Pesti Napló, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)

1887-06-02 / 150. szám

lak nekem a belvárosi képviselőjelöltséget felaján-­­ lani. Akkor is rendkívül meg voltam hatva és most­­ is nagyon megtisztelve érzem magamat és hálás kö­szönetet mondok önöknek — nem azért, mert talán itt mandátumot fogok nyerni — ha t. i. szerencsénk lesz győzni ellenfeleink felett, — mert mandátumot végre talán Pozsonyban is nyertem volna, de rendkí­vül megtisztelve érzem magamat az által, hogy épen a t. belvárosi választók bizalma fordult felém, a­kiknek bizalma annál nagyobb becscsel bír, ha visszagondo­lunk e kerület múltjára és tradíc­ióira. Iparkodni fo­gok e bizalomnak megfelelni. (Éljenzés.) Miután eddig nem volt szerencsém e kerületet képviselni, számot adnom itt azon dolgokról, melyek az országgyűlésen történtek vagy nem történtek, he­lyén nem volna annál kevésbbé, mert sajtószabadsá­gunk mellett úgy is mindenki tudni szokta, mi törté­nik, mi nem történik az országgyűlésen s igy az én beszámoló beszédem nem is bírhat ma azon jelentő­séggel, melylyel hajdanában birt az, midőn boldo­gult nagy férfiunk, Deák Ferencz, az 1836-diki or­szággyűlésről Zalavármegyében a maga jelentését megtette. Programmot nem közölhetek önökkel, t. válasz­tók, mert én nekem, a­ki a kormány tagja vagyok, individualizer programmom nincs, hanem a kormány programmja az enyém is, a kormány körében pedig arra nézve, hogy mit leszünk majd képesek a jövő or­szággyűlésen és éppen az első ülésszakban tenni és keresztülvinni, még nincs megállapodás. Nagy szavakat és frázisokat, tudom, úgy sem méltóztatnak tőlem várni ; az én jelszavam mindig az volt,­­ minél kevesebbet ígérni és minél többet tenni . (Élénk eljenzés) de ismételhetem, a­mit a bel­városi képviselőjelöltség tárgyában nálam járt­­. uraknak szintén elmondottam, hogy valamint én, úgy a kormány minden tagja azon iparkodik, hogy az országot anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben ma­gasabb niveaura emelje ; ez nem tesz annyit, mintha az ország most érvényben volna, mint sokan hirdetni szeretik, hanem — legyünk őszinték — nincs még az ország azon a kulturális niveamn, melyen Európa nyugati országai állanak s hogy mi oda érjünk, erre törekednünk kell s az én egész törekvésem erre lesz irányozva. (Élénk éljenzés.) Hogy e tekintetben mindazon ügyek, melyek az én resszortomhoz tartoznak, nagy szerepet játsza­nak, kétséget nem szenved; azokról én most itt nem akarok beszélni, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a­mit ezen resszort körében az adott viszonyok között és a rendelkezésemre álló eszközökkel tenni lehet, azt én megteszem, nem csak, mert kötelességem és hivatásom, de mert szeretettel teszem. (Lelkes él­jenzés.) És annak daczára én mégis azt mondom, hogy a közgazdasági kérdés az, a­mely ma előtérben áll. Magyarországnak vagyosodnia kell. (Helyeslés), mert bárhova nézünk, bármit akarunk tenni, a mate­riális eszközök hiánya mindig megakaszt, és főleg tisztába kell jönnünk az iránt, hogy ma már pusztán a nyersanyag termelésével nem bírunk boldogulni; nekünk Bécsen és az ausztriai tar­tományokon kívül nincs már piaczunk, nekünk a nyersterményeket fel kell dolgoznunk, nekünk iparra és kereskedelemre van szükségünk, (Élénk helyeslés), van szükségünk közgazdasági tekin­tetben, de, megvallom, politikai tekintetben is, mert nekünk végtére is teremtenünk kell egy hatal­mas polgári osztályt (Helyeslés), mert azon turbu­lens elemekkel, a­kik magukat a modern állam köve­telményeibe nem tudják vagy nem akarják beillesz­teni, csak egy hatalmas polgári osztály bánhat el. (Igaz! Élénk helyeslés.) Ha csakugyan sikerül majd ellenfeleink felett győznünk, lesz szerencsém a napirenden levő kérdé­sek felől részletesen és határozottan nyilatkozni, ad­dig is kérem, méltóztassanak irántam megtar­tani azon rokonszenvet, mely önöket arra indí­totta, hogy a belvárosi képviselőjelöltséget nekem ajánlják fel, méltóztassanak azt megtartani számomra a választások alatt és a választások után is, azon esetre is, ha nem sikerülne nekünk győzelemre ver­gődnünk. (Élénk felkiáltások: Győzni fogunk! Hosz­­szantartó zajos éljenzés.) Kautz elnök köszönetét fejezi ki Trefort­­nak és biztosítja tántorítlatlan hűségükről és ragasz­kodásukról és hogy mindent el fognak követni, a­mi a tisztességes párt­mozgalom kör­ében és az ellenfél­nézetei