Pesti Napló, 1878. október (29. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-01 / 237. szám
életre valót alkotott volna, vagy hogy a rendszer helyébe, melynek megölte lelkét, más rendszert tett volna, melynek van lelke. Ezen politika nem elégített ki senkit, csak magát a minisztert, aki törvényét meghozva, rögtön neki kezdett hatalmaskodni Magyarországon s hatalmaskodik mind e mai napig. Ezen rendszer további folyománya azon fegyelmi bíráskodás, mely ép úgy ütközik a megyei autonómiába, mint ahogy ellenkezik minden jogi fogalommal. Midőn ugyanis a megyei tisztviselők felett ítélni egy bizottságot rendel, mely a közigazgatási bizottságnak kifolyása, ép oly komplikált, mint amaz, ép úgy csak arra való, hogy a miniszternek föltétlenül döntő hatalmat szerezzen s mindenekfelett alkalmatos, hogy az egész rendszert ad absurdum vezesse. Előttünk fekszik a konkrét példa. A főispán, tehát a minisztérium képviselője és közege és két kinevezett állami hivatalnok, kik a minisztériumtól feltétlenül függnek és kiknek sem jogi képzettségük, sem bírói qualificatiójuk nincs, bírósági feladatot végeznek politikai kérdésben egy e végre különösen szervezett törvényszéken, melyben a minisztérium a vádló és melyben a minisztériumnak eleve biztosított többsége van: ezen törvényszék ítél az autonómnak mondott vármegye választott tisztviselője felett, ki eljárását a törvényre alapította és kinek magatartását a közgyűlés helyeselte és magáévá tette; a törvényhatóságnak pedig ezen törvényszékben csak két bizalmi férfia ül, vagyis örökös kisebbségre van kárhoztatva. Ily törvényt alkotott Tisza Kálmán. Az eljárás, mely abban foglaltatik, már magában véve olyan, hogy mindenki bizalmatlanul tekint ama testületre, mely fontos elvi kérdésekben törvény magyarázatot igénylő kérdéseknél politikai confliktusok esetében jeles férfiaknak becsülete, vagyona, vagy hivatala fölött dönteni van hivatva. A bírák, akik ott ülnek nem tesznek esküt, hogy igazság szerint fognak ítélni, hivatalnokok, kik megszokták közegeknek tekinteni magukat, s a minisztérium utasításait teljesíteni; maguk és családjuk állása a miniszter szeszélyétől függ, nem mint az elmozduhatlan rendes bíráké, s jövőjük előmenetele biztosítva van, ha lekötelező szolgálatokat tehettek a kormánynak. Ilyen bíróságot nem fundálhatott ki más, csak az, kinek nincs sem fogalma, sem érzéke a modern igazságszolgáltatás iránt, vagy ki nem szereti a szabadságot, de a hatalom túlterjeszkedését keresi s mindenkit alávetni óhajt akaratának. Ez csak egyik fele az igazságügyi nonsensnek, mely a törvényhatóságok fegyelmi bizottságainak rendszerében rejlik; a nagyobb non sens a felebbezés módjában fekszik. Ha még bizonyítás kell, hogy Tisza Kálmán a megyerendszernek nem barátja többé s egész törekvése oda irányul, azt teljesen a belügyminiszternek alávetni, úgy megadatik ezen bizonyság abban, ahogy a fegyelmi kereset alá vont megyei tisztviselők ítéleteinek felebbezését berendezte. Az ő többsége döntött az első fokú bíróságnál. Ha vagy a főispán, vagy az alperes az ítéletben meg nem nyugszik, a felebbezés a belügyminiszterhez történik. Nem többé kollégium, nem is bíró, ha miniszter egyedül, maga a kormány ítél a saját ügyében végérvényesen, az autonóm megye tisztviselője és az ember felett. Hol van ilyen igazságszolgáltatás valahol a világon ? Íme a jelen eset: a minisztérium találtam. Eközben leültünk reggelihez — hisz ön is ott volt Dumas! Egyszer egy falemezt veszek észre egy bútoron. Nézem, két férfialak. Ah, egy tanulmány ! mondja Meisonnier. Tudja mit, adja el nekem legalább nem tettem hiába ezt a hosszú utat. (Mesonnier künn lakik a boulevard Malesherbes-en) Hisz a szemét! — Hogy adja a szemetet? — 10 ezer tank, — kiállhatatlan tolakodó! — Itt van a pénz! A reggeli végén Petit hóna alá veszi a képet s távozni akar. Hé, Petit, nem kivánja, hogy egy kis 'felhőt