Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-04 / 103. szám
103. szám._________________ Szerkaaztéai iroda : Buitok-mn«, A tk*n»»um-4p61«t. A Up «Mllemi r4nét ilUtO adódni kSzlemtny • nerkaarteségh«* Inti—ndc. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Baritok-tere, Athenaeum-épület. A lap aszagi részét életd közlemények (előfizetési pénz, kiadós kör-ki panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalnok intévendék. Budapest, Csütörtök, május 4 1876. ESTI KIADÁS: _____________27. évi folyam] Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 0 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai külünkürdéseárt felfülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek h.rnapján történik is, mindenkor a hó első napjától számituik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, május 4. A miniszterek hazaérkeztek, a párttal való tárgyalások megkezdődtek s valószínű, hogy a kiegyezés pontozatai még e hóban a törvényhozás elé terjesztetnek. A tulajdonképeni törvényjavaslatok csak őszszel kerülnek törvényhozási tárgyalásra. E törvényjavaslatok : a banktörvény, a kereskedelmi és vámszerződés megújítása, s a quota-küldött- ■ ség megválasztására vonatkozó előterjesztés. E küldöttségeknek mindkét kormány, a mostani bécsi pontozatok értelmében, azt ajánlja majd, hogy a mai quóta megtartassák, mire azután a quótáról szóló törvénybe foglaltatik be az adórestitutiók újabb szabályzata. E szabályzat a »N. Fr. Pr.« közlése szerint abból áll, hogy az illető kulcs évről-évre állapíttatik meg és pedig évenként a mindkét részen fennforgó termelési- és adóviszonyok alapján. Az adórestitutió ugyanis a mindkét állam fogyasztási adóinak évenkénti bruttójövedelme szerint fog fedeztetni, amiben Ausztria előnyt élvez a szeszadónál, ellenben a czukor és söradónál Magyarország részesül előnyben. A bankkérdésben az osztrák nemzeti bankkal a tárgyalások csak ezután kezdetnek meg. Közös alapszabályok dolgoztatnak ki, melyek mindkét törvényhozás elé terjesztetnek. Máris azonban megállapíttatott, hogy a felügyelőtanács a bank két igazgatóságát a legszigorúbban ellenőrzi, s így e tanács a tulajdonképeni bankkormány. AHon-ban még a következő híreket találjuk: A király ő Felsége alatti minisztertanács megjegyzései egy jegyzőkönyvbe foglaltattak, melynek mellékleteit fogják a különböző törvényjavaslatok képezni. Ki jön mondva, hogy Ausztria és Magyarország közt következő vámszerződés jött létre; itt hivatkozás van az alkotandó szerződésre, de az alapelvek ki vannak mondva: t. i. a vámtételek természete és az új vámtételek megalapítása. A fogyasztási adókról az van mondva, hogy a restitutio ezentúl az illető országok termelése arányában fog a monarchia két fele által viseltetni. A quóta kérdésében csak arra kötelezték a kormányok magukat, hogy parlamenteiknél oda fognak hatni, hogy a legrövidebb idő alatt regnicolaris deputatiók küldessenek ki a quóta megállapítására és e tekintetben a kormányok oly javaslatot tesznek, hogy annak arányai ne változzanak. A bankkérdésről szóló egyezség külön jegyzőkönyv tárgyát képezi. A vámszerződésre vonatkozó néhány elvi megállapodás (hajózás, consulatusügy stb.) ma már a közös jegyzőkönyvbe nem volt felvéve, a két szakminiszter által ma lón megállapítva. Tisza, eljövetele előtt, ő felségétől fogadtatott. A miniszterek és a szakreferensek hazajöveteléből arra lehet következtetni, hogy a tárgyalások a két kormány közt csak később, lehet, hogy a delegátiók ülésezése alatt, Budapesten fognak folytattatok A berlini félhivatalosNordd. Alig. Zrg) azon közleménye, mely tegnap a bécsi