Pesti Napló, 1884. július (35. évfolyam, 180-210. szám)
1884-07-14 / 193. szám
kok, melyek teremtetnek, mindig kell, hogy a legfontosabbak maradjanak. Fájdalom, a határzárak nem biztos eszközök, s ezért az egészségügyi rendőrségnek erről le kell mondania. A kereskedelem és forgalom pedig nem szűnik meg akkor sem, ha a járvány számos emberéletet elragad. De a miért szabad panaszt emelnünk s amiért jogunk van segélyt követelni, az az indiai és egyiptomi állapotok. És mindkettőért különösen az angol kormány felelős. Bár emlékeznének meg arról a konferenczián, amely jelenleg Londonban az egyiptomi ügyekkel foglalkozik, hogy mily súlyos és egész Európát fenyegető hiba követtetett el egészségügyi tekintetben a Szuez-csatornánál. Itt kellene mindenek előtt a zárt alkalmazni és pedig hatékony, szigorú s mindenkire egyaránt kiterjedő párt, hogy Európa ezen vízkapujánál az ázsiai ragály tovaterjedése meggátoltassék.* Paul Bert folytatja a bécsi Tagblattban a kolerára vonatkozó nézeteinek fejtegetését. Azt a kérdést veti fel, hogy miként kell magunkat a kolera ellen védelmezni ? Erre a tudósok különbözőleg válaszoltak. Egy részük hangsúlyozta, hogy miután a kolera Indiából származott, fel kell keresni eredeti hazájában, és ott kell megsemmisíteni. Azt mondták, hogyha a kormányok kezet fognának, létre jöhetne a vállalat. De hisz ha a kormányok, vagy az ezek megbízásából utazó tudósok valóban feltalálhatták volna azt az eszközt, amely által a járványos betegségek okait meg lehetne szüntetni, akkor a kolerát egyelőre nem is bántanák, hanem mindenek előtt a torokpenész, a hagymáz és a vörheny pusztításai ellen keresnének gyógyírt. Mert ez utóbbi betegségek sokkal több pusztítást visznek véghez, mint a kolera, így a múlt évben Amsterdamban minden tízezer lakosra 265 haláleset esett. A kolera Párisban 1833-ban 13,900, 1849-ben 19,184, 1854-ben 7,626, 1865-ben 5,751 és 1873-ban 874 embert pusztított el, tehát hetven év alatt összesen 47,315 embert és így kevesebbet, mint amennyien az 1870. háború alkalmával Metz ostrománál elestek. A torokpenész és a hagymáz a lefolyt hetven év alatt szintén sokkal nagyobb áldozatokat követelt a koleránál. És ha a kolera Indiából körútra indult, Európát nem lehet tőle megmenteni. Ezt már kimondották az 1873 iki kolera konferenczián Bécsben. Ha azonban a kolera Egyiptomból fenyeget, erős és szigorú elővigyázati rendszabályokkal nagy mérvben fel lehet tartóztatni előnyomulásában. Ezt a múlt év tapasztalai igazolták. Egy szigetet, vagy teljesen izoláltan fekvő várost nagyon könnyű a kolera ellen megóvni. Iszaban 1821-ben el tudott zárkózni a kolera elől, s nem tett egyebet, csak nem engedte a karavánokat a városba. Kréta szigetét 1865-ben a szigorú vesztegzár mentette meg. Kérdés, megjelenhetik-e a kolera valamely helyen, annélkül, hogy Indiából oda transzportálták volna ? Ez nem bizonyos. Az 1854-ki és 1873-ki kolerák azt a látszatot keltik, hogy Európában keletkeztek, még pedig oly helyekről, ahol azelőtt a ragály pusztított. A jelenlegi touloni kolera keletkezéséről semmi bizonyosat sem tudunk. Nem tartózkodhatott-e téli álomszerűseg a kolera magva a krími háború óta a Montebello hajón, s lehetetlen-e, hogy csak most lépett e hajóra olyan ember, akinek szervezete alkalmas volt a kolera-csira továbbfejlesztésére ? Ily körülmények közt a vesztegzári intézmény mit sem használ. És ha a kolera már betette Európába a lábát, ha itt van, mint a jelen esetben Toulon és Marseille városokban, szabad-e remélenünk, hogy e városokból nem terjed tova és hogy meggátolhatjuk másutt való pusztítását ? És tegyék fel, hogy igen — akkor a másik kérdés az, hogy mi módon. A rendes vesztegzárral, kikötő elzárással, az áruk fertőtlenítésével és az utasok megfüstölésével bizonyára nem. Ezek gyerekes, vexatorius és haszontalan rendszabályok. A mikrobák, melyeket a Toulonból menekülő utasok magukkal hoznak, a belső szervezetben tartózkodnak, ahová a rendőrség nem hatolhat be. Az olasz és spanyol kormány rendszabályai üres szavak, haszontalan fecsegések. Mit tegyünk hát ? Katonasággal vétessük körül a várost, hogy a lakosok el ne menekülhessenek ? Polgáriasult