fessek a képre ? — Oh, ha ön oly szives volna ! — Meg egy kis földet is ez emberek talpai alá ? — Ön a művészek legjobbika! — Meg aztán az alakokat is retouchirozom — mindez, felhő, a föld stb. — 15 ezer franc ... — Itt van a pénz! — Még a körtémet is alig ettem meg — téve hozzá Dumas — s már megvolt a kép, s az asztalon hevert a 15 darab ezeres. Páros vagy páratlan ? kérdé tőlem Messonnier. Oktondi, hisz tudom, hogy 15 !.. . így él Meissonnier. Keresete évenként 5—600 ezer franc. Tessék megnézni azt a 20 képet, mely a világkiállításban, a franczia osztályban egymás mellett függ : közel 1 millió az értékük. De van is Meisonniernek Párisban két oly palotája, aminőt kevés herczeg mutathat fel a világon. Egyáltalán a franczia nagy művészek s szerzők keresete hihetetlen összegekre rúg a mostani időkben. Augier az utolsó darabjával, a »Fourchambouk«-kal többet vett már eddig be 120 ezer franknál. Zola »Rougon-család« czímű regénye — 6 külön kötet — összesen 400-nál több kiadásban jelent meg ! — Hiába a művészet s a szellem hazája Páris, ezen nagy dijak az egész világ adóját képezik franczia szellemi felsőbbségnek! * * * Végül egy »mot«, a tenger mellől: — Ur. Ez a hal nem oly jó, mint az volt, amelyet a múlt héten ettem ! — Pinczér. Istenem, mire nem vezethet valakit a képzelődés, — hisz ez ugyanannak a halnak a másik fele! Coffrefort: lépett föl mint vádló, a minisztérium közegei marasztalták el első fokon Pest megye alispánját politikai controvers kérdésben; az alispán felebbezett a miniszterhez, s most a vádló fog ítélni a vádlotton. A vádló egyszersmind bíró. Tegyük fel, hogy az elsőfokú bíróság lelkiismeretében meggyőződve az alispán igazságáról, őt felmenti : ezzel a minisztérium alantas közegei elítélik a minisztériumot, azaz feljebbvalóikat; tegyük fel, hogy a miniszter megváltoztatja az elmarasztaló ítéletet , ezzel compromittálja a főispánt, compromittálja vádló minisztertársát, ha, mint a jelen esetben is, nem a belügyminiszter, de a kabinetnek más tagja indította a pert. Ha a miniszter az ítéletet enyhíti, vagy büntelenséget talál, a kegyelemosztogatás színében tűnik fel, holott kegyelmezési joga nincs, sa erősebb büntetést szab, ódiumot vesz magára. De ha vádló nem a miniszter, hanem a törvényhatóság, akkor a miniszter kiveszi a vádlottat annak kezeiből, ki municipális fogalmak szerint annak illetékes birája, mert mandátumadója, s ha pártját fogja vádlottnak, ítéletével helyesel egy eljárást, melyet a megye közönsége megrovott s rátukmál a megyére egy tisztviselőt, kit a megye hivatalvesztésre érdemesnek tart s ki hivatalát nem az államtól birja, hanem a vármegyétől. Az inconvenientiák, melyeket ily rendszer hord magával, kiszámithatlanok. Ily rendszer csakis Tisza Kálmán fejében születhetett. Nem is lesz ezen bajokon segítve mindaddig, mig rendes közigazgatási bíróságok nem állíttatnak, s a fegyelmi eljárás az állami tevékenység minden körében rendes bírói eljárásnak nem adatik át. Tisza Kálmán elítéltette Földváry Mihályt, a főispán megdorgálta az alispánt. Az alispán nem tette zsebre a dorgálást, s egyfelől felebbezett, másfelől a közgyűlés elé fogja terjeszteni dolgát. Neki is két fóruma van: a miniszter és a közgyűlés egyik ellene, másik mellette ítél. Előre láthatólag a közgyűlés sorakozni fog alispánja mellett, minthogy máris kimondotta helyeslését. Hogy fog ezen zűrzavar, a konfliktusoknak ezen egész csomója megoldatni ? Tisza Kálmán megmutathatja Magyarország valamennyi alispánjának, mekkora az ő Budavárban. Az exemplum statuere politikája virágzik, sokan félhetnek tőle ijedelemmel, de Földváry Mihály nem. Pest megye alispánja független ember, állásra és gondolkozásra. Ám ítélje el őt Tisza Kálmán szivének indulatja szerint. Földváry Mihályt, ha leteszi, ha megtartja tisztét, Pest vármegye és Magyarország absolválja. Livno megszállása. Livnoból, sept. 30-tól távirják a P. L.