tőzsdén oly kínos hatást ten, melyről mai lapunkban mi is szólottunk, egész szövegében előttünk van. Az officiosus lap a külpolitikai szemle élén ezeket írja: Andrássy gróf jelenléte Berlinben, Sándor czárnak és Gorcsakov herczegnek a német fővárosban küszöbön álló tartózkodási idején ma Bécsből is megerősíttetik. A három államférfiú találkozása ugyanazon helyen, ahol a három hatalmas uralkodó 1872. sept. havában a hármas császári szövetséghez kezet nyújtott egymásnak, nagy mértékben alkalmas igénybe venni a közfigyelmet. A nagyhatalmak 1872-ben alkotott egyetértése eddig az Európa békéjére vonatkozó minden kérdésben megerősítést nyert. Akárminő fáradságot fordítottak arra, hogy a békeszövetséget megingassák, megtört az az uralkodók legális érzelmén s a vezető államférfiak becsületes akaratán. Az 1872-ki fejedelmi találkozás nem különös czélokra irányult. Európának azt jelezte, hogy a német birodalom a páratlan sikerek által elnyert hatalmi állást másra használni nem akarja, mint szorosan egyesülve természetes szövetségeseivel biztosítani a békét, melyre minden népnek egyenlően szüksége van. Távol tőle, hogy jövőre ama praeponderantiát magának igényelje, a mely ellen nem rég sikerrel küzdött. Németország azóta minden békés törekvés középpontját képezte s ezzel a nagyhatalmasságok közössössége lépett ama túlsúly helyére, melyet Európa húsz éven át erejének és hatalmi eszközeinek túlbecsülésével a napóleoni diplomatiának engedett. A három vezető államférfiú új találkozása Berlinben kétségkívül ama komoly kérdéseket illeti, melyek napról-napra növekedő komolyságban Európa délkeletén előtérbe lépnek és amelyekben Ausztria- Magyarország, mint közvetlen szomszéd és Oroszország ama bizalom által vannak érdekelve, melyet a török földi keresztény népsereg a szentpétervári cabinetbe és az orosz nép rokonszenveibe helyezni meg szokott. A Herczegovinában és Boszniában levő állapot tarthatatlanságát minden európai kormány elismerte. Sem az osztrák, sem az orosz hangok, sem az angol consuli jelentések nem hagytak fenn kétséget ez iránt; a török kormány azóta azt is bebizonyította, hogy tekintélyét az eddigi állapotnak megfelelően és az eddigi eszközökkel fentartani nem képes. Az európai hatalmak megállapodtak, hogy a portának egy sereg reformot fognak ajánlani. Az osztrák-magyar kormány által az oroszszal egyetértésben készített reformjavaslat csak a múlhatlanul szükségeset, a minimumát annak tartalmazta, amely szükségesnek találtatott arra nézve, hogy a Dunától délre eső országokban a rendezett viszonyok visszaállitassanak. Sem a szultán tekintélye, sem a török birodalom épsége nem volt bennök semmiképen is csorbítva; a porta kezébe tétetett, hogy az ozmán uralom alatti népségeknek uj korszakot nyisson. Az ottomán kormány az Európa részéről neki javasolt reformok valósítását megígérte s ezzel nemcsak ünnepélyes kötelezettséget vállalt a hatalmakkal és saját alattvalóival szemben is, hanem a hatalmak azon jogát is elismerte, hogy tevőlegesen közreműködjenek olyan állapotok eltávolítására, melyek fennmaradásukban és fejlődésökben az általános békét fenyegetik. A reformokat török részről kihirdették, de négy hónap telt el azóta, és mégsem vette kezébe senki amaz ígéretek valósággá tételét, melyért nemcsak a török kormány becsülete, hanem a hatalmak szava is lekötve van, amelyek ama reformokat a legszükségesebbek minimumának nyilvánították. A föllázadt népségek, a maguk részéről a reformokat szintén elfogadták, de valósításuk ügyében kezességeket kértek, olyanokat, amelyeket adni a porta úgy látszik nem képes. A feladat, hogy e