országban ily barbár, keresztülvihetetlen és haszontalan rendszabályokra gondolni sem lehet. Vagy átengedjük-e a ragálynak teljesen a tért, s pusztán a betegek jó ellátására és ápolására szorítkozzunk ? Jelenleg az utóbbit teszszük. De meg vagyok győződve, lehetséges oly rendszabályokról is gondoskodni, melyek által a ragályt a helyszínén el lehet nyomni. Erről azonban jövőre. * Hír: Páris, jul. 13. Tegnap estétől ma délelőtti 10 óráig Marseilleben huszonegy és Toulonban huszonnyolc ember — köztük egy apácza — halt meg kolerában. Bécs, jul. 13. Dél-Francziaországban legutóbb előfordult kolerabetegségek miatt a hadügyminisztérium elrendelte, hogy a Francziaországban tartózkodó szabadságok és tartalékos katonák az idén ne idéztessenek be a fegyvergyakorlatokra. Pétervár, júl. 13. A belügyminiszter megújította a kolera ellen tavaly elrendelt óvintézkedéseket. Ennek következtében azon hajók, melyek Francziaország koleragyanús kikötőiből jönnek, a Fekete-tenger kikötőiben két heti vesztegzár alá helyeztetnek, a Balti-tenger kikötőibe pedig ily hajók nem bocsáttatnak be, ha csak igazolni nem képesek, hogy külföldön már vesztegzár alá voltak helyezve. New-York, júl. 13. A kubai hatóságok a Földközi-tengerről, továbbá az Afrikából és Ázsiából jövő hajók ellen a kolera miatt óvintézkedéseket rendeltek el. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürt-ben hétfőn, július 14-én Rácz Pál és fiai hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. A IV-ik kerületi Molnár-utczában adta magát elő ma reggel ismét oly eset, ami a lakókat nagy felindulásba hozta. Ugyanis egyik molnár-utczai házban, amelynek négy tulajdonosa van, az egyik tulajdonos vízdíj-hátraléka miatt a vízvezetéket elzárták s a lakók meghatározatlan időre kitéve látták magukat annak a veszedelemnek, hogy nem lesz vizük. Futottak aztán az elöljárósághoz, hogy a háziúr mulasztásai miatt a lakókat nem lehet büntetni. Az elöljáróság Kamermayer polgármesterhez utasította őket, aki e forró és aggályos időben (bár a vízdíj-hátralékok behajtásának ez a most alkalmazott mód a szokásos módja, és rá kormányjóváhagyással ellátott szabály van) rendesen el szokta rendelni a vízvezeték útból való kinyitását. A vízvezeték bevezetését a Külső-váczi-útra, a hol a gyártelepek sora van, a tanács elrendelte s az ajánlati tárgyalás e 12000 írttal előirányzott munka teljesítésére legközelebb ki fog íratni. — A vízvezeték kiterjesztése e vidékre, hol sok ezer munkás dolgozik, égetően szükséges volt. — Kettős öngyilkosság egy szállodában. Ezelőtt három héttel egy 28—30 éves barna férfi egy 20 éves szőke nővel szállott meg a Hungáriában, hol a III. emeleten a 170. számú szobát foglalták el. A vendég Gara Károly kereskedelmi ügynöknek jegyezte be magát Kolozsvárról s a nőt nejének adta ki. Az állítólagos házaspár igen jó egyetértésben élt az egész három hét alatt , csupán a férjnek egy barátja járt hozzájuk látogatóba. Tegnap este, mint rendesen, 11 órakor tértek haza. Nagyon csendesen voltak. Már dél is elmúlt és még sem mutatkoztak. De mert máskor is aludtak már délig, ez senkinek sem tűnt fel. Kevéssel 12 óra után sietve érkezett a szállodába a jó barát, s a szálloda igazgatójának egy levelet mutatott, amelyben Gara tudtára adja, hogy zilált anyagi viszonyai miatt, Vilmájával együtt öngyilkossá lesz. Az igazgató azonnal felment a szobához s zölgetni kezdett az ajtón, mely belülről be volt zárva. De mivel választ nem kapott, lakatost hivatott és az ajtót felnyittatta. Megrendítő látvány tárult szemei elé. A férfi és nő ágyban feküdtek átlőtt mellel, vértől borítva, élettelenül. A földön hevert a hatlövetű revolver, melyből két golyó volt kilőve. A belvárosi kapitányság értesittetvén az esetről, egy rendőrtisztviselő és a rendőrfőorvos azonnal megjelentek a helyszínen s az utóbbi konstatálta, hogy az öngyilkosságok 10 órával előbb, tehát nem sokkal éjfél után követtettek el. A rendőrtisztviselő a három ládában levő ingóságokat leltározta s lepecsételve magához vette. A nő ruhaneműin V. M. betűk vannak hímezve. A holttesteket bonczolás végett bevitték a Rókus hullaházába. — Tűz volt ma este 9 óra tájban az