Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)

1876-10-19 / 251. szám

251. szám. Budapest, Csütörtök October 19.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, October 19. Hitelt érdemlő hírek alapján Német­ország politikájának oly fordulatáról érte­sülünk, mely határozottan a mellett bizonyít, hogy Németország­­ támogatja Orosz­ország actióját a keleti ügyekben. A porta által ajánlott hat havi fegyverszünetet ugyan­is elfogadta monarchiánk, Angol- és Francziaország, ellenben mint köztu­domású, visszautalsa Oroszország, — és Németország az orosz felfogás mel­lett nyilatkozván, szintén vissza­­utasítá a porta ajánlatát. Németor­szág e határozatáról most értesült külügyi hivatalunk. Az orosz-török háború bekövet­kezése mellett ismét számos jel tanúskodik. Az orosz czár újabb levele királyunkhoz egyik kétségtelen tünete a helyzet komoly voltának. De az orosz hadikészülődések is bi­zonyossá teszik az actiót. Az orosz kormány, mint említettük, szerződött a román vasutakkal a csapatszáll­ás ügyében. Naponként 23.000 embert fog a Dunához szállíttatni úgy, hogy ottan két hét alatt legalább 250.000 ember lesz összpontosítva. Kiewi hírek szerint ott a mozgósítás előmunkálatait roppant hévvel végezik; a kiewi katonai kórház orvosait és gyógyszerészeit a hadsereghez osztották be, s a kórházat polgári orvosok kezelésére bízták. Az ottani hadtest legfőbb parancsnoka M­i­­hály nagyherczeg lesz. Az a hír is figyelmet érdemel, hogy György görög király meghívást kapott Li­­vádiába menni, s e meghívásnak természete­sen eleget is teend. Hogy Oroszország ez ál­lamot szintén be akarja vonni az actióba, az kétségtelen. Végül azon körülmény is határozottan harczias jelenség, hogy a szerbek épen­ most újra megragadják az offensívát, 17 és 18-ról az Ibar és a Timok mentéről véres harczokat jelentenek. Tegnapelőtt Jávornál reggeltől estig folyt a komoly csata, délben a törökök visszaverték a szerbek balszárnyát s Stenikei és Ravna-Gorát megszállották. Később azonban a szerbek visszafoglal­ták a helyeket s megtartották eddigi állásai­kat; a szerbek három dandárt, a törökök 21 tábort küldöttek a csatamezőre; a veszteség mindkét részen jelentékeny volt. Ugyanak­kor két szerb dandár Zajcsár ellen is táma­dást intézett s tegnap délig állítólag Kralyi­­vitzáig ny­omult előre; a törökök Veliki­ Iz­­vornál összpontosulnak, a szerbek pedig re­ményük, hogy Zajcsárt legközelebb viszafog­­lalják. A Morava völgyéből is jelentenek harczokat, szóval a szerb sereg mint az orosz főhadak egy előre tolt osztálya elérkezettnek látja az időt az actio megkezdésére. Különben Szerbia és Montenegro már előbb visszauta­sították a török fegyverszüneti ajánlatot s a szerb hadügyminiszter folyton igen jelenté­keny erősbítést küld Csernojefthek, hogy az offensiva megragadására képessé tegye őt. A roppant számban érkező orosz önkényteseken kívül — naponkint 4—500-an jönnek — a hadügyminiszter ismét négy gyalogdandárt négy század lovasságot s három üteget kül­dött a Moravához. Novoselov tábornok, mint fent jeleztük, már megkezdé az actiót, de egyelőre kevés sikerrel, pedig szintén igen jelentékeny had­erővel rendelkezik. A tábornok­­-Szerbia ellen akar nyomulni, s főleg Mitroviczot, mely mint vasúti állomás fontos, fenyegeti. A »Pol. Corr.« azt is jelenti, hogy a szerb kormány a román és görög kabinetekkel alkudozik, s hogy a tárgyalások ma sokkal több kilátást nyújtanak a sikerre, mint né­hány hónappal ezelőtt. A román hadikészülődésekről Jassyból érdekes közleményt hoz a »Pol. Corr.