kezességeket előteremtsék, most a hatalmak elé lép, amelyeknek már saját becsületük érdekében sem szabad megengedniök, hogy mediatiójuk hasztalanul veszszen el a homokban, és melyek legalább megkísérleni akarják azt, hogy az ozmán birodalom legsúlyosabb megrázkódtatásainak a lázadás localizálása által elejét vegyék. Az általános európai érdekeknek nem szabad tovább olyan maralmus alatt szenvedniök, melynek átkos következményeit csak idejében történő közbelépés által lehet megakadályozni. Már tegnap idéztük a bécsi »Fremdenblatt ” egy czikkét, amely a fellázadt tartományoknak osztrák-magyar csapatok általi megszállását, s további következményképen a Dunától délre autonóm államok mielőbbi alakítását teszi kilátásba. A cs. kir. csapatok bevonulását egy, rendszerint 1ó1 tájékozott pétervári levelezés is küszöbön állónak feltételezi, s ez talán annál sürgetőbbé lett, minthogy a tegnap Niksics alól jött diadalhír sehogy nem látszik olyan kétségtelennek, mint hivatalos, habár török színezetek után föl lehetett tenni. Legalább ma különböző jelentések vannak előttünk, melyek szerint az élelemmel való ellátás sikerült ugyan, de egyebekben az expeditió teljes hajótörést szenvedett. A Dugaszorosban vívott három napi harczról, szláv forrásból következő tudósítás van előttünk: A második csata a Dugaszorosban pénteken kezdődött. Mukhtar pasa következő csapatokkal rendelkezett : 15.000 vende nizam, 2000 herczegovinai és 2000 boszniai basi-bozuk, 1000 mohamedán kolaziret, 2000 mohamedán albániai, összesen 23.000 ember. A sereg pénteken, hajnalban 3 órakor indult el. Ugyanekkor foglalt állást Socica Lázár és Pavlovics Peka 2500 emberrel a hegyek közt; a törökök az erdőben lepték meg a lázadókat, kik csakhamar a Dugaszoros melletti hegyháton foglaltak új ál- ■ lást. Socica és a jobb szárny Hodzina Poljána mellett sánczolta el magát, ugyanezt tette Pavlovics Presjeka mellett egy dombon, a balszárnynyal. A centrum a két szárny közt szintén körülsánczolta magát Milicevics vezetése alatt. A törökök harántos hadrendben nyomultak elő, s kitűnően végezték műveleteiket. Kilencz óra tájban a harcz az egész vonalon heves volt. A centrumban csakhamar elfogyott a lázadók lőszere, s kénytelenek voltak visszavonulni. Állásukat a török csapatok, s hegyi tüzérségek megszállották. A lázadók hadállása egészen át volt törve, délután két óra tájban a jobb szárny lőszere is elfogyott, s ez is visszavonult; végre két órai kétségbeesett harcz után Pavlovics hadállása is a törökök kezébe jutott. Délután öt órakor az összes török csapatok Presjeka magaslatán álltak, s a lázadók északra a Duga-szorostól pihenték ki fáradalmaikat. Nyolcz tábor katona azonnal előnyomult Presjekából, az út hosszában lépcsőzetesen megszállt minden magaslatot a Rakovácz patak hídjáig. E csapatok védelme alatt este hét óra felé mintegy 300 teherhordó barom, melyek élelmet vittek, három tábor katonaság védelme alatt Niksics felé indult. E vár lakossága a szállítmány elébe jött s átvette az élelmiszert. Egész éjjel megszállva járták a törökök az utat, s a fősereg Presjeka körül táborozott. Ugyanis éjjel mintegy 450 krivosdai csatlakozott a lázadókhoz, kik reggel három órakor újra megtámadták a török előőrsöket, melyek egész rendben visszavonultak. Pavlovics serege reggel nyolcz óra tájban rohanta meg az előőrsöket, melyek azután vad futásban rohantak vissza s részben a fősereget is magukkal sodorták. E közben Sosica a török visszavonulási vonalát zárta el. Muhktár háromszor próbált Nozore felé áttörni, de visszavezetett s a török sereg szombaton sűrű tömegben Presjeka és Hodzina Poljana