Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-14 / 14. szám
közös miniszteri előirányzatban foglalt, hanem ennél még jóval nagyobbösszeget, s hogy azonfelül még Ausztriának a szeszkiviteli többletért is 352.000 frtot kellene a magunkéból fizetnünk. Annyi bizonyos, és ezt ismételve Pulszky állítása ellenében is kiemeltem, hogy az 1878-ai egyezség tetemesen javított a helyzetünkön, s hogy a mostani elszámolás, melynek ■ alapja a termelési arány, nem pedig, mint azelőtt volt, a 31.400-nyi qu óta, sokkal igazságosabb. De én még azt sem tartom elegendőnek, azért, mivel nekünk tulajdonképen nincs és nem is lehet exportunk a sörre és czukorra nézve. A magyarországi sörfőzők és czukorgyárak a belföldi fogyasztást is csak kis mértékben fedezik, hogyan legyen tehát feleslegünk, melyet ki kellene vinnünk ? A magyarországi czukorgyárak a belfogyasztásnak alig egy negyedrészét fedezik, ha mindazáltal czukrot kivisznek, akkor csakis a kiviteli prémium miatt viszik ki. Ezek a busás kiviteli jutalomdíjak pedig csakhamar meg fognak szűnni, mihelyt elhatározzák, hogy az adórestitucziót az fizesse meg, aki a termelési adót beszedte. A czikkíró azt hiszi és reméli, hogy a két fananczminiszter nemsokára elintézi a dolgot. Nagyon vérmesnek tartom ebbeli reményét, vagy pedig az osztrák minisztérium s a reichsráth 1878 óta nagyot változott. Ha a czikkíró szerint csakugyan egyre megy a dolog, akárhonnan adatik meg az adórestituczió, s miért vonakodott Herbst és pártja oly makacsul a magyar bizottság javaslatát elfogadni? Lehet, hogy csalatkozom, de nagyon tartok attól, hogy a dolog nem fog gróf Szapárynak oly könynyen sikerülni. Sőt még a 4.689.148 frt sincs végkép eltemetve; a delegácziók kitörültek ugyan, de az illetők majd lelnek módot arra, hogy ilyen, vagy más czimen ismét fölelevenitsék s előbb-utóbb abból is a 31.4°0-ot felszámítják majd nekünk. Mire valók volnának a póthitelek. Most úgyis nagyon kecsegtető kilátásaink lehetnek azokra a póthitelekre, ott van Krivoszczia és Herczegovina! Én azt hiszem és vallom, hogy a mostani eljárás és felszámolás is jobban kedvez Ausztriának, mint Magyarországnak. A czikkíró ezt tagadja, de kérdem, tagadhatja-e, hogy Ausztria pl. 1879/80-ban a czukoradóból a termelés czimén bevett 18.058.486 irtot, hogy továbbá ugyancsak Ausztriának az úgynevezett kontingentális összegből kijutott 9.365.000 frt, s hogy végre a közös vámjövedelemből kifizetett 20.900.000 frtnyi czukoradó-restituczió is majdnem kirekesztőleg az Ausztriában élő és adózó czukorgyárosoknak zsebébe került ? Ausztria tehát közvetlenül és közvetve e három czimen 48,3 millió forintot kapott. Magyarország ellenben kapott termelési czukoradó fejében 1.223.768 frtot, a kontingentális öszszegből 635.000 frtot, az adórestitucziós kárpótlás fejében 5 millió, tehát összesen 6,9 millió frtot. A folyó évben ezek az összegek nagyobbak, de az arány nem kedvezőbb Magyarországra nézve. Hunfalvy János. * * * Régi, kopott fogása az erősen megkritizált írónak az, hogy ráfogja a bírálóra, hogy el sem olvasta, amit kritizált. Mi múltkori czikkünkben két helyütt külön-külön megmondottuk, hogy Hunfalvy úr értekezéséből kitűnik, miszerint tudja, hogy a vámdeficzitet kitörölték és hogy az 1867-iki adóvisszatérítési mód 1878-ban megjavíttatottt, és épen azért mondottuk, hogy több a tévedésnél, ha tudva ezeket, mégis a vámdeficzittel együtt és a régi rossz visszatérítési mód szerint számítja ki a mi terheltetésünket 1882-re és 43-as quótát hoz ki Magyarország rovására. Ha czikkét nem olvastuk volna végig, nem vetettük volna észre, hogy az említett két körülményt tudva, számított hamisan és akkor talán azt mondottuk volna, hogy H. ur tévedett, de nem azt, hogy több mint tévedés, amit czikkében elkövetett. Mai válaszában Hunfalvy úr indirekte elismeri azt, hogy egészben véve helyes a mi számításunk az ő hamis felállítása ellen, csak abba kapaszkodik, hogy honnan tudjuk, hogy 3,3 millió lesz a magyarországi export után járó adóvisszatérítés, mikor senki sem képes kimutatni, hogy a kivitt czikkek magyar gyártmányok-e ? Ez a kérdés nem tartozik a vitás ügyre. Mi azt bizonyítottuk, hogy az érvényben álló visszatérítési elszámolás szerint minket terhelő 3,3 millió Visszatérítendő adó kifizetésétől fel vagyunk mentve az által, hogy a Vámból fedeztetik a restitucziót, az pedig azt állította, hogy az adómegtérítés majdnem egészen, és 1881-ről szólva, kizárólag Ausztria javára esik. Ezen helytelen feltevés alapján ama 3.3 milliót, melyet a magyar előirányzat felmutat, úgyszintén a 7.5 millió kárpótlást a mi javunkra, H. az egyszerűen, mint nem létezőt, a számításon kívül hagyta s igy sütötte ki a 11,5%-kal való megkárosodásunkat. Az érvényben levő visszatérítési mód ignorlásából eredt eme nagy tévedésről és noha ama kisebbnagyobb jelentőségű különbözetről van tehát szó, amely anban támadhat, hogy a restituczió nem a proveniéfiezia, hanem a termelés aránya szerint oszlik meg. Nem térünk ki ezen kérdés elől sem. Nézetünk az, hogy közös vám- és adóterületen a proveniencziát kimutatni majdnem lehetetlen és azért az adómegtérítésnek megosztása a termelés arányában közös vámterületen a lehető legméltányosabb megoldás. Itt megint félrevezette Hunfalvy urat az az alaptalan föltevése, mintha Magyarország semmi czukrot sem exportálna. Messze vezetne itt a részletezés, de e sorok írójának lesz valószínűleg alkalma azon a helyen, ahol H. ur téves állításait bővebben előadta, számokkal kimutatni, hogy Magyarországnak sokkal nagyobb a czukortermelése, mint H. ur állítja , hogy termeléséhez képest igen nagy a restitucziót igénylő czukorkivitele. Félreértette H. úr a mi nyilatkozatunkat a két pénzügyminiszter közt folyó tárgyalásokról a restitucziót illetőleg. A tárgyalások arra vonatkoznak, hogya restituczió elszámolásánál a vám egészen tekinteten kívül maradjon, úgy, hogy a kezelési átalány és esetleg a bosnyák pausále levonása után fenmaradó vámjövedelem egészén a közös költségekre fordíttassék.« Ezen módosításra Hunfalvy úr tanulmányában nagy súlyt fektet, mi legfölebb annyiban, hogy egyszerűsíti az elszámolást, de valódi hasznot egy krajczárnyit sem hoz. Nem adtunk tehát okot arra, hogy Hur hiú reménykedést vessen szemünkre, mert amit ő az alkudozás tárgyául említ, hogy a provenienczia szerint történjék ezentúl a visszatérítés, a mi szavaink szerint nem képezi a két minisztérium közti tanácskozások tárgyát. Még csak egyet. Hunfalvy úr jelen czikke végén azt kérdi tőlünk: van-e az általa idézett adatokról és a belőlük levont következtetésekről tudomásunk ? Hát ezekről a számokról, minthogy a valóságnak meg nem felelnék, nem volt eddig tudomásunk, de van másokról, és ezekre nézve utasítjuk H. urat a pénzügyminiszter által az új czukoradótörvény előterjesztésekor közölt kimutatásokra. De egyet mégis kérdünk Hunfalvy úrtól. Honnan vette azt, hogy Ausztriának 1879—80-ban a kontingentális czukoradó-összegből 9.365.000 frt jutott, Magyarországnak pedig 635.000 frt ? Hisz azt tudhatná a törvényből, hogy a 10 milliós kontingens az 1880—81-iki czukortermelési idénynyel kezdődik, 1879—80-ra pedig a törvény 6,500.000-re szabta. S ha a 20,9 millió restituczió ellenében befolyt volna 193 millió, akkor nem 10, hanem 7,8 milliót kellett volna a kontingensben pótolni. De hiába, Hunfalvy úr kissé könnyen bánik a milliókkal! gyár népet olyan gazdasági kizsákmányolás tárgyává tette, mint a múlt századi angolok a meghódított Izlandot. De ir történetire az angol uralkodókat ezért nem fogja menteni akarni. Mária Terézia uralkodása eredményeinek méltatásában Marczali kevéssé őrzi meg a higgadt elfogulatlanságot, melyet műve többi részeiben találunk. Az a loyalitási viszketeg vezérli őt e királynővel szemben, mely Toldy Ferencz a nagyérdemű tudós megtérése óta — egy ideig ő is élesen elitélte uralkodása elveit — történetírásunkban lábra kapott. Hogy bosszú uralmának, melynek folyamán Magyarország nem volt nagyobb háború színhelye, voltak jó következményei is, hogy szervezte a közoktatást, rendezte az úrbért, visszacsatolta a Bánságot, Fiumét, a szepesi városokat, az tagadhatatlan. De egy negyven évi uralom eredményének