Pesti Napló, 1884. március (35. évfolyam, 60-90. szám)

1884-03-01 / 60. szám

hoztak fel, és oly indítványokkal állottak elő, a­me­lyek szerint, ha azok elfogadtatnának, alig lehetne va­laki önálló iparos, pl. a szeszgyárban dolgozó kádár nem lehetne kádármester, bármily tökéletes is legyen mesterségében, hanem az iparhatóság azt mondhatja neki: te lehetsz szeszgyáros, akadhat oly iparhatóság, ki a vasgyárban dolgozó lakatosnak azt mondaná, hogy vasgyáros lehet csak. Szóló szerint nagyon vilá­gosan kimondatik, hogy valamely gyárban szakbavágó munkával foglalkozik. Különben is a munkakönyv­ben úgy is ki lesz a foglalkozás tüntetve. Éder Nándor hozzájárul az államtitkár által mondottakhoz; szerinte a benyújtott módosítások az önálló iparűzést nagyon meg fognák szorítani. Becker János elfogadja a szöveget úgy,, a­mint van. Tisza Kálmán miniszterelnök elégségesnek tart­ja, hogy ha valakiről a tanonczbizonyítványon kívül a munkakönyvben igazoltatik, hogy valamely gyárban szakbavágó munkával legalább 2 évig foglalkozott, vagy ha nincs tanonczbizonyítvány, legalább 3 évig mint segédmunkás működött. Mert pl. a gyárakba felvesznek tanonczbizonyítvány nélkül munkásokat, ott azok működhetnek és nagy képzettséget szerezhet­nek, habár nincs is tanonczbizonyítványuk; de meg­történhetik az is, hogy valaki 15 éves koráig néhány iskolát végezve, pályáját vagyoni viszonyok vagy más körülmények miatt abbahagyva, lesz iparossá, kap munkakönyvet, tehát tanoncz soha­sem volt. Ha tehát a tanonczbizonyitványhoz köttetik az önálló iparűzés, az ilyen emberből önálló iparos soha sem lesz. Apponyi Albert gróf is túl merevnek tartaná a szakasz rendelkezését, ha egyes figyelemre méltó ese­tekben, mint pl. a gyári szakba vágó munkában töl­tött idő, kivétel nem léteznék. Ez azonban a követke­ző szakaszba való. A miniszter által szövegezett sza­kaszt, ha szabályként a tanonczbizonyítvány elfogad­­tatik, szóló is elfogadja minden hozzátétel nélkül, mert a tanonczbizonyítványt tartja felállítandó sza­bálynak, a kivételek statuálása más szakaszba való. Elnök erre felolvasta gróf Apponyi Albertnek a kivételekre vonatkozó következő elleninditványát: a 4. c. §. Az elsőfokú iparhatóság a 4. és 46. §§-ban mesterségek gyakorlására nézve megjelölt képesítési feltételek nem létében is kiadhatja az iparhatósági igazolványt: 1. Ha valaki munkakönyvével bebizo­nyítja, hogy a tan- és segédkezési időnek megfelelő éveken át szakbavágó gyárban vagy műhelyben mint munkás dolgozott. 2. Ha oly egyén, ki valamely mes­terség gyakorlására képesítést nyer, más nem rokon (4. a. §.) mesterséget kíván egyidejűleg gyakorolni vagy ilyenre átmenni. 3. Ha valamely külföldről jövő egyén csupán azt igazolja, hogy szakbavágó műhelyben vagy gyárban legalább két évig dolgozott. Minden ily esetben az iparhatósági meghívottak meghallgatandók. (160. §.) Az első fokú iparhatóság határozata ellen úgy a folyamodó, mint az iparhatósági megbízottak több­sége a II. és III. fokú iparhatósághoz felebbezéssel élhet.« Elnök ezt azért olvasta fel, hogy feltüntesse, hogy Apponyi Albert gróf is enged kivételeket. Tisza Kálmán miniszterelnök indítványára a 4. §. tárgyalása és elfogadása függőben hagyatik, míg a kivételek a többi szakaszokban meg nem állapít­tatnak. Következik a kereskedelmi miniszter által szö­vegezett 4. a. §-nak tárgyalása, mely szakaszt Bethlen Ödön gr. előadó felolvas. §­­ Apponyi Albert gr. e szakaszhoz a következő ellen­­indítványt nyújtja be: »4. a. §. A földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi miniszter rendelet által fogja fel­sorolni azon mesterségeket, melyeknek űzéséhez a kellő képzettséget a 4. §. értelmében ki kell mutatni és megjelölni azon csoportokat, melyek rokontermé­­szetű mesterségeket foglalnak magukban. A ki­képe­atico íganolájáho­z kötött ipart i­v, akár egyidejűleg, akár egymásután bármely más rokonmesterséget is űzhet külön képesítés kimutatása nélkül is a 4. §. többi határozatainak teljesítése mellett.