet­­alakításra vállalkozni. Gladstone mártius 17-én je­lente az alsóháznak, hogy ismét felajánló szolgálatait a királynénak. Az egész kormány megmaradt. Július 8-án az alsóház a kormány beleegyezésével elfogad­ta a nemzetközi békebíróságokra vonatkozó indít­ványt. Nemsokára a parlament elnapolta magát, aug. közepén Gladstone újjászervezte a kabinetet, melybe John Bright, a szabadelvűek híres vezére, ismét belé­pett. Azóta a kormányt, főleg az Afrika nyugati partjain, az assantikkal folytatott háború foglalkoz­tatja. Az assantik és a velük szomszédos­ törzsek már az év elején fellázadtak s azon csapatok, melyek a szomszédos angol gyarmatokon voltak, elégtelenek voltak megfékezésökre. Azóta a kormány nagymér­vű erősbitést küldött a vidékekre s az újabb hirek az angolok diadalmas előnyomulását jelentik. Olaszország és a pápa. A pénzügyi helyzet rendezése s az államház­tartásban az egyensúly helyreállítása volt ama kér­dés, mely ez évben az olasz kormányt s a parlamen­tet foglalkoztatta. Csakhogy a Lanza-Sella kor­mány, mely ez év elején az ország élén állt, nem úgy fogta fel az ügyet, mint a parlament. Míg ez utóbbi határtalan bőkezűséggel szavazta meg a ki­adásokat, s különösen az ország védképességének fo­kozásán fáradozott, a kormány minden áron takaré­koskodni akart. Ez ellentétes eljárás már május ele­jén arra vezetett, hogy a kormány nem akarta elfo­gadni ama nagy összegeket, melyeket a kamra egy fegyvertár építésére megszavazott, beadta lemondá­sát, melyet azonban a király el nem fogadott, s a cabinet továbbra is helyén maradt egész jun. 25-ig, mely napon a budgettárgyalás kérdésében egész vá­ratlanul vereséget szenvedett s visszalépett. Az uj kormány alakításával Minghetti Mark gróf bízatott meg, ki julius elején megalakította az uj cabinetet, melynek politikája egészen azonos elődjével. Jul. 12-én a kamra elnapoltatott. Szeptemberben uta­zott Victor Emánuel király Bécsbe és Berlinbe; ez utazást a nép nagy lelkesedéssel üdvözölte. Novem­ber 8-dikán leplezték le Turinban Cavour gróf em­lékszobrát. November 15-én nyílt meg a kamra téli ülésszaka. 27-én adta elő Minghetti nagy pénzügyi tervét. A kamra a terv átvizsgálására bizottságot választott, s decz. 20-án egy hóra elnapolta üléseit. A pápa világi hatalmának megszüntetése óta visszavonultan él vaticani magányában. Egészségi állapota ez év folyamában nem a legkedvezőbb volt. Az idén is több allocutiót tartott, melyekben erő­sen kikelt azon egyházi politika ellen, melyet az európai államok legtöbbje követ. Spanyolország. A lefolyt esztendő válságos volt a spanyol köz­társaságra. Előbb örökös kormányválság, azután a carlista és communista lázadások, külbonyodalmak zavarták életét s devalválják azon reményeket, me­lyeket fennmaradásához fűzhetni. Már az év első napjaiban a legkényelmetlenebbé vált Amadé király helyzete. Az országban uralkodó izgatottság kivéte­les intézkedésekre kényszerítette a kormányt, a car­lista lázadás egyre nőtt, Kuba szigetén rosszabbul­­tak a viszonyok. Ezek folytán a Zorilla-kormány az alkotmány felfüggesztését kívánta a királytól. — Ez nem akart a rendszabályokba egyezni s február 11. lemondott a trónról. Másnap el is utazott az ország­ból s a cortes Figuerast bízta meg a kormány alakí­tásával. Az akkor alakult minisztérium már 24-én reconstruáltatott. E közben a carlista lázadás­ folyton terjedt, míg a kormány csapatai teljes anarchiába ju­tottak, nem akartak harczolni, hanem tisztjeik ellen fölzendültek. Június 1-jén összegyűlt az alkotmányo­­zó cortes s 210 szóval 2 ellen a foederalis köztársa­ságot proclamálta. Julius 1-jén Pi y Margall lett mi­niszterelnök s az alkotmányos jogok felfüggesztésére lön felhatalmazva. Időközben az ország nagy váro­saiban, az Internationale izgatásai folytán, a mun­kás lakosság fellázadt. — Pi y Margall meg­bukott s Salmeron Miklós jön miniszterelnök, ki azon hajókat, melyek a lázadókhoz csat­lakoztak, kalózhajóknak nyilvánította, jul. 23-dikán egy német hajó el is fogta ezen lázadóhajók egyikét a Vigilantét, miből hosszas bonyodalom fejlődött ki. Augusztusban rendkívüli intézkedések folytán el­nyomták a communista lázadásokat. Egyedül Car­­thagenába nem bírtak a kormány csapatai elhatolni. E várat most is ostromolják, de eddig kevés siker­rel. September elején Salmeron helyett Castelar jön a kormány elnöke, kinek a cortes szept. 