Pesti Napló, 1875. november (26. évfolyam, 250-274. szám)

1875-11-22 / 267. szám, Esti kiadás

207. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Ath­enaeum-épület. A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő, november 22.1875. ESTI KIADÁS. Előszelési­etételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » . Az esti kiadás postai különküldéséért felülűzetés évnegyedenként 1 forint. Az eldözetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napjan történik is, mindenkor a hó els­ 5 napjától számittatik. 26. évi folyam. h­irdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, nov. 22. 11 1 A képviselőház mai ülésében az elnök részvétteljes fájdalommal bejelenti, hogy id. Justh József elmebetegség miatt dr. Schwar­zer intézetébe szállíttatott. Tisza Kálmán a kormány jelentését mutatja be a függő vasúti kérdések tárgyában. A költségvetés tárgya­lása folyamán hosszasabb vitát keltett a bal­oldali ellenzék az államadósságok arany­­agiója fölött. A többség megszavazta az elő­irányzatot. A horvát minisztérium költségvetésénél Mihajlovics felszólalt a határőrvidék be­­keblezése ügyében, mire a mia. elnök azt fe­lelte, hogy e kérdés elintézését senki sem el­lenzi. A vita elég gyorsan folyik. A közigazgatási javaslatok ellen eddig a főváros és Pozsony városa szólalnak fel. A főváros által a képv.­h­ázhoz benyúj­tandó kérvény ma délben hitelesíttetett. A kérvény igen terjedelmes mű, mely poxxtoxx­­ként kimutatja, hogy a közigazgatási bizott­ság a fővárosban, nem állítható fel. A kér­vény közlését közelebb kezdjük meg,­séges az adókat emelni. Camphausen pénz­ügyminiszter hosszasan s találóan felelt a válaszra. A h­áz az előirányzatot a költségve­tési bizottsághoz utasította. Don Carlos a múlt héten fegyverszü­netet ajánlott Alfonz királynak, ki a levélre nem is válaszolt. Az olasz kamra hétfőn megkezdette működését. A görög kamra két exminisztert vád alá helyezett. A sz­er­b-mo­n­t­enegr­ó­i viszonyokat illetőleg Cattaróból azt írják, hogy Christies szerb ügynök véd- és daczszövetség kötése ügyében utazott Cettinjébe, s ott kész szer­ződési ter­vet ter­j­esztett elő, mely több czik­­kekből, s egy titkos zár­adékból áll. A szerző­dés lényege az, hogy háború esetén Szerbia mennyi pénzsegélyt fizet havonkint Monte­negrónak, hogy a két fél mennyi katonát tartozik síkra állítani, hogy az actió mikor kezdődjék, s hogy a ixxegl­ódítandó területek­ből Boszniát Szerbia és Herczegovixxát Mon­tenegro kapja; az actió ideje 1876.apx­il, vagy május 1-re van kitűzve. A két fejedelemség tehát már megosztozott a medve bőrén. Kü­lönben a lxir megbízhatatlan szláv forrásból ered. A múlt héten főleg orosz hivatalos la­pok igyekeztek a béke állandósága iránt föl­merült kétségeket eloszlatni.­­Az észak há­rom hatalmas birodalma — írja a kormány első hivatalos közlönye — egyesült erővel, s a többi kormányok által támogatva oda tö­rekszik, hogy békés megoldást találjon a Herczegovinában beállt bonyodalmak szá­mára, é­ senki sem gondolhat reá, hogy a bé­két zavarja, s ellentétbe helyezkedjék az ál­talános bék­szerető törekvésekkel. Ennélfogva pozitívnak mondható, hogy a három hatalom, s a többi államok egyesült törekvései ama bonyodalmakat a mostani békeszerető han­gulatnak megfelelő befejezésre fogják juttatni, s hogy Európa békéje mindenképen olyan biztosan nyugszik a nagyhatalmak kölcsönös bizodalmán és egyetértésén, hogy azt egy­általán veszély nem fenyegeti.