Pesti Napló, 1885. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-11 / 249. szám
249. szám. Sierkeutéal iroda: Terencziek-tere, Athenäen m-épület. ▲ lep nellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőség össz intézendő. Birmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-l iratai: Perencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Péntek, szeptember 11. 36. évf folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 1 írt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 írt. Ássuti kiadás psstai kMSnkfűdéseért feloszetás karosként 36 kr, Sraegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, szept. 10. Ha a termelési és a világforgalmi tényezőket számba veszszük s a tudomány és a tapasztalás áttekintését hozzáadjuk, előre kell látnunk, hogy a nyerstermelésnek az a versenye, melylyel Amerika, India, Oroszország Európának kontinensét megtámadták, a legközelebb belátható jövőben, legfölebb csak kisebb vagy nagyobb ingadozásoknak lehet alávetve, de hogy az sem mostani irányából kitérni, sem erejének veszélyességéből veszíteni nem fog. Az is egészen bizonyos, hogy az a gazdasági válság, mely az utóbbi évek alatt Európára tört, még távolról sem fejezte be rombolásait; sőt, ha útjában gátakra nem talál, mely ha teljesen föl nem is tartóztathatja, de legalább pusztító sebességét meglassíthatja, még az eddiginél is nagyobb rombolásokat fog okozni. Ez nagy gazdasági válság, az utóbbi évek rohamos árhanyatlásaival, az európai földbirtok értéktelenedését már eddig is előidézte, s a jövőben még inkább előidézheti. Maga után vonván természetesen az ipari értékek hanyatlását is, mely mindig és mindenütt szükségképen bekövetkezik, ahol a föld értéke s ezzel a birtokosok és mezőgazdák tőkéje apad, vevőképessége hanyatlik. S a veszélyeket fokozza még az, hogy e kettős elértéktelenedéssel előreláthatólag nem fog párhuzamosan haladni sem a kamatlábnak, sem az állami közterheknek leszállítása. A mi által ezen tényezőknek még jelenlegi egyensúlyuk is nagyobb zavaroknak lesz kitéve. Egész Európa érzi a veszélyt, mely rémes gyorsasággal közeledik, s az államok már évek előtt megváltoztatták gazdasági rendszerük alapjait, s a szabad kereskedelem helyett a vámelzárkózás bástyái közé menekülnek. Mert minden ország érzi, hogy a földbirtok értékének konszolidácziója a legvitálisabb érdekek egyike. S minden állam egyformán törekszik e czélra, s amit a népnevelési, szövetkezési, földművelési, a hitel és közlekedési rendszerek fejlesztése által a gazdasági téren elérni lehet, azt elérni igyekszik. A kérdés azonban az, hogy midőn Európának államai, így a közös veszélytől védekezve, egymás ellen is védekeznek, sőt ezt a védelmet a gazdasági és vámháborúk terére játszszák át, ha helyes úton haladnak e ? Kérdés, hogy a status quót, a fentemlített rendszerek fejlesztésével, fentarthatják-e ? Mert nincsenek-e országok és még a hátramaradottabb országoknak is nincsenek-e olyan vidékei, melyekben a gazdasági kultúra már elérte azt a fokot, melynél a jelenleg ismert gazdasági, közlekedési és kulturális eszközökkel sem lehet azt a jelenleginél versenyképesebbé tenni? Egy hátramaradt országban vagy vidéken a kultúra még sokat tehet. A ki nem használt értékeket kihasználhatja, a jövedelmet