Pesti Napló, 1878. június (29. évfolyam, 132-157. szám)
1878-06-30 / 157. szám
Budapest, vasárnap, junius 30.1878. 157. szám. 29. évi folyam, Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármmely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 pesti HS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. A Júliusi félév közeledtével felhívjuk. olvasóinkat az előfizetés minél előbbi megújítására. A magyar emigratio a Keleten czímű nagy érdekű művet a jövő évnegyedben fejezzük be. Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................6 frt Félévre.................................................12 . Egy hónapra..........................................2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év negyedenként 1 forint, ggjgf- Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Fest Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, június 29. A mentegetőzés ideje járja. A mai nap a kormánypárt ünnepélyes mentegetőzésének vola szentelve. Három ily manifestatió egy napon, talán sok is a jóból: Csernátony beszámoló beszéde reggel, Ghyczy elnöki búcsúztatója délben, és a kormánypárt felhívása a választókhoz délután, Csernátony beszédével választói előtt megbukott. A szerecsennek nem sikerült magát fehérre mosni. Ghyczy párbeszéde legfelebb succes d’estimet aratott, politikai hatással egyáltalán nem dicsekedhetik. A kormánypárt felhívása siralmas. Erő és tartalom nélküli okmány az, mely a múltat igazolni nem képes, s az őszinteség hiányával leplezi a jövőt ott, hol a keleti kérdés megoldásáról beszél és ott, hol a kiegyezésben vállalt terheket mellőzi; ott is, hol az önálló hitelügygyel kecsegtet a jövendőben és ott is, hol a pénzügyek javításával dicsekszik a múltban, de az új adókról és adóbehajtásról épúgy megfeledkezik, mint arról, hogy még most is van húsz millió deficit, a azt fedezni már nincs miből. Az egész nyilatkozat oly szomorú olvasmány, hogy alig értjük, hol lehetett annak éljenezni ? Csupa félelem ií ki belőle és csupa megnyugvás minden csapásban, mit Isten ránk mért, de melyért a felelősséget Európára és a viszonyokra kell áthárítani. Programm pedig e nyilatkozatban épen semmi sincs. A szabadelvű pártnak egyátalán nincs politikája. A párt felhívása a választókhoz egyetlen elvet ki nem mond; egyetlen kérdés iránt nem foglal állást, nem tartalmaz felvilágosítást. Sem a hadszervezeti kérdés, sem az administratív probléma, sem a közgazdasági és pénzügyi teendők, sem a vallási és közoktatási ügyek érintve nincsenek. Az egész nyilatkozat semmitmondó. De rettenetesen kormányhű. Ez tehát a programm egyetlen pontja: támogatni Tisza Kálmánt, ki majd megmondja Debreczenben, hogy mit akar tenni. Nos, ezen nyilatkozat méltó befejezése a kormánypárt három évi működésének. Csakhogy nem ez ám a befejezése. Jó volna. Befejezése a kormánypárt politikájának Bosznia elfoglalása. A nap fő eseménye az, hogy a berlini congressus, a török követek protestatiója mellett, oly módon tárgyalta a bosnyák kérdést, hogy monarchiánk megbizassék Boszniát és Herczegovinát határozatlan időre katonailag megszállni, a menekülteket visszaszállítani, a közigazgatást szervezni, a reformokat behozni. A mandátum megadatott s jövő héten berukkolunkBoszniába. Tisza Kálmán pedig bevonulását tartja Debreczenbe. Ilyen török induló mellett oszlik fel az országgyűlés, és kéri a kormánypárt a választópolgárok bizalmát és szavazatát. Budapest, június 29. (Királyi kézirat.) A mai hirlap a következő legfelsőbb kéziratot