oly időben, midőn megvolt a nemzetben az ösztön, az erő, a kedv a rohamos haladásra anyagilag és szellemileg egyaránt, mindez együttvéve is fölötte kevés. — Nem szólva arról, hogy alatta idegenedett el a magyar főnemesség legnagyobb része a nemzettől, hogy kivetkőzött ősi szokásaiból és nyelvéből, hogy a felvidék eltótosodása nagyobbára neki tudható be , elég az a gazdasági rendszer, melyet az ország ellen létesített, hogy uralkodását kissé kevesebb áradozó dicsőítéssel ítéljük meg. Mily kevés e téren a dicsérni való, azt eléggé megmondja maga Marczali, ki Mária Terézia halhatatlan érdemévél kénytelen felfújni azt az épenséggel be nem bizonyított állítást, hogy alatta az örökös tartományok még nem gyakorolhattak oly hátráltató befolyást Magyarország fejlődésére, mint előtte vagy utána. Marczali könyvének első kötetéből be lehet bizonyítani, hogy elég hátráltató, súlyos és szívtelen volt ez a befolyás Mária Terézia alatt is. Sőt talán épen akkor volt a legterhesebb. Szerencsére a nemzet, mely a török vész múltával főnixként megifjodva lépett föl, kiapadhatatlan életerejével megbírta ezt a csapást, sőt épen az oly kártékony gazdasági politikát is ellensúlyozni tudta a nagy Alföld birtokba vételével és megmagyarosításával. E nevezetes esemény elsősorban a magyarság műve; a bécsi kormány csak kevéssé járult hozzá, legfölebb bizonyos fiskalitási érdekekből. Hogyan ment végbe e nagy fontosságú esemény s társadalmi és politikai téren minő új alkotásokat teremtett, arról Marczali könyve fölötte becses közléseket ad s ezek teszik művének legszebb, legsikerültebb részeit. Ezekről közelebb. A.I. Pestmegye közgyűlése. Pestmegye bizottságának ma délelőtt gr. Szapáry István főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésén a belügyminiszter azon leiratára, hogy a törvényhatóság által fölterjesztett költségvetést nem hagyja helyben. Földváry Mihály alispán indítványára elhatározták, hogy az árvaszéknél s a számvevőségnél szükséges két dijnokot alkalmazni fogják s a kőnyomda-alapból fizetik egy éven át. Az elhalt bizottsági tagok helyébe Ráczkevén Földváry Miklós megyei aljegyzőt, Dömsödön Faragó Antalt választották meg, mit a bizottság tudomásul vesz. Kis-Oroszi községet, mely Nógrádmegyéből Pestmegyébe kebeleztetett, a pilisi felső járásba helyezik s a község árvaszéke irományainak s pénzeinek átvételére Bellaágh Imre tiszti főügyész, Dalmady Sándor és az illető járás szolgabirája küldetnek ki. Huzamos eszmecsere folyt a Galga patak szabályozása tárgyában. Hindy Géza előadó kifejti, hogy már 1875-ben élénk mozgalom indult meg az érdekelt birtokosok közt a patak rendszeres szabályozása czéljából. A birtokosság ifj. gr. Ráday Gedeon elnöklete alatt igazgató választmányt alakított meg, mivel azonban ez pénz hiányában nem kezdhette meg az előmunkálatokat, a kormányhoz fordult előlegért. A kormány a kért 1000 frt előleget hajlandó volt megadni, ha azért néhányan a birtokosok közül kezességet vállalnak, mibe ezek nem egyezvén bele, az ügy félretétetett. 1880-ban Tót-Györk község a Galga szabályozása végett az alispánhoz fordult , ki küldöttséget menesztett a helyszínére, mely a pataknak az egész vidéken való kitisztítását mondotta szükségesnek. 1881-ben újból küldöttség küldetett ki a Galga egész vonalán való szabályozása tervezetének elkészítése végett. Ekkor Nógrád megye és Ácsa község jelentették ki, hogy a társulatba — semmi hasznuk nem lévén belőle — nem lépnek be. A többi partmelléki községek ebbe belenyugodtak s elhatározták a szabályozást a kultúrmérnökök tervei alapján házilag, külön társaság alakítása nélkül létesíteni. Javasolja, hogy e tervek az érdeklettek tájékozása végett közszemlére tétessenek. A megindult vitában ifj. Ráday Gedeon gr. hangsúlyozza, hogy a Galgát házilag szabályozni nem lehet. Balogh Imre szerint e tárgyban, belvíz levezetéséről lévén szó, a miniszter a törvényhozást tartozik törvény szerint meghallgatni. Földváry alispán erre kijelenti, hogy a Galga nem belvíz. Még néhány fölszólalás után a közgyűlés elnök indítványára elhatározza, hogy a Galga medrének az érdekeltek költségén való kitisztítását elrendeli és ennek foganatosításával az alispánt bízza meg. A kiskun alapot továbbra is külön kezelés alatt hagyatni határozták. Néhány község költségvetésének tárgyalásával véget ért a közgyűlés. Indokok azuzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslathoz. (Vége.) II. Fejezet. A hitelezési ügylet biztosításának tiltott módjáról. 