Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)
1874-08-08 / 181. szám
181. szám. Budapest, Szombat, augusztus 8.1874. 25. évi folyam, Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert, kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételei! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra • . . 6 frt — kr. 6 hónapra • .12» — . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként forint. Az előfizetés az év folytán ,minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első sápjától számíttatik. Hirdetései szintúgy romaelőfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épül küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 0 frt. Egy hóra...........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalának (Berencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P. szerteszt”- és kaMMa. Budapest, aug. 7. Az ülésszak végén. IV. Budapest, aug. 7. Az utolsó ülésszak teendői, ha azokat azon terjedelemben akarnák elvégezni, amint a kilenczes albizottság munkálatában jelezve van, a következőleg állanak előttünk. Megállapítani az 1875-ik évi budgetet, letárgyalni s elfogadni az adótörvényjavaslatoknak hoszszu sorát, melyeknek szerencsés elfogadásától függ a fedezet kérdése. Ilyenek: a földadó, a ház és általános jövedelmi adó, a bélyeg és jogilletékek, a vadászati, a vasúti menetjegy és fényűzési adók, amint ezek az albizottság munkálatában érintve vannak. Ezeknek egyike sem könnyű kérdés. Ezeknek mindegyike alkalmas arra, hogy pártokat és egyéneket provokáljon a parliament küzdelemre. Mindez azonban még csak a könynyebb oldala a dolognak — noha az állambevételek financziális természetű szaporodása egyenesen ezektől függ. Sokkal nehezebb ezeknél azon kérdések megoldása, melyekről a megtakarítások föltételezvék, mert ezek nolens-volens fennálló intézmények átalakítását s szűkebbre szorítását vonják maguk után. Előjönnek ezek ott, ahol a vármegyék házi pénztáráról s önadóztatásáról lesz szó. Előjönnek ott, ahol tervbe vétetik az állam által directe kezelt közigazgatásnak a vármegyék által közvetített közigazgatással való öszhangzatba hozatala. Előjönnek ott, hol a központi kormányzat és administratió kereteiről, azok beosztásáról és személyzetéről s az ezek körében lehető megtakarításokról, történik intézkedés. Előjönnek az igazságügyi szervezet egész vonalán, az igazságügyi budget majd minden jelentékeny tételénél. Előjönnek a honvédségnél, a cultusnál, a vasutaknál, az állami vállalatoknál, s előjönnek a képviselőházban és a delegátiónál egyaránt. Vannak ezenkívül félbenhagyott törvényjavaslatok, melyeknek el kell intéztetniök. Kataszter, közjegyzőség, ügyvédség, incompatibilitás és képviselőválasztás. Vannak törvényjavaslatok, melyeknek felvételét a legmagasabb és legközvetlenebb államérdekek, sőt részben a humanitás sérelme nélkül elodázni lehetetlen. Ilyenek a polgári perrendtartás novelláris reformja, a hagyatéki eljárás szabályozása, a középtanodai oktatásnak és e kérdésben az állam felügyeleti jogának rendezése, s ilyenek végül némely egyház-politikai kérdések is. Büntető, kereskedelmi és váltókodexről, a büntető perrendtartás és bányajog szabályozásáról, a feudál jogállapot maradványainak, regáléknak, curiális és censuális jogviszonyoknak rendezéséről alig lehet csak szólani is. Mindezekkel az utolsó ülésszak teendői kimerítve még nincsenek. Kell tartani delegatiót, és pedig Bécsben. Ennek tárgyalásai nem fognak gyorsan végződni. Rollerral s terveivel és szándéklataival most történik az első ismerkedés. A volt közös hadügyminiszter személyében ismert nézetek és szándéklatok voltak a delegatiók előtt képviselve s most épen ellenkezőleg áll