-nak. Württemberg herczeg táborszernagy törzskarával a Gorica-kolostorban ütötte fel főhadiszállását. János főherczeg vezérőrnagy Livno városa parancsnokává neveztetett ki. A herczegnél szept. 28 ikán fényes diszebéd tartatott, melyen a herczeg a hős hetedik hadosztályért emelt poharat. Másnap a kolostori templomban ünnepélyes hálaisteni tisztelet tartatott, melyen az összes tábornoki kar, a törzskar, a szolgálatmentes tisztek s az egyes csapatosztályok képviselői teljes díszben vettek részt. A város keresztény közönsége is nagy számmal jelent meg a templomban, mely minden zugában megtelt. A templom előtt magas zászló árboczok voltak felállítva, melyeken zászlók lobogtak e felírással: »Hoch unser König Franz József.« A livnói felkelők Mohamed Kurbacs bey Busalja és egy másik fanatikus török, Cismik aga vezetése alatt állottak. E két ember borzasztó terrorizmust gyakorolt a nizamokon és a török lakosságon. Aki nem akart harczolni, azt legyilkolták. Cismik aga sajátkezűleg ölte meg az ellenszegülőket; az átvonuló keresztényeket még az utolsó éjjelen kiraboltatta és meggyilkoltatta. Szeptember 26-ikán személyesen tartott kémszemlét; ekkor egy lövés hangzott s az aga súlyosan megsebesülve hullott le a lóról. Csak nagy bajjal menekült meg. A keresztények között nagy elkeseredés uralt a törökök kegyetlenségei folytán s a keresztényeket csapataink csak nagy bajjal voltak képesek visszatartani, hogy ki ne fosszák a törökök házait. Csapataink 14 ágyút foglaltak el, ezek között egy Krupp-félét. Egy egész arab nizam zászlóalj elfogatott. Livno capitulatiója után két órával a távirdai összeköttetés megvolt. 26-ikán Resch táborkari százados és A nd ráss y gr. huszár hadnagy parancsőrtiszt egy dzsidás szakasz élén bejárták a város környékét, hogy a Csikós-féle dandárral feltalálják az érintkezést. E közben egy ízben reások lőttek, de a lövés nem talált. Occupatio és annexio. A vidékről, sept. 26. A bajban benne vagyunk! Hogyan fog abból nemzetünk kivergődni, nehéz volna megjósolni. Csak azt látjuk és tudjuk, hogy gr. Andrássy Gyula külügyi politikájában elszámította magát. Ezen különben még nagyon nem töprengenénk, csak az ő arithmeticai tévesztésének az árát vérünkkel és pénzünkkel ne kellene fizetnünk. De midőn egy ember tévedéséért a nemzet lakói, akkor nem könnyű dolog a tévedő számára mentséget s a nemzet számára megnyugtatást találni. Bosznia occupatiójával Andrássy külügyi politikájába vetett bizalmunk megszűnt; a dicsfény, melylyel a közhiedelem az ő halántékát körülvevő, immár eltűnt, mert ő nemcsak népszerűtlen, de a mindinkább bizonyosságra emelkedő meggyőződés szerint, egyszersmind vészthozó, káros ügyben vette igénybe a nemzet pénz- és véráldozatát. Bosznia occupatiója gyász és csapás nemzetünkre , annak csak a szlávok, főleg a szerbek és montenegróiak örvendhetnek, látván, hogy hadseregünk mint teszi tönkre a népet, mely terjeszkedési vágyaiknak oly erős gátat vetett, és a mely létérdekénél fogva természetes szövetségesünk gyanánt vala tekinthető. Az occupatio műve, valószínűleg rövid időn végrehajtva lesz. A hivatalos közegek bizonyosan hosannát fognak majd kiáltani, de a hosanna-kiáltás ha túl fogja is hangozni az occupatio által felfakasztott jajokat: kérdés, fog-e kelteni meggyőződést az occupationak, ha nem is jogos, legalább előnyös volta felől? A minisztérium hallgat, midőn a nemzet megnyugtatása végett — ha ugyanezt tehetné! — szólnia kellene. Bosznia occupatiója mint egy talány van a nemzet elé odagördítve. Törjék rajta fejeket a hazafiak ! A minisztérium nem szól, de sejteti teljes bizonyossággal, hogy az occupatio csupán átmeneti czél, eszköz, út és lépcső az annexióra; tehát hogy ezen occupationak saját képein czélja Bosznia és Herczegovina annectálása. Az annexio szüksége felőli nézet fekete hollója a felsőbb körök bárkájából, irányadóul, úgy látszik, már régebben