Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)
1879-03-24 / 73. szám
73. szám. Budapest, 1879. hétfő, marczius 24, 30. évfolyam, Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, térmesztetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület» A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeiet Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás esti adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 8 hónapra 12 ftt Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, 4© ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától elánalStoráke Hirdetések szintúgy mint előfizetések a IPesti VS Napló kiadó-Mvatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épületi küldendők, A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Bécs, márczius 23. A Károly-Lajos vasút 234.232 frtot vett be márczius 11-től 20-ig, vagyis a múlt év megfelelő szakához képest 38,683 írttal kevesebbet. Róma, márczius 23. A hivatalos lap 27 új szenátor névsorát közli. Egyszermind közli azon rendeletet, amely a marhabeviteli tilalmat Németországba megszünteti. A képviselőház megkezdette a költségvetés jövedelmi részének tárgyalását. Róma, márcz. 23. A király ma ebédre hívta mindazokat, akik Olaszország szervezkedése óta miniszterek voltak. A novarai emlékszobrot számos küldöttség és előkelő jelenlétében avatták föl. Berlin, márcz. 23. A szászországi birodalmi képviselőket fogadta tegnap a kanczellár; a szász király megelégedettségét fejeztette ki a kanczellár működésével, amely a szászországi iparnak és kereskedelemnek is javára válik. Prága, márcz. 23. A város vidékén levő községekben kiütött a marhavész, ennek következtében katonai kordont vontak Smichow külvárosban. A Szegedre küldött pionnier csapat ma viszszatért. — Ma érkezett. — London, márcz. 24. Erzsébet királyné ő felsége tegnap indult el Izlandból haza felé. Dublinban ő Felsége az irországi alkirály és neje látogatását fogadta. London város községtanácsának legközelebbi ülésén indítványozni fogják, hogy a város 100 guineával járuljon a szegedi gyűjtéshez. Read n ig város polgármmesteree gyűjtést nyitott a szegediek javára. (Ered. sürg.) Cserventea, márcz. 24. A községi képviselet tegnap Szeged számára 200 frtot szavazott meg; a lakosságnál folytatott gyűjtések eddig 820 frtot eredményeztek. A hét folyamában Dyolcz szekér 276 kenyérrel s 35 mm. más eleséggel elküldetett a zentai polgármesterhez, hogy tovább szállíttassa Szegedre. A pénzgyűjtés folytattatik. Szt.-Pétervár, márcz. 24. A német császár születése napja alkalmából az itteni német gyarmat bankettet adott, melyen Schweinitz nagykövet a czárt köszöntette fel. Kifejezte iránta való tiszteletét, s azon óhaját, vajha szava elég hangos lenne, hogy künn is meghallhassák azok, a kik azon barátság megingatását merészük megkísérlem, mely a czárt a német császárhoz fűzi, akkor azután az illetők belátnák, hogy szándékuk kivihetetlen, mert ez az barátság ma szilárdabb, mint valaha. Trieszt, márcz. 24. A harmadik választótestületben heves küzdelem után a kormánypárt mind a tizenkét jelöltje győzött a községi választásokban. Novara, márcz. 