Pesti Napló, 1875. november (26. évfolyam, 250-274. szám)
1875-11-22 / 267. szám, Esti kiadás
207. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő, november 22.1875. ESTI KIADÁS. Előszelésietételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » . Az esti kiadás postai különküldéséért felülűzetés évnegyedenként 1 forint. Az eldözetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napjan történik is, mindenkor a hó els 5 napjától számittatik. 26. évi folyam. hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, nov. 22. 11 1 A képviselőház mai ülésében az elnök részvétteljes fájdalommal bejelenti, hogy id. Justh József elmebetegség miatt dr. Schwarzer intézetébe szállíttatott. Tisza Kálmán a kormány jelentését mutatja be a függő vasúti kérdések tárgyában. A költségvetés tárgyalása folyamán hosszasabb vitát keltett a baloldali ellenzék az államadósságok aranyagiója fölött. A többség megszavazta az előirányzatot. A horvát minisztérium költségvetésénél Mihajlovics felszólalt a határőrvidék bekeblezése ügyében, mire a mia. elnök azt felelte, hogy e kérdés elintézését senki sem ellenzi. A vita elég gyorsan folyik. A közigazgatási javaslatok ellen eddig a főváros és Pozsony városa szólalnak fel. A főváros által a képv.házhoz benyújtandó kérvény ma délben hitelesíttetett. A kérvény igen terjedelmes mű, mely poxxtoxxként kimutatja, hogy a közigazgatási bizottság a fővárosban, nem állítható fel. A kérvény közlését közelebb kezdjük meg,séges az adókat emelni. Camphausen pénzügyminiszter hosszasan s találóan felelt a válaszra. A ház az előirányzatot a költségvetési bizottsághoz utasította. Don Carlos a múlt héten fegyverszünetet ajánlott Alfonz királynak, ki a levélre nem is válaszolt. Az olasz kamra hétfőn megkezdette működését. A görög kamra két exminisztert vád alá helyezett. A szerb-montenegrói viszonyokat illetőleg Cattaróból azt írják, hogy Christies szerb ügynök véd- és daczszövetség kötése ügyében utazott Cettinjébe, s ott kész szerződési tervet terjesztett elő, mely több czikkekből, s egy titkos záradékból áll. A szerződés lényege az, hogy háború esetén Szerbia mennyi pénzsegélyt fizet havonkint Montenegrónak, hogy a két fél mennyi katonát tartozik síkra állítani, hogy az actió mikor kezdődjék, s hogy a ixxeglódítandó területekből Boszniát Szerbia és Herczegovixxát Montenegro kapja; az actió ideje 1876.apxil, vagy május 1-re van kitűzve. A két fejedelemség tehát már megosztozott a medve bőrén. Különben a lxir megbízhatatlan szláv forrásból ered. A múlt héten főleg orosz hivatalos lapok igyekeztek a béke állandósága iránt fölmerült kétségeket eloszlatni.Az észak három hatalmas birodalma — írja a kormány első hivatalos közlönye — egyesült erővel, s a többi kormányok által támogatva oda törekszik, hogy békés megoldást találjon a Herczegovinában beállt bonyodalmak számára, é senki sem gondolhat reá, hogy a békét zavarja, s ellentétbe helyezkedjék az általános békszerető törekvésekkel. Ennélfogva pozitívnak mondható, hogy a három hatalom, s a többi államok egyesült törekvései ama bonyodalmakat a mostani békeszerető hangulatnak megfelelő befejezésre fogják juttatni, s hogy Európa békéje mindenképen olyan biztosan nyugszik a nagyhatalmak kölcsönös bizodalmán és egyetértésén, hogy azt egyáltalán veszély nem fenyegeti.