Pesti Napló, 1878. október (29. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-19 / 253. szám
253. szám. Budapest, szombat, október 19.1878. 29. évi folyam, Szerkesztési Irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételei*: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés és metítedenkém 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár asély napján történik is, mindenkor a hó elst napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi VSTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, október 18. Király szólására, ország hívására törvényhozásra gyűltek Magyarország rendei és követei. Rájuk bízta a haza sorsát, és ők elfogadták a megbízást. Ami Magyarországgal történni fog,az országgyűlés tudtával és beleegyezésével kell hogy történjék; gyámoltalan országgyűlés az olyan, mely jogait nem gyakorolja s megengedi, hogy miniszterek sáfárkodjanak tetszésük szerint az országban s kisemmizzék a nép képviselőit. A legnehezebb körülmények közt s a legnagyobb felelősség terhével veszi át ezen országgyűlés a nemzet közügyeit. Örökségül jutott neki a múlt országgyűlés minden mulasztása, annak rész kiegyezési törvényei, korhadt pártviszonyai, gyűlölt politikája, bukott miniszterei és romlott hagyománya. Szerte az országban nyomor és elégületlenség, az állam pénzügyi bukás szélén, a kormány válságban, az alkotmány veszélyben kívül ármány és erőszak fenyegetik az országot politikai bonyodalmakkal és háborúval. A rendkívüli viszonyok közepette nincs rendkívüli ember a nemzet élén, ki hivatva lenne sorsát intézni az államnak, bölcsen és sikerrel, a nemzet bizalmára és erejére támaszkodva. Ellenben az ország minden hatalma le van téve egy férfi kezei közé, ki politikai erejét a nemzet gyöngeségéből meríti, s folyton lemondásra kényszeríti az országot és törvényhozását, kishitű beszédekkel és politikával. Tisza Kálmán egy renegát vakmerőségével állja helyét, s küzd a nemzeti áramlat ellen erőszakkal és cselszövényyel. Ezen férfiú lép az új országgyűlés színe elé számot adni. De nem hogy számot adjon, hanem hogy számon vegye magát a képviselőházat, vájjon nem lehetne-e neki annak segítségével folytatni mesterkedését ? Nagy viszonyok közt kisszerű politika, melyet törpe államférfiak alkalmaznak. Nem lebeg a kormány szeme előtt czél, nemes nemzethez és jeles államférfiakhoz méltó. Az egyetlen czél, melyet ismernek, az egyedüli kívánság, melyet lelkük táplál, hogy megtarthassák a hatalmat, melyet a nemzet üdvére használni nem tudnak, mert édes megszokás nekik minisztereknek lenni, hízelgőkkel körülvétetni , grácziákat osztogatni s alantasainak parancsolgatni; édes érzés nekik, hogy az egész ország engedelmeskedik szavuknak, bár tönkrejuttatják. S a nép moraja, mely fenyegetve kél palotáikhoz, nem indítja meg őket,mig azt hiszik, hogy módjukban van a nép akaratát megfékezni kormányhatalommal. S erre segítse őket a majoritás , hogy zsarnok politikát űzhessenek prókátor eszközökkel. S a minő a kabinet feje, olyanok barátai , amilyen a kormány politikája, megfelelő szatelleseinek eljárása : szatócspolitika az, szatócspolitikusok ezek; apró dolgok után, apró fogásokkal töri magát a kormány, hogy egyéni ambiczióit kielégíthesse. S ezen egyéni ambicziók szolgálatába állott a még apróbb egyéni ambicziók egész sorozata, hozzátapadva a kormányelnök személyéhez s korteskedvén az ő és a maga érdekében, hogy osztályos legyen a kormányzás előnyeiben és az országgyűlési szereplés kitüntetéseiben. Egyiket régi szokás köteléke, a másikat kötelezettségek és várakozások, a harmadikat ígéret és remény, a negyediket hiúság vagy félénkség állítják a kormánypárt glédájába,vagy ejtik áldozatul a kormány szemfüles korteskedésének: aközben feledik a hazát, feledik a népet, feledik az