« A »Journal de St. Petersbourg« szintén nagy czikkben kel ki a harczias hírek ellen s azokat a tőzsde fondorlataira vezeti vissza. E fondorlatokkal szemben a kormányok véd­telenül állanak; hasztalanul mond békés trón­beszédet a német császár, hasztalanul igye­keznek a félhivatalos lapok a nyugtalanságot eloszlatni. Vannak bizonyos érdekek, melyek nem óhajtják a közbirodalom megszilárdulá­sát, s azt minden eszközzel megingatni töreked­nek. »Nekünk és a sajtó közegeinek — végzi czikkét az orosz kormány e franczia közlö­nye — más teendőnk nem marad, mint ezután vadászatot, kérlelhetetlen vadászatot tartani a hamis hírek terjesztőire, hogy a közvéle­ménynek megjelöljük s h­a kell pellengérre állítsuk őket.« A franczia politikai élet a múlt héten olyan alakulatot von, mely legközelebb ví­vandó nagy harczokra enged következtetést vonni. A választótörvény kérdésében a köz­­társasági párt megveretvén, most mindenké­pen más után akar magának kárpótlást sze­rezni. Egész héten folytak töredékei közt az alkudozások s el is határozták, hogy a nem­zetgyűlésre eső hetvenöt senator mind e párt kebeléből­­választassék. Valószínű azonban, hogy a republikánusok itten is teljes veresé­get szenvednek. A monarchisták közt szintén folynak alkudozások s alig kételkedhetni benne, hogy a kormány közbenjárása folytán ez a párt fog e kérdésben is diadalmaskodni. A­mi a sajtótörvényjavaslatot illeti, ezt a ház valószínüleg el fogja vetni A bizottság, mely­hez utasíttatott, háromnegyed részben köz­­társaságiakból áll s a javaslat elejtését fogja indítványozni. A kormány a dologból nem csinál kabi­­netkérdést, ámbár kétségtelen, hogy igen ro­­szul fog neki esni, ha új sajtótörvény nélkül lesz kénytelen az ostromállapotot megszün­tetni. Különben azzal vigasztalhatja magát, hogy sikerült a községi törvény tárgyalását elnapoltatnia s igy a maltek által a jövendő választásokra igen erőteljes befolyást fog gyakorolhatni. A német parlamentáris élet is megin­dult s itten is közelgő viharok számos előjele mutatkozik. Az Arnimügy újra sok port vert föl s mindinkább valószínű lesz, hogy a gróf ellen felségárulási pert fognak indítani. Más hir szerint azt akarják rábizonyítani, hogy betegsége agyát is inficiálta s hogy most be­­számithatlan elmebeteggé lön. Bismarck her­­czeget a múlt héten várták Berlinbe, s azt hiszik, hogy élénk részt veeni a birodalmi gyűlés tanácskozásaiban. A parlament a hét végén a költségvetést tárgyalta első olvasás­ban. A vita igen heves volt. A kormányt min­den oldalról megtámadták s ellenezték az új adókat. Egy szónok azt is előadta, hogy a pénzügyi helyzet sokkal kedvezőbb, mint a­hogy a kormány feltünteti s hogy nem szűk­ Budapest, nov. 22. (F­e­r­e­n­c­z m­o­d­e­n­a­i h­­e­r­c­z­e­g) mint távirataink tegnap jelentek, meghalt. Remxe királyi családunk egy kiváló tagja hunyt el. Modenai Fe­­r­encz Ferdinand herczeg, osztrák-eszter f­őherczeg a legitimitás eszméjének legállhatatosabb, legkövetke­zetesebb képviselője volt mindvégig. Míg a legtöbb fejedelem, a kinek uralkodását a legutóbbi esemé­nyek Olasz- és Németországban megszüntették, ki­békült a viszonyokkal. Ő Felsége királyunk holnap este Gödöllőről Bécsbe utazik, hogy a főherrczeg temetésén jelen le­gyen. A modenai herczeg szakadatlanul a restauiratio gondolatának legkiválóbb képviselője maradt. A­mint az 1859-ki események után csapatainak egy részét sok ideig zászló alatt tartotta, úgy mozdí­totta elő később sógorának Chambord grófnak s unokaöcscsének Don Carlosnak ügyét mindenképen. Nagy magánvagyonának (a leggazdagabb fejedel­mek egyike volt —) gondos kezelése képessé tette őt, hogy a döntő pillanatban az elvért, melyet kép­viselt, nagy áldozatokat is hozzon s jelenkorunk tör­ténetének megírója az osztrák-eszter ház utolsó her­­czegéről azt fogja