Pesti Napló, 1878. március (29. évfolyam, 54-80. szám)
1878-03-01 / 54. szám
54. szám. Budapest, péntek, martius 1.1878. 29. évi folyam. Szerkesztési iroda.: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal : barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkiadáséért feltílfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre..................................... 6 frt Félévre...................................................12 » Egy hónapra............................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadó-hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó-hivatala. Budapest, február 28. A congressus mindig kétesebb, a háború mindig bizonytalanabb, az orosz politika mindig határozottabb lesz. A congressusra nem adunk semmit; jobb szeretjük, ha kútba esik, mint ha megvalósul. A londoni és konstantinápolyi conferentiák példái lebegnek előttünk s úgy érezzük, hogy Baden-Badenben sem fogjuk megtalálni az elveszett Európát, hanem találkozni fogunk Oroszországgal és szövetségeseivel. Ekkor aztán a congressus eredménye nem lesz az, mit tőle Andrássy gróf vár és remél, hogy t. i. Oroszország praetensiói vissza fognak utasittatni, a konstantinápolyi békekötés revideáltatni fog, monarchiánk és Európa érdekei a keleten közakarattal megóvatnak s a világbéke az Oroszországra gyakorolt általános nyomás, de különösen Anglia és Ausztria-Magyarország hitelműveleti fenyegetése és arsenálos hadkészületei segítségével fenn fog tartatni — nem: a congressus eredménye az lesz, hogy Oroszország lefőzi Európát, Ausztria- Magyarországot és Angliát, s a nagyhatalmak tanácsa elfogadja és velünk elfogadtatja a compromissumot, melyet a czár felajánl, s egyébként is szentesíti az orosz békekötést, hódítást és hatalmi terjeszkedést keleti Európában és nyugati Ázsiában. Ezért mi a congressusban nem bízunk, inkább félünk tőle, s mindenképen időpazarlásnak tartjuk. Úgy látszik azonban, hogy semmi sem lesz belőle, mert Andrássyt kivéve, senki sem akarja igazán. S Andrássy miért akarja ? Talán csak azért, mert ő indítványozta; talán azért, mert ezt tartja az utolsó módnak kibújni a háború kényszerűsége alól; talán azért, hogy a congressuson keressen szövetségeseket és semlegeseket, melyeket régen kellett volna magának megszereznie és biztosítania, talán ragaszkodik a congressus eszméjéhez azért, mert nem tud más, ennél különb politikát proponálni a delegátióknak, mikor tőlük a hatvan millió pénzt és a meg nem érdemlett bizalmat követelni fogja. A háborút és a háborúkölcsönt a külügyminiszter úr nem tartja ildomosnak javaslatba hozni; a congressust és a hitel-megszavazást a béke megóvása és rejtelmes érdekeink megvédése végett könnyebben elérhetőnek gondolja , majd ha a delegatiót haza küldötték, a congressus is odahaza maradhat, akkorra úgyis megeshetik, hogy az események az eszmét túlhaladták. Minthogy azonban a congressus terve mindenesetre csak alárendelt jelentőséggel bír az európai situatióban, s csupán symptomaticus jelleggel, vagy ha létrejön, mint diplomatiai stádium és eljárási módszer tekintendő, de semmikép döntő tényezőkép nem szerepelhet, ennélfogva a helyzetet alakító valóságos factorokat másutt kell keresnünk. E factorok közül az egyik, Oroszország, nem kétes többé. A békefeltételek teljes képét nyújtják keleti politikájának, hadi actiója azt kiegészíti, szövetségesei a keretet adják melléje. Mindenki, ha nem olvas is chiffrirozott sürgönyöket, tisztában lehet magával az iránt, hogy mit akar a keleten Oroszország, ha nem keveredik újabb háborús bonyodalmakba ; ha új adiókba bocsátkozik és győz, még sokkal többet fog akarni. Anglia és Ausztria-Magyarország is számot vethetnek magukkal, hogy acceptálják-e