« A vá­rosnak harczias kinézése van. 13.000 katona van benne és a vidéken öszpontosítva, a csa­patok létszáma egészen hadilábra van emelve, s nemcsak a sorezredeket, hanem a tartalékzász­lóaljakat is kiegészítik.A hadügyminiszter fel­hívta a szolgálaton kívüli tiszteket,hogy szolgá­latba lépések iránt mielőbb jelentkezzenek. De azt hiszik,hogy e sereg nem sokáig marad Mold­vában, hanem Kis-Oláhországba fog küldet­ni. Minden azt sejteti, hogy a csapatok az egész télen fegyverben maradnak. A katonák téli ruhát kapnak s a kormány igen nagy mérvű szerződéseket kötött téli ruha szállítás ügyében. Jelentékeny mennyiségben veszik az élelmi­szert is. A tartalékosok nem szíve­sen jönnek zászló alá, nagy részüket erősza­kosan kell befogni. Az orosz önkénytesek még naponként tömegesen vonulnak át Jassy városán Szerbia felé. Másrészt az angol kormány hadi ké­szülődései is roppant arányokat öltenek. Hír szerint Anglia kijelentette, hogy semmi áron sem fogja megengedni, hogy valamely idegen állam megszállja a török birodalom egy részét. Másfelől azt jelentik, hogy Anglia megvásárolta a török pánczélos hajókat. Disraeli össze akarja hívni a par­­liamentet, s az angol hajórajt a Darda­nellákba készül küldeni. Kétségtelennek is látszik, hogy az angol kormány az orosz hódítási tervek valósítását összetett kézzel nézni nem fogja. A montenegróiak múlt szombati vere­ségéről érdekes részleteket jelentenek. Dervis pasa Mali-Ivorból 3­2 zászlóalj gyalogságot, 500 czerbeket, s egy fél üteget küldött No­­voselo montenegrói helység ellen. A törökök négy és fél órai véres harcz után elfoglalták a helységet, s a körülötte levő erődítménye­ket. A helység 200 háza leégett, a monte­negróiak megfutottak és 400 halottat, s ugyan­annyi sebesültet hagytak a csatatéren. Budapest, October 19. (Minisztertanács.) Tegnap este rövid mi­nisztertanács tartatott, mely a horvát ügyekkel fog­lalkozott. Téves azonban azon értesülés, mintha e ta­nácsban ő Felsége elnökölt és Andrásy gr. részt vett volna. (A bankkérdésben) újabb csiny készül, melyet Bécsből a »Pest. Corr.«-nak a következőkben írnak meg: A Reichsrathnak közvetlenül beállandó meg­nyitásával szemben, szükségét érzik lehetőleg mind­­azt megszüntetni, a­mi az új kiegyezés elfogadását gá­tolja. Immár minden pontra nézve biztosnak tartja a kormány az eredményt, csak a bankkérdésre vonat­kozólag nem és pedig e tekintetben azon ok tekinte­tik a legjelentékenyebbnek, hogy Ausztria számára az új bank­szabályzat szerint fordítandó 70°/0 a jegy­kibocsátásból nem elegendő. Magyarország ellenben a részére föntartott 30°/0-ot tettleg nem szükségli. E tekintetben tehát azt ajánlja az osztrák kormány, hogy a magyar bank a szükség mérve szerint az ál­tala nem szükségelt részt jegykészletéből engedje által, azonban csak kölcsönképen és mindenkor csak ad hoc, és­pedig oly módon, hogy az illető minden­kori egyezmény, a magyar bank javára irattas­­sék és az ezen bankjegyek használatából eredő jövedelmek után esetékes adó Magyarország szá­mára fizettessék. (Először is nem való, hogy Ma­gyarország nem szükségelné a 30­0­0 dotatiót; továbbá figyelembe veendő, hogy miután a mi hitel­­szükségletünk felett azok döntenének, a­kik e felett ma határoznak, a terv egyszerűen a mai állapot fenn­tartását c­élozza. A nemi előny, mely a bankérdés­­nek a kormány által tervezett megoldásából Magyar­­országra háramlanék, épen abból áll, hogy a bank­jegyforgalom 30°/0-je Magyarországnak biztosított legyen.) (A képviselőház pénzügyi bi­zottsága­ ma reggel látott ülésében tárgyalás alá vette a közoktatásügyi tárcza költségveté­sét. Kautz előadó bevezető beszédében kiemeli, hogy e tárc­a