Pesti Napló, 1886. január (37. évfolyam, 1-31. szám)
1886-01-07 / 7. szám
7. szám. Szemesztési iroda: F erenczi ek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak mi. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenäen m-é p utat. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1886. Csütörtök, január 7. 37. évi folyam. Cl3fizetési feltételek A reggeli 4alat kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 5 hónapra 4 frt 50 kr. — 1 hónapra 9 frt. Ha «cs eatrci»d&a postai különköldése kívántatik, postabélyettra havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfiselendő. Hirdetése* szintúgy mint előfizetések » »Pesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1886-ik, 37-ik évi folyamára. Előfizetési feltételek: (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki.) Egész évre......................18 frt — kr. Félévre ... ... ... ... 9 ., — „ Évnegyedre ............... 4 „ 50 „ Egy hónapra ••• ••• ••• 1) 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. 0^*’ Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Szemle. Izland paczifikácziójának azon terve, melyet Gladstone fölvetett, folyvást foglalkoztatja az angol közvéleményt s az angol lapok mindegyre erről vezérczikkeznek. Ránk nézve e tekintetben különös érdekkel bírhat a Times legújabb (hétfői) vezérczikke, mely viszszautasítja a különösen Labouchére által ajánlott azon módot, hogy Anglia s Izland úgy egyezkedjenek ki, mint Ausztria és Magyarország. A Times igy szól: »Az eredeti összeköttetés Cziszlajtánia s a Habs-burg-ház transzlajtán birtokai között másként történt, mint Anglia s Izland között s idők folytán a különbség még nagyobb lön. Magyarország, e valóban független királyság, erőszakkal megfosztatott jogaitól s önhatalmúlag kormányoztatott. Hogyha a magyarok — mondja a city lap továbbá — azon politikai előjogokkal bírnak, melyeknek Izland most is örvend, vájjon hiheti-e valaki, hogy az ő szenvedéseik fölébresztették volna Európa rokonszenvét ? Mi az íreknek ugyanazon politikai szabadságot adtuk meg, melylyel az angolok és skótok bírnak. A Times ezután kifejti, hogy a helyi önkormányzatban adhatók kedvezmények Izlandnak, de a két ország közötti politikai, illetőleg kormányzati és törvényhozási unió szigorúan fentartandó. Szerbia és Bulgária lefegyverzése képezi most a hatalmak akcziójának czélját, mert míg a két állam együtt tartja hadseregét, a béke folyvást fenyegetettnek látszik. A lefegyverzés annál szükségesebbnek látszik, mert Sándor fejedelem, mint az állítólag a czárhoz intézett levelében irja, hadseregét még szaporítani is akarja és pedig száztizezer emberrel az orosz tisztek visszaküldését is kéri. A bolgár fejedelem ez állítólagos levelében tudvalevőleg azt is irja, hogy Szerbia nem gondol másra, mint a revanchera s a tavaszszal megújítani készül a háborút. Vilmos császár, mint említettük, proklamáczióban mondott köszönetet a jubileuma alkalmával iránta kifejezett hódolatért és üdvkivonatokért. A proklamáczió Bismarck herczeghez van czimezve s azt a tegnap este érkezett berlini lapok egész terjedelmében köztik. A proklamáczió így hangzik: Midőn 1861. jan. havában az Isten kegyelme által arra voltam hivatva, hogy őseim trónjára lépjek, már akkor is előrehaladott koromban emberi számítás szerint alig remélhettem, hogy hoszszú uralkodás fog jutni osztályrészemül. Most nemmel együtt huszonöt év egész sorára pillantok vissza, melyek alatt nehéz és felelősségteljes uralkodói hivatásom örvendetes és szomorú tapasztalatai közben nem sejtett szerencsés eredménynyel engedtetett