közé szorítva töltötte az éjét. A lázadóknál beállt lőporhiány azonban a törököket megmentette a további szerencsétlenségtől. Szombaton éjjel a lázadók serege újabb 3500 emberrel szaporodott. De nem igen volt lőszer, s így a török sereg este felé véres harcz után utat tört magának ; borzasztó vérengzés folyt ; a lázadók a hátráló török csapatokat gatagánnal támadták meg, s hétfőn reggelig üldözték őket. A törökök vesztesége legalább 3000 ember; azt mindenesetre elérték, hogy Niksics legalább két hétre el van látva élelemmel. A lázadók is 600 embert vesztettek s ezt harczot mondják a legvéresebbnek, mely mindeddig vivatott. Mint Ragusából jelentik, az ottani orosz főconsul, Tomini báró újabb fegyverszünet létesítésén fáradozik, mely azonban igen rövid tartamú lesz. A „Pesti Napló“ tárczája. Bellák. — Regény. — Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XII. — Folyt. — — Ez furcsa erkölcsi hatás! jegyzé meg az öreg. No, csak tartsd magad keményen, öcsém. Gondold meg, hogy ez a csúf erdő — mint a ci-devant szójárás mondja, nekünk a dicsőség temploma. — Igen, a dicsőségé, őrmester úr. — Aztá a megörökíttetésé, barátom; hát hogy akarod nevedet a történelemben: aranybetűkkel, vagy csak amúgy ? — Csak amúgy, őrmester úr. — Az ördögbe is! hol jár az eszed!... Nini, hát az miféle gépezet ? hisz ez valóságos ágyú. Ördög adta erdeje, de sok benne a lim-lom... A jó öreg a többit csak úgy fogai közt mondotta. A vezető megállóit és a furcsa fasor végén megszólított két őrt. Az alkonyat végső derengése mellett látni lehetett, hogy egy széles kör alakú tisztáson állnak, melyen a sátrak és kunyhók szabályosabban helyezvék el; némelyik kunyhó meg szilárdabb, újabb a többinél. E hely nyilván egyike ama hires menhelyeknek, miket a chouanok már a felkelés kezdetekor építettek. A tisztásra, melyet mindenfelől áthatolhatlan sűrűségű erdő környezett, csak fedett utakon lehetett jutni, melyek közt árkok és torlaszok húzódtak el. E térség volt az erdő központja, az élethalál harcának, a kétségbeesett védelemnek meganynyi eszközei voltak itt felhalmozva. A tiszteletteljes csend és rend, mely itt uralkodott, arra mutatott, hogy a legelőkelőbb vezérek itt vannak együtt, mégpedig válogatott, fegyelemtudó csapatok közepette. A katonák, kik a pázsiton heverésztek, vagy a kunyhók előtt halkan beszélgettek, nagyobb részt a zöld ruhát és piros mellényt, a királyi vadászok egyenruháját viselik; ez volt ama félelmetes hadtest, mely a békeszerződés oltalma alatt szerveztetett és magába foglalta a régi háborúk megannyi hősét. Mikor a koldus és a leány a bekerített helyhez értek, a kunyhókban már tüzet gyújtottak, a lámpák rezgő fényt vetettek a tisztáson szétszórt sokadalomra elszánt, vad arczok tűntek fel a homályból és csakhamar el is tűntek, mint a kisértetek. A tisztás közepén a vezető megállóit egy régibb kunyhó előtt, melynek küszöbén nagyobb számú őrség volt felállítva , előbb maga ment be, néhány percz múlva kijött és a vak koldust a leányzóval együtt Liliom elé vezette. Liliom egy asztalnál állott és George-al beszélgetett ; az asztal egyik szélén két papiruhába öltözött ember itt; az ajtó s az asztal közt a tisztek kis csoportokra oszolva ácsorogtak. Mikor a koldus belépett, mindenki elhallgatott; a leány odavezette az öreget a fővezér elé és azután ügyetlen hajlongás közt visszavonult. Az öreg alázatos tisztelettel mélyen meghajtotta magát és csomagját kezeiben tartván, arra látszott várni, hogy megszólítsák. Liliom a lámpa fényét a rejtelmes hírnökre irányzó, és fürkésző szemeivel tetőtől talpig megnézte : — Honnét jösz, mondá, és ki