Pesti Napló, esti kiadás, 1887. december (38. évfolyam, 330-359. szám)

1887-12-02 / 331. szám

331. szám. 38. évi folyam Budapest, 1887. Péntek, deczember 2. B^erkeixt«« Írod», Ferencinek tere, A tho n a • u mé p a 1 • t. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő, Bérmetítetlan levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körök panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás, julötreesési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva : Havonként 1 ?n 50 kr. — S hónapra 4 írt 50 kr. — S hónapra # Art. as. ««ti kikdia postai külön küldése kivint*tik, postabélyegre havonként 56 kr., *vnegyedenként 1 forint felütlfizetendö. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »T-Pesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, decz. 2. Mozgalmas volt a tegnapi nap Párisban. Grévy egész váratlanul megváltoztatta elhatározását s nem akart lemondani. Erre a Rouvier-kormány köszönt le, a képviselőház és a szenátus pedig határozottan Grévy ellen foglalt állást. Csak a Derouléde-féle elemek sereglettek Grévy köré, de némi utczai tüntetésen kívül egyebet nem tudtak csinálni. Magát Deroulédet is elfogták, lázító beszédei pedig nem keltettek visszhangot, így azután végre Grévy meghajolt a közhangulat előtt s kijelenté, hogy ma csakugyan bejelenti visszalépését. A két kamara mai ülésében megy végbe az eldöntés. A kongresszus holnap választja meg az új elnököt. Úgy látszik, Ferry kilátásai ismét javultak. Ezt sejteti az, hogy az anarkhikus elemek egyre elkeseredettebben dolgoznak ellene s a tegnapi tüntetések is nagyobbára Ferryt illették. A német parlamentben egy fontos indítvány létetett. A német nemzet tudvalevőleg három évre választja birodalmi gyűlési képviselőit. Most igen előkelő részről azt indítványozzák, hogy az öt éves mandátum Németországban is elfogadtassék. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 2-án. I. A képviselőház mai ülésén tárgyalás alá vette és vita nélkül elfogadta a Horvát- Szlavón- és Dalmátországokkal fennálló pénzügyi egyezmény hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, továbbá a miniszterelnöknek a regnikoláris küldöttség megválasztására vonatkozó indítványát. Ezután harmadszori felolvasásban is elfogadtatván az indemnity-javaslat, a ház folytatta és befejezte a dohányjövedéki javaslat részletes tárgyalását. Az ülés »érdekesebb« részletét Szederkényi Nándornak egy módosítás kapcsán mondott beszéde s a miniszterelnöknek erre vonatkozó válasza képezte. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Balogh Géza, Tibád Antal, Josipovics Géza. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, Babiny Teofil, Széchenyi Pál, Trefort Ágoston. Az ülés kezdete 10 óra 30 perczkor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Bejelentések. Elnök bemutatja Veszprém megye s Szabadka szab. kir. város közönségének föliratát,melyben Zólyom vármegye fölterjesztését pártolván, az országos lelenczalap és lelencz-házak létesítése iránt kérvényez. Szabadka szab. kir. város közönségének föliratát, melyben Nyitra vármegye fölterjesztését pártolván, a magyar nyelvnek az egymás közt váltandó átiratokban az osztrák-magyar monarchia összes hatóságai által való elfogadása iránt a szükséges intézkedések megtételét kérelmezi. Szabadka szab. kir. város közönségének feliratát, melyben Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye felterjesztését pártolván, a földadó mennyiségének leszállítása iránt szükséges intézkedések megtételét kérelmezi. Mindezen feliratok kiadatnak a ház kérvényi bizottságának, tárgyalás és