meg nekem uralkodni. Végtelen hálával tartozom a mindenhatónak, aki lehetővé tette, hogy uralkodói jubileumomnak e napját még megélhessem, a ki egész hosszú életemen keresztül, főleg pedig az utolsó negyedszázad alatt, kegyelmével halmozott el, a ki a sors változatos alakulásai közben királyi uralkodásomat úgy benn, mint kifelé gazdagon megáldotta. A mi engem ezen örömteljes esemény ünnepén különösen felemel, az ama rendithetlen bizalom, népem változatlan és hű szeretete, melyet a legkülönbözőbb akalmakkor oly gyakran tapasztaltam és mely most is az év fordulójának és jubileumomnak kettős alkalmiból ismét a legváltozatosabb és legszívélyesebb alaban nyilatkozott irántam. Nmcsak monarchiámból, hanem egész Németországba és messze annak határain túlról, ameddig, csak a n-net szó hangzik, hatósági és egyházi közegek, más testületek és mindennemű egyesületek, intézetek , társulatok részben művészi kivitelű feliratokban, vlamint egyesek hozzám intézett üdvözletekben, költő és zenei művekben, és táviratokban kívántak nekem szerencsét. Az érzelmei ünnepi gyűlésekben és egyéb nyilvánuláskban is kifejezésre jutottak ez emléknap alkalmából valamint egykori bátor katonáim sorából is a hűség bonyitékai nagymennyiségben jutottak hozzám. A ragszkodásnak és tiszteletnek ily rendkivü nagyszámú bonyitékai, melyek e napnak igazi jellegét megadja szivemet mély elismeréssel töltik é és magas korban erőt adnak uralkodói kötelességeim teljesítésben azon időre, mely e földön számomra még kian szabva. Megindult szívvel mondok köszönetet mit azoknak, kik engem, valamint német rokonszenvük elvánításával boldogítottak. Velük azon közös óhban egyesülök, hogy az Isten továbbra is legyen hazánkkal. Megbizom önt, hogy ezen rendeletemet köztudomásra hozza. Berlin, 1886. január 6. Vilmos. A kiegyezési tárgyalások. Bécs, jan. 6. (B. K.) Tisza Kálmán miniszterelnököt . Felsége ma délelőtt hosszabb ideig tartó kihallgatáson fogadta, utóbb a miniszterelnök gróf Kálnoky külügyminiszterrel értekezett. Gróf Széchenyi kereskedelmi miniszter és Matlekovics államtitkár délelőtt megbeszélést tartottak Szögyény osztályfőnökkel. Délben magyar minisztertanács tartatott, a melyben báró Orczy és Bedekovics miniszterek is részt vettek. 1 órától 4 óráig gróf Taaffe miniszterelnöknél közös miniszteri konferenczia volt, amelyben résztvettek: Dunajewsky, báró Pino, Tisza Kálmán, gróf Szapáry és gróf Széchényi miniszterek, továbbá báró Baumgartner osztályfőnök, báró Kalebberg osztálytanácsos, Matlekovics államtitkár és Ludwigh miniszteri tanácsos. Tárgyalásra kerültek a vámtarifa revíziójának, a fogyasztási adók és a bankszabadalom kérdései. A tarifa revíziójára vonatkozólag három függőben maradt tétel kivételével tökéletes megállapodás jött létre. A nyersvas vámjának felemelése magyar részről az egész tárgyalás folyamában nem javasoltatok, valamint a gabonavámoknak az utolsó vámnovellában javaslatba hozottnál tovább menő fokozása sem terveztetik. A kőolajra vonatkozólag az eddigi vámdíjtételek érvénybentartása mellett csak új tarifaszerű osztályozás fog létesíttetni. A véglegesen megállapított czukor-termelésiadó életbeléptetési módozataira nézve néhány kevésbbé fontos részlet kivételével hasonlókép megegyezés jött létre és a bankügyre vonatkozólag is már csak egy alaki természetű eltérés forog fenn. Holnap a konferencziák esetleg dr. Kálnoky külügyminiszter elnöklete és a közös miniszterek jelenlétében is folytattatnak s ha csak lehetséges, mostanra be is fejeztetnek. A miniszterek, valamint Szögyényi osztályfőnök, Matekovics államtitkár és dr. Glanz osztálytanácsos ma ebédre voltak hivatalosak gróf Kálnoky külügyminiszterhez. BELFÖLD. A gömörmegyei alispáni állás. Tornaljáról január 3-ról írják nekünk: Feledhetetlen alispánunk, néhai Szontagh Bertalan halálával üresedésbe jött alispáni állás betöltése tárgyában ma Tornalján, a megyebizottsági tagok népes értekezletet tartottak. Ott láttuk a gön'mmo'»v“v,;r1+1]J—' J "l ____.