fokozhatja. De mi történjék ott, ahol ez éppen a gazdasági kultúrának kifejtettségénél fogva már nem valósítható meg? Mindezek oly kérdések, melyek kell, hogy nem csupán nemzetgazdákat, hanem államférfiakat s kormányokat is foglalkoztassanak. Mindezek oly kérdések, melyeket előre láthatólag a jövő hóban Budapesten összeülendő gazdakongresszus is behatóan fog megvitatni. És ha elfogulatlanul s egészen gyakorlatilag fogja vizsgálni a gazdakongresszus, valamint hogy bárki más is ezeket a kérdéseket, oly konzekvenciákra fog bukkanni, melyek elől kitérni alig lehet. Be kell látni mindenkinek, hogy a védekezésnek az a módja, melyet ma látunk megindulni, hogy az európai államok, habár az idegen verseny mindegyiknek föld és ipar értékét egyaránt fenyegeti, egymás ellen is védekeznek és egymást is rontják és a szabadkereskedelmi politikát még egymással szemben sem tűrik meg , hogy ez csak ideig-óráig tartó hasznot hajthat az erősebbeknek a gyengébbek ellenében, de egészséges állapotokat, melyekben kölcsönösen a valódi erőnek forrásait találhatnák meg, nem szülhetnek. Be kell látniok, hogy midőn ezen önző elzárkózási politikával elsősorban oda akarnak hatni, hogy a közterheket leszállítani ne kellessék, hanem azok a jelenlegi fokon maradhassanak, hogy ezzel csak egy mesterségesen erőszakolt ideiglenességet érhetnek el, állandóságot nem. Ma még egyes államok közt a politikai okok is nagy szerepet játszanak , s ez még sok áldozatot fog követelni az ipar és a mezőgazdaság terén. De mindazoknak, akik elfogulatlanul nézhetik a helyzetet s kérdéseket, nem lehet hivatásuk politikai tendenciákat szolgálni a józan gazdasági érdekek rovására. Mert igenis ki lehet mondani, hogy a közterhek leszállításának ott, ahol ez csakugyan kikerülhetetlen, be kell következni. S akárhogyan fáznak is ettől a kormányok, ezzel az exigencziával számolniok kell. S az is kétségtelen, hogy hova hamarább általánosságra fog jutni az a felfogás, hogy a krízis lefolyását, ha már teljesen meggátolni nem lehet, okvetlenül lassítani kell, mert mindenekfölött időt kell nyerni arra, hogy a megváltozott gazdasági helyzetbe beleilleszkedni, ahhoz alkalmazkodni lehessen. S ezt az időt megnyerni, ezt az időt az országoknak s népeknek megadni, ez elsősorban az államok és a kormányok feladata. Erre a módokat, a tudomány és a tapasztalásnak útmutatásai szerint, a kormányoknak kell megtalálniuk. S ebből a perspektívából tekintve a teendőket, a küszöbön álló gazdasági kiegyezés Magyarország és Ausztria közt még nagyobb fontosságot nyer ránk nézve, mint minővel valaha brit. Mert soha sem volt a gazdasági helyzet oly kritikus, mint jelenleg. Budapest, szept. 10. A szerb királyi párnak holnapi megérkezéséről, melyet ismételve említettünk, még a következőket közölhetjük: A szerb királyi pár holnap délután két órakor fog fővárosunkba megérkezni, az osztrákmagyar állam vaspálya perronján ő felségeiket Tisza Kálmán miniszterelnök, Zichy Jenő gróf, Ráth Károly főpolgármester, Török János főkapitány fogják üdvözölni. A királyi vendégek a vasútról az Angol királynő fogadóba hajtatnak és ott rövid pihenő után déjemnel tartatik. Azután a kiállításba mennek és ott rövid séta után a fővárosi pavilion terraszán frissítők szolgáltatnak fel. Hat órától fogva a