« A »Journal de St. Petersbourg« szintén nagy czikkben kel ki a harczias hírek ellen s azokat a tőzsde fondorlataira vezeti vissza. E fondorlatokkal szemben a kormányok védtelenül állanak; hasztalanul mond békés trónbeszédet a német császár, hasztalanul igyekeznek a félhivatalos lapok a nyugtalanságot eloszlatni. Vannak bizonyos érdekek, melyek nem óhajtják a közbirodalom megszilárdulását, s azt minden eszközzel megingatni törekednek. »Nekünk és a sajtó közegeinek — végzi czikkét az orosz kormány e franczia közlönye — más teendőnk nem marad, mint ezután vadászatot, kérlelhetetlen vadászatot tartani a hamis hírek terjesztőire, hogy a közvéleménynek megjelöljük s ha kell pellengérre állítsuk őket.« A franczia politikai élet a múlt héten olyan alakulatot von, mely legközelebb vívandó nagy harczokra enged következtetést vonni. A választótörvény kérdésében a köztársasági párt megveretvén, most mindenképen más után akar magának kárpótlást szerezni. Egész héten folytak töredékei közt az alkudozások s el is határozták, hogy a nemzetgyűlésre eső hetvenöt senator mind e párt kebelébőlválasztassék. Valószínű azonban, hogy a republikánusok itten is teljes vereséget szenvednek. A monarchisták közt szintén folynak alkudozások s alig kételkedhetni benne, hogy a kormány közbenjárása folytán ez a párt fog e kérdésben is diadalmaskodni. Ami a sajtótörvényjavaslatot illeti, ezt a ház valószínüleg el fogja vetni A bizottság, melyhez utasíttatott, háromnegyed részben köztársaságiakból áll s a javaslat elejtését fogja indítványozni. A kormány a dologból nem csinál kabinetkérdést, ámbár kétségtelen, hogy igen roszul fog neki esni, ha új sajtótörvény nélkül lesz kénytelen az ostromállapotot megszüntetni. Különben azzal vigasztalhatja magát, hogy sikerült a községi törvény tárgyalását elnapoltatnia s igy a maltek által a jövendő választásokra igen erőteljes befolyást fog gyakorolhatni. A német parlamentáris élet is megindult s itten is közelgő viharok számos előjele mutatkozik. Az Arnimügy újra sok port vert föl s mindinkább valószínű lesz, hogy a gróf ellen felségárulási pert fognak indítani. Más hir szerint azt akarják rábizonyítani, hogy betegsége agyát is inficiálta s hogy most beszámithatlan elmebeteggé lön. Bismarck herczeget a múlt héten várták Berlinbe, s azt hiszik, hogy élénk részt veeni a birodalmi gyűlés tanácskozásaiban. A parlament a hét végén a költségvetést tárgyalta első olvasásban. A vita igen heves volt. A kormányt minden oldalról megtámadták s ellenezték az új adókat. Egy szónok azt is előadta, hogy a pénzügyi helyzet sokkal kedvezőbb, mint ahogy a kormány feltünteti s hogy nem szűk Budapest, nov. 22. (Ferencz modenai herczeg) mint távirataink tegnap jelentek, meghalt. Remxe királyi családunk egy kiváló tagja hunyt el. Modenai Ferencz Ferdinand herczeg, osztrák-eszter főherczeg a legitimitás eszméjének legállhatatosabb, legkövetkezetesebb képviselője volt mindvégig. Míg a legtöbb fejedelem, a kinek uralkodását a legutóbbi események Olasz- és Németországban megszüntették, kibékült a viszonyokkal. Ő Felsége királyunk holnap este Gödöllőről Bécsbe utazik, hogy a főherrczeg temetésén jelen legyen. A modenai herczeg szakadatlanul a restauiratio gondolatának legkiválóbb képviselője maradt. Amint az 1859-ki események után csapatainak egy részét sok ideig zászló alatt tartotta, úgy mozdította elő később sógorának Chambord grófnak s unokaöcscsének Don Carlosnak ügyét mindenképen. Nagy magánvagyonának (a leggazdagabb fejedelmek egyike volt —) gondos kezelése képessé tette őt, hogy a döntő pillanatban az elvért, melyet képviselt, nagy áldozatokat is hozzon s jelenkorunk történetének megírója az osztrák-eszter ház utolsó herczegéről azt fogja elmondhatni, hogy politikai befolyása élete utolsó szakában sokkal