közli: Kedves Tisza! Midőn a kiegyezési törvényeknek mai napon történt szentesítése által a hosszabb idő óta folytatott e részbeni tárgyalások, — mindkét államterület érdekeinek kölcsönös méltánylása mellett, közgazdasági fejlődésük lehető biztosítására, s ez által az egész monarchia javának és tekintélyének ujabbi erősbitésére, — szerencsésen befejeztettek, indíttatva érzem magamat önnek és minisztertársainak, kik áthatva hivatásuk fontosságától, lankadatlan buzgalommal és önmegtagadó hazafias áldozatkészséggel e megoldás előmozdításán fáradoztak, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvánítani, — biztosítván önt, hogy a trónnak és hazának e nehéz időszakban is tett hit szolgálataikról minden viszonyok között kedvesen fogok megemlékezni. Kelt Bécsben, 1878. évi junius hó 27-én. Ferencz József, s. k. (A kormánypárt kiáltványa) az ország választóihoz következőleg szól. Midőn mi a nemzet képviselői a törvényhozási pályát elhagyjuk s a nemzet kebelébe, mint egyszerű honpolgárok visszatérünk, lehetetlen, hogy ne szóljunk a nemzethez arról, hogy három évi megbízatásunk alatt mikép teljesítők képviselői kötelességünket. Emelt lélekkel teszszük ezt, s azon nyugalommal, melyet a tiszta öntudat nyújt, hogy kötelességünket hiven teljesítők. Nehéz viszonyok közé esett hivatásunk; nehéz volt a munka, melyet végeztünk. Nagy volt feladatunk, épen oly a meggondoltság, melylyel e feladatot megoldanunk kellett. Nemcsak az volt a czél, hogy az ország anyagi helyzetén segítsünk, hanem lenni kellett annak is, hogy e nemzetet kétes kimenetelű harczoknak ki ne tegyük, s a nemzeti munkára szükségelt időt meddő vagy végzetes küzdelmek által elpazarolni ne engedjük. Részint szenvedéseiben, részint tétlenségében annyit mulasztott már e nemzet, hogy tiltottnak kell tartanunk azt akár az egyik, akár a másiknak eléje vezetni. Megvontuk a vonalat azon anyagi bajok között, melyek a világ minden részét meglátogatták, és saját bajaink között, és azt találtuk, hogy bajaink legnagyobb része közös a világéval és találtuk, hogy türelemmel, de folytonos munka közt kell elvárnunk az időt, míg a világ eseményei a kedvezőbb fordulatot meg fogják hozni. Megvontuk a vonalat azon bajaink között, melyek százados mulasztások vagy a balsors következményei és azok között, melyek új életünkben fakadtak fel, — és úgy találtuk, hogy ezek igen csekély részét teszik amazoknak, s hogy tizenegy év nem elég százados állapotokat megorvosolni, de hogy erre még sok idő, sok erőfeszítés kell, úgy a magános, mint a nemzeti munka terén. Ezen sehhez hasonló eszmék irányozták eljárásunkat. A viták lefolytak, s az egyezmények sorsa eldőlt, s ma már mint az ország törvényei állanak fönn, de meg lesznek utóhangjaik a nemzet kebelében, s főleg az ország választói körében, és igy nekünk is kell szavunkat hallatni. Az igazolás rövid szózata lesz ez, szava az öntudatnak, őszinte — és igaz. Az állíttatott egyfelől, hogy ez egyezményekből az országra milliókra menő károk háromolnak. Mi ezt tagadtuk — és tagadjuk. Egyben és másban nyerünk mi, némelyekben a másik egyezkedő fél. Nincs, ki a mérleget apró összegekig pontosan fölállíthassa ma sem, — annál kevésbbé a jövőre, — egyelőre nem látott közgazdaság, sőt politikai fordulat, a világm a mérleget javunkra, sőt talán ellenünkre is billentheti. De ott, hol az ország anyagi vesztesége világosan kimutatható volt, — a vámvisszatérítésnél — ott szilárdul ragaszkodtunk igazságunkhoz és sikert mutatunk fel. A nemzetről a több