Pesti Napló, 1876. június (27. évfolyam, 126-146. szám)

1876-06-03 / 128. szám

és a nyilvánosság előtt áll. Kiábrándulást fog az szülni sokaknál, és bizonyára mindazok­nál, kik a törvényhozás puszta tényétől az uzsora pusztításainak korlátozását remélték. Az igazságügyminiszter nem enged javaslatá­val szemben per­czig is tért az ily illusióknak. Kimondja munkálatának indokolásában, hogy »az uzsora nem fog megszűnni az esetben sem, ha e törvényjavaslat törvénynyé válik«, sőt elismeri azt is, hogy az 1868. évi XXXI-ik — azon törvényczikknek, mely a régibb uzso­ratörvényeket megszüntette, eltörlése nemcsak nem enyhítené, hanem előr­eláthatólag na­­gyobbítaná a bajt.­ A javaslat nem is azért szabja meg bizo­nyos esetekre a 10 százalékos kamatot ma­ximumul, mintha az ezen túlmenő kamatnak követelése, illetőleg elfogadása büntethető cselekvénynek lenne kimondandó, vagy mint­ha e kamatlábat a hazánkban átlag érvényes­nek kívánná indirecte elismerni. Nem, a kor­mány érezvén az állami r­endelkeztetés kor­látoltságát, szerényre szabta azon dispositió­­kat, melyeket az uzsora dolgában érvényesí­­tendőnek vél. Erkölcsi eszközökre szorít­kozik , ezekkel kíván hatni. Becstelenség­nek declarálja a 10 százaléknál nagyobb kamat kikötését, és bár ennélfogva bünte­tést nem szab az ily zsarolásra, a maga­sabb kamattételtől megvonja az állami el­ismerés és érvényesítés kiválóbb eszközeit, így a közjegyzők nem vehetnek föl közokira­tot és nem ruházhatnak fel közjegyzői okir­at minőségével magánokiratot oly ügyletről, melyben tíz százlék­nál magasabb kamat köt­tetik ki. Tíz százaléknál magasabb kamat te­­lefekönyvileg be n­m kebelezhető. E maxi­mumnál nagyobb kamat meg nem ítélhető, ha a tartozás biztosításául a fizetési határnap előtt, bár csak utólag, kézi zálog adatott. Egyéb kölcsönök után, ha magasabb száza­lék köttetett is ki, az egész perbeli eljárás tartamára csak tíz százalék számítható. De itt a javaslat meg is állapodik, és midőn az érvényesítés kiválóbb eszközeit az uzsorás kamattól megtagadja, azért a bíró megítéli a jelzálogilag be n­em kebelezett, vagy kézi záloggal nem biztosított követelések után, a keresetlevél beadása napjáig letelt időre, a kikötött magasabb kamatot, még ha 200 szá­zalékot tenne is. És itt bizonyos következet­lenséget látunk a javaslatban. Mert ha a zá­loggal nem erősített kölcsönügylettől a javas­lat megtagadja, 10 százaléknál magasabb kamat kikötése esetében, a közjegyző inter­vencióját; ha a kézi vagy jelzáloggal biztosí­tott kölcsön fejében a bíró leszállítja a tíznél nagyobb kamattételt; és ha a per folyama alatt a bíró 10% százalékosnál nagyobb ka­matot meg nem enged; szóval, ha az emlí­tett esetekben a tíz százaléknál nagyobb kamat kikötésére bizonyos tekintetben a becstelenség bélyege süttetik, és a ha­tóság az ily szándék érvényesítésétől megta­gadja kezét, akkor lehetetlen a bírót más nemű tartozásoknál továbbra is azon keserves helyzetbe juttatni, hogy 150—200 százalékos kamatot legyen kénytelen megítélni. A kamatmaximum iránt meg fogja hall­gatni a képviselőház jogügyi bizottsága né­hány kiválóbb üzleti tekintély véleményét, és mi nagyon óhajtanék, ha a meghallgatás nem szoríttatnék csupán a fővárosi pénzin­tézetek képviselőire. A kamatmaximum ter­mészetszerűleg az egész országra szól, a vi­déken pedig a hitel ára lényegileg elütő a fővárosi feltételektől. És a segítség, melyet e törvény meghozhat, inkább az ország azon birtokosainak van szánva, kik, ha nem is túl­­nyomólag vidéki pénzintézetektől, de minden­esetre vidéki hitelezőktől nyernek kölcsönt. Azért, minthogy irtózunk az enquetektől és nem szeretnők késleltetni a tör­vény létrejöt­tét, óhajtanék, ha a vidéki pénzintézetek kö­réből, mint a­melyek hitelezési feltételeihez, különösen a jelzálogilag biztosított kölcsö­nöknél, a magánhitelezők is nagyban alkal­mazkodni szoktak, a sajtó útján a közelebbi napokban hallatnák véleményüket a kamat­maximum nagyságáról. A törvényjavaslat c­élzata első­sorban