ország, feledik a törvényhozás feladatát, nem látják a bajt és veszedelmet, nem nézik a jövőt, nem vetnek számot lelkiismeretükkel, csak a jelent nézik, csak a holnapra gondolnak, annak esélyeit számítják, ki legyen ez, mi legyen amaz, magát előtérbe tolni igyekszik a legtöbb s a kormány hálóiba kerül számtalan. Ez emberek elhitetik egymással — mot de ordre szerint, hogy úgy sem lehet segíteni semmin. Minden bevégzett tény, melyen változtatni nem lehet. Bosznia el van foglalva, azt vissza nem engedhetjük; a pénz el van költve, az úristen sem térítheti megjárni még szükséges, elő kell teremteni akárkinek; — nem az hát a kérdés, hogy történt, mint történt, ki tette, mert tette, hanem csak az a kérdés: a jelen hazafias kormány és a király bizalmával dicsekedő Tisza maradjon-e miniszternek, vagy jöjjön helyébe más, s a szabadelvű párt uralkodjék-e tovább Tiszával az országon, vagy kerüljön a hatalom más párthoz ? Tartsuk meg tehát a hatalmat, ez e táborban a jelszó. Senki nem gondol vele, hogy ebben sértés rejlik a király alkotmányos érzülete ellen, mintha nem hajlanék a nemzet kérő szavára, hogy ha ez feliratában más politikát kíván és más kormányférfiakat kér megbizatni, és nem gondolják meg, hogy ez tagadása az alkotmányos elvnek, mely megköveteli, hogy a miniszter ne mentegetődzék azzal, hogy tettét véghez vitte, s a halottakat feltámasztani nem lehet, hanem kíráltassék érdeme szerint; és nem érzik át, hogy a parlament lemond méltóságáról és feladatáról, s hogy elveszti a nemzet szükséges bizodalmát, ha egy általánosan kárhoztatott politika helyébe nem tűzi ki egy jobb politika követelését, s a rosz kormány helyébe nem tesz új kormányt, mely a nemzet kívánságainak és érdekeinek megfelelőn cselekszik. Mit mondjon a nemzet oly országgyűlésről, melynek fő törekvése, hogy egy rosz politikát mentsen, hogy tarthatatlan állapotokat fenntartson, s nemzetellenes irányban haladjon odébb csupán azért, mert a miniszterelnök, kinek nincsen jövője, ha tárczáját veszti, minden áron miniszter maradni kíván, s e czélját akként véli elérhetni, hogy a népképviselők többségét minden utón módon megnyerje. Ily országgyűlés mindenkor megbotránkozást keltene és degenerálná a nemzetet, de a nehéz viszonyok között és nagy feladatokkal szemben, melyek közt Magyarország áll és a veszélyben, melybe épen a jelen kormány által sodortatott, ily parliament nem csak méltatlan volna népképviseleti eredetéhez és törvényhozói magas tisztéhez, hanem egyenesen segédkezet nyújtana az állam sülyedéséhez. Nem ezért hívta össze a király az országgyűlést, nem ezért választotta a nemzet képviselőit. A nemzet munkát és menekülést vár a képviselőháztól s igazságszolgáltatást követel a kormány ellen. A kormány pedig menekülést vár az országgyűléstől magának, segítséget keres politikájának, és ki akarja játszani az igazságszolgáltatást. A nemzet nagyobbszerű politikát, bátrabb cselekvést, tisztességes bánásmódot és hazafias eljárást kiván, hogy ismét visszanyerje lelkületében az önbizalmat és a tetterőt. S oly kormányt követel, melyben megbecsülhesse önmagát, oly országgyűlést vár, melyben nem veszíti el önbecsülését A Pesti Napló tárczája. A magyar emigratio a keleten. Irta : X. Y. Előkészületek a magyar légió alakítására. (Elindulás Londonból. — Párisban. — A franczia hatóságok. — Tárgyalásaink. — Genuában. — A várt, de nem jött szökevények. — A magyar és a horvát, szerb, oláh hadifoglyok.) Kossuth május 8-án érkezett vissza Párisból, hova egyébiránt a lehető leginkognitóbban ment és jött, legalább is furcsának tűnhetvén fel két olyan embernek, mint ő és Napóleon, egymáshoz közeledése. Az angol közvélemény részünkre kedvezőleg hangolását azonnal meg is kezdette, s több meetinget tartott, igy a többek közt 12-én Pulszkyval