23. Az emlékszobor leleplezése tegnap ünnepélyes módon ment végbe. Az osztrák képviselők több olasz tricok kíséretében jelentek meg. Jöttekkor a zenekart az osztrák néphymnusz kezdte játszani. A bizottság átadta az emléket a községnek. A szenátus és a kamra nevében Sarico és Prancini beszéltek, ezután a prófét mondott beszéde Az osztrák-magyar képviselő a császár király s az osztrákmagyar hadsereg nevében mondott köszönetet s a két hadsereg közötti szívélyes barátság érzelmeinek adott kifejezést. szegedi pénzintézetek részére a kért 1.200.000 frtnyi segélyt engedélyezte és a fentebb megnevezett fővárosi intézeteknél utalványozta. A segélyösszeg igénybevételének módozatait az érdekelt pénzintézetek saját körükben ma állapítják meg. * ^ (A hadsereg körében) nagy változások történnek, melyek részben már legközelebb, a kb. ezüst menyegző alkalmával tétetnek közzé. Két tábornagy neveztetik ki, amely állást eddig évek során át a hadseregben csak egy férfiú, Albrecht főleg képviselte. Tábornagygyá kineveztetnek: Vimos főleg a tüzérség főfelügyelője s a mostani bécsi hadparancsnok, b. Maroicsics tbszernagy. Az utóbbi részére új állás lesz szervezve, a gyalogsági főfelügyelői állás. Maroicsics helyére bécsi hadparancsnoknak b. Philippovics Ferencz tbszernagy neveztetik ki. Müller vezérőrnagy altbszernagygyá neveztetik ki s Komáromba megy várparancsnoknak. Ezeken kívül még többrendbeli más változás történik. Szó volt arról, hogy a hadügyminiszter lemond; legújabb hírek szerint ez valótlan, a hadügyminiszter, egészségi okokból, hosszabb szabadságidőt nyert, úgy látszik, hogy a tábornagyok kinevezésével a a hadügyminiszter működési köre ismét megszoríttatott. (A magyar aranyrente) oly kedvezőn kel, hogy, hír szerint, egyelőre elállottak a domániális kölcsöntől. A rente-eladások 821/a — 851/a árfolyamon történtek. Az ezen eladásokból befolyó összegek a 2-ed kibocsátású kincstári utalványok beváltására fordíttatnak, mely művelet, mint remélik, aug. 1-je előtt befejezve lesz. (Az igazságügyi rendelet, mely a szegedi katasztrófa alkalmából szükségesnek találtatott, már meg van állapítva és csupán szövegezését végzi Teleszky István ur, ki ebbeli munkálatát, mint a M. J. írja, a hét első napjaiban terjeszti enquéte elé végleges jóváhagyás végett. Budapest, márcz. 24. (A szegedi pénzintézetek) képviselőit a pénzügyminiszter úr arról értesítette, hogy a hétfő délutánra kitűzött értekezletet vasárnap délelőtt kívánja megtartatni. Ez okból az érdekelt képviselők d. e. 11 órakor a pénzügyminiszter elnöklete alatti tanácskozásra gyűltek össze, melyben a pénzügyminiszter úr meghívása folytán az I. hazai takarékpénztár, a magyar földhitelintézet és az általános hitelbank képviseletében Hajós, Lukács és Weninger urak, a pénzügyminisztérium részéről pedig Köffinger és Pallavicini osztálytanácsos urak vettek részt. Beható tárgyalások után a pénzügyminiszter ur a A Pesti Napló tárcsája. De Sardes marquisné. Irta: Daruiet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) Hogy őt megnyugtassam, gyorsan elmondtam az eseményeket, melyek azóta következtek be, hogy Cervollet elhagytam, és amelyek felfedezték előttem, hogy de Sardes marquis fia vagyok. Mathild figyelmesen és jóakarón hallgatott reám. — Szükséges volt, hogy ön egész történetemet ismerje, mondom neki befejezésül. Ismerem atyámat, és nincs jogom magamat fiának nevezhetni, sem nevét viselni. Nem ejthetem ki anyám nevét, anélkül, hogy ama férj nyugalmát ne zavarnám meg, kit ő megcsalt, és ki őt túlélte, és anélkül, hogy anyám emlékét meg ne sérteném. Én tehát olyan vagyok, mint a lelenct. Ön láthatja ezekből, mikép jogosan mondhattam, hogy ön csak meghallgatásom után határozhatja el, várjon férje lehetek-e vagy nem. Mathild szép, büszke és őszinte szemét reám szegezve, határozott hangon így szólt: — Ha Ön annyira szeret, mint én önt, akkor tudhatja, hogy elbeszélése semmit nem változtathat azon elhatározáson, melyben szivem