jövő évi előirányzata lényegileg a folyó év költségvetésének keretében mozog. Csak egyes tanintézetek természetszerű fejlődése okoz benne némi új kiadásokat, egészben azonban 26.000 írttal kevesebbel veendi e tárc­a jövő évre az állampénz­tárt igénybe. Nagyobb törléseket e tárc­ánál nem képes javaslatba hozni, sőt ha nem volna referens, egyes tételeknél némi emelést, vagyis a tavalyi elő­irányzat visszaállítását proponálná. A 9-es bizottság munkálata által 1877-re felvett mérleget nem haladta túl a jelen előirányzat. Helfy és Simonyi nem helyeslik, hogy a 9-es bizottság munkálatára történik minduntalan hi­vatkozás ; azt kellett volna elérni, mit e bizottság kilátásba helyezett, hogy 1877-re ne legyen deficit. Horváth L. megjegyzi, hogy épen az ellenzéki ta­gok hivatkoznak a 9-es bizottsági munkálatra, vala­hányszor a kormány nem éri el egyik-másik tételnél az ott proponált leszállítást. Széli miniszter megemlíti, hogy ha azon fel­tevések álltak volna, a­melyekből annak idején a 9-es bizottság alaposan kiindult, a jelen előirányzat még jóval kedvezőbb lett volna az ott felvett mérlegnél. A jelen előirányzat bizonyságot tesz arról, hogy a mérleg az utolsó években minden tőlünk függő tétel­nél lényegesen javult, s a budget reálisabbá tétetett. Ezek után megkezdi a bizottság a tárc­a bud­­getjének részletes tárgyalását. A központi kiadásoknál Kautz előadó felemlíti, hogy a kiadások a számtisztek szá­mának csökkenése, s a jutalmak és segélyek kisebb előirányzata folytán apadtak. — Wahrmann kérdi, igaz-e a hír, hogy a központban rendszeresen alkalmazva van egy építészeti felügyelő? — Tre­­f­o­r­t miniszter jelenti, hogy régebben minden apróbb épület javítás­a közlekedési minisztérium ál­tal történvén, sok káros késedelem állott be, minek folytán a minisztertanács határozatából, az alapítvá­nyi bevételekből fizetve, egy építészeti felügyelő al­kalmaztatott. De ez állás provisorius, nincs rendsze­resítve, s főleg az alapítványoknak igen jó szolgála­tot tesz. Wahrmann és Pulszky az esetben, ha az építész nem kizárólag alapítványi javakra ügyel, bemutatandónak tartja a vele kötött szerző­dést. T r e f o r t miniszternek nem lévén ez ellen kifogása, a szerződés be fog mutattatni. Lukács a költségvetésbe felveendőnek tartja az alapítványi javak költségvetését, azon fenntartás­sal, hogy ez felekezeti jellegeknek nem praejudicál. — Trefort miniszter kéri, hogy mellőztessék jelenleg e kérdés, mely úgyis nemsokára a ház elé kerül. — A bizottság mellőzi e kérdést. Helly az osztálytanácsosok számát kettővel kevesbítendőnek véli. — Trefort miniszter és Kautz előadó a teendők folytonos szaporodása foly­tán ezt lehetlennek vélik. — A bizottság H­e­­­f­y in­dítványát nem tartja elfogadhatónak. Simonyi E. nem adja meg a személyi s do­logi kiadások közt a miniszter által kért virement-et. — Trefort miniszter ily csekély budgetnél elke­rülhetetlenül szükségesnek tartja ezt. — Horváth L. és Moritz megadják. Helfy ellenzi a vire­­mnent-et. Csengery s több bizottsági tag hangsú­­lyozá, hogy a miniszter jövőre úgy irányozza budget­­jét, hogy különnemű kiadások közt a virement elke­rülhető legyen. — A miniszter kijelenti, hogy nem ellenzi, ha a személyi s dologi kiadások közt külön­­külön adatik virement. — A bizottság ez értelemben határoz. Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban. (Izgatás Ausztriában az uj kiegye­zés ellen) Ez izgatásokat a »Pol. Ujd.