együtt e czélból Birminghamba utazott. Teleki L. és Klapka Olaszországba mentek, a feltételeket Cavourral megállapították s pár százezer franknyi előleget is vettek fel. Ihász, Kiss Miklós és gr. Bethlen Gergely ezredesek egy-egy osztály alakításával bízattak meg s e végre a magukat felajánló tisztelt kapitánytól lefelé ötszáz, őrnagytól felfelé pedig ezer franknyi útiköltséggel láttattak el. Londonból való elindulásunk május 16-ra határoztatok ; előtte való nap az emberszerető és lángoló hazafi Pichler és neje az Ihásztól vett búcsú fejében nagy ebédet rendeztek. Jelen voltak: Ihász, Rónay, Pulszky, Tanárky, Vukovics, Figyelmessy, Mayer, Mogyoródy, Lukács, Zensdorf, Jancza, Pretschcsén. Ittunk a hazáért szebb jövő reményében nagy áldomásokat. 17-én reggel 6 órakor már Párisban valánk. Itt felkerestem Földváryt és Petzot, első megnősült, s így nem volt kívánható, hogy bizonytalanra feláldozza állását, — utóbbi egészen francziává lett. Dieppében alig pillantottak bele nagy úti málhánkba . Párisból még aznap, legfeljebb másnap továbbutazni óhajtván, pakkunkat leónozva, fel akarok adni Marseillig, sőt ha lehetne, egész Genuáig. Eleinte semmi kifogást nem tettek, de a lepecsételés előtt kívánták, hogy nyissam fel és a benne levő tárgyakat a legkisebb részletekig diktáljam be. E láda tele volt Ihász ruhaneműi és könyveivel, de volt benne mindenikünk számára egy-egy nyereg, egyegy jó kard és pár revolver; ezen hadi eszközök kivitele pedig tilos! Hasztalan bizonyítottam be, hogy hisz Angliából hozom, tehát nem kivitel, hanem csak átvitelről van szó, a továbbvihetési engedélyt megtagadták, a franczia pedantéria megakasztott megint. Felmentem a Dieppe felől jövő vonatok vámigazgatójához. Ez a tilalmat azonnal az egész ládára kiterjesztő és a hadügyminiszterhez igazított engedély nyerés végett, engedély helyett kaptam contrebandot! Irányi elment tehát Ihászszal oda, de onnan a pénzügyhöz igazították, mert a vám ügyek ehhez tartoznak, de ez sem igazította el az ügyet, hanem a fővámhivatalhoz utasitá. — Ihász belefáradván, 18-án reggel elutazott rám s Irányira bízván a megrekedt málha ügynek elintézését. Elmentem tehát Irányival a szárd követhez, — ott írásbeli folyamodványban kérték az ügyet előterjeszteni; ennek beadása után ötöd napra — mindennapi újra sürgetés után — íratott végre a szárd követ egy folyamodványt a vámigazgatóhoz. Ez átvette tőlem nagy udvariassággal, de más napra kért a válaszért, mert — úgymond — ezt leíratni és a pénzügyminisztérium elé kell még előbb terjesztenie. Másnap délután 5 órakor megkaptam tőle a feleletet, melyet utasítása szerint még előbb a párisi főigazgatóhoz kelle vinnem. Ezen úrral este 8 óra után beszélhettem csak. Ekkor száz meg száz gyerekes kérdéseket tett még elém, mint észrevettem, azon fürkészési czélból: várjon csakugyan az olaszokhoz és nem az osztrákokhoz szállíttatik-e e veszedelmes pakk? Végre azonban rá írta a dieppe-i vonal vámhivatalához szóló kiadási rendeletet. Remélvén, hogy e borzasztó franczia pedánsságtól menekülök, azonnal hajtattam vele oda, de csak másnap délre ígértek választ. Délben azt mondá az igazgató: »Most már az engedély megvan, hanem a törvényben kikötött kezes állítás kötelessége alól ez által nincs ön felmentve, tehát állítson kezest, hogy Genuába és nem máshova viszi, akkor viheti.