millióra menő károkat elhárítottuk. Elismertük és elismertük,hogy nemzeti életünk egyik fő feltétele az önálló hitelügy, az önálló nemzeti bank. Támogattuk kormányunk e czélra intézett hazafias törekvését. Saját közgazdasági hitel- és pénzviszonyaink állották útját annak, hogy ezúttal czélt érjünk, azonban nem vállalhattuk el a felelősséget, hogy e nehéz közgazdasági és politikai időkben előállható zavaroknak tegyük ki az országot, vagy annak, hogy törekvésünk meghiúsulása czélunktól még messzebbre ejtsen bennünket. De leoldottuk — habár áldozattal — ez ügyről azon ólomsúlyt, mely ahoz kötve volt, s felnyitottuk a tért, a melyen az, a legközelebbi tíz év alatt, a nemzeti akarat sulybavetése által biztosabban készíttethetik elő. Kormányunk kezdeményezése s kitartása folytán milliókra menő megtakarításokat valósítottunk, és e megtakarításoknak, a nemzet áldozatkészségének nyomai nagy számokban mutatkoznak már is. Ha a nemzet és kormánya e takarékosságot vaskövetkezetességgel folytatja, ha az államháztartásban az egyensúly felé határozott lépésekkel halad, egyéb üdvös hatásokon kívül évről-évre közelebb jutunk az önálló hitelügyhöz. A meghiúsulás veszélyei el lesznek hárítva. Valamint minden egyes egyezkedésnél, úgy azok összeségénél igyekeztünk az ország minden törvényes jogát és intézményét megóvni. Megóvatott az ország paritása szemben a monarchia másik felével. Magyarország mint állam ez egyezkedésekből sértetlenül lép ki, sőt ilyetén állása új bizonyítékokat és szentesítést nyert. Összes eljárásunk iránya volt: megvédeni érdekeinket, jogainkat és intézményeinket. Nagyobb céloknak rendelni alá a kisebbeket. Koczkára nem tenni nagyobb érdekeinket a kisebbekért. Nem jártunk el könnyedén az egyezkedésekben. Rokonszenvvel kísértük kormányunk erőfeszítéseit, s a több irányban folytatott küzdelmek közt fáradalmait és kitartását, és lelkiismeretünk komoly tusái után adtuk szavazatunkat azon hitben, hogy hazánkat igy szolgáljuk a leghelyesebben. Erőnknél többet merő merészségünk nem volt. Törésre, szakadásra, vagy évekig tartó új versengésekre vezetni nemzetünket nem mertük, de bírtunk annyi bátorsággal, hogy ez egyezkedések alatt két irányban folytassuk a küzdelmet, kint, hol követeléseinket igaztalanoknak mondották, és bent, hol a törés vagy káros halasztások ellen kell küzdenünk. Tudjuk, hogy e nemzetnek több óhajtásai, több reményei voltak ez egyezkedések alatt, többek és nagyobbak voltak a mi óhajtásaink és reményeink is. Küzdöttünk és küzdött kormányunk ezek mellett. Minden teljesíthető nem volt, és ezt, ha lezajlanak a felindulásnak pillanatai, az egész nemzet így fogja megítélni. Ezért állunk mi most emelt lélekkel és nyílt homlokkal választóink, s a nemzet előtt. Az utolsó két évben nagy események folytak le keleti határainkon. Ez események mélyen benyúlnak hazánk jövőjébe. Az egész nemzet lelke és szive kisérte az ott lezajlott harczok változatait. Mi is együtt éreztünk a nemzettel, — de ha ez ügy talán legnagyobb része a mienk, nem csak a mienk volt. Ügye volt az Európának, s midőn ez ilyennek hivatalosan is elismertetett, meg kelle nyugodnunk abban, hogy ez események, e harczok következései fölött a hivatalos Európa mondjon ítéletet elsősorban. Az ítélő széken a monarchia képviselője által ott van Magyarország szava is, és mi a legélénkebb érdeklődéssel nézünk a kezekre, melyek a bonyodalmak megfejtésével bizonyára hazánk érdekeinek megmentésén is fáradoznak. Nem értük még el a pillanatot, hogy érdekeinket, s