meszszebbre terjedt, mint akkor, midőn még Modena, Massa, Carara és Guastalla herczegségekben tényleges uralkodó volt. (A vasutak ügyében a miniszterelnök a képvselőház mai ülésében, a minisztérium összes tagjai által aláírt jelentést terjesztett elő, melynek főbb pontjait a következőkben reproducáljuk. Egyezség csakis a miskolcz-diósgyőri állami vasút építési vállalkozóival jött létre. E vállalkozók 76.800 frt kárpótlást kértek, s e követelés kiegyenlíttetett 27.000 frttal. Az éjszaknyugati vasút engedélyesének követelése visszautasíttatott. Folyamatban vannak, de még véglegesen be nem fejeztettek a tárgyalások a kassa-oderbergi, a muiskolczbánrévi és a göndöri iparvasutak kárköveteléseire nézve. A törvény szerinti felhatalmazás nem terjed ki a többi vasutak, jelesen a keleti, a káróly-város-fiumei és a báttaszék-dombovári vasutak függő követelésére nézve. . A kormány jelentése ezekről is megemlékszik. Éspedig a keleti vasútról a következőket mondja: »A keleti vasút ügyeinek rendezése régóta foglalkoztatja a minisztériumokat, sőt maga a képviselőház is oly fontosnak ítélte az ügyet, hogy a múlt országgyűlés alatt a vasúti és pénzügyi bizottságot annak tüzetes tanulmányozásával bízta meg, s ezen bizottságok be is adták, ide vonatkozó együttes jelentésüket. E jelentés a kormánynak adatott ki, a további intézkedések általa lévén megteendők. Minthogy e jelentés az ügy lebonyolítására nézve semmi javaslatot nem tartalmazott, a kormány két irányban vélte a működést megindítandónak. Először intézkedett, hogy azon esetre, ha a vasút ügyeinek ily bonyolult állása az ügyre befolyást gyakorolt egyének valamelyikét annyira terhelné, hogy ellene bírói eljárás lenne igénybe veendő, ez alaposan indíttathassék meg s ez irányban felhívta az államügyészt, hogy erre vonatkozólag az iratok tüzetes tanulmányozása alapján véleményt adjon. Másodszor egy az ügy előzményeiben jártas egyénekből álló bizottságot megbízott a kérdés végleges tisztázására szolgálható tervezetek kidolgozásával , de bizottsághoz utasittatván, a társulat egyes tagjai által e részben tett több rendbeli s különböző alapokon nyugvó indítványokat is. Időközben a társulat egy emlékiratot nyújtott be, melyben 18.925.365 frt kártalanítást kér. E követelés is ugyanezen bizottságnak adatott ki megbirálás végett. E bizottság ki is dolgozta javaslatait, ezek alapján a kormány a társulattal most szándékozik olyan megállapodásra jutni, mely ez ügy végleges megoldását eszközlendi, melynek részleteiről azonban a dolog kényes természeténél fogva jelenleg még bővebben nem nyilatkozhatunk, és kérjük a t. házat, méltóztassék e beterjesztésünket ideiglenesen tudomásul venni. Ha fáradozásaink meghiúsulnak, akkor bejelentendjük azt a háznak, ha pedig eredményre vezetnek, akkor a dolog természete szerint a végeldöntés a törvényhozástól függvén, tüzetes tárgyalás alá kerül az egész ügy. Most csakis azt tartjuk meg jelentendőnek, hogy e megoldási tervezet az építésre vonatkozó végleszámolás, az említett újabb követelés, a társulat pénzügyi mérlegének megállapítása után és azok tekintetbe vételével készült. A Károlyváros-fiumei vasút építésének vállallalkozói által 17.049.949 frt 29 kr. erejéig támasztott kárpótlási igények hosszabb vizsgálatot tevén szükségessé, ez igény iránt a kormány, ma egyáltalán nem nyilatkozhat. Végre tudomására hozza a jelentés a háznak, hogy a báttaszék-dombóvár-zákányi vasút igaztótanácsának jelentése szerint, e vonalak építési vállalkozója 2.986.779 frt kárpótlási igénynyel lép fel, melyet a kormány