parkban két zenekar felváltva játszik és hétkor őfelségeik tiszteletére a kiállítási parkban fényes ünnepély rendeztetik bengáli és elektromos kivilágítással. A királyi pár az ünnepély alatt jelen lesz. Natália királynénak az országos bizottság gyönyörű csokrot fog átnyújtatni hódolata jeléül; a csokornak szerb nemzeti színű szalagján a következő felírás lesz: »Natália királyné ő felségének hódoló tisztelete jeléül a kiállítás országos bizottsága«. Milán király 6 napig, Natália királyné 3 napig fog Budapesten tartózkodni. A szerb belügyminiszter a szükséges intézkedések megtételére már holnap reggel ide érkezik. A Magyarország és Ausztria között kezdendő tárgyalásokról a Bud. Ker. a következő közlést tartalmazza : Közelebb több oldalról azon vélemény merült fel, hogy az osztrák és a magyar kormány között a vám és kereskedelmi szövetség megújítására és az azzal összefüggésben álló szerződésekre vonatkozó tárgyalások előre láthatólag még az idén teljesen befejeztetnek és így az azokra vonatkozó törvényjavaslatok a két törvényhozás elé terjesztetnek. Ezzel szemben arra figyelmeztetünk, hogy a kiegyezés legfontosabb pontja a kvótaarány meghatározása, melyet az 1867 : XII. t. sz. 19 és 20 .§-ai értelmében a magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács által kiküldendő regnikoláris deputácziók állapítanak meg, és hogy ennek folytán a két kormány között folyó tárgyalások befejezése előtt, még ezen regnikoláris deputácziók kiküldése és azok határozathozatala lesz szükségessé, miért is a kiegyezésre vonatkozó javaslatoknak a törvényhozások elé leendő terjesztése hónapok eltelte előtt nem várható. A vasárnapi munkaszünet Berlinben a rendőrfőnöki épületben Stulpnagel iparügyi tanácsos elnöklete alatt értekezletek tartottak a vasárnapi nyugalom és munkaszünet ügyében. Jelen voltak Friedheim főkormánytanácsos, a városi iparügyi bizottság egy képviselője s más hivatalos egyéniségek. Jelen voltak továbbá a szappanos- és rokon iparos társulatának, a német szobrászok ipartársulatának, a bőrmunkások, porczellán és üveg, szivar, vésnök, mészáros stb. ipartársulatok képviselői. Két órai tanácskozás után következő rezüméban állapodtak meg.Tekintetbe véve a műszaki és gazdasági kiviteleket, a jelenlevő képviselők kijelentik, hogy ha a vasárnapi munka általában munkaadókra és munkásokra törvényesen eltiltatik, ebből nem hárul hátrány a munkásra s egyiknek vagy a másiknak jövedelme sem károsittatik sem a heti bérnél, sem a szakmánymunkánál, minthogy rendszerint a munka vasárnap illetve ünnepnap úgy sem sokat ér, a munkások pedig, kiknek nem engedélyeznek vasárnapot, e helyett legtöbbször hétfőn későn jönnek. Az ipar és foglalkozások sokfélesége mellett általános határozatokat nem oly könnyen lehet megállapítani s az efféle intézkedések az egyes iparokra mindig különös tekintettel bocsátandók ki. Utóbb ugyanez ügyben a vendéglősök és bérkocsi iparosok csoportja ülésezett. A skandináv vámegyezség, Stockholmból jelentik szept. 