Akáczfautczában. Egy kisebbszerü ház tetőzete gyuladt ki, azonban a helyszínére siető tűzoltók a tüzet csakhamar eloltották. — A Dunába fűlt. A pócsmegyeri elöljáróság értesíti a főkapitányságot, hogy özv. Szabó Sándorné, ottani lakosnőnek 8 éves fia, f. hó 9-én délután, fürdés közben a Dunába fűlt s hulláját mostanáig sem találták meg. — Szélhámosság. Sinkácz Ádám sip-utczai korcsmároshoz pár nappal ezelőtt beállított Tóth István 35 éves, kiskőrösi földmives, kit a korcsmáros látásból ismert és szállást kért azzal az ígérettel, hogy kiskőrösi bátyja a napokban feljön Budapestre s a takarékpénztárból az ott lévő s felében őt (Tóth Istvánt) illető 1000 forintot felvegye. Ekkor számláját minden hiány nélkül ki fogja egyenlíteni. Másnap Tóth István 11 frtot kért kölcsön a kormárostól, ki a kérelmet teljesítette. Ekkor Tóth hátrahagyva iratait, eltávozott s többé nem tért vissza. Sinkácz irt Tóth bátyjának Kiskőrösre, kitől azt a választ nyerte, hogy öcscse csaló, ki csak most került ki a börtönből, pénze nem is volt s nincs is, és azért jött a fővárosba, mert bátyja kitiltotta a házából. A rászedett korcsmáros feljelentést tett a rendőrségnél, mely a csalót nyomozza. — Meglőtte testvérét. Véres jelenet folyt le az éjjel az I. kerület Attila utcza 39. szám alatti házban, a Schleimer testvérek lakásán. A három testvér Grottscheből való s a fővárosba mind a hárman kucséberséggel foglalkoztak, közös szerzeményre. Az éjjel, midőn a három testvér hazatért és osztozkodni kezdett, a legfiatalabbik, Mihály, észrevette, hogy bátyja, Mátyás, őt megcsalja. E felett olyan méregbe jött, hogy felkapta revolverét és bátyjának a gyomrába lőtt. Ez sikoltva futni kezdett, de alig ért az ajtóig, eszméletlenül összerogyott. A lövésre a közelben állomásozó rendőr bement a szobába, a gyilkost letartóztatta és a főkapitányságra vitte. Kihallgatása alkalmával egész egykedvűen adta elő az esetet s minden megbánás nélkül mondotta, hogy szívesen ki fogja állani a büntetést, amit rá mérnek. A meglőtt testvért haldokolva szállították be a kórházba. A tettes 25 éves fiatalember. — Sikkasztó ügynök. Korn S. Izrael ügynök a Neuman Lipót kereskedő vevőitől 172 frtot beszedett, a pénzt elsikkasztotta s megszökött. Eljegyzések és esküvők. Adorjánházi Molnár Elemér szegedi kir. aljárásbiró, f. hó 10-én tartotta esküvőjét Gödöllőn Kocsi Horváth Elek földbirtokos bájos leányával, Amáliával. Báró Jeszenszky István jegyet váltott Schaafgotsche Eugenia gróf kisasszonynyal, gr. Schaafgotsche Ferencz ezredes leányával Pozsonyban. Halálozások. Balogh János szegedi kir. közjegyzőt, kinek halálát már említettük, tegnap temették nagy részvét mellett Szegeden. A koszorúkkal borított koporsót a város törvényhatóságának, a Szegeden levő állami hivatalok tisztikarának, a közjegyző és ügyvédi kamaráknak, az ipartársulatnak stb. képviselői vették körül. A régi 48-as honvédek újonan alakított szövetkezete teljes számban jelent meg az elhunyt bajtárs ravatalánál, mely mellett tekintélyes polgárok égő fáklyákkal álltak sort.A temetőben az egyházi szertartást a dalárda szomorú gyászdala követte. Törvényszéki csarnok, Pör egy végrendelet miatt. A következő sorokat vettük: E lapok f. hó 2-án megjelent esti kiadásában »Pör egy végrendelet miatt« czimü közlemény jelent meg, mely boldog emlékezetű feledhetetlen nagybátyánk, Zsivora György volt kúriai tanácselnök végrendeletével foglalkozik. — Miután a jelzett közlemény nem felel meg a tiszta igazságnak helyreigazításul közlöm a következőket: Mindenekelőtt — hogy a közlemény sorrendjét kövessem — valótlan azon pont, melyben az állíttatik, hogy az akadémia az 1879-diki igen-igen figyelemre méltó s annak idején és helyén szellőztetendő után és módon napfényre jutott, jobban mondva juttatott végrendelet szerint a neki hagyományozott 100.000 forint után 4000 frtévi járadékot volna köteles fizetni az örökösöknek. Mert ama 4000 frtnyi évi járadékot az akadémia egyedül csak a boldog emlékezetű örökhagyó még életben levő egyetlen testvérének, szeretve tisztelt nagybátyánknak, Zsivora József úrnak tartozik fizetni. Zsivora György és Zsivora Józsefnek a közleményben említett »közeli