és hazafiság érzeteknek feltételezése mellett megtenni kötelességök és hivatásuk. (Élénk he­lyeslés.) Erre az értekezlet T­r­e­f­o­r­t Ágost képviselő­­jelölt éltetésével véget ért. * Este fél 9 órakor Trefort tiszteletére bankettet rendeztek, melyen többek közt ott voltak: Orczy Béla b., Fabiny Teofil, Fejérváry Géza b. miniszterek, Ber­­zeviczy államtitkár, Ráth Károly főpolgármester stb. A felköszöntők sorát Kautz Gyula nyitotta meg. Eötvös Józsefről, Szalay Lászlóról és Trefortról szólva, mint a­kik hárman voltak a negyvennyolczas átalakulásnak személyes előkészítői, továbbfejleszté­sének képviselői s egyben-másban betetőzői. Trefortot gja^naiaMjgaBgaBMigMgBg éltette. Erre Trefort Ágoston a következőket mondta: Illenék, hogy mint az angolok szokták, poli­tikai beszéddel válaszoljak, de ezt nem teszem, mert ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni, hanem ezt más­korra tartom magamnak fenn. Csak két dologról szólok. Igenis, hárman voltunk mi fiatal emberek, akik, merem mondani, némileg a magyar alkotmány át­alakulását idéztük elő. Az egyik a három közül­ mit sem látott a sikerből, idő előtt kimúlt; a másik elérte az átalakulás korszakát, de működése javának köze­pette szintén kiragadta őt az élők sorából a halál; nekem jutott ez a szerencse, hogy törekvéseink egész sikerét láthassam, mert én azt merem állítani, hogy Magyarország ma műveltebb, vagyonosabb és szaba­dabb, mint valaha volt (Úgy van!) Akik az ellenkezőt állítják, nem ismerik Magyarország történetét. Azon­kívül nekem jutott az a szerencse is, hogy összes tevékenységemben sohasem voltam kénytelen meg­győződésemet megtagadni és önmagamat helyre­igazítani. Ahelyett, hogy hosszú politikai beszédet mon­danék, emelem poharamat Budapest főváros lako­saira, de különösen a belváros tisztelt választóira s azon tisztelt urakra, kik engem szerencséltetnek bi­zalmukkal. Ötvenöt esztendeje, hogy fővárosunkban lakom. Pestre jöttem akkor filoszófiát hallgatni — lucus a non lucendo. (Derültség.) Nekem akkor a város tet­szett, pedig hát furcsa állapotok voltak itt akkor. Nem volt állandó híd, nem volt az egész városban csak egy kis sétány. Az Erzsébet téren akkor nagy porban és homokban jártunk. Közlekedés nem igen volt, kivévén Pest és Bécs között az u. n. gyorskocsi­közlekedés, 36—40 óra alatt mentünk Bécsig. Szín­ház csak egy volt, a német. Egyetemről és más kul­turális intézetekről nem is akarok szólani. Hogy kép­zőművészet létezik, azt Pesten nem is tudták. 1835-ben jutottam először Bécsbe, s midőn onnan hazajöttem, a szégyen érzete nyomott. Midőn később Párisban jártam s onnan tértem vissza, ezen érzés még fokozó­dott. Most, az utolsó két év alatt, bejártam egész Európát, voltam Londonban, Párisban, és ime, haza jőve, most igen jól érzem magamat, mert azt találom, hogy Budapest igen méltó helyet foglal el az európai fővárosok körében. De azért meg vannak a maga bajai, főleg egész­ségügyi tekintetben, bár e részben is javulás mutat­kozik. Nekem egészben véve a főváros elég kellemes s ha vannak mégis emberek, a­kik nem találják elég jó mulatóhelynek, hanem elmennek mulatni Bécsbe és Párisba — bár a magyarországi gazdasági viszonyok­hoz képest Páris egy kissé drága is — valamennyi­ünknek törekednünk kell arra, hogy a hiányok orvo­­soltassanak s midőn akár a város, akár egyes ember ez irányban működik, az bennem mindig támaszra fog találni, mert jól tudom, hogy a mi a főváros érde­kében történik, az az ország érdekében is történt. Azonkívül kell, hogy Budapest fejlődésében mintául szolgáljon Magyarország összes városainak, mert, habár nálunk város és vidék közt nem is létezik sem jogi, sem politikai különbség, mégis a városból sugárzik szét a műveltség s ezért a város kulturális intézményei érdekében mindent meg kell tennünk. Emelem poharamat Budapest fővárosra, e kerü­let polgáraira s azon tisztelt urakra, kiket barátaim­nak nevezhetek. Ezután Huszár Kálmán köszöntötte fel a kormány jelenlevő tagjait, majd Máttyás Arisztid Trefortot. Majd Székely József mondott felköszöntőt a jelenlevő egyes miniszterekre. Takács Lajos a jelöltre, Orczy Béla báró Kautz Gyulára, s végül Csatáry Grosz Lajos Trefortra, mint az orszá­gos közegészségügyi társulat elnökére. Az erzsébetvárosi Matlekovits-párt június hó 8-án, szerdán, esti 8 órakor a városligeti Klem­ens­­féle vendéglőben pártestélyt rendez, melyen