3-tól. A kopenhágai kereskedelmi egylet által hozott határozatot, mely skandináv vámegyezség létrehozatalát czélozza, hogy a német áruk elől a bevitelt elzárják, az itteni lapok éles bírálat alá vonják. A Szvenszka Dagbladet védvámos álláspontja folytán semmit sem akar tudni róla, mert attól tart, hogy az ily vámszerződés Svédországra nézve csak azt eredményezi, ami már Norvégiában megtörtént, hogy t. i. a svéd érdekek károsodnának, mert az oroszlánrészt Dánia ragadná magához. A Dagens Nyheter hangoztatja, hogy a terv megvalósításának feltétele a szorosabb megegyezés politikai tekintetben a három skandináv ország közt. Alig képzelhető azonban, hogy azon viszonyok közt, melyek a svéd-norvég és a dán kormányok közt fennállanak, valami tényleges eredmény létrejöjjön. Az orosz keleti tartományokban brutális módon megindított russzifikáczió a németországi sajtóban élénk visszhangot keltett s a berlini lapok egyenesen »szerződésszegésnek« nyilvánítják az orosz kormány eljárását. A többek közt idézik Nagy Péter czárnak 1710. szept. 30-án a balti tartományok kiváltságainak megerősítésekor tett ünnepélyes ígéretét, »a mely szerint hű lovag- és parasztrendünknek és utódainak Livlandban összes törvényesen szerzett s elénk hozott kiváltságait, szabályzatait, nemesi jogait, immunitásait, igazait, szabadságait ezennel s ez okmány által legkegyelmesebben megerősítjük és jóváhagyjuk. Egyszersmind ígérjük, hogy ők és utódaik, a mint jogos és méltányos, mindezekben folytonosan és mindenkoron általunk és utódaink által megtartassanak s e szerint kormányoztassanak.« Az 1721-ben kötött nymstädti békében a czár újólag ünnepélyesen kötelezte magát, hogy Liv és Esztland lakóinak összes kiváltságait, melyeket egykor a svéd kormánytól szereztek, folytonosan fentartja és védeni fogja. E kiváltságok a német sajtó szerint következőkből állottak: német közigazgatás, német iskola, német jog és törvénykezés, lelkiismereti szabadság. A múltban Oroszország nagyban és egészben megtartotta a kiváltságokat, sőt megtörtént, hogy midőn Juri Szemarin pánszláv író a keleti tartományok russzifikácziója érdekében Miklós czár alatt egy könyvet írt, a vakmerő iró a miatt száműzetett. De azért a gyakorlatban régóta tart a németek oroszosítása, ámbár kisebb arányokban. Néhány év óta pedig a legdurvább módon folytatják a munkát s hogy a livlandi német nemeseket megfélemlítsék, a kormány felbujtotta ellenök a parasztokat. A német bíróság egy ízben elfogta Tabba Keresztély nevű parasztot, ki a parasztságot agrár bűntények elkövetésére izgatta. Manassoin orosz szenátor rendeletére a vizsgálatot egyszerűen be kellett szüntetni s kitűnt, hogy Tabba a szenátor irodájában volt alkalmazva. Egy más esetben Didó András livlandi orosz tisztviselő ellen fölmerült a gyanú, hogy a genfi nihilistákkal áll összeköttékben. Midőn a német bíróság el akarta fogatni, Manassoin szenátor, ki Pétervárról a helyi közigazgatás ellenőrzése végett küldetett ki, nem engedte s azt mondta, hogy Didó az ő védelme alatt áll. 1881. decz. havában elfogták Mert agitátort, mert azon gyanú hárult reá, hogy Holst lelkész ellen merényletet intézett. Mielőtt a vizsgálatot befejezhették, Manassoin kiadta a parancsot, bocsássák szabadon az illetőt, ami meg is történt. Kiwitt Jakab nevű paraszt az erdőben éjjeli titkos összejöveteleket tartott, hogy felbujtogassa a parasztokat a németek ellen. Midőn elfogták, Manasscein szenátor táviratilag elrendelte szabadon bocsátását s Kiwitt tovább folytathatta izgatásait. Számos paraszt, aki a hatóság vagy a nemesek