kiröpíttetett. Mert hallani lehetett katonai bizalmas társaságokban már még a szerbtörök háború előtt, hogy birodalmunknak szüksége van Hinterlandra, hogy a nélkül veszélyeztetve van Dalmátia birtoka, és hogy a mely birodalom terjeszkedni nem képes, az előbb-utóbb csak másoknak zsákmányává lesz. Ily sugalmazással, megengedem, hogy Bosznia occupatiójára könnyű volt a döntő katonai köröket megnyerni, de az egészen más kérdés, hogy ez az Andrássy-féle Hinterland-politika javára lesz e a monarchiának és hogy az oly könnyen keresztülvihető-e, mint gondolják? Andrássy vélekedhetik úgy, hogy ha az occupatio műve befejezve lesz, az annexio aztán magától következik, és hogy majd az annexio által minden expiálva lesz, amiért őt most kárhoztatják. Ezen vélekedésben azonban egyáltalán nem osztozhatunk. Az annectált Bosznia és Herczegovina veszélyes voltát nemzetünkre és birodalmunkra nézve éslapok is már sokszor s kimerítőleg tárgyalták és kimutatták, ennek fejtegetését tehát itt mellőzöm; annak fejtegetésébe sem bocsátkozom ezúttal, hogy míg a birodalmak jövője és biztonsága a terjeszkedési képességről föltételeztetik, addig földrészünk békéjének állandóságáról és a nemzeteknek jólétben virágzó állapotáról álmodozni sem lehet, csupán annak kimutatására szorítkozom itt, hogy az occupatióból még nem olyan könnyen folyik az annexio bizonyossága, mint megtelt forrásból a patak. Ha Andrássynak már az occupatio is egy némely vérmes reményét légbe röpítette, ha az a könnyű szerrel megejthetni vélt occupatio is annyi nehézséggel járt: el lehet rá készülve a külügyminiszter, hogy az annedtálás eszközlése majd annak idejében még több nehézségbe fog ütközni, és hogy az annectálás végrehajtásakor fog leginkább s kézzel foghatólag kitűnni a Hinterland-politikának szánandó s eléggé nem expiálható tévedezése. Az occupatiótól az annexióig még egy jó nagy állomás van hátra; a kettőt egymástól széles és mély árok választja el. És midőn majd külügyi politikánk sportsman-jei ez árkot keresztül akarják ugrani, hogy nem fognak-e abba szépségesen belezuhanni s nem fogják-e magukkal a monarchiát is a mélységbe lerántani, ezt az idő fogja ugyan megmutatni; de annak eshetőségét több, mint valószínűnek tarthatjuk. Az occupatióra kapott monarchiánk Berlinben európai mandátumot, de az annexióra nem. Ugyanazért most az occupatió vajúdásait az európai diplomatia csak összetett kezekkel tétlenül szemléli s legfölebb gyönyörködik a látványban, mely neki egy fillérébe s egy csöpp vérébe sem kerül, de ha majd a mandátumon túl kíván menni Andrássy, vagy aki épen akkor külügyminiszter lesz, ha majd Bosznia áldástalan sziklás bérczein az annexio zászlója tűzetik ki, akkor, még ha a szövetséges császárok hallgatnának is, Anglia és Olaszország bizonyosan közbe szólnak, hogy arra már nincs mandátum, Európa mindegyik országának szabad keze lesz, csak a mi kezünk lesz kötve a Hinterland-politika s az annexio előlegezése által. És ki tudja, mitől óvjon Isten! Bosznia annectálni akarásából nem fejlődhetnek-e ki oly válságok, hogy tőlünk fognak mások annectálni ? Az occupatio és annexio két külön dolog nemcsak a logikában, de a diplomatia szótárában is. És midőn annectálni akarunk, vigyázzunk, hogy a meseirónak ezen szavai be ne teljesedjenek rajtunk: Etquem tenebatore, dimisticibum, Nec quem petebat, potuit attingere. F. L. A fővárosi közmunkák tanácsából. September 26. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, Hofhauser Lajos és Ribáry József tanácsosokat kéri fel a jegyzőkönyv hitelesítésére. A fővárosi hatóság által a külső Nádor-utcza és nagystáczió-utcza átkövezésére vonatkozó tervek és költségvetések, tekintettel arra, hogy ezen munkálatok csak ideiglenesek és a lejtszini méreteket nem változtatják, helybenhagyatnak. Úgyszintén jóváhagyatnak a "VIII. kerületi Magdolna- és VII. kerületbeli Miksa-utczák átkövezésére vonatkozó tervek és költségvetések, ez utóbbira nézve azonban oly megjegyzéssel, hogy annak a kerepesi-út és dohány-utczák közti részében a gyalogjárda a már véglegesen megállapított lejtszini magasságban fektettessék. A pesti hazai takarékpénztár által a Kálvin téren felállítani szándékolt szökőkút helyének megállapítására nézve két tervezet került tárgyalás alá. Az egyik, a fővárosi hatóság által előterjesztett tervezet szerint a szökőkút a kecskeméti utcza tengelyén, körülbelül 30 méter távolságra a Németh-féle háztól lenne felállítandó. Tekintettel arra, hogy ezen pont sem a múzeum körút felé, sem a vámház irányában látványi szempontból nem kedvező, s a szabad közlekedésre is hátrányos,a közmunkatanács műszaki osztálya által egy másik terv készíttetett, mely szerint az említett kút felállítási helye a múzeum körút és kecskeméti utcza tengelyére terveztetik. A tanács szótöbbséggel ez utóbbi tervet fogadta el, minthogy e szerint nemcsak a szemnek előnyösebb látvány nyujtatik, hanem főleg mert ezáltal az igen sűrű közlekedés legkevésbbé akadályoztatik. Tárgyalás alá került a m. kir. Curia felfolyamodása a városi hatóságnak azon határozata ellen, melyben a barátok terén lévő ház, udvari és mellékrészein egy emeletnek leendő ráépítése megtagadtatok. Ezen felebbezésnek csak azon határozott kikötés mellett lett hely adva, hogy ezen ideiglenes építés által támadó 8500 frtnyi értékemelkedésért az általános szabályozás keresztülvitele esetére semmiféle kártalanítás ne követeltessék, mivel a Curia részéről egy jogilag érvényes nyilatkozat lesz kiállítandó. A Miskolcz és Eger városokba az ottani árvizek okainak és lefolyásának tanulmányozása végett kiküldve volt Wohlfarth és Schmidt főmérnökök által beadott előleges jelentés tudomásul vétetik és elhatároztatik az azok által legközelebb beadandó kimerítő jelentésnek autográfiai utón való kinyomatása. Következő építési engedélyek akadálytalanul adattak ki: Stolcz-Apáthy Arankának, II. ker. Lipótmezőn, 376. sz. a. erkélyre ; Hegyes M.-nek, I. ker. Zugligetben, 453. sz. a. kertiházra; Magyarevits Jeremiásnak, I. ker. Tabán, templom téren, plébánia házra ; Luksche Fábry Gizellának, I. ker. Lipótmezőn 7709. sz. a. pótépités ; Schwebis S. VIII.ker. sárkány -utcza 7223. sz. a. pótépités ; Saxleauer A., I. kér. Lágymányoson, gépház ; Prezzi A., Hl. k. ujvilág-utcza 99. szám pótépités; Unger Ignácz, I. kér. kültelek 9587 sz. lakház, Grünwald és társa, III. ker. szent-endrei út, kapusház ; Ugyanannak, III. ker. szent-endrei utcn leégett szeszgyárának újbóli felépítése ; Bchulek Frigyesnek az I. ker. Mátyás templom keleti részének átépítése ; Karpeles Albertnek, VI. ker. sugárút és gyár-utcza sarkán 3 emeletes ház épités ; Burghardt F.-nek, VII. ker. erdősor és János-utcza sarkán színkör építésre. Különfélék. — sept. 30. (Andrássy Gyula gr. külügyminiszter) beteg lévén, ő Felsége tegnap meglátogatta a grófot s két órán át értekezett vele. (Személyi hírek.) Békey Imre osztály tanácsos budapesti tanfelügyelővé neveztetvén ki,ma tette le a vallás és közoktatási miniszter ellőtt a hivatalos esküt, s holnap lép új hivatalába. — Kada Mihály alpolgármester a szüretelés alkalmából 10 napi szabadságidőt kapott, melynek tartama alatt Havas Pál főv. tanácsos fogja az alpolgármesteri teendőket végezni. — A tanügyi osztály vezetése Békey Imre főv. tanácsos kilépése miatt ideiglenesen Kövér Kálmán jegyzőre bízatott. (A közoktatási miniszterhez) felterjesztések intéztetvén az iránt, hogy a néptanítói országos nyugdíj alapba való évi járulékfizetés alól mentessenek fel oly szegényebb prot. egyházközségek, melyek nem képesek önálló iskolát tartani, hanem lelkész által taníttatják a tanköteles gyermekeket : a miniszter megtagadta e kérés teljesítését, közrendeletileg kijelentvén, hogy a kérdéses felmentést egyelőre nem adhatja meg, miután az illető egyházközségek lelkészeinek