19-én csak­nem korlátlan hatalmat adott s ezután jan. 2-ig elna­polta magát. Castelar a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozott a lázadás elfojtásán, de törekvései mind Carthagena körül, mind a carlistákkal szemben si­kertelenek maradtak. Ez utóbbiak az év végén ki­szorították az északi hadsereget műveletei helyéről, s most korlátlan urai a baszki tartományoknak és Navarrának. November vége felé merült fel a »Vir­­ginius«-ügyben a viszály Észak-Amerikával. De ez ügy békésen elintéztetett. Oroszország. Az orosz czári állam beléletéről ez évben is keveset írhatunk. Az általános védkötelezettség el­fogadása s a khivai hadjárat képezik az idei orosz történet legfontosabb mozzanatait. Martius havában indult meg 12 ezer ember Kaufman tábornok főpa­rancsnoksága alatt három különböző után Khiva el­len. Ápril 27-én a német császár, május 21-én a per­zsa sah látogatta meg szent Pétervárott a czári ud­vart. Június 10-én foglalta el Kaufman tábornok Khiva városát. A khivai szultán csakhamar megkö­tötte a békét s elfogadta Oroszország minden felté­telét. Később az orosz czár Bécsben ten látogatást. Azután nagy hadgyakorlatok tartottak. Legújabban azon hir merült fel, hogy az agg Gorcsakov herczeg külügyminiszter beadta lemondását. Törökország. A török államnak az év első fele folytonosan uj minisztereket hozott. Február közepén Mehemed Rusdi pasa helyett Essed pasa lön nagyvezírré; áp­­ril közepén ő is elmozdittatott s a cabinetben más változások is eszközöltettek. Június 25-én ünnepelte a szultán uralkodásának tizenkettedik évfordulóját. Időközben a viszony a porta és Ausztria-Magyaror­­szág közt mindinkább meghidegülni kezdett. Octo­­berben merült fel a bosnyák viszály, de nov­ elején szerencsésen­ ki­egyen­­lőtetett. Ugyanez időtájban a kormány fontos pénzügyi reformintézkedéseket ten, dec­emberben pedig a külállamokkal kötött összes kereskedelmi szerződéseket felmondotta. A kis államok. A kisebb államok beléletében egyes miniszter­válságokon kívül nem igen registrálhatunk fonto­sabb mozzanatot. S­v­a­j­c­z az év első felében folytonosan egyházi küzdelmek által jön igénybe vé­ve, melyek különösen Genf és Solothurn kantonok­ban öltöttek igen komoly mérveket. Július 7-dikén nyílt meg a szövetséggyűlés nyári ülésszaka, mely szeptember végéig tartott. November elején a szövet­séggyűlés ismét összeült s tárgyalni kezdé a múlt évben megbukott alkotmány­szerű ügyet A nem­zeti gyűlés deczember 18-án befejezte a revisiót s elnapolta magát. Belgium az idén is csöndben és háborutlanul élvezte munkája és szor­galma eredményét. A kamra az év elején s végén ülésezett. Hollandiában a sumatrai háború foglalkoztatta a kedélyeket. Áprilisban kötött ki a hollandi expeditió az azsiai szultánság területén, De' Köhler tábornok főparancsnok elesett, a csapatok megverettek s visszavonultak. A kormány azonnal nagymérvű hadikészületeket tőn s a nyáron új ex­­peditiót küldött Azsinba, mely sikerrel működik s most a szultán fővárosát ostromolja. Szept. elején van Lynden conservativ szellemben reconstruálta a minisztériumot. A kamra ülésszaka szept. 