15., §. Valamely kötelezettségnek elvállalása a becsületszónak vagy hasonló kifejezésnek záloga mellett a hitelezőre semmiféle értéke nincs jogi tekintetben. A hitelezők az ilyen ígéretet jogtalanul felhasználják arra, hogy a kötelezettnek a halasztás megadásáért a legsúlyosabb feltételeket előszabják. Indokoltnak látszik tehát: az ilyen zsaroló eljárásnak elejét venni, és az ilyen hitelezőket büntetés alá vonni A büntetésnek nemei és a maximum az 1879. XL. t.-cz.-nek megfelelőleg állapíttattak meg, és a büntetés átváltoztatása ugyancsak az idézett törvény 22. §-ának tekintetbe vételével leszeszközlendő. A 15. §-nak írtátódik bekezdésénél figyelembe vétetett az 1878. V. t.-czikk "I. részének VII. fejezete, 16. §. Hogy az eddigelé ilyen alakban keletkezett követelés átruházás utján, a tett ígéretre való hivatkozással, jelen törvény hatályba lépte után se legyen érvényesíthető: ezen határozmány az ily ígéretnek a jelen törvény hatályba lépte utáni felhasználására is kiterjesztetett. XIX. Fejezet A ka ma tó kiók 17. §. Sokaknak vigyázatlansága a kölcsönszerződések megkötése alkalmával felhasználtatott arra, hogy a kamatláb az okmányban nem egy év, hanem egy hónap vagy félév utánra tétetett ki, és az adósok a kitett kamatlábat évinek tekintvén, vagy azt kiszámítni sem tudván, félrevezettettek. Ennek elhárítását czélozza a 17. §, és amennyiben a kikötött kamat magassága az 1. §-ban elősorolt egyéb momentumokkal együtt az uzsoravétséget meg nem állapítja, a kamatláb világos kitételének hiánya azzal sajázik, hogy a rövidebb időre, pl. egy hétre, v. évnegyedre kikötött kamat egy évre megállapítottnak fog tekintetni. 18. §: úgy a hitelezőnek, mint az adósnak érdekében van, hogy a kamat oly túlzott mértékben ne növekedjék. A kamat felszaporodásának elejét veendő , más külföldi törvényekben is foglalt intézkedések vétettek fel ezen javaslatba. 19. §. A kamatok után kamat vételét el kellett tiltani, mert számtalan bajnak egyedüli kütforrása volt. A 19. §. második és harmadik bekezdésének czélja, hogy a hitelező saját érdekeinek megvédése okából ne kényszeríttessék az adóstól azonnal az egész tőkekövetelést behajtani, és másrészről a hitelezőt sem lehet a késedelmesen fizető adósnak kényére bízni. 20. §. Némely pénzintézeteknél, hol úgy a betevők, mint a pénzintézetek kölcsönös érdeke és az utóbbiaknak szervezése és pénzkezelése kivánja, hogy az anatochizmusra nézve kivétel tétessék. Ezen kivétel azonban csak azon hitelügyletekre vonatkozhatik, amelyeknél a pénzintézet, mint betétet elfogadó adós szerepel. Az 1877. XX. t.-cz. 290. §-nak második bekezdésében foglalt azon intézkedés, hogy a határidőt elmulasztó adós késedelmi kamatot tartozik fizetni, érvényben hagyható volt. Annak megemlítése mellett, hogy a részegség iránti büntetőjogi határozmányok az 1879. XL. t. sz. 84. és 85. §-aiban már benfoglalvák : áttérek a korcsmai hitelre vonatkozó IV. fejezetben foglalt intézkedéseknek röviden összefoglalt indokolására. XV. Fejezet. A korcsmai hitelről. Ezen javaslat főleg a földmives és kisiparos osztályokon a tőkeszabadság által ejtett közgazdasági bajokon kívan segíteni. A hitelezőktől az ekkér támadt követeléseiknek beperelhetése iránti jog elvonatott, sőt a kompenzáczió sem engedtetik meg, az ily követelések biztosítására kötött zálog és kezességi szerződések érvényteleneknek mondatnak ki, és az ezen határozmányoknak kijátszása czéljából valamely színtett ügyletnek vagy váltónak felhasználása kihágást képez, csupán csak azt engedvén meg, hogy az adós a legutóbb kapott szeszes ital ára iránt legyen beperelhető. A 24. §-ban a szálló vendégekre nézve, akiktől a jelen javaslat a korcsmai hitelt