Pesti Napló, 1884. január (35. évfolyam, 1-32. szám)
1884-01-29 / 29. szám
kettéválasztására vonatkozó javaslatát, mely a peralakítást az érdemleges tárgyalástól elkülöníti, s rendszerint külön határnapokat állapít meg. Az idézés tekintetében hangsúlyozza annak tisztán előkészítő jellegét s Güntherrel szemben megjegyzi, hogy a maga részéről nem lát veszélyt abban, ha az idézés nálunk is a felperesre bizatik. Részletesen foglalkozik Emmer ellenvetéseivel az érdemleges tárgyalást illetőleg s azon nézetét fejezi ki, hogy Emmer felfogása szerint a per tulajdonképén írásbeli maradna. Dell’Adamival szemben megjegyzi, hogy azon idézetek, melyekkel ő a román perrendtartást ismertette, nem felelnek meg azon perrendtartás elveinek, mert abban arról, valamint az osztrák javaslatban, amit D. A. idézett, vagy semmi, vagy annak éppen ellenkezője foglaltatik. Az érdekes felolvasást az egylet tagjai élénken megéljenezték. Csemegi Károly köszönetet mond a felolvasóknak nagy tudományos készültséggel előadott értekezéseikért. Egyúttal örömmel konstatálja, hogy az uj polgári peres eljárás kidolgozása a kiküldöttek által tényleg foganatba vétetett s így remélhető, hogy azon óhaj valahára teljesülni fog, hogy a szóbeli peres eljárás hazánkban is megalkottatik. A polgári peres eljárás reformja feletti vita ezzel tulajdonképen befejezettnek tekinthető a jogászegyletben. Az elnök felhívása ma oda irányult, hogy lehetőleg csak azok szóljanak még e kérdéshez, kik erre személyesen felhíva voltak a vita folyamában. Jelenti egyúttal, hogy az egylet legközelebbi ülésén előterjesztés fog tétezni a tanácskozási mód tekintetében arra nézve, hogy inkább egyes detail-kérdések vétessenek tanácskozás alá, nehogy nagyobb terjedelmű tárgyak túl hosszasan vegyék igénybe az egylet tanácskozási idejét. Törvényjavaslat az 1884-ik évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában. 1. §. A hadsereg és haditengerészet törvény által szabályozott számerejének biztosítása végett a magyar korona országaira eső 39,552 főnyi ujonczjutaléknak és az ehhez megkivántató 3,955 főnyi póttartaléknak kiállítása az 1884-ik évre, az 1868-ik évi XL-ik törvényczikk 3-ik és 13-ik szakaszainak és az 1882-ik évi XXXIX-ik törvényczikk 8-ik szakaszának, illetőleg az 1879-ik évi II-ik törvényczikknek értelmében megszavaztatik. 2. §. Ezen ujoncz- és póttartaléki jutalékok a törvény értelmében felhívandó korosztályokba tartozó hadkötelesekből állitandók ki. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg. Budapesten, 1884. évi január hó 26-án. Br. Orczy Béla s. k., a honvéd minisztérium vezetésével megbizott ő Felsége személye körüli miniszter. Indokolás »az 1884-ik évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról« szóló törvényjavaslathoz. A monarchia közös védelmére szükséges hadseregnek és hadi tengerészeinek az 1868-ik évi XL-ik törvényczikk 11. szakaszában 800,000 főben meghatározott teljes hadilétszáma, az 1879-ik évi XI-ik törvényczikk 1-ső szakaszánál fogva, a következő tiz évre, vagyis az 1880-ik évtől bezárólag az 1889-ik év végéig terjedő időszakra is, ugyanazon mennyiségben állapíttatott meg. Hogy pedig a hadseregnek és a hadi tengerészetnek ezen 800,000 főnyi hadi létszáma, — a melyből a magyar korona országaira, az 1880-ik évi népszámlálás eredményéhez és az 1882-ik évi I-ső törvényczikkhez képest, 331,414 főnyi hadjutalék esik, — fentartassék és póttartalékkal is elláttassék: az •. alatti mellékletben foglalt kiszámítás szerint, a melyben az évenkinti hadjutaléknak természetes fogyatéka 4 százalékkal vétetett és vétetik számításba, évenkint 95,474 főnyi ujonczjutaléknak és a mennyiben a tiz évi összes póttartalék mennyisége, az 1868-dik évi XL-dik törvényczikk 13-dik szakaszának értelmében, nem lehet nagyobb az egy évi ujonczilletéknél, évenkint 9,547 főnyi póttartaléki jutaléknak kiállítása szükséges; ebből pedig a magyar korona országaira az 1880-dik évi népszámlálás eredményének alapján s az 1881-dik évben eszközölt kiszámitáshoz képest évenkint 39,552 főnyi ujoncz és 3,055 főnyi póttartalék esik. Ezen