segíteni azon túlnyomólag kisebb birtokoso­kon , kik nem valmely földhitelintézettől hosszú törlesztésre, hanem más pénzintézetek­től, legfőkép pedig magánhitelezőktől rövid lejáratú drága kölcsönre ingatlan vagyonu­kat lekötik. Hogy mennyiben sikerülene ez a jövőre keletkező kölcsönöknél, azt érintet­tük már, de a már meglevő, jelzálogilag biz­tosított, uzsorás kamatú tartozásokra nem hoz semmi enyhítést a törvényjavaslat. Mert, ha e javaslat változatlanul elfogadtatik, ak­kor a bíróság kénytelen a múltban bekeble­­zett, akár 50 vagy 100 százalékos kamatot a per megindítása napjáig, ezen törvény életbe­lépése utáni időre is megítélni. A törvényja­vaslat ezen intézkedése tehát minden esetre megváltoztatandó oly értelemben, hogy a bíró a 10 százlék­nál magasabb, kor­ábban bekeblezett kamatot az ezen törvény életbe­lépésétől számított időre leszállítja a törvé­nyes maximumra. E nélkül a mai uzsoran­yo­­morúságon keveset segítene a törvény. De midőn e módosítást követeljük, nem ismerjük félre a nehézséget, mely a megszo­rult birtokosok nagy részét e miatt érheti. Ha ugyanis a hitelező a kölcsönt rövid időn felmondhatja, akkor az adósnak választania kell a két baj közt, hogy vagy tovább is fizesse az uzsorás kamatot, vagy hogy a tőkét visszafizesse. Ámde ez utóbbi alternatíva csak úgy könnyíthetne a megszorult birtokosokon, ha számukra bővebben nyitnának meg ezen­túl a hitel forrásai. Kiderül tehát ismét, mit régóta annyiszor hangoztattunk, hogy az uzsoratörvények leggondosabb és a birtoko­sok érdekeire ügyelő legkedvezőbb szabályo­zása nagyon relatív becsű, ha egyúttal pozi­tív intézkedések nem történnek arra, hogy a kisbirtokos olcsóbb tőkéhez j­u­t­­hasson. Az uzsora­törvény megalkotásával a kormány és törvényhozás kötelességének csak minimális részét teljesíti, a­mit az ország közé­rdeke, sőt egyenesen a kincstárnak is szempontja követel, s az, hogy tétesse­nek meg haladéktalannul és még ezen ülésszak eloszlása előtt azon intézkedések, melyek a kisbirtoki hitel szervezésére a kormány és törvényhozástól elvárhatók, és a­melyek nélkül e téren a társadal­mi működésnek niincs kellő szi­lárd alapja. A mulasztás súlyos felelős­séget hárít a naponkint elharapózó pusztulás miatt mindazok fejé­­e, kiknek akaratától függ, hogy a kisbirtokosok hitelnyomorát némileg enyhítő intézmények mielőbb életbe­léphessenek. Palmerston két levele. A külföldi lapok Palmerston volt angol kül­ügyminiszter két nagyérdekű levelét teszik közzé. Az egyik, mely Napóleon császárhoz van intézve igy szól: London, 1855. május 25. Sire! Felséged megengedte nekem, hogy idő­ről időre fontos alkalmakkor nézeteimet közölhessem önnel. Figyelmébe bátorkodom tehát ajánlani, hogy az Ausztria részéről nekünk tett javaslatot, hogy a bécsi értekezletek a »körülhatárolás« szót kimond­ják, semmi más, mint csel, melyet nekünk vetettek. A körülhatárolás elvének reánk nézve nincs értéke, minden a számtól függ. Oroszország elfogadhatja ugyan az elvet a nélkül, hogy azzal biztos és becsü­letes békéhez közelebb jutnánk; de ezen elfogadással Oroszország az alkudozások olyan tömkelegébe bo­nyolítana bennünket, mely a szellemeket Franczia-, Angol-, Németországban, mindenütt, még Krímben is kábítaná; mert ezek a hiábavaló és csalékony al­kudozások csak gátul szolgálnának a háború erélyes folytatásának és nem hoznának közelebb a békéhez bennünket. Nem egyszerű és tiszta Franczia- és Angolor­szág állása ? Javaslatokat tettünk Oroszországnak, melyeket jobban megjelölni nem lehet, mint midőn ellenségeink iránt nagyon is szabadelvűeknek mond­ják azokat. Ezeket a javaslatokat Oroszország gőgö­sen s azt lehetne mondani dicsekvőleg elvetette, s mi marad más hátra, mint arra igyekezni, hogy a háború által érjünk el sikert ? Miért aláznák le ma­gunkat mi Oroszországnak teendő új javaslatok ál­tal és azon alap elhagyásával, a­melyen voltunk ? Tudom ugyan, hogy nincs jogunk felséged figyelmébe a saját belső helyzetünkből merített te­kinteteket ajánlani, de