« Szóló az új szövegezés elfogadását egyszerűen azon indokból ajánlja, mert a 4. a. §-t nem fogadhatja el, mint a­mely az átmeneteit egyik iparágról a másikra feltét­lenül megengedi, mert ez teljes kijátszása volna a már elfogadott elvnek. Szóló a nem rokon ter­mészetű iparágak egyikéről a másikra való átme­neteit iparhatósági engedélyhez kötendőnek tartja, míg a rokon iparágaknál ezt feltétlenül megen­gedi. Azért tartaná szóló helyesnek, hogy a mi­niszteri rendelet, mely a kvalifikáczióhoz kötött mesterségeket kijelöli, egyszersmind a csoportokat is határozza meg, a­melyeknél az átmenetei feltétlenül megengedhető. Szóló azután még miniszteri rendeletben kí­vánja meghatároztatni a minimális tanfolyamot is, és a következő 46. §-t olvassa fel elfogadás végett, mint új szakaszt: »46. §. A 4. §-ban mesterségek gyakor­lására nézve meghatározott képesítési feltételeket pó­tolhatja oly ipartanműhelyeknek, iparszakiskoláknak és ipartanfolyamoknak bizonyítványnyal igazolt sike­res látogatása, melyekben az illető, vagy rokon ipari szakmában elméleti és gyakorlati kiképzés nyúj­tazik. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter rendeletben meg fogja jelölni ezen intézeteket és az azokban töltendő legrövidebb időt meghatározni.« Hegedűs Sándor úgy látja, hogy Apponyi Al­bert gr. nemcsak felsorolni, hanem miniszteri ren­deletben meg is állapítani kívánja az ipartanfolyamo­kat és iskolákat. A szakiskolákra vonatkozólag Ap­ponyi gr. álláspontjával ellenkező nézeten van és nem járulhat ahhoz a meghosszabbításhoz, a­melyet előtte szóló indítványoz, hogy t. i. az illető tanintézet egyszersmind gyakorlati műhelylyel is össze legyen kötve. A tanintézetekre való kiképeztetésben nem keres egyebet, mint szellemi, értelmi és jellemi kikép­zést, mely elég garancziát nyújt arra, hogy teljes képzettséggel lehessen az illető önálló iparos De nem fogadja el az indítványnak azt a részét sem, mely az időre vonatkozik. Ha az illető sikeresen bevégezte a tanfolyamot, ez elég garancziát nyújt arra, hogy nem képesítés nélkül kezd az ipar űzéséhez. Szóló a tisz­tán szakiskolákat sem kívánja és ezen álláspontja mellett szól az országos iparegyesület szövege is, a­melyben szakiskolákról szó sincs. Az országos ipar­egyesület előtt is az a szempont lebegett, midőn an­nak kebelében a tanácskozások folytak, a­melyet ő is magáénak vall, hogy t. i. tisztán szakiskolákra szorí­tani az előképesítést igen egyoldalú eljárás. Helfy Ignácz, amint első hallásra lehet, teljesen hozzájárul Apponyi Albert gr. indítványához, bár a szövegezésben lehet némi változtatást tenni, mert az nemcsak megszorításokat tartalmaz, hanem könnyí­téseket is, így pl. kijelöli azon eseteket, a­melyekben fel lehet menteni valakit a tanoncz-bizonyítvány alól, és azon iparosok számára, akik egyidejűleg többnemű iparral foglalkoztak eddig, a jövőre is biztosítja ezen foglalkozást. A tárgyalás módja felett folytatott rövid eszme­csere után Wahrmann Mór a kormány szövegezésé­ben fogadja el a 4. a. §-t a »tanintézeteket« szót közbeszúrásával az 5. sorban az »ipartanfolyamokat« szó után. Elfogadja a 4. c. §-t is. Helfy Ignácz: Miután már a miniszteri szöve­gezés fogadtatott el alapul, nagyon nehéznek tartja az Apponyi gr. indítványával együttes tárgyalását, azonban lehet talán a dolgon segíteni az­által, hogy a miniszteri szövegezés pótoltathatik. És itt szóló szükségesnek tartja kijelenteni, hogy azzal a meggyő­ződéssel jött a bizottság mostani tárgyalásaira, hogy­­ a törvényjavaslatot nem szabad pártkérdésnek tekin­teni, a­mit, ha megtörténnék, az ügyre valóságos sze­rencsétlenségnek tartana; összetett munkálkodással és együttes erővel kell segíteni az iparosok bajain. Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter nézete szerint Apponyinak indítványa teljesen benne van az általa nyújtott szövegezés 4.c. §-ában. A különbség csak az, hogy Apponyi Albert gr. indítványa a rokon természetű iparágakat elválasztja a nem rokon ter­mészetű iparágaktól. Tisza Kálmán miniszterelnök is abban látja a különbséget, hogy míg a miniszteri szövegezés figye­lem nélkül arra, hogy rokon vagy nem rokon termé­­szetűek-e az iparágak, feltétlenül megengedi az egyik iparágról a másikra, addig Apponyi Albert gr. indít­ványa a rokon természetű iparágaknál feltétlenül, a nem­ rokon természetűeknél pedig hatósági engedélye­zés mellett kívánja az átmeneteit megengedni. Külön­ben szóló kész hozzájárulni az Apponyi Albert gr. indítványaihoz. Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter szin­tén készségesen elfogadja Apponyi gr. indítványait a 4. a. és 4. c. §§-ra nézve. Hegedűs Sándor a miniszteri szövegezést fo­gadja el. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy akár a miniszteri szövegezés, akár Apponyi Albert gr. ellenindítványai fogadtatnak el tárgyalási alaput, a szakaszonkénti tárgyalás minden esetre szükséges. Ezután szavazás alá bocsáttatván a kérdés, a bizottság többsége a miniszteri szövegezést fogadta el tárgyalási alapul. Bethlen Ödön gr. előadó felolvasván a minisz­teri szövegezés 4. a. §-át, felemlíti, hogy Wahrmann az »ipartanfolyamokat« szó után »és tanintézeteket« szavakat kívánja betoldatni. Amit szóló is pártol, Gaál Jenő nem fogadja el e beszúrást igy egy­szerűen, hanem megtoldatni kívánja még a következő szavakkal: »tanintézetek, melyeknek tanterve az ipar­oktatásra tartozó ismeretköröket magában foglalja.« Hegedűs Sándor elfogadja ezt a hozzátoldást, mig György Endre ellenzi. Apponyi Albert gróf külön indítványt kíván e tekintetben benyújtani, mert szükséges meghatározni azon tanintézetek jellegét, a­melyeknek látogatása egyéb képesítési bizonyítványt feleslegessé tesz. Azt hiszi, hogy a­ képesítés alatt tulajdonképen csak a szakbeli képzettség, nem pedig valami magasabb mű­veltségi néveau kimutatása értendő és ha a törvény­­hozás rá is bízza a miniszterre azon tanintézetek megjelölését, melyek feleslegessé teszik a képesítés kimutatását, nem bízhatja reá azt, hogy választhasson a nyilvánult két felfogás között, mely szerint a képe­sítés az egyik felfogás értelmében jelenti a szak­­képzettség, a másik felfogás értelmében a maga­sabb műveltségi néveau kimutatását. A törvényhozás­nak határoznia kell, hogy a két felfogás közül melyi­ket teszi magáévá. Ezen szempontból elfogadja Wahrmann indít­ványát azzal a toldással, melyet Gaál Jenő javasolt, a­mely kifejezi azt, hogy a törvényhozás nemcsak a műveltség niveaujának emelésére, hanem a szakkép­zettségre fekteti a súlyt. Hegedűs Sándor kijelenti, hogy az esetre, ha A­ahrmann indítványa elesik, elfogadja a Gaál indít­ványát, de megjegyzi, hogy Apponyi ennek oly értel­met tulajdonít, a­mi abban nincs, mert szóló nem lát­ja abban annak a tiszta szakszerű képzettségnek a követelményét kifejezve, a­mint Apponyi értelmezi, s azt nem is tartaná helyesnek. Helyesnek azt a felfogást tartja, hogy az elemi kiképeztetés mellett egyszersmind az illetőtől mester­ségére vonatkozó ismeretek is megkövetel­tessenek. Tisza Kálmán miniszterelnök arra kívánja figyelmeztetni a bizottságot, hogy a kormány által beterjesztett eredeti törvényjavaslat törekszik az ér­telmi néveau emelésére, de utoljára mégis kell egy határt szabni. Mert nem jöhet ugyan szóba, hogy a­ki az egyetemet vagy a teljes politechnikumot elvé­gezte, annak nagyobb az értelmi műveltsége, mint ha csak a polgári iskolát végezte ; de hogy az, a­ki a polgári iskolát végezte, de egyúttal suszterinas is volt, jobb csizmát fog varrni, mint az, a­ki csupán az egyetemet vagy a politechnikumot végezte, az mégis kétségtelen. Ha tehát akarunk kézműipari képzettsé­get, azt össze kell kötni az értelmi niveau emelésével is, de a szükségen túl való értelmi niveau a gyakor­lati képzettséget nem fogja emelni. Kéri ezeknél fogva a szöveg elfogadását. Apponyi Albert gr. szívesen hozzájárul ahhoz, hogy a szöveg hozzátétel nélkül fogadtassák el, de ha a bizottság elfogadja A­ahrmann indítványát, akkor kéri a Gaál Jenő által proponált toldás elfogadá­sát is. Elnök szavazásra tévén fel a kérdést, a bizottság a törvényjavaslat eredeti szövegének mellőzésével A Wahrmann Mór indítványát fogadta el a Gaál Jenő által formulázott kibővítéssel. Ezután áttért a bizottság a miniszter által elő­terjesztett szövegezés szerinti 4. b. §-ra, mely igy szól: »Külföldről jövők a 4. §-ban megjelölt mester­ségeknél az önálló ipar megkezdése esetén igazolni tartoznak azt, hogy szakbavágó műhelyekben vagy gyárakban legalább két évig foglalkoztak.« Apponyi Albert gr. : Ezen szakasz intézkedése következtében a külföldről jövő iparosokra nézve az ipar gyakorlása könnyebbé tétetnék, mint a belföl­diekre nézve. Ezt tehát azon esetek közé kívánja so­rozni, a­hol az iparhatóság ez engedélyt megadhatja. Matlekovics Sándor államtitkár megjegyzi, hogy ezen intézkedés csak azon eshetőségre volt kontemp­­lálva, ha a tanonczbizonyítvány mellőzése iránt nem lesz provízió. Ha a belföldiekre nézve létezik ez irány­ban intézkedés, akkor ezen szakasz elesik. Helfy Ignácz osztozik a Matlekovics által kife­jezett véleményben. Nem tartja elfogadhatónak azt, hogy a külföldiekre nézve az iparhatóság belátásától tétessék függővé az ipar megkezdhetése. Ennek fon­tos következményei lehetnének, mert nemzetközi szer­ződéseink mindegyikének az alapja az, hogy a kül­földön hasonló elbánás alá esnek a magyar iparosok, mint a külföldiek nálunk; nem szabad