mennyiségben ajánltattak meg már az 1882-ik és az 1883-ik évekre nézve is, az 1882-ik évi H-ik és az 1883-ik évi IV-ik törvényczikkeknél fogva, a magyar korona országaira eső évenkinti hadjutalékok. S ez által van indokolva a jelen törvényjavaslat 1-ső szakasza, amelyben a folyó 1884-ik évi ujoncz- és póttartaléki jutalék szintén 39,552 és illetőleg 3,955 főben vétetett föl. A törvényjavaslat 2-ik szakaszának rendelkezése az 1868-ik évi XL-ik törvényczikk 3-dik és 13-dik törvény hivatott s kinevezett őreinek ez eljárása között létezik s tiltakozunk mindenek felett ez adott példák ellen azért, mert szükségképeni rossz visszahatásuk az egész társadalomra el nem maradhat. Ki ne nyúljon az önvédelem fegyveréhez, midőn a törvény őrei példájukkal arra tanítanak minket, hogy ne bízzunk a törvényben, hanem e helyett gyakoroljuk magunkat a czéllövészetben és a vívásban ! S mily joggal alkalmazzák ő Felségének bírái a kódexnek a párbajokra vonatkozó paragrafusait más halandók ellenében, kik nem viselnek ő Felsége által adományozott hivatalokat, midőn ő Felségének hivatalnokai szabadon párbajoznak ? Vagy pedig a párbaj csak ő Felsége hivatalnokainak képezi szabadalmát ? Hogy milyenek voltak a sérelmek, melyek miatt a főispánok megverekedtek, arról nem is szólunk. Azokhoz semmi közünk. Magukról a tényekről szólunk, és igen különös eljárásnak tartjuk, hogy alkotmányos szabad országban közhivatalnokok az ellenök történt sérelmeket párbajjal tartozzanak megtorolni, és hogy ilyesmi általában divatba jöjjön. A példa nagyon ragadós. Ha az egyik főispán párbajra hívja ki azt, aki őt megsérti, hogy mehessen a törvény útjára a másik főispán hasonló esetben ? Nem teszi-e ki magát szükségképen azon vádnak, hogy gyáva s hogy őt szabad megsérteni ? De tovább menve: ha a főispánnak szabad párbajra provokálnia, el is kell fogadnia a kihívást. S akkor mindenki, akinek baja van a főispánnal, jogot formálhat arra, hogy vele a főispán megverekedjék! A logika ezt követeli. S ez igen érdekes és mulatságos lesz. Sőt ha a főispánoknál ez az eset áll, miért tegyen kivételt az alispán vagy főjegyző ? De miért legyen kivétel az adófelügyelő és az adóvégrehajtó ? De tán elég a példákból. Ha az ilyesmi kivételes eset lenne, nem szólnánk róla. Ma azonban már rendszer. S igen örülnénk, ha a képviselőházban megkérdeznék a belügyminisztertől, hogy mi a véleménye a párbajvivő főispánokról ? xyz. szakaszaiban és az 1882-ik évi XXXIX ik törvényczikk 8-dik szakasza második, harmadik, negyedik és ötödik bekezdéseiben leli indokolását. Ezen törvényjavaslatot tehát, alkotmányos tárgyalás és elfogadás végett, ezennel van szerencsém előterjeszteni. Budapesten, 1884. évi január hó 26-án. Br. Orczy Béla s. k., a honvéd minisztérium vezetésével megbizott ő Felsége személye körüli miniszter. Kiszámítás, mely szerint a hadsereg és haditengerészet 800,000 főnyi hadi létszáma tiz év alatt évenkint 95,474 főnyi ujonczjutaléknak kiállítása által érhető el. Az év elején mutatkozó álló Az akadémiából. (Molnár Aladár emlékezete. — Az akadémia vagyona. — Folyó ügyek. — Vita Kohut főrabbi talmudszótára tárgyában.) — jan. 28. Az akadémia ma délután 5 órakor Pau 1er Tivadar elnöklete alatt ülést tartott, melyen a tagok igen szép számmal voltak jelen. A fekete térítővel borított felolvasó asztal mellett Tanárky Gedeon foglalt helyet s Molnár Aladár felett tartott emlékbeszédet. A kiváló férfiúról, kiben a magyar közoktatás egyik legbuzgóbb előharczosa hunyt el, rendkívül melegen és lelkesedéssel emlékezett meg. Megindítólag ecsetelte életét, munkásságát, ügybuzgóságát és tevékenységét. Megismertetett bennünket családi körével, gyermekéveivel és ifjú korával. Nyomról-nyomra követte lépéseit a tót-vázsonyi szülői háztól a fővárosi kath. gimnáziumig, ahol első kiképeztetését nyerte, majd az 1848/49-ki debreczeni napokat vázolta élénken és szingazdagon. A forradalom lezajlása után visszatértek Tótvázsonyba, hol a tudós Pap István ref. lelkész oktatta az ifjút, s vezette be a felsőbb tudományokba. Ezután részletesen ismertette munkásságát, elmondta