« Rémítő boszuságomban elmondán aztán neki, hogy egy teljesen idegen embertől azt kívánni, hogy egy párisi polgárt kezesül kapjon, valóságos abszurdum ! De ő csak úgy tett, mint az Ecole Centrale igazgató tanára, rámutatott a paragrafusra. — No hát kérem, legyen ön érettem a jótálló! — Azt nem tehetem, hanem mégis segítek önön, itt egy czim, keresse föl az illetőt és végezzen vele. A felkeresett valami szenzár féle volt. Ez aztán jó pénzért jól állt oly módon, hogy a csomag az ő neve alatt szállíttatott Marseillig,ott menjek el Maison Boucherhez, azok majd megmondják, hogy Genuában melyik kereskedő ház útján kaphatom meg. Csak azért írtam le ily terjedelmesen e még elolvasni is unalmas kalandot, hogy bemutassam a franczia pedánsságot ezen téren is, és másfelől bebizonyítsam általa, mennyire nemcsak elő nem segítettek a legmagasabb franczia hivatalnokok is az úgyszólván az ő érdekükben tett fáradozásainkban, de még tudomással sem bírtak felőlünk. Nem hallgathatom el a kellemetlen hatást, melyet annak tapasztalatra ébresztett bennünk, hogy Irányi, ki különben ügyeink rendezésével bízatott meg, semmi pénzzel nem rendelkezett. Egy volt honvéd és emigráns megtudván oda jövetelünket Földváry által hozzám vezettette magát és felajánlotta szolgálatát. Elmentem tehát Irányihoz, de nagy meglepetésemre válasza az jön, hogy Kossuth számára volt ugyan nála némi pénz letéve, de már abból sincs több 50 franknál, igy a szegény honvéd nem mehetett Olaszorságba s később úgy hallám, beállott a franczia idegenlégióba. Végre május 25-én elindulhattam Mogyoródyval, de az után roppant kellemetlenség ért. Egy órányira Lyon előtt egy vasúti szolga ok nélkül becsapta a kocsiajtót s az ajtó sarkával balkezem két közép ujját összetörte úgy, hogy Lyonban kénytelenitteténk orvosi kezelés végett egy egész napot tölteni ; én pedig meghasadozott szeim csontfájdalmait néha-néha máig is érzem. Marseilleben még egyszer meggyűlt a bajom csomagainkkal, mert Boucher oly félelmet tanúsított a jótállásért, mintha legalább is Orsini-bombák szállításáról lenne szó, s általában boszankodva kellett tapasztalnom, hogy a francziáknál még pedánsságuknak is fő-fő indoka a kormánytól — illetőleg a policziától való páni félelem. Nagy nehezen megnyugodott végre, látván az 5—6 aláírással ellátott hivatalos kiviteli engedélyt. A szárd konzul is láttamozta útleveleinket jó pénzért (három-három frank) s így sikerült végre a Messageries Imperiales-on 76 frank hajó bér mellett 29-én reggel Genuába szállhatni partra. Ennyit kellett küzködnöm és fizetnem azért a pár kardért és revolverért, amelyeket csak azon az áron megvehettünk volna Turinban, mint Londonban. A francziáknál tapasztalt fogadtatás rosz sejtelmeket ébresztő bennem Magyarország felszabadítását illetőleg, csak azon örültem, hogy a dicső grande nation országából ismét szabad szellemű nemzet földén lehettem. Genuának tengerparti része labyrinthszerű tekergős szűk utczáival, roppant magas ódon házaival, melyek közt örök félhomály uraló,Konstantinápolyra emlékeztet,s igen kellemetlenül hat a Páris és Londonból jövő utasra; beljebb azonban gyönyörű kövezetü széles utczái, remek templomai, márvány palotái, melyek épitészeti gazdagság tekintetében a párisiakat is felülmúlják, annál kellemesebb ellentétet képeznek, s eszünkbe juttatják, hogy a hajdani tengerek urainak s a művészetek hazájának földjére léptünk. Tán sehol a világon oly végtelen magas, 6-7 emeletes házak nincsenek, mint Olaszországban. Méghozzá a közönséges házakban a lépcsőzetek nem az utczáról ablakok által, hanem a tetőre épített úgynevezett lámpák által világíttatnak meg és rendesen fekete pala kőből vannak. Tessék aztán 120—150 ilyen síkos kőlépcsőn csaknem teljes sötétségben felballagni a 6-ik vagy 7-dik emeletbe! Az olasz nyelvet is majd unában tanultuk meg Konstantinápolyban, itt ugyan a műveit osztályon kívül sem minket, sem mi a népet meg nem értjük, a Hotel Féderben is vagy németül, vagy francziául kellett értekeznünk, különben nem azt adták amit kértünk. Nem is álmodná az ember, hogy e kis Piemontban 300 ezer franczia katona van, annyira nem látni itt francziákat. A kik vannak is, a tengerészeihez tartoznak s ezek, úgy látszik, nem igen