„^mennyi járásából képviselve. A szomszéd Liptómegyéből mint vendégeket ott láttuk gömöri id. Szent-Ivány József urat, Palugyay Gyula megyei főjegyzőt, Joób Marczel liptóújvári főszolgabírót. Hevessy Benedek, a tornaljai járás orsz. képviselője, felkéri a jelenlevőket, hogy válaszszon az értekezlet elnököt és jegyzőt, mire elnökké Szent- Ivány Árpád és jegyzővé Molnár József választatott meg. Szent-Ivány Árpád, a kövti kerület orsz. képviselője, meleg szavakban emlékezett meg az elhunyt alispán, Szontagh Bertalan érdemeiről, ki egy félszázadon keresztül a megye szolgálatában, különösen a pánszlávizmus ellenében magának örök érdemeket szerzett. Különösen arra kérte az értekezletet, hogy igyekezzék oly férfiút jelölni ki az alispáni állásra, aki az elhalt nemes példáját fogja követni. Ezzel az értekezletet megnyitottnak nyilvánította. Kubinyi Géza rozsnyói járási főszolgabíró felemlíti Gömör megyének sajátságos állapotait , s különösen azt, hogy nemzetiségi viszonyai az ág. hitvallást követő lakosok között rosszul állanak. Hogy a boldogult alispán mindezek daczára féken tudta tartani a pánszlávokat, leginkább azon körülménynek tulajdonítja, hogy ő is az ág. hitvallást követte. Felemlíti egyebek között a fürészi esetet, midőn az ottani pánszláv papot egy ezred katonaság kirendelése mellett harczoltatta ki, anélkül, hogy ebben valaki az autonómia megsértését látta volna. Szóló kétségének ad kifejezést, hogyha ezt más felekezetű alispán tenné, hogy ez ellen nem tiltakoztak volna. Szóló maga részéről a boldogult alispán utódjául Hevessy Bertalan orsz. képviselőt óhajtja megválasztani, mint a ki birja mindazon tulajdonokat, melyek képesekké teszik őt, hogy a boldogult alispán tradiczióinak nyomán haladhasson. Hanvay Zoltán tornaljai járási nagybirtokos azon elvből kiindulva, hogy a köztisztviselő, ki évek hosszú során át a közpályának szenteli életét, jogosan számíthat érdemeinek elismerésére, előléptetésre ajánlja alispán jelöltnek Bornemissza László megyei t. főjegyzőt, teszi ezt pedig komoly megfontolás alapján, mert hiszen köztudomású dolog, hogy őt jelöltjéhez nem fűzi rokoni kötelék, míg az ellenpárt jelöltje, Hevessy Bertalan iránt, a rokoni köteléken kívül még a baráti szeretet melegét érezi, akiben szintén ismeri mindazon képességeket, melyek őt az alispáni állás betöltésére képessé teszik. Török Bálint árvaszéki elnök előadja, hogy neki évekkel ezelőtt, midőn Hevessy Bertalan mint árvaszéki előadó a közpályára lépett, alkalma volt megismerhetni azon ritka szorgalmat, ügybuzgalmat, és tehetséget, melyek érdemessé teszik arra Hevessy Bertalant, hogy a megye első tisztviselője lehessen. Molnár József megyei tiszti ügyész nem tartja a XIX-ik század vége felé komoly érvnek azt, hogy az alispánválasztásnál a vallás is szóba jöhessen, ő nem ezen, hanem Török Bálint árvaszéki elnök indokolása folytán tartja Hevessy Bertalant az alispáni állásra méltónak. Dapsy Pál földbirtokos, azon elvből kiindulva, hogy oly alispánt kell választani, aki a maga lábán járjon, ajánlja Máriássy Andort alispánnak. Szent-Iványi Árpád elnök felhívja az értekezletet, szavazzon arra, melyik alispánjelölt programmbeszédét hallgassák