dr. Matle­­kovits Sándor úr is meg fog jelenni. A józsefvárosi Visi-párt választmánya tegnap d. u. a Mátyás király vendéglőben tartott összejövetelt. Először is Rémi Róbert szólott, személyeskedve és szokása szerint nagyokat állítva. Kaast támadta, s azzal dicsekedett, hogy 2200 választó iratkozott be a Visi-pártba. Hogy mennyi fog e­ladott számból Visi­­re szavazni, azt persze Rémi sem tudhatja s ennek hangoztatását még ő sem koc­káztatta. Rémi aztán bejelenté, hogy Visi vasárnapon tartja programmbe­­szédét, aztán száz kocsival kisérik haza. Utána Cser­­n­á­t­o­n­y Lajos beszélt, a mérsékelt ellenzéket s Kaast aposztrofálva, olyan Nemzet-féle rovás volt ez, melyen elszundikál, a­ki hallja. Végül Cholnoky Imre s ezután Bercsényi Béla beszélt, előre kijelentve, hogy ő n­e­m józsefvárosi választó. Szalontán Arany László pünkösd hétfőn tartó programmbeszédét. Arany Lászlót neje és Gyulai Pál kisérték Szalontára. Ott a legünnepélyesb módon, zajos lelkesedéssel fogadták. 200 lovasból álló bandé­rium, majdnem ugyanannyi kocsi és beláthatlan kö­­­­zönség volt együtt a vasúti indóházban, midőn Arany­­ megérkezett. A nagy téren az öreg Rozváry ügyvéd,­­ az Arany család e lelkes tisztelője nyitotta meg az értekezletet, mire Arany László elmondá programm­­ját. Ezt fényes lakomák követték. Arany Lászlót Witkovszky plébános köszönte fel, Széll Kálmán es­peres Gyulai Pált éltette, Gyulai Ercsey Sándorra, a szalontai kormánypárt elnökére mondott áldomást. A szakolczai kerületben Odescalchi Gyula her­­czeg lemondott a jelöltségről s ennek következtében a kormánypárt dr. P­a­p­á­n­e­k Lajost léptette föl. (Olvasóink emlékezetébe idézzük az erről megjelent levelünket.) Mohácson, a­mint távírják, a kormánypárt N­é­­met Lipótot léptette fel. Német a jelöltséget elfo­gadta. (?) Szombathelyen pünkösdvasárnapján programm­­beszédet tartott Csávolszky Lajos, a független­ségi párt jelöltje. A nagy­közönség lelkesedéssel fogadta a beszédet, mely után Pázmándy Dénes párt­elnök intézett beszédet a választókhoz. Különösen a kormánypárt jelöltjével polemizált s kiemelte Csá­volszky hirlapirói érdemeit. Ecsetelte a pénzügyi helyzetet s a kormány gazdálkodását minden téren jellemezte. Este fáklyásmenet volt Csávolszky tiszte­letére, utána díszbankett, melyen számos előkelő pol­gár vett részt. A zilahi kerületben Olay Szilárd a függetlenségi párt jelöltje. Uj-Arad, jún. 1. Frölich Gusztáv, az új-aradi választókerület pártonkívüli volt országgyűlési képvi­selője, ma tartotta meg beszámoló beszédjét, mely után újból képviselőjelöltnek kiáltatott ki. Frölich a jelöltséget elfogadta. Füzesgyarmat, jan. 1. A gyomai kerület szabad­­elvűpárti képviselőjelöltje Légrády Károly körútját folytatva, szerdán délelőtt Szeghalomról Füzesgyar­matra indult, hol Légrády a községháza tágas udva­rán tartotta meg programmbeszédét. Délben tisztele­tére bankett volt. Innen a jelölt délután Vésztőre indult, hol csütörtökön délelőtt tartja programmbe­­szédét. Krompach, jun. 1. Probstner Artur a gölniczbá­­nyai választókerület kormánypárti képviselőjelöltje május 30-án megkezdte és ma befejezte körútját vá­lasztókerületében. Kolozsvár, jan. 1. A központi választmány a vá­lasztást 17-ére tűzte ki. Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső beszámolójukat f. hó 5-én tartják meg, egy modern műfajának igen sikerült személyesítője. Olyan borzasztóan öntudatos, hogy alig maradt benne valami azon Évából, melyből a szerető, a hitves, az anya kikerül. Ő mindebből semmi sem. Egy abstrak­­c­ió. Tisztességes asszony, a­ki sajnálja, hogy nem vette ki a maga részét az élet élvezeteiből. Egészségtelen álmokból táplálkozó ál-idealizmusa czinizmussá válik, midőn szentségtelen kézzel nyúl a »fehér lap«-hoz, zárdából kikerült leányának szűzies lelkéhez, hogy ráírja világnézetét, mit Schopenhauer és a saját kép­zelt és nem képzelt csalódásaiból tákolt össze. A »tu­­dás«-sal azt a fegyvert akarja a leány kezébe adni, melylyel meg lehet hódítani a világot, pedig csak a paradicsomot vesztheti el vele. A leány, Emmi grófné, nem oly kész alak. Érez­zük, hogy szerző rokonszenvessé szerette volna tenni, pedig csak azt a kicsinylő sajnálkozást ébreszti fel bennünk, mit a nagyon ingatag, érzékeny női jellemek iránt táplálni szoktunk. Ez a »fehér lap« nagyon is hamar elhomályosul. Édes­anyja világnéz­ete hihetetlenül rövid idő alatt válik