az orosz követelményeket vagy sem, s tudhatják igen jól, hogy azokból egy keveset lealkudni lehet, de lényegesen módosítani s következményeiben megváltoztatni az orosz-török békekötést diplomatia uton többé nem lehet. Ezen tényállással szemben mire határozzák el magukat Anglia és monarchiánk, mint elsősorban érdekelt nagyhatalmak, ez most a kérdés. Ez még mindig nyílt kérdés. De Anglia tovább haladt a feleletadásban, mint mi. A királyné háborús hajlamai ismeretesek, Beaconsfield erélyes és határozott politikája megnyerte a tory-pártot és a közvélemény többségét, a parliament már megszavazta a mozgósítási hitelt, a hajóhad elindult keletre s egy része Konstantinápoly előtt horgonyoz, a hadsereg fővezére kineveztetett s expeditiója előkészíttetik. Ezek tények. Igaz, hogy Anglia még alkudozik, hogy még nincs elszánva hadat üzenni, még kiegyezhet Oroszországgal, még nem szövetkezett Ausztria- Magyarországgal, még lesi, mit fognak tenni mások, de hogy saját érdekeit meg fogja védelmezni, kétséget nem szenved. A bécsi politika még nincs «angiue»sburgban, a minisztertanácsban, a reichsrathban, a népben, a hadsereg intéző köreiben pártok vannak: háborúpárt, békepárt, oroszpárt és németpárt, osztrákok, kik semlegesek akarnak maradni minden áron, délszlávok,kik annedtálni szeretnék Boszniát és Herczegovinát,végre magyarok, kik mind egyetértenek abban, hogy Oroszország keleti hódításai veszélyeztetik hazájukat, s kiknek jelszavuk : vitam et sanguinem pro rege, pro patria et libertate. De mi határoz Bécsben ? A dynasticus érdek. És ez még nem mondotta ítéletét. E dynasticus érdek a háborút nem választja, ha a monarchia jövőjét nem látja Oroszország által fenyegetve, vagy ha nem érzi magát, biztonságban Poroszország hátsó támadása felől. E dynastikus érdek ma is inkább rokonszenvez a Romanoff-dynastiával , melylyel soha háborút nem viselt, de gyakran osztozott és szövetkezett, mint a Hohenzollernekkel, kiktől annyi méltatlanságot tapasztalt, s kiktől örökös tartományait félti. s E dynasticus érdek szívesebben annedtál békés után, mintsem koczkáztatja földét háborúban. A politikusok, kik igy gondolkoznak, az udvarban és az udvar körül vannak, s nem szoktak tekintettel lenni Magyarországra, parliamentre s közvéleményre. Vájjon a dynastia maga, vájjon a fejedelem maga, ki egyedül van hivatva dönteni, miként fogja értelmezni a dynasticus érdekeket? Ugye, mint udvarának egy része, mely nyilván Oroszországhoz szít s Németország ellen tör, vagy pedig úgy, hogy a dynastiának egyedüli biztos alapja s a monarchiának valóságos teste Magyarország,melynek megtartása és az orosz vazall-államok s a pánszláv propaganda elleni biztosítása a legfőbb dynastikus érdek, a legjobb dynasticus politika. E dilemmában rejlik a háború kérdése, de egyúttal a belső válságok kérdése is. Mert a békés politika, az orosz szövetség, a bosnyák annexió, Bulgária és az Al-Duna átadása Oroszországnak nem maradhat válságos visszahatás nélkül a monarchia belpolitikájára. Legyünk hát elkészülve nehéz napokra, így is, úgy is, ha háborúba megyünk, lesz veszedelem, s ha nem megyünk háborúba, lesznek válságok. Nem kell mondanunk, hogy mi a háború politikáját pártoljuk most is. Nem látunk menekülést háború nélkül. A múlt hibáit felróttuk, hogy nem akadályoztuk meg a háborút, mikor lehetett, nem avatkoztunk a háborúba, mikor tanácsos volt; de mert az orosz győzelmek consequentiáit el nem fogadhatjuk , most is készek vagyunk a háborúba menni. Ebben találkozunk gr. Andrássyval, ki nem akart háborút viselni s most kénytelen vele, ha csak egész politikáját nem akarja csúfosan meghazudtolni. S ő mégis habozik, mit tévő legyen. De ma a háborút csak úgy viselhetjük, ha egy felé