megsértése miatt elítéltetett, a szenátor parancsára egyszerűen szabadlábra helyeztetett, így végezte Manassoin a keleti tartományokban a legfelsőbb ellenőrzést. Egész működése a német adminisztráczió elleni izgatásra irányult. Ezzel vezette be az orosz kormány a német nyelv uralmának eltörlésére irányuló s most végrehajtott akczióját. A mezőgazdasági csarnok. (VII.) Csarnokunk egyik érdekes részletét a selymészeti kiállítás képezi, melyet a földmivelési minisztérium kebelében fennálló orsz. selyemtenyésztési felügyelőség rendezett. Ezen osztály élén Bezerédy Pál működik, kinek neve a magyar selyemtenyésztés terén hagyományos jó hangzással bir és lelkes fáradozásával megmutatja, hogy e nevezetes termelési ágra nálunk eredményes jövő vár. A selymészeti tárlat egyike azon keveseknek, hol a külcsín és tartalmasság előnyösen párosul és ez oknál fogva úgy a laikust, mint a szakembert egyaránt vonzza. Meglehetősen nagy asztal és falterületen a tárgyak két főcsoportba sorolhatók: az egyik a termelés meghonosítását, a másik az üzem és gyártásból eredő termékeket állítja szemünk elé. Kiváló figyelemreméltó azon gyűjtemény, mely a szakoktatásra vonatkozik, elsősorban a a szegzárdi selyemtenyésztési intézetben használt tanszerek, melyek főleg a selyemhernyó fejlődését mutatják óriási nagyságú plasztikus mintákban, melyeket a görzi szakintézet derék igazgatója, Bolle János, készített.Az egészséges és beteg selymér életének majd minden fázisa, csodálatos alkatának számos részlete oly hiven és szemlélhetően áll előttünk, hogy a komplikált organizmust egyszerre megértjük és egy pereznyi megtekintésre többet tanulunk, mintha tíz szakkönyvet kutattuk volna át. A modelleket nagy fali ábrák egészítik ki, melyek főleg a petebetegségekre, ezeknek konstatálására vonatkoznak; a górcső alkalmazása elkerülhetlen és felette fontos, mert csak egészséges anyagból fejlődhetik ép hernyó. Több térkép áttekinthetően illusztrálja a selyemtenyésztésnek napról-napra növekedő fontosságát, továbbá a szederfa-állományt, a kiosztott szedermagot és az újon kiültetett fákat is kimutatja. Látjuk a szederfa termelésére és kezelésére vonatkozó színes ábrákat, a fának és gyümölcsnek használhatóságát, mint edény, ráma, pálinka, bor csemege és szedermagolaj stb. A második csoportban a selyemipar üzeméből eredő tárgyakat látjuk, fényes bizonyítékául annak, hogy e termelés, ahol valóban indikálva van, semmiféle külföldi versenytől nem fél, csak erőszakolni nem szabad ott, ahova nem való. E hibába esett Erdélynek egyik, különben igen jó akaratú volt kormányzója, herczeg Schwarzenberg, ki »par ordre du Mufti« mindenütt selyemtenyésztést akart látni, miglen a mostani intéző körök okszerűen latolgatják a fenforgó körülményeket és a szerint járnak el, — innen az a valóban meglepő haladás, melyet ezen üdvös iparág rövid négy év alatt tett. Nagy feketére festett üveges szekrényben, égszínkék bársony alapon a pancsovai és újvidéki m. kir. selyemfonódák gyönyörű szép sárga és fehér nyers selyme pompázik, a szekrény oldalrekeszeit a gubó (cocon) foglalja el, melynek egy része fonósátorban is látható, ahol a hernyók bebábozása történt. A két gyár berendezését és működését számos kép ábrázolja, minden egyes munkahelyiséget teljes működésben mutatva