talán megengedi felséged nekem azon megjegyzést, hogy az angol kormány épen most nagy parl­amenti diadalt aratott: pénte­ken este az alsóházban 100 szónyi többségünk volt és milyen támadás ellen ? Azon vád ellen, hogy hasz­talan és kevésbé tisztességes alkudozással foglalko­zunk, pedig egyedül azzal kellene foglalkoznunk, hogy a háborúban érjünk el sikereket. A ház az általunk tett nyilatkozatok után fölfogta, hogy az alkudozá­suk bizion­ytalan időre elnapoltan­ak, s a natiora nyo­­maatékkal folytattatik. Ha ezek után újra a bécsi tömkelegbe tévedünk egyes egyedül azért, hogy meg­­könnyebbítsük Ausztriának azt, hogy Frankfurtban közleményt tehessen, én félnék azon következmények­től, melyekre ez itthon nálunk vezetne. Minden héten azt mondják nekünk: »Ausztriát nem szabad elszalasztanunk,« de még nem tartjuk őt kezünkben s nem lesz kezünkben, a­mig az erő­sebbeknek nem mutattuk magunkat. Ha győzünk Krímben, urai vagyunk Ausztria barátságának, ta­lán kardjának is; ha ügyünk roszra fordul Kirimben, még tollával sem rendelkezünk. Itt van a jenikalei fontos pont, mely kezünkbe került; itt van Anape, mely legközelebb hasonló sorsban részesül, nehány hét múlva urai vagyunk Sebastopolnak s az oroszok úszó haderejének: ne engedjük tehát a diplomatiá­­nak, hogy megfoszszon ama nagy és fontos előnyök­től, melyeket aratni készülünk. Fogadja stb. Pal­merston. A második levelet, mely a jelenlegi viszonyokra is illik, Palmerston 1863-ban Brunnow orosz nagykö­vethez intézte. A levél következő : Kedves Brunnow! Nagyon sajnálom azon lá­zadásokat, melyek Lengyelországban és Oroszország több tartományában kitörtek, minthogy e mozgal­mak az országnak nagy kárt fognak okozni; s mert sok ember, a­ki hazájának hasznára válhatnék, vé­rével vagy száműzetéssel fog a lázadásért bűnhődni, melynek vétkébe esett. De a­mi az orosz kormányt illeti, ezeket a lázadásokat az ég igazságos bünte­tésének tekintem azon fondorlatokért, melyek bűne ezen kormányra hárul, midőn a tavaszra lázadásokat és zendüléseket készített elő a szultán ellen Moldvá­ban és Oláhországban, Szerbiában és Boszniában. Non lex est justior ulla, Quam necis artifices arte peri­e sua. Igaz, hogy e lázadások, akár maguktól törtek ki, akár mások csinálták, sem az orosz, sem az otto­­mán birodalmat nem fenyegetik megbukással. Orosz­ország rendbe fogja tudni hozni tartományait és a porta husának, a szerb fejedelemnek és a bosnyákok­­nak majd megmutatja, hogy jobb uralkodójához hű­nek maradni, mint egy dicsvágyó szomszéd átkos ta­nácsaira hallgatni. De e perczben Oroszország belse­jében ugyanazon bajban sínylik, melyet ő egy ártat­lan szomszédnak kíván okozni. Tudja ön, hogy azon 100.000 fegyverről beszélek, melyeket az orosz kor­mány Szerbiába és Boszniába küldött kerülő utakon és minden óvatossággal, hogy tettét lehetőleg elrejtse, s egyszersmind utalok az agents provocateurs azon rajára, a­kik Oroszországból jönnek, Törökország európai tartományait elárasztják s ott erélyesen dol­goznak. Ha Gorcsakoff herczeg olyan barátom lenne, a minő ön, hozzá fordultam volna a helyett, hogy önnek írjak. De nagyon szeretném, ha megismerné a benyomást, melyet politikája reánk tesz. Baráti üd­vözlettel Palmerston. (Helyeslés.) Szathmár megyét illetőleg oly területi változás, mely azt, hogy a székhely iránt , a törvény imperative intézkedjék, szükségessé tenné, egyálta­lában nem történik. Mert az, hogy egy feloszlatott hatóság községeinek egy része, mely úgy is reádöl a megyére, a megyéhez hozzácsatoltatik, nem oly terü­leti kiigazítás, melylyel azt igazolni lehetne. (He­lyeslés.) Szóló is azt látja, hogy a jövő az, hogy Szath­­már megyének Szathmár város fog előbb utóbb köz­pontja lenni, de arra, hogy ez törvényileg imperatíve történhessék, nem lát indokot. Ezt arra kell bízni, hogy a város és a megye egymás közt igazítsák el a dolgot. (Helyeslés.) Kéri ennélfogva a határozati javaslat mel­lőzését. Domahidy István : A kormányelnök úr bölcs nyilatkozata folytán