pápai élményeit, felsorolta munkáit, kiterjeszkedett budapesti theologiai tanárságára, majd pedig azon benső viszonyt tüntette fel, mely közte és Eötvös József báró közt létezett. Eötvös halálával Molnár megvált a közoktatásügyi minisztériumtól, hol állása egészen bizalmi volt s azóta a parliamentnek volt tagja. Eleintén a kormánypárton ült, utóbb a mérsékelt ellenzéknek volt híve. A balatonfüredi szeretetház, a tanítók országos nyugdíjintézete, a nőnevelés körül tett fáradozásai, parliamenti munkássága és utolsó nagy műve, »A középiskolai oktatás története Magyarországon« hosszú időre felejthetetlenné teszik nevét. Az emlékbeszéd, melynek keretében a felolvasó a mai politikai helyzetről sok érdekes megjegyzést, a társadalmi osztályok állapotáról pedig számos találó észrevételt tett, mélyen meghatotta a jelen voltakat. Ezután Fraknói Vilmos főtitkár tett jelentést az akadémia vagyoni állásáról. Az akadémia vagyona a múlt évben 152,432 írttal szaporodott és 1884. január 1-én 2.039,229 forint 47 krt tett ki. A múlt évben a bevétel 120,000 írtra volt előirányozva, de tényleg 6,684 írttal több folyt be. A kiadás 330 írttal volt kevesebb az előirányzott összegnél. Tényleg kiadatott 118,069 frt 54 kr. Az akadémia a múlt évben szorosan tudományos czélokra 76,508 frtot fordított. A jövő évre a bevételek 131,700 frtra, a kiadások 130,000 frtra vannak előirányozva. A főtitkár még egy eltévedt pályaműről tett jelentést. A Karácsonyi-pályázatra jan. 24-én egy öt felvonásos dráma érkezett Kassáról. A mű szerzője különféle postai okmányokkal igazolta, hogy munkáját decz. 23-án adta fel, de a csomag a budapesti főpostán eltévedt, s csak január 24-én került elő. A hányatott sorsú tragédia a jelenlevőket nagyon jó kedvre hangolta, annyival is inkább, mert a mű czime: Határidő. Pályázatra bocsátották. Az első osztály azt indítványozta, hogy tekintettel arra, hogy a birálatra beküldött munkák száma folyton szaporodik s igy a tagok a birálatra sok időt kénytelenek fordítani, állapítson meg az akadémia bizonyos tiszteletdíjat a bírálóknak. Ezzel kapcsolatban Fraknói fölemlíti, hogy a pályamunkák oly terjedelmesek, hogy lehetetlen január 1-től a nagygyűlésig a munkákat elolvasni és megbírálni. Ennélfogva a benyújtási határidőt decz. 30-dika helyett okt. 1-jére kívánja tenni. A kérdés bizottsághoz utasittatott, melybe minden osztály a maga kebeléből két tagot fog kiküldeni. Gaal Ernő fővárosi ügyvéd az akadémiának ajándékozta Csokonai Vitéz Mihálynak az ő birtokában levő kéziratait, leveleit és iratait. Köszönettel tudomásul vették. Fraknói Vilmos főtitkár felolvasta dr. Kohut Sándor nagyváradi rabbinus levelét, melyben az általa kiadott talmudszótár negyedik kötetének nyomtatási költségeire segélyt kér az akadémiától. Felemlíti, hogy a munkát a bécsi és a párisi akadémiák, az Alliance universelle Israelite stb. szintén segélyben részesítik, s ő kéri a magyar akadémia segélyét is, mert büszkén vallja magát magyarnak. Elnök: Azt hiszem, a kérelmet véleményadás végett, az első osztályhoz kellene utasítani. Ballagi Mór: Az első osztály már adott véleményt róla. Kimondotta, hogy ez kitűnő munka, amely megérdemli a segélyt. A szerző már az első és második kötet megjelenésekor kérte az akadémiát, hogy támogassa vállalatában, de akkor az akadémia szűk körülmények közt volt. Azt hiszi, hogy a kérdést itt a közgyűlésen is el lehet intézni. Ez a munka megérdemli a segélyt. Egy hang: Milyen nyelven van írva ? Ballagi Mór: Akármilyen nyelven ! A talmud nyelvén. Elnök: Ezt a kérdést az első osztályra kell bízni.... Pau 1er Gyula: Bocsánatot kérek, ez a munka theologiai munka, pedig alapszabályaink értelmében theologiai munkákat nem támogathatunk... Ballagi Mór: Dehogy theologiai munka. Tisztán nyelvészeti munka. Gyulai Pál azt hiszi, hogy a kérdést az osztályhoz kell utasítani, az osztály majd fog véleményt adni s akkor lehet ez ügyről a közgyűlésen beszélni. Elnök (ki akarja mondani a végzést). Thaly Kálmán: Bocsánatot kérek! Azt hiszem, hogy ez közgyűlés, vagy mi? Itt mindenki szólhat. Én is élni akarok a