hasonlítanak szárazföldi bajtársaikhoz, mert szótlanok és mogorvák s egész magatartásuk olyan, hogy az ember inkább vélné angoloknak. Egyébiránt olasz katona is kevés van itt s ha a kikötő és indóház körüli tömérdek lőszer, ágyuk, lovak, egyszóval tábori szerek folytonosai, és bepakolását s éjjel nappali szállításait nem látja, az ember észre sem venné, hogy háború van. A mi ügyeink nem valami vigasztalóig állanak. Mindenki azt hitte, hogy a magyar katonák tömegesen fognak szökni az osztrák hadseregből, eddigelé azonban (jan. 1.) egyetlen egy közemberünk sincs, Mogyoródy és én vagyunk itt a legkisebb emberek, a többi legalább is ezredes. E tétlenséget és számításunkban való felsülést röstelve, Bethlen Gergely elment a csatatérre, Teleki Sándor és Türi szintén elmentek Garibaldihoz, Kiss Miklós Napoleon herczegnél van Livornóban, Klapka pedig Turinban. Itt Genuában gr. Teleki László, Czecz, Ihász, Mednyánszki, Szabó, Puky, Sréter, Weiss és mi ketten vagyunk még. Percze már összeveszett Szabóval s elátkozta és hazaárulóknak nyilatkoztatta mindnyájokat s elment vissza Amerikába. Látván főnökeink, hogy szökevényekből seregünk sohse lesz, kieszközölték Cavourtól, hogy az osztrák foglyok közül választhassák ki a magyarokat, s ezekből alakíthassanak csapatokat. E czélból aztán junius 3-án Czecz Turinba hivatott s ott ki is választott 126 embert, kik 4-én Genuába megérkeztek. — A foglyoknak mind a mellett szabad tetszésökre bízatott: választani a hadi fogolyként Francziaországba vagy Algírba fellebbezés, vagy a magyar seregben való szolgálás között, annyiban tehát csapataink némileg önkényteseknek nevezhetők. Az említett 126 ember közül a magyarok, számszerint 75-en, készeknek nyilatkoztak honvédekké lenni és ha kell, azonnal az osztrák ellen indulni, — a horvátok, ráczok és oláhok ellenben inkább hadifoglyokul mentek Algírba. Az oláh fejedelemségekből Erdély ellen elkövetett hajtogatás jellemzéséül megemlítendőnek vélem két oláh tizedesnek azon kívánságát, hogy küldjék őket Oláhországba, mert ők Ferencz Józsefet csak úgy nem ismerik a maguk császárjának, mint Napóleont az ő fejedelmük háza. Ez az eredménye az osztrákok magyarellenes politikájának , mely megengedé, hogy Moldva Oláhország egyesüljön s csaknem független állammá legyen, holott tudható, hogy hajdan is minden lázítás és veszedelem innen jött Erdélyre! Budapest okt. 18. (Az egyesült ellenzék)ma este tartotta első értekezletét. Gömöri Szontagh Pál korelnök üdvözölte a nagy számmal egybegyűlt párttagokat, s mindenekelőtt elnökválasztásra hívta fel az értekezletet. A párt elnökének közfelkiáltással K. Bánhidy Béla választatott meg, ki is megköszönvén a párt tagjainak bizalmát, ekként szólalt fel: »Fájdalmasan kell fölemlítenem, hogy több oly érdemes párttagnak jelenlétét vagyunk kénytelenek nélkülözni, kik még nemrégiben sorainkban küzdöttek. Szabadjon azon jogosult reménynek kifejezést adnom, hogy őket nemsokára körünkben üdvözölhetjük. Másrészt azonban örömmel konstatálom, hogy pártunk számos oly taggal gyarapodott, kik pártunk kötelékében először lépnek a parlament küzdtérre A lefolyt választási harczban nagy nehézségekkel kell megküzdenünk. Szemben a kormányközegek által alkalmazott nagymérvű hivatalos preszszióval s a kormány hivatalos apparátusának főleg ellenünk irányzott működésével egyrészt, szemben egy személyes agitáczióval s nem egyedül a tárgyilagosság keretén belül mozgó támadásokkal másrészt, azon büszke öntudattal tekinthetünk vissza tanusított magatartásunkra, hogy illegális, frivol vagy erkölcstelen fegyverekhez nem nyúltunk, a szubjektív szenvedélyesség terére nem léptünk, s hogy az eredményt, melyet kivívtunk, az általunk vallott elvek helyes voltának, az ország független értelmiségének túlnyomó része által