meg, mire a nagy többség Hevessy Bertalan mellett nyilatkozott. Ennek folytán a jelölthöz küldöttség menesztetett s egyúttal felkéretett az elnök által az ellenpárt is, hogy a jelölt programmbeszédének meghallgatása czéljából továbbra is a terembe maradna. Erre lelkesült éljenzések között belépett Hevessy Bertalan, megyénk szülöttje és a hódsági A Petőfi-társaság nagygyűlése. — jan. 6. A Petőfi-társaság tegnap délelőtt tartotta X. ünnepélyes nagygyűlését az akadémia dísztermében, mely ezúttal egészen megtelt a fővárosi közönség színe-javával. Pontban 10 órakor léptek a terembe Jókai Mór, kíséretében Komócsy József alelnök, Szana Tamás és Ábrányi Emil titkárok és a társaság tagjai. A közönség a belépőket, de különösen Jókai Mórt zajosan megéljenezte. Komócsy József alelnök rövid megnyitó beszédet tartott, s ezután Ábrányi Emil olvasta fel a titkári jelentést, melyből közöljük a következőket: A Petőfi-társaság a lefolyt évben ünnepélyes közülésén kívül nyolcz rendes havi ülést tartott, melyeken a társaság rendes tagjai költeménynyel, novellával, esztétikai értekezésekkel szerepeltek. Vendégek szintén nagyobb számmal keresték fel a társaságot. A könyvkiadványok száma nem nagy, de annál értékesebb. B. Bajza Lenkétől egy kötet elbeszélés, Tolnai Lajostól kétkötetes regény és Torkos Lászlótól egy kötet költemény. A társaságot érzékeny csapás sújtotta két kitűnő tagjának, Győry Vilmosnak és Tóth Endrének elhunytával. Az elsőt általános kedveltség, hit és magas kitüntetések polczáról ragadta el a halál, a költészet, a műfordítás, a népies próza és a magyar evangélikus egyház soha ki nem pótolható veszteségére. A másik szerényebb helyet foglalt el, nem élt a központban és vidéken elvonulva, csak nagy ritkán áldozott már a Múzsának. Gyöngéd, eszményi lelke a mai zajosabb, durvább időkben rosszul érezte magát és félve nyilatkozott meg a régi hangokon, attól tartva, íme tafrís1-JÁllair1 utolsó terseflégű korácziusi óda lendületes fordítását, kevéssel halála előtt, a társaság rendelkezésére bocsátotta. Elhunyt jeleseink helyét a társaság irodalmunk két elismert nevű, munkaerős tagjával töltötte be, megválasztva tagjai közé Gyarmathy Zsigmondnét és Silberstein Ötvös Adolfot. Ábrányi Emil ezután így folytatta titkári jelentését : A X-ik nagygyűlésre ültünk ma össze a magyar tud.akadémia dísztermében. Tíz év a mi gyorsan élő, gyorsan emésztő korunkban elég idő arra, hogy az, aki bizonyos pályán ennyi évig megállóst, jubileumot üljön. S a Petőfi-társaságnak talán nem is állana rosszul és zokon sem vennék tőle, ha tíz éves fennállásának évfordulóját megünnepelné, vagy legalább ezen a napon némi megelégedéssel tekintene végig a megfutott pályán. Mert senki, még az ellenség sem tagadhatja, hogy tíz évi működése a magyar szépirodalom ügye körül való önzéstelen, lelkes buzgólkodás volt. Tett volna és tenne kétségkívül többet, ha rendelkeznék megfelelőbb anyagi eszközökkel. De ebben a pontban kénytelen érezni az idők mostohaságát. A közönség megtisztelő rokonszenve mindig vele volt, de nagylelkű Maecenások — fájdalom — nem akadtak, kik azt az erkölcsi súlyt, melylyel minden komoly törekvésű és helyes irányban jól működő irodalmi társaság magában véve bir, anyagi támogatással tették volna teljessé. De ami még ma nincs meg, azt a holnap meghozhatja. Abban bízunk, hogy a fokozatos, egészséges fejlődés magától, kényszerítés nélkül meghozza majd azt az időt, mikor Magyarországon minden műveit polgár — a mágnástól kezdve az iparosig — nem hazafias áldozatnak, hanem lelki szükség kielégítésének fogja tekinteni