jogommal. Elnök: Tessék! Thaly Kálmán : Élni fogok vele. Alapszabályaink világosan kimondják, hogy az akadémia csak magyar nyelven írott műveket támogathat. Ez a munka nincs magyar nyelven írva. Mint idegen nyelvű mű egyszerűen elutasítandó. Pulszky Ferencz azt hiszi, hogy itt előre vitatkoznak. Az ügy az első osztályhoz tartozik, majd ha az dönt, akkor lehet róla beszélni a közgyűlésen. Hunfalvy Pál megjegyzi, hogy a Kohut könyve európai munka, s így megérdemli a segélyt. Thaly Kálmán: Persze, ha már francziául és németül nyomtatunk, ez nem elég, most még zsidóul is nyomtassunk. Hunfalvy Pál: A munka érdemes mű, nagy szolgálatot tett vele a szerző a tudománynak. Ha már a bécsi és párisi akadémiák támogatták, én nem látom át, miért ne támogathatná a magyar akadémia is. Gyulai Pál: Itt a kérdés most nem az, hogy támogassuk-e vagy nem, hanem az, hogy a bizottsághoz utasítsuk-e vagy ne. Pau 1er Gyula: Nem az a kérdés. Hanem az, hogy a bizottsághoz utasítsuk-e, vagy egyszerűen elutasítsuk. Elnök a szavazást rendeli el. Ez megtörténvén, tizenhárom tag a bizottsághoz való utasítás, hét tag pedig a nem utasítás mellett szavazott. Az ügy tehát szavazattöbbséggel az első osztályhoz utasíttatott, s ezzel a vita véget ért. A főtitkár bejelentette, hogy az ünnepélyes nagygyűlés jan. 3-án fog kezdődni és jan. 8-áig fog tartani. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: január 29. Naptár: Kedd január 29. Róm. kath. : Szalézi Ferencz püspök. Prot.: Valér. Görög-orosz : (január 17.) Nagy Antal. Zsidó : (feb. 2.) Illés. — Napkel 7 óra 33 perez, nyugszik 4 óra 54 perez. — Hold kel 7 óra 44 perez reggel, nyugszik 6 óra 40 perez este. Pénzügyminiszter fogad délután 3—4. Honvédelmi miniszter fogad délután 4—5 óráig. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad délután 5—6. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A budapesti borbély- és fodrászsegédek önképző egyletének rendkívüli közgyűlése este 9 órakor. Iparművészeti muzeum a műcsarnokban d. e. 9 —d. u. 1 óráig. Technológiai muzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva délelőtt 9 —délután 1 és délután 3 — 5 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői úton délelőtt 8 — 12 és délután 2—4. Múzeumban: régiségtár délelőtt 9—délután 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. — Újabb hagyomány az akadémiának. Néhai Pacséri Szucsics Lajos földbirtokos Pacséron levő összes ingatlanait, melyeknek becsértéke 31,830 frtban van felvéve, végrendeletileg a magyar tudományos akadémiának hagyományozta, úgy azonban, hogy a birtok haszonélvezete haláláig özvegyét illeti. A végrendelet hivatalos kivonatát az akadémia a napokban kapta meg. — Soltész Albert temetése. Ma délután 4 órakor temették Soltész Albert kúriai bírót Lipótutcza 45. szám alatti lakásáról nagy részvét mellett. Az utczát, melyet a közönség a halottas ház előtt már jóval 4 óra előtt ellepett, 12 lovas és ugyanannyi gyalogrendőr zárta el. A díszes mennyezetes ravatalt az Entreprise az elhunytnak második emeleti lakásán állította fel 24 gyertya közt és a falakat fekete, ezüstrojtos gyászlepellel vonta be. A ravatalon a következő feliratú koszorúk feküdtek : »Soltész Albert felejthetlen birótársuknak a magyar királyi kúria tagjai.« »A budapesti ügyvédi kamara Soltész Albertnek«, »Tisztelet jeléül az igaz barátnak«, »Tolnay Lajos: Soltész Albertnek«, »A legjobb nagybácsinak L. A.« stb. A ravatal előtt vörös bársonyvánkoson feküdt a Lipótrend lovagkeresztje. A temetésen jelen voltak: A kir. kúria tanácselnökei és bírái teljes számban Perczel Béla elnök vezetése alatt; a kir. tábla tanácselnökei és bírái Szabó Miklós elnök és Vajkay Károly alelnök vezetése alatt; az ügyvédi kamara Hodossy Imre elnök vezetése alatt; továbbá Pauer Tivadar miniszter, Tolnay Lajos, Thaisz Elek főkapitány, Gerlóczy Károly alpolgármester, Szeyffert Ede főügyészi helyettes, Göndöcs Benedek és Szilágyi Dezső orsz. képviselők és még számosan. 