nyújtott önzetlen támogatásnak s a független, a mérsékelt ellenzéki irányt követő, vagy azzal rokonszenvező sajtó istápolásának köszönhetjük. Nagy fontosságú s horderejű parlamentáris küzdelmek előestéjén állunk. Súlyosak azon viszonyok, melyek közt Magyarország képviselői megkezdik felelősségteljes működésüket, s fölötte terhesek azon feladatok, melyek a törvényhozás megoldására várakoznak. A helyzet fölött ma kiválólag a külpolitikai kérdések, jelesül a boszniai kérdés, uralkodnak. A parlament mindenekelőtt arra lesz hivatva, hogy ítéletetet mondjon a kormány külpolitikája fölött, s szemügyre vegye azon bajokat és veszélyeket, melyek a monarchiát s elsősorban a magyar államot környezik s fenyegetik a boszniai okkupáczió s ennek szükségképens következményei folytán. Bátran vélem kimondhatni, hogy a külpolitika irányára vonatkozólag ma, midőn azt eredményeiben s tényeiben bírálhatjuk meg, közöttünk nézeteltérés vagy véleménykülönbség nincs, és hogy a legteljesebb egyetértéssel fogunk eljárni mindenütt, hol a kormány tetteinek megbírálására s működésének ellenőrzésére tér fog nyílni előttünk. Küzdelmeinkben elveinknek s az általunk helyesnek vélt politikai iránynak diadalra juttatására törekszünk. Ezen szempont fog vezérelni bennünket, midőn a helyzet javulását, a kedvező kibontakozás lehetőségét egyedül a gyökeres irányváltozásban keressük s attól feltételezzük. A párt jegyzőinek Tomcsányi László és Halász Bálint választottak meg. B. Simonyi Lajos melegen üdvözölvén a párt tagjait, hangsúlyozta a pártra váró feladat nagy fontosságát, s felkérte a tagokat azon kölcsönös szívélyes viszony fenntartására, amely e párt kebelében eddig is uralkodott. Ezután a kör választmányának elnökévé gr. Berchtold László, a kör igazgatójává Sztupa György választatott meg. A párt válaszfelirati tervezetének kidolgozására gróf Apponyi Albert, Szilágyi Dezső és Chorin Ferencz tagokból álló bizottság küldetett ki, a képviselőház elnökségének kijelölésével pedig b. Simonyi Lajos, Királyi Pál, Ürményi és Szontagh Pál tagokból álló bizottság bízatott meg. Végül elhatározta az értekezlet, hogy a pártnak volt képviselő tagjait, valamint a pártokon kívül álló képviselőket foglalkozói tagokat a párt szívesen fogja látni. (Andrássy gróf egy második jegyzéke.) A Presse budapesti hírei szerint Zichy gróf azon jegyzéken kívül, melynek szövege a W. Abendpostban megjelent s melyet mi is közöltünk, okt. 15-én egy másik jegyzéket is olvasott föl Saviet pasa nagyvezérnek. Ezen második okmány válaszul szolgált azon török jegyzékre,melylyel Karatheodory pasa Bécsből való elutazása előtt a konvencziónak a porta általi elvetését jelentette. A pártok: — okt. 18. Az orsz. képviselők már meglehetős számmal érkeztek Budapestre , a pártértekezletek a különböző klubokban megindultak. A legkevesebb pozitív hír szivárgott ki eddig a kormánypártból. A szabadelvű párt még ma egy meghatározhatlan tényező. Egysége felbomlott s az új alakulások még nem mentek végbe. A miniszterelnök úrnak van egy személyes gárdája, de az nem sok tagból áll. Leginkább volt balközépiek. A volt Deák-pártiak legnagyobb része ma még ingadozó, egy töredék Száva körül csoportosul. A párt összetartására kedvezőtlenül hat Gorove betegsége, ki a klubban nem jelenhet meg s mindenekfelett Széll Kálmán lemondása. Széli személyes barátai arról vannak meggyőződve, hogy a volt p. n. min. föltétlenül hitt gr. Andrássy állításaiban, melyek szerint az okkupáczió csak a portával való megegyezés útján lett volna valósítható s a 60 millió hitel csak egy demonstráczió jellegével volt leírandó. E férfiak a Szél és Andrássy-Tisza közötti differencziákat nem tekintik kiegyenlíthetőknek és azt hiszik, hogy Széli csak a Tisza bukása után alakulandó, radikálisan más irányú