és bátyám kivánata egyesül. Ez volt szerelmének első vallomása. Én nem voltam előkészítve e perezben arra, és így mélyen megindultam. Nem tudtam mit feleljek, sírtam, nevettem, őrült voltam, és érezvén hogy nevetségessé teszem magamat, igy szóltam: — Engedjen eltávoznom, vissza fogok jönni, de nem szükséges, hogy szolgái ily állapotban lássanak. Mathild szintén meg volt indulva, de jobban uralkodván magán, a kis kerti ajtóig vezetett, mely a külső fasorba nyílt. Itt búcsút vettem tőle, bejelentvén neki a következő napra de Sardes marquis látogatását és az enyimet. Azon perezben, midőn meghajtva magamat, búcsúztam, egy kis fonott kocsi, két fehér pony által vontatva, robogott el mellettünk. A nő, ki e kis fogatot hajtotta, igen gyorsan haladt el, egy perezra reám vetette tekintetét és én e nőben Ledun kisasszonyra ismertem. június 6. De Sardes marquis ismeri Mathild iránti szerelmemet , bevallottam neki. Ő úgy látszik meg volt elégedve. Tegnap Cervolle kisasszonyhoz vezettem. Mathild szelleme és bája által megnyerte atyám tetszését és én jól láttam, mikép lelkesült fel, mert úgy látszik leírásomban nem bízott teljesen, nem remélt ily tökéletes nőt találhatni. Ami atyámat illeti, ő is némi kaczérsággal tetszést igyekezett aratni, és ez sikerült is. A hosszú társalgás folyama alatt, melyben mindhárman részt vettünk, különböző, házasságomra vonatkozó határozatok állapíttattak meg. Az esküvő September végén Cervolleban tartatik meg, itt is fogunk jövőre lakni. Mi mindketten, Mathild és én is, egy véleményen voltunk, hogy házasságunknak legalább első éveiben nem élünk Párisban. Ha kénytelenek leszünk rövid időre ide jönni, a de Sardes palotába fogunk beszállani. Mathild a l’avenue d’Eylauféle házat el akarja adni, minthogy az csak szomorú emlékeket ébreszt lelkében. Hogy a marquis mindig kedves vendég lesz Cervolleban a hányszor jó, és ameddig ott kíván időzi, ez magától értetődik. — Mi azon fogunk igyekezni, mondá hozzá Mathild, hogy ott oly kellemessé tegyük életét, hogy soha ne legyen szándéka tőlünk eltávozni, így boldogságom készülőben van, és minden nap elmúltával jobban közeledik felém. Midőn két év előtt Wellysney Mari egyszerre eltűnt és elhagyott, mást nem hagyva vissza számomra, mint búcsúszavait és oly remény kifejezését, mely soha nem valósult meg, ha ekkor valaki megkísérli, engemet meggyőzni arról, hogy ezen oly szenvedélyesen szeretett nő meg fog szűnni reám nézve érdekkel bírni, és hogy őt soká megsiratva, egy napon más nő foglalja majd el szívemben az ő helyét, én szenvedélyesen ellent mondok, azt állítva, hogy szerelmem örökké fog tartani. És ime, Wellysney Mari nem egyéb árnyéknál, mely uj boldogságomra ereszkedik, nem egyéb gyönge emléknél, mely óráról-érára mindinkább elmosódik, és mely egészen el fog enyészni, azon érában, midőn birtokába jöttem végleg azon nagy boldogságnak, mely most készül számomra. Igaz ugyan, hogy néha, az éjjeli csend közepette, midőn visszagondolok azon eseményekre, melyek életembe betolultak oly rövid idő alatt, azon meggyőződésre juttat a megindulás, mely szivembe lopódzik, hogy az első nő, kit a férfi megszeretett, hatalmas kötelékekkel van hozzá fűzve, melyet még az idő sem képes mindig megszakítani. Ilyenkor nem merem biztosan állítani, hogy ha egyszerre viszontlátnám őt, volna e bátorságom tőle menekülni. Ezen gondolat sokszor megzavarja nyugalmamat. —A fia újra megjelennék! sóhajtok fel olykor. De inkább nem mélyedem el ilyen föltevésekbe, melyek reményem, nem valósulnak meg soha. Én Boka voltam hű Mari