a dolog. A delegatiók tagjaiknak egész figyelmét veszik igénybe, mellettük egyidejűleg a képviselőház meritoriális kérdésekben egyáltalán nem tanácskozhatik. Vegyük ehhez a közbejövő ünnepi szüneteket, a törvényhozásnak 4,vagy legalább 5 hónapnál több ideje egyáltalán nem áll rendelkezésre. Azon eshetőségre, hogy az 1876-ik évi budget is megállapittassék s azon körülményre, hogy az utolsó hetek és hónapokban a hazabeszélésnek is nagy szerepe szokott lenni, készakarva nem reflectálunk. Ilyen prospectus mellett a kormánynak ép oly nagy, vagy tán nagyobb gondot kell arra fordítani, miként osztja be a teendőket, mint talán magukra a teendőkre. A nagyon rövid időnek czéltalan beosztása a legérzékenyebb kudarczot vonhatná maga után, mely valaha kormányt, parlamentet s alkotmányosságot csak érhetett. Főszempont, melynek mindent alá kell rendelni, a pénzügyek rendezése, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. De nem akként, hogy a czél három-négy év múlva legyen elérhető, mint a kilenczes albizottság véleményező. Ha az állam megrendült tekintélyét helyreállítani , ha fogyatékon levő hitelünket megerősíteni akarjuk , nekünk hosszú évekre terjedő programmokkal előállanunk nem lehet. Ilyen programmot az ország népe csak kegyes óhajtásnak, a külföld csak gúnynak tekintene. A kormánynak nagy hazafizettre készen kell állani. Neki s egyedül csak neki kell elvállalni a felelősséget az államháztartás egyensúlyba hozataláért. S hogy ez elérhető, vagy legalább rövid idő alatt erőteljesen megközelíthető legyen, arra több út és mód van. Egyik az, hogy a kormány a törvényhozástól felhatalmazást kérjen arra, hogy előterjesztett rendszeres javaslatait utólagos indemnitás feltétele alatt haladéktalanul foganatosíthassa. Tudjuk jól,hogy ez indítványhoz sok szó fér, s épen nem tudjuk, váljon a kormány hajlandó volna-e azt a roppant felelősséget elvállalni, amely ezzel járna. Érezzük azonban, hogy a helyzet végtelenül nehéz, s hogy sem kuruzslás, sem lassú tervezgetés, sem pártszenvedély, sem recriminatio, sem véletlen, sem ábrándok rajtunk nem segítenek. Nagy és mentő tetteket kell követelnünk, a kezdeményezést ezekre a kormánytól várjuk, s ha ez nem teljes erővel s a leghatározottabb erélylyel lát az adióhoz, az őszi ülésszak hozhat ugyan kormányválságot, de ez a válság egyszersmind legmagasb állami érdekeinket is fenyegetni fogja. Ezt a válságot mi nem óhajtjuk , — ennek a válságnak elkerülésére már most figyelmeztetünk. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv. ELSŐ KÖTET. X. FEJEZET. Új varázslat. Vasárnap , s így Antonio számára pihenő nap volt. Antonio azonban ahelyett, hogy társait dorbézolásuk színhelyére követte volna, egyedül indult útnak Új-Orleans felé,hol a híres delejezőt akarta felkeresni, ki arra oktatta a hozzáfordulókat, miként kelljen a fellázadt akaratot, anyagi eszközökkel, engedelmességre kényszeríteni. Hosszan akarván vele értekezni tanácskérésének már előre herczegi diját szabta s feláldozta ekként összes vagyonát, melyet váltságdijának kifizetése czéljából eddig gyűjtött. Ezen értekezés haszontalan részleteit mellőzve, azonnal áttérünk a dolog érdemleges részére. — Tehát, kérdé Antonio, valóban létezik két egyén közt egymásra való kölcsönös befolyás ; létezik azon véghetetlen finom folyadék, mely testi szervezetünkből kisugárzik, mint kipattan a Leyden-féle palackból a villanyfolyam ? — A világmindenség hatalma alá vagyunk vetve, válaszolt a delejtő. A világűr túlsó határaira tévedt távoli csillag, melynek sugára halva érkezik földünkre, befolyásolja testi szervezetünket. A hold mély tekintetével lüktetésbe hozza az óceán vizeit, mint szép nő az emberi szív