tehát a külföl­diekre nézve kivételes intézkedést megállapítanunk. Ha elfogadjuk azt, hogy bizonyos esetekben a tanoncz­bizonyítvány bemutatása nem kívántatik meg és meg­kívánjuk, hogy nagyobb számú évet töltsön el az il­lető a műhelyben, akkor ugyanezt alkalmazzuk a külföldiekre is. Wahrmann Mór négy évben kívánja megálla­­píttatni azon időt, melynek szakbavágó műhelyben vagy gyárban való eltöltése igazolandó, de akkor nem kívánja a határozást az iparhatóságra bízni, hanem az igazolvány ily esetben mindig megadandó. Láng Lajos úgy a külföldiekre, mint a belföl­diekre nézve, a­kiknek nincs tanonczbizonyítványuk, egységes intézkedést kíván tétetni. Itt látja helyén levőnek intézkedni arról, a­mi a 4. §-nál függőben hagyatott, hogy mely esetekben lehet eltekinteni a tanonczbizonyítványtól. El lehet tekinteni először a belföldieknél, a­kiknek nincs tanonc­bizonyítványuk, másodszor azoknál, a­kik külföldről jönnek, és har­madszor azoknál, kik bizonyos számú éveket szakba­vágó műhelyben vagy gyárban töltöttek. A kérdés az, hogy miben állapíttassék meg ezen idő ? Nézete szerint az három évben volna megállapítandó. Helfy Ignácz a következőleg formulázott in­dítványt terjeszti be: "A­ki tanonczbizonyítványt előmutatni nem­­ képes, az önálló ipar megkezdése esetén igazolni tar- t tozik azt, hogy szakbavágó műhelyekben vagy gyá-­­rakban legalább 3 évig foglalkozott.« Wahrmann Mór helyesnek tartja a Láng La­jos által tett megkülönböztetést. Láng Lajos erre a következő szövegezésben terjeszti elő indítványát: »Ha valaki a 4. §-ban képesítéshez kötött mes­terséget űzni kiván és a 4. §-ban említett bizonyít­ványt vagy tanonczbizonyítványt bemutatni nem ké­pes, az az iparhatósági igazolványt csak oly feltétel alatt nyeri meg, ha szakbavágó műhelyben vagy gyár­ban legalább 3 évig foglalkozott.« Hegedűs Sándor elfogadja ezen szövegezést, me­lyet kompromisszumnak tekint. Kompromisszum annyi­ban, hogy nem feltétlenül követel tanonczbizonyít­ványt, de mégis kvalifikácziót kiván az olyantól, aki­nek nincs tanonczbizonyítványa; másrészt minimum­ként nem 2 évet követel, hanem 3 évet. Apponyi Albert gr. nem mint kompromisszumot fogja fel ezen indítványt, hanem mint azon nézet elfo­gadását, melyet Hegedűs és A­ahrmann a 4. §-nál hangsúlyoztak, hogy a tanonczbizonyítvány, mint álta­lános követelmény, ejtessék el. A kivételt csakis a gyári munkásokra nézve fogadhatja el és hozzájárul ahhoz, hogy a külföldiekre nézve ugyanannyi év vé­tessék fel, mint a­mennyit a gyári munkásokra nézve, követelünk, de akkor 4 évet kíván megállapíttatni, mert ha valakinek hiányzik a tanonczideje, nincs ér­telme annak, hogy a két évi tanonczidő, melynek pe­dig több értéke van, egy évi segédi munkával vétes­sék egyértékűnek. Wahrmann Mór úgy látja, hogy egy kategória kivételével a többiekre nézve egyetértés jött létre. Ez az egy az, hogy intézkedés volna teendő az oly esetek­re is, midőn egy 15 éves ifjú az iskolát abbahagyta és valaki befogadta segédnek, 3 évig dolgozott, tehát az ilyennek is meg volna adandó a lehetőség, hogy ön­állóvá lehessen. Erre nézve ajánlja azt, amit Apponyi kezdetben felhozott, hogy az ilyen az iparhatósághoz fordulhasson és ez méltánylást érdemlő okokból meg­adhatja az igazolványt. Széchenyi Pál gr. miniszter hozzájárul A Wahr­mann indítványához. Elnök határozatképen kimondja, hogy a 46. §. elfogadtatik azon szövegben, hogy: »külföldről jövők a 4. §-ban megjelölt mesterségeknél az önálló ipar meg­kezdése előtt igazolni tartoznak azt, hogy szakbavágó műhelyekben vagy gyárakban legalább 4 évig foglal­koztak« , és ezután külön szakaszban következik a má­sik kivétel. A legközelebbi ülést holnap d. u. 6 órára tűz­vén ki, az ülést bezárja.* Jf£ * A budapesti kereskedelmi és iparkamara ma délutáni teljes ülése egyéb tárgyak között az ipartör­­vényj­avaslattal is foglalkozott. Az ülést Kochmeister Frigyes báró elnök nyitotta meg és miután előbb más tárgyak intéztet­­tek el, következtek az iparosztály és a kereskedelmi osztály jelentései az ipartörvényjavaslat tárgyában. A tanácskozás rendjére nézve A Weitzenfeld Jakab azt indítványozta, hogy miután e két osztály javaslatai közt nézeteltérések forognak fenn némely pontoknál és a két osztály a maga szempontjából úgy is a legjobbat akarja, ezen pontokra nézve a ha­tározathozatal diskusszió mellőzésével egyszerűen szavazással eszközöltessék. Fromm Pál a diskusz­­sziót szükségesnek tartja. K­o­h­n Gábor utal arra, hogy a