benne hússá , vérré. Szívét elzárja az ébredő szerelem elől és nagyravágyásból férjhez megy egy majoreskóhoz, ki becsületes ember és jobb sor­sot érdemelne. Emmi grófné az elbeszélés utolsó je­lenetében, mely jóltevő melegséggel van irva, öntu­datára jut ennek, s megszereti férjét — szeretettel. De ez nem bizonyít semmit. Legfeljebb azt, hogy Emmi grófnét nagyon könnyű impresszionálni. S azon kérdéssel tesszük le a »fehér lap«-ot: ennek a viasz­lágy léleknek, melyhez oly könnyű hozzáférni, lesz-e majd egykor ellentállási képessége a legszubtilisabb szofistával — a szenvedélylyel szemben ? A »fehér lap« színhelye a pesti nagyvilág, mit szerző kellemes elevenséggel tud élénkbe állítani, míg az »U­tolsó hangulat« a »Bohéme«-be vará­zsol át bennünket. E kis rajzra azt lehetne mondani, mit Götbe mondott a saját epigrammáira: »sie sind nur Aufschriften, die Welt hat die Kapitel des Bu­ches.« Praeludium, melynek folytatását, ha körülné­zünk, nem nehéz megtalálni. Hősnője egy ünnepelt színésznő, a nők azon típusához tartozik, kik konven­­czióból maradnak tisztességesek a míg kell s valami j­óhiszemü, ostoba vagy elvakult ember személyében megszerzik maguknak a lehetőséget arra , hogy ne kelljen többé tisztességeseknek lenniök. A hős egy nagyvilági viveur, ki esetleg lyrai költő is és megkí­vánja (értsük jól, megkívánja, nem megszereti) a szép színésznőt, ki egy fűszerkereskedőnek menyasz­­szonya, s nemcsak vonzódik az elegáns világfihoz, de természetesen előnyösebbnek találná, ha az venné el. A két nagyon különböző érdek, mely a két szereplőt vezérli, igen jellemzően talál kifejezésre ezen élénken írt rajzban, mely tulajdonképen nem áll egyébből, mint egy párbeszédből, vagyis inkább szavakba fog­lalt párviadalból, az érdekelt felek között. Egyikök sem marad győztes, de azért meg vagyunk győződve arról, hogy a lyrai grand-seigneur lesz a myrtus-cze­­remónián átesett »feddhetetlen asszony« életében — az első. A könyv legutolsó elbeszélése, a »Keresztutak«, már egész novella. Zürichben játszik és bizonyos nemzetközi jelleggel bír. Szerző benne két inkapac­i­­tást állít szembe, két tanulóban, kik tanuló módon gyors barátságot kötnek a tudomány ezen Mekkájá­ban. Egy kétkedő, álmatag dánt, a Hamletek fajtájá­ból, ki mindig csak kérdez, de hij­ával van tetterőnek, mely az életet feleletre kényszeríti és egy fantaszta, szangvinikus francziát, ki mit sem kérdez, hanem neki­megy a falnak és egy ledér pinczérleányban ideált látva, természetes csalódását ürügyül használja fel arra, hogy az egész világot megvesse és igy kétségbe­esetten feslett életre adja magát. A két ifjú, valamint egy mellékalak, egy nihilista tanulónő olyan kitűnően vannak festve, hogy elfelejtetik velünk a beszély me­séjének trivialitását. E rövid vázlatokból is kitűnik, hogy Justh Zsigmond egyenesen az életből meríti tárgyait, alak­jait. Csakhogy az utóbbiak választásánál túlságosan ragaszkodik pesszimista életnézletéhez. Ezen életnéz­­lethez magához, szerintünk, a kritikának semmi köze. Olyan az, mint a vallás, mely fölött vitatkozni nem le­het. De igenis köze van a kritikának azon művészet­hez, melylyel az író életnézletét kifejti, a meggyőző erő azon fokához, melylyel nézeteit elfogadhatókká bírja tenni. Ez a »Káprázatok« szerzőjének nem min­dig sikerül. Nagyon is sötéten fest és ezzel ellentétben állítja magát az élettel, melyben árny és fény egy­aránt uralkodnak. A nagy pesszimista írók, mint pél­dául Thakeray és Daudet, ezt mindig szem előtt tart­ják. Utóbbi milyen raffinementjával a művészetnek szövi bele a »Nabob« visszautasító drámájába a Jayeuse család kedves idilljét! Olyan hatást tesz az ottan, mint a nagy németalföldi mesterek homályos interieure-eiben, az a hirtelen sugár, gyertyavilág vagy rácsos ablakon beszivárgó napfény, mit megkapó rea­lizmussal tudnak alkalmazni. Ezt a hatást szerző könnyen elérhette volna egy-két nemes, igazán nőies nőalakkal, minek utó­végre épp úgy léteznek,mint a Mar­ettek, a kaczér szí­nésznők és a ledér pinczérleányok. A kijelölt hiba, mely inkább negatív, mint po­zitív természetű, különben az ifjúság elmaradhatatlan túlzásainak kifolyása és írónk tehetségének természe­tes fejlődésével kétségtelenül el fog tűnni. Épp úgy lesz egy második hibával, mit Justh Zsigmond irályában felfedeztünk. E fiatal írónak megvan a maga sajátos stílje, a­mi sokat ér. Érezzük, hogy eszméi