küldött? — Ön az Liliom ? szólt az öreg. — Én vagyok. — Mily nyomorúság az, hogy vak vagyok, szólt az öreg fejet rázva. Mily lélekemelő látvány volna egy öreg katonának, ha önt megláthatná. — Hát katona voltál, jó öreg. — Fontenoy-nál voltam, tábornok uram, ott tört el a lábam. A király XV. Lajos is ott volt, angol lobogókból vetettünk neki ágyat; jól emlékszem rá, mikor azt mondta, hogy ez a legszebb ágy a francziák királyának. Bocsánatot kérek, ha az urakat megsérteném, de annyi bizonyos, hogy csatatéren szemközt szeretem az angolt, nem mellettem. Mikor az öreg a király nevét említé, a jelenlevők levették lövegeiket és meghajtották magukat Liliom felé. — A fiatal vezér arcza kiherült. — Nos, uraim, mondá mosolyogva, ez aztán váratlan segély. A crécy-i és azincourt-i legyőzöttek vére még mindig forr a franczia erekben, de honnét jösz, derék öregem ? — Normandiából, tábornok úr. Frotteur kocsin vitetett Fougéres-ig, keresztül vágtam magam az ellenség sorain, hogy önnek elhozzam ezt a csomagot. — Hát normandiai vagy ? Melyik helységből jösz ? — Coutances vidékéről. — Ah! szólt Liliom és a leányra nézett. Coutancesból. Hát ez a leány gyalog kisért fel idáig ? folytatá Liliom normandi szójárással. — Az ám, és nem panaszkodott egy szóval se, pedig szegény lelke már hat hónap óta lázban van, felelé az öreg szintén normandul. — Ez tiszta normand ember, szólt Liliom nevetve és felbontotta a levelet; elolvasta, azután felemelte a földről a borítékot és gondosan megnézte az eltört pecsétet. Szikrázó szeme a nyugtalanság kifejezésével nézett az öregre, de ez oly nyugodtnak, tisztességesnek látszott, hogy a gyanú jellege letűnt a vezér homlokáról. Liliom leült az asztalhoz: — Jó öregem, még ma éjjel vissza fogsz menni. Nehéz munka, de azon leszek, hogy ne sajnáld a fáradságot. A Plélan melletti »almá«-hoz czímzett — korcsmánál ott lesz Frotte úr egy ügynöke, aki megkímél a további úttól. Ha szereted a királyt, akkor inkább vágasd magad ketté, semhogy ezt a levelet valakinek odaadd. — Liliom egy pár sort vetett papírra, összehajtotta és lepecsételte a levelet, azután odanyújtotta a levelet az öreg felé. Ez a nélkül, hogy szóltak volna neki, kezével a levél után nyúlt. — Micsoda ? hát te látsz, jó öreg, kiáltott fel Liliom és visszahúzta kezét. Hej fiuk, árulás ! fogjátok el a kémet és leányát. Liliom e szavaira vagy tiz katona rontott a kunyhóba, de a tisztek már letartóztatták a hamis vakot és leányzót, ellentállásuknak George rettenetes karja hamar vetett végett. A küzdelem alatt a koldus falába, ősz szakálla és a leány vörös haja a földre szóródott. — Mi a neved, bajtárs ? szólt az idősebbik fogolyhoz. — Bruidoux, gránátos őrmester, a sanspeur zászlóaljból. — Tudod, hogy a haditörvények szerint milyen sors vár reád. Van-e valami mondanivalód? —• Magamért nem akarok szólni. De ezt a fiút akarata ellenére rántottam a bajba és ha őt életben hagyják, könnyebb lesz nekem a halál. Ennyi az egész. — Ez lehetetlen, bajtárs. De megegyezhetünk. Akarsz-e a király szolgálatába lépni ? — Talán inkább a pápa szolgálatába ? szólt Bruidoux komolyan. — Hát te, fiatal ember ? szólt Liliom és a másik fogolyhoz közeledett. E kérdést mély hallgatás követte, Bruidoux arczán kimondhatatlan aggodalom tükröződött vissza. — Uram, rebeg, végül a fiatal fogoly gyenge hangon; az őrmester nekem felebbvalóm, ő kettőnkért szólt. A vén őrmester elérzékenyült, napbarnította arczára egy köny pergett. — Kár értetek, szólt Liliom, mert szeretem a bátor embereket. Fontoljátok meg, hogy nem kívánunk tőletek hazaárulást. Mi is szeretjük a hazát és jobban szolgálunk