tolnamegyei rokonai« nem mások, mint a már korábban elhunyt harmadik testvér, illetve nővérnek, Zsivora Zsuzsánnának férjezett Varga Jánosnénak gyermekei: Varga Zsuzsánna és Zsófia, mit a család által kiadott gyászjelentés is tanúsít. — Ezzel kapcsolatban megemlítendőnek tartom azon körülményt, mintegy feledhetetlen nagybátyánknak, Zsivora Györgynek általunk, hozzá vérségi kötelék tekintetében oly közel állók által soha el nem felejthető gyászos elköltözéséről, mint a család által kiadott gyászjelentésen kívül arra illetéktelen személy által egy másik gyászjelentés is nyomatott és küldetett világgá eléggé nem jellemezhető czélzatossággal. Azon könyvek pedig, melyekbe boldog emlékezetű feledhetetlen nagybátyánk évi bevételeit és kiadásait páratlan pontossággal az utolsó fillérig bejegyezte volt s melyek az 1879-ki végrendelet után alkotott végrendeleteknek sorsára jutottnak állíttatnak — nem lettek eltüntetve, mert azok Görgey István kir. közjegyző s végrendeleti végrehajtó ur kezei között vannak. A közleménynek azon pontját, mintha azon egyéb, kit az örökhagyó egész bizalmával ajándékozott meg, a ki a pénztár kulcsait kezeibe kerítette s a vagyon egy részét, valamint az okmányokat (köztük a végrendeleteket) magához vette volt, egy öreg ember lett volna, a következőkben világítom meg és igazítom helyre: A ki a pénztár kulcsait s a közleményben egyéb jelzetteket a gyászos eset beállta előtt már 24 órával jogtalanul s bárki által kitalálható szándék által vezetve, magához kaparitotta s teljes hat napon át sem a családnak át nem szolgáltatta, sem hiteles kézhez adni szükségesnek nem tartá — nem öreg ember, hanem dr. A. K. fővárosi ügyvéd, ki az örökhagyó részéről élvezett számtalan jótéteményt nem átallotta akként hálálni meg, hogy örökhagyó után, ki maga volt a megtestesült pontosság, az ismert zűrzavaros állapot hátramaradását okozta legyen. Ugyanezen ut az, kinek egyenes meghagyása folytán nem lőnek nemcsak a távollevő közeli rokonok örökhagyó egészségi állapotának aggasztó voltáról tudósítva, hanem örökhagyónak hozzá közel vele, egy lakásban tartózkodó egyetlen élő testvére, Zsivora József úr sem. Szeretve tisztelt nagybátyánk Zsivora József semminemű ajánlatunkat sem utasította vissza, sőt inkább hálával tartozunk irányában azon nemes jószívűségre mutató eljárásáért, miszerint az akadémiát előbb a velünk való megegyezésre utasító, semmint ő általános örökösi minőségét s abból folyó jogait és kötelezettségeit az akadémiára előbb átruházta volna, mely egyezségre juthatás azonban az akadémia merev magatartásán hajótörést szenvedett. A feledhetetlen boldogult nővérének gyermekei a boldogult elhomályosított emlékének napnál tisztább fénybe való visszaállítása végett mindazt meg fogják tenni, mit nekik a hála és kötelesség érzete diktál s a mit minden becsületes ember hasonló körülmények között megtenni elodázhatlan szent kötelességének tartana. Jelen esetben ennyit tartottam kötelességszerüleg röviden kijelenteni, a részletekig menő bő ismertetését ezen páratlan örökségi ügynek későbbi időre tartván fenn. Sz.-Lőrincz, 1884. jul. 10. Varga János: A Pesti Napló táviratai. Fiume, jul. 13. (O. É.) Az osztrák-magyar hajóraj zöme Sterneck báró altengernagy vezénylete alatt ma délután négy órakor ide érkezett. A hajóraj hat vértezett és »Trieszt« nevű tengernagyhajóból és az István főherczeg parancsnoksága alatt levő »Kerka« nevű ágyunaszádból áll. A torpedóhajók az »Erzsébet« nevű anyagőzössel holnap reggel érkeznek meg Lussin szigete alól. Holnap pihenő tartotik. A gyakorlatok kedden reggel kezdődnek. Lobkovitz herczeg tábornok és Thierry helyettes podesta Milcsek tanácselnökkel ma Sterneck altengernagynál látogatást tettek. Az altengernagy Lichy Ágost gr. kormányzót és vendégeit segédje által a gyakorlatok megszemlélésére meghívta. A hajóraj érkezése általános érdekeltség között történt. A város lakossága a déli hőség daczára tömegesen tórdult a védgátra és a mólókra. A hajóraj a kikötő torkolatánál vetett horgonyt. A város a népkertben ünnepélyt rendez a hajóraj tiszteletére. A hajóraj legénységének létszáma mintegy 2500, melynek élelmezéséről külön