a világ békéjét megmentve látnák, de ha Európa tanácsának nem sikerülene az igazságnak elégtételt szerezni, és ha nem érhetjük el, hogy hazánknak részletekig ismert életbevágó érdekei megvédettek legyenek, mindig azok közé fogunk tartozni, kik a nemzet lelkesedését éleszteni s áldozatkészségét serkenteni fogják. És az izgalmas időkben, midőn az egyezkedés a monarchia másik felével s az orosz-török háború közvetlen határainkon folyt, végeztünk, alkottunk oly műveket, melyek a nemzet jövőjébe jótékonyan és messze be fognak nyúlni. Megalkottuk a büntető törvénykönyvet, melynek megalkotásán elődeink közel egy századig siker nélkül fáradoztak, s ezáltal közéletünkben egy nagy hézagot töltöttünk ki. Az erdélyi részek új területi felosztásában egy üdvös művet hoztunk létre. Ilyen a törvény, mely kiváltságolt helyzeteket alakított át, s területi visszásságokat enyésztetett el. Hoztunk törvényeket, melyek az ország egyes polgárai javára vannak számítva, egyebeken kívül ilyen az árva ügyek rendezése, — ilyen a kisebb polgári perek gyorsabb s olcsóbb elintézhetése, — ilyen az egészségügy, — ilyen a munkás és cselédviszonyok rendezése, melyek mind a helyesebb közigazgatás magvait foglalják magukban. E válságos időkben pénzügyi kormányunk ernyedetlen munkájának sikerült államháztartásunkban oly javításokat eszközölni, melyek — ismételjük — ma már milliókban nyilatkoznak. Sok felé hat ki ennek jótékony eredménye, de egyben sem oly mértékben, mint abban, hogy hullámzó közhitelünk ezen vívmány folytán szilárd alapot nyert. A külföldi pénzvilág járadékkölcsönünket elfogadta. Közhitelünk európai szentesítést nyert. Hiszszük, hogy jön idő, midőn mindez hatását minden irányban éreztetni fogja. Minden emberi műnek, úgy az állam által alkotott műnek gyümölcsei is lassabban érnek. Könnyebb és könnyebb lesz ezután ez ösvényen haladni folyvást. Biztosabban haladhatunk mi is, még nagyobb, még több alkotásra vagyunk készek mi is. Ösmerjük, hogy a civilizáció,s hazánk érdeke többet is kíván; ösmerjük, hogy hazánk türelmetlenül várja a javításokat és alkotásokat a közélet minden ágában; osztjuk ez érzelmeket mi is, s ha figyelmünket ez izgalmas időben sem tagadtuk meg e törekvéstől, úgy ha az ég kedvez a nemzet békéjének, egész terjedelemben áll előttünk a feladat, hogy ez alkotásokat ernyedetlenül folytassuk a jövőben is. Tudjuk, hogy vannak kérdések, melyek mint sürgősek, megoldásra várnak. Az idők mindenki által ismert kényszerűsége fialasztotta el, mi nem ejtettük el azokat. A haladás, a Haselvűség, s fennálló intézményeinkkel összhangzásban fogjuk azokat egymás után megoldani. Nem csüggedünk. A luctor et emergo nemcsak egy nemzet jelszava, jelszavunk az nekünk is, csakhogy a köz- és magán munka ernyedetlen teljesítésén felül nincs nemzet, mely sorsa és helyzete, s jövője iránt nagyobb óvatosságra és meggondoltságra volna utalva, mint nemzetünk, s ha politikai értelmiségünknek a haza üdvére máris ezer jelét adtuk, — ez értelmiség s a honszeretet meg fogják szilárdítani nemzeti létünket. Kelt Budapesten, 1878. junius hó 29-én. Az országgyűlési szabadelvű párt értekezletéből. Gercve István elnök. (A függetlenségi párt kiáltványa a választókhoz) ma jelent meg a párt két közlönyében. Tartalmát közelebb ismertetjük. (A Budapesti Közlöny egy rendkívüli kiadása holnap tudomásra fogja hozni a német, franczia és olasz vámszerződések ez év végéig történt meghosszabbítását. Csernátony választói előtt. — jun. 29. Nagy falragaszok hirdették napok