már a kellő mezben készen szülemlenek meg agyában, mi jó modorának kellemes fesztelensé­get, világosságot kölcsönöz. Eme tulajdonság a ter­mészet megbecsülhetetlen adománya. A hiány írónk stíljében csak ott kezdődik, hol a munkának, a művé­szetnek kellene hozzájárulnia. Egész hasábok szép­sége szenved egyes szavak folytonos ismétlése által, ezt pedig minden írónak nagy figyelemmel kerülnie kell. A nagy franczia prózaírók Balzactól Zoláig, va­lóságos irtóháborút folytattak és folytatnak az is­métlések ellen. Óhajtandó, hogy a »Káprázatok« szer­zője példájukat kövesse, mert irálya megérdemli az ápolást. Ennyit Justh Zsigmond könyvének néhány árny­­ollaláról, mely azonban semmit sem von le annak ha­tározott becséből. A fiatal író nem mindennapi te­hetség. És irodalmunk érdekében kívánjuk, hogy le­gyen meg benne a kitartás, a szigorú önbirálat, a tökély után való lankadatlan törekvés, melylyel a nagy művészek a bennök rejlő nemes anyagból ön­magukat megalkotják. x. y. z. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: június 2. Naptár: Csütörtök, június 2. — Róm. kath.: Anna Mária szűz.— Prot.: Ef­raim. — Görög-orosz: (május 21.) Konstancz és Ilona. — Zsidó : (siván 10.) — Nap kél 4 óra 7 perczkor reggel, nyugszik 7 óra 49 perczkor este. — Hold kél 3 óra 33 perczkor délután, nyugszik 2 óra 17 perczkor éjfél után. — Hold a földközelben délután 1 órakor. Az igazságügyminiszter fogad d. u. 5—'­,7 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— délután 2 óráig. A VI. kerületi Busbac­h-p­árt társasestélye 8 órakor a városligeti nagy vendéglőben. A VI. kerületi Bobul­a-p­árt társasestélye V a 8 órakor a Nagy János-utczai Tyukketrecz-ben. A VIII. kerületi Kaas-párt ismerkedési estélye V/a8 órakor (Prater- és Puló-utcza sarkán). A főváros folytatólagos közgyűlése d. u. 4 órakor. A gazdakör igazgatósági ülése d. u. 5 órakor. Az Ipoly­i-kiállítás a műcsarnokban (Andrássy­­út 69. sz.) d. e. 9— d. u. 6 óráig. Belépti dij 30 kr. A kereskedelmi múzeum városligeti ipar­csarnokban d. e. 10—12 és d. u. 3—6 óráig. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássy-uton d. e. 9— d. u. 1 óráig. Örsz. tanszermúzeum a budai állami tanító­képző-intézetben d. e. 9—12 és d. u. 3—6 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Be­­leznay-kert) nyitva van d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5 óráig. Egyetemi füvészkert az üllői-uton d. e. 8—12 és d. u. 2—6 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7 óráig. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 4—8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. A magyar országos panoráma (Városliget, volt kiállítási terület) nyitva áll naponkint reggeli 9 órától este 10 óráig. Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Margitsziget. Gőzhajók félóránkint. — Jó czi­­gányzene naponkint; csütörtök, szombat, vasárnap d. u. katonazenekari hangverseny. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félóránkint; az Eötvös-villában czigányzene. Grand Caf­é-R­estaurant de l‘ Opera An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében az összes helyisé­gek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. 2­ v­­illa­m­számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal : Széll Kálmán beszéde választóihoz Kőszegen, 1887. május 30-án. — Sághy Gyula és Ivánka Imre beszédeiből. — A főváros közgyűlése. — Sport. — Trefort Ágost vallás- és közoktatásügy minisz­ter tegnap megtekintette az orsz. közoktatási tanács és a főgymnázium uj épületét az ősz-utczában a ter­vező építész kíséretében. Az impozáns épület f. hó 1-re elkészült s a miniszter megelégedésének és örö­mének adott kifejezést, nemcsak a czélszerű beosztás és díszes építési modor fölött, hanem különösen a fö­lött is, hogy az egész épület a kitűzött időre elkészült és hogy nem lesz kiadástöbblet, hanem ellenkezőleg, a­mi igazán fehér hollónak nevezhető, még marad is az előirányzott összegből. — Szalon. Gróf Karácsonyi Jenő krisztinavá­rosi palotájában tegnap, mint Karácsonyi Mária gróf­nőnek Piret Lajos báróval való esküvője előestéjén, fényes ismerkedési estély volt. A grófi palota balszár­nya és kisebb dísztermei nyíltak meg az ünneplő ven­dégek befogadására, kik közt ott voltak: gróf Zichy Gézáné, őrgróf Pallavicini Edéné, gróf Karácsonyi Aladárné, gr. Szápáry Gézáné, gr. Andrássy Gézáné, gróf Andrássy