kormány a főkérdésre nézve ugynis állást fog­lalt már és nem várta a kamara nézetnyilvánítását. Ezért kár az időt vesztegetni és legjobb lesz a javas­latot a napirendről levenni. R­á­t­h Károly ezen indít­ványban a kamara tekintélyét látja veszélyeztetve. Éppen a jelenlegi alkalom arra való, hogy az ille­tékes körök tudomására hozassák a­ kamara vélemé­nye, melyről azt hiszi, hogy mégis csak lesz némi nyomatéka. Havas Sándor a tanácskozást szüksé­gesnek véli. K­o­h­n Gábor ismétli, hogy a diskusszió a kamara tekintélyének fentartása szempontjából elej­tendő és felesleges is, mert hisz úgy is azt határozza a többség, a­mit a kormány akar. B­u s b­a k Ádám (Losoncz) a diskussziót kívánja. A W­ahrmann Mór megjegyzi, hogy téves az a nézet, mintha már késő volna a javaslat tekintetében állást foglalni, mert nem arról van szó, hogy a kamara nézete érvényesül­jön, hanem csak hogy figyelembe vétessék, erre pedig van idő, hiszen a javaslat a képviselőházban még csak hetek múlva kerül elő. Elnök arra nézve kér fel­világosítást, hogy miért kerülhetett a javaslat csak most tárgyalásra. Miután továbbá úgy látja, hogy a többség a tárgyalást óhajtja, javasolja, hogy mindkét osztály javaslatai olvastassanak fel és a tanácskozás a szakaszok szerinti sorrendet kövesse. E szerint Kohn Gábor és Rreitzenfeld Jakab indítványának mellőzésével a kamara a törvényjavas­lat részletes tárgyalásába bocsátkozott. Fel­vettetett első­sorban a kvalifikáczió ké­rdése. B­u­s­b­a­k Ádám a kvalifikáczió szükséges volta mellett nyilatkozik. A Walser Jakab az ellen fordul, mintha az iparosok a kvalifikáczióval a régi czéheket akarnák feléleszteni. Csupán a verseny féktelenségét óhajtják meggátolni, nem pedig az egészséges versenyt. W­a­h­r­m­a­n Mór arra kéri a kamarát, hogy a vita oly irányba tereltessék, hogy a czél, a kama­rának egységes manifesztácziója, elérhető legyen. A végre kell, hogy bizonyos főelvekre nézve megállapo­dás jöjjön létre. Ő pl. az iparszabadság híve, de elfo­gadja a kvalifikácziót, mert az iparosok azt oly na­gyon óhajtják, de csupán azon határig, a­meddig ő azt csak feleslegesnek és nem károsnak tartja. — Ajánlja, hogy a kamara helyezkedjék a közgazdasági bizottság álláspontjára. R­á­t­h Károly indítványozza, hogy a kamara fogadja el az osztályok javaslatait a tárgyalás alap­jául. Fromm Antal A­ahrmann indítványát fogadja el. Havas Sándor a kereskedelmi osztályhoz azon felhívást intézi, hogy fogadja el a kvalifikáczót. D­i­­v­­­a­c­z­k­y János, Fischer Ignácz és K­r­á-­­­i­k János (B.-Gyarmat) a kvalifikácziót pártolják. Ezzel a tanácskozás befejeztetvén, elnök a kér­dést akarta feltenni. A Wahrman a kérdést úgy kívánja feltétetni, hogy váljon a minősítés elfogadta­­tik-e a körülmények által szükségeseknek bizonyu­landó megszorításokkal. B­u­s­z­a­k ezen fogalma­zást széles keretűnek tartja. R­á­t­h Károly az ipa­ros osztály javaslatának fogalmazását pártolja. A kérdés ezen utóbbi fogalmazásban tétetvén fel,a kamara teljes ülése nagy több­séggel a kvalifikácziót elfogadta. A törvényjavaslatnak többi szakaszai és ren­delkezései a két osztály javaslatai értelmében, részben módosításokkal tárgyaltattak le. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius I. Naptár: Szombat, márczius 1. — Róm. kath.: Albin vértanú. Prot. : Albin. Görög-orosz: (február 18.) Leo pápa. Zsidó : (adar 4.) Sabbat Bo. — Nap kel 6 óra 42 perez, nyug­szik 5 óra 44 perez. — Hold kel 8 óra 3 perez reggel, nyugszik 10 óra 33 perez este. — Hold földközelében reggel 7 órakor. Szaturnus az est késő óráiban nyugaton s Uranus reggeli 1 óra után délfelől látható. Vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad délben 12—2. Horvát miniszter fogad délelőtt 1­2—délután 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. Kereskekedők bálja a Vigadó kistermében. Az izr. országos tanítóképző - intézet hangversenye este 7 órakor a fővárosi iparosok körében. Ötvösműkiállítás a nemzeti múzeumban dél­előtt 9—délután 5, és este */a 7—10 (villamos világítás mel­lett). Belépti díj 1 frt. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Be­­leznay-kert) nyitva délelőtt 9—délután 1 és délután 3—5 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton délelőtt 8 —12 és délután 2—4. Múzeumban: ásvány- és népismetár délelőtt 9 — délután 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. — Rudolf trónörökös egy ebédjére legközelebb több bécsi zsurnalista és író volt hivatalos, Hir sze­rint ez a trónörökös által tervezett irodalmi vállalat­tal van összefüggésben. Ő fensége Ausztria-Magyar­­ország népeiről nagy ethnografiai illusztrált mű kiadását hozta szóba. A mű nagyszerű kiállításban jelennék meg s nem nyereségre számított vállalat leszen. — A csángó-magyar egyesület igazgatósága ma délután ülést tartott. Jelen voltak: Somssich Pál elnök, Kerkápoly Károly, Apponyi Albert gr., Kamermayer Károly, Prónay Dezső báró, P­r­ó­n­a­y Gábor báró, Királyi Pál, C­z­o­r­d­a Bódog, Karsai Albert, S­z­t­u­p­a György és L­ás­z­l­ó Mihály titkár. Elnök az ülést megnyitván, bemutatta Hertelendyfalváról Biró Sámuel és társai kérvényét, melyben utólagosan beszállított családtagjaik útikölt­ségeinek megtérítésére 100 frtot kérnek. Megszavaz­tatott. Ugyancsak útiköltségei megtérítéséért fo­lyamodott 40 család Nagy­gyöngyfál­váról. Miután azonban ezek a későbben, maguk jószántából be­vándoroltak közé tartoznak, kik az egyesület in­téseit figyelembe se véve jöttek be, az egyesület az általuk családonként kért 100 forintnyi se­gélyt nem szavazta meg, hanem figyelembe véve beköltözési kiadásaikat, 1140 forintot bocsátott a kormánybiztos rendelkezésére, hogy azt a kérvé­nyező 40 család között vagyon- és számarányhoz mérten oszsza ki.­­ Beterjesztetett ezután Rátonyi Lajos nagy-tarnai lakos (Ugocsa megye) levele, mely­ben telepítés iránt tesz ajánlatot. A telepítési módo­zatok iránt levele nem nyújtván kellő felvilágosítást, a titkár megbizatott, hogy ez iránt intézzen hozzá levelet. Tárgyalás alá vétetett ezután az egyesület jövőben működésének egy albizottság által kidolgo­zott programmja. Az egyesület jövőbeli működése attól tétetnék függővé, a nemzet áldozatkészsége mily eszközöket bocsátana rendelkezésére. Ha a nemzet, felkarolva a hazafias­ ügyet, nagyobb összeget áldozna e czélra, úgy az egyesület nagyobb mérvű telepítést kezdeményezne az államkormány által telepítési czélra átengedett birtokokra, valamint magáno­sok, társulatok és testületek által fölajánlott s egyetértőleg megállapított feltételek mellett el­fogadott jószágokon.­­ Ha pedig a nemzet ada­kozása a kívánt sikert nem oly mértékben érné el, akkor az egyesület csak arra szorítkoznék, hogy min­den lehetőt megtenne arra, hogy hazánkon kívül lakó véreink magyarok maradjanak; továbbá arra, hogy azon egyesek, kik a hazába visszatérendők, önerejükön útra kelnek, ugyancsak önerejükkel vívandók maguk­nak helyet, megérkezve gyámolító karokra találjanak. Az igazgatóság a kiküldött bizottság által kidolgo­zott ezen javaslathoz elvileg hozzájárult s ugyanazon bizottságot, — kiegészítve azt Kamermayerrel, — megbízta, hogy a sikeresítés útjai és módjai iránt dolgozzon ki javaslatot. Elhatároztatott egyszersmind, hogy a bemutatott programmj­avaslat a i. é. márczius 29-én d. u. 5 órakor az új városháza közgyűlési ter­mében tartandó közgyűlés elé fog terjesztenő! Ezzel a tanácskozás berekesztetett.­­ A budapesti ügyvédi kamara f. évi márczius 23-án d. e. 10 órakor tartja Budapesten a megyeház nagytermében rendes évi és tisztújító közgyűlését. Napirend: 1. Az 1883. évi működésre vonatkozó vá­lasztmányi jelentés. 2. Az évi számadások felülvizs­gálása és a pénztár-maradvány feletti rendelkezés. 3. A költségelőirányzat megállapítása és mikénti fede­zésének meghatározása s ezzel kapcsolatosan 4. A tisztviselők és kezelő személyzet fizetésének megálla­pítása. 5. A kamara tisztviselőinek és választmányá­nak megválasztása. 6. Török Sándor ügyvéd felebbe­­zése az 1883/4-ki tagdíj elengedését megtagadó vá­lasztmányi határozat ellen. Kelt Budapesten, 1884. febr. 16. Hodossy Imre, s. k. elnök. — A nemzeti muzeum levéltára a lefolyt 1883. évben gazdag oklevélgyüjteménynyel gyarapodott. Közel száz, mohácsi vész előtti oklevél került vétel utján birtokába, melyeknek­­csaknem fele az Árpádok és Anjouk korára esik. Az oklevelek egy teljes családi levéltárt képeznek s főleg Hont, Nógrád és a szom­szédos megyékre vonatkoznak. A gyűjtemény darab­jainak száma 484, mely szám a következőkép oszlik meg. Ardád-kori 5, XIV. századbeli 25,1400—1526. dátumu oklevél 55, XVI. századbeli 88, XVII. szá­zadi 136 és XVIII. századi 175 darab. A gyűjtemény a nemzeti muzeum levéltárában őrzött nógrádi és honti oklevelek hézagait nagyrészt kitölti s ezért meg­szerzésük nagy nyereségnek mondható. Egyéb szerze­­mények közt különösen említést érdemel még az a nagy­becsű 30 darabból álló levélgyüjtemény, mely néhai Halm Károly