óta, hogy Csernátony Lajos ma fogja tartani beszámoló beszédét választói előtt. Tíz órára szólott a meghívás, de a soroksári utczai Prückler ház udvara x/4 11 órakor is oly üres volt, hogy mikor Csernátony, ki addig az udvaron levő üvegtornáczban várta a választók megérkezését, 1/2 11 órakor felállott a számára a bál mellett készített emelvényre. Mindössze 60—70 ember lehetett jelen , csak a beszéd vége felé érkezek az utczáról többen, de ekkor is alig volt az öszes közönség 150 főnél többre tehető. A beszéd, melyet Csernátony tartott, épen nem gyakorolt hatást, sőt nem egy helyütt ellemondó félbeszakítások történtek, mikre Csernátony rögtön felelt, kijelentvén, hogy »nem ijed meg semmiféle kurjongatásoktól.« Több állításánál pedig nevetés hangzott fel a választók köréből. Mielőtt Csernátony szólni kezdett, az Ellenőr mai számát osztogatták a közönség között. 3 számban újra le van nyomatva Csernátonynak öt évvel ezelőtt választóihoz intézett beszéde, melyra hivatkozott. Elmondá, hogy akkor kilépett a sabadelvü pártból s eljárását a választók helyeselték ma ennélfogva azt kell igazolnia, hogy dacára annak, hogy a kiegyezés miatt történt a kilépés, kiegyezést mégis utóbb elfogadta. Utal az európai eseményekre, mi sem tudja senki, »miként állunk monarchiánk tettét illetőleg« (Egy hang: bemegyünk Boszniába!). Ezen események hatása alatt jött létre a kiegyezés melyet nem akar glorificálni, mert azzal, meri állítni, »elégedetlen minden ember Magyarországon. (Tgg van! Igaz!) A kormánytól kezdve az utolsó válaszó és nem választó polgárig! (Egy hang: Nem keétt volna rászavazni!) Ezt igen könnyű mondani anlak, ki meg nem gondolja, hogy hazánk érdekeire néve minő következményű lett volna a kiegyezés nem fogadása (Helyeslések); »de nagyon nehéz rágtenni, — úgymond, — annak, ki nem szokottdekeket és konczokat lesni, mint én nem szoktam;... az ily ember meg szokta gondolni, hogy becsüttesen miként adhatja szavazatát, nem keresve keret egy oldalról sem, de nem félve a kurjongatásoktól sem«. Magyarországnak joga va az önálló bankhoz; szóló óhajtja az önálló vámterület is, megválasztása előtt megmondta már, hogy ez igen szép és jó dolog. »De én óhajtok még ennél többet is, — igy folytatja, — óhajtom a personal uniót; óhajtom, hogy Ausztriával semmi közünk ne legyen. (Derültség.) Ez szép óhaj, de ezt valósítani kell s nem elég azt kiabálni, hogy én ezt óhajtom, azt óhajtom, hanem nagyon meg kell fontolni az utakat, melyeken megy az ember.« Az önálló bankra nézve hangsúlyozza, hogy azt lehetetlen volt felállítani, mert solid tőkepénzesek nem vállalkoztak rá. (Ellenmondás.) Ezt valaki hiheti, vagy nem hiheti; szóle mindenesetre többet hisz azok szavának, kik most a kormányon ülnek, mint azoknak, kik voltak miniszterek és most ellenzékiek. (Helyeslések és ellenmondások.) Elmondja ezután a fusió történetét, s megjegyzi, hogy az ország hitelére nézve az sikeres eredményeket tud felmutatni. Áttér ezután ismét a keleti kérdésre , utal arra, hogy Európa gazdálkodni hagyta a muszkát, mert mindegyik hatalom félt a másiktól. Nálunk is háborút akartak, de mikor megkezdődött a mobilizáció, azok, kik legjobban kiáltoztak, ellenezni kezdték a háborút. Ezen háborús viszonyok nagy befolyással voltak a kiegyezés elfogadására. De e mellett meg van győződve, hogy ha a kormány jobb kiegyezést tartott volna kivihetőnek, bizonyára azt proponálta volna; a jelenlegit azért proponálta, mert jobbat nem tartott kivihetőnek. Más kormány jobbat semmi esetre sem