« a maga erőteljes népies nyelvén a következőleg commentálja : Hogy az osztrák üzérek haszonlesése a piszkosság határain is túlcsap, ezt rég tudtuk; hanem, hogy az egészen a nyavalyatörésig fokozódhatik, azt csak most látjuk, midőn ismét elől kezdik azt a lármát, melyet a közgazdasági kiegyezés ellen eddig is foly­tattak. Előkelőbb politikusaik, volt miniszterek, minő Giskra, kiválóbb és kiválni erőlködő képviselőik nya­kukba veszik a világot, elrándulnak választókerüle­teikbe, nagyobb városokba, s lakomákon, nagy sörivá­sok után izgatják a népet a kiegyezés ellen, s nem átal­­lanak a legmerészebb túlzásokhoz folyamodni, azon jelszó alatt, hogy­­ »csak semmi további terheltetés.« És a dolog úgy áll, hogy mi az új kiegyezés szerint is az osztrák szomszédhoz aránylag igaztalanul le­szünk terhelve, de az meglehet, hogy ez új kiegye­zés némi könnyebbülést szerez nekünk az előbbi, ille­tőleg eddigi viszonyhoz képest. Már maga a bankügy módosítása is tagadhatlanul egy adag jó üzletet von el az osztrák bankárok keze ügyéből. Eddig ugyan­is csak egy — osztrák — bank volt Bécsben, mely­nek igazgatósága s tanácsa lelketlenül élt vissza e kizárólagos szabadalommal. Aránytalanul cseké­lyebb hitelben részesítette Magyarországot, nem adott pénzt, sőt visszavonta azt, mikor legjob­ban kellett, hogy ekként a magyar ipar és keres­kedelem ne versenyezhessen az osztrákkal. Mi az ön­álló magyar bank fölállításáról ugyan ezúttal tíz évre lemondtunk, de a bécsi bank is azon jelentős módosuláson fog átmenni, hogy kétfelé osztatik, és Magyarországon külön igazgatósága lesz, mely a hányadarányban részére eső érczalaphoz képest ki­­bocsájtandó bankjegymennyiség fölött önálló lap­ ren­delkezik. Tehát a bankügyekben is olyatén kettősség (dualismus) elvén létesült az egyezség, mint a politi­kai jogok terén. Az osztrákok azonban nem szeretik az olyan igazságot, mely őket eddigi kövéren java­dalmazó kiváltságuktól megfosztja, nekik az előbbi százados igazságtalanság kellene, így aztán persze könnyen versenyeznének velünk tovább is. Ez az ő osztrák hazafiságuk. Ők ingyen nem akarnak osztrákok lenni. Emlegetik is már a személyes egységet, azon számítással, hogy a bécsi magasb körök ettől megijednek és teljesítik kívánságaikat. És azt föl is tételezhetjük róluk, hogy ha egy­szer azt látják, miszerint mi az ő gazdasági gyám­o+gatás* alól mag­uukd.1 kitUllYcUl, litJUIlllBlKGt­lOVliTjUtt ki nem zsákmányolhatnak, egyszerre nem sokat tö­rődnének az osztrák-magyar monarchia fönnállásá­val. Hogy ez izgatás mily mérveket fog ölteni és mily következményeket vonhat maga után, még ma előre nem látható. Mindenesetre ránk nézve kedvezőtlen időben történik ez, mert a keleti vihartól nekünk több okunk van félni, s ezt ők tudván, elég szűkkeb­­lűek e helyzettel visszaélni. Egyébiránt mire a ki­egyezés a két parl­ament elé kerül, azalatt úgy for­dul : vagy benne leszünk már a keleti válságban, s ez majd mégis csak megszeppenti egy kissé őket is, mert a szlávok fölülkereskedésétől ők is tartanak, vagy elvonul a zivatar és akkor meg majd mi is épen köny­­nyebben beszélünk velük. (A keleti válságban) várható jövendő eseményeket a »N. P. J.« a következőleg adja elő : A veszély egyre közeledik: titokzatos kezek szitják a lángot. Livádiából új levél érkezett, de tartalmát még most titokban tartják. Újabb és újabb hírek merülnek föl s valamennyi mind arról beszél, hogy Bécs és Livádia közt A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyaror­­szág neutralitása egy orosz-török háború ese­tén teljesen megállapítottnak, teljesen bizonyosnak tekinthető. Itteni képviselők körében nyíltan beszélik, hogy Albrech főherczeg nézetei a bécsi udvari palotában újabb időben diadal­­ra vergődtek . Novikoff úr már nem csinál