tanítói működését csupán csak ideiglenesnek, illetőleg az e részbeni megbízást a rendszeres tanítói állomás szabályszerű betölthetéséigtett ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni. (Trefort Ágoston) közoktatási miniszter ma Kárffy Titusz miniszteri tanácsos és Sztoczek József, tanárképezdei igazgató kíséretében a képezdei gyakorló iskolát (egyetemi könyvtárépületben) meglátogatta s ott Bartal Antal igazgató vezetése mellett a helyiségeket s a berendezést megszemlélte, valamint az oktatást is az egyes osztályokban igen nagy érdekkel kisérte. Hosszabb időzés után az őszinte megelégedés kifejezésével távozott. (A pancsovai magyar-német egy- e t.) Pancsováról megkerestettünk a következő sorok közlésére: Becses lapjának September 26-iki 232-ik számában megjelent a napi hírek közt egy közlemény, amely szerint a belügyminisztérium a helybeli német olvasó egylet abbeli kérelmét, hogy az alapszabályokban előforduló czím megváltoztassák, állítólag a magyarellenes városi tanács és Stancsich György főispán úr roszakarata és téves információja következtében megtagadta. Ezen körülmény a valódi tényállás czélirányzatos elferdítésén alapszik. Ugyanis nem az egylet folyamodott a czím megváltoztatása iránt, sőt ellenkezőleg az egylet választmányának ez irányban tett indítványa a közgyűlés által visszautasíttatván, és ennek következtében a hazafias elemek nagy része az egyletből kilépvén, az egylet választmánya a közgyűlés mellőzésével közvetlenül a minisztériumhoz folyamodott a czím változtatása iránt, mely kérelmet a minisztérium 50561 ex 1877 számú következő rendeletével: A »deutscher Lese- und Geselligkeitsverein in Pancsova« czimü egylet elöljáróságának azon folyamodványa ügyében, melyben az egyleti alapszabályok 25. §-ának hatályon kívül tételével megengedtetni kéri, hogy egy az alapszabályok módosítására egybehívandó közgyűlésen a megjelenők a 19. §. értelmében a módosítás iránt is egyszerű többséggel érvényes határozatot hozhassanak, a város közönségét a folyó évi november hó 26-án 6861 szám alatt kelt tanácsi jelentésre vonatkozva értesítem, miszerint tekintve, hogy a kérelem nem az egyleti közgyűlésből terjesztetett fel hozzám, s az sem igazoltatott, hogy a kérdéses 25. §-nak hatályon kívül tétele az egyleti tagok többségének kívánatéval egyezik, ezen kérelmet teljesíthetőnek nem találtam. Miről folyamodó egyleti elöljáróság a csatolmányok kézbesítése mellett értesítendő, — megtagadtatok. (Az elbeszélt tény ez előadás szerint is való. Az egylet választmánya a czimből ki akarta hagyni a »német« szót, s ez — mindenesetre forma okokból — a kormány által megtagadtatok.) (A Magyar Történelmi Társulat) okt. 4-én d. u. 5 órakor a Kisfaludy teremben r. vál. ülést tart, melynek tárgyai: 1. Aspelin J. Reinhold finn régész útja az áltai népek őshazájában, irta Barna Ferdinánd. 2. Folyó ügyek. (Sepsi-Szt-Györgyről) írják nekünk : Háromszékmegye közönségének rendkívüli közgyűlése volt, melynek a gazdasági legfontosabb foglalkozások idejére összehívását a gyámügyi szabályokra vonatkozó belügyminiszteri rendelet tette szükségessé. Ezenkívül tárgyaltattak némely kebli ügyek, csekély számú bizottsági tagok jelenlétében, tapintatos főispánunk vezetése alatt higgadt tárgyilagossággal délután 2 óráig, mialatt, a jelenlevőknek is nagy része, azon feltevésben, hogy a gyűlés folytatása holnapra tűzetik, eltávozott. Ekkor az egyetlen közérdekű tárgy, a bosznia-herczegovinai occupatió beszüntetésének eszközléséért a képviselőházhoz intézendő kérelem érdekében. Székely Gergelynek 24 órával előre írásban beadott indítványa tűzetett tárgyalás alá. Indítványozó azonban úgy nyilatkozott, hogy indítványa tárgyát a magyar nemzet létérdekében oly nagy horderejűnek tekinti, hogy ebben a megye közönség valódi többségének közérzülete kifejezését óhajtaná eszközölni s azért, látva azt, hogy ez alkalommal