tudott volna létrehozni, de roszabbat igen. (Derültség.) Fel is voltak szólítva az illető államférfiak ő Felsége által, de senki sem vállalkozott. Akik jobbat tudtak volna csinálni, azoknak kötelességük lett volna ekkor előállani. Azok, kik annyira küzdöttek a kiegyezés ellen, egy perczig sem akarták megbuktatni a kormányt, sőt ha erre kilátásuk lett volna, bizonyára kimentek volna a ház folyosóira a szavazás alkalmával. A támadás tehát csak hypocrisis volt. Hosszasabban fejtegeti egy életerős ellenzék szükségét; azt ajánlja a választóknak, hogy vagy kormánypárti, vagy az ellenzéki pártok egyikéhez tartozó képviselőt válaszszanak, de óvakodjanak az úgynevezett független emberektől, kik a pártok között mozognak, kik igen sok esetben eladók mindkét részre. Végül azon sokszor hangoztatott szólásra tér át, hogy a kormány nem tartotta meg ígéretét. Hiszen mindenki azért ígér valamit, mert azt hiszi, hogy az valósulni fog. Az ámító csak az, ki olyant ígér, miről tudja, hogy nem valósul. A kormánynak ugyanaz az érdeke, ami a népé. Hiszen nagyon furcsa volna, ha a kormány készakarva csinálna elégedetlenséget. Pedig ilyféle értelme van azon mondásnak, hogy a kormány nem tartotta meg ígéretét. Köszönetet mondva választóinak, bevégző beszédét. A BoceGol végén a szónokot megéljenezték s ezzel a közönség eloszlott. Országgyűlés. I. A képviselőház ülése junius 29-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Wenckheim Béla b., Perczel Béla, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Elnök az ülést d. u. 1 órakor megnyitván, bemutatja az újonnan beérkezett kérvényeket és feliratokat, melyek a ház irodájába, határoztattak letétetni a jövő országgyűlés elé terjesztés végett. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja a birtokrendezési eljárásról és a verseczi választási névjegyzék összeállításáról szóló szentesített törvényczikkeket. A törvényczikkek kihirdettetnek és a főrendiházhoz küldetnek át. Elnök: Mielőtt a további teendőkre átmennek, Irányi képviselő úr kíván szólani. Irányi Dániel: T. ház! Egy kérdést s ennek kapcsában egy kérést kívánok a t. ház becses engedelmével a t. miniszterelnök úrhoz, illetőleg az összes kormányhoz intézni. A kérdés a következő: Jött-e már a t. kormány az iránt megállapodásra, hogy a jövő választások mikor ejtessenek meg, valamint az iránt is, hogy milyen előterjesztést kíván tenni ő Felségének a jövő országgyűlés összehívásának idejére nézve ? Az ez iránt való tájékoztatást nemcsak a magunk, hanem az összes választópolgárok érdeke teszi szükségessé. A kérés pedig abból áll, hogy a t. kormány a maga közegeit, különösen pedig a főispánokat utasítani méltóztassék, hogy a választásokra és az ezeket megelőző törvényes választási mozgalmakra semminemű nyomást ne gyakoroljanak, hanem a polgároknak jogait és a választások szabadságát úgy maguk tiszteletben tartsák, mint mások által tiszteletben tartassák; s ha a törvények rendeletei, különösen azok, melyek a vesztegetések és egyéb választási visszaélésekre vonatkoznak, megsértetnek, az ezen törvények megsértőit feljelentvén, azokat az illető bírói hatóság által megfenyíttessék; elvárván a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy nem fogja jövőre a kihágások s vesztegetések miatt indított bűnvádi vizsgálatokat és kereseteket királyi kegyelem útján megszüntettetek Legyen, uraim, a küzdelem élénk, nem bánom heves, de legyen szabad, legyen tisztességes és törvényszerű ; —ezt kívánja nemcsak a kormány, hanem a nemzet becsülete egyaránt, ezt követeli a törvény s az alkotmányosság elve iránti tisztelet, ezt parancsolja a közerkölcsiség, mely Berzsenyi szerint minden országnak támasza és talpköve. Reményem, hogy a t. miniszterelnök úr kérdésemre felelni fog s kérésemet illetőleg nemcsak engem, hanem ez összes választó közönséget is megnyugtatni szives lesz. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Teljes készséggel felelek a t. képviselő úrnak, kinek beszédére ha gáncsoló megjegyzést akarnék tenni, csakis azt az egyet tehetném, hogy nem volt szükség ezen felszólalásra. Legyen a t. képviselő úr meggyőződve, hogy a kormánynak épen úgy, ha nem inkább, mint bárkinek másnak kívánsága, hogy a választás szabad, hogy a választás tisztességes, hogy a választás törvényes legyen. És épen ezért soha semmi viszonyok közt nem fogja akarni, és nem fogja tűrni, hogy közegei törvénytelen beavatkozással éljenek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De midőn erre feleltem, akkor szabad legyen megjegyeznem, hogy az, hogy a választás szabad, hogy a választás tisztességes, hogy a választás törvényes legyen, nemcsak a kormánytól függ. (Élénk helyeslés a középen.) Függ az minden egyes képviselőjelölttől, és függ azon képviselőjelöltek pártjától. És legyen meggyőződve a t, képviselő úr, hogy a kormánynak kívánsága és maga által követendő útja, hogy megvesztegetés se szellemi, se anyagi ne legyen. (Helyeslés a középen.) Igen óhajtandó tehát, hogy mindenki tartózkodjék a választásoknál nemcsak anyagi, de a — ha momentán nem is oly megbecstelenítő, de következményeiben sokkal roszabb — szellemi megvesztegetéstől is. (Élénk helyeslés a középen.) Ami a hozzám intézett kérdést illetti,— az országgyűlési választások a kormány szándéka, s a törvényben a belügyminiszternek adott jog szerint, mely szerint a 10 napot kitűzheti, augusztus első felében fognak tartatni. Ami az országgyűlés összejövetele napját illeti — mert ezt is kérdezte a t. képviselő úr, — erre nézve kitűzve a legfelsőbb összehívásban — csak a rendes viszonyok vétetethetven szemügyre — október havának egyik napja. De ha egyszer a választások meg vannak ejtve, — és épen ezért szükséges a választásokat mentül előbb eszközölni — és rendkivüli körülmények fordulnának elő, mindig módjában van a törvényes királynak élni azon jogával, hogy előbb is összehívhassa az országgyűlést. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik a t. ház tudni, hogy holnap ő Felsége az országgyűlést be fogja rekeszteni. Szerencsém van a t. ház tagjait felhívni, hogy holnap déli 12 óra előtt a legmagasabb trónbeszéd meghallgatására a budai várpalotában megjelenni szíveskedjenek. Ez lévén utolsó ülésünk, a legmagasabb királyi trónbeszéd azonnal ki fog nyomatni, a t. ház tagjainak megküldetik és az irományok gyűjteményébe be fog vétetni. Bemutatom ez alkalommal a t. háznak elnöki előterjesztésemet az országgyűlés harmadik ülésszakáról, visszatekintéssel a háznak ezen országgyűlés alatti összes működésére. Bátor vagyok kérni a t. ház tagjait, hogy ezen jelentésemet most — minthogy az terjedelmes — felolvasottnak méltóztassanak venni. (Helyeslés.) Ki fog nyomatni, a t. ház tagjainak megküldetni és az irományok gyűjteményébe felvétetni. (Felállva:) Most engedje meg a t. ház, hogy tiszteletteljes búcsút vehessek a t. fiaitól. A parlamenti kormányzat fennállása óta tartott negyedik országgyűlés befejeztetik. Kezdetéhez nagy várakozás, vérmes remények voltak csatolva, most sok oldalról hangzanak fel