vágyait. A delejtő oly kitartóan pillant a sark felé, mint szerelmes leány jegyesére. Az üvegprizma által alkatrészeire tört fénysugár a zene hanglétrájához hasonlít, s a hanglétra títokteljes viszonyban áll, a megmérhetetlen űrben, világok által létrehozott nagy synphoniával. A világosság melegség, a melegség villanyosság, a villanyosság delejesség, a delejesség élet, s az élet szerelem. •— Vájjon tehát testünk, mely önálló kis világ, a delej és villagfolyamok folytonos műhelye, nem gyakorolna-e m. testekre delejes befolyást? — Érintsd csak ujjaiddal a kis szemérmes érzik őt, s látni fogod, hogy szirmai azonnal összeránczolódnak, egymásba csavarodnak, s kitérnek érintésed elől. Éreztesd a delej hatalmát a gyenge idegű nőkkel, kiket egy halhatatlan természettudós érzékenyeknek, villanyozott kristályoknak nevezett, s meglátod, hogy közelednek hozzád, reszketnek, mint a melegített borostyánkő által vonzott papírszeletkék. A titokszerűség extasisa, kómai barlangba zárkózott Sibilla prófétai viziói, a barczosok által a csata előtt megkézdett Oráculum válasza, a bálványistenek templomában a papok csodái, a szerelem és bor fúriái által kergetett baccans őrült futása, a keleti népek vallási táncza, mely ezen embereket tunyaságukból kiragadja, s rajongó buzgalommal — bálványaik szekere körül — oly túlzásra bírja : ezen sokakban felébredt természet felettieknek látszó képességeket a delejes folyadék idézi elő, mely az ember szemeiből, idegeiből sugárzik ki ; e delejes folyadék az embereket ép úgy tartja össze, mint a csillagokat a nehézkedés törvénye, mely egyik égitestet a másikra zuhanni készteti, így valamennyit fenntartja a végtelen űrben. — Nagyon helyesen, doctor. De várjon lehet-e ezen befolyást valamely határozott egyénre is és kényünk-kedvünk szerint gyakorolni ? — Különös kérdés ! — Előttem nem tűnik fel különösnek. Elképzelheted, hogy azért jöttem kérdezősködni a világmindenség viszonyai felől----------— Helyes , befejezem gondolatodat. Azért jöttél, hogy a férfi és nő közti viszonyra vonatkozó természeti tünemények felől kérdezősködjél. — Valóban kiegészítetted gondolatomat. — Ép úgy, mint amily világosan olvasható szemeidben gondolatod. — Beszélj, beszélj. — Ne türelmetlenkedjél. Oh ha úgy szenvednél, mint én ! — Az ifjú kor betegségeiben sintődöl, melyek nem fognak bolygatni, ha érett kort érsz el. Mennyit adnék most csak egyetlen ily ifjúkori fájdalomért, a szív egyetlen betegségéért, egy szerelmes ifjú álmatlan étetéért ! Ha meggyógyulsz, s holnap gyógyulásod vigasztalhatatlan szomorúságod forrása leendő . — Doctor. — Ne szólíts ily baljóslatú hangon. — Borzasztó türelmetlenségem áldozata vagyok. — Fékezd türelmetlenségedet. — Nem fékezhetem. — Nem akarnád már tavaszszal élvezni a nyár gyümölcseit ? — Ismétlem kérésemet. — Nem válaszolok, mielőtt nem feleltél kérdésemre. — Szólj. — Szerelmes vagy ? — Szenvedélyesen, őrülten. — De remény nélkül. — Remény nélkül. — S azért jöttél hozzám, hogy a reményt keresd nemde ? — Úgy van. — Átkozott tudomány! — Doctor, önmagadat tagadod meg! — A tudomány ismeri a teremtményeket-----— Helyesen. — De a tudomány nem teremthet. Itt van p. u. a gyümölcs valamennyi vegyi eleme. De azt hiszed, képesek leszünk valaha gyümölcsöt előállítani ? Soha. — Csak anyagi eszközt kérek tőled. — Nem. Azt követeled tőlem, hogy mesterségesen hozzam létre a szerelmet, mely csak a szív laboratóriumában születhetik meg. — Kétségbeejtesz. — De mondd végre, mit kívánsz ? — Meg akarok törni egy fékezhetlen akaratot. — Asszony akaratát, ugye ? — Asszony akaratát. — Fiatal koroddal, alakoddal ? — Azon eszközökkel, melyeket tudományod fog tanácsolni . .. Ha a tudomány nem nyújt