fogjuk viselni, mert nincs már török, kinek százezer emberrel a győzelmet megvihetnők. Tudja-e Andrássy, mit akar, kire számíthat és mi czélja van, nehogy újra csalódjék és nemzetét félrevezesse. Ez iránt, Andrássy politikája iránt tüzetes felvilágosítást kérjen a delegatió, mielőtt megszavazza neki a pénzt és a bizodalmát. A delegatióra nagy felelősség hárul. Nem csak a pénz, nem csak a háború felelőssége : az egész magyar nemzet élete függ elhatározásaitól. Ilyenkor annyit csak megvárhatunk tőle, hogy ne legyen könnyelmű, s ne hallgasson az ötletekre, hanem győződjék meg alaposan a politika jóságáról, melyet támogat, mielőtt a nemzet pénzét és vérét rendelkezésére bocsátja. Afüggetlen szabadelvű párt március 1-én pénteken d. u. 6 órakor értekezletet tart. A Pesti Napló tárczája. A magyar emigratio a keleten. írta : X. Y. 1853-53. (A Mack-féle összeesküvés. — Nagy József szomorú sorsa.) Egy előkelő magyar menekült egy ízben szemére vetette Mazzininak azon könnyelműséget, hogy mindig emissariusokat küldött Olaszországba, s ez csak a véráldozatok számát szaporítja, s az ügynek többet árt, mint használ. Mazzini azt feleli, hogy »szabadságot rózsavízzel és philosophikus busongó semmittevéssel még sehol sem vívtak ki, s ha néha áldozatul esik is egy-egy ember, az áldozat csak fokozza a nép elkeseredettségét, s ébren tartja a boszora.« Most, miután Olaszország szabad lett, ámbár nem a Mazzini elvei szerint, körülbelül igazat kell neki adnunk, hanem mi magyarok egészen más véralkatúak vagyunk, nálunk az írott törvény iránti tisztelet oly nagy, hogy nálunk valódi revolutió, azaz a fennálló törvények erőszakos felforgatása nem is képzelhető; mi ezen a téren vagyunk kitartók és állhatatosak, s így inkább az angolokhoz, mint az olaszhoz és göröghöz hasonlítunk. Ezt mutatja a tapasztalás, mind a Tökölyi és Rákóczy, mind a mi jelen időnkből. Az olaszokat a bécsi congressus odaadta Ausztriának, , de soha kibékíteni nem tudta sem erőszak, sem engedékenység, sőt a gyűlölet, melylyel a hódítót fogadták, az idővel még fokozódott. Az osztrák katona és hivatalnok előtt Olaszország családi körei mindig zárva maradtak, még a kávéházakban is fölkelt az olasz, ha mellé osztrák tiszt ült, a bankjegyet sem akarta elfogadni senki, és nem volt ünnep, mulatság, vagy alkalom, melyen az olasz ne éreztette volna elnyomóival megvetését és gyűlöletét. E gyűlölet tette az olasz kérdést utóbb is európaivá, mely aztán, amint tudjuk, Szadovánál oldatott meg, szabadságot, önállóságot teremvén az annyi évi kitartás, és annyiszor megpróbált felkelés gyümölcséül. Hasonlóan a görög soha el nem vesztette leendő felszabadulása reményét, az eltiprója elleni gyűlöletet firól-fira hagyja, s már úgyszólván azonosította nemzeti létével, úgy hogy görögöt, ki a töröknek elkeseredett ellensége ne volna, gondolni sem lehet. A harcz mezején az olaszt, az erkölcsiség és becsületességben a görögöt kétségkívül felülmúljuk, s ezeknek fanatismusára, kétszínűségére s orgyilkaira undorral és megvetéssel tekintünk, hanem az ellenségeskedésben szívósság s csüggedést nem ismerő kitartás tekintetében a versenyt velők ki nem állják. Az igaz,hogy geográfiai helyzetünk s a bennünket környező népekhez való viszonyaink is különbözők s amazokéinál kedvezőtlenebbek, de véralkatunk is egészen más, mi lovagias természetű nemzet vagyunk, ha egyszer letettük a sisakot, vagy kiütötték kezünkből a kardot, bizalmasan nyújtunk ismét baráti jobbot, vagy alattomosság nélkül adjuk meg magunkat s a velünk méltatlankodó ellenséget lejfeljebb megvetjük, de tőrt ellene nem használunk soha. Azért félreismeré a magyar nemzetet mind az osztrák kormány, midőn örökös revolutióktól rettegett, mind azok, kik