közegei visszautasítandónak tartanak. Ezek a jelentés főbb pontjai. (A magyar kiegyezés r e v i s ió j a.) Az osztrák centralisták körében a régi reminiscentiák, a régi kedvencz eszmék folyton újra kifejezésre jutnak. Legközelebb Helfert báró az ismert történetíró, »történeti-államjogi szempontokból« fejtegeti a kiegyezés revisiójának szükségét s a monarchia egységének visszaállítását.Hogy e revisiónak minő szellemben kellene történnie, azt Helfert úr igen részletesen előadja. Először a honvédség s vele a honvédelmi minisztérium eltörlendő ; azután az államadóság ismét közösnek nyilvánítandó; harmadik postulátuma ,a vám- és kereskedelmi terület osztatlan egysége s az idevágó ügyek és érdekek egységes megóvása.« Különösen kiemeli Helfert, »hogy a császári tengeri haderő osztatlan egysége mindörökké érintetlen maradjon« (ki akar honvéd hajóhadat szervezni ?); ezenkívül az »Ausztria-Magyarország«czim megszüntetendő, végül a közössügyek tárgyalására következő javaslattal áll elő : »a két miniszterelnök a korona tanácsában a birodalom minden részéből vett kiváló, kipróbált kormányférfiakból összeállított állandó államtanács, a delegációk mindenünnen megtámadott kisegítő eszköze helyére tett, méltányos arányban összeállított, több évi időközben változó reichsrath.«Cuxiosumként közöltük e centralista badarságot. Jellemző, hogy a közös vámterület fenntartását ez is »politikai« okokból követeli. (Pozsony városa és Tisza Kálmán közigatási javaslatai.) Pozsony város törvényhatósága is feliratot dolgoztatott ki Tisza Kálmán közig. törvényjavaslata ellen. A feliratot Pozsony város közgyűlése ma tárgyalja és mi a következőkben ismertetjük azt. A kérdéses javaslat — úgymond a felirat — tetemesen korlátozza egy ősi intézményünket és komoly aggodalmakat kelt.Hazánknak csak úgy lesz szebb jövője, ha az iparűző és kereskedő tényezők gyarapíttatnak és ápoltatnak. Ezért a műveltebb országokban mindenkor külön szervezetet adtak a városoknak. A jelen javaslat a megyék, vidéki községek részére készült, s nem alkalmazható a városokra, mert itt az ügyek haladéktalan elintézést igényelnek,a szakemberek nyilvános ülésekben eszközük ezt; a közigazgatási bizottság, mely csak havonkint tart üléseket, nem teendi a közigazgatást gyorsabbá ; a közigazgatási bizottság viszonya a tanácshoz nincs is megállapítva; különben a közigazgó bizottság választott tagjainak és a kormány közegeinek aligha lesz elég idejük, hogy elvégezzék azon teendőket, melyek városokban a közig, bizottságra hárulni fognak. A felirat azon kérelmet intézi az országgyűléshez, utasítaná a kormányt, hogy a szabad királyi városok részére külön törvényjavaslatot terjesszen elő.* (Az írói tulajdonjog) kérdése, amint előre jeleztük, szóba hozatott az írók és művészek társaságának tegnapi választmányi ülésén. A választmány az e tárgyban kiküldve volt bizottságot utasította, hogy a »Pesti Napló«-ban közlöttekre reflectálva a legközelebbi választmányi ülésen terjeszszen elő véleményes javaslatot. (A telekkönyvi hatóságok.) E felhívás alatt a vasárnapi számban megjelent közleményre vonatkozólag a következő sorokat veszszük: Megjegyzem — írják nekünk — hogy az e közleményben ecsetelt baj ugyan létezik, okát és orvoslását azonban másban találom. A fennálló ptv. 348 és 359. §. értelmében a végrehajtási zálogjog bekebelezését a perbíróság rendeli el, és a telekkönyvi hatóság csak a perbíróság által hozott végzést foganasítja, a telekkönyvi hatóság hivatalból ezen végzést meg nem változtathatja s végrehajtási zálogjog bekebelezése helyett