azon reményben, hogy szava­zásra kerülvén elfogadtatik, elállok a szótól. (He­lyeslés.) Péchy Jenő : Én is elállok a szótól azon reményben, hogy a bizottság szövege elfogadtatik. Ujfalussy Miklós : Minthogy a vita a minisz­terelnök úr nyilatkozata folytán oly irányt vett, hogy nincs szükség a további tanácskozásra, és én meg vagyok győződve, hogy az ő véleménye elfogadtatik, részemről elállok a szótól. A ház az indítványt elvetette. Kemény István báró azon indítványa, hogy az aranyos vize melletti helységek ne csatoltassanak Torda megyéhez, mellőztetek. Tibád Antal kimondatni kívánja, hogy Ud­varhely megye alkatrészeit képezzék Küküllő és Felsőfehér megye, valamint Segesvár városa és Kő­halomszékeknek az udvarhelyszéki határszéllel terü­leti összefüggésben lévő némely községei, a­melyek­nek beosztását, illetőleg a határok megállapítását a belügyminiszter úr az ezen törvény 5-dik §-ában megállapított módon és feltételek mellett veszi esz­közlésbe. Tisza Kálmán miniszterelnök azon nézetét nyilvánítja, hogy az indítványban foglalt kívánalom a törvényjavaslat 5-ik szakasza alapján különben is felterjeszthető lesz. Ha azonban az indítvány elfo­gadása megnyugvást szerez, nincs ellene kifogása. Ugron Ákos pártolja, Kasper Mihály ellenzi az indítványt. Könczey Károly következő módosítványt nyújt be: Udvarhely megyét képezik: a) Udvarhely­szék, b) Székelyudvarhely, c) Oláhfalu, d) Segesvár városa és széke, kivéve Dános-Szt.-László, továbbá Hódvilág, Nagy-Szőlős, Nethás, Pront, Bádos köz­ségeit, melyek Kis-Küküllő megyéhez csatolandók . Kőhalom városa és széke északkeletre eső több köz­sége u. m. Szörényszeg, Szász-Fehéregyház, Garad, Darócz, Kacza-Mirtvásár, Sieberg, Szásztyukos-Ho­­morod, Felső-Fehérmegyének közbeeső része u. m. Fejéregyháza, Sárpatak, Felek, Héjjasfalva, Szeder­jes, Volkány, Zoltány, Pálos, Petek, Zsombor köz­ségei. Székhely: Székely-Udvarhely, Orbán Balázs lee­pártolja Könczey módosítvá­­nyát, s arzal vádolja a miniszterelnököt, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek érdekében készítette Er­délyre nézve a törvényjavaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök teljes nyugodt­sággal meri ugyan állítani, hogy ezen javaslat szer­kesztésénél Erdélynek sem egyik, sem másik ajkú polgáraira nézve jogtalan kedvezés szándékba véve nem volt; de elismeri őszintén azt is, hogyha van benne olyan kedvezés, a­mit talán valaki túlságos­nak mondhat, ez csakis a székelység javára van. (Helyeslés.) Kéri a módosítvány mellőzését. Esetleg Tibád indítványát elfogadásra ajánlja. A ház Tibád indítványát elfogadván, mellőzi Könczey módositványát. K­i­s-K­ü­k­ö­ll­ő megyére nézve Tibád An­tal a Lövé­szenő Ind­itványt adja l­e : *Kis Küköllő megyét képezik a) Küköllő megye, b) Medgyes­szék városai, c) Erzsébet városa d )Felső Fehér megye ed­dig keresdi, hidegvizi, bolyai, bürkési járásainak egy­befüggő 26 községe Hidegvíztől Keresdig, e) Nagy Sink széknek északi, részén a Hortobágy folyam jobb parti községei Szt. Ágotával együtt, f) Segesvárszék, a Nagy Küköllő jobb- és balpartján (a 8 ik pont a alatti fennmarad.) Dános Szt.­László, Holdvilág,­­­­Szőllős, Netus, Gród, Rados községei. Székhelye Erzsébetváros. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Leg­elsőben is, mi ezen indítványt illeti, én azt gondolom, hogy annak sorsa már az előbbi indítványokéval kö­rülbelül eldőlt, mert a képviselő úrnak indítványai melyek Erdélynek egy egész részét tökéletesen más­kép akarták beosztani, egymással összefüggenek és a­mint az egyiknek sorsa eldőlt, a többi már nem is lehető, mert akkor ismét a már elfogadottakon kelle­ne változtatni. Ezt akartam ezen indítványra nézve megje­gyezni. A­mi különben magát a 9-ik pontot illeti, én habár a magam részéről Erzsébetvárost proponál­tam volt székhelyül, híven ahhoz, a­mit Mocsáry képviselő úrnak még az általános tárgyalás alkalmá­val mintegy megígértem válaszomban, azaz ahhoz, hogy a­hol a megye területe lényegesen nem válto­zik, ott kész vagyok a székhelyeket érintetlenül hagy­ni és bízni arra, hogy ha a megye akarja az tegyen lépést a megváltoztatás iránt; ezen nézet helyességét akkor elismervén, ennek alapján magam részéről a bizottság szövegéhez hozzájárultam. (Helyeslés.) Dániel Márton: T. ház! 5 percz múlva, két óra, én hosszasabban akarok szólni! Elnök: Ha a t. képv. ur holnap kiván szólani nem lehet tőle megtagadni. Holnap 10 órakor ülés, folytattatni fog a mai tárgyalás, az után a szokott időben a kérvények tár­gyalása. Ülés vége 2 órakor. ORSZÁGGYÜLÉS. 