müncheni könyvtárnok hagyatékából árverésen vétetett meg. E levelek az 1620—1647. évekből származnak s legnagyobb részük Rákóczy György és a portai követek közti levélváltásokat tar­talmazza. Ezeken kívül van közte Bethlen Gá­bortól »Az tekintetes és nagyságos vezer kalmakam­­nak Hadsi Juszuff agától küldött levelére való vá­lasztétel« 1620-ból Bethlen sajátkezű jegyzeteivel, to­vábbá Pázmány Péternek egy sajátkezű levele Beth­len Gáborhoz 1629-ből s Eszterházy Miklós nádornak két levele Rákóczy Györgyhöz 1632-ből. — Elfogott váltóhamisítók. Újpesten egy vál­­tóhamisító banda már közel másfél éve működik, s daczára, hogy a dolog már régen köztudomású, s úgy az újpesti, mint a budapesti hitelezők egy év óta ku­tatják a hamisítókat, csakis néhány nap előtt sikerült a váltók forgalomba hozóit Chapó újpesti csendbiz­tosnak Suhánszky Istvánná szül. Bertók Zsuzsanna és Suhánszky Pál ottani lakosok személyében ki­nyomozni s mind a kettőt letartóztatni. A megtett vizsgálat kiderítette, hogy a váltókat, melyek minden tekintetben kifogástalanok, R. E. ügyvéd és Sz. J. gyógyszerész-segéd állították, illetve töltötték ki, me­lyeket aztán az elfogott Suhánszkyak gazdag újpesti és rákospalotai parasztgazdák nevére — saját alá­írásukkal — hamisítottak. Ugyanők hozták forga­lomba a váltókat Újpesten és a fővárosban oly mó­don, hogy azokra a váltók értékénél jóval kisebb összegeket kértek és vettek fel kölcsön, s aztán a pénzzel szépen odébb állottak. Az általuk forgalomba hozott hamis váltók 2000 frtra rúgnak, melyekből 7 darabot, 1000 frt értékben, már összeszedtek s a két tettessel együtt átadtak a bünfenyítő törvényszéknek. — Zavargás egy papnöveldében. Lembergből távirják mai kelettel. A görög katholikus alumnium növendékei közt nagy a mozgalom. Szerdán délelőtt Mechowicz hittani hallgatónak a szemináriumi igaz­gatóság részéről tudtára adták, hogy a rektor kizárta az intézetből, mert Mielmicki prorektor azt a panaszt emelte ellene, hogy az intézetben legutóbb előadott­­ farsangi bohóságban őt nevetségessé tette. A farsangi bohóság előadásában résztvett tanulók azonban egy­hangúlag kijelentették, hogy Mechowiczot, aki az előadáson csak mint néző volt jelen, alaptalanul gya­núsítják, s ezért azt követelték, hogy az igazgatóság indítson vizsgálatot. A rektor azonban nem adott hi­telt a tanulóknak s nem vonta vissza a Mechowicz kizáratását. Az elsőéves növendékek erre levetették egyenruhájukat, oda szórták a rektor irodájának aj­taja elé s elhagyták az intézetet. Az alumnium tagjai azóta lakás nélkül vannak, mert majd mindannyian szegény parasztemberek fiai. A tanulók tegnap ma­guk közül küldöttséget küldtek Wieliczko konziszto­­riális előadóhoz, s tudtára adták, hogy a rektor ön­kényes eljárása ellen a helytartónál fognak panaszt emelni. Wieliczko megígérte, hogy a rektornál közbe fog járni, ha a tanulók nem fordulnak a helytartóhoz. Úgy látszik azonban, Wieliczko közbenjárásának nem volt semmi eredménye, mert a tanulóknak kijelen­tette, hogy a rektor a tüntetésben részt vett 90 tanuló közül legfelebb néhányat hajlandó az intézetbe visz­­szavenni. Az ügy az intézet növendékei közt nagy el­keseredést szült, s a negyedévesek­ közül is többen csat­lakoztak az elsőévesek mozgalmához. A helytartó ma jelentést tétetett magának az esetről, s hír szerint megindította a vizsgálatot.­­ Megsebesült rendőrbiztos. Párisban február 27-én reggel Hau­dry rendőrt súlyos sebekkel borítva, vérbe fagyva találták a Saint-Michel-boulevardon. A közkórházba szállították, s az orvosok állítása szerint életéhez kevés a remény. A megindított vizsgálat szerint a rendőrt fiatal gimnazista tanulók támadták meg. A tanulók valami bálon mulattak s reggel felé nagy zajjal mentek végig az utczán. A rendőr figyel­meztette őket, hogy csendesebben viseljék magukat, mire rátámadtak és elverték. Egy fiatal embert el­fogtak, a többieket a rendőrség nyomozza. Az orosz küldöttség Berlinben. Az orosz küldöttség tiszteletére, mely, mint em­lítettük, a német császárt üdvözölni érkezett Berlinbe, ki ötven évvel ezelőtt kapta a Sz.­György-rendet, a ber­lini királyi palota gömbölyű márványtermében fényes lakomát adott a császári pár. A lakoma szerdán este hat órakor kezdődött s az orosz küldöttség tagjain kivül a magasabb udvari méltóságok és több más kitűnőség is meghivattak. A patkóalaku asztalnál a főhelyet Nikolajevics nagy­­herczeg foglalta el a császár és császárné között. A nagyherczeg erőteljes és igen előkelő alak, igen megnyerő és jóakaró arczvonásokkal. Orosz tá­bornoki egyenruhát viselt s azon a fekete sasrend na­rancssárga szalagját. A császár vendége tiszteletére szintén orosz egyenruhát t­öltött s a Szt.