Manóné, báró Piretné, br. Orczyné lá­nyával, gr. Károlyi Viktorné leányaival, br. Meszlé­­nyi Viktor, gr. Szápáry Géza, gr. Szápáry László, Haynald bibornok, br. Lipthay Béla, Rostaházy plé­bános stb. Berkes bandája jól mulattatta a jelenvol­takat, kik és télen jóval túl maradtak a gróf vendég­­szerető házában. — A német trónörökös állapota. Mackenzie an­gol sebész, a német trónörökös hangszállainak meg­vizsgálásánál jelen lesz. Mackenzie azt hiszi, hogy a lencseszerű kelés eltávolítása nem lesz szükséges. Mindenesetre elenyésző csekély a baj, ha a trónörökös huzamosan rekedt lesz a mellett a baj mellett, ha operálni kellene. A trónörökös állapota most normá­lis, csak a beszéd okoz neki nehézségeket. Különben vig kedélyű s környezetének aggodalmai is meg­szűntek.­­ Az első magyar általános nyugdíj-egyesület tegnap tartotta második rendes közgyűlését, a­mely­nek napirendjét az évi jelentés és zárszámadás előter­jesztésén kívül az első 100-as csoport nyugdíj száza­lékának megállapítása képezte. A jelen voltak örvend­ve vették tudomásul, hogy az egyesület most már a tényleges működés terére lépett, a­midőn az első cso­port tagjainak az általuk eszközölt befizetések után 5°/0 kifizetését nyújthatja, holott csak 4°/0 volt kilá­tásba helyezve. Ez elért szép eredmény nem a vélet­lenben, hanem a jól megfontolt számításban gyöke­rezik, így tehát a jövőre nézve is biztosítékot nyújt a siker iránt a tagoknak; mindazáltal szükséges, ho­gy a tagok tömegesebben jelentkezzenek. Az egye­sület hivatalos helyisége ezentúl Mária­ utcza 30. sz. a. lesz. A közgyűlés a választmánynak a felmentvényt megadta.­­ A budapesti ügyvédi kör választmánya teg­nap tartott ülésében dr. Teleszky Istvánnak államtit­kárrá történt kineveztetése fölött örömének adva ki­fejezést, ebbeli szerencsekivánatai tolmácsolására egy Unger Alajos, Baintner Imre, Bernáth Béla, Németh József és Konkoly-Thege József tagokból álló küldöttséget kiküldötte s egyidejűleg elhatá­rozta, hogy tiszteletére junius 2-án este 9 órakor a VI—VII. ker. kör helyiségében banketet rendez, melyre őt fenti küldöttség által meghívja, miért is értesittetnek a kör tagjai, hogy erre június hó d. u. 2 óráig a kör helyiségében jelentkezhetnek. — Czegléden, mint a Függetlenség írja, május 30-án tartotta bevonulását Komjáthy Béla, ki e lap szerint, úgy­szólván lopva érkezett. Az utczákon »Ki­­vele! majd kirúgjuk! mit szemtelenkedik itt!« kiál­tásokkal fogadták a ritka lelkesedésü, elvszilárd, tán­­toríthatlan polgárok. Komjáthy egyenest a kaszinó­ba, a szabadság és függetlenségi eszmék e siralom­házába ment, hol a nép könyvjét kifacsaró zsidó uzsorások és szenzálok a hangadók. Komjáthy a Füg­getlenség szerint kedden fogja a czeglédi Hay Ber­­nátokat védelme alá venni, míg Verhovay vasárnap tartja programmbeszédét.­­ A dologban az az érde­kes, hogy Komjáthy, mint bennünket értesít, n­y­o­l­c­z év óta nem volt Czegléden és igy mind­az, a mint a Függetlenség róla irt, tel­jesen alaptalan koholmány.­­ Hollán Adolf miniszteri tanácsosnak tegnap volt Pozsonyban félszázados doktori jubileuma. Az orvosi egyesület díszes feliratot adott át küldöttségileg az ünnepeltnek dr. Kanka Károly vezetése alatt. A Toldi-kör szintén üdvözölte a jubilánst dr. Vutkovich elnökkel élén. A pozsonyi lapok meleg hangú czik­­kekben méltányolják Hollán érdemeit, kinek fia, Hol­lán Sándor a postatakarékpénztár igazgatója, ez al­kalomból Pozsonyban időzik, este bankett volt a Zöld­fánál. — Meggyilkolt bérlő. Zilahról írják, hogy Felső- Bán szilágymegyei községben e hó 23-ára virradó éjjelen a bérlőt meggyilkolták, még pedig nyilván bosszúból, mert jól­lehet a meggyilkolt gazdag ember volt, nem vittek el a házból semmit. A gyilkos, mi­után az ajtók és ablakok jól meg voltak vasalva, a ház padlásáról juthatott be a szobába, hol a bérlő a feleségével hált. Elvágták a torkát s a fejét össze­vagdalták éles késsel, az asszonyt azonban nem bán­tották. A gyanú a cselédeket terheli, kikkel a bérlő igen rosszul bánt. — Nagy felhőszakadás volt, mint az Alföld ír­ja, Borosjenő tájékán, melynek központja a mokrai hegy látszott lenni. Az esővíz olyan nagy tömegben zuhogott le a Rákóczy-hegyről, hogy 6 ember által is alig megmozdított sziklákat hengergetett le a hegyte­tőről a szőlőkre. Az ily kőtömeg egyesülve a lerohanó vízzel, egészen 2—3 méter szélességű utczákat vágott a szőlőkben. A tőkéket tövestől kitépte, sőt a földet is mind levitte a hegyről az ilyen helyeken és végigfek­tette az alant levő búzaföldeken, melyeket pusztánkint egészen földdel borított be. A viz sok helyütt leha­tolt a kám­ákba is. A kár tetemes. A felhőszakadás daczára az árvíz csaknem mind lefolyt részint a Csi­­gérbe, részint a Malomcsatornába, melyet, úgy lát­szik, még mindig nem zártak el a buttyini vizosztó­­nál, daczára az alispán rendeletének. A viz legalább bőven folyik.