neki, mint ti. Sajnállak benneteket, adok egy órai gondolkozási időt. — Benedictté — folytatá, a vezér az egyik vadászhoz fordulva, vezesd őket amaz üres kunyhóba a tábor szélén. Kötözzétek meg és vigyázzatok rájuk. Ha egy óra múlva nem térnek jó útra, főbe kell őket lövetni. Nem szükség újabb parancsra várni, különben se leszek már a táborban. Benedictté, egy haragos arczú vén chouan a foglyokat körülvette egy csapat katonával és kiment velük a sátorból. A két republicanus kém bátor merényletének csakhamar nagy híre terjedt a táborban, a katonák kíváncsian összefutottak, de nem sértő, hanem tiszteletteljes pillantásokat vetettek a kémekre, mert ily ritka vakmerőség tetszett e kalandor embereknek, kiknek minden hadtudománya két szóból állott: merészség és ravaszság. (Folyt. köv.) Budapest, május 4. (Az országgyűlés legközelebbi teendőiről s a bécsi tárgyalásokon szóba jött kérdésekről) a »Bud. Corr.c a következő, a legnagyobb részben már ismert adatokat közli: »A képviselőház holnap ismét megkezdi működését , az első üléseken csakis a szükséges választások, ezek között a delegáció tagjainak megválasztása, fognak megejtetni. Érdemleges tárgyalás alá legelsőben a zárszámadási bizottság jelentései, később a következő fontosabb tárgyak fognak kerülni: a keleti vasút megvételéről, a törvényhatóságok területének szabályozásáról, a büntetőtörvénykönyvről és egyéb igazságügyi kérdésekről szóló törvényjavaslatok és a közlekedési miniszter néhány előterjesztése. A vám és kereskedelmi szövetségre és a bankügyre vonatkozó előterjesztések ezúttal nem fognak az országgyűlés elé kerülni, hanem, ha majd a quotakérdésében kiküldendő országos küldöttségek ez ügyre nézve megállapodásra jutottak, az őszi ülésszakban fognak napirendre kerülni. Az osztrák nemzeti bankkal a tárgyalások csak néhány hét múlva és pedig mindkét kormány részéről együttesen fognak megkezdetni. Addig azonban valószínűleg szükséges lesz, hogy az osztrák nemzeti banknak Magyarországban, tekintettel a július 1-ején minden irányban életbelépő kereskedelmi törvényre, bizonyos kivétetes állás biztosíttassák. A vámtarifa majd teljesen meg van állapítva, s most állittatik össze Matlekovics osztálytanácsos által. E tarifa alapján a külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések ügyében tárgyalások fognak megkezdetni közösen megállapított pontozatok szerint. Az e hó közepén lejáró kereskedelmi szerződések 1876. végéig meghosszabbittatnak. (Andrássy Gyula gr. utazása,mint a »Bud. Corresponded«-nek Bécsből írják, nem hátráltatta volna azt, hogy a delegatiók e hó 9-ikén megnyittassanak s kezdetben csakugyan az volt a szándék, hogy az eredeti határidő megtartassák, amenynyiben az első napokban különben is csak formalitásokkal vannak a delegatiók elfoglalva, s a külügyminiszter jelenléte nem mellőzhetlenül szükséges. A kereskedelem-politikai tárgyalások azonban a delegatiók elé terjesztendő irományok elkészültét hátráltatták. Az államnyomda ennélfogva most kénytelen minden erejét megfeszíteni, hogy főleg a magyar előterjesztések e hó 15-ikéig elkészüljenek. A delegációk ennélfogva valószínűleg 15—18-ika között fognak megnyittatni. (A zárszámadási bizottság néhány függőben hagyott pont kivételével, befejezte az 1874. évi zárszámadások tárgyalását. A függőben maradt pontok tekintetében az illető miniszterek a bizottságnak szombaton tartandó ülésében fognak felvilágosítást adni. (A montenegrói véderő. — Törökmontenegrói határigazitás.) Montenegró haderejéről az utóbbi időben számos, egymástól eltérő adat, jutott a hírlapokba. Cettinjéből hitelt érdemlő forrásból