4 órakor levitték a koporsót a tágas udvarra. A gyászszertartást Győry Vilmos ev. lelkész végezte és a jelenvoltakat mélyen megható gyászbeszédet mondott, mely után a koporsót az »Entreprise des pompes funebres« 6 lovas halottas díszkocsijára tették és kivitték a kerepesi uti temetőbe, ahol örök nyugalomra helyezték. A Gazda-kör tagjai f. hó 31-én, azaz csütörtökön esti 8 órakor társas vacsorát rendeznek. E vacsora alkalmával a pusztapéklai állami rizstermelőtelepen termelt magyar rizs fog az olasz rizzsel való összehasonlítás végett bemutattatni. Ugyanez alkalommal Törley József és Prükler László budapesti és Littke Lajos pécsi pezsgőgyárosok által izlelés végett felajánlott magyar pezsgő fog a tagok részére az illetők szívességéből rendelkezésre állani. Egy teríték ára 2 frt. Felhivatnak ennélfogva a kör t. tagjai, hogy a mennyiben résztvenni óhajtanak, ebbeli szándékukat f. hó 30-ig a kör titkárságának jelentsék be. A vacsora estéjén a gyülekezés a kör helyiségében fél 6 órakor van. A vacsorán vendégek is szívesen láttatnak. — A magyar jogász-ifjúság [országos egyesülete d. u. 3 órakor tartotta negyedévi rendes közgyűlését. Dr. Forrásy Ferencz elnök megnyitó beszédét, melyben az egylet eddigi működését körvonalazta, éljenzéssel fogadták. A titkári jelentésből örvendetes tudomásul vette a közgyűlés, hogy a tagok száma a folyó negyedévben 31 rendes, 32 pártoló, 4 rendkívüli s 1 alapító taggal szaporodott, ami legékesebben szóló bizonyítéka annak, hogy nem csak a gyakorló jogászifjúság érdeklődik az egylet iránt, hanem a fővárosi bírói és ügyvédi kar legjelesebbjei is megérdemelt pártolásban részesítik az egyletet. A közvetítő iroda jelentéséből is csak az tűnt ki, hogy az egylet e téren is rég érzett hiányt pótol. Jelentkezett 73 alkalmazást kereső, kik közül az iroda 46-ot helyezett el. A szakosztályok közül a szónoklati már megalakult s rövid idő múlva megkezdi működését. Elfogadta a közgyűlés azt a javaslatot is, hogy a tavaszra tervezett országos ügyvédgyűlésen saját érdekeinek érvényesítése czéljából az egylet szintén részt vegyen. Elnök bejelenti Pásztély Jenő a kör alelnökének lemondását. A közgyűlés a lemondást elfogadta s Pásztélynak eddigi működéséért köszönetet szavazott. Helyére egyhangúlag dr. Németh Pált, az egylet eddigi első titkárát választotta meg. Az ily módon üresedésbe jött titkári állomásra egyhangúlag Zempléni P. Gyulát választották meg. Elhatározta a közgyűlés, hogy a böjt folyamán tánczmulatságot fog rendezni. Az évi ünnepély rendezése tekintetében a közgyűlés az igazgató választmánynak, illetve az ünnepély rendezésére kiküldött bizottság jelentését tudomásul vette. Ezzel a közgyűlés véget ért. — önkénytes-e, vagy önkéntes ? czímmel Thewrenk Árpádtól nyolcz oldalra terjedő nyelvészeti czikk jelent meg, mely kimutatja, hogy az »önkénytes« az egy évi önkénytes stb. fogalmaknál helytelenül használtatik s hogy helyesen »egy évi önkéntes, önkéntes tűzoltó, önkéntes adakozás« stb. használandó, mert a tő az »önként«, s ehhez járul az es képző. Szerző egyszersmind idézi József főherczeg egy ide vágó levelét, melyet ő fensége 1882. nov. 16-án Rákosy Sándor egyetemi tanárhoz intézett. A főherczeg levele így szól: »A minap az itt alakult tűzoltóknak egy rövid szabályzatot írtam, és midőn átnézés végett a kefelenyomatát kézhez vettem, olyan helyesírási és nyelvtani hibákat találtam, melyek nem tőlem származának, de amelyek máris általánosan elfogadottak szegény irodalmunkban. Ez a kis munkám pedig a nép embereinek van írva, azok pedig helyesebben bírják a nyelvet, mint a szedők. Nem mulaszthatom el ama hibák egyikét közölni, mivel általános, így írtam: »önkéntes tűzoltók«, visszajött mint »önkénytes«. A magyar pedig ezt az utóbbi fogalmat nemigen szereti, és figyelmeztettem is az illető vállalkozót, hogy »önkényes« egészen mást jelent, mint »önkéntes«, s hogy a »t« az elsőbe (önkénytes) csak beletévedhetett.