megvonni nem kívánja, és akiknek a folytonos fizetgetés terhére válnék, e tekintetben kivételt kellett tenni. A 25. §. a lehető legnagyobb publicitásnak elérését czélozza, büntetéssel sújtván azt, aki ezen intézkedésnek meg nem felel. Budapest, 1882. január 11. Dr. Pauler Tivadar, igazságügyminiszter. Külföld, Páris, jan. 10. Ma nyitották meg az 1882-diki ülésszakot. A táncz tehát megkezdődhetik. A képviselő kamara ismét Brissont választá elnökéül, a szenátus csak szombaton fog elnöke felől határozni; ha Say megbuknék, csak a kezét kellene kinyújtania a pénzügyminiszteri tárcza után, hogy megkapja jutalmát megtéréséért a szenátus reformja ügyében. Ha Sayt újra megválasztják, ez azt jelenti, hogy az újonan bekerült republikánusok kötelességüknek tartják tűzön-vizen együtt tartani Gambettával az ellen, akinek emelkedésüket köszönik, s hogy ennél fogva ők a revízió és a lisztánként való szavazás mellett fognak szónokolni és szavazni. Gambetta most mindent arra az egy kockára tesz föl, hogy a kamarák semmi dolgot ne kapjanak addig, míg Gambettának személyes ügyét, a lisztánként való szavazást el nem intézték, s amint ma félhivatalosan jelentik, a bizalmi kérdés felvetésével fenyegetődzik. Gaulthier de Rumilly, a szabadelvűek nesztora, nem mulasztotta el hathatós figyelmeztetéseket tenni az ilyen személyes spekuláczióból eredő alkotmánymódosítások veszélyességére, de a Say-fajta szabadelvűek most többen vannak, mint a régi szabadelvű iskola emberei, mely iskolának köszönhetik a francziák, hogy szabad gondolkozású, éleslátású, szellemes, s a politikában nagytehetségű nemzet hírében állanak. Gaulthier beszéde olyan, mint a múlt szava a jövőhöz, a jelennek nincs hallása az ilyen tanok számára. Azonban feledhetlen marad, hogy Gambettát Gaulthier kétkulacsosnak mondá, ki ma ezt, holnap ennek ellenkezőjét hirdeti nyíltan és szégyen és tartózkodás nélkül törekszik a személyes uralomra, mely ellen az aggastyán most már 60 egész éven át küzd folyton. A mai lapok megint tele vannak a berlini eseményekről szóló czikkekkel. Fölindulásuk azonban túlozza azt, amitől a jan. 4-diki rendelet következtében csakugyan lehet tartani. A »France« azt a nagy betűs czimet adja czikkének: »Le coup d ’ état de Berlin,« s kijelenti, hogy: »a forrongás Berlinben növekszik, s vannak jelek, melyek maholnap nagy népmozgalmakat fognak eredményezni.Még a Justice is »X. Károly azon rendeleteivel«—hasonlítja össze a Németországot foglalkoztató eseményt, melyek az 1830. forradalmat idézték elő. A Patrie Vilmos császárt I. Napóleonhoz és X. Károlyhoz hasonlítja, így a többi lapok is. A Temps így ír: »A német birodalom közeledik azon lélektani állapothoz, melyben a napóleoni császárság akkor leledzett, mikor a francziaországi közvélemény, megutálva a személyes uralkodást és bizalmatlankodva, határozottam kezdé követelni a visszatérést a parlamenti rendszerhez.« Grévy e tél folyamán négy nagy ebédet ad: az elsőt a szenátus és a képviselőkamara elnökei, a másodikat a hadsereg főemberei s a párisi helyőrség főbb tisztjei, a harmadikat a diplomécziai testület, s a negyediket a tekintélyes egyének számára. Tervben Van két fényes bál is. Ezenkívül Grégy asszony és leánya, Wilsemussiábby minden csütörtökök zeneestélyeket rendeznek. . Míg a vasárnapi zavargás miatt befogott kommunisták elítélése feltüllő gyorsasággal megy végbe, a radikális lapok minden lehetőt elkövetnek, hogy e sajnálatos eseményekért a szegény városi rendőrbiztosokat tegyék felelőssé, akiket a legcsúfabb szitkokkal tisztelnek meg. Ha a kommunisták bűnbakot keresnek, vegyék elő Camnescasse urat, s ne a rendőrbiztosokat, akiknek úgyis elég terhes a hivataluk, s akik inkább elismerést, mint ócsárlást érdemelnek. Csaknem megfoghatatlan, miért gyűlölik a kommunisták annyira a csöndes, szerény és udvarias embereket, ha meg nem gondolja az ember, hogy a kommunisták szemeiben ők a mindenkor látható, s külsőleg fölismerhető képviselői a törvénynek és rendnek, tehát két olyan dolognak, melyet a bellevillei emberek jobban gyűlölnek, mint az ördög a tömjént. Az