­­ Nagy szerencsétlenség történt vasárnap dél­előtt a nagy mise alatt Uj-Aradon, hol az óriási fel­tűnést keltett. Egy tizennyolcz éves szép sváb leány, Deutsch Borbála, a templomban rosszul lett s kiment, hogy a plébánia udvarán levő kútnál vizet igyék. Valószínűleg elszédült, mikor vizet húzott a kerekes kútból, elég az ahhoz, hogy fejjel beleesett a kútba. Ternalgó Caezár gyógyszerész-tűzoltófőparancsnok és Buzáky Béla tűzoltóparancsnok azonnal a helyszínen termettek s Buzákyt kötélen lebocsájtván a kútba, a leányt az élesnél mélyebb vízből kihozták, azonban holtan. Minden élesztési kísérlet hiába való maradt. — Az árvíz. Úgy a Kőrös, mint a Maros árvize tegnapig leapadt s az elöntött területekről is már legnagyobb részben lefolyt a viz s csak a laposabb részeken állnak még egyes tócsák. A kár kiszámít­hatatlan, amit a vetések tönkretételével okozott.­­ A vihar áldozatai. Mint angol lapok Indiá­ból jelentik, a kalkuttai öbölben borzasztó vihar dü­höngött. A Sir John Lawrence gőzhajó, melyen 750 benszülött utas volt, a viharnak áldozatul esett. Ezen­kívül több hajó merült alá. Egy teherhajó partra vettetett. A vihar még ezenkívül is irtóztató pusztítá­sokat vitt végbe. — A m. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint, a nagyvárad belényes-vaskohi vasút drágcséke-belényesi vonala árvizek által okozott pá­lyarongálások következtében e hó folyamán a közfor­galomnak át nem adathatván: a nagyvárad-drágcsékei vonalon a személyszállító vonatok a drágcséke-belé­nyesi vonal megnyitása napjáig, a jelenleg érvényes menetrend szerint fognak közlekedni. Helyi hírek — Adókivetés. Június hó 2-án tárgyalni fogja : a IV. ker. bizottság az 580—581 ; a VI. ker. 3963—3966 ; a VII. ker. 5261 — 5266. uj dr. házszámig. — A pesti első bölcsőde és a budapesti első gyermek-menhely-egylet rendes közgyűlésüket e hó 4-én (szombaton) d. u. fél 4 órakor tartják meg az új városháza társalgó­termében. — TuriAlis. Az I. ker. polgári kör június hó 4-én, szombaton, a svábhegyi Eötvös-villában nyári mulatsá­got rendez. Két zenekar fog közreműködni és a rendező­ség mindent elkövet, hogy e nyári mulatság kellemes szó­rakozással járjon a résztvevőkre nézve. — Simon Ferencz lipótvárosi plébánost és czimz. kanonokot, tegnap szélhüdés érte. Alapos re­mény van, hogy a haj minden lényeges, nyom nélkül elmúlik. — Kisajátitírei tárgyalás. A VI. ker. Podma­­niczky-utczában 3635. telekkönyvi szám alatt fekvő s Ké­­ler Napoleon tulajdonát képező ingatlanból a Podmanicz­­ky-utcza szabályozásához szükséges területre nézve a kisa­játítási eljárás elrendeltetvén, a terv megállapítása tekinte­tében a tárgyalást ez évi június hó 17-ik napjának d. e. 10 órájára a Lipót-utczai új városház társalgó termében tűzték ki. — A Dunába fűlt. Tegnap délután 4 óra tájban a Rudolf rakodóparton az Erzsébet malom közelében egy napszámosnő az ott állomásozó tutajok egyikén ruhákat mosott a Duna vizében. E közben vigyázat­lanságból a vízbe esett s felmerülve, segélyért kezdett kiabálni. A közelben levő matrózok azonnal segélyére siettek, de a viz sodra a szerencsétlen nőt egy má­sik tutaj alá sodorta s mire onnan előhúzták, már meg volt halva. Holttestét bevitték a Rókus-kórház halottas házába. A szegény asszony kiléte még nincs megállapítva. Eljegyzések és esküvők. Beodrai gróf Karátsonyi Jenő, mint gyám, örömmel jelenti nővére néhai beodrai gróf Karátsonyi Guidó cs. kir. kamarás és belső titkos tanácsos és néhai puhó és csókás Marczibányi Mária csillagkeresztes és palotahölgy leányának, beodrai Karátsonyi Mária grófnőnek, biham­i báró Piret Béla cs. kir. kamarás és neje született Orczi de Orczy Leóna bárónő csil­lagkeresztes hölgy fiával bihamii báró Piret Lajos cs. kir. kamarás és tartalékos huszárhadnagygyal 1887. évi junius hó 2-án Budapesten az egyetemi templom­ban leendő egybekelését. (Hasonló jelentést adott ki a Piret család.) Színház és