emlékéhez. Ő megígérte, hogy visszatér, és nem tért vissza. Így nem én szegtem meg szavamat, ő szegte meg az övét. június 13. Mathild azt kízánta, hogy látogatásaim ne legyenek gyakoriak,és én alávetem magamat parancsainak. Ha találkozunk, alig váltunk néhány szót. Megállapodtunk abban, hogy e visszatartó modort fenn tartjuk egymással szemközt azon napig, midőn házasságunk nyilvánossá levés, Mathild körüli forgolódásom a rágalomnak nem szolgál okkal. — Különben Mathild nem sokára visszatér Cervolleba, hol aztán kedvem és kényem szerint beszélgethetek vele. Ezen pillanat közelgése fenn tartja türelmemet, és panasz nélkül alávetem magam oly követelésnek, melyet akaratom ellenére könyörtelennek és túl szigorunak találok, daczára, hogy ismerem annak okait és daczára, hogy elfogadtam azokat próbaként. Tegnap este Mathild maga hivatott magához. Azt irta, keresném fel azonnal. Kilencz óra volt, midőn e levélkét kézbesítették és én épen kimenőben voltam. Futva siettem a l’avenue d’Eylau féle házba. — Én holnap elutazom, s visszatérek Cervolleba, mondá nekem Mathild. — Miért e rögtöni elutazás ? kérdeztem tőle. Azt hittem, hogy ön tovább szándékozik időzni Párisban. — Miért ? felelte ő, mert azon ügyek, melyek jelenlétemet szükségessé tették Párisban, már el vannak döntve. Midőn észrevette, hogy bizalmatlankodom, hozzá tette : — És azután, miután mindent meg kell önnek mondanom, mint barátomnak, más oka is van Párisból való elutazásomnak, ítélje meg önmaga. E szavakkal egy látogató jegyet adott át, melyen Menescal Claude nevét olvastam. Neve alá a Paul fiatal bankár e szavakat írta : »Kéri Cervolle kisasszonyt,fogadná el látogatását. Sürgős.« — Ő készteti önt a menekülésre! kiáltottam fel. — Én nem akarom őt sem elfogadni, sem látni, sem felelni kérdéseire. — Ön nem cselekszik helyesen, kisasszony, és ha ön úgy, mint én azt hiszi, hogy Ménescal azért jó ide, hogy kezét újra megkérje, és hogy újra ostromolja önt, ön sokkal helyesebben tenné, ha egyszer egész formaszerű tagadással válaszolna. Ha nem, akkor követni fogja önt Cervolleba, és ön csak azért tért ki a magyarázatnak, melytől irtózik, hogy azt még inkább megnehezítse. — Ha Cervolleba követ, ott még kevésbbé fogadom el, mint itt. De oda nem fog jönni. Én önhöz fordulok, Miksa úr, mint az egyetlen védömhöz, ki bátyám után megmaradt, és kérem, kíméljen meg ezen ember tolakodásaitól, ki durvasága által egy ízben megsértett, mi nem oly rég történt, hogy elfeledhettem volna. Hogy őt észre téríthesse, megengedem, hogy azon jogokkal is éljen, melyeket önnek adtam. — Értem önt kisasszony és ön meg lesz szabadítva ezen alkalmatlan személytől. De az is megfontolandó, hogy ez által terveink már holnap nyilvánosságra kerülnek. Az egész világ tudni fogja, hogy Chamblay Miksa és Cervelle Mathild kisasszony közt házassági ígéret létezik. — Nos hát, tudni fogják, felelte Mathild mosolyogva, legalább az ön gyakori jelenléte személyem körül, senkit nem fog meglepni. — Miután ön így gondolkodik, ígérem, hogy Menescaltól mától kezdve nincs mit félnie. Szükségtelen elutazását siettetni. Daczára, hogy Mathild eziránt megnyugodott, mégis megmaradt elhatározásánál. A párisi élet kiállhatatlan előtte és ő nyugtalanul várja a pillanatot, hogy visszatérhessen a kedves Bourgogneba. — Ön követhet engem, amikor kedve van, szólt hozzám, hogy némileg megvigasztaljon elutazása felett. Nála maradtam még jó hosszú ideig. Mathild soha sem volt szeretetteljesebb és bizalmasabb. Az ő szerelme, és egyszersmind az is, melyet bennem ébreszt, ment