egyiptomi parlament, Kairóból írják jan. 2-áról: Az egyiptomi képviselőház megnyitása a khedive által, rendben folyt le, és pedig a nemzetközi nyilvánosság hozzájárulásával. Csak néhány európai tudott bejutni a terembe, mely a közmunkaügyi minisztériumban rendeztetett be, s mely eredetileg az előkelő leányiskolák imaterméül volt kiszemelve. A khedive délelőtt 11 órakor kocsizott be a tágas udvarba, melyben az ünnepély fényének emelése végett katonák álltak sort. A legrettegettebb két ezredes, Abdelal Bey és Ali Bey Tehem vezényelték a csapatokat. Arabi Bey távollétével tündökölt. Az alkirályt a khedive-induló hangjai mellett üdvözölte Szultán pasa, a ház elnöke, mire az a számára készen tartott lakosztályba ment, míg a képviselők helyet foglaltak a véres bársonyszékeken. Az ünnepélyes megnyitásnál nem hiányoztak komikus jelenetek sem. A parlamentáris élet szokatlanságánál fogva ez nem is volt csodálandó. Mikor ugyanis Szultán pasa elment a képviselők közt, ezek felálltak, de az elnöknek jobbra-balra irányzott groteszk kézmozdulatai leülésre kényszeríték őket. Különben az ünnepély minden rendkívüliség nélkül folyt le. A khedive belépésekor a fellegvárban néhány ágyút sütöttek el. A khedive hangosan olvasta fel a trónbeszédet, s néhány pontját oly erősen hangsúlyozta, hogy mindenki azt hihette, hogy e pontokra különös súlyt akar fektetni, így tett a »bölcs mérséklet« kifejezésnél, mely kétszer fordul elő a beszédben, s különösen szívére köttetik a képviselőknek. Az elnök megnyitó beszéde nem foglal magában különös megemlítésre méltót az arab nyelv gyakori képes kifejezésein kívül, melyek a szószerinti fordításban nevetségesek lehetnek, a szabad fordításban pedig nagyon hosszú és lapos mondatokat adnak, — így a képviselők gyakorta »a nemzet gyönge virágjainak« neveztettek. Különfélék. Napirend január 14. Naptár: Szombat, jan. 14. E. kath.: Bódog áldozár; protestáns: Bódog; görög-orosz: (jan. 2.) Szilveszter pápa ; izraelita : (tliebet 28.) Sabbat Mikecz. — Nap kel 7 óra 48 perez, nyugszik 4 óra 31 perez. — Hold kel 2 óra 14 perez reggel, nyugszik 11 óra 25 perez délelőtt A m. mérnök- és épitészegylet ut-, vasút- és hidépitési szakosztályának ülése délután 6 órakor. — Választmányi ülése délután 4 órakor. A főherczeg Koburg hadastyán - egylet mulatsága a Vigadóban. A ferenczvárosi malmok és gyárak tánczvigalma a Hungáriában. A budai tanitóegylet bálja a »Fáczán« helyiségeiben. A terézvárosi VI. ker. klub zártkörű tánczestélye 8 órakor. Az állami és közintézeti hivatalszolgák bálja a Schuszter-féle sörcsarnokban. A soproni társaskör estélye 7 órakor. Makart »Öt érzék« képcziklusa a műcsarnokban (sugárút 81. sz.) d. e. 9-től d. u. 5-ig. Belépti dij 50 kv. Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik : Közoktatásügy: A közoktatásügyi miniszter X-ik jelentése. — Lapszemle. — Vegyesek. — A tárczában: Fridényi bankja. (12.) — Közgazdaság: Az államvasutak tarifa-reformja. — Heti jelentés a budapesti értéktőzsdéről. — Vegyes hírek. — Iparügyek. — Üzleti hírek. A budapesti gabona- és értéktőzsdékről. — A budapest-kőbányai sertéskereskedelmi csarnok távirata. — A vidéki piaczokról. — A vaspiaczról. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Salvator János főherczegről hírlik, hogy önkénytelen rendelkezésére bocsátotta magát ő Felségének a déli dalmácziai hadműveletek színhelyén való alkalmazásra, s hogy szükség esetén ez ajánlkozás elfogadtatik. Hírlik továbbá, hogy a főparancsnokságnak Filippovich általi átvétele eddig megfontolás tárgyát nem képezte, s esetleg az összes műveletek vezetése a fölkelő területen jelenlevő, rangra nézve legidősebb tábornokra fog bízatni. Másrészről azonban azt állítják, hogy Filippovich veszi át a főparancsnokságot, s ő ez ügyben már kétszer fogadtatott kihallgatáson ő Felségétől. — A 3 sz. Károly-ezred, mely szintén Dalmácziába van rendelve, ma érkezett Olmützből Bécsbe s délután 3 órakor tovább indult Triesztbe. Az ezred állománya 1360 ember. — Munkácsy Mihály budapesti fogadtatásához. A képzőművészeti társulat igazgató-választmánya