gondoskodás történt. Budapestről a következő vendégek érkeztek ide: Horváth Gyula képviselő, Gaál Jenő fregat-kapitány, Stesser belügyi osztálytanácsos, Szénássy és Martinovics min. titkárok, dr. Farkas László és Egyesy Géza. Bécs, júl. 13. (B. K.) A hadsereg rendeletlapjának ma kiadott száma közzéteszi dr. Daublebsky Sterneck Miksa altengernagy, a tengerészet parancsnokának a titkos tanácsosi méltósággal díjmentesen történt fölruházását. Ő Felsége engedélyt adott az alább nevezetteknek a részükre adományozott idegen rendjelek viselésére és pedig: dr. Mendel Frigyes táborszernagynak, ő Felsége szárnysegédének az 1. oszt. gyémántos Reuss herczegi tiszteleti kereszt számára; Krieghammer Ödön altábornagynak a porosz kir. 2. oszt. vörös sasrend csillaga és a szász kir. Albrecht-rend 1. oszt. középkeresztje számára ; erdődi gr. Páffy Endre vezérőrnagynak a török Medsidje-rend és a román korona-rend nagykeresztje, továbbá a szerb kir. fehér sasrend főtiszti keresztje számára; gr. Wurmbrand-Stuppach Hugo, gr. Mittrowsky Antal alezredeseknek és gr. Nostitz-Rieneck Albert őrnagynak a török Medsidje-rend 2. osztálya számára (a két előbbinek a csillaggal együtt) a román csillagrend középkeresztje, továbbá a szerb kir. fehér sasrend 4. osztálya számára; gr. Bombelles Károly ellentengernagynak, Rudolf trónörökös főudvarmesterének a török Osmanierend és a román csillagrend nagykeresztje, továbbá a szerb fehér sasrend tiszti nagykeresztje számára. Nagyszeben, júl. 13. Sehönfeld báró altábornagy és hadparancsnok vezérkarával ma Brassóba utazott, hogy az ott elhelyezett csapatok fölött szemlét tartson. Brassóból az altábornagy már korábban kapott meghívás folytán Károly román király látogatására Szinájába utazik. London, júl. 13. A konferenczia pénzügyi albizottsága tegnap délután értekezletet tartott a külügyi hivatal palotájában. London, jul. 13. Az Observer szerint az értekezletre kinevezett franczia pénzügyi tanácsosok az egyiptomi államadósság kamatainak leszállítása ellen nyilatkoztak. Szuakim, jul. 13. A Woodlack nevű angol ágyunaszád, mely Rawoyában, majd Agigban volt, tegnap visszatért, s hírül hozta, hogy mindkét helyen nyugalom uralkodik. Chicago, jul. 13. A demokrata párt elnök-kijelölő bizottsága az alelnökségre Hendricket állítván föl jelöltté, elnapolta üléseit. Bécs, jul. 13. Haydler Ferenczet, a Haas és Czyzek-féle cég üzletvezetőjét, ki 15.000 forintot sikkasztott, Bécs közelében egy erdőben fölakasztva találták. Az irói tér kirándulása. Máramaros-Sziget, jul. 13. (O. É.) A tegnap esti művészi előadás kitünően sikerült. Ha fényes színházi estély még nem volt e városban. A nemzeti színház és a kir. opera jeles tagjai, működtek közre. A programm első számát képezte Ábrányi Emil hatásos prológja Máramaros-Szigethez, melyet Fái Szeréna szavalt el nemes páthoszszal. Azután következett A fal tövében czímű vígjáték Benedekkel és Palotay Piroskával. A vígjáték után Szabados és Rausch négy kézre előadták Raff »Tarantellá«-ját. Gassi Mendelsohntól énekelt dalokat, Rausch Ábrányitól adott elő egy szép ábrándot, Spányi Irma dalokat énekelt. Ezután a Rigoletto-quartettet énekelték el : Ábrányiné, Spányiné, Hajós és Szendrői, Odry pedig Tannhauserből énekelt. Az énekrészek közben »A váróteremben« czímű vígjátékot adták elő: Lendvayné és Gyenes, mindketten megérdemelve a zajos tapsokat. A közreműködők virágot, tapsot bőséggel arattak; a hölgyeket szalagos bokrétákkal tüntették ki. Az előadás közel 600 frtot jövedelmezett jótékony czélra. M.-Sziget, júl. 13. (O. É.) A már említetteken kívül a Kabola-Polyanakies fürdőbe is történt kirándulás. A vendégek diadalkapun vonultak be. Az ott zárulodó hityek a Kornélia-ligetet díszesen felékesítették. Szádhegy Sándor kincstári jószágigazgató fogadta és kalauzolta a vendégeket. Visszatérőben nagyobb megállapodást tartottak. Bocskó község e mellett a Müller-féle szóda gyárnál. A nagy gyártelepről hűvös este értek vissza Máramaros-Szigetre. Kakó, jul. 13. (O. É.) Az irók és művészek társaságának kirándulásai közt legregényesebb volt a Rahói-parti, mely 100.000 holdnyi állami erdőterület központja. A Szigettől 4 órányira eső ezen