azt, hogy ezreivel vagy garasaival elsősorban a magyar irodalom termelését mozdítsa elő. De, tisztelt hallgatók, lemondani addig nem is szabadna, míg velünk van az, akit Petőfi Sándor minden barátja közt legjobban szeretett, mig társaságunk élén Magyarország legnagyobb élő írója, Európa egyik ünnepelt kitűnősége áll; addig csak hinnünk, biznunk és lelkesednünk lehet, mig azt az arany tollat, melylyel Frankenburg Adolf végrendelete társaságunkat megajándékozta, annak a kezében látjuk, akinek géniuszát a sors kárpótlásul adta a magyarnak Petőfi korán kioltott lángeszéért, a Jókai Mór kezében (Zajos, viharos éljenzés.) Ezután Torkos László lépett a felolvasó asztalhoz és előadta Az érdem cz. szatíráját, mely elmés fordulata és csípős gúnyja által kivívta a közönség tetszését. Majd Bodnár Zsigmond olvasta fel Petőfi és századunk lírája ez. értekezését, ezután Tolnai Lajos a Kun Lászlóról szóló gyönyörű balladáját olvasta fel. A költeményt a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Jól mulatott, különösen a fiatalság, Ballázs Sándor Mikor nem vagyunk otthon czimü humorisztikus elbeszélésén s ezután Kiss József olvasta fel a Rab asszony czimü balladáját, mely egyike a költő legsikerültebb műveinek. A gyönyörű költemény egész terjedelmében igy hangzik: Arany idők jártak!... Kertem rózsafája Akkor állt, akkor volt teljes virágjába’!“ Suttogásba olvad csengése szavának, Rokolyája selymén tűnődve babrálgat. Megyeház ablakán a verőfény árja Betör és odatűz bársony homlokára, Bársony homlokára, fiatal arczára, Székülő bíráknak szomorúságára... Hozzá nyájas szóval fordulnak, úgy kérdik : „Mondja el kegyelmed elejétől végig!“ Föláll a rab asszony, mint a nádszál lenge, Bánatosan tekint körül a terembe’: „... Húshagyón hirdettek, husvétkor eskettek, Egy hétre, kettőre száz hirt rebesgettek. A merre csak jártam, a merre csak keltem. Szánó pillantással kisérgettek engem. Jöttek a szomszédok : Zsuzsikám! Tubiczám ! Csapodár az ember, csapodár mind ahány! Az egyik azt mondta : Eszem a szépséged !... A másik azt mondta : Nem érdemel téged !.. . Megkönyörült rajtam végtére valaki. Szivembe nyilaltak öldöklő szavai: „Gyümölcsös kertednek tolvaj megszedője, Alszegi Borbála — régi szeretője ! Jött az uram este, csókszomjas ajakkal, Elfordultam tőle sértő iszonyattal: Hogyha minden tenger vize rád zúdulna, „Hogyha minden felhő zápora rád hullna, Egyebet se tenne, csak tégedet mosna : Attól az asszonytól tisztára nem mosna !“ Bokátverő hajam kezére csavarta, Liliom vállamat fogával megmarta, Véges-végig hurczolt cselédim láttára, Házból az udvarra, udvarról a házba, Homlokom a pallót véresre sikálta : Mind nem fájt, csak egy fájt: Alszegi Borbála! Oda hagytam éjjel az özvegyi ágyat, Felhúztam kopogós karmazsin csizmámat, Befűztem aranyos, drága vállfüzemet, Felkötöm sávolyos török keszkenőmet, Kebelembe rejtem rubintos kis késem ... Alszegi Borbála, most vigyázz ! Légy résen!... Csal patak partján ott alant, ott alant Párosán turbékol a galamb, vadgalamb : Én is oda tartok rekettyés aljába, Nekem is kedves ám vadgalamb bugása!... Én istenem! Mért is vetemedtem arra, Hogy én lesbe álljak, mint valami vadra! Szeretője helyett iszonyú halálra Rubintos kis késem uramat találta! Megvédte testével — aki nem érdemli... Ő én megalázott!... engem nem véd senki... Minden gazdagságom oda adnám érte, Minden búcsút, oltárt sorba járnék érte: Hogyha verne, verne - még egyszer fölkelne Fiatal életem egyetlen szerelme !... Ezután Jókai Mór lépett a felolvasó asztaltot. Jókai Mór felolvasása e czimet viseli: »A szó ’szöl’címzárt Kossuthtal,’a végén ifj. Ábrányi Kornéllal. Mindkét közlemény, mely ellen Jókai szól, a Pesti Naplóban jelent meg. Itt szólt nagy hazánkfia, Kossuth Lajos, »Jókai tágabb hazájáról,« itt irta Ábrányi, hogy Petőfi megfordulna sírjában, ha Jókai mai politikájáról tudomással bírna. Jókai felolvasása elején reminiszczencziákat közöl az abszolút hatalmú korszakból, s azt mondja, hogy »az összmonarchia« — ha ezt érti Kossuth Józai »tágabb hazája« alatt — soha sem kerül többé asztalunkra. Aztán ismerteti a trónörökös könyvét. A felolvasás e legérdekesb részét itt közöljük: Kossuth minden valószínűség szerint — úgymond Jókai — azt az Osztrák-Magyar Monarchiát érthette a »Jókai tágabb hazája« alatt, amit írásban és képben együtt szerkesztünk az osztrákokkal. Ezt pedig, minden belőle levonható következményekkel együtt elfogadom. Az eszme a trónörökösé volt: ő nála fogamzott a gondolat, megismerni és megismertetni egymással és a világgal az Osztrák-Magyar Monarchiát (vagy egészen magyarul mondva Osztrák- és Magyarországot) írásban és képben. E tervet jóváhagyta az uralkodó, s akkor a trónörökös maga körül gyűjte a monarchia mindkét részének szakavatott tudósait, hogy azoknak közreműködésével alkossa meg e művet. Ez eszme megvalósulásánál elsősorban érdeklő körülmény az, hogy a monarchia egykor leendő uralkodója minden népeit megismerni kívánja, történetükben, jellemükben, szokásaikban, úgy, ahogy azokat saját keblükből támadt írók ecsetelni fogják, s amíg e ma elkészül, tehát évek hosszú során át, oly férfiakkal veszi magát körül, kik minden tekintetben függetlenek, kik a hatalomtól, a kormánytól semmit sem várnak, kik nem szolgálnak mást, mint a tudományt, s kik a szellemi munka világában olyan nevet vívtak ki egyenként maguknak, amit semmi titulus nem tesz fényesebbé. Mert meg kell állapítanom azt, hogy az osztrák felügyelő bizottságok éppen olyan, udvaronczi zamattal ment szabadelvű tudós férfiakból vannak összeállítva, akik saját tudományos állásuk tekintélyére büszkébbek, mint a rendjeleikre, miként nálunk a magyar rész felügyelő bizottságai. De különösen maga az én tisztelt kollégám, az osztrák rész szerkesztője, Weilen azon alak, akit közelebbről kell az én ifjú barátaimmal megismertetnem. Fiatal korában ő is fegyvert viselt a szabadságért, s amiért küzdött akkor karddal, azért küzd ma is szellemmel, a szabadelvű eszmékért; osztozott egykor a szenvedéseinkben, katona volt, közvitézből emelkedett tiszti tanárrá; bátor szivének, kiváló eszének köszönheti az állást, ahová felküzdte magát, most polgári állásában az olympra törő ifjúság vezetője, az irodalomban rajongó képviselője az eszményiségnek; minden téren hozzászokva ahoz a munkához, mely a becsülettel együtt szerzi meg a kenyeret, magánéletében tiszta puritán jellem a mellett széles ismeretű tudós, közszeretetben álló elnöke az osztrák szellemi falanxnak, az irók seregének, kik őt mint apjukat szeretik s a mit legutoljára, de leghangosabban kell kimondanom, nekünk magyaroknak a legőszintébb és legigazságosabb barátunk, üdvös áldás az az országokra, hogy ilyen férfiak a trón örökösének mindennapi társalkodói. És másodsorban az a nagy nyereség, hogy ez a két tábor, a szellem harczosai, innen is, túl is közelből megismerik egymást. Megvallom őszintén, hogy mikor a legelső ülésben összekerültünk (az előtt soha sem láttuk egymást), a legnagyobb gyanakodással tekintettünk egymásra. Én attól tartottam, hogy az osztrák tudósok darabokra akarják szedni Magyarországot (írásban és képben) s trikolor zászlónkból föderalisztikus rongyokat