« — A párisi hírlapírók segélyalapja. A párisi köztársasági hirlapírók egyletének elnöksége a belügyminisztertől engedélyt kapott, hogy öt millió frank erejéig sorsjátékot rendezzen, melynek jövedelméből kölcsönös segélyalap alakittatik a hirlapirók javára. — A magyar heraldikai és genealógiai társaság f. é. január hó 31-én, csütörtökön d. u. 5 órakor az akadémia Kisfaludy-termében választmányi gyűlést tart. Tárgyak : A Laczk nemzetségről. Felolvassa Majláth Béla vál. tag. Az Eperjessy cs. czimeres levele. Bemutatja Deák Farkas vál. tag. Folyó ügyek. — A népszerű felolvasásokat rendező társulat legközelebbi estélyén (szerdán d. u. 5 órakor) dr. Thallóczy Lajos tart előadást e czimmel: »Budai élet 1795-ben.« — Az orsz. központi kath. legényegylet f. hó 27-én tartotta meg évi nagygyűlését. A herczegprimás mint fővédnök Cselka Nándor ó-budai plébános és prépost-esperes által képviseltette magát. A főváros részéről Viola Imre tanácsnok jelent meg. Ott voltak továbbá: Márkus Gyula esztergomi apátkanonok (a közp. papnövelde kormányzója), Venczel Antal (közp. papn. alkormányzó), Lehmann Ágost, a budai fiókegylet elnöke, Bernéth Ágoston, Paszlavszky József s számtalan védnök, alapító, tiszteletbeli és rendes tagok. Schiffer Ferencz elnök érdekes megnyitó beszéde után felolvastatott Krammer Ferencz belvárosi káplánnak a herczegprimás által másodelnöknek történt kineveztetése, a mely okmány a főpásztor pártfogásáról tesz tanúságot. Az egylet 114 egyházi, 54 társulat és intézet, 268 polg. védnök és tiszt, tagon kívül 10920 tagot számlál. — A brünni templomokban a tegnapi isteni tisztelet alkalmával számos német és cseh nyelvű, lázító tartalmú anarchista proklamácziót találtak. A rendőrség a nyomtatványokat lefoglalta. — Újabb vitrioldrámát tárgyalt a napokban a párisi esküdtszék. Langlet asszony, huszonhárom éves barna hölgy, tizenhat éves korában ment Párisba; egy évvel utóbb házassági ígérettel elcsábította s gyermekével együtt a faképnél hagyta egy tengerésztiszt. Jó ideig együtt élt egy Langlet nevű mesteremberrel, aki aztán nőül is vette. Házasságuk azonban valóságos pokol volt. Sanglet azt állítja, hogy neje természetét elviselhetlenné tette féltékenysége s tunyasága; az asszony meg arról panaszkodott, hogy férje verte s gyermekeivel együtt éhezni hagyta. A múlt év május havában közös megegyezéssel elváltak; Sanglet egy barátjával, Delinonnal közös lakást vett. A szegény asszony Delinonban látta férjének rosszra csábítóját, gonosz szellemét. Terhes állapotban, nagy nyomorban magára maradván, Langlethez akart fordulni némi segélyért, Delinon azonban, midőn lakásukat kérdezte, szóba se akart vele állani. Rajta fogok boszúl állani, gondolta magában a szegény asszony, vitriolt vett s az ártatlan fiatal embert úgy arczba öntötte vele, hogy elvesztette látását s darabokká égett a húsa. E tette miatt vád alá helyezték, az esküdtszék azonban Leon ügyvéd meleg védbeszéde után, a közönség hangos tetszésnyilatkozatai között felmentette. — A szerelem tragédiája. Pátyról írják nekünk: A szerelem áldozata lett Kerék Lidia 20 éves csinos, ügyes s szorgalmas hajadon Pátyon, ki január 27-én hajnali 2 órakor a kedvese házának ablaka előtt álló körtefára felakasztva találtatott. E szerencsétlen sajnálatra méltó leánynak szeretője Újvári János nyalka paraszt legény volt, ki őt már 3 éven át szerette s most miután a katonai szolgálatnak eleget tett, nősülni szándékozott s a kit szívből szeretett — Lidikáját akarta elvenni, de atyja ezt sehogy sem engedte meg fiának, mivel szegény volt, e miatt fiú és apa közt többször volt összeszólalkozás. A fiatal ember látván atyja engedetlenségét, kénytelen volt valakit mást keresni. Kerék Lidia ennek hallatára elkeseredvén, szombaton legszebb ruhájába felöltözködött, kötelet vett s éjfél felé kedvese házához ment s az ablak előtti körtefára magát felkötötte. A végzet úgy akarta, hogy holttestét legelőször is imádójának kelljen meglátnia. Újvári, a midőn 2 órakor felkelt a faluba menendő, — a sötétben — felakasztva volt kedvesének ment neki nem kis ijedségére. Négy levél volt nála : 3 kedvesének katonáskodása idejéből, egyet pedig ő sajátkezüleg irt, a melyben szüleitől, testvéreitől és kedves Jánoskájától elbúcsúzott, meghagyván Mári nevű testvére és az összes leányságnak, hogy »ne szeressenek.