jelentéstétel végett. Bemutatja egyszersmind elnöki havi előterjesztését. Tolnay Lajos a közlekedési bizottság nevében bemutatja a következő jelentéseket: Az 1882. évi 45-ik törvényczikkel jóváhagyott vasutengedélyezési függelék kiadása tárgyában; a félegyház csongrádi helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában ; a Szt.Annától Kisjenőig vezetendő helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában; a nagyvárad-belényes-vaskohi helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában; a szajol-kunszt-mártoni helyiérdekű vasút engedélyokmányának módosítására vonatkozólag kiadott függelék tárgyában; a taraczvölgyi helyiérdekű vasút engedélyokmányának módosítására vonatkozó függelék tárgyában ; a szabadkaibecse-zenta-borgos-szegedi helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában; a soroksár-haraszti helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában; a torontáli helyi érdekű vasút engedélyezéséről, a Keszthelytől Szt.Györgyig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában és a határőrvidéki vasutakra vonatkozó 1880. XLIII. t. sz. módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kéri a házat, hogy ezen jelentések kinyomatását, szétosztását és annak idején tárgyalásra kitűzését elrendelje; az utolsó sorban említett törvényjavaslatra nézve azonban a sürgősséget mondja ki, azon oknál fogva, mert ezen vasútnak építését kívánatos volna kora tavaszszal megkezdeni és a minisztériumot azon helyzetbe hozni, hogy a tél folyamán az erre szükséges intézkedéseket megtehesse. Elnek jelenti, hogy a határőrvidéki vasutakra vonatkozó 1880. XLIII. tcz. módosításáról szóló törvényjavaslat az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni és minthogy az ügy nagyon sürgős, a bélyeg- és illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása után fog felvétetni. Több jelentés nincs ; napirend előtt még Török Zoltán képviselő, mint vizsgálatra kiküldött bizottsági tag, teszi le az esküt. A napirend. Elsősorban letárgyaltatott a pénzügyi bizottság jelentése a Magyarország és Horvát- Szlavon-Dalmátország közt, az 1880: LIV. tcz. értelmében létrejött pénzügyi egyezmény tételeinek meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatról. Hegedűs Sándor előadó kifejti, hogy az 1880: LIV. tcz. értelmében a Horvát-Szlavonországokkal kötött pénzügyi egyezmény f. évi decz. 31-én lejár. Ennek meghosszabbítása, illetőleg megállapítása, regnikoláris bizottságok tárgyalásai alapján, a törvényhozás útján sokkal több időt vesz igénybe, hogysem az a folyó évben törvényerőre emelkedhetnék , ezért a pénzügyi bizottság is csatlakozik a kormánynak a törvényjavaslatban kifejezett azon kívánságához és indítványához, hogy az 1880 .LIV. térbe iktatott egyezmény időhöz kötött része is, a jövő 1888. évre hosszabbíttassék meg. Ez alatt lesz idő és alkalom a törvény által előirt módon a Magyarország és a Horvát-Szlavon-Dalmátországok közötti pénzügyi viszonyt továbbra is megállapítani. Minthogy a törvényjavaslat csak azt tartalmazza, czélozza és semminek sem prejudikál, ajánlja azt általánosságban és részleteiben elfogadásra. A javaslat észrevétel nélkül elfogadtatott. Ezután ugyancsak vita nélkül elfogadtatott Tisza Kálmán miniszterelnöknek ama indítványa, hogy a Horvát-Szlavonországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény létesítése végett egy 12 tagból álló országos küldöttség választassék, melyhez nyolc tagot a képviselőház, négyet a főrendiház válaszszon. Az indemnity-javaslat harmadszor is felolvastatván, következett a dohányjövedéki javaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 15. szakasznál Neppel Ferencz módosítást ajánl, mely szerint e dohánybeváltó hivatal indokolt esetekben nyolc napi haladékot adhasson a termelőknek a dohány beszállítására. A módosításhoz Hegedűs Sándor is hozzájárulván, elfogadtatott. A 16. szakasznál Neppel Ferencz azt indítványozza, hogy kertészkönyvek kiadása iránt a pénzügyminiszter rendeletileg intézkedhessék. Tisza Kálmán és Hegedűs Sándor helyeslik ugyan az indítvány intenczióját, de fölöslegesnek tartják. Szükség esetén külön törvény fog intézkedni a kertészkönyvek kiadása dolgában. A szakasz változatlanul elfogadtatik. A 17. szakasz Hegedűs Sándor stiláris módosításával, a 18. szakasz változatlanul elfogadtatott. A 19. szakasznál Domahidy István a termelők érdekében szeretné bevezetni, hogy a beváltási kerületek két-két bizalmi férfiút küldjenek a beváltáshoz, akik esetleges sérelmeknél a termelőket képviseljék. Hegedűs Sándor szerint a beváltásnál a községi elöljárók hivatalból jelen lesznek és így kerületüket képviselhetik. Almássy Sándor a Dornahidy módosítását pártolja. A módosítvány elvettetett s a szakasz változatlanul elfogadtatott. A 20. szakasz Hegedűs Sándor és Polonyi Géza stiláris módosításaival fogadtatott el. A 21. szakasznál Komlóssy Ferencz hosszabb beszédben azzal vádolja a kormányt, hogy ezúttal is a zsidó érdekeknek szolgál. Szerinte mit sem használ, az, ha néhány üdvös rendszabályt behoznak, mikor az ellenőrzés zsidó kezekbe kerül. Zsidó fináncz ne ellenőrizhesse a csempészetet. (Derültség.) A zsidó meghamisítja a dohányt, dobos helyiségben árulja stb. Ezek ellen kell intézkedés. Ajánlja egy utolsó pont felvételét, mely szerint az elöljárók tartoznak felügyelni, hogy a dohányt dobos helyiségekben ne árulják. Hegedűs Sándor úgy véli, hogy ily intézkedés törvénybe nem való, az indokolás pedig olyan, melyre reflektálnia nem lehet. A módosítvány elvettetvén, a szakasz változatlanul elfogadtatott. A 22. szakasznál Almássy Sándor kikel a kémkedési rendszer ellen s elvetendőnek tartja az egész szakaszt. Kiss Albert azt indítványozza, hogy a szakasz harmadik bekezdése, mely tettenérési jutalmat biztosít minden feljelentőnek, elhagyassék. Hegedűs Sándor nem akar visszatérni arra a kérdésre, mely az általános tárgyalás során annyi megbírálásnak volt tárgya. Hiába mondják e rendszert kémkedési rendszernek, erkölcstelennek, az az egy bizonyos, hogy az államot meglopni épp oly bűn, mintha a magánost meglopják. Midőn az állam megkárosítását miden módon meg akarja e törvény akadályozni, erkölcsi czélt követ, mert azok, kik előtt az állam vagyona nem szent, a magánosok vagyonát sem fogják tiszteletben tartani. Nem kell különbséget tenni csempészet és lopás között. Ajánlja a szakasz változatlan elfogadását. Szederkényi Nándor szintén az egész szakasz elvetése mellett van. Csempészet és lopás két külön fogalom. (Ellenmondás a kormánypárton.) De arra kell lennie, ha a törvények daczára olyan dolgok történhetnek, hogy a kormány és közegei vesztegetnek, a képviselőházban mandátumokat hamisítanak, (Elnök csenget) illetve hamisított mandátumokat mutatnak fel és ismernek el , hogy a főispánok egész vesztegetési rendszert létesítenek. Mindezek a dolgok nyilvánvalóak, mindenki tudja s azért a törvény mit sem tesz ellene. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök visszautasítja e vádakat. (Nagy zaj. Kiáltások: bizonyítani,nem viszszautasítani!) Hát az állítás már bizonyítás ? Nem ismerheti el azt, hogy bárki is oly csalhatatlannak tarthassa a maga véleményét, hogy az övével ellenkezőt mindjárt a törvénybe ütközőnek deklarálhassa. Tiszteli minden embernek véleményét, de a törvény tisztelésében mindenkivel fölveszi a keztyűt. Horánszky Nándor helytelennek tartja, hogy a csendőrségnek egyáltalában joga lehessen valamikor önállóan eljárni, ez a rendelet pedig azt eredményezné, hogy a polgárok nyugalma, hazánk békéje a csendőrség önkényének volna kiszolgáltatva. Ezt nem szabad megengedni s ezért indítványozza, hogy a szakasz második bekezdése, mely arra az esetre ad utasítást, hogy mikor szabad a csendőrségnek önállóan eljárni, hagyassák el. Tisza Kálmán az eredeti szövegezést ajánlja. Petrich Ferencz és Rakovszky István felszólalásai után a szakasz változatlanul elfogadtatott. A 23—31 szakaszok részben egészen változatlanul, részben pedig jelentéktelen stiláris változtatásokkal fogadtattak el. A 31. szakasz után Görgey Béla egy új szakasz csatolását ajánlja, mely átmeneti intézkedésekre vonatkozik. Tisza Kálmán úrtal arra, hogy eziránt már a 30. szakasz tartalmaz intézkedést. Ezzel a javaslat részleteiben is letárgyaltatván, elfogadtatott. Holnap harmadszor is fel fog olvastatni. Ülés vége 1 óra 15 perckor. A Pulszky-ügy. A bizottság ma délelőtt tíz órakor folytatta tárgyalását Berzeviczy Albert államtitkár elnöklete alatt, a képviselőház egy termében, zárt ajtók mögött. Trefort miniszter ma meghívta a bizottságba Polonyi Gézát is, aki annak tagjaként részt is vett a tárgyalásban, mely kizárólag tanúkihallgatásokra szorítkozott. Közel húsz tanút hallgattak ki, országgyűlési képviselőket, szerkesztőket, hírlapírókat, mindannyian csak a keringő hírekről tudtak számot adni, konkrét vád egy sem merült fel. Berzeviczy Albert megnyitván a tárgyalást, Irányi Dániel bejelenti, hogy Polonyi Géza meg fog jelenni a bizottság előtt és újabb felvilágosításokkal fog szolgálni. (Polonyi meg is jelent tizenegy órakor). Elsőnek Csávolszky Lajos orsz. képviselőt és az Egyetértés felelős szerkesztőjét hallgatta meg a bizottság. Csávolszky előadta, hogy mintegy másfél héttel ezelőtt egy munkatársától hallotta, hogy a múzeumban visszaélések történtek. Később hallott arról is, hogy a minisztertanács is foglalkozott már e dologgal. Szatmári Mór, az Egyetértés segédszerkesztője, nem tud konkrét tényeket. Grecsák Károly orsz. képviselő és a Budapester Tageblatt felelős szerkesztője nem tud egyebet, mint azt, amit városszerte beszéltek és ami a hírlapokban is megjelent-Dr. Kenedi Géza, a Pesti Hírlap felelős szerkesztője, elmondja, hogy Hevesi József, a Magyar Salon szerkesztője, beszélte neki először a városszerte elterjedt szenzácziós híreket. E tanú kihallgatása után Irányi Dániel azt indítványozza, hogy felhívás tétessék közzé, melyben mindazok, kik valami pozitív tényt tudnak, felhivatnának arra, hogy azt a bizottság tudomására adják. Ez indítvány el is fogadtatott. (L. alantabb.) Kihallgatták ezután Barabás Albertet, a Pesti Hírlap dolgozótársát, és Várkonyi Dezsőt, az Egyetértés dolgozótársát, kik arra nézve szolgáltak felvilágosítással, mint kerültek a Polonyi interpellácziójának alapul szolgáló közlemények lapjaikba. Tizenkét óra után az elnök félórára felfüggesztette az ülést. Szünet után, Vadnai Károly orsz. képviselő és a Fővárosi Lapok felelős szerkesztője, hivatott meg a bizottsághoz. Vadnai kijelentette, hogy mint hírforrás nem szolgálhat semmivel, miután ez ügyben csak a becsületes alkusz szerepét játszsza. Tudniillik meghallva, hogy Polonyi interpellácziót szándékozik benyújtani, arra kérte Polónyit, hogy hagyja el interpellácziójából a nemzeti múzeumot, mert erre vonatkozólag egyetlen egy szó