akarnak tépni; ők meg azt hitték felőlem, hogy én itt a magyar tribunus plebis szerepét akarom játszani, aki a szenátus küszöbéről hajigálja be a vésőjét a latiklavisok közé; előítéletet is hoztunk magunkkal, ők azt hitték rólunk magyarokról, hogy csupa poézissal, fikczióval, chauvinista dicsekedéssel és szenzácziós adomákkal akarjuk megtölteni a trónörökös munkáját, mink meg arról voltunk meggyőződve, hogy ők csupa pedáns, tudákos encziklopédiát akarnak szerkeszteni, véghetetlen adathalmazzal , de annál nagyobb unalmassággal. Aztán mentül többször összejöttünk, annál jobban megismertük egymást, a mi kezdete a megbecsülésnek és most már ott vagyunk, hogy tudunk egymástól tanulni s ezt nem is titkoljuk, hanem iparkodunk innen is, túl is a másik félt utolérni ott, ahol az előnyben van , s »közös« törekvésünk olyan munkát hozni létre, mely a tudományos alaposság és szabatos formák mellett a népies irályt, érdekes tartalmat, költői színezetet érvényesítse. Nem könnyű munka ez! Mert ha az volna a feladat, hogy készítsünk egy könyvtárt az osztrák-magyar monarchiáról, százötven kötettel, van hozzáértő tudásunk elég, jól tudnak végrehajtani, ámde itt tizenöt kötetbe kell összehoznunk mindent, a mi tény, a mi adat és a mi hagyomány és költészet. És mindennek a nagy közönség s előreláthatólag a külföld számára kell megírva lenni. Szeretném, ha kedves ifjú barátim beletekintenének egyszer egy ilyen általunk szerkesztett korrektúrás ívbe, aminek a szövegét két másik tudós közreműködésével megalkotta egy legilletékesebb harmadik tudós , akkor aztán kezébe vette egy negyedik, egy ötödik, meg egy hatodik tudós, az egyik igazított bele és törölt belőle veres plajbászszal, a másik kék plajbászszal, a harmadik zöld plajbászszal, úgy hogy az egész a legszebb szmirnai szőnyeg mintájává alakult át; most még ehhez jön az én rózsaszínű tintám, aki a kihúzott helyeket itt-ott visszahonosítom ; végre az én kedves szerkesztő társamnak, Nagy Miklósnak az alizarin tintája, aki a frázisokon addig gyalulgat, míg beleszoknak végre a preliminált terjedelembe. Olyan munka ez, mint mikor a Rákóczyindulót beleszorítják egy muzsikáló zsebóra művezetőbe.. És mind az osztrák, mind a magyar írók és tudósok becsületére meg kell állapítanom, hogy ebbe a kegyetlen procedurába mind valamennyi belenyugszik. Soha még tudósok oly nagy pazarlást nem tanúsítottak nagylelkű áldozatkészség dolgában, mint ennél a műnél. Még annak is, amit saját magam írtam eddig a műhöz, kétharmada n. nanivtra pár-V. A fölolvasást hosszantartó taps követte, s a szerző kénytelen volt ismételten megjelenni a közönség előtt, amely őt zajosan hívta. Végül Komócsy József elnök mondott rövid beszédet és ezzel az ülés véget ért. választókerület orsz. képviselője s hosszabb beszédet mondott. Szilárd, érczes hangon elmondott programmbeszéde nagy hatást szült a jelenlevők között. Beszéde elején meghatottan emlékezett meg arról, hogy a megyei székhely kérdésében tanúsított magatartása óta (Rimaszombat mellett szavazott) a baráti szeretet melegét itthon ma érzi először, s az a felhő, mely őt oly búskomorrá tette, eloszlik. S a feje fölött ragyogó napsugárnak ő örülni csak azért tud, mert hová szive mindig vonzotta, szülő megyéjének élhet ezentúl, s ígéri ünnepélyesen azt, hogy mint a törvényhatóság első tisztviselője, nagy elődje megkezdett hazafias működését tovább is folytatni fogja. Magyarországon csak egy nemzetet ismer s ez a magyar, megyéjében sem lehet másként. Ezzel az értekezlet a legnagyobb lelkesedés között véget ért. Rab asszony. (Ballada.) Viszik a rab asszonyt a birák elébe : „Ülj le te rab asszony a vallató székre !