más bejegyzést p. o. végrehajtás feljegyzését nem eszközölheti, és pedig azért, mert a ptv. 359. §, úgy a tel. rend. 60. §. értelmében a perbiróság végzését foganatosítania kell, amennyiben telekkönyvi akadály ferén nem forog, de másrészt azért sem, mert a végrehajtási végzésből a már bekebelezett követelésnek a megítélt, követeléssel való ugyanazonossága iránt sem szerezhet biztos tudomást. A telekkönyvi hatóság tehát törvényellenesen járna el, ha a perbíróság végzését nem foganatosítaná. De a perbíróság sem hibáztatható, ha végrehajtási jog feljegyzése helyett végrehajtási zálogjog bekebelezését rendeli el oly követelésre nézve, mely már telekkönyvileg biztosítva van, mert a perbíróság a végrehajtási kérvényben előadott kérelem értelmében köteles a végrehajtást elrendelni, és nincs is azon helyzetben, hogy magának a követelés ugyanazonosságáról biztos tudomást szerezhessen, hivatalbóli nyomozás pedig peres eljárásban csak nem foglalhat helyt, és ha a fél végrehajtási kérvényében a behajtatni kértkövetelés telekkönyvi biztosítását elhallgatja, sőt ennek végrehajtási bekebeleztetését is kéri, a perbíróság hogyan rendelhetné el hivatalból csak a végrehajtási jog feljegyzését. Épen a bíróságok ily hivatalos eljárása folytán történhetnek, hogy zálogjog bekebelezése helyett csak a végrehajtás feljegyzése eszközöltetnék oly követelésre nézve, mely a telekkönyviig biztosított követeléssel nem ugyanazonos és így a félnek sokszor meg nem téríthető kár okoztatnék. A bajnak oka tehát sem a perbiróság, sem a telekkönyvi hatóság eljárásában nem keresendő, és így annak orvoslása sem eszközölhető ez után; azonban igenis, az ügyvéd urak a végrehajtási kérvényekben említsék fel ezen körülményt és a végrehajtási kérelmet is ily értelemben szabatosan adják elő, és igy a bíróságok is ily értelemben hozandják végzéseikért. (Ausztria-Magyarország s a herczegovinai menekültek.) A »Ruski Mir« nagyon rész néven veszi, hogy a monarchia a herczegovinai menekülteket nem segélyezi elegendő mértékben. Azt is állítja, hogy Ausztria megtagadta Montenegro azon kérését, hogy a területén levő 65.000 menekült számára gabonát engedjen át neki, s hogy továbbá osztrák területről 15 szláv családot minden ok nélkül elkergetett. A »P. Corr.« szerint e hír alaptalan. Monarchiánk mint eddig, úgy most is ad gabonát Montenegrónak, és pedig egészen ingyen. Eddig a monarchia a saját területén levő menekültek segélyezésére két milliót fordított. Hogy e tömeges bevándorlás milyen borzasztó baj az érintett vidékekre az tudvalevő dolog, valamint az is, hogy a menekültek közt sok renyhe ember, sőt közönséges gonosztevő is van. Ha tehát valaki kiutasíttatott, az csak ilyenfajta egyén lehetett. A Terézvárosból. (A Schwarcz-párt gyűlése.) — nov. 22. A szabadelvű Schwarcz-párt tegnap tartott közgyűlésen, a múltkori közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után kiküldetett a 25 arakból álló küldöttség, mely Schwarcz Gyula követjelöltet választóinak körébe vezesse. A követjelölt megérkezéséig felszólaltak Gyulay, Steinitz, Gyurkovics, Kunváry, Szendrey és Radócza urak, kik legnagyobb objectivitással alig érintvén az ellenpárt részéről bőven szórt gyanúsításokat és rágalmazásokat, saját jelöltjük érdemeit fejtegették. Eközben megérkezett Schwarcz Gyula, kit már a király utczában több helyen a sűrü csoportok ovátiókkal fogadtak. Midőn a lövöldébe lépett, zajos éljenzés hangzott fel, mely csak nagy nehezen csillapult le. Radócza elnök meleg beszéddel üdvözli a jelöltet, ki azután elmondja