sem igaz. Ha már okvetlenül interpellálni akar, szorítkozzék az Esterházy-képtárra, mert erről azt beszélik, hogy a felügyelet nem rendes és pontos, hozzátéve azonban, hogy a Pulszky Károly becsületét érintő híreknek nem adhat hitelt. Szvoboda Lajos, a Pester Lloyd munkatársa, kit ezután kihallgattak, kijelenti, hogy ő a lapokban megjelent híreken kívül mit sem tud. Barna Izidor, a Budapesti Hírlap dolgozótársa, aki ezután, meghívás következtében, megjelent a bizottság előtt, tudtul adja, hogy már körülbelül két héttel ezelőtt Adamovics Valentin biztoint hivatalnok mondott neki egyet-mást a visszaélésekre vonatkozólag. Megkérdezte később Adamovicsot, kitől hallotta e híreket. Ez azt válaszolta, hogy Füssy Tamástól, a Szent István-társulat elnökétől, aki, azt hiszi, hogy nem viszont Kisfaludi, egyetemi tanár, mondta el. Xantus János, múzeumi őr, kijelentette azonban Barna előtt, hogy az elterjedt hírek rosszakaratú mendemondánál nem egyebek. Fenyő Sándor, lapunk dolgozótársa, egyáltalán nem adhat számot tényekről, hanem csak arról, amit mások beszéltek neki. Nevezetesen azt beszélte neki szavahihető ember, hogy P. Szathmáry Károly a képviselőház folyosóján Trefort miniszternek többek jelenlétében az állítólagos visszaélésekről keringő híreket mondott el, amelyeknek azonban Fenyő, valószínűtlenségüknél fogva, egyáltalán nem adott hitelt. Breund Ignácz, a Budapester Tageblatt dolgozótársa, a lapjának mai számában foglalt hírekre nézve szolgáltat felvilágosításokat. A kihallgatások délután két órakor, midőn e sorokat írjuk, javában folynak. Ha befejezik a kihallgatásokat és a bizottság szükségesnek találná, helyszíni szemlét fognak tartani a múzeumban és az Esterházy-képtárban. És a városnak is méltán díszére szolgálandó, toronynyal ellátott új kápolna teljes rendbehozatala a jövő évre tartatott fel. És bár emez építkezések s a reájuk fordított kiadások méltán magukra vonják a figyelmet, mégis párhuzamba hozva ezeket az érsek úr más, hason természetű építkezéseivel, majdnem azt kell mondanunk, hogy ezek csak egy kisebb részét képezik azon jelentékeny pénzáldozatoknak, melyeket a nagynevű főpap évenkint egyházmegyéjében, az új népiskolák emelése és felszerelése által, a haza oltárára letesz. Különösen dicsekvőleg legyen mondva, Miskolcz és ennek vidéke szerencsés e tekintetben az érsek ur bőkezűségének jótéteményeit élvezni. Mert alig fejeztette be a múlt évben az alsómiskolczi r. k. plébániához tartozó gordon-külvárosi két osztályú népiskolának építését, mely közel négyezer írtjába került; már ez évben ismét Szirma- Besenyő, legújabban pedig Szirma község szegény sorsú r. kath. hívei tapasztalták szép iskolájuk létrehozatalában a szeretett főpásztor bőkezűségének újabb tanujelét. S az utóbbi egy pár év leforgása alatt ugyanilyen szerencsében részesültek a felső-miskolczi, diós-győri, sajó-szent-péteri, felsőzsolczai és görömbösi hivek is. És ha a jeles főpapnak Miskolcz vidékén a népiskolák emelésében nyilvánuló célzatait közelebbről vizsgáljuk, lehetetlen észre nem vennünk, hogy a vallási és közművelődési érdekek előmozdításán felül, őt ebben bizonyára még a nemzeties felfogásból eredő hazafias érzés is vezérli. Mert fájdalommal kell megemlítenünk, hogy azon falvaknak, melyek hazánk egyik legmagyarabb vármegyéjének, Borsodnak székhelyét, Miskolczot környezik, részben még ma is szlávajku lakosai vannak, kik a magyarosodás iránt vajmi kevés hajlamot tanúsítanak. Pedig hogy a nemzetiségi viszonyok Borsod vármegyének sajómenti részén nem mindig ilyenek voltak s hogy e vidéket egész terjedelmében, onnét a