tit­kot abból, hogy Oroszország Ausztria-Magyarország semlegességét a fegyveres confliktus esetében biztosí­tottnak tekinti. Ausztria-Magyarország semlegessége! Ne higgye senki, hogy azok, kik e legújabb jelszót föltalálták, úgy értelmezik ezt, hogy Ausztria-Magyarország láb­hoz tett fegyverrel nézze, mint szakgatja szét Orosz­ország Törökországot. Ausztria-Magyarország sem­legessége alatt nem ezt értik az orosz s a Lajthán­­túli rusophil körök; e fogalommal egészen más jelentést kapcsolnak össze. Andrássy grófot nem fogják zavarni abban, hogy a diplomatiai kör négyszögesítését föltalálni igyekezzék, mindaddig, mig Oroszorság egy nap ki nem jelenti, hogy a sok szóbeszédet megunta s erőszakkal vesz a portától garantiá­­k­a­t. Tudjuk, mik lesznek e garantiák. Oroszország be fog nyomulni Bulgáriába s e tartományt, mint zálo­got megtartja magának. Ha a dolgok idáig értek, ak­kor majd ki fog világlani, miképen fogják föl Auszt­ria-Magyarország semlegességét. Akkor tényleg meg fog történni az, a­mit Sumarokoff gróftól formaliter megtagadtak. Nem fognak ugyan ultimátumot küldeni Oroszországnak, azzal a hangos kijelentéssel, hogy Ausztria-Magyar­ország nem tűri a Törökországon való erőszakosko­dást,­­ hanem csak végrehajtják a régóta ápolt ter­vet s válaszul Oroszország Bulgáriába való benyomulására, osztrák-magyar ezredek Boszniába és Herczegovinába fognak benyomulni. Ha ez egyszer megtör­tént, majd találnak elég mentséget e politika iga­zolására. Előre tudjuk, mit fognak mondani. Mit tehet­tünk volna egyebet ? szólanak majd. Megengedhet­tük-e, hogy Oroszország egymaga foglaljon állást a Balkán félszigeten? Nem az önfentartás pa­rancsolta-e, hogy osztrák-magyar csapatok is mutat­kozzanak keleten az orosz csapatok mellett ? Sokáig vártunk — mondja majd a pathetikus védbeszéd — sokáig haboztunk, de nem tehettük másként! (A görögországi viszonyok.) A »Pol. Corr.« Athénből egy görög forrásból került levelet közöl, kijelentve, hogy a benne foglal­takkal egyáltalán nem identifikálja magát a szerkesz­tőség. A levelező azzal vádolja az európai diploma­tát, hogy a keleti kérdést tisztán szláv kérdés­nek tekinti. A diplomatia — úgymond — egysze­rűen mellőzte az európai délkelet legéletképe­sebb elemét! Ennek az a következése, hogy Görögország kénytelen lesz saját erejére tá­maszkodva jogait kivívni! A görög meetingek az önálló föllépés kezdetét jelzik. A P­n y x-ről lehangzott a jelszó, mely végig fogja zúgni egész Hellaszt : »készülj, görög nép, hogy legéletbevágóbb érdekeidért kardot ragadj s véredet ontsd!« A Pnyxen tartott nagy népgyűlést csakhamar a piraeusi követte, hol Afendoulis tanár volt a vezér­szónok. Azóta nem múlik el nap meeting nélkül. Görögország minden városa meetingez. Patras, Syr­a, Tripoliza, Chalki, Lamia, Hala­mat­a, Argos, Livadia, Tinos, Agrinion, Minolounghi, Pyrgos, Stilida, Zante és Corfu egymásután kitűzték a nemzeti érdekek lo­bogóját. A kormányt mindenütt lelkesen intik, hogy a népet fegyverezze föl. Tömérdek (?) pénzt írnak alá nemzeti flottára, nemzeti védelemre. A kor­mány a nemzeti véderőre vonatkozó törvényjavasla­tot legközelebb elkészíti s e czélra 50 millió d­r­a­c­h­m­a előleges hitelt kér. A király visszatérte a napokban várható. A helyzet komoly. (Konstantinápolyból) Írják a »Pol. Corr«-nak oct. 13-ról: A táviró már tudatta Európá­val, hogy a porta hat havi fegyverszünetet ajánlott, de azt még kevesen tudhatják, ki indítványozta e fegyverszünetet s ki szerzett neki erős majoritást a nagy porta-tanácsban. M­i­­­h­a­d pasa volt az indít­ványozó, kinek befolyása gyorsan emelkedik. Az