a megyei bizottság tagjainak alig huszad része van jelen, s ámbár meg van győződve arról, hogy a jelenlevők többségének helyeslésével találkoznék, de azon okból, hogy még gyanú se kelhessen, mintha csak mesterkélt többség és nem a megye közönség valódi közérzülete nyilatkoznék , ez alkalommal fenntartja jogát, hogy legközelebbről várható népesebb közgyűlésen ismét benyújthassa indítványát s azt jelenleg visszaveszi. Erre a gyűlés, többeknek az indítvány vissza vonatása feletti sajnálkozása mellett eloszlott. (Selmeczbányáról) Írják nekünk: Városunkban Kachelmann Károlyné és Ocsovszky Mária urhölgyek elnöklete alatt segélyegylet alakult, mely a bosnyák harcztéren megsebesült harczosaink és a mozgósítottak családjai javára gyűjtést rendez. Az egylet bizottmánya, melyhez Farbaky Piroska, Pöschl Helena, Marschalkó Gyuláné, Kostyenszky Adolfné, Vankovics Lajosné, Pauer Irén úrhölgyek is tartoznak, 20 tagból áll s tevékenységét azonnal megkezdette. Az eredmény a várakozásnak teljesen megfelel. Nincs városunkban család, melynek ne volna gyermeke, rokona, vagy ismerőse a harcztéren, ezért mindenki a legnagyobb készséggel siet emberi, hazafiúi és honleányi kötelességét teljesíteni. (Halálozás.) Özv. Szalay Jánosné, szül. Horváth Gizella szomorodott szívvel jelenti a maga és gyermekei nevében, szeretett leányának, illetőleg kedves testvérüknek Szalay Gizellának, Budapesten f. évi sept. 30-án élete 18 évében tüdő-gümőkórban történt gyászos elhunytat. Béke poraival (Dr. Hofmeister) a városligeti Fischoffféle hidegvizgyógyintézet vezetésétől visszalépett, s egyedül a Valero utczai intézetében fogja, mint orvos a vizgyógyászatot s gyógytornázást alkalmazni. (Olaszországban) a jövő évben Florenczben és Rómában nők számára egyetemet állítanak fel. (Magyar fürdők) látogatóinak száma az ez idényre kiadott utolsó kimutatása szerint: Balatonfüreden 1683, Mehádiában 5664, Krapina-Töpliczen 1532, Lipikben 675, Pöstyénben 2387, Trencsén-Töpliczben 2018 és Varasd-Töpliczben 3797. Gyűjtéseink. A következő lépés adományokat vettük a sebesültek javára.Kürthy Istvánná szül. Bekény Mária egy csomag tépés és sebkötő. Losonczy Vilma Budapest 1 csomag tépés. — Trájber Margit Szegszárd 981 gr. — Oltványi Pannika s Malvin Bács, 1 kilo 140 gr. — Komlósy Julia Török-Kanizsa 1 kilo 800 gr. — Czeiner Székely Mariska Beregszász 1 kilo 400 gr. —Hoffmann Irma Kőpatak 2 kilo 200 gr. — Radó Lajosné Répczelak 5 kilo 200 gr. — Sulyok Gizella Hédervár 1 kilo 700 gr. — Soltész Emilné Kis-Várda 4 kilo. Helyi hirek. (A főváros kijelölő bizottsága ma esti ülésén ejtette meg a kijelölést a IIod 6. tanácsjegyzői és II. osztályú árvaszéki jegyzői állomásokra, és pedig a II. osztályú tanácsjegyző állásra az alábbi sorrendben kijelöltettek: Matuska Alajos, Kövér Kálmán, Belgrádi Miklós, Pohl Ferencz, Gunszt József, Márkus József, Horváth Gyula; a II. osztályú árvaszéki jegyzői állásra: Stankovics György, Unger Jenő, ifj. Morlin Imre. Egy III. osztályú árvaszéki jegyzői állás is üresedésben van, hanem előbb ezen választás eredményét kell bevárni, a kandidálás csak akkor történik. A szerdai közgyűlésen az elnökség a fenti kijelöléseket bejelenti, s a választás az október 16-iki közgyűlésen történik. (A fővárosi egylet) okt. hó 1-én azaz : Kedden délután 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart, miről az egylet tagjai értesíttetnek. Az elnökség (A soroksári Dunaágnak) kikötővé leendő átalakítása a közlekedési miniszter részéről már régóta terveztetik, a terv kivitelének azonban pénzügyi nehézségek állanak útjában. Az átalakítás nevezetesen jelentékeny költséggel jár, s ekként az, tekintettel az állam jelenlegi pénzügyi viszonyaira, csak oly feltétellel lenne keresztülvihető, ha az állam a kikötőben telelő hajóktól megfelelő díjat szedhetne. Minthogy azonban a hajók után a főváros is jelentékeny partdíjat szed, a kettős