15. kez­dődött. Dániában a képviselőház s a kormány közt örökös viszály volt. Márt. 31-én a háza király­hoz iratot intézett, melyben bizalmatlanságot szavaz a kormánynak. Erre a felsőház viszont bizalmat sza­vazott neki, mire a király rendre utasítá a képvise­­lőházat. Május 21-én a birodalmi gyűlés ülésszaka berekesztetett. Octóber 6-án ismét megnyílt a sessio, 1­7-én az alsóház bizalmatlanságból a kormány iránt megtagadta a költségvetés tárgyalását, minek foly­tán másnap kir. rendelettel feloszlattatott. Az uj vá­lasztások nov. 14-én tartottak. Ismét a kormányel­lenes párt került többségre. A kamra deczember 4-én ült össze s a királyhoz megint feliratot intézett, a kormány elbocsátását kérve. Ez ideig a király még nem teljesíté a kérelmet. Svéd-Norvégországok történeteiből csak azt emeljük ki, hogy a király Svédországban május 12-én, Norvégiában jul. 18-án jön megkoronázva. A koronázás költségeinek fede­zését a svéd országgyűlés megtagadta. Görög­országban jan. 16-án a minisztérium újjáala­kult. Február 26-án nyitotta meg a király az újonnan választott kamra ülésszakát. Augusztus 2-án a Lau­­rian-ügy végkép elintéztetett, a­mennyiben a kamra akkor hagyta jóvá a kormány ide vonatkozó előter­jesztéseit. R­o­m­á­n­i­a az idén elég nyugalmas évet élt. Károly fejedelem és neje hosszasabb ideig tar­tózkodtak Bécsben s Németországban. A kamra nov. 27-én ült össze s több fontos ügyet kezdett tárgyalni. Szerbia fejedelme, Milán szintén meglátogatta Bécset és Párist. A­mint a fejedelem nov. elején ha­zájába visszatérő, elbocsátotta a Ristics-kormányt s Marinovicsot bízta meg az uj kabinet alakításával. Nov. 27-én gyűlt össze a scuptsm­a s elfogadta a pénzverési törvényt, egyszersmind az előbbi had­ügyminisztert hűtlen pénzkezelés miatt vád alá helyezte. Végre még Portugálliáról kell megemlékeznünk, hol a kedélyekre a spanyol ese­mények nagy visszahatást gyakorolnak. Több ízben fölmerült a hír, hogy Don Miguel trónkövetelő ér­vényesíteni akarja állítólagos jogait a koronára. Szerencsére azonban az ország békéje eddig za­vartalan maradt. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése dec­em­ber 30. Elnök: P­e­r­c­z­e­l Béla. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy Jó­zsef, Trefort Ágoston, Szapáry Gyula gr., Zichy Jó­zsef gr., Pauler Tivadar. Elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván , a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelen­­ti, hogy ő felsége a királyné a képviselőház üdvki­­vonatait születésnapja alkalmából kegyesen fogadni s a képviselőháznak királyi üdvözlete mellett köszö­netet nyilvánítani méltóztatott. Hódolatteljes tudomásul vétetik, Horváth Gyula képviselői állásáról­­ mondván, az elnökség az uj választás iránt inté­kedni fog. A marosvásárhelyi törvényszék Haller Ferenc gr. kiadatását kéri. — A mentelmi bizottsághoz útl ju­tatik. A nagykikindai kerület a község­or­vosi intézmény behozatala tárgyában kérvényez. Hunyadmegye a Királyföld szervezés iránti törvényjavaslat tárgyában tesz előterjesztést. Liptómegye az állam és egyház közti viszo­nyok rendezését kéri .Kővárvidéke egy ön­álló nemzeti bank felállítása tárgyában kérvényez. E kérvények a kérvényi bizottsághoz utasit­­tatnak. Szögyény László a kérvények 31. sorjegy­zékét terjeszti elő. Ki fog nyomatni s kiosztatni. Almássy Sándor Hevesmegye kérvé­n nyújtja be az adóvégrehajtások megszüntetése gyában. Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Palla­vicini Ede gr. főrendiházi jegyzi lenti, hogy a főrendek a pénzügyekre vonat jogi szabályok érvényben hagyásáról, a gömöri­ vasutak költségtöbbletéről és a jövő évi költsé­gésről szóló törvényjavaslatot változtatás nélkü fogadták. E törvényjavaslatok szentesítés végett ő i­génekt fognak fölterjesztetni. Elnök az ülést egy órára felfüggeszti. E­­­n­ö­k az ülést újból megnyitván, Szlávy József miniszterelnök bemut az 1874 ki államköltségvetésről szóló ő felsége­s szentesített törvényczikket. A törvényczikk kihirdettetvén, a főrendiház határoztatik átküldetni. A szentesítés alá terjesztett többi törvénye kek a holnap déli 12 órakor tartandó ülésben 1 nak kihirdettetni. Ezzel az ülés véget ért. * * A főrendi ház déli 2 órakor ülést