“ Suhogó selyembe, talpig feketébe, úgy lép a rab asszony a birák elébe. „Rekettyés tövében süppedő avarban, Szent István napjára, harmatos hajnalban Halva lelték urad — kés szivébe mártva ... Ismered ezt a kést, Nemes Nagy Zsuzsánna ? „Ismerem, ismerem! Esztendeje nyáron Nagy Oláhországból hozta márkapárom. Rubinttal, gyémánttal a nyele kirakva. Babonás hit ellen — én kértem ... ő adta... KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 7. Naptár: Csütörtök, január 7. — Róm. kath.: Raimund. — Prot.: P. Raimund hitvalló. — Görög-orosz : (decz. 26.) Egyiptomba jutás. — Zsidó: (sebat 1.) — Nap kel 7 óra 48 perez, nyugszik 4 óra 26 perez. — Hold kel 4 óra 45 perez reggel, nyugszik 6 óra 44 perez délután. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A magyar történelmi társulat közgyűlése délután 5 órakor az akadémia Kisfaludy-termében. Értekeznek: Thaly Kálmán és Szendrei János. A főváros törvényhatóságának rendes közgyűlése délután 4 órakor (új városháza). Mezey magyar dalcsarnoka, kezdete este 8 órakor a Pária szállodában. A Vöröskereszt Erzsébet-kórház (Budán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11. óra között. Nemzeti múzeum: term.rajz- és népismetár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássyúton d. e. 9—d u. 1 óráig. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10 —12 és d. u. 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepeti-úton (Beleznay-kert) nyitva van: vasárnap és ünnepnapokon d. e. 9—12, hétfőn, kedden d. e. 9—d. u. 1, és 3—5, szerdán d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, este 7—9, csütörtökön, pénteken d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, szombaton zárva. Technológiai múzeumi könyvtár nyitva (szombat és vasárnap este kivételével) egész nap. Egyetemi füvészkert az Üllői-utón d. e. 8— 12 és d. u. 2—6. Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Állatkert nyitva egész nap. Belépti díj 30 kr. — A királyné egészségi állapotának javulását legjobban bizonyítja az, hogy már most Bécsben ismét régi életmódját folytathatja. Reggeli fél 8 órakor kel fel s reggelijének elköltése után orvosai tanácsára vívó leczkéket vesz. Majd Valéria főherczegnőt keresi fel, kivel fél 11 órakor együtt reggelizik. Azután az udvari istállókat és lovardáját tekinti meg. Lovagolnia azonban még most sem szabad s igy csak elővezetteti kedvencz paripáit s végig nézi gyakorlataikat. Déli egy órakor Valéria főherczegnő társaságában Schönbrunnba kocsizik s odaérve, a fáczánkertbe mennek, hol rendesen 2 óra hosszáig sétálnak. Délután négy órakor már ismét a Burgban van, hol 6 órakor többnyire a királylyal és Valéria főherczegnővel együttesen megebédel. Este a királyné, hasonlóan a királyhoz, igen korán fekszik le. 9 órakor már teljes csend uralkodik lakosztályában. — A trónörökös Kapuvárott. Rudolf trónörökös ma utazik Kapuvárra az ott tartandó vadászatra. A trónörökös fogadtatására, mint lapunknak Kapuvárról távirják, Esterházy herczeg, Sopron megye főispánja, Simonyi alispán kíséretében tegnap Kapuvárra érkezett. A vadászatban részt vesznek a trónörökösön kívül Ferencz és Ottó főherczegek, Lipót bajor herczeg, Koburg Fülöp herczeg, valamint Wurmbrandt Hugó és Leo grófok. Kapuvár város közönsége a magas vendégeket ünnepélyes fogadtatásban készül részesíteni. A vadászat után Berg báró, kapuvári birtokos kastélyában nagy ebéd lesz. — Megkegyelmezés. Ő Felsége m. é. nov. 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával, a kardpárbaj vétsége