vadregényes helynek 5000 körüli lakosa teljesen erdőkezelésre, fausztatásra van utalva. Csupa orosz lakja, de jó állami iskolával és lelkes magyar papokkal bir.A máramarosmegyei kincstári erdők igazgatója, Bikkál Nándor hívta meg a kirándulókat a nagy állami erdőség megtekintésére. Mindenütt a Tisza partján vezet a pompás országút, s csakhamar erdőkoszorúzta gyönyörű hegységek közé fordul be, kígyózva kanyarodik az itt még kicsiny Tisza mellett. Bent a hegyek mélyében, Lonka falu közelében, az erdészvölgy torkolatánál épül Rezső trónörökös kastélya, hol a társaságot feldíszített, fellobogózott sátorban hűsítővel fogadták. Innét még pár órányira van Rahó. A községtől fél mértföldnyire meglepetés várt a kirándulókra. Ötven főnyi önkénytes orosz bandérium jött eléjük, így vonult be a társaság a községbe. Szép látványt nyújtottak a bandéristák nemzeti öltözetükben : vörös halma nadrág és fekete suba, panyókára vetve. A községen átvonulván, a hegyoldali erdőségben a kirándulókat hatalmas sátor alatt két nagy asztal várta ; a magaslatot — vasárnap lévén — ezernyi néptömeg lepte el, mindannyira rikító festői ünnepi öltözetben. Esztergár István lelkész üdvözölte a társaságot. »Vigyék meg hírét — mondá, — a magyar fővárosba, hogy e nép itt szorgalommal és örömmel jár az állami iskolába, szeretettel csügg a magyar hazán és örömmel tanulja, sőt az ifjú nemzedék beszéli is a magyar nyelvet.« Urváry Lajos elnök válaszolt, örömét fejezve ki, hogy a magyar íróknak és művészeknek alkalmuk van e magyar ponton önzetlen lelkesedést és honszerelmet tapasztalni. Erre séta és pihenés után megkezdődött a lakómelynél az erdőhivatalnokok bájos leányai szólma,gáltak fel. A pompás ebéd folyamán számos felköszöntőt mondottak. Az elsőt Urányi Imre, e vidék képviselője mondta, melegen üdvözölve a társaságot. Degré Alajos a becsületes orosz népet és annak lelkes barátját, a szíves házigazdát, Bikkál Nándort éltette. Pesty Frigyes a derék papságot, Bercsényi Urányit, Horváth Döme ismét a lelkészeket köszöntötte fel. Hajós Zsigmond a felszolgáló bájos hölgyeket, Bercsényi Várady Gábort, Kodolányi Antal Bedő Albertet, Esztergár rahói lelkész Bikkál igazgatót, Várady Gábor az írókat és művészeket, Gelléri Mór az ünnepély rendezőit élteté. A kitűnő lakoma után tutajokra szállott az egész társaság is igy tette meg az utat a Tiszán lefelé. Máramaros-Sziget, jul. 13. A rahói kirándulásról hazajövet, érdekes utat tettek az utazók. A Tiszán a legkellemesebb idő mellett tutajokon jöttek. Egyegy tutajon húszan foglaltak helyet rögtönzött padokon. A középső tutajon zene játszott, az elsőn pedig szakadatlanul mozsarakat durrogtattak. Valódi diadalutt volt ez; a partok mentében mindenütt nagy néptömeg állt és éljenzett. Az út festői szép. Mindenki a négy órai tutajutazást tekinti a kirándulás legjobban sikerült epizódjának. M.-Sziget, jul. 13. A Rahóról visszatérő utazók meglepetésben részesültek. A város pompásan ki volt világítva. Minden lakos meggyujtotta a mécset a magyar írók és művészek tiszteletére; még a mellékutczák is ki voltak világítva. És ez nem volt megrendelve, a programmban sem volt felvéve, önkénytes tüntetés volt. Az egész lakosság az utczákon hemzsegett, lelkesen éljenezve a társaságot, mely a megyeház nagytermében diszlakomára gyűlt össze; a lakoma egyszersmind bucsuzás is, minthogy a társaság holnap Szatmárra utazik. KÖZGAZDASÁG. Vegyes hírek- A gabnaszállítási tarifák mérséklése. Mint a bécsi Pressének Budapestről jelentik, a magyar kormány utasította az államvasutak igazgatóságát, hogy tekintettel a várható nagyobb mérvű exportra, haladéktalanul dolgozzon ki jelentékenyen mérsékelt gabnaszállítási tarifákat. Egyidejűleg erre vonatkozó felszólítás intéztetett a gaboaexportban érdekelt vasutakhoz s különösen az osztrák-magyar államvasúthoz és a déli vasúthoz. Ami az előbbit illeti, úgy bizonyára annál is inkább meg fog felelni a felhívásnak, mivel a budapest-brucki vonal versenyeit egyenesen kényszerhelyzetbe hozza. A budapesti értéktőzsdéről. (Vasárnapi forgalom.) — jul. 13. A mai vasárnapi tőzsdén osztrák hitelrészvény 299—299.40 frton köttetett, zárult 299.40 frton. Más értékekben nem volt forgalom. A bécsi értéktőzsdéről. Bécs, jul. 13. (Vas. forg.) Osztrák hitelrészvény 299.20. — Osztr. államv. részv. —.