tegnap este Ipolyi Arnold püspök elnöklete alatt tartott ülésében örömmel vett tudomást a Munkácsy fogadtatására rendezendő ovácziók előkészületeiről és az ünnepély alkalmára készséggel engedte át a műcsarnok összes helyiségeit, s egyszersmind megígérte, hogy a rendező bizottságot a tervezet kivitelében minden tekintetben támogatni fogja. Munkácsynénak a bál alkalmával a bizottság gyönyörű virágcsokrot fog átnyújtani. A csokorról két hosszú nemzeti szinü szalag függ alá, melyek a következő feliratot fogják viselni: »A magy. művészek Munkácsy Mihálynénak. A termek díszítési terveinek elkészítésére a bizottság Benczúr Béla műegyetemi tanárt kérte fel. A kivitelt az összes résztvevő festészek és szobrászok fogják eszközölni. A Munkácsynak átnyújtandó ezüst-babérkoszorú viaszmintázatát és a szekrény tervrajzát M uderak szobrász már elkészíti és az ünnepélyt rendező bizottság legközelebbi ülésén fogja bemutatni jóváhagyás végett. A bizottsági tagok névsorának kiegészítéséül közöljük még a következőket : Keleti Gusztáv, Hauszmann Alajos, Benczúr Béla, Horváth Károly és Mudarak Lajos. Megemlítjük végül, hogy Perlaky Kálmán, a képzőművészeti társulat igazgatója, a bizottság értekezletein élénk részt tesz. — Bizalmatlanságot szavaztak Bausznern Guidó orsz. képviselőnek sz ágotai ó-szász párti választói. A választók kijelentették, hogy ők Batiszic képviselőjüknek a középiskolai törvényjavaslattal szemben benyújtott kisebbségi véleményével teljességgel nem értenek egyet. Elvárják képviselőjüktől, hogy tartsa kötelességének a benyújtott törvényjavasattal szemben azon állást foglalni el, melyre őt az országgyűlési határozatok és államszerződések utalják. E gyűlésen felolvasták Bausznern táviratát, mely* )Ön felkéri az ultra-szász pártiakat, hogy elégedjenek meg azon határokkal, melyeket Ö külön véleményében elfoglalt. Bausznern mérséklő táviratának nem volt semmi hatása. A szász szélsők véleményét Porreon melegen pártolta. A gyűlésen 360 egyén volt jelen. — Kassáról táviratoztak, hogy Steiner Adolf vasúti szertárnok öngyilkossági szándékból revolveréül öt lövést intézett hasába. Steiner Adolf nőtlen» miskolczi születésű. Egy nappal előbb Miskolczon volt szülei látogatására; visszajövet levelet kapott, mely alighanem a borzasztó tett elkövetésére vezérelhette, mert rövidre ennek elolvasása után hazafelé ment és lakása előtt követte el tettét. A levelet előbb megsemmisítette. A szerencsétlen még életben van. — A Rába-szabályozás. A magyar mérnök- és építész egyletben ma este Meiszner Ernő a »Rá- ba-szabályozásról« tartott felolvasást, melynek bevezetéséül a Rábaszabályozás történetét adja. Eszerint a szabályozás terve már 300 év óta sinlődik. Uj stárdiumba ez ügy 1879-ben került, a midőn gr. Száparf ’ ’stvári pestMegyei főispán, mint kir. biztos vette kezébe a szabályozás ügyét. Ekkor állapították meg az utolsó tervezetet, melyet a közlekedésügyi miniszter némi módosítással elfogadott. Fölolvasó ezután áttér a Rába folyó eredete, hely- és vízrajzára és a Rábaszabályozás tervének ismertetésére. Ismerteti továbbá a Marczal szabályozását, mely összesen 498.000 forintba kerülne. Majd a Fertő lecsapolásáról s a Hanság szikkasztásáról értekezve, kiemeli, hogy a lecsapoás által kitűnő termékenységű földek fognak nyeretni. A Fertőnek s a Rábczának a szabályozása öszszesen 4.166.000 írtba kerülne, mi, tekintve a nyerendő termőföld értékét, nem nagy összeg; mindazonáltal az érdekeltek a szabályozás keresztülvitelével nem gondolnak. Mindezen előnyöknél azonban sokkal nagyobb fontosságú az öntözés, mely a földek termékenységét nagyban emelné, és a melyet eleinte csak kevés költséggel lehetne meghonosítani, úgy azonban, hogy az később önmagát tökéletesbítené. — Árvai Pétert, Szepesmegye aranymisés áldozatát, ki Bobróczon ezrekre menő alapítványt tett, a a pápa valóságos titkos pápai kamarássá nevezte ki. Császka György püspök azon kijelentéssel küldte meg a kinevezési oklevelet az agg plébánosnak, hogy neki ezután a reverendissimus czimet és az öltözékben még a gombokra nézve is a