kabinetben venne részt. Amíg Andrássy a külügyminiszter, s így az egyik legmérvadóbb helyet foglalja el, nagyon valószínűtlen, hogy Széli ismét a kormány tagja legyen Ha Széli arra határozná el magát, hogy a képviselőházban helyét elfoglalva, határozott ellenzéki állásra ostromolja a kormányt, Tisza bukása bizonyos lenne. De Széli egyelőre nem jő fel a képviselőházba s helyét ott csak azon czélból tartja fenn, hogy eshetőleges támadásokra válaszolhasson. E támadások, mint az a Hon és az Ellenőr czikkeiből kitűnik, a kormánypártból várhatók. Hogy milyen lesz a kormánypárt hangulata és eljárása, — ismételjük, — az ma biztosan nem mondható előre. A kormány sokat vár a delegácziók tanácskozásai és gr. Andrássy személyes befolyásától. Különben egy más verzió szerint Tisza holnap határozottan tudatni fogja lemondási szándékát, de az a baj, hogy a miniszterelnök úr ily határozott nyilatkozataihoz is sok kétely fér. Általában azt hiszik, hogy a kormánypárt egyelőre a képviselőházi választásoknál egységesen fog szavazni, s nem a keleti kérdésben buktatja meg Tiszát, mert ez gr. Andrássy bukását is maga után vonná, hanem valamely más alárendeltebb ügyben s ekkor majd átmeneti kormány következik Szlávy elnöklete alatt. E lehetőségre czéloz azon elnöki pártnyilatkozat, mely ma este az egyesült ellenzék pártklubjában mondatott el. E nyilatkozat férfias hangja azt engedi remélni, hogya mérsékelt ellenzék a kellő erőtelljel fogja érvényesíteni parlamenti befolyását. Az elnöki nyilatkozat konstatálja, hogy a keleti válságra nézve, miután ma a követett politika eredményeiben ítélhető meg, nincs a pártban nézetkülönbség, s bizonyos határozott föllépést proklamál a jövendőre. A párt akciója nem a kormány személyei, hanem politikája ellen irányul, s így, hogy ha a kormány csak névleg változnék, vagyis ha más férfiak kerülnének kormányra, de a mai politika folytattatnék, az egyesült ellenzék fenntartja oppozíczióját. E nyilatkozat egyszersmind dementijét képezi a híreknek, melyek e párt által állítólagosan tervezett egyezkedésekről keringtek s e párt igen éles oppozíciójának előjele. A szélső baloldalban is ma egészen más taktika látszik érvényesülni, mint aminőt a párt eddig követett. Eddigi kis számánál fogva a szélső bal csak tüntetésekre szorítkozhatott, a választások által tetemesen meggyarapítva, egyik parlamenti tényező lehet. A közjogi kérdésekben nem számíthat szövetségesekre sehol, de a parlamenti taktika kérdéseiben, a szélső és a mérsékelt ellenzék között, úgy látszik, esetről-esetre érintkezés fog történni. Hogy ez eredményre vezet-e, azt biztosan előre nem mondhatni. Úgy látszik, hogy a közjogi ellenzék ezúttal részt vesz a delegáció megválasztásában, amit a legteljesebben helyeslünk. Parlamenti párt a parlamenti választásoktól, jó szerivel, nem vonulhat vissza, és a jelen esetben ez annál kevésbbé lenne védhető, mert a szélsőbal, számánál fogva, jelentékeny befolyást gyakorolhat a delegációk összealakítására. Végre a pártnélküli képviselőkről kell szólanunk. Néhány kitűnő férfiú van ezek sorában ; a nagyobb rész ismeretlen mennyiség. Hogy hova fognak csatlakozni, a parlamenti pártok kifejlődésétől függ. Azon hír, hogy e képviselők egy kiváló államférfiúnál értekezletet tartottak volna, vagy ilyesmire készülnének, teljesen alaptalan. Holnap meglátjuk a pártokat a házban, s majd elmondjuk, hogy milyen az új ház? A Pest. Corr. azt jelenti, hogy a kormánypárt az első képviselőházi alelnökségre Várady Gábort jelöli; a második alelnöki állást illetőleg eltérők a nézetek. Az egyik rész egy erdélyi képviselőt akar e helyre választani s e czélra. Kemény Jánost jelöli; vannak, akik egy horvátot jelölnek, de ezen jelöltség sok akadályba ütközik. Háznagy Kovách László lesz,ha megválasztják, ami nem