1. A képviselőhöz ülése június 2-kán. (Folytatás esti lapunkhoz.) Folytattatván a törvényjavaslat tárgyalása. Koroas Bálint azon indítványt terjeszti elő, hogy Szathmár megye székhelye Nagykárolyból Szath­­márba tétessék át. Tisza Kálmán miniszterelnök azon elvből in­­­­dult ki, s ezt mind az indokolásban, mind az általá­nos gutfipál megmondta, hogy a­hol okvetlen szükség nincsen, ott imperative a törvény bele ne avatkozzék­II. A főrendiház ülése június 3-án. Elnök: Mailáth György országbíró. Jegyzők : Vay Béla b., Pallavicini Ede gr. A kormány részéről jelen vannak : Wenckheim Béla báró, Simonyi Lajos báró, Perczel Béla, Széll Kálmán. Elnök az ülést d. e. 11 órakor megnyitván, bejelenti Jászberény város kérvényét megyei szék­helyyé alakítása iránt. A kérvény a kikerekítésről szóló törvényjavaslattal együtt fog tárgyaltatni. Festetich György gr. a hármasbizottság je­lentését nyújtja be a phylloxera vastatrixról szóló törvényjavaslat tárgyában. Zichy Bódog gr. a tiszt­viselők fizetéseinek lefoglalásáról és a métermérték­­hivatal költségeiről szóló törvényjavaslatokat illető bizottsági jelentéseket terjeszti elő. A törvényjavaslatok még az ülés folyama alatt tárgyaltatni határoztatnak. A záloglevelek biztosításáról szóló törvényja­vaslat vita nélkül elfogadtatik. Az 1872-ik évi zárszámadásokról és a 30 mil­liós kölcsönről szóló jelentések, miután C­z­i­r­á­k­y János gr. kérdésére Széll Kálmán előadta a K­u­n­d­­féle telek megvásárlásának és a Mura hídnak álta­lunk a képviselőház tárgyalásai alkalmával bőven ismertetett ügyét, tudomásul vétettek és a képviselő­­i ház határozatai elfogadtattak. Ezután a ház elfogadta a tudósításunk elején említett három törvényjavaslatot. A Phylloxeráról szóló törvényjavaslatnál N­y­á­r­y b. kérdésére a ke­reskedelmi miniszter kijelenti, hogy a szőlő­veszszők behozatalára vonatkozó tilalom jövőre is teljesen ér­vényében fenntartatik. Az elnök végül bejelenté Zichy Károly gróf­nak, ki már e század elején a főrendiház tagja volt, elhunytát. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért. A delegátiókból. A delegátiók ma befejezték érdemleges működésüket. Az egyeztető bizottságok ma délben tanácskoztak és kiegyenlítették a fennforgó külön­bözeteket. Megállapodásaikat az osztrák dele­­g­á­c­i­ó ma délután 2 órakor tartott ülésében, a m­a­­gyar delegáció pedig d. u. 5 órakor tartott ülé­sében minden vita nélkül elfogadták. A magyar de­­legáció holnap d. e. 10 órakor fogja hitelesíteni a ma esti ülésről szóló jegyzőkönyvet, d. u. 5 órakor pedig végszerkezetben fogja megszavazni a közös költségvetést. Az egyeztető bizottságok megállapodásai a kö­vetkezők : A pénzügym­ és főszámszék előirányzatait ille­tőleg semmi eltérés sem forog fenn; a külügyi költ­ségvetést illetőleg csak az az eltérés, hogy a hercze­­govinai és boszniai menekültek segélyezésére kért póthitel második részét a magyar delegátió a folyó év első négy hónapjára, az osztrák delegátió pedig általában 1876-ra szavazta meg. A magyar delegátió hozzájárult az osztrákéhoz. Az osztrák delegátió ha­tározati javaslatához, melyben tudomásul vétetik a közös kormány azon kijelentése, hogy tárgyalások fognak folytattatni az országos kormányokkal a pót­­hitelnek a közös activákból leendő fedezése iránt, a magyar delegáció nem járult hozzá, ami nem is ta­­láltatik szükségesnek. Az 1874-iki zárszámadásokat illetőleg az osz­trák delegátió nem járult hozzá a magyar delegátió