« Kedveséhez utolsó szava volt ez : Kisérj ki angyalom a temető kertjébe, Érted haltam meg, soha ne feledd! — Meggyilkolta saját fiát. A bécsi bűnkrónika ismét egy rémtettel szaporodott. Schaffer Vincze foglalkozás nélküli kerékgyártó-segéd tegnap az ottakringi rendőrbiztosságnál önkényt jelentkezett, előadva, hogy nincs szállása. Midőn ma reggel el akarták tolonczozni, egyszerre azt a szörnyű vallomást tette, hogy f. hó 26-án este nyolcz órakor egy hernalsi ház padlásán a saját hat éves fiát, Ferenczet, megölte. Késsel metszette el torkát s a szegény gyermek meghalt, mire az embertelen atya a holttestet a szalmában elrejtette. Azonnal bizottság ment a tett színhelyére s ott csakhamar kitűnt, hogy Schaffek borzasztó vallomása teljesen megfelel a valónak. Schaffek azt állítja, hogy ínség és nyomor vitte a szörnyű tettre. Van egy 13 éves lánya is. A megölt fiú más hírek szerint csak ötödfél éves volt. Schaffer részeges ember s e miatt gazdája nemrég felmondott neki. A kis Ferenczet azonban a gazda, Langer, egy ideig könyörületességből még magánál tartotta. E hó 19-én azonban az apa elvitte a gyermeket; csütörtökig apa és fiú Hernalsban kóboroltak. A nevezett napon az apa fiát felvitte egy földszinti ház padlására s ott megölte a szegény gyermeket. — A mariahilfi gyilkosság. A kis Eisert Henrik, mint említettük, a múlt szombaton délután súlyos szenvedések közt elhunyt. Holttestét ma délelőtt bonczolták fel. A bonczvizsgálat konstatálta, hogy a gyermek halálát a koponyán lévő öt czentiméter hosszú seb okozta. Ezenkívül a fején még több széles és mély seb volt. A fiúcska holttetemét f. hó 29-én d. u. 3 órakor teszik örök nyugalomra. A párisi operában e hó 26-án volt az idei első nagy álarczos bál Olivier Metra karnagy vezetése s Darázs Miska czigányzenekarának közreműködése mellett. Az anarchisták Bécsben. Bécs, jan. 28. Blöch Nándor gyilkosát erősen faggatja a rendőrség, de hiába minden fáradozása, az elfogott nem ad semmi felvilágosítást a hozzá intézett kérdésekre nevét és származását illetőleg. De a rendőrség kezében arra nézve is vannak bizonyítékai, hogy ő ölte meg Hrubek rendőrfogalmazót is. Ma délelőtt az elfogottat több egyénnel szembesítették, de a konfrontáczió pozitív eredményekre nem vezetett. Egy währingi vendéglő vendégei közül többen az ottani rendőrbiztosságnál azt jelentették be, hogy ők indult nyáron ama vendéglőben igen gyakran láttak a körözött arczképhez hasonló egyént megfordulni. Az illetőket holnap fogják szembesíteni az elfogottal. Az elfogott magaviselete nem változott. A hozzá intézett kérdésekre nem felel, s ha beszél, akkor csak szitokra nyílik az ajka. A rendőrségnél bizton hiszik, hogy az elfogott egyéniségére nézve néhány nap alatt tisztában lesznek. Annyi bizonyos, hogy az elfogott legalább két hónap óta tartózkodik Bécsben és környékén. Úgy látszik, elvtársainál lakott és igen gyakran változtatta lakását és ruháját. * Floridsdorfban rendkívül nagy az izgatottság. Az ottani rendőrség több hivatalnoka kapott fenyegető levelet. A többek közt dr. Altenburger kerületi rendőrfőnök a mai postával levelet kapott, melyben tudatták vele, hogy az anarchisták halálra ítélték. Altenburger igen gyűlölt egyéniség Floridsdorban. A derék hivatalnokot, ki mindig igen ügybuzgó és tevékeny tisztviselő volt, a múlt évben nevezték ki a nagykiterjedt munkásnegyedbeli rendőrség főnökévé. Altenburger nagy buzgalommal tanulmányozta a viszonyokat. A 22,000 lelket számláló Floridsdorfban a munkások száma körülbelül 5000 főre tehető. Ezek közt igen sok a radikalista, s ezek száma folyton szaporodik, mert Németországból százával érkeznek az izgató, helynélküli munkások, akik a szoczializmus tanainak akarnak híveket szerezni. Altenburger a floridsdorfi rendőrség megerősítését s katonai segélyt és a rendőrközegek szaporítását követelte. Ezt a munkások megtudták és azóta rendkívül gyűlölik a kerületi rendőrfőnököt. E gyűlöletnek lehet tulajdonítani azt a fenyegető levelet, amelyet Altenburger a mai postával kapott. A levél a lipótvárosi postán adatott fel. A levélpapírra fametszvényű rajz van ragasztva. A rajz vidéki