be; két térkép, egyik 1879-ből, a másik 1884-ből a selyemtenyésztés állapotáról, illetőleg terjedtségéről szól, ezeknek pregnáns adataira azonnal visszatérünk. A selyemtenyésztési felügyelőség üdvös működését leginkább néhány számmal lehet jellemezni, melynek megítélésénél a fennállás rövid időtartamát (a jelen szervezetet 1880-ban K. Kemény Gábor akkori közgazdasági miniszter hívta életbe) soha szem elől téveszteni nem szabad. A szegzárdi szakintézetet 19 tanuló látogatta, 69 helyen 2212 hallgatónak tartottak előadást és országszerte 16.845 tankönyvet osztottak ki, szedermagból 6772 községbe 4847 liter került, kiültetve 824 községben 232.409 darab szederfa lett. Hogy a kiültetés sikeres is legyen, a megyékben járási faiskola felügyelők vannak alkalmazva, kik a faiskolát évente kétszer, őszszel és tavaszszal megszemlélik. Több helyen hazafias birtokosok 1—1 hold földet tíz évi használatra ingyen bocsátottak át, e területet azután a felügyelőség állította be. A nyersanyag termelése a fent említett térképek szerint a következő előhaladást mutatja: míg 1879-ben 2507 kiló gubó után 2809 fztot kaptak a termelők, addig 1884-ben már 122.133 kiló beváltási árában 130.370 frt lett fizetve, oly emelkedés, mely valóban párját ritkitja. A termelő községek helyi felvigyázók, ezek ismét kerületi felügyelők alatt állanak; beváltási ára az élő gubónak kilónkint az I. osztályúnak. 1 frt 20 kr, a II. osztályúnak 50 kr. Azonkívül a tenyésztő a szükséges petét ingyen kapja, valamint a hernyók táplálásához szükséges szederfalevelet is, oly helyen, hol a szederfa magántulajdon, a használati jogot a selymészeti felügyelőség szerzi meg. Igen nagy nehézséggel jár a nyersanyagnak az országban való feldolgozása, mert e czélra a hazai erőket még külön képezni kell. Igaz ugyan, hogy a magyar munkásnő ügyessége hamar ellesi az olasz mesternek fogásait, de viszont azt sem lehet tagadni, hogy a gyári élethez nem igen lévén hozzászokva, abba csakhamar beleun. Hogy a hazai selyemtermelésben még egyhamar a túlprodukciótól félni nem lehet, az onnan is kitetszik, hogy a körülbelül 100.000 métermázsányi világszükségletből Európa csak körülbelül egy harmadrészt bír fedezni, de miután a tengeren túl olcsóbban termelnek, nekünk a minőségben kell versenyképeseknek lennünk és hogy erre nem siker nélkül törekszünk, azon tény mutatja, hogy selymünk eddig mindig magasabb árban kelt el, mégpedig magában Lyonban, mint a rendes napi árjegyzés volt. Hogy a magyar selymészet rövid időn annyira haladt, azt a már említett Bolle igazgató közreműködésén kívül Záhony Ritter Vilmos görzi selyemgyárosnak lehet köszönni, ki terményünknek teljes önzetlenséggel szerzett nevet és vevőt a világpiaczon. Csakis így történhetett, hogy öt év alatt ezen iparág már közel fél millió forintnyi keresetet nyújtott az azzal foglalkozóknak, míg a fonodai vállalatok 29,100 frt üzleti nyereséget mutatnak fel. Az intézmény tehát a legjobb után van és a szerint, amint jövedelmezőbbé válik, az állam segélye oly arányban fog keresbedni. Ma erre még okvetetlenül nagy szükség van, de mint látjuk, dús kamatot is hoz. Kivált ha a selymészeti felügyelőség ezután is oly sikeresen fogja betölteni elsőrendű feladatát, mely abban áll, hogy az ország oly vidékein, hol a