elmondhatni, hogy politikai befo­lyása élete utolsó szakában sokkal meszszebbre terjedt, mint akkor, midőn még Modena, Massa, Carara és Guastalla h­erczegségekben tényleges ural­kodó volt. (A vasutak ü­g­y­éb­e­n­ a miniszterelnök a képvselőh­áz mai ülésében, a minisztérium összes tag­jai által aláírt jelentést terjesztett elő, melynek főbb pontjait a következőkben reproducáljuk. Egyezség csakis a miskolcz-diósgyőri állami vasút építési vállalkozóival jött létre. E vál­lalkozók 76.800 frt kárpótlást kértek, s e követelés kiegyenlíttetett 27.000 frttal. Az éjszaknyugati vasút engedélyesének követelése visszautasíttatott. Folyamatban vannak, de még véglegesen be nem fejeztettek a tárgyalások a kass­a-o­derber­­gi, a muiskolczbánrévi és a göndöri iparvas­­utak kárköveteléseire nézve. A törvény szerinti felhatalmazás nem terjed ki a többi vasutak, jelesen a keleti, a káróly-vá­­ros-fiumei és a b­átt­a­s­z­é­k-d­o­mb­o­vár­i vas­­u­tak függő követelésére nézve. . A kor­mány jelentése ezekről is megemlékszik. És­pedig a keleti vasútról a következőket mondja: »A keleti vasút ügyeinek rendezése régóta fog­lalkoztatja a minisztériumokat, sőt maga a képviselő­ház is oly fontosnak ítélte az ügyet, hogy a múlt or­szággyűlés alatt a vasúti és pénzügyi bizottságot an­nak tüzetes tanulmányozásával bízta meg, s ezen bi­zottságok be is adták, ide vonatkozó együttes jelen­tésüket. E jelentés a kormánynak adatott ki, a további intézkedések általa lévén megteendők. Minthogy e jelentés az ügy lebonyolítására nézve semmi javaslatot nem tartalmazott, a kormány két irányban vélte a működést megindítandónak. Először intézkedett, hogy azon esetre, ha a vasút ügyeinek ily bonyolult állása az ügyre befo­lyást gyakorolt egyének valamelyikét annyira ter­helné, hogy ellene bírói eljárás lenne igénybe veendő, ez alaposan indíttathassék meg s ez irányban felhívta az államügyészt, hogy erre vonatkozólag az iratok tüzetes tanulmányozása alapján véleményt adjon. Másodszor egy az ügy előzményeiben jártas egyénekből álló bizottságot megbízott a kérdés vég­leges tisztázására szolgálható tervezetek kidolgozá­sával , d­e bizottsághoz utasittatván, a társulat egyes tagjai által e részben tett több rendbeli s kü­lönböző alapokon nyugvó indítványokat is. Időközben a társulat egy emlékiratot nyújtott be, melyben 18.925.365 frt kártalanítást kér. E kö­vetelés is ugyanezen bizottságnak adatott ki megbi­­rálás végett. E bizottság ki is dolgozta javaslatait, ezek alap­ján a kormány a társulattal most szándékozik olyan megállapodásra jutni, mely ez ügy végleges megoldá­sát eszközlendi, melynek részleteiről azonban a dolog kényes természeténél fogva jelenleg még bővebben nem nyilatkozhatunk, és kérjük a t. házat, méltóztas­­sék e beterjesztésünket ideiglenesen tudomásul venni. Ha fáradozásaink meghiúsulnak, akkor beje­­lentendjük azt a háznak, ha pedig eredményre vezet­nek, akkor a dolog természete szerint a végeldöntés a törvényhozástól függvén, tüzetes tárgyalás alá ke­rül az egész ügy. Most csakis azt tartjuk meg jelentendőnek, hogy e megoldási tervezet az építésre vonatkozó végleszámolás, az említett újabb követelés, a társulat pénzügyi mérlegének megállapítása után és azok tekintetbe vételével készült.