—. — Unio-bank —.—. 1860. sorsjegy —.—. — Angol-osztr. bank részv. —.—. •— 20 frankos —.—. Déli vasút részv. —.—. — Magy. hitelb. részv. —. 1864. sorsjegy — *•/• magy- ar anyjáradék —.—. — Károly Lajos vasút —.—. — Májusi osztrák járadék —.—. Dohányrészv. —.—. Gyönge. Fővárosi mulatságok. Népszínház. Fővárosi színkör. JuUvS-1,1'f?: a Krisztina-városban. Fényes kiállítással: Utazás a föld körül ______**. előadás.______ 80 nap alatt. Julius 14-én: Látványos színmű 13 képben, . . . « zenével, énekkel, tánczczal. "■ Herczeg: Jules Verne regénye után irta Operette 8 felvonásban. írták Csepreghy Ferencz, Meilhac Henrik és Halévy L., Személyek: fordította Rákosi Jenő. Zene-Fogg Phileas Tihanyi jét szerző Lecocq Károly. Paszpartu Eőry Személyek: Fix, rendőr Kassai Parthené herczeg Pajor E. Flanagan Rónaszéki Montandri Kiss P. Sullivan, bankár Benedek Frimusz Follinus Gótyié Rónai Navailly Veszprémi Fallentin Erődi Monsevice Gulyás Forszter Szabó Merinyak Ujj F. Nanett Tóth I. Pongryvar Bérezi Konzul Szuezben Sántha Tannvilly Vértessi Kromárty Prielle Dosato Dianna Gondáné Auda herczegnő Rákosi Sz. Gontrán Bánházi T. Ramana, rabnő Klárné Egy katona Ferenczi Obadiah, biró Horváth Herczegnő Réthy L. Cjszterpuff Újvári Helén Beczkóiné Angol tiszt Bónis Bernárd Beczkói Indus főnök V. Kovács Egy kukta Kulcsár Indus fiú Pintér — Indus Izsó Kezdete 7 órakor. Febramin Magyar! — Kezdete ‘/18 órakor. Holnap, kedden : — Schneider Fáni. Holnap, kedden: Eredeti énekes népszinmü Ugyanez. felvonásban. KM FÖLDMIVELÉS. Rovatvezető : Hodolán.37-i -A.xs.tal. Mezőgazdaság. A mezőgazdasági válság. IV. Ami a hústermelést illeti, Nyugat- Európa e tekintetben sincs jobb viszonyok között, mint a gabonatermelés tekintetében- Itt is azt kell figyelembe venni először is, hogy jóval több embert kell táplálni, mint e század elején. Továbbá, hogy a húsfogyasztás a jólét emelkedésével gyarapodott is, s végre, hogy a vágómarha létszáma inkább fogyott, mint emelkedett, amint ezt dr. Lemb Depecoration in Europa czímű jeles munkájában kimutatja. Zünder is megkisérlette 1879-ben a marhalétszám apadását a nyugat-európai államokban kimutatni, s azon eredményre jutott, hogy Magyarország kivételével a népesség szaporodásával szemben a marhalétszám mindenütt apadásban van. Az alábbi számadatok Zünde munkájából vannak véve. Francziaországban a marhaállomány élősúlya szemben a népesség számával 1852-ben 139.68 kgr. volt fejenkint, 1872-ben 113.40 kgr. » 1869-ben » 148.11 » Svájczban a marhatenyésztés folyvást emelkedik, a mint ezt a 10 évről 10 évre keresztülvitt marhaszámlálás mutatja. De a szaporodás főleg a tejtermelő tehenészetekre s a kivitelre nevelt marhára vonatkozik, a vágómarha létszám itt is évről-évre alább száll. Oroszország, Amerika és Ausztrália van hivatva Európát a népessége táplálására hiányzó gabonával és hússal ellátni. S a szállítási eszközöknek s utaknak javulása és változása oly fokat ért el, hogy az élemiszerekbeni hiány valóban a legkönnyebben fedezhető is. Azon óriási változás, mely Európa nyugati részében e század elejétől kezdve létrejött, s mely a népesség sűrűsége és az élelmiszerek termelése közötti egyensúlyt megsemmisítette, egyike tehát a mezőgazdasági válság fő okainak. Első pillanatra úgy látszik ugyan,hogy a dolgok ilyetén állásából, illetve a népesség szaporodásból Európa mezőgazdaságának előnyt kellene húzni, mivel azon tételt, hogy minél ritkább és keresettebb valamely szükséges termény, annak ára is annál inkább emelkedik, általában véve helyesnek kell elismernünk. Ámde a külföldi verseny itt határozottan ellenkező irányú hatást gyakorolt, vagyis nem hogy az árakat egy rendes magasságra emelné, sőt inkább azok a verseny folytán sokszor még a rendes színvonalnál is alább sülyedtek. Ami különösen a gabonát illeti, lehetséges, hogy ha Európában jó a termés s a tengerentúli tartományokban középszerű vagy éppen rossz termés van, akkor a gazda valamit nyer. De ezen eset mind ritkább és ritkább lesz, mivel ott folyvást nagyobb és nagyobb