minden heves, szenvedélyes rohamoktól; semmi sem hasonlít oly kevéssé egymáshoz, mint Mari exaltált és regényes érzelmei, és azon szolid szeretet, melyet Mathild irántam tanúsít. De ezen szándékos hidegség, ezen szűzies nyugodtság, mély, odaadó, és örökké tartó gyöngédséget rejt. Mari megismertetett azon zivataros szenvedéllyel, mely a kedvest szeretőjével egyesíti. Mathild előszét adja nekem a házas élet boldogságának, mely csupa tisztaság, és hogy mindent megmondjak, mely maga a becsület és a szerelem biztonsága. (Folyt. köv.) Országgyűlés. A képviselőház ülése márczius 23-án. Elnök: Kemény János. Jegyzők: Molnár Aladár, Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Kemény Gábor b., Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Elnök: az ülést délelőtt 11 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Tolnamegye közönségének feliratát az 1875. XXI. és XXVI. t. csikkeknek hatályon kívül való helyezése iránt; Versecz sz. kir. város közönségének feliratát, melyben Győrmegye közönségének feliratát pártolván, az 1876. XV. t. ez. IV. fejezetének kedvezményét a köd által okozott károkra is leendő kiterjesztését kéri; Debreczen sz. kir. város közönségének feliratát, melyben Győrmegyének az 1873. IX. t. sz. 15. §-ának módositása iránti feliratát pártolván, kéri, hogy az illeték-hátralékok után fizetendő késedelmi kamat a törvényes 1/- ot semmi esetben felül ne haladhassa; Szebenmegye közönségének feliratát, melyben Pest- Pilis-Solt-Kis-Kunmegyének a közigazgatási bíráskodásnak életbeléptetése iránti feliratát pártolja; Esztergom megye közönségének feliratát, melyben Pest-Pilis-Solt Kis Kunmegyefeliratát pártolván, a közigazgatási bíráskodásnak mielőbbi életbeléptetését kéri; Esztergommegye közönségének feliratát, melyben Nyitramegye feliratát pártolván, az illetékek kiszabása és behajtása körüli eljárásnak törvény által leendő szabályozását s az adó és illeték kiszabási hivataloknál rendszeres könyvelés behozatalát kéri. Mindezen feliratok kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Kautz Gyula, a pénzügyi bizottság előadója, beadja a bizottság jelentését Zsilinszky Mihálynak és Degré Alajosnak a közoktatási budget tárgyalása alkalmával tett indítványai tárgyában. Máriássy Sándor, a pénzügyi bizottság előadója, beadja a bizottság jelentését, Csatár Zsigmondugyancsak az említett budget tárgyalásakor beadott indítványai tárgyában. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelentését nyújtja be az indemnitás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tárgyalás alá vétetik a honvédelmi minisztetérium költségvetése. A központi igazgatásnál. Thaly Kálmán a következő indítványt nyújtja be : Az 1. czimnél (Központi igazgatás) a VI. czimre (Csapatok) kért átruházási jog megtagadtatik. 2. Egy miniszteri tanácsosi hely 4000 frt fizetéssel 600 frt lakbérrel és két — már különben is 4 év óta be nem töltött — osztálytanácsosi hely 3000, illetőleg 2500 frt fizetéssel és 500—500 frt lakbérrel törlendő. Molnár György előadó ellenzi az indítványt. Irányi Dániel kérdést intéz a honvédelmi miniszterhez az iránt, mikor terjeszti elő a katonasági díjakra vonatkozó törvényjavaslatot, azokra nézve, kik törvényes okoknál fogva a besorozástól felmentetnek. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy az Irányi által említett törvényjavaslatot, minthogy arra nézve régebben tárgyalásokat folytat az osztrák kormánynyal, még ezen évben előterjeszti Thaly indítványát nem fogadhatja el, mert a történt redukció folytán csak az átruházási joggal jöhet ki és mert a rendszeresített munkaerőre szüksége van. Csanády Sándor kéri a minisztert, hogy az Iványi által felemlített törvényjavaslatra nézve váltsa be szavát. A ház elveti Thaly indítványát. A fegyverzeti bizottságnál Thaly Kálmán kérdést intéz a kormányhoz, vájjon a pozsonyi tölténygyárnál alkalmazott őrség miért tartozik fenn akkor, midőn e gyár a külföld számára dolgozik ? Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy az őrséget az ott levő nagy tölténykészlet és raktár miatt kell fenntartani. Az újonczozási költségeknél Lükő Géza felszólítja a minisztert, hogy a sorozásoknál a történő visszaélések megakadályozására erélyesebben járjon el, s a sorozási kerületek arányosabb beosztását eszközölje. Künte József azt hiszi, hogy az általános hadkötelezettség mellett nincs szükség külön sorozó bizottságokra, hanem csak felszólalaló bizottságokat kellene alakítani. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a sorozási ügyekben a legnagyobb szigorral jár el s ha panaszok merülnek fel, azokat az illetők megfenyítésével orvosolja. Az újonczozási kerületek iránt meg fogja tenni a kellő intézkedéseket. A csapatoknál Thaly Kálmán elismerését fejezi ki a honvédlovasság örvendetes fejlődése fölött. Ami a szőrlövegeket illeti, ezeket maga is használhatatlanoknak tartja, s azt kívánná, hogy a kormány hívjon egybe még ezen évben egy katonai szaktekintélyekből álló tanácskozást, mely kimondja véleményét a szőrlövegek használhatósága vagy hasznavehetetlensége fölött. Ráth Károly elismerését fejezi ki a fölött, hogy a honvédség összes szükséglete már most a hazai ipar útján szereztetik be. Sajnálja azonban, hogy a delegáczió nem érvényesíti befolyását arra, hogy a közös hadsereg szükségletére nézve a hazai ipar is részesíttessék a szállításban. Felkéri a kormányt, hogy igyekezzék oda hatni, hogy legalább az összes lábbeli és bőrszerelvények s a többi felszerelési czikkek 30°/0, a magyar ipar részére biztosíttassék. Ivánka Imre megjegyzi, hogy a delegátusok teljesítették kötelességüket, amennyiben befolyást gyakoroltak arra, hogy a Báth által kifejezett kívánat érvényesüljön. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a szörlövegek czélszerűen alkalmazhatók nemcsak torlaszok, hanem más meghatározott pozicziók védelmére is, s így ezen czélokra a szerlövegeket fenn kell tartani. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a magyar kormány minden alkalommal élt és él azon befolyásával, melyet számára a törvények biztosítanak, azon irányban, hogy a magyar ipar mentül nagyobb mértékben részesíttessék a hadsereg szükségleteinek szállításában. Fix aránynak meghatározását azonban e tekintetben nem tartja lehetőnek, a kormány azonban befolyását érvényesíteni fogja, hogy a magyar ipar legalább 30°/0-nyi szállításban részesíttessék. (Helyeslés.) Novák a következő indítványt nyújtja be: »Határozza el a t. ház, hogy az országos honvédsegélyző egylet részére előirányzott 45.000 frt összegből 5000 frt a budapesti honvédmenház javára fordíttassék.