panaszok, hogy a nemzet tévedett reményeiben, az országgyűlés feladatának, a nemzet várakozásának meg nem felelt. Nézetem szerint indokolatlanok voltak a túlzott remények, de nem alaposak a felhangzó panaszok sem , az országgyűlés feladatának megfelelt. A vérmes remények ápolói a parlamentek állítólagos mindenhatóságának téves fogalmából indulva ki, számításon kívül hagyták a tények hatalmát, mely előtt a legjobb akaratnak, a legerélyesebb állami actiónak hatása is gyakran meghiúsul; a felhangzó panaszok az emberi természetnek azon sajátságából erednek, mely szerint szemeinket főképen az ügyek árnyoldalaira függesztve, melyek semmi emberi tényben nem hiányoznak, kellőképen nem mérlegeljük az azokkal szemben álló előnyöket. Hogy az országgyűlés tevékenysége meddő nem volt, egy rövid pillantás némely főbb alkotásaira be fogja bizonyítani. Megalkotta ezen országgyűlés a váltótörvényt, s ezáltal megkönnyíttette, szilárdította kereskedelmünknek az összes ismert világgali összeköttetéseit. Megalkotta két évtizednél tovább folytatott törvényhozási sikertelen kísérletek után úgy a köz-, mint a magánélet biztonságára elkerülhetetlenül szükséges magyar büntetőtörvénykönyvet. Megoldotta a királyföldi kérdést, a szenvedélyek felburjánzásának sok évek lefolyása alatt nyitva állott be forrását. Megszüntette a törvényhatóságok területének szabályozásával az ország nagy részében azon számos hátrányokat, melyek a törvényhatóságok területének régi hibás alakulásából eredtek. Törvényeket hozott, hogy többet ne említsek, a közigazgatási bizottságokról, a közegészségügy rendezéséről, cselédügyről, a nagyfontosságú gyámsági, gondnoksági ügyek rendezéséről, a végrendeleteknek eddig elé sokféleképen értelmezett külkellékeiről, a közoktatási hatóságokról, a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárásról, melyek habár időt kívánnak arra, hogy általánosan foganatosítva, teljes hatásukat gyakorolhassák, további fejlődésükben a közigazgatás általános javulásának jelentékeny és üdvös kezdeményezését foglalják magukban, s mindezeket csak az keveselheti, ki nem ismeri azon nehézségeket, melyekkel az államok nagy testének szövevényes organismusába beillesztendő bármely újításnak tervezése és keresztülvitele, főleg alkotmányos országokban összekötve van; s a ki a mag elvetése után mindjárt aratni is akarván, nem gondolja meg, hogy a közigazgatási organikus intézményeknek arra, hogy fejlődjenek, megérjenek, átmenjenek a nemzet életébe, épen úgy időre van szükségük, mint a növények fejlődésének a természetben. De két tény főképen az, mely habár jelenleg általános helyeslést nem nyert is el, sőt sok oldalról keserű gáncsolással találkozik, nézetem szerint már a közelebbi időkben is elismerést, s az utókornál minden esetre maradandó jó emléket biztosít ezen országgyűlésnek. Ezen két tény egyike az, ami ezen országgyűlés alatt az államháztartás rendezésére nézve történt , a másik az, hogy megújította, létesíttette az országgyűlés a monarchia két állama között azok iránt, amik közöttük időről időre elintézendők, a kiegyezést. Az idő, a melyben, a hely, a honnan szólok, a tisztelet, melylyel a házban levő pártok, s azoknak egymástól eltérő véleményei iránt elnöki állásomban tartozom, nem engedik, hogy ezen tárgyaknak nagy fontosságát saját szempontomból ez alkalommal tüzetesen fejtsem ki, s azért, hogy befejezzem az országgyűlés tevékenységének rövid rajzát, melyet adni akarok, nézeteimet ezen két tárgy felett csak néhány szavakba foglalom.