államtanács elnöke kifejtette a nagy­gyű­lésben, hogy a rosz időszak bekövetkezte előtt vagy a legnagyobb erélylyel folytatni kell a háborút, vagy hosszabb fegyverszünetet kell kötni, hogy a különbö­ző kabineteknek elég idő adassék a megoldandó kér­dések alapos vizsgálatára. A török kormány az öt hónapi fegyverszünet alatt igyekezni fog reformjait a tartományok közigazgatásában létesíteni, megmu­tatandó a hatalmaknak, hogy lelkiismeretesen meg akar felelni a császári Házban foglalt kötelezettsé­geknek. Savfet pasa és Namit pasa támogatták Mithá­­dot; egypár magasabb állású ulema ellene szólt. A nagyvezér, bár az ülésben elnökölt, egy szóval sem elegyedett a vitába. Ebből azt következ­tették, hogy lemondása küszöbön áll s már csak na­pok kérdése. Mi­had pasa indítványa végre nagy többséggel győzött. A porta körlevelére eddig csak Anglia vá­laszolt, föltétlenül helyeslőleg. Ausztria, Német­ország, Francziaország és Olaszország meg eddig nem válaszoltak. Oroszországról már ma tudják, hogy a porta javaslatát — legalább jelen alakjában — elfogadhatlannak tekinti. N­e­­­i­d­o­ff orosz ügynök kijelentette Savfet pasának, hogy a fegyverszünet feltételei csak a török hadsereg javát mozdítnák elő. A trónörökös Livádiába utazása itt nagy nyug­talanságot okoz. (Az osztr. n­e­m­z. bank) heti kimutatása oct. 18. Bankjegyforg. 299,564.550 frt (-)- 4,547.910 frt.) Giró-betétek 244.314 frt 535 kr (-­- 86,285 forint ( kr.) Beváltandó bankutalványok és más ese­dékes passivák 1,465.855, forint 86 kr (— 415.982 forint 44 kr.) Fedezet: Érczalap 136,591.518 forint 25 kr ( — forint — kr.) Erczben fizetendő váltók 12,045.089 forint 63 kr (+ 106.792 forint 92 kr.) Áll­am­jegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 724.171 forint — kr (— 490.292 forint — kr.) Leszámítolás 131,317.891 frt 96. kr. (-(- 4,363.772 forint 75­5 kr.) Kölcsönök 28,644.400 forint — kr. (4­ 4.300 frt — kr.) Földtehermentesítési kötvé­nyek beváltott szelvényei 11,133 forint 5 krajczár (H~ 2.287 forint 70. kr.) Beváltott és börzesze­­rüleg vásárolt záloglevelek 6,055.900 frt a 662/3­0/0 4,037.266 forint 66 kr .— 17.733 forint 70 kr.) Összesen 313,371.470 forint 55 krajczár. A bank­nak a hó végén készpénzben kiegyenlítendő köve­telése a jelzálogutalványozási bizományi üzletből 1,412.323 frt 50 kr.(+ 752.347 frt — kr.) A honvédelmi miniszter következő rendeletét közli a mai hiv. lap: Midőn azon rovatos kimutatásokat, a melyekbe egy felől a folyó 1876-ik évi ujonczozás folytán ideig­lenesen fölmentett és besorozott hadkötelesek számai, s más felül az ideiglenes fölmentési és hadképességi százalékok korosztályonként lesznek beiktatandók, az /. és //.. alatti mellékletekben, ide csatolom: min­denek előtt 1872-ik évi 5209. számú közintézvényem VIII-ik fejezetére, úgy­szintén 1873-dik évi 33550., majd 1874-ik évi 41200. és 1875-ik évi 39200. számú körrendeleteimre utalom a törvényhatóság közönsé­gét, a­melyek ezen adatok összeállításának módoza­tait foglalják magukban, és ez­úttal is szem előtt lesznek tartandók. De e mellett ismételnem kell a figyelmeztetést, hogy az adatok egybeállításánál, mint a polgári mind a katonai hatóságok részéről, egy és ugyan­azon időszak vétessék föl, s igy mind a hadkötele­zettség alól ideiglen fölmentett, mind a hadi szolgá­latra alkalmasaknak talált és besorozott egyének száma azon összegben mutattassék ki, s az ideiglenes fölmentési és hadképességi százalékok azon össze­gek alapján dolgoztassanak ki, a­melyek a folyó évi october 31-ik napjáig mutatkozó eredménynek felel­nek meg. Ismételve ki kell továbbá