segélyt, izmaimhoz folyamodom. — Ama nő gyenge, lágy érzékeny, ideges ? — Úgy van. — Jó. Te vérmes, ideges vagy, defejezésre alkalmas véralkatod van. — Rá befolyással van a szellő legkisebb lebbenése, s valamennyi szellem, valamennyi világ vonzerejét érzi magában. — Úgy ő felettébb ideges alkatú, vérmérséklete alkalmas a delejes álomra. — Helyes. — Már felentra eljutottál. — Doctor, a remény mennyországát nyitod fel előttem. — Ez ideig akarata még ellenszegült ? — Akaratánál inkább lelkiismerete. — Nehéz kimondani barátom — kiáltott fel szomorúan a doctor — de a lelkiismeret előbb lerakja a fegyvert, mint az akarat. — Ha kényszerítesz, kimondom, hogy lelkiismereténél inkább társadalmi állása szegül ellen. Fehérek hófehér sarjadéka, fehér férfiú szeplőtlen neje, fehér gyermek mocsoktalan anyja — és engem fekete árny érintett. — Fekete árny, melyet — minden hízelgés nélkül legyen mondva — megdicsőit természeted. Ha nehéz megtörni akaratot, könnyebb a lelkiismeretet, legkönyebb pedig a társadalmi állás felhéjázását. Ki tud ellenállni a természet parancsszavának ? — Doktor, szólt a mulat türelmetlenül, nem erkölcsi tanácsokat jöttem kérni tőled; ezeket bővében feltalálnám lelkiismeretemben, s ha ott nem, úgy a templomban. Azért fordultam hozzád, hogy anyagi eszközökkel segíts diadalra. — Ne türelmetlenkedjél, barátom. — Ha tudnád mennyit szenvedek, kimentenéd türelmetlenségemet. — Ne csábíts bűnre. — Mire vonatkozik ezen megjegyzésed ? — Hát nem bűn elárulni mások ellenszegülő akaratát, megtörni mások büszke önérzetét, fenségét, s talán meggyalázni egy anya, feleség tisztaságát ? — Itt bűnös csak én, egyedül csak én vagyok. Vagy helyesebben mondva, bűnös a kérlelhetetlen világmindenség, mely minden lény felett uralkodik, a természet, ha úgy tetszik, a végzet, a sors. — Tudod mi okozta Mesmer vesztét, ki az első delejező varázslók, e tudomány első mágusai közé tartozott a múlt század vége felé, midőn a magnetismus mindenütt a csodák felszentelt templomában állt, s a természet felettiségből táplálkozott, terjedt, összevegyülvén az emberek szemei előtt a természetfeletti varázslattal, mint összevegyült a középkorban az alchimia a vegyészettel, az astrologia az astronomiával. — Végezd be. Mi okozta Mesmer vesztét? — Több számos ok közt legfőbb oka volt vesztének az, hogy kísérletet tett, vájjon a delejesség segítségével meg lehet-e rabolni a nő erényét, akarata és beleegyezése nélkül ? — Ez az én óhajom is. Szörnyeteg gyanánt tűnhetem fel előtted: szörnyeteggé leszek, ha kívánod. Hozzád fordultam, hogy leleplezzem előtted nagy betegségemet, határtalan szerelmemet, s eszközt kérjek tőled, hogy e szerelmet kielégíthessem. — Őszintén szólva, megrémítesz. — Talán visszautasítod kérelmemet ? — Miként kívánhatod, hogy bűntársad legyek ? — Esdve kérlek, ne vedd számba szavaimat. Feledd el, mit mondtam. A tanácsadás általános, elvont. Nincs alkalmazása. Annyira gonosznak tartasz ? Vannak pillanataim, midőn őrjöngés ragad megilyenkor az őrjöngés szól belőlem. Ily pillanatom van most. Ne higgj szavaimnak. Csak meg akarok delejezni egy nőt. Te valójában nem tudod miért? Ne törődjél velem. De mondd, mondd meg gyorsan, miként delejezhetek meg valakit ? — Eljuthatsz — válaszolt a doctor, kit a mulatásnak mentségei kissé megnyugtattak — eljuthatsz annyira, hogy akaratoddal helyettesítheted az ő akaratát. — Segíts ennyire, s tiéd életem. Bármit kérj is tőlem, megadom. — A férfi és nő vonzza egymást, a lég két főeleme összevegyül, a két világerő egyensúlyban tartja egymást, a vérmes uralkodik az idegen vérmérsékleten mint Jupiter holdjain. Megdelejezheted. — Hogyan! — Mindenek előtt szilárd akaratra van