­ A Károlyváros-fiumei vasút építésének vállal­­lalkozói által 17.049.949 frt 29 kr. erejéig támasz­tott kárpótlási igények hosszabb vizsgálatot tevén szükségessé, ez igény iránt a kormány, ma egyáltalán nem nyilatkozhat. Végre tudomására hozza a jelentés a háznak, hogy a báttaszék-dombóvár-zákányi vasút igaz­­tótanácsának jelentése szerint, e vonalak építési vállalkozója 2.986.779 frt kárpótlási igénynyel lép fel, melyet a kormány közegei visszautasítandónak tar­tanak. Ezek a jelentés főbb pontjai. (A magyar kiegyezés r e v i s i­ó j a.) Az osztrák centralisták körébe­n a régi reminiscentiák, a régi kedvencz eszmék folyton újra kifejezésre jut­nak. Legközelebb Helfert báró az ismert történetíró, »történeti-államjogi szempontokból« fejtegeti a ki­egyezés revisiójának szükségét s a monarchia egységé­nek visszaállítását.Hogy e revisiónak minő szellemben kellene történnie, azt Helfert úr igen részletesen előadja. Először a honvédség s vele a honvédelmi minisztérium eltörlendő ; azután az államadóság ismét közösnek nyilvánítandó; harmadik postulátuma ,a vám- és kereskedelmi terület osztatlan egysége s az idevágó ügyek és érdekek egységes megóvása.« Kü­lönösen kiemeli Helfert, »hogy a császár­i tengeri haderő osztatlan egysége mindörökké érintetlen ma­radjon« (ki akar honvéd hajóhadat szervezni ?); ezen­kívül az »Ausztria-Magyarország«czim megszünteten­­dő, végül a közössü­gyek tárgyalására következő javas­lattal áll elő : »a két miniszterelnök a korona tanácsá­ban a birodalom minden részéből vett kiváló, kipróbált kormányférfiakból összeállított állandó államtanács, a delegációk mindenünnen megtámadott kisegítő esz­köze helyére tett, méltányos arányban összeállított, több évi időközben változó reichsrath.«Cux­iosumként közöltük e centralista badarságot. Jellemző, hogy a közös vámterület fenntartását ez is »politikai« okok­ból követeli. (Pozsony városa és Tisza Kál­mán közigatási javaslatai.) Po­zsony város törvényhatósága is feliratot dolgoztatott ki Tisza Kálmán közig. törvényjavaslata ellen. A fel­iratot Pozsony város közgyűlése ma tárgyalja és mi a következőkben ismertetjük azt. A kérdéses javas­lat — úgymond a felirat — tetemesen korlátozza egy ősi intézményünket és komoly aggodalmakat kelt.­Ha­­zánknak csak úgy lesz szebb jövője, ha az iparűző és kereskedő tényezők gyarapíttatnak és ápoltatnak. Ezért a műveltebb országokban mindenkor külön szervezetet adtak a városoknak. A jelen javaslat a megyék, vidéki községek ré­szére készült, s nem alkalmazható a városokr­a, mert itt az ügyek haladéktalan elintézést igényelnek,a szakem­berek nyilvános ülésekben eszközük ezt; a közigazga­tási bizottság, mely csak havonkint tart üléseket, nem teendi a közigazgatást gyorsabbá ; a közigazgatási bizottság viszonya a tanácshoz nincs is megállapítva; különben a közigazgó bizottság választott tagjainak és a kormány közegeinek aligha lesz elég idejük, hogy elvégezzék azon teendőket, melyek városokban a közig, bizottságra hárulni fognak. A felirat azon kérelmet intézi az országgyűléshez, utasítaná a kor­mányt, hogy a szabad királyi városok részére külön törvényjavaslatot terjesszen elő.* (Az írói tulajdonjog) kérdése, a­mint előre jeleztük, szóba hozatott az írók és művészek társaságának tegnapi választmányi ülésén. A választ­mány az e tárgyban kiküldve volt bizottságot uta­sította, hogy a »Pesti Napló«-ban közlöttekre re­­flectálva a legközelebbi választmányi ülésen terjesz­­szen elő véleményes javaslatot. (A telekkönyvi hatóságok.) E felhívás alatt a vasár­napi számban megjelent közle­ményre vonatkozólag a következő sorokat veszszük: Megjegyzem — írják nekünk — hogy az e közle­­­ményben ecsetelt baj ugyan létezik, okát és orvoslá­sát azonban másban találom. A fennálló ptv. 348 és 359. §. értelmében a végrehajtási zálogjog bekebele­zését a perbíróság r­endeli el, és a telekkönyvi ható­ság csak a perbíróság által hozott végzést fogana­­sítja, a telekkönyvi hatóság hivatalból ezen végzést meg nem változtathatja s