emelnem, hogy a fő­gond, az '/. alatti kimutatások tekintetében azon esetre, ha a sorozó járás több községből áll, a folyó 1876-ik évben felhívott és ideiglen fölmentett, s más felől az elővezetett és besorozott hadkötelesek számá­nak községenkint való előtüntetésére forditandó. Köz­ségről községre, és a­hol a községekhez puszták vagy telepitvények vannak kapcsolva, ezeknek a folyó­szá­mokkal ellátott községek után következő sorokban a) b) c) és a többi betűjegyek alatt leendő bejegyzésével, ezekre nézve is külön-külön hozandók tehát tisztába és állapítandók meg ezen adatok. S a szóban forgó­­ alatti kimutatások, a­mennyiben az adatok egyező voltának jeléül, mind a polgári, mind a katonai ha­tóságok részéről alá lesznek írva, ily értelemben egy­­beállítottak gyanánt fogván tekintetni: itten minden esetre a községenkint kimutatott részletes tételek összeadása által eredményezett összegek vétetnek föl a hadképességi százalékok kiszámításának alapjául, s a kimutatásokban előforduló laponkénti és sorozó járásonkénti összegek, ha netalán eltérők volnának a községenkénti részletes tételektől, figyelmen kívül hagyatnak. S különösen a horvát-szlavónországi sorozó já­rások részéről, a­melyekben úgynevezett »politikai községek« léteznek, eddigelé kellő eredmény nélkül maradott korábbi meghagyásaimhoz képest is fele­lősség terhe alatt elvárom, hogy a szóban forgó ada­tok ne csupán a politikai községek szerinti összegek­ben, hanem az ezen községeket alkotó minden egyes helységre nézve is, a puszták és telepítvények irá­nyában fentebb megszabott módozat szerint, külön­­külön és részletesen ki legyenek mutatva. Ha a po­litikai községek alakulásában változás jöne közbe, az ily módon szerkesztett adatok nélkül az újoncz­­kivetés alapjául szolgálható adatok nem állanának többé rendelkezésemre, s kénytelen volnék ezek­nek összeállítását, a múltra nézve is, utólagosan el­rendelni. Magyarországban pedig, nagyszámú törvény­­hatóságoknak az 1876-dik évi 20-dik és 33-dik tör­­vényczikkek folytán végrehajtott területi változá­sai és átalakulásai miatt, ha eddig nem forditta­­tott volna is, épen jelenleg forditandó a legna­gyobb pontosság az adatoknak községenkinti szer­kesztésére. Mert a jövő 1877-dik évi ujonczállitás, s igy a hadjutalékok kivetése is, ezen országban, a megváltozandó, és ezentúl megállapítandó újabb so­rozó járások szerint lévén eszközlendő; mind a folyó évi, mind az 1875 ik és 1874-ik évi adatoknak, ame­lyek a jövő évbeli hadjutalékok kivetésének tényezőit fogják képezni, s a­melyek az eddigi sorozó járások szerint vannak és lesznek kimutatva, az újabb sorozó járások kereteibe községenként kell itten átillesztet­­niök, és újabban egybeállíttatniok. A magyarországi sorozó járásoknak a felhí­vott, és az ideiglen fölmentett, s más­felől az előve­zetett és a besorozott hadkötelesekre vonatkozó ada­tai és százalékai tehát, mindenekelőtt és kivétel nél­kül, a változást szenvedett törvényhatósághoz folyó bő 26-áról 41.500. szám alatt kibocsátott rendeletem­­hez képest, és az ebben kifejtett módozatok értelmé­ben, az eddigi sorozó járások szerint szerkesztendők és mutatandók ki. A községek és az azokhoz csatolt puszták vagy telepitvények pedig, a­melyek az eddigi sorozó járá­sokat alkották, az 1872-ik 5.209. számú közintézvé­­nyem által megszabott betűrendben, egytől egyig, és minden kihagyás nélkül, még azon esetben is elősorolandók a kimutatásokban, ha azok valame­lyikéből, a folyó évre nézve, semminemű adat sem volna bejegyezhető. Végre általános utasításul meg kell jegyeznem, hogy mind­két rendbeli kimutatások, az e