képet mutat, melyet a hold világít meg. A fákkal körülvett térség közepén puszta hely látszik, hol egy halálfejet és néhány csontot lehet látni. A levélpapír többi részére leírhatatlan szidalmak vannak írva, s a többek közt figyelmeztetik a rendőrfőnököt, hogy most már rá következik a sor. A levélboríték belsejére a következő üzleti szám van írva 37.774. Ha a floridsdorfi gyilkosság nem bizonyítaná, mily komolyan veszik a munkások fenyegetéseiket, akkor az egészet rossz tréfának lehetne tulajdonítani, így azonban nagyon komolyan veszik. * Említve volt, hogy a floridsdorfi sirásó felesége teljes biztonsággal felismerte az elfogott egyénben azt az embert, aki Hlubek meggyilkolása után megjelent a floridsdorfi temetőben, és azt kérdezte: »Itt van-e már az a kutya ?« A sirásónét ma újra szembesítették az elfogottat, aki ismételte, hogy teljes biztossággal felismeri benne amaz idegent, sőt oly határozottan emlékszik reá, hogy a ruháját is le tudja írni, amelyet akkor viselt. A sirásóné által leírt ruhák teljesen ráillenek azokra az öltönydarabokra, amelyeket a gyilkoson találtak, mikor elfogták. * A Lipótvárosban tegnap este egy helynélküli péklegényt fogtak el, mert úgy nyilatkozott, hogy Blöch meggyilkolása igen helyes és jogos cselekedet volt. A péklegényt a járásbíróságnak szolgáltatták át. * Blöch Nándort ma délelőtt kisérték örök nyugalomra. Nagyszámú közönség gyűlt össze a halottas háznál. Bécsből is sokan rándultak ki. Az impozáns hosszú menetet egy szakasz rendőr nyitotta meg. A gyászszekér után a koszorúkat vitték. Igen sok koszorút küldtek. Többek közt a bécsi rendőrfőnök, a kerületi kapitányságok, a titkos rendőri osztály és Floridsdorf községe is küldtek koszorút. A gyászoló özvegy nagyon meg van törve. Alig tudott járni. Kis gyermekét karon vezette. A rendőrségtől számos hivatalnok volt jelen. A menetet pedig a munkások hosszú sora rekesztette be. A templomban, hol a beszentelés ment végbe, jelen voltak Krilska rendőrfőnök, Neswada rendőrségi főfelügyelő, Stehlig rendőrtanácsos és számos rendőrtisztviselő. A menet tizenegy órakor ért a temetőbe a zenekar gyászdalai mellett A meggyilkolt titkos rendőr sírját közvetlenül Hrubek rendőrfogalmazó sírja mellett hántolták fel. Szenzácziós párbaj. A Jankovich Aurél főispán és Olay Lajos képviselő urak közt ma lefolyt kardpárbajról lapunk esti kiadásában kimerítő tudósítást hoztunk. Ugyanez ügyben még következő nyilatkozatok közlésére kérettünk fel: (I.) Mi alólirottak kinyilatkoztatjuk, hogy a Jankovich Aurél főispán és Olay Lajos országos képviselő urak között felmerült ügy a mai napon lovagiasan elintéztetett. Budapest, január 28-án 1884. Jankovich Aurél részéről Horváth Gyula s. k., Gaál Jenő, s. k. Olay Lajos részéről Czirer Ákos s. k., Hentaller Lajos, s. k. (II.) A Jankovich Aurél főispán ur és köztem felmerült ügy lovagiasan el lévén intézve, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Jankovich főispán urnak, mint lovagias férfiúnak, azon nyilatkozata után, hogy ő semmi intrigákba be nem folyt, sem okom, sem jogom nincsen a felett kétkedni, hogy ő semmi oly üzelmekbe, sem közvetve, sem közvetlenül be nem folyt, melyek egy lovagias, tisztességes ember jellemével össze nem férnek. Budapest, 1884. január 28-án. Olay Lajos s. k. orsz. képviselő.* Szabadkáról, mint értesülünk, a mai esti vonattal 70—80 főből álló küldöttség indul Budapestre, hogy itt Jankovich főispán mellett demonstráljon, kit a szabadkai Szabadság czimü lap megtámadott. A küldöttség vezérei: Antunovics Mátyás s Horváth Mór urak. A küldöttség, melyben minden társadalmi osztály képviselve van, Tisza belügyminiszternél fog audiencziát kérni. Helyi hírek. — Deák Ferencz halálának évfordulóját kegyeletesen megünnepelték ma d. u. 5 órakor az izr. hitközség sugárúti fiu-árvaházában. Dr. Kohn S. főrabbi emlékbeszédet mondott, Friedmann főkántor pedig »Feltámadunk« czimü zenedarabját adta elő karral és zongorakísérettel. — A fővárosi kiállítási bizottság ma Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen két albizottsági jelentést, illetőleg ja-