honfoglalás időszakától kezdve, az Árpád- és vegyesházbeli királyok uralkodásán át, mindig magyar nép lakta volt, ezt a történeti adatok tanúsága mellett semmi jobban nem igazolja, mint azon tapasztalat, hogy Miskolcz vidékén egyetlenegy szláv hangzású helynév sem található fel, sőt azon falvak nevei is mind magyar hangzásuak, melyek ez időszerint szláv lakókkal dicsekszenek. Csakis a török hódoltság s az erre következett belháboruk szomorú időszaka után, a véres harczokban tetemesen megfogyott magyar nép pusztán hagyott helyeit elfoglalva, telepedtek meg tehát vidékünkön azon gör. kath. szláv lakosok, vagy mint magokat nevezni szeretik: oroszok, kik azon felül, hogy egész az újabb időkig görcsösen ragaszkodtak kevert szláv dialektusukhoz, — nem tudni, milyen kedvező körülmények közrehatása mellett, — még a velük egy községben lakott kisebbszámu r. kath. magyar lakosokkal is a tót nyelvet fogadtatták el. És igy a szláv propaganda Miskolcz vidékén nagy időn át széltébenhosszában virágzott, a nélkül, hogy működésének valaki gátat vetni iparkodott volna. Az ébredés korszaka azonban, Istennek hála, elvégre bekövetkezett! A ma már a magyar nemzetiséget vidékünkön veszélyeztető s megszégyenítő emer üzelmek, minden oldalról felkeltötték maguk ellen a figyelmet, s a tapasztalt bajok orvoslása és megszüntetése, ez idő szerint már nemcsak a közbeszédnek, hanem a közérdeklődés és tevékenységnek is tárgyát képezik. És éppen e téren jár elől jó példával az egri érsek, mert míg talán mások csak gondolkoznak és tanácskoznak, addig ő cselekszik, sorban állítatván fel egymásután a szebbnél-szebb iskolákat, s helyezi be azokba, ott, ahol szükség van rá, a csakis magyarul beszélő tanítókat, jól tudván, hogy ez a legjobb megoldása a nemzetiségi kérdésnek. És az egri érsek úr ezen üdvös működésének — ki egymaga egy kultúregylet teendőit végzi — mégis van a maga jó sikere saját hivei közt, kiknél az eltanult tótnyelv helyét ismét mindinkább a szép hangzású magyar szó foglalja el. S ha esetleg más irányból is az egrihez hasonló légáramlat vonulna át vidékünkön, akkor talán csakhamar hasonlóan nyilatkozhatnánk a közelünkben lakó gör. kath. oroszokról is. (Zárólag alkalmas. A városi képviselők örömmel fogadták ez indítványt, mire Lenek Emil kijelenté, hogy az ügyben Babiny igazságügyminiszterhez fordult, a város ország. képviselőjéhez. Lenek az indítvány tárgyalásának a legközelebbi hétfői gyűlésig elhalasztását kérte, a mi elfogadtatott. — Zola Laterré regényének német fordítása, mely Budapesten Grimmnél Mutter Erde czimmel jelent meg, a bécsi törvényszék ítélete folytán, Ausztriában betiltatott. — Nagyváradon tegnapelőtt d. e. 10 órakor az utczán a püspöki palota körül nagy botrány történt. Egy fiatalember egy általánosan ismert nagyváradi kisasszonyt kétszer arczul ütött. A kisasszonynak e kellemetlen meglepetést az újságba irás viszketege hozta meg.A kisaszszony a Székesfehérvár és Vidéke czímű lapban Egy elvált férj naplója czímmel tárczaczikket irt, mely sértést tartalmaz ama fiatal ember nővérére. A fiatal ember fölkérte a tárczaíró kisasszonyt a sértő állítások visszavonására, amit ez megtagadván, a fiatal ember az említett módon vett magának elégtételt. Az ügy most a járásbíróság előtt van. Felhívás: A Magyar Nemzeti Múzeum és Országos Képtár ügyében ülésező bizottság felszólít mindenkit, aki akár a Nemzeti Múzeum, akár az Országos Képtár kezelése körül állítólag előfordult visszaélések iránt valamely konkrét adat birtokában van, hogy azt az igazság teljes felderítése czéljából a bizottság rendelkezésére bocsátani