szükséged. — Akaratom rendíthetlen. — Mindenek felett akarat! — Akaratom vas. — Az akarat mindent leigáz, mindent uralma alá hajt. Két világ létezik; az egyik kérlelketlen szükségességnek van alája vetve, a másikban szabad akarat uralkodik; és úgy létezik: látszat, valóság, létező és származat, lényeg és járulék, tünet és a tünet törvénye, állag és az állag módosulása. Az anyagnak nincs a szellemtől független léte. A fény sugara egyszersmind az eszme kisugárzása; a csillagzatok égi dallamai a kezeink által papírra tett zene viszhangjai; az ok és okozat a gondolat lánczolata; az alak művészetünk öltönye; az örök idő, a végtelen tér érzékeink által feltalált forma, s a világ mindenség képzeletünk költészete. — Folytasd, folytasd, szólt elragadtatva Antonio. Budapest, aug. 7. (A tanszer muzeum.) Gönczy Pál úrtól a következő sorokat vettük: »A Hon« f. hó 6-ki számában »Gondol-e valaki a tanszermúzeumra« és valami »Reactionális áramlatról íír. A tanszermúzeumról állítja, hogy ezzel a bécsi világkiállítás után a közoktatásügyi minisztérium részéről nagy zajt ütöttek s azt is írja, hogy állítólag egész jelentékeny gyűjtemény áll e czélra készen, most azonban sajnosan kell tapasztalnia, hogy az egyetemes tanítógyűlésen e tanszer-múzeum egyltalában nincs képviselve. A tanszer-múzeum alapjául két rendbeli gyűjteményt szánt a közokt. minisztérium, egyiket, eddigi saját kiadványait és azon tankönyveket és női kézimunkákat, melyeket a bécsi világkiállításon a kiállítók egy része e czélra ajándékozott. — A minisztérium saját kiadványait önkényt ajánlotta fel az egyetemes tanító gyűlés taneszköz kiállítására, s ha felnyitja szemeit a tudósító úr, azokat mind ott fogja találni; másikat, a külföldről ígéretbe helyezett tanszereket és eszközöket, melyeket addig minden sürgetés daczára sem nyerhetett meg a minisztérium . Biztosíthatom a gondos tudósító urat mind arról, hogy mihelyt lesz miből és hol, a kilátásba helyezett tanszer múzeum fel fog állíttatni, mind arról, hogy a minisztériumban sem nem alszunk, sem aludni nem szoktunk. A reactionarius áramlatról való szélnek eresztett hirt a »Hon« Pollák ur az »Alig. Lehrerzeitung«-ban közölt czikkéből veszi át s vele együtt állítja, hogy ily reactionarius áramlat csakugyan létezik, s e mozgalom vezetőiül Gönczyt és Gyertyánffit tünteti fel. Egy nagy idő óta szokása a »Hon« referensének a közoktatásügyi minisztériumot, s különösen személyemet alaptalan ráfogásokkal s nemtelen gyanúsításokkal megtámadni, s mivel minden ilyen szurdalását egyenként vissza nem utasítom, tartózkodás nélkül kezdi kihívásait folyton ismételgetni. Állításai mindig általánosak és azok bebizonyítására soha semmi adatot, annál kevésbé bizonyítékokat, fel nem hoz, mert ilyenekkel nem is rendelkezik, csak a »Calumniare audacter« elvéből folytatja szélmalom harczát. Ilyen ezen reactionarius áramlatról átvett tudósítása is. Én részemről semmi reactionarius mozgalomról nem tudok semmit, nem hogy egy ily mozgalom élén állanék; de ilyenről a »Hon« referense sem tud mást, mint amit a rágalmazóktól hallott, vagy képzeletében magában componált; ennélfogva vádját és minden ilynemű vádjait, mint alaptalan gyanúsítást és részakaratból származó rágalmat, határozottan visszautasítom. Gönczy Pál, (Mazuranics horvát bán) bécsi útjáról a zágrábi »U b z o r«, mint írja, nincs még informálva s igy nem tudja, hogy való-e azon hir, hogy a Mazuranics által előterjesztett javaslatokat, mind a magyar min. tanács, mind őfelsége elvetette. Czikkét az »Obzor« igy végezi : »Ha valaki gáncsot vetett, vagy hálót akiterjesztette, hogy czéljait elérje — a nemzet elég erős, hogy a gáncsot összetörje és a hálót széttépje, s nem felejtette el, hogy kell az ellenzék táborában küzdeni.