egy-két beküldött emissarius által uj harczot kezdethetni s a nemzetet uj felkelésre bírni remélték. Mindazáltal tény, hogy Mack és Gál Sándor ebben mesterkedtek s különösen épen az 1852-dik évben hitték czéljukat legjobban elérhetőnek s ők és beavatottjaik nem kevesebb mint árulónak nyilvánították azokat, kik e működések sikerülhetését kétségbe merék vona . Sőt midőn én egyik barátomnak, a szegény áldozatul esett Várady Jóskának azt bizonyítgatom, hogy hasonló beküldözgetésekkel, s felkelésre izgató proclamatiókkal legfeljebb is az osztrák kormánynak tesznek jó szolgálatot, mert ürügyet szolgáltatnak neki az üldözésekre, s az ostromállapot fentartását mintegy okadatolják — midőn e végett hazatérési szándékáról le akartam beszélni , leszaratással — agyonlövetéssel fenyegettek s ki i tudja, ha módjukban volt volna, nem teszik-e meg ? ! Divat lett már a forradalom vége felé mindjárt árulást kiabálni, ez aztán folytatásra lelt az emigratióban is, csakhogy itt már nem árulónak, hanem osztrák spionnak keresztelték el könnyen az embert. Maguk a tervezgetők, úgy mint Gál, Mack, s talán Yavrek annyira el voltak fogaivá, s felve az osztrák kémektől való félelemtől, hogy míg a legbecsületesebb s legszilárdabb jellemű emberektől féltek, nem vették észre, hogy ha csakugyan van kém, az közvetlen környezetükben van, s nem más, mint önnön legényük és házigazdájuk. De nem is kellett kém! Ők önnönmaguk és beavatottjaik kifecsegtek előre mindent. Rém volt maga a fontoskodás és mások felett kitűnni vágyódás. Alig avattak be egyet-egyet titkaikba, az azonnal magasabban hordta fejét, három egész napig megállotta, hogy jóformán senkivel sem beszélt, hanem akkor megfogta jó barátját és iszonyú titok leple alatt, kisérve fenyegetésekkel elmondta, amitől keble már majd kipukkant, a borzasztó titkot, mígnem utoljára a Tótfalusi pinczérjei is csak arról beszélgettek. Nekem sok jó barátom volt, (mivel én, ha csak lehet, soha meg nem bántok senkit) s így anélkül, hogy valaha kérdeztem volna, minden tervezett lépéseiket tudtam; nem nagy különbség volt köztük, a legmérsékeltebb is például arra számított, hogy a hegyek közt még elég bolyongó és besorozás elöl bujkáló volt honvéd van, s itt-ott elrejtve legalább vadászfegyver kapható. A második már magasabb hangon beszélt ; utoljára volt a ki hitte, hogy az erdélyi havasok közt egész organizált guerilla-csapatok vannak volt honvédekből, ellátva jó fegyverekkel sőt ágyukkal, s megnevezgették még a helyeket is, ahol annyi és annyi ezer fegyver, 30—40 darab ágyú és minden ahoz való munitió el van rejtve, csak vezér kell! — Épen úgy mint benn a hazában, hol törökországi magyar seregről — Bém jöveteléről álmodoztak, sőt sokszor a távoli égdörgést is ágyúzásnak tartották. A vezérek, t. i. Mack és Gál természetesen nem hitték ezt, de e hit nélkül ki vállalkozott volna is oly nyaktörő merényletekre ? A honszeretet egyébj iránt egy kis ambitióval párosultan hallatlan vakmerőségekre képes, d e nélkül, csupán anyagi érdekekért, soha nem lehetne embert kapni oly életveszélyes megbízások végrehajtására, minőket nem csak az olasz és lengyel, de magyar menekültek is tettek. — Rózsafi beutazta Magyarországot mint franczia kereskedelmi vándor, holott alig tudott bonjourt mondani francziásan. Kgyelmessy két ízben is megtette körútját mint zsidó, az igaz, hogy ezt legalább fölismerni még a zsidó se tudta. Borza csak oláhul tudásába bizott, de kétlem, hogy a rábizottakat elvégezte volna. Várady József szintén oláh nyelvében bizott, be is jutott, de életével lakott. Nemcsak benn a hazában volt pedig az emissariuskodás életveszélyes dolog, Oláhország is el volt ekkor zárva a magyarok elől. A leköszönt Bibesco helyébe