azon határozati javaslatához, melyet mai reggeli la­punkban közöltünk. De e hozzájárulás nem is szük­séges. A tengerészeti költségvetést illetőleg a magyar delegátió hozzájárult az osztrák delegátió nagyobb törléseihez és azon határozatához, hogy a »Prinz Eugen« kazemathajónak új vértlemezekkel ellátására nem szavaztatik meg póthitel, hanem a kormány utasíttatik e tételt a zárszámadásokban igazolni. A hadügyi költségvetésben a magyar delegá­­tió a rendes költségvetés 7., 13. és 25. czimeit illető­leg hozzájárult az osztrák delegátió határozataihoz, nemkülönben a rendkívüli költségvetés 4., 7. és 9. czimeinél; viszont az osztrák delegátió a rendes költ­ségvetés 16. cziménél, a rendkívüli költségvetés 2., 5. és 12. czimeinél hozzájárul a magyar delegátió tör­léseihez. (Ezek közt szerepel az Actatius-ágyuknál törlött egy millió.) A krakkói erődítvényekre a magyar delegátió 150.000 irtot szavazott meg; az egyeztető bizottsá­gok leszállították ez összeget 100.000 frtra. A rendkívüli költségvetés 13. czíménél az osz­trák-magyar monarchia külön térképére az osztrák delegátió 300 000 frtot, a magyar delegátió 430.000 frtot szavaztak meg. Az egyeztető bizottságok ez összeget 400.000 írtban állapították meg. * * * Az osztrák delegáció délutáni ülésé­ben Benedek Sándor altábornagy Steudel interpel­­lációjára válaszolt. Ez interpelláló arról szólt, hogy Reichenbergben egy őrtálló katona meglőtt egy fia­tal­embert. Benedek kijelente, hogy a fennálló sza­bályok semmiféle okot se adtak az illető katonának arra, hogy lőfegyverét használhassa, csak tudatlan­ságból, túlbuzgóságból tette. Egyáltalán a katonai »reglement« értelmében nem is volt joga az illető katonának töltott fegy­vri viad­al. A vizsgálat már elrendeltetett, az illető meg fog büntettetni. Szóló végül kijelenté, hogy a hadügy­minisztérium részéről minden el fog követtetni, hogy ily esetek többé ne ismétlődjenek. Az osztrák delegátió esti ülésében for­­ma szerint befejezte működését. Az 1877-ki költség­­vetés harmadik olvasásban is végleg megszavaztatott és a külügyminiszter utján szentesítés végett fel fog terjesztetni ő Felségéhez. Andrássy Gyula gróf: Miután a magas dele­­gátió feladatát megoldotta, kötelességemhez képest a két delegátió egybehangzó határozatait ő felsége elé fogom terjeszteni. Egyúttal ő Felsége megbízásából kellemes fel­adatot teljesítek, s ez abból áll, hogy e magas dele­­gátiónak tudomására juttassam ő Felsége őszinte köszönetét és elismerését (A delegátusok mind fel­állnak) azon hazafias buzgalomért és áldozatkész­ségért, melylyel a magas delegátió a mostani nehéz pénzügyi viszonyok közt is megszavazta mindazt, ami a monarchia védképességére szükséges. — Az összes közös kormány és a magam nevében pedig legőszintébb köszönetemet nyilvánítom a szíves előzékenységért és bizalomért, melyet a delegátió ré­széről tapasztaltunk. Rechbauer elnök körülbelül ezeket mondá: Bizonyára nagy megelégedéssel vettük e szavakat, hogy 11­­. ő Felsége köszönetet nyilvánít működésünk­ért. Ő Felsége uralkodói bölcseségében tudja, hogy mily nehezek az áldozatok, mik a népre hárultak. De hisz az áldozatkészség nem is hiányzott soha, ha nagy közc­élok forogtak szóban. A nagy feladatot aránylag rövid idő alatt oldottuk meg. Hogy ez lehetséges volt, azt első­sorban a pénzügyi bizottság tagjai és elnöke fáradhatlanságának köszönhetjük ; továbbá a rend­kívül barátságos előzékenységnek, melyet a kormány tagjainál tapasztaltunk. Szaló azután arra utal, hogy e delegáció há­­rom­ millióval kevesebbet szavazott meg, mint ez évre megszavaztatott, é­de a pénzügyi viszonyok olya­nok, hogy nagyobb körök ezzel se lesznek meg­elégedve. De a viszonyok hatalma erősebb az akaratnál. És szóló azon meggyőződését fejezi ki, hogy mindkét résznél t. i. azoknál is, kik a többséget képezik, azoknál is, kiknek indítványai kisebbségben maradnak, egyaránt megvan a hazafi­as törekvés a monarchia javát előmozdítani; csakhogy az egyik avédképesség a másik pedig a