területek lesznek gabonatermelésre fordítva, s mivel ama tartományok kénytelenek termésüket minden áron eladni, hogy az új termésnek helyet csináljanak, miért is a tengerentúli tartományok jó gabonaéveiben a hazai terményt mindinkább olcsóbban, sőt még a termelési áron alul is kénytelen a gazda eladni. Amerika egyik legnagyobb gabonakereskedője Anglia kiküldötteinek, Clare Read és Albert Pe 11 uraknak azt mondotta, hogy: még ha a ti terméseitek jobbak volnának is, s ha még bérleteitek terményeinek árát alább szállítanátok is, még akkor sem állítanék be kivitelünket hozzátok, mivel az Egyesült Államok sokkal többet termesztenek, mint amennyi szükségletük van, ennélfogva kényszerítve vannak fölöslegeiket kiküldeni. Ezen kellemetlen helyzet már több év óta igen levetőleg hat a mezőgazdák kedélyére. S ellenében három irányban lett megkísértve a segély, nevezetesen védvámok felállításában; — a gabonatermesztésnek és állattenyésztésnek jövedelmezőbb foglalkozás általi helyettesítésében; — s a mezőgazdasági üzlet javításában. A gabona- és marhabeviteli vámokkal csaknem mindenütt történtek kísérletek, aminek azonban eredménye csak Németországban volt, de az elért eredmények itt sem feleltek meg a gazdák várakozásának. A főleg iparral foglalkozó országokban a beviteli vámok felemelése erkölcsi lehetetlenség. A kenyérnek és húsnak drágítása oly népszerűtlen rendszabály, miszerint attól a parlamentek mindig vissza fognak riadni. Az élelmiszerek árának a külföldi termények versenye általi szabályozása oly előny, melyről azok, kik a földbirtokos osztályhoz nem tartoznak — többé lemondani akarni nem fognak. S hogy lehet-e a gabonatermesztést és állattenyésztést másnemű gazdasági termeléssel helyettesíteni , ez oly kérdés, melynek megoldása annyira nagy mérvben függ a helyi és egyedi viszonyoktól, hogy arra határozott feleletet adni nem lehet. De ha az bizonyos mérvig egyes helyeken lehetséges lesz is, én, mondja Droz, abban, hogy Európa nyugati részében a gabonatermesztéssel és marhatenyésztéssel fel lehessen hagyni, nem hiszek, mert bár mint álljon is a dolog, e két gazdasági ág mindig hasznot fog hajtani azon gazdáknak, akik azokkal oly vidéken, melyek e termelési ágakra alkalmasak, okszerűen foglalkoznak, akik ellenben kényelemből vagy megszokásból ezen termelési ágaknál a régi hibák mellett megmaradnak, azok okvetlenül a legkényesebb hely-zetbe sodortatnak. Mindazon hiányok daczára, melyeket a mi mezőgazdaságunknak terhére rónak, Svájcz mégegyike azon országoknak, mely a termelés irányu változtatásának szükségét a leghamarabb felfogta. Mióta a vasutak gabonát, lisztet s vágómarhát oly árakon szállítanak hozzánk, mely minden versenyt lelhetetlenit, a gabnatermelés és marhahizlalás mind szűkebb körre lett szorítva, mivel gazdáink beismerték, hogy a mi földünk sokkal több haszonnal hozza létre a legkitűnőbb takarmányfüveket, melyeknek termesztése tejgazdaságaink alapját képezi. Ezen üzlet tehát, melynek termékei megengedik, hogy az ország a táplálására szükséges kenyeret és húst előnyösebben szerezhesse be, mint pedig ha azok előállításával maga foglalkoznék, tetemesen tökéletesült és nagy kiterjedést is nyert. Minden vidék gazdáinak annak a kifürkészése képezi tehát feladatát, hogy az adott viszonyok között a gazdasági termelés mily iránya ígér legtöbb és legbiztosabb jövedelmet, és amint arról győződünk meg, hogy az eddigi működési irány megváltoztatása előnyt ígér, ez új irányt kell felkarolniuk. Az állam pedig istápolja az egyesek kezdeményezését azáltal, hogy kísérleti állomásokat létesítsen és gondoskodjék, hogy a helyes gazdasági ismeretek fel és alá terjedjenek, mert utoljára is ezen kérdésnek minden gazdára nézve általános érvényeségű megoldása nem létezik, hanem minden gazdának magának kell kiszemelni azon termelési irányt, mely az ő saját helyi viszonyai közt a legjövedelmezőbbnek ígérkezik. Angliában 1874-ben fejenkint 122.73 kgr. » 1877-ben » 113.60 » Németországban 1871-ben » 128.27 » » 1874-ben » 113.23 » Olaszországban 1866-ban » 54.20 » » 1874-ben » 44.12 » Ausztriában 1857-ben » 136.92 » » 1869-ben » 108.34 » Magyarországban 1857-ben » 144.60 »