választott Stirbey herczeg sokkal barátságosabb szellemű volt az osztrákokhoz, mint elődei és utódai is, és bár mint humánus ember, csaknem elősegíttette az oláh földön át kifelé menekülők útját, másfelől nem jó szemmel tűrte volna, hogy hazája az osztrák elleni fondorlatok fészke legyen, s a gyanús egyének összefogdostatására poroszlókat adott, valahányszor az osztrák consulatus kívánta. Moldvában sem sokkal állottunk jobban, mégis Mack elég vakmerő volt Bukarestben ütni fel főhadiszállását 1851-ben, nem csekély veszedelmére különösen Nagy József bukaresti hazánkfiának. Még mielőtt Mack Oláhországba átment volna, Ruscsukon hagyta Szarka Lászlót megbízottjául, részint az ott szanaszét tartózkodó magyarokat titokban organizálni, részint az egybeköttetést Gál és közte fenntartani. Mack Bukarestben Nagy József gazdag szabómester lelkes hazánkfiához szállott, kit e végett már előbb Rózsafi, Váradi és Szentgyörgyi megkerestek. Mack el volt látva Kossuthnak egy proclamatiójával, melyben a nemzet felszólittatik, hogy magát organizálja és Macknak, mint a felállítandó erdélyi hadsereg főparancsnokának, mindenben engedelmeskedjék. Nevezetes, hogy Macknak kinevezése, magában a kinevezési diplomában okadatolva volt, »mint a ki —úgymond —a hazában ármányok által üldöztetett.« Később Gál Sándor jön az összes magyar sereg vezérévé, Mack pedig ugyanekkor, előbbi rangja mellett, az összes várak főparancsnokává kinevezve. Mack mintegy négy hétig lakott Nagynál; ez alatt többen jöttek hozzá Törökországból s küldettek általa Konstantinápolyban nyomtatott proclamatiókkal Erdélybe, részint eredménytelenül, részint, mint Várady, gyászt és,vészthozólag mindazokra, kiket áldozatkész lángoló hazafias érzelmeik e vészes küldöttek közelébe ragadtak. Gyakran a felette nagy elővigyázat ép oly vészt hozó, mint a gondatlanság, így járt Mack Szarka László ruscsuki ágensével is. Mack kérdezi levélben Szarkától, kik állnak ott rendelkezésére és mi utat gondol legbiztosabbnak arra, hogy Mack Szerbiába mehessen. Szarka megírta jelentését, de nagyobb biztosság okáért levelét két borítékba téve s Nagyhoz czimezve, maga személyesen hozta át Ruscsukról Giurgevoba, hogy ott a postára föltegye; azonban ez időben ott vesztegzár volt s őt levelével együtt letartóztatták, midőn pedig ő jelenté, hogy csak e levéllel jött s maga visszamegy, levelét elvették és szeme láttára feltörték. Ő azzal menekült, hogy magát más cselédjének állitá, ki se nem irta azon levelet, sem azon nyelvet nem érti, s igy elolvasni nem tudja. Levelét aztán elolvasás végett beküldték az osztrák agencziára! Az oláh vámszedő tiszt mindamellett oly becsületes volt, hogy nejét elküldé Nagyhoz, s értesítette a levél sorsa felől, mire Nagy a nála létező gyanús iratokat ugyan eltávolító házától, de megfoghatlan vakmerőséggel Mackkot továbbra is rejtegette. Deczember 30-án 1851-ben Nagy József házát megmotoztatta az osztrák consul Szentgyörgyi osztrák hivatalnok által, oláh csendőrök segítsége mellett. Mack egy mellékszobában épen proclamációkat csomagolt egy ládába, melyeket László örmény ki Budapest, február 28 (Bosznia és Herczegovina.) Tegnap az Ellenőr tudatta, hogy az »Oroszország elleni háború« esetleg Bosznia occupátiójával fog kezdődni. A Pester Lloyd ma estd lapjában pedig több bécsi félhivatalos pengeti, hogy amíg az oroszok Bolgárországban lesznek, nekünk oldalállást kell foglalnunk Boszniában, sőt az egyik levelező szerint positiónknak a szigettengerig kell terjednie. Csodálatos összhangban áll ezzel a ma érkezett Timesnak Berlinből, febr. 25. ikéről kelt távirata, mely szerint a bécsi kabinetet berlini barátai biztatják, hogy foglalja el Boszniát, Herczegovinát, Albániát és Macedónia egy