selyemipar meghonosítása úgy égalji és természeti, mint gazdasági viszonyoknál fogva lehetséges, mindazon feltételeket megadja, melyek ezen iparhoz szükségesek. Végül meg kell emlékeznünk Bezerédy Istvánné gyönyörű kiállításáról. Már boldogult férje volt az, ki tolnamegyei hidjai birtokán a harminczas években a magyar selyemtenyésztésnek alapkövét lerakta, ezen első selyemfonóda tehát majdnem félszázados múltra tekinthet vissza. A bemutatott selyemkelmék nem annyira a divatos színváltozatosság, mint inkább könnyed finomság és példátlan tartósság által tűnnek ki. Azonkívül látunk fonott selymet, selyemhulladékot, gubót és azon meggyőződéssel távozunk az ősz honleány szekrényétől, hogy e termelési ágban modernebbet, szemkápráztatóbbat kétségkívül lehet mutatni, de jobbat és szolidabbat bizonyára nem! Gamadi Vilmos. Országos kiállítás. Külföldi gazdák Budapesten. • A tenyészmarha-, hízósertés- és tejtermék kiállítások, melyek az általános országos kiállítás keretén belül szeptember hó első napjaiban rendeztetek, alkalmat szolgáltattak számos külföldi gazdának, hogy kiállításunkat meglátogatva tájékozást szerezzenek maguknak hazánk gazdasági és különösen mezőgazdasági viszonyairól. Ennek leghelyesebb módja az hogy a külföldi vendégek szakavatott vezetők kíséretében körutazást tegyenek az országban. Egan Ede országos tejgazdasági felügyelő készséggel vállalkozott egy nagyobbszabású gazdasági kirándulás rendezésére és diszpozícióinak, nemkülönben a közlekedési vállalatok előzékenységének és a nagyobb földbirtokosok vendégszeretetének köszönhető, hogy a kirándulás létrejöhet. A kirándulásra mintegy 60—80 külföldi gazdasági szakember jelentkezett. Ausztriából ígérkeztek : Bauer H. gr. Salm uradalmi intézője (Svetla), Beer Lajos orsz. képviselő (Bécs), Czecz-Lindenwald Károly (Bierzanow Krakó mellett), gr. Dürckheim- Montmartin Ottó (Hagenberg), dr. Eder Károly, báró Mayr jószágigazgatója (Gutenhof), Faber Alfred birtokos (Brun), Grórski László lovag, földbirtokos (Rozwienica, Galiczia), Hochegger jószágfelügyelő, a Wiener landw. Zeitung tejgazd. szaktudósítója (Lambach), Halimka földbirtokos (Mycon, Galiczia), Kaltenegger csász. tanácsos, az osztr. földmiv. minisztérium kiküldöttje (Brixen), Kamman birtokos (Bécs-Ujhely), Kintzel A. (Komarno, Galiczia) , Kistelenski birtokos (Stupice, Galiczia), Kneiszl József, plébános (Stubenberg, Stájerország), Lasse János földbirtokos (Lameczek, Galiczia) , Lindelof báró (Strasshof, Alsó-Ausztria) Morgenbrenner Hippolit (Luzan, Bukovina), Ostaszevsky Kázmér birtokos (Klemkovska, Galiczia), Ostaszevski Szaniszló lovag, birtokos (Klemkovska, Galiczia), Rogovsky Witold lovag, földbirtokos és polgármester (Tarnon, Galiczia), dr. Rothauer Miksa (Klagenfurt), Schütz Cosmas a karinthiai gazd. egyesület vezértitkára (Klagenfurt), Skibnievsky Broniszló lovag (Medyka, Galiczia), Skibnievsky Győző lovag (Lemberg), dr. Zakotinski Clemens lovag (Lemberg). Németországból: Bittrich, földbirtokos (Rodmannshöfen, Königsberg mellett), Boysen, a schleswig-holsteini gazd. egyesület vezértitkára (Kiel), báró Carnstein Brandenburg és Alsó-Lausitz orsz. gazd. egyesületének vezértitkára (Berlin), Dettweiler a hesseni gazd. fogyasztási egyesületek elnöke (Laufenheim), dr. Eisbhein igazgató (Heddesdorf), Feser dr. bajor műegyetemi tanár, Bajorország tejgazd. konzulense (München), Frank kir. kormánytanácsos (Boroszló), Geiss nyug. kapitány, a Nordd. Allg. Ztg. mezőgazd. tudósítója (Wiesbaden), Giessmann Oszkár bérlő (Niedersohna Meissen m., Szászhon), Jodlbauer (München), Kühne birtokos (Gross- Hagen, Szászhon), dr. Lintner, (München), Martiny, felső gazdasági tanintézeti tanár (Berlin), dr. May, kir. tanár, a bajor gazdasági egyesület vezértitkára (München), dr. Miaskovsky, az államtudományok egyetemi tanára (Boroszló), Otto, Lajos bajor herczeg ő fensége gazd. tanácsosa (München), dr. Oemler, a nyugatporoszországi gazdák közp. egyesületének vezértitkára (Danzig), Petersen, Oldenburg herczegi gazd. tanácsos, a »Milchzeitung« szerkesztője (Eutin), Soxblet, az orsz. közp. gazd. kiséreti állomás főnöke (München), dr. Steiger Ottó, földbirtokos (Leutewitz), Wahl Alfréd, technikus-chemikus az orsz. közp. gazdászati kísérleti állomásnál (München). Svájczból: Anderegg tanár, a svájczi gazd. egyesület vezértitkára (Zürich), Gsell W. (St.-Gallen). Francziaor szágból: Comte de Reilbac (Chateau de Montry par Exblj), Vicomte Rougome de Cbauteloup a »Journal d’agriculture pratique« képviselője (Clermont Ferrand, Puy de Döme). Angliából: Fred Ballard Esq. (Colwall Great Malvern), J. A. Harrel Esq. D. L., az angol, skót és írazd. egyesületek tagja (Moynalty, Kells Ireland), James Long, a The Field és Agricultural Gazette tudósítója (Graveley Manor Stevenage). Svédhonból: Bendix Károly, Svédhon kiáltás képviselője (Stokholm.) Magyarországból: Mint kalauzok szívesek voltak részvételüket kilátásba helyezni. Bertha György, Vasmegye közg. előadója (Szombathely), Békessy László, felső gazdasági tanintézeti tanár (Debreczen), Gamauf Vilmos, az erdélyi gazd. egyesület vezértitkára (Kolozsvár), Günther, gróf Schöntorn uradalmi igazgatója (Munkács), Horváth Bertalan, gróf Teleki Miksa örökösei uradalmainak kormányzója, (Kendilóna), Hencs Árpád, felső gazd. tanintézeti tanár (Keszthely), Lónyay Géza, (Som), Renner Gusztáv, a m. k. ménesuradalom igazgatója (Kisbér), dr. Rodiczky Jenő, a f. gazd. tanintézet igazgatója (Kassa), Tannert Ingolf, bérlő (Tápió-Szele), Tanárky Gyula, herczeg Eszterházy ny. gazd. tanácsosa (Budapest). Az egész kirándulás vezetője, mint említettük, Egan Ede orsz. miniszt. tejgazdasági felügyelő. Miután a kirándulás, mint a névsorból is láthatni, úgyszólván középeurópai jelleggel bír, miután másrészt gondoskodva van arról, hogy hazánkból is a szakférfiak egész sora csatlakozzék kalauzként a vendégekhez, bizton remélhető, hogy a kirándulás hivatva lesz felvilágosítólag hatni és a külföldön azon balhiedelmeket eloszlatni segíteni, melyek az ottani szakkörökben hazánk viszonyait illetőleg ma még nagyobbrészt uralkodnak. A programm igen változatos. Holnap szept. 11-én a társaság a fővárosban marad, aztán sorra meglátogatják Debreczent, Orosházát, Mágocsot (Károlyi Alajos gr. uradalma), Szegedet, Baját, Tolnát, Mohácsot, Keszthelyt, Sz.Lászlót (Dreher Antal uradalma), M.-Óvárt, Kisbért. A kiállítást tegnap, szerdán, szept. 9-én az állandó jegyek tulajdonosain kivül 8887 egyén látogatta és pedig 50 kros jegygyel 6448, 20 kros esti jegygyel 696? 20 kros munkás- vagy tanulójegygyel