« (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök ellenzi ez indítványt. Madarász József nem hitte volna, hogy a többség ezen szerény indítványt sem fogadja el. Kovách László kijelenti, hogy a honvédsegélyző egyletnek az egész összegre okvetlenül szüksége van. Az egylet segélyzi a honvédmenházban elhelyezett honvédeket is. A ház elveti az indítványt. A honvédelmi budget letárgyaltatván, észrevétel nélkül elfogadtatott a párisi postaszerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Végül Csatár Zsigmond terjeszti elő interpellációját a Deutsch féle bérlet tárgyában, kerdvén a vallás és közoktatási minisztert, hogy az egyetemi alapok tulajdonát képző Németkéri 500 katasztrális hold erdő Deutschnak 22.000 írtért lett-e eladva ? hogy az élelmes Deutsch a fák töveiért vágatta ölbe az erdőt, és csak szinhasitva fát kapott 6000 ölet, melynek ölét 12 írtjával eladta és igy kapott 72 000 frtot; hogy Deutsch az ilyképen kiirtott földterületet 1100 □ öles holdakban még azon évben kukoricza vetés alá 14 frtjával 727 kisholdat alhaszonbérbe adott ki az ottani lakosoknak, és igy 3 év alatt a 727 kishold után kapott az élelmes Deutsch 30.534 frtot; hogy Deutsch az első három évben bérfizetés nélkül, tehát ingyen, azért bírta az 500 katasztrális hold földet, mivel az erdőt kiirtotta és azon — levonván az erdőért fizetett 22.000 frtot — be nem számítva a gályákért és rőzsékért nyert összeget, ime 50.000 frt tiszta pénzt — hasznot — tett zsebre, csupán a 6000 elfa eladásánál, hogy a midőn az ingyenes 3 év letelt, az élelmes Deutsch ismét folyamodott 3 évi ingyenes birtoklásért, felhozván kérése indokolásául azon körülményt, hogy neki sok pénzébe került az erdőirtatás, tehát jogosult azon kérése, hogy némi kárpótlásul még 3 évig ingyen bírhassa az 500 katasztrális hold földet és hogy valóban méltányosnak találtatott Deutschnak a kérése és megadatott a 3 évi meghosszabbítás ? Az interpelláczió közöltetik a miniszterrel. A holnapi ülés napirendje megállapíthatóán, az ülés 2 órakor véget ért. A képviselőhöz ülése márczius 24-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Baross Gábor, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Péchy Tamás, Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Rózsa Lajos és társai vegyészeti gyártulajdonosok kérvényét a kisajtolt borseprő után kivetendő szeszadó tárgyában. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Tisza Kálmán miniszterelnök a szegedi kir. törvényszék területére nézve az árvíz folytán szükségessé vált igazságszolgáltatási rendkívüli intézkedésekről szóló szentesített törvénycikket teszi le a ház asztalára. Kihirdettetik s hasonló kihirdetés végett átküldetik a főrendiházhoz. Tárgyalás alá vétetnek a pénzügyi bizottság jelentései, Degre Alajosnak a váczi siketnéma intézeti segéd tanárok fizetés felemelése és Zsilinszkinek a népnevelési szükségletnek 670.000 írtról 800.000 írtra emelése tárgyában. Mindkét jelentés elfogadta, tike szerint a segédtanárok fizetése iránt a miniszter a jövő évi budgetben felveszi a szükséges összeget, a népnevelési szükségletre pedig pótlig 70.000 frt szavaztatik meg. Csatár azon indítványa, hogy a Curiánál alkalmazott irodatisztek lakbére 150 írtról 200 írtra emeltessék, a pénzügyi bizottság javaslatára elvettetett. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter benyújtja az államköltségvetésről szerkesztett törvényjavaslatot, kérvén azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Tárgyalás alá vétetik a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Perényi Zsigmond elfogadja a törvényjavaslatot. Nem bocsátkozik a berlini szerződés taglalásába, mert azt hiszi, hogy az ily nemzetközi szerződések egészben való tárgyalása nem tartozik a parliamentek jogkörébe. (Nagy mozgás a baloldalon. Egy hang a szélső balon : Szép parliamentarismus!) Az ily nemzetközi szerződések csupán részleteikben és ezek végrehajtásában esnek a parliamentek hatáskörébe, mert maguk az ily szerződések csak annyiban tartoznak az egyes parliamentek megvitatása alá, amennyiben azok az ily szerződéseket létrehozó kormány eljárása felett ítéletet mondanak és a végrehajtásra szükséges eszközöket megszavazzák, vagy megtagadják. Ebben rejlik a parliament ellenőrzési joga. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre pedig volt és lesz alkalma a magyar parlamentnek. A mai tárgyalás keretébe csak a forma kérdése tartozik, s minthogy az osztrák birodalmi tanács már határozott e szerződés fölött, azért vált szükségessé, az egyformaság és paritás szempontjából, e törvényjavaslatnak a magyar parlament elé való terjesztése. Elfogadja a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly hosszabb beszéd után a következő határozati javaslatot terjeszti elő : A berlini kongresszus folytán Berlinben 1878. évi július 13-án kötött nemzetközi szerződés csak akkor terjesztetett Magyarország törvényhozó testülete elé, a mikor azon szerződés királyi jóváhagyási záradékkal már elláttatott s a mikor azon szerződésnek Magyarországra vonatkozó pontjai már tettlegesen végrehajtottak. Magyarország alkotmányos törvényei szerint a külpolitikai, nemzetközi szerződések, amennyiben azok foganatosításához Magyarország hozzájárulása s pénz és hadi ereje szükséges, az ország előzetes és alkotmányszerű jóváhagyása, elfogadása és megerősítése nélkül sem egyoldalú fejedelmi jóváhagyása teljes érvényre nem emelhetők, sem tettlegesen végre nem hajthatók. A kormány megsérté az alkotmányt és a korona tekintélyét akkor, midőn a berlini szerződésre a fejedelmi jóváhagyást előzetesen kieszközlé, s midőn tényleg a berlini szerződésnek alkotmányos elfogadását s törvénybe igtatását a fejedelmi tekintély sérthetlenségével indokolja, de súlyosan megsérté az alkotmányt és a nemzet érdekeit, midőn a berlini szerződésnek Magyarországra vonatkozó fontosabb pontjait a törvényhozás megelőzésével, kikerülésével, sőt kijátszásával tettlegesen végrehajtotta. A berlini szerződésnek a balkán félszigetig tartományokra, az alsó dunavidékre s különösen Boszniára, Herczegovinára és Novi-Bazárra vonatkozó rendelkezései sértik Magyarország jelen érdekeit s gyöngítik jövendő virágzásának biztosítékait, okozói a jelenben súlyos pénzügyi és nemzetgazdászati válságoknak, jövőre pedig nemzetiségi, közjogi és államjogi bonyodalmakkal fenyegetnek. A berlini kongresszuson egybegyűlt hatalmak pusztán a túlnyomó anyagi erő és hatalom jogánál fogva rendelkeztek népekkel és nemzetekkel, ezek megkérdezése s hozzájárulása nélkül s a berlini szerződés e népekre és nemzetekre nézve pusztán hatalmi tény. — Ily eljárás sérti a nemzetközi jog valódi elveit, ellenkezik a be nem avatkozás elvével s a népek önrendelkezési jogával s végelemzésben a kisebb államok fennállását veszélyezteti. A magyar nemzet, miként a múltban tisztelte, úgy a jelenben is tiszteli a népek önrendelkezési jogát s Bosznia és Herczegovina katonai megszállását, elfoglalását és kormányzását e tartományok törvényes uralkodójának beleegyezése nélkül s egyúttal e tartományok lakosságának szabad elhatározása s önkénytes s hamisítatlan akaratnyilvánítása nélkül a népjog súlyos sérelmének s egyúttal a nemzeti közérzület megbecstelenítésének tekinti. Ezen indokok által vezéreltetve, miután a törvényhozás a berlini szerződésnek előzetes fejedelmi megerősítése s előzetes foganatosítása által elkövetett alkotmánysértést szentesíteni azon szerződés beczikkelyezésével nem lehet hivatva, miután a berlini szerződés rendelkezései Magyarországra nézve károsak és veszélyesek, s e szerződés beczikkelyezésésével a kormány súlyos felelős-