díjfizetést pedig a hajótulajdonosok alig bíznák meg, ennélfogva a közlekedési miniszter a terv kivitelére csak azon esetben hajlandó, ha a főváros a soroksári Dunaágban partdíjszedési jogáról lemond. A miniszter, mint értesülünk, mai napon meg is kereste a főváros közönségét, miszerint tekintettel arra, hogy a tervezett kikötő kiépítése legelsősorban a főváros érdekében történik, s annak előnyeit is legnagyobb részben a fővárosi kereskedelem élvezi, mielőbb határozzon az iránt, nem lenne-e hajlandó a közczél érdekében a kikötőben telelő hajók utáni partdíjat elengedni. (Az újoncz szökevények ma délelőtt vétettek az üllői laktanyában pótsorozás alá. Összesen 47-en jelentek meg s a szolgálatra alkalmasakat rögtön visszatartották a laktanyában. Októberben egy később meghatározandó napon ismét lesz pótsorozás. (Egy helybeli nyomda tulajdonos) D. Y. asszony gőzgépet állított fel oly helyiségben, mely fölött lakások vannak. Egy hírlap nyomda ez, pinczelakásban. A hatóság kétszer felszólította már a tulajdonost a gőzkazánnak onnan való eltávolítására, az építkezési szabályok értelmében. A felhívás eredménytelen maradt, miért is a fővárosi magánépítési bizottság a tulajdonos 200 frt bírságra ítéltetését, s a gőzgép működésének betiltását indítványozza. Színház és művészet. (Népszínház.) Ma este lépett fel a népszínházban utoljára a »Kornevilli harangok«-ban Szigligeti Pálmai Ilka asszony. A színház zsúfolásig megtelt s a jelenlévők a távozó művésznőt nemcsak tapsaikkal, hanem két gyönyörű koszorúval és több csokorral tüntették ki. A koszorúk egyike zöld volt fehér és piros virágokkal diszitve, másika pedig fehér. Az előbbinek szalagján »Ne menj el, maradj itt; Majd meglátod jobb lesz itt.« az utóbbién : »Ölében a kikeletnek : Gólya-fecske visszajönnek. Te nem jöhetsz , te ott maradsz Oh ! de kár, hogy magunkra hagysz. Te menni fogsz, — mi maradunk. Fáj az ivünk, nem sírhatunk. Mint a madár késő őszszel Szomorúan, búsan megy el.« emlék vers volt olvasható. (Herczegné Dancz Nina asszony), ki egy év előtt megvált a népszínháztól, okt. 1-től ismét tagja lesz ez intézetnek, s működését holnap kedden kezdi meg Bátki Tercsi szerepével A falu rosszában. Rózsit Soldosné, Göndört pedig Tamássy fogja ez alkalommal játszani. — Szerdán Kasza Jutka adatik. (A műcsarnokban) most rendezik az e hó elején megnyitandó nagy őszi kiállítást. Ez is nemzetközi tárlat, de ezúttal a magyar művészek jelentékenyebb számmal lesznek képviselve. Mint az eddig bejelentett és nagyrészt már megérkezett művek mutatják, ezúttal számos nagyérdekű s több ritka szép és becses mű fogja díszíteni a sugárúti palota fényes termeit. Mindenekelőtt Zichy Mihálynak oly gyorsan Európa szerte híressé vált nagy compositiója, melynek tárgya az utóbbi évek politkai forrongásából van merítve, s e miatt a párisi világtárlat közönsége csak a festő műtermében láthatta, — most a műcsarnokban kerül először kiállításra, mielőtt nagy körútját a kontinens többi városaiba megkezdi. — Maga e mű is nagy vonzerőt képes kölcsönözni egy tárlatnak. A magyarok közül képviselve lesznek még Ligeti Antal három nagyobb tájképe által, továbbá Lotz Károly, ki ezúttal egész sorát állítja ki újabb táj- és állatképeinek. Egy nagyobb szabású festvénye: »A hajóvontatók« különösen szép. Részt vesznek még e tárlatban Pállik Béla, több igen szép képpel, Than Mór, Vastagh György, Székely Bertalan, Szoldatits Ferencz, Aggházy Gyula, Molnár József, Brodszky Sándor, Tölgyessy Arthur,Feszty Árpád, Kacziányi Ödön, Kern Armin, Vermes Ágost, ifj. Stern Ferencz, Baditz Ottos mások. A külföldi művészek közül Braas hírneves állatfestő öt fösvényt állít ki. Ezek közt három életnagyságú képet, mely gr. Pálffy János tulajdonos telivér paripákat ábrázol. Russ Robert, Horst-Hacker Friedländer, Russ Ferencz, Fux József, Ruben F. L., Hagen L., Hellrath Emil, Máli Keresztély, Ebert A., Bel-