nemzetgaz­dasági erő szilárdítására fektet több súlyt. De a súlyos terhek melyek alatt nemcsak mi nyögünk, de egész Európa is, csak akkor fognak lé­nyegesen könnyebbülni, ha végre valahára nem csu­pán a nép kunyhóiban, de az irányadó körökben is lábra kap annak beismerése, hogy oly állam, mely­nek hatalma csak a szuronyokra támaszkodik, és mely ezek fenntartása kedvéért a nép közgazdasági erejét a tönkrejutásig kimeríti, állandóan fenn nem tarthatja magát. (Élénk tetszés.) És a javulás csak akkor lesz gyökeres, ha a népek és fejedelmek mind belátják ezt. Szóló azután köszönetet nyilvánít a magyar tudományos Akadémiának, mely tanácsko­zási helyiséget engedett át a delegátiónak, továbbá Budapest főváros lakóinak, kik oly ba­rátsággal viseltettek a delegátusok iránt, és végül a magyar delegátió tagjainak, kik collegia­lis előzékenységük által lehetővé tették, hogy a dele­­gatio oly gyorsan és oly sikeresen befejezze műkö­dését. Végül lelkes szavak kíséretében felszólítja a delegátusokat, hogy leyális érzelmeiknek ő Felsége iránt adjanak kifejezést egy hoch-al. (A delegátusok felkelnek és háromszoros hachot kiáltanak.) Különfélék, — jun. 2. (Király ő Felsége) tegnap kihallgatást tartott, mely tíz órától 12-ig tartott. Mintegy 80 egyén jelent meg, köztük egy baranyamegyei küldött­ség és sok előléptetett honvédtiszt. (A német nagykövet és titkára) a mai esti vonattal Bécsbe utaznak. (A kataszteri munkálatok­ teljes erő­vel folynak úgy annyira, hogy hivatalos körökben biztosan várják, hogy a telekkönyvi kiigazítások, ki­véve azon vidékeket, hol az árvíz folytán a vizsgála­tokat még nem lehetett eszközölni, az összes előmun­kálatok e hó végéig be lesznek fejezve. (A kir. József műegyetemen) a tanács­tagok és tisztviselők választása f. évi május 31-én délután ment végbe. Megválasztottak: Rectorrá: Sztoczek József (újólag); Vész János Ármin prorec­­tori minőségében marad. Dékánokká: a) az egyetemes osztályban: Kriesch János, b) a mérnöki és építészi szakosztályban: Kherndl Antal, c) a gé­pészmérnöki szakosztályban: dr. Wartha Vincze, (mindhárman újólag.) Tanácstagokká:A rec­­toron, prorectoron és dékánokon kívül dr. Nendtvich Károly, Kruspér István, Schnéder János, Szily Kál­mán, Fölser István és Hauszmann Alajos. (Értesítés.) Mindazokat, kik a Kisfaludy­­társaságban, mint vendégek, valamely munkásukat fölolvastatni kívánják, van szerencsém értesíteni, hogy efféle munkák, a Társaság új határozata szerint, az elnökség által elrendelendő megbirálásuk végett, mindenkor a titkárnál nyújtandók be. Budapesten 1876. június 1-én, Greguss Ágost, a Kisfaludy­­társaság titkára. (Harczias hírek a vidékről.) A »II.­­Váradi Lapok« ma érkezett számukban azt jelentik, hogy a közös hadsereg ott állomásozó gyalogezredei , a huszárság mozgósítása elrendeltetett. E czélra egy magas rangú főtiszt érkezett a városba. Más­fe­lől a honvédség egyes zászlóaljainak menetkész álla­potba helyezését jelentik. E híreket azonban egyelőre csak mint az idők felét idézzük. Mi legalább nem hihetjük, hogy akár a közös hadsereg akár a hon­­védség mozgósítása dobszó mellett menne végbe, s hogy a vidéki lapok előbb tudatnák a dolgot, mint a­hogy az tényleg megtörtént. (A földtani intézet ez idei felvé­telei.) A kereskedelmi minisztérium által jóváha­gyott felvételi tervezet rövid kivonatban a követ­kező : A f. évben földtanilag felveendő terület a múlt évben felvettnek közvetlen folytatását képezi, s a múlt évben teljesen be nem fejezett részen kívül hazánk dunántúli részének déli, illetőleg éjszak­nyugati területét foglalja magában; a terület felvé­tele az intézet személyzete között következőleg oszta­tott be: Dr. Hoffman Károly főgeolog Sopron és Vas megye Sziriával határos részeit fogja felvenni. Böck János főgeolog Pécs vidékét , illetőleg hazánknak Horvátországgal határos területét ve­szi fel. E terület felvétele után a Fertő tó közvet­len környékét képező terület felvételét fogja fogana­tosítani. Roth Lajos osztálygeolog a Balaton tavától é.