szíveskedjék. Névtelen nyilatkozatok tekintetbe nem vétetnek ; minden értesítés Berzeviczy Albert államtitkár, bizottsági elnökhöz (Andrássy ut 50. sz. a.) intézendő. A bizottság megbízásából Budapest, 1887. decz. 2-án. Berzeviczy Albert, elnök. Az egri érsek alkotásai a népnevelés érdekében. E lapok hasábjain volt már röviden említés téve azon újabb nagymérvű s tetemes pénzáldozatot igénylő építkezésekről, melyeket dr. Samassa József egri érsek ur Miskolczon, a nőnevelés felvirágoztatása czéljából az. év tavaszán megindittatott, és a mely építkezések mind a mellett is, hogy azok körül a munka egész nyáron át nagy erővel és serényen folyt, a téli idő beállta miatt ez évben véget nem érhettek, miért is az intézethez csatolt igen szépi KÜLÖNFÉLÉK. — A hír.lapbtfl. A belügyminisztérium vezetésével megbízott ő Felsége személye körüli miniszter, a budapesti lipótmezei országos tébolydánál megüresedett másod-orvosi állásra . Thierjing Mihály egyetemes orvostudort és műsebészt, továbbá a budapesti angyalföldi országos elmebeteg ápoldánál megüresedett másodorvosi állásra : Wohl Márk egyetemes orvostudort nevezte ki. A vallás- és közokt. miniszter, Mathiász József nagymihályi állami elemi iskolai igazgató-tanítót jelen állásában végleg megerősítette. A marosvásárhelyi Ítélőtábla elnöke, a vezetése alatti ítélőtáblához : Csaba Zoltán végzett joghallgatót díjtalan joggyakornokká nevezte ki. A kolozsvári pénzügyigazgatóság, Orbok István adóhivatali gyakornok-jelöltet díjtalan adóhivatali gyakornokká, továbbá Vass Árpád adóhivatali gyakornok-jelöltet díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. — Tolnai Lajos írótársunk holnap, szombaton, Egerben felolvasást tart. A felolvasás czime: »A hun és magyar mondakör, tekintettel a mi époszi világunkra.« Az egri intelligenczia bizonyára méltó érdeklődéssel és figyelemmel fogadja a jeles szót. Sopron város tegnapi közgyűlésén a tanács azon indítványt terjeszté elő, hogy a kormány feliratilag keressék meg a fegyvergyárnak Sopronban felállítására, mely város kedvező stratégiai fekvése és szénbányáknak közelléte miatt erre kizr Helyi hírek. — Balázs Sándor öcscse öngyilkos. Csak négy hónapja annak, hogy a kerepesi úti temetőben Balász Sándor, a jeles novellista, öngyilkosságot követett el leánya sírján. A gyászeset akkor országszerte általános részvétet keltett. Akik akkor a temetőben látták az öngyilkos író öcscsét, Balázs Gábort s fájdalomtól megtört alakját, akik hallották, mint mondotta, hogy tovább ő sem akar élni, azoknál nem meglepetést, hanem csak néma részvétet idéz majd elő a hír, hogy ma délelőtt a kerepesi-úti temetőben bátyja sírján Balázs Gábor magát főbe lőtte. A lövés nem okozott azonnali halált s a szerencsétlent még élve szállíthatták a kórházba, mindazonáltal életben maradásához nincs remény. Most eszméletlen állapotban fekszik a Rókus-kórházban. Tudósítónk a következőket jelenti a szomorú esetről : Midőn ez év aug. 1-én Balázs Sándor a temetőben mérget ivott s erről öcscsét értesítették, a boldogtalan néhány perczre eszméletét vesztette. Rendkivüli szeretettel csüngött bátyján, kit anyagilag is segélyezett. Sándor könyvtárnok volt a nemzeti színházban, Gábor pedig számtiszt a honvédelmi minisztériumban. Buda egyik csöndes részében, a Hadnagy utczában lakott a 27. számú házban. A két testvér, aki különben is feltűnően hasonlított egymáshoz, alig tudott egymás nélkül élni. De Sándor halála anyagilag is nagyon sújtotta Gábort, mert sok kötelezettséget vállalt volt el érette. Sándor halála után Gábor egyre szomorúbb lett , ma korán reggel elment hazulról, zsebében revolverrel. A kerepesi temetőbe indult egyenest s ott délelőtt 10 óra 50 perczkor bátyja sirján halántékon lőtte magát. A lövés oly közelről történt, hogy a pisztoly csöve is megtelt vérrel. A lövés zajára temetőőrök siettek a sírhoz s hallották, a mint a szerencsétlen hátra dőlve e szókat mondotta elhaló hangon: »Szegény bátyám.