tartott, mely­ben az állam költségvetésről szóló törvényczikk szintén kihirdettetett. Budapest főváros bizottságának köz­gyűlése. Deczéliber 30. R­á­t­h Károly főpolgármester d. u.2 órakor megnyitván a közgyűlést, jelenti, hogy ő felsége a királynő a fővárosi bizottság üdvkivánatait születés­­napja alkalmából kegyesen fogadni , azért királyi köszönetet nyilvánítani kegyeskedett. Egyúttal fel­hatalmazást kér arra, hogy az évforduló alkalmával ő felségeiknek a királynak és a királynőnek a fő­városi közönség üdvkivánatait tolmácsolhassa. Megadatik, s a főpolgármester indítványára az üdvözlő küldöttség tagjai megválasztatnak. Főpolgármester jelenti továbbá, hogy ő felsége a királynő ouv­ertot kegyeskedett a fővárosi szegé­nyek részére átküldeni. Hódolatteljes tudomásul vétetik. A közgyűlés élénk helyesléssel fogadja a fő­polgármester azon jelentését, hogy a tisztasági fel­ügyelő, a vizsgálat folytán ellene kiderült visszaélé­sek miatt, hivatalától felfüggesztetett. A főpolgármester indítványára, tekintettel az egymást követő ünnepekre, a leközelebbi közgyűlés jövő szerdához egy hétre tűzetik ki. R­á­t­h Károly bizottsági tag indítványt ter­jeszt elő az iránt, hogy a közgyűlés a hadsereg fel­­szerelési szükségleteinek beszerzése tárgyában a közös hadügyminisztérium által közzétett hirdetés­ben foglalt s a magyar ipar érdekeire nézve hátrá­nyos feltételek megváltoztatása iránt az országgyű­lésnél közbenjárjon. R­á­t­h Károly indítványának támogatására a hirdetésben foglalt rövid határidőt s azon körül­ményt említi fel, hogy az abban megszabott feltéte­lek mellett a kis ipar részvéte egyáltalában lehetet­lenné tétetik. Az indítvány az iparbizottsághoz utasíttatik. Az árvabizottság egy tagjára beadatván a szavazatok, 85 szavazattal Wimmer Antal választa­tott meg. Ezután a fővámház telkének szabályozása czéljából egy bizottság határoztatik kiküldetni. A napirend előtt T­h­a­­­s­z Elek indítványára a közgyűlés elhatározza, hogy az új év alkalmából Deák Ferencz­­nek küldöttségileg nyilvánítsa a főváros közönségé­nek üdvkívánatait. A főváros területén esküdtszéki képességgel bíró tagok összeírása czéljából kiküldött bizottság jelentése jóváhagyó tudomásul vétetik. Bednar­sch János bizottsági tag lemond­­ván, helyette Kan Ágost póttag hivatik meg. K­ö­v­­­e­r Károly a katonai és adó­bizottsági tagság­ról lemondván, helyette a főpolgármester ajánlatára Halbauer Nándor választatott meg. Miután a jövő évi budget előreláthatólag csak jövő évi márcziusban lesz megállapítható, a közgyű­lés felhatalmazza a tanácsot, hogy a jövő év első há­rom havának szükségleteit a tényleges állapot sze­rint fedezhesse. E szükséglet összesen 1.375.765 írtban állapíttatik meg. Egyúttal a tanács felhatal­­maztatott, hogy a város mindennemű jövedelmeit szedhesse és kezelhesse. Egyidejűleg elhatároztatott, hogy jövő évi január elsejétől kezdve a főváros egész területén a bor- és a pálinkamérési kisebb kh­. haszonvételek engedélyi és mérési díjai egyöntetűleg lesznek ke­zelendők és kivetendők. A tanács e tekintetben elő­terjesztett tüzetes javaslata elfogadtatik. Dr. B­e­k­e Gyula indítványa a tanács által betöltendő egészségügyi személyzet választásánál követendő eljárás tárgyában kerülvén tanácskozás alá, mely a közegészségügyi személyzet választásá­nál a közegészségügyi bizottság véleményét is meg­hallgattatni kívánja. H­e­i­n­r­i­c­h ezen indítvány mellőzésével egyszerű napirendre térést indítványoz. F­a­b­i­­nyi és Kamme­rmayer felszólalására az indítvány elvettetik. Tárgyalás alá vétetvén a pénz- és gazdasági bizottság s a tanács előterjesztése a fővárosi vagyon bérbeadásánál követendő eljárás szabályozása iránt, elhatároztatott, hogy a 200 frtig terjedő értékek bér­beadásánál a nyilvános árverés mellőzhető; az ezer frtig terjedő értékeknél az árverési feltételek a ta­­nács által a gazdasági bizottság egyetértésével állak.

Next