írják, hogy Montenegró legfölebb 14—15 ezer embert állíthat síkra. Ez mindenesetre elég tetemes százalék, ha tekintetbe vesszük, hogy Montenegró lakossága 130.000 lélek. A korábbi harczokban, s nem szabad felednünk, hogy ekkkor a nők is nagy számban küzdöttek a sorokban, legfölebb 11— 12 000 férfiú vett részt és soha több. Az azonban igaz, hogy a montenegróiak sohasem voltak oly jól felfegyverkezve, mint jelenleg. Az egész montenegrói haderő három osztályba van osztva, melyeket serdarok vezényelnek. Minden kerületnek egy kapitánya van, ki évi 80 ft fizetést húz.A kapitányok alárendelvék a sertikék, (tisztek), kik 100—100 emberrel rendelkeznek, a d e s s e t n ikék, kik 10 ember fölött parancsnokolnak. Végül nagy szerepet játszanak a zászlótartók. A sortikék 13, a dessetnikék s zászlótartók 5 frz évi fizetést húznak. A három hadosztályhoz tüzérség is van beosztva , de lovasságuk nincs. A katonák fegyverzete jó. Montenegró 40.000 hátultöltő fegyverrel és 32 vontcsövű ágyúval rendelkezik. A csapatok kiképzése szerb tisztek által történik, kik e czélra Montenegróban két évig időztek. A montenegrói népfelkelés összpontosításáról eddig még nem volt szó. Nikita fejedelem eddig csak azt rendelte el, hogy a vassojevicsi kerület katonasága jól őrizze a határokat. E kerület határa ma már meg van szállva. A Duga-szorossal szomszédos határt azonban alig 300 ember őrzi. Ezek látták el eddig Niksics várát jó pénzért kevés élelemmel. Cettinjében hire járt, hogy a portával határigazítás czéljából tárgyalások fognak megkezdetni. E hírek azonban egyelőre még semmi tényleges jel által nem igazoltattak s csak a legnagyobb fenntartással vehetők tekintetbe. (Szerbiai állapotok.) Daczára annak, hogy a felszerelés korántsem szünetel, a fejedelmi udvar körében, úgy látszik, mégis nem igen nagy hajlamot mutatnak arra, hogy a háborupárt kedvében járjanak s az actiót megkezdjék. A fejedelemnek valóban nagy oka van arra, hogy fokozatosan a béke útjára térjen. A porta nem csapott ugyan oly nagy zajt a fegyverkezéssel, mint Szerbia, de annál többet tett. A szerbek egyszerre csak arra ébredtek fel, hogy a török csapatok vasgyűrűként veszik körül Szerbiát. Nemcsak Nisnél, hanem Visegrádnál, Jastrebatz és Roska átellenében, és Viddinnél tekintélyes csapatok vannak összpontosítva. Szerbiában nem tudják ugyan határozottan a törökök számerejét, de egybehangzó jelentések alapján bizton lehet állítani, hogy a szerb határokon 100—120.000 török katona áll. A szerb militia alig volna képes e nagy hadierővel, mely túlnyomólag rendes katonaságból áll,sikerrel szembe állani. E körülményekből magyarázható, hogy Szerbiában a harczi hangulat némileg le van hűtve, úgy, hogy a szerb kormány a múlt héten szükségesnek tartotta, hogy békés érzelmeiről a portánál tanúbizonyságot tegyen. A szerb kormány ugyanis, szemben az Európában Szerbia ellenséges magatartását illetőleg elterjedt hírekkel, Konstantinápolyi ügynökéhez, Magazinovichhoz egy jegyzéket intézett, melyben a szultán irányában tántoríthatlan lojalitását hangsúlyozza s határozottan kijelenti, hogy semmiféle ellenséges lépésre nem gondol és nem gondolt. Rasid pasa, török külügyminisztert igen kielégítette Szerbia ez önkénytes manifestatiója, annál is inkább, mert egyidejűleg a szerb ügynök, ki e jegyzéket felolvasta, kijelenté, hogy az e hó 5-én esedékes adó, mely 100.000 frtot tesz, Widdinben pontosan ki fog fizettetni. Tekintettel Szerbiának ezen, úgy látszik a körülmények által kényszeritett magatartására, a kormány- és udvari körökben nagyon kellemetlenül hat Ristics közlönyének, az »Istock«-nak folyton