« — Ez igen ildomtalan s értelmetlen beszéd a horvát kormánylaptól, mely sokkal jobban cselekszik, ha a tényállásról hitelesen informáltatja magát, semhogy igy vaktában megfenyegesse az egész világot. (Athurócz-szentmártoni pánszláv gymnasium.) Modorban f. hó 4-én a pozsonymegyei ág. h. evangélikus esperességi gyűlése tartatott meg. A tanácskozás tárgyai között, mint az »Ung. Ll.«-nak írják, legnagyobb érdeket keltett és heves vitát idézett elő G eduy superintended átirata, melyben értesíti a gyűlést, hogy a vallás- és közoktatási minisztérium által felszólíttatott annak megvizsgálására, várjon a thurócz-szent-mártoni evangélikus gymnasiumban csakugyan pánszláv, a magyar államra és nemzetiségre nézve veszélyes elvek terjesztetnek-e és hogy az eredményt terjesztené fel a ministeriumhoz. Erre azonban ő az válaszolta, hogy ez utasításnak nem tehet eleget, részint azért nem, mivel nemrég a thuróczi esperesség meglátogatása alkalmával ama gymnasiumot is megvizsgálta és semmi veszélyes szellemet nem tapasztalt, részint és főleg pedig azért nem, mivel a minisztérium nem jelölt ki neki határozott támpontokat és nem adta elő különösen azon vádakat, melyek ez esetben fenforognak. Geduly azon kérelmet terjeszti elő, hogy az esperességi gyűlés fejezze ki véleményét ezen eljárása fölött, és tanácskozzék az ezen kényes ügyben teendő további lépések iránt. Erre heves vita fejlődött; némely szónokok erősítik, hogy a nevezett gymnasiumban csakugyan pánszláv szellem uralkodik, mások ellenben tagadták ezt. Végül szavazattöbbséggel következő indítvány fogadtatott el: »A pozsonymegyei esperességi gyűlés elismeri a superintended úr kényes helyzetét, helyesli eljárását és óhajtja, hogy az idei kerületi gyűlés e gymnasium ügyének megvizsgálására bizottságot küldjön ki, melybe kormány is küldene képviselőt, és mely vizsgálatának eredményét jegyzőkönyvileg az egyetemes gyűléshez terjesztené fel eldöntés végett.« (A közös hadügyminisztérium köré b 6 1.) A közös hadügyminisztériumban tanácskozások folynak a főhadparancsnokságoknál fenálló számvevőosztályok megszüntetése ügyében. Felsőbb óhajra azt szándékozzák, hogy a kezelés egyszerűsítése végett az összes főhadparancsnokságok számiszteit Bécsbe rendelik, hogy ott külön számvevő-osztályt képezzenek. A »Wehrzeitung« a lapok többféle, a közös hadügyminisztériumra vonatkozó hírét is megcáfolja. Először és azt dementálja, hogy a novemberi előléptetésnél a soron kívüli előléptetés többé alkalmazásba nem jönne. A hadügyminisztérium már berendelte azon tiszteket, kik a soron kívüli előléptetés czéljából a vizsgákra jelentkeztek. Különben — mondja a »Wehrzig« — a hadsereg főleg a gyalogság köreiben talán túlságos reményeket táplálnak az előléptetés mennyiségére nézve. Többet, mint a békeállomány tényleges hiányát pótolni már a budgetviszonyok folytán sem lehetséges. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a határőrvidéki ezredek feloszlatása folytán szám feletti tisztek is vannak. Különben a hadügyminiszter tekintettel az eddigi lassúságra az előléptetésekben minden tőle telhetőt megteend az igények kielégítésére. Végül a «Wehrzig« alaptalannak nyilvánítja, hogy a katonai képzőintézetekben a humanisticus tárgyakat teljesen háttérbe akarnák szorítani, minthogy a miniszter épen most írt ki pályázatot a bécsi újhelyi katonai akadémiánál megüresedett classica philologia tanszékére, azon előterjesztése fölött, mely ezen pályáknak a porosz és osztrák vasúti kötelékbe lépését tervezi. A kormány és az igazgatótanács részéről valamint a meghívott szakférfiak kevés kivétellel jelen voltak ugyanazok, kik a tegnapi