« Kezében görcsösen szorongatta a revolvert, mellette a síron pedig egy czédula beverte szavakkal: »Sándorom, utánad jövök.« A temetőőrök azonnal értesítették telefon útján a mentő társulatot, majd meg a VIII. kerületi kapitányságot. Néhány percz múlva megjelent a helyszínen a mentőtársulat kocsija s dr. Kenessey, Adler és Grünfeld mentők azonnal ápolás alá vették az életveszélyesen sérültet, majd a kórházba vitték. A helyszínen megjelent rendőrtisztviselő jegyzőkönyvet vett fel az esetről. Balázs Gábor Kolozsvárott született s 46 éves. — Öngyilkosság. Tegnap este az Eskü-tér és Rudas-fürdő közt közlekedő csavargőzösről a budai part közelében egy ismeretlen férfi a Dunába ugrott s nyomtalanul eltűnt a hullámok közt. Egy czédulát hagyott hátra, mely szerint neve Nyúl Júnos s az Uj utcza 45. sz. házban lakik. — Hivatalnok-betörő. Schneider Károly, az államépitészeti hivatal irodakezelője, kit betörés miatt letartóztattak, már töredelmesen bevallotta tettét. Betört Blaskovics Sándor ügyvéd lakásába s nagy mennyiségű ékszert lopott el, a lopott tárgyakat elzálogosította s a pénzt mulató helyeken költötte el. Ezenkívül a hivatalban egy szolgától 70 fitot lopott el. Schneider a lutriban is játszott s részvényese volt a szédelgő hitelszövetkezetnek, melynek igazgatóját e napokban letartóztatták. Színház és művészét. — Foltényiné asszonynak általunk már említett jubileuma, a debreczeni színházban tegnap ment végbe. Mint a jubiláns barátnője, Prielle Kornélia is közreműködött, a báróné szerepét játszotta a Pacsirta czímű franczia színműben. Foltényiné iránti szívességből Ajtainé Szabó Pepi asszony is föllépett. A jubilánsnak sok koszorút, emléktárgyakat, üdvözlő albumot sat. nyújtottak át. Prielle Kornélia még kétszer lép fel Debreczenben: a Fourchambault család és a Villemers marquis színművekben. A Pesti Napló táviratai. Király Ő Felsége. Bécs, decz. 2. Valamennyi lap a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a monarchia népei örömmel üdvözlik ő Felsége szándékait, melyeket a Wiener Abendpost tegnapi számában ismertetett. A Fremdenblatt oda nyilatkozik, hogy ő Felsége szándéka teljesen megfelel az uralkodó gondolkozásának, mely a monarchia népeinél mindenkor csodálatot és tiszteletet keltett és jelenti egyszersmind az elismerést a lakosság tántoríthatlan és hű ragaszkodásáért, valamint bizonyítja az uralkodó folytonos és fáradatlan munkálkodását oly művek létrehozására, melyek nemcsak a jelen kornak, hanem az utókornak is szolgáljanak. A Presse Írja: Az uralkodó bölcs és fenkölt szándékai egyszerű szívélyes szavakban lettek visszaadva. Minden osztrák hazafi szívét büszkeséggel és rokonszenves elégtétellel eltöltő arany szavak azok, melyekkel ő Felsége hivatalos tüntetéseket és fényes pompát elutasít. Az Extrablatt írja: Ausztria népei az örömnapot a császár szellemében humánus művekkel, zajtalanul fogják megünnepelni. A Neues Tagblatt szerint az emléknap zajtalan, de annál szívélyesebb és bensőbb jubileumi ünneppé fog alakulni. A Wiener Tageblatt írja : Örömteli ünnepélyes hangulat fog a szíveken uralkodni, a külső kezdeményezések nélkül is. A Waterland mondja, hogy a császár óhajának indokolása olyan, hogy a népekre nézve csak boldogító lehet.