háborúra tüzelő hangja. Ugy látszik, ezt már megunták a fejedelem környezetében s főleg ezen ok indította a fejedelmet arra, hogy Risticset, Szejcsa és Gruics barátaival együtt magához hivassa, noha csak két héttel ezelőtt szakította félbe vele a tárgyalásokat, hogy kormányalakítás czéljából velük újra alkudozzék. A fejedelem nagy súlyt fektet arra, hogy az új kormány legelőbb a publicistikai téren kezdje meg a lefegyverkezést, hogy igy a közvélemény végre nyugalmat élvezhessen s a kereskedelem ismét szabadabban űzethessék. Ristics és Gruics határozottan megígérték, hogy semleges magatartást fognak követni, irányadó körökben azonban nem igen hisznek ez urak biztatásainak s azért igen kétséges, vájjon létre fog e az uj kormány jönni ? Az osztrák-magyar főconsul épülete előtt történt tüntetés ügyében a vizsgálat folyamatban van. A főczinkosok ellen, kik mindent tagadnak, tanuk jelentkeztek. A jövő héten fogja a törvényszék ez ügyben eljárását megkezdeni. (Herczegovinából.) Ragusából, szláv forrásból a következő részleteket közük Mukhtar pasa legutóbbi expeditióját illetőleg: Mindjárt a csata kezdetén keresztül törte Mukhtar a felkelők csapatainak közepét, ahol Sositza osztálya állott. A törökök részéről a csatát 5000 arnauta kezdette meg, mind válogatott katona. Sostz a katonái 200 ember elvesztése után visszavonultak. Ennek láttára a felkelők két szárnya, melyek Peko és Pavlovits vezénylete alatt állottak, szintén inogni kezdett, s a törökök által visszanyomatott. E közben a 8 zászlóalj által kísért élelmi szállítmány megindult Niksics felé s az onnan kirohanó őrséggel találkozván, annak átadta a szállítmányt, mely azonban állítólag legfölebb csak 14 napig lesz elégséges. Mukhtar pasa,mint mondják, nehogy visszavonulási vonala elvágassék, nem is hagyta el a Dugaszoros kijáratát s ott elsánczolta magát. Másnap megtámadták a felkelők, de azokat hősiesen visszaverte. Csak vasárnap, midőn a felkelők 5000 embernyi erődítést, köztök 700 krivoscait kaptak, voltak képesek a törököket Gackoba visszaszorítani. A felkelők 400 halottat vesztettek, 800-an sebesültek meg. — Az osztr. nemz. bank heti kimutatása május 3. Bankjegyforgalom 288.229.290 frt — kr (+ 3,263.820 frt.) Giró-betétek 318.783 ft 79 s kr. (+ 136.644 ft 51 kr.) Beváltandó bankutalványok és más esedékes passivák 2,115.413 frt 235 kr. (+ 1,349.240 frt4 krajczár.) Fedezet: Érczalap 136,597.307 frt 20 kr (— — forint — kr), érczben fizetendő váltók 11,268.697 frt 38 kr (— 153.985 firt 95 kr), államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 1,419.368 frt (-161.344 frt), leszámítolás 110,966.248 frt 905 kr(-13,712.539 frt 38 kr.), kölcsönök 30,638.300 frt ( + 500.300 frt), földtehermentesítési kötvények beváltott szelvényei 880.601 ft 15 kr ( + 880.601 frt 15 kr), beváltott és börzeszerűleg vásárolt záloglevelek a 66 2/3 °/o 4,343.000 frt kr (( 28.000 frt — kr). Összesen 296.113.522 frt 50 krajczár. Különfélék. — május 4. (Kinevezések.) Az igazságügyminiszter a beszterczebányai törvényszékhez aljegyzővé Chriaszely Lajos ottani törvényszéki díjas gyakornokot nevezte ki, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a keszthelyi polgári főiskolához a zene és ének előadására segédtanítói minőségben megválasztott Klug Józsefet állomására végleg kinevezte. A pénzügyminiszter a kolozsvári katasteri terület deési járásába becslőbiztossá Várady Zsigmond, belső-szolnok megyei iktatót, a nagyszebeni katasteri kerület hátszegi járásába becslőbiztossá Pálffy Ignácz, a pécsi királyi törvényszéknél alkalmazott telekkönyvi átalakítót, és ugyanezen katasteri kerületbe pót.