értekezleten résztvettek. Első Strasser Alajos nyilatkozott, kijelentvén azt, hogy a kereskedelmi kamra meghívott három tagja egymás között értekezett és megállapodott abban, hogy a cartelleket általában károsnak nyilvánítsa a földmivelésre, kereskedelemre és iparra nézve. Fest Imre ezen nyilatkozatnak concret indokolását kéri. Ez esetben nem a nyerészkedés diktálja a szövetség kötését, hanem az államvasutak rentabilitásának érdeke. Strasser úgy véli, hogy az indokolás elmondatott már a tegnapi értekezleten, de elmondhatja most újból, hogy a verseny elejtése következtében csökken a vasutak ösztöne a közönség jó kielégítésére. Zichy gr. közmunkaminiszter megjegyzi,hogy a tegnapi értekezés inkább a m. k. államvasutak, mint a kereskedelem érdekeit tartotta szem előtt és miután nem a cartellek fölötti elméleti eldöntés forog fönn, miután nem ignorálhatjuk a fönnálló cartelleket, miután a m. k. államvasutak egy magukban izolálva kellő befolyást és hatást nem gyakorolhatnak az a kérdés, hogy a tényleges viszonyok közt minő állást foglaljunk el azon pályákkal szemben, melyek minket táplálnak és melyek a mi forgalmunkat tovább közvetítik, miután azok a kérdéses szövetséget elfogadják ? Strasser azt látja e nyilatkozatból, hogy itt kényszerhelyzet forog fönn, amelyen a kereskedők véleménye nem igen változtathat. Zichy gr. közmunkaminiszter megjegyzi, hogy nem létezik absolut kényszerhelyzet, mert a refactiák elejtése mellett beléphetünk a kötelékbe a forgalom megosztása nélkül. Csak az a kérdés, hogy a lehető alternatívák közt melyik a legjobb választás. Strasser helyesebbnek tartja belépni a kötelékbe cartell nélkül és pedig egyenlő szállítási dijak mellett. A refactiák bátran eltörölhetők. Egyenlő szállítási dijak mellett azután az élelmesebb pálya fog több forgalmat magához vonni s szóló nem kételkedik benne, hogy a m. k. államvasut nem fogja magát túlszárnyaltatni. A szövetkezeti pályák közül gyakran megrövidíti egyik a másikat. A tegnapi példákon kívül felhozhatja az esetet, hogy a déli s az osztrák államvasut cartellt kötött a budapest-bécsi szállításra nézve s pedig 45 krjával (holott előbb a tétel 35 kr volt). Az osztrák államvasut megkerüli ezen kikötést azzal, hogy az itteni malmoknak, ha télen-nyáron szállítmányokat szolgáltatnak, 30 krt számít Bécsbe. A déli pálya, mely ekként kijátszatott, megsérti a malmoknak a hid- s alagútdíst is az átszállítási költséget a végből, hogy oda juttassák szállítmányaikat. Zichy gr. miniszter megjegyzi, hogy a javasolt eljárás mellett két eset lehető : az egyik az, hogy feladjuk a refactiákat, belépünk a kötelékbe, és az osztr. államvasut fönntartja a refactiákat. Ez esetben háttérbe szorulunk. A másik eset pedig az,hogy az osztr. államvasut is lemond a refactiák adásáról, és ezen esetben ezen kötelezettség hű megtartása jó számításba. Kérdés csak az, hogy az egyezményben tervezett választott bíróság előtt nem bírna-e nagyobb nyomatékkal az osztrá államvasut, mely tagja a szövetségnek, mint a m. k. államvasut, mely egyszerűen mint vádló lépne föl. Ton az igazgató megjegyzi, hogy a legfőbb aggodalom, amiért a kereskedők ellenzik a cartellt, a tarifák lehető emelése. Az egyszerű kötelékbe való lépés sehogysem biztosít ez ellen, holott a cartellhozott társulatok csak együttesen emelhetik föl a díjtételt és így a velük szövetkező m. k. állampálya érvényesítheti erre nézve befolyását. Strasser kijelenti, hogy eltekintve a tarifák emelésétől is, hátrányt lát a cartellekben. Vasuti értekezlet, Budapest, aug. 7. Zichy József gr. miniszter elnöklete alatt ma d. u. 4 órakor folytattattak a tegnap megszakított tárgyalások a. m. k. államvasutak igazgatóságának