programmbeszédét, melyből a következőket idézzük: Mindenekelőtt szükségesnek tartom hitelügyünk rendezését, s erre nézve igazságszolgáltatásunk olyaton reformját, mely hazánk osztályos viszonyához képest megbírja szerezni úgy a becsületes munkának, mint a tőkének a kellő biztonságot, hogy szűnjék meg az eddigi állapot, midőn épen törvénykezésünk hiányai miatt a roszhiszemű, dologkerülő perlekedés évek hosszú során át megzsibbasztva tartja a becsületes munkakedvet és munkaképességet, s midőn lehetővé válik, hogy évről-évre százanként, sőt tán ezrenkint ütik dobra a becsületes iparos szerzeményét, szintúgy mint a mezőgazda vagyonát értékének század része alatt, csak azért, mert törvénykezésünk hiányai miatt, azon üzlettőkét, melyet saját hazai közgazdaságunk eddigi mostoha viszonyaink miatt ki nem fejthetett, a hazai közgazdaságunk külföldről sem nyerheti meg, sem a kellő mérvekben, sem a kellő feltétel mellett, sem a kellő időben. Adjunk az országnak gyors, olcsó, pontos, solid igazságszolgáltatást, és hitelviszonyaink pár év múlva lehetővé teendik a versenyt ,nem egy hazai iparág és a külföldi között. Szükségesnek tartok azonban hitelviszonyaink rendezésére nézve továbbá egy önálló magyar nemzeti bankot. Szükségesnek tartom azért, mert nélküle az a pénzvilág, melyre egy önálló magyar nemzeti bank hiányában utalva maradunk, ez a pénzvilág mondom Magyarországot jövőre is csak annak tekintendő, aminek eddig tekintette, barbár gyarmatnak, mely kívül esik az európai művelődési és társadalmi nagy solidaritáson. Óhajtom pedig ez önálló nemzeti bankot annyival is inkább, miután döntő súlyú nemzetgazdasági érvet annak sikeres fölállíthatása ellen mindeddig nem hallottam. Az, Uraim, hogy bizonyos körök a Lajtán túlem akarják, szerintem nem lehet elháríthatlan akadály, mert hazánkat elvégre is ma már Ausztriához oly nemzetközi szerződés fűzi, mely s nem egyes társadalmi rétegeknek,de igenis két nagy népnek történelmileg beigazolt érdekközösségén alapszik, s lehetetlen, hogy maga a közös uralkodó magának a monarchiának életkérdését ne ismerje föl abban, hogy vájjon nem szija e föl természetellenes, mesterkélt szabadalmak túltengése által az egyik államfél a másik államfélnek összes közgazdasági életerejét ? Nem, Uraim ! az önálló magyar nemzeti bank jelszavát nem szabad felejtenünk. És oly kevéssé szabad lemondanunk az önálló vámterületről. Én legalább részemről a vámszerződés revisiója alkalmával csekély erőmből okvetlen oda igyekezném hatni, miszerint Magyarország iparának, földművelésének, kereskedelmének az önálló vámterület jótéteményei biztosíttassanak. Szükségesnek tartanám továbbá anyagi helyzetünk emelésére ipartörvényünk revisióját. Örvendek, hogy a fővárosban máris megindult e részben a mozgalom, lehetetlen, hogy ne érlelődjenek e kérdésre nézve is az eszmék. Én részemről szerencsémnek tartanám, ha a törvényhozásban azon törekvéseknek siethetnék támogatására, amelyek önök iparos köreit áthatják. Örömmel karolnám föl tehát különösen az ipartörvény revisiójának kérdésében önökkel minél gyakrabban értekezni, hogy ha tolmácsuk lehessenek jogosult igényeiknek. Mindezen intézkedések azonban csak félig bírnák magukat érvényesíteni, ha nem állnának kapcsolatban adórendszerünk komoly reformjával. Őszintén üdvözlöm azon törvénykezési lépéseket, melyek ez utóbbi ügyben a legutóbbi időben tétettek. De vajmi sok még nálunk e téren a teendő! Ha valamely államban úgyszólván nagyon is gyakori dolog, hogy egy vagy más állampolgár évekig lappanghat a nélkül, hogy adót fizessen, vagy