részét. Eszerint majd még köszönetet fogunk szavazni Andrássynak, hogy nem annedtál még görög tartományokat is, hanem csak Boszniát és Herczegovinát foglalja el. (Bécsből) február 26-tól távírják a Köln. htg-nak . Bizonyosnak tartják, hogy a delegációk a kért hatvan milliónyi hitelt meg fogják szavazni. Az előterjesztés a közös kormány összes tagjai nevében létezik, s Andrássy és Bylandt grófok által fog behatóan indokoltatni. A hatvan millió megszerzésének módjára nézve a közös pénzügyminisztérium még nem hozott határozatot. Valószínűleg — legalább így gondolja a közös pénzügyminiszter — a két parliament fogja a quota arányában a hitelt megszavazni és pedig ha a quota-kérdés addig meg nem oldatik, az eddigi 70 : 30°/0-os arány szerint. A hadsereg vezetésében történt személyváltozásokról keringő hírek alaptalanok, különösen az a hír téves, hogy Mendel első főhadsegédét Beck úr, a katonai iroda főnöke fogja felváltani. A helyzet folyton feszült. Andrássy nem térhet el Oroszország ellenében nyomatékkal kifejezett követeléseitől. Hivatalosan itten még nem ismerik a békefeltételeket, de a nagykövetségek közlése szerint az eddig megjelent feltételek lényegekben igazak lesznek. Ezek egyes határozatai Ausztriára elfogadhatlanok. Oroszország szmleges engedményekkel próbálja Ausztriát engedékenyebbé tenni, de a dolog lényegére nézve, mint eddig, úgy mostan is egy tőle függő Nagy-Bulgáriát, Montenegró számára tengeri kikötőt, Szerbia részére igen nagy területi nagyobbodást kíván, főleg Bosznia felé. A Duna kérdésében látszólag, de csak látszólag enged , épen így van ez Bulgária occupatiójával. De bizonyos, hogy Oroszország Bosznia, Herczegovina és Albánia egy részének átengedésével akarja Ausztria beleegyezését kinyerni az iránt, hogy a kelet többi része orosz vazallus állam legyen azon kilátással, hogy később teljesen orosz államkötelékbe fog lépni. Kétségtelen, hogy Oroszországot Ausztriának csak erélyes föllépése kényszerítheti e terv elejtésére. (Az orosz hadcsapatok Romániában.) Illetékes helyről közlik, hogy azon hír, mintha Romániában orosz hadcsapatok összevonatnának, tökéletesen alaptalan. (Az osztozkodás.) Szt Pétervárról jelentik . A bolgárok óvást emeltek az ellen, hogy Ó-Szerbia a szerb fejedelemséghez csatoltassák; arra utaltak, hogy Ó-Szerbiában bolgárok laknak, nem szerbek. Az orosz kormány állítólag nemzetközi bizottság elé akarja e kérdéseket terjeszteni. A görögök is óvást emeltek azon elv ellen, hogy valamely kerület nemzetisége a lakosság többsége szerint határoztassék meg; azt mondják, hogy a nemzetiségek műveltségi fokát is számba kell venni. (Monarchiánk és a békefeltételek.) A Times egy czikkben, melyben kifejti, mily megdöbbentők az orosz feltételek, arra utal, hogy az új Bolgárország mennyire fenyegeti monarchiánk érdekeit és így folytatja : »A katonai és udvari párt a veszélynek úgy akarja elejét venni, hogy Bosznia és Herczegovina occupálása által Ausztria szláv elemei megerősíttetnének, de még ez a párt sem fogja megengedni, hogy a Konstantinápolyba vezető utat eltorlaszolja egy bolgár tartomány, mely a Dunától a Szigettengerig terjed. E pártnak számolnia kell a magyarokkal is, akik gyűlölik Oroszországot és határozottan ellenzik Ausztria szláv lakosságának gyarapítását. A czártól fog függni, hogy a végső szót a magyarok mondják-e, kik a háborúra szavaznak, vagy az udvari párt, mely kétségkívül szívesen látná a compromissumot. A béke fenntartása kétessé válhatnék, ha Oroszország nem módosítja Bolgárországra vonatkozó követeléseit.