-ny.-ra, továbbá a Fertő tavától ny. felé eső területet. Matyasovszky Jakab osztálygeolog hazánknak Sziriá­val s Horvátországgal határos részét fogja fölvenni. Végre az intézet igazgatója Hantken Miksa, részint a tavaly felvett, részint a jövő évben felveendő terü­letet fogja beutazni. Erdélyben az idtn a »Földtani közlöny «szerint felvétel nem történik. (Az aradi botrányhoz.) A napokban említést tettünk róla, hogy az aradi katonai hatóság a baromvásártérről a vásáros népet fegyveres erővel elűzte. Báró Edelsheim-Gyulai ez ügyben ma nyilat­kozatot ten közzé, mely azt mondja, hogy az illető tér évek óta a katonai hatóság tényleges birtokában volt, s csak midőn a tért, mely a telekkönyvbe nem volt bevezetve, a saját nevére akarta átiratni, állott elő Arad városa, s azt magának vindi­álta. Az ügy most a törvényszék előtt van, de a város a bírói íté­letet be nem várva, a tért tényleg birtokába vette, s nem rég elrendelte, hogy a baromvásár ott tartassák. Minthogy az által a katonai hatóság jogait veszé­lyeztetve látta,­­ a város erőszakkal vette birtokba a vitás területet, a katonai hatóság csak az erőszakos birtokba vétel ellen alkalmazott hasonló eszközöket,­­­­gy nem ő volt az, mely először folyamodott az erő­szakhoz. (Foglay Dénes) komárommegyei ár­vaszéki ügyésznek, a köznevelésügy érdekében általa tett alapítványért, a közokt. m. kir. miniszter elisme­rését és köszönetét nyilvánította. (Vétkes bukás.) Hirschkovics Lipót volt bejegyzett kereskedőt a törvényszék vétkes bukásban bűnösnek találta s nyolcz napi fogságra ítélte. (Az »A­r­ch­a­e­ol­o­gi­ai Értesítő«­ 5. száma változatos tartalommal jelent meg. P­u­­­s­z­k­y a békés-gyulai múzeumot, Eómer a magyar faze­kasság fejlődését ismerteti, Thewrewk Emil a vasszegekről a római sírokban ir. A tárcza szá­mos kisebb közlést tartalmaz. (A fehértemplomi l­ö­v­é­s­z eg­y­le­t) zászlószentelési ünnepélye I. évi junius 5 én fog meg­tartatni. A zászló, mely az 1848-ks honvédek zászla­jához hasonlít, Budapesten készült. A zöldszinüi zászló aranynyal és ezüsttel van szegélyezve; egyik oldalán Magyarország czimere, a másikon I. F. J. áll. Az egyik szalagján: »Ungarisch Weiszkirchner Schützen-Verein,« a másikon »Lorentz Katalin« mint zászlóanya.Bizony tehettek volna rá magyar fel­iratot. (A sikkasztás a kereskedel­­mi bankban.) Ama sikkasztásról, melyet már esti lapunkban megemlítettünk, a következő részle­teket veszszük : Fluck Károlyt a pesti kereskedelmi bank pénztárnokát, tegnap este a bank igazgatósága a rendőrséghez kísértette, mert ellene kiderült, hogy a bank kárára már négy év óta folyton nagyobb mérvű sikkasztást követett el. Fluck Károly beval­lotta, hogy ezelőtt négy évvel a pénztárban némi hiányt látott s ezen eredetileg csekély összeget más sikkasztással fedezte. Azután bűnös tevékenysége folyton nagyobb mérveket öltött, úgy hogy a most mu­tatkozó kár már a 90,000 frtot meghaladja. Fluck azt állítja, hogy bűnrészesei nincsenek, s az elsik­kasztott pénzzel kölcsön üzleteket folytatott. Egy csomó váltót találtak birtokában, melyek állítólag egészen jók. Egy nagy összegről szóló váltó Salm herczegtől van. Ha ez állítás igaz, úgy van némi re­mény, hogy az elsikkasztott pénz nagy részét a bank visszakapja. Ma reggel Dubovay Károly rend­őrtiszt dr. Burián János a bank ügyvédje és egy hi­vatalnok társaságában a banképületben Fluck író­asztalát szoros vizsgálat alá vette, s benne nagy mennyitől»n ^"7?’°’ja'V\&"1716.r 1 kimutatást, a papírok közt elszórva 20-25 frt aprópénzt talált. Fluck­er. Burg báró köszönetet nyilvánít az elnöknek körültekintő és részrehajlatlan elnöki tevékenységé­ért (élénk tetszés.) Rechbauer meleg szavakban fejezte ki kö­­szönetét ezen kitüntetésért; egész életemben — úgy­mond — legnagyobb büszkeségem lesz, hogy ily ki­tűnő testület élén állhattam. Ezután felolvastatott a lefolyt ülés jegyző­könyve, mire az elnök az osztrák delega­­tió 1876. é. ülésszakát b­er­e­k­e­s­z­t­e­tt­ne­k nyilvánította.

Next