viszont ha saját maga jelentkezik mint aki adót fizetni óhajt, mert erre is van elég eset, ne bírja megtalálni jó darab ideig azon adóhivatalnokot, aki ki tudja neki mutatni biztos kulcs szerint, hogy hát tulajdonkép mennyi adóval tartozik,ha valamely államban több milliónyi értékben lehetségesek ugyanaz összes hazai nagybirtok részéről, akkor az adóhátralékok, midőn a kisiparost pár forintnyi adóhátralék miatt egy sötét reggelen tíz-húsz évi keresményéből forgathatja a végrehajtás kérlelhetlen szigora , az ily államban kétségkívül még igen sok a módosítandó. Bármily irányban történjenek is egyébként kísérlendő adórendszerünk átalakítása, nem fognám szem előtt téveszteni sem egyes társadalmi rétegeink , különösen iparos rétegeink tényleges adóképességét és álhatatosan a mellett fognék küzdeni, hogy az élelmi czikkekre vetett adók átalában és véglegesen eltöröltessenek. Vasúthálózatunk kiépítése, igen, vasúthálózatunknak,mely az államnak oly roppant pénzáldozatába került, vasúthálózatunknak, mely daczára ezen roppant pénzáldozatnak, mégsem teszi meg sem a kereskedelemnek, illetőleg sem az iparnak, sem a földművelésnek a kellő szolgálatot, ezen vasúthálózatunknak nemzetgazdaságilag indokolt kiépítése, de oly kiépítése, miszerint az államot nagy ál s^sssssssassssssss^ssssssssBssm dozattal ne terhelje szintén emelni fogja anyagi helyzetünket nem különben mindazon intézkedések , melyek folyamhajózásunk ügyének fölsegélésére számítvak, de csak azon esetben, ha törvényhozásunk el fogja találni önkormányzatunk olyatén reformját, mely végre valahára kilátásba helyezze kőúthálózatunk, közlekedési úthálózatunk, gyors, olcsó és helyes kiépítését is. Az iparra, a földművelésre s a kereskedelemre közvetve és közvetlenül csak ez esetben fognak vasutaink és vízi utaink termékenyítőleg kihatni, ha módjába állandó városi iparosnak nem csak a vidék azon pontjaira, melyek egyúttal vasúti vagy gőzhajóállomások, de oly helyekre is egész könyvséggel és kényelemmel szállítani, hol az év bármely szakában biztos és dús piaczot szerezhetne magának és csak azért nem szerezhetett eddig, mert a feneketlen sár ép úgy elmetszette őt e piaczoktól, mint ahogy lehetlenné tette a mezőgazdának, hogy gabnáját, még ha terem is, a vasúti vagy gőzhajó állomásra kellő pillanatban, lehetőleg olcsón odaszállíthassa. Ez intézkedéseket tartom én főleg szükségesnek, anyagi helyzetünk emelésére. Államháztartásunk egyensúlya csak úgy fog helyreállíttatni maradandókig a valóságban, ha a nemzet vagyonosodása oly arányokat fogott ölteni, amelyek megengedik időről-időre a művelődési államnak elmaradhatlan beruházásait. Igen Uraim! csak úgy van e nemzetnek jövője, ha a már ezután munkában keresi fönmaradhatásának biztosítékait, ha munkaereje és kitartó szorgalma által megtudja magának szerezni a pénzt, amely korunkban egy európai állam háztartásának fedezésére elengedhettem. • A beszédet sok helyen zajos helyeslés szakíta félbe, végül pedig a jelöltet hosszasan éljenezték. A gyűlés folyama alatt az elnök táviratot kapott, melyben a székesfehérvári szabadelvű párt nevében ennek elnöke és több tagja meleg rokonszenvüket fejezik ki Schwarcz Gyula iránt és köszönetüket azon párt iránt, mely az ő volt jelöltjük nevét írta zászlajára. Schwarcz Gyula ezután számos választó kíséretében, hosszas éljenek közt, távozott. A képviselőház ülése nov. 22. Enök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wächter Frigyes, Orbán Balázs, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza K., Széll Kálmán, Péchy Tamás, Trefort Ágoston. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múxlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : T. ház! A miniszterelnök urnak átirata szerint ő Felsége a császárné és királyné legmagasabb nevenapja alkalmából a képviselőház részéről nyilvánított és ő Felsége legmagasabb tudomására juttatott hódolatteljes szerencsekivánatokat örömmel fogadni s azokért legkegyelmeseb királyi üdvözletét küldeni méltóztatott. (Éljenzés.) Fájdalmas részvéttel jelentem a t. háznak, hogy Turóczmegye Turócz-Szt.-Márton kerületének képviselője Justh József ur, hosszabb idő óta, nagyobbfokú kedélylehangoltságban szenvedvén a dr. Kovács Sebestyén Endre főorvos, dr. Wagner János egyetemi tanár és dr. Schwarczer Ferencz urak által tegnap tartott orvosi tanácskozmány alapján, amelyről szóló bizonyítványt ezennel bemutatom, saját személye biztonsága tekintetéből, s családjának beleegyezésével dr. Schwarzer Ferencz magánintézetébe, orvosi felügyelet alá helyeztetett. (Általános mozgás.) Kérem a t. házat, adjon felhatalmazást az elnökségnek, hogy magának időről-időre hiteles tudomást szerezzen a nevezett képviselő urnak egészségi állapota felől, és hogy a nevezett képviselő urnák egészsége szempontjából határozatlan időre szabadság időt adhasson. (Általános helyeslés.) E szerint fog a ház határozata szerkesztetni. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! Van szerencsém benyújtani a minisztérium nevében azon jelentést, amelynek megtételére a minisztérium az 1876 XII. t. sz. által köteleztetett. A jelentés vonatkozik a lebonyolítás alatt levő vasúti kérdésekre. Kérem méltóztassék ezen jelentést kinyomatni és a ház t. tagjai közt kiosztatni. Elnök: Az összes minisztériumnak ezen jelentése ki fog nyomatni és a ház t.tagjai közt kiosztatni, tárgyalása iránt annak idején intézkedés történendvén. (Helyeslés.) Bakcsy Ferencz: T. ház! Van szerencsém a kérvényi bizottság által letárgyalt kérvényeknek harmadik sorjegyzékét bemutatni. Méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását és a szombati napra való napirendre kitűzését elrendelni. Elnök: A kérvényi bizottság által bemutatott harmadik sorjegyzék ki fog nyomtatni, a ház tagjai között kiosztatni s a szombati napon szokott módon tárgyaltatni. Következik a napirend: az 1876.évi költségvetés részletes tárgyalása. Államadósságokra szükséglet. 1-ső rovat: folyó pénzértékben 17.400,478 frt érezpénzben 11.776,000 frt. Ennek beszerzési költsége 185,000 frt, összesen 29.361,478 frt. Második rovat. Évi törlesztési járulék: folyó pénzben 1 millió forint. Ezüst pénzben 150,000 frt. Ennek beszerzési költsége 3,750 frt, összesen 1.153,750 frt; összes szükséglet: 30.515,228 frt. Simonyi János következő határozati javaslatot terjeszt elő. Határozati javaslat: Határozza el a képviselőház, hogy miután az 1867-ik 13. t. ez., az 1871. 45. tk. t. ez., az 1872. 32-ik t. ez., az 1873-ik 33. t. ez. és az 1875-ik 17. t. ez. ezüst értékű kölcsönökről szólnak, és azok után a kamatok addig is ezüstben fizettettek — ezen kamatok és törlesztési összegek jövőre is ezüstben fizetendők s ehhez képest a költségvetésnek az államadóságokról szóló 7-ik fejezete átdolgozás szempontjából újra a pénzügyi bizottsághoz utasittatik vissza. Ezután Széll Kálmán pénzügyminiszter szólal fel, kinek beszédét reggeli lapunkban közöljük. Rövid vita után, melyben Helfy Ignácz, Madarász József, Csanády Sándor és Simon Ernő egyrészről Simonyi János javaslata mellé, másrészről Prileszky Tádé,Móricz Pál, Maár György és Kerkapoly Károly vettek !