« (Az orosz kegyetlenségek tárgyában)^ P. LI. hire szerint a konstantinápolyi osztrákmagyar nagykövetség utasította a sophiai, philippopoli és drinápolyi cs. és kir. consulságokat, hogy az oroszok által az osztrák-magyar alattvalókon elkövetett kegyetlenségekről haladéktalanul tudomást szerezzenek és jelentést tegyenek. E vizsgálatok eredményéhez képest fog a kormány a reidhsratban a lengyelek által tett interpellate első pontjára felelni ; a második pontra, mely a lengyel kérdésnek a conferentia elé leendő vitelére vonatkozik, a kormány egyszerű nemmel akar felelni. A lengyelek clubja Andrássy gróf hitelkérelmével szemben még nem foglalt állást, de a lengyelek hangulata a kérelemre igen kedvező. (Kossuth Lajos a háborúról.) Az Egyetértés Kossuth Lajosnak egy febr. 17-ikéről kelt, Helfy Ignáczhoz intézett magánleveléből a következőket idézi : »Ha beteg vagyok-e? Hát hogy ne volnék? — hiszen ha kenderkötelekből volnának is sodorva idegeim, a gerinczvelőig megtépné az a rettenetes gondolat, hogy Andrássy és nyomorult cliqueje megölték szegény hazánkat. S ép akkor ölték meg, midőn a sors ingyen kegyelméből oly könnyű, oly biztos, oly olcsó, oly veszélytelen módon, tehetségükben volt hazánk életét egy újabb ezred évre biztosítani. Megölték! Rettenetes szó, de igaz. S a vaksággal vert.........azt hiszik, hogy ha conferentiát vagy congressust kunyerálnak ki Gorcsakofftól, majd kiimádkozzák a szlávok czárjától, hogy kegyelmezzen meg hazánknak s Ausztriának. Eszeveszettek! — Hát ha a pánszláv czár betűről betűre mind aláirná is (a mit pedig tenni bizony nem fog) Andrássynak egész...........programját, meg lenne az által mentve Magyarország s Ausztria ?-----------Ilyen emberekkel, mint a minők nemcsak nálunk, de másutt is játékot űznek a nemzet lételével: én bizony még a háborútól sem reménytek megváltást, mert nem lesz bennök erély oly czélt tűzni ki a háború objectumául s oly eszközökhöz nyúlni, melyek megmenthetnének. Hanem az mégis bizonyos, hogy bármennyire kedvezőtlenekké segítette is Andrássy...........a viszonyokat nyakunkra hárulni, a háború az egyetlen chance, mely még számunkra felmarad. Ha háborúnk nem lesz rögtön, haladéktalanul elvesztünk menthetlenül. Ráírhatjuk hazánk kapuira Dante szavait: »lasciate ogni speranza.« Háborúval, nem mondom, hogy megmenekszünk, de lehetséges, legalább nem lehetetlen, hogy igen, — mert háborúnál: partem fortuna sibi vindicat. Tehát »háború minden áron« ez nézetem. A háború az oroszszal úgyis kikerülhetlen, hiszen készen van az étape, majd támad ő. Hát a józan ész nevében ne hagyjuk az ő tetszésére megválasztani az időt, mikor ránk csaphat, mint a keselyű a védtehetetlen galambra. Előzzük meg.« (A képviselőház erdőügyi bizottsága mai ülésében folytatta az erdőívjavaslat tárgyalását. A »kopár területek befásításáról« szóló harmadik czim függőben hagyásával tárgyalás alá vétetett az »erdei termékek szállításáról« intézkedő negyedik czim. Hosszabb vitát keltett főleg a 181-ik §. azon intézkedése, mely szerint a folyók nem hajókázható szakaszain s a patakokon nemcsak a faúsztatás, hanem a tutajozás is csak hatósági engedély mellett gyakorolható. Végül elhatároztatott, hogy a közlekedési miniszter képviselője a jövő ülésen egy oly szövegezett módosítást nyújtson be, mely szerint e szabály alól kivételek lesznek téve ott, hol a tutajozásnak hatósági engedélyhez kötése nem feltétlenül szükséges. A többi letárgyalt §§-ok — a 192-ik §-ig — lényeges módosítás nélkül elfogadtattak. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 28-án. 1. Kétszer győzött a kormány egyszerre, kétszer keresztülvitte a Lloyd-szerződést egy napon, először huszonkilenc, másodszor tizenhat szótöbbséggel. Szavaztak a régiek ide vagy oda, az egyetlen új jelenség volt, hogy Bánó József az ellenzékkel szavazott a Lloyd-szerződés elvetése mellett. Tehát ezt is nyakába sózták Magyaror