végrehajtási zálogjog beke­belezése helyett más bejegyzést p. o. végrehajtás fel­jegyzését nem eszközölheti, és pedig azért, mert a ptv. 359. §, úgy a tel. rend. 60. §. értelmében a per­biróság végzését foganatosítania kell, a­mennyiben telekkönyvi akadály ferén nem forog, de másrészt azért sem, mert a végrehajtási végzésből a már be­kebelezett követelésnek a megítélt, követeléssel való ugyanazonossága iránt sem szerezhet biztos tu­domást. A telekkönyvi hatóság tehát törvényel­lenesen járna el, ha a perbíróság végzését nem foganatosítaná. De a perbíróság sem hibáztat­ható, ha végrehajtási jog feljegyzése helyett vég­rehajtási zálogjog bekebelezését rendeli el oly követelésre nézve, mely már telekkönyvileg biztosítva van, mert a perbíróság a végrehajtási kérvényben előadott kérelem értelmében köteles a végrehajtást elrendelni, és nincs is azon helyzetben, hogy magá­nak a követelés ugyanazonosságáról biztos tu­domást szerezhessen, hivatalbóli nyomozás pedig peres eljárásban csak nem foglalhat helyt, és ha a fél végrehajtási kérvényében a behajtatni kért­­követelés telekkönyvi biztosítását elhallgatja, sőt ennek végrehajtási bekebeleztetését is kéri, a perbíróság hogyan rendelhetné el hivatalból csak a végrehajtási jog feljegyzését. Épen a bíróságok ily hivatalos eljárása folytán történhetnek, hogy zálog­jog bekebelezése helyett csak a végrehajtás feljegy­zése eszközöltetnék oly követelésre nézve, mely a te­lekkönyviig biztosított követeléssel nem ugyanazo­nos és így a félnek sokszor meg nem téríthető kár okoztatnék. A bajnak oka tehát sem a perbiró­ság, sem a telekkönyvi hatóság eljárásában nem kere­sendő, és így annak orvoslása sem eszközölhető ez után; azonban igenis, az ügyvéd urak a végre­hajtási kérvényekben említsék fel ezen körülményt és a végrehajtási kérelmet is ily értelemben szaba­tosan adják elő, és igy a bíróságok is ily értelemben hozandják végzéseikért. (Ausztria-Magyarország s a her­­czegovinai menekültek.) A »Ruski Mir« nagyon rész néven veszi, hogy a monarchia a her­­czegovinai menekülteket nem segélyezi elegendő mértékben. Azt is állítja, hogy Ausztria megtagadta Montenegro azon kérését, hogy a területén levő 65.000 menekült számára gabonát engedjen át neki, s hogy továbbá osztrák területről 15 szláv családot minden ok nélkül elkergetett. A »P. Corr.« szerint e hír alaptalan. Monarchiánk mint eddig, úgy most is ad gabonát Montenegrónak, és pedig egészen i­n­­gyen. Eddig a monarchia a saját területén levő menekültek segélyezésére két milliót fordított. Hogy e tömeges bevándorlás milyen borzasztó baj az érin­tett vidékekre az tudvalevő dolog, valamint az is, hogy a menekültek közt sok renyhe ember, sőt kö­zönséges gonosztevő is van. Ha tehát valaki kiutasít­­tatott, az csak ilyenfajta egyén lehetett. A Terézvárosból. (A Schwarcz-párt gyűlése.) — nov. 22. A szabadelvű Schwarcz-párt tegnap tartott köz­gyűlésen, a múltkori közgyűlés jegyzőkönyvén­ek felol­­vasása után kiküldetett a 25 arakból álló küldöttség, mely Schwarcz Gyula követjelöltet választóinak kö­rébe vezesse. A követjelölt megérkezéséig felszólal­tak Gyulay, Steinitz, Gyurkovics, Kunváry, Szendrey és Radócza urak, kik legnagyobb objectivitással alig érintvén az ellenpárt részéről bőven szórt gyanúsítá­sokat és rágalmazásokat, saját jelöltjük ér­demeit fej­tegették. Eközben megérkezett Schwarcz Gyula, kit már a király­ utczában több helyen a sűrü cso­portok ovátiókkal fogadtak. Midőn a lövöldébe lé­pett, zajos éljenzés hangzott fel, mely csak nagy ne­hezen csillapult le. Radócza elnök meleg beszéddel üdvözli a jelöltet, ki azután elmondja