részben kellőleg utasított hadkiegészítési kerületi parancs­nokságokkal egyetértőleg két-két példányban, a­me­lyeknek egyike hozzám terjesztetik föl, másika pedig a törvényhatósági levéltár számára tartatik vissza, lesznek kiegészítendők és mind a törvényhatóság első tisztviselője, mind a hadkiegészítési kerület pa­rancsnoksága által egyenként alá lesznek írandók. Felhívom tehát a törvényhatóság közönségét, hogy ezen adatok és kimutatások egybeállítása iránt kellőleg intézkedvén, azokat, folyó évi november 20-ig hozzám böterjeszteni, s azon esetre, ha azoknak a valósághoz képest való megállapítása iránt a hadki­egészítési kerületi parancsnoksággal összhangzó egyet­értés nem volna elérhető, ezen parancsnokság nyilat­kozatának melléklésével, haladék nélkül és előlege­­sen, indokolt, és a vitás kérdéseket részletesen kifejtő jelentést tenni ne késsék. Budapesten, 1876. évi sept. 28. Szende Béla s. k. Különfélék. oct. 19. (A hiv. lapból.) Marek Rudolf gymnasiumi ta­nár a vinkovezei főgymnáziumhoz igazgatónak neveztetett ki. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter dr. Lon­­csár Józsefet a kolozsvári egyetemen a politikai tudományból egyetemi magántanárrá lett képesítése folytán ezen minőség­ben megerősítette. Ugyancsak a gazdasági szakosztállyal megtoldott csikszereda-mártonfalvi felső népiskolához igaz­gató szaktanítóul egyelőre ideigl, minőségben kinevezett Madár Mihályt állomásán végleg megerősítette. A m. kir. pénzügyminiszter Nagy Géza vá­lás és közoktatásügyi mi­niszteri Il-od oszt. számtisztet a maros-vásárhelyi kir. illeték­kiszabási hivatalhoz Il-od oszt. pénzügyi fogalmazóvá ideig­lenes minőségben nevezte ki. (Legfelsőbb adomány) Ő Felsége a te­kei görög kath. templom átalakítására magán­pénz­tárából 200 írt segélyt adományozott. (K­ossuth Lajosnak) megküldé a term. tud. társulat kiadványainak egy tiszt. példányát, mire Kossuth köszönő levelet intézett a társulathoz, kije­lentvén, hogy alapító-tagja kíván lenni, ha »erre ér­demesnek tartják.« A társulat választmánya egy­hangúlag megválasztotta Kossuthot. (Hymen.) A »F. L.«-ból közöljük a követke­ző hymenhireket: A kassai ref. templomban múlt szombaton volt Pongrácz Gyula pénzügyőri biztos s ungi birtokos esküvője Koós Ilona kisasszonynyal, Koós Imre abonyi birtokos kedves lányával; nász­nagyok voltak: Szentmiklóssy Antal Gömörből s Ketzer László Abonyból; nyoszolyó asszony: Ketzer Lászlóné urhölgy; nyoszolyólányok Hadházy Pau­lina, Ketzer Etelka és Péchy Mariska k. a. a díszes násznép egy része még aznap elkisérte az uj párt lakhelyökre Rimaszombatba. — G­á­t­o­s-P­e­t­r­i­b­e­n e napokban volt Orosz Béla huszárhadnagy és Fé­nyes Róza k. a. esküvője; nyoszolyalány Fényes Izabella k. a., vőfély pedig Komlóssy Dezső debre­­czeni törvényszéki biró volt. — Debreczenben Révész Imre lelkész eskette meg Szabó Sándor ke­reskedőt Planschmidt Teréz kisasszonynyal. P­o­h­­ László kaposvári fiatal ügyvéd e napokban vezette oltárhoz Gaál Vilma kisasszonyt. (Kassáról) a következő nyilatkozatot vet­tük : Zsedényi úr ő nmlga az ág. evangelikus gyűlésen az állami tanintézetekről általában, s név szerint a kassai jogakadémiáról oly hangon látta jónak meg­emlékezni, hogy ő exclája becses figyelmét lehetetlen hallgatással viszonoznunk. Ehhez képest legyen sza­bad a magunk ügyéhez nekünk is hozzászólanunk, s mert nem érvekkel állunk szemközt, csak néhány igénytelen észrevételt koc­káztatnunk. És pedig 1) a vizsgálatok eredményéből mi nem mernénk min­denkor az illető intézet tanárai tudományos ké­szültségére s jártasságára következtetni, mert en

Next