művészet. — Az orsz. színésziskola operai növendékeinek­­évzáró vizsgálata tegnap este folyt le a nemzeti szín­házban. Valami meglepetést ezúttal sem hozott, a­mint nem is igen hozhatott, hisz alig másfél hónapja, hogy a sokáig elhalasztott félévi vizsgán a tegnapi szereplőket megannyit együtt láttuk. Azóta nagyon kevés változott, legfölebb, hogy néhány növendék most már végzett s mint ilyen erősebben kihívja a kritikát. Foglalkozzunk tehát első­sorban ezekkel. Négyen vannak: mindannyian nők és Passy-Cornet asszony tanítványai. Három közülök drámai énekes­nő, a negyedik: Csendes Emilia egészben filigrán és igen kedves Loubrette. Van benne temperamentum, természetes élénkség és humor. A hangja kicsiny, de csengő és hajlós, jól iskolázott. Hamar használható tagja lesz valamely operett-színháznak. Schiff Etel és B­o­n­o­m­i Lujza erős, drámai színezésre képes hanggal rendelkeznek, nagy előnye mindkettőnek a szép megjelenés s a­mi fogyatékos van bennük, az főleg a játék. Még nagyon kiveszi őket biztonsá­gukból az a megfeszített figyelem, melylyel a karmester pálczikáját nézik. Egy kis élet, elevenség, amit ha bele fognak tudni önteni énekükbe és játékukba, meg fogja kétszerezni értéküket. Tegnap az egyik, mint Margaréta (Faust), a másik mint Violetta (Tévedt nő), sok tapsot aratott s meg is érdemelte. A negyedik végzett növendék, B­­­r­­­y Ernesztin ugyanebben a hibában leledzik. A melegség és élet hiányzik belőle, de nagy előnye a szép és erős hang, melyet a közönség nagy élvezettel hallgatott. Taps és kihívás bőven jutott neki s megérdemelte buzdítá­sul pályájára. Az első éves növendékek közül ismét Vaszilievics Adél, Asztaliés­ Irma, B­o­­ross Vilma és Kopácsy Juliska tetszettek na­gyon. Egészséges, alakítható hangja van mindőjüknek s különösen Vaszilievics Adél kisasszony már híres koloraturájáról. Ha ezúttal nem is volt hálás szerepe, mint legutóbb a félévi vizsgán, a Don Pasquale Normáját is oly kedvesen tudta énekelni, sőt játszani is, hogy könnyen lett az est győztese. Asztaller Irmá­nak szintén a koloratúra erős oldala és Pauli vezetése mellett szép fejlődésnek néz elébe. Boross Vilma meg­lepett drámai színezésével. Énekében és játékában egyaránt sok volt a kifejezés s az ő jelenete után volt legintenzívebb a taps. Erős, megkapó hangja, hatal­mas megjelenése van Füredi Eszternek, ki tegnap este Donizetti Kegyencznőjének harmadik felvonásá­ból énekelt egy szép részletet. A játékára, mozdula­taira kell nagyon ügyelnie, mert most még sok benne a feszes, szögletes. Szép természeti adományai van­nak , aknázza ki. Még Juhász Ilona és Hel­ler Janka érdemelnek említést. — Feltűnően ke­vés számmal vannak a férfinövendékek. Mind­össze kettő: Eckstein Gyula és M­á­n­d­y Lipót, elsőévesek. Ecksteint az est folyamán kétszer is hallottuk s úgy véljük, hogy sokkal otthonosbnak érezte magát a Don Pasquale szerepében. Ez az ő igazi szerepköre: van benne humor s mint buffo hasz­nálható lesz. Kevesebb jó mondható társáról. Az est különben egy kis kedélyes tüntetésre is adott alkal­mat. A közönség ugyanis viharosan megtapsolta­­ Paulit, ki a színfalak mögött elénekelt egy szüksége­s részletet Alfréd szerepéből, segédkezvén Bonomi­ Vio­­lettának, aki Passy növendék. Az operai előadások látogatottsága az 1880—1887. évek január—áprilisi időszakában. Gróf Keglevich István intendáns megbízásából a m. kir. operaház titkári hivatala összeállította az operai előadások látogatottságának statisztikáját. Úgy ezen, valamint az operai előadások nyolcz évi bevételeiről készített kimutatásnak szükségességét indokolja azon körülmény, hogy az operaház normál­­ budgetjének elkészítésénél e statisztikai adatok fog­nak figyelembe vétetni. Minthogy ezen adatok egy része a nagy­közönséget is érdekelheti, a munkála­tokból a következőket veszszük át:( A m. kir. operaház tudvalevőleg 1884. októ­berben nyílt meg. Addig az operai előadások a nem­zeti színházban folytak. A nemzeti szinházban hely volt: 1880. janu 1. — 1881. aug. 11. 1117 személynek 1881. aug. 11. — 1881. decz. 12. 1103 » 1881. decz. 12. — 1882. aug. 19. 924 » 1882. aug. 19. — 1883. aug. 12. 901 » 1883. aug. 12. — 1884. szept. 903 » Az operaházban hely volt. A megnyitástól— 1885. ápril 2. 1139 » 1885. ápril 2. — mostanig 1147 » Ezzel szemben az operai előadások látogatott­sága nyolcz év január—áprilisi időszakában követ­kező volt:

Next