valós. t. kamarások szine használatát engedélyezi. — Bauernfeld osztrák drámaíró nyolczvanadik születése napját a bécsi irodalmi és művész körök ma ünnepelték meg. A Konkordia nevében Nordmann elnök, Spiegel Edgar és Löwe Adolf tisztelegtek nála. Nordmann üdvözlés átnyújta a díszes feliratot. A Konkordia küldöttsége után a Burgszinház küldöttsége tisztelgett az agg írónál; a küldöttség Wilbrandt igazgató elnöklete alatt Sonnenthal, Lewinsky, Gabillon és Hartmann rendezőkből állt. Wilbrandt a Burg-szinház tagjai nevében szintén üdvözlő feliratot adott át Bauernfeldnek, melyet a színház összes tagjai aláírtak. Hofmann b. főintendáns is a maga nevében levélileg üdvözölte őt s személyesen megígérte, hogy biztosítja vígjátékainak busz előadásáról egy évben. Ha ennyi előadást nem érnének meg a vígjátékok, az intendatura 3500 frt tantémet évenkint biztosít számára. A nevezett küldöttségeken kívül még tisztelegtek nála. A németosztrák olvasó egylet, az irodalomkedvelők egylete, a kereskedők egylete, az An der Wien színház, a Schiller-alapítvány nevében dr. Kompert és Weilen tanár. Ezenkívül számos üdvözlő levelet és ajándékot kapott, a többi közt Zichy Ede gróftól és a weimári udvari színháztól is. — Az ügyvédi kamarákból. A gyulafehérvári ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Asztalos Gyula hátszegi ügyvéd e kamara lajstromába folytatólag bejegyeztetett. — A kecskeméti ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy dr. Szigethy Lehel kecskeméti ügyvéd e kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvétetett. — A máramarosszigeti ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy dr. Fekésházy Gyula ungvári lakos ügyvéd e kamara ügyvédi lajstromába bejegyeztetett, Asztalos Gyula m.-szigeti ügyvéd pedig abból saját kérelmére kiterültetett. A székesfehérvári ügyvédi kamara részéről közhiírré tétetik, hogy dr. Gref József ügyvéd Sz.-Fehérvár lakhelylyel e kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvétetett; továbbá hogy Ajkay Miklós ügyvéd alsó - görzsönyi lakos önkénytes lemondása következtében és Boross Mihály ügyvéd székesfehérvári lakos az ügyvédséggel össze nem férő hivatali állása miatt, az 1874. XXXIV. t.-cz. 10. §-a alapján, e kamara lajstromából kiterültetett, s utóbb nevezett irodája részére Balog Ferencz székesfehérvári ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. A temesvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Brettner József temesvári ügyvéd és kamarai elnök, elhalálozása következtében e kamara lajstromából kiterültetett 8 irodájához gondnokul dr. Róna Ignácz temesvári ügyvéd rendeltetett ki, továbbá hogy az ily módon üresedésbe jött elnöki állás betöltése czéljából tárnái Kostyák Antal, mint a választás alkalmával viszonylag legtöbb szavazatot nyert, behivatván, az elnöki széket elfoglalta; továbbá hogy dr. Pavlovic Márk,dr. Darabant János, dr. Breuer Mór, dr. Barta Ignácz Temesvár,- Czveics György, Spatariu Vladimir, Jorgovits György pedig Versecz székhelylyel e kamara ügyvédi lajstromába fölvétettek, Makai Sándor lugosi ügyvéd pedig ugyanabból saját kérelmére kiterültetett. — Zászló-per: Csatár Zsigmond 248 frt 50 kr. erejéig pert indított Hegedűs Károly orsz. képviselő ellen. Csatár ugyanis mint a somlyóvásárhelyi választókerület képviselőjelöltje Rumbold díszítőnél zászlókat rendelt, de mert időközben visszalépett, a zászlókat Hegedűs Károly használta. Rumbold azt vallotta a bíróság előtt, hogy ő a zászlókat 148 írtért készítette el, de Csatár megkérte, hogy írjon a számlára száz forinttal többet, mert azt Hegedűs Károly úgy is ki fogja fizetni. A bíróság még nem hozhatott ítéletet, mert még egy tanút kell kihallgatni. — Keresd az asszonyt. Lévai Dezső fogalmazó volt a m. kir. államvasutaknál s tehetséges szorgalma által közkedveltségnek örvendett, Lévainak csinos felesége is volt, ki megfeledkezve a hűségről, rossz hirbe keverte magát. Ezt annyira szivére vette a férj, hogy búskomorságba esett. Állapota mindinkább aggasztóvá válván, hivatalától szabadságoltatott. Azóta mintegy hat hó telt el s már alig