-György-rend lánczát és szalagját viselte. A császárné, daczára gyengélkedésének, meg­jelent a lakomán és a háziasszonyi tisztet vitte. A császár jobbján a koronaherczeg neje, Vilmos her­­czeg, a meiningeni örökös herczegnő, Albrecht­ig, Mária meiningeni herczegnő és Frigyes Lipót her­­czeg ültek. A császárné balján a trónörökös foglalt helyet, szintén orosz egyenruhában; tovább Keresz­­tély herczeg, Frigyes Károly hg, Viktória herczegnő, Sándor hg, hohenzollerni Frigyes hg neje, Ágost württembergi hg, a bádeni örökös nagyherczeg, Ke­­resztély slezvig-holsteini ág neje. A császárral szemben orosz tábornoki egyen­ruhában Moltke gr. tábornagy ült, Gurko és Suvalov tábornokok között. Az udvari méltóságok, a meg­hívott miniszterek és államférfiak az asztal többi ré­szét foglalták el. Az ebéd vége felé a császár felemelkedett és az orosz czárra a következő felköszöntőt mondta : »Je tiens á exprimerä Votre Altesse Impériale, combién je suis touché de l’attention de Sa Majesté l’Empereur d’avoir pensé ä cet anniversaire ou j’ai reQu l’ordre de St. Georges, aprés avoir combattu avec l’armée Russe et nommément avec le Régiment Kaluga, duquel je suis le Chef, sous les yeux de mon Pőre. Profondément ému de ce souvenir flatteur, je désire que Votre Altesse Impériale, ainsi que les officiers qui ont été choisis pour cette mission, soient les interprétes de mes sentiments reconnaissants aupres de l’Empereur. Je bois ä la santé de Sa Majesté l’Empereur de toutes les Russes.« (Császári fenséged előtt kifejezni kívánom, mennyire meg vagyok hatva a császár ő felsége figyel­me által, hogy megemlékezett azon évfordulóról, mi­dőn a Sz.­György-rendet kaptam, miután az orosz hadsereggel és különösen a Kaluga-ezreddel, melynek főnöke vagyok, atyám szemei előtt harczoltam. Mé­lyen megindulva e hizelgő emlék által, óhajtom, hogy császári fenséged, valamint azon tisztek, kik e külde­tésre kiválasztattak, tolmácsolják hálás érzelmeimet a császár előtt. A minden oroszok czárjára emelem poharamat.) Midőn az orosz néphimnusz, mely a császár felköszöntője után felhangzott, véget ért, Mihály nagy­herczeg az orosz czár nevében ürített poharat a német császár egészségére. A lakoma erre csakhamar véget ért. A kávét az ebédlő melletti termekben szolgálták fel. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A »Vadászkürt«-ben szombaton, márczius 1-én Balogh Károly­ hang­versenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — A budai kath. legény-egylet helyiségében márczius hó 2-án, este 6—8 óráig népszerű felolva­sások tartatnak. Tárgyak: 1. »A mi katholikusaink« Kántor L­ajostól. 2. »A halálbüntetés« dr. Wolafka Nándortól. — Még egy. A fővárosi rendőrség tegnap ismét egy Fleischmann Tóbiás nevű szoczialistát fogott el s jóllehet az jogvédőt kívánt magának, mi­előtt határoznának fölötte, a rendőrség e kérelme fél­­retételével kiutasítását rendelte el, melyet hír szerint már ma reggel végre is hajtottak rajta. Hozzátartozói sorsa felől nem tudnak semmit. — Budapest főváros közegészségi állapota f. é. január hóban. A főváros közegészségi állapota e hó­ban, viszonyítva a múlt havihoz, bárha a betegesedés csökkent, de mert a halálozás, különösen a tüdővész folytán, emelkedett, kevésbbé volt kedvező. A heveny fertőző kórok e hóban emelkedést nem mutatnak. Emelkedett a heveny gyomor bélhurut, mi részben az ivóvíz e hóban sokszor kifogás alá eső vol­tának tulajdonítandó. Élve született e hóban 1184, meghalt, katonák nélkül, 1044, s igy a születési ese­teket 140-nel múlták felül a halálozásaikat. 0—1 évig bezárólag elhalt 249, azaz: az összes elhaltak 23-85°­0-a és pedig az I. kerületben 9, II. kér. 11, III. kér. 17, IV. kér. 7, V. kér. 10, VI. kér. 25, VII. kér. 49, VIII. kér. 58, IX. kér. 40, X. kér. 14, kórházban 10. A le­folyt 11 év első hónapjában a születések és halálo­zások egymáshoz következőleg aránylanak : 1874. év első havában élve szül. 965, meghalt 959 1875. » » » » » 1056, » 1022 1876. » » » » » 1111, » 989 1877. » » » » » 1139, » 1119 1878. » » » » » 1156, » 1115 1879. » » » » » 1057, » 1063 1880. » » » » » 1078, » 987 1881. » » » » » 1189, » 1085 1882. » » » » » 1141, » 1289 1883. » » » » » 1209, » 1032 1884. » » » » » 1184, » 1044

Next