programm­beszédét, mely­ből a következőket idézzük: Mindenekelőtt szükségesnek tartom hitelügyünk rendezését, s erre nézve igazságszolgáltatásunk olya­­ton reformját, mely hazánk osztályos viszonyához képest megbírja szerezni úgy a becsületes munká­nak, mint a tőkének a kellő biztonságot, hogy szűn­jék meg az eddigi állapot, midőn épen törvénykezé­sünk hiányai miatt a roszhiszemű, dologkerülő per­lekedés évek hosszú során át megzsibbasztva tartja a becsületes munkakedvet és munkaképességet, s mi­dőn lehetővé válik, hogy évről-évre százanként, sőt tán ezrenkint ütik dobra a becsületes iparos szerze­ményét, szintúgy mint a mezőgazda vagyonát értéké­nek század része alatt, csak azért, mert törvénykezé­sünk hiányai miatt, azon üzlettőkét, melyet saját ha­zai közgazdaságunk eddigi mostoha viszonyaink miatt ki nem fejthetett, a hazai közgazdaságunk külföldről sem nyerheti meg, sem a kellő mérvekben, sem a kellő feltétel mellett, sem a kellő időben. Adjunk az országnak gyors, olcsó, pontos, solid igazságszolgáltatást, és hitelviszonyaink pár év múlva lehetővé teendik a versenyt ,nem egy hazai iparág és a külföldi között. Szükségesnek tartok azonban hitelviszonyaink rendezésére nézve továbbá egy önálló magyar nem­zeti bankot. Szükségesnek tartom azért, mert nél­küle az a pénzvilág, melyre egy önálló magyar nem­zeti bank hiányában utalva maradunk, ez a pénzvi­lág mondom Magyarországot jövőre is csak annak tekintendő, a­minek eddig tekintette, barbár gyar­matnak, mely kívül esik az európai művelődési és társadalmi nagy solidaritáson. Óhajtom pedig ez önálló nemzeti bankot annyi­val is inkább, miután döntő súlyú nemzetgazdasági érvet annak sikeres fölállíthatása ellen mindeddig nem hallottam. Az, Uraim, hogy bizonyos körök a Lajtán túl­­­em akarják, szerintem nem lehet elhárít­­hatlan akadály, mert hazánkat elvégre is ma már Ausztriához oly nemzetközi szerződés fűzi, mely s nem egyes társadalmi rétegeknek,de igenis két nagy népnek történelmileg beigazolt érdekközösségén alapszik, s le­hetetlen, hogy maga a közös uralkodó magának a mon­archiának életkérdését ne ismerje föl abban, hogy vájjon nem szija e föl természetellenes, mesterkélt szabadalmak túltengése által az egyik államfél a má­sik államfélnek összes közgazdasági életerejét ? Nem, Uraim ! az önálló magyar nemzeti bank jelszavát nem szabad f­elejtenünk. És oly kevéssé szabad lemondanunk az önálló vámterületről. Én legalább részemről a vámszerződés revisió­­ja alkalmával csekély erőmből okvetlen oda igyekez­ném hatni, miszerint Magyarország iparának, föld­művelésének, kereskedelmének az önálló vámterület jótéteményei biztosíttassanak. Szükségesnek tartanám továbbá anyagi helyze­tünk emelésére ipartörvényünk revisióját. Örvendek, hogy a fővárosban máris megindult e részben a moz­galom, lehetetlen, hogy ne érlelődjenek e kérdésre nézve is az eszmék. Én részemről szerencsémnek tar­tanám, ha a törvényhozásban azon törekvéseknek siethetnék támogatására, a­melyek önök iparos kö­reit áthatják. Örömmel karolnám­ föl tehát különösen az ipartörvény revisiójának kérdésében önökkel mi­nél gyakrabban értekezni, hogy ha tolmácsuk lehes­senek jogosult igényeiknek. Mindezen intézkedések azonban csak félig bír­nák magukat érvényesíteni, ha n­em állnának kap­csolatban adórendszerünk komoly reformjával. Őszintén üdvözlöm azon törvénykezési lépése­ket, melyek ez utóbbi ügyben a legutóbbi időben té­tettek. De vajmi sok még nálunk e téren a teendő! Ha valamely államban úgy­szólván nagyon is gyakori dolog, hogy egy vagy más állampolgár éve­kig lappanghat a nélkül, hogy adót fizessen, vagy viszont ha saját maga jelentkezik mint a­ki adót fizet­ni óhajt, mert erre is van elég eset, ne bírja megtalálni jó darab ideig azon adóhivatalnokot, a­ki ki tudja neki mutatni biztos kulcs szerint, hogy hát tulajdonkép mennyi adóval tartozik,ha valamely államban több mil­liónyi értékben lehetségesek ugyanaz összes hazai nagy­birtok részéről, akkor az adóhátralékok, midőn a kis­iparost pár forintnyi adóhátralék miatt egy sötét reg­gelen tíz-húsz évi keresményéből forgathatja a végre­hajtás kérlelhetlen szigora , az ily államban kétségkí­vül még igen sok a módosítandó. Bármily irányban történjenek is egyébként kísérlendő adórendszerünk át­alakítása, nem fognám szem előtt téveszteni sem egyes társadalmi rétegeink , különösen iparos rétegeink tényleges adóképességét és álhatatosan a mellett fog­nék küzdeni, hogy az élelmi czikkekre vetett adók átalában és véglegesen eltöröltessenek. Vasúthálózatunk kiépítése, igen, vasúthálóza­tunknak,mely az államnak oly roppant pénzáldozatába került, vasúthálózatunknak, mely daczára ezen rop­pant pénzáldozatnak, még­sem teszi meg sem a kereskedelemnek, illetőleg sem az iparnak, sem a földművelésnek a kellő szolgálatot, ezen vasútháló­zatunknak nemzetgazdaságilag indokolt kiépítése, de oly kiépítése, miszerint az államot nagy ál­ s^sssssssassssssss^ssssssssBssm dozattal ne terhelje szintén emelni fogja anya­gi helyzetünket nem különben mindazon intézke­dések , melyek folyamhajózásunk ügyének fölse­­gélésére számítvak, de csak azon esetben, ha törvényhozásunk el fogja találni önkormányza­tunk olyatén reformját, mely végre valahára ki­látásba helyezze kőúthálózatunk, közlekedési úthá­lózatunk, gyors, olcsó és helyes kiépítését is. Az iparra, a földművelésre s a kereskedelemre köz­vetve és közvetlenül csak ez esetben fognak vas­­utaink és vízi utaink termékenyítőleg kihatni, ha módjába álland­ó városi iparosnak nem csak a vidék azon pontjaira, melyek egyúttal vasúti vagy gőzha­jóállomások, de oly helyekre is egész könyvséggel és kényelemmel szállítani, hol az év bármely szaká­ban biztos és dús piaczot szerezhetne magának és csak azért nem szerezhetett eddig, mert a feneketlen sár ép úgy elmetszette őt e piaczoktól, mint a­hogy lehetlenné tette a mezőgazdának, hogy gabnáját, még ha terem is, a vasúti vagy gőzhajó állomásra kellő pillanatban, lehetőleg olcsón odaszállíthassa. Ez intézkedéseket tar­tom én főleg szükséges­nek, anyagi helyzetünk emelésére. Államháztartásunk egyensúlya csak úgy fog helyreállíttatni maradandókig a valóságban, ha a nemzet vagyonosodása oly arányokat fogott ölteni, a­melyek megengedik időről-időre a művelődési állam­nak elmaradhatlan beruházásait. Igen Uraim! csak úgy van e nemzetnek jövője, ha a már ezután munkában keresi fönmaradhatásá­­nak biztosítékait, ha munkaereje és kitartó szorgalma által megtudja magának szerezni a pénzt, a­mely ko­runkban egy európai állam háztartásának fedezésére elengedhettem. • A beszédet sok helyen zajos helyeslés szakíta félbe, végül pedig a jelöltet hosszasan éljenezték. A gyűlés folyama alatt az elnök táviratot ka­pott, melyben a székes­fehérvári szabadelvű párt ne­vében ennek elnöke és több tagja meleg rokonszen­­vüket fejezik ki Schwarcz Gyula iránt és köszönetü­­ket azon párt iránt, mely az ő volt jelöltjük nevét írta zászlajára. Schwarcz Gyula ezután számos választó kísé­retében, hosszas éljenek közt, távozott. A képviselőház ülése nov. 22. E­­­n­ö­k: Ghyczy Kálmán. J­egyzők: Wächter Frigyes, Orbán Balázs, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza K., Széll Kálmán, Péchy Tamás, Trefort Ágoston. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múxlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván észre­vétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : T. ház! A miniszterelnök urnak át­irata szerint ő Felsége a császárné és királyné leg­magasabb nevenapja alkalmából a képviselőház ré­széről nyilvánított és ő Felsége legmagasabb tudomá­sára juttatott hódolatteljes szerencsekivánatokat örömmel fogadni s azokért legkegyelmeseb királyi üdvözletét küldeni méltóztatott. (Éljenzés.) Fájdalmas részvéttel jelentem a t. háznak, hogy Turóczmegye Turócz-Szt.-Márton kerületének kép­viselője Justh József ur, hosszabb idő óta, nagyobb­­fokú kedélylehangoltságban szenvedvén a dr. Kovács Sebestyén Endre főorvos, dr. Wagner János egye­temi tanár és dr. Schwarczer Ferencz urak által teg­nap tartott orvosi tanácskozmány alapján, a­melyről szóló bizonyítványt ezennel bemutatom, saját szemé­lye biztonsága tekintetéből, s családjának beleegye­zésével dr. Schwarzer Ferencz magánintézetébe, or­vosi felügyelet alá helyeztetett. (Általános mozgás.) Kérem a t. házat, adjon felhatalmazást az elnökség­nek, hogy magának időről-időre hiteles tudomást szerezzen a nevezett képviselő urnak egészségi állapota felől, és hogy a nevezett képviselő urnák egészsége szempontjából határozatlan időre szabad­ság időt adhasson. (Általános helyeslés.) E szerint fog a ház határozata szerkesztetni. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! Van szerencsém benyújtani a minisztérium nevében azon jelentést, a­melynek megtételére a minisztérium az 1876 XII. t. sz. által köteleztetett. A jelentés vonat­kozik a lebonyolítás alatt levő vasúti kérdésekre. Ké­rem méltóztassék ezen jelentést kinyomatni és a ház t. tagjai közt kiosztatni. Elnök: Az összes minisztériumnak ezen jelen­tése ki fog nyomatni és a ház t.tagjai közt kiosztatni, tárgyalása iránt annak idején intézkedés történend­­vén. (Helyeslés.) Bakcsy Ferencz: T. ház! Van szerencsém a kérvényi bizottság által letárgyalt kérvényeknek har­madik sorjegyzékét bemutatni. Méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását és a szombati napra való napirendre kitűzését elrendelni. Elnök: A kérvényi bizottság által bemuta­tott harmadik sor­jegyzék ki fog nyomtatni, a ház tagjai között kiosztatni s a szombati napon szokott módon tárgyaltatni. Következik a napirend: az 1876.évi költségve­tés részletes tárgyalása. Államadósságokra szükséglet. 1-ső ro­vat: folyó pénzértékben 17.400,478 frt érezpénzben 11.776,000 frt. Ennek beszerzési költsége 185,000 frt, összesen 29.361,478 frt. Második rovat. Évi tör­lesztési járulék: folyó pénzben 1 millió forint. Ezüst pénzben 150,000 frt. Ennek beszerzési költsége 3,750 frt, összesen 1.153,750 frt; összes szükséglet: 30.515,228 frt. S­i­m­o­n­y­i János következő határozati ja­vaslatot terjeszt elő. Határozati javaslat: Határozza el a képviselő­ház, hogy miután az 1867-ik 13. t. ez., az 1871. 45. tk. t. ez., az 1872. 32-ik t. ez., az 1873-ik 33. t. ez. és az 1875-ik 17. t. ez. ezüst értékű kölcsönökről szól­nak, és azok után a kamatok addig is ezüstben fizet­tettek — ezen kamatok és törlesztési összegek jövőre is ezüstben fizetendők s ehhez képest a költségvetés­nek az államadóságokról szóló 7-ik fejezete átdolgo­zás szempontjából újra a pénzügyi bizottsághoz uta­­sittatik vissza. Ezután Széll Kálmán pénzügyminiszter szólal fel, kinek beszédét reggeli lapunkban közöljük. Rövid vita után, melyben H­e­l­f­y Ignácz